A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Bár a franciák nem díjazták ezt a sportot, az óriás szavaival élve, nőietlennek tartották, én mégis elmondhatom, konyítok valamit hozzá. Holott se apám, se anyám nem tett szert kellő tapasztalatra a kviddics terén. Anyu valami Lyráról mesélt, akinél jobb terelőt nem ismert, meg mesélte, hogy ő is volt terelő valamilyen dilis meccsen. Apu meg rendszeresen elvisz minket a világkupára, én meg egyszerűen szerelmes vagyok.
Gondolom, a rellonosok se fognak nagyon meglincselni, ha kölcsönlopok pár dolgot, mert azok mégis csak jobbak, mint az itteni szertárból vihetőek. Egyedül a seprűm a sajátom, azt meg persze Várffyéktól szereztük be, meg is fizetve érte az árát, de egy cseppet sem bánom, mert egyszerűen olyan, mintha nekem készítették volna.
Kinyitva a ládát, ki is engedem a gurkót, majd egy bűbájt szórok rá, hogy csak félpályáig tudjon repülni, mert annyi nekem bőven elég. Az ütővel nem igazán vagyok megelégedve, elsőre nem is nagyon esik kézre, mégis megkezdem a gyakorlást, mert igen, be akarok kerülni a bajnok csapatba, mert az megtiszteltetés, és gyanítom, nem is vesznek be akárkit. Fent száguldozva, épp időben veszem észre, hogy a gurkó a pálya széle felé repül, ahol valakit vélek felfedezni, így minél gyorsabbra kapcsolva, próbálom elérni, hogy ne is találja telibe az illetőt. Amint kellően földközelbe kerülök, el is kapom a zuhanó gurkót, bár a lendületnek köszönhetően, esek is egyet, de hát ez még belefér.
- Elnézést, nem gondoltam, hogy még ilyenkor is sétál itt kint valaki - húzom el a szám, hisz sötét van aránylag, meg túl meleg sincs, az emberek már ilyenkor visszamenekülnek a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742593#post742593][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2018.12.12. 19:03[/b][/url]

Bár a franciák nem díjazták ezt a sportot, az óriás szavaival élve, nőietlennek tartották, én mégis elmondhatom, konyítok valamit hozzá. Holott se apám, se anyám nem tett szert kellő tapasztalatra a kviddics terén. Anyu valami Lyráról mesélt, akinél jobb terelőt nem ismert, meg mesélte, hogy ő is volt terelő valamilyen dilis meccsen. Apu meg rendszeresen elvisz minket a világkupára, én meg egyszerűen szerelmes vagyok.
Gondolom, a rellonosok se fognak nagyon meglincselni, ha kölcsönlopok pár dolgot, mert azok mégis csak jobbak, mint az itteni szertárból vihetőek. Egyedül a seprűm a sajátom, azt meg persze Várffyéktól szereztük be, meg is fizetve érte az árát, de egy cseppet sem bánom, mert egyszerűen olyan, mintha nekem készítették volna.
Kinyitva a ládát, ki is engedem a gurkót, majd egy bűbájt szórok rá, hogy csak félpályáig tudjon repülni, mert annyi nekem bőven elég. Az ütővel nem igazán vagyok megelégedve, elsőre nem is nagyon esik kézre, mégis megkezdem a gyakorlást, mert igen, be akarok kerülni a bajnok csapatba, mert az megtiszteltetés, és gyanítom, nem is vesznek be akárkit. Fent száguldozva, épp időben veszem észre, hogy a gurkó a pálya széle felé repül, ahol valakit vélek felfedezni, így minél gyorsabbra kapcsolva, próbálom elérni, hogy ne is találja telibe az illetőt. Amint kellően földközelbe kerülök, el is kapom a zuhanó gurkót, bár a lendületnek köszönhetően, esek is egyet, de hát ez még belefér.
- Elnézést, nem gondoltam, hogy még ilyenkor is sétál itt kint valaki - húzom el a szám, hisz sötét van aránylag, meg túl meleg sincs, az emberek már ilyenkor visszamenekülnek a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742596#post742596][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.12.12. 19:33[/b][/url]

Charlotte Elisabeth Felagund

Fogalmam sincs, hogy mi vitt a kviddicspályára. Mentem, amerre a lábam vitt, és egyszer csak ide jutottam. Ugyan már viszonylag késő volt, mégis meglepett, hogy csak egy ember gyakorol, hiszen közeledtek a válogatók, ilyenkor pedig ki kell használni minden időt a gyakorlásra. Legalábbis azoknak, akik komolyan gondolják. Az én időmben még nagyobb volt a verseny, úgy látszik, most már bárki csapattag lehet, nem érzik szükségét a gyakorlásnak. Vagy talán veszített a kviddics a népszerűségéből? Szomorú, ha ez a helyzet.
Nem sokáig nézhettem zavartalanul az egyetlen pályán lévő játékost, hiszen a gurkó becélzott. Már éppen készültem, hogy egy laza varázslattal hárítsam a támadást, de megelőztek: a gyakorló lány gyorsan kapcsolt, és még időben rávetette magát a gurkóra.
- Úgy látom, hogy nem félsz a gurkótól. - az igazán nagy játékosok erre mind képes voltak, hiszen lehetett olyan szituáció, hogy valaki azzal vihette előre a csapatát, ha bekapott egy találatot. Persze itt az iskolában a taktikai éretlenség megnyilvánulásaként rengeteg olyan meccset láttam már, ahol semmi más nem volt a cél, csak az, hogy mindenáron elkerüljék a találatot, és kaotikus gurkócsapkodás alakult ki.      
Ekkora már felismertem, hogy az egyik diákom - méghozzá a vén trottyos Felának az unokája - hatástalanította a vaslabdát.
- Jól gondolom, hogy szeretnél bekerülni a csapatba? - erre minden esélye megvolt, ha még ilyenkor is képes gyakorolni. Ezt persze neki még nem mondtam, hiszen ahhoz még túl keveset láttam, hogy rászolgáljon a dicséretre. A hozzáállása mindenesetre példásnak tűnt, ez pedig már egy olyan alap volt, amire lehetett építkezni. Csapatkapitányként anno nagyon odafigyeltem arra a potenciális játékosoknál, hogy megfelelő legyen a hozzáállásuk, legyen bennük kellő elszántság, kitartás. Enélkül esélyük sem volt bekerülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742601#post742601][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2018.12.12. 19:57[/b][/url]

Nem mondanám, hogy a világ legkellemesebb érzése a földbe csapódni, de ez is olyasmi, amit el kell viselni, mert egy meccsen örülhetek, ha ennyivel megúszom. Amúgy se vagyok egy nyafogós lány, a körmeim se féltem, ha így lenne, akkor inkább varrókörre járnék, vagy valami divat cuccra. Ezek viszont egyáltalán nem érdekelnek, a divatot meg amúgy se követem. Megvan a magam stílusa, és nem fogok másokat majmolni, csak hogy valakinek tűnjek.
- Nem bizony - vigyorodok el magabiztosan, mert ezt határozottan állíthatom. Nem, nem vagyok rendíthetetlen, meg van a saját magam kis félelem listája, de a gurkók nem tartoznak bele.
- Persze, már mikor jöttem, tudtam, hogy az első dolgaim közé fog tartozni, csak... nem igazán volt időm ráedzeni. A Beauxbatonsban nem volt kviddics csapat - húzom el a szám, mert konkrétan azt sem értem, hogy azok a dísz.... trimágus tusára minek neveztek be, a második körnél tovább még sose jutott senki.
- És professzornak nem hiányzik? Nem szeretné ráncba szedni ezt az egész kviddics dolgot itt? Ahogy látom, egész hanyatlóban van. Apu mesélte, hogy mikor idejárt, még az edzéseket is rengetegen nézték, és nem volt olyan, hogy kongott volna a pálya. Ez azért elkeserítő kicsit - vágok egy grimaszt, közben azért visszahelyezem a labdát a ládába.
- Vagy nem tetszik felszállni Ön is? - pillantok rá még félbehagyva a mozzanatot.
- Bár lehet, Önnek ez állna inkább kézre - dobom hirtelen oda a kvaffot, csak hogy megbizonyosodjak róla, a reflexei még a régiek-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742610#post742610][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.12.12. 21:26[/b][/url]

Charlotte Elisabeth Felagund

A Rellon kviddicscsapata sorozatban nyerte a bajnokságokat az elmúlt években. És ennek a csapatnak én raktam az alapjait. De mostanra már elballagott mindenki, akikkel együtt  játszottam, azt se tudtam hirtelen, hogy ki a csapatkapitány.  
- Ki most a csapatkapitány? - kérdeztem meg. Az én helyemet Mínea vette át, de hogy utánunk ki következett, azt most meg nem mondtam volna. Nem kerestek mostanában a csapattól, pedig megtehették volna, hiszen mindig jól jönnek egy legenda tanácsai.    
- Akkora baj még nincs, hogy nekem kelljen ráncba szednem a kviddicset. Vagy rosszul gondolom? - ha reménytelen lesz a helyzet, úgyis szólnak majd, aztán vagy lesz kedvem megoldani, vagy nem.
A felém dobott kvaffot ösztönösen kaptam el. Rögtön feltörtek bennem a régi emlékek, innentől már nem volt kérdés, hogy felszállok-e. Csettintettem, és a seprűm megjelent.
- Óh, látom te is tudod, milyen egy igazi seprű. Bár az iskolai meccseken úgyis egyenseprűket kell használni. - elmosolyodtam, amikor feltűnt, hogy Charlotte is a családom modelljét használja.
A pálya közepén szálltam fel, kezemben a kvaffal. Megelevenedett bennem a pillanat, amikor félpályáról dobtam gólt. Menne ez most is! Kettőt tapsoltam, mire a pálya világítása felkapcsolt. Aztán elresztettem a kvaffot, a bal karikát célozva. Vártam... és gól! A kvaff áthaladt a karikán. Éppen úgy, mint ahogyan az év gólját szereztem annak idején, leszámítva, hogy most őrző eszén nem kellett túljárnom.
- Kis edzés után beférnék bármelyik csapatba. - állapítottam meg.
- Gyerünk Felagund, most te jössz! - a lányon volt a sor, hogy megmutassa, mit tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742694#post742694][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2018.12.14. 17:01[/b][/url]

- Fogalmam sincs. Csak egy régi felhívást láttam, amin valami Allan Colton Fisher, meg Minea neve volt. Azóta semmi. Lehet, idén nem is lesz csapat? - ami azért elkeserítő lenne, mert nem lehetek ennyire peches. Azt tudom, hogy a két akkori delikvens már elballagott, nem volt nehéz ennek utána nézni.
- Szerintem nem ártana. Szeretném, ha nem kongana ez a pálya, és nem merülne feledésbe az egész sportág... meg hát most nézze meg, az egyik bajnok, repüléstant tanít - forgatom meg a szemem, mert számomra ez is elkeserítő. Mintha csupán ennyire becsülnék mindazt, amit eddig letett az asztalra. Tanítsa meg a gólyáknak, hogy ne essenek le a seprűről, amit egyébként egy jó érzésű szülő, már azelőtt megtanít neki otthon, mielőtt idekerülne. Vagy ez csak nálunk volt így? Mert akkor újfent kijelenthetem, piszok mázlista vagyok.
- Igen, apám ragaszkodott ehhez a seprűhöz, ha már mindenképp azt akartam. De szerintem ez is olyan, mint a pálca, egy csomót kipróbáltam, ez lett az igazi - vonok vállat, mert azóta én ezt is úgy tartom, hogy a seprű válassza meg, ki üljön rá.
Utána persze felhívtam keringőre, hisz ki nem hagynám az alkalmat, hogy együtt repkedjek kicsit Várffy Róberttel. Csalódnom nem is kell benne, már az első alkalommal úgy dob a karikára, hogy azon csak nézek. Persze, ő hajtó volt éveken keresztül, biztos rengeteg időt töltött azzal, hogy fejlessze magát.
- Tartalékosnak mindenképp - vigyorodok el, mert túl magas az a labda ahhoz, hogy én ne csapjam le.
És egyből megyek is a kvaffért, hogy aztán azzal a kezemben, megcélozzam a bal szélső karikát, és mielőtt megkerülném, dobjam át rajta. Direkt úgy mérem be a helyzetet, hogy amint a karika mögé érek, el is tudjam kapni, hiába nem teljesen szabályos, ez most amúgy se vérre megy.
- Terelőnek készülök ám - osztom meg vele azért nagyokat pislogva, csak hogy ne várjon tőlem ma este fejedelmi manővereket.
ÉS passzolom is neki a labdát, gondolva, hogy úgyis rá fog jönni, kicsit a kvaff elé kell jönnie, lévén én olyan nagyot nem tudok dobni. Aztán oda is repülök mellé.
- Mit tud még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742801#post742801][b]Várffy-Zoller Róbert - 2018.12.15. 13:50[/b][/url]

Charlotte Elisabeth Felagund

Némán, szomorúan vettem tudomásul, hogy megszűnhet a Rellon kviddicscsapata. A többi háznál ezek szerint ennél csak rosszabb lehet a helyzet. Hiába, ha nincsenek karakán, felkészült vezetők, akik legalább ezredannyira olyanok, mint én, akkor nem lesznek csapatok.
- Miért veszíthetett ekkorát a kviddics a népszerűségéből? Itt valami mélyen gyökerező probléma lehet. De ezt nem most fogom kideríteni. - zártam le a témát. Igazából, ha más felkért személy nincs, a mindenkori repüléstan tanár az, akinek ezzel hivatalból foglalkoznia kellene véleményem szerint. Szóval nekem semmi közöm a dologhoz, bármennyire is elszomorít.
A kis csaj megengedett magának egy pikírt beszólást, amit nem vettem jó néven. Oké, leálltam vele egyet játszatni, de attól még nem lettünk haverok, akik között ez elmegy. Rajtam csak ne poénkodjon. Egy szúrós tekintettel jeleztem, hogy a megjegyzése egyáltalán nem volt vicces. A következő ilyenért már büntetőmunka és pontlevonás járna.
- Hm, nem vagy terelő alkat. Mostanában minden kislány terelő akar lenni.- nevettem. Voltak persze példák, hogy törékeny testalkatú lányok helytálltak ezen a poszton. De, hogy az iskolai bajnokságban miért vált tendenciává az ilyen terelők jelenléte, az számomra rejtély.
- Emlékeim szerint Scarlett Conroy is erőteljesen gondolkozott, hogy terelő legyen, de én inkább a hajtóság felé terelgettem, és kiváló játékos is lett belőle a poszton. - a volt csapattársaimra szívesen emlékeztem vissza, pláne a hajtótársaimra, hiszen nagy összhangban kellett lennünk, a szerepkörünk ezt megkövetelte.
- Nem vagy ügyetlen a kvaffal. - szóltam, miután begyűjtöttem a passzt. Nem akartam persze lebeszélni a terelőségről, de nem éreztem testhezállónak a számára, hogy egy vasgolyót ütlegeljen.
- Ha bemutatnám a teljes repertoáromat, akkor egy darabig itt lennénk. Most az az érdekes, hogy te mit tudsz, te akarsz bekerülni a csapatban. - fölöslegesen nem kívántam produkálni magamat, hiszen nem voltak nézők, akiket szórakoztathattam volna a zseniális kviddicstrükkjeimmel.
- Ragadd meg az ütődet, repülj a kezdőkör fölé, és készülj! - kitaláltam egy kis próbát, amivel Charlotte bizonyíthatta, hogy nem csak készül a terelősségre, hanem alkalmas is rá.
Mikor a lány készen állt, megindítottam felé egy gurkót szemből. Aztán kis szünetekkel egyet hátulról, majd alulról, végül felülről is. Négy gurkó haladt felé, és még arra is ügyeltem, hogy egyre nehezedjen a dolog: az utolsó két gurkó már szinte egyszerre fog odaérni hozzá. Ha ezt megoldja, akkor már elhiszem, hogy van keresnivalója terelőként. Ha meg nem oldja meg, akkor leszek annyira rendes, hogy elvigyem gyengélkedőre.