36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. február 24. 22:30 | Link

Navine csapat, edzés;;


Meteorológiailag a tél vége felé járunk, az idő már kezd ideális lenni ahhoz, amire Luca és az egész csapat már annyira várt. A hosszú edzőtermi edzéseket, és a fedél alatti tréningeket követően végre pályára léphetnek! Persze nem meccs lesz, de egy nívós edzés kinéz az egész bandának. Luca nem felejtett ám, van programja mindenkinek. Kinek a minimális bosszú, az engedetlenségért, kinek gyakorlási céllal, de vannak olyanok is, akik maguk kérték az edzést. Egyébként így nemrégiben érkeztek fiatalok is, akik már megismerkedtek pár órában a kviddiccsel elméleti szinten, nekik bevezetőnek szánja ezt az egészet. Egyelőre kérdéses, hogy egyedül vezeti-e le, vagy Krisivel együtt. Mindenre felkészült.
Teljes harci díszben érkezik ki a pályára, ahol az ég borús, és van némi széllökés, de szerencsére se csapadék, se vihar nem várható eddig. Úgy fél órával érkezett a csapat előtt, hogy mindent előkészíthessen, majd a pálya szélén, az egyik karika lábának dőlve nézegeti és méregeti a pályát, mert még az előző meccs után támadt egy remek ötlete, amit a következőn kivitelezni szeretne, de a megvalósításához még a pálya egyes részleteit elemeznie kell. Nem lenne butaság, sőt, azután a mozdulat után, amit testvérével leművelt azon a próbameccsen, teljesen természetes lenne a navinétől. Ami a nővérét illeti, sajnos a tapasztaltak és ez az egész végül arra felé vitte az életét, hogy kiszállt a csapatból, amit nagyon sajnál, mindkét testvére játékos volt már, Zoé terelő, Zora hajtó. Sajnálja a dolgot, furcsa is lesz neki így, azt meg már akkor is látta Zorán Luca a szemében, hogy nem örül az extrém dolgainak. Félti, de ebből biztos, hogy ezek után se akar majd engedni.
Visszatérve az edzéstervre. Adria az, akit meg fog dolgoztatni, ők Farkassal és Maryvel együtt az összjátékot fogják gyakorolni, pluszban egy nagyon nehéz mozdulatot, amiből balesetet nem akar, így pár erős és segítőkés fiúnak hála, két szivacsszerűséget szerzett, ami tompítja az esést, ha lesz. Zsombival Luca fogja a vasgolyók irányítását gyakorolni a bemelegítés és erőnléti edzésrész után. A többieknél attól függ, hogy megy majd az edzés, Rufusnak is szán feladatot, Adélnak… na meg az új leányzókat is szívesen bevonja pár alap dologba, ha vállalkozó szelleműek. Egyelőre úgy saccolja, van még pár perce mindenkinek megérkezni, hiszen az edzést délután háromra hirdette meg, amiről legjobb tudomása szerint mindenkit értesített. Keresztbefont karokkal, kissé türelmetlenül támaszkodik, hiszen nagyon kezdené már, de mosolygósan, minden árulkodó jel nélkül néz a pálya belépője felé. A felszerelések az öltözőben várják őket, biztosan megtalálják, és abban jönnek, minden más itt van Lucánál már, csak a kedvük, erejük és tehetségük kell, hogy velük jöjjön, mert az mindegyik sárga-fekete mezt viselő ifjúban megvan!  
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. február 26. 22:08 | Link

Edzés

Az elmúlt napokban olyan ragyogó jó idő volt, hogy Félix és Farkas a lehető legtöbb idejüket kint töltötték a parkban, és szívták magukba a napfényt, hogy feltöltsék magukat a kastély folyosóin való vegetáláshoz. A vizsgák ellenére is fel voltak dobva, pedig Félixnek volt oka az aggodalomra, mivel Farkassal ellentétben, aki túl volt már minden fontos vizsgáján, ő még egyet sem tett le idén. Farkas kitartóan rugdosta öccsét, hogy álljon már neki a tanulásnak, mert egyedül eszében sincs nekifutni az RBF-eknek jövőre. Ezek miatt az okok miatt máig sikerült elnyomnia magában a pánikot, amit azóta érzett, hogy kihirdették, hogy hamarosan megrendezik az első kviddicsedzését. Már nagyon rég kviddicsezett, és egy zavarba ejtő seprűbaleset után otthon (Új-Zélandon) sem sűrűn, ezért nagyon félt, hogy le fog bőgni a csapattársai előtt. Amikor megint eszébe jutott a közelgő edzés, megpróbálta Félixet rávenni, hogy menjen el helyette ("Csak erre az egy alkalomra, ne legyél már szenyó!") de az öccse rá világított, hogy ennek csak még nagyobb leégés lenne a vége. Félix sportja a futás volt, nem remekelt a seprűn.
Az edzés napján az ég beborult, az idő szelessé vált. ("Ilyen időben nem mehetek edzeni, a végére teljesen szét fog állni a hajam." - "Na egy-kettő, egyik lábad itt, a másik ott, Tesó.") Farkas a pulóverére még egy másikat is húzott, egy szürke és barna csíkos darabot. A cipzárt teljesen felhúzta, és egy vastag sálat is a nyaka köré tekert. A pufi dzseki zavarta volna a repkedésben, ezért nem vett kabátot, de a torokgyulladást nem akarta megkockáztatni, mert az öccse nem volt a legjobb ápolónő.
A fülei pirosak voltak már a hidegben, a haja sem védte őket, mert szokás szerint fel volt állítva, és mint legtöbbször szőkén meredezett. Így ballagott ki a pályára, miután magához vett még minden szükséges egyebet az öltözőből. Saját seprűje már rég nem volt, de azt mondták neki, az iskolában mindenki ugyanolyan seprűt használ, így amúgy sem vehette volna hasznát. (Akkor sem, ha nincs teljesen leégetve a cirok a végén, az ikrek egy fantasztikusnak tervezett de kevésbé sikeres kísérletének eredményeként. Pedig pazar látvány lehetett volna a maga után szivárványt húzó seprű az égen, ha nem gyullad ki az egész, kényszerleszállásra késztetve Farkast. Fülöp anyuka az iskolából érkezett panaszlevél elolvasása után megtiltotta, hogy az ikrek új seprűt kapjanak, és a testvéreket támogató nagypapát is leszerelte.)
Farkas odasétált a gyülekező helyére. Mivel az önfeledt lelkesedés álcáját nehezen tudta volna magára ölteni, megelégedett egy kifejezéstelen arccal, és próbált magabiztosabbnak tűnni, mint amennyire valójában volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2014. március 3. 18:31 | Link

edzés


Mindig szerettem új dolgokat kipróbálni. Mindig szerettem a friss holmikat először használatba venni, hogy kicsit panaszkodhassak róla, hogy mennyire rossz, hogy még nincs bejáratva, de mennyire zseniális, hogy mindenkié közül az enyém a legfrissebb... Nos, ekkor öt éves voltam. Vagy talán hat, és az akciófiguráimmal tényleg szerettem ilyesmiket csinálni, aztánezt a remekjó szokásomat mégiscsak elhagytam, amikor rájöttem, hogy ez semmire nem vezet, ráadásul utána hihetetlen sebességgel lesz mindenkinek valami ugyanolyanja, mint amivel előtte én dicsekedtem. Így most már csak meghúzódom a sarokban, inkább a háttérbe szorulva villantom ki a cipőim tiszta talpát, az ingjeim még használatlan gombjait, hátha valakinek amúgy ne tűnne fel...
És ez is egy újabb, remek alkalom lesz. Amikor megláttam, hogy Luca kitűzte az edzés időpontját, egy könnyed mozdulattal elővettem a hosszú és kecses csomagot ágyam alól, egész testemet átjárta a könnyed izgalom - ami nem túl sűrűn szokott velem történni -, lassan leemeltem a doboz tetejét, végighúztam a finoman faragott fán az ujjaim hegyét, és... és most itt vagyok. A nap tökéletes arra, hogy először a lábaim közé vegyem, és jobbkor em is jöhetett volna. Kinek van kedve hónapokat is várni akár arra, hogy egy ilyen szuper és zseniális dologban része lehessen?
Minden nehéz és súlyos felszerelést rápakolok a testemre, előtte egész nap készítem magam, minden fehér és színes bogyót leengedek a torkomon, ami szükséges ahhoz, hogy végig tudjam csinálni, és amikor a talpam végre a pálya talaját érintik, újra végigjár rajtam az a kellemes, bizsergő érzés, ami...
Ami arra emlékeztet, amikor belső vérzéssel, és ép csontok teljes hiányában feküdtem a gyengélkedőn, és amikor felkeltem, nem akartam mást, csak egy zsák fájdalomcsillapítót. Ahogy lépkedek, ujjaim rászorulnak a tökéletes új seprű tökéletesen új nyelére, és elhúzott, fintorgó szájjal érkezem meg a gyülekező helyére, ahol már kettecskén is ácsorognak; egy számomra eddig ismeretlen fiú, aki mintha túl lenne öltözve, és Luca, aki meg... Hát, Luca. Valami mosolyszerűt próbálok arcomra erőltetni, nehogy ünneprontónak nevezzenek - meg, a saját ünnepemet is elrontom ezzel, nemde? - , vagy esetleg kellemetlen személynek, s kezemmel is intek egyet a levegőbe, valamiféle köszönés gyanánt.
Hozzászólásai ebben a témában

Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2014. március 16. 02:50 | Link

Navine edzés

*Már bizony jó sok idő eltelt azóta, hogy volt az a megalázó meccs, azóta nem is vágyott különösebben seprűre ülni. Gondolta, hogy el fog jönni az az időszak, amikor már nem úszhatja meg a meccset sérülés nélkül, de sokkal jobb lett volna, hogy ha telibe kapja egy gurkó, mintsem ez a borzalmas megaláztatás. Egy ideig nem volt biztos benne, hogy újra szeretne kviddicsezni – sőt egy darabig még abban sem, hogy engedni fogja-e az indián, vagy a tanárok vagy Ármin, vagy bárki. Azt gondolta, hogy Luca nem fogja kirakni a csapatból, elvégre furcsamód ő a legtapasztaltabb és rangidős hajtó a csapatban, ami eléggé foghíjas lett az utóbbi időben.  
Vegyes érzéssekkel kelt fel az edzés napján. Egyrészt újra vágyott fel a magasba, újra érezni akarta a hűs szellőt az arcában, másrészt pedig a háta közepére sem kívánta az egészet. Hajlamos durcásan viselkedni olyankor, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzelte. Az előző meccs minden tekintetben ilyen volt. Sok rádobás, egy találat, péppé verték őket, ráadásul a nagy titkára is fényderült. Azóta magán érzi ennek a nyomát: nem a lábszagos Bennett rúgását, nem is a szívét, hiszen az olyan, mint volt: az embereken. Lehet,hogy csak beképzeli, de azóta máshogy néznek rá, valahogy ott csillog a szemükben a sajnálat, amit nem képes elviselni a szőke lány. Igyekszik nem az emberekre nézni amikor elmegy mellettük a folyosón, mindenféle szemkontaktust szeretne mellőzni,de sajnos ha beszélnek hozzá, akkor muszáj odafordítani a tekintetét.
Az idő tökéletes az edzésre, gyakorolniuk kell olyan körülmények között is, amikor nem éppen ideálisak a hőmérsékleti viszonyok, illetve bármikor eleredhet az eső is. Neki ez már nem újdonság, de az újoncoknak jobb, hogy ha hamar megszokják: bármennyire is varázslók, ha rossz az idő, azt még ők sem befolyásolhatják, még akkor sem, hogy ha kviddicseznek.
Kíváncsi az újoncokra, reméli, hogy nem kap maga mellé béna hajtókat, mert arra semmi szüksége. Aki még érdekes a számára, az az új őrző személye, mivel Lotte távozásával megürült ez a poszt is.
Teljes harci díszben, seprűjével a hóna alatt baktat ki a pályára, ahol már páran várták az edzés kezdetét. Halkan köszönve odalép hozzájuk, majd felméri a terepet.  Nincs tömeg, de nem is késett annyira sokat.  Arcát felfújja, mint egy lufit és a serpűje nyelével bökdösi az állát, ő maga sem tudja, hogy miért, talán csak valami pótcselekedet. Eléggé feszült amiatt, hogy újabb szentbeszédet hallgathat meg arról, hogy mennyire felelőtlen.*
- Szivacs? Ez komoly?
* Kérdezi felháborodva, némi dölyfösséggel a hangjában, amikor megpillantja a biztonsági felszerelést. Ennyire azért nem voltak szerencsétlenek az előző meccsen, ez felesleges.*


Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. március 21. 19:32 | Link

Navine csapat, edzés;;


Mikor sikerült átlendülnie a kezdeti nehézségeken, mint csapatkapitány, kezdte magát egyre jobban megtalálni a posztján. Nagyon boldog volt a ténytől, hogy Kristóf segít neki, a nem kis tapasztalatával a háta mögött, igazából eléggé megkedvelte a fiút. Még nem volt itt Benji már egészen a bátyjává nőtte ki magát. A mai edzésre azonban igazolt távolléte van, hiszen nem akárhol van most! Ő már nagyon komoly játékos, a Bükki bikáknál játszik, és éppen ott is edzése van. Attól egyáltalán nem fél a navinés lányka, hogy kiesne a pikszisből Kristóf, attól sem, hogy ez az edzéskihagyás nagy hátránya lenne. Ennyit róla, a többiek. Azért csalódott, hogy ennyire kevesen maradtak, de ez is valami. Mary még nem heverte ki teljesen az előző mérkőzést, nem is csoda, Lotte elment, nővére pedig befejezte, az újakat kímélő mini edzésben részesítette, nekik nem is kell itt lenniük most. Eléggé meg is fogyatkoztak így. Kicsit fancsalibb képet vág, de nézzük a jó oldalát, így is vannak páran azért. Szépen lassan kivárja a kezdési időt, majd mikor végre Adri is beesik, láthatóan nem a legpozitívabb energiákkal magában, már tudja, hogy a lánnyal lesz még megbeszélnivalója. Egy kis ízelítőt már kapott, amit Luca már vagy háromszor megbánt. Sosem szeretett durva lenni, a hangosság már a megszokottabb kategória.
- Nagyon örülök, hogy legalább ti eljöttetek. A következő a feladat, lesz a pályán 4 bemelegítő kör, nyújtunk egy kicsit, majd mindenki párosával feladatot fog kapni, illetve ha kell, segítséget is.
Viszont még mielőtt bármit is tenne, mindenki szemébe néz, majd megköszörülve a torkát, rátámaszkodik a repülő eszközére, kifújja a levegőt és nekikezd. Valahogy szükségét érzi annak, hogy valamennyi lelket öntsön beléjük, meg reményt adjon és lelkesítsen. Örül neki, hogy egyik-másik szempárban még látja azt, amit belül ő is érez, ezért éri meg küzdeni mindig, újra és újra.
- Mondanék pár szót, mert az edzőmeccsünk óta nem igazán volt erre lehetőségem. – Kezd bele, majd végigpásztázza a tekinteteket, mikor látja, hogy várakozóan azok rá szegeződnek, bele is kezd.
- Csapatom, merthogy mi az vagyunk, együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt küzdünk, és nyerhetünk is! Azért hívtalak ma le titeket, hogy a lehető legjobban felkészüljünk az elkövetkező idényre. Nem lesz egyszerű, erősek a többiek is, de tudom mindegyikőtökről, hogy ügyes, cseles, eszes, de leginkább harcos! Mögöttünk áll egy egész ház, nem számít, pár ember mennyire ellenünk drukkol! Én hiszek bennetek, senkit sem érzek kevésnek itt a sikerhez. Hajrá emberek, nem kell félni, szomorkodni, vagy elásni magunkat, nincs miért, emelt fővel megyünk neki a meccseknek, igaz? Bárkinek van hozzáfűzni valója vagy kérdése?
Azzal mosolyogva várja, hogy végre mindenkiről legalább egy picit lehulljon a súly, amit fektethet rájuk ez az egész sport, ekkor pedig int, hogy kezdjék meg Adri kivételével a futás részét a bemelegítésnek, illetve, ha megvolt a négy kör, amint Adrival befejezte, adja is nekik az instrukciókat majd. Ha volt kérdés, igyekszik elgondolkodni rajta, majd ezután Adrihoz lép.
- Remélem tudod, hogy egy – mutatja fel az ujját Riának. - …cseppet sem örülök neki, hogy ennyire bizalmatlan voltál velem, kettő – Jön a következő is. – majdnem én kaptam szívinfarktust, mikor lehulltál! Ha nincs az az egy szem normális náluk, Robi, akkor most te sem vagy…
Nem kiabál, teljesen higgadtan beszél, még leszúrás sincs annyi a hangjában, egyszerűen a csalódottság süt róla. Nem akarja alulmotiválni Adri, sőt, veszekedni sem akar, egyszerűen még nem tudta feldolgozni, hogy ezt a fontos információt elhallgatta előle a lány. A történésekről nem beszélve.
- Rendben leszel innentől? Bírni fogod? - kezdett bele a kérdésekbe, majd ha válaszolt még hozzátette. – Mert abban biztos lehetsz, hogy kímélni nem foglak, sőt, a bizalmatlanságért még számolunk. Dupla gyakorlat vár rád. Irány a többiekhez bemelegíteni!
Adja ki, majd a futásnak végén járó fiúkra tekint, szól nekik, hogy megállhatnak, majd a pálya szélén kezdik meg közösen a nyújtógyakorlatokat, hajlongással, egyhelyben futással, páros lábon ugrálással, majd a földre ülve nyújtanak tovább, mindvégig mutatja társainak hogyan is és mi következik. Közben persze, már megszokott módon be nem áll a szája.
- Amint megvagyunk, Farkas te Adrival fogsz nekikezdeni manőverezni, ő mutatja majd meg a hirtelen irányváltásokat, süllyedést és emelkedést. Utána pedig az összeszokás miatt, maradva az alapszituációnál, passzolásokat is beiktattok majd, kaptok kvaffot. Rendben van? - Nézett rájuk, majd ha kérdést kapott felelt, ha nem, akkor bólintott a nyújtás végeztével és Zsombihoz ballagott.
- Készen állsz? Akkor mi játszunk egy kis teniszt, kviddics módra, illetve szeretném, ha segítenél, és kicsit a kitérést is gyakorolnánk, a múltkori eset óta úgy érzem ránk fér… Nekem kell majd küldened a gurkót, még ha furán is hangzik, rendben?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. március 24. 19:02 | Link

Edzés

A pályán már ott állt a csapatkapitányuk, az egyetlen tag, akivel már több szót is váltott, és nagyon kedvesnek és lelkesnek ismerte meg. Most Luca fancsali képet vágott, és az utána érkezõ másik fiú sem nézett ki boldognak. Kemény edzésnek nézek elébe - gondolta Farkas - Ha a többi tag is ilyen citromba harapott. Befutott a harmadik csapattársa is (õ sem volt boldog), Farkasban pedig megfordult a gondolat, hogy temetésre jött. Körbenézett a stadionban, hátha ott van a lelátókon testvére vagy barátja, de egyikük sem jött lélekben támogatni õt. A síri hangulatot a csapatkapitány elsõ szavai csak tetézték. Miért nem jöttek el a többiek? - morfondírozott a féliker. Aztán egy kicsit jobb lett Luca erõt adó szavaival, már látta lelki szemei elõtt magán a sárga superman talárt. Arra viszont nem jött rá, mi történhetett, amitõl sírniuk kéne, és hogy mibõl gondolja Luca, hogy õ ügyes, cseles vagy eszes lenne. Lehet, hogy Joenak járt el a szája - zárta le magában. Kérdése nem volt, mert túl sok lett volna.
Ahogy a parancsnok kiadta a feladatot a futásra, megkezte a kocogást tását követve. Nem volt benne biztos, hogy az egész pályát körbe kelle futni, olyan mérhetetlenül nagynak tûnt az egész. Õ nem futásra jelentkezett, lehet, hogy mégis Félixet kellett volna beállítania legalább a bemelegítés erejéig. Hamarosan megbánta a két pulóvert, késõbb pedig szúró oldalát markolva állt meg a kapitány elõtt. A nyújtás és hajlongás és ugrálás jobban ment neki, és egyszerre örült annak, hogy nem vizsgáztatják rögtön az elsõ meccsen és türelmetlen is volt egy kicsit, mikor ülhetnek végre seprûre.
Végre vége lett a bemelegítésnek, és õt párba állították Adrival.
- Szia, Farkas vagyok - intett neki Farkas, mert ismerõs volt a lány, mégsem volt biztos benne, hogy bemutatkoztak-e már egymásnak. Nem most ült elõször seprûn, sõt, régen sokat kviddicsezett, de nem akadékoskodott, hogy most újra meg akarják tanítani az alapmozdulatokra. Ebben legalább biztosan nem fog felsülni. Kihúzta magát, és készen arra, hogy felpattanjon hátasára várta Adri jelzését.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék