A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=633487#post633487][b]Antoinette Myra Blackburn - 2016.11.03. 18:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=637240#post637240][b]Hedda Jorgensen - 2016.11.09. 22:13[/b][/url]

A kézilabda és egy durva sport, de fel nem érhet a kviddicshez, ahol ütők szeretkeznek gurkókkal és gurkók csókolóznak emberekkel. Hedda elérkezettnek találta az időt arra, hogy végre valahára magáévá tegye ezt a sportot, így mindenek előtt utána olvasott a szabályoknak. Nem bonyolult, mindenkit ki kell nyírni, meg a cikeszt el kell kapni, ez eddig világos. Na de mindezt hogyan? Ült már seprűn, tudja ám, mi fán terem az egyensúlyérzék, na de ezek a vasgolyók...! Nem is tudja, mi lenne számára a megfelelő poszt.
Szerencséjére, vagy épp pechére ennek eldöntésében maga Mihael Gérard Saint-Venant segédkezik, akit isten se tudja, hogyan vett rá arra, hogy ezt tegye. Nem is fontos, azonban ez a sok technikai cucc unalmas. Kinőtt már abból, hogy mindent a nulláról kezdjen, így nem meglepő, hogy a Heddában gondosan elhelyezett troll üzemmód fene gyorsan bekapcsol. Nem kéne, de a kísértés oly nagy, hogy ideje bűnbe esni.
Noha a férfi terelő, mégis segít neki párat dobni a kvaffal. Mi sem természetesebb, csak hát unalmas. Elvégre kézis, elég jól bánik a labdákkal. Khm. Mihael még egy utolsót dob neki, amit könnyedén el is kap, majd a fiú megfordul, hogy ütőért menjen. Csakhogy Hedda, puszta véletlenségből a szokásosan pontos célzásával istenesen fejbe találja a franciát.
Nem mondanám, hogy nem szórakozik jól. Ajkait összepréseli, nehogy röhögni kezdjen és szája elé emeli kezét, szeme viszont mindent elárul. Szerinte ez vicces. - Ne haragudj, nem figyeltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=650490#post650490][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2016.12.24. 15:13[/b][/url]

Eljött ez is! Ő lett a kviddicskapitány és emellé egy szinte teljesen új felállást is kapott. Vagyis szervezett, mert előbb a kviddicsben majd a navinében történtek olyan változások, amitől legszívesebben sírni támadt volna kedve, de végül erős maradt és nem tette. Sokat segített, hogy Noémi is navinés lett, bár továbbra is fura neki a lány, mégis rengeteget tanult tőle már rövid idő alatt is. Az új házvezető és a helyette is segítőkésznek bizonyult és szinte rögtön megkeresték, felajánlva mindenfélét, ami megkönnyítené a dolgát. Természetesen beszélni egyik sem tudja megtanítani, így Nyeste még mindig elég bizonytalan, mert hát hogyan is magyarázna ő el, mindenféle kviddicses dolgokat, meg stratégiákat, amiket kitalál? Van már ötlete, de nem lesz egyszerű. A csapattársaitól nagyon sok türelmet és együtt működést igényel, s mivel sok az új tag, nem tudja, hogy mire számítson e téren. Abban bízik, hogy Iza, a nála azért jóval tapasztaltabb levitás lány sokat segít majd neki, de tudja, hogy nem hagyhatja a felelősséget másra.
Összeszedte hát minden (nem létező) bátorságát és gyakorlást hirdetett, most pedig a kviddicsmezében, kezében a seprűjével várja, hogy megérkezzen minden lelkes csapattagja, s túl essenek az első hivatalos eddzésen, még mielőtt a eridontól vereséget szenvednek. Fő az optimizmus... Na sebaj.
Mellette a földön a labdák, és egy tábla, amire majd írni fog... Mert hát, beszélni nem lesz idő.
Amint mindenki, aki visszajelzett megérkezik, fel is írja az első fontos dolgot.
Mindenkitől kérek egy gyors bemutatkozást, seprűvel-kviddiccsel való tapasztalatokra és a csapatban betöltött posztra vonatkozóan!
Ha valakinek nem lenne egyértelmű: Nyeste vagyok, hajtó ez lesz az ötödik évem, és jelenleg én vagyok a CSK.
Kérdések, a bemutatkozás után!
S amint ezzel kész van a többiekhez fordul várva, hogy mindenki szép sorban elhadarja, amit kell, feltegye az esetleges kérdéseit, aztán tovább léphessenek, a következő fontos pontra... Ami reméli, hogy a tényleges gyakorlás lesz

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=658611#post658611][b]Béres Bárcián - 2017.02.05. 22:42[/b][/url]

Egy gondolat szöget ütött a fejében a minap. Aztán a gondolatot kíváncsiság követte, ezt pedig hamar tettek is. Ennek köszönhetően forgatja a kezében az apró üvegcsét, amelyben vörös, hígnak tetsző folyadék lötyög ide-oda, amint ujjai között ütemesen meg-meg mozdul. Egyszer már volt ilyen a kezében, nagyon-nagyon régen. A hatás már csak homályos emlékként maradt meg a férfi fejében, most azonban itt az ideje, hogy felelevenítse.
Felhajtja. De még mennyire, az eredményét pedig pár másodperc utána máris érzi. Szó szerint érzi. Túl sok mindent érez egyszerre. Ahogyan az elmúlt nap eseményeinek képei feltűnnek előtte, teljesen másmilyennek tűnnek, mint amilyenek eddig voltak. Szomorúbbak, boldogabbak, intenzívebbek. Tele vannak érzelmekkel, azokkal amelyek korábban is megvoltak, ám az élményt mintha felnagyították volna - sokszorosítottan hatnak most. A mellkasa mintha felrobbanni készülne, a következő pillanatban inkább gyengének érzi magát. Sejti, hogy szokásos önkontrolljának most alig töredékével rendelkezik.
A gondolatainak nem elhanyagolható hányada pedig egyetlen dolog - pontosabban egyetlen személy - körül forog, itt pedig kivételesen a tartalom is kellően újszerű.
Ez pedig az a pillanat, amikor Bárcián felkapja a kabátját, hogy irodáját elhagyva kisiessen a kastélyból, ki a friss levegőre. Soha nem érezte eddig létjogosultságát annak a kifejezésnek, hogy valaki "kiszellőzteti a fejét", most azonban hirtelen tökéletesen érti, hogy milyen állapotot hivatott kifejezni a frázis.
A hűvös levegő jólesőn csapja meg az arcát az iskola kapujában, útját pedig a kviddicspálya felé veszi, abban a reményben, hogy senkivel sem fut össze most arrafelé. Nagyokat lélegzik, minél gyakrabban megtöltve a tüdejét oxigénnel, miközben eléri a pálya szélét.
Felnyitja a labdákat tartalmazó ládát, majd egy szokatlan műveletbe kezd. Az egyik gurkót vékony, világító réteggel vonja be a pálcája segítségével, hogy a sötétben is jól lehessen látni, majd szabadjára engedi. Hirtelen ötlet, hirtelen felindulásból. Olyasmi, amit egyébként sosem tenne. Felkap egy ütőt, majd vár. Amikor a golyó megközelíti, teljes erőből csapja meg. Dühösen. Dühösen? Kire haragszik? Jó kérdés. Talán csak így szabadul fel a felgyülemlett energia, amelyet annak köszönhet, hogy az elméjét borító ködfelhő hirtelen felszállt, eltüntetve belőle a nyugalmat.
Tompán lüktet benne a felismerés, amely egyelőre inkább csak gyanú, mert tart tőle, hogy bármit is kijelentsen, még ha csak gondolatban is. Sajnos a bájital optimizmust nem kölcsönzött neki. A gurkó visszaér, az ütő pedig újfent hatalmasat csattan rajta. A férfi kicsit megkönnyebbül, habár a helyzet korántsem idilli. Mit csináljon? Mégsem püfölhet egy gurkót egész este! De addig is talán megfelelő elfoglaltság, amíg ennyire tanácstalan. Ez pedig még eltarthat egy darabig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=672713#post672713][b]Catherine Shayleen Black - 2017.04.06. 17:12[/b][/url]

Vélhetően sokkot kapott, mikor meglátta, hogy Kevin ledobja a ruháit a pályán. Egy pillanatig átfutott a gondolat az agyán, hogy ez azért van, mert a barátja mindenki előtt meztelenkedik vagy, mert ez a látvány még számára is pirongató volt? Remek kérdés, hölgyeim és uraim. Még mindig kissé zavarban van, ahogy az öltözőkhöz sétál. Megvárja, hogy kiszivárogjanak az emberek, gondolván, hogy amikor majd belép, nem egy minimum félig meztelen Kevin fogja fogadni.
Téved.
Ott ül ő, a kispadon és épp meg van elégedve magával. Hogy a teljesítményével vagy a külsejével, az egyelőre vitatott, bár gyanítható, hogy is-is. Ahogy meglátja az izmos felsőtestet a csodás hasizmokkal, azonnal rákvörösre vált a feje. Miért kell valakinek így kinéznie? Egyáltalán hogyan lehetséges ilyesmi? Törvényben kéne tiltani, de minimum szabályozni. E pillanatban egészen biztosan nem a gyógynövénytan tankönyvén jár az esze vagy az anorexiáján. Vagy más hímneműeken. Nem-nem. Kizárólag Kevinen, akibe bár saját bevallása szerint nem szerelmes, most úgy levette a lábáról, hogy tényleg majdnem levette szó szerint. Kis híja, hogy nem esett hanyatt.
Addig van szerencséje, míg a fiú csak ül, utána jön a kék halál. Ezt tudva, nem is megy hozzá közelebb, mert megrészegedne a sok tesztoszterontól. A fal mellett igyekszik beljebb merészkedni, de tisztes távolságot tart. Ez lehetne magyarázható valamiféle büdös izzadtság szaggal, de sajnos (vagy szerencsére?) szó sincs ilyenről. Jaj.
- Megtennéd, hogy felveszel valamit? - lesüti a szemét és mindenáron kerül mindenféle pillantást. Csak kökény szemeit nem akarja vetni Kevinre, minden mást igen, de ez normális, nem? - Megfázol - teszi hozzá, ami szerinte valid indok. Hát, ez majd eldől. Vagy kisül. Esetleg hagyjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=682236#post682236][b]Ardai Kolos - 2017.05.22. 21:05[/b][/url]

Nem szerette a kviddicset. Na és nem szeretett különösebben sportolni sem. Mármint... ez amolyan időpocsékolásnak tartotta. Persze az jó volt, hogy az üvegházban megmozgatta kicsit az izmait, mikor otthon volt, de az épp elég volt neki.
Most viszont feszült volt, és kellett valami, amivel levezethette ezt. Kész szerencse, hogy találkozott a másodikos csajjal, akinek... húú, totál elfelejtette a nevét. Alexandra? Vagy egyáltalán magyar volt? Talán Alison. Mindegy, majd valahogy kideríti. Szóval a lényeg, hogy Kolosunknak szokás szerint eljárt a szája. Igaz, hogy futásból nem volt se aranyérmes, se ezüst, de még az utolsó helyet sem tudta volna elérni, ha versenyről volt szó. Soha nem is ért volna be a célba. De na. Ha kihívás volt, akkor bizony nem mondhatott ellent neki Kolos.
Most is előbb ért le a pályára, tréningruhában, és amíg várt a kiscsajra, gondolta bemelegít. Úgyhogy tett pár nagyon nem profi mozdulatot, mintha nagyon értene a dologhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=687152#post687152][b]Ombozi Noel - 2017.06.24. 19:27[/b][/url]

Kamilla
Sötétedéskor

Ritkán jár le a kviddicspályára, mint ahogy a birtok ezen részét is kerüli. Nem köti semmilyen negatív érzelem a helyhez, egyszerűen csak nincs dolga erre. Legutóbb, mikor itt járt, még bottal sántikált le Kamilla meccsére; előtte volt az a bizonyos heves vitájuk, amit már azután, a későbbiek során sem tudtak megoldani. Illetve, megtudták volna, ha mindketten akarják.
Noel a pálya közepén ül, háta mögött pihenő kezein támaszkodik, kinyújtott lábait lassú ritmusra mozgatja. Fejét hátradönti, úgy nézi a sötétedő eget. Közben egy régi, jól ismert dallamot dúdol, amit gyerekkorában még Sárától hallott. Bár nem mondja, de nem telik el úgy nap, hogy nővére ne jutna eszébe. Ő az egyik legfontosabb nő és ember az életében, ami talán már soha nem változik meg.
Caligula a lábánál kuporodott össze. Úgy tesz, mint aki alszik, de gazdája pontosan tudja, hogy még így, álmában is őt figyeli. Ha megmozdulna, az állat azonnal kinyitná a szemét, és felemelt fejjel, kíváncsian meredne rá, vajon mi lesz a következő lépése?
Lazarus is vele van, a karjai között szlalomozik. Élvezi, hogy a férfi időt szakít rá, ami valljuk be, ezidáig igen ritkán fordult elő. Annak idején Annelie vigyázott rá, később Kamillával töltötte ideje nagy részét, így most Noel jelenléte az újdonság erejével hat rá és Caligulára is. Érdekes, az utóbbi varázslény jobban megérti gazdáját, a gondolkodását és érzelmeit, ő engedékenyebb és elfogadóbb. Lazarus sértődékeny, akit minden alkalommal újra meg újra ki kell engesztelni. Igazi sárkány a kis dög.
Noel tűnődve pillant a lábainál heverő állatra, majd sóhajt egyet és testsúlyát baljára helyezve megsimogatja Lazarus cinkos kis fejét.
- Fene a jó dolgodat - mormogja neki, míg ujjai áttérnek a sárkány hűvös nyakára, és azt kezdik vakargatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=690025#post690025][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2017.07.12. 22:23[/b][/url]

A seprűjét legalább megkapta. A pálya szélén ácsorogva szinte már kedvesen simogatja meg a járgány nyelét. Abszurdnak tűnő jelenség, de legalábbis mesébe illő, ahogy a napnyugta szolgáltatta, romantikusnak mondható háttérrel egy seprű felé mutat olyasféle szeretetet, amit emberek iránt érezni is képtelen az eddig látottak alapján. Repülni viszont mégiscsak szeret. A repülőalkalmatosságot is szereti, amelyet a kezében tart. Mégiscsak egy nagyon is új Meteorról van szó, amit egyenesen Szentpétervárról rendelt. Megnézi közelről, alaposan végigvizsgálja, ez még akkor rögzölt be, amikor napi szinten volt kviddicsedzése. Most is gondolkodik rajta, hogy jelentkezzen a rellonosokhoz, állítólag jó a csapat. Csak azért vacillál, merthát mégiscsak sok embert jelent egy kviddicscsapat, akikkel legalább meg kell ismerkednie, ha összebarátkoznia feltétlen nem is. Még jó, hogy amúgy a fogó egy egész önálló poszt. Alszik rá egyet. Vagy inkább nem alszik, de végiggondolja. Most azonban további filozofálás helyett felül a seprűre, hogy aztán levegőbe is emelkedjen. Meredeken irányítja felfele a seprű nyelét, amíg úgy nem ítéli, elég magasan van már ahhoz, hogy jól érezze magát. Elnyújtott, felszabadult üvöltéssel húzza egyenesbe a seprűjét, majd ráhajolva teljes sebességre igyekszik kapcsolni. Élvezi ezt, éppen annyira, akárcsak a veszélyes manővereket, nem sokkal később ugyanis már zuhanórepülésbe vált, hogy az utolsó pillanatban kapja fel seprűje orrát, majd vigyorogva húz el az arra tébláboló szerencsétlen mellett, rákiáltva közben. - Bú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693361#post693361][b]Melissa Von - 2017.07.31. 12:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=699798#post699798][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.09.06. 00:43[/b][/url]

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHH - Egy zuhanás hangjait hallhatjuk. A zuhanás az az állapot, amit a gravitáció idéz elő. Ezt egy varázsló/boszorkány felülírhatja pálcamágiával. Egy idióta nem annyira. Jelenleg ő egy idióta.  Miután lassan és érthetően vázoltam a helyzetet, talán értitek a visítás okát:  nem tudja lefékezni magát, ugyanis teljes erejéből zuhan tizenöt méter magasról, tehát nem kismiska helyről.
Történt, hogy Aidennel edzettek az imént szokásos jó hangulatukban, tehát Aiden gyepálta őt még az imént, mikoron is olyan kellemes menetszéllel húzott el mellette, hogy Zsófia egyensúlya búcsút intett a gazdájának és mélyrepülésbe kezdett. A gravitáció törvényeit hűségesen betartó test épp látványosan gyorsul g gyorsulással, a seprű pedig nem sokkal lemaradva követi ordítozó gazdáját.
Zsófia egyetlen szerencséjének mondható, hogy a keze oly vehemensen kapálódzik valami szilárd után, hogy sikerül karmai közé kaparintania a seprű farkát. Kétségbeesetten vonja magához a marék cirkot, hogy ujjal végre a jól bejáratott fára szorulhassanak. Kapálózva, a föld felett úgy három méterrel sikerül visszaevickélnie, úgy kapodva a levegőt, mintha menten légszomjban akarna meghalni, és csak kevés hiányozna ehhez. Az ütője alattuk ért földet valahol a fűben, de semmi lélekjelenléte nincs utánamenni. Egyszerűen örül, hogy egy darabban kibírta ezt az egész mutatványt.
Remegve, síráshoz és kissé a hisztériához közel kapkodja tekintetét és ezzel együtt mozgatja recsegtetve a nyakát Aiden után, s mikor megtalálja, bizonytalan-tétován evickél oda hozzá a seprűjére tapadva gyakorlatilag.
- Mégis mit tettél volna, ha becsapódok, mi? - Hihetetlen, milyen magas hangokat képes a félelem megütni, no meg a könnybelábadt szemek. Természetesen ki más lehetne a hibás, mint a férfi? Mindig a férfiak tehetnek mindenről! Vádló pillantása is csak erről árulkodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=703310#post703310][b]Gálffy Erik - 2017.09.22. 12:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=711626#post711626][b]Eszterházy Diána - 2018.01.12. 17:04[/b][/url]

Szóval ráparancsoltak, hogy lehetne kicsit szorgalmasabb és gyakorolhatna többet. Ez úgy egyébként nem nagyon hatna - mármint lol, Dia és a parancsok. Erről a szülei is tudnának mesélni. Meg a fodrásza is. (Már nincs fodrásza.) De aztán azt mondták neki, hogy ha legyakorolja a heti x alkalmat, akkor legközelebb megírnak helyette egy házit. Van egy sanda gyanúja, hogy inkább valami szerencsétlennel megíratják, mármint ismerve Kai-t, így oldaná meg a problémát. Isten ments, hogy Kai írja meg az anyagait, pontosan emlékszik a srác arckifejezésére, mikor egyszer nekiültek valami őrült pillanatban mágiatörténet szorgalmit írni. Pontosan ugyanolyan reménytelenül kétségbeesett volt, mint ő.
Tehát most itt van, mellette egy mágiával kilebegtetett, láda, benne gyakorló kvaffokkal. Megbűvölt labdák, amelyek automatikusan, mintha csak valaki dobná őket, megindulnak a karikák felé. Mivel senkit sem sikerült gyakorlásra elcsípnie, a semminél ez is jobb. Hanyagul leül a még ki sem nyitott ládára,
 és mielőtt még felszállna, gyorsan eligazgatja a cipőjének csatjait a biztonság kedvéért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=730683#post730683][b]Vajda Richárd - 2018.07.31. 20:01[/b][/url]

Érkezésünk után nemsokkal

A pálya szélére érve ráérősen sandítok körbe. Az esti, már álmosodó napsütés szürkére színezi a pillantásom, mely módszeresen időzik el a karikákon. Megdöntött fejjel méregetem őket, majd egyet előrelépve lehajolok, és feszes tenyérrel végigsimítok a gyepen. Frissnek tűnik. Finomra nyírt, illatos fű, amellyel biztosan közelebbről is találkozni fogok egy-egy edzés vagy meccs során, mikor épp arccal szántom fel azt a Rellon karikái alatt.
- Nagyobbhoz vagyunk szokva - nézek fel Eszterre míg kiegyenesedem, és összedörzsölöm a kezeimet. - De a gyep jó.
Halk megjegyzésem közben elpillantok a lány feje fölött, vissza a kastély irányába, majd egy lemondó sóhaj kíséretében a mögöttem lebegő iskolai seprűhöz lépek. A mieink még a csomagok között várják, hogy valaki kipakolja őket - mert hát én aztán biztos nem fogok ezzel kínlódni.
Az ingemet a középkategóriájú seprű mellett állva kezdem gombolni, és míg gondolatban az előttem magasodó ódon épületet próbálom a Durmstrangéhoz hasonlítani, elegáns cipőimet is lerúgom.
- Pattanj, öreglány. Te mész elsőnek - nézek vissza Eszterre, és míg kékjeimmel az ő seprűje felé intek, gyorsan belelépek a csak és kizárólag kviddicshez használt fűzős sportcipőbe, amit anyám még indulásunk előtt akasztott a legkisebb bőrönd fülére. Hát most mit mondjak, ismer. - Jöhet egy gurkó is, vagy nem akarsz rögtön a gyengélkedőn kezdeni? - kérdésemet oldalra billenő fejjel, összefutó szemöldökökkel, és kőkemény gondolkodást tettetve folytatom. - Mondjuk most, hogy így elnézlek... egyébként is akkora a fejed, mintha már telibe csűrt volna egy.
Levetett ingemet vigyorogva dobom a feldőlt cipőkre, majd a seprűm mellett várakozó labdatartóhoz hajolva kihívó-kérdőn nézek fel a kiscsicskára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=737235#post737235][b]Mei Watts - 2018.10.20. 23:20[/b][/url]

Nem terveztem kviddicsezni itt is, de nem bántam meg a jelentkezésem. Igazából amikor megláttam a papírt a klubhelyiségben gondolkodás nélkül felírtam magam, végül még be is válogattak. Ami amúgy nem annyira meglepő, azért megy nekem a sport. Eddig őrző voltam, de ez most lehet változik. A többieknek - a csapatkapitányt leszámítva - nem volt akkora tapasztalata, mint nekem, szóval mozgatható tényező lettem az egyenletben. Amitől csak azért féltem, mert egy terelő pozícióval nem tudom hogy birkóznék meg. Mármint én a 160 centit is csak magassarkúban érem el, kilóra pedig alig vagyok több, mint a két gurkó összesen. Most már csak reménykedem, hogy az újoncok közül ketten is élni fogják a gurkó dobálós dolgot, nem engem raknak oda.
Ahogy kiléptem a pályára, megmarkoltam a seprűmet. Haru küldte, egy újabb prototípus. Egyelőre azt mondtam, hogy hajtóknak valót küldjön, a többit meglátjuk majd.
Masára néztem, aznapi edzőpartneremre, lágyan rámosolyogtam.
- Akkor vágjunk bele. - Így is teszek, pár pillanattal később már a levegőben vagyok.
- Mit szólnál, ha először követnél engem? - kérdezem, ha Masa is felér mellém.
Persze nem egyszerű körözgetésekre gondoltam, hanem komolyabb útvonalat írnék le neki. Igazából mind a kettőnknek gyakorlás volt a mai, nekem vissza, neki pedig belerázódás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742593#post742593][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2018.12.12. 19:03[/b][/url]

Bár a franciák nem díjazták ezt a sportot, az óriás szavaival élve, nőietlennek tartották, én mégis elmondhatom, konyítok valamit hozzá. Holott se apám, se anyám nem tett szert kellő tapasztalatra a kviddics terén. Anyu valami Lyráról mesélt, akinél jobb terelőt nem ismert, meg mesélte, hogy ő is volt terelő valamilyen dilis meccsen. Apu meg rendszeresen elvisz minket a világkupára, én meg egyszerűen szerelmes vagyok.
Gondolom, a rellonosok se fognak nagyon meglincselni, ha kölcsönlopok pár dolgot, mert azok mégis csak jobbak, mint az itteni szertárból vihetőek. Egyedül a seprűm a sajátom, azt meg persze Várffyéktól szereztük be, meg is fizetve érte az árát, de egy cseppet sem bánom, mert egyszerűen olyan, mintha nekem készítették volna.
Kinyitva a ládát, ki is engedem a gurkót, majd egy bűbájt szórok rá, hogy csak félpályáig tudjon repülni, mert annyi nekem bőven elég. Az ütővel nem igazán vagyok megelégedve, elsőre nem is nagyon esik kézre, mégis megkezdem a gyakorlást, mert igen, be akarok kerülni a bajnok csapatba, mert az megtiszteltetés, és gyanítom, nem is vesznek be akárkit. Fent száguldozva, épp időben veszem észre, hogy a gurkó a pálya széle felé repül, ahol valakit vélek felfedezni, így minél gyorsabbra kapcsolva, próbálom elérni, hogy ne is találja telibe az illetőt. Amint kellően földközelbe kerülök, el is kapom a zuhanó gurkót, bár a lendületnek köszönhetően, esek is egyet, de hát ez még belefér.
- Elnézést, nem gondoltam, hogy még ilyenkor is sétál itt kint valaki - húzom el a szám, hisz sötét van aránylag, meg túl meleg sincs, az emberek már ilyenkor visszamenekülnek a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742965#post742965][b]Apfelbaum Balázs - 2018.12.17. 10:01[/b][/url]

Tegnap azt mondta egy srác, hogy nálam bénább varázslótanoncot életében nem látott, pedig már öt éve ül a Bagolykő iskolapadjaiban. Sápadtságomtól vérvörösnek tűnő ajkaim bizony, bizony görbülni kezdtek, majd’ elbőgtem magam, de végül egy keservesen megjátszott mosoly kíséretében távoztam a helyszínről. Hogy mi történt? Nem mondom el. Szerencsétlen vagyok mostanság. Mit jelent a mostanság? Hát, olyan… tizenöt éve tart ez az állapot, de oly’ sokszor mondják, hogy egyszer majd kinövöm. Habár, egyre kevésbé hiszek ebben a sztoriban.
Lábaimat egymás elé pakolászva közelítek a kviddicspálya felé, hogy később elmondhassam az órán; én gyakoroltam, én ezt szeretném, aztán megnyerjük a kviddics kupát, gyönyörű lányok vesznek körül, és isszák minden szavam, miközben én csak kevélyen ücsörgök a gurkókból összeállított trónomon, és kajánul mosolyogva eszem egy vöröses hajú lány kezéből a szőlőfürtöket.
*BOING* Ez fájt, erre nem számítottam. Nekimentem az egyik lelátó faoszlopának, igen. Mi máshoz vezetett volna az újabb képzelgésem? Költői kérdés. Dazönt mettör. Ne is foglalkozz vele. Orromhoz nyúlok, ami a szokásosnál is jobban sajog, és egy-egy csepp vér is kifolyik belőle, így textil zsebkendőmet veszem ujjaim közé, és nyomom zúzódott orromhoz, miközben észre kell vegyem; nem vagyok egyedül. Sőt… itt valami buli féleséggel egybekötött edzés van. Zöld színek. Ez biztosan a Rellon edzése. Túlbuzgó lányok szurkoló dalokat kántálnak, és egy sráctól olvadoznak.
A zsebkendőt orromhoz nyomva ülök hát le egy padra. Kicsit megpihenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=749445#post749445][b]Lóránt Bence - 2019.02.10. 10:56[/b][/url]

Na, jó, kijelenthető, hogy nem vagyok egészen normális. Ki a fene kezd el ilyenkor seprűlovagolni, hmm? Hideg van, meg egyébként is sok házi van, lassan itt az év vége, jó lenne bepótolni néhány dolgot, nem beszélve az elmaradt beszélgetéssel a HV felől. Nehezményezték a kékek, hogy picit megrajzoltam a falukat, amikor a farsangra elmentem hozzájuk. Pedig szerintem igazán cuki főnixet rajzoltam, ahogy egy szfinx feje tetején üldögél. Jó, talán a póráz nem kellett volna, de úgy volt vicces, anélkül unalmas lett volna az egész. Na, mindegy… Ráadásul csak Dennissel – igen Brightmore – sikerült összefutnom, aki végül is nem tudni miért, de megszórta valami melegítőbűbájjal a ruhám. Igaz, azóta viszket, mint a fene, úgyhogy gondolom miért nem kért ellenszolgáltatást. Egyelőre nem zavar annyira, mint amennyire melegít a ruha, úgyhogy nagy lendülettel fordulok be a kviddicspályára. A jól SEP-R9-es ugyan nem a legújabb seprű a világon – van vagy 6 éves a konstrukció, de az enyém! -, de ide pont elég lesz. Szóval az történt, hogy Bojarski beszólt reptanon – észrevettem ám, hogy állandóan őt emlegetem, talán nem véletlen?! – hogy a repülési sebességem hagy némi kívánnivalót az életkoromhoz képest. A fordulóim pedig egy balra hátrafelé betolató csigához hasonló, nemigen fogok valaha is a piros segítségére válni. Nem-e? Na, majd megmutatom, hogy ki a csiga, miszter! Látok egy darab emberkét üldögélni a lelátón, mintha olvasna valamit, de innen nem látom jól, szóval tök mindegy, zavarni csak nem fog. Ráülök a seprűre, majd felreppenek, és elmegyek „vendég” gyűrűkig, finoman átrepülve a középsőn. Jó kicsit viszem a szélét, de nagy gondot nem okoz. Aztán teljes sebességgel, ráfeküdve a seprűre húzok a ”hazai” körök felé. Élvezem, ahogy tépi a szél az arcomat, hunyorítva üzemeltetem a vékonynak tűnő, de nagyon felszerelt seprűmet. Azt merészelem kigondolni, hogy átmegyek a karikán, így csutkagázzal és lesz, ami lesz. Ahogy közeledik a karika, egyre nagyobb hülyeségnek tartom, de nekem senki ne mondja, hogy béna vagyok, még ha burkoltan fogalmaz is. Legnagyobb meglepetésemre sikerül a manőver, viszont sokáig nem tudok neki örülni, mert kirepülök a térképről. Nagyot fékezek és sajnálattal konstatálom, hogy elhagytam a pálya területét. Ugye felfelé végtelen, de oldalra már nem. A lelátót ki tudtam kerülni, de kisodródtam. Visszasietek és megpróbálom újra, mert amúgy rohadtul tetszett. Majdnem szültem egy barna elefántot, de megérte, mert pörgök tőle, mint a… ami nagyon pörög, úgy! Szóval újra ráfeszülök a hosszúkás sportszerre és rákapcsolom a maximumot, újra sikerül, de most már figyelek a fékezésre is. Sajnos jobban kéne, mert most elkerülhetetlen lesz az ütközés a lelátóval.
- Vigyázz! – kiáltom el magam, bár nem tudom, hogy meddig jutok el benne, amikor belecsapódok az azóta máshova ülő boszorkány – hosszú haja volt, így lánynak képzelem – karjaiba. Szerencsére azért végig fékeztem, de gyakorlatilag ráesek. Azonnal odébb gurulok és össze-vissza ütöm magam, mert hát a lelátó nem éppen egyenes útból van. Nyögök és érzem, hogy biztos lett némi bajom, de azonnal a másik felé pillantok. Mivel kettőt látok belőle, így nem tudom, hogy ki az, de mivel még nem átkozott le, talán szerencsém van.
- Minden oké? – kérdezem a kettős jelenség közepébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=756619#post756619][b]Nérel Danka - 2019.04.28. 12:12[/b][/url]

Már tegnap este is le akartam jönni a pályára, de mire összepakoltam mindent és végeztem a tanulnivalókkal, már csak titokban lóghattam volna ki a pályára, ám amióta Laura prefektus lett, igazán nem szeretnék szabályt szegni. Ő látta volna, ahogy kiszaladok játszani és a szabály szerint meg kellett volna büntetnie, ami elég furcsa lett volna, és nem én leszek az, aki kellemetlen helyzetbe sodrom. Legalábbis nem direkt, hiszen én nagyon örülök, hogy ezt is elérte. Viszont hiába voltam boldog miatta, a Navine csapatért egészen aggódtam. A csapakapitányunk elballagott és se őrzőnk, se fogónk nincs. Én alapból hajtó poszton játszom, de ha kell megtanulok én bármit, csak meccsezni tudjunk. Lehetőségből nincs sok, vagy gyorsan toborzunk még pár lelkes háztagot, vagy más házakból szerzünk embereket. Végső esetben, én megyek át egy másik csapatba, de szerintem az már teljesen más érzés. Itt a többiekért is játszom, és bár biztos vagyok benne, hogy máshol is befogadnának, mint játékost és mint embert egyaránt, de furcsa érzés lenne. Szerencsére a terelőkkel még jól állunk, de ha én átmegyek más posztra, akkor csak két hajtónk marad, amitől úgy tűnik, sehogy sincs meg a hét ember. Mindenesetre az esetleges újoncoknak tetszetős a hajtó poszt, hiszen rájuk irányul a legtöbb figyelem, mégsem múlik annyira sok rajtuk, mint a többi emberen, én pedig kész vagyok bármire a kviddicsért, még posztváltásra is. Az utolsó órám után rohantam a táskámért, amit előző este gondosan összekészítettem, és azt megragadva meg sem álltam az öltözőkig. Nagyon igyekeztem és bár nem volt senki, akivel játszhattam volna, próbáltam lelkileg felkészülni arra, hogy most nem a begyakorolt metódus szerint fogok dolgozni. Felkaptam a seprűm és mély levegőt véve kiléptem a tűző napra. Valamennyire mindegyik poszt vonz, de ha hajtó nem lehetek, akkor leginkább a fogó tetszik. Az őrző feladatkörét amúgy sem tudom egyedül gyakorolni, így azt mára passzoltam. Felszálltam a seprűmmel és amíg bemelegítő köröket tettem, átgondoltam mivel is lenne érdemes kezdeni. Végül arra jutottam, hogy nem állok neki rögtön cikeszt kergetni, inkább elkezdek cseleket gyakorolni. Hajtóként nem volt sokféle ilyen trükk, de például cikkcakkban repülni imádtam és egészen jól meg is tanultam. Talán a Vronszkij-műbukással kellene először megismerkednem. Sokszor láttam már és ha meg is sérülök, a gyengélkedőre csak eljutok valahogy. Elégszer ültem már seprűn ahhoz, hogy meredeken repüljek lefelé, de olyankor nem szoktam megvárni, hogy kellően közel kerüljek a talajhoz. Magasra repültem és egy nagyon mély levegő után megindultam lefelé. Menetszél csapott az arcomba, éreztem, hogy gyors lesz nekem ez a tempó, főleg elsőre, ilyen fiatalon. Még apám is előttem volt, amint idegesen a fejét rázza, mikor értesítik, hogy a gyengélkedőn fekszem és szitkozódva meséli anyámnak, bizonygatva, hogy ő előre figyelmeztetett. Egyszerűen nem sérülhetek meg, mert ők azt sikernek könyvelnék el, valószínűleg el is tiltanának. Veszélyesen közeledtem a földhöz és már csak megszokásból felrántottam volna a seprűm nyelét, de nagyobb volt bennem a dac, hiszen az nem történhet meg, hogy nem sikerül. Most van lehetőségem elrontani, a meccseken nem szabad, ott a legjobb formámat kell nyújtani. Csak centik választottak el a földtől, mire megfordítottam a seprűm. Óriási ívben kanyarodtam, a szél pedig igazán tesztelte az egyensúlyom, és hiába  kapaszkodtam erősen a nyélbe, a legésszerűbbnek mégis az tűnt, ha lelassítom az eszközöm. A sarkamat a földre tettem és hátamat is kihúztam. Lassan megálltam, majd leszálltam a seprűről és leültem a földre, miközben próbáltam csillapítani a zihálásomat. Biztos voltam benne, hogy amint a légzésem visszatér az elfogadható ütemre, újra felülök a tárgyra és addig próbálom a műbukást, amíg nem sikerül. Meglepődve vettem észre, hogy nem messze a bejáratnál landoltam, így elszaladtam az oda elhelyezett táskámig és kivettem belőle a vizem, hogy legalább ezzel is segítsek magamon és hamarabb visszaszállhassak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=763235#post763235][b]Dana Straw Berry - 2019.07.05. 22:21[/b][/url]

Szép esténk volt, kellemes korai nyári idővel, szél nélkül. Se túl hideg, se túl meleg nem volt, kell ennél jobb idő egy kis repkedéshez? Persze, mikor eszembe jutott, hogy kedvem lenne hozzá, már rég takarodó volt, de persze ez nem gátolt meg abban, hogy ne tartsak egy kis esti szálldosást a seprűvel. Kényelmesen felöltözve, sport ruházatban közelítettem meg a kviddics pálya felé vezető utat. Nagy szerencsém volt, mert senkivel sem találkoztam út közben, legalábbis egy pisszenést sem hallottam, nyugodt tempóban érkezhettem meg az úti célom felé. A kviddicspályára érve rögtön a szertárba vezetett az utam, ahol egy "alohomora" varázsige segítségével be is jutottam a helyiségbe. Nem őrizték túl szigorúan ezt a területet, hiszen, ki lenne az az őrült, aki éjszaka áll neki seprűt elkötve repkedni?
Gyorsan ki is választottam egy általam preferált járgányt, majd kivonultam vele a pályára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű dolgom lesz, bíztam benne, hogy az este további része is ilyen zökkenőmentesen fog telni. Nagyon untam a suli tanulás részét, kivéve azokat a tárgyakat, amelyek egyébként is érdekeltek, így próbáltam feldobni a napjaim egy kis szórakozással, ami hol szabályellenes volt, hol pedig megengedett. Persze az előbbi mindig is izgalmasabb volt számomra... Ez az este is az izgalmakról szólt, hogy kicsit kizökkenhessek a szürke hétköznapokból, érezhessem azt, hogy végre élek, önmagam vagyok. Nem is láttam ebben semmi kivetnivalót, mindezt csupán magamért tettem. Miután kivittem az általam választott seprűt a pályára, minden vágyam az volt, hogy végre repülhessek vele. Vártam, hogy átjárja testemet az adrenalin, hogy végre történjen valami, ami kibillenthet a monotonitásból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=763784#post763784][b]Révay Lili Athalie - 2019.07.13. 20:10[/b][/url]

Kicsit úgy érzem, hogy vissza kell rázódnom abba a ténybe, hogy megint járhatok iskolába. Tök jól elvoltam a lovaglással, a tánccal, a korcsolyával és azzal a minimális színházzal, amit csinálok. Olyan voltam, mint egy dolgozó felnőtt. Határidők, elintéznivalók, bevásárlás, és amikor éppen szerencsém volt, akkor nem csak Mimi várt otthon. Teljesen boldog voltam, és ennek következtében - sajnos -, egy betűt sem tanultam. Az iskolaelsőtől pedig ez eléggé szánalmas teljesítmény.
Idén végzek. Még mindig hihetetlen. Hogy hova adtam be a jelentkezésem? Sehova. Hogy hova fogom? Nem tudom. Hogy beadom-e egyáltalán? Azt sem tudom. Tanulnom kellene, nyilván, de egyre csak az lebeg a szemem előtt, amit Ariana a nyílt napon mondott, közvetlenül az után, hogy hazugnak nevezett: Hogy ő is kihagyott egy évet. Nincs abban semmi, kicsit megismered magad, utazgatsz, tapasztalatot szerzel. Az elmúlt hetek tanulsága alapján, képes lennék iskola nélkül is hasznos lenni. Viszont az olyan furcsa lenne, nem? Ha nem tanulnék tovább.
Vissza kell rázódnom, hogy tisztán lássak, vajon tényleg vágyom-e arra a bizonyos hirtelen jött szabadságra, vagy csupán csak illúzió. A fülesemet bedugom, miután bemelegítettem, felhangosítom a zenét, nyújtózom egyet, aztán nekiindulok. Olykor, ha kijövök ide, képes vagyok teljesen elveszni a távokban, és csak menni, kifulladásig. Kikapcsolok és újratervezek. Ez a célom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=764876#post764876][b]Nyilas Sebestyén Caesius - 2019.07.24. 18:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765003#post765003][b]Mei Watts - 2019.07.25. 20:43[/b][/url]

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Csak leírta, amit gondolt.
Olyan dühösen nyomtam a felmosó fejét a padlóhoz, hogy hallottam a reccsenését is. Már vagy hatodjára elővettem a pálcámat és egy reparo után folytattam a felmosást. Mi mást utalhatott ki Bojarski prof büntetésül, mint az öltözők takarítását? Persze az egész ötödik évfolyam olyan szemeket mereszt rám, amiből mindent értek, még csak legilimentornak sem kell lennem.
De megnézném, hogy ők mit reagálnának, ha a srác, akit szeretnek gyönyörűnek nevezné, gyűrűt adna, hogy aztán egy másik csajt tegyen a szépségi lista elejére. Több problémám is akadt ezzel; miért volt szükség ilyen listára és a mégis miért figyeli más lányok száját. Megértem, hogy dühösek, de.. hé. Most komolyan rám seperte az egyik lány a port a szekrény tetejéről?
Leengedtem a hajamat, szó nélkül túrtam bele, hogy kirázzam azt, amit lehet. Ahogy végeztem ezzel, inkább az ablak felé tipegtem, messze a szekrényektől. Közben persze még csak véletlenül sem néztem Geri felé, még csak nem is szóltam hozzá a kiakadásom óta. Úgy tűnik, hogy a kapcsolatunkban én vagyok az egyetlen, aki tökéletesnek találja a másikat, ami elkeserít. Elkeseredetten néztem le sokadjára a gyűrűmre, aminek hirtelen pont annyi jelentősége lett, mint a nővéremének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=765050#post765050][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.07.26. 13:38[/b][/url]

Henrik, de én nem is...!

Szokásomtól eltérően, sunnyogás közben pont nem dúdolom a rózsaszín párduc betétdalát. Persze, fejben ott van, és kikívánkozna, de a hangok a fejemben azt mondták, hogy nem éri meg a rizikót, hogy lebukjak az öltöző ajtaja előtt. Önálló küldetésen vagyok, egy kis önkéntes asszisztenssel. Elsősorban Bencét keresném (aki véletlenül pont nem vesz részt a mai edzésen), de ha  esetleg, taláán elcsípnék olyan infót ami a csapatnak is hasznos lehet, akkor csak vállat vonnék, hogy hmm, hááát, ez vaaan...

Először is lelátó alá bemászva kísértem figyelemmel a Sqadron edzését. Irtózatosan kényelmetlen volt ám, és ha ez nem lenne elég, még egy fecsegős társaságom is akadt. Ugyanis a kviddicspálya felé tartva, az udvaron átlopakodva szúrt ki egy elsős, hogy hovamegyekőisjönmitcsinálunk, én bolond meg rávágtam, hogy kémkedek és nem jöhet. Ahh, azok a krokodilkönnyek, Merlinke. Becsületére legyen mondva jól bírja a lány, az edzésen végig karattyolt, csak akkor sikerült elhallgattatnom amikor elindultunk a fiúk után az öltözőbe. Hahó, én itt dolgoznék... Halló, kislány?

Most is itt guggol mellettem a levitás (szégyen, de meg nem mondom, hogy Anna vagy Hanna) és épp a kulcslyukon át bámul - továbbra sem értem, azt meg pláne nem amikor csillogó, elkerekedett szemekkel hajol még közelebb. Bence nem volt a pályán (az azért feltűnt volna), ergo nem lehet az öltözőben (ha ott lenne, én leselkednék), akkor mégis kit bámul ennyire? Kit érdekel bárki más Bencén kívül?? Értetlenkedve kopogtatom meg a vállát, majd tolom finoman arrébb, hogy én is beleshessek a férfiöltözőbe.
- Jézuska - hőkölök hátra suttogva, ahogy az egyik újonc a látóterembe kerül. Mármint, korábban is figyeltem a pályán, és igyekeztem róla minél több mindent megjegyezni, mert szerintem terelő (volt ütője), meg úgy is néz ki (azokkal az izmokkal engem is olyan könnyedén elütne mint a gurkókat a pályán), de... Najó, nem is biztos hogy jól láttam. Mondvacsinált indokommal megerősítve a lelkem újra leselkedni kezdek, csak hogy heves fejrázással távolodjak el újra. Nem, Masa, nem szabad!

Elvörösödött arccal tapasztom rá a fülem inkább az ajtóra, hátha a beszélgetésből sikerül valamit elcsípnem. Eltart egy pillanatig, hogy rájöjjek mi a furcsa, mégpedig az, hogy a kis AnnaHanna már nincs mellettem. Még elcsípem a távolodó kuncogását, és a cipőkopogást, majd szememet forgatva koncentrálok inkább a fülelésre. Gyerünk srácok, ide a taktikákkal, és kérlek öltözzetek jó lassan!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=769463#post769463][b]Scheffer Riza Cirilla - 2019.08.28. 22:35[/b][/url]

Idegesen tekintek körbe az előttem elterülő hatalmas pályán a levitás páholyból. Az egyik fenti sorban ülök, lábam az izgalomtól gyorsan jár fel s le, ujjaim erősen szorítják az ülésem. Masát várom és közben megbánom az összes eddig meghozott döntésem, meg azt is igazából, hogy megszülettem. Már őszintén nem tudom minek jelentkeztem a csapatba, vagy mit keresek itt, mikor seprűn is alig ültem életemben. Teljesítettem azt amennyi a tanulmányaimhoz kötelezően kellett, aztán dobtam el magamtól a seprűt amilyen messzire csak lehetett. Bevallom különös érzés volt repülni és nem mondom, hogy nem tetszett, de hogy még kviddicsezzek is?! Őrültség. Visszamondani most már aligha tudom, így nincs más választásom, mint megvárni unokatestvérem, aki remélhetőleg az alapoktól kezdve bevezet majd a kviddics oly csodálatos világába. Vagy mi. Azért félek. Tudok a nagy, kilós vaslabdákról, amik úgy csapnak le embereket, mint a húgom szokta nyáron a szúnyogokat. Jobban belegondolva ehhez a játékhoz sok szerencse kell és ügyesség, ami nekem szerintem nincs, mert ember legyen a talpán – vagy seprűn -, akinek sikerül leráznia a vasakat. Elég ijesztő ez így, és hagynak tizenéves diákokat repkedni a pályán ilyenekkel a nyomukban. Merlinre, mire vállalkoztam…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=770008#post770008][b]Christiano Santos - 2019.08.30. 19:01[/b][/url]

Nem volt pite ez a mérkőzés, amit nem is sikerült annyival lezárni, hogy összeszedte a labdákat és gratulált mindenkinek. Nem, itt történt egy kis eset, amit még Chris sem akart szó nélkül hagyni.
A labdás dobozt a földön hagyta, hajába túrva indult el a kispadok felé, ahol Esztert sejtette. Emberünk mondhatni halvérű, még az sem szokta kibillenteni a zenből, ha valamelyik lánya kiborítja az esti sört. De ha van, amin képes felhúzni magát, az a hangos bazdmegelés. Ez nem fradi meccs, haló sznia-sznia. Akármilyen családból is jött a lány, szeretné, ha egy bizonyos határon nem menne túl, hiába van útlevele.
Nem kellett sokáig keresgélnie, a barna hajú leányzó csapattársai gyűrűjében állt. Illetlenség vagy nem, de helyet csinált magának, és megállt Eszter előtt.
- Beszélhetnénk? - kérdezi, miközben fejével félre int, ahol nincsenek játékosok. Tény, hogy még mindig szakad az eső, pedig már ideje lenne csillapodnia. Nem biztos, de könnyen meglehet, hogy az első mondat után megkéri a lányt, hogy helyezzék át a megbeszélést a kocsmába, még egy sörre is meghívja, ha ezen múlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=770251#post770251][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.08.31. 19:01[/b][/url]

Besárgítom a bulit
Uralkodó Unikornisok x Szertelen Szfinxek meccs előtti napon, illetve aznap, közvetlenül a meccs előtt

Egy tojás, két kavarás, a lisztet átszitáljuk, belerakunk egy kis reszelt citromhéjjat, meg hozzákeverünk egy csipet porlasztott durrfarkú szurcsók  köldökzsinórt, három keverés jobbra, négy balra, porcukor, kakópor, és egy 5-6 csipet fű. Igazából, beledobok egy marékkal, miért is ne. Furi egy recept, de azt írja garantált hangulatfokozó, meg nyugtató, meg ilyenek, szóval igazából úgy vagyok vele miért is ne? Most nem fogok én ebből nagy felhajtást csapni, gyorsan megsütöm, pikk pakk kész is, a többieknek meg biztos jól fog esni így a nagy meccs előtt. Még mindig morcos vagyok azért egy kicsit, hogy beraktak cserének, de még jobban zavar hogy Nyálka lép majd pályára. Hupsz, ez bennfentes infó lett volna? Ajjaj, meg kell tanulnom becsukni a számat.
Szóóval végül nem is olyan nehéz a dolog, elkészülök, a mosogatást pedig áthárítom Márkra, beállítva a dolgot büntetőmunkaként, amiért már megint rámküldött a kh közepén egy rictumsemprát. Muhaha.

[...]

- Sziasztook - robbanok be az öltözőbe Maja lelkesítő beszéde közben, majd egyesével végigsétálok mindenkinél, és a kezébe adok egy-egy termetes kocka sütit. Igen, még VZR-t is kényszerítem, hogy megkóstolja, nincs itt kecmec, ez jó szerencse süti, a kviddicshez szerencse kell, esznek, kész. Punk-tum. Nyálka orrát befogom, amikor ellenkezni kezd, és úgy nyeletem le vele a sütit, mert én ilyen rendes vagyok, hogy hozok neki is. Értékelje. Csendben. A többiek gyanúsan vizslatják miközben Nyálka fulladozik (megveregetem a hátát, tök jó fej vagyok), majd visszatérnek a megbeszéléshez, lábamat lóbálva én is elrágcsálok egyet. Fura íze van, nem értem miért kellett bele a fű, néhány egészben maradt szál például tök nem gusztin lóg ki a kockákból. Sima gyep, tudjátok. Az a közönséges gyep fajta fű.
Először csak magamon veszem észre a változást. A kezem egyre sárgább színt vesz fel, majd ahogy körbenézek, látom, hogy ezzel más is így van. Lehet valamit félreolvastam a receptben?

//No para, a sütinek nincs semmilyen hatása, max undorító, de cserébe legalább nagyjából az egész kviddicsmeccs alatt mindenki élénksárga színben pompázik. És igen. Tényleg a sima fajta fűről van szó.//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=771819#post771819][b]Jáger Sára - 2019.09.08. 13:59[/b][/url]

Abszolút impulzív ötlet volt részéről, hogy kijöjjön a mai felhős, kicsit hűvöskés napon edzeni, de ha már az idényben nem sok alkalma volt.. hát lényegében bármire, legalább itt, a kviddicspálya magányában hadd ütögesse kicsit a gyakorlógurkókat. Este esett az eső, a sár miatt pedig nem volt sok kedve reggel futni, messze több energia maradt benne felhalmozódva, amit muszáj levezetnie valahogy.
Mikor kihozta a megmaradt gyakorlógurkót (a másikat, ahogy nézte a kölcsönzési naplót, felsőévesek már kivették, lehet valami trükköt gyakorolnak, hogy elég volt az egyik), a másik mellett a "Zippzhar" név szerepelt, ami sajnos nem igazán rémlett neki - ő még messze nem volt a Bagolykőben azon a meccsen, mikor a lány játszott, amúgy pedig sajnos nem igazán szentelt túl sok jelentőséget iskolatársai megismerésére a saját háztársain túl.

Magához veszi az ütőjét, a seprűn oldalra felerősíti az edzéseken használt palacktartót, hogy ne kelljen minden alkalommal leszállniuk, ha szomjassá válnának, elengedi a gurkót, majd ő maga is elrugaszkodik a földtől.

A pálya közepén lebeg néhány gyakorlóbábú, amelyeket a gurkók valódi embereknek érzékelnek és automatikusan őket próbálják támadni - pillanatnyilag az a feladata, hogy megvédje ezeket a stilizált alakokat az ostromtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=773107#post773107][b]Elijah Kearney - 2019.09.14. 22:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=773555#post773555][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.09.17. 12:39[/b][/url]

Bunkó bácsi

Mielőtt kilépnék az öltöző ajtaján, még veszek egy mély, remegős lélegzetet, amit megpróbálok addig benntartani amíg csak tudom. Így mikor végül kinyitom az ajtót, enyhén kábán, de legalább parázni kevésbé képes fejjel lépdelek ki a pályához, nyirkos kezeim között egy seprűt, és egy ütőt szorongatva. Ujjaim elfehérednek, ahogy szorításom fokozódik, öntudatlanul így próbálva megakadályozni, hogy fülem-farkam behúzva futásnak eredjek. A kellemes szédülés túl hamar hagy alább, és amint meglátom a férfit, gyomorgörcs lép helyébe. Egy pillanatra megtorpanok, ahogy a sötét folyosó után a fénybe érkezem. Nem esik, nincs forróság, nem fúj erős szél, és a felhők miatt szemembe sem süt a nap, igazából kívánhatni sem kívánhatnék jobb időjárást magunknak. Idegességemet leplezendő kihúzom magam, úgy indulok meg Henrik (remélem Elle néninek tényleg igaza volt, és így hívják) felé. Utolsó életképes neuronjaim sikítoznak, hogy menjek vissza és legalább plusz védelmet vegyek magamra, de vakmerően nem figyelek oda ezekre a sugallatokra, és köpenyt leszámítva teljes edzőszerkómban állok meg a másik előtt.
- Szia - nézek fel rá, jóval magasabb hangon mint az egyébként tőlem megszokott lenne. Nem állok neki torkot köszörülni, csak egy furcsa félrepillantás árulkodik meglepettségemről. Reménykedem benne, hogy nem tűnik fel neki, elvégre alig találkoztunk, nem hiszem, hogy megismerné a hangomat. Nem, abban a hitben szeretném ringatni magam, hogy nem fordított rám ekkora figyelmet. Megállom, hogy megremegjek, de ez nem olyan egyszerű, főleg azok után amilyen rémségeket végül a kviddicses könyvben olvastam. Valahogy úgy voltam eddig vele, hogy csak egy labdajáték, iskolai, veszélytelen, majd leállítja JV bácsi ha valami komoly baj történne, menjünk, csináljuk! Most azonban... elbizonytalanodtam a sok rémtörténetet olvasva. Korábban szándékosan kerültem az ilyeneket, azonban a terelőpárbajok rendszerint pont olyan dolgok, amik tragédiába torkollanak, így... meg kell mondjam, kicsit megrendültem. Tudom, hogy varázslók vagyunk, és szinte bármit (jó, ez erős eufemizmus) meg tudunk gyógytani, de a fájdalmat nem tudjuk semmissé tenni, és én ezt eddig nem akartam végiggondolni, nem akartam tudomásul venni. Most kénytelen vagyok. De hiába a hirtelen jött józan ész, nem fogom csak azért visszavonni a szavam, mert immár rájöttem, hogy veszélyes, hiszen akkor pont azt veszteném el, amit kikérek magamnak: a hitelemet mint játékos.
Nem szóltam senkinek, hogy ma találkozunk végül, nem akartam látni a pillantásaikat, nem akartam, hogy velem tartsanak. Majd utólag elmesélem mi volt, és remélem, hogy közben nem egy ágyban fogok feküdni a gyengélkedőn, felpolcolt végtagokkal, szívószálas almalötyit szürcsölgetve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=776430#post776430][b]Jeffrey Kai Hampton - 2019.10.01. 22:44[/b][/url]

Dia, Masa, Seth

Fuck a téliesedő időbe, fuck a hideg földbe, a kviddicspályába, a vizsgákra, a családra, a tanszünetre, az életbe magába is.
Mintha ő lenne az egyetlen stabil pont a világon, úgy forog upside-downba a kviddicspálya egyetlen határozott bukfenccel, hogy hátrafekszik a fűben.
- Forog minden. - Röhögcséli Diának. Ez nem afféle aranyos, kedves röhögcsélés, hanem az a rekedt, hangos, fülsértően nagykamaszos fajta. Utálja a forgás részét - megszüntetésére és a mihamarabbi továbblépés érdekében belekortyol a szigorúan markolt papírzacskóba, amiből mindkettejüknek kényelmesen jutott egy-egy.
- Szal ma visszajöttem. - Ez a nagysikerű sztori vége, miért is tölti/töltötte itt a tanszünetet és miért tartott olyan rövid ideig a szülei meglátogatása. Nem találkoztak 2-3 hete, de Dia tudja, hogy Kai nem ápol túl jó viszonyt a 'felső középosztálybeli' szüleivel, akik középosztálybeli elvárásokat fektetnek elé - az utóbbi években inkább már csak lemondóan.  
- Adj már egyet. - Motyogja némileg barátságosabb hangon és szabad, kinyújtott keze és ujjacskái a közöttük heverő fém, nyitott cigarettatartó felé kezdenek nyújtózkodni. Abban előre megtekert szálak sorakoznak egyenletlenül. Az utóbbi időben egy kicsit céltalanná vált Kai viselkedésbeli változásokat is magával hozott; a megszokottnál lobbanékonyabb és keményebb. Ez talán nem igazán tenne jót a szociális kapcsolatainak, ha lennének körülötte olyanok, akiket valójában érdekel, mi van vele - szerencsére azonban a barátainak mind megvan a saját mentális és lelki problémája, amivel idegesítheti a társadalmat, úgyhogy ez jó előre meg van oldva. Mostanában inkább tengődik és várja, hogy valami igazán felkeltse az érdeklődését. A tengődés általában olyan tevékenységben merül ki, amilyen szituációban most is látjuk őt; hasonló figurákkal, minden nap. Telnek a mindennapok.
- Neked milyen volt a szünet? Kavargatsz most valakikkel?