36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 13. 20:10 | Link

Eszter
Kinézetem
Zeném

Kicsit úgy érzem, hogy vissza kell rázódnom abba a ténybe, hogy megint járhatok iskolába. Tök jól elvoltam a lovaglással, a tánccal, a korcsolyával és azzal a minimális színházzal, amit csinálok. Olyan voltam, mint egy dolgozó felnőtt. Határidők, elintéznivalók, bevásárlás, és amikor éppen szerencsém volt, akkor nem csak Mimi várt otthon. Teljesen boldog voltam, és ennek következtében - sajnos -, egy betűt sem tanultam. Az iskolaelsőtől pedig ez eléggé szánalmas teljesítmény.
Idén végzek. Még mindig hihetetlen. Hogy hova adtam be a jelentkezésem? Sehova. Hogy hova fogom? Nem tudom. Hogy beadom-e egyáltalán? Azt sem tudom. Tanulnom kellene, nyilván, de egyre csak az lebeg a szemem előtt, amit Ariana a nyílt napon mondott, közvetlenül az után, hogy hazugnak nevezett: Hogy ő is kihagyott egy évet. Nincs abban semmi, kicsit megismered magad, utazgatsz, tapasztalatot szerzel. Az elmúlt hetek tanulsága alapján, képes lennék iskola nélkül is hasznos lenni. Viszont az olyan furcsa lenne, nem? Ha nem tanulnék tovább.
Vissza kell rázódnom, hogy tisztán lássak, vajon tényleg vágyom-e arra a bizonyos hirtelen jött szabadságra, vagy csupán csak illúzió. A fülesemet bedugom, miután bemelegítettem, felhangosítom a zenét, nyújtózom egyet, aztán nekiindulok. Olykor, ha kijövök ide, képes vagyok teljesen elveszni a távokban, és csak menni, kifulladásig. Kikapcsolok és újratervezek. Ez a célom.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. július 13. 20:40 | Link

L I L I Á N A
x queenie


Vészesen közeleg az első meccs, a tanév közepénél járunk nagyjából, ugyanakkor a nyári fürdőruhás projektek a csúcspontjukat élik, szóval az élet ezen pontján már az lenne a furcsa, ha az ember nem itt, vagy egy edzőteremben találna rám. Most is épp a levezető körökre készülök rá, a másnapi izomlázat eltörlő futásra, ami után boldogan és felfrissülve vehetek egy hideg zuhanyt, este hat előtt bevacsorázhatom a megfelelő fehérje és vitamin adagot, skin care, minden egyéb, amit egy jó instagram oldalon stalkolhatnak az olyan lányok, mint--
Lili.
Mármint, biztos vagyok benne, hogy Lili mindezekről önmagától is tud már mindent, ettől függetlenül némi csalódással tölt el a ténye, hogy már valóban sehol nem tudok megszabadulni tőle. Épp csak egy pillanatra emelkedik meg szemöldököm, ahogy újrakötöm hajam, fülembe dugom a két vezeték nélküli fülhallgatót, amik majd épp úgy fogják kizárni legjobb barátnőm jelenlétét is, mint bármi más, zavaró tényezőt a világban, és kezdek neki nyújtani.
Alapvetően egyetlen, ám annál jelentősebb dologra jöttem rá az életben: ha egyszerűen figyelmen kívül hagyom az Univerzumban folytatott egzisztenciáját, egy sokkal nyugodtabb és boldogabb élet áll előttem. Ha nem foglalkozok vele, egy sokkal nyugodtabb és boldogabb futás áll előttem. Ha indulásból leszarok bármit, ami hozzá köthető, sokkal több időm és energiám jut magamra, ebből kiindulva pedig, miért is szeretnék bármit kezdeni vele? Arról már réges rég lemondtam, hogy esetleg, valami Isteni csoda folytán megérti, mi a problémám azzal, hogy a testvérem szarik az életemre, ahogy arról is, hogy így, röpke egy év után, képes lesz kilátni a fejében szivacsossá vált rózsaszín ködből, és végre felnőni (nem, itt nem feltétlen arról beszélek, hogy kinőni a szerelemből, egyszerűen csak kidughatná a fejét a seggéből - bár erősen kételkedem a szerelem erejében, mióta az első adandó alkalommal ment és lesmárolt mással, lapozzunk). Kiropogtatom a nyakam, beroppantom a vállam és az ujjaim, megvárom, míg a pálya másik oldalára ér, hogy még véletlenül se zavarjuk egymás útját, majd csak utána indulok el jó magam is.
Nem foglalkozom vele. Szentül hiszem, hogy ha nem foglalkozom vele, abból nem lehet semmi baj.
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 13. 20:54 | Link

Eszter

Hogy mikor veszem őt észre? Abban a pillanatban, ahogy futni kezd. Valami megmozdul, én pedig ösztönösen oda kapom a fejem. Ismerem őt, minden mozzanatát, pontosan tudom, hogy ő az.
~ Sógornőm. ~
A gondolatra akaratlanul is mosoly húzódik az ajkaimra. Furcsa, hogy vele szemben nem tudok Lili lenni, nem tudok elnéző lenni, vele szemben vállaltan "Liliána" vagyok. Sosem szerettem, mert durván hangzik. Liliána. Az ó szájából pedig szinte sértésnek. Nem mondhatja senki, hogy nem voltam vele kedves. Az voltam, mint mindenkivel. Olyan voltam, amilyen lenni szoktam, és ezért cserébe lenézett. Gyengének és jellemtelennek nevezett, nem egy alkalommal. Sosem felejtem el neki, hogy milyen gondosan választottam ki a születésnapi ajándékát, és hogy mennyire rosszul esett az a beszélgetés vele, hogy szó szerint elmenekültem onnan, hogy a közelébe se kelljen lennem.
Kerget vagy kergetem? Olyan, mintha üldöznénk egymást, és ebben az esetben minden csak nézőpont kérdése. Nem akarom, hogy elkapjon, nem akarom elkapni. Nem akarom, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, csak fussuk le a köreinket, ki-ki amennyit bevállalt, és menjünk. De hogy ez vajon tényleg működhet-e? Nem hiszem. Akik egyszer rivalizáltak, márpedig mi megtettük, még ha nem is mondta ki egyikünk sosem, hiszen Ricsi kegyeiért küzdöttünk, azok nem képesek feladni addig, amíg a másik nem teszi, és ki tudja, hogy hány kört fogunk így megtenni. Négynél többre nem terveztem ma, de félek, hogy az kevés lesz.
A következő szám kezdődik el, Adele, én pedig felhangosítom a karcos hangját, hogy még több motivációt adjon nekem arra, hogy többet bírjak, mint ő, többet, mint Eszter. És félreértés ne essék, én nem akarok vele rosszba lenni, de nem fogok megint próbálkozni. Úgysem érti meg, és úgysem értem meg.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. július 25. 17:54 | Link

L I L I Á N A

Ha olyan legilimencia szinten lennék, hogy most gond, feltűnés, lebukás nélkül benézzek Lili fejébe, és azt vegyek ki belőle, amit csak akarok, sem biztos, hogy megtenném. A legutóbbi találkzásunk után, az után, hogy Ricsi hozzá jött haza, holott megannyi pontján az életemnek, nekem is szükségem lett volna rá, eltört bennem valami. Nem Ricsivel szemben, de a kapcsolatukkal szemben. Nem Ricsitől távolodtam el, ellenben az embertől akivé válik, ha vele van. Az öcsém továbbra is, feltétel nélkül szeretem. Azt, ami ők ketten, együtt, ami eggyé teszi őket, elviselem.
Úgy döntöttem, nem fogok foglalkozni Lilivel. Nem gondolok rá, nem beszélek róla és nem ártom bele magam az életébe egészen addig, amíg nem késztet rá a saját maga tetteivel, hiszen nem éri meg. Ellene áskálódni olyan kicsinyes és megalázó cselekedetsorozat lenne, ahova soha többé nem szeretnék lesüllyedni - ellenben azt ne várja el senki, hogy befogom a szám és megköszönöm neki, ha bármit tesz, vagy bármit mond rólam, ellenem.
Ezért pedig nem is áll szándékomban többé versenyezni vele, sem itt, a pályán, sem pedig az élet más területein. Eltűröm őt, megadom neki a legminimálisabb tiszteletet, ha nem kell, nem szólok hozzá - és sosincs olyan, hogy valakihez kötelező legyen beszélni. Valahol őszintén remélem, hogy egy nap majd ő is eljut erre a szintjére a felém való hozzáállásához, elvégre, velem ellentétben, neki még van mit bizonyítania azért, hogy a család tagja legyen. Nem arról van szó, hogy eltiltanánk Ricsitől, vagy kitagadnánk az öcsém, mert az ehhez hasonló középkori eszközök távol állnak a családunktól. Ha Ricsi vele akarja leélni az életét, vele fogja. Ha feleségül akarja venni, feleségül fogja, és Lili megkapja a Vajda nevet.
De nem lesz a család tagja. Sajnálom? Nem.
Kényelmes tempóban kocogva, figyelve a légzésemre fordulok a pálya sarkánál. Csak maradjunk is ebben a semleges állapotban.
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 25. 19:32 | Link

Eszter

Azt mondtam, nem akarom, hogy elkapjon, nem akarom elkapni, nem akarok vele találkozni, és mégis, minden lépésemmel egyre lassabb és lassabb leszek. Minden lépésemmel engedem, hogy egyre közelebb kerüljön. Mintha mégis arra hajtanék, hogy elkapjon. A bűntudat. Érzem, ahogy mardos, ahogy egyre mélyebben belém ivódik. Bűntudatot érzek.
Nem akarok háborút, nem tudok harcolni, nem vagyok olyan jó küzdő, mint ő. Küzdök, de nem úgy, mint ő, és valahogy egy ideje azt érzem, hogy éppen elegek a magunk démonjai, nem kellenek még a valós ellenségek sem, főleg akkor nem, ha fontosak annak az embernek, aki mind a kettőnk számára a világot jelenti. Ricsinek nem lennék képes a szemébe nézni úgy, hogy közben forrong az indulat bennem Eszter miatt. Nem lennék képes.
Lassulok, és Ricsit látom a lelki szemeim előtt, azt, ahogy hazajött, a vörös szemeit. Ricsit látom magam előtt, ahogy mellettem fekszik az ágyban. Ricsi büntet engem azért a csókért, egyetlen csókért. Mit tenne akkor ezért? Meggyűlölne, ha nem lennék képes rá, hogy szót értsek Eszterrel. Nem könnyű a természete, de csak mert szereti az öccsét. Túl hevesen reagáltam rá, túl sokszor, és még többször nyomtam el magamban.
A karma nagy pofont ad mindig. Én megcsókoltam Denist egyszer, Ricsi talán soha többet nem fog engem. Nem csókolózunk. Bármennyire is vágyom, bármennyire is ösztönből jön, hogy az ajkait érintsem, elhúzódik, és annál rosszabb nincs, mint amikor a szemedbe néz, miután elfordította az arcát, és te látod, ami a szemében van.
Ricsi nem veszekszik velem, nem kiabál, nem emeli fel a hangját, de büntet. Bár mellettem van, bár minden jó, minden más jó, sokat kell dolgoznom azon, hogy ne legyen menthetetlen ez az egész. Sokszor érzem azt, hogy összeroppanok, sokat sírok, olyan helyeken, ahol senki sem lát. Ráfogom a korai kelésre és a szélre a kivörösödött szemeimet, vagy csak nem is említjük. Nem hagyhatom, hogy vége legyen megint. Nem hagyhatom, hogy ennyi legyen. Nem hagyhatom a karmának, hogy meggátoljon.
Szinte megállok, és szembe fordulva vele, látom, ahogy közeledik, és tudom, hogy elfutna mellettem, de nem engedhetem. Nem akarom megverni, nem is tudnám, de a kellő távolságban, amikor már hall engem, kimondom, ami a leginkább nyomja a szívem:
- Sajnálom, hibáztam veled kapcsolatban. Olyan dolgot feltételeztem rólad, ami nem igaz, csak mert haragudtam rád. De tudom, hogy nem igaz.
Nem tudom, hogy megáll-e vagy sem. De emlékszem arra, hogy tudunk mi jól is beszélgetni, normálisan, felnőtt emberek módjára. Emlékszem, mennyire féltettem őt, amikor kiderült, hogy elrabolták, és látni akartam, függetlenül attól, hogy Ricsivel már nem voltunk együtt. Nem gyűlölöm őt. Sosem gyűlöltem.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. július 26. 11:32 | Link

L I L I Á N A

Nem mondom, hogy minden az ő hibája lenne, hogy én ne tettem volna hozzá a magamét. Mint minden, ez is kettőn múlott, én túlságosan megijedtem, ő túlságosan a szívére vette. Egyszerűen csak rosszul voltak kezelve a dolgok. Ricsinek előtte soha nem volt komoly barátnője, és amikor a képbe került Lili,amikor valóban a képbe került, egyszerűen nem foglalkozott semmi mással, egyedül vele. Én pedig megijedtem. Azon viszont, amiket utána tettünk és mondtunk egymásnak, már aligha lehetne változtatni. Lehetek bármennyire is erős, vagy határozott saját magammal kapcsolatban, rajtam is ejtenek sebeket az emberek szavai, és amikor Lili arról áradozott, milyen tökéletesen idilli köztük minden a Durmstrang ellenére, a távolság ellenére, a szakítás ellenére, igazán mély vágás volt. És valami valóban megtört bennem, ami talán egyedül abban tükröződik vissza, hogy, ugyan észrevétlenül, de távolságtartóbbá váltam az emberekkel szemben. Nem fordítok hátat, nem fordítom el a fejem, de nem is engedem magamhoz közel őket, így pedig, kevésbé is fogok sérülni. Köszönjük, Liliána.
Minden esetre meglep az az érzelmi hullám, amit a közelébe érve érzékelek. Lassulnak lépteim, látom, ahogy mozog a szája, így kiveszem a két fülhallgatót, tenyerembe zárva őket állok meg vele szemben. Szemöldököm leheletnyit megemelkedik, ahogy a szavai eljutnak a tudatomig, az arcára kiülő érzelmek nyomni kezdik a saját mellkasom is, és csomóba rántják a gyomrom, habár tudom, hogy nem hozzám tartoznak. Mégis érzem őket, ami nem hogy nem kellemes, de Lilitől egészen kényelmetlen.
- Tessék? - meglepő vagy nem, de hirtelen fogalmam sincs, mire gondol. Hozzászoktam már ahhoz, hogy az emberek beszélnek rólam, körülöttem, és ugyan a pletykák mindig körbeérnek, az ember egy idő után elfelejti számon tartani az összest.
- Mit feltételeztél rólam, Lili? - nem akarom büntetni őt. Azt akarom, hogy kimondja, hogy itt, előttem, a szemembe mondja. Fogalmam sincs, most mégis mit vár tőlem. Lehet, hogy reménykedik abban, hogy ez után legjobb barátnők leszünk, ahhoz viszont már túlságosan kinőttem a világbéke és megbocsátás időszakából, hogy könnyekben kitörve, egyetlen bűnbánó szavától a nyakába boruljak.
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 26. 12:07 | Link

Eszter

Ha már egyszer elkezdtem, nem akarok vissza visszalépni, nem akarok elfutni. Sokszor elfutottam Eszter elől, túl sokszor is, és ez is oda vezetett, ahol most vagyunk, én pedig nem akarok itt ragadni, ebben a kényelmetlen állapotban. Nem várom, hogy barátok legyünk, nem várom el, hogy szeressen. Régen szerettem volna, ha szeret, ha örül nekem, ha örül nekünk, és tudom, hogy Ricsi hibázott a vele való kapcsolatában, hiszen sokszor kértem, hogy legyen Eszterrel, hogy ketten legyenek, hogy engem bármikor megkaphat, de ne hanyagolja el miattam Esztert. Én is hibáztam, hiszen nem mondtam ki az aggodalmamat, csak utalgattam rá neki, hogy mi mért nem jó, nem mondtam ki, hogy attól félek, Eszter megharagszik, hogy csalódik bennünk, hogy ezért eltávolodik majd tőle. Nem akartam, hogy ide jussunk, sem ők, sem mi.
- Hogy csakazért, hogy legyen melletted valaki, kötöttél ki Bertalan mellett, Zlatan után.
Felelem végül teljesen nyugodtan, őszintén, végig a szemébe nézve. Nem jövök zavarba attól, amit mondok, mert tényleg így hittem, elvégre élénken él az emlékezetemben az, ahogy Eszti hangja kihallatszik a telefonból, ahogy Ricsi hajnalban fel sem akarta venni az idegen számot. Emlékszem rá, hogy mennyire megijedtem attól a pár mondattól, amit hallottam, és hogy Ricsi hogyan reagált. Utána mondtam neki, hogy a kanbarlangja helyett inkább egy olyan szobát csinálhatnánk abból az üressé vált szobából, ahol Eszter otthon érezheti magát. Élénken él bennem az az éjszaka.
- De Zlatan csak börtönbe juttatott. Most már tudom. Ahogy azt is, hogy hogyan gondolkozik a nőkről... és magáról.
Jókat beszélgetünk, szeretek vele beszélgetni. Nekem a fiúkkal mindig jobban megy a beszélgetés, és ő olyan, aki semennyire se mozgatja meg a fantáziámat, mégis szórakoztat. De már tudom, hogy hibáztam akkor, amikor rosszat feltételeztem Esztiről, és ezt tényleg sajnálom.
- Örülök a boldogságodnak, őszintén.
És így is gondolom, hogy tényleg örülök neki, hogyha megtalálta a számításait, és a társát. Annál jobb érzés nincs is a világon. Én nem hittem, hogy ez valaha meglesz, aztán jött Ricsi, és pontosan tudom, hogy rajta kívül senkivel nem lennék képes boldog lenni, hogy vele szeretnék élni, akkor is, ha a lényem egy része örökre szomorú marad, mert elutasít azért a csókért. Képes lennék egész életemben vele lenni így is. Ez az érzés pedig csodálatos, ha ezt érzed, csodálatos.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. július 26. 14:36 | Link

L I L I Á N A

Leszoktam arról, hogy bármit is megosszak másokkal, a nagyközönséggel. A céljaim magamban döntöm el, és első sorban magamért érem el őket - nem azért, hogy másokat lenyűgözzek. Mindent, amit teszek, magamért teszem, és nem azért, hogy mások elfogadjanak vagy elismerjenek - az eredmények úgyis magukért beszélnek, bárki szemében. Éppen ezért pedig soha nem értettem azokat a kapcsolatokat, amik egy harmadik személy kibeszélésből állnak, amik azért kezdődnek el, mert mindketten jóízűen röhögnek egy olyan ember személyes életén, akihez alapvetően nem túl sok közük van. Szemöldököm még jobban megemelkedik, érzem, ahogy megváltozik az arcom, és ahogy azt mondja, sajnálja, képtelen vagyok visszafojtani a belőlem kikívánkozó kurta, halk nevetés. Hátrasimítom a homlokomba lógó vékony hajszálakat, ahogy megingatom fejem. Alapvetően értékelném a bocsánatkérését, azt, hogy hajlandó elásni a csatabárdot, indez viszont semmit nem változtat, már nem tudja meg nem történtté tenni, sem eltörölni a kimondott szavait. Azt, amit akkor kinézett belőlem. Azt, hogy lényegében eszközként használt valaki más kegyeiért.
- Ne haragudj, csak marha vicces, hogy pont te mondtad ezt - karjaim összefonom, továbbra is jókedvű mosollyal nézem őt, az arcát. Beszélgetni akart? Hát beszélgessünk. Mint azt már említettem, a semmiért, a semmiből semmiképp nem szúrtam volna oda neki, de így, hogy alám adja a helyzetet... Nekem is sok dolog nyomja a lelkem. - Mikor is volt, amikor nekem sírtál arról, amit a nővéred mondott neked? Hogy csak a név meg a vele járó lehetőségek miatt vagy Ricsivel? - oldalra biccen fejem. Teljesen semleges a hangszínem, nem emelem meg a hangom, nem kezdek el vele csúfolkodni rajta. Csupán egy egyszerű kérdés, egy kis visszatekintés a múltba, hogy tisztán láthassuk a helyzetet, és a Liliben rejtőző vonásokat.
- Tőlem nem kell bocsánatot kérned Lili, hiszen én nem támasztottam feléd semmiféle reményt, vagy elvárást - valamikor, talán, de már nem. - Nem - a nyomatékosítás jegyében még a fejem is megrázom. - Első sorban Ricsitől kell bocsánatot kérned Lili, hiszen ezzel őt árultad el. Meg önmagad, persze, de erre gondolom már magadtól is rájöttél.
Vonok egyet vállaimon. Nem mondom, hogy nem fájt. Nem mondom, hogy valahol nem csalódtam. Azzal, ahogy Lili beszélt rólam, amit beszélt rólam, vagy amiről beszélt rólam, egyedül önmagát ásta alá.
- Ha bármit is akarsz az öcsémtől Lili, ha tényleg komolyan tervezel vele, és nem csak valami gyerekes játéknak éled meg őt, vagy, ahogy a te szavaiddal éljek, nem csak azért vagy vele, hogy legyen valakid, nőj fel. Az pedig első sorban azzal kezdődik, hogy nem dugod be az orrod olyan dologba, amihez k*rvára semmi közöd.
Teljesen őszintén beszélek. Nem azért, hogy megalázzam őt, hiszen azt már megtette maga is. Ezt gondolom. És vele ellentétben, átgondolom annyira a mondanivalóm ahhoz, hogy utána fel is vállaljam, hogy utána senkinek ne kelljen magyarázkodnom, vagy sajnálkoznom.
- Köszönöm. - elvégre, én nem vagyok egy kicsinyes paraszt.
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 26. 16:41 | Link

Eszter

- Én se voltam jobb, mint akkor Franci.
És pont ugyanazt gondolom magamról, mint amit akkor róla, hogy fogalmam sincs, honnan jött az a gonoszság a hangjába és a gondolataiba. Ahogy este az ágyban feküdtem, én is ezen gondolkoztam, hogy nekem honnan jött, hiszen Eszter nem ezt érdemli. Senki sem érdemli ezt. Én pedig sosem akartam olyan lenni, aki bánt valakit, korábban a gondolataimban sem merült fel ehhez hasonló, és ott és akkor nagyon gonosz voltam, ami nem illik hozzám. Olykor elgondolkozom azon, hogy Ricsi nem érdemli meg, hogy olyan emberrel legyen, mint én, hogy nem kellene velem maradnia, mert már lassan én sem tudom, hogy ki vagyok.
- Rögtön, ahogy összejöttünk.
Felelem engedelmesen, csendben, mert tudom, hogy akkor történt. Ricsi még be se mutatkozott neki, ő pedig egyből elítélte a kapcsolatunkat, és lényegében közölte velem, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy egy Ricsi kaliberű ember hosszan tervezzen velem. Akkor nem gondoltam bele, hogy így lehet, most azonban egyre többször gondolkozom el azon, hogy talán igaza van, hogy tehetek bármit, tényleg nem leszek elég jó neki. Hogy talán sosem fog már annak látni, akinek szeretne, csak még ő is próbálja elhitetni magával, hogy nem én voltam, aki azt tette.
Ricsi említésére, és arra, hogy elárultam őt, néhány árnyalattal sötétebb lesz az arcom, mintha a bánat árnyéka vetülne rá, és a szemeimbe is visszakúszik a szomorúság, ami mindig jelen van, ha az istállóba bujkálva Ricsin gondolkozom. Nem tudok nem szomorú lenni, pedig nagyon igyekeztem, hogy ne áruljon el semmi, és beszélhetek a nagy boldogságról, de aki ismer, aki igazán megnézett már akkor, amikor korábban Ricsiről beszéltem, láthatja, hogy a neve említésére önkéntelenül is bánat húzódik rá a tekintetemre.
- Tudja.
Felelem végül, mert tudja, hogy elárultam. Hogyisne tudná, hiszen a Durmstrangban kötött ki, olyan messzire ment tőlem, amennyire csak tudott, összejött egy lánnyal, és én mást nem tehettem, mint, hogy tudatosan kerültem mindent, ami a közösségi médiában hozzá és a nőjéhez kapcsolódott. Persze az ember így sem úszhat meg mindent, hiszen önkéntelenül is megakad a tekintete, amikor egy csinos lány a szerelme nyakán csüng.
- Igazad van.
Egyetértek vele, hogy ha komolyan tervezek vele, akkor nem célszerű így viselkednem, különösen vele nem. De nem tudom, hogy számít-e, hogy én tervezek vele, most éppen semmit sem tudok, és nem is merek kérdezni. Csak kivárok, türelemmel, mert mindenki azt mondta, hogy legyek türelmes. Bólintok egyet félszegen, felpillantva a karikák felé.
- Azt hallottam a Squadronnak kellene egy hajtó. Kipróbálnám magam nálatok, ha benne vagy.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. július 26. 20:02 | Link

L I L I Á N A

- Holott pontosan tudod, milyen érzés - aprót biccentek.  Nem lenne kötelező szóba állnom vele. Nem tartozom neki semmivel, és senki nem kényszeríthet rá, hogy akár egy levegőt szívjak vele, ha nem akarom, viszont én már végleg tettem egy lépést hátra, ennek köszönhetően pedig aligha mondhatom el, hogy érzelmileg hatással lenne rám. Más lenne persze a helyzet, ha befolyásolná az életem, ha Berci veszekedne velem, vagy azt mondaná, nem kér belőlem amiatt, ami elhagyta Lili száját, de nem így van. Ricsinek pedig vele kell elszámolnia. Mert el kell neki.
Sok mindent szeretnék még mondani Lilinek. Hogy meg kell tanulnia, hozott egy döntést, és ahogy minden döntésnek, úgy ennek is meglesz a maga eredménye - talán nem azonnal, talán nem most, de meg lesz. Hogy minél több csontvázat tuszkol a szekrénybe, csak egyre távolabb fog sodródni az öcsémtől, hogy amiről Ricsi nem tud, az nem fáj neki, csak a mesékben működik, és, hogy egyszer úgyis minden ki fog derülni. Nem miatta szeretném elmondani ezt, de a testvéremért, azért, mert nem tudnám elviselni, ha még egyszer egy harmadik személy miatt lennénk ilyen távol egymástól, mert ha újra közel engedi Lilit magához, és túl későn buknak ki ezek a tüskék, sokkal nagyobb kárt okoz.
Ugyanakkor, ahogy Lili arcára nézek, magam előtt látok mindent. Hogy a születésnapunk nem tölthettük el rendesen kettesben, mert ott lebegett Lili. Hogy mennyi mindenből kizárt az öcsém az apámmal, hogy mennyi mindent nem mondtak volna el, ott volt Lili. Hogy anélkül nevezett drámakirálynőnek és dámának, anélkül, hogy kereste volna az okokat, hogy tett volna valamit. Ahogy azzal dicsekedik, mennyire végtelenül tökéletes a távolság ellenére is kapcsolatuk, holott Ricsi akkor sem akart hazajönni, miután megtaláltak. Mert itt volt Lili. Lehet, hogy nem minden volt az ő hibája, viszont mindennek köze volt Lilihez, és lehet önző vagyok, lehet rettenetes testvér vagyok, amiért nem akarom most megosztani vele az élet nagy titkait, de ha csak elképzelem őt Zlatannal, ahogy rólam beszélnek, amit rólam beszélnek, ahogy elhagyja a száját a nevem, és ő élvezi, egyedül csak undort érzek.
Én is követtem el a múltban hibákat, olyan hibákat, amiket senki nem fog elfelejteni soha többé, és olyan emberek mormogják el az orruk alatt, hogy szentségtörő, vagy, hogy k*rva, akiknek nem csak, hogy a nevét nem tudom, de még csak az arcuk sem láttam soha.
- Tudja? Tudja, hogy kivel és hogyan beszéltél a nővéréről? - kíváncsian billen oldalra fejem. Aligha hiszem, hogy tudná. - Arra rá sem kérdezek, hogy miért. Miért érezted szükségét ennek, Lili. Hogy jót röhögj valakivel, aki soha a büdös életben nem fogja megadni neked a minimális tiszteletet?
Akkor gratulálok.
- Ja, persze.  Miért is ne - tényleg szükségünk van a játékosokra. Bármilyen játékosra.
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 26. 20:31 | Link

Eszter

- Igen. Pontosan.
Nem tudom azt mondani, hogy nem így történt, mert így történt. Habár a beszélgetés nagy részében arról volt szó, hogy én mit érzek Ricsi iránt, nem mehetünk el a tény felett, hogy gonosz módon nyilatkoztam Eszterről. Mérges voltam rá, amiért nem képes másként kezelni, mint az elején, mérges voltam rá, sok minden miatt. Akkor egy pillanatig jól esett, jól esett azt mondani, amit mondtam, és vállalom, hogy kimondtam, nem fogom tagadni a nyilvánvalót. Kimondtam, vállalom. Nem tartom valószínűnek, hogy Eszter sosem nyilatkozott rólam negatívan, hiszen csak meglátott, és az arcára volt írva minden, ahogy most is látom az arcán, hogy pontosan ugyanazt gondolja rólam, nem tudok más lenni neki, mint akinek elkönyvelt, még akkor sem, ha olyan nagy szavakat használ velem szemben, mint amilyeneket. Nagy életbölcsességeket mond, mint ha én sosem tapasztaltam volna semmit, mintha egy gyerek lennék, aki nem élt meg még semmit. Pedig de, talán korábban is, mint annak lennie kellett volna.
- Tudja, hogy elárultam.
Pontosítok, mert én nem tartom árulásnak azt, hogy Zlatannal beszélgetek, nem Ricsit juttatta börtönbe, és ahhoz, hogy valaki oda jusson két ember kell. Nem hiszem, hogy csak Zlatan bűne, hogy Eszti onnan telefonált hajnalok hajnalán. Ettől függetlenül nem titkoltam Ricsi előtt, hogy szoktam vele beszélgetni, nem hiszem, hogy okom lenne rá, hogy titkoljam. Ha titkolnám, akkor olyat is tennék, amivel ártanék neki, de az, hogy néha beszélgetek vele, nem minősül annak. El szoktam mesélni Ricsinek a napjaimat, azt is, hogy miről beszélgetek vele.
- Néha csak jó azt hallani, hogy Ricsi is szeret, még ha nem is az ő szájából történik. Csak hallani szeretném olykor, hogy így gondolja, és Zlatan az egyetlen, aki megadhatja ezt nekem.
Nem terjesztem, hogy minden csodálatos, pusztán annyit, hogy a második esélynek olykor igenis nagy jelentősége van. Minden más csak mások által hozzáköltött maszlag. Nem vagyok boldog. Soha életemben nem sírtam annyit, mint az elmúlt hetekben, ráadásul úgy, hogy aki miatt sírok, ott van velem. Minden a szokásos, és mégsem, fal van közöttünk, és félek, hogy akárhányszor is rontok neki a falnak, nem omlik le. Ricsi pedig szépen lassan észreveszi majd, hogy elfáradtam a sok visszapattanásban, és újra elsétál. Még van erőm, még ostromlom a falat, mint egy idióta, még próbálkozom, megmászni, leomlasztani. Még csinálom.
- Akkor megbeszéltük.
Könyvelem el magamban tényként a dolgot, hogy akkor egy csapatban játszunk majd a meccsen.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. augusztus 3. 15:30 | Link

L I L I Á N A

Alapvetően nem ehhez szoktam Lilitől - bár túlzás lenne azt állítani, hogy bármihez is hozzászoktam volna tőle. Elég sok mindent megélt a kettőnk kapcsolata, voltunk barátok, majd, a legnagyobb időintervallumban voltunk valami furcsa ellenségek, és most ide jutottunk. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy csak így, csendesen beletörődjön a dolgokba, hogy ne kezdjen fölényeskedve utalgatni és bizonyítgatni.
Alapvetően nem zavarnak a pletykák. Tényleg, hozzájuk szoktam, és nem is igazán érdekelnek, de ha a testvéred barátnője teszi ezt a barátod testvérével, ott azért már más a helyzet. Nem arról van szó, hogy Lili rosszat mondott rólam, nem lenne semmi problémám azzal, ha az hagyta volna el a száját, hogy "ez az Eszti mekkora egy álszent nagy kurva" vagy hasonló. Nem mondom, hogy soha életemben nem beszéltem Liliről, hogy nem kritizáltam a viselkedését vagy az öltözködését, de soha az életben nem beszéltem ki mással a kapcsolatát - Ricsin kívül -, és soha az életben nem merészkedtem rosszindulatú állításokba egy full idegennel azért, hogy öt percig visszaigazolást kapjak. Azért van különbség.
Aprót biccentek. Az ő dolguk. Ha Ricsinek szüksége lesz rám, vagy el szeretne valamit mondani nekem, akkor én ott leszek neki, de ennyi. Tényleg nem akarok beleavatkozni az ő dolgukba, nincs jogom hozzá, és különösebb türelmem sem. Ha az öcsém egy olyan nővel akar kapcsolatban élni, aki kibeszéli a testvérét, hát legyen. Nem éri meg, hogy túlgondoljam, ahogy az sem éri meg, hogy valamiféle erkölcs rendőrséget játsszak a nője mellett, amíg ő északon van. Amit Lili csinál, akivel Lili csinálja, az az ő dolga, és neki kell elszámolnia vele.
- Igen, nálunk elég nehéz visszanyerni az eljátszott bizalmat - aprót vonok vállaimon. Tudom, pontosan tudom, a saját bőrömön tapasztaltam. Nem lehetetlen, de nehéz, és hiheti Lili azt, hogy most csak papolni akarok neki, meg, hogy ő úgyis tudja, mert eleget élt ahhoz, és hogy nekem fogalmam sincs arról, milyen élete volt neki, nem tudja. Mert nincs honnan tudnia.
Valahol elég szomorú, ha bárki is Ombozi Zlatanhoz menekül lelki segélyért. Ami viszont még szomorúbb, hogy arra kell rájönnöm, egészen sajnálom Lilit. Mélyet szusszanok.
- Figyelj - kényszeredett mosoly jelenik meg arcomon. - A hétvégére Ádiékkal beszéltünk egy lovas kiruccanást. Ha akarsz, gyere el, hogy ne legyél - Ombozi Zlatannal - ... egyedül.
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. augusztus 3. 15:56 | Link

Eszter

- Vagy lehetetlen.
Felelem arra, hogy nehéz. Én jelenleg nem nehéznek érzem, hanem lehetetlennek. Életemben nem éreztem még úgy magam, ahogy most Ricsi mellett. Tegyük hozzá, nem is csináltam akkora hülyeséget soha, mint amit az a csók. Ez többszörösen árulás, ha a belső eseményeket nézzük, hiszen pontosan tisztában vagyok vele, hogy Ricsi és a csók távol állnak egymástól, és hogy Ricsi mégis azért csókolózott velem, mert különlegesebb voltam számára, mint korábban ezen a téren bárki. Én pedig, még ha akkor nem is voltunk együtt, mérgemben olyan fájdalmat okoztam neki, amit ő soha nekem. Akkor sem, mikor azt mondta, ő legalább kell az apjának, legalább őt szeretik az édesszülei. Ha nem is voltunk együtt megcsaltam, és ki tudja, talán akkor sem haragudna ennyire, ha lefeküdtem volna vele, de azért inkább ebbe ne is gondoljunk bele. Csak simán ne. Nem akarok kísérletet se tenni rá.
A lényeg, hogy kicsit elvesztettem a hitem abban, hogy még különleges ember vagyok, de csak ilyenkor látszik ez, amikor ő nincs jelen, amikor lovagolok, vagy futok, amikor edzésen vagyok. Amikor csak magam vagyok, és nem kérdezi meg senki, hogy "mi a baj", mert nem tudom azt mondani, hogy nincs baj. Amikor Ricsi ott van, nem engedem meg magamnak azt, hogy gyengének lásson, és elképzelni se tudtam előtte, hogy egy-egy ilyen művelet mennyire sok energiát vesz ki másokból. Most már ezt is tudom, hogy milyen, amikor igazán tartják magukat az emberek. Az olyanok, akiket például állandóan támadnak a felsőbbévesek. Ez is egy nagyon jó lecke az élettől és Ricsitől egyaránt, egy igazán jó lecke.
- Komolyan?
Nem tudom, hogy ez udvariassági meghívás-e és azt kellene mondanom, hogy nem, rengeteg dolgom van, vagy komolyan gondolja, de ő Vajda Eszter, nem tesz semmit udvariaskodásból, és utálja, ha értetlen valaki, így próbálok nem olyan fejet vágni, mint aki teljesen megdöbbent, pedig de, és bólintok párat.
- Az nagyon jó lenne, köszönöm.
Őszintén köszönöm és őszintén hálás is vagyok, hogy ezt felajánlotta nekem, mert igen, nagyon szeretnék elmenni, és velük lenni, nem pedig otthon, próbálva koncentrálni a tanulásra, aminek a vége úgyis az lesz, hogy üres aggyal bámulom a plafont, és csak akkor eszmélek rá, hogy nem mozdultam órákon át, amikor a lemenő nap belevilágít a szemembe.
- Eszter... te gondoltál valaha arra, hogy kihagyj egy évet az alapképzés után? Nem vagyok terhes meg semmi ilyesmi, csak, nem tudom, hogy mi legyen, és gondolkozom. Érdekelne a véleményed.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. augusztus 5. 15:31 | Link

L I L I Á N A

- Ezt csak Ricsi tudhatja - ennél jobb tanácsot nem tudok neki adni. Nekünk kettőnknek valahogy a vérébe van írva a kiszámíthatatlanság, hogy bármikor hozhatunk olyan döntést, ami soha nem vallana ránk. Ha könyörögne nekem, hogy mondjak valami mást, valamit, ami segíthet, akkor sem tudnék. Néha csak próbára tesszük az embereket magunk körül, hogy lássuk, mennyit bírnak még, néha egyszerűen csak átlépjük a határaik, hiszen megtehetjük, néha pedig azt várjuk, hogy beismerjék, megtörtek. Fogalmam sincs, Lilinek mit kell tennie a helyzetében, hiszen azt, hogy az öcsém mit vár tőle és a kapcsolatuktól, hogy épp mit játszik vele, azt egyedül, csak és kizárólag az öcsém tudhatja. Én pedig nem fogom kiszedni belőle.
- A véleményünk aligha képes megváltozni - elvégre, Ricsi és én, több mindenben hasonlítunk egymásra, mint azt az ember gondolná, és ha hinnék mindenféle spirituális mesében, egészen biztosan azt mondanám, azért, mert egy napon születtünk. - de időt fordít rád, szóval... - nem mondhatom, hogy minden jóra fog fordulni. Nincs kizárva, hogy csak büntetni akarja, hogy látni szeretné, hogyan szenved a tettei következményeitől, és azt sem állíthatom biztosan, hogy már úgyis vége. Alapvetően, ha csak haragszik rá, Lili sokkal jobban járhat, ellenben, már csak magamból kiindulva, ha esetleg megundorodott, azt nehéz lesz mindkettejüknek átlépni. De, mint azt említettem, nem vagyok Ricsi, hogy következtetéseket vonjak le.
Szemöldököm megemelkedik, ahogy visszakérdez. Elég időt töltött már el a környezetemben ahhoz, hogy tudja, nem ismétlem meg magam, és abban az esetben is hamar vesztem el a türelmem a hirtelen érkező jótét hullámmal együtt, ha szándékosan akarja valaki újra elmondatni. Egyszeri ajánlat, nem kötelezi semmire, és ha nem gondoltam volna át, nem is dobom fel. Nem akarok szoros kapcsolatot kötni vele, határozottan nem ő lesz az új legjobb barátnőm, de abban az esetben, ha helyrejönnek közte és a testvérem között a dolgok, jó lenne, ha legalább ismernénk egymást. Rendesen.
- Nincs mit.
Aprót szusszanok a kérdésére. Nem türelmetlenül, nem feszülten - bár tény, hogy az én világomban még nem értünk arra a szintre, hogy életvezetési tanácsokat adjunk egymásnak -, inkább csak felfrissítem a vérkeringésem. Elpillantva a horizont felé gondolkozom el egy pillanatra, végül megrázom a fejem, ahogy tekintetem visszatalál hozzá.
- Nem, nem igazán. Én addigra már elég sokat utaztam, elég sok mindent kipróbáltam, és rengeteg emberrel találkoztam, szóval - aprót vonok vállaimon, ahogy ismét megingatom fejem. - nem éreztem úgy, hogy valami kimaradt volna az életemből, vagy, hogy időre lenne szükségem, hogy megismerjem magam. - Még mindig állítom ugyan, hogy sosem mondhatjuk el biztosan, hogy ismerjük magunk. Elfogadhatjuk magunk, szerethetjük önmagunk, és tisztában lehetünk a képességeinkkel, de az élet bármikor fordíthat a világon körülöttünk, bármikor visszaeshetünk nullára. - Viszont ez egy olyan dolog Lili, amit neked kell tudnod.
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. augusztus 7. 07:14 | Link

Eszter

- ... szóval éppen megküzd magával értem.
Valahogy így jellemeztem magamban a jelenlegi helyzetet. Nem mondhatom, hogy nem jó, mert jó minden, tényleg. Ricsi olyan, mint volt, mint amikor sakkozni tanított, hihetetlen türelemmel és alapossággal magyarázta el a szabályokat, hogy miért buktam el a királynőmet. Ha kellett, egy lépést hatszor is átrágtunk. Tudtam sakkozni, de mellette tanultam meg élvezni is. Az élet is ilyen, tudtam élni, jó életem volt előtte, nem hiányzott belőle semmi, de vele élvezem az életet. Ha úgy tetszik, talált egy még kihasználatlan piaci rést, és betörve oda, egyeduralkodóvá vált, sőt, terméke hatással lett az egész piaci világra. Függővé váltam, függök a szerelmünktől, a lényétől, a tekintetétől. Erre mondják azt a kritikusok, hogy jó nagy szarban vagy. És tényleg. Csak van ugye ez a csók dolog, ami olyan szinten hatással van rám, hogy nem tudok felülkerekedni, és elemészt. Totálisan elveszek benne, és nem tudok túllendülni, a lényem egy részt éppen ezért süpped bele abba az állapotba, amibe most vagyok. Mintha egy fekete szobában állnék, és a váratlan hangok riasztanának. Minden elfordított fej, minden be nem fejezett mozdulat egy hang. Erőnek erejével küzdök magammal, hogy még csak ne is próbálkozzak, hiszen úgy nem sérülhetek, de ez nem igaz. Az agyam tudja, hogy hiányzik, hogy kell, hogy érezni akarom. Az egész testem érezni akarja, ahogy ajkai az ajkaimra tapadnak, ahogy a végünk kicsordul, ahogy apró csókokkal udvarolok neki, hogy figyeljen rám a tőzsde helyett, hiszen szinte meztelenül mászok az ölébe. Az eleje elmarad, és ettől furcsán üressé válik sokszor a vége. Képes leszek így leélni vele egy életet, ettől nem félek. A szívem és az eszem is elköteleződött felé karácsonykor, pedig az nem volt más, mint a hónapok során felgyülemlett feszültség kiadása. Valami, amiről utána már nem beszélünk, és mégis, számomra akkor vált világossá, hogy észrevétlen lettem szerelmes, életemben először, valós szerelemmel.
- Kellene tudom.
Ezzel nem tudok vitába szállni, mert valóban kellene tudnom, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Hogy mi szeretnék lenni ha nagy leszek, mert azon kívül, hogy Kisvajdáné, nem nagyon jutottam még messzebbre. Abban az egyben vagyok biztos, hogy bármit is csinálok vagy teszek, azt Ricsi oldalán szeretném megtenni, és bármit megteszek azért, hogy ő is tervezzen velem. Nem akarom, hogy ez ne történjen meg. Persze számos ok lehet, ami miatt végül elköszönünk majd egymástól, de nem akarok erre a gondolatra fókuszálni, nem akarom ezt bevonzani.
- Csak, nem tudom mégsem. Ha reálisan nézem, van egy jó öt évem a sportban, talán tíz a színházban, ha a színházat tovább csinálom. Ha nem, akkor öt év múlva ott fogok állni, hogy na és akkor most? Jégrevük kiöregedett "sztárja" leszek.
A sztárnál megengedem magamnak a macskakörmözést, mert valljuk be, csak mert most fut az a bizonyos szekér, nem biztos, hogy mindig így lesz. És ezt utálom, hogy nem tudok határozott lenni a tanulmányaimat illetően. Csoda, hogy iskolaelső vagy? Minden tárgyat felvettem, olyan szinten érdekel minden, hogy az már beteges. Meg az agyam is, hogy mindezt befogadja.
- Minden akarok lenni. Vagy legalábbis nagyon sok minden, és ezért is nem tudom, hogy mi legyek. Talán csak túl nagy a nyomás, hogy év végén vége, hogy döntenem kell.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. augusztus 16. 15:39 | Link

L I L I Á N A

- Valami olyasmi, igen. - Találóbb lenne azt mondani, hogy számot vet épp a kapcsolatukról és az egész közös életükről, de ennél jobban már tényleg nem akarok belefolyni. Ez az ő dolguk, és nekik kell lerendezni - már, ha a megbeszélés nem megy túl fényesen, ahogy azt a példa is mutatja. Azt hiszem, időszerű lenne mélyen elbeszélgetnem az öcsémmel arról, hogyan viszonyul az emberekhez, és legfőképp Lilihez - mert, bár nem leszünk legjobb barátnők feltehetőleg soha az életünkben, azért vannak dolgok, amiket ő sem érdemel meg, még akkor sem, ha ő magában elköteleződött ehhez a bánásmódhoz.
Akkor sem, ha erről másképp is vélekedtem, amikor haragudtam rá.
- Nézd, én azt tudom neked mondani, hogy ne alapozz mindent egyetlen emberre - lehet, hogy nem ezt akarja hallani tőlem, lehet, hogy nem is ezt kérte, de nem vagyok én sem hülye, elég jól ismerem az embereket - főleg azokat a fajta embereket, akik bekerülnek az öcsém öntudatlan vonzásába. Aprót szusszanok. - Persze, én megértem, ha a dolgok jók köztetek, és azt is megértem, ha nem annyira jók, ez a ti ügyetek. De csak Ricsi vagy bárki miatt belekezdeni valamibe amit nem szeretsz, vagy épp ellenkezőleg, lemondani valamiről, nem kipróbálni valamit, vagy elhinni, hogy bűnhődnöd kell bármi miatt a lehető legnagyobb hülyeség, amit csak elkövethetsz az életben, Lili - szemeim arcán tartom. Egyszer, és csak egyetlen egyszer vagyok hajlandó ezt elmondani. Nagyon is komolyan gondolom, erről talán az árulkodik a legjobban, hogy az is lehet, az öcsém ellen beszélek épp, de akkor sem fogom visszavonni. - Ami a legfontosabb, és ezt jól vésd a fejedbe, Lili - a kellő hangsúlyozás érdekében még meg is bököm mutatóujjammal a homlokát. - Hogy minden döntés, még ha később meg is bántad, akkor a legjobb döntésnek tűnt. És ez az egyetlen lényeges dolog, bármit is gondoljon más.
Megemelem szemöldököm, hogy megértette-e. Meg tudnék őrülni az örökös egy helyben topogástól, az önsajnálattól, attól, ha valaki elviseli, hogy rosszul bánnak vele - vagy, esetleg, döntésképtelenek vele szemben. Az élet rövid. Az életet élvezni kell. Én pedig, az ő korában, éppen elég olyan dolgot csináltam, amitől most felehetne a bűntudat vagy az öngyűlölet.
- Te mit érzel magadban, Lili? Amikor nem vagy a színházban, nem vagy a jégen, amikor kimész az udvarra és nem beszélsz senkivel, meg nem gondolkozol görcsösen azon, hogy mit kezdj magaddal - alapvetően ez a legnagyobb baj a társadalommal. Mindenki elvárásokat támaszt a másik irányába, nyomást helyez a vállaira, és ő emiatt olyan dolgokat tesz, amikről talán elhiszi, hogy jó, de mélyen belül tudja, hogy nem erre hivatott.
- Nem kell mindennek lenned. Elég ha csak találsz valamit, amiben úgy érzed, hazaértél.
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. augusztus 16. 17:46 | Link

Eszter

Egy idő után már nem hallgattam meg Esztert, mert a véleményem szerint úgysem akart nekem jót, de talán sosem akart rosszat, csak én voltam túl érzékeny. Ebben viszont biztos vagyok. Onnantól, hogy Ricsivel kimondtuk, hogy szeretjük egymást, onnantól berobbant minden érzelmem. A féltékenység és s féltés a leginkább. Az aprócska szellőtől is féltettem a kapcsolatunk, és akkor ott volt Eszter, akit hurrikánként értékeltem. Igazából az egyetlen volt, akitől valóban féltettem a kapcsolatunkat, mert pontosan tudtam, hogy ő az egyetlen, aki olyan hatással van Ricsire, hogy bármekkora is a szerelme, ne mellettem döntsön. Ezért igyekeztem annyira megfelelni neki, és végül ezért lettem annyira ellene. Érdekes nem? Az Eszterrel való kapcsolatom sokkal érzékenyebben érintett, mint a Ricsivel való.
Ösztönösen összehúzom magam amikor azt mondja, hogy bűnhődöm, és hogy ez a lehető legnagyobb hülyeség. Annyira szeretném kimondani, hogy csak egy csók volt, ahogy nem jelentett semmit, csak mérges voltam, nem voltunk együtt és Ricsi azt mondta, hogy nem is akar együtt lenni, hogy nem gondolkoztam, csak fájt mindenem, hogy nem tudtam a szívemre hallgatni, mert darabokban volt, és nem tudtam az eszemre se, mert az eszem dühös volt, amiért éppen ő törte össze a szívem.
- Ez igaz. Akkor tényleg jó döntésnek tűnt.
Sok minden miatt nincs bűntudatom. A színházban már az előtt felmondtam szinte, hogy Ricsinek megmutattam az új Júlia-ruhát, és bár az az este kínosan zajlott, nem bántam meg semmit. Sem azt, hogy otthagytam a színházat, sem azt, hogy megpróbálkoztam felhívni magamra a figyelmet. Szerelmes voltam, és tiszteltem Ricsit annyira, hogy ne bántsam meg ezzel, mert tudom, hogy nem tett volna jót a kampánynak. Igazából a csókot se bántam volna meg, ha nem úgy reagál, ahogy. Nekem segített eldöntenem, hogy őt akarom, hogy nem érhet fel hozzá senki más. Segített eldönteni, hogy mindent meg fogok tenni, hogy tudja, szeretem őt. Mindent meg akarok tenni, hogy méltó legyek a szerelmére. Csak a dolgok rosszul sültek el, nagyon rosszul.
Elmosolyodom Eszter érintésére, még ha csak egy pillanat is volt, csodálatos érzés, hogy nincs minden veszve, és amit mond, felér egy tanácsadással, sokkal inkább érzem magamban az erőt, mint bármikor az elmúlt hónapokban, és ehhez ő kellett. Tudom, hogy nevetségesnek hathat másnak, aki nincs benne ebben az egészben, de tényleg ő kellett. Ő ismeri a legjobban Ricsit, és ő tudja a leginkább, hogy milyen a helyzetünk. Amit ő mond, az őszinte, hiszen simán kijátszhatna mindent ellenem, és mégsem teszi.
- Ha nem alapozok Ricsire?
Mondhatnám, hogy bárkire, de ugyan, mind a ketten tudjuk, hogy ha "egy embernek", vagy "bárkinek" nevezzük, attól még ugyanúgy Vajda Richárd marad. Mert valljuk be az egyetlen dolog az életben, amit biztosan tudok, hogy viselni szeretném a nevét. Hogy büszkén és szerelemmel pillantson rám, mint az unokatestvére a feleségére. Szeretnék a társa lenni, vele megélni mindent. Szeretném megszülni Kristófot, a fiúnkat. Tudom, hogy neki és nekem csak fiúnk születhet, és azt is, hogy Vajda Kristófnak fogják nevezni. Erre vágyom, hogy egy olyan életet adjak neki, amiben boldog. De számolni kell azzal is, hogy van, ha ez nincs meg, ha ezt nem lesz az enyém, ha magamra maradok a végén.
- Rendezvényszervezéssel foglalkoznék.
Sosem mondtam még ezt ki, de igen, ezt csinálnám a legszívesebben, gondoltam már rá párszor, de sosem mondtam ki ténylegesen. De igen, ezzel foglalkoznék a leginkább, a rendezvényekkel.
- Hű.
Gondolkodás nélkül ölelem át Esztert, de nem akarom, hogy kényelmetlenné váljon neki, így gyorsan elengedem, és egy hálás mosollyal pillantok rá.
- Köszönöm, már tudom, hogy mi lennék. Komolyan, fogalmam sem volt eddig. Megszervezhetem majd az esküvődet? Világraszóló és elegáns lenne. Tudom, még odébb van, de megtanulom, és ez lenne a fő alkotásom. Kérlek, engedd meg!
Az ujjaimat összefonva magam előtt, kérlelőn nézek rá, remélve, hogy igent mond, és megengedi nekem, hogy megszervezzem. Történjen bármi Ricsivel a jövőben, de ezt nagyon szeretném, ha meghálálhatnám Eszternek ezt.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. augusztus 26. 14:04 | Link

L I L I Á N A

Nem tudhatom biztosan, konkrétan mi is van köztük - nem is szeretnék ennél jobban belefolyni a dologba. Viszont nem vagyok hülye, látom a szomorúságot, ami tükröződik a szemeiben, és már csak a saját szavaiból is kiindulva érzi az ember, hogy nem minden feltétlen boldogság és cukormáz. Ehhez nem kell valami Merlini tehetséggel megáldott látónak lennem.
Szám szeglete leheletnyit felfelé görbül, ahogy bólintok. Ha valaki, akkor én elegendő rossz döntést hoztam már az életben, tudom, miről beszélek. Nem hozok fel olyan szentimentális, Coelhoi gondolatokat, hogy ezek tettek azzá, aki vagyok, és nélkülük egészen máshol tartanék most, de tény, hogy minden egyes lépéssel magad mögött hagysz egy teljesen más végkimenetelt.
- Nem szabad hagynod, hogy az befolyásoljon, mások mit fognak majd gondolni rólad - egy kicsit elhallgatok, ajkaimra harapva gondolkozom el, hogy mondjam-e ki a másik gondolatot, végül úgy döntök, igenis hallania kell. Sőt, mindenkinek hallania kellene - főleg a szóban forgó gyöngyszemnek. - Még ha az öcsémről is van szó. Nem ő a világ közepe. - Persze, szeretem őt, hiszen a testvérem, az utóbbi időben viszont elég sérelem gyűlt fel bennem is - amiket, nyilván nem volt eddig alkalmam elmondani neki, hiszen az egyetlen útja a kisasszonyhoz vezet, akárhányszor hazaveti a honvágy (vagy más).
- Ha nem alapozod az egész életed Ricsire. - Bólintok. Mindig is erősen élt bennem a függetlenség, a független nő képe. Midig is úgy gondoltam, hogy egy nőnek kell legyen annyi, személyes tartaléka, amiből ha kell, elköltözhet, amiből ha kell, ki tud lépni. Nem próbálok az öcsém ellen beszélni, ettől függetlenül úgy gondolom, kifejezetten káros egy kapcsolatban, ha minden magától értetődőnek kezd tűnni - ha egymás jelenléte, az apró részletek magától értetődőekké válnak, és már egyik fél sem becsüli meg annyira a másik társaságát. Persze, Ricsi szakított, Ricsi egyetlen szó nélkül lelépett, itt hagyta Lilit, itt hagyta Ábelt és engem is - pont ezért kellene megtanulnia, hogy egyikőnk sem egy játékszer, hogy ilyen marha egyszerűen kidobjon aztán visszavegyen minket, ha meggondolta magát.
- Ez most csak így eszedbe jutott? - persze nincs ezzel semmi baj, minden nagy terv így kezdődik, én is csak így eldöntöttem, hogy visszajelentkezem auror képzésre, de... Nem, nem bántam meg a dolgot, és meg sem fordult soha a fejemben, hogy abbahagyjam, de azért még mindig elég sokat ültem és gondolkodtam a dolgon. Azért persze örülök, ha Lilinél tényleg ilyen egyszerűen megtörtént a felvilágosodás.
- Hát... - hagyom, hogy átöleljen, elvégre, már úgyis megtörtént. Azért még nem viszonzom, és nem tapogatom meg a vállait sem, de gondolom ő sem vár ilyen drámai összeborulásra. - Azt még meglátjuk - persze, hajlandó vagyok szóba állni vele, beszervezem a családi banzájra is, mert egészen sajnálom őt, ettől még, ugyan elengedtem amit, ahogy és akivel beszélt rólam, de közel sem felejtettem el vagy bocsátottam meg. Ilyen ez.
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. augusztus 31. 14:41 | Link

Eszter

Furcsa azt hallani Esztertől, ahogy azt mondja, hogy nem Ricsi a világ közepe. Csak bólogatok kicsit, mert azzal egyetértek, hogy nem az, úgy általánosságban, de ha megkérdeznék tőlem, hogy mi nekem Ricsi, én azt válaszolnám: A világom közepe. Nem érdekel, hogy emiatt mások megszólnak. Hogy nem értenek vele egyet. Elfogadom az ő nézeteiket, hiszen ez csak azt mutatja, hogy még nem szerettek annyira embert, mint én Ricsit. Ha majd megtapasztalják ezt, akkor megértik. Ha nem, akkor megmarad az elítélés. Ricsit jobban szeretem magamnál, jobban mindenkinél. Tudom, hogy mit gondol, és tudom, hogy egyetértek vele. Általa vagyok, mert ő meglátott engem. Felébresztette bennem azt, aki valójában vagyok, megerősített abban, hogy a vágyaim nem elítélendőek, olyan lehetek, amilyen sosem voltam, mert féltem. Sosem lesz olyan ember az életemben, mint Ricsi. Éppen ezért nem tudom elengedni, nem tudom azt mondani, hogy jelenleg nem érzem egészségesnek a kapcsolatunkat.
- Sajnálom, hogy miattam nehéz időszakot éltek meg, szeretnék valami biztatót mondani, de az az igazság, hogy jelenleg fogalmam sincs, hogy mire készül, hogy mit szeretne. Azt se tudom, hogy egy hét múlva vagy akár holnap akar-e még tőlem valamit. Azt hiszem, ez az a türelem, amiről komolyabban beszélgettünk, hogy türelmesnek kell lenni Ricsivel, amíg meghozza a döntéseit.
Én pedig - még ha nem is mindig sikerül és nem is mindig könnyű - próbálok maximálisan türelmes lenni vele. Büntet és ajándékoz. Minden alkalommal, mikor meglátogat, ad és elutasít egyszerre. De türelmes vagyok, ha könnyekkel és összeszorított ajkakkal is kell ezt tennem. Néha azt érzem kiégtem, belefásultam abba, amit velem tesz, mégis, mert szeretem és mert tisztelem őt, tovább csinálom. Reménykedve abba, hogy egy nap úgy gondolja, folytathatjuk ott, ahol a szakítás előtt tartottunk, amikor egyenjogú társak voltunk ebben a kapcsolatban.
- Azt hiszem, igen. Sosem gondoltam még erre, de nagyon tetszik jelenleg. De még utána kell olvasnom, hogy beadhatok-e jelentkezést, remélem, hogy igen, mert szeretném csinálni.
Tudom, hogy a jelentkezési határidő már lejárt, de van pótjelentkezés is a világon, szóval talán sikerül bejutnom. Azt hiszem, az AMS-en nincs ilyen, szóval mindenképpen mugli egyetemre kell mennem, de az érettségim már tavaly meglett, szóval annyival beljebb vagyok. Viszont ez most elültette a bogarat a fülembe nagyon.
- Persze, nem most. Előbb még ki kell képeztetnem magam, és az nem kétperc alatt történik. Ráadásul neked a legtökéletesebbet kell nyújtanom. Csak most nagyon izgatott lettem.
A mosolyom is kiszélesedik a szemeim is csillognak. Eddig azt hittem, hogy egy évig csak szenvedek, hogy nincs célom. Mert bár megtehetném, hogy csak férjhez megyek, szülök maximum két gyereket, de nem lennék boldog, ezt tudom. Nekem kell valami, amivel foglalkozhatok ami boldoggá tesz, és amiben kiélhetem a kreativitásomat.
- De most kviddics. Fussunk együtt, és találjunk ki pár taktikát.
Nagyon lelkes vagyok, és nyerni akarok, nem szeretnék, ó nem, én nyerni akarok.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. szeptember 2. 17:04 | Link

L I L I Á N A

Persze Lilit is meg lehet érteni. Szerelmes, amikor pedig az ember szerelmes, valóban azt hiszi, hogy nincs még egy olyan erős kapocs a világon, mint az övék - részben igaza is van, valóban nincs még egy ilyen kapcsolat a világon, hiszen, mint minden ember, ők is egyediek és egyedül állóak. Ettől függetlenül még lehet valami rossz. A folyamatos letörtség érzése rossz. A szomorúság - a valódi szomorúság, nem csak egy semmiségen való veszekedés keltette rövid érzés - a szemeiben rossz. Ha valaki sokszor sír a párja miatt, eleve rossz, viszont megértem, ha ő ezt nem fogja fel a valódi távolság hiányában. Hiszen ha Ricsi időszakonként haza jár, tulajdonképpen nem ér semmit a roppant drámai elutazása a kierőszakolt figyelmen kívül.
- Neked jó ez így? - talán túl erős a kérdés maga, talán csúnyán megcáfolom vele mindazt amit arról mondtam, hogy nem érdekel a kapcsolatuk és szeretném magam távol tartani tőle, viszont nem bírom magamba fojtani. - Hogy ennyire bizonytalannak érzed a jövőtöket? Hogy a türelmed kezd a saját károdra válni? - Ugyan nem mondja ki konkrétan ezeket a dolgokat, én erre következtetek a szavaiból. Tekintetem arcán ragad, de nem várom el tőle, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre. Valóban nem ismerem részleteiben azt, amiben benne vannak, azt csak ők tudhatják, ezekről a kérdésekről pedig bőven elég, ha önmagában számot tud adni. Tény, hogy elég nehéz, objektíven gondolkodni egy kimondhatatlanul érzelmi központú, teljesen szubjektív helyzetben, és akkor sem ítélném el, ha nem sikerülne neki. Ha már csak elindít benne valamit, máris volt haszna. Elmondhatom, hogy a jó szándék vezényel, amennyiben állnak olyan stabil alapokon, ahogy azt a külvilágnak mutatják, úgysem fog semmi rossz történni a szavaim nyomán. Legalábbis ezt hiszem.
- Akkor sok sikert - tény, hogy még mindig meglep, ha ezt valóban most találta ki. Persze az sem kizárt, hogy már régóta érlelődött benne a gondolat, csak szüksége volt a biztatásra, hogy ki is merje mondani, esetleg határozottan megfogalmazódjon a fejében. Ugyan legilimentor vagyok, nem másztam a fejébe - nem is tervezem, nem akarok ott olyat találni, amitől aztán végképp ki fogok ábrándulni belőle, főleg ebben a roppant ingatag újrakezdésféle állapotban -, de bárhogy is legyen, amennyiben ki is fog tartani a döntése mellett, örülök, hogy megadhattam a lökést a maga kis útján.
Vagy hát, ha nem is örülök, nincsenek bennem negatív érzések sem.
- Azt megértem - bár még mindig nem tennék ilyen elhamarkodott ígéreteket a jövőm egyik legfontosabb napjával kapcsolatban. Majd meglátjuk.
- Egyelőre csak szeretném kifutni a mai napot. - Azt már nem teszem hozzá, hogy "ha nem baj", elvégre ha zavarná is ugyanezt tenném. Visszaillesztem fülhallgatóim, majd elindítva a lejátszási listát fejezem be a köreim.

// Love
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék