36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 23. 12:36 | Link


~ öltözék ~


Hogyan is lehetne leadni azt a sok feszültséget, ami felgyűlt bennem? Nem, nem villámokkal, azzal eleget szórakoztam az utóbbi időben. Azt a mennyiségű felgyülemlett agressziót, amit nem volt lehetőségem másokon levezetni, természetesen nem nyomhattam el, sőt.
Késő délután volt, amikor úgy döntöttem, hogy egy röpke zuhanyzás után szinte rohanva jövök le a pályára, hogy azzal a terelőütővel gyakoroljak, ami már igencsak rég - túl rég - volt a kezemben. Mert nem szabad elfelejteni, hogyan kell használni az ütőt, ugye. Bár izgibb lett volna, ha vannak áldozataim is, de ugyan már, az ütögetés így is elég lesz. Majd odaképzelem Dwaynet az ellenfeleket, vagy mit tudom én.
Egy gyors, de igencsak alapos bemelegítés után szálltam fel a seprűre (egy kicsit remegve, ugyanis múltkor nagyon szépen leestem róla), az ütőt egyelőre lent hagyva, hogy repüljek pár kört. A szél belekapott az összefogott hajamba, amit hihetetlenül tudtam élvezni, mert így legalább nem sültem meg elevenen. Rohadt meleg van.
Nem is olyan vészes ez, gondoltam. Azt hittem, a múltkori után nem merek majd újra seprűre szállni, és most mégis! Pár kör után leszálltam, hogy kivegyem az ütőt, és kiengedjem a gyakorlásra szánt gurkót. Amint a sátán fattya kiszabadult, felém indult meg, úgyhogy elütöttem, még a földön állva. Jó lesz ez.
A seprűre villám gyorsan felugrottam, hogy aztán a gurkó után eredjek. Gyorsítottam, gyorsítottam, még egy kicsit, gyerünk! És akkor - egy adrenalinfröccsel fűszerezve - beleütöttem a gurkóba, elsőként egy rendkívül pontatlan ütést bemutatva, sőt, elég gyenge is volt. Ejnye, Cyanne, kijöttél a gyakorlatból...!
Rögvest felmértem a helyzetet, majd úgy mozdultam, hogy pont a gurkó útjába kerüljek. Nem fogok én rohangálni a vaslabda után, még csak az kéne. Tehát, a kis szörnyeteg egyenesen felém szállt, én fél másodperc erejéig oldalra pillantottam, s megláttam egy igencsak ronda hollót, aki ott körözött a pályán. Aha. Jó.
Hatalmas ütést produkáltam, és szerintem életem legpontosabb célzása volt, ugyanis a köröző hollót gyönyörűen eltaláltam; szerencsétlen törött nyakkal zuhanni kezdett.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 23. 13:11 | Link

HCN :3


~ Köcsög! Megmondtam neki, hogy lágy kontaktlencsét kérek. Hülye, istenverte barom! ~ Ma kapta kézhez az új lencséit és -mi mást is várt?- rossz fajtájút gyártottak le. Azt mondták, míg kész lesz az eredeti rendelés, az még egy hét, addig használja ezeket. Reggel óta tüntetően ideges és belekötne az élőfába meg a betonba is. De talált egy ezeknél sokkalta kifizetődőbb stresszlevezető elfoglaltságot: véletlen belerúgott a szekrényéből kihullott terelőütőjébe. Terelés... Jahm, hát végül is papíron kviddics szakos is. Az más kérdés, hogy ha ennél lazábban venné a sporttanulmányait, kiiratkozna a szakról. Két hete be sem jár az óráira, csak a gyógyítósokra. Azt lelkiismeretesen csinálja, a gyakorlatozást is megoldja, hogy heti egyszer átmenjen a hétvégi váltásban a párizsi ispotályba, ha már nem tudott ott maradni a továbbtanulására. Legalább ennyiben kötődik még a helyhez.
Akárhogyan is, miután előbukkant az ütő, kis idő kellett, hogy a seprűje is kézbe kerüljön. Itteni diák, meccsidőn kívül ő is használhatja a pályát edzésre, és talán mára senki nem foglalta be edzés miatt a terepet. Vállára csapta hát a seprűt, kezébe hányta az ütőjét, és elindult az iskola felé. Az úton figyelembe se vették, a falubeliek már megszokták a lent lakó diákokat, így különösebben nem számít, hogy végigsétál valaki egy fél kviddicsfelszerelést viselve a falun. Igen, olyan hiú reményei voltak, hogy egyetlen nyomorékkal sem kell osztozkodnia a pályán a délutáni, embertelen forróságban. Hogy majd lesznek annyira mimózák, hogy bent maradnak a hűvösben a töménytelen madagaszkári sütkérezés után.
Tévedett. Arra érkezik be, hogy egy madár puffanva landol a füvön, odafent a levegőben pedig vidáman köröz halálának oka: egy repülő élősövény. Szuper, valamelyik balfék levitás vagy navinés kijött ide trónolni. Vagy Leonie! Tökmindegy, az ütési ingert azonnal megugrasztja Mihael agyában. Ledarálni a pályáról, ledarálniledarálniledarálniledarálni! Kapóra jön, hogy az előbb legyilkolt holló hóhéra éppen felé száguld a pálya szélétől. Nice.
Teketória nélkül kapja lába közé a seprűt és rúgja el magát a földtől, fel a magasba, hogy ne a talajról kelljen gurkót pofoznia. Az nem edzés, ha biztos pont van a lába alatt; az az igazi gyakorlás, ha a levegőben kell egyensúlyoznia és mellé ütnie. Nos, a vaslabda megközelíti -nem mondok ezzel semmi újat-, szemközt néz vele. Amaz nem tűnik valami illékonynak (teszem hozzá, ezek tizedmásodpercnyi pillanatképek, elvégre nincs teadélutánnyi ideje, mikor egy pártízkilós dög száguld felé megvadult bikaként), de az irányba állított terelőütő sem a gentleman természetéről ismerszik meg: akkorát pofoz a gurkóba, hogy a válla valami kattanásszerű hanggal honorálja a befektetett energiát- upsz, elfelejtett bemelegíteni, de nem ugrott ki semmije, csak az izmok jelezték, hogy jól vannak, köszönik. Szóval egy egészséges pofont ad a labdának, és irányba küldi a repkedő mohafolt felé -hogy ragadna a földhöz, nem tudott otthon maradni?- követve egy nagyobb távolságból a labdát. Elvégre, ha már ajándékot küld, szeretné látni a fogadtatás során vágott arcot is.
- A tehénkaja nem szokott repkedni. - Uhh, ha lecsavarná a genyóságát... Nem, nem jöhet még el a végítélet napja, hogy ennyire megjavuljon, és udvarias legyen.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 23. 13:32
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 24. 13:01 | Link



Ahogy a holló landolt a füvön, arra jöttem rá, hogy valószínűleg nem lehetek egészen normális, abban a pillanatban viszont ez egyáltalán nem érdekelt - különben is, ez egyáltalán nem meglepő, ha úgy nézzük. Mármint. Zöld a hajam, aurornak készülök, és villámokat eregetek magamból. Egy holló megölése egy gurkóval csak amolyan kis apróság volt ezekhez képest.
Amikor követtem szememmel a gurkót, egy alakot pillantottam meg a pálya szélén állni. Mosoly kúszott az arcomra; lesz kit kiütni. Amikor azonban az illető felreppent, már csak a repülési stílusából is szinte felismertem, viszont amikor közelebb ért, és ütésnek indult a terelőütőjével, realizáltam, hogy Mihaellel állok szemben. Hát, legyen. Ma talán itt pusztulok meg.
Hallottam, ahogy a fa keményen találkozik a vassal, arcomon vigyor jelent meg. Jó! Jó! Jó! Lebuktam a seprűvel, hagytam, hogy a gurkó kövessen, aztán lelassítottam annyira, hogy a vas közelebb kerüljön hozzám, ütéstávolságba. Adrenalin áradt szét az ereimben, már szinte előre hallottam az ütés hangját; fejemet enyhén balra fordítottam, Mihaelre pillantottam, illetve bemértem. Aztán egy hirtelen mozdulattal fordultam hátra, a jobb kezemben lévő ütővel belevágtam a gurkóba, minden indulatomat és adrenalinomat beleadva. Amint a vas Mihael felé kezdett hasítani, én is megszólaltam:
- Úgy tűnik, te mégis repülsz! - kiáltottam oda neki.
Elég pontosnak tűnt az ütés - az ellenfél kihozott belőlem valami olyan pluszt, amit eddig nem tapasztaltam a pályán. Sokkal jobban tudtam összpontosítani, és nem mellesleg jobban is élveztem.
Amint az ütés megtörtént, távolabb kerültem Mihaeltől, gondolván, hogy biztosan kivédi a gurkót, hiszen ő Mihael. Eszembe jutott egy pillanatra, amikor Daviddel játszottunk itt a pályán - utána kerültem be a csapatba. Régi, szép idők...!
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 24. 13:02
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2015. július 25. 21:13 | Link

Mihael és Cyanne

Ideje szívnia egy kis friss levegőt. Ezen az ötleten felbuzdulva, halkan, kuncogva indul meg, ki a kastélyból. Csendesen repked és éppen nagyon jó kedve van. Látja a kastély körül lézengő diákokat, de egyikük sem ragadja meg a figyelmét. Ma olyasvalaki életébe szeretne melegséget és lázas szerelmet hozni, akinek igazán szüksége van rá.
A kviddicspálya felett lebeg el éppen, amikor látja a kint gyakorló rellonosokat. Menten el is sápad, hogyan képesek ők vasgolyót ütögetni? Nem sajnálják? És mi lesz, ha tényleg eltalálják a másikat? Hát hogy lehetnek ilyen szívtelenek?
És már jön is az ötlet, hogy ők lesznek a mai tökéletes áldozatok. Kell nekik némi románc, lángoló szerelem, ami majd mosolyra fakasztja őket. Amitől boldogan fognak lebegni a rózsaszín ködben és semmi másra nem lesz gondjuk. Nem fognak gonoszkodni, nem lesznek agresszívek, nem ütögetnek majd vasgolyókat. Szerelemben és békében fognak együtt élni, igen, már látja is szemei előtt.
Elfojt egy kuncogást, Mihael háta mögé reppen, egész közel, hogy takarásban legyen, a lány addig a gurkóra figyel. Ő pedig már veszi is az íját és bumm! A szerelem nyilasa lapockán találja a fiút, és ha megpillantja Cyanne-t, azonnal ő lesz élete értelme, minden, amire csak vágyhat.
A kis szárnyas nem elégszik meg egy áldozattal, már repülne is a rellonos villámmágus mögé, de sajnos a terve nem jön össze. A lány gurkója eltalálja ugyan a varjat, de annyira rá figyel, hogy őt talán észre se vette. Pont belerepül a vasgolyó útjába, a szerencsétlen madár után pedig ő maga is kap tőle egy pofont. Ennek hatására Cyanne-t már nincs esélye meglőni, bömbölő sírás közepette hagyja el a kviddicspályát. Most azonnal keresnie kell egy szellemet, akinek elsírhatja minden bánatát!
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 26. 22:18 | Link

HCN - becupidozva


Már az ellenszél cibálja a ruháját, fújja hátra a haját, szája pedig olyan vicsorba torzult, amit többnyire a hirtelen jött, nagy adrenalin rush-ok idején szokott tapasztalni. El fogja kapni; nem elég, hogy befoglalja itt a szálkás hátsójával a pályát, még vissza is ugat. Hallja, hogy valamit odakiáltott, de szüksége van pár másodpercre, hogy összerakja értelmes mondattá a szófoszlányokat. És amikor ez megtörténik, csak még nagyobb indíttatást érez rá, hogy lerúgja lábbal az utolsó Mohatölteléket a seprűjéről.
- Ne keverj már össze önmagaddal, virágoskert. - A jobb keze középső ujjával egy roppant sértő, nemzetközi jelzést tesz újdonsült ellenfele irányába, de csak egy egészen röpke gesztus lesz belőle, ugyanis a következő másodpercben kénytelen mindkét kezével megragadni terelőbotját, és a gureszt felfelé pofozni, átlósan a lány feje fölé. Rögtön utána leereszti a balját benne az ütővel, másik kezével megragadja a seprűnyelet, és ráfeküdvén kilő, hogy utolérje a gurkót. Valamikor ekkor éri a balszerencse, hogy szúrást érezzen a lapockájában, pedig lassan megfelelő helyzetbe ér a gurkó megküldéséhez. (Mellesleg az eltalált, szárnyas kis görényt sem látta meg annak naaaagy szerencséjére, másként valószínűleg megkísérelte volna a hollós trükköt kivitelezni vele: agyoncsapni.)
Amikor ütési állásba kerül ismét, és nagyjából a másik fölé kerül, iszonyat nagyot pofoz a vasgolyóba, hogy amaz függőlegesen elinduljon lefelé, Zöld fül irányába. Persze mindezt ne úgy képzeljük el, mint egy állóképet: minden és mindenki mozog, csak néha még az összhangot is meg lehet találni.
- EZT NEKED! - Ordít bele a levegőbe némi kevély elégedettséggel a hangjában, csak hogy utána rögtön elhalhasson az egész...
A tizedmásodpercek hosszú percekké tágulnak agyában, a lélegzete mintha lelassult volna (valójában semmi ilyesmiről nincs szó), a keze érezhetően lazít a seprűnyél fogásán. Leírhatatlanul szép. Kib*szottul gyönyörű. Ilyen, és ehhez hasonló, nyálas hasonlatok cikáznak végig benne, miközben kiguvadt szemekkel méricskéli a másik rellonost. Beugrott már, hogy ez a lány a Rellonba járt már egy évvel ez előtt is. Mielőtt elhúzott volna a random szabadságra, biztos látta minimum egyszer, másként nem tudna házat társítani hozzá, de beszélni biztos nem beszélt vele soha, még a nevét sem tudja,
Fogalma sincs ennek a tökéletes nőnek a nevéről. Az arca vicsorgása most már ragadozó vigyorba vonaglik át. Csak meg kell szerezni, nemde? Széttépni, szétcincálni, elzárni a külvilág elől, gyönyörködni benne, megtartani ezt a csodaszép lényt önmagának. Ujjai ismét rászorítanak az ütőre. Meg fogja szerezni a lányt, kerül, amibe kerül. Az övé! Senki más nem fogja rátenni a kezét. Ezzel elindul zuhanórepülésben a új keletű királylánya felé, hogy megkaparintsa magának.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 26. 22:28
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 30. 20:18 | Link



Az a tény, hogy Saint-Venant (chhh, francia...) bef*ckolt nekem, és ez előtt még a hangsúly alapján valami ritka kedves dolgot kiabált is, nem segített sokat; még inkább ideges lettem, amikor a következő pillanatban igencsak pontatlan ütést mért a vasra. Eltávolodtam Mihaeltől - és megpillantottam egy szárnyas angyalkát. Cupido!
Menekülőre fogtam; a kis teremtmény lapockán találta Mihaelt, azonban a vas telibe kapta a kis szárnyast, úgyhogy az szedte a sátorfáját, és tovább repült. Még fel se fogtam, mi is történt pontosan, csak annyit hallottam és láttam, hogy a francia fölöttem van, és üvöltve pofoz bele a vasba.
- F*** your french mother! - üvöltöttem vissza nem túl nőiesen. Kezem automatikusan lendült, sőt, rögtön mind a kettő rátapadt az ütőre, hogy aztán balra le, a föld felé pofozzam a gurkót. Kissé meginogtam a seprűn, hirtelen meg kellett kapaszkodnom a nyélben, hogy ne veszítsem el az egyensúlyom. A rohadt életbe, nem hiszem el, hogy még gyakorolni sem hagynak rendesen! Feszültség áramlott a karjaimba. Most úgy kisütnék valakit.
Felpillantottam Mihaelre; keze még mindig fent volt, így láttam a felfele álló, szívecskés nyíl végét a válla fölött. Arcán vigyor áradt szét, ahogy rám nézett; szemeim elkerekedtek.
- Neeeeem... - jelentettem ki. - Bloody hell!
Sóhajtottam egy aprót. Neem. Ne már...! Komolyan, Mihael Saint-Venant-t fogom ki?! Először egy amerikai, aztán egy francia... zseniálisan jó.
- Ugye nem?! - néztem rá szinte kétségbeesetten. Ez nem lehet igaz.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 31. 20:45
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 31. 20:56 | Link

Szerelmem <3


A hülye kis liba azt hiszi, hogy valaki. Ő találta fel a spanyolviaszt, meg a francokat! Olyan gurkót fog felé pofozni, hogy belenyomorodik, ha már a puszta jelenlétével sikerült felbosszantania a rellonos bengát. Másrészről kifejezetten élvezetes, hogy rögtön egy olyan random "partnerbe" botlott, aki képes a kezdetektől erőkifejtésre ösztökölni. Ez igen ritka, és eddig igazán tetemes munkára csak David és Luca tudták ösztökélni kviddics terén. Cián felírhat magának egy szép piros pontot az adatlapjára.
Következő másodperceit arra áldozza, hogy megpróbálja függőlegesből eltalálni a lányt, és kb bezúzni a fejét, ha nem elég ügyes egy válaszcsapáshoz, de közben ő nem számol a Cupido-veszély tényével. Így aztán hamarosan egy csinos, szívecskés nyíl áll bele a lapockájába, s amint a gurkó kikerül vizuális teréből, s megpillantja Cyanne-t, tömény szerelemre gyúl iránta. Ilyen földöntúli szépséget még nem látott, ennyire lángoló érzések már rég kerítették hatalmába, képtelen parancsolni nekik. Nem elégszik meg a gurkó Cián felé irányításával, hanem ő is elkezd lezúgni felé, hogy egy szintbe kerülhessen a csodás nimfával. Szerelmet KELL vallania neki, nincs mese, s minél hamarabb ki kell sajátítania magának! Még az előbbi anyázás, vagy szitkozódás sem tántorítja el szent céljától, hogy hódításba kezdjen.
Vajon a brit lánynak mikor esik le, hogy ha sürgősen nem tér ki a zuhanóbombaként közeledő srác útjából, elsodorja magával a talajszint felé? S mikor szánja rá magát a menekülésre? Vagy más végkifejletet szán a történetnek? Mihael mindennél jobban ég most egy picike macska-egér kergetőzésért, míg le nem szállnak a seprűikről.
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 31. 21:13 | Link



Na ja, az nem elég, hogy a gurkó-veszélyt elhárítottam, de kaptam egy szerelmes Saint-Venant-t. Remeeeeek! Komolyan. Ennyire jó dolog még sosem történt.
Kezem még mindig fent volt, sőt, amikor láttam, hogy Mihael közeledik, az ütő hirtelen bemozdult, ugyanis automatikusan vertem volna bele a srác fejébe; szerencséje, hogy nem volt közelebb. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy tesztoszterontúltengésének okán közeledett felém, vagy még nem jött meg a nyíl hatása, és csak simán a földbe akar döngölni, mert megzavartam királyi nyugalmát.
Mindenesetre kiröhögni már nem volt időm a francia szerencsétlenségét, mert az említett vészesen közeledett. Automatikusan buktam le, seprűm nyelét lefelé irányítottam, így pont kikerültem Mihael útjából, sőt, valószínűleg még ki is sodródott a srác.
Természetesen Mihael nem hagyta annyiban, rögtön utánam szegődött - ezzel nem is lett volna probléma, félig már ki is találtam, mit fogok csinálni, de abba nem gondoltam bele, hogy gyakorlatilag egyenesen a gurkó felé lőttem ki, hogy ne ütközzön belém Mihael. Szóval, a vas szemből közelített felém, a francia meg hátulról. Hirtelen nem nagyon tudtam eldönteni, minek örülnék jobban, ha Mihael ölében landolnék, vagy ha egy gurkó ütne a bordáim közé, de aztán mérlegelnem kellett, és úgy döntöttem, még ha Mihaelnek áll is az... elhatározása, hogy most elkap, mint valami életnagyságú cikeszt, még akkor is jobban járok azzal, ha az ölébe esek, mint egy gurkóval. Na ja. Oké.
Eddig lefelé mentem, így hát úgy döntöttem, egy köztes utat választok, és megpróbálom kikerülni a vaslabdát, ugyanis ütni egészen egyszerűen nem jutott eszembe a stressztől, amit a mögöttem repülő fiú jelentett számomra. Tehát, Cyanne jobbra el, a vaslabda pedig remélhetően Mihael képében landol majd.
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 31. 21:49 | Link

Szerelmem <3


Egyre fokozódik benne az adrenalin, a vágy, hogy elkapja Cyanne-t és ... mit is tegyen vele? Azon még nem gondolkodott el mélyebben. A pillanatnyi célja kezei közé kaparintani a lányt, tényleg, mint egy hatalmas aranycikeszt. Megtartani, csodálni, édesgetni, szeretgetni. óh, rengeteg terve van vele, nem iy győzné felsorolni. A megszállottak tekintetével vizslatja száguldás közben szerencsétlen rellonost, és esze ágában sincs lelassítani, vagy opardon kitérni Cyanne-t megkímélve ezzel. De persze a lány se lenne a Rellon hivatalos játékosa, ha nem rendelkezne bizonyos képességekkel kviddicsjáték terén: prímán kitér előle, és Mihael valóban kisodródott a kis manőver után. Magában adózna is a lány ügyességének, ha nem tűzte volna ki szent céljául a begyűjtést. Hát ez szívás.
De távol áll még a feladástól, és magától értetődik, hogy azonnal Cián után indul, ahogy normalizálta állapotát a seprűn. Megsarkantyúzza a paripát, és uccú neki, kilő ismét némi lemaradással battyogva a zöld fűfej tulajdonosa után. Úgy ki fogja ütni, mint a huzat. Aztán összekanalazza, és felszedi a földről, fellöki a vállára, és viszi. Mint az ősember régen, vadászatkor.
Ezt mind nagyon szépen eltervezte, de úgy tűnik, Cyanne nem vette a telepatikus tervkészítő üzenetet, és magánakcióba kezdett. Mielőtt elérhetné a zöld hajat a fején, a lány elillan előle más irányba, és sajnos már arra sincs ideje, hogy ütőt ragadva elüsse a szembe száguldó gurkót, vagy kitérjen előle. Túl kevés rá a tizedmásodperc. A következő pillanatban hatalmas csattanással ütközik neki a vaslabda Mihael vállának, hallatszik a reccsenés, és életében másodjára ájul le a seprűről úgy, hogy ezúttal nincs itt Dajmanovits, hogy megakadályozza a zúzódást. Az egyetlen "szerencse" a dolognak annyi, hogy csökkent a magassága eleget, és nem töri magát halálra, mikor talajt ér, csak egy ismételt, hátborzongató reccsenés hallatszik: a csípője összecsókolózott a talajjal, és nem örült neki. Egy váll-, egy csípőtörés, egész jó arány ahhoz képest, hogy meg is halhatott volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 31. 22:05 | Link



Na ja, az, hogy valaki bénaságból üt ki egy Rellonos exterelőt, némi mázlira vall. Mondhatnám úgy is, hogy rohadt király vagyok, de az talán túl nagyképű lenne, úgyhogy maradjunk annál, hogy csak baromi szerencsés.
Tehát, ahogy kitértem a két veszély elől, s hagytam, hogy Mihael vállát lesmárolja a gurkó, egy hatalmas reccsenést hallottam. Ettől kissé megriadtam így elsőre, főleg, amikor a francia a föld felé kezdett esni. Földet is ért a delikvens, ugyanis sajnos nem voltam elég gyors, hogy elkapjam (de azért valljuk be, hogy nem töltött el mély szomorúsággal, hogy a füvet is megpuszilta a lenyilazott francia).
Én is leszálltam mellé, és csak néztem pár pillanatig a földön heverő, hassal lefelé néző illetőt. Hát igen, Cyanne, ha valakit egy meccsen is ki tudnál ütni hasonlóképpen, az nem volna rossz. Lesajnálóan figyeltem a srácot; tudtam, hogy lélegzik, meg csak két-három méter magasról esett, az nem olyan durva, mint amikor én lefejeltem egy kviddicspóznát.
- Hát ez sz*pás, öregem. - fejeztem ki együttérzésemet az ájult Mihael irányába; eztán pedig elkezdhettem azon gondolkodni, hogy mégis hogyan vigyem fel ezt a benga állatot a Gyengélkedőig. Felébreszthetném pár erősebb villámmal, de még csak az hiányzik, hogy itt pofázzon nekem, miközben valószínűleg a csípője sem járt jól (legalábbis a természetellenes testhelyzetből úgy látszik), de ennek ellenére fel kell húznom a kastélyba. Csak a hülye francia akcentusa hiányozna az útról, és megint nagyon boldog lennék. Ott helyben ütném le újból.
Gondolkodás közben még begyűjtöttem a gurkót, és visszazártam a ládába. Akkor mára ennyi. Azért egy ájult Mihael nem rossz kezdésnek. Lehet, hogy mégsem jöttem ki annyira a gyakorlatból.
Végül kínok kínjával vittem fel a franciát a gyengélkedőre (ezt is csak azért, mert jószívűségem határtalan), s amint felértünk, rögtön megérdeklődtem a gyógyítónktól, hogy Cupido nyilát lehetséges-e hatástalanítani. De természetesen; nem.


//folytatás: Gyengélkedő//
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 31. 23:56
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék