A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé. Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt! Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!
|
|
|
Elena Rose INAKTÍV
Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa offline RPG hsz: 256 Összes hsz: 3593
|
Írta: 2014. június 20. 20:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=318167#post318167][b]Elena Rose - 2014.06.20. 20:35[/b][/url] Csipacsapat - Gwen Este kilenc körül
Unalom, unalom és unalom. Nagyjából így lehet összefoglalni Elena mai napját. Legalább is, egészen mostanáig. Forradalmian áttörő ötlete támad, amellyel talán feldobhatja a mai padló alatti napjának hátralévő óráit. Ez az ötlet pedig az: ékszerkészítés! Tudom, sokan azt állítják, hogy Elena már túl nagy ahhoz, hogy ilyen gyerekes elfoglaltságot találjon magának. De az ékszerkészítés buli, és minden korosztálynak ajánlott. Ezért is dönt úgy, hogy csinál a barátnőinek és magának egy-egy új nyakláncot vagy karkötőt, attól függ, hogy épp milyen kedve lesz. Meg is nézi, hogy minden alapanyaga megvan e a csecsebecsék elkészítéséhez, ám mielőtt hozzákezdene, véletlenül meglöki a polcon lévő üvegcsét és a pici gyöngyalakú hozzávalók szerteszét szóródnak a teremben. Hiába keresgél mindenfelé, úgy látszik nem maradt más megoldás, muszáj lesz újat beszerezni. Gyorsan felkap egy hátizsákot és belepakol pár dolgot ami a kezébe akad. Majd ahogy ezek megvannak, felvesz egy női fürdőruhát, melynek a felső részét kitömi egy-egy kókuszdióval, hogy teljes legyen a női hatás. Aztán, ha ez mind kész, felveszi a tavaly farsangra vett rózsaszín, színes tollas parókáját, és mehet is a buli. Igen ez kész röhej, de mit csináljon egyszer szegény lány ha hiányzik neki a régi önmaga? Fiúnak lenni tiszta agyrém! Ezért is döntött úgy, hogy erre a napra lányosítja a mostani énjét. Így hát lánynak öltözve, a vállán egy egyszervús táskával távozik a helyiségből, hogy aztán a folyosóra lépve eljusson a Kviddicspályára. Nem telik el sok idő és már a pálya nedves füvét tapossa, ahova egy tompa puffanással ledobja a kispárnáját és leül rá. Táskájából előkap egy termosz kávét és pár bögrét, amikbe kisvártatva önt is a gőzölgő italból. Miután ez megvan, felveszi a csúzliját és bőszen lövöldözni kezd az égen röpködő madárkákra.
|
Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
|
|
|
Ashley Valerie Stanwood INAKTÍV
Nagykislány offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 1736
|
Írta: 2014. június 21. 13:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=318598#post318598][b]Ashley Valerie Stanwood - 2014.06.21. 13:15[/b][/url] [Bálint - egy késő esti órán, az Eridon-Rellon meccs előtt] Nem mer belegondolni, mennyire abszurd képet látna, ha észrevenné valaki - és nem, nem csak azért, mert elmúlt a takarodó ideje és ő a kviddicspályán ül, de azért, mert a kviddicspályán ül egy főnixes pléden, maga körül vagy 10-15 különböző órával: karóra, fali óra, mesefigurás fali óra, csörgőóra, még zsebóra is akad, jó részük nem is működik, mivel nem megbűvölt, és áramra lenne szüksége, mint például annak a rikító rózsaszín rádiós órának, amit épp két perce állított talpra megint. Ha ez még nem lenne elég kétségeket keltő az elmeállapotát tekintve, akkor az sem elhanyagolható az összképből, hogy rengeteg gyertyát is találni az órák tetején, a pléden, a pálya széli padokon, köveken. Nem szeretne felgyulladni, bár jó esélye van hamuvá égni, ha valaki meglátja, de bízik benne, hogy nem így lesz, elvégre bőven a takarodó után vannak már, és a kastélytól a pálya messze van, így nehéz lenne kiszúrnia őt a járőröző prefektusoknak. Manára néz nagy komolyan, nagy szem a kis szembe, majd felé nyújtja a tenyereit határozottan, utasítóan, de a sárkányróka meg se moccan. -Mancs!- Közli ellentmondást nem tűrően a lány, azonban a róka ugyan nem mond ellen, de nem is cselekszik. -Gyerünk már! Nyújtsd a mancsod, úgy hamarabb túl leszünk rajta!- Sürgetően pattognak a szavai a lánynak, de a kis lény ügyet sem vet rá, még annyira sem, hogy kétkedő fejet vágjon, megszokta már a lány őrültségeit, bár ez minden máson túl mutat. -Egyedül nem megy a tisztarím!- A szája elé kapja a kezeit, mert ha nem lenne elég, amit művel, még egy bűbáj is visszafelé sült el rajta. Egy mugli szótárgépet akart mágikussá bűvölni, hogy használhassa a kastélyban, de a varázslat azzal végződött, hogy random időpontokban random szavakat ejt ki a száján, olyanokat is, amik létezéséről nem is tudott, nem hogy a jelentését ismerné. Visszanyújtja kezeit Mana felé, és kérlelni kezdi őt újra, míg végül a sárkányróka feladja az ellenállást, és odabattyogva a tenyereibe nyújtja mancsait.
|
|
|
|
Rentai Bálint INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi offline RPG hsz: 435 Összes hsz: 14197
|
Írta: 2014. június 29. 22:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=326541#post326541][b]Rentai Bálint - 2014.06.29. 22:33[/b][/url] [ Ashley - későn, mert ő azt mondja,az Eridon-Rellon meccs előtt] Ahogy rám néz, kedvem lenne nevetni, de nem teszem, mert megígértem neki. Csak mosolyogva csóválom rajta a fejem, hogy hagyja és ne agyaljon rajta. Ízlések és pofonok. Nekem a könyv az igazi, és azzal még az a veszély sem fenyeget, hogy egy félresikerült bűbáj miatt képtelen leszek rendesen beszélni. Kornélról nem tudom ki, de csak Ashley reakciójából sejtem, hogy fontos neki, viszont ettől még nem gondolom, hogy beleszólhatna az életébe. Inkább, hogy fontos a véleménye. De miért is agyalok én ezen? Semmi közöm hozzá. Virághoz és Ricsihez annál inkább és csak remélem, hogy anyáék figyelnek rá(juk) helyettem is. - Értem - tökéletesen tisztában vagyok vele, mi az az áldozatbemutatás. Elvégre rengeteget tanultam erről, viszont áldozati oltárt sem semmi ehhez hasonlót. S ahogy Ashley tovább magyaráz az a gyanúm támad, hogy nem értelmezte teljesen jól az áldozat lényegét. A kézenállásos ötlete egyáltalán nem tűnik helyénvalónak. - De ha te kézen állsz, én meg az órát nézem, akkor ki koncentrál közben a szellemekre? - mert kizártnak tartom, hogy enélkül lehetne bármi ilyesmit is csinálni. Ugyanakkor ő már lendül is fel. Meglepetten pislogok, nem gondoltam volna, hogy komolyan gondolja. De elég hamar megtalálja az egyensúlyt és csak akkor kapcsolok, amikor megszólal. Előkapom a pálcámat, és a máskor is használt bűbájjal beállítom az órámat, hogy 5 perc múlva jelezzen. - Ne beszélj, koncentrálj! - mondom neki, mert szerintem nem tesz jót, ha beszédre pazarolja az erejét. De közben az is megfordul a fejemben, mennyivel egyszerűbb lenne, ha itt lenne a vércukorszint-mérőm, mert akkor könnyedén meglenne a véráldozat. Szét is nézek, nincs-e az millió óra között egy, ami érdesebb, de elvetem ezt azt ötletet, és inkább koncentrálok én is, meg Ashleyt figyelem, mégiscsak veszélyes, ha beleesik valamelyik égő gyertyába... Lehet el kéne fújni a közelében levőket?
|
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
|
|
|
Noel Rainsworth INAKTÍV
cheap freakshow offline RPG hsz: 128 Összes hsz: 1258
|
Írta: 2014. augusztus 16. 19:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=360301#post360301][b]Noel Rainsworth - 2014.08.16. 19:32[/b][/url] Zöldfű KisasszonyValamikor réges régen, még amikor a Bagolykő helyén álló kastély területén óriások grasszáltak és kardfogú tigrisek pofozgatták kölyökmacskaként a puffskeingombócokat, Noel terelő volt a kviddicscsapatban. A kronológiai igénnyel rendelkezőknek ez az esemény két éve volt, a feslett ruházatban kószáló fiú számára leginkább egy előző életnek rémlett a dolog, bár tény, nem hiányolta különösebben a vasgolyók ütlegelését a mindennapjaiból. Sosem volt fanatikus kviddicsrajongó, a seprűn való közlekedés legjobb esetben is untatta, a csapatjáték pedig alapvetően pocsékul ment neki, úgyhogy kissé mindig is kérdéses volt, mi a rákfene vette rá Kristófot, hogy pont őt válassza terelőjének. Nem volt egyébként különösebben rossz játékos, lévén testi épségét sem kímélve is győzelemre juttatta magát - akarom mondani a csapatot -, de notórius szabályszegőként hamar kizárták a játékból, ő pedig nem bánta különösebben, nem hiányzott az életéből. Egészen mostanáig. Az ütőt lóbálva vonul ki a pályára, azzal a feltett céllal, hogy az összes felgyülemlett feszültséget kiadja magából valahogyan. Ismeretlen számára az érzés; mivel soha nem szokott aggódni, az emberek pedig nem érdeklik eléggé ahhoz, hogy felidegesítsék, ritkán tapasztalt hasonlót, de a mozgás mindig leköti a gondolatait, úgyhogy az a tippje, ezzel most is sikeres lesz. Egész hamar megszokja a magasságot és a repülés jellegzetes velejáróit, ezért néhány kör után le is száll, hogy megbűvöljön néhány labdát, amelyek így egyrészt nem esnek le, másrészt visszaszállnak hozzá, ha elütötte őket. Nagyobb kihívás lenne, ha hajkurásznia is kellene őket, de ez pillanatnyilag cseppet sem érdekli, csak püfölni akar. Ha nem lenne egyébként is annyi a rovásán, hogy lassan kicsapják, ezt diákokkal tenné meg, így viszont inkább marad a tradicionális megoldásnál, és az utolsó néhány húzását megtartja valami nagyobb szabású kihágásnak. A falabdák ütemes kopogása tényleg nyugtatóan hat rá, ahogy jó pár méterre egy fától, a törzset használva céltáblának, különböző szögekből és ütőtartással gyakorol. A gondolatok valahogy elvesznek a mozdulatokban, és bár mindig is intellektuális személynek tartotta magát, ezúttal örül a lassan ráereszkedő ürességnek.
|
|
|
|
David Bennett INAKTÍV
Kinyírta a zenekart. offline RPG hsz: 344 Összes hsz: 1551
|
Írta: 2014. augusztus 28. 16:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=371592#post371592][b]David Bennett - 2014.08.28. 16:08[/b][/url] Cyanne North.. a verőleány :'D Huh. Ma este addig maradok a pályán gyakorolni, ameddig ez csak lehetséges.. Lévén, hogy nem kell odaérnem időre sehova se, így most nyugodtan baktattam ki délután 4 óra körül a pályára. A délelőttömet ismét lent töltöttem a faluban a festészettel, amit - csodával határos módon - ismét siker koronázott. Ebédre feljöttem, felfalta a Rellonos kviddics csapat az összes kaját a nagyteremben és megbeszéltük a következő időpontot arra, hogy akkor mikor is lesz az edzés. Persze, munka van mostanában, vizsgák meg hasonló butaságok, de a kviddics már csak azért is fontos, mert legutóbb utolsóként ballagtunk. (habár talán a legeredményesebbként..) Egy szürke, vastag melegítőben caplattam lefelé a cigaretta füstömbe burkolózva és az egészhez egy fehér póló társulva, amit pár hete kaptam a csapattól ilyen ajándék gyanánt. Hihetetlenek, komolyan mondom. Két seprű megbűvölve követett, mint a jó modorra nevelt bárányok, hisz ki tudja, mikor fog eltörni az egyik. Plusz 3 gurkó is a nyomomba szegődött, két terelő ütő illetve egy szintén varázslattal ellátott szobor is, aki direkt az ilyen magán edzésekre van kiképezve olyan posztra, amit mi adunk meg neki a játék előtt. Kiérve a pályára néhány kósza lelket kellett észrevennem, ám amint látták, hogy én itt bizony lökdösni fogom a gurkókat, úgy szépen karikát oldottak és elpucoltak. Helyes. No, akkor nyomassuk. Amíg a kviddicsre koncentrálok, amíg játszom, addig ez teljesen leköti és eltereli a figyelmem - ha másról nem, Nináról bizonyosan, akivel olyan csúnyán lett vége a kapcsolatunknak.. De a r.hadt életbe! Bennett vagyok.. és nem a hűség meg a lehorgonyzás az erősségem. Plusz, ha jobban számolok utána, akkor rá kell jönnöm, hogy mindketten jól megleszünk a másik nélkül, hisz az utóbbi időben már alig kommunikáltunk nap közben. Bemelegítés. Most a gyorsított előedzést csinálom csak meg, mindennek a felét, így a 2 kör futást, 75 felülést és guggolást, 40 fekvőtámaszt, 25 db 4 üteműt egy olyan jó 30 perc alatt lenyomom. Erre jön 6 kör repüléses kör, sima, gyors, passzolgatós és versenyzős (ezek már a megbűvölt segédemmel egyetemben, holott ilyenkor a csapatkapitánynak és helyettesének kéne együtt gyakorolni, de.. hol is a helyettesem? Van egyáltalán?) Közlöm a lélektelen társamnak, hogy most mindketten terelők leszünk, de hagyjon nekem 10 percet, hogy jobban belemelegedjek. Felpattantam a seprűmre, nyargaltam néhány kört még egyszer, majd gondolatban irányított mozgással szabadjára engedtem egy gurkót, amely - jobb híján - felém kezdett közeledni. Alacsonyan szálltam és jobb oldalról közeledett felém; enyhe lendítéssel küldtem magasabb röppályára a labdát, ám ennél tovább nem tudtam ügyelni a vasgolyóra. Valami megzavart..
|
|
|
|
Renée Faraday INAKTÍV
késdobáló istennyila. offline RPG hsz: 50 Összes hsz: 816
|
Írta: 2014. október 8. 19:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=400736#post400736][b]Renée Faraday - 2014.10.08. 19:51[/b][/url] Licc-lucc. *____*- Tanííííííííííts! - visítja torka szakadtából Renée, amint futólépésben egyre közelebb és közelebb kerül a Navine csapatkapitányához, aztán elrugaszkodik, ha rávesse magát. Na, de mielőtt kilapítja Lucát a negyvenpár kilójával, azért gyorsan meséljük el, hogy honnan is jött neki ez a baromság, hogy akkor most szépen rámászik szerencsétlen kis Czettnerre, és halálra kínozza őt magával, míg nem hajlandó a tanárává előlépni. Néhány hete iskolás még csak a pöttöm, javarészt még csak felfedez és ismerkedik mindennel és mindenkivel (kivéve Izzyvel, őt már nagyon is jól ismeri). Talán a hét elején esett úgy, hogy Marki bácsi megtartotta nekik az első reptan órát, amin seprűre is ülhettek. Töki bátran markolta meg a nyelet, és nagyjából 3-4 méter magasságig fel is merészkedett, de annál magasabbra azért nem mert menni, a végén még lefordul onnét és össze-vissza töri magát. Megtetszett neki a móka, ezért önhatalmúlag kicsempészte a nővére pótseprűjét a szobájából, és az erdő szélén próbált gyakorlatozni a járgánnyal. Hát, kétszer esett le nem túl magasról, de annyira elszánta magát rá, hogy ő akkor is megtanul repülni, hogy nem volt hajlandó lemondani erről. Mivel Kiva itt hagyta egyedül Manda nénivel és Adrival, ezért hozzá nem tudott fordulni segítségért. De végigkérdezgette a diákokat az iskolában (fenéket, legalább 8 emberen követett el könnyű testi sértést nem szándékosan), hogy ki az egyik legjobb kviddicses, és sokan mondták neki, hogy Luca ügyes. És most puffan rá éppen szerencsétlen lányra, és elkezdi szanaszét szorongatni a kissé vizes gyepen. Igazából már napok óta vadászta Lucát, de csak mostanra sikerült becserkésznie. És nem tervezi addig elereszteni, míg igent nem mond neki a Navinés.
|
|
|
|
Jeremy Claythorn INAKTÍV
offline RPG hsz: 104 Összes hsz: 2142
|
Írta: 2014. október 14. 19:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=403682#post403682][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.14. 19:35[/b][/url] Derült égből Luca< Zárt játék > "Furcsa ez a Magyarország." Jeremynek ez a gondolat fogalmazódott meg a fejében, amikor éppen kikászálódott egy rendkívül hosszú óráról. Eddig nem hitt abban, hogy a nagy hatalommal bíró varázslók és boszorkányok, akár az időt is le tudják lassítani. No, ebben az iskolában minden tanár képes volt rá. Bezzeg a Roxfortban... Nos, valószínű, csak az idő szépítette meg az emlékeket. Mindig fejét lehajtva haladt az iskolában, ez amolyan berögződés volt nála. A magassága miatt nem kellett semmi veszélytől tartania a magasból, és így kisebb esélye volt a nyilvános leégésnek, egy esetleges botlás miatt, a lépcsőkön. A Roxfortban minden év kezdésénél megjelent pár mardekáros kíséretében a lépcsőknél, hogy lássák, hogy boldogulnak vele az elsősök. Jajj, azok az arcok, amikor megmozdult alattuk a lépcső, felbecsülhetetlen volt. A földszinti folyosón haladt. Maga elé fordította az oldalán függő táskát, és elkezdett benne matatni. Az órarend szerint, ez volt az utolsó óra, haza viszont hirtelen kedvet kapott, a kastély felfedezésére. Sosem lehet tudni, mikor lesz szükség erre a tudásra. Unta az épület néhol poros, állott levegőjét, ideje meglátogatni a kviddics pályát, lássuk milyen a felhozatal. A főbejáratnál szemügyre vette a házak állását… Na nem baj, nincs különösebb jelentősége. Azoknak a kékeknek nem lehet életük, ha ennyi szorgalmit írnak. Elhalad előtte egy idegen diák, Jeremy rámosolyog, majd folytatja útját, a kapuhoz. Cipője gumitalpa nyikorog a füvön, ahogy közeledik pályához. Nem sokban különbözik a roxfortitól. Késztetést érzett, hogy újra elemelkedjen a földől, mélyen legbelül reménykedik abbna, hogy találkozik valakivel, és kedveskedéssel szerez egy seprűt egy repülés erejéig. És a pálya bejáratán, ki a pázsitra. A feje fölött az ismerős, nosztalgikus vesszők közötti levegő surrogása. Valaki tényleg van itt.
|
|
|
|
Mark Rey Xavier Averay INAKTÍV
offline RPG hsz: 32 Összes hsz: 183
|
Írta: 2014. október 20. 22:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=407169#post407169][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.10.20. 22:59[/b][/url] ViktorAmi a legjobban hiányzik a családomon kívül, az nem más, mint a kviddics. Rettenetesen megszerettem azt a játékot, hiszen tök jó érzés, mikor bedobod a kvaffot, vagy éppenséggel telibe trafálod az ellenfél játékosát a gurkóval. Az érzés a levegőben, mikor belekap a hajadba a szél, és a szemedbe fújja, hogy ne láss; a szurkoló és izguló háztársak és barátok; Quentin, aki aggodalmaskodik a gyengélkedőn. Utóbbi amúgy nem hiányzik, mármint az aggodalmaskodása, maga a személye rettenetes űr lenne a lelkemben. Komolyan, ha nem lenne ki kellene találni. De térjünk is vissza a jelenbe. Az idő tökéletes volt ahhoz, hogy megnézzem az iskola pályáját. Vajon ugyanolyan-e, mint a Roxfortban, vagy másabb? Ez hamarosan kiderül, hiszen már a pálya füvét tapostam. Körbenéztem, de nem vettem észre semmilyen látható különbséget. A levegőből kellene megszemlélnem, ahhoz pedig seprűre van szükségem. Díjazzák itt, ha feltöröm a szertárat, és eltulajdonítok egy seprűt, csak azért, hogy repkedjek? Nyilván nem, de nem tud meghátráltatni. Nincs móka szabályszegés nélkül, és ezért a mondatért Quentin hányszor megorrolt rám… No de már mentem is befele, hogy megkeressem azt a helyet, ahol a járgányokat tartják. Sokat nem is kellett kutakodnom, hamarosan kattant –inkább robbant– a zár, én pedig az egyik iskolai seprűn száguldottam ki a levegőbe. Körülbelül a kezdőkör felett, olyan tíz méter magasan lebegtem, és onnan szemléltem meg a terepet. A páholyok elrendezése is hasonló a miénkhez, szóval tényleg nincs sok különbség. Viszont, ha már itt vagyok, akkor repkedek, és később lehet kihozom a gurkókat is, ha addig le nem bukok. Elővettem a pálcámat, és elmormoltam egy Invito-t, hogy a kvaff a kezemben legyen. Pár rádobást megejtek a csapkodás előtt, addig is formában maradok, és bemelegítek a nehezebb feladat előtt. Kinéztem magamnak a távolabbi karikák közül a legmagasabbat, majd ráhasaltam a seprűre, és kilőttem. Cikk-cakkban közelítettem meg a karikát, és bár őrző nélkül könnyű rádobni, azért amire készülök, nem éppen gyerekjáték. A büntetőzóna vonalát elérve, előrehajítottam a kvaffot, magamat pedig ellökve a seprűről, ökölbeszorított kézzel vágtam bele a bőrlabdába, ami süvítve haladt át a karikán. A seprűm is tökéletesen érkezett alám, így visszajutva rá, ugyanazzal a lendülettel nyomtam lefelé az elejét, hogy felszedjem a lasztit.
|
|
|
|
Havas Krisztián Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. január 14. 12:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=452670#post452670][b]Havas Krisztián - 2015.01.14. 12:03[/b][/url] KámeaEgyre jobban érdekel a kviddics. Már egyszer volt egy repüléstan órám, azon megtanultam, hogy kell felszállni a seprűvel. Tök érdekes, meg minden. Egy felsőbb éves barátomnak már szóltam, hogy ha menni fog, akkor majd akarok játszani a házam, a Rellon kviddics-csapatában. Nagyon jó lenne. Bárcsak már most tudnék tökéletesen repülni. A gólyalakban lévő ágyamon ülök és ezen tanakodok. Igen, ez az ágy. Minden "felfedező-hadjáratom" innen kezdődött. Onnan, hogy unatkoztam. Tehát én most is unatkozok, én mindig unatkozok. De ha már a kviddics jár a fejemben, akkor gondolom meglátogatom a kviddicsarénát. Múltkor már voltam ott egy meccsen, tehát már láttam, hogy kell azt játszani, s még az utat is tudom arra fele. Így tehát nincs más dolgom, minthogy keressek valami jó, meleg, kényelmes ruhát. Lassacskán meg is találom egy egy hosszú farmernadrág és egy pulóver személyében. Kabát nem kell. Minek az? Utálom. A szép napsütésre mindenki azt hinné, hogy jó, nyárias meleg van itt. Ha ezen múlna, akkor mindenki tévedne. A rég leesett hó fagy után már jéggé változott. A nap süt, de meleget nem bocsájt. -Legalább egy sálat hozhattam volna.-mondom magamban. Végül is tökre mindegy már. Lusta vagyok, így hiába határoznám el magam, hogy visszamenjek, a lábaim akkor se vinnének fel. Lassú, nyugodt séta után végre elértem az arénát. Szép volt, pont olyan, amilyen a múlt vasárnap a meccsen. Besétáltam a fűre. Vajon ez megengedett? Nagyon nem érdekel, de felmerült bennem a kérdés. Teszek én a szabályokra! Belegondoltam, hogy milyen jó lenne, ha most lenne nálam egy seprű, amivel most nyugodtan, bátran tudnám gyakorolni a repülést. De szuper lenne! Elkezdtem körbe sétálni a füvön, s elgondolkodtam rajta, hogy milyen jó lesz majd egyszer itt repülni néhány méterrel fölöttem a Rellon csapatának talárjában, megküzdeni a többi játékossal. Egyszer remélem eljön ez a pillanat. Érdekes, pár napja még hazafele akartam szökni, de mégis itt tartott valami, de nem tudom, hogy mi.
|
|
|
|
Bakonyi Gergely INAKTÍV
lapáttenyér offline RPG hsz: 191 Összes hsz: 2185
|
Írta: 2015. február 8. 17:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=462587#post462587][b]Bakonyi Gergely - 2015.02.08. 17:17[/b][/url] A Catzés Pontosan a százhuszonnyolc próbálkozás. Már százhuszonkilenc. Az eredmény? Teljes kudarc. Gergő idegállapota pedig... kielégítő. Tudja, hogy neki is és Catnek is szüksége van fejlődésre, mind erőben, mind pontosságban, mind gyorsaságban. Így a feladatnak egyszerűnek kéne lennie, bár valószínűleg csak Gergő szemszögéből az. Az egyik terelőcsoda a félpályáról próbálja beütni a gurkót az egyik karikába, a másik pedig repül utána és a karikák után meg kell állítania. Cserélgetnek pár próbálkozás után, hogy mindent megfelelően tudjanak gyakorolni. De valahogy Catnek egyik sem megy igazán. Gergő pedig rezzenéstelen arccal nézi, ahogy a következő ütés sem megy át a karikán. Odarepül a lányka mellé, hozza az egyik vasgolyót is magával, gyakorló gurkó, nem kell tőle félni. - Megmutatom még egyszer. - Közli egyszerűen, könnyedén. Ahogy a gurkó előtte van, beáll megfelelő helyzetbe. Megszorítja ütőjét, egy alsó oldalsó ütéssel küldi meg a vasgolyót a legalsó karika felé. Figyel arra, hogy ne lendüljön túl a karja, próbálja minél jobban koordinálni az ütését a karika felé. Elkapja kicsit a szélét, de befelé pattan, a másik oldalra. - Megyek érte, visszaadom és te jössz. - Közli ismét, de mielőtt még elindulna utána jelentőségteljes pillantást vet Catre. - Nem adod fel, amíg nem lesz meg. - Nem kérdés, nem kérés, egyszerű, száraz kijelentés. Mintha csak azt mondaná, kék az ég. Lehet, hogy a lányka fáradt, ezért csinálja egyre kevésbé jól, de akkor sem engedheti, hogy így gondolkozzon: ha elfáradt, ha nem megy, akkor mindegy, feladja. Nem, pontosan annyiszor fog még felállni és gyakorolni, amíg bírja. Gergő végig rajta tartja a szemét, nem szeretné, ha annyira rosszul lenne. Csak egy kicsit, hogy szokja a szenvedést. Meccsen is lehet rosszul az ember terelője, na ugye? - Gyerünk! - Mondja, amint visszapasszolja a gurkót Catnek, a lánynak van ideje helyezkedni és elgondolni, mit, hogyan fog csinálni, hogy végre betaláljon az egyik karikába tökéletesen.
|
|
|
|
Bakonyi Gergely INAKTÍV
lapáttenyér offline RPG hsz: 191 Összes hsz: 2185
|
Írta: 2015. február 11. 22:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=463531#post463531][b]Bakonyi Gergely - 2015.02.11. 22:19[/b][/url] KICSI A RAKÁS Navine csapat Navine-Rellon meccs után A meccsnek vége. Már nem is jár azon az esze, már nem gondolkodik. Nem tudja, mit csinálhatna még, hiszen Luca elkapta a cikeszt. Ő fáradt, nagyon fáradt, és még csak szidni sem tudja magát, amiért jobban is végezhette volna a dolgát. Hiszen a lány keze biztosan megsérült a végjátékban, de már nem tudott segíteni rajta. Igazából úgy érzi, már alig ül a seprűjén. Ahogy Ákos hangja átszeli a levegőt, belefúj a sípjába, kissé összerezzen, kiesik az ütője a kezéből. Ó, jó az, majd összeszedi később. Kell mindkét keze, hogy kormányozza a seprűjét. Lassú, csigatempóban indul meg előre, hiszen még a karikák környékén van, folyamatosan ereszkedik kicsit. Néha meg-megimbolyog, és a maradék lelki ereje tartja a seprűn. Folyamatosan nézeget lefelé, a zöld pázsitot figyeli, mikor lesz már elég közel. Még közelebb, még közelebb, és egyre hívogatóbb, biztosan finom, puha. De aztán nevetés hangjára emeli fel tekintetét, Ádám fut felé, amikor már igencsak közel van a talajhoz. Az eridonos srác valószínűleg sokkal lelkesebb a győzelem iránt, mint Gergő, de ez már részletkérdés. Főhősünk ugyanis megadja magát, egyszerűen ledől a seprűjéről, azt szabadon engedi, hadd menjen tovább. Ő pedig puffan a földön, kiereszti a tüdőjéből a levegőt. De sajnos a lendülete nem tudja olyan könnyedén elhagyni, így a földön gurulva folytatja útját. Hatásos kis tekegolyóként üti el és tarolja le Ádámot, majd forog vele tovább, amíg egyszercsak a hátára nem érkezik. Kitárja karjait, sóhajt egyet. Megérkezett, alatta a talaj, fejét támasztja a finom fű, mellette Ádi, és a navinések is lassan szállingóznak lefelé. Ő pedig csak nézi az eget, bámulja, nemrég még odafent hasította, most pedig idelent fekszik a boldog tudattal, hogy senki nem sérült meg komolyan a meccsén. Még van mit fejlődniük, nagyon is, és fognak is, de még mennyire. Majd, amint kipihente magát, mert egyelőre még azt sem tudja, hogyan kel fel innen. Bár ha a sok egyszálbél kislány, és a férfiak összefognak, talán elbírják a nyolcvan kilóját, hogy visszatámogassák a szobájába. Taláááán. De ezen is ráér még aggódni. Most minden ráér. Inkább csak... fekszik és élvezi, ami van. Igazán, őszintén. //Minden egyes szó engedélyezve Ádibádi által //
|
|
|
|
Bakonyi Annamária Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. február 22. 21:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=466342#post466342][b]Bakonyi Annamária - 2015.02.22. 21:55[/b][/url] Mit keresek késődélután a sportpálya szélén? Azzal kezdődött az egész, hogy láttam Gergőt repülni egy olyan fenetudja, milyen meccsen. Alig bírtam elhinni, hogy a bátyám egy seprűn lovagolva játszik valami baseball-utánzatot, de hát ha ő valamit érdekesnek talál, az biztos, hogy az is, én meg sok mindenről maradtam le, ideje mindezt bepótolni. Szóval igen, repülés. Az ötlet persze nem maradt a fejemben, sikerült szóvá tenni az ikrek előtt, akik aztán azonnal jöttek is a tökéletes megoldással, merthogy a hőn szeretett unokabátyjuk, vagy milyen ágon rokonuk a srác valami csapatban fogó. Bonyolult kapcsolati hálót vázoltak fel, de igazából a teljes családfát is lerajzolhatták volna, akkor se tudnám jobban, kicsoda ez a Nagy Bátor Đominic, mindössze annyival vagyok képben, hogy híresnek mondható. Életemben nem hallottam még róla, de bizonyára. Ádám kedvét ki akarná letörni azzal, hogy megkérdőjelezi, amit állít, Zsombor véleményével nem érteni egyet meg annyi, mintha a saját halálos ítéletemet írnám alá. Jobb volt hallgatni és bólogatni. Azt mondták amúgy is, hogy fogó, tud repülni, majd megtanít. Tegnap még egy papírfecnit is az orrom alá nyomott valamelyikük - képtelenségnek tartom őket megkülönböztetni, nem értem, Gergő hogy boldogul -, hogy ma ötkor legyek itt. Nem találtam rá okot, hogy ne jöjjek ki, legfeljebb hazamegyek, ha nem jön, vagy nem tetszik ez az egész. Tegnap óta azért átböngésztem egy könyvtárból kikölcsönzött kviddicstörténeti összefoglalót, mert mégse akarok különösebben hülyének tűnni, legalább tudjak valami keveset erről a sportról. Kényelmes, sportos öltözékben vonultam ki, mintha csak a megszokott reggeli kocogás lenne soron, helyette azonban itt ácsorgok és várom, hogy megérkezzen majdani repülésoktatóm, vagy hogy is lehet ezt nevezni. Nevetségesen hangzik egyébként, hogy létezik ilyen, elvégre ahonnan én jöttem, csak a madarak repülnek, de a saját két szememmel láttam Gergőt repülni, szóval van. Kezd az a gyanúm lenni, hogy ezen a helyen gyakorlatilag minden lehetséges, amire még csak álmomban sem gondoltam volna. Az órámra pillantva közben megállapítom, hogy éppen azt az időpontot mutatja, amelyikben optimális esetben mindkettőnknek érkezni illett volna, de addig is, amíg méltóztatik megérkezni Bátor - nincs az a pénz, amiért Đominic-nak hívnám, egyáltalán mi a lényege annak a plusz vonalkának a Đ-ben? -, úgy döntök futok legalább két kört bemelegítésnek.
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant Auror, Bogolyfalvi lakos
III. Az Uralkodónő offline RPG hsz: 309 Összes hsz: 2169
|
Írta: 2015. március 8. 21:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=472578#post472578][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.03.08. 21:46[/b][/url] Vasil[zárt] Mit mondhatnék...? Michelle gondolatait mindössze két teljes napig foglalták le a Vasillal történtek, aztán lekötötte a figyelmét más, azonban a tény, hogy neki most tulajdonképpen randira kell hívnia a navinést, hát... Mit lehet erre reagálni? Nyilván nem randi, de számára ez most teljesen olyan. Éppen ezért választ egy abszolút semleges helyszínt, amire még véletlenül sem lehet ráfogni semmit. Tervez visszamenni a Rellon csapatába, terelői pozícióba, de ahhoz gyakorolnia is kéne és mivel Vasil is emlegette ezt, így ideálisnak tűnik a találkahely. Még tegnap este küldött egy tollast a fiúnak, hogy hozzon edzőfelszerelést, mert itt bizony vérre menő harc lesz. Tömörre fogta a figurát, mindössze egy időpontot adott meg, és pár szócskát, hogy mire kell számítani. Ő maga a seprűjét megragadva indul el otthonról és lassanként sétálgat a pálya felé. A gyomra lépésről lépésre megy össze, mintha félne a találkozástól. Márpedig nem kéne tartania semmitől, ez csak egy játék volt, nyilvánvalóan a Dimitrov gyerek sem képzelt bele többet. Jött egy lehetőség, amely mindkettejük számára kedvező volt, éltek vele, kihasználták egymást és most itt tartanak. De hol is? Ajj, de kííínos, bárcsak nem történt volna meg...! Ahogy a gondolat végigcsorogna elméje legmélyebb zugába, vissza is szívja. Annyira azért nem volt rossz... Sőt. Igazából egész kellemes volt. Jesszus isten, hányszor szórakozott már, még a saját házvezetőjével is smárolt, miért pont ez jelentene neki bármit, akármit? Na ugye. Megérkezve Vasilnak még nyoma sincs, de ez nem is baj, addig is kicsit repkedhet. Elég ingatagon kezdődik a dolog, itt az ideje visszaszoknia. Ahogy elemelkedik a földtől, erősen kell kapaszkodnia. Na ez az, gyakorolni kéne. Az a szerencse, hogy még egyedül van. A kívánt magasság elérésekor még mindig picit instabil, ezért repül egy kört, majd bukórepülésben indul meg a föld felé, hogy az utolsó pillanatban felrántsa a járgányt. Megy ez, mint az ágyba trottyantás.
|
|
|
|
Aiden Ward INAKTÍV
offline RPG hsz: 110 Összes hsz: 208
|
Írta: 2015. április 13. 16:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=492834#post492834][b]Aiden Ward - 2015.04.13. 16:00[/b][/url] Shayleen[zárt]Az első akadályokat sikeresen vettem, bár az évnyitó halál unalom volt. Csak a szokásos, mint minden iskolában: megszeppent elsősök, bizonytalan újoncok, bezsongott lányok, akik hevesen gesztikulálva mesélik a szünetben történteket, némi vihogás kíséretében. Az igazgatói beszéd egész jó volt, az pedig egyáltalán nem meglepetés, hogy a korábbi házam megfelelőjébe osztottak, még a színek is stimmelnek. Zsír, csípem a zöldet! Már a vacsora alatt igyekeztem beszélgetést kezdeményezni néhány sráccal, később pedig a klubhelyiségben is tartottam magam ahhoz, hogy nem árt már a legelején elkezdeni az ismerkedést, különben csak az a srác leszek, aki, ja, a Roxfortból jött, de amúgy fogalmam sincs kicsoda. Ezt pedig szeretnénk szép nagy ívben elkerülni, bár ezekkel a külső adottságokkal szinte esélytelen, hogy megúsznám ilyen könnyen, még ha akarnám is. Biztos van, aki ütné a fejem, a lányok közül meg biztos akad, akire elég csak rákacsintani. Kis feszültség levezetésképp muszáj volt lejönnöm futni egyet, amihez így látatlanban és első körben nem találtam megfelelőbb helyet a kviddicspályánál. Már a pályáig eljutni is elég jó táv, de nem játszom kicsiben. Ha már edzés, legyen kemény, és fárasszon ki annyira, amennyire csak lehet. Amúgy sem terveztem mára semmi mást, lassan sötétedni is kezd – a lehető legmegfelelőbb idő egy kis kocogáshoz. Bő, kosaras stílusú rövidnadrág, teljesen egyszerű, fehér póló van rajtam, és egy fekete pulóver a derekamra kötve, amit le is dobok az egyik lelátóra vezető lépcsőre, ahogy a pályára érek, és gyorsítok a tempón némileg. Még jó idő van, később viszont szükség lehet rá, jobb szeretek mindenre felkészülni, minthogy valami váratlanul érjen, és rosszul jöjjek ki belőle.
|
|
|
|
Szentesi Alíz Zsófia INAKTÍV
tulipánhercegnő offline RPG hsz: 230 Összes hsz: 1276
|
Írta: 2015. július 22. 14:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=498921#post498921][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2015.07.22. 14:03[/b][/url] MisiElkeseredetten tekint körbe a pályán, ahol rajta kívül egyelőre egy árva lelket sem lát. Fogalma sincs róla, hogy került ki a kastélyból, és szublimált le a kviddicspályáig. Mert hát nem űzi ezt a sportot, semmi keresnivalója nem lenne errefelé, mégis itt találta magát úgy tíz perce. Azóta a pálya közepén áll, néz ki a fejéből, de sehol senki. Ahogy végigpillant a ruháján, úgy tűnik futni indult, vagy legalábbis valami olyasmire készülhetett. Nem tudja pontosan, valamiért mostanában kiesik neki pár időszak, de nem tudja megindokolni, mi miatt. Miután vállat vont, kisétált a pálya széléhez, vett pár mély lélegzetet, és elindult, hogy lefussa az az öt kört, amit gondolatban eldöntött. Nem szokása sportolni, most mégis úgy érezte kell neki a testmozgás - na meg ki kell tisztítania a fejét. Először lassan indul el, fokozatosan gyorsabb tempóra váltva, de azért ő sem hülye, nem kezd rögtön az első tíz méter után őrült sprintbe. Úgy veszi a levegőt, ahogy apja tanította neki, mikor még nem volt iskola, és vele, meg a húgával együtt elmentek egyszer futni. Be a városba, majd haza. Alíz most ezt a technikát alkamazza, közben a szobatársaira gondol. Hogy hol lehetnek, mit csinálhatnak ezen a gyönyörű, enyhén meleg reggelen. Úgy bizony, Alíz reggel jött le futni, már fél hattól fent van, és csodák csodájára: minden szobatársa a helyén aludt, mikor ő felkelt. Ez azért szokatlan lehet annak, aki egy kicsit is ismeri a lányokat. No mindegy, azért a fél hat még Gwennek is biztos korán van. Hasonló gondolatokkal gyorsít picit a tempóján, közben pedig már érzi az enyhén szúró oldalát...
|
|
|
|
Cyanne North Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. július 23. 12:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=499266#post499266][b]Cyanne North - 2015.07.23. 12:36[/b][/url] ~ öltözék ~Hogyan is lehetne leadni azt a sok feszültséget, ami felgyűlt bennem? Nem, nem villámokkal, azzal eleget szórakoztam az utóbbi időben. Azt a mennyiségű felgyülemlett agressziót, amit nem volt lehetőségem másokon levezetni, természetesen nem nyomhattam el, sőt. Késő délután volt, amikor úgy döntöttem, hogy egy röpke zuhanyzás után szinte rohanva jövök le a pályára, hogy azzal a terelőütővel gyakoroljak, ami már igencsak rég - túl rég - volt a kezemben. Mert nem szabad elfelejteni, hogyan kell használni az ütőt, ugye. Bár izgibb lett volna, ha vannak áldozataim is, de ugyan már, az ütögetés így is elég lesz. Majd odaképzelem Dwaynet az ellenfeleket, vagy mit tudom én. Egy gyors, de igencsak alapos bemelegítés után szálltam fel a seprűre (egy kicsit remegve, ugyanis múltkor nagyon szépen leestem róla), az ütőt egyelőre lent hagyva, hogy repüljek pár kört. A szél belekapott az összefogott hajamba, amit hihetetlenül tudtam élvezni, mert így legalább nem sültem meg elevenen. Rohadt meleg van. Nem is olyan vészes ez, gondoltam. Azt hittem, a múltkori után nem merek majd újra seprűre szállni, és most mégis! Pár kör után leszálltam, hogy kivegyem az ütőt, és kiengedjem a gyakorlásra szánt gurkót. Amint a sátán fattya kiszabadult, felém indult meg, úgyhogy elütöttem, még a földön állva. Jó lesz ez. A seprűre villám gyorsan felugrottam, hogy aztán a gurkó után eredjek. Gyorsítottam, gyorsítottam, még egy kicsit, gyerünk! És akkor - egy adrenalinfröccsel fűszerezve - beleütöttem a gurkóba, elsőként egy rendkívül pontatlan ütést bemutatva, sőt, elég gyenge is volt. Ejnye, Cyanne, kijöttél a gyakorlatból...! Rögvest felmértem a helyzetet, majd úgy mozdultam, hogy pont a gurkó útjába kerüljek. Nem fogok én rohangálni a vaslabda után, még csak az kéne. Tehát, a kis szörnyeteg egyenesen felém szállt, én fél másodperc erejéig oldalra pillantottam, s megláttam egy igencsak ronda hollót, aki ott körözött a pályán. Aha. Jó. Hatalmas ütést produkáltam, és szerintem életem legpontosabb célzása volt, ugyanis a köröző hollót gyönyörűen eltaláltam; szerencsétlen törött nyakkal zuhanni kezdett.
|
|
|
|
Állia Szipenni INAKTÍV
Árny offline RPG hsz: 358 Összes hsz: 1107
|
Írta: 2015. július 28. 17:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=500945#post500945][b]Állia Szipenni - 2015.07.28. 17:34[/b][/url] Rozsos AnnamáriaRuhaA nap süt, sehol egy felhő ez a lehető legjobb idő egy kis kviddicsezéshez. Az pedig, hogy egy szerencsétlen másodikost kell tanítanom még vidámabbá teszi számomra. A kérést elsőre furcsának találtam, de örülök neki. Így talán a következő idényben a Navine is játszani fog és ha véletlenül gyengélkedőre kerül meg sem büntethetnek. Vigyorog sétálok le a kviddics pályára. A délután közepe felé járunk már, de az időjárás egész nap egy forma. Ez a mi szempontunkból jó, Bár erről a sárga lány lehet, hogy más kép vélekedik. Legalábbis nem tűnt boldognak amikor megkért erre. Valószínűleg még ő is emlékszik a korrepetálásra... Belépek a pályára, de sehol sem látom Annamáriát. Talán meggondolta magát és még sem akar tanulni? Vállat vonok, nekem aztán mindegy. Ha jön hajlandó vagyok mutatni neki egy-két egyszerű dolgot, ha nem akkor csak repkedek egy kicsit. Be sétálok a pálya közepére, még egyszer körül pillantok, aztán a lábam közé veszem a seprűm és felszállok. Amint a karikákkal egy vonalba kerülök gyorsítok. Amikor elérem a büntető vonalat lefelé nyomom a seprűm orrát és bukórepülésbe kezdek, aztán nem sokkal a becsapódás előtt fel rántom a seprűm. Mosolyogva szállok vissza a magasba. Hogy hiányzott már ez, jó végre korlátok nélkül repülni. Amíg a Navinés lányt várom csinálok még néhány cselt.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus offline RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
Írta: 2015. augusztus 11. 14:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=504093#post504093][b]Farkas Kamilla - 2015.08.11. 14:25[/b][/url] Kézikönyv Micsához. Második fejezet - Hogyan veresd szét magad a gurkójával.Őszintén szólva, mikor megkérte a mestertanonc rellonost, arra számított, hogy az majd nem épp nőiesen és nem épp gyengéden visszaküldi oda, ahonnan jött. De nem! A Szántó-Vető meglepően jól fogadta a felvetést, és még el is fogadta. Igaz, hogy kellett neki egy kis rábeszélés, meg egy kis akaratosság, de a végére beleegyezett. Igaz, hogy az arcán volt egy fura mosoly, ami akár gonosznak is lehetne mondani, dehát ez Mihaeeeeel, miért akarna ő gonosz lenni, pont őőő? Szegény kis szőke navinésünk lehuppant a fűbe, maga mellé téve seprűjét, ahogy a nála jópár évvel idősebb magántanárát várta. Persze fogalma sem volt arról, hogy őt most lehet kicsinálják- sőt, biztos. A lehető legtöbb úton és módon. Azért valljuk be, találhatott volna egy valamivel kedvesebb terelőt is, aki mondjuk megpróbál közben vigyázni rá, vagy valami. Viszont már mindegy, és amúgy is, legalább rendesen fel tud készülni. A füvet tépkedte, meg szemmel felmérte a pályát. Mint mindíg, türelmének most is hamar vége lett, s képtelen volt ott ülni egyhelyben, és nem csinálni semmit. Feltápászkodott, majd lenézett az új kedvenc tárgyára. Kinyújtotta kezét felette, majd széttárta ujjait. Egy kis gyakorlat sosem árthat, nem? Végül megrázta fejét, és inkább visszaült. Majd, ha a másik méltóztatik megérkezni, akkor. Addig meg, itt ül. És tépi a füvet. Mármint, ezt a füvet. Amit esznek a birkák. Meg a tehenek. Nem a másik füvet.
|
|
|
|
Lazriell Hiuron INAKTÍV
Riell, Laz offline RPG hsz: 67 Összes hsz: 499
|
Írta: 2015. augusztus 13. 14:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=504731#post504731][b]Lazriell Hiuron - 2015.08.13. 14:25[/b][/url] Álliaestefelé, pár nappal az E-L meccs előtt Óvatosan lépkedve tartottam a kviddicspálya felé. Szerencsére ezt a helyet az iskola területén viszonylag könnyen meg lehetett találni... márha sikerül az embernek kiverekednie magát a kastély labirintusából. Nembaj Laz, talán ötödik év végére megtanulod mi merre van. Kicsit későre járt már, de muszáj volt idetalálnom. Muszáj valamit kezdenem magammal, hiszen nemsokára itt a döntő meccs. És még mindig nem érzem elég felkészültnek magam hozzá, hiába Dasha instrukciói, Miza jótanácsai és a többiek bíztató szavai. Így is rendesen izgultam, pedig pár nap azért még hátravolt. Valamivel le kellett kötnöm magam és a rajz ezen már nem tudott segíteni. Az öltöző még nyitva volt, így kihurcoltam magammal az egyik iskolai seprűt, az ütőmet - hiába volt az is iskolai, a famarkolat alját alig észrevehetően megjelöltem egy kék festékfolttal, így tudtam, hogy azt én szoktam használni - meg egy gurkóméretű súlyosabb bőrlabdát és egy vödörnyi hajítanivaló kislabdát is. Igazi gurkót nem mertem elereszteni, mert csak a többiek ismerték azt a varázslatot, amivel szükség esetén meg lehet zabolázni a vasbestiát. Csak egy bőrkesztyűt vettem fel és már kint is voltam a pálya már jócskán kitaposott füvén. A seprűt egyelőre leraktam a földre és nyújtani kezdtem, ahogy azt minden edzésünk előtt kellett. Azután fogtam az ütőt, lendítettem párat, próbáltam minél szebb és pontosabb íveket leírni vele. A kislabdák voltak az első áldozataim. Fogtam az elsőt, ami hiába volt teniszlabda nagyságú, volt egy bizonyos súlya azért. Feldobtam a levegőbe majd egy határozott mozdulattal beleütöttem és figyeltem hogy repül végig a pályán. Amikor már az egész vödör kiürült, elindultam összeszedni a labdákat. Egyik pillanatban, mintha valami mozgást láttam volna a pálya szélén. Felkaptam a fejemet és kíváncsian pislogtam a mozgás irányába.
|
|
|
|
Kőrösi Dániel Martin INAKTÍV
Zójásan <3 offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 103
|
Írta: 2015. szeptember 24. 14:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=522594#post522594][b]Kőrösi Dániel Martin - 2015.09.24. 14:27[/b][/url] RELLON-RELLON Edzőmeccs szeptember 24. - október 1.
Szép időre kelhettünk fel ma reggel, hisz a Nap békésen sütött, mégse emelkedett a hőmérő higanyszála 25 foknál magasabbra, ám egy kis szél bezavart olykor ebbe a kellemes időjárásba. A mai napon a Rellon játszik egy edzőmeccset, így egy érdekes meccsnek nézhetünk elébe a csapattagok között. Ez az első meccs amin én leszek a játékvezető, de ennek ellenére nem vert ki a víz a gondolatától. Ugyan ez egy edzőmeccs, de ennek ellenére mindent alaposan elkészítettem, nem szerettem volna semmit sem az utolsó pillanatban keresni, vagy ellenőrizni. A meccset nem az arénában, hanem a kviddicspályán játsszuk le, így az elzárt labdákat oda vittem idő előtt, hogy ne kelljen rám várniuk. Ezután türelmesen vártam a Rellonosok érkezését, majd mikor ez megtörtént megvártam míg mindenki a helyére kerül, hogy várják a kezdést. Végignéztem az előttem álló diákokon és a láda mellé léptem. - Annak ellenére hogy ez egy edzőmeccs úgy játszatok akár egy igazi meccsen. Ismeritek egymást, páran együtt játszottatok több idényben is, ám most egymás ellen vagytok és ezt ne felejtsétek el. - intettem a két csapat felé. - Adjatok bele mindent és akkor nem lesz baj... - kacsintok és megvárom míg a két csapat vezetője kezet fog, aztán kinyitom a ládát és a két gurkót szabadjára engedem. A két gurkó két külön irányban indul meg, hogy aztán rátaláljanak az áldozatukra, már ha ebben a csapatok terelői nem akadályozzák meg őket. Az egyik Scarlettet szemelve ki magának indul meg felé egy kanyart téve meg, míg a másik Corinában látja meg a lehetőséget, hogy esetleg leszedje őt. A cikeszt a két fogó csupán egy kis ideig látja, majd egy villanás kíséretében eltűnik, de mintha egyenesen felfelé repült volna el, ám sajnos a napnak köszönhetően nem látni biztosan. A kvaffért nyúlok, majd a kezembe fogva még egyszer egy gyors pillantást vetek a két csapat felé és feldobom a levegőbe, aztán egy sípszó kíséretében elindítom a meccset.
|
|
|
|
Ruben Marceau Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. szeptember 29. 22:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=525589#post525589][b]Ruben Marceau - 2015.09.29. 22:19[/b][/url] Eliszkol a veszélyzónából, hiszen nem szeretne újra egy gurkót a nyakába. Eris közeléből azonban nem tűnik el teljesen. Bármikor kész arra, hogy teljes sebességgel kezdjen száguldani a cikesz felé, aminek egyelőre nyoma sincs a közelében. Ezt sajnálattal veszi tudomásul, de legalább még épségben repked a pályán. Sajnálná a csontjait, nem szeretne a gyengélkedőre jutni. Összeszorított fogakkal bámul, a félelemtől teljesen elsápad az arca. Némi fáziskéséssel észreveszi, hogy a másik csapat fogójától irtózatosan közel reppent el a célpontja. Ez egy fantasztikus lehetőség. Nem hagyhatja, hogy a másik kapja el a cikeszt. Mindenáron meg fogja akadályozni az ellenfelét ebben. Csak a terveire összpontosít, ahogy tettre készen rámarkol a seprűnyélre. Ketten vannak... Ő és Eris. Ruben szélsebesen veszi üldözőbe a cikeszt, vetélytársát pedig igyekszik félreszorítani. Üldözöttje azonban trükkös és tapasztalt "játékos", aki sok fogó eszén járt már túl. Többször is irányt változtat, amit a belga nehezen tud követni. Sokszor pislog és rázza meg a fejét, hogy továbbra is megfelelően koncentrálhasson. Nyomasztja a gondolat, hogy nincs egyedül a szándékkal, még ha Eris sérülésével előnyre is tesz szert. Egészen hosszúnak érzi az időt, de még mindig a labda nyomában marad. Felrántja utána a seprűt és kész követni azt akár az űrbe is - gondolja legalábbis. A Nap eléggé megnehezíti a tájékozódását, az állandó felfelé repülés is betesz neki, de küzd, és persze reméli, hogy az apróság ezúttal nem szökik meg előle. +1 Megjegyzés: Szép hsz, de a cikesz sajnos a napnak köszönhetően újra eltűnik szem elől, de ne aggódj. Hamarosan újra láthatod.
|
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2015. október 12. 20:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=530558#post530558][b]Scarlett Conroy - 2015.10.12. 20:26[/b][/url] Sikerült. A lány teljesen meglepődött saját sikerén. Nem gondolta, hogy komolyan ilyen egyszerű lesz azt a kvaffot bedobni. Azt meg pláne nem, hogy az őrző bevette ezt az ősrégi trükköt. De attól még, hogy ez sikerült neki, a meccs még nem áll meg. Gyorsan visszahozzák a labdát, és még alig kap észbe, amikor már ki is dobják. Elindul a saját karikái felé, hogy gyorsan beérje az új lányt. De még mielőtt odaérne, ő átpasszolja Várffy-nak. Már csak ez hiányzott, persze. Csak egy idényt játszott, hogy csinálja meg hogy elveszi a kvaffot az év hajtójától? De aztán megpillantja Míneát, amint a fiú elé áll be, hogy ezzel kissé megzavarja. Scar minden lélekjelenlétét felhasználja, és teljesen bedől, hogy utolérje a csapatkapitányt. Majdnem akkor ér oda a férfihoz, amikor már odaérnek a csapattársához. Scar érkezését egy apró löket jelzi a srácnak, és a szöszi szinte majdnem abban a minutumban a labdáért is nyúl. Reménykedik benne, hogy eléggé elterelődött a figyelme Mínea irányába, és most megilletődik a másik megjelenését. Ezt kihasználva pedig simán megszerzi majd a labdát. Közben csapattársa lefelé veszi az irányt, hogy biztos elkerüljék a támadást.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Benedict Ian Lloyd INAKTÍV
Bigonville Bombers offline RPG hsz: 97 Összes hsz: 727
|
Írta: 2015. november 12. 19:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=542471#post542471][b]Benedict Ian Lloyd - 2015.11.12. 19:35[/b][/url] Rebecca Davison-Keisnovember 12. (szerda) délután 4-5 órazeneVállára vetett seprűvel egészen a stadionig sétál - míg a kastély bejáratától elér idáig, épp van ideje hozzászokni és kiélvezni a tavaszias ősz enyhe, bár rohamosan hűlő, tiszta, frissítő levegőjét, mélyen beszívva már csak azt várná az ember, mikor kóstolhatja meg a magasban is. Izgatottan emeli fel a tekintetét az égre, ilyenkor ideális repülni - a pálya kellően kivilágítva, ráadásul a legnagyobb örömére, jelenleg egy csapat se tartózkodik itt. Senki sincs itt. Az ilyenkor eluralkodó tökéletesség érzése most még fokozottabb, hiszen az elmúlt két hete nem állt másból, minthogy új emberekkel, új helyhez egy új szituációhoz kellett alkalmazkodnia, s az esetek legkisebb százalékában jutott ideje a magányra. Szeretőn néz körül a pályán, mintha mindezért rettenetesen hálás lenne, miközben leemeli válláról a vadi új, tökéletesre fényezett és precízen nyírt Nimbuszát, hogy aztán óvatosan lehelyezze a pálya füvére, egy kellően körülvilágított apró foltra. Védőfelszerelésekre most, hogy atletikus elemeket akar gyakorolni, nincs szüksége - aláöltözete felett csak egy tökéletes minőségű melegítőt visel, a hozzá illő nadrággal - cipőből azonban kettőt is hozott. Az első, melyet már most visel, az elkövetkezendő 15 perc futásra és az utána lévő talajon történő általános nyújtógyakorlatokra való, a másik azonban sokkal inkább hasonlít egy mászócipőhöz, amit különösen az új gyakorlatoknál szeret viselni, mivel jobban érzi vele magát a seprűt. Pálcáját a futócipője mellett hagyva gyermeki sietséggel kapja át a lábbeliket és öt percig nem is képes másra, mint nagyot kurjantva körbe-körbeszállni a pályán, tépő menetszéllel és fokozódó adrenalinnal, és még sokkal magasabbra, akár az első torony aljának szintjéig is. Ott áll meg először, hogy szétnézze az alatta elterülő sötétségen. Megtévesztő gesztust tesz; az egyik pillanatban még kihúzza magát és felegyenesedik, mintha szusszanni a tájat élvezve, de aztán srégan lefelé dönti a seprű nyelét, és saját tengelye körül forogva - egy őrültet igazoló tempóban - fúrófejként indul a talaj felé. A végén a pörgése mindinkább gyorsul, a gyakorlat mégsem olyan veszélyes, mint amennyire látványos; a kellő szög és figyelme megvolt hozzá, hogy biztonsággal tudjon teljesen vízszintbe ereszkedni, jó 7 méterrel a föld fölött. Mikor megáll, kalapáló szívvel nevetni kezd - sokszor mondták már neki, hogy egyedül tilos pályára jönni, ami az extrémsportoknál egyébként is általános szabály. Egészen kizárt dolog, hogy betartsa - újra körözni kezd a pálya körül, néha-néha lusta lajhármozdulatba dobva magát.
|
Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
|
|
|
Vasil Dimitrov INAKTÍV
offline RPG hsz: 98 Összes hsz: 389
|
Írta: 2015. december 8. 15:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=551015#post551015][b]Vasil Dimitrov - 2015.12.08. 15:41[/b][/url] LilithVasil edzői szárnypróbálgatásaiVasil a két srácot nézi – Petit és Gergőt -, miközben éppen leül a cserepadra. Aztán maga elé veszi a jegyzeteit, egy hatalmas fekete mappából. A pergamenek egyelőre rendezetlenül, a lendületes kézírásától tarkítva avnnak beledobálva, talán csak ő tudja, hogy milyen rendszer szerint. A lényeg, hogy a fdontos dolgokat már az elejére tette, és éppen azokat nézegeti. A gondolatai viszont nem az ifjú tanítvány Lilith körül járnak, hanem Michelle és a szüleivel való találkozásra koncentrálnak. még mindig furcsán érzi magát, hogy bemutatkozott, és az egész úgy ért véget, ahogy, valahogy kizökkentetette a kényelmi zónájából. Ráadásul a szőkével sem tudtak erről többet beszélni, mert Michelle elutazott az iskolába, Vasil pedig visszatért Magyarországra. Megrázza a fejét, hiszen nem ezért jött, és ledöbbenve veszi tudomásul, hogy míg gondolkodott, végiglapozta az egész jegyzettömbjét. - A fenébe – fújja ki a levegőjét, majd újra felpillant a srácokra. Állításuk szerint csak hobbijátékosok, és elfogadták a felkérést, hogy lesznek Lilith edzőpartnerei. Először úgy gondolta, hogy felméri a lány alapvető tehetségét, készségeit, majd utána rámennek a speciális dolgokra. Nagyon kíváncsi, hogy mit tud csinálni, már vagy egy hónapja foglalkozik az egésszel, és még jobban ráfeküdt a kérdésre, mióta kiderült, hogy az eridonos őrző lesz. Még Markovits véleményét is kikérte, hogy mire figyeljen leginkább. Bár a professzor nem edző, mégis elég tapasztalattal rendelkezik, és sokkal többel, mint ő. Hiszen bajnok is volt, szóval ki mástól kérhetett volna igazi segítséget? Újra kinyitja a mappáját, és olvasgatni kezdi az első óra tervét. Lilithnek még nagyjából egy negyed órája van, hogy megérkezzen az edzésre, így Vasil nyugodtan böngészgeti a pergameneket.
|
|
|
|
Rachel Octavia Amber INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja offline RPG hsz: 243 Összes hsz: 747
|
Írta: 2016. január 1. 22:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=560135#post560135][b]Rachel Octavia Amber - 2016.01.01. 22:59[/b][/url] Lilla Január 1. 22:30Előzmény: Szabályok, szabályok, szabályok...minek is vannak, ha nem tartjuk be őket, illetve, miért kéne mindig mindent betartani? Unalmas lenne az egész élet, ha semmi izgalmat nem vinne bele az ember, hiszen néha egy kis kalandozás is belefér az életbe. Ezen az alapon indult ez a nap Rachel életében, mert úgy gondolta, hogy barátnőjével takarodó után nem tér nyugovóra, hanem helyette egy kis izgalmat csempész a szürke hétköznapokba. A lány otthon aranyvérűként már kipróbálta párszor a repülés élményét, amely nagyon elnyerte a tetszését, így nem látta okát annak, hogy miért ne nyúlják le Lillával a szertárból a seprűket és szórakozzanak kicsit repülés közben. Tudta, hogy elsősöknek tilos ez a tevékenység és badarságnak tartotta ezt a szabályt, hiszen minden a sárvérűek miatt van, emiatt a megkülönböztetés miatt kerülnek ők hátrányosabb helyzetbe és ha ők nem lennének, minden sokkal egyszerűbben és gördülékenyebben menne. Aranyvérű származása miatt úgy gondolta, hogy nyugodt szívvel használatba veheti az eltulajdonított seprűt és végre kikapcsolódhat kicsit barátnőjével a jól megérdemelt, neki járó módon. Rach este beágyazott és sietve elkészült, egy fekete hosszú ujjú pulcsit, sötét farmert, fekete kabátot viselt, haját hátrafogta, és egy lapos talpú fekete félcsizmát vett fel. Lillával megbeszélték, hogy fél 11-kor találkoznak a szertáraknál, ahol a seprűket tartják és repkednek kicsit. Miután elhagyta a szobáját a lány azt vette észre, hogy nagyon kihalt minden, ami nem volt furcsa, hiszen takarodó után nem szívesen tartózkodott kinn senki sem, kivéve, aki vagy nagyon vakmerő, vagy nagyon nemtörődöm volt, mivel a lebukás esélye erősen fenn állt, de ez őt egyáltalán nem tántorította el a tervétől. Indulás előtt belenézett még egyszer a szobájában lévő nagy tükörbe: ~ Nyugi Rach, ne stresszelj. Minden a legnagyobb rendben lesz, nem fogsz lebukni, csak számolj el háromig...~Halk, óvatos léptekkel osont ki a körletéből, majd sietve, de nagy odafigyeléssel átvágott mindenen és máris a szertáraknál találta magát. Izgatottan várta barátnőjét, közben szemfüles maradt, figyelmesen szemlélte a területet, ameddig Lilla meg nem érkezett, mert nem akart lebukni. Szíve hevesen vert, hiszen, egyrészt, mióta az iskolában tartózkodott semmilyen tiltott dolgot nem csinált, másrészt megpróbálta megőrizni hidegvérét és reménykedett benne, hogy tervét véghez tudja vinni és egy kicsit felügyelet nélkül is felhőtlenül szórakozhat újdonsült barátosnéjával. A Rellonos a szertárak előtt állt meg, kissé türelmetlenül, karját összekulcsolva várta társát és minden neszre figyelmesen fülelt.
|
|
|
|
Nicole Graham INAKTÍV
offline RPG hsz: 23 Összes hsz: 31
|
Írta: 2016. január 24. 15:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=565971#post565971][b]Nicole Graham - 2016.01.24. 15:52[/b][/url] Scarlett ConroyNicole-nak a mai napon valahogy semmi sem akar összejönni, reggeltől kezdve folyamatosan ügyetlenkedik, és mindent elront. Az egész úgy kezdődött, hogy amikor reggel felébredt, és félkómásan elment zuhanyozni, a rossz csapot nyitotta meg véletlenül, és úgy leforrázta magát, hogy percekig meg se tudott mozdulni a fájdalomtól. Ezek után a fogkefe rossz oldalára nyomta a fogkrémet, így totálisan összekente magát, és kezdhette előről az egészet. Na ezek után már elég kedvetlenül ment le a Nagyterembe, ahol rá kellett jönnie, hogy annyi ideig vacakolt a fürdőben, hogy már rég lekéste a reggelit. Csalódottan battyogott vissza a szobájába, de elfelejtette, hogy nem kötötte be a cipőjét mikor leindult, ezért ügyesen orraesett. De hogy még szebb legyen a dolog, ezt egy csapat végzős fiú előtt tette meg, akik meg se próbálták palástolni, hogy milyen jól szórakoznak a lánykán. Igazi megkönnyebbülésnek érezte, mikor végre visszaért a szobába, és ledőlhetett a kényelmes, és legfőképp biztonságos ágyára. A nagy szomorkodás közben azonban elaludt, és nem tűnt fel neki, hogy az ebédről is ugyanúgy lemaradt, mint a reggeliről. Letörten, a könnyeit visszafojtva ment le a konyhába, ahol a drága kis manók megszánták őt, és nagy örömére kapott egy tányérral a kedvenc ételéből. Miután megette, és ezerszeresen megköszönte a szakácsoknak, úgy döntött, hogy sétál egyet a kastély körül. Talán pont az kell neki, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét, és újult erővel folytassa a napot. Visszaszaladt az Eridonba a kabátjáért meg egy pár meleg kesztyűért, és már indult is lefelé a lépcsőn. Ahogy kilépett a kapun, megcsapta a hűs szellő és hóillat keveréke, amit már olyan régen érzett. Rögtön jobban érezte magát, és már indult is, hogy kicsit felfedezze a környéket.
|
|
|
|
Havasi Bence Milán INAKTÍV
#padlófűtés | ELMEszökevény offline RPG hsz: 137 Összes hsz: 2827
|
Írta: 2016. március 1. 12:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=569237#post569237][b]Havasi Bence Milán - 2016.03.01. 12:04[/b][/url] Nette Hiába járt vissza a lány, attól függetlenül semmi sem volt úgy az igazi. Csupán azokra a pár órákra nem volt egészen egyedül, de mivel Nette másik lába folyamatosan Roxfordban lógott, így vele sem lehetett egész teljesen. Azért meg kell hagyni, őt egyáltalán nem zavarta az, hogy egyedül kell tengődnie nap, mint nap. Olykor mellé szegődött egy-egy ismerős, de javarészt akkor is máshol járt, fejben egész biztosan. Többnyire a kastélyban kóborló szellemekhez hasonlított. Viszont ennek vége, legalábbis elméletileg. Ma tért vissza Nette véglegesen. Várta, hogy hátha majd megmutatkozik a szobában, de döbbenetére ez nem történt meg, így neki kellett átsomfordálnia a lány szobájába. Az udvariassági normáknak eleget téve kopogva nyitott be, de ismét csak az ürességet találta, csupán egy-két bőrönd szakította meg az ismerős képet. Legalább biztos lehetett abban, hogy tényleg visszajött és nem lett véglegesen egyedül hagyva. Talán tényleg ettől fél a legjobban, hogy ismét eldobja magától valaki. Valaki, aki már fontos a számára. Nekivágott a kastély folyosóinak, hogy megkeresse. Az életben nem tett még ilyet, hogy ennyit fordítson energiát egy személyre. De látni akarta. Rengeteg terembe benyitott, persze a diszkrét helyeket nem háborgatta. Viszont a lány nem volt sehol... Feladhatta volna, hisz csak nem változtatott annyit Nettén az elmúlt egy hónap, hogy megfeledkezzen róla és ne keresse. Várhatott volna, de mindig azt teszi. Egyszer lehetne ő a férfi ebben a kapcsolatban. Elég sokára keveredett csak a kviddicspályára, mint utolsó utáni lehetőség és döbbenten nézte a magasban repkedő ismerős sziluettet. A pályán rajtuk kívül nem volt már senki, félhomály uralkodott körülöttük. Sóhajtva dugta kezeit zsebre és indult meg beljebb a füvön, ezzel próbálva közelebb kerülni Nettéhez is. - Azt hittem már nem játszol. - Épp csak olyan hangosan kiált fel, hogy biztosan meghallja a lány is. Most, hogy végre ismét a szeme előtt van, valami mintha benne is helyrebillent volna. Talán a biztonságérzet. Igen, ez lehet az.
|
|
|
|
Allan Colton Fisher INAKTÍV
pultosfiú | ColeciCa offline RPG hsz: 307 Összes hsz: 621
|
Írta: 2016. április 16. 19:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=587306#post587306][b]Allan Colton Fisher - 2016.04.16. 19:26[/b][/url] Szelniczky MíneaVállára vetett seprűvel sétál, a talárt most is mellőzi, helyette valami mugli edzős cuccban lépked ráérősen a pálya felé. Tekintete úgyszintén lassan méri végig a környezetét - az ember el se hinné, hogy ez a srác egyáltalán meg szokott mozdulni. A pályára belépve felnéz, belehunyorog a napba, majd beletúr a hajába, miután leveszi válláról a seprűt, és egyszerűen lerakja a földre. Kissé fitymáló arckifejezéssel néz körbe: meleg van, konstatálja. Végül futni kezd, aztán nyújt; mielőtt azonban ráülne a járműre, kinyitja a ládát, amit lecipelt az idefelé vezető úton, és szabadjára engedi a cikeszt. Vár pár pillanatot, amíg a labda teljesen eltűnik a szeme elől, aztán csapot-papot otthagyva reppen fel. Szinte lomhán lebeg, majd ugyanígy kezd körözni a pályán, hol feljebb, hol lejjebb - ha sokáig nézzük őt, láthatjuk, hogy olyan, mintha egyetlen köbcentit sem akarna érintetlenül hagyni a levegőben. Változatos utakat tesz meg emelkedve és süllyedve, mintha útját egyáltalán nem tervezné meg előre, s csak hirtelen jött ötletek vezérelnék, holott Cole ennél alaposabb. Az első aranyfoltot nagyjából tíz perccel később látja meg; ő éppen valahol a pálya közepénél lehet, elég magasan, a cikesz pedig elég mélyen, a félpálya közepén van. Colton habozás nélkül bukik le, mintha egy pillanatig sem félne attól, hogy amennyiben a cikesz nem mozdul el, simán ütközik a talajjal és kitöri a nyakát. Nem. Ő ezzel nem törődik. (Valahogy amúgy is mindig megússza.) A labda irányt vált, felfelé száll, ő pedig úgyszintén habozás nélkül rántja fel a seprűt, noha még ez a mozdulat is olyan hanyagnak tűnik, mintha egyébként nem is erőlködne. Pedig természetesen nem ez az igazság. Ő csupán minimális energiabefektetéssel dolgozik - a manírokat és felesleges mozdulatokat kerüli, irányított, pontos, mégsem feszes. Előre nyúl, de nem kapja el; a cikesz ismét lefelé lavíroz, de mielőtt emberünk bármit csinálhatna, a labda eltűnik a szeme elől.
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte INAKTÍV
Répasrác offline RPG hsz: 190 Összes hsz: 7542
|
Írta: 2016. augusztus 9. 14:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=611754#post611754][b]Wolgast Bellafonte - 2016.08.09. 14:38[/b][/url] Édes Egyetlen Izabellám Kis nyomozás után kiderítettem, mikor nincs semelyik csapatnak edzése a pályán. Óvatos léptekkel sunyultam előre, figyelve arra, hogy ha mégis valaki a pályán tartózkodna, az ne vegyen észre. Nem láttam senkit. A pálya szélén sétáltam, felmértem a terepet. Elvégre ilyen szemszögből ritkán volt alkalmam végigvizslatni mindent. Az öltözőkhöz érve megálltam. A kilincsre helyeztem a kezem, és lenyomtam. Zárva. Nyúltam a pálcámért, de nyilván nem volt nálam. Igazság szerint abban sem voltam biztos, hogy éppen van-e pálcám. A zsebemből elővettem egy gémkapcsot és egy olyan hajizét, aminek nem tudom a nevét. Még a szünetben, otthon láttam egy videót róla, hogyan kell zárat feltörni, de sosem próbáltam. Féltérdre ereszkedtem, a hajizét (azt hiszem, hajtű a neve, de nem vagyok benne biztos) meghajlítottam a végén, aztán megpróbáltam beilleszteni a zárba. Ez volt az a pont, ahol leesett. Kihúztam a görbe cuccot, aztán szolidan belevertem a fejem az ajtóba és úgy maradtam. A kastélyban nem olyan zárakat használnak, mint amilyeneket mi otthon. Itt jóval nagyobb a kulcslyuk. A testhelyzetemet nem változtatva próbáltam kitalálni, hogy hogyan tovább.
|
-=Éjfélkirály|Avatartalan=- csacsi
|
|
|
Soóki Zsóka Boglárka INAKTÍV
Noel kistündére, Anne manója, Vivi Bogyócája :3 offline RPG hsz: 50 Összes hsz: 2184
|
Írta: 2016. augusztus 31. 14:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=614983#post614983][b]Soóki Zsóka Boglárka - 2016.08.31. 14:52[/b][/url] Piper Evelyn BrownMajd ő bebizonyítja, hogy helye van a kviddicsek között és anyja nagyot téved azzal, hogy ki akarja venni a csapatból. Ügyes és akar a csapat tagja lenni, bármennyire is rossz az, ami a nővérével történt, amit szintén nem fogad el. Briginek nincs semmi baja, ezért is jön vele megint a pályára gyakorolni. Többi testvérét nem hívta, ők nem engedték volna fel a seprűre, de a szőke lány mostanában nem szól semmit az ilyen akcióiért, sőt Bogival alig beszélget, ami elszomorítja a kis levitást. Régen olyan jól kijöttek egymással, minden apró-cseprő dolgot megbeszéltek, most meg alig akar megszólalni az idősebbik és Bogi nem tudja mi miatt. Talán azért, mert az egyik meccsen nem védte meg Brigit a gurkóval való találkozástól és pár napig kórházba került, de hát onnan kijött már (nem jött, csak ő képzeli azt) és jobban van. A kisebbik kobold, sokszor elnézést kért, és egyre szomorúbb a kialakult helyzettől, de legalább Brigi a jelenlétével mellette van és támogatja. Többen furcsán pillantanak felé, mert hozzá beszél, és ő ezt nem érti, pedig nincs ebben semmi különös. Az viszont kihagyhatatlan tény, hogy ikernővére most kórházban fekszik és kómában, szóval Bogi csak maga mellé képzeli és tudjátok, volt régen az a mese a Fosterék háza képzeletbeli barátoknak. Na, olyan módon ő is elképzelt magának egy testvért, mert képtelen volt elfogadni a tényeket. Sietős léptekkel halad a pálya felé, belül reménykedik abban, hogy most senki nem tart ott edzést és kettesben tudnak lenni testvérével, aki a friss levegőn talán elmondja problémait neki is. Késő délután van, ez a kapitányok kedvenc időpontja, hogy megtartják a heti gyakorlást, de nem ezen a napon, ugyanis a pálya üres. Már korábban elvette a seprűk közül azt a kettőt, amelyik a legszimpatikusabb volt, sőt a cikesz mellé egy kvaffot is hozott, hátha akarnának dobálózni vele. - Akkor kezdhetjük? - fordul a szőke felé hatalmas mosollyal az arcán.
|
Tiberiusz | Bodza | RicsiCsikó örcsibarcsija | jimnie szeret by Jimnie | Berci patrónusa
|
|
|