36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Scheffer Riza Cirilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 296
Írta: 2020. január 21. 22:42 | Link

Végül sikerült meggyőznöm Masát a kviddicscsapatba való belépésemmel kapcsolatban és utána meg is történt a jelentkezésem. Úgy döntöttem a múltkori gyakorlás után, szükségem van még pár órára, hogy kitapasztaljam legalább a seprűt, ha a labdákhoz nem is férek hozzá. Senkinek nem szóltam a terveimről, még Masának sem. Nem akartam, hogy esetleg csatlakozni legyen kedve és előtte kelljen újra megismerkednem a repülés csodálatos élményével. Semmiképp nem akartam, hogy lent legyen velem a pályán, így kerestem egy szabad órácskát, amikor épp semmi dolgom, amit nem volt nehéz találni és elindultam a kviddicspálya felé. Nem vagyok tisztában a csapatok edzési terveivel, vagy ha esetleg ki kell bérelni a pályát, amennyiben gyakorolni szeretnél ott, de igazán nem esik nehezemre visszafordulni a kastélyba, ha mégsem lesz szabad a hely. Némán lépdelek a lefelé vezető úton és közben próbálom felidézni a legutoljára seprűn töltött élményemet, de egyszerűen oly régen történt, már tényleg nem tudom, mennyire megy még jól. Jövő héttől kezdődnek az edzéseim, amin a többiek is ott lesznek már, előttük pedig semmiképp nem látszhatok teljesen kezdőnek, aki azt sem tudja, melyik végét kell fogni a seprűnek. Egyénileg is lehet valamennyire fejlődni, pláne teljesen egyedül, legalábbis ez a terv mára. Útközben nem látok senkit őrülten száguldozni a pályán, így megnyugodva folytatom utam, azonban közelebb érve meglepően veszem észre, hogy bizony valaki beelőzött. Egy lányt látok a kviddicspálya másik végében, amint a seprűjével csinál valamit. Nem tudnám hasonlítani semmihez, amit eddig láttam, így az egyik páholy tövébe húzódva szemlélem pár percig a mozdulatait. Nem úgy tűnik, mintha a kviddicsre gyakorolna, de ez rövidesen úgyis ki fog derülni számomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 23. 19:54 | Link




Nagyon izgultam amiatt, mikor a föld elé irányítottam a seprűmet, hogy nem lesz-e rossz vége a manőveremnek, hiszen tudtam, hogy egyáltalán nem egy veszélytelen cselekedetet hajtottam végre. Szerencsém volt, hogy az utolsó pillanatban végül sikerült lereagálnom a helyzetet, ezzel pedig elkerülnöm a becsapódást. Sokat repkedtem, de nem tartottam magam olyan gyakorlottnak, emiatt pedig több hibalehetőséggel kellett számolnom, mint annak, akinek már jól ment a seprű irányítása, a manőverezés, a különféle helyzetek lereagálása. Az akcióm közben Bencét szem elől tévesztettem, kicsit le is lassítottam, őt kémlelve, hogy hol lehet. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy szinte a semmiből megjelenve megkocogtatta vállamat a lábával kárörvendően.
- Hú, de rafkós valaki! - fürkésztem tekintetettem az övéit, majd egy nagy mosoly kíséretében gratuláltam neki.
- Mindenesetre szép volt - feleltem, miközben felkészültem lélekben is az újabb macska-egér hajszára, ezúttal viszont én voltam a cica. Ha ő is benne volt, hagytam magunknak egy kis szusszanásnyi időt, mielőtt nekikezdünk a második fordulónak, hogy kicsit kipihenhessük a fáradalmakat.
- Hajrá, egérke! Lássuk, elkap-e a cicus! - mondtam neki nagy lelkesen, miután kifújtam magam, majd elkezdtem számolni. Kíváncsi voltam, hogyan fog egérutat nyerni a fiú, és milyen manőverekkel fog mulattatni. Azt tudtam, hogy ő eleve gyakorlottabb volt nálam, úgyhogy felkészültem rá, hogy ez bizony nem lesz egy egyszerű játszma, és nagyon össze kell kapnom magam, ha győzedelmeskedni szeretnék felette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 24. 18:42 | Link


kabetto

Szokás szerint Dana túl merész, én úgy látom, hogy ilyen lányokat ismerek csak! Jó, Laura mondjuk nem tenné, szóval ez sem igaz, de egyébként szerintem csak olyanokat ismerek. Mondjuk nagyrészt kviddicseseket ismerek, így aztán nem értem már én sem, hogy miért csodálkozom. Viszont én egy esti hajszánál nem fogom megkockáztatni, hogy bajom legyen - nem érdekel, ha gyávának tartanak -, inkább megoldom okosba az egészet. Szerencsém is van, sikerül elkapnom Danát, a mosolyom már csak kés által lehetne szélesebb, meg az elégedettségem mutatója is a maximum skálát verdesi.
- Köszi, de te is ügyes voltál, és volt némi szerencsém is - nem akarom elvenni a kedvét, ha egyáltalán lehet ilyet csinálni vele. Szerintem nem nagyon, csak ha megbántják, ő mindig vidám... úgy általában. Mellérepülök és tényleg örülök, mert ez igazi elismerés egy baráttól, és egy bűntárstól egyben. Érdeke,s hogy egyelőre még mindent megúsztunk, persze, hogy mivel már prefektus Dana, így nem lesz probléma ezzel sem... csak ha egy tanár kapna el, de arra azért kicsi az esély.
- Cin-cin - nevetek, majd elrajtolok. Először is megvárom, míg elkezd üldözni, majd elindulok merőlegesen a lelátó felé, középtájt. Hasonló dolgot akarok csinálni, mint ő tett, de nekem négy irányom lesz menekülni, így nehezebb kiszámítani az egészet. Jó, fel és a le túl kockázatos, de a bal vagy a jobb bőven játszik. Először enyhén balra húzom, mielőtt nekimennék a páholynak, majd hirtelen rántom jobbra, de azért hagyok bőven helyet. Egyrészt azt sem szeretném, ha Dana meglátogatná a páholyt, másrészt én sem szeretnék a gyenguszon aludni. Szóval jobbra rántom, aztán felfelé, és megyek a páholyok mentén. Hátrapillantok, és a karikák felé veszem az irányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 27. 19:03 | Link




- Na, majd legközelebb megpróbálok még több erőt, lendületet beleadni az egészbe - tekintettem rá mosolyogva. Tudtam, hogy egy tapasztaltabb ellenféllel kevesebb az esélyem a győzelemre, de sosem voltam az a feladós típus. Nem izgultam azon, hogy lebukunk-e ezen az estén, szerencsém volt ilyen téren, hogy kineveztek prefektusnak, mert sokkal könnyebben mozoghattam mindenfelé, mint előtte. Meg amúgy is felvágták a nyelvem, valahogy kimagyaráztam volna a dolgot. Egy kis pihenőidő és számolás után Bence elrajtolt, én pedig nem cicóztam, rögtön utána eredtem. Merőlegesen a lelátó felé sietett, majd a páholyok felé vette az irányt, aztán rafkósan jobbra rántotta járgányát. Bőszen követettem őt, bár kicsit túl gyorsra vettem a tempót, és ennek köszönhetően majdnem sikerült találkoznom a páhollyal. Épp egy picin múlott az egész, de aztán szerencsére sikeresen vettem az akadályokat, így újra a fiú mögött voltam seprűmet még gyorsabb tempóra fogva. Nem volt egyszerű dolgom, mivel alighogy egyenesbe jöttem, máris felfelé kellett repülnöm a páholyok mentén tovább haladva.
- Látom, nagyon elemedben vagy! - kiáltottam utána, nehéz volt tartani vele a lépést. Igyekeztem maximális tempóra kapcsolni, végre sikerült picit közelebb érnem hozzá, ám még mindig nem tudtam utolérni, közben pedig már a karikák felé jártunk. Kíváncsi voltam, hogy mi a terve arrafelé, bár valószínűleg meg is tapasztaltam idővel, mivel még nem sikerült teljesen beérnem őt, bármennyire is próbálkoztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2020. január 28. 16:20 | Link

alkalomhoz illő

Súlyos ládát lebegtetve magam előtt érkezem a kviddicspálya szélére, a bal oldali páholyokhoz, ahová Natival a találkát beszéltük meg. Egy lélek sincs kint most a pályán rajtunk kívül, ami nem is meglepő, hiszen szombat délelőtt a legtöbben ilyenkor pihenik ki az egész heti hajtást, vagy épp a reggelihez való felébredés fáradalmait. Ráadásul kevés olyan elszánt diák van, aki a hideg és a locspocs ellenére szívesen pattanna seprűre, ha már egyszer a meleg ágyába is visszadőlhet bekuckózni. Pedig a kviddicshez ez az idő még istenes, volt már részünk rosszabban is a meccsek alatt.
- Jó reggelt és bocsi a késésért - állok meg Nati mellett, a földre engedve az engem idáig hűségesen követő ládát. - Elfelejtettem, milyen macerás kikérni a gyakorló labdákat. Bemelegítettél már? - kérdezem kedvesen a lány felé fordulva, miközben megszabadulok a kabátomtól, és azt a lelátó egyik padjára dobom.
A láda vészjósló zörrenéssel hozza a tudtunkra, hogy a benne pihenő gurkók szívesen kiszabadulnának egy meccs erejéig, de azt hiszem most várniuk kell. Ma csak a cikeszt fogjuk megkergetni egy kicsit.
- Nem is tudom mikor fogtam utoljára. De meccsen még soha, úgyhogy nincs előnyöm veled szemben - pillantok át Natira, két törzshajlítás között - Mennyire biztosan repülsz? - vonom össze a szemöldökeimet egy pillanatra, ahogy tudatosul bennem, hogy fogalmam sincs, mit tud és mit nem. A többi csapattársam nagy részét már láttam játszani, így nagyjából tudom, mire számíthatok velük kapcsolatban, de akad egy-két új játékos is, akiről az ismereteim a nulla felé tendálnak. Ilyen Nati is. És mielőtt felreppenünk, azért jó lenne tudni, hogy készüljek-e párnázó bűbájjal vagy valamivel, ha véletlenül lezuhanna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 31. 09:43 | Link


kabetto

Én csak visszamosolygom rá, mert erre nem nagyon lehet mit mondani. Nagyon bírom Danát, mindig elemi erővel veti bele magát mindenbe, főleg, ha mókázás, vagy valami szabályszegés van. Na, akkor kivirul, mint a tavaszi rét, olyankor érde3mes vele igazán egy légtérben lenni. Most viszont más dolgom van, azzal kéne foglalkoznom inkább. Az első manőver bejön, hatra pillantva látom, hogy okos voltam, mert tényleg hagytam elég helyet, Dana pedig sikeresen elkerülte a balesetet. Hú, ezzel jobb lenne vigyázni, mert nem biztos, hogy Danamanót nem kapja el a hév és kockáztatni fog. Ez meg csak egy móka, még ha segíti is a fejlődést a manőverezéshez.
- Micsoda? – kiabálok vissza, mert a szélzajtól nem értem. Egy kicsit csökkentem a sebességem, mikor már beérek a karikáig érek, és szlalomozni kezdek a három karika között. Majd élesen visszafordulok az utolsó oszlopnál és befékezek. Ha elég közel volt, talán elmegy mellettem, és akkor én leszek az üldöző. Próbálom majd követni, csak ne ütközzünk! Végül bármi is lesz, hagyom, hogy elkapjon, illetve ha meglep, akkor hagynom sem kell, de nem törekedek, hogy túl hosszú legyen a kergetőzésünk. A Hold ugyan kegyes hozzánk, de jó lenne majd nappal folytatni az új szezonban, nem pedig a lelátóról nézni, vagy a gyenguszról kapni a híreket.
- Szerintem egyezzünk ki döntetlenben – mosolygok rá a végén, majd szép lassan leereszkedem a közeli páholyba. Kicsit kifújom magam, és érzem, ahogy az adrenalin alábbhagy, én pedig kezdek szétesni egy kicsit.
- Na, mesélj, mi van veled ördögfióka! - vigyorgok rá, magam elé helyezve a seprűt. – Ugye nem büntetsz meg? – összeszorítva a szám, amit, picit balra húzok, félig somolyogva kérdezem tőle. Nem sok esélyt adok a „de”-re, hacsak nem meg akar tréfálni vele. Fel fogok háborodni, megígérem, ehehe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. január 31. 18:21 | Link




A fiú mindig is remek bűntársam volt, nem csupán a barátom, bár meg kellett hagyni, hogy kettőnk közül ő volt az, aki nálam józanabbul tudott gondolkodni. Én amolyan fejjel mentem a falnak típus voltam, emellett túlságosan is vakmerő, persze ő is benne volt minden mókában, de azért nálam meggondoltabban viselkedett. Ez pedig a javamra vált, mert ha időnként nem húzott volna vissza a valóságba, nem figyelmeztetett volna, hogy esetleg túl messzire megyek, akkor sok esetben rosszul jártam volna. Jelen esetben is neki köszönhettem, hogy nem találkoztam a páhollyal, mert hagyott elég helyet a manőveremre. Mindig is szerettem kockáztatni, ebben is nagyon hasonlítottam a nővéremre, ő is elég "kalandvágyó" típus volt. Bence odakiabált nekem valamit, de nem igazán hallottam, hogy mit, láttam, hogy sok értelme nincs repkedés közben dumálni, inkább csendben üldöztem őt tovább. Felvontam szemöldököm a srác karikás produkciójára, majd egy elismerő mosollyal mentem utána, nem semmi manővert hajtott végre, úgy tűnt, talán jobban élvezi az űzött vad szerepét, mint a vadászét. Mondjuk jó móka volt a fogócskás játék, remekül elszórakoztunk. Egyre sebesebbre vettem a tempót ráhajolva teljesen a seprűm nyelére, és egyre közelebb kerültem a fiúhoz. Az utolsó oszlopnál hirtelen befékezett, én pedig gyorsan tovahaladva mellette, megérintettem a vállát egy széles vigyor kíséretében. Idővel lefékeztem sikeresen, majd visszarepültem a pajtásomhoz, és kiegyeztünk egy döntetlenben igazságosan.
- Benne vagyok! - erősítettem meg, majd a közeli páholyba ereszkedtünk le. Kicsit ki is fáradtam a nagy üldözéses játékban, de persze ezt Bencének eszem ágában sem volt szóvá tenni, bár lehet, hogy látszott rajtam, sőt, biztosan.
- Hű, hogy mi van velem? Hát, tudod, zajlik az élet, ahogy illik - feleltem neki, miután kiszuszogtam magam, majd magam mellé helyeztem a seprűmet, hogy ne kelljen tartanom a beszélgetés alatt.
- Tudod, múltkor meséltem neked Mihail-ról, mikor úgy volt, hogy lehet alakulgat valami. Hát, képzeld, szilveszterkor szakítás lett a vége a dolognak. Én úgy éreztem, hogy nem foglalkozik velem, ő meg úgy, hogy nem adtam neki elég időt, bár nem tudom mire, mert ha érdekeltem volna bármennyire is, vagy esélyt akart volna adni ennek az egésznek, szerintem akkor nem hanyagolt volna úgy el. Szilveszterkor is csak azért találkozott velem, hogy kiderítse, mi történt Somával, akivel akkoriban baráti státuszban voltam. Egy ideig tépelődtem magamban Mihail kapcsán, de aztán rájöttem, hogy túl könnyen elengedett, így én is túltettem magam a dolgon - vázoltam fel a lényeget az én szemszögemből Bencének, majd egy kis hatásszünet után, hogy feldolgozhassa a hallottakat, folytattam.
- Somával barátok voltunk, nem volt köztünk semmi, míg volt barátom. Persze nem voltunk közömbösek egymás irányába, idővel pedig egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Aztán végül összejöttünk. Vele nem egyoldalú a dolog, kölcsönösek az érzelmeink egymás iránt, ráadásul egyezik a temperamentumunk is. Ő amúgy Rellonos, felsőbb éves - meséltem Bencének nagy beleéléssel. Reméltem, hogy tartós lesz a kapcsolatunk Somával, idáig remekül alakult köztünk minden.
- Na, és veled mi újság? - kérdeztem vissza érdeklődve, hiszen egy kis ideje nem tudtunk komolyabban elbeszélgetni egymással, mivel mindketten eléggé el voltunk foglalva a tanulással és egyebekkel.
- Nehogy azt hidd, hogy megúszod bünti nélkül, te rosszcsont. Legalább száz fekvőtámaszt csinálj itt helyben - élcelődtem vele. Tudtam, hogy érti a poént, hiszen mindig is egy húron pendültünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 5. 09:09 | Link


kabetto

Végül leszállunk, ennyi kockázatos móka még belefért, de tényleg nem lenne túlságosan jóötlet, ha húznánk a szerencsénk fonalát egy pengén tovább. Egyébként is úgy látom, hogy megfáradt a szöszke, de imádom, ahogy tartja magát. Szerintem mikor hazaér, lefekszik, mint egy kis béka. Kár, hogy ne fényképezi le nekem valaki, imádnám cinkelni vele.
- Azt mindjárt gondoltam – mondom és hasonlóan hozzá, leteszem a seprűt, hogy ne zavarjon a beszélgetésben. Végigpillantok rajta, és kíváncsian várom, hogy mi történt vele. Sajnos tényleg elég régóta nem beszéltünk, de mit lehet tenni, sok elfoglaltságunk volt, meg ő is randizgatott ugye, mint azt hamarosan el is mondta. Közben a kérdéseire bólogatok, emlékszem a véla srácra, meg arra, hogy beszéltük, hogy vigyázzon vele, na meg, ha ennyire elzárkózó, akkor tényleg lehet, hogy csak azt akarja. Nem tudom, nem ismerem a srácot egyáltalán, szóval lehet, hogy tényleg csak keresi még önmagát, vagy egyszerűen ilyen.
- Baráti státuszban – ismétlem utána furán nézve rá. -  Mi is státuszban vagyunk, kiskacsa? –  viccelődöm egy kicsit, és átölelem a jobb kezemmel megrázva a vállát, majd visszahelyezem a karom magam elé. –Örülök, hogy sikerült rájönnöd az igazságra és jól végződött – támogatom őt, még a Mihaillal kapcsolatban is, de nem fogok hazudni neki, mert egy barát megérdemli az őszinteséget.
- Na, Soma mindjárt jobban hangzik, mint Mihail… de nem ismerem. Viszont örülök neki, hogy boldog vagy végre, rád fért igazán. Néha ilyen kis szomorú voltál, láttalak ám órákon – vállalom meg, hogy kicsit megdőljön bele, olyan barátian. Tudtam, hogy hamarosan rá térünk az én dolgaimra is, addig ki kéne találnom valami vicceset, amivel egy kicsit megvezethetem. De nem jut eszembe semmi okos, így nem tudom, hogy mihez kezd majd a válasszal.
- Nem sok minden. Bár képzeld, a Karácsonyt Masáéknál töltöttük és tök jó volt. Legalábbis a 26.-a reggelig. Karolát ismered? Márk ágyában talált rájuk Masa, de amúgy rendes volt a srác, mert Karola berúgott a karácsonyi bulin és kimentette. Csaaaak… nem emlékezett semmire az előző napból. Szóval Masa meg reggel poénból rájuk tört és nem tudta, hogy Márk nincs egyedül. Gondolhatod… - mosolygok is meg nem is, mert a reggelis dolgot nem akarom elmondani neki. Maradjon meg Márk hősnek. – Amúgy az is kiderült, hogy Karola a sokadik unokatesóm, és most felveszem a jófej nagybáty szerepét. Például venni fogunk egy telót neki, mert a családja tudod, ilyen nagyon sznob, aztán gőze sincs a muglis dolgokról. Amúgy jó fej Karcsi, érdemes lenne megismerkedned vele – mosolygok immár, mert tényleg jó fej a csajszi, és nem csodálom, ha Márknak tetszik, pedig csak 15 éves.
- Szóval semmi nem történt velem -  nevetek, majd felhozom, hogy milyen büntit is kaphatnék, ha már megszegem itt a csudaszigorú házirendet.
- Százat? Egy baráti státuszban lévő egyénnek? – hitetlenkedem, majd felállok és felveszem a fekvőtámasz pozíciót Viccesen nézhetünk ki így a holdfényben, de hát ő prefi, szóval az van, amit mond. Legalábbis bizonyos  esetekben, haha. Le is nyomok két fekvőtámaszt és ránézek?
- Nem elég ennyi, csókolom? – nézek rá kiskutya szemekkel, legörbített ajkakkal, persze nevetni fogok nemsokára. És remélem nem veszi a fáradságot, hogy rám üljön, vagy mit tudom én…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 7. 20:30 | Link




- Na, nem azért, mintha nem én nyertem volna, mert hát ez nem is kérdés, de lásd, milyen rendes vagyok, simán kiegyezhetünk döntetlenben - közöltem vele határozottan, negédes hangnemben, imádtam húzni az agyát. Tisztában voltam vele, hogy sokkal gyakorlottabb nálam, így nem sok esélyem se lett volna nyerni ellene, de ezt a gondolatot megtartottam inkább magamnak.
- Bizony, abban vagyunk, kedves barátom - vigyorogtam rá jókedvűen. Nagyon egy hullámhosszon voltunk szinte mindig és folyton meg tudott nevettetni.
- Nos, igen. Hát, a szilveszterem elég szörnyű volt, remélem, hogy jövőre jobban fog sikerülni. Egy ideig emésztettem magam a történteken, de rájöttem, hogy nem érdemes, meg mindez már a múlt - feleltem neki kicsit komorabb arccal visszagondolva a történtekre. Nem volt számomra egy egyszerű időszak, de végül sikerült túltennem magam a dolgokon, ebben pedig sokat segített az, hogy Soma végig támogatott, így nem voltam magamra utalva.
- Boldog vagyok Somával, nagyon összeillünk, hasonlítunk egymásra és kölcsönösek az érzelmek - válaszoltam neki mosolyogva, majd játékosan összeborzoltam Bence haját, miután kissé megdőltem általa.
- Ismerem, ő az egyik barátnőm! Húúúúúú, aztaaa! Mekkora lehetett már, mikor Masa rájuk nyitott! Nem lettem volna a helyében. Össze is jöttek vagy csak ott aludt? - kérdeztem kíváncsi tekintettel. Micsoda kalandok, hát elég érdekesen alakult a lány szilvesztere is, na majd kikérdezem, ha találkozunk. Amúgy is lesz mit mesélnünk egymásnak...
- Jaj, igen, hallottam már a szüleiről, nem egyszerű esetek. Én is örülnék, ha lenne telója, akkor többet tudnánk kommunikálni egymással - lelkendeztem a fiúnak. Márk is jó barátom volt, belegondoltam, milyen muris helyzet lenne, ha két jó barátom összejönne.
- Igen. Ha nem baráti státuszban lennénk, akkor ennek a dupláját csinálnád - vontam meg a vállam komoly képet vágva, majd hirtelen elképedtem, mikor nekiállt valóban fekvőtámaszozni.
- Hé, csak ennyit tudsz? Na, ne már! - vontam fel a szemöldököm, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy tovább szívatom, ha már belement a játékba.
- Ha még nyolcat lenyomsz, utána jön a nehezítés - utaltam sejtelmesen magamra, hogy bizony engem is el kell majd bírnia, ha tud.
- Lássuk, mennyit bírsz! Hajrá! - néztem rá szép szemekkel vigyorogva, majd elkezdtem pom-pom lányosan ugrándozni. Én aztán részemről mindent megtettem, hogy ösztökéljem kicsit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 11. 11:27 | Link


kabetto

- Te mindig ilyen rohadt rendes vagy velem, drágám – sóhajtok egyet, majd elhelyezzük magunkat a páholyok egyikében. Beszarás, hogy státuszozik, nekem az annyira rideg valami, én a mi kis kapcsolatunkat pedig sokkal közelebbinek érzem, mint mondjuk egy szövetséges viszonyt.
- Jó, de inkább csak maradjunk barátok. Státusz nem akarok lenni, az olyan béna – nevetgélek vele, danával mindig jó hülyülni, tényleg nagyon sokat jelent a barátsága, még ha igazán kis em mutatom neki. Nagyrészt Masára koncentrálok, de most vessen meg bárki is ezért, még dana sem teszi. Inkább örül, ha eljövök vele ilyen kis illegális kiruccanásokra.
- Jövőre már lehet, két pasival veszel össze egy nap alatt, szerintem is sokkal jobb lehet – vigyorgok rá, de remélem, érzi, hogy csak a vérét szívom, és egyáltalán nem gondolom komolyan. Jó lenne, ha nem kellene menekülnöm előle, mert meggondolatlanságokat beszélek.
- Na végre, kijárt már neked. Örülök. Hékás – összeborzolja a hajamat barátilag, de mégis olyan kis árulásnak érzem. Persze, nem mintha én nem lökdösném a vállammal, de az más, igaz? Nem haragszom ám, csak nevetgélek közben én is. Végül elmondom a Márkos sztorit is Masáéknál, ami tetszik neki, is, ehehehe.
- Hát, ha össze is jöttek valamikor nem akkor. Márk ideges volt, Karola meg zavart, szóval nem hinném – morfondírozok. Gőzöm sincs, hogy azóta mi történt velük, de nem hinném, hogy a randizgatás náluk egyszerű mulatság lesz valaha. Abban sem vagyok biztos, hogy örülnék neki… Mindegy, nem az én dolgom.
- Lesz is, megveszem neki. Szóval lehet majd trécselni. Kérdés, hogy bírni fogom e majd a szófosásotokat – nevetem el magam, mert akárki akármit is állít, a csajok igenis rengeteget dumálnak és olyan dolgokról, amin én csak pislogni tudok. Fura is, hogy Dana velem más, lehet, direkt nem untat hajfestéssel, meg műkörmökkel. Aztán megbüntet. Most is olyan fejet vág, hogy nem tudom eldönteni, hogy viccel van, vagy nem, nyilván az előbbire tippelek. De azért nekikezdek a fekvőtámasznak.
- Nem, tudok többet is, de hát nem csináltam semmi rosszat – morcizok be egy kicsit, majd folytatom, és közben tovább szívja a vérem. A kis szemétláda! Hú, de vissza fogja még kapni ezt, í, de nagy lesz a bosszú. Már nem mosolyogva, de eljutok tízig. Nem mintha megterhelt volna vele, mégiscsak kviddicses vagyok, de most mit szívat az éjjel közepén?
- Megvan a tíz, mit akarsz még? – kérdezem felsandítva rá, továbbra is morgós fejjel. Ha csak szórakozik velem megbánja, ha meg nem, akkor meg meg fogja bánni. Lose-lose helyzet. És elkezd ugrándozni nekem, mintha segítene, hát megölöm! Húúú, de szerencséje van, hogy kedvelem… De miért nem veszem viccesnek? Olyan gáz vagyok ilyenkor, mint egy ötéves! Szóval újra nekiállok, és az arcomba visszaköltözik a jókedv, habár a mosoly még nem látszik. Csinálom, amíg csak bírom, hacsak le nem állít. Ha nem teszi meg, lefekszem a földre az utolsó fekvenyomás után, hason maradok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 11. 23:33 | Link




- Tudom-tudom, pont ezért szeretsz! - vigyorogtam rá egy huncut kacsintás kíséretében. Nagyon jól elvoltunk mindig, könnyen megtaláltuk a közös hangnemet, és ami a legfontosabb, vevő volt a humoromra. Érdekes módon szinte rögtön egy húron pendültünk, miután megismertem, ráadásul benne volt minden mókában, ami másnak szabályszegést jelentett.
- Csupán barátok? Minimum a legjobb barátok! - feleltem neki vidoran, majd belegondoltam, hogy a státusz szócska tényleg elég hivatalos kifejezés. Belegondoltam, hogy mostanság ritkábban találkoztunk, de ez teljesen érthető volt, mert egyrészt ott voltak a sulis elfoglaltságok és mindkettőnknek volt párkapcsolata. Ettől függetlenül mikor összefutottunk, úgy folytattuk a beszélgetést, mintha csak előző nap taliztunk volna utoljára. Igyekeztem azért a jövőben többet együtt lógni vele, annak ellenére, hogy elég sűrű napjaim voltak nekem is. Szerencsére ő is megértette, ha elfoglalt voltam, ebből egyikünk se csinált problémát.
- Te, lüke! - nyújtottam rá a nyelvem, az élcelődős megjegyezése után, majd elnevettem magam. Naná, hogy vettem az adást.
- Én is örülök, mindkettőnknek kijárt a boldogság - néztem rá széles mosollyal, miután jól összeborzoltam a haját. A kelleténél kicsit jobban sikerült, mint szerettem volna, de hát így jár az, aki lökdös a vállával.
- Hű, hát kíváncsi leszek, mi sül ki Márk és Karola kapcsolatából, már, ha lesz valamiféle folytatás. Fogadni mernék egy vajsörben, hogy lesz köztük valami - csacsogtam lelkesen Bencének. Nagyon bírtam mindkettőjüket, Karolára is ráfért már a boldogság, és Márkra is. Belegondoltam, milyen vicces lenne, ha a barátaim összejönnének.
- Szuper, akkor jó sokat fogok trécselni vele! - néztem rá csillogó szemekkel, egye csak meg, amit főzött. Ha már telót kap a lány, akkor használja is ki, már a lelki szemeim előtt láttam, hogy fél napig csak beszélgetni fogunk. Na, jó nem, csak pár órát...
- Tényleg, lenne kedved valamikor eljönni velem a Kísértetházba? Mondjuk valamelyik este, ha ráérsz. Idézhetnénk szellemet vagy csak szimplán felfedezhetnénk - dobtam be legújabb észveszejtő ötletemet a srácnak. Már egy ideje el akartam menni oda, Bencét pedig ki nem hagytam volna a  buliból.
- Ha tudsz többet is, akkor ne a szád járjon, édes! Bizonyíts! - szívtam a vérét, miközben majdnem elröhögtem magam, hú, de szemét tudok lenni, ha akarok... vagy nem is akartam az lenni most? Ki tudja... Miközben elkezdtem lelkesen ugrándozni, le is nyomta sikeresen a tíz fekvőtámaszt. Nagyon ügyes fiú!
- Csak poén volt! - nevettem el magam íriszeibe tekintve, majd gyorsan megindultam feléje, hogy ráüljek a hátára, nehezéket nyújtva neki. Reméltem, hogy nem roppannak meg öreg csontjai, egyszer ugyanis mindenki felett eljár az a fránya idő...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podlovics Natasa Kornélia
KARANTÉN


A középső Podlovics lány
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 53
Írta: 2020. február 12. 01:08 | Link


szombat délelőtt; outfit;
köszi, hogy edzel velem!


Már a tanév elejétől fogva tudtam, hogy tagja leszek a kviddics csapatok egyikének. És nem azért, mert valamiféle látnok képességgel rendelkezem, hanem azért, mert ha egyszer a fejembe veszek valamit, azért makacsul küzdök. Emlékszem azokról a baglyokról, amikben Mór a kviddics mérkőzéseiről mesélt, az izgalomról, ami a meccsek alatt végig uralta, és már akkor lángra kapott bennem a vágy, hogy a jövőben én is hasonló élményekkel gazdagodjak.
A békés, ámde gyors reggelim után egyenesen a kviddicspálya felé iramodom. Az izgalomtól a gyomrom dióméretűvé zsugorodott, tehát csak fele annyi étel fért belém, mint általában szokott. Nem, mintha ez probléma lenne, hisz így kevesebb az esély arra, hogy kidobom a taccsot, ha Maja kemény edzésbe részesít.
Negyedórával a megbeszélt időpont előtt sétálok ki a pályára, hogy minimális professzionalizmusra adjak tanúbizonyságot és bemelegítsek az edzés kezdete előtt. Az idő gyorsabban telik, mint érzékelem, így észre sem veszem, hogy Maja elkésett, csak akkor, amikor bocsánatot kér érte.
-    Szóra sem érdemes – felelek széles mosollyal az arcomon és a termetes ládára pillantok, amikor az a gyepre puffan. Nem ismerem a gyakorló felszerelés kölcsönzésének folyamatát, be biztos vagyok benne, hogy nem lehet egyszerű, hisz akár balesetveszélyes is lehet, ha valaki nem célszerűen használja. – Igen, be – válaszolok a kérdésére, de a válaszomnak ellentmondva nekiállok bemelegítő gyakorlatoknak csak azért, hogy ne álljak tétlenül, míg Maja is elvégzi a sajátjait.
-    Nos, én is csak családi mérkőzéseken fogtam, de a repülésem egészen jó. Mármint, igencsak messze állok a profiktól, de azt hiszem simán be lehet sorolni az átlagos kategóriába – mélázom el a seprűlovaglási teljesítményemen. Az, hogy imádok száguldani, valószínűleg nem befolyásolja túlságosan a tudásom, csak a motivációm, ami már most szüntelenül csak nő.
-    Talán jobb lesz, ha magad döntöd el. Mint tapasztalt játékos, biztosan jobban határozod meg, mint én – teszem még hozzá ötletemet. Elvégre Maja ismeri az ellenfelek egy részét és gondolom, hozzájuk képest fog értékelni, míg én csak a rokonaimhoz viszonyítva tudok véleményt nyilvánítani. Lehet, hogy ami otthon átlagosnak számít az itt átlagon alulinak.  
Utoljára módosította:Podlovics Natasa Kornélia, 2020. február 12. 01:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jáger Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
Írta: 2020. február 21. 01:54 | Link

Edzés

Megbeszélték a többiekkel - azaz inkább a nála kezdeményezőbb szociális érzékkel rendelkezők találták ki, majd meggyőzték őt is, hogy érdemes lenne edzeni, kicsit összekovácsolni a csapatot az idény előtt. Nagy nehezen találtak többeknek megfelelő időpontot, miután egyeztették a vizsgáikat, órarendjeiket, különóráikat és egyéb elfoglaltságaikat, így esett a választás erre az időpontra. Sára pontosan érkezik, sőt, előbb is, hogy legyen ideje átöltözni, a cuccainak a nagy részét pedig elzárja az öltözőben, csak a telefonját hozta magával, amit majd tervei szerint a padon hagy. Maximum lesz olyan balszerencséje, hogy véletlenül pont oda ütik a gurkót. Révén, hogy nincs sajátja, mint néhányaknak, az eridonos lány az iskola által biztosított gyakorlóseprűk egyikét vette el, azon lebegve ücsörög a pálya szélén, kezében a rúnázott mobilon pötyögve, mint a legtöbb technológiával fertőzött tini. Mentségére legyen szólva, jobb oka van rá, mint a candy crush vagy a cuki cicás videók.
Az idő viszonylag jó, kissé borús, de összességében lehetne rosszabb is. Kellemetlen lett volna, ha az edzést elrontja egy nagyobb eső, nem biztos benne ugyanis, hogy nem menne-e el az emberek kedve a kinti "találkozójuktól", csak mert nem akarnak bőrig ázni. Önállósította magát annyira, hogy kikérte a seprű mellett a gyakorlólabdákat is, a kvaff, illetve a gurkók is egy-egy dobozban pihennek. Az utóbbiak koffere néha megmozdul, mintha éreznék, hogy a használatukra készülődnek, s már előre mocorognak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 21. 13:13 | Link

Viharmadarak Edzés

Hű, edzés, hű edzés, hű edzéééééééés! Maja megengedte, hogy én tartsam! Jeeee… mármint szerintem csak tesztel, de hááááá! Én vagyok az edző, bizony! Úgyhogy nagyon beállítottam a hajam is, meg minden, mágikus tintával ráírtam az edzőruhámra, hogy Edző bácsi és… be vagyok szarva! Az előkészületek jól mentek, mármint a ruha, meg az ilyenek, de eddig még csak résztvevője voltam kviddicsedzéseknek. Minden Levitás büszke lenne rám – még lehet, hogy Márkó is – amennyit egész délelőtt a könyvtárban töltöttem és ilyesmiről kerestem. Fizikai felmérés, meg dobómozdulatok, ütőkarbantartás. A fejemben ezernyi gondolat repked, miközben a pálya felé tartok. Nos, egyvalakit nem hívtam meg komolyan az edzésre, Várffy professzornak egy baglyot ugyan küldtem, hogy ha szeretné megnézni az edzést, az ekkor és ekkor lesz. Azért na, mindennek van határa, ennek lehet nyolc is! Azért remélem, a fontos teendői nem engedik meg neki, hogy kijöjjön, és akkor nem égek be annyira a többiek előtt. Nagyjából összeállítottam, hogy mit fogunk ma csinálni, pár alaptaktikát, meg bűbájokat, amivel a kviddicsppályán lévő cuccokat kezelni lehet. Még a telefonoknak is hoztam egy elvilegtörhetetlen dobozt, hogy akinél van, az majd oda teheti, ha akarja, hát ennyire figyelek én mindenkire, mint egy igazzzi e-d-z-őőőőő! Remélem, ma Masa ráér, mert utána mennék az ölébe zokogni, hogy béna voltam és vigasztaljon meg! Olyan jó lenne, ha itt lenne, csak rápillantanék és élvezném, ahogy szurkolna és erőt adna nekem. Csak hát a másik csapat tagjaként nem lett volna túl okos dolog meghívni őt, igaz? Nem igaz! De már mindegy, nem hívtam és… nyugi Bence, nagy levegő, jó leszel. Ahogy meglátom a pályát messziről, egyre ólmosodni kezdenek a lábaim, és belassulok. Kezemben egy halom pergamen, hátamon pedig a hátizsákban lapuló edzőcuccom, igen a szuper feliratos tréningruhával egyetemben. Észre sem veszem, hogy már percek óta állhatok és a kezemben szorongatva bámulom az építményt, aminek neve kviddicspálya of Bagolykő Mágustanoda.
- Helló Bence, edzésre? – a hang, mint egy villám úgy hasít át a fülemen keresztül az agyamba az ismerős hang, Dana. zavartan kapom fel a fejemet, és látom, hogy mosolyog. Sosem tudom, hogy ironizál, vagy sem, de most talán nem.
- Aha, mindjárt kezdünk, rohannom kell, szia – sikerül elmosolyodnom és gyorsan adok az arcára egy puszit, majd elindulok sietős léptekkel az öltözők felé. Magam előtt látom, ahogy furán nézhet utánam, az elhalkuló és döbbent „szia”-t lehet, hogy már csak beképzelem. Végül berongyolok az öltözőbe és gyorsan átöltözök, majd a dobozzal és az egyik gyakorlóseprűvel kisietek a pályára, ahol egyelőre csak Sára nyomkodja a telóját a seprűjén üldögélve. Gyorsan körbepillantok a lelátón, szerencsére a prof nem jött el, hála Merlinnek! Mindjárt jobban is vagyok, de tényleg.
- Szia Sára! – üdvözlöm a lányt, akitől nem messze látom, hogy a labdatartó dobozok is itt vannak már. Merlinre, olyan béna vagyok, hogy ezeket ki sem hoztam volna! – Amúgy hoztam ilyen dobozt a telóknak gurkók ellen, szóval, ha gondolod, majd dobd bele a telód, de ne legyen nálad, ha már kezdünk, légyszi – nem szeretném, ha elvenné a játékosok figyelmét egy csörgés, vagy egy üzenet. Leülök az egyik kispadra, és tanulmányozom az edzéstervet, amit csak jóindulattal lehet annak nevezni. Megvárom, amíg mindenki ideér, majd eléjük állok és fújok egy nagyot.
- Na helló Viharmadarak! - nézek szét a társaságon. - Szerintem kezdjünk is bele. Egy gyors bemelegítés, aztán repülünk. Két kör futás, a félpályáig és vissza, majd nyújtunk, meg ilyenek… úgyis mutatok mindent. Gyertek – intek a fejemmel idegesen vigyorogva, majd elindulok és felgyorsulok kockogó tempóra. A félpályától vissza magasláb-emelés, meg sarokemelés, oldalazás, felváltva és a többi. Mikor végzünk, a karjaimmal a lábamra támaszkodva fújtatok. Egy kis nyújtást és karkörzéseket mutatok még be a többieknek, nem felejtve el a derekat és a nyakat sem, ha már körözünk.
- A hajtók álljanak párba, ha valaki kimaradna, az csatlakozzon be valamelyik pároshoz.  Az első feladat passzolunk egymásnak, előbb lassú tempóban, aztán teljes sebességgel. Ne feledjétek figyelembe venni a távolságot, a sebességet, a szelet. A terelők álljanak egymással szemben középmagasan a kezdővonalra és „passzolgassák” egymásnak a gurkókat. Fogók! – előveszem a cikeszt és kiengedem. – A laszti tálalva, kapjátok el. Aki győz, az adja a büntit a másiknak - kacsintok a fogókra. – Ha mindenki kész, kezdhetjük, a következő feladat már izgalmasabb lesz – kacsintok, majd felpattanok a seprűre, magamhoz veszem a terelőütőm és a startpontra állok, és a párommal elkezdem az edzést.

//Nyugodtan lehet bárki bárkivel az instrukciókkal párhuzamban, azaz egy poszton lévővel. Az NJK-k is itt vannak. A következő feladatig nyugodtan írhattok bármennyit, de legalább egy-egy hsz legyen. A következő feladatot/kört 2020.02.24. estefelé írom/kezdem. Adok még két napot, hátha van kedvetek/időtök.//
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. február 24. 21:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. február 21. 20:45 | Link

Thándörgalambok

Én egy nagyon jó fej csávó vagyok, akárki akármit mond. De most tényleg, ha nem az lennék, szerintetek egyáltalán elvállaltam volna, hogy beiratkozom a helyi hülyékhez a kviddics csapatba? Holott már annak gondolatától is rosszul vagyok, hogy én a szexen kívül valahogy is megmozgassam a testem? A lepedő akrobatika is sport, kérem szépen. Valahol biztos is.
Mondjuk egy dolog miatt örülök nagyon a fejemnek. És hogy mi az, kérded te, aki most ezt olvasod? Nos, Szívecském, hallottál már olyanról, hogy öltöző? Bizony, az a hely, ahol egy csomó pasi vetkőzik szinte meztelenre, hogy aztán ruháikat félredobva vegyék fel az esedékes csapatuk mezét. Persze amikor a szép idomaikat mutogatják, legtöbben nem számolnak vele, hogy vannak olyanok is a helyiségben, mint amilyen én is vagyok. Két kapura játszó genyagép, aki arra izgul, hogy látja a domborodó gatyájukat. Nos igen, mennyire jó már, ha biszex vagy!
Épp egy csomó srác hagyja el nevetve a szekrényekkel teli helyiséget, mikor én kezeimet alaposan megtörölgetve kilépek a mosdó kabinjából. Mancsaim még ragadnak, akárhogy is törölgetem őket, és a mosás se nagyon segít rajtuk. Aztán nem baj, majd jobban fogom a seprűt alapon átveszem a gönceim. A tároló ajtaja hangosan záródik be, ahogy mindenemet, kivéve a telefonomat és a cigis kellékeimet, elteszem belé. Már a melegítőmben feszítek, cipőmet lustán kötözöm be. A francnak sincs kedve edzeni. Minek az? Csak megizzadsz, büdös leszel, meg másnak fájni fog minden porcikád. Semmi előnye sincs. Így mikor haverjaim belökik az öltöző ajtaját, vígan csatlakozom melléjük, hogy a pálya mellé menjek el velük szívni egy kicsit.
Jólesően fújom ki a füstöt, szabad kezemmel bőszen nyírva a zombikat felrúnázott telefonomon. Mostanság órákon is ezt nyomom, s igaz sosem voltam egy figyelmes fajta, legalább most van rá ürügyem is, hogy miért nem. Épp egy élőhalott fejét vágom le hangos csattanással, mikor kiabálásra leszek figyelmes. Ütemes számolás hangzik el a távolban, mire haverjaim nevetésben törnek ki.
- Figyeld a sok kis nyomit. Fuss Forest, fuss! – Kiáltja Oliver, hangjából csak úgy süt a gúny és a megvetés. A támogató pincsijei vele együtt kezdenek el hahotázni, mire én először oda sem figyelek, csak kuncogva elhúzom a szám.
- Amúgy Theon, nem te is ennek a csapatnak a tagja vagy? Jó hogy inkább velünk lógsz. Tuti szétvernék a csinos kis segged a pályán – markol bele a srác birtoklóan, mondatának utolsó hányadát fülemhez hajolva suttogja el.  Én undorodva húzom el szám a háztársam mosolyától, na meg szájszagától. Aztán valami bekattan. Bizonyítani akarok, hogy ez nem így van. Hogy én bizony megállom mindenhol a helyem. Leveszem a fiú kezeit magamról, majd szó nélkül, s bár nagyon morcosan, de elindulok az edző diákok felé.
Jól megkésve érek oda, a bemelegítésnek már rég vége, párokba állva küzdenek társaim a túlélésért. Szó nélkül fogom meg Sára kezét, majd rántom magam után. Labda sincs nálam, telefonom is még a zsebemben krákok, valamint a cigi is még ujjaim közt ég. Egyáltalán nem úgy festek, mint aki tényleg itt akar lenni. Mert valójában nem is.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. február 21. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. február 22. 14:37 | Link

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Kényelmes tempóban kocog a kviddicspálya felé, mint minden reggel és minden második nap délután. Ilyenkor télen különösen nehezére esik a szabad levegőn gyakorolni, de az edzések a bajnokság közeledtével egyre csak sűrűsödnek. Bár tavaly elhozta az aranyat, nem maradhat tétlen, hiszen már csak egy évig versenyezhet ifjúsági kategóriában, s feltett szándéka ezúttal is első helyen végezni. Az erőnlét termében rendszeresen megfordul, sokat nyújt és erősít, mégsem gyúrta magát NDK-s birkózónőre, mi több, kifejezetten vékony, szinte már csontos alakja van.
Az öltözőn átsuhanva egyenesen a pályán találja magát. A hűvös szél belekap kigombolt kabátjába és derékig érő, hosszú szőke hajába. A tél derekán nem túl jó ötlet ilyen lengén öltözve edzeni, másképp azonban nem tud. Sajnos a kívánságok terme nem kifejezetten alkalmas beltéri gyakorlásra, noha tény és való, hogy valóban minden kívánságot teljesít.
Már épp belenyugodna a ténybe, hogy ismét egyes-egyedül fogja szórakoztatni magát, mikor a lelátók alatt egy másik diákot pillant meg. Azt egyértelműen látja, hogy fiú, ahogyan azt is, hogy nem sokszor ült seprűn életében. Elég ingatagon egyensúlyozik rajta és meg-megbillen, mintha keresné a fogási pontot - sikertelenül. Közelebb érve tudja csak kivenni a bongyor fürtök tulajdonosát, aki ismerősnek tűnik számára valahonnan, de nem tudná megmondani, pontosan mikor vagy hol látta. Mire odaér, Petya végképp kibillen egyensúlyából, azonban a lány gyorsabb, mint a gravitáció. Automatikusan nyújtja ki kezét, hogy elkapja a tehetetlenül leboruló testet, ezzel pedig sikerül megállítania az elkerülhetetlent.
- Óvatosan! - megtöri a reggeli csendet, de nem élesen. Mivel még fiatal, hangja némiképp vékonyabb, nem túl érces, inkább csilingelő és fiatalos. Abból már kinőtt, hogy cincogásnak hallatszódjék, de érezhetően lesz ez még erősebb is. - Az a baj, hogy nem jól helyezed a súlypontodat. Fontos, hogy ne csak kézzel, hanem lábbal is kapaszkodj és érezd a seprűt. Álló helyzetben se könnyű, de ha repülni fogsz, akkor simán lepotyoghatsz róla, ha nem vigyázol - a veteránok ösztönösségével magyaráz, bár nem kérdezték. Hatalmas őzike szemei kedvesen csillognak, s ajka is mosolyra húzódik, hisz számára természetes, hogy kedves és segítőkész. A repülés az élete igen fontos része, ha pedig mást is megtaníthat rá, hát megragadja az alkalmat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 23. 22:17 | Link


kabetto
 
Csak nevetek, ahogy visszapiszkál, megszoktam már ezt tőle, és valószínűleg el is várom. ha nem tenné, biztosan rákérdeznék, hogy mi baja van. Örülök, hogy ő volt az egyike azoknak, akiket megismertem, és valamiért mégsem gondoltam vele többre barátságnál. Csak olyan fiúsan, hogy na, de az már régen volt. Tökre örülök, hogy van egy igazi lánybarátom is, aki hasonló habitusú, mint Masa. Hmm, lehet, hogy ezen el kéne gondolkodnom… de például Alízka, vagy Lau – jujj, de régen láttam már őket, jó Merlin – teljesen más karakterek, szóval mégsem csak a bolondos embereket kedvelem. Ami kicsit furább, hogy srácból, meg nemigen van. Falkont már egy éve nem láttam a szobán kívül, akkor is csak köszöntünk, a többiekre maximum órákról emlékszem, és nagyjából szünetekben dumálunk semmi értelmesről.
- Oké, oké, de ne legyünk hivatalosak a státusszal. Persze, hogy legjobb barátok vagyunk te. Még akkor is számíthatsz rám, amikor utálsz éppen – na, most már ezt tényleg kibeszéltük ezt, szóval inkább térjünk át az ő szerelmi életére, az enyém úgysem olyan változó, mint az övé. Azt viszont nem mondanám, hogy nem érdekes az enyém, mert tele van élménnyel. A nyelvnyújtásból már szerintem medált csinálhatna és mutogathatná, hogy éppen mire gondol. Nevetek a lükézésre, mostanában a csípős szája is visszatért, de egy kicsit moderáltabb formában.
- Nem állom, mert szerintem is lesz. Túl nagy bolondság az, ami köztük van, nem lehet, hogy ne legyen semmi – persze más kérdés, hogy Karola az unokahúgom és még csak tizenöt éves, Márkó, meg annyi, mint én. De persze, miért is ne lehetne szerelem belőle, nem korhoz kötött ez, kérdezzétek meg Theont. Fujj, inkább mégse kérdezzétek meg azt a srácot! De a telefont nem hagyhattam ki, és finoman célozgatok is, hogy nem kéne állandóan dumálni, de persze fognak.
- Jó, majd külön csevegőbe – most rajtam a sor nyelvnyújtás-ügyileg, és rám jön a nevethetnék is, mert tuti lesz külön csoportjuk a csajoknak, amikor arról van szó, ami nem rám tartozik. Nem tudom, hogy mi lehetne ilyen, de biztos van.
- Oké, menjünk – csapok le az alkalomra, még úgysem voltam a kísértetházban, nem tudom, hogy milyen lehet, de mindig kíváncsi voltam rá. Aztán egyedül nem volt kedvem, meg gondolom valamennyire rémisztő is, nem baj, ha van valaki még velem, úgy nagyobb az Eridonos bátorság is.
Miért is ne büntetne meg?! A legjobb barátját?! A fene sem érti a csajokat. Nem beszélve arról, hogy szurkolni kezd. Tíz fekvőtámasz miatt, mi ütött belé?
- Jobb poénjaid voltak eddig – csinálom tovább, és odalép hozzám, majd rám ül. Nem mondom, vagy háromszor még kinyomom, de utána így bemelegítés nélkül nekem elegem lett az egészből, így nem mozdulok a földről. Annyira nyomom ki magam, hogy kapjak még levegőt, mielőtt szépen a lelátóba építene.
- Remélem tetszik, te perszóna – nyöszörgöm alatta, pedig biztos vagyok benne, hogy egy mozdulattal le tudnám lökni magamról, ha nagyon akarnám. De most belemegyek a játékba, hogy ő a nagy prefektus. Amúgy tényleg vicces, hogy olyan hülye vagyok, hogy megcsinálom.
- Többet nem csinálok, akár le is vonhatsz – próbálok felé fordulni és olyan arcot vágni, amitől remélhetőleg megijed. Most én jövök a szívatással, kisanyám!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. február 24. 15:27 | Link

Layla
én, a Seprűlovag | megjelenés

- Mi… baja… van… ennek… a… szarnak? – lihegem, miközben próbálnék végre a magasba repülni seprűmmel. Jelentkezni szeretnék a Red Squadron csapatába, és mivel eddigi életem során nem igazán próbálkoztam a seprű szakszerű lovaglásával, ezért is annyira kétségbeesett a hangom. Habár nem hallja senki sem. Körülbelül két méterre ringatom magam a földtől, de látszik, hogy nem gyakran csinálom ezt. Ide-oda imbolygok rajta, s néha dühömben meg-megcsapom a „nyergét”. Kisfiús megoldás? Eléggé. De egyelőre ne is várjunk tőlem többet. A dolgok általában jól sülnek el, amikbe belefogok, de ez annyira távoláll az én teljes lényemtől, hogy nem is tudom miért jelentkeztem. Vagyis totálisan tisztában vagyok vele, hogy mégis mi a tervem, hiszen nem hiába kezdtem el kondiba járni Benivel. Valamennyire már erősödtek a karjaim elvégre, ha nem így lenne, már réges-régen lepottyantam volna a seprűről. Torkomat köszörülve, elégedett képet vágva húzom ki magam „paripámon”. Megy ez akár a biciklizés. Márpedig az igencsak jól megy.
~ Na mi van, mi? ~ gondolom magamban bízva. Ám ekkor elengedem jobb kezemmel a nyerget, s félig-meddig lefordulok a seprűről.
- Hó! – kiáltom el magam, mintha egy lovat próbálnék megnyugtatni. De nem javul a helyzet, nem hallgat rám a söprű, ezért kétségbeesetten kezdek kapálózni. Próbálom a föld közelébe terelni magukat, hiszen két méter magasból nem lenne fájdalommentes a landolás. Szemem sarkából mintha egy alakot vélnék felfedezni, noha ő most a legkevesebb bajom, ezért folytatom magam mentését, amikor már majdnem a gyepet érzem lábaim alatt… és hopp, nem bírja tovább a karom; a földön végzem. Vagy mégsem. Valaki megfog, érzem ujjait pulóveremen, amire annyira zavarba jövök, hogy azonnal felpattanok, finoman bár zavartan ellököm magam tőle, és vöröslő arccal fordulok felé. Ismerem őt. De honnan?
- Szia – köszönök bambán, miközben vonásait kezdek fürkészni. Amikor érzem, hogy már túl sok idő telt el azóta, hogy csak bámulom őt, gyorsan megrázom a fejem és feszülten tarkómhoz kapok. – Kösz amúgy – mutatok kezemmel felé, mintha nem tudnám kordában tartani azokat. – Éppen egy új trükköt gyakoroltam – próbálnék menőzni. Elvégre nem mondhatom, hogy még meg sem tudom ülni a seprűt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. február 24. 15:29 | Link

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Nem lett volna kötelessége segíteni a fiúnak, ő mégis automatikusan rohant oda, egy őz magabiztosságával szökellt a seprűhöz, majd kapta el a zuhanó testet. Szerencsére épp jókor érkezett, máskülönben Petyával együtt esett volna ő is, így viszont meg tudta támasztani és ismét egyenesbe forgatni. Hatalmasra nyílt szemeivel kíváncsian fürkészi a másikat, aki láthatóan zavarban van, ezen pedig nem sokat enyhít a tény, hogy Layla nem nagyon mozdul mellőle.
- Nagyon szívesen - kedvesen mosolyog rá, mert nem veszi magára az eridonos viselkedését. Maradjunk annyiban, hogy nem tűnik túl őszintének, de nem baj. Emlékszik, ő is ilyen volt, mikor először ült seprűre és jó akart lenni, de a nagyok mentek neki segíteni - vagy akár csak olyan, aki ügyesebb volt.
- Hát persze - próbálja visszatartani azt a mosollyal egybekötött nevetést, amit egyébként képtelen, így pár pillanatig halálos komolysággal bólogat, utána viszont csak kiszalad egy apró kuncogás. Mivel nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni Petyát, így úgy dönt, nem kezdi el aszerint tanítgatni, ahogy szerinte érdemes lenne. Helyette kezében tartott seprűjére ül és könnyedén száll fel vele. - A dolog titka az egyensúly - mindkét kezével elengedi a nyelet, hogy megmutassa, pusztán a lábával és súlypontjának irányításával is biztonságosan tud rajta ülni. Furcsa is lenne seprűakrobataként lepotyogni a járgányról. - Add ide a kezed, segítek - kedvesen nyújtja ki jobbját, hogy a fiú megfoghassa, mert ha így tesz, akkor a magasba emelkednek mindketten. Layla pedig egy pillanatra sem engedi el az eridonost.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. február 24. 15:30 | Link

Layla
én, a Seprűlovag | megjelenés

Annyira elidőzök a lány vonásain, hogy biztosan megnyernék egy bugyuta „troll-utánzó” versenyt. Nagyot nyelek, és miután menőn rendeztem magam – és teljesen hihetően – újra megpróbálkozom azzal, hogy normális ember módjára tekintsek rá. Ismerős valahonnan. Persze, buta; egy iskolába jártok. De nem. Valami szakkörről vagy edzőteremből. A fene sem tudja. De ismerem őt, és már többször figyeltem fel rá. Biztosan a szokatlanul szép vöröses hajkorona teszi. Ritka ez a szín természetes formájában Magyarországon, ezért feltételezem, hogy nem is teljességében magyar származású a hölgyemény. Túl sok gondolat. Megrázom magam.
- Komolyan – mondom megjátszott felháborodással, amikor meghallom azt a bizonyos mosolygós hangsúlyt abban a „hát perszében”. Eddig tág szemeim összeszűkülnek, és játékosan kutatom a lány tekintetét bocsánatkérésre várva. Nagyon átlátszó volt, tudom. De fenn kell tartani a látszatot. Éppen magyarázkodni kezdenék, amikor azon kapom magam, hogy a lány hűlt helyét bámulom magam előtt. Gyorsan kapom fel a fejem, és nézek utána. Szerencsémre nem esik az eső, mert úgy járnék, mint a buta libák; nyitott szájjal nézek felfelé, és csodálatból belefulladnék az esőcseppekbe.
- Aha, neked könnyű – mutatok rá felháborodva. – A húsz kilóddal – teszem hozzá gyerekes duzzogással, alig hallhatóan. Ekkor magam mellé tekintek. A seprűm. Meg kéne próbálnom? Ajkaimat összeszorítom, majd egy halk utasítással máris a kezembe ugrik a seprű. Ahogyan a repüléstan órákon is mutatták. Vicces lehetek.
Mikor végre az ujjaim között érzem a nyelet, felpattanok rá. Néhány „hé” és „hó” közepette emelkedek meg a földtől, miközben ijedt tekintetemet a lányéba fúrom.
Ekkor jön ismét jól a segítség, mert elveszítem az egyensúlyomat – amiről éppen tanulnom kellene –, de gyakorlótársam megfog. Erősen, mégis sajátos finomságommal fogok kezére, aki olyan bikamód tart meg engem, hogy le a kalappal.
- Innen már ne erőltessem a dumát, hogy trükköztem az előbb, ugye? – kérdem egy fancsali mosoly kíséretében, szemeim kedvesen csillognak. – Petya vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. február 24. 15:31 | Link

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Határozottan szórakoztatónak találja a fiú erősködését, ám a végére az is világossá válik számára, hogy mindez pusztán komédia. Nem is teketóriázik hát sokat, a lélekápolást meghagyja a sportpszichológusoknak, ő seprűre pattan és már a levegőben is van. Nincs csodálatosabb érzés ennél, csak ne lenne ilyen hideg!
- Ugyan már, ne viccelj. Nálam háromszor nagyobb emberek is úgy repülnek, akár a madár. Ne add fel - kedvesen mosolyogva nyújtja ki kezét, míg arra vár, hogy Petya végre megülje a járgányát és megpróbáljon elrugaszkodni a földtől. Nem kell szemüveget vennie, hogy pontosan jól lássa, mennyire bátortalan és ingatag a fiú pozíciója, mi több, könnyedén lehet belőle esés is - pedig hol van még az igazi magasság?! Csillogó szeme találkozik a másik kétségbeesett íriszeivel, mosolya még inkább kiszélesedik, vékony ujjai pedig finoman, ámde határozottan kulcsolódnak az eridonosra.
- Eddig is felesleges volt - végre valahára őszintén, mélyről jövően nevet fel, csilingelő hangját visszhangozza a teljesen üres kviddicspálya. Nem tehet róla, a hősködést mindig is inkább mulatságosnak vagy aranyosnak tartotta, hozzátéve, hogy némiképp gyermetegnek is. De érthető. Ki akarna beégni más előtt? Talán Layla is füllentett volna, ha arról van szó. - Én pedig Layla - kedvesen biccent egyet, elvégre a kézfogás részen már rég túl vannak. Szemeivel végigméri Petyát, ami elsőre talán zavarba ejtőnek is tűnhet, a valóságban nem bújik meg mögöttes szándék.
- Először is húzd ki magad. Nagyon fontos, hogy tudd, hol van a súlypontod. Ezt úgy fogod tudni megtalálni, hogy picit kísérletezel, hol fogd meg a seprűt, egészen pontosan milyen szögben ülj rajta. Egy idő után rá fogsz érezni - nem igazán tud konkrét instrukciókat adni, az viszont biztos, hogy nem engedi el az eridonos kezét. Bár nincsenek magasan, épp csak a föld felett lebegnek, de innen is lehet nagyot és rosszul esni. Szívére venné, ha az ő mentorálása alatt esne baja, így kicsit eltolja a saját edzését, hogy a fiú magabiztosabban repkedhessen. Vagy egyáltalán repkedhessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. február 24. 15:32 | Link

Layla
én, a Seprűlovag | megjelenés

Hangosan felnevet, én pedig kiskutya módjára döntöm oldalra mosolygó fejemet. Nem teljesen értem, hogy miért nevet, amit zavart mosolyom egyértelműen elárul. Azonban egy idő után nem is érdekel, csak a nevetése visszhangzik koponyámban. Hangja csilingelő, és őszinte, ami manapság igen ritka. Elvarázsolt tekintetemmel követem őt egy ideig, majd amikor visszavándorol rám tekintete, egy mosollyal hálálom meg az élményt, amit nevetésével adott nekem. Legbelül furcsa érzés fog el egy pillanatra, de nem tart tovább a pillanat tört részénél. Mindenesetre nem tapasztaltam ilyet az utóbbi időben. Nyugi! Nem kell ennek nagy jelentőséget tulajdonítani. Pusztán szeretem a kedvességet. Az őszinte kedvességet. Ezért vált jó barátommá Thomas is.
A bemutatkozásnál kékjeimet le sem veszem a lányról. Kíváncsian várom, hogy meghalljam a nevét, és végre azt is tudjam párosítani a karakteres archoz.
- Nagyon örülök, Layla – mondom felnőttesen biccentve, ami furcsamód keveredik gyermeki finomságommal. Egy mosolyt még ejtek felé, azonban szemeim hamar kidüllednek, amikor kissé meg is ingok seprűmön. Elvégre teljesen elfelejtettem, hogy mit is próbálnánk gyakorolni éppen. Nincsen kamu, nincsen megjátszott baromság. Gyakorlás van. Teljesítenem kellene a kviddicscsapatban, és itt van Layla is. Végigmér. Ahogyan én is végigmértem őt. Nincsen ebben semmi furcsa. Ismerkedünk.
Ekkor kapom az utasításokat. Kihúzom magam és nagyokat pislogok a lányra.
- És azt honnan tudom meg? – kérdem a szakmai pontosítás érdekében. Honnan érzem azt a súlypontot? – Az az lenne, ahol már nem nagyon ingok, ugye? Mert azt el tudom mondani, hogy egy test egyenlő, elsőrendű nyomatékú részre osztó egyenesek metszéspontját nevezzük annak. De hogy hogyan találom meg? Fingom nincs.
A koncentrációban összehúzom szemeimet, szemöldökömet, és olykor még nyelvem hegye is előbukkan szájam jobb szegletében. Ekkor megkapom az instrukciót, amire újra kihúzom magam, és megpróbálom megtalálni a pontot, de csak ide-oda imbolygok. – Ez… - hallatok egy két „hé”-t és „hó”-t ismét. – Így jó? – kérdem, de nem nézek a lányra, csak magunk alá, hiszen úgy érzem, hogy egyre magasabbra kerülünk, pedig még nem is emelkedtünk. – Te… - kezdek bele. – Mióta repülsz? És… - ekkor megtalálom a pontot, ahol kevésbé ingok. – És miért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. február 25. 10:13 | Link

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Sokan azt hinnék, hogy seprűakrobata karrierje és a bajnokságokon elért sikerei egy beképzelt, önző és flegma emberré tették, azonban érdekes módon a verseny sem tudta annyira megkeményíteni, hogy ilyenné váljon. Mi tagadás, neki is vannak pillanatai, amikor kibírhatatlan, de őszintén? Tinédzser. Az a minimum, hogy néha napján fellázad és elviselhetetlenül viselkedik, hisztizik és toporzékol. Akkor kéne megijedni, ha ilyesmi nem fordulna elő.
Igyekszik hasznos tanácsokat adni, bár nehezére esik. Tulajdonképpen seprűre született, apja onnantól kezdve szoktatta a járműhöz, hogy biztonsággal ráültethette, így előbb tanult meg repülni, mint biciklizni. A fene se emlékszik már, hogy találta meg először az egyensúlyát.
- Mondjuk onnan, hogy nem akarsz leborulni a seprűről - beharapja alsó ajkát, megpróbálva visszatartani a feltörni készülő nevetését. Nagyon édesnek találja Petya első bizonytalan mozdulatait, ahogy mindent beleadva koncentrál arra, hogy megmaradjon a nyélen. - Mmm, elvileg az izmaidnak segítenie kéne. Mármint a hasizmod és a deréktáji izmaid elég sokat segítenek a stabilitás megtartásában. Vagy legalábbis szakmailag ez a lényeg - megvonja vállát, mert igazából belemehetne konkrétan abban, hogy mely szervei milyen létfontosságú részét képezik az egyensúlynak. Nem valószínű, hogy az anatómia lesz a súlypont kérdés megválaszolásának kulcsa, de bármikor szívesen tart kiselőadást, ha erre van szükség.
Érdeklődve figyeli, ahogy az eridonos lassanként, bátortalanul kezd ráérezni a dologra. Csak ne nézne állandóan lefelé! Layla-nak szent meggyőződése, hogyha folyton a mélybe tekintünk, előbb-utóbb oda is jutunk. Szóval már tudja, mi lesz az első dolog, amiről leszoktatja majd Petyát.
- Egész jól alakul - biccent egyet, de nem engedi el a fiú kezét, lévén túlzottan ingatag a helyzet ahhoz, hogy hagyja csak úgy lepottyanni. Próbál segíteni a megfelelő pozíció felvételében, miközben azt is kisilabizálja, hogy mire akarnak utalni a mondatrészletek. Tudjátok, bármennyire jól beszéli a magyart, alapvetően még mindig francia, akadnak nehézségei alkalomadtán. - Óóó, én már nagyon kiskorom óta repülök - több se kell neki, azonnal csicseregni kezd, mert erről aztán naphosszat tudna mesélni. - Apukám nagyon szerette volna, ha a bátyám kviddicses lenne, de az nem jött össze, így engem szoktatott a seprűhöz. Anya szerint viszont túl durva lett volna az a sport, kellett valami más. Imádok táncolni és nem is megy rosszul, úgyhogy kisütötte, menjek el seprűakrobatának, de ennek most már tizenkét éve. Tavaly megnyertem az ifi bajnokságot is - kipirult arccal, csillogó szemekkel, enyhén hadarva mesél, amikor pedig eldicsekszik eredményével, még jobban elvörösödik. Nem az a figyelemhajhász típus, de valamiért úgy érezte, Petya nem érti majd félre. Nos, reménykedjünk benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. február 25. 11:43 | Link

Layla
én, a Seprűlovag | megjelenés

Nem értem én ezt az életet néha. Hogyan lehet az, hogy egy ilyen magas szintű bárd, mint én, akinek már dualban lassan több agility-je van, mint egy normál tolvajnak nem tud megülni egy seprűt? A gondolatra elmosolyodok, hiszen eszembe jut, hogy ma este bizony lesz egy kis szerepjáték a srácokkal az eridon toronyban, s az biztosan millió meg egy tapasztalati ponttal fog megajándékozni engem. Nem úgy, mint ez a halandó forma, amiben próbálok megmaradni a levegőben. Layla nagyon nagy segítség és eléggé jó tanárnak és társaságnak bizonyul, már szinte kezdem is elfelejteni, hogy nem a talajon vagyunk. Zöldesbarna szemei után kutatok, miközben zavartan fel-felnevetek vele együtt, hiszen csilingelő nevetése teljesen elvisz engem egy olyan irányba, ahol minden olyan felhőtlen és boldog, hogy nem tudom nevetés nélkül hagyni – még ha nem is vagyok benne teljesen biztos, hogy min is kacagunk. Szabad kezemmel tarkót vakarok, miközben a boldog zöldesbarna szemekbe tekintek. Szemeim csillognak, arcom felveszi azt a furcsán bájos fogatlan ábrázatot, habár fogsorom teljesen jól van, köszönöm szépen. Most nem sajog, nem fájlalom.
Ahogyan finom ujjai hozzáérnek kissé kiszáradt kezemhez kellemesen kiráz a hideg, majd egy már sokkal bátrabb mosolyt engedek meg felé, és kihúzom magam paripámon. Szinte büszkén, piperkőc módon ülöm meg.
- Esküszöm, hogy gyúrni fogok deréktájra – ígérem meg egy széles mosollyal.
Nem rossz kezdet, hogy Benettel elkezdtünk lejárni a terembe…. várjunk csak! Kékjeimet összehúzom, s egy pár másodpercig Layla arcát vizsgálom, hiszen kezd kirajzolódni előttem, hogy az elmúlt pár hétben bizony ő is megfordult a gymben.
- Nem vagyok én olyan reménytelen – mondom megjátszott komolysággal, majd ismét picit megingok. Lehetséges, hogy első órának ennyi elég is volt.
Szüntelen fogjuk egymás kezét, s az, hogy egyre inkább bújok bele személyes kis aurájába, nagyon közeli barátok képét festi rólunk akárki szeme elé. Ekkor kezd bele a csacsogásba, amire elvarázsolt mosolyra húzódnak vastag ajkaim.
- Tánc? – kapom fel a fejem, mintha a többi nem is lenne olyan nagy dolog. Pedig igenis. Hatalmas teljesítmények, de egyelőre csak ezzel a résszel tudok azonosulni. – Majd egyszer megforgatlak – húzom ki magam bátran, majd fülig vörösödök, amikor eljut agyamig, hogy mit is mondtam. – Öö, tudtad, hogy az iskolának is van kviddicscsapata? Itt… ööö… kipróbálhatnád magad, ha anyukád megengedi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Jáger Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
Írta: 2020. február 25. 15:05 | Link

Edzés

Nem kell sokat várnia, hogy rajta kívül mások is feltűnjenek a pályán, először Bence fut be, hasonlóan lelkesen, mint Sára, csak mondjuk kettejük közül az utóbbin nem annyira látványos ez a lelkesedés. Így hát mikor a srác lerakja a telefonoknak fenntartott dobozt, lejjebb ereszkedik és landol, hogy a készüléket immár lehalkítva ideiglenes helyére rakja.
A bemelegítést hallva először az egyik, majd a másik karjával köröz egyet, aztán csatlakozik a Bennce által vezényelt bemelegítő körhöz. Hozzászokott a testmozgáshoz, így se hirtelen nem éri a dolog, sem pedig kellemetlenül. Ami azt illeti, az mozgás egy kicsit mindig megnyugtatja, segít neki koncentrálni, levezet mindenféle olyan feszültséget és frusztrációt, amit amúgy nem is tudna konkrétan artikulálni, ugyanakkor kétségtelenül az életének részét képezik. Mire végeznek, már kellemesen kimelegedett, ugyanakkor érzi, hogy az edzés további része már nem fogja utólag leterhelni az izmait úgy, mikor majd holnap felkel reggel.
A bemelegítés végeztével aztán az ütőkhöz lép és felkapja az egyiket, megpörgeti a nyelénél, mintha nem is ütő, inkább rövidkard lenne, de nem játszik sokat.. inkább mintha megszokott, reflexszerű mozdulat lenne, mintsem felvágás vagy unalomból tett kényszercselekvés. Be is áll Bencével szemben, egyértelműnek tűnik a választás, tekintve, hogy Theont nem látja sehol, pedig elvileg a rellonos srác is a csapat tagja. Vagy lehet, csak rosszul látta a csapatbeosztást, érdekes. Ennél jobb szokott lenni a memóriája.
- Najó, Bence, engedd ki a gurkót, aztán lássuk. Úgy üsd, mint aki tényleg el akar találni. – Erre azért elmosolyodik, ha már amúgy is csak lebegve, nem különösebben éles helyzetben gyakorolnak, legalább valami kihívás legyen benne vagy mi. Már készülne átvetni a lábát a seprű nyelén és felszállni, amikor Theon bukkan fel teljesen váratlanul, nincs sem átöltözve, a kezében is még cigaretta van, összességében mindenféle edzésre teljesen alkalmatlan, már csak a seprű hiánya miatt is, és teljesen váratlanul megragadja és húz… ná maga után Sárát. Na igen, húzná, ezen egy kicsit mindig meglepődnek az emberek, de az eridonos lány nem olyan törékeny nádszál és a legtöbb lustálkodni inkább hajlamos tininél jobb kondiban van.
Így hát már az első rántás alkalmával megveti a Theon felé eső lábát a földön és határozottan ellentart a mozdulatnak, majd hacsak nem felkészülten és kifejezetten erősen tartják a csuklóját, akkor valószínűleg ki is rántja. Legalábbis megpróbálja.
- What the hell, dude? Edzenék…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 25. 17:54 | Link

Viharmadarak
Edzés

Vidáman indulok a pálya felé, ahol az edzést tartjuk. Egyetlen dolog miatt izgulok egy kicsit, és az az, hogy Theon Delacroix-val egy csapatban vagyok. Amikor az öltözőkhöz érek, egy gyors körbekémlelés után megnyugszok, hiszen nem látom a fiút. Talán el se jön. Szórítok magamban, hogy így legyen. Egyáltalán nem azért, mert félek tőle, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem szeretném, hogy az ellenségeskedés megzavarja az edzést, vagy - Merlin ments - akár a meccset.
 Igaz, ennek nem nagy a valószínűsége. Nagy baj akkor lenne, hogya mind a ketten ugyanazon a poszton játszanánk, vagy terelő lenne. Így talán még túlélhető a helyzet.
 Közben átöltözök, és kilépek a pályára.
 Széles mosoly kíséretében köszönök a csapatnak, hallgatom Bencét. A rellonost kiverem a fejemből, és elhatározom, csak az edzésre koncentrálok.
 Amint vége a bemelegítésnek, hiába keresem a másik fogót, Coltont. Nem baj, így is elkezdhetem az aranylabdát kergetni, majd később csatlakozik.
 Elrúgom magamat a földtől, és nyomban a golyó után eredek. Csak szépen lassan, nehogy gyanút fogjon. Már amennyire egy labdának lehetnek érzései. Nem hinném, hogy vannak, de azért fő a biztonság.
 Közben észreveszem, hogy a rellonos megérkezett, ezért talán kicsit hirtelen és abszolút indokolatlanul felgyorsulok. Így sikeresen elvesztem szem elől a cikeszt, úgyhogy néhány kereső célú forgolódásba, majd körözésbe kezdek a kezdőkörtől távolodva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 1. 21:20 | Link




Bírtam Bencében, hogy értette a humoromat, sőt, egészen egymásra voltunk hangolva a hülyeséget illetően.
- Jól van, Mr. Nem hivatalos - ötlöttem rá ki a nyelvem poénosan, jó fej volt, hogy ennyire a szívén viselte a státuszunkat.
- Ígérem, nem leszek többé ennyire hivatalos, Bencus - néztem rá vigyorogva, még a vállát is megpöcköltem játékosan.
- Én is simán el tudom képzelni, hogy aztán végül összejönnek. Én legalábbis nagyon bírnám a szitut - kacsintottam a másikra vidoran. Ha már egy ágyban aludtak, legyen bármilyen cikis is a szitu, az már azért csak jelentett valamit. Legalábbis számomra, aztán más számára nem biztos, de bírtam volna nagyon, ha a két barátom összejön végül. Talán Bencének igaza volt, túl nagy volt köztük a bolondság ahhoz, hogy ne történjen végül semmi... sose lehet tudni.
- Abban biztos lehetsz, hogy sokat fogunk csacsogni egymással, ha meglesz az a telefon - csacsogtam neki hatalmas mosollyal, végtére a telefon arra volt való, hogy kommunikáljon az ember a másikkal, az már nem volt előírva, hogy ez mennyi időt fog igénybe venni...
- Okés! Hozd a szellemidézős tábládat is! Jó móka lesz, remekül fogunk szórakozni! - dörzsöltem össze játékosan a kezeimet. Mindig is kíváncsi voltam a kísértetházra, most pedig a fiúval is ellátogathattam oda, ha valóban benne volt a mókában.
- Menj már a tudod hova.... - öltöttem rá a nyelvem gúnyosan, majd keresztbe font karokkal ültem rajta, miután helyet foglaltam a porondon.
- Igen, ezt eltaláltad. Nagyon is a kedvemre való, amit most művelsz - feleltem neki negédesen, még egy kis buksisimit is kapott, csak úgy ösztönzésként.
- Jól van, akkor mínusz tíz pont az Eridonnak - válaszoltam vigyorogva, majd felkeltem az ülőhelytemből, hogy  kapjon végre egy kis levegőt a másik fél is.
- Amúgy nehogy már elhidd! Tök jó voltál és nem is kellett volna fekvőtámaszoznod! Csak szívattalak, drága! - közöltem vele vidoran, majd miután egy oltári mosolyt villantottam a srácra, kissé hátrébb léptem tisztes távolságba, csak hogy ne legyen egyszerű bosszút állnia rajtam, már ha akart. Bírtam benne, hogy akár a végtelenségig képes voltam húzni az agyát, ez pedig fordítva is így volt, én is vevő voltam a humorára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki-Molnár Csenge
INAKTÍV


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 262
Írta: 2020. március 2. 22:04 | Link

Scheffer Riza Cirilla

*Alig várja, hogy elkezdődjön a következő tanév, és végre ne kelljen titokban gyakorolnia. Elég fárasztó folyton olyan helyet keresni, ahol van elég tér, viszont ember egy szál se, és kevés az esélye annak, hogy lebukik. Semmibe nem került volna engedélyt kérni az iskola vezetőségétől, és mivel versenyszerűen űzi választott sportját, minden bizonnyal engedélyt is kapott volna a seprűhasználatra, annak ellenére is, hogy elsős. De persze anyja úgy döntött, hogy inkább a tanulmányaira kellene fókuszálnia, hiszen a nemzetközi versenyekre úgysem jutott ki, a következő magyar bajnokság pedig majd csak a következő tanévbe fog némileg bezavarni. Így hát Csenge hiába próbálta meggyőzni arról, hogy a gyakorlás fontos akkor is, ha éppen nincs nagyobb megmérettetés a közeljövőben, anyja hajthatatlan maradt, neki pedig a bujkálás lett az egyetlen lehetősége.
Időnként azonban vállalja a kockázatot, és olyan helyeken is gyakorol, ahol sokkal nagyobb tér áll a rendelkezésére. Nehéz kifigyelni és kivárni azt, az időpontot, amikor éppen nincs senki a kviddicspályán, és még nem sérti a takarodó idejét sem, de mindig megéri. Most is éppen azt használja ki, hogy üresen találta, s van elég helye a különféle repülés közben manőverekhez.
Egy láthatatlan kör ívének mentén halad, elképzelve az akrobatika félgömb pályáját. Egyelőre hanyagolja a koreográfiát, csak halad körbe-körbe összefűzve ismert elemeket, kiélvezve a repülés élményét. Haját cibálja a menetszél, bár nem repül olyan gyorsan, mint egy kviddics seprűvel lehetne. Arcán feszült koncentráció látszik. A bájmosolyt ráér majd akkor feltenni, ha a versenyen pontozzák.
Testét kiegyenesíti, lábait a farokkal átellenes irányba fordítja, majd tesz két gyors lépést az előre haladó seprűn, hogy aztán a nyél legvégéről elrugaszkodva bemutasson egy hátraszaltót. Egy lábra érkezik, a balra, jobbjával félkört ír le a levegőben a seprű elejétől a tollakig, melyek a végét díszítik. Karjait kitárva mérlegállásba hajlik, majd felegyenesedve tesz egy mozdulatot jobbra, és ekkor feltűnik neki a nézőközönség.
Szemei elkerekednek, elméje hirtelen kiürül, hogy aztán rögtön megtöltse rengeteg félelemszőtte gondolat. A seprűtől telhető leggyorsabban igyekszik a föld felé, majd ott tanácstalanul tekinget körbe, hogyan és merre is tudna a lehető leggyorsabban eltűnni.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. március 4. 22:26 | Link

Petyus
reggeli seprűlovaglás | edzős én

Eljön majd az a pillanat is, mikor már majd Petya nem vakargatja ilyen jó kedélyűen a tarkóját, ugyanis Layla el fogja engedni a kezét. No persze nem most, ebben a pillanatban, csak a miheztartás végett jobb, ha már most közlöm, hogy nem lehet örökre a támasztéka.
- Mmm, láttalak az edzőteremben, azt hiszem. Vagy kondi? Sosem tudom, hogy mondjátok - megvonja vállait enyhén nemtörődöm módon. Mi tagadás, a magyarja egészen rendkívüli ahhoz képest, hogy két éve még egy mukkot sem tudott, de a szleng és a szinonimák még ki tudnak fogni rajta. Meg egyébként néha kihallatszik belőle az a nemesi francia nyelv, amitől töri a szavakat, főleg az r betűket. Azért az esetek többségében ez az apróság már nem feltűnő. - Na mindegy, nem is ez a lényeg, igazából arra kell figyelned, hogy amíg nem érzel rá egyből, addig próbálj meg egy pozíciót találni, ahogy nem esel le. Utána már majd lehet menőzni - azt már tudja, hogy a szavaknak vannak olyan ragozott formáik, amik kicsit populárisabbá teszik őket, mint a menci, köszcsi, szupcsi... Mégsem érzi úgy, hogy jó benyomást keltene, ha ezeket használná az eridonos jelenlétében.
- Egyáltalán nem. Első szárnypróbálgatásnak egész jó - szinte fel sem tűnik neki, hogy csökken lassanként a kettejük közötti távolság, tudniillik egészen másra figyel. Mondjuk arra, hogy jó támasztékként ne hagyja kibillenni Petyát az egyensúlyából. Neki végül is mindegy, de ebből a magasságból is nagyot lehet zakózni.
A kérdésre csak bólint egyet, szemei folyamatosan csillognak: le sem tagadhatná, milyen szenvedéllyel képes tekinteni a táncra. No meg a seprűakrobatikára. - Úúú, elviszel táncolni? - íriszei most másképp fénylenek, mint az előbb, izgatottságot sugároznak. Ha a fiú nem lenne kezdő, Layla most minden bizonnyal iceregne-ficeregne, még ugrálna is a seprűn, de így... Így csak majdnem elengedi, hogy tapsikoljon, de végül észbe kap. Mínusz egy baleset a mai napra. - Jaj már jelentkeztem! Képzeld, fogó leszek! - könnyedén csapong egyik témáról a másikra, nem zavartatja magát. - Gondolom te is ezért gyakorolsz, milyen poszton játszol majd?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2020. március 5. 07:39 | Link

Layla
én, a Seprűlovag | megjelenés

Hát, Layla… én is ebben reménykedek, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem fog ennyire zavarba hozni, hogy egy lány fogja a kezem. És az is jó lenne, hogyha nem a kviddics csatamezőjén veszteném életemet rohamos időn belül. Szeretnék jó lenni, szeretnék kicsit macsóbb lenni. Egy olyan fiú, aki nem csupán egy bongyor koponya a jellegzetes arcvonásaival, és a mugli holmikért való rajongással. Tök jó, hogy D&D mesélésben párom nincs ezen a világon – vagy akármelyik világon –, de valami másra vágyom még most, mert nem tudom, hogy így mennyire lehetek boldog később.
Szemeimben ugyan látszik, hogy valamin igazán agyalok, hiszen Layla tekintetében elveszni látszok, és feltűnően szótlan vagyok egy néhány percre. Az utóbbi időben, ahogyan egyre közelebb ez a fránya sötét tinédzserkor, egyre többet gondolkodok ilyen jellegű dolgokon, pedig eddig soha nem fordultak meg ilyenek a fejemben.
Felrázom magam, majd a lány csilingelő hangjára ismét mosolyra húzom ajkaimat.
- Gym – mondom hasonló hanyagsággal vállat vonva. – Sokat használok angol szavakat. Azt szinte mindenki megérti – annyira sok nemzetiség fordul meg az iskolában, hogy néha jobbnak érzem, hogyha néhány angol szóval próbálom meg kifejezni magam. És még azt mondják, hogy a játékok elbutítanak… - Te honnan is jöttél? – teszem fel hirtelenjében a kérdést. Érzékelhető, hogy nem teljesen magyar a lány, de meg nem tudnám mondani, hogy miből érzem ezt.
A következőkben, amikor kitérünk a táncra mindkettőnkön látszik, hogy igen felvillanyoz bennünket az elképzelés, miszerint ropjuk együtt valahol. Tanultam táncolni, tudok és imádok is. Mondjuk, édesanyámon és az táncoktatón kívül kezem még nem volt nőneműn tánc közben, s ettől a gondolattól kissé görcsbe rándul a gyomrom.
- El én – biccentek, majd kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy megsúghassam titkomat. – Lesz egy Valentin-napi móka a kastélyban – biccentek a kastély felé. – Én leszek a DJ – húzom ki magam büszkén, és arcomon szétterül bájos mosolyom. – Nézz be, ha úgy gondolod – vonom meg kissé nemtörődöm módon vállaimat. – Tutira küldök neked egy számot – kacsintok barátságosan, s észre sem veszem, hogy bátortalanságom egyre csak távolodik tőlünk, fehér zsebkendőjével integet, hiszen felfogta; itt bizony nincsen rá szükség a továbbiakban.
Amikor meghallom, hogy jelentkezett, mosolyom kiszélesedik, és serényen bólogatni kezdek, miközben szabad kezem hüvelykujját mellkasomba fúrom.
- Én hajtó – távolodok el a lánytól, magammal húzva finom illatát. – Melyik csapatban vagy? – érdeklődök. Fogjuk még egyáltalán egymás kezét? Nem tudom már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”



Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék