36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 16. 04:35 | Link

Yar - Repülés 2.0
Egy szerda késő délutánon


Az első repülés oktatása irtó nagy siker volt- részéről. Komolyan érezte az adrenalint végigzakatolni a testén, mikor sikerrel végrehajtotta Yar utasításait. Akkor reggel olyan forrócsokival lepte meg edzés után a fiút, hogy az bizony hét nyelven is beszélhetett volna, ha van szája. Így csak az íze dalolt készítője hálájáról és odaadásáról.
Mára ütemezték be a második órát, amikor Yarnak is és neki is akadt szabadideje. A megkezdődött tanév mellett ez nem feltétlen olyan könnyű. Yar már ötödéves (úristen, mindjárt elballag!), és ő is már másodikosnak vallhatja magát az évfolyamváltás minden szépségével és hátulütőjével együtt. Van sok munkája, a szabadidejét is betáblázta alaposan, tehát nem panaszkodtat, hogy unalom gyötörné.
Éppenséggel ezúttal együtt érkeznek oktatójával, egészen pontosan ő bevárta Yaristát a klubhelyiségben a kölcsönzött Nimbusz társaságában, s együtt ballagtak le a kastélyból a kviddicspályára. Ma remek hangulatban van, csupa mosoly az arca és legszívesebben táncolna, bár megmagyarázhatatlan jókedvét még ő sem tudja megmagyarázni. Vannak napok, amikor üdítő az ébredés és jó a folytatás: ez a nap is ilyen.
-Képzeld, a gemmológia tanárnő olyan, mintha egy hardcore metál énekesnő volna. Bár egy vámpírhoz is hasonlít, tudod olyan showműsor vampra. Sötét szerelés, füstös smink, bőrcuccok, minden. Az elején azt hittem, kimértebb lesz, de egész jófej. Az az egy idegesít valahogy, hogy magáz... de ez, gondolom, elkerülhetetlen.- megvonja a vállát csak úgy magának, miközben elérik a pályát végre-valahára.
-Nos akkor... ma mit tanítasz nekem, Tanci bá' ? - ezt el akarta sütni legalább egyszer, s most elégedetten vigyorog érte, mint a tejbetök szokott.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. október 16. 09:19
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. október 16. 15:07 | Link

Ruuu

Újabb nap a tanításra, ahol Runát kell neki oktatnia a repülés fortélyaira. Mivel a lány eddig nem mutatott a tudásából semmit, illetve annyit, hogy tart az egésztől, még nem tudja, hogy érdemes-e a lány arra, hogy komolyabban nekifussanak. Tehát nem a második óra lesz az, ahol megtanítja majd a Vorszkij-műbukást a másodévesnek. Lehet, hogy addig el sem jutnak, de azt mindenképpen szeretné elérni, hogy Runa félelem nélkül repüljön, és lehetőség szerint élvezze a szabadságot és a repülést, amit a seprűlovaglás ad. Kettesben haladnak kifelé a rétre, Runát feltűnően vidámnak találja, ahhoz képest, amilyen volt a legutóbb. Nagyon reméli, hogy ehhez neki is van egy kis köze, és magabiztosabban vág bele a következő leckének. A mai órát már a kviddicspályán tartják, alkalmasabb hely, mint a rét. Yarista megnézte, hogy az iskolai csapatok ma nem használják a pályát, így maximum egy-két önkéntesen gyakorló egyén lehet, ők pedig nem fogják zavarni őket. Mikor megérkeznek, Yar kicsit csalódott, hogy senkit sem talál, ő sokszor jött ki gyakorolni a szabadidejében. Sok időt nem tölt ezzel, mert felidéződnek benne a régi emlékek, a híres verekedős meccs, és a győzelmek, amiket a többiekkel együtt itt aratott, még a Rellon színeiben. Ez mosolyt csal az arcára és körbehordozza a tekintetét az üresen kongó lelátókon, majd a végén a szemei Runán állapodnak meg. ~ Lehet, hogy ő is tehetséges, csak még nem tudja. ~ Bizakodik, és egy kicsit reménykedik is ebben. Ha Runa játszana, az iskolai csapatban nagyon büszke lenne rá és persze magára is. De ettől még elég messze vannak, kezdődjön a gyakorlás.
- Látom, jó kedved van. Akkor nézzük azt a seprűfelvételt. Gyakoroltál? Persze nem szükséges, csak kérdezem – figyeli a lányt átható pillantással, reméli, hogy megbízik benne Runa és az igazat mondja. Nagyon szeretné, ha ma már repülnének egy keveset, de ahhoz előbb önbizalmat kell a lányba erőltetnie, mert szerinte inkább abban van hiány, mintsem tehetségben. Repülni szinte bárki tud, csak gyakorlás kérdése, kinek több, kinek kevesebb.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 24. 11:31 | Link

Yarci


Már várta az újabb edzést; ugyan az első nem volt prezúroktól mentes, így a másodiknál sem számít kevesebb munkára és ütlegre, élvezte. Határozottan boldog volt a végén, hogy elért valamit ezzel a lehetetlennek tűnő tárggyal és a sikerélmény csak fokozta tenni akarását. Most, ahogy egymás mellett ballagnak, s közben ő vidáman csacsog holmi semmiségekről, megint arrafelé vándorolnak gondolatai, hogy vajon ma mit tartogat magának pedagógusi diplomával nem rendelkező barátja? A kislány nagyon hamar ítél és szerinte Yar remek tanár- már egyetlen óra leforgása után kijelentené, ha kérdeznék, pedig az oroszlánrészre még sor sem került. Talán ott elvérzik, nem lesz mit tennie és le kell mondania a repülés csodás érzéséről. De nem szabad még ennyire előre gondolkodni és az ördögöt a falra festeni, mert akkor tényleg képtelen lesz bármit is végrehajtani a mai feladat(ok)ból.
Ma a kviddicspályára merészkednek, mivel a rét betöltötte szerepét és nagyjából megtanította a lánykát egy seprű magához szólítására. Most már ideje egy szinttel feljebb lépni, s igen, amint átlépik a pályát a szabadtértől elválasztó „határvonalat”, menthetetlenül kiül az arcára előbb az ámulat a hatalmas, tizenöt méter magas karikák láttán, aztán nyel egy hatalmasat is mellé: jól észrevehető, ahogy a torka le-fel mozdul egy adott ponton, a hangja pedig elnémul. Oda a csevegés, oda a hangulatoldás. Most már minden idegszála a mai edzésre korlátozódik le és egyéb nem tudná lekötni most a figyelmét.
-Igen, eléggé.- jegyzi meg úgy mellesleg, miközben még mindig nem vette le átható, kék pillantását a fent emlegetett karikákról. Hirtelen el sem tudja képzelni, hogy ő valaha is gólt tudna dobni rájuk. Ez amolyan lehetetlen feladatnak tűnik számára. A gyakorlás kérdésére elmosolyodik és immár barátjára figyel inkább a túlméretezett fúvókák helyett, majd bólint egyet a szavak előfutáraként.
-Igen, kijöttem hétfőn, meg tegnap is és már egyszer sem forgott össze-vissza a seprűd. Nem mondom, hogy teljesen simán repül a kezembe, de jobb, mint első alkalommal.- érzi, hogy fejlődött, ezzel együtt tegnap még vagy kétszer gyomron boxolta a nyél puszta viccből, mert miért ne...
-Azon gondolkodtam... hogy talán tényleg megtanulhatok repülni. Úgy értem eddig minden olyan sporttal, sőt a sima mozgással is gondom volt és van, amiben használnom kell a lábaim. És borzalmas a koordinációs érzékem, de... talán, ha a levegőben vagyok, ez nem jön elő. Ez így hülyén hangzik? Hogy ebben bízok?- sandít kissé bizonytalanul egy oldalpillantással a szőke hercire, miközben most már a lelátókat kezdte inkább fürkészni. Addig nincs is mihez kezdjen, amíg Yar nem adja ki az instrukciókat, mit tegyen konkrétan, így nézelődéssel és beszéddel foglalkoztatja magát addig is.
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. október 25. 23:16 | Link

Runanítvány

Nézi és látja, ahogy Runának a jó kedve egy kissé visszább húzódik, és még válasz közben is a karikákat bámulja a lány.
- Ma nem hiszem, hogy meg fogod látogatni a karikákat – nézi ő is a kedvenc részeit a pályának. nagyon szeret gólt dobni, mindig lelkesíti, spanolja, hogy minél többet szerezzen, minél többet gyakoroljon vele. Már csak Legra kvaffját kéne valahogy megszerezni és akkor itt is tudna gyakorolni, nem szeret a „kispiros” után száguldozni. Az edzőjéé pedig visszajön a dobóhoz, sajnos neki még nem adatott meg ez a lehetőség, maximum varázslattal, de annyira meg nem jó varázsló még, hogy ne fáradjon el egy idő után az invitotól. Gyorsan kifújja levegőt és rákérdez, hogy Runa gyakorolt-e, és mosollyal fogadja az igenlő választ. Ezzel is azt bizonyítja a lány, hogy elszánt, igaz, még a nehezebb részek most következnek.
- Na, ez nagyszerű hír. Pár gyakorlás és tökéletesen fog menni ez is – teszi a lány vállára a szabad kezét biztatóan. Nincs mit tenni, jöhet a neheze, ma repülni fognak, még ha nem is túl magasan és gyorsan. Szép lassan gondolja, hogy haladjanak, nem kell elkapkodni, nem akar sem sérülést, sem pedig rosszkedvet, bár az elkerülhetetlen a kudarcok után. Úgy gondolja, hogy lesz pár, de majd segít túltennie magát Runának ezen is.
- Eléggé – adja meg a rövid választ, nem akarja hiú ábrándokba kergetni. Nem abban kell bíznia, hogy egy másik közegben, hogy boldogul, hanem saját magában.
- Na, mielőtt elkezdenénk. Először is, a kviddicstől még nagyon messze vagyunk. Előbb tanulj meg biztonságosan repülni, ami azt jelenti, hogy már élvezed a kilátást és nem azt nézed, hogy mit, hogyan csinálj, hanem csak repkedsz. Aztán jöhetnek a nehezebb gyakorlatok, ha szeretnéd. De még nem ezért vagyunk itt. Először is, ne bízzál másban, mint magadban, meg abban, hogy meg tudod csinálni. Nálad sokkal képzetlenebbeknek is sikerült már, én nem aggódom. Csak csináld azt, amit kérek és a legfontosabb: ne ess pánikba! Akkor menni fog és tudod, csak lazán – fejezi be, majd leteszi a saját seprűjét, nekitámasztva azt a korlátnak.
- Előbb egy kicsit bemelegítünk, kövess – kocog pár kört, majd egy tíz perc alatt bemelegítik az izmaikat. Miután végeztek felveszi mindkét seprűt és átadja a lánynak azt, amit eddig is használt.
- Nos, van még kérdésed, vagy kezdhetjük?
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 27. 12:12 | Link

Yar mester

Megbabonázva mered hosszabb ideig a jókorára varázsolt buborék fúvókákra, még válaszát is úgy adja meg Yarnak. Érződik, hogy elkalandoztak gondolatai és valahol az eddig végighallgatott meccsek felől gondolkodik. Mert hogy konkrét kviddicsmeccsre még sosem ült be, a szabályokról olvasott a szakirodalomban, de egyéb találkozása, súrlódása nem akadt ezzel a sportággal. Valahogy normális, hogy bizseregni kezdett minden tagja a kíváncsiságtól, milyen lehet gólt dobni élesben.
Yar szavaira pislog egyet, felé fordítja szemeit, majd kissé zavartan elmosolyodva bólint egyet. Persze, hiszen még a seprűn sem tud megmaradni. Legutoljára addig vitte, hogy lezuhant öt méterről és az egyetlen szerencséje az volt, hogy a bokor és néhány erősebb faág lefékezte, de attól még vihette az anyja az ispotályba csontot javítgatni a törése miatt. Közben azért kirángatja magát az emlékek tengeréből és lelkes bólogatásával biztosítja ismét Yart, hogy figyel és felfogta, amit mondtak neki.
-De hát benned bíznom kell. Másképp hogyan tanuljak meg repülni?- szinte nevetve kérdez rá csodálkozó arccal erre az egyszerű dologra. Néha kevéssé használja a logikáját, mert ha most szemfülesebb lett volna, rögtön megérti, mire célzott barátja az imént.
-Ne essek pánikba... Rendben, megpróbálom. Bár elég pánikolós fajta vagyok...- a végét már csak elmotyogja, de szerencsére süt az arcáról, hogy eltökélte, mindenben hallgatni fog tanító mesterére és ma jól teljesít majd. Egészen beleélte már magát, hogy képes lesz repülni. Reméljük, nem fog pofára esni, mert az tényleg kicsit odavágna neki.
A kocogás idejére az általa használt seprű Yar Tűzvilláma mellett kap helyett, ő pedig azon van, hogy ne köhögjön a tizedik perc környékén és a negyedik botlását is sikeresen álcázza. Mint említettük: a lányka antitalentum, ha a lábait kell használja, főleg. Azért sikeresen teljesíti a kocogási köröket, csak a végén köhécsel egy kicsit és erősen piros arccal pislog fel térdeire való támaszkodásából Yaristára.
-Kezdjük, persze. Jöhet szinte ... bármi.- fejti ki egy mosoly és két kifújás árán, miközben átveszi a seprűjét a fiútól. Megint elkezdtek bizseregni a tagjai, s már a gyomra is kicsire szűkült a jelentkező lámpaláztól. Nagyon rég próbált seprűt meglovagolni utoljára, az iskolai órákon tavaly pedig nem is tudott felszállni. Legtöbbször szélről figyelte a többieket. Most majd elválik, hogy tényleg lehetetlen eset-e, vagy mégis csak fordíthat saját ügyetlenségének szálán.
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. október 30. 11:40 | Link

Runa, a bátor

Talán nem gondolta át teljesen, amit mondott, ebben a tanításban még van mit fejlődnie. A hibáiból tanul legjobban az ember, így teljesen jogos, amit Runa mondd neki, ezért elismerően bólogat.
- Persze bennem is kell, de ezt már megtetted azzal, hogy felkértél, meg, hogy a második órára is eljöttél. Igyekezni fogok, hogy ne játsszam el a belém vetett hitet – ha még nem látta komolynak őt Runa, akkor most megtapasztalja. Yarista a kviddicset, a repülést mindig nagyon komolyan vette, kiváltképpen akkor, ha tőle elvártak valamit ezekkel kapcsolatban. Szokott ő is bolondozni természetesen, ezt a vállán lévő maradandó seb is bizonyítja. Még másodikos korában esett egy nagyot, amikor hülyéskedtek a Rellon edzésén, amíg meg nem jelent Grósz Anna. Egy gurkó aztán 4-5 méterről eltanácsolta a seprűhasználattól és arra kérte, hogy Yarista nézze már meg, milyen is a föld közelről. Ő pedig nem állt ellen a kérdésnek és a vállára esett. Bár begyógyították, a sebet meghagyatta, emlékeztetvén magát arra, hogy milyen problémák adódhatnak, ha önként vállaljuk a komolytalanságot repülés közben.
- Jó lesz ez – megveregeti a vállát az ifjú padawannak, és máris belekezdenek a bemelegítésbe. Nem cifrázza túl Yarista, gyorsan végeznek is. Azt azonban látja, hogy Runa nem annyira edzett, és bizony eléggé kapkodja a levegőt. Nem gond, majd legközelebb kevesebbet csináltat vele, hiszen a repüléshez igazán nem kell semmi, de fő a biztonság, csak oda ne égjen.
- Hagyok időt levegőhöz jutni. Talán egy kissé túlzásba estem, legközelebb nem melegítelek túl – mondja kedvesen, picit aggódva és vár egy percet nagyjából, hogy Runa visszatérjen a pihenésből. Addig felnyalábolja a két seprűt és lefekteti őket egymás mellé. Miután mindenki készen áll, belekezd az első repülési leckébe.
- Előbb vegyük fel, ahogy kell – és már ki is tartja a kezét, a seprű pedig kecsesen a markába libben. Megvárja, amíg Runa is felveszi a Nimbust, majd folytatja az okítást.
- Tehát, először is üljünk rá, mást nem kell tennünk – meg is mutatja, hogy hogyan gondolta, nem nagy szám, de szeretné, ha részletes lenne a magyarázata, még akkor is, ha ez eddig egyértelmű volt.
- A következő gyakorlat pedig a helyes seprűfogás, így – megfogja az erre kialakított részen a játékszert, majd egy kissé előredől.
- Na, most kezdjük a repülést. Csak nyugi, lazítás és koncentráció. Finoman ellököd magad a talajtól és a pálya túlsó része felé felé próbálsz repülni. Ha felfelé igyekezne a seprűd, szépen lenyomod az orrát, nagyon finoman. Nagyjából egy méteren elég lesz repülni, megyek melletted – ekkor elrúgja magát óvatosan és nagyjából egy méter magasságában megáll az emelkedésben. Tesz egy kisebb kört és Runa mellé lebeg be.
- Gyerünk. Finoman, lassan, nem kell kapkodni és sok bizalommal. Tutira menni fog – biztatja a lányt nagy mosollyal és sok elszántsággal az arcában. Most következik Runa köre, és bízik benne, hogy nem fogják elsietni a dolgot.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. november 4. 11:56 | Link

Mesterem, Yarista

Ugyan, ez nem olyan borzasztó tévedés, amit ne lehetne megbocsátani. Lényegében Yarnak bármiféle bakit elnézne, mert hálás neki, hogy egy ilyen szerencsétlent, mint ő, a szárnyai alá vett és pátyolgatja, tanítgatja. Ő személy szerint nem fűz túl sok reményt a repülési készségeihez, de elnézve, hogy saját oktatója mennyi erőbedobással és energiával áll a dologhoz, rá is ráragad hamar a lelkesedés és kitartás. Jelenleg el tudná hinni, hogy még ő is képes lesz egy napon megtanulni repülni.
-Hát ki mást kérnék fel? Jó, Nikit lehetett volna, de ő párszáz kilométerre van innen és úgy elég bajos lenne bármiféle órát is tartania nekem. Meg amúgy is te voltál az első gondolatom, Szőke herceg.- vigyorog lelkesen Yaristára, miközben nyújtózik párat, hogy belemelegítse az izomzatát. Először hívja szőke hercegnek, de ennek lényegében nincs jelentősége, többlet tartalma, elvégre megegyeztek a múltkor, hogy még csak egy csók sem csattanhatna el kettejük között. Jók ők így levitás barátfélékként, ahogy vannak, szóval nyugodtan dobálózik a viccesnek szánt megnevezéssel. A vigyorgása hamar mosollyá szelídül azért, mert Yar komolyságára elég oda nem illő reakció a széles fogsor mutogatás.
A bemelegítés kicsit nyögvenyelősre sikerül, de magában már mérlegeli, hogy reggelente edzeni fog, ha csak kicsit is, de pár felülés a szobájában, meg egy kis fekvőtámasz biztos sokat segítene. Nem lesz sosem egy muszkli woman, de az erőnlétét ajánlatos növelni, ha nem akar folyton hörögni egy kis futás után.
-Nehem, thényleg. Énh... én vagyok rossz formában. De ezen is változtatok.. meghígérem.- sóhajtozza az utolsókat, majd kihúzza magát és egy utolsó nagy szusszantás után felölti a komoly, koncentrálós arckifejezését jelezvén, hogy készen áll a munka oroszlánrészére. A seprűfelvétel már egész gördülékenyen zajlik, bár a mágikus járgány még mindig erősebben csapódik a tenyerébe, mint kellene, és kecsességnek, szépségnek nyoma sincs a mozdulataiban- még. A folyamatos gyakorlás majd arra lesz jó, hogy ezt is orvosolja.
Végre belevágnak, s rögtön rá is kellene ülni? Hát jó. Elereszti a seprűt, az pedig engedelmesen, picikét vibrálva, de megmarad abban a magasságban, ahol el lett engedve. Mint egy megjuhászodott, de mégis picit türelmetlen ló. Kissé gyanakodva méregeti a sporteszközt egy pillanatig, végül tekintetét Yarra kapja és végignézi a felülési mozdulatsort, Egyszerűnek tűnik, de azért lassan végzi el: egyik lábát átveti a seprűn, közben két kezével leutánozza a nyél fogását a fiúról, végül ránehezedik a seprűre és némileg lámpalázasan, de két lába közé szorítja enyhén a nyelet. Az enyhe előredőlést is szépen lemásolja, ahogy oktatója bemutatja, s eddig minden rendben van, úgy tűnik.
-Finoman ellököm magam... Figyu, ha mégis leesek és felnyalom a pályát... az gáz? Áhh, inkább csak pozitívan, pozitívan...- sóhajt egyet, aztán Yart leutánozva ellöki magát fél lábbal a pályától. Az emelkedése a tervezett egy méter helyett kettőre rúg és utána is kicsit össze-vissza megy az az irány, nem teljesen egyenes a liftezésekről nem is szólva. Egyszóval látszik, hogy egy tökéletes repülési analfabéta került a Nimbuszra.
-Yaaaaaar, le fogok esniiiiiiiiiii.- na kb ez megy, míg a pálya másik szélére nem érnek, kkor meg egyenest tanára karjába kapaszkodik, hogy basszus, ez most félelmetes volt!
-Ez mindig ilyen.... ingatag? Azt hittem, lefordulok, leesek... – és közben mégis csillognak a kicsi szemei, ami azt jelzi, hogy élvezte ő a dolgot, csak az ijedelem most nagyobb az adrenalinnál.
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. november 4. 21:23 | Link

Runa, a bátor

A szabadkozás természetes a részéről, még nem tudja, hogy mikor mit kell mondani, csak a saját tapasztalataiból építhet, ami gyakorlatilag zéró. Runa az első, akinek komolyabban segít, és a lány az első, aki komolyan meg is akar tőle tanulni. A többiek csak egy kis hülyéskedésre vágytak, meg egy kis repkedésre, amibe természetesen ő is szívesen belement. Ezt kihívásnak érzi inkább, de egyben reméli, hogy nagyon jól fog elsülni az első… repülési kurzusa. Niki említése egy pillanatra fájdalmas arcvonásokat kölcsönöz a levitás fiúnak, de nem akarja ezzel terhelni Runát. Nem tudja, hogy miért hagyta itt a sulit és őt szó nélkül, de tudja, hogy Nikit nem is tudta volna marasztalni. Mégis van egy kis hiányérzete a dologgal kapcsolatban, na meg persze jó nagy magával a személlyel. A megszólításra már felnevet, nagyon kis aranyos ez a lány és jókor szúrja be a poénjait.
- Ott van például a nagybátyád, ő se rossz gondolom. Persze nem lebeszélni akarlak ám magamról, nagyon örülök, hogy taníthatlak, tényleg – még mosolyog is hozzá és nagy adag önbizalmat is sugároz a tanítványa felé. Az óra elkezdődik, de már a bemelegítésnél is adódik némi kondíció hiány, ami azért meglepi Yaristát, de nem mutatja ki. ~ Csak a pozitívumokat emeljük ki az elején, az egészséges önbizalom megszerzése a fő cél, aztán menni fog már neki. ~ Hogy ez mennyire jó terv még nem derül ki, kell pár óra hozzá, hogy lássa, mihez kezd Runa ezzel. Persze hazudni sosem fog a másodévesnek, ha kell, meg fogja mondani a rosszat is. Viszont amíg nem, elhallgatja, mindenképpen.
- Rendben – pozitívan értékeli ezt a fajta hozzáállást, nagyon örül, hogy Runa is tenni akar azért, hogy megtanuljon repülni, és nem csak várja a csodát Yaristától. Sokakban nem tudatosul, hogy az edzők, csak irányadóak, saját magunkat kell legyőzni, űzni, hajtani, hogy minél sikeresebbek lehessünk. Nyilván az edzők szakszerű intelmeire szükség van ehhez, de alapvetően a saját kitartásunk a legfontosabb.
Az edzés elkezdődik, máris ráülnek a seprűkre. Elismerően bólint Runa seprűfelvételére, látszik, hogy gyakorolta a lány, nem csak úgy mondta. Van még mit finomítani rajta, de az első próbálkozásokhoz képest nagyon szépen halad. Biztos nem három edzés alatt fog megtanulni repülni, de jóval kevesebből, mint, ahogy azt a fiú tervezte, és ennek nagyon örül. Nem mintha nem szeretné ezt csinálni, de a siker jót fog tenni mindkettőjüknek.
- Ez nem fog megtörténni. Bízom benned, és te is bízol magadban, úgy-úgy. Amíg nem esel le, nem kell róla beszélni, nem igaz? – érdeklődik és figyeli, ahogy a lány szép lassan megcsinálja a feladatot. Nagyon imbolyog még, látszik a kettősség az össze s mozdulatán. Az akarat és a félelem versenyzik egymással, de az akarat megspékelve a lány bizalmával végül sikerre viszi az első etapot.
- Dehogy fogsz, inkább kiabáld azt, hogy: Yaaar nem fogok leesni! – viccelődik, de komolyan is gondolja. Mivel végigértek az ő mondata következik be, habár Runa eléggé kapaszkodik belé is. Megfogja a nimbuszt és szépen leszállnak annyira, hogy Runa mindkét lába a földet érje.
- Persze, hogy ilyen meg kell tanulni rajta repülni. Ráadásul ez egy jó példány, a régebbiek rángattak is rendesen. Viszont sikerült, aminek nagyon örülök, rettentő bátor voltál és csak, hogy tudd, nem segítettem volna. Látod, ez a bizalom kell ahhoz, hogy menjen. Nyilván ha hat métert zuhannál, segítenék, de úgy vélem, hogy jól indulsz. Nagyon büszke vagyok rád, hogy legyőzted a félelmed! – mondja nagy vigyorogva és egy gyors mozdulattal megfordul.
- Még visszamegyünk ugyanígy, aztán a felszállást és leszállást gyakoroljuk. Ha ez a kettő megy, nagyon nehéz lezuhanni csak úgy. Szépen fordítsd meg így – megmutatja, csinál egy 360 fokos kört, közben nagyon teátrális mozdulattal csinálja az egészet. – Láttad ugye? Ezt sokkal finomabban is lehet, például így – mutatja meg a saját tempójával szinte alig mozdul a keze és ugyanolyan gyorsan fordul meg, mint az imént.
- A kettő közé lődd be valahogy és továbbra is, fő az önbizalom – bólogat, és egy fél métert arrébb úszik a levegőben. Amikor sikerül, újra elindulnak és visszatérnek oda, ahonnan eredetileg indultak. A fiú bár nem mutatja, ugrásra kész, simán elkapja a lányt, ha túlságosan belebonyolódna a dologba. De ha mindent úgy csinál, mint eddig, nem lesz gond.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. december 7. 07:40 | Link

Mesterem, Yar

Igazából megkérhette volna Ádámot, hogy oktassa, mégis tudat alatti lehetett nála ez a döntés, hogy inkább választ egy korban hozzá sokkal közelebb állót, mégis tapasztaltat, mint a nagybátyját. Ezt Ádám aligha venné rossz néven, ha előadná neki a magyarázatot. Ádám racionális és felnőtt... kivéve, amikor elszalad vele az a bizonyos ló. Yar lelkesedése és kitartása nagyon imponál neki, Runának a tanulásban, tehát meg van róla győzve és győződve, hogy a körülmények függvényében a legjobb oktatóra tette a voksát. Kitartó, mert elhatározta, hogy végigviszi tervét és megtanul legalább decensen megülni egy seprűt, ha kviddics világbajnok soha nem is lesz (nem is akar az lenni), ehhez pedig Yar eltökéltsége szükséges, no meg a jó tanítási készsége.
-Igen, Ádám is ott lett volna... de nem is tudom... Azt hiszem, kényelmetlenül éreztem volna magam, mert ő olyan profi. Ne érts félre, te is az vagy, remek vagy, a remeknél is remekebb, tényleg... De valahogy... hm, hogy is mondjam? Talán az a jobb benned, hogy még te is suliba jársz és hétköznapibban fogod meg a dolgot, olyan diákosan, mint én. Ez így... elfogadható?- kissé aggódva pislog tanárára, vajon mit fog ehhez a magyarázathoz szólni Yarista? Vajon kineveti? Bár oka aligha volna rá; ezt az előbbi eszmefuttatást őszintén regélte el iskolatársának.
Végre beindul a mai napi edzésük, megkezdik a munkát és hamar kiderül, hogy a kondíciója förtelmes. Ezt is feljegyzi majd a korrigálandó dolgok listájára, ellenben a seprűfelvétele elég jól sikerül, ami azért, ha róla van szó, nagy dolog. Magával a repüléssel kapcsolatban már nagyobb fenntartásai vannak és ez meglátszik úgy a szavain, mint a mozdulatain is. Azonban már a Yar iránti elkötelezettségből és, mert komolyan veszi a tanulást, nem fogja feladni a repülést, mielőtt egyáltalán megpróbálná. A fiú szavaira bólogat egy kicsit, hogy bizony, nem kell a rosszra gondolni, míg be nem üt a balszerencse, és igyekszik is, szépen felpattan a seprűre és nekiindul. Nagyon bizonytalan ugyan, de igyekszik és a végére valami fura módon még kicsit élvezi is az érzést, de ez inkább Yarista folyamatos biztatásának köszönhető semmint saját tudásának.
-Ha-Hat méterre nem is merek felszállni. De... jajj, nagyon örülök most, azt hiszem. Sosem gondoltam, hogy képes leszek akár egy métert is megtenni seprűn a legelső pofára esésem óta. Köszönöm, hogy tanítasz, Yar.- megkönnyezni ugyan nem fogja a számára történelmi eseményt, de nagy az esélye, hogy ez a nap, pillanat beivódik az emlékeibe halála napjáig túlzás nélkül, Yarista pedig egyfajta örök glóriát kap és hősi pózt. Na most számításba véve, hogy eidetikus memóriája van, esélyesen ugyanígy fog hetven év múlva is emlékezni eme neves tíz percre, mialatt berepülte a pálya két kijelölt végét. Na de ideje összeszednie magát, elvégre még a visszamenetel is vár rá! Yarista mozdulatát szépen megfigyeli, aztán próbálja pontosan leutánozni, ami nem is bizonyul olyan nehéz feladatnak; valószínűleg szerzett már némi önbizalmat az előbbi sikeréből.
-Alig mozdítottad. Yar... te mennyi ideje repülsz amúgy? És a családodban mindenki kviddicsezik? Sosem meséltél még magadról úgy amúgy...- most hirtelen eszébe jutott, hogy lényegében alig tud valamit szőke herci háztársáról és ez kicsit elszontyolítja, de csak egy hangyaköpetnyit, tényleg, mert a visszaút van most műsoron. Ami ezt illeti, visszafele már némileg több bizalommal repül, nem esik le szerencsére, és sokkal kevésbé imbolyog. A kezei sem markolják már fehéredésig a Nimbusz nyelét, sőt mi több, az arca nem olyan merev, tehát feloldódott valamennyire. Gyorsan tanul, ami azt illeti és jó a tanára is, szóval magától értetődően hamarabb gyakorlatba tudja ültetni a hallottakat és látottakat, főleg utóbbiakat. Yar jól magyaráz mindenképpen. Mikor ismét az eredeti kiindulóponthoz érnek, felszusszant és rávigyorog kék „lovagjára” .
-Akkor leszállás és felszállás még? Ezúttal sokkal jobban éreztem magam a seprűn. Ha elnézlek, ahogy biztosan ülöd meg a Tűzvillámod, valamiért elhiszem, hogy nekem is mehet még ez az egész.- jegyzi meg némi pirulással, de fülig érő mosollyal az arcán.
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. december 29. 12:43 | Link

Runusz Bátorusz - Zárás

- Így már értem. És nyugi, szívesen vállaltam, nem azért kérdezgetem, mert nyűg lenne. Kíváncsi vagyok, hogy tudok-e megfelelően tanítani. Nem kell válaszolni, úgyis kiderül majd számomra is, és ez nem attól függ, hogy mennyire sikerül majd teljesítened – kacsint rá biztatóan, ezzel lezárva a témát. Ha Runa megpróbálja megcsinálni, amiket kért, és érthetően magyarázza majd el neki, onnantól már csak a levitás lányon múlik, hogy mennyire sikerül neki azt végrehajtania. Runa elmondása alapján nem fognak rohamléptekkel haladni, de ez nem kedvetleníti el Yaristát, hanem nagyobb összpontosítást kér majd tőle.
Beindul a tanítás, és Runa meglepően jól teljesít. Tudja jól, hogy az egyik legfontosabb dolog az önbizalom elérése, ami nagyon sok mindenben segíthet a lánynak, még akkor is, ha nincs túl nagy tehetsége a dologhoz. Az is igaz, hogy Runa eléggé lehúzta magát, pedig magához a repüléshez nem is kell túl nagy tehetség. De tudja, hogy ez csak azért van, mert fél. Ha a félelmét legyőzi, simán lehet belőle egy átlagos seprűhasználó, biztonságos vezetéssel. Ennyit pedig meg tud tanítani neki, mert Runa nagyon szorgalmas, ahogy egy Levitáshoz illik. Az első kisebb repülés után jön is a dicséret, és ha kell, majd nem marad el a bírálat sem. Először azonban még az önbizalom megszerzése a cél Runa esetében, és semmi kivetnivalót nem talált az eddigi repülésben, a rutintalanságon kívül. Azt pedig csakis gyakorlással lehet megszerezni.
- Azért nem szabad elbízni sem magunkat, mindent a helyén kell kezelni. Megfelelő repülés volt, mindent jól hajtottál végre, ahogy kértem. De tudom, hogy nem becsülöd túl magad, csak muszáj emlékeztetnelek rá, nehogy úgy járj, mint én anno. És nagyon szívesen – mondja a végén vigyorogva, még meg is borzolja a lány haját, és közli vele az újabb feladatot, ami egy fordulás és egy újabb egyenes vonalú mozgás. Bemutatja a fordulást, szépen kivitelezve, hogy Runa mindent megfigyelhessen, aztán azt, ahogy még meg lehet fordulni. csak érzékeltetni akarja a különbséget és felhívni ismét a figyelmét a lánynak arra, hogy az elején tartanak, nem kell kapkodniuk.
- Öt évesen ültem először seprűre, szóval régen. De minden, mint ez a forduló is megtanulható – mondja biztatóan. – Nem, csak én kviddicsezem, és a családom nagy része… eltávozott már. Olyan sok mesélni valóm nincs róluk – kicsit fájdalmas a téma, de Yar ezt is kedvesen adja elő, nem érezteti, hogy nem kellene erről beszélnie. Már régen meghaltak a testvérei és az édesanyja, azóta csak a mostohája és az apja van neki, de őket is nagyon szereti. A családja pedig örökre benne él, tartja a lelket a fiúban, és ha valami problémája van és erőt kell merítenie valamiből, mindig az ő emlékükhöz fordul.
Runa közben abszolválja a távot és nagyon büszke magára, ahogy Yarista is rá. Egész jól haladnak, kicsivel lassabb tempóra számított, de örül neki, hogy Runa ilyen komolyan veszi az egészet, még talán imponál is neki valamennyire ezzel.
- Nagyon helyes. Igen, még csinálj mondjuk 5-5 fel és leszállást, aztán mára végeztünk. Legközelebb, ha jól megy már a mai, akkor egy kicsit veszélyesebb vizekre evezünk, ha nem, akkor ezt gyakoroljuk. Persze, azért nem kell túldramatizálni az egészet, csak egy kicsit bonyolítani fogunk a gyakorlaton. Szép lassan haladunk, és minden szuper lesz. No, hagy lássam, mit tudsz – kéri a lányt, majd elindul az utolsó gyakorlat. Amikor végeznek Yar büszkén néz a lányra, és elismerően bólogat.
- A szünet után folytatjuk, jó lenne, ha gyakorolnál, és nem egyedül. Persze nem kell naponta, de mondjuk heti kétszer egy félóra talán még belefér az idődbe. Mehetünk? – kérdezi és lehuppan a seprűjéről. Ha Runa másfelé indulna, akkor egyedül vág neki a kastélyba vezető útnak, ha pedig a lány is vele tart, kedélyesen elcseveg vele a visszaúton.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. december 29. 12:43
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék