37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 22. 21:55 | Link


Mit keresek késődélután a sportpálya szélén? Azzal kezdődött az egész, hogy láttam Gergőt repülni egy olyan fenetudja, milyen meccsen. Alig bírtam elhinni, hogy a bátyám egy seprűn lovagolva játszik valami baseball-utánzatot, de hát ha ő valamit érdekesnek talál, az biztos, hogy az is, én meg sok mindenről maradtam le, ideje mindezt bepótolni. Szóval igen, repülés. Az ötlet persze nem maradt a fejemben, sikerült szóvá tenni az ikrek előtt, akik aztán azonnal jöttek is a tökéletes megoldással, merthogy a hőn szeretett unokabátyjuk, vagy milyen ágon rokonuk a srác valami csapatban fogó. Bonyolult kapcsolati hálót vázoltak fel, de igazából a teljes családfát is lerajzolhatták volna, akkor se tudnám jobban, kicsoda ez a Nagy Bátor Đominic, mindössze annyival vagyok képben, hogy híresnek mondható. Életemben nem hallottam még róla, de bizonyára. Ádám kedvét ki akarná letörni azzal, hogy megkérdőjelezi, amit állít, Zsombor véleményével nem érteni egyet meg annyi, mintha a saját halálos ítéletemet írnám alá. Jobb volt hallgatni és bólogatni. Azt mondták amúgy is, hogy fogó, tud repülni, majd megtanít. Tegnap még egy papírfecnit is az orrom alá nyomott valamelyikük - képtelenségnek tartom őket megkülönböztetni, nem értem, Gergő hogy boldogul -, hogy ma ötkor legyek itt. Nem találtam rá okot, hogy ne jöjjek ki, legfeljebb hazamegyek, ha nem jön, vagy nem tetszik ez az egész. Tegnap óta azért átböngésztem egy könyvtárból kikölcsönzött kviddicstörténeti összefoglalót, mert mégse akarok különösebben hülyének tűnni, legalább tudjak valami keveset erről a sportról. Kényelmes, sportos öltözékben vonultam ki, mintha csak a megszokott reggeli kocogás lenne soron, helyette azonban itt ácsorgok és várom, hogy megérkezzen majdani repülésoktatóm, vagy hogy is lehet ezt nevezni. Nevetségesen hangzik egyébként, hogy létezik ilyen, elvégre ahonnan én jöttem, csak a madarak repülnek, de a saját két szememmel láttam Gergőt repülni, szóval van. Kezd az a gyanúm lenni, hogy ezen a helyen gyakorlatilag minden lehetséges, amire még csak álmomban sem gondoltam volna. Az órámra pillantva közben megállapítom, hogy éppen azt az időpontot mutatja, amelyikben optimális esetben mindkettőnknek érkezni illett volna, de addig is, amíg méltóztatik megérkezni Bátor - nincs az a pénz, amiért Đominic-nak hívnám, egyáltalán mi a lényege annak a plusz vonalkának a Đ-ben? -, úgy döntök futok legalább két kört bemelegítésnek.  
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2015. február 23. 09:40 | Link
Anna

Milyen lányt kell nekem tanítani? Milyen Bakonyi valakit, vagy kicsodát?
Első gondolataim kb ezek voltak, mikor az ikrek meséltek Annáról. Szép… az ember még vissza se tér az iskolába, de máris tanítania kell. Mi vagyok én: tanár bácsi? Hagyjuk már, erre van Markovits, nem!? Ehh, szóval nem a tanerőtől akart tanulni, az már más téma, de akkor miért kell rejtélyekben beszélnie annak a két kölyöknek? Néha kikészítenek vele, de nem baj. Legközelebb úgy kapják meg az ajándékukat, hogy az egész sulit be kell járniuk érte, csak figyeljék meg. Lényeg a lényeg, hogy belementem ebbe a kis játékba, így aztán öt óra előtt pár perccel már a megadott helyen voltam. Jobban mondva csak én tudtam, hogy ott vagyok, meg az, aki ismeri az animágus alakomat, merthogy tigrisként caplattam át a pályán, egy olyan helyre, ahonnan tökéletesen meg tudtam figyelni az alanyt. Mint egy fenevad, aki várja a zsákmány érkezését… és így is van, annyi különbséggel, hogy nem tervezem, hogy elharapom a lány torkát. Az kellene még csak, még a végén lesittelnek… ott még nem akarok tartani. Szóval, egy árnyékban bújtam meg, kényelmesen elnyúlva a gyepen, és figyeltem. Hamarosan elérkezett az öt óra, és ezt is csak onnan tudom, mert egy lány alakját vettem ki a távolból. Az öltözékéből ítélve, és ahogyan bizonytalan a pályán, könnyedén rájövök, hogy ő lesz az a Bakonyi, akit tanítanom kell. Szuper, akkor legyünk jó fejek, és nézzük meg, hogy mit is kezd azzal, ha némileg kések. Már ebből is megtudom, hogy komolyan gondolja-e az egészet, vagy az első öt perc várakozás után sarkon fordul, és lelép. Ha ez lesz, én biztos nem fogom megtanítani semmire, mert nem elég elhivatott hozzá. Viszont meglepetésemre tíz perc után is ott ácsorog, ahol eddig, vagyis csak ácsorgott, mert nekikezdett a bemelegítésnek. Tökéletes, már van egy jó pontja. Közben lustán keltem fel a fűről, előbb mellső vagy hátsó lábaimat is kinyújtottam, és lomhán caplattam be a pálya közepére, ügyelve arra, hogy ne vegyen még észre. Mikor odaértem, leültem, és tekintetemmel követtem a bemelegítését, várva, hogy mikor is szúrja ki azt, hogy egy tigris ül a pálya közepén. Most amolyan gurkó félét játszom, mert ha hamar kiszúr, az csak jót jelent, ha nem… hát a levegőben nem lesz köszönet érte.
Hozzászólásai ebben a témában

