28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 356
Összes hsz: 4294
Írta: 2019. október 4. 20:13 | Link

Sára

Reflexből visszabólintok, kicsit elvarázsolva hintázva a légáramlatokon. Csak olyan "hagyd el" módra legyintek szavaira, ez számomra leginkább azt akarná jelenteni, hogy nincs miért mentegetőznie. Hogy ő ebből mit vesz le, az már egy másik kérdés, mindenesetre jelenleg nem gondolom, hogy lehetne nálam ügyetlenebb diák kviddicses a suliban. De hát erre majd rájön ő is, ha hanyat-homlok menekülök a vaslabda elől. Ami nem fog bekövetkezni!!
- Csak nyugodtan, nyugodtan - dúdolgatok, majd eltávolodom a másik lánytól. Sára. Jó, még emlékszem.
Nekem tök ösztönösen jön, hogy passzolós feladatba kezdünk, hiszen egyébként is rengetegszer csinálunk ilyet a csapattal is. Mármint tunk, csináltunk. Folyton elfeledkezem a kényszerszabimról, de talán lassan visszatérek gyakorolni velük is. Ha van olyan amit a rengetegnél is többször vettünk át Majával, az a passz, nyilván ha az erőnkkel nem nyerhetünk, más megoldást kell keresnünk rá. Tadaam, csapatmunka.
Így tehát egészen tudatosan mozgulok bele az érkező vaslabdába, a kis manőverezési hibáimat kiegyensúlyozza, hogy Sára szépet üt, így nincs is igazán sok dolgom a fogadással. Most merek kicsit erősebbet ütni a labdába, de itt nem a csonttörő szintre kell gondolni, ez így szimplán annyit jelent, hogy lehet, hogy elrepül majd a másik lányig. Lééécci.
- Igen - csillannak fel szemeim, gondolkodás nélkül válaszolva meg kérdését. - Illetve már bent vagyok - helyesbítek szemöldökömet összevonva, majd saját magamon értetlenkedve vonok vállat. Olyan ez mint amikor egy angol odajön hozzám a mekiben, és tök mindegy hogy azt kérdezi, hogy foglalt-e a szék, vagy azt, hogy elviheti-e, zavaromban azt fogom rávágni, hogy Yes. Még van hogy a kérdést sem várom meg, úgy megilletődök hirtelen. Angol szót hallok? "Yeah suuuure", mosolyog és integet, mint a jó kicsi pingvinek.
- Te is? - kérdezek vissza kíváncsian, hiszen feltételezem hogy azért teszi fel a kérdést, mert ő maga azt szeretné tenni. Hirtelen annyira hozzátennék még valamit, akármit, hogy ne csak így ilyen apró labdát dobjak vissza, de az első kérdésem a "milyen poszton játszanál?" lenne, az pedig hát... Elég egyértelmű a jelenlegi helyzetből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Eszterházy Diána
Mestertanonc Eridon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 148
Összes hsz: 622
Írta: 2019. október 8. 19:15 | Link

Kai, Masa, Seth

Annyira hűvös van, hogy még Dia is hosszú szövegkabátot húzott, amely bár nem decemberi fagyokra való és inkább divatosan jól szabott mintsem effektív - ehhez az október eleji hűvös estéhez viszont pont elég, főleg, mert melegítő bűbájjal látta el, így még a hideg földön való fetrengés is sokkal komfortosabb. Igaz, Dia inkább csak törökülésben vékony, fehér ujjai közt tartja a félreéthetetlen illatú szálat, s éppen ismét szív belőle egy slukkot. Tudta, hogy mit fognak csinálni, ha kijönnek ide, így még józan pillanataiban vett be egy bájitalt (nem olcsó mulatság egy adag sem) arra, hogy a módosult tudatállapotban esetleg könnyebben előtörő elemi vadmágiáit elnyomja. Kényelmetlen és költséges, hogy erre is figyelnie kell, de ezzel jár, nem rohanhat már bele ész nélkül ezekbe az időtöltésekbe, csak ha felkészült. Igyekszik az lenni, amennyire tőle telik. Telefonjáról sorjában szólnak a számok, egyelőre halkabban, hogy hallják is egymást.
- Helyes, forognia is kell. Tessék..
Ez a statement erősen megkérdőjelezhető, ugyan, de kétli, hogy Kai lenne az a személy, aki rámutat erre. A fiú felé tolja cigarettatartót, majd mutatóujjával lecsapja annak a tetejét, miután Kai elvett egyet a szálak közül.
- Voltam bulizni - picit elnyújtja a szó végét, mint aki már most gondolkodik, hogy a felsorolás következő pontja mi is legyen. - Találkoztam a tesóimmal és egy csomót aludtam, meg rajzoltam meg ilyenek.
Egyszóval Kaihoz hasonlóan semmi igazán produktív. Vagy legalábbis a Dia által most produkált felsorolásban nincs, aztán lehet csak nem tartja szükségesnek vagy említésre méltónak, minthogy bekerült a Grosserliebbe és egyéb apróságok. Kit érdekel a továbbtanulás ugye, unalmas téma.
- Hát, a szokásos. Megismertem a könyvtárban egy srácot, hallod.. - elvigyorodik - .. nagyon menő dolgokat lehet csinálni a levegőmágiával. Meg a legilimenciával is, először próbáltam. Meg mostanában sokat járok Pécsre is, tudod, Archie.. Aah, imádom ezt a számot!
Kifújja a füstöt, amit eddig lenntartott, majd a telefonjához nyúl és felhúzza rajta a hangerőt, majd feltápászkodik ültéből, és együtt mozdul a dropra, majd onnantól kissé szétcsúszott mozdulatokkal ugyan, de a ritmushoz még pont jól igazodva mozogni kezd a zenére. Táncnak erős túlzás lenne nevezi, amit csinál, viszont jól esik lehunyt szemmel úgy mozdítani a vállait, úgy fordítani a fejét, hogy abba valóban beleszédüljön kissé. Az ujjai közt tartott szálból felszálló füst elmosódó, szürke ívként követi ahogy fordul egyet.
Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2019. október 8. 19:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 356
Összes hsz: 4294
Írta: 2019. október 8. 23:41 | Link

Kai - Dia - Seth
és a méhecském

Bebábozódva kutatom az eget, pislogni is alig merek nehogy elszalasszak egy hullócsillagot. Bizonyára nem lehetek túl jó a dologban, ugyanis még egyet sem láttam mióta kint vagyok. A hálózsák melegétől kezdek elpilledni, de elaludni nem tudok - ahhoz számolni kéne valamit, de a bárányok már az agyamra mennek a képzelt bégetéseikkel. Persze, persze, tudom hogy általában augusztusban szokás ilyesmit nézni, de olyankor hol van benne a kihívás? Én egy olyan jelenségnek szeretnék szemtanúja lenni amit csak én látok, ez pedig nem igazán lehetséges, ha világszerte ezrek kémlelik ugyanazt az égboltot, a főszezon tehát kiesik.

