Niki ^^

Mintha áll az alkut játszanának. Még szerencse, hogy Leonie nem ismeri ezt a mugli műsort, különben biztos "kedves igazgató úr"-nak szólítaná Nikit a beszélgetés végéig. Egyelőre azonban nincs meggyőződve arról, hogy ez egy remek ajánlat lenne, szóval csak várja a további észérveket.
-De hiszen... - Az már valami, hogy Niki belé tudta fojtani a szót. Erre eddig nem sokan voltak képesek. Most viszont nem igazán tudja, hogy mivel ellenkezzen.
-És mi lesz, ha egyszer újra kviddicsezni fogsz? Akkor szükséged lesz a szerencsehozóra. Meg hát… nem tudhatjuk, hogy én meddig bírom. Mi van, ha valakinek leütöm a fejét, és bezárnak a varázslók börtönébe? Simán megeshet! Ott aztán még a felhőket sem látnám, nemhogy közöttük repkedjek! De ha ennyire nem akarod megtartani, valaki rátermettebbnek kéne adnod. - Nem azért ellenkezik ennyire, mert nem tetszik neki az ötlet, hogy megkaparintson egy ilyen ereklyét. Sőt! Ha valóban megkapja a nagylelkű ajándékot, be fog kuporodni egy sarokba, és csillogó tekintettel fogja simogatni a medált, miközben azt búgja neki, hogy "drágaszááágom". Ilyen sorsot pedig Niki sem kívánhatna a vöröskének.
-Mondjuk ott volt az a srác a csapatunkból.. hogy is hívták? Valami pala... - Vagy tetőcserép. Ki tudja. Egy csomó hölgyemény szokta emlegetni a szőke srácot, de törpénknek nem túl jó a névmemóriája. Meg semmiféle memóriája nem funkcionál igazán, de hát a pénztártól való távozás után ugye nem lehet reklamálni. És garanciapapírok nélkül bizony nem tud kezdeni semmit ezzel a gyári hibával.
-Ő nagy kviddicses, neki biztos kell az Erő, hogy nagyon-nagyon jó játékos legyen. - Leonie medál nélkül is elég magabiztos. Vagyis... a legkevésbé sem tartja magát kiemelkedő játékosnak, de ez nem is izgatja igazán, mert mindig minden tőle telhetőt megtesz. A trükkje talán abban van, hogy sosem idegeskedik, hanem élvezi a játékot. Kérdés persze, hogy mi az, amihez nem így áll hozzá?
-Halál? Dehogyiiis! Itt senki nem hal meg! - Megragadta Niki szavainak a lényegét. Mit neki nagy monológ, csak a megfelelő szavakat kell használni, és máris beadja a derekát. Amúgy is akarja azt a kincset, csak éppen úgy gondolja, hogy más kezében, illetve nyakában jobban mutatna.
-Akkor inkább elfogadom. – Nem is kellett annyit győzködni, ugye? De ahogy kimondja, egyből elneveti magát, és sikítva a kishölgy nyakába veti magát.
-Kösziiii! De szééép! – Átveszi a medált, és elkezd vele ugrálni. –Nézd, mim van! Nézd, mim van! – Úgy mutogatja, mintha legalábbis nem éppen tőle kapta volna.
-De… ömm… hova rakjam, hogy ne hagyjam el? – Áll le hirtelen az ugrándozással, és ijedten pislog diáktársára. Hiszen mindig mindent elhagy, hogy tudna akkor egy ilyen apróságot megőrizni?

Niki ^^

Mintha áll az alkut játszanának. Még szerencse, hogy Leonie nem ismeri ezt a mugli műsort, különben biztos "kedves igazgató úr"-nak szólítaná Nikit a beszélgetés végéig. Egyelőre azonban nincs meggyőződve arról, hogy ez egy remek ajánlat lenne, szóval csak várja a további észérveket.
-De hiszen... - Az már valami, hogy Niki belé tudta fojtani a szót. Erre eddig nem sokan voltak képesek. Most viszont nem igazán tudja, hogy mivel ellenkezzen.
-És mi lesz, ha egyszer újra kviddicsezni fogsz? Akkor szükséged lesz a szerencsehozóra. Meg hát… nem tudhatjuk, hogy én meddig bírom. Mi van, ha valakinek leütöm a fejét, és bezárnak a varázslók börtönébe? Simán megeshet! Ott aztán még a felhőket sem látnám, nemhogy közöttük repkedjek! De ha ennyire nem akarod megtartani, valaki rátermettebbnek kéne adnod. - Nem azért ellenkezik ennyire, mert nem tetszik neki az ötlet, hogy megkaparintson egy ilyen ereklyét. Sőt! Ha valóban megkapja a nagylelkű ajándékot, be fog kuporodni egy sarokba, és csillogó tekintettel fogja simogatni a medált, miközben azt búgja neki, hogy "drágaszááágom". Ilyen sorsot pedig Niki sem kívánhatna a vöröskének.
-Mondjuk ott volt az a srác a csapatunkból.. hogy is hívták? Valami pala... - Vagy tetőcserép. Ki tudja. Egy csomó hölgyemény szokta emlegetni a szőke srácot, de törpénknek nem túl jó a névmemóriája. Meg semmiféle memóriája nem funkcionál igazán, de hát a pénztártól való távozás után ugye nem lehet reklamálni. És garanciapapírok nélkül bizony nem tud kezdeni semmit ezzel a gyári hibával.
-Ő nagy kviddicses, neki biztos kell az Erő, hogy nagyon-nagyon jó játékos legyen. - Leonie medál nélkül is elég magabiztos. Vagyis... a legkevésbé sem tartja magát kiemelkedő játékosnak, de ez nem is izgatja igazán, mert mindig minden tőle telhetőt megtesz. A trükkje talán abban van, hogy sosem idegeskedik, hanem élvezi a játékot. Kérdés persze, hogy mi az, amihez nem így áll hozzá?
-Halál? Dehogyiiis! Itt senki nem hal meg! - Megragadta Niki szavainak a lényegét. Mit neki nagy monológ, csak a megfelelő szavakat kell használni, és máris beadja a derekát. Amúgy is akarja azt a kincset, csak éppen úgy gondolja, hogy más kezében, illetve nyakában jobban mutatna.
-Akkor inkább elfogadom. – Nem is kellett annyit győzködni, ugye? De ahogy kimondja, egyből elneveti magát, és sikítva a kishölgy nyakába veti magát.
-Kösziiii! De szééép! – Átveszi a medált, és elkezd vele ugrálni. –Nézd, mim van! Nézd, mim van! – Úgy mutogatja, mintha legalábbis nem éppen tőle kapta volna.
-De… ömm… hova rakjam, hogy ne hagyjam el? – Áll le hirtelen az ugrándozással, és ijedten pislog diáktársára. Hiszen mindig mindent elhagy, hogy tudna akkor egy ilyen apróságot megőrizni?

Leonie

Nem tudom még magamnak sem egyértelműen megmagyarázni, hogy miért szeretném minden áron, ha Leonie elfogadná az ajándékot. Még csak nem is jó szó ez ide, mert tényleg csak arról van szó, hogy az ereklye tovább éljen, egy aktív kviddicsesnek kell megkapnia. És ki lehetne akkor más? Ha már meg kell válnom tőle, akkor az én volt csapatomból kell, hogy megkapja valaki. Ez a két kitétel, eléggé behatárolja a listát. És Leonie-ban nagyon bízom, kedvelem és ügyes játékosnak tartom. Ha mélyen a lelkem fenekére nézek, akkor pedig elmondhatom, hogy kicsit kompenzálni is akarok ezzel. Ám újabb érveimre megint csak egy újabb kifogás áradatot kapok, bár már kevésbé elutasítót, mint az előbb. Mindegyiket játszi könnyedséggel válaszolom meg.
-Rendben van, ha bezárnak a varázslók börtönébe, nem kell megtartanod, rendben? Én pedig attól tartok, hogy nem fogok már kviddicsezni többé.-
Ez az utolsó mondat nem okozott sem megelégedést,sem örömet, valamiért mégis hiányzott nekem. Nem repülhettem annyit, amennyit szerettem volna, pedig a szabadság érzése, ami a repüléssel járt, olyan töltést adott volna, amire nagy szükségem volt.
-Nem ismerek nálad rátermettebbet- Folytatom, aztán elnevetem magam a furcsa keresztelőn.
-Ja! Yaristára gondolsz? Ő már lassan profi lesz. És különben is, szerintem ő annyira bízik magában, hogy nem is értékelné ezt az amulettet. De, ha esetleg majdan valamikor abbahagynád ezt a sportot, akkor te is add tovább egy olyannak, akit érdemesnek tartasz rá. Vagy hagyd, hogy a talizmán kiválassza a következő gazdáját! - Ennek hogyan létéről nekem sincs ötletem, de hallottam már ilyet és nincs kizárva, hogy ez megtörténik majd. Valahogy engem is így választhatott. csak azt nem értem azóta sem, hogy miért engem, hisz alig telt el kis idő, azóta, hogy megkaptam és máris más fordulatot vett az életem. Lehet, hogy ezt kellett tennem és az amulett segített a döntés meghozatalában? Lehet, de ez talán soha nem derül ki már. Nyugodtan várom a lány válaszát, ha a mondókám nem győzte meg, akkor tényleg másnál van a helye, de ezen majd ráérek akkor gondolkozni, ha ismét visszautasít. De úgy tűnik hatásos a monológom. A vöröske sikítva ugrik a nyakamba, amint a halál szót kiejtem. Ha ezt tudom, előbb jövök ezzel. Mindegy, most már az övé és én örülök az örömének.
-Hozzon szerencsét!- Szólalok meg, ahogy lecsillapodik.
-Talán belevarrhatnád a mezedbe, de azt gondolom, ha elhagy téged, az az ő döntése lesz és nem tiéd. Vagyis ne aggódj! Ha elhagynád, akkor nincsen rá szükséged. Vagy valami ilyesmi. Talán a jóslástan tanárnő tud erről többet mondani. Én nem vagyok ilyen okos a témában. Megyünk ebédelni? Azt hiszem, hogy kaja idő van.- Mosolyodom el, megszabadulva egy végrehajtandó feladattól. A kedvem nem lett jobb, de a talizmán, jó kezekben van.