A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=184851#post184851][b]Yarista Palarn - 2013.10.16. 15:07[/b][/url]

Újabb nap a tanításra, ahol Runát kell neki oktatnia a repülés fortélyaira. Mivel a lány eddig nem mutatott a tudásából semmit, illetve annyit, hogy tart az egésztől, még nem tudja, hogy érdemes-e a lány arra, hogy komolyabban nekifussanak. Tehát nem a második óra lesz az, ahol megtanítja majd a Vorszkij-műbukást a másodévesnek. Lehet, hogy addig el sem jutnak, de azt mindenképpen szeretné elérni, hogy Runa félelem nélkül repüljön, és lehetőség szerint élvezze a szabadságot és a repülést, amit a seprűlovaglás ad. Kettesben haladnak kifelé a rétre, Runát feltűnően vidámnak találja, ahhoz képest, amilyen volt a legutóbb. Nagyon reméli, hogy ehhez neki is van egy kis köze, és magabiztosabban vág bele a következő leckének. A mai órát már a kviddicspályán tartják, alkalmasabb hely, mint a rét. Yarista megnézte, hogy az iskolai csapatok ma nem használják a pályát, így maximum egy-két önkéntesen gyakorló egyén lehet, ők pedig nem fogják zavarni őket. Mikor megérkeznek, Yar kicsit csalódott, hogy senkit sem talál, ő sokszor jött ki gyakorolni a szabadidejében. Sok időt nem tölt ezzel, mert felidéződnek benne a régi emlékek, a híres verekedős meccs, és a győzelmek, amiket a többiekkel együtt itt aratott, még a Rellon színeiben. Ez mosolyt csal az arcára és körbehordozza a tekintetét az üresen kongó lelátókon, majd a végén a szemei Runán állapodnak meg. ~ Lehet, hogy ő is tehetséges, csak még nem tudja. ~ Bizakodik, és egy kicsit reménykedik is ebben. Ha Runa játszana, az iskolai csapatban nagyon büszke lenne rá és persze magára is. De ettől még elég messze vannak, kezdődjön a gyakorlás.
- Látom, jó kedved van. Akkor nézzük azt a seprűfelvételt. Gyakoroltál? Persze nem szükséges, csak kérdezem – figyeli a lányt átható pillantással, reméli, hogy megbízik benne Runa és az igazat mondja. Nagyon szeretné, ha ma már repülnének egy keveset, de ahhoz előbb önbizalmat kell a lányba erőltetnie, mert szerinte inkább abban van hiány, mintsem tehetségben. Repülni szinte bárki tud, csak gyakorlás kérdése, kinek több, kinek kevesebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=188947#post188947][b]Katie Runa Blackwood - 2013.10.24. 11:31[/b][/url]

Már várta az újabb edzést; ugyan az első nem volt prezúroktól mentes, így a másodiknál sem számít kevesebb munkára és ütlegre, élvezte. Határozottan boldog volt a végén, hogy elért valamit ezzel a lehetetlennek tűnő tárggyal és a sikerélmény csak fokozta tenni akarását. Most, ahogy egymás mellett ballagnak, s közben ő vidáman csacsog holmi semmiségekről, megint arrafelé vándorolnak gondolatai, hogy vajon ma mit tartogat magának pedagógusi diplomával nem rendelkező barátja? A kislány nagyon hamar ítél és szerinte Yar remek tanár- már egyetlen óra leforgása után kijelentené, ha kérdeznék, pedig az oroszlánrészre még sor sem került. Talán ott elvérzik, nem lesz mit tennie és le kell mondania a repülés csodás érzéséről. De nem szabad még ennyire előre gondolkodni és az ördögöt a falra festeni, mert akkor tényleg képtelen lesz bármit is végrehajtani a mai feladat(ok)ból.
Ma a kviddicspályára merészkednek, mivel a rét betöltötte szerepét és nagyjából megtanította a lánykát egy seprű magához szólítására. Most már ideje egy szinttel feljebb lépni, s igen, amint átlépik a pályát a szabadtértől elválasztó „határvonalat”, menthetetlenül kiül az arcára előbb az ámulat a hatalmas, tizenöt méter magas karikák láttán, aztán nyel egy hatalmasat is mellé: jól észrevehető, ahogy a torka le-fel mozdul egy adott ponton, a hangja pedig elnémul. Oda a csevegés, oda a hangulatoldás. Most már minden idegszála a mai edzésre korlátozódik le és egyéb nem tudná lekötni most a figyelmét.
-Igen, eléggé.- jegyzi meg úgy mellesleg, miközben még mindig nem vette le átható, kék pillantását a fent emlegetett karikákról. Hirtelen el sem tudja képzelni, hogy ő valaha is gólt tudna dobni rájuk. Ez amolyan lehetetlen feladatnak tűnik számára. A gyakorlás kérdésére elmosolyodik és immár barátjára figyel inkább a túlméretezett fúvókák helyett, majd bólint egyet a szavak előfutáraként.
-Igen, kijöttem hétfőn, meg tegnap is és már egyszer sem forgott össze-vissza a seprűd. Nem mondom, hogy teljesen simán repül a kezembe, de jobb, mint első alkalommal.- érzi, hogy fejlődött, ezzel együtt tegnap még vagy kétszer gyomron boxolta a nyél puszta viccből, mert miért ne...
-Azon gondolkodtam... hogy talán tényleg megtanulhatok repülni. Úgy értem eddig minden olyan sporttal, sőt a sima mozgással is gondom volt és van, amiben használnom kell a lábaim. És borzalmas a koordinációs érzékem, de... talán, ha a levegőben vagyok, ez nem jön elő. Ez így hülyén hangzik? Hogy ebben bízok?- sandít kissé bizonytalanul egy oldalpillantással a szőke hercire, miközben most már a lelátókat kezdte inkább fürkészni. Addig nincs is mihez kezdjen, amíg Yar nem adja ki az instrukciókat, mit tegyen konkrétan, így nézelődéssel és beszéddel foglalkoztatja magát addig is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=188954#post188954][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.24. 12:47[/b][/url]

Eris

Talajszinten ebben a pillanatban egy elhagyottnak tűnő talár mutatja, hogy valahol itt járt egy rellonos. Történetesen most is itt jár, csak éppen e levegőben leledzik vadonatúj seprűjén. Nem is olyan régen eldöntötte, hogy márpedig megpróbálkozik a kviddiccsel, ha van lehetőség háza csapatát erősíteni, és írt egy levelet a nála valamivel több gyakorlattal rendelkező, napjait momentán is kviddicsjátékosként tengető unokabátyjának, Chrisnek, hogy kellene valami jó kis saját seprű. Erre persze első körben kapott válasznak a Christől várható módon egy hosszú listát, hogy mire kell figyelni, meg egy katalógust, hogy miből érdemes választani. Fogta is a fejét, hogy mennyi szempontot lehet még egy seprűnél is találni, a néven és a gyártón túl, mint az anyaga, a készítés módja, a használt bűbájok hatékonysága meg néhány további hasonló félsor, amire már nem is emlékszik a felsoroltak közül. Elsőre találomra választott egyet csak végül, mert a sok névtől meg számadattól megfájdult a feje is, pedig csak félig sikerült átnézni a listát, úgyhogy egy alapos leszidáshoz még két heti levelezés társult, mire végre kiegyeztek, és tegnap megérkezett a szülei által fizetett vadonatúj repülőalkalmatossága. Most, hogy már nem is fontosak a számok meg nevek, már egészen jól elvan újra a seprű gondolatával. Beérte volna ő egy Nimbusszal is, igazán, vagy a Jólsep-R-rel, mint amilyen otthon van egy raktáron a padláson, amolyan családi ereklyeként, mert az apja még azzal repkedett diákként. Ehelyett van most egy hiperszuper mindenttudó Tűzvilláma, amin állítólag még a fékezőrendszer is valami fenomenálisan új fejlesztés, meg van rajta valami bűbáj, ami miatt nem lehet megbűvölni, tudja a fene már, ugyanis abból, amit Chris leírt, valahogy a felét sem értette a végére. Rákérdezni már inkább nem kérdezett rá, mert annak az lett volna a vége, hogy újabb leszidás kíséretében kétszer akkora magyarázatot kap, okosabb viszont nem sokkal lesz. Inkább kijött kipróbálni ezt a drága jószágot, még jó, hogy nem sikerült rábeszélni a legeslegújabb éppen tesztelt modellre, mert a sok apró részlettől még ezzel is gyomorideggel egyetemben szállt fel. Szerencsére maga a seprű annyira nem vészes jószág, ha repülni tud, mint kiderült. Teszi, amit minden másik, bár már tartott tőle, hogy éppen a sok fejlesztés miatt nem fog tudni vele mit kezdeni. Ennek ellenére ez is olyan, mint bármely más seprű, látszólag, így most már teljesen nyugodtan repked vele odafent.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=188968#post188968][b]Eris L. Awer-Kowai - 2013.10.24. 14:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=188970#post188970][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.24. 15:05[/b][/url]

Eris

Észre se veszi, hogy közönség akadt, olyan jól elvan odafönt. Már belefelejtett számolni a köröket, mert repülni jó dolog, nem is mondta soha, hogy nem az, csak majd a kviddics terén fog rászorulni még némi okításra meg segítségre, hogy eddig túlnyomóan elméleti tudását gyakorlatba tudja ültetni. Most kezdődik azonban csak a dolog jó és látványosnak mondható része. Elvileg egy ilyen hiperszuper csodajárgánynak nem kellene rángatnia, de valószínű az az ok, hogy nincs hozzászokva a Tűzvillámhoz, meg úgy általában nem szoktak még egymáshoz - lehet ezt is be kellene törni, mint valami lovat, bár reméli, hogy légi rodeó mégse lesz most hirtelen - szóval amikor megpróbál úgy igazából begyorsítani és hirtelen váltani irányt, a seprű úgy gondolja, hogy kicsit megmutatja a npontnullás fékrendszerét. Annyira nem vészes a dolog, hogy zuhanjon, csak kicsit megbillen az egyensúlya, de még meg tud kapaszkodni. Még jó, hogy a lassítással együtt a seprű is abbahagyja a szórakozást. Igazán mellékelhettek volna egy használati utasítást hozzá, mert a régi Jólsep-R a maga őskori bűbájaival nem csinál ilyeneket. Igaz ugyan, hogy ő meg nem szokott Vronszkij- műbukással meg hasonló manőverekkel trükközni, de Chrisnek még az is ment és nem rángatott a seprű. Bizonyára ő nem csinált jól valamit most, jobbnak is látja leszállni, és ha visszaért a szobájába, első dolga lesz megnézni a dobozt, hogy nincs-e mégis benne valami leírás, hogy mit is ne csináljon, ha nem akarja, hogy rángasson a seprű. A landolás már viszonylag simán megy, élete első landolásához viszonyítva mindenképpen, akkor ugyanis úgy csapódott be, mint valami üstökös. Hóna alá csapva a seprűt megvakarja a tarkóját elgondolkodva, hogy lehet csak nem kellett volna kapkodnia odafent és talán nem is lenne semmi baj? Chris azt szokta mondogatni, hogy ez már valamiféle szimbiózis, az a seprű se hülye, tudni kell vele bánni. Továbbra sem veszi észre egyébként, hogy bárki is van még itt rajta kívül, és talán ki is sétálna innen anélkül, hogy feltűnne, ha nem állna közel az ő elhagyott talárjához. Leteszi a seprűt, felveszi a talárt, kirázza, és csak most tűnik fel, hogy mintha valaki lenne még itt. Alaposabban szétnézve veszi észre a lányt a tartóoszlopnak támaszkodva.
- Szia. - köszön oda és folytatná is, de közben felvéve a talárt, amolyan automatikus első mozdulattal a zsebébe nyúl és azonnal sápadtabb lesz egy fokkal. Nincs meg a kulcstartója, ami nem is azért baj, mert fontos kulcs lenne rajta - az nincs egy szál se - hanem mert amolyan kabala.
- A fenébe... biztos kiesett a zsebemből. Öh, régóta vagy itt? Nem láttál véletlenül égből potyogó kulcstartót? Kulcs nincs rajta, csak egy nagy szürke kő. Amikor kijöttem, még megvolt.- kérdőn pislog a lányra, hátha látta, de ha nem, akkor meg nekiáll mindjárt átfésülni a teljes terepet. Mekkora is egy kviddicspálya alapterülete? Estig csak sikerül átnézni. Talán fel kellene világosítani, hogy nem ez az egyetlen megoldás.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=188973#post188973][b]Eris L. Awer-Kowai - 2013.10.24. 15:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=188984#post188984][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.24. 16:40[/b][/url]

Eris

Új még a seprű és szokatlan, az a magyarázat, de ezt a lent ácsorgó nézőnek nincs ahonnan tudni. Viszont úgy gondolja, mára ennyi elég volt, még vár rá legalább öt órányi gyakorlás a hegedűn, bár lehet ma néggyel is beéri, mert még valamelyik szorgalmit is jó lenne megírni például. Egész szépen földet ér, mindenféle ütközéstől mentesen, elindul beszerezni a talárját és most veszi csak észre, hogy nincs egyedül a pályán. Különösebben nem zavarja egyébként, hogy van még itt valaki, bár úgy tűnik, az illető annyira nem örül a társaságnak, elvégre mi másért bújna bárki is az oszlop mögé? Azért köszön, és meg is kérdezné, mi a gond, de előbb veszi észre, hogy nincs meg az a bizonyos kulcstartója, amire úgy egyébként szokott ám vigyázni. Meg is kérdezi, nem látott-e a lány valamerre szabadesést gyakorló kulcstartót. Száját elhúzva néz körbe a nemleges válasz hallatán, de okosabb ettől se lesz a kő aktuális helyét illetően, így inkább visszafordul a jó tanácsokat hallva és tehetetlenségét aláhúzandó széttárja a kezét egy pillanatra.
- Harmadikos anyag az Invito, ha jól emlékszem. Az biztos, hogy eddig nem tanultam. - közli vállat vonva és újra zsebébe mélyeszti a kezeit. Igaz, hogy legalább megfordulhatott volna a fejében, de az is igaz, hogy sokat meg nem érne vele. A második opció viszont már sokkal jobban hangzik, és ismételten körbenéz, elgondolkodva vakargatva meg az állát.
- Az az átszínezéses dolog nem is rossz. Mondjuk nem tudom, hogy a... hogy is van az ige? Tu.. tru... ja, igen, trullus. Nem tudom, ekkora terepen mennyire hat, de egy próbát megér. Amúgy annak ellenére, hogy rellonos vagyok, nem foglak megenni, nyugi. Axel vagyok egyébként. És te ki lennél? - érdeklődik. Közelebb nem megy, inkább csak ácsorog ott, ahol eddig állt és vár, hátha kap még választ is, netán kimerészkedik a leányzó a rejtekéből. Ő aztán tényleg nem evett meg eddig senkit, talán nem kellett volna felvennie a talárt, mert anélkül meg nem sűrűn nézik rellonosnak elsőre.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=188995#post188995][b]Eris L. Awer-Kowai - 2013.10.24. 17:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=189238#post189238][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.25. 00:14[/b][/url]

Eris

Az első ötlet, amit hall, egész jól hangzik, a gond csak az vele, hogy a begyűjtő bűbáj eddig nem szerepelt a tananyagában. A második se sokkal rosszabb, bár abban meg nem biztos, hogy az egész pályán sikerülne alkalmazni, de kipróbálni megéri, hátha segít megtalálni azt a kulcstartót. Azt azért nem érti, miért kell az oszlop mögé rendezni, meg is jegyzi, hogy nem eszik embert, és bemutatkozik. A név és a ház hallatán végre el is vigyorodik, és közelebb lép egyet.
- Eris. Szóval van egy saját viszályistennőnk is. Új vagy még a Rellonban, vagy csak eddig nem sikerült találkoznunk? - kérdezi, majd meglepetten pislog párat, amikor a lány kibújik az oszlop mögül végre.
- Wow... igazán impozáns az a kereszt. Henna, vagy... netán tetoválás? Azt hiszem, nem foglak összekeverni senki mással. Nehéz lesz. - jegyzi meg vigyorogva. Nem szánja sértőnek, de ettől még lehet, hogy most is tapintatlannak fogják találni, mert újabban rájött, hogy lányoknál sose lehet tudni, mit hogy vesznek, a szándékától függetlenül. A javaslatra megvakarja a tarkóját, majd rábólint a dologra.
- Ez nem hangzik rosszul. Talán kezdjük ott. Akadt egy kis gondom a seprűvel arrafelé, mert még nagyon nem vagyok hozzászokva, lehet ott sikerült elhagynom. - mutat a közelebbi büntetőzóna irányába baljával, miközben jobb kezével előszedni igyekszik a pálcáját. Amint sikerült kézügybe keríteni, már meg is indul az említett irányba, csak a válla fölött pillant hátra, hogy jön-e a lány is. A kérdés hallatán azonban megfordul és hátrafelé kezd gyalogolni, és vagy három lépésbe telik, mire valami megcsikordul a cipője talpa alatt. Még egyet lép, aztán lepillantva felszusszant.
- Öh, bocsi, mi is volt a kérdés? Milyen kő? Achát. Szürke achát, pont ilyen, mint ez. Vagyis épp ez. Fuh, de jó, hogy meglett. Azért van még kedved kipróbálni, mennyit színez át a fűből a Trullus? - feltartja a követ, hogy lehessen látni, sőt, ha kérik, oda is adja, meg lehet nézni, közben meg válaszra vár. Ha már olyan szépen elgondolták, hogy lehetne megtalálni, kipróbálni talán jó lenne, hogy működött volna-e az ötlet.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=189456#post189456][b]Eris L. Awer-Kowai - 2013.10.25. 20:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=189576#post189576][b]Yarista Palarn - 2013.10.25. 23:16[/b][/url]

Nézi és látja, ahogy Runának a jó kedve egy kissé visszább húzódik, és még válasz közben is a karikákat bámulja a lány.
- Ma nem hiszem, hogy meg fogod látogatni a karikákat – nézi ő is a kedvenc részeit a pályának. nagyon szeret gólt dobni, mindig lelkesíti, spanolja, hogy minél többet szerezzen, minél többet gyakoroljon vele. Már csak Legra kvaffját kéne valahogy megszerezni és akkor itt is tudna gyakorolni, nem szeret a „kispiros” után száguldozni. Az edzőjéé pedig visszajön a dobóhoz, sajnos neki még nem adatott meg ez a lehetőség, maximum varázslattal, de annyira meg nem jó varázsló még, hogy ne fáradjon el egy idő után az invitotól. Gyorsan kifújja levegőt és rákérdez, hogy Runa gyakorolt-e, és mosollyal fogadja az igenlő választ. Ezzel is azt bizonyítja a lány, hogy elszánt, igaz, még a nehezebb részek most következnek.
- Na, ez nagyszerű hír. Pár gyakorlás és tökéletesen fog menni ez is – teszi a lány vállára a szabad kezét biztatóan. Nincs mit tenni, jöhet a neheze, ma repülni fognak, még ha nem is túl magasan és gyorsan. Szép lassan gondolja, hogy haladjanak, nem kell elkapkodni, nem akar sem sérülést, sem pedig rosszkedvet, bár az elkerülhetetlen a kudarcok után. Úgy gondolja, hogy lesz pár, de majd segít túltennie magát Runának ezen is.
- Eléggé – adja meg a rövid választ, nem akarja hiú ábrándokba kergetni. Nem abban kell bíznia, hogy egy másik közegben, hogy boldogul, hanem saját magában.
- Na, mielőtt elkezdenénk. Először is, a kviddicstől még nagyon messze vagyunk. Előbb tanulj meg biztonságosan repülni, ami azt jelenti, hogy már élvezed a kilátást és nem azt nézed, hogy mit, hogyan csinálj, hanem csak repkedsz. Aztán jöhetnek a nehezebb gyakorlatok, ha szeretnéd. De még nem ezért vagyunk itt. Először is, ne bízzál másban, mint magadban, meg abban, hogy meg tudod csinálni. Nálad sokkal képzetlenebbeknek is sikerült már, én nem aggódom. Csak csináld azt, amit kérek és a legfontosabb: ne ess pánikba! Akkor menni fog és tudod, csak lazán – fejezi be, majd leteszi a saját seprűjét, nekitámasztva azt a korlátnak.
- Előbb egy kicsit bemelegítünk, kövess – kocog pár kört, majd egy tíz perc alatt bemelegítik az izmaikat. Miután végeztek felveszi mindkét seprűt és átadja a lánynak azt, amit eddig is használt.
- Nos, van még kérdésed, vagy kezdhetjük?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=189843#post189843][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.26. 17:13[/b][/url]

Eris

Nem kerüli el figyelmét a kereszt a lány arcán, de nem bántásnak szánja, amit mond, sőt meg sem gondolta, hogy bántó lehet az, ahogyan mondja, vagy hogy egyáltalán kimondja. Még a szűkszavú válaszra sem fordul meg a fejében, hogy esetleg tapintatlan lehetett, mert viszonyítási alapja van a legkevésbé. Különben is lefoglalja az, hogy szeretné megtalálni azt a kulcstartót, a lány ötlete pedig jónak tűnik ahhoz, hogy segítsen egyszerűbben boldogulni. Már bele is fogna, kiszemelve azt a területet, ahol kicsit nagyobbnak látja az esélyt a keresett tárgy megtalálására. Különösebben nem lepi meg a gyors reakció, pontosabban nem figyel rá annyira, hogy meg is jegyezze, meg aztán néhány lépés után a talpa alatt megcsikordul a keresett kő magára vonva a figyelmét, így a keresgélés máris feleslegessé vált. Azt, kérem, hogy szétszórt ő bizony fel szokta vállalni, nem első eset, hogy sikerül elveszítenie valamit, ami nagyon is fontos neki, kivéve a hegedűt meg a kottáit. Azokból még egynek sem sikerült meglépni, bárhogy szeretett volna is szabaddá válni, ugyanis azokra nagyon figyel, meg még erre a kulcstartóra szokott, ez az első alkalom, hogy mégis sikerült. Még jó, hogy megtalálja, bár ez nála még nem egyenlő azzal, hogy a szórakozást is le kell fújni. Kipróbálni ki lehetne, hogy mekkora területet képes átszínezni a Trullus, de ha nem, hát nem. Vállat von, ha nem szükséges, és zsebre dugva a kulcstartót, a pálcát, meg a kezét is ráadásnak, elindul vissza a seprűje irányába.
- Repkedni készültél, vagy egyszerűen csak erre tévedtél? - kérdezi meg, miközben a seprűje fele tart, majd elérve addig lehajol és kézbe veszi a mágikus repülő jószágot, és lepöcköl róla néhány hívatlan vendég szerepében tetszelgő hangyát, majd a lányra pillant, várva valami választ.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=189845#post189845][b]Eris L. Awer-Kowai - 2013.10.26. 17:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=189852#post189852][b]Caius Randy Woodrow - 2013.10.26. 18:12[/b][/url]

Meglepődök, ahogy Loise-t itt látom, de nem is nagyon értem, hogy miért. Ez egy nyilvános kviddics pálya, természetesen bármikor ki lehet jönni ide edzeni, és Loise is a csapat tagja volt egykor, úgyhogy... És persze egész ügyes is volt mind terelő, mind hajtóként. Remélem, hogy idén lesz egy fiú hajtópárom, vele lehet, hogy igazán erőteljesek és elsöprőek lehetnénk, de már régen nem ringatom magam ilyen magas vágyálmokba, hogy fú terelő társam legyen. Már várom az idény kezdetét, és habár vannak a házon belül edzések, mégis úgy érzem, hogy a vizsgaidőszak stresszét muszáj ledolgoznom egy kis edzéssel. Amit Loise sikeresen meg is zavar, így csak a futásig jutok el, de igazából ez annyira nem is izgat. Örülök a lánynak, talán kicsit jobban, mint kellene. Mostanában olyan sok ismerős arc tűnt el nyomtalanul, mindenki végzett, vagy egyszerűen csak itt hagyta a sulit, a Főnixek pedig csak szaporodnak és alig ismerek ott valakit. Ilyenkor mindig kellemesen megdobban a szívem a régi ismerősök láttán. Loise pedig egy igen közeli régi ismerős... Nem akarok ebbe belegondolni, mert úgy érzem, hogy az emlékek, melyek között van jó és rossz is, elveszik az újralátás örömét, így le is zárom az agyamat és az emlékek viharát. Mélyen a lány szemébe nézek és mosollyal és puszival köszöntöm őt.
- Azt hittem, Te is gyakorolni jöttél ki. Mi van veled meg a kviddics-csel? Csapat tag leszel idén is? - kérdezek rá a dologra, hiszen még nem nagyon néztem, hogy kik is az új csapattagok. Biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog a régi Lenna - Hayline - Loise hajtósor, Gwen az oldalamról. De legalább az aprócska fogónk megmaradt, aki már nem is olyan aprócska. Döbbenetes, hogy milyen gyorsan nőnek ezek az Eridonosok. Loise is már hopp, itt van végzősen. Vagy nem?
- Hogy sikerültek a vizsgák? Végzős lettél? - kérdezek rá a gondolatomra és remélem, hogy nem fogom megsérteni ezzel, vagy akármi, de sajnos itt elég sokan buknak. Nem is tudom, van-e valaki rajtam kívül, aki még egyszer sem bukott meg. Én erre baromi büszke vagyok, és tudom, hogy ezt a két évet már fél lábbal is kbírom. Főleg, hogy olyan tanulok, amit mindig is szerettem volna.
- Nem, dehogy zavarsz. Igazából... - enyhe pír jelenik meg az arcomon, és lesütöm a szememet, hogy aztán ismét csillogón fúrjam Loise szemébe - szívesebben beszélgetek vele, mint hogy edzzek. - vonom meg a vállamat és elmosolyodom.
- Hogy velem mizujs? Hát... Sikerültek a vizsgáim, úgyhogy most már másodéves MT vagyok. - vigyorodom el szélesen.
- Amúgy meg tanulgatok. Most épp kétségbe vagyok esve, mert rájöttem, hogy tök kevés Főnixet ismerek, kicsit el voltam bújva a vizsgaidőszakban, meg minden. - húzom el kicsit a számat.
- Viszont Te megint P betűs vagy? - pöckölöm meg a jelvényt a lány mellénél, és bele sem gondolok, hogy milyen fura érintés lehet ez...Mosolygok, de a mosoly nem annyira őszinte, mint szeretném. Remélem, hogy a lány ezt azért nem veszi észre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=190138#post190138][b]Katie Runa Blackwood - 2013.10.27. 12:12[/b][/url]

Megbabonázva mered hosszabb ideig a jókorára varázsolt buborék fúvókákra, még válaszát is úgy adja meg Yarnak. Érződik, hogy elkalandoztak gondolatai és valahol az eddig végighallgatott meccsek felől gondolkodik. Mert hogy konkrét kviddicsmeccsre még sosem ült be, a szabályokról olvasott a szakirodalomban, de egyéb találkozása, súrlódása nem akadt ezzel a sportággal. Valahogy normális, hogy bizseregni kezdett minden tagja a kíváncsiságtól, milyen lehet gólt dobni élesben.
Yar szavaira pislog egyet, felé fordítja szemeit, majd kissé zavartan elmosolyodva bólint egyet. Persze, hiszen még a seprűn sem tud megmaradni. Legutoljára addig vitte, hogy lezuhant öt méterről és az egyetlen szerencséje az volt, hogy a bokor és néhány erősebb faág lefékezte, de attól még vihette az anyja az ispotályba csontot javítgatni a törése miatt. Közben azért kirángatja magát az emlékek tengeréből és lelkes bólogatásával biztosítja ismét Yart, hogy figyel és felfogta, amit mondtak neki.
-De hát benned bíznom kell. Másképp hogyan tanuljak meg repülni?- szinte nevetve kérdez rá csodálkozó arccal erre az egyszerű dologra. Néha kevéssé használja a logikáját, mert ha most szemfülesebb lett volna, rögtön megérti, mire célzott barátja az imént.
-Ne essek pánikba... Rendben, megpróbálom. Bár elég pánikolós fajta vagyok...- a végét már csak elmotyogja, de szerencsére süt az arcáról, hogy eltökélte, mindenben hallgatni fog tanító mesterére és ma jól teljesít majd. Egészen beleélte már magát, hogy képes lesz repülni. Reméljük, nem fog pofára esni, mert az tényleg kicsit odavágna neki.
A kocogás idejére az általa használt seprű Yar Tűzvilláma mellett kap helyett, ő pedig azon van, hogy ne köhögjön a tizedik perc környékén és a negyedik botlását is sikeresen álcázza. Mint említettük: a lányka antitalentum, ha a lábait kell használja, főleg. Azért sikeresen teljesíti a kocogási köröket, csak a végén köhécsel egy kicsit és erősen piros arccal pislog fel térdeire való támaszkodásából Yaristára.
-Kezdjük, persze. Jöhet szinte ... bármi.- fejti ki egy mosoly és két kifújás árán, miközben átveszi a seprűjét a fiútól. Megint elkezdtek bizseregni a tagjai, s már a gyomra is kicsire szűkült a jelentkező lámpaláztól. Nagyon rég próbált seprűt meglovagolni utoljára, az iskolai órákon tavaly pedig nem is tudott felszállni. Legtöbbször szélről figyelte a többieket. Most majd elválik, hogy tényleg lehetetlen eset-e, vagy mégis csak fordíthat saját ügyetlenségének szálán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=191035#post191035][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.29. 19:54[/b][/url]

Eris

A kulcstartóra elég hamar rálel, vagyis inkább rátapos, a pontosság kedvéért, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak úgy el lehet tűnni. Ha nem akar a Trullussal szórakozni a lány, hát nem kell, de ő azért még rákérdez, hogy is keveredett a pályára. Amilyen meglepett arcot vág Eris, nem tud rajta nem elvigyorodni, aztán megvonja a vállát.
- Nem számonkérés, csak gondoltam, ha netán repülni indultál, még maradnék esetleg egy- két körre, szokni a pályát meg a seprűt se ártana. - közli, miközben visszatér az említett repülőalkalmatossághoz és nem kívánt vendégeknek megmutatja merre tágasabb. Felpillant azért a lányra is közben, és kissé elhúzza a száját.
- Ennyire jó műsornak ígérkeztem? Mondjuk lentről lehet vagányabb volt, én már csak azt vártam, hogy valahová becsapódjak. Csoda, hogy nem sikerült. - Az utolsó mondatot már csak félhangosan teszi hozzá, közben azért feltűnik neki az is, hogy mennyire bámulják a seprűjét és vagy fél percig pislog kérdőn felvont szemöldökkel hol a lányra, hol a seprűre, mielőtt újra megszólalna.
- Valami nem stimmel a seprűmmel? - teszi fel a kérdést, és igen, tudni szeretné, mi van rajta olyan érdekes, már csak azért is, mert annyira nagyon nem ért hozzájuk, még felét annak sem értette, amit Chris írt a seprűkről neki az elmúlt két hétben. Azért ha már kérdezett, biztos, ami biztos, megemeli a seprűt két kézzel az orra magasságába és közelről kezdi vizslatni, épp hogy nem éri az orra, jó lenne biztosan tudni, hogy tényleg nincs semmi baja. Nem lát semmit, amit nem kellene, viszont miközben a nyelét vizslatja aprólékos gonddal, egyszer csak felcsillan a szeme, és fülig szalad a szája.
- Megvan... bocs, mondtál valamit közben? - pislog fel a lányra még mindig lelkesen vigyorogva, most legfeljebb hülyének nézik, pedig simán csak kitalálta mi lesz a seprű neve, mert ha kviddicsezni fog, akkor ez is megérdemel ennyit, ahogy a hegedűinek is kijár a név.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=191298#post191298][b]Yarista Palarn - 2013.10.30. 11:40[/b][/url]

Talán nem gondolta át teljesen, amit mondott, ebben a tanításban még van mit fejlődnie. A hibáiból tanul legjobban az ember, így teljesen jogos, amit Runa mondd neki, ezért elismerően bólogat.
- Persze bennem is kell, de ezt már megtetted azzal, hogy felkértél, meg, hogy a második órára is eljöttél. Igyekezni fogok, hogy ne játsszam el a belém vetett hitet – ha még nem látta komolynak őt Runa, akkor most megtapasztalja. Yarista a kviddicset, a repülést mindig nagyon komolyan vette, kiváltképpen akkor, ha tőle elvártak valamit ezekkel kapcsolatban. Szokott ő is bolondozni természetesen, ezt a vállán lévő maradandó seb is bizonyítja. Még másodikos korában esett egy nagyot, amikor hülyéskedtek a Rellon edzésén, amíg meg nem jelent Grósz Anna. Egy gurkó aztán 4-5 méterről eltanácsolta a seprűhasználattól és arra kérte, hogy Yarista nézze már meg, milyen is a föld közelről. Ő pedig nem állt ellen a kérdésnek és a vállára esett. Bár begyógyították, a sebet meghagyatta, emlékeztetvén magát arra, hogy milyen problémák adódhatnak, ha önként vállaljuk a komolytalanságot repülés közben.
- Jó lesz ez – megveregeti a vállát az ifjú padawannak, és máris belekezdenek a bemelegítésbe. Nem cifrázza túl Yarista, gyorsan végeznek is. Azt azonban látja, hogy Runa nem annyira edzett, és bizony eléggé kapkodja a levegőt. Nem gond, majd legközelebb kevesebbet csináltat vele, hiszen a repüléshez igazán nem kell semmi, de fő a biztonság, csak oda ne égjen.
- Hagyok időt levegőhöz jutni. Talán egy kissé túlzásba estem, legközelebb nem melegítelek túl – mondja kedvesen, picit aggódva és vár egy percet nagyjából, hogy Runa visszatérjen a pihenésből. Addig felnyalábolja a két seprűt és lefekteti őket egymás mellé. Miután mindenki készen áll, belekezd az első repülési leckébe.
- Előbb vegyük fel, ahogy kell – és már ki is tartja a kezét, a seprű pedig kecsesen a markába libben. Megvárja, amíg Runa is felveszi a Nimbust, majd folytatja az okítást.
- Tehát, először is üljünk rá, mást nem kell tennünk – meg is mutatja, hogy hogyan gondolta, nem nagy szám, de szeretné, ha részletes lenne a magyarázata, még akkor is, ha ez eddig egyértelmű volt.
- A következő gyakorlat pedig a helyes seprűfogás, így – megfogja az erre kialakított részen a játékszert, majd egy kissé előredől.
- Na, most kezdjük a repülést. Csak nyugi, lazítás és koncentráció. Finoman ellököd magad a talajtól és a pálya túlsó része felé felé próbálsz repülni. Ha felfelé igyekezne a seprűd, szépen lenyomod az orrát, nagyon finoman. Nagyjából egy méteren elég lesz repülni, megyek melletted – ekkor elrúgja magát óvatosan és nagyjából egy méter magasságában megáll az emelkedésben. Tesz egy kisebb kört és Runa mellé lebeg be.
- Gyerünk. Finoman, lassan, nem kell kapkodni és sok bizalommal. Tutira menni fog – biztatja a lányt nagy mosollyal és sok elszántsággal az arcában. Most következik Runa köre, és bízik benne, hogy nem fogják elsietni a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=191548#post191548][b]Eris L. Awer-Kowai - 2013.10.30. 20:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=191963#post191963][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.31. 17:44[/b][/url]

Eris

- Te nem mi? - pislog kérdőn, mert ez valahogy nem igazán válasz. Neki mindig azt tanították, hogy nem árt teljes mondatokban válaszolni, egyrészt, mert úgy illik, másrészt meg mert például az ő korántsem szép akcentusával úgy egyszerűbben kikövetkeztethető, hogy mi a fenét is akart pontosan mondani. Nem igazán érti, mit is mondana épp a lány, úgyhogy inkább rákérdez. Óh, az egyébként már feltűnt, hogy Erisből harapófogóval se lehetne többet kihúzni, mint amit nagy nehezen elmond, de őt majd pont ez fogja zavarni. Ha már megbámulják a seprűjét, azt is megkérdezi, hogy netán baj van-e vele, mert ő aztán nem tudora a seprűkészítésnek és használatra alkalmassá nyilvánításnak, de ahogy a lány bámul rá, kinézné, hogy valamennyit ért hozzá. Azért alaposan végignézi a seprűjét, hátha ő is észrevesz valamit, de csak azt illetően sikerül megvilágosodni, hogy mi is lesz a neve. Vállat von hümmögve, ha a lány azt mondja, hogy semmit nem mondott, aztán úgy dönt, hogy akkor lassan indulhat is. Köszönne is el, de előbb sikerül meglepődni, hogy Eris kérdez. Olyan apróságokra, mint gúny és holmi hasonló jellegű háttértöredékek, nem szokása figyelni, már persze, ha nem annyira erőteljes az a valami, hogy nem lehet nem észrevenni. Jelen pillanatban azonban nem különösebben feltűnő, így csak megáll pár lépés után, Eris felé fordul és vigyorogva bólint.
- Aha. Előtted áll a Rellon egyik hajtója. Igaz, hogy eddig többet néztem kviddicset, mint játszottam, de gyakorlattal minden megoldható. - szól belőle az optimizmus, végtére is a hegedűnél már megtanulta, hogy minden befektetett munka kérdése, persze azon túl, hogy alapnak nem árt egy kis tehetség. Másképp a kviddiccsel se lehet, és annyira nem béna, hogy ne menne, ha eleget gyakorol.
- Szereted a kviddicset? - kérdez vissza fél percen belül.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=191966#post191966][b]Eris L. Awer-Kowai - 2013.10.31. 18:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=194178#post194178][b]Katie Runa Blackwood - 2013.11.04. 11:56[/b][/url]

Ugyan, ez nem olyan borzasztó tévedés, amit ne lehetne megbocsátani. Lényegében Yarnak bármiféle bakit elnézne, mert hálás neki, hogy egy ilyen szerencsétlent, mint ő, a szárnyai alá vett és pátyolgatja, tanítgatja. Ő személy szerint nem fűz túl sok reményt a repülési készségeihez, de elnézve, hogy saját oktatója mennyi erőbedobással és energiával áll a dologhoz, rá is ráragad hamar a lelkesedés és kitartás. Jelenleg el tudná hinni, hogy még ő is képes lesz egy napon megtanulni repülni.
-Hát ki mást kérnék fel? Jó, Nikit lehetett volna, de ő párszáz kilométerre van innen és úgy elég bajos lenne bármiféle órát is tartania nekem. Meg amúgy is te voltál az első gondolatom, Szőke herceg.- vigyorog lelkesen Yaristára, miközben nyújtózik párat, hogy belemelegítse az izomzatát. Először hívja szőke hercegnek, de ennek lényegében nincs jelentősége, többlet tartalma, elvégre megegyeztek a múltkor, hogy még csak egy csók sem csattanhatna el kettejük között. Jók ők így levitás barátfélékként, ahogy vannak, szóval nyugodtan dobálózik a viccesnek szánt megnevezéssel. A vigyorgása hamar mosollyá szelídül azért, mert Yar komolyságára elég oda nem illő reakció a széles fogsor mutogatás.
A bemelegítés kicsit nyögvenyelősre sikerül, de magában már mérlegeli, hogy reggelente edzeni fog, ha csak kicsit is, de pár felülés a szobájában, meg egy kis fekvőtámasz biztos sokat segítene. Nem lesz sosem egy muszkli woman, de az erőnlétét ajánlatos növelni, ha nem akar folyton hörögni egy kis futás után.
-Nehem, thényleg. Énh... én vagyok rossz formában. De ezen is változtatok.. meghígérem.- sóhajtozza az utolsókat, majd kihúzza magát és egy utolsó nagy szusszantás után felölti a komoly, koncentrálós arckifejezését jelezvén, hogy készen áll a munka oroszlánrészére. A seprűfelvétel már egész gördülékenyen zajlik, bár a mágikus járgány még mindig erősebben csapódik a tenyerébe, mint kellene, és kecsességnek, szépségnek nyoma sincs a mozdulataiban- még. A folyamatos gyakorlás majd arra lesz jó, hogy ezt is orvosolja.
Végre belevágnak, s rögtön rá is kellene ülni? Hát jó. Elereszti a seprűt, az pedig engedelmesen, picikét vibrálva, de megmarad abban a magasságban, ahol el lett engedve. Mint egy megjuhászodott, de mégis picit türelmetlen ló. Kissé gyanakodva méregeti a sporteszközt egy pillanatig, végül tekintetét Yarra kapja és végignézi a felülési mozdulatsort, Egyszerűnek tűnik, de azért lassan végzi el: egyik lábát átveti a seprűn, közben két kezével leutánozza a nyél fogását a fiúról, végül ránehezedik a seprűre és némileg lámpalázasan, de két lába közé szorítja enyhén a nyelet. Az enyhe előredőlést is szépen lemásolja, ahogy oktatója bemutatja, s eddig minden rendben van, úgy tűnik.
-Finoman ellököm magam... Figyu, ha mégis leesek és felnyalom a pályát... az gáz? Áhh, inkább csak pozitívan, pozitívan...- sóhajt egyet, aztán Yart leutánozva ellöki magát fél lábbal a pályától. Az emelkedése a tervezett egy méter helyett kettőre rúg és utána is kicsit össze-vissza megy az az irány, nem teljesen egyenes a liftezésekről nem is szólva. Egyszóval látszik, hogy egy tökéletes repülési analfabéta került a Nimbuszra.
-Yaaaaaar, le fogok esniiiiiiiiiii.- na kb ez megy, míg a pálya másik szélére nem érnek, kkor meg egyenest tanára karjába kapaszkodik, hogy basszus, ez most félelmetes volt!
-Ez mindig ilyen.... ingatag? Azt hittem, lefordulok, leesek... – és közben mégis csillognak a kicsi szemei, ami azt jelzi, hogy élvezte ő a dolgot, csak az ijedelem most nagyobb az adrenalinnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=194426#post194426][b]Yarista Palarn - 2013.11.04. 21:23[/b][/url]

A szabadkozás természetes a részéről, még nem tudja, hogy mikor mit kell mondani, csak a saját tapasztalataiból építhet, ami gyakorlatilag zéró. Runa az első, akinek komolyabban segít, és a lány az első, aki komolyan meg is akar tőle tanulni. A többiek csak egy kis hülyéskedésre vágytak, meg egy kis repkedésre, amibe természetesen ő is szívesen belement. Ezt kihívásnak érzi inkább, de egyben reméli, hogy nagyon jól fog elsülni az első… repülési kurzusa. Niki említése egy pillanatra fájdalmas arcvonásokat kölcsönöz a levitás fiúnak, de nem akarja ezzel terhelni Runát. Nem tudja, hogy miért hagyta itt a sulit és őt szó nélkül, de tudja, hogy Nikit nem is tudta volna marasztalni. Mégis van egy kis hiányérzete a dologgal kapcsolatban, na meg persze jó nagy magával a személlyel. A megszólításra már felnevet, nagyon kis aranyos ez a lány és jókor szúrja be a poénjait.
- Ott van például a nagybátyád, ő se rossz gondolom. Persze nem lebeszélni akarlak ám magamról, nagyon örülök, hogy taníthatlak, tényleg – még mosolyog is hozzá és nagy adag önbizalmat is sugároz a tanítványa felé. Az óra elkezdődik, de már a bemelegítésnél is adódik némi kondíció hiány, ami azért meglepi Yaristát, de nem mutatja ki. ~ Csak a pozitívumokat emeljük ki az elején, az egészséges önbizalom megszerzése a fő cél, aztán menni fog már neki. ~ Hogy ez mennyire jó terv még nem derül ki, kell pár óra hozzá, hogy lássa, mihez kezd Runa ezzel. Persze hazudni sosem fog a másodévesnek, ha kell, meg fogja mondani a rosszat is. Viszont amíg nem, elhallgatja, mindenképpen.
- Rendben – pozitívan értékeli ezt a fajta hozzáállást, nagyon örül, hogy Runa is tenni akar azért, hogy megtanuljon repülni, és nem csak várja a csodát Yaristától. Sokakban nem tudatosul, hogy az edzők, csak irányadóak, saját magunkat kell legyőzni, űzni, hajtani, hogy minél sikeresebbek lehessünk. Nyilván az edzők szakszerű intelmeire szükség van ehhez, de alapvetően a saját kitartásunk a legfontosabb.
Az edzés elkezdődik, máris ráülnek a seprűkre. Elismerően bólint Runa seprűfelvételére, látszik, hogy gyakorolta a lány, nem csak úgy mondta. Van még mit finomítani rajta, de az első próbálkozásokhoz képest nagyon szépen halad. Biztos nem három edzés alatt fog megtanulni repülni, de jóval kevesebből, mint, ahogy azt a fiú tervezte, és ennek nagyon örül. Nem mintha nem szeretné ezt csinálni, de a siker jót fog tenni mindkettőjüknek.
- Ez nem fog megtörténni. Bízom benned, és te is bízol magadban, úgy-úgy. Amíg nem esel le, nem kell róla beszélni, nem igaz? – érdeklődik és figyeli, ahogy a lány szép lassan megcsinálja a feladatot. Nagyon imbolyog még, látszik a kettősség az össze s mozdulatán. Az akarat és a félelem versenyzik egymással, de az akarat megspékelve a lány bizalmával végül sikerre viszi az első etapot.
- Dehogy fogsz, inkább kiabáld azt, hogy: Yaaar nem fogok leesni! – viccelődik, de komolyan is gondolja. Mivel végigértek az ő mondata következik be, habár Runa eléggé kapaszkodik belé is. Megfogja a nimbuszt és szépen leszállnak annyira, hogy Runa mindkét lába a földet érje.
- Persze, hogy ilyen meg kell tanulni rajta repülni. Ráadásul ez egy jó példány, a régebbiek rángattak is rendesen. Viszont sikerült, aminek nagyon örülök, rettentő bátor voltál és csak, hogy tudd, nem segítettem volna. Látod, ez a bizalom kell ahhoz, hogy menjen. Nyilván ha hat métert zuhannál, segítenék, de úgy vélem, hogy jól indulsz. Nagyon büszke vagyok rád, hogy legyőzted a félelmed! – mondja nagy vigyorogva és egy gyors mozdulattal megfordul.
- Még visszamegyünk ugyanígy, aztán a felszállást és leszállást gyakoroljuk. Ha ez a kettő megy, nagyon nehéz lezuhanni csak úgy. Szépen fordítsd meg így – megmutatja, csinál egy 360 fokos kört, közben nagyon teátrális mozdulattal csinálja az egészet. – Láttad ugye? Ezt sokkal finomabban is lehet, például így – mutatja meg a saját tempójával szinte alig mozdul a keze és ugyanolyan gyorsan fordul meg, mint az imént.
- A kettő közé lődd be valahogy és továbbra is, fő az önbizalom – bólogat, és egy fél métert arrébb úszik a levegőben. Amikor sikerül, újra elindulnak és visszatérnek oda, ahonnan eredetileg indultak. A fiú bár nem mutatja, ugrásra kész, simán elkapja a lányt, ha túlságosan belebonyolódna a dologba. De ha mindent úgy csinál, mint eddig, nem lesz gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=197023#post197023][b]Axel S. Sjölander - 2013.11.09. 12:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=209760#post209760][b]Katie Runa Blackwood - 2013.12.07. 07:40[/b][/url]

Igazából megkérhette volna Ádámot, hogy oktassa, mégis tudat alatti lehetett nála ez a döntés, hogy inkább választ egy korban hozzá sokkal közelebb állót, mégis tapasztaltat, mint a nagybátyját. Ezt Ádám aligha venné rossz néven, ha előadná neki a magyarázatot. Ádám racionális és felnőtt... kivéve, amikor elszalad vele az a bizonyos ló. Yar lelkesedése és kitartása nagyon imponál neki, Runának a tanulásban, tehát meg van róla győzve és győződve, hogy a körülmények függvényében a legjobb oktatóra tette a voksát. Kitartó, mert elhatározta, hogy végigviszi tervét és megtanul legalább decensen megülni egy seprűt, ha kviddics világbajnok soha nem is lesz (nem is akar az lenni), ehhez pedig Yar eltökéltsége szükséges, no meg a jó tanítási készsége.
-Igen, Ádám is ott lett volna... de nem is tudom... Azt hiszem, kényelmetlenül éreztem volna magam, mert ő olyan profi. Ne érts félre, te is az vagy, remek vagy, a remeknél is remekebb, tényleg... De valahogy... hm, hogy is mondjam? Talán az a jobb benned, hogy még te is suliba jársz és hétköznapibban fogod meg a dolgot, olyan diákosan, mint én. Ez így... elfogadható?- kissé aggódva pislog tanárára, vajon mit fog ehhez a magyarázathoz szólni Yarista? Vajon kineveti? Bár oka aligha volna rá; ezt az előbbi eszmefuttatást őszintén regélte el iskolatársának.
Végre beindul a mai napi edzésük, megkezdik a munkát és hamar kiderül, hogy a kondíciója förtelmes. Ezt is feljegyzi majd a korrigálandó dolgok listájára, ellenben a seprűfelvétele elég jól sikerül, ami azért, ha róla van szó, nagy dolog. Magával a repüléssel kapcsolatban már nagyobb fenntartásai vannak és ez meglátszik úgy a szavain, mint a mozdulatain is. Azonban már a Yar iránti elkötelezettségből és, mert komolyan veszi a tanulást, nem fogja feladni a repülést, mielőtt egyáltalán megpróbálná. A fiú szavaira bólogat egy kicsit, hogy bizony, nem kell a rosszra gondolni, míg be nem üt a balszerencse, és igyekszik is, szépen felpattan a seprűre és nekiindul. Nagyon bizonytalan ugyan, de igyekszik és a végére valami fura módon még kicsit élvezi is az érzést, de ez inkább Yarista folyamatos biztatásának köszönhető semmint saját tudásának.
-Ha-Hat méterre nem is merek felszállni. De... jajj, nagyon örülök most, azt hiszem. Sosem gondoltam, hogy képes leszek akár egy métert is megtenni seprűn a legelső pofára esésem óta. Köszönöm, hogy tanítasz, Yar.- megkönnyezni ugyan nem fogja a számára történelmi eseményt, de nagy az esélye, hogy ez a nap, pillanat beivódik az emlékeibe halála napjáig túlzás nélkül, Yarista pedig egyfajta örök glóriát kap és hősi pózt. Na most számításba véve, hogy eidetikus memóriája van, esélyesen ugyanígy fog hetven év múlva is emlékezni eme neves tíz percre, mialatt berepülte a pálya két kijelölt végét. Na de ideje összeszednie magát, elvégre még a visszamenetel is vár rá! Yarista mozdulatát szépen megfigyeli, aztán próbálja pontosan leutánozni, ami nem is bizonyul olyan nehéz feladatnak; valószínűleg szerzett már némi önbizalmat az előbbi sikeréből.
-Alig mozdítottad. Yar... te mennyi ideje repülsz amúgy? És a családodban mindenki kviddicsezik? Sosem meséltél még magadról úgy amúgy...- most hirtelen eszébe jutott, hogy lényegében alig tud valamit szőke herci háztársáról és ez kicsit elszontyolítja, de csak egy hangyaköpetnyit, tényleg, mert a visszaút van most műsoron. Ami ezt illeti, visszafele már némileg több bizalommal repül, nem esik le szerencsére, és sokkal kevésbé imbolyog. A kezei sem markolják már fehéredésig a Nimbusz nyelét, sőt mi több, az arca nem olyan merev, tehát feloldódott valamennyire. Gyorsan tanul, ami azt illeti és jó a tanára is, szóval magától értetődően hamarabb gyakorlatba tudja ültetni a hallottakat és látottakat, főleg utóbbiakat. Yar jól magyaráz mindenképpen. Mikor ismét az eredeti kiindulóponthoz érnek, felszusszant és rávigyorog kék „lovagjára” .
-Akkor leszállás és felszállás még? Ezúttal sokkal jobban éreztem magam a seprűn. Ha elnézlek, ahogy biztosan ülöd meg a Tűzvillámod, valamiért elhiszem, hogy nekem is mehet még ez az egész.- jegyzi meg némi pirulással, de fülig érő mosollyal az arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=220735#post220735][b]Turnman Katalin - 2013.12.28. 19:58[/b][/url]

Lehet, de csak lehet, hogy szólnom kellett volna valakinek, hogy mekkora őrültségre készülök. Esetleg egy másik mm tanoncnak, vagy bárkinek, aki egy picit is ért a repüléshez. De igazából már attól a perctől kezdve tudtam, hogy mekkora baromság az egész, amikor kipattant a fejemből az ötlet. Éppen ezért nem is avattam be senkit, mert tisztában vagyok vele, hogy normális ember azért ilyet nem csinál, és a többség elég furán nézett volna rám. Hiszen még csak a tanuláshoz sincs sok köze a dolognak, élő szöveteket kellene vizsgálgatnom, és...hát nem azt csinálni, amire most készülök. Mert ez az egész csak az adrenalinról szól, meg arról, hogy feszegessem kicsit a határaimat, lehetséges-e egyáltalán, amit kitaláltam, vagy teljesen összetöröm magam és esélyem sem lesz a Hullócsillag Kupán kimúlni.
Hogy mit is csinálok igazából? Jelenleg az időjárásnak megfelelően felöltözve álldogálok seprűvel a kezemben a pálya szélén. Már túl vagyok három bemelegítő körön és pár percnyi nyújtáson, és repültem is néhány kört, szintén csak bemelegítés céljából. Azért nem vágok egyenesen a dolgok közepébe. De nem is teketóriázok sokat, egy fekete kendőt kötök a szememre, majd lassan a levegőbe emelkedek. Először arra gondoltam, hogy majd csak behunyom a szemem, de hát úgy valószínűleg minden második pillanatban kukucskálnék. Így...így remélhetőleg majd sikerül elengednem magam és kevésbé félni. Nem mintha a kendő akkora gátat jelentene, ha megijedek, de mégiscsak valami, ami fizikailag akadályoz a látásban.
Egy rövid ideig csak egy helyben lebegek, így próbálom felmérni a környezetemet melodimágia segítségével. Egyszerűen csak echózok anélkül, hogy igazán bármire is összpontosítanék. Látom magam alatt a seprűt, és egyelőre a talajt is, hisz alig egy méter magasan vagyok csak. Egyelőre minden rendben, de nagyon kíváncsi leszek, milyen magasságban fog megszűnni körülöttem minden. Lassan elkezdek előre repülni. Nem mintha attól kéne tartanom, hogy elérem a hangsebességet, de azért először még óvatos vagyok. Csak így alacsonyan repülök néhány kört, csak a biztonságérzet miatt, azonban nem az az, amit kitaláltam, és amire vágyok. Egyre magasabbra emelkedem, és egyre jobban felbátorodom, veszek pár éles kanyart, meg csinálok egy dugóhúzót. Érzem, hogy egyre jobban megemelkedik az adrenalinszintem, olyan az egész, mint mikor gyerekként becsukja a szemét a hintában, csak sokkal félelmetesebb és szédítőbb. Ugyanakkor a melodimágiának hála időben észreveszem, ha túl közel megyek a lelátókhoz, vagy a karikákhoz.
És most jön az, ami tényleg nagy őrültség. Leszállok a földre és kiengedek egy gurkót. Mire a vasgolyó visszafordul felém, én már megint a levegőben vagyok, még mindig bekötött szemmel. Most fog kiderülni, hogy milyen reflexeim vannak, és hogy lehetséges-e egyáltalán csak hang alapján elkerülnöm egy több tíz kilométer per órával közeledő vasgolyót. Lehet, hogy akár még egy fizikakönyvet se ártott volna fellapoznom a biztonság kedvééért. De majd a tapasztalatokból minden kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=220915#post220915][b]Yarista Palarn - 2013.12.29. 12:43[/b][/url]

- Így már értem. És nyugi, szívesen vállaltam, nem azért kérdezgetem, mert nyűg lenne. Kíváncsi vagyok, hogy tudok-e megfelelően tanítani. Nem kell válaszolni, úgyis kiderül majd számomra is, és ez nem attól függ, hogy mennyire sikerül majd teljesítened – kacsint rá biztatóan, ezzel lezárva a témát. Ha Runa megpróbálja megcsinálni, amiket kért, és érthetően magyarázza majd el neki, onnantól már csak a levitás lányon múlik, hogy mennyire sikerül neki azt végrehajtania. Runa elmondása alapján nem fognak rohamléptekkel haladni, de ez nem kedvetleníti el Yaristát, hanem nagyobb összpontosítást kér majd tőle.
Beindul a tanítás, és Runa meglepően jól teljesít. Tudja jól, hogy az egyik legfontosabb dolog az önbizalom elérése, ami nagyon sok mindenben segíthet a lánynak, még akkor is, ha nincs túl nagy tehetsége a dologhoz. Az is igaz, hogy Runa eléggé lehúzta magát, pedig magához a repüléshez nem is kell túl nagy tehetség. De tudja, hogy ez csak azért van, mert fél. Ha a félelmét legyőzi, simán lehet belőle egy átlagos seprűhasználó, biztonságos vezetéssel. Ennyit pedig meg tud tanítani neki, mert Runa nagyon szorgalmas, ahogy egy Levitáshoz illik. Az első kisebb repülés után jön is a dicséret, és ha kell, majd nem marad el a bírálat sem. Először azonban még az önbizalom megszerzése a cél Runa esetében, és semmi kivetnivalót nem talált az eddigi repülésben, a rutintalanságon kívül. Azt pedig csakis gyakorlással lehet megszerezni.
- Azért nem szabad elbízni sem magunkat, mindent a helyén kell kezelni. Megfelelő repülés volt, mindent jól hajtottál végre, ahogy kértem. De tudom, hogy nem becsülöd túl magad, csak muszáj emlékeztetnelek rá, nehogy úgy járj, mint én anno. És nagyon szívesen – mondja a végén vigyorogva, még meg is borzolja a lány haját, és közli vele az újabb feladatot, ami egy fordulás és egy újabb egyenes vonalú mozgás. Bemutatja a fordulást, szépen kivitelezve, hogy Runa mindent megfigyelhessen, aztán azt, ahogy még meg lehet fordulni. csak érzékeltetni akarja a különbséget és felhívni ismét a figyelmét a lánynak arra, hogy az elején tartanak, nem kell kapkodniuk.
- Öt évesen ültem először seprűre, szóval régen. De minden, mint ez a forduló is megtanulható – mondja biztatóan. – Nem, csak én kviddicsezem, és a családom nagy része… eltávozott már. Olyan sok mesélni valóm nincs róluk – kicsit fájdalmas a téma, de Yar ezt is kedvesen adja elő, nem érezteti, hogy nem kellene erről beszélnie. Már régen meghaltak a testvérei és az édesanyja, azóta csak a mostohája és az apja van neki, de őket is nagyon szereti. A családja pedig örökre benne él, tartja a lelket a fiúban, és ha valami problémája van és erőt kell merítenie valamiből, mindig az ő emlékükhöz fordul.
Runa közben abszolválja a távot és nagyon büszke magára, ahogy Yarista is rá. Egész jól haladnak, kicsivel lassabb tempóra számított, de örül neki, hogy Runa ilyen komolyan veszi az egészet, még talán imponál is neki valamennyire ezzel.
- Nagyon helyes. Igen, még csinálj mondjuk 5-5 fel és leszállást, aztán mára végeztünk. Legközelebb, ha jól megy már a mai, akkor egy kicsit veszélyesebb vizekre evezünk, ha nem, akkor ezt gyakoroljuk. Persze, azért nem kell túldramatizálni az egészet, csak egy kicsit bonyolítani fogunk a gyakorlaton. Szép lassan haladunk, és minden szuper lesz. No, hagy lássam, mit tudsz – kéri a lányt, majd elindul az utolsó gyakorlat. Amikor végeznek Yar büszkén néz a lányra, és elismerően bólogat.
- A szünet után folytatjuk, jó lenne, ha gyakorolnál, és nem egyedül. Persze nem kell naponta, de mondjuk heti kétszer egy félóra talán még belefér az idődbe. Mehetünk? – kérdezi és lehuppan a seprűjéről. Ha Runa másfelé indulna, akkor egyedül vág neki a kastélyba vezető útnak, ha pedig a lány is vele tart, kedélyesen elcseveg vele a visszaúton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=221194#post221194][b]Yarista Palarn - 2013.12.29. 20:11[/b][/url]

A szünet mindig jó, ráadásul most tényleg pihenhet, semmi dolga, még edzése sem lesz. De ettől még muszáj repülnie, ez olyan, mint másnak az evés, mindennapi szükséglet, és ha ki kell hagynia, szinte rosszul is lesz. Aztán most kviddicsfelszerelésben tart a pálya felé, mert biztosnak hiszi, hogy üres, hiszen rajta kívül ki lenne az az elvetemült, aki ilyenkor a pályára merészkedne. Most, hogy Runát tanítgatja egy kissé felelőség tudatosabban próbál élni. Például most az önfeledt röpködés mellett le fogja tesztelni a következő repülési leckét. Ugyan utánanézhetett volna a könyvtárban, hogy hogyan is megy ez, vagy Markovits proftól kérhetett volna véleményt, vagy anyagot, de nem akart a tanár úr előtt beégni, hogy nem tudja, hogy hogyan is kell. Inkább visszaemlékezett az órákra, amit a prof tartott, bár igaz, ott nem annyira figyelt, csak megcsinált mindent, hiszen akkoriban is jól repült már. Végül is már mindegy, a lényeg, hogy megvannak a tervei, és azt most be fogja gyakorolni, hogy Runának már csak el kelljen ismételni. Nagyon figyelni fog arra, hogy ne túl gyorsan és ne túl bonyolultan mutassa be a feladatot. Miközben ezen jár az agya, meg is érkezik, de egyből csalódnia kell. Valaki már repked a pályán és kiengedett egy gurkót is, mókából.
- A fenébe. Na, mindegy, elég nagy a pálya – közli csak úgy maga elé, majd vállat von. Az illető elég messze van ahhoz, hogy be tudja azonosítani, a magasban repked és várja a gurkót, ami szerencsére valószínűleg ellesz vele, és nem kell neki ezzel is foglalkozni. Mielőtt megkezdené a gyakorlatot, kisebb, nagyjából két méter magas bójákat növeszt ki a földből egymás mögé. Aztán kisebb akadályokat is, ami felett muszáj elrepülni. Nem lesz túl bonyolult a pálya, inkább csak próbálkozik. Azért néha felpillant a lányra, aki bekötött szemmel próbálkozik. ~ Ennek tényleg sok értelme van… ~ Vonja meg a vállait, majd gyorsan végig próbálja a pályát. Sima ügy, az ő edzésén ennél sokkal nehezebbek vannak, és még repkedő gurkók is nehezítik az edzést. A következő körben már megpróbálja Runa sebességével végrehajtani a pályát, úgy véli, hogy olyan közepes erősségűre sikerült neki. Még kétszer végigmegy rajta a biztonság kedvéért, utána pedig vigyorogva, megelégedve néz művére. ~ Jó lesz ez! ~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=221971#post221971][b]Turnman Katalin - 2013.12.30. 23:26[/b][/url]

Nagyon, nagyon régen nem éreztem már ilyet repülés közben. Remegés fut rajtam végig. Félnék? Nem, egy cseppet sem. Igazából valami furcsa élvezetet találok ebben a lehetetlen helyzetben. A szívem a torkomban dobog, minden izmom pattanásig feszül, készen arra, hogy a megfelelő pillanatban félrekormányozzam a seprűt. Próbálom valahogy kizárni a szívem zakatolását és csak az echozásra koncentrálni. Ha az életem nem is, de a testi épségem csak ettől függ. Igen, azt hiszem, innen ered ez a fura remegés. A tudat, hogy milyen sebezhető vagyok, hogy most tényleg megsérülhetek. Maga a tény, hogy be van kötve a szeme, már alapvetően bárkiben ezt az érzést keltené, és ehhez jön még a tizenegynéhény méteres magasság meg a gurkó. Anno - kviddicses "pályafutásom" során - csak egyetlen egyszer sérültem meg, igaz akkor egyből le is zuhantam és elájultam. De nem éreztem azt, amit most, egy egész csapat volt körülöttem, ami biztonságérzetet adott és a játék hevében eszembe sem jutott olyan apróságokon gondolkozni, mint a lehetséges sérülések.
A gurkó felülről közelít hozzám, noha nem sok jelentősége van, ösztönösen azért felfelé fordítom az arcom. A vasgolyó vadul közeledik, de ebben a néhány másodpercben még megállapítok egy újabb jelentős különbséget az edzések, a meccs és a jelenlegi helyzet között. Történetesen azt, hogy ez a pár másodperces várakozás idegölő. Arra koncentrálni, hogy a megfelelő pillanatot kivárjam, meccs közben az embernek azonnal kell reagálnia. Meg is születik az elhatározásom, hogy a továbbiakban nem fogom ölbe tett kézzel várni a gurkót - már ha ezen a találkozáson túl leszek.
~ Nagy levegő... még egy kicsit. Csak még egy pillanat..hé, ez mi..?...o-óóóó ~ Minden érzékemmel a gurkóra koncentráltam, de közben valami más, új hang is vegyül a többi közé. Nem tudom hirtelen mihez kötni, nem is törődöm vele, épp csak érzékelem. Arra viszont tökéletesen jó volt, hogy kizökkentsen egy kicsit, és így egy picit lecsúszok a megfelelő pillanatról. Gyorsan oldalra rántom a seprűmet, de a bal vállamat fájdalmasan végigsúrolja a vasgolyó, majd zúg tovább a föld felé. Szinte ég a bőröm a súrlódástól, de legalább nem tört csontom. Ez is valami. Annyira nem ítélem súlyosnak a horzsolást, hogy emiatt leszálljak.  
Elindulok keresztül a pályán, közben igyekszem megint egyszerre több dologra is koncentrálni a repülésen kívül. Különösen arra a hangra, ami az előbb megzavart.  Azzal a frekvenciával, amit a repkedéshez használok, csak annyit tudok megállapítani, hogy emberről van szó. Ahhoz, hogy árnyaltabb képet kapjak a másikról, már finomítanom kellene az echón. Ezzel gyakorlatozni sokkal közelebb állna a tanuláshoz, mint hogy denevért játszok.
Azonnal ezernyi kérdés suhan át az agyamon. Ki ez? Mióta van itt? Látta-e, ahogy az előbb bénáztam? Mit csinál? Persze a legegyszerűbb lenne, ha levenném a kendőt és megnézném. De pontosan ezek azok a kérdések, amiért inkább maradok a strucc-módszernél: ha én nem látom, hátha ő se lát engem. Kicsit zavarba jövök, hogy nem vagyok egyedül, és nem tudom, mit kéne neki mondanom, lehet, hogy nem is ismerem, lehet, hogy nem is akar beszélgetni. Aztán belém csap a felismerés, hogy miért is kellene nekem kapcsolatot teremtenem, amikor be van kötve a szemem és még csak nem is tudom észrevenni a másikat? Ezen a gondolaton elmosolyodok.
De a következőben már teljesen más köti le a figyelmemet. A gurkó mostanra ért megint veszélyes közelségbe. Ezúttal alulról, kicsit srégan közeledik. Tartom a tempót, majd a megfelelő pillanatban oldalra rántom a seprűt a lomha vas pedig elhúz mellettem. Kezdek belejönni!
Amint a gurkó veszély elhárult, ismét az idegenre és az akadálypályára figyelek. Egy pillanatig habozok, majd nyílegyenesen elindulok a pálya felé. Miért is ne? Ki akarom próbálni. Igaz, hogy felvágás "vakon" megcsinálni, de ettől még nem kell vele beszélnem. A magasból már nagyjából megnéztem, milyen is, de azért mégis más, amikor egy magasságba kerülök a bójákkal. Elsuhanok a másik mellett, majd kicsit lassítva, laza tempóban kerülgetem az akadályokat. Mikor a végére érek belém hasít a gondolat. A gurkó. Nagyon "ügyesen" sikerült idevezetnem a vasgolyót, úgy, hogy már az idegen van hozzá közelebb.
- Bocsii! - kiáltom oda a másiknak, aki már minden mágia nélkül is ugyanúgy hallhatja a felé száguldó gurkó hangját. Egy helyben lebegve várom a fejleményeket, - ezek után, csak nem hagyom itt a másikat - közben érzem, hogy elpirulok, amiért ilyen felelőtlen voltam azért is, mert belerondítottam a másik dolgába.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=223588#post223588][b]Yarista Palarn - 2014.01.03. 13:02[/b][/url]

A gondolait lefoglalja a pálya építése közben Viko, meg az a bizonyos nap. Akkor itt véres háború dúlt, pedig kviddicsmeccsnek indult. Végül is a kialakult helyzet elhalványította a pályán folyó dolgokat, és elvileg Viko és ő egy pár lettek. Furcsán érzi magát, olyan izgatottan is, a másik oldalról viszont nem tudja, hogy sikerült-e már túltennie magát az előző szakításon. Ő úgy érzi, hogy így van, mégis kicsit bizonytalan, nem szeret csalódni, főleg nem magában, a megérzéseiben. ~ Vajon ő miket gondolhat, vagy nem is kellene gondolkodni semmin? Igen, talán ez lenne a legjobb. ~ Inkább csak simán boldognak kell lennie, hagyni a problémákat. Így is tesz, egy mosolyt illeszt az arcára, és valahonnan eperillatot érez, ami szélesebbre varászolja a mosolyát. Közben újabb falat varázsol, ami felett el kell repülni, nagyjából másfél méter magasan, majd a pálcaintésre másik bója nő ki a földből. Többször felpillant az őrült valakire, aki bekötött szemekkel gyakorol. Az iskolában ez nem is számít már furcsaságnak, számára biztos nem az, inkább az érdekli, hogy sikerül-e kikerülnie a gurkót, mert a manőverezés egészen jól megy neki. Azt is biztosnak veszi, hogy az illető nem először ül seprűn – akkor talán nem is ment volna fel olyan magasba -, de láthatóan nagyon feszült, még ilyen messziről. Aztán visszafordul, és újabb akadályt állít fel, majd befejezi a pályát. Kipróbálja, majd elégedetten figyeli a művét, amikor megérkezik a magasban lévő, és bekötött szemekkel végigmegy a pályán. Közben megnézi a lányt magának, bár már csak a lobogó barna hajára lesz figyelmes, olyan gyorsan repül el mellette. ~ Nagyon ügyes vagy… ~ Ingatja a fejét, majd beindulnak a reflexei, mert furcsán ismerős hangra lesz figyelmes. A gurkót viszont nem érdekli, hogy kit talál el, így Yar még el tudja húzni a fejét, de a bal vállát már nem, amit elég jól el is talál a vasgolyó, feldöntve ezzel a fiút, aki megpróbálja kigurulni az esést. Több kevesebb sikerrel ez megy is neki, majd újra nézi, hogy merre jár a vasgolyó, miközben méltatni kezdi a lányt.
- Gratulálok, ügyes volt! Vagy ez volt a terv? – fogja a fájós vállát a jobb kezével, Aztán megunja a gurkótámadást és egyszerűen egy bombardával megsemmisíti azt. Egy kötést tesz a vállára (ferula), majd szemügyre veszi a bekötött szemű lányt.
- Most, hogy már nagyon ügyesen vakrepülsz és elintéztem a gurkódat, elnézést kérhetsz – karba font kézzel figyeli a másikat, a szemei felett pedig árkok keletkeznek a homlokán az érdeklődő tekintete folyományaként.
- Lehet, hogy pénzt is kérek a pályahasználatért – teszi még hozzá egy félvigyorral, mert a fájdalomról elfeledkezik már, csak kíváncsi inkább, hogy hogyan csinálta a másik ezt a trükköt. Néha neki is jó lenne egy harmadik szem a feje hátuljára, hogy jobban belássa a teret és egyszerűbben kikerülhesse a gurkókat. De ilyen nincs, be kell érnie az eddigi érzékeivel. talán majd az animágia fejleszti egy kicsit, ha sokat repül, de ez még messze van, ahhoz sokat kell még sas alakban repkednie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=223986#post223986][b]Turnman Katalin - 2014.01.04. 00:11[/b][/url]

Túl későn jöttem rá, hogy milyen hülye vagyok és nem tudtam időben figyelmeztetni a másikat a háta mögött leselkedő veszélyre. Fájdalmasan felszisszenek, amikor látom, hogy a bal vállát telibe kapja a gurkó. Átérzem a fájdalmát, ahogy lebucskázik a földre. Szörnyű bűntudatom kerekedik, hiszen egyáltalán nem akartam, hogy elsérüljön. Azonnal indulnék is hozzá, hogy segítsek és rendesen bocsánatot kérjek, de ebben a nemes cselekedetben végül két dolog akadályoz meg. Az első, hogy tanultam az esetből. Előbb mindenképpen vissza kell zárni a harcias vasgolyót a helyére. A második, hogy az illető megszólal. Nem is a hangjában csendülő szemrehányás, késztet megállásra, hanem maga a hang, aminek a felismerése nem okoz  nagy bajlódást. ~ Yar!~ Lelki szemeim előtt a földön ülő emberalak helyén máris megjelenik a szőke levitás. Elég régen beszéltem vele, és pontosan tudom, hogy ez az én hibám. Így aztán a mostani baleset mellett még ez is nyomja a lelkemet. Mondogathatom magamnak, hogy a fiú amúgy mindig nagyon elfoglalt, meg én is az voltam, de valahol mélyen azért tudom, hogy ez csak kifogás, amiért kerültem őt a közös órákon túl. Az elmúlt fél évem elég keszekusza volt, néha nem tudom, hányadán állok magammal, és az igazság az, hogy kicsit félek, Yar jobban ismer, mint én saját magamat. Most, hogy így alakultak a dolgok kénytelen vagyok szembenézni ezzel, meg azzal is, hogy rám  tör a vágy, hogy azonnal megölelgessem. Aminek nincs is semmi akadálya, hiszen közben Yar szétrobbantja a gurkót.  
De a hirtelen támadt lelkesedésemet azonban sikerül lehűtenie a következő megszólalásával. Nem vagyok hozzászokva, hogy Yar ilyeneket mondjon nekem, bár az is igaz, hogy nem is szokásom kárt tenni a testi épségében közvetve vagy közvetlenül. De akkor is! És egyébként is, mi az, hogy nem ismert fel eddig?! Mert ugye ha felismert volna, akkor csak nem mondana ilyet... Az egy dolog, hogy én sem lennék elragadtatva, ha valaki engem kínált volna fel az ádáz vasgolyónak. Ahhoz képest nem is tűnik úgy, hogy Yar nagyon neheztelne. Így aztán - túljutva a pillanatnyi érzelmi hullámvölgyön és teljességgel figyelmen kívül hagyva, amit Yar mondott - leszállok mellé, abbahagyom az echózást és leveszem a kendőt is. Hirtelen bántja a szemem a fény, így aztán kismacskamód hunyorgok egy sort.
- Ne haragudj, nem akartam... - nézek rá bűnbánó képpel, majd szorosan - de azért a vállára vigyázva - átölelem és hosszú másodpercekig el sem engedem. Aztán mikor kicsit hátrébb húzódok, azonnal kézbe is veszem az irányítást.
- Tudod mozgatni a karod, nem tört el semmid, ugye? És nem is ugrott ki a vállad? - az aggodalom mellett egy másik szikra is gyullad a szememben, mert felfedezem a sérülésében a lehetőséget. Beharapom az ajkam, majd tétován a vállára vándorol a tekintetem és vissza az arcára.
- Mit szólnál hozzá, ha... megvizsgálnálak? Melodimágiából már egy csomót fejlődtem, vizsgáltunk szöveteket, meg kisebb sérüléseket...~ Már ha nem félsz attól, hogy közben kinyiffantalak...~ - ezt már csak gondolatban teszem hozzá, mert közben eszembe jut, hogy a halálomon voltam(szó szerint)  - ami érzelmileg igencsak instabil állapot - , amikor használtam rajta az erőmet, és egyáltalán nem jól sült el a dolog. Azóta is szégyellem magam, amiért úgy elvesztettem a fejem. Teljesen megérteném, ha Yar ódzkodik a gondolattól, hogy elkezdjek itt machinálni vele. Várakozva nézek rá, abban reménykedve, hogy mágiscsak rábólint a dologra.