Dúdolgatva ficergek a lelátó egyik padján, szigorúan magam mellé zárt tagokkal, nehogy leguruljak, hiszen akkor magatehetetlen állapotomnak köszönhetően minimum egy orrtörés lenne a vége a kalandnak. A könnyek márpedig elhomályosítják a látást, szóval még kevésbé valószínű, hogy bármit is megfigyelhetnék ma este. Már a gyengélkedő falának színváltós mágiáját leszámítva.
Sokáig elnyomom, ám egy hangos tüsszentés végül csak kitör belőlem. Fáznék? Hm, talán csak ahol kilógok, jó cucc ez a hálózsák. Bár eredetileg kint terveztem aludni, érzéketlenre csípett nózim megváltoztatja a terveket. Feltornászom magam ülésbe, ügyetlenül kicipzározom puha, meleg fogdámat, diadalmasan hümmögve amikor lilafoltok nélkül teljesítem az évszázad legnehezebb questjét.

Hogy ezen változtathassunk (elvégre minél lilább vagyok, annál jobban hasonlítok egy érett szilvára, a férfiak meg állítólag szeretik az érett nőket), hónom alá szorítva a hálózsákot felkapom seprűm a földről (tudjátok ki fog lépcsőzni, pff), és a padról elrugaszkodva a pálya felé veszem az irányt. Először csak szépen lassan közelítek az aréna felé, hátra-hátrapillantok nem hagytam-e ott valamit. A füves terület felett lepillantva mozgó alakokat látok meg, megfigyelni azonban nincs időm őket a gyér holdfényben. Figyelmetlenségemnek hála lejjebb süllyedek, a hálózsákom pedig a légellenállás miatt arcomba csapódik. Meglepettségemben elengedem a nyelet, kidőlök jobbra, és pillanatok alatt találom magam a semmi közepén lebegve. "Lebegve", aha. Fogalmam sincs mi történik a seprűmmel, én a magam részéről a legbiztonságosabb, legfelnőttesebb és legadekvátabb megoldást választom amit csak ismerek. Sikítok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 396
Írta: 2019. október 13. 01:11 | Link

Kék kiscsibe

Neki aztán mindegy, hogy Masa vagy Marcsi, mégis, egy párbaj előtt illik bemutatkozni. A nem hivatalos "hallottam a neved és látásból ismerlek" nem megfelelő egy ilyen szituációban, elvégre, ha valóban sor kerülne az összecsapásra, hogyan mondhatná el bárkinek, hogy megverte a másikat? Valami csajt vagy csávót simán felülmúlt? Hát jó, de ki volt az? Fene se tudja, sikerült... Na értitek.
Aztán beküldi a lányt a gurkóért és nem fogok hazudni, élvezettel tölti el, ahogy nézi a levitást cipekedni. Azt tudjuk, hogy nem fog vele birokra kelni, de arról nem volt szó, hogy nem szórakozhat egy keveset, ha már iderángatták a semmiért. Szinte már türelmetlenül várja, hogy Masa kivonszolja magát és a kis aranyost is kettejük közé, amikor pedig mindez bekövetkezik, könnyedén hajol le, hogy kieressze a szörnyet kalitkájából. De legalábbis úgy tegyen.
Hogy mennyire jó döntést hozott azzal, hogy nem áll bele ebbe a párbajba, csak most derül ki, ebben a szent pillanatban. Látva a levitás reakcióját két dolog jut eszébe: vagy piszkosul kinevetni, vagy őszintén megsimítani a vállát és megnyugtatni. Végül azonban kénytelen egy harmadik opciót választani, ugyanis nemes egyszerűséggel fölegyenesedik és megvárja, hogy a lány felé forduljon. Amint ez megtörténik, szemeivel a doboz felé bök, ami továbbra is érintetlen kettejük között, végül tekintetét ismét a másikra emeli. - Remélem nem gondoltad komolyan, hogy itt ma párbaj lesz - felvonja fél szemöldökét és várja a reakciót. Merthogy ezzel a lendülettel ki is ejti ütőjét és seprűjét a kezéből, hogy mellette érjenek földet, ő pedig keresztbe fonja karjait maga előtt.
- Nem állok ki ellened. Azért jöttem el, hogy lássam, nem csak a szád nagy. Itt vagy, felkészültél, legalábbis megpróbáltál és ez nekem elég. Nem fogom veszélyeztetni az életedet - azzal egy könnyed mozdulattal kinyújtja jobbját, hogy Masa megfoghassa és kezet rázzanak. Ez ugyanis így fair. Ha már egyszer elmarad a párbaj, legalább ennyi legyen a végén. Egyébként, ha komolyan is gondolta volna ezt az egészet, látván a lány reakcióját, minden bizonnyal lefújta volna. Hiszen ki az, aki egy felreppenő gurkótól összegömbölyödik guggolásban a földön és magát védve feje fölé szorítja ütőjét? Na ugye. Nem kell a balhé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jáger Sára
Prefektus Eridon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 124
Írta: 2019. október 20. 16:52 | Link

Masa

- Aha, már bent is vagy, bocsi, nem nagyon néztem meccseket mióta jöttem. Az utolsóra beszálltam én is, de nem volt valami nagy durranás. - Persze, hogy nem volt az, nem nyertek, Sára meg azért egy kicsit mégiscsak.. győzelemorientált vagy mi. Arról nem is beszélve, hogy sok izgalom nem volt úgy a dologban, hogy alig érhetett a labdához. Erről nem mintha gyakorlatilag tehetne bárki saját magán kívül, így alakult, a helyezkedés nem volt lehet megfelelő, vagy az, hogy ennyire új játékosként és diákként még semmiféle összhang vagy szinkron nem volt a csapattársaival - összességében ettől függetlenül végigunta a meccset. A vége pedig még egy annyira sem kellemes lezárást kapott Lili balesetével.
Amúgy sem egy borzasztóan csökönyös valaki, ha nem megy, nem kell erőltetni alapon a következő idényt esélyesen hanyagolni fogja. Van ezer más hobbija, amivel lefoglalhatja magát és testmozgásnak számít, majd választja azokat, illetve ha hiányozna a repülés, ide ki mindig jöhet attól még.
- Túl sokat nem érhettem bele a gurkóba tho - teszi hozzá a végére hangosan is, ahogy a visszaérkező labda felé mozdul a seprűn és ezúttal egy fokkal erősebbet és egy kicsit pontatlanabbat visszaüt.
Átpillant a másik térfélre a gyakorlópartnerére és diszkréten végignéz Masán. Nincs a dologban semmi hátsó szándék vagy érdekes felhang, csak eddig nem szentelt sok figyelmet arra, hogy igazából kihez is beszél vagy hogy hoz néz ki, milyen benyomást kelt benne.
- És te élvezted? Nem tudom, hogy ment a csapatotoknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Christiano Santos
INAKTÍV


Chris
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 159
Írta: 2019. október 21. 09:03 | Link

Csapatkapitányok gyöngye
TiredBear -  30th August; After Qudditch

Egy teljes pillanatra csak bámulta a lányt, és nem kapott szikrát. Valahogy nem ilyen engedelmesnek gondolta az eddigiek alapján, sőt. Eszter egy harcos amazon volt, aki félelem nélkül nézett szembe bármivel a pályán. Meg a pályán kívül is.
- Hát csak arra akartalak megkérni, hogy következőnek kicsit fegyelmezd magad, de ahogy érzed - vonta meg a vállát. - Akár el is nyújthatjuk - villantott egy mosolyt a csapatkapitányra. Nem mellékesen, Chris nagyon tehetséges a dolgok elnyújtásában.
- Gondolatolvasó is vagy? - vonta fel a szemöldökeit egy pillanatra. - De semmi ellenvetésem, a mátrában még nem kósoltam sört. A húgom örülni fog, ha nem hozzá viszlek. - A félreértések elkerülése végett nem Eszterre gondolt itt, hanem magára és a meccsek utáni sörözési szokására. Minden más csak a véletlen műve.
Végül persze félretette az apró szokását - alkoholizmusát -, hogy beismerje, Eszter még diák és nem illene meghívnia.
- De persze az öltöző is jobb, ott nem esik ez az istencsapása - csóválta meg a fejét. Meg sem várva indult el a szertár felé inkább, ahol le is zárhatja a labdákat.
- Visszatérve a lényegre, értékelem az odaadást, de kicsit átestünk itt a ló túloldalára. Helyes meglátásaid vannak, nem erről van szó. De a megfogalmazás nagyon fontos, szerintem máshol is tapasztaltad már - kezdett bele, a végén azért oldalra pillantott, hogy ellenőrizze, még nem szökött meg a Vajda lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 356
Összes hsz: 4294
Írta: 2019. október 21. 21:38 | Link

Bunkó bácsi

Nos nos, utánaolvastam én ennek a híres terelőpárbajnak, de a kisujjam évgyűrűire esküszöm, pont nem a bemutatkozós része érdekelt a legjobban. Persze úgy ugrottam neki hogy az ilyen szertartásféleségek ismerete is hasznos lehet, de utána inkább rámentem a túlélési technikákra - inkább tűnjek bunkónak, mint hát izé... Halottnak.

A földre gömbölyödve jutok el odáig, hogy először felteszem magamnak azt a kérdést, amit már sokan sokféleképpen szegeztek nekem - mi a hólapátos télapóért kellett nekem odamenni az öltözőkhöz? Karjaim tarkómra fonódnak, fülemben pedig zúg a szapora szívdobogásom, hangját újra és újra összetévesztem a képzeletbeli gurkókkal. Mindeközben néma csend settenkedik körénk, amit el is kezdek felfogni, ahogy a várt becsapódás elmarad, és értetlenül hátralesek vállam felett. Pislogás nélkül meredek a fölém magasodó férfira, majd tekintetét követve a faládára. Most mi van, nekem kell elengedni? Esélyem sincs rá, hogy magamtól összerakjam mire készül, szavai megelőzik helyzetfelismerő képességem bootolásának gyorsaságát. A kérdésre csak pislogok egyet, egyébként még mindig teljesen mozdulatlanul, mint a gülüsemű aranyhalak egy lepukkant állatkereskedés rosszul megvilágított akváriumában. A sporteszközök puffanása zökkent ki a tétlenségből, arcom elpirul, hiszen a kérdés azon a tipikus tanárias "mit képzelsz mit csinálsz" hangon feszül közénk. Kiegyenesedés közben fordítok magamon lábfejemmel, így mire kihúzom magam, már az irány is stimmel.
- Hogy? - lehelem a kérdést, sőt talán csak az ajkaim mozdulnak, de hang ki sem szökik rajtuk. Én tényleg magabiztosan vágtam neki ennek az egésznek (khm khm fogjuk rá), de azóta csak olyat tett vagy tettem ami összezavart, netán zavarba hozott. Ott akkor az öltözőben könnyen beszéltem, hiszen tudtam, hogy akkor biztosan nem kerül majd sor a párbajra. Ott akkor az öltözőben zavart az elszenvedett vereségünk, zavart a férfi nyilvánvaló arroganciája, zavart Béla, Ábel, zavart... Minden. Dühből pedig könnyen beszélek, főleg ha nem is tudom mi az amibe belemegyek. Én ajánlottam fel, persze. De túl nagy naivitás volt azt gondolni, hogy mondjuk kapok pár szabadon lengedező gurkót, hogy találjak velük célba? Valószínűleg igen.
Ott akkor az öltözőben felhergelt szavaival, és bizony nincs ez másképp most sem.

Szavai tovább kígyóznak felém, én pedig keserűséggel vegyes hitetlenséggel pillantok felém nyújtott kezére.
- Nem fogom veszélyeztetni az életedet - ismétlem meg utolsó mondatát, szavaimba olyan maró gúnyt csempészve, ami mellett a salétromsav kedves kis üdítőitalnak hathat. Érzem ahogy a megalázottság pírja kúszik fel arcomra, kezemet pedig szorosan magam mellett tartom - eszem ágában sincs felé nyújtani. Ezzel nekem ugyan nem tesz szívességet. Csak dühtől összepréselt szám állít meg abban, hogy megtoldjam mondandómat, alsó ajkam azonban így is meg-megremeg, és valami furcsa, meghatározhatatlan eredetű könnyek szúrkálják a szemem. Nem sírok, de még akármi megtörténhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 773
Írta: 2019. október 27. 15:18 | Link

A L E H A N D R O

- ... oh - annak ellenére, hogy ez mennyire ostobán hangzik, nem tartom magam egy buta lányként számon - egyszerűen csak tényleg arra számítottam ez után a felvezetés után, hogy elővesszük a lelkiismeretem, meg a szégyenérzetem, esetleg a mások felé tanúsított alapfokú tiszteletet, mindezt egy roppant rendre utasító stílusban és hangnemben. Szóval kivételesen tényleg meglep, hogy mindez elmarad, amikor én fejben már nem csak felkészültem, de valósággal le is folytattam több forgatókönyvet is, kitaláltam, mire mivel fogok reagálni, végül pedig elmarad az egész.
- Tudod, ez most sokkal több lelkiismeretfurdalást kelt az emberben, mint amennyire felkészültem - mire éppen hivatalossá válna, hogy nekem olyan nincs, ugyebár, fordul egyet a kerék - szóval ha szándékosan csinálod, akkor elég jól csinálod - a végén megtoldom egy bólintással. Nem szokásom köntörfalazni vagy kitalálgatni, hogy vajon mi az, amit az emberek hallani akarnak tőlem. Most is őszinte vagyok, és egészen megfordul a fejemben, hogy legközelebb majd én is hasonlóan csalódott engedékenységgel fogom gatyába szedni a többieket.
Aztán amilyen gyorsan érkezik ez a bűnbánás, olyan gyorsan tűnik is el. Szóval elnyújtani, mi?
- Nos, játékvezetővel még úgysem hoztak szóba - elvégre volt már házvezető - alaptalanul -, jól ismert politikus - kevésbé alaptalanul -, azt is megkaptam már, hogy csak azért vagyok együtt valakivel, hogy ne legyek egyedül - ez valamennyire jogos, tényleg nem vagyok képes elviselni az egyedüllétet, na de ilyen degradáló módon!
Lényegében már semmit nem veszíthetek, azt hiszem.
- Még nem - de ami késik, nem múlik, ugye. Persze ahhoz először el kéne sajátítanom teljes mértékben a legilimenciát, ami így élesben már közel sem olyan móka és szórakozás, mint azt először gondolná az ember.
- Felőlem oda is mehetünk, de remélem tisztában vagy vele, mik szoktak történni az öltözőkben amikor nem... öltöznek - vonok egyet vállaimon, közben kézfejemmel védve szemeim az esőtől, oldalasan sandítok el rá. Sokan mondták már, hogy elég problémás és nem utolsó sorban változékony vagyok - hol megmondom konkrétan, mit szeretnék, hol kisebb-nagyobb utalásokkal terelgetem a másik felet ennek irányába. Tekintettel arra, hogy most Chris ragadott ki a természetes közegemből, utóbbi érvényesül.
Hupsz.
- Igen, általában moderálom magam, csak hát most... kicsúszott? - elhúzom szám szélét, ahogy kissé behúzva nyakam nézek fel megint rá. A legjobbakkal is megesik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Scheffer Riza Cirilla
Diák Levita (H), Szertelen Szfinxek csapattag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2019. október 28. 13:09 | Link

Masa
Ijedten nézem végig, ahogy a labda nekicsapódik a lány kezeinek és oldalra pattanva gurulni kezd. Aggódva indulok el rögtön feléjük, hátha valamilyen sérülést okoztam ezzel a dobással, Masa viszont egy gyors mozdulattal felkapja a labdát és ismét növelni kezdi a távolságot. Bizonytalanul torpanok meg, most nem tudom, mi legyen. Szeretnék odamenni hozzá, hátha fáj a keze, vagy legalább megkérdezni, hogy ezt az ütést mindig is így akarta-e, azonban a következő pillanatban érkezik a labda. Nincs időm növelni kettőnk között a távolságot, ott kapom el, ahol épp állok.
- Jól vagy? – kiáltom oda neki a labdát szorongatva. Várok pár pillanatot, hogy válaszolni tudjon a kérdésemre, és csak akkor passzolok vissza, ha teljesen biztos vagyok benne, hogy minden rendben vele.
Masa a következő pár passzom sem tudja elkapni, de úgy tűnik ez őt annyira nem zavarja. Mosolyogva vicceli el a bénázását, amit talán direkt csinál a megnyugtatásomra, nálam ez viszont nem használ. Pontosan passzol vissza és próbálok én is így tenni, egyre ügyesebben bánok egy kézzel a labdával, mégsem hagy nyugodni a dolog, hogy folyton elüti elkapás helyett.
- Azt hiszem a terelő – válaszolom halkan, majd feleszmélve megismétlem hangosabban is, hogy a tőlem nagy távolságra álló lány is meghallja. - Nem akarok a gurkók közelébe menni. Szerintem vissza sem tudnám ütni őket – itt megemelem vékony karjaimat és elnyomok egy mosolyt. Nem tudom a lányok hogyan csinálják, de minden tiszteletem az övék, amiért képesek a meccs alatt többször is elütni a vasakat. Nekem nem menne.
- Ha nagyon választani kellene, hajtó lennék. Nem egyedül kell egy labdára koncentrálnom, hiszen hárman vagyunk – lassan ejtem ki a szavakat passzolgatás közben és már érzem, hogy fáradok. Nem vagyok hozzászokva a sok mozgáshoz, nem szoktam edzeni. Ez persze változni fog a kviddics miatt.
- Masa – szólalok meg még egy plusz öt perc dobálás után. - Masa, kezdek fáradni. Abbahagyhatjuk? – utálom ezt így kimondani. Már látom magam előtt a csalódott arcát, amiért nem bírok ki ennyit sem. Összeszorított fogakkal dobom még vissza utoljára a labdát, majd lehajtott fejjel közelebb sétálok hozzá, ha arra engedélyt ad, de nem merek a szemébe nézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 356
Összes hsz: 4294
Írta: 2019. november 9. 15:42 | Link

Sára

Mintha egy másik napocska is beköltözne az arénába, úgy világosodom meg én is hirtelen. Innen már nem nehéz összeraknom magamban ki is a lány, és bár fel nem ismertem volna az hogy ő maga mondja ki hogy játszott a piros-sárga meccsen, sokat segít. Az a meccs egy tökéletes példája volt annak, milyen szétszórt is tudok lenni, elindultam (cuki piros esőkabátban, csak stílusosan) szurkolni Bencének, de arra már nem figyeltem oda amikor bejelentették ki fog játszani. Ennek, és a csodás időjárásnak köszönhetően én becsületesen végigkiabáltam a meccset azt hajtogatva hogy hajrá Bence hajrá Bence, és nem is értettem a körülöttem állók miért sandítanak rám olyan furcsán. Hát, nem korábban mint a meccs után lett előttem is tiszta a felállás, ugyanis a piros foltok között nem véletlenül nem találtam a fiút - csupán csereként várakozott. Kííínos.
- Ó hogy az a Sára! - nyilvánulok meg nagyon értelmesen, miközben ütőt tartó kezemmel a homlokomra csapok - Hát én meg nem sokat láttam abból mi folyt a pályán. Gondolom nektek is elég pocsék lehetett abban a monszunban játszani - indulok rá nevetve a felém küldött gurkóra. Jobbra húzom seprűm nyelét, a labda útjára merőleges irányba fordulva állom útját a vasgolyónak. Két kézbe fogott ütővel pattintom kicsit magam elé, majd egy mély levegőt véve pofozok bele, lentebb mint terveztem. - Hupsz, bocsi bocsi - küldöm elnézésem a labda után, ami valószínűleg jóval ívesebben közelíti meg Sárát mint azt kényelmes lenne fogadni. Önkéntelenül rázok egyet jobb kezemen, ahogy a rég tapasztalt bizsegés felfut a vállamig, és kicsit ujjaimat is megmozgatom az ütő markolatán.
- Igen - rázok hátra pár tincset az arcomból - vicces volt, mondjuk elég sokat bénáztam közben. Nem nyertünk egy meccset sem az idényben, de tapasztalatszerzésnek nem volt rossz - teszem hozzá picit elhalványuló mosollyal, vállat vonva. - Majd a köviben!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 356
Összes hsz: 4294
Írta: 2019. november 9. 17:52 | Link

Rizibizi


- Persze, persze - legyintek nevetve, hiszen tényleg nem fáj, elvégre csak egy kis gumilabdáról van itt szó. Nem direkt csinálom egyébként, szimplán tényleg nem az én asztalom a labdák elkapása. Előbb érzek késztetést rá hogy elüssek egy felém repülő tárgyat minthogy elkapjam, ez az igazság. Uh, ez mondjuk nem is mindig szerencsés, gondoljunk csak arra a pillanatra amikor VHT-n egy csapattársamnak jó ötletnek tűnt felém _dobni_ a feltörendő tojást. Két kérdésem van. Egy, miért ítéli meg úgy bárki hogy én vagyok a legmegfelelőbb ember a tojástörésre? Mármint ha én csinálom tuti hogy héj is kerül a tálba, szóval tökre nem jó ötlet a dolog... Na meg aztán a másik kérdés, ami vicces de még bennem is előbb merült fel eszerint mint a rellonos lányban: miért dobálja a tojást? Ha valamiről akkor a tojásról csak tudja mindenki milyen tÖrÉKeNy... Na lényeg a lényeg, a felém repülő hozzávalót úgy ahogy volt, reflexből ütöttem vissza a feladónak, és a következő dolog amire emlékszem az már csak a tojássárgájától csillogó szemeinek meglepett pislogása. Hát, azóta sem állt velem szóba, hiába bizonygattam én, hogy nem direkt volt a dolog.

Nem tudom eldönteni hogy meglep-e vagy sem a válasza.
- Nem gond, Nyálka úgyis kikészülne ha még egy terelő akarná elvenni a lehetőségét a játéktól - kacagok fel ahogy magam elé képzelem a fiú Nyálka arcát amikor közlöm vele, hogy azért nem jétszhat, mert Riza terel majd... Pff, zseniális, egyszer viccből lehet bedobom, csak hogy megnézzem milyen arcot vág rá. Na mondjuk a lányt nem szívesen tenném ki a haragjának... Legyen Nyali bármilyen bolond is, ütni sajnos tényleg tud.
Összehúzott szemöldökkel hallgatom amit mond, de nem reagálom le. Van benne valami fura, abban ahogy beszél... Rá akarok kérdezni, de nem így, nem kiabálva. - Persze - kiáltok át válaszul, majd miután beleöklözök egyet a nekem dobott labdára, a guruló pöttyöst követve visszasétálok Rizához.
- Azt ugye tudod - kezdek bele bizonytalanul -, hogy nem kell választanod? Ne érezd magad kényszerítve semmire Riza, ha félsz, ha nem szeretnéd, ha nem is igazán érdekel, nem történik semmi ha végül mégsem játszol. Persze nem lebeszélni akarlak nehogy azt hidd, én nagyon boldog lennék ha együtt játszhatnék veled, de nincs feléd támasztva semmiféle elvárás vagy ilyesmi. Akkor játssz ha szeretnél is. - Kezemmel finoman elimítok egy tincset a füle mögé, nem rejtem el az arcomra kiülni kívánkozó aggodalmas kis mosolyt. Nem tudom, hogy ezek a szavak segítenek-e neki, vagy csak rontok a helyzeten, de ha magamból indulok ki, én mindig szeretem tudni hogy van választási lehetőségem. Nem szeretem ha sarokba szprítva érzem magam, ha meg kell felelnem valakinek vagy valaminek... Bár Riza nem én vagyok, hátha a nemet mondás lehetőségétől felbátorodik majd az igenre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Jáger Sára
Prefektus Eridon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 124
Írta: 2019. november 12. 20:44 | Link

Masa

- Az a Sára.. - kicsit értetlen a hangja, de annyi baj legyen, ez a lelkesedés legyen a legfurcsább dolog, amivel ebben az iskolában találkozik. Azt már észrevette, hogy itt nagyon sokan, nagyon hirtelen nagyon lelkesek tudnak lenni. Aztán hirtelen senki sem. Utóbbival mondjuk nagyon együtt tud érezni meg élni tudja a teljes apátiát, az sem zavarja hát különösebben.
- A seprűt nehezebb volt irányítani, látni meg hát.. a gyengék fegyvere - jegyzi meg ártatlan szarkazmussal. Persze, az orrukig sem láttak, csoda, hogy a hajtók tudtak bármit kezdeni a kvaffal, de még az is, hogy megfelelően tudták kezelni a gurkót a meccsen.
- A fogók helyében nem lennék leginkább ilyenkor. Ebben az időbebn kiszúrni a cikeszt már majdnem emberfeletti.
Persze nyilván nem annyira az, ha tudták kivitelezni, van ebben a kijelentésben egy kevés költői túlzás, de Sára tényleg esélyesen előbb szállna le a nézőtéren és sétálna haza, hogy hagyják őt békén ezzel a hülyeséggel, minthogy véletlen belefutna a labdába. Igen, ez rá vallana.
Meg kell indulnia jobbra a seprűjével, hogy még jó szögben bele tudjon érni a gurkóba, de nem is baj, legalább nem csak egy helyben lebegnek.
- Mi sem, az az utolsó meccs meg vicc volt. - Így fejezi ki, hogy számára kifejezetten frusztráló és idegesítően semmi sem alakult úgy, ahogy akarta volna. Alig ért bele a labdába, Lilit sem tudta menteni a helyzetéből.
- Nemt'om, nekem nem sok kedvem van a következő idényhez, de azért nem baj, ha az ember legalább edzésben marad. A repülés meccsen kívül is jó testmozgás. - Igazi impulzív eridonos jellem, naná, hogy hamar elvesztette az érdeklődését, amint nem kapta meg a tevékenységből a megfelelő mennyiségű és minőségű adrenalinadagját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 356
Összes hsz: 4294
Írta: 2019. november 15. 00:00 | Link

Sára

Az ütőm és a homlokom fájdalmas találkozását figyelmen kívül hagyva örülök a fejemnek, hogy rájöttem a titok nyitjára. Szavaimat nem fejtem ki bővebben, eszembe sem jut, hogy ezzel esetleg zavart kelthetnék a lányban, belső monológom olyan gyorsan pörög le fejemben, hogy beszélni már eszembe sem jut rednesen.
Nevetve csóválom meg fejem a válaszára, és a szavak mögé rejtett keserű humorra. Legközelebb egyenesen csukott szemmel fogok pályára lépni, és majd az ösztöneimre hagyatkozva próbálok meg nem leütődni két pillanatka alatt. Lol, lehet még jobban is menne... Oké, ez csúnya volt. Maga az ötlet viszont megmarad a fejemben, ez a vaksiskodós játék még vicces is lehetne egy edzésen. Jó, valószínűleg elég nagy káoszba torkollana, de amióta nem veszek részt a csapat gyakorlataiban, csak a pálya széléről figyelek, könnyebben kitalálok nekik szemét feladatokat. Ezt valószínűleg csúnyán vissza fogom még kapni amikor visszatérek az edzésekhez (vajon mikor lett a hából amikor?), és fogom én még szidni az ötleteimet, de azért... Lehet bedobom a közösbe. Oké, gurkó nélkül, mert azért nem akarok megölni senkit.
- De legalább nincs rajtuk akkora nyomás, mert őket is alig lehet látni - szépítek kicsit a borús leíráson, és ebből talán picit az is lejön mi a legnemkedvencebb részem a kviddicsben: a közönség.
- Sajnálom - biggyednek le ajkaim szavaira, na nem azért mert meglep, hogy nem nyertek egy meccset sem, arról tudtam, inkább azért mert jól láthatóan frusztrálta az a meccs amin részt vett. Mivel tényleg nem láttam belőle sokat, és egyre inkább az derül ki hogy amit láttam is félreértelmeztem (két emberben voltam biztos, nem nehéz megtippelni, igen, az örzőkre gondolok), fogalmam sincs mire érti a vicc kategóriát, és valószínűleg soha nem is fogom már megtudni. Sára mozdulatait követve én is kevésbé helyhez kötötten kezdek gondolkodni, az érkező gurkóra kicsit rárepülök, majd elütése után visszább gyors hátraarccal veszem fel újra a korábbi távolságot köztünk.
- Pedig szívesen játszottam volna veled is - vágom rá mosolyogva visszafordulás után, majd a félreérthetőséget észrevéve gyorsan helyesbítek - azaz ellened.
Lábamat lecsúsztatom a tartókról, kiegyenesedve lóbálom őket előre-hátra, de még bokáim összeütögetésével is van szerencsém szórakozni kicsit a gurkó érkezése előtt.
- Pont ezen gondolkodtam valamelyik nap, hogy igazából mi olyan fárasztó a sima repülgetésben? Mármint persze nem a terelésre gondolok, azt értem, csak arra amikor reppenünk ide-oda. Hiszen olyankor lényegében csak ülünk - töprengek hangosan. Igazból már jóval korábban is gondolkodtam ezen, és bár választ még nem, összeesküvés-elméletet rengeteget agyaltam már ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 396
Írta: 2019. november 18. 09:14 | Link

Kék kiscsibe

A visszakérdezésre nem válaszol, elvégre a következő mondatban megadja az indoklást a nemmel kapcsolatban. Az a helyzet, hogy Masa megérdemelné, hogy kiálljanak és megmérkőzzenek, csakhogy Henrik, tanársága szélén, amúgy is a büntető törvény határmezsgyéjén nem kíván megölni egy diákot. De még csak megsebesíteni sem, hiszen egy zuhanás maradandó károkat is okozhatna - ahogyan a gurkó sem csak fejbe kólintaná, hanem darabokra szedné a fejecskéjét. De ez mind mellékes abban a pillanatban, amikor a levitás büszkesége sérül, hiszen nem elég, hogy teleszart pelenkával eljött és felkészült a lehetetlenre, most még közlik is vele, hogy nem állnak ki vele. Nyilván úgy értelmezi az egészet, hogy Henrik nem süllyed mélyre, esetleg gyermekként kezeli - bár hozzáteszem, ez a viselkedés ezer százalékosan ezt az állítást támasztja alá.
- Felőlem gúnyolódhatsz kiscsibe, nem azért nem állok ki, mert lenézlek vagy gyengének tartalak - mivel látja, hogy kézfogásra itt már nem kerül sor, így zsebébe mélyeszti kacsóit, úgy fürkészi Masa arcát. Azok ott könnyek? Remek, ha még sírni is elkezd, Henriknek fogalma sincs, mit csinál majd vele. Szíve szerint megölelgetné, mint egy jó báty, megnyugtatná, de az, hogy közte és Zippzhar között ilyesmi előforduljon, nagyjából-egészéből lehetetlen. - Ne sértődj meg, hanem viselkedj felnőttként. A dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy eltervezzük őket - nem akar hatalmas életbölcsességeket mondani, de mégis sikerül. És még csak nem is butaság: Mária elhatározta, hogy párbajoznak és lesz, ami lesz, ezt azonban csúnyán keresztülhúzta Henrik csökönyössége, miszerint nem hajlandó megvívni a kékséggel. A józan észnek néha felül kell kerekednie az egón és a büszkeségen, máskülönben az egész világ egy kibaszott háború lenne. Mindenki ölne mindenkit azon szent meggyőződésből, hogy csorbul a tekintélye, ha nem teszi. Remek lenne. Szerencsére egy idő után mindenki felnő, így Masára is az a vég vár, hogy előbb-utóbb benőjön a feje lágya - bár inkább utóbb.
- Nézd, én elhiszem, hogy felkészültél és tényleg azért jöttél, hogy kiálljunk egymás ellen, de nem akarom veszélyeztetni az életed. Ennyit nem ér meg a büszkeséged - sőt, senki büszkesége sem ér ennyit, de ezt már nem is teszi hozzá. Csak remélheti, hogy a lány megérti, nem ellene, hanem érte vannak az események.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 356
Összes hsz: 4294
Írta: 2019. november 18. 10:49 | Link

Henrik csip csip

De, pontosan azért nem - szólal meg a kis hangocska a fejemben, és olyan meggyőződéssel hiszem hogy az az igazság amit én gondolok, hogy a férfi szavai szinte el sem jutnak az agyamig. Egyik fülemen be, másikon ki. Szám sarka lebiggyed, de végül még időben kapok észbe és veszek mély levegőt, megelőzve ezzel a könnycseppek záporát. Szemeim gyanús csillogását így sem tudom elrejteni, de legalább nem lesz a helyzet még kínosabb. Fürkésző szemei elől elbújva, fejemet lehorgasztva hallgatom a rögtönzött hegyibeszédet, kínomban lábammal a füvet kezdem rugdosni. Nem is akarok válaszolni neki, hiszen ugyan minek? Mondhatnék bármit, úgyis lenne rá válasza. Lehettem vele kedves, komoly, dühös, egyik sem azt a reakciót váltotta ki belőle amire számítottam, és a helyzet mindig-mindig csak tovább romlott. Köszönöm, részemről ennyi elég volt, ha nem mondok semmit legalább nem adok neki újabb támadási felületet. Karjaimat szorosan összefűzöm magam előtt, pillantásomat nem emelem fel ritmikusan földnek ütköző lábamról.

Mikor megint az életem veszélyeztetésével jön nem bírom ki, és felhorkanok, gondolatban pedig éppen egy általam megütött vaslabda szeli át az eget, hogy kellemetlen perceket okozzon a férfinak. Bár valószínűleg ez sosem fog megtörténni - most már még kisebb rá az esély mint eddig volt -, de ez most mellékes, épp ezért járunk gondolati síkon. Azonban ez nem azt jelenti hogy bántani akarnám Henriket, számomra ez az egész terelgetősdi továbbra sem arról szól, hogy fájdalmat okozzak a másiknak, azt a részét szépen elfelejtem amíg célzok, ütök, és nem gondolok bele abba milyen barbár dolog akkor boldognak lenni ha más megsérül miattam. De hibáztatható lennék azért, mert szeretném jól csinálni amit csinálok? Vagy akár azért, mert nem szeretném hagyni hogy lenézzenek, és anélkül ítéljék meg a képességeimet, hogy ténylegesen látták volna? Tényleg túl nagy kérés lenne esélyt kívánni, hogy bizonyíthassak?
- Hát azt tudom hogy neked semmit nem ér az én büszkeségem, ez elég egyértelmű volt az alapján ahogy kiröhögtél - pedzegetem meg honnan is jutottunk el idáig. Tény, hogy messze nem ő az egyetlen akitől ilyen lenéző reakciót kaptam, de amikor másoknak ugrottam neki hasonló vehemenciával, általában meghátráltak... Vagy csak rám hagyták, de lényeg a lényeg, Henriknek mondhattam akármit, lepattant róla, és talán pontosan ez az amiért én meg nem tudok leakadni a témáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 396
Írta: 2019. november 18. 13:53 | Link

Kék kiscsibe

Tudja, hogy a dacos hallgatás mögött csak még dacosabb ellenkezés van, s mondjon bármit, legyen akármilyen kedves és segítőkész, Masa nem azt fogja kihallani belőle, ami valójában benne van. Mindenképp negatív kritikaként értelmezi, egy újabb unalmas felnőtt lenéző beszédének, aki képtelen tisztelni őt magát, mint identitást, képtelen elismerni, hogy igenis lehet csodás. Pedig Henrik nem abban kételkedik, hogy a lány tudna jó terelő lenni, egyszerűen az itt a kérdés, hogy nagyobb-e a szája a mögötte meghúzódó teljesítménynél. Erre pedig a válasz egy határozott igen.
- Jézusom, tényleg erről kell még beszélnünk, Masa? - döbbent és csodálkozó a hangja, nem gondolta volna, hogy ennyire mély nyomot hagyott a másikban egy kis nevetés. Jó, oké, kinevette őt, de ez mind a múlt, ha Henrik is mindenkire megsértődne, aki kineveti vagy lenézi, jó isten, már senkivel sem állna szóba! Túl kell ezen lépni, a levitás azért jött, hogy bizonyítsa, nem egy gyáva kukac, ezt pedig megtette, kész, punktum. A teljesítményéről majd ráérnek vitatkozni a következő idényben. - Nem tudtam, hogy ennyire rosszul esett, nem akartalak megbántani. Ne haragudj - az a helyzet, hogy sok ember úgy hiszi, bocsánatot kérni gyengeség és támadási felület, hogy ettől majd kevesebb lesz a másik szemében. Ebben viszont tévednek. Beismerni a hibáinkat, felvállalni, hogy a másiknak igaza van és mi szúrtuk el, sokkal-sokkal több erőt árul el az illetőről, mintha csökönyösen ragaszkodna hozzá, hogy ő tökéletes. Bár alapjaiban nem érzi úgy, hogy túllépett volna egy határon, elfogadja, hogy a lány számára ez egy érzékeny pont volt, amibe beletalált és lehetett volna... Kedvesebb is.
- Nem akarok veled haragba lenni, nincs miért, szóval állapodjunk meg abban, hogy a következő idényben mindketten megmutatjuk, mit tudunk - elmosolyodik, hangja is ellágyul tekintetével egyetemben. Tényleg nincs szükség arra, hogy háborúzzanak, annyira értelmetlen az egész, egyszerűen csak hagyják maguk mögött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 356
Összes hsz: 4294
Írta: 2019. november 18. 20:37 | Link

Henrik csip csip

Na tessék, tényleg nem kellett volna megszólalnom már jön is mindjárt a "ne legyél gyerekes" meg a "mikor volt az már", és megint én leszek a rossz, aki nem tud túllépni a dolgokon, és a múlton agonizál. Mert persze hogy még mindig itt tartunk, mikor léptünk volna túl rajta? Amikor a bagoly ígéretével távoztam az öltözőből? Amikor szűkszavú válaszát megkaptam? Amikor újra találkoztunk, és elküldött a gurkóért (amit tudott hogy nem fogunk használni!!)? Amikor bocsánatot kért azért, mert... Várjunk, hogy mit csinált? Döbbenten pislogva nézek rá, nem is hiszek a fülemnek. Szám elnyílik, hogy mondjon valamit, de az agyam még nem fogta fel ami történt így végül némán zárom össze újra ajkaimat. Most én vagyok az aki a tekintetét keresi, onnan próbálom kiolvasni mire készül, mert bár őszintének hangzik amit mond, nem tudom már nem keresni szavai mögött a hátsó szándékot. Mikor fogja elnevetni magát, és azt kiabálni hogy "bevetted"? Talán habozásomat érzi meg és azért folytatja mondandóját, talán egyébként is kikívánkozott belőle, de mielőtt kínomban bármit is mondhatnék, ismét megszólal. Nem is szavai, mind inkább ellazuló arcvonásai eredményezik azt, hogy tartásomban csökken a görcsösség. Lábaim abbahagyják a már számomra is idegesító toporgást (pótcselekvés, segít legyűrni a beszédkényszert), arcomon a legváltozatosabb érzelmek suhannak át. Egyik pillanatban teljesen meg vagyok róla győződve, hogy megint szívat, ekkor szemeim összeszűkülnek, arcomra dühös grimasz kúszik, majd egy picivel később már zavart félmosollyal kezdek hitelt adni szavainak. De biztos?
Mély sóhajjal biccentek végül, megtörve a hosszúra nyúlt percet. Majd rögtön utána bólintok még egyet, az első még a bocsánatkérésre volt a reakció, a második már az ígéretre.
- Köszönöm? - motyogom bizonytalanul, maga az érzés igazi, kimondani félek, nehogy viccet csináljon belőle. Ebből is. Jó jó jó jó, most kért érte bocsánatot... Zavartan kapom félre tekintetem, ahogy kezem lassan emelkedik, hogy most én ajánljam fel a parolát. Igazából a mellkasomat feszítő düh valahol a "ne haragudj" résznél... ki is aludt szinte teljesen. A kétségem azonban nem múlt el, számtalan kérdés kering továbbra is gondolataim közt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Christiano Santos
INAKTÍV


Chris
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 159
Írta: 2019. november 21. 13:22 | Link

Csapatkapitányok gyöngye
TiredBear -  30th August; After Qudditch

Megvonja a vállát, még egy vigyor is átfut az arcán.
- Nem vagyok a szentbeszédek híve. Vagy megérted, vagy nem, mindegy, hogyan adom elő. A lényeg attól még ugyanaz - feleli. Elsődlegesen apaként gondol magára, nem pedig pedagógusként; szerencsére amúgy sem az. Elégszer átmosták már Chris fejét, hogy tudja, sehova nem vezet az ezer évig tartó mondóka az illemről, etikusságról, meg ilyen dolgokról.
Oldalról lenéz a lányra, aki csak úgy vibrál. Ez még a gondolatai között is furán hatott, de jobb kifejezést nem talált. Eszter nem pazarolta el az éveit, nagyon úgy tűnt, még ha hibákat is követett el, de már tapasztalt egyet 's mást.
- Bizonyára érdekel, hogy mit pletykának mások - természetesen az irónia elég erősen érződött a hangjában, pedig csak tipp volt. Most beszél először komolyan a csapatkapitánnyal, közelről sem lehetne mondani, hogy ismeri. Szimplán az ösztöneire hagyatkozik, mint mindig.
Elismerően bólintott egyet, nem kellett agytrösztnek lenni, hogy ilyen beszólás után rájöjjön, hogy legilimenciát és/vagy okklumenciát tanulhat. Nem lehet egyszerű, nem mintha valaha is próbálta volna Chris.
Egy pillanatra lefékezett, kérdőn vonta fel a szemöldökét. A vén medve már nem is gondol ilyenekre.
- Akkor maradt a csárda - feleli végül egyszerűen. Nem mintha problémát csinálna ebből, de az istenért se akar rányitni gyerekekre. Vannak dolgok, amit még ő sem akar megzavarni.
Felnevet Eszter reakcióján, mást nem nagyon tud. A tegezésig eljutottak, de valahogy még mindig azt érzi, mintha a lány visszafogná magát. Nem akar öribari lenni, semmi hasonló, de az őszinteséget csípi.
- Reméljük nem lesz még egy ilyen - jelenti ki már egy fokkal komolyabban, ahogy egyenesen a csapatkapitány szemébe néz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék