36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 25. 21:55 | Link

Scar

Nicole percről percre jobban élvezte a repülést, és ezt nem is próbálta tagadni. Széles mosollyal az arcán repkedett jobbról balra, és egyre sikeresebben próbálgatta Scar seprűjét. Nagy bánatára a lány már nem emlékezett a seprű márkájára, így esélytelen volt, hogy találjon egy ugyanilyet. Bár, az elég valószínű, hogy a modern seprűk nagy része már legalább olyan jó mint ez, csak eleget kell hozzá spórolni, és meg kell nézni egy kviddicsüzletben.
A második földetérés után Nicole-ban hatalmas adrenalintömeg gyűlt össze, ezáltal nem bírt nyugton maradni, és folyton egyik lábáról a másikra lépkedett, vagy egy helyben ugrándozott. Mondjuk ez a tevékenység a hideg ellen se volt utolsó, ugyanis fent a magasban még hűvösebb volt, mint odalent.
- Majd idővel talán megtanulom... Minden esetre azt tudom, hogy vannak különböző posztok, és hogy azokba a karikákba kell bedobni a labdát. Ezen kívül nem igazán tiszta a dolog... De nem is ez a lényeg! Te milyen poszton játszol?-
A következő mondat után Nicole elvigyorodik, mert rájön, hogy Scar-nak fogalma sincs arról, hogy ő melyik házba jár. Bár lehet, hogy ha tudta volna, akkor is ugyanez mondja, de ezt utólag sosem lehet biztosra megmondani.
- Ilyen biztos ez a győzelem? Nem jók az Eridonosok? -
Úgy döntött, hogy egyelőre nem árulja el a lánynak, hogy ő is az általa bukottnak ítélt vörösek táborába tartozik. Nem azért, mert szégyellte, sokkal inkább kíváncsiságból. Ő igenis nagyon büszke volt a házára, és pont ezért érdekelte annyira, hogy a számára egyébként szimpatikus Scar mit gondol róluk.
- Persze, szívesen! De neked nem kell gyakorolnod? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. január 26. 18:59 | Link

Nicole

  Bármilyen furcsa is volt Scarnak, a másik igazán szimpatikus lánynak tűnt. A kviddicsről meg amúgy is imádott beszélgetni, szóval ez a kettős tökéletesen a kedvére való volt.
  - Hajtó vagyok. Mi vagyunk azok, akik a kvaffot próbáljuk a karikákba bedobni. - próbálta a másik számára is érthetővé tenni a poszt megnevezését, hátha az nincs tisztában ezekkel. Soha nem lehet tudni. Végülis azt mondta, hogy azt tudja, vannak posztok és labdák. Ebből arra is lehet következtetni, hogy a nevüket nem tudja. Amikor a szöszi idejött, akkor ő maga sem tudta, hogy milyen posztok vannak amikor Várffy megkereste. Emlékezett rá, még amikor másodikba ment, akkor volt. Az első meccsét pedig Madagaszkáron játszotta még.
  - Hát...nem rosszak, mert hát múlt évben elvitték a kupát, de most mi leszünk a jobbak. Komolyan készülünk rá, szóval elég biztos. - a lány kérdése csak még jobban elbizonytalanította, de a szokásos maszkot az arcára húzva, önelégült arckifejezéssel tért rá a saját győzelmükre. Sokkal egyszerűbb volt, mint felvázolni az elmúlt két év eseményeit.
  - Egy kört még azért mehetsz. Utána van még időm gyakorolni. Bár valószínűleg utána az erdőbe veszem az irányt újra egy kis levezető gyakorlatra, mert már elég ideje vagyok kint. - mondta, és kezével bocsátotta útjára a másikat. Miközben őt nézte, az jutott eszébe, amikor ő tanult meg seprűn ülni. Először nehezen ment neki. Nagyon. Amikor meg Várffy megkereste, akkor megtiszteltetésnek érezte, de egyszerre akarta visszautasítani a meghívást a csapatba, ugyanis egyik szabályt sem ismerte, és seprűn is elég keveset ült még akkor. Ha a srác nem nyüszteti, akkor valószínűleg sosem érti meg mennyire jó ez az egész. Hálás lehet neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 26. 21:06 | Link

Scar

Nicole nagyon jól érezte magát, és egyáltalán nem bánta meg a döntését, hogy ebben a hidegben is kimerészkedett az udvarra. Igazából hiányzott is neki, mind a friss levegő, mind a testmozgás. Amióta itt van, még nem tette ki a lábát a kastélyból, és ennek most érezte meg igazán a hátrányait.
- Az a legizgalmasabb! Bár tényleg nem sokat tudok a kviddicsről, de ha játszanék, akkor biztos én is hajtó (mint kiderült) szeretnék lenni! Egyébként mik vannak még? Gondolom nyilván valaki védi a karikákat, de ha jól tudom, akkor van még más is...-
A lány örült, hogy megismerhette Scar-t, mert egy csomó új dolgot tudott neki mondani, ráadásul olyan dolgokat, amik tényleg érdekelték őt, ezen kívül pedig nagyon jófej is volt. Most már legalább vissza tud vágni mindazoknak, akik előítéletesen szidják a Rellont, csak azért mert volt egy-két rossz tapasztalatuk. Sőt, lehet, hogy nem is nekik, hanem az ismerősük ismerősének a tesója mesélte nekik, aki szintén a szobatárásnak a barátnőjének a macskájától hallotta.
- Ó értem! Akkor ez biztos nagy meccs lesz! Ezek szerint a Rellon és az Eridon a legesélyesebbek, vagy ezt azért nem lehet így kimondani? -
Scar egyáltalán nem hurrogta le Nicole házát, szimplán volt benne egy természetes büszkeség és elvárás a saját csapatával szemben. Ezzel nem is volt semmi gond, sőt az lett volna a furcsa, ha nem így van.
- Hú, szuper! Akkor élek is az ajánlattal! És tényleg köszönöm! -
A lány hálásan mosolygott az "edzőjére", majd az előzőeknél sokkal sebesebben és bátrabban rugaszkodott el a földtől. Igyekezett minden pillanatot kiélvezni, amit a levegőben tölthetett, és már az járt a fejében, hogy bárcsak minnél hamarabb megérkezne a saját seprűje, hogy gyakrabban kijárhasson ide repkedni.
Ment egy nagy kört a pálya körül, de azért nem akart visszaélni a másik kedvességével, úgyhogy ezután szépen földet ért mellette, és visszanyújtotta neki a seprűt.
- Nincs még egy ehhez hasonló érzés! -mondta elégedetten. -Remélem máskor is összefutunk még, addigra talán nekem is itt lesz a seprűm, és akkor mást is lehet gyakorolni.-
Kicsit már vacogott, és Scar is mondta, hogy még repülne egyet, úgyhogy úgy érezte, hogy lassan ideje lenne elköszönni, és visszaindulni a kastélyba.
- Háát... Akkor hagylak tovább gyakorolni! Nagyon örültem, hogy megismertelek, és sok szerencsét holnap a meccsen! Nem ígérem, hogy nektek fogok szurkolni, mert azt nem említettem eddig, hogy én is a piroskák közé tartozom, de igyekszem ott lenni, és megnézni titeket! Aztán győzzőn a jobbik! -
Úgy érezte, hogy így a végére tisztességesebb bevallani, hogy ő is Erdidonos, meg igazából amúgy se múlik ezen semmi. Azért reméli, hogy Scar nem haragszik meg, amiért ezt eddig nem mondta, de nem tűnt annak a sértődékeny fajtának.
- További szép napot/estét! És mégegyszer köszi! Szia! - Mosolyogva integetett a lánynak, majd vacogva indult vissza a szobája felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2016. február 29. 10:58 | Link

Vasil

Figyelt a kviddicsnél? Apám, már rég örülök, hogy van de most még jobban! Felírt rólam dolgokat? Na ne már! Ez az ember kviddicsedző lesz vagy mi? Erősségem szerintem nincs, de hiányosságom az van dögivel, szóval sok mindent írhatott fel.
- Oké! Nem fogok késni máskor. Csak most elnéztem az órát - mondom ki. Hát igen, én és a pontosság két külön dolog néha. Van amikor jó, van amikor nem.
- Máskor nem fog előfordulni - ígérem meg, és ez igaz. Legközelebb nem fogok késni. Mert legközelebb hamarabb leszek itt, az egyszer biztos.
- Sziasztok! - Köszönök a két fiúnak egy kicsit félszegen. Vannak dolgok, amik sose változnak. Amit utána Vasil, meglep. Bemelegítés? De hiszen most futottam át az iskolán! Oké, megteszem amit mond. Miután lefutottam a félpályáig, rögtön visszasprintelek. Egy kicsit lassabb volt a szokottnál a sprintem, de még így is gyors. Csinálom utána a bemelegítést, majd az ujjakat is. Fontos, hogy jól egyen megcsinálva.
- Ö, nem. Nincs is amúgy saját seprűm - a második mondatot halkan mondom. Elfogadom a söprűt, majd rögtön a levegőben is vagyunk. Kinyújtom mindkét karomat oldalra, majd rájuk vigyorgok. Ha akarnék, csak akkor tudnék leesni.
- Oké, akkor csak bátran! - Megyek is a pózna közelébe. Dobnak, én meg hárítom. Egy majdnem bement, sajnos másra figyeltem. Bár, ez nem olyan mint egy meccs. Itt tudom, hogy mikor jön a labda, a meccseken meg nem. Oké, egy baloldaliban megroppant az egyik ujjam, de nincs nagy baj. Védeni kell, meg visszadobni. Megy ez még nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 1. 12:04 | Link

Nette


Hiába járt vissza a lány, attól függetlenül semmi sem volt úgy az igazi. Csupán azokra a pár órákra nem volt egészen egyedül, de mivel Nette másik lába folyamatosan Roxfordban lógott, így vele sem lehetett egész teljesen. Azért meg kell hagyni, őt egyáltalán nem zavarta az, hogy egyedül kell tengődnie nap, mint nap. Olykor mellé szegődött egy-egy ismerős, de javarészt akkor is máshol járt, fejben egész biztosan. Többnyire a kastélyban kóborló szellemekhez hasonlított.
Viszont ennek vége, legalábbis elméletileg. Ma tért vissza Nette véglegesen. Várta, hogy hátha majd megmutatkozik a szobában, de döbbenetére ez nem történt meg, így neki kellett átsomfordálnia a lány szobájába. Az udvariassági normáknak eleget téve kopogva nyitott be, de ismét csak az ürességet találta, csupán egy-két bőrönd szakította meg az ismerős képet. Legalább biztos lehetett abban, hogy tényleg visszajött és nem lett véglegesen egyedül hagyva. Talán tényleg ettől fél a legjobban, hogy ismét eldobja magától valaki. Valaki, aki már fontos a számára.
Nekivágott a kastély folyosóinak, hogy megkeresse. Az életben nem tett még ilyet, hogy ennyit fordítson energiát egy személyre. De látni akarta.
Rengeteg terembe benyitott, persze a diszkrét helyeket nem háborgatta. Viszont a lány nem volt sehol...
Feladhatta volna, hisz csak nem változtatott annyit Nettén az elmúlt egy hónap, hogy megfeledkezzen róla és ne keresse. Várhatott volna, de mindig azt teszi. Egyszer lehetne ő a férfi ebben a kapcsolatban.
Elég sokára keveredett csak a kviddicspályára, mint utolsó utáni lehetőség és döbbenten nézte a magasban repkedő ismerős sziluettet. A pályán rajtuk kívül nem volt már senki, félhomály uralkodott körülöttük.
Sóhajtva dugta kezeit zsebre és indult meg beljebb a füvön, ezzel próbálva közelebb kerülni Nettéhez is.
- Azt hittem már nem játszol. - Épp csak olyan hangosan kiált fel, hogy biztosan meghallja a lány is. Most, hogy végre ismét a szeme előtt van, valami mintha benne is helyrebillent volna. Talán a biztonságérzet. Igen, ez lehet az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2016. március 1. 13:14 | Link

#visszatérés #edzés

A főnök arra utasított, hogy a tegnapi bénázásom után essek neki a külön edzéseknek, mert nem fog megtartani a csapat, ha képtelen vagyok a cikeszre koncentrálni az esküvő helyett. Túl sok a zavar, túlságosan kuszák a szálak, de rendet teszek, csak érjek vissza és pakoljak ki rendesen.
Érkezésemkor csak bevitettem a holmimat a szobámba és felöltöttem a melegebb, téli edzőszerelést. Zöld pulcsiban feszítve, hajamat összekötve futottam le a kviddicspályára, de ennek már vagy két órája. Még világos volt és nagy szerencsémre az eső is elkerült amikor kiszabadultam a pályára.
Saját seprűn gyakorlok, mert az iskolai raktár roncsokkal van tele. A legújabb versenyseprűt születésnapomra kaptam szüleimtől ajándékba, mintegy előrejelzést, hogy valami készülőben van. Ők akkor már tudták, hogy a Kenmare Kestrels ificsapatába be fognak venni. Na de az a versenyseprű ténylegesen a versenyekre van, féltve őrzött kincs és nincs is nálam, gyakorlásra tökéletes egy kicsit régebbi is.
Amikor elkezdtem az edzést, még nem voltam egyedül, pár felsőbb éves rellonos gyakorolt a pálya másik végében. Az idő viszont eltelt és a cikesz hajkurászása lefoglalt annyira, hogy ne vegyem észre az egyedüllétet.
Kissé lejjebb, szinte egy helyben állok meg, orrom előtt a szárnyassal. Nyúlok érte, szinte a tenyerembe repül magától amikor lentről ismerős hangot hallok. Gyomrom összerándul, ujjaim gyorsan csukódnak össze a labda körül, nehogy elveszítsem így az utolsó pillanatban.
Fellélegezve nézek le Bencére és elmosolyodok. Ő még nem tudja, hogy mi a helyzet, de talán ideje közölni vele, hogy mi történt ebben az egy hónapban. Ezidáig nem akartam elmondani, mert felesleges lett volna a papírok aláírásáig, amin hétvégén túl is estünk.
- Mit csinálsz itt? - kiáltok vissza, és mivel megvan a cikesz és ki is zökkentett, leszállok elé. Markoló jobbommal átkarolom a nyakát és puszit nyomok arcára. Hiányzott, és nem köszöntem be neki...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 1. 15:22 | Link

Nette


Türelmesen várna ám, míg Nette befejezi, addig elácsorogna magának ott a pálya közepén. Viszont eszébe sem jutott, hogy a kiáltásával esetleg megzavarhatja a másik koncentrációját. Túl régóta keresi ahhoz, hogy csak úgy állt volna bénán és csupán bámulja a farkasszemezős párost, míg eldöntik, hogy akkor ki kerül győztesen ki a macska-egér játékból. Vagyis jelen esetben a fogó-cikesz játékból, csak épp ennyire sem ért a játék mikéntjéhez, hogy ilyesmit megfogalmazhasson akár magában is. De jobb is így, ahogy történt, hisz legalább sikeresen akcióra késztette a lányt, ő meg nincs várólistára téve. Amúgy is, ha már lejárta a lábát utána, ennyi önzőség talán elnézhető neki.
- Téged kerestelek. - Von vállat, majd kissé habozva ugyan, de lazán megöleli ő is. A puszira pedig orrot ráncol, mint mindig. Amolyan önkéntelen reakció ez már nála.
Épp csak annyira távolodik el végül, hogy teljes egészében láthassa a lányt. Magában nagyot szusszan, hogy végre itt van és marad is, nem csak futólag találkoznak, mert rohannia kéne vissza Angliába. Most végre van idejük megint, bár az, hogy hirtelen ennyi évfolyam választja el őket, még mindig eszméletlen furcsa. Eddig ő volt az idősebb mondhatni, most pedig többszörösen is változott a helyzet.
- Üdv itthon. - Halovány mosoly szökik az arcára, de hamar tova is száll. Nem erőssége az ilyesmi. Tekintete végül a lány arcáról a markára siklik, ahol a kis aranyos szárnyai még mindig csapkodnak kissé.
- Be akarsz lépni a csapatba? - Félig felvont szemöldökkel néz rá. Igazából fogalma sincs, hogy hogyan zajlik mindez. Magáról a játékról sincs fogalma. Egyszer volt kint meccsen csupán, akkor sem igazán tudott figyelni, érthető okok miatt...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2016. március 1. 15:50 | Link

Mosolyt csal az arcomra a válasza, hisz csak annyit tudott, hogy ma érkezek. Úgy terveztem, hogy majd edzés és némi pakolászás után nála töltöm az estét, ahogy azt akkor is tettük mikor csak hétvégére látogattam haza. Most már jóval több időnk lesz együtt.
- Megtaláltál - és jár hozzá a puszi, meg az ölelés. Vele ellentétben én szeretem az ilyesfajta kinyilvánítását a szeretetnek.
- Jó itthon. Hosszú volt ez a hónap - a felét se mondom el a negyedének azzal a szusszanással, amit ehhez kötök. A sok tanulás és gyakorlás elég volt az RBF-hez, de lehetett volna jobb is az átlagom. Na nem mintha ettől függne bármi is, mindenki tudja, hogy még így is szépen teljesítettem, igyekezve kihozni magamból a maximumot.
- Hiányoztál. Ó és hoztam csokit - vonom fel a szemöldököm röviden. Talán érti ebből is, hogy megvan az esti programunk, nem kell külön kifejteni.
Elengedve Bencét jól láthatóvá válik az ujjaim alatt lapuló apró golyó és a kilógó szárnyai. Menekülne, de mára épp elég volt a hajkurászásból.
Kérdésére lesütöm a szemem, seprűm végeit figyelem és halványan mosolygok. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan szóba fogjuk hozni a csapat dolgot.
- Kis hal ez a csapat nekem - mondom végül amolyan felvezetésképpen. - Az a helyzet, hogy bevettek az írek ifi csapatába. Bogolyfalván lakik a nagycsapat fogója, elég híresek.
Kíváncsian, és kissé félve mondom el mindezt így tömörítve. Szemöldököm is megemelkedik közben ahogy Bencét nézem.
- Szóval most meg kell tanulnom hoppanálni és még két hónapig ilyen hol volt hol nem volt módban leszek. De legalább itt, és majd utazgatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2016. március 2. 07:43 | Link


Vasil edzői szárnypróbálgatásai


- Jól van, rendben. Aztán úgy is legyen – kacsint rá a bolgár. Ő eléggé pontos szeret lenni, amit el is vár másoktól is, még Michelle-től is. Bár a szöszke nem az a késő típus, ami nagy örömére szolgál. Lehívja a srácokat bemutatkozni, akik gyorsan lekezelnek Lilith-tel és már el is húznak.
A bemelegítéskor figyeli a lányt, és szépen írni kezdi, az apróbb problémákat. Úgy gondolja, hogy a kondícióban van bőven még mit tenni, meg nem árt, ha helyes gyakorlatokat végez az ember.
- Ezt így csináld, különben féloldalas lesz – odalép hozzá, és megigazítja a lány karjait. Sőt egy gyakorlatot szépen aprólékosan megmutat neki, amíg Lilith is rá nem érez. Biztos benne, hogy teljesen más érzése lesz a lánynak utána, és főleg holnap, amikor nem fognak annyira fájni az izmai.
Felrepülnek és máris belkezdenek az edzéseb. A fiúk egészen ügyesek, nem dolgoztatják meg annál jobban Lilithet, mint amennyire kell, a rádobások nagy százalékát el is kapja a lány. Amikor úgy gondolja – ez olyan 15 perc után lehet nagyjából -, hogy készen állnak, belekezd a felmérésbe.
- Oké, ezzel meg is vagyunk. Egész jó volt Lilith! – mosolyodik el a lányra egy pillanatra, majd mindhármójukhoz fordul. - Három kör, Lilith középen megy, ti a két szélén, és passzolgatást kérek az egyik karikától a másikig. Arra figyeljetek, hogy próbáljatok a másik elé dobni, beleszámítva a sebességet. Közepes gyorsasággal haladjatok. Szép, pontos passzokat várok. Gyerünk – a bolgár elindul a pálya közepére, hogy onnan, felettük lebegve lássa a gyakorlatot. Biztos benne, hogy nem lesz egyszerű feladat, általában az emberek, pontosan szeretnének passzolni, és nem számolják bele, hogy haladnak is közben. Ez még nem konkrét gyakorlat az őrőzi feladatokhoz, de felmérésnek jó, hogy milyen technikával dob a lány. Márpedig van kidobás egy meccsen, és van úgy, hogy ki kell jönni a kényelmes zónából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 3. 15:17 | Link

Nette


Az újabb támadásra is csak mérsékelten ugyan, de fintorog kissé. Ennyi idő után sem volt még képes ehhez a fajta szeretetkimutatáshoz hozzászokni és kellőképp viszonozni azt. Egyszerűen majd 15 évig nem igazán kapott ilyesfajta gesztusokat, az utóbbi úgy hat-hét évben pedig egyáltalán nem. Maximum ha alkalomadtán elutaztak a nagyszülőkhöz és az apja nem látta, akkor kapott egy barackot a kobakjára a nagyapjától. De mivel ők azt vallották, hogy nem szólnak bele a gyermekeik nevelési módszereibe, így az ilyen kis apró gesztusok is nagyon minimálisak voltak.
- Eléggé. - Csak halkan jegyzi meg. Igazából egész jól elvolt úgy magának a könyveivel. Olykor még zongorához is ült, na meg a fennmaradó idejének nagy részét amúgy is lefoglalta a színjátszó és az Edictum. Így legalább változatosabban tudta elfoglalni magát.
- Ez egy különösen jó hír. - Kissé el is mosolyodik és már most a szájában érzi a finomságot.  De emellett arra is jut ideje, hogy magában fellélegezzen, ha végre szabadul az ölelésből. Szereti, szereti, de azért egy bizonyos távolságból jobban, na.
Félig felvont szemöldökkel hallgatja a beszámolót és egyből próbálja is magában összerakni, mielőtt még a végére érne a lány. Aha, szóval a lényeg az, hogy megint alig lesz itt. Oké, akkor a vegetációs időszaka kicsit tovább nyúlik majd, semmi gond.
- Nem ismerem. - Vonja meg a vállát is mellé. Köztudott, hogy analfabéta a sportokhoz, a kviddicsről nem is beszélve. Repülni se repült még soha! Felmentése van a tárgyból, úgy bizony.
- Értem. Gratulálok. - Hirtelen többet nem tud ehhez hozzáfűzni, hozza a szófukar formáját. De nem érinti túl jól a hír, na. Persze, örül, ha a lány sikereket ér el, meg sztár lesz, de... őt ez hol érdekli? Neki csak annyi kell, hogy végre kitartson legalább egy valaki mellette, hogy ne hagyja el mindenkit. Ha bejön ott a karrier, akkor megint ő kerül majd kispadra. De persze mindezt nem mutatja ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2016. március 3. 22:03 | Link

Tudtam, hogy az édességgel nem fogok mellélőni és örülni fog a csokibékáknak, meg a többi, táskányi csokinak és cukornak. Ha nem vigyázunk, hamarosan cukormérgezést kapunk, tekintve, hogy ha van, akkor azt milyen tempóban pusztítjuk el az utolsó morzsáig. Mint Valentin napon. Az volt csak a szép este, nem is kívánok jobbat annál. Kihasználtuk az indulás előtti napot és csak fetrengtünk a csokitengerben.
- Nem is engem vártál - jegyzem meg viccelődve mielőtt még elkezdene komolyabbra fordulni a beszélgetés. Tudtam, hogy el kell majd mondanom a hírt, megmagyarázni, miért nem leszek megint egy jó ideig annyit itthon, mint szeretnék, de nem készültem fel rá. Csak azt mondom, ami hirtelen eszembe jut.
- Majd megismered őket - vonom meg a vállam. Szüleim helyett is beletörődtem abba, hogy Bence más környezetben nőtt fel és kevésbé egyértelmű számára sok olyan dolog, ami egy aranyvérűnek az.
- Ez nem azt jelenti, hogy el fogok tűnni. Heti három edzés van és estére itt leszek - miközben ezt kimondom, megindulok a pálya széle felé ahol a labdákat rejtő láda várja már vissza a szárnyast. Gondosan visszazárom a helyére mielőtt elreppenne és a láda zárját is visszakattintom a helyére.
- Eljössz majd néha te is? Hop-hálózaton, idővel hoppanálva egyszerű lesz - kiegyenesedek lassan és kíváncsian figyelem a reakcióját. Én szeretném, ha velem jönne amikor lehet és legalább közel tudhatom magamhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2016. március 17. 15:31 | Link

Nette


Némán figyelte az arcát, arca kifejezéstelen volt, mint általában. Egy pillanat volt csupán, hogy jobban kitárta azt a bizonyos ajtót a szokásosnál, hagyta, hogy rálépjen a küszöbre a lány és belé lásson jobban, mint mások. Mégis megint ugyan ott van, ahol egész életében. Megint egymaga marad majd, csak épp már érezni fogja a már megszokott jelenlétnek a hiányát. Ez pedig rosszabb, mintha nem is kezdett volna el kötődni. Legalábbis neki sikerül ennyire drasztikusan látni mindent. De ebben is csupán a belenyugvás lapul meg, na meg óvatosan, lassan hajtja beljebb az ajtót... Ismét próbál elzárkózni kissé, hogy megmaradhasson a semleges érzelmek mezején és képes legyen a racionalitására hagyatkozni, mint mindig. Az érzelmek kegyetlenek és veszélyesek, bármikor az ember ellen fordulhatnak. Leginkább akkor, ha az ajtó már teljesen kitárult...
Csak vállat von és az arany szárnyasra téved a tekintete. Az a kis labda mintha gunyorosan kiröhögné. Szörnyű a képzelet, ha egyszer szabadjára engedik.
- Nem lesz sok? - Félig felvont szemöldökkel néz vissza rá. Az senkinek se lenne jó, ha túlhajszolná a lány magát. A kviddics amúgy sem épp egy veszélytelen sport, látta, ahogy Kamilla is leesett a meccsen... És ha nem lesz ott senki, hogy elkapja? Arról nem is beszélve, hogy épp csak visszakapta az emlékeit Nette, megint kockára tenné őket? De ez ugye nem az ő dolga...
- Én? - Döbbenten bámul rá, hirtelen nem érti, hogy mégis mi keresnivalója lenne ott. Hisz semmit sem ért ehhez a sporthoz, na meg lesznek ott rajta épp elegen. Viszont a pillanatnyi teljes tagadás után képes végre logikusan is végiggondolni a dolgokat.
- Szeretnéd, hogy ott legyek? - Ha Nette ezt szeretné, akkor természetesen megy, ha ezt a külső feltételek is engedik. Ő csak szeretne végre újra nem egyedül lenni. Akármennyire is tagadja ezt a tényt saját maga elől is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2016. április 5. 15:24 | Link

Fejemet rázom meg válaszul. Remélem bírni fogom a terhelést. Végül is ha egész nap az iskola falai között kellene maradnom, nem mennék semmire, így meg, ki tudja, talán egy idő után az ifi csapatból a nagycsapatba kerülök át. Ez a cél. Jelenleg semmi más nem lebeg a szemeim előtt, mint hogy beteljesítsem gyermekkori álmom és valódi kviddicsjátékossá váljak.
- Te. Hát, ha nem szeretném, vajon kérdezném? - mutatóujjammal a mellkasába bökök és elmosolyodok.
Ha már az egyik fele teljesül az elképzeléseimnek, miszerint kviddicsezhetek, mellette pedig még Bencével is osztozhatok az élményen, az egyszerűen tökéletes.
- Menjünk be, esni fog - nézek fel egy pillanatra az égre. Nem csak, hogy esteledik, de sötét felhők gyülekeznek felettünk. Érdemes azelőtt beérni a kastélyba, hogy eláznánk teljesen.
Vállammal induláskor még egy kicsit meglököm Bencét, és minden cuccomat a kezemben cipelve sétálok mellette. Várnak a csokik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. április 16. 19:26 | Link

Szelniczky Mínea


Vállára vetett seprűvel sétál, a talárt most is mellőzi, helyette valami mugli edzős cuccban lépked ráérősen a pálya felé. Tekintete úgyszintén lassan méri végig a környezetét - az ember el se hinné, hogy ez a srác egyáltalán meg szokott mozdulni.
A pályára belépve felnéz, belehunyorog a napba, majd beletúr a hajába, miután leveszi válláról a seprűt, és egyszerűen lerakja a földre. Kissé fitymáló arckifejezéssel néz körbe: meleg van, konstatálja. Végül futni kezd, aztán nyújt; mielőtt azonban ráülne a járműre, kinyitja a ládát, amit lecipelt az idefelé vezető úton, és szabadjára engedi a cikeszt.
Vár pár pillanatot, amíg a labda teljesen eltűnik a szeme elől, aztán csapot-papot otthagyva reppen fel. Szinte lomhán lebeg, majd ugyanígy kezd körözni a pályán, hol feljebb, hol lejjebb - ha sokáig nézzük őt, láthatjuk, hogy olyan, mintha egyetlen köbcentit sem akarna érintetlenül hagyni a levegőben. Változatos utakat tesz meg emelkedve és süllyedve, mintha útját egyáltalán nem tervezné meg előre, s csak hirtelen jött ötletek vezérelnék, holott Cole ennél alaposabb.
Az első aranyfoltot nagyjából tíz perccel később látja meg; ő éppen valahol a pálya közepénél lehet, elég magasan, a cikesz pedig elég mélyen, a félpálya közepén van. Colton habozás nélkül bukik le, mintha egy pillanatig sem félne attól, hogy amennyiben a cikesz nem mozdul el, simán ütközik a talajjal és kitöri a nyakát. Nem. Ő ezzel nem törődik. (Valahogy amúgy is mindig megússza.)
A labda irányt vált, felfelé száll, ő pedig úgyszintén habozás nélkül rántja fel a seprűt, noha még ez a mozdulat is olyan hanyagnak tűnik, mintha egyébként nem is erőlködne. Pedig természetesen nem ez az igazság. Ő csupán minimális energiabefektetéssel dolgozik - a manírokat és felesleges mozdulatokat kerüli, irányított, pontos, mégsem feszes.
Előre nyúl, de nem kapja el; a cikesz ismét lefelé lavíroz, de mielőtt emberünk bármit csinálhatna, a labda eltűnik a szeme elől.
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2016. április 16. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2016. május 26. 02:15 | Link

Cole Fisher

Törökülésben ücsörgöm, jobb térdemen egy kisméretű jegyzetfüzet, az alatta lévő bokám fel-alá mozog, mintha ez bármennyire is segítene a koncentrálásban. A tollam végét is szinte kötelező érvénnyel rágcsálom a nagy gondolkodásban, de hiába nézem a lapra felrajzolt pöttyöket, amik egy-egy játékost hívatottak jelölni a pályán, egy épkézláb ötlet sem jut eszembe. A szedett-vedett ovális alakot, a rajta elhelyezett zónákat és ezeknek megfelelően pozícionált kis pontokat bámulva fintorgok egyet, majd lemondóan sóhajtok.  
Az egyik rellonos lelátón üldögélek. Több okból is szeretek ide járni, de kétlem, hogy a kviddicshez fűződő viszonyom alapján magyarázatra szorulna a dolog – mindenesetre itt csend van, friss levegő és amúgy is a pályára járok le általában futni elviselhető időjárás esetén. Az új cselek, taktikák, edzésen gyakorolni kívánt feladatok kitalálásához is kézenfekvő helyszín, és általában segít is az ötletelésben, hogy azonnal el tudom helyezni a pályán az elképzeléseimet.
Későn – valószínűleg jó pár perccel azután, hogy a fiú felszállt és kergetni kezdi az arany labdácskát – veszem csak észre az ide-odaröpködőt, viszont azonnal megragad rajta a tekintetem. Végigkövetem a kicsit sem kezdőnek tűnő mozgását, és hunyorogni kezdek, annak reményében, hogy így majd sikerül beazonosítanom, melyik fogó gyakorol egymaga ilyen szorgalmasan. Ismerős a srác, tutira láttam már valamelyik étkezés alkalmával, vagy a folyosón, de nem tagja egyik ház csapatának sem.
Már a korláton könyöklök, és úgy bámulom a fiút, aki egy kis darabon a páholy körül repül, és bár el van foglalva a cikesszel, a szeme sarkából feltűnhet neki a társaság. Egészen lenyűgöznek lustának éppenséggel nem mondható, de bosszantóan könnyednek tűnő, hanyag mozdulatai. Mintha gyerekjáték lenne ez az egész, semmi nehézség, semmi veszély – játszi könnyedséggel követi a labda útját.
Majdnem el is hiszem, hogy ilyen egyszerű dolga van.
Amikor a cikesz eltűnik egy időre, lerohanok a pályára, a szertárból szerzek egy seprűt, hogy csatlakozhassak – a ládán és a benne lévő labdákon, főleg a nyugtalanul fészkelődő vasakon elidőzik a tekintetem, végül egyiket laza mozdulattal szabadítom meg béklyóitól. A gurkó lendületesen lő ki, majd a fogótól magasabban helyezkedve kezd körözni, áldozat után kutatva. Egy ütőt is kerítek a hiányos felszerelés mellé akkor már, de egyelőre nem repülök fel – a lábtartón támaszkodva figyelem, mit kezd majd az akadályozó tényezővel a srác. Pálca a kézben szükség esetére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. június 3. 14:51 | Link

Szelineczky Mínea


A társaságot már akkor észrevettem, mikor futva elhaladtam a Rellonos lelátó előtt, de nem igazán zavartatom magam. Láttak már kviddicsezni, nem vagyok szégyenlős, és nem zavarjuk egymást, akkor meg kit érdekel?
Felrepülök, a cikesz feltűnik, ismét nem sok energiát fektetve bele kezdem el üldözni, bár inkább mondható követésnek, mint harcnak - csak semmi izgalom, legalábbis ez látszik kívülről. De persze azért csinálom, mert valami adrenalint ad, és az olyan embereknek, mint én, ez kell.
A labda lefelé irányul, így én is alábukom, nyújtom is a kezemet, de mire felhúzom a seprűt, hogy ismét megpróbáljam elkapni, eltűnik szem elől. Nem lepődtem meg.
Magam alatt viszont észreveszem a lányt, aki házit írt az előbb, vagy mit tudjam én, mit csinált. Persze, voltam már meccsen, mármint házkupán itt, de az arcokat amúgy is lusta vagyok megjegyezni, meg elég magasan vannak ahhoz, hogy ne lássam. Mindenesetre mintha már láttam volna az illetőt a KH-ban.
Ő meg csak úgy kienged egy gurkót. Elmosolyodok, sőt, elvigyorodok, amint meglátom, hogy a vaslabda fölöttem van, én pedig gyakorlatilag pontosan felé tartok. Rádobok egy kicsit a sebességre, de nem gyorsulok túl hevesen. Hello, my dear, we met a long time ago.
Az iron lady pedig észrevesz, amint egy magasságba kerülök vele. Gyakorlatilag megkerülöm, és mellette megyek el, de így is követni kezd - nem lassulok le, de egy épeszű ember ennél sokkal gyorsabban menne, ha egy húsz-huszonöt kilós vasgolyó a nyomába ered. Én viszont játéknak fogom fel.
- Do you wanna play? - kiáltok oda a lánynak, amint közelebb érek hozzá, mert hogy felé veszem az irányt. Vigyorom ekkorra már lehervadt, arcom még mindig érdektelen maszkba van merevedve, ahogy a lányra pillantok.
Amolyan "well, let's play" mozdulattal húzom fel a seprűt a lány előtt csupán pár méterre - van nála ütő, csak meg tudja magát védeni. Én pedig felfelé repülök, még csak hátra sem pillantok, hogy a vas a továbbiakban felém fog-e tartani egy kiadós pofon miatt.
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2016. június 3. 15:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2016. június 3. 15:47 | Link

Cole Fisher

Lustán játszadozom a kezemben lógó ütővel, miközben tekintetemmel a kiszabadított vas útját követem, és résen vagyok a fiú helyett is – bár seprűvel egész biztosan nem érnék oda, hogy háríthassam előle a veszélyt, egy pálcaintéssel el tudom kerülni a balesetet, amire legkevésbé sincsen szükség. Nem puszta kegyetlenségből küldtem rá a labdát, és nem is a srác ledarálása a cél, magyarázkodni sem akarok. De elég hamar megbizonyosodhatom afelől, hogy a fogó tényleg nem most kezdte, talán már korábban észre is vett, mindenesetre, ahogy elnézem, a legkevésbé sem lepi meg a társaság. Sőt! Szemöldököm kérdőn, hitetlenkedve szalad fel; az ismeretlen konkrétan a tömör vasgolyó felé igyekszik, ezzel komoly dilemma elé állítva – van egy olyan érzésem, hogy pontosan tudja, mit csinál, ugyanakkor szinte biztos vagyok abban is, hogyha a gurkó a vártnál korábban veszi észre a potenciális áldozatot, kikerülni nem fogja tudni és frontális ütközésnek lehetek majd tanúja.
A kíváncsiságom kerekedik felül; az eddig látottak alapján meggyőzöm magam arról, hogy tudatosan indul meg a veszéllyel szembe. Megkönnyebbülten fújok – már amiért nem szorulok majd mentegetőzésre, amiért egy perc alatt összetörtem az amúgy békésen egymagában eljátszadozót –, ahogy megkerüli a vasat, ami aztán rögtön a nyomába is szegődik. Épp biztonságba helyezném a pálcám, hogy akkor az eredeti tervnek megfelelően kényelmesen csatlakozhassam a pályán száguldozó fiúhoz, amikor megindul felém. Naiv lennék, ha nem esne le azonnal, milyen céllal.
Hozzá hasonlóan vigyorodom el; felkészülök az ütésre – hajtó vagyok, nem terelő, így hát nem is megy olyan rutinosan a vaspofozás, de szükségesnek tartom, hogy kapitányként azért minimálisan minden posztba betekintést nyerjek és kezdetlegesen el is sajátítsam, úgyhogy nem rettenek vissza a gurkótól.
Jobb kézbe fogom az ütőt, és mivel nem más által célzott és elütött labdáról van szó, könnyedén terelem semleges területre, hogy azonnal seprűre is pattanjak, és utána eredhessek. Nem volt erős ütés, épp csak arra elég, hogy ne találjon el és kis időre új pályára állítsam, de ahogy közelítek felé, hamar újra a prédájává válok. Egy pillantással bemérem a fogót, aki ismét csak feljebb került, és úgy helyezkedem, hogy azt a kevés kis lendületét is kihasználhassam a gurkónak; ismételten inkább a pontosságra törekszem az erő helyett, a vas pedig alulról száguld a fiú felé.
Kapott egy kis előnyt az első, nem őt érő ütéssel, lássuk, mihez kezd vele. Let’s play.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. június 3. 16:16 | Link

Szelineczky Mínea


Sejtem azért, hogy a vaslady több lehet 25 kilónál, de nemtom', ti hogy vagytok vele, nekem még nem volt időm leméregetni. Mindenesetre a nyomomba szegődik, én pedig nem izgatom magam feleslegesen ezen. A lány felé tartok, a kérdésemre nem válaszol, de nem is várom el. Már a szemében láthatnám, hogy belemegy a játékba, ha lenne időm megállni és tanulmányozni, de nincs, és nem is igénylem. Egyszerűen hagyom, hogy arcon csókolja a gurkó.
Persze, az ütő nála van, így a puszi a fát éri, nem az arcot. Feljebb megyek, egy futó pillantást vetek az idő közben seprűre szállt lányra, aki egyértelműen a kis barátnőm felé száguld.
Én mindig is terelő akartam lenni. Aztán a csapatkapitányom köz- és önveszélyesnek ítélte meg, amit a poszton csináltam, úgyhogy át lettem rakva hajtónak - de ismerem a kis taktikákat, hogy milyen, amikor megnyúl az izmod, felkészülve az ütésre. Pontosan látom azt a pillanatot is, amikor a lány karja kinyújtózik, hogy aztán ütést mérjen a gurkóra.
A gurkó pedig közeledik felém, így hát elindulok vele szembe. Gyakorlatilag homlokegyenest a vas felé fordulva repülök, talán egy kicsit lassítok, de nem túl nagy mértékben; csak úgy kényelmesen. De mivel lassabb vagyok, a mozdulataim is pontosabbak lesznek. Az adrenalin ekkor már teszi a dolgát odabent, de mégsem vigyorgok úgy, mint egy eszelős őrült - ez kicsit más, mint amikor a rendőrök majdnem elkapnak, az izgalom itt sokkal nagyobb, így az arcomra sem tud kiülni.
A gurkó egyre inkább közeledik felém, és amikor már csak öt másodperc választana el az ütközésről, a seprű nyelét hirtelen lefelé tolom - szinte szögmérővel lehetne számolni a kilencven fokot a talaj és a seprű közt (ezt érthetjük úgy, hogy épp hogy megúsztam a frontális ütközést). A gurkó pedig nem tud ilyen gyorsan lefelé manőverezni, már csak akkor sem, ha a súlyát nézzük - gyakorlatilag neki teljesen ellentétes irányt adtam meg, amit csak kifarolva tud behozni. Én viszont addigra már balra tolom ki a seprűmet, a lánynak hátat fordítva. Manővereim még mindig hanyagnak tűnhetnek, figyelmes szemlélő számára viszont látható, hogy egészen precízek. Pont, mint a festményeim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2016. június 4. 01:21 | Link

Cole Fisher

Ez a srác őrült. Másodszorra már nem kéne, hogy meglepjen, mikor ismét szembe fordul a felé küldött vasgolyóval, aztán kényelmes tempóban tartja is az irányt, mégis vészes gyorsasággal közelednek egymás felé. Nem maradok egyhelyben én sem, lassan csordogálok szintén a fiú felé, de kellően távol a párostól ahhoz, hogy a legkevésbé se veszélyeztessen a kialakult helyzet; mivel nincs másik terelő, hogy pingpongozhassunk a fogó körül, kerülnöm kell, hogy majd összeszedhessem a gurkót. Bár erősen úgy néz ki a helyzet, hogy erre nem lesz szükség, a fiúnak mintha feltett szándéka lenne tompítani a golyóbis útját, megkímélve az ide-oda rohangászástól.  
Persze kikerüli. Lajhárlengésre számítottam, de a zuhanórepülés is tökéletesen jó módszer, mi sem jobb példa erre, mint az orrom előtt végrehajtott, pofátlanul egyszerűnek tűnő manőver – ugyan mindkettő épp eléggé kockázatos választás, főleg ha szánt szándékkal növelünk is a rizikófaktoron. Gyorsabban megszabadult az őt követő tehertől, ez igaz, de talán egy kicsit félreértelmezett változata ez a nézzünk szembe a problémákkal dolognak.
Túlontúl vakmerő vagy csak rettentően magabiztos? Jól bánik a seprűvel, az egyensúlyából pedig egy pillanatra sem billent ki – vagy ügyesen álcázta. Bár az általam megütött gurkótól valószínűleg könnyebb megszabadulni, mint mondjuk tapasztaltabb, és erősebb terelőfiaink bármelyikének egy lazább lendítésétől.  
 - Nem rossz – kiáltom oda angolul, mikor egyenesbe hozza seprűjét és még a közelében vagyok. – De a szükségtelen, életveszélyes manőverezgetés helyett a cikeszre is fordíthatnád az elfecsérelt energiát. Mondjuk.
Emlékeztetem a gyakorlott posztja feladataira egy közönyös mosoly kíséretében, majd meg sem várva a reakcióját, tovább suhanok a közben lendületét vesztett, újra magányosan a pálya szélén robogó gurkó felé. Remélhetőleg sikerül ösztönözni a fiút, hogy ugyan, iramodjon már az arany szárnyas után, és kiderüljön, mire képes akkor, ha megoszlik a figyelme a két labda jelenlétében. Lehúzódom a páholyokhoz végül, figyelek; a vasat csak abban az esetben célzom ismét a srác felé, ha megleli a cikeszt és nyomába is ered, illetve ha esetleg túlságosan elhúzódna a keresgélési fázis. Távol tartani úgysem fogom tudni olyan hosszasan, hiába elég nagy a pálya hármunknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. június 18. 19:22 | Link

Szelineczky M.


A gurkót sikerül kikerülnöm, nem is ered utánam - a föld fölött jóval húzom balra a seprűm, és meghallom a lány kiáltását, hiszen most nincsen hangzavar a páholyokban és a szél sem fúj. Izzadtság csorog mindenemből, a hajamból legfőképpen, meg kell törölnöm a (szintén izzadt) alkarommal a szemem, hogy lássak egyáltalán valamit. Nem szoktam hozzá ehhez a klímához, az angliai valahogy jobban fekszik.
Nem is tudja, hogy mennyire a gyenge pontomra tapintott. Anno a Hugrabugban Alison választás elé került; vagy legyilkolom a saját csapatunkat is terelőként, vagy nem tudom megvédeni magamat a vasak ellen, ő pedig az utóbbit választotta. Egy terelő folyamatosan kísért, szerencsétlen Frank agyérgörcsöt kapott a folyamatos, kiszámíthatatlan mozgásomtól, de egy ilyennek hiába próbálom meg elmondani vagy lerajzolni, mikor merre fogok menni - egyrészt ezt nem lehet kiszámítani, mert bármilyen helyzet adódhat, amikor el kell mozdulnom, másrészt neki nem volt akkora térlátása és precizitása, mint nekem. Ez van.
Szal' a csaj rátapintott a gyenge pontomra, az egyszerre két dologra figyelésre; egyébként amikor megszólalt, akkor ugrott be, hogy ő nem más, mint a Rellon csapatkapitánya, Mínea. Szoktam hallani meg látni a csapatot vacsoránál, elég feltűnőek...
- Te pedig fordíthatnád a kvaffra az energiáid... - kiáltom vissza, annak tudatában, hogy ő egyébként hajtó.
Well-well... rendben van, oké. Tekintetemet elfordítom a lányról, és szabályosan megdobban a szívem, mikor rögtön leszúrom a szárnyast, egy magasságban velem a karikáknál. Nagyjából félpálya körül lehetek, vagy inkább épp hogy azon a térfélen, amelyiken a cikesz van.
Megtehetném, hogy egészen lassan elindulok, hiszen Míneának talán nem is tűnt fel a cikesz, és akkor talán még nem küldi rám a gurkót, de lássuk be, hogy ez eléggé szemét dolog lenne. Nem mintha nem sz**nék rá magasról, de mégis, most nincs kedvem g***skedni.
Legyen. Rástartolok. Most, hogy van tétje, kevésbé vagyok lomha, igaz, ha lenne itt egy másik fogó, teljesen máshogy viselkednék. Előredőlök, ebben a pillanatban pedig megszűnik körülöttem a külvilág, és csak a cikeszt látom magam előtt. Mondjuk valahol tudom, hogy ez hatalmas hiba, mert Mínea pontosan erre várt, de sajnos nem tudok tenni ellene; Alison nem volt a leghatékonyabb edző, nem nagyon tudtunk erre rágyúrni, ilyen az élet.
Kezemet már előre is nyújtom, hátha a kezembe akad a szárnyas: gyakorlatilag azt is elfelejtem, hogy van valaki rajtam kívül a pályán...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2016. augusztus 9. 14:38 | Link

Édes Egyetlen Izabellám


 Kis nyomozás után kiderítettem, mikor nincs semelyik csapatnak edzése a pályán. Óvatos léptekkel sunyultam előre, figyelve arra, hogy ha mégis valaki a pályán tartózkodna, az ne vegyen észre. Nem láttam senkit. A pálya szélén sétáltam, felmértem a terepet. Elvégre ilyen szemszögből ritkán volt alkalmam végigvizslatni mindent. Az öltözőkhöz érve megálltam. A kilincsre helyeztem a kezem, és lenyomtam. Zárva. Nyúltam a pálcámért, de nyilván nem volt nálam. Igazság szerint abban sem voltam biztos, hogy éppen van-e pálcám. A zsebemből elővettem egy gémkapcsot és egy olyan hajizét, aminek nem tudom a nevét. Még a szünetben, otthon láttam egy videót róla, hogyan kell zárat feltörni, de sosem próbáltam. Féltérdre ereszkedtem, a hajizét (azt hiszem, hajtű a neve, de nem vagyok benne biztos) meghajlítottam a végén, aztán megpróbáltam beilleszteni a zárba. Ez volt az a pont, ahol leesett. Kihúztam a görbe cuccot, aztán szolidan belevertem a fejem az ajtóba és úgy maradtam. A kastélyban nem olyan zárakat használnak, mint amilyeneket mi otthon. Itt jóval nagyobb a kulcslyuk. A testhelyzetemet nem változtatva próbáltam kitalálni, hogy hogyan tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. augusztus 9. 15:15 | Link

Édes Egyetlen Wolgim

Még egyszer ellenőrzöm a kontyba erőszakolt tincseim, nehogy futás közben aztán teljesen szétessen az egész és a megállással, újrarakással értékes percek vesszenek el, majd a tükröt ott hagyva végül elindulok a kviddicspálya felé, hogy kicsit kikapcsoljam az agyam körbe-körbe rohangálás közben. Mióta abbahagytam a lovaglást, kell valami más a kviddicsen kívül, ami lehetőséget ad arra, hogy filozofáljak a dolgokon, a futás pedig tökéletes. Legalábbis nekem.
A pálya szabad, a lelátók üresek, az idő pedig pont lehűlt annyira, hogy ne kelljen megdöglenem a második kör után, mert szakad rólam a víz és a hátam is teljesen leégett. Bemelegítés nélkül indulok el a Navine páholy szélétől egyenesen az Eridoné felé, majd onnan fordulok jobbra, a Levita irányába. Azt viszont alig érem el, muszáj megtorpannom a mozgolódást látva. Valaki van ott. Egy pillanat alatt szűkülnek össze szemeim, talpam alatt megmozdul a föld készen arra, hogy pár méterrel arrébb akár lejjebb rántsa az illetőt, az árnyékban ugyanis nem látom, hogy ki motoz pont a mi öltözőnk ajtajánál. Nagyon remélem, hogy nem egy eltévedt felügyelő próbál bejutni oda és őt süllyesztem bele a sárba, az ugyanis nem lenne egy túl jó pont az állítólagos aktában, amit mindenkiről létrehoztak és ami miatt nem használhatom az erőm. Az pedig mellékes, hogy a lábaim alatt mozgolódó föld pont ellentmond a fent leírtaknak, de ha szerencsém van, ez nem egy felügyelő. Veszek egy mély levegőt és elindulok felé, szemem gyorsan hozzászokik a félhomályhoz, mikor közelebb érek az idegenhez, amikor azonban rájövök, hogy ki térdel az ajtó előtt, ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódnak. Egy pillanat alatt feszítem meg testem mellett jobb kezem, ujjperceim bizseregni kezdenek, a föld pedig elég erőteljesen megremeg. Mindez csak egy pillanatig tart, csupán az öt méteres körzetemben érzékelhető, Wolgi viszont ha nem vigyáz, ismét belefejelhet az ajtóba. Ez az én ajándékom a múltkori miatt.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2016. augusztus 9. 15:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2016. augusztus 9. 16:12 | Link

Izabellám, kinek lépteibe a föld is beleremeg


 Már éppen kitaláltam, mihez fogok kezdeni, amikor mintha megcsúszott volna a lábam térdelés közben és még egyet koppantam az ajtón, immár nagyobbat. Legnagyobb meglepetésemre a zár kattant egyet, mintha a zár megadta volna magát. Mielőtt azonban kipróbáltam volna, igazam van-e, feltápászkodtam és körbenéztem, lát-e valaki. Látott. Méghozzá Miza drága. Egy szerencsétlen kamu mosollyal fogadtam. Más helyzetben kitörő örömmel fogadtam volna, most viszont kissé kínos volt a szituáció miatt.
 - Hahó, széplány - próbáltam magam összeszedni - mit keres egy magadfajta gyönyörűség egymagában itt?
 Miközben ezt mondtam, visszacsúsztattam a profi zárfeltörő szettemet a zsebembe.
 - Egyébként érezted a földrengést? - kérdeztem meg egy pillanattal később - Nem emlékszem, hogy valaha éreztem volna földrengést ezelőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. augusztus 9. 16:32 | Link