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 23. 12:40 | Link


Késik. Csodálatos, hogy vannak emberek, akik nem ismerik a pontos időt, de az ikrek unokabátyjáról van szó. Lesz, ami lesz, megvárom. Nem mintha ez bármit is jelentene, hogy az unokabátyjuk, csak éppen annyira ragaszkodtak ahhoz, hogy de ők megbeszélik vele és elintézik, mindent megoldanak, hogy nem akarom azzal letörni a kedvüket, hogy valaki mást keresek. Addig nem, amíg nem tudom, hogy egyáltalán hajlandó-e megjelenni mondjuk, és lehet-e vele normálisan beszélni, vagy netán fejébe szállt a siker. Kiderül, ha végre hajlandó megérkezni, addig viszont már csak azért is, hogy gyorsabban teljen az idő, futni kezdek a pálya körül bemelegítés gyanánt. Fogalmam sincs róla továbbra sem, hogy mitől sport a repülés, elvégre csak egy seprűn kell fent maradni, de mielőtt kiderülne, hogy igénybe veszi az összes létező izmot, és szívás, ha nem melegítek be, inkább megteszem. Futni még szeretek is egyébként, nem probléma. Nekivágok a köröknek. Igyekszem a légzésemre koncentrálni szép nyugodt tempóban kerülve meg a pályát egyszer, majd még egyszer, és még egyszer. A harmadik kör végén állok csak meg pár nyújtó mozdulatot végezni, és összekulcsolva ujjaimat fejem fölé emelem a két karom azzal a szándékkal, hogy mindjárt kinyújtózzak úgy becsületesen, amikor lefagyok. Félúton megállok a mozdulattal és hatalmas szemekkel értetlenül pislogok a pálya közepe felé. Az ott egy tigris? Jól látok? Az ott tényleg egy tigris. Te jóságos ég. Honnan szökött ez meg? Cirkusz van a közelben? Vagy állatkert? Még levegőt venni is alig merek, és kezdem azt hinni, hogy éppen nagyon nagy bajban vagyok. Lehet, hogy a srác azért nincs még itt, mert már felfalta, aztán meg én lehetek a desszert. Még egy egyszerű bagoly is képes összecsipkedni, annyira eszméletlenül jóban vagyok az állatokkal, egy tigris meg két harapásból eltüntet. Szép nagy példány, és még szépnek is szép, de a látványt csak akkor lennék képes élvezni, ha minimum egy sor rács lenne közöttünk, ami biztosítja, hogy nem tekint eledelnek. A szívem a torkomban dobog, ami rossz, mert az állatok állítólag érzik a félelmet. Cssss, már, a fenébe is. Lassan engedem le a karom magam mellé. El kellene tűnnöm innen, de van annak valami nem veszélyes módja? Ha én is tudnék olyat, mint egy-két varázsló, hogy csak gondol egyet, aztán egy pukkanás és köd előtte, köd utána, jó lenne, de nincs ekkora mázlim. Óvatosan teszek egy lépést hátra, megkockáztatva, hogy támad, de hátha mégsem, és igyekszem úgy tenni, mint aki nem fél, pedig ajj, dehogynem. Épp rettegek, de ezt neki nem kell tudni. Akármi is van odafent, valaki, ha én most ezt túlélem, eskü, hogy megpróbálok békét kötni a bátyámmal, a "meg akarok halni"-t nem úgy gondoltam, hogy most azonnal teljesítendő kívánság. Valaki? Senki? Lüke hullócsillagok.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. február 23. 19:31
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2015. március 7. 01:50 | Link
Anna

A kitartása dicséretes, a figyelme viszont nem az igazi. Ennyi idő alatt nem szúrt ki, és ez a levegőben akár az életét is elveheti. Igaz, hogy igyekeztem takarásban maradni, de egy gurkó sem fog vidáman csiripelni, hogy: „Hé figyelj már, épp most készülők eltörni pár bordádat, ha nem bánod!”. Három kör lefutása után állt csak meg, és nekikezdett a nyújtózkodásnak. Illetve kezdene, mert ahogyan látom, éppen kiszúrt. Ha lenne nálam stopper, vajon hány órát mutatna rajta a kijelző? Mindegy is, éppen a félelem járja át, ami teljesen természetes, mert csak egy bolond nem félne egy tigristől. Nyilván, ha rács lenne közöttünk, ő sem rettegne, de éppenséggel nincs, szóval… vajon meggondolatlan cselekedetre számítsak tőle? Inkább nem várom ki, ezért ismét felkelek, az amúgy nagyon kényelmes fűről, és megindulok a lány felé. Út közben emberi alakot öltöttem, nehogy a végén elszaladjon, vagy sikongatni kezdjen, vagy mit tudom én, hogy mihez folyamodna. Biztos, amolyan tipikus csaj hisztihez, amit nincs kedvem hallgatni. Azért a három méteres távolságot megtartottam, mikor már előtte voltam, és ha a döbbenet, ami kiülhetett az arcára, eltűnt, akkor meg is szólaltam.
– Figyelmetlen vagy, és könnyen ledermedsz, ha ijesztő dolgot látsz. Ez nagyon rossz tulajdonág a levegőben, mert ha ezek ott bekövetkeznek, könnyen találhatod magad úgy, hogy már nem vagy odafent, hanem lezúgsz. Jobbik esetben csak pár csontodat töröd el, rosszabbikban akár meg is halhatsz. –jobb, ha ezekkel már a legelején tisztában van. Szándékomban állt a ráijesztés is, amit hangomból ki is vehetett, mert a repülés tényleg nem sétagalopp. Egy óvatlan pillanat, és már nem is vagy a seprűn. Még mielőtt nekikezdenénk az egésznek, elővettem a pálcámat, és az Invito segítségével kettő seprűt hívtam magunkhoz, köztük a saját tűzvillámomat.
– Ha nem esett volna még le, én vagyok Đominic, akinek tanítania kell téged, de mielőtt belekezdünk, tudnom kell néhány dolgot rólad. Van-e tériszonyod; ültél-e már seprűn valaha; miért akarsz megtanulni repülni, azon kívül, hogy minden varázsló és boszorkány tud. –egyszerű kérdések, amikre nem is kell olyan eget rengető válaszokat adni, s még ezekre vártam, kényelmes támaszkodtam a seprűmre.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2015. március 8. 16:37
Hozzászólásai ebben a témában

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 7. 22:32 | Link


Egy kör, két kör, három kör, nyújtunk. Vagy inkább nem nyújtunk, mert az ott egy tigris. Elképzelni sem tudom, honnan került ide, és a frászt hozza rám, ez is tagadhatatlan. Ki ne ijedne meg egy ilyen hatalmas példánytól, ami szépnek szép, de csak a dzsungelben, tőlem határozottan messze, ahol semmi esélye, hogy a vacsorája legyek. Csak egyet lépek hátra, mire meg is indul felém, aztán félúton átalakul fiúvá. Ez most tényleg... van ilyen egyáltalán? Lehet? Vagy valaki belerakott valamit reggel a kávémba, mert az este túl sokáig olvastam, és attól hallucinálok? Megdörzsölöm a szemem, de tényleg nincs már sehol a tigris, helyette nálam legalább egy fejjel magasabb, és meglehetősen jóképű srác áll meg előttem, hogy pillanatokon belül leteremtsen. Ösztönösen húznám össze magam, mint valami süni és gurulnék odébb, mert azért igaza van, egy pálya közepén ücsörgő tigris nem kerül oda a semmiből a pálya közepére, már akkor ott lehetett valahol, amikor futni kezdtem. Nem adom meg viszont magam ilyen könnyen, inkább kihúzom magam és fejem oldalra döntve pillantok fel rá.
- Oké, értem. Veszélyes. Mondták már, hogy egy iciripicirit körülményesen fogalmazol? Egyelőre amúgy még lent vagyok, és a helyemben ki nem ijedt volna meg? Azt hittem, téged már felfalt előételnek, de jó, hogy nem tette. Különben milyen mágus vagy te, hogy csak úgy átalakulsz? Ez valami tulpa? És tudsz más állat is lenni, vagy csak tigris? Egyébként ritka szép példány... szereted a frászt hozni másokra? - árasztom el hirtelen egy rakás kérdéssel és némi egósimogatással is, mert azért nem az a cél, hogy még az ikrek is megorroljanak rám, mert mondjuk elkapott egy hisztiroham.
- Igen, igen, rájöttem, Bátor. Anna vagyok - mutatkozom be, és makacsul ragaszkodom az igazán magyar nevéhez, akkor is, ha ezzel még az agyára megyek netán. Még jó, hogy sikerül visszafogni magam, és nem nevezem hőscincérnek, pedig annyira a nyelvem hegyén van. Kicsit mintha túlméretezték volna az egóját, mert valami junior vagy milyen csapatban játszik, de kap egy esélyt, hátha tényleg kiderül, hogy igazuk van az ikreknek és jó választás tőle tanulni repülni.
- Nincs tériszonyom, nem ültem még seprűn, és azért akarom megtanulni repülni, mert meg akarok próbálni bejutni az Eridon csapatába jövőre. A bátyám is játszik, elég érdekes sportnak tűnik. Ennél jobb motivációval egyelőre nem szolgálhatok, ha csak azzal nem, hogy az ikrek nagyon ragaszkodtak hozzá, hogy tanuljak repülni éppen tőled. Mármint a Gyarmathi srácok, állítólag rokonaid - válaszolok szerintem minden kérdésére, és megnézem közelebbről a seprűt, ami csak úgy a semmiből röppent ide, mintha az ő szavának vagy gondolatainak engedelmeskedne. Ez egész jó. Ilyet én is akarok tudni.
- Te miért vállaltad el, hogy tanítasz? Csak kíváncsi vagyok - érdeklődöm végül. Valahogy az a gyanúm, hogy az ikrek valamiben nagyon mesterkednek, és nem éppen arról van szó, mint állították. Vagy sokat látnék bele a dologba? Nem is tudom.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. március 7. 22:33
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2015. március 8. 16:37 | Link
Anna

A leteremtésnél azt hittem, hogy sajnálkozni fog, vagy magyarázkodni, de ehelyett a sarkára állva szólt vissza. Belevaló lány, több van benne, mint amennyit elsőnek látok. Vajon meddig bírja majd a kiképzést? Első alkalom után feladja, vagy nem? Fogadásokat lehetne kötni az ilyenekre. Sok-sok felmerülő kérdés: feladja vagy sem; túléli az első repülést, vagy sem; ő készül ki előbb tőlem, vagy én tőle? Ezek jutottak az eszembe, így elsőnek, de nem is volt időm tovább gondolkodni, mert muszáj volt elvigyorodnom a kijelentésére. Felfalni engem, egy tigris? Nevetséges.
– Mondjuk azok, akik tudják, hogy animágus vagyok. Ezzel azt hiszem meg is válaszoltam az, hogy milyen féle mágus is vagyok. Nem, csak tigris alakot tudok felölteni, de minden varázsló mást. Lehetnek egyezések, például többen kutyák, de ritka adottság az ilyen. Hosszadalmas és fájdalmas megtanulni. Ja, szeretem ráhozni az emberekre a frászt, de a te esetedben más célja is volt, hogy ilyen alakban láttál. Muszáj volt felmérnem azt, hogy mennyire vagy türelmes, és milyen a megfigyelőképességed. Előbbi jó, utóbbiban rémesen leszerepeltél. –újabb kritika, és kioktatás, de ez van. Vállalta, hogy tőlem tanul, fogadja el azt, hogy nem leszek valami kedves. Ismerőssel se bánnék másképp, nem majd pont egy ismeretlen lánnyal, aki mellesleg a középső nevemen hívott.
– Nocsak, tájékozott vagy. Ritkán hívnak Bátornak az iskolában. –talán azért, mert nem tudják, hogy ez a középső nevem, vagy azért, mert megszokták a Đominicot. Felőlem hívhat Bátornak is, ha neki ez a kényelmesebb, engem nem fog zavarni. Viszont neki is szép neve van, csak ezt tőlem nem fogja hallani. A feltett kérdéseimre adott válaszaira hümmögtem egyet, ezé bőven elég motiváció. Kviddicsezni akar, miért álljak én az útjába!?
– Ja, azok. A kviddicsért érdemes megtanulni a repülés művészetét. Hogy miért? Nem igazán volt más választásom. Az ikrek már úgy adták elő a dolgokat, hogy azt mondták neked, hogy megígértem az egészet. Innentől kezdve nem tudtam volna visszatáncolni, meg amúgy is érdekelt, hogy ki az illető, aki pont tőlem akar tanulni. –apró vállvonás kíséretében adtam meg az egyszerű választ. Ha nincs más, akkor ideje nekikezdeni az egésznek. A seprűket letettem a földre, majd a sajátom mellé léptem, és mielőtt nekikezdtem volna az egésznek, intettem a fejemmel Annának, hogy ő is lépjen a sajátjához.
– Kezdjük az elején. Tedd a kezed a seprű fölé, és határozottan mond, hogy fel. Ha minden jól megy, akkor a kezedbe kerül a seprű. Aztán haladunk tovább. –primitív dolog tudom, de én sem tudom másképpen tanítani, minta hogyan én tanultam meg. Időközben a saját seprűm, már a kezemben van, hiszen már akkor odakerült, mikor csak meséltem Annának, hogy mit kell tennie. Ebben nem tudok segíteni, neki kell ráéreznie a dologra, én csak figyelemmel kísértem a próbálkozásait, és várakoztam. Remélem nem órákat fog ezzel szenvedni, mert szeretném ma letudni az alapokat.
Hozzászólásai ebben a témában

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 10. 21:32 | Link


Nem tudom, mire számít, de nem adom meg magam könnyen. Lehet, hogy azt várná, hogy elkezdjek mentegetőzni, összevissza magyarázkodni, mi is a helyzet, de Bátor, kedves, olyat tőlem nem fogsz látni, ezt megígérhetem. Egész szórakoztató, hogy ő is visszaszól. Eljátszhatjuk ezt estig is, rajtam ne múljon.
- Lassíts már egy kicsit... Lehet, hogy ez neked teljesen normális, de nekem pár héttel ezelőttig fogalmam sem volt róla, pontosan mit is jelent boszorkánynak lenni és milyen lehetőségeim vannak ebből adódóan. Szóval megtanulod, hogy állattá alakulj, és mindig ugyanazzá? Hogy jött a tigris? Nem egy őshonos fajta errefelé, főleg nem a bengáli... nem nehéz beleolvadni a környezetbe? - kérdezem, ha már szóba került, hogy ez is tanulható. Ha én tanulnék ilyet, tuti valami kevésbé észrevehetőt választanék, amivel nem szúrnak ki egyből. Oké, oké, nekem még így sem sikerült kiszúrni idejéből, ezért teremtett le éppen. Mondanám zsigerből, hogy ki számít egy tigrisre a pályán, de inkább nem teszem. Laza mozdulattal dugom zsebre a kezem és megvonom a vállam, mint akit cseppet sem hat meg, mit gondol a megfigyelőképességemről.
- Az ikrek készséges kis információforrásnak bizonyultak. Kérdeznem sem kellett - válaszolom, ha már felhozza a nevét, de ha megfeszül is, a magyar nevén fogom szólítani. Jobb lesz, ha hozzászokik.
- Okosak... egyébként nem tudom, mire számítottál, nem vagyok vérmes rajongód, akinek már csak attól is beindul a nyálelválasztása, hogy meghallja a nevedet. Fogalmam sincs róla, mitől vagy híres, csak Ádám nagyon odavan a bátyámért, és innen indult az egész - válaszolom. Ebbe még némi magyarázkodás is belecsúszott, de nem javítom már ki. Kimondtam, nem vonom vissza, ez van. Olyan következtetést von le, amilyet akar, részemről engem a seprű is jobban érdekel, mint ő. Nézem, mit is csinál, majd a nekem szánt seprű mellé lépek, bólintok és követem az instrukciókat. A seprű fölé tartom a kezem, és hogy is volt tovább?
-Fel - mondom ki hangosan, de úgy tűnik, nem elég határozottan. A seprű megrázkódik, de nem repül a kezembe, ahogy azt kellene. Nem adom fel, nem olyan fából faragtak. Azt meg végképp nem fogom hagyni, hogy esetleg megjegyzést tehessen Bátor ennek kapcsán. Nem, és kész. Összeszedem magam, és újra nekifutok erősen koncentrálva.
-Fel - mondom ki sokkal határozottabban és láss csodát, a kezembe repül egyenesen a seprű. Most már csak nem kell ennek nagyon látványosan örülni, még ha fel is ujjonganék, hogy ment. Elmosolyodni egy egészen kicsit csak sikerül mégis.
-Akkor most hogyan tovább? Felpattanok rá és elsuhanok a naplementébe? vagy inkább hogy is van ez? Szombat éjszaka kellene vele riogatni a népeket, nem? - szólalok meg. Még életemben nem ültem ilyenen, de komolyan az a kép jut eszembe csak a néprajzi gyűjteményből az iskolai könyvtárból, hogy boszorkányszombat meg seprűn lovagoló banyák. Csak nem növesztek bibircsókot, ahogy felpattanok rá és lesz hozzá vasorrom. Vagy igen? Mindenesetre egyelőre megvárom, mi az új instrukció, elvégre Bátor jelenleg többet tud a repülésről, mint én.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. március 21. 13:11
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2015. március 28. 01:20 | Link
Anna

Meg akar tanulni repülni tőlem, emellett érdekli az animágia is. Biztosan az ikrek vették rá, hogy találkozzon velem? Jó, mondjuk erről most hallott elsőnek, meg a szavaiból ki is derült, hogy mugliszármazású, mint én. Ha ezzel kezdi, talán nem magyarázom úgy a dolgokat, mint egy semmit nem tudó aranyvérű máguspalántának.
– Szóval te is mugli szülők gyereke vagy. Miért nem ezzel kezdted, és akkor nem mondok mindent úgy, mintha tök természetes lenne? Igen, mindig ugyanazzá, mert éppen elég nehéz megtanulni egy állattá is átalakulni, nemhogy másmilyenné mellé. A belső állatod jön ilyenkor a felszínre, nem te választod igazából. Bár mikor elkezded tanulni, valahogy megérzed, hiszen mégiscsak tudnod kell az állat felépítését, hogy tökéletesen át tudj alakulni. –kivételesen nem vontam meg a vállamat, miután magyarázatot adtam a kérdéseire. Minek kérdez amúgy ennyit? Meg minek néz engem: két lábon járó lexikonnak? Nem vagyok én könyvtár, hagyjuk már. Nem kérdezz-felelek játékról volt szó, hanem repülés tanításáról. Ha bájcsevegni akar, majd megteszi mással, ne az én drága időmet rabolja.
– Ha lenne időnk, megsértődnék. Nem sorolom, hogy miért vagyok híres, és ne induljon meg a nyálelválasztásod. A végén elárasztanád az egész pályát, azt meg nem kell. A Híres Mágusok között benne vagyok, olvasgasd egy kicsit. Ádám meg ilyen: ha valaki foglalkozik vele, képes levakarhatatlan rajongást tanúsítani az illető iránt. –ez mindig is így volt, nem lepődök meg rajta. Ádika szemszögéből teljesen megértem, hogy így viselkedik, hiszen szinte senki nem fogadja el. Hátrány, hogy hallássérült, ráadásul nem beszél, és csak kevesen tudnak vele kommunikálni a jelnyelvvel. Mindegy is, már megtanultam vele élni, és így szeretem azt a kis lükét… meg az Öccsét is persze.
A díszkurzus után, jött a gyakorlati része is a mai napnak. Az én kezembe könnyedén felreppent a seprű, Annáéba viszont nem. Meg is lepődtem volna, ha tökéletesen sikerül neki, de nem szóltam közbe a próbálkozásainak. Csak türelmesen vártam, hogy mikor léphetünk egyről a kettőre. Elnyomtam közben egy ásítást is, mert a végén azt hiszi, hogy unalmasnak tartom ezt az egészet, és csak nyűg a nyakamon. Ami persze félig igaz, de mégiscsak érdekel a tanítás, és az, hogy Annának sikerül-e megtanulni a repülés alapjait. Közben a lány kezében is megpillantottam a seprűt, és halványan elmosolyodtam, miközben a következő lépéshez készülődtem.
– Szuper, haladhatunk tovább. Most vedd a lábaid közé a seprűt, és fogd meg jól erősen a nyelét. Ha ezzel megvagy, rugaszkodj el a földtől; lebegj egy kicsit, majd nyomd előre a seprű orrát, és szállj le a földre. –adtam ki a következő utasításokat is, miközben be is mutattam, hogy mit kell csinálnia. Ebben se tudok segíteni neki, azonban kilépkedek az útjából, és készenlétben állok. Noha remélem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, de ismerve a seprűket… inkább szálljon le biztonságosan, az a lényeg. A megjegyzésére csak a szemeimet forgattam, mert ha elmosolyodtam volna, még a végén azt hiszi, hogy viccesnek találtam a dolgot. Persze ez igaz, de neki ezt nem kell tudnia.
Hozzászólásai ebben a témában

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 28. 22:20 | Link


Azt hiszem, valakinek szépen felvágták a nyelvét. Bal lábbal kelt fel, vagy mi a fene baja van mégis? Szemöldökömet összeráncolva pillantok rá, majd megvonom a vállam.
- Persze, ki kellene írnom a homlokomra, hogy muglik a szüleim, mi? - kérdezem szemforgatva, kicsit csípősen, aztán meg elnevetem magam az újabb megjegyzésén. Pillanatnyilag nem tudom eldönteni, hogy húzzam fel magam vagy egyszerűen csak nevessek, aztán csak úgy döntök, hogy a szórakoztatóbb lehetőséget választom, sértődjön csak meg, ha akar.
- Csak nyugodtan, én nem állok utadba... és vigyázz, mert még túl nagyra nő a májad, nem fog elférni a helyén - jegyzem meg végül, és máris a seprűre figyelek. Talán nem is volt annyira jó ötlet az ikrek akaratának engedni, de ha már itt vagyok, tanuljak valamit. Hogy lehet valaki ennyire beképzelt? Majd éppen ő a világ közepe, mi? Hát akkor se leszek egy az esetleges fangörlök közül, akik utána rohangálnak nagy eséllyel, ha már híres. Vagy tudja a fene. Inkább a seprűre koncentrálok, ami a második, határozottabb próbálkozásomra fel is emelkedik nagy megelégedésemre, aztán meg kell egy újabb fél perc, mielőtt röhögés nélkül tudnék a seprűre ülni. Soha nem hittem volna, hogy egyszer ezzel fogok szórakozni, és tessék, itt vagyok és azt tanulom, hogyan repüljek egy seprűn. Van a dolognak iróniája, nem is kevés. Na de ez most nem lényeg, felpattanok inkább a seprűre és igyekszem azt csinálni, amit Bátor mond, még mielőtt besértődik és itt hagy, hogy tanuljak meg egyedül repülni. Sajnos ez, meg a bűbájtan nem éppen könyvből tanulható művészet, legalábbis gyanúm szerint. Utóbbi egyedül nem ment, szóval valószínűleg ez se menne. Gyakorlott oktató kell hozzá, aki tud repülni. Kapaszkodom a seprű nyelébe, elrugaszkodom, lebegek. Legebegeeeek. Atyaég, komolyan repülök. El se hiszem. Ha egy kicsit extrovertáltabb lennék, mint vagyok, biztos visítanék is örömömben, így csak elmosolyodom, majd hogy is van tovább? Előre a seprű orrát, és leszállás. Hűű, ez nem is olyan nagyon bonyolult. Vagy csak nekem tűnt úgy, hogy simán ment minden épp? Tudja a fene. Leszállok és a srácra pillantok.
- Na most hogyan tovább, főnök? - érdeklődöm. Ugye nem ezt fogom ismételgetni egész délután? Vagy igen? Kíváncsi vagyok, mi következik ezután.
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2015. április 7. 17:58 | Link
Anna

– Kérlek… de szerintem sokkal jobban járnál, ha inkább megkérnél valakit. Akkor még olvasható is lenne. –ez a lány komolyan meg fog őrjíteni egy idő után. Fogom magam, és lelépek a fenébe, aztán tanulja meg magától, és a könyvekből a repülés alapjait. Vagy menjen Markovitshoz, biztosan örülni fog neki. Szerencsére nem bénázik túl sokat, jobb, mint amire számítottam. A seprű a második hívásra már a kezében volt, ráadásul az első lebegése is sikeres volt. Láttam rajta, hogy azért tart ettől az egésztől, de el is mosolyodott a végére. Mégiscsak élvezi ezt az egészet, és nem fapofával áll a dolgokhoz. Tetszik, de haladjunk tovább, hiszen már meg is kérdezte, hogy mi a következő feladat. Nem pont ezekkel a szavakkal, de a lényege ugyanaz. Most, ha meg akarnám szívatni, egész végig ezt gyakoroltatnám vele, de annak a nézését elég hamar megunnám. Szóóóóóóval…
– Jó, már fel tudsz szállni. Most már nyugodtan el is indulhatsz. Egyszerű: rádőlsz a seprűre, megy előre. Minél jobban, annál gyorsabban. Ha hátrahúzod, fékezel; jobbra vagy balra húzod és dőlsz vele: értelemszerű. Lenyomod: lefele; felfele húzód: felfele megy a járgány. Eddig világos? –melegen ajánlom, mert nem fogom még egyszer elmagyarázni neki. Már így is kimerítette a heti kedvesség limitemet, örüljön, hogy még nem hagytam faképnél.
– Egyelőre nem csinálunk bonyolult gyakorlatokat, csak körberepüljük párszor a pályát. Ha szólok, felszállsz és megindulsz. Ott leszek mögötted, ha valami gikszer beütne. Ne menj magasra, egyelőre a legalacsonyabb karika magassága megteszi. Lassan haladunk, majd fokozatosan gyorsítunk, és csinálod a feladatokat, amiket mondok. Indulás! –nem igazán vártam meg, ameddig feldolgozza a szavakat, ujjammal máris a legtávolabbi karikák felé mutattam. Amint megindult, fél perccel később mentem én is utána. Az első kör, laza bemelegítő volt, hogy szokja a repülést, mag a kanyarodást, mivel a karikáknál kénytelen volt fordulni. A másodiknál már hol fel, hol le irányítgattam, a harmadikban gyorsultunk, illetve hirtelen fékezést gyakoroltunk. A negyedik és ötödik vegyessel zárult le, és miután visszaértünk a kiindulóponthoz, lefele mutogattam, hogy szálljon le. Követtem a példáját, és mikor már a talajon voltam, elismerően mosolyogtam rá.
– Nem is rossz. Van érzéked hozzá, ahhoz képest, hogy most repültél elsőnek. Mégsem vagy olyan reménytelen, mint azt elsőre gondoltam. A következő alkalmat megírom bagolyban, de azt már most mondom: amint a pályára érsz, ne lankadjon a figyelmed. Na, viszlát! –lusta intéssel köszöntem el a lánytól, aztán felpattantam a seprűmre, és meg sem álltam Véda házáig.
Hozzászólásai ebben a témában

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 12. 21:10 | Link


Ez a hőscincér az agyamra fog menni rövid időn belül. Elég komoly erőfeszítésembe kerül, hogy ne vegyem túl komolyan, és még inkább, hogy ne kenjek le neki egy pofont. Még az lenne a legkevesebb, de gondoljunk az ikrekre, amennyit nyaggattak meg intézkedtek, nem fogom elrontani egyik kedvét sem. Még jó, hogy úgy tűnik, a tanításhoz nem béna, és nekem is lehet némi érzékem az egész repüléshez, mert megy ez, még ha nem is elsőre, de másodjára legalább. Vagy harmadjára. A lényeg, hogy megy. Elég gyorsan jutunk is egyről a kettőre, újabb feladatok követik egymást, csak győzzem csinálni őket. Úgy tűnik, hajlamos egyszerre ezer infót vágni az ember fejéhez, mintha mindezekkel már meg kellett volna barátkoznom, csak hát egy tankönyv nem mond el minden egyes részletet. Főleg nem a repülésről. Van egyáltalán tankönyv ehhez? Kviddicsről olvastam csak a napokban, de az meg nem csak repülés, hanem sokkal összetettebb játék. Pff. Na mindegy, amit nem jegyzek meg, felfedezem, csak le ne zuhanjak abból a magasságból, ahová aztán emelkedni sikerül. Az tuti, hogy adrenalinfüggőknek ez egy nagyon-nagyon jó lehetőség, hogy kiéljék magukat. Eleinte kicsit dohogva követem az utasításokat, de aztán még nálam is pozitívan hat a sport, úgyhogy inkább figyelek az egész folyamatra, mint rá. Kivéve, ha muszáj. A leszálláson azért még finomítani kell az elkövetkező alkalmak valamelyikén, mert sikerül lefordulnom a seprűről időnek előtte, szerencsére csak másfél méternyire a talajtól, de az érkezés még így sem a legkellemesebb. Lesz pár kék-zöld foltom ebből holnapra, ő meg jól kiröhöghet, hogy de béna vagyok. Nem érdekel. Nem akarom, hogy érdekeljen. A fenébe is, nem akarom, hogy kiröhögjön. Biztos, hogy ezt mindenki más tudja már ennyi idősen, csak én vagyok ennyire lemaradva. Szusszantok egyet, és már majdnem sikerül összeszedni magam, de mielőtt lepasszolnám a seprűt neki, közli, hogy nem is vagyok olyan reménytelen, mint hitte, meg valamit a következő alkalommal kapcsolatban és elrepül. Reménytelen a jó... nem is vagyok reménytelen, Mr. Miazhogynemtudodkivagyok. Le is eshettem volna, de nem estem le. Na jó, csak a végén, de az nem is volt vészes. Majdnem földhöz csapom a seprűt, de aztán eszembe jut még idejében, hogy iskolai tulajdon és nem tudnám kifizetni jó eséllyel, ha számon kérnék rajtam. Morogva, öles léptekkel tűnök el inkább a pályáról megkeresni, hogy honnan is hozta a seprűt, aztán ha azt elpakoltam, irány a kastély, még milliónyi dolog vár ma is.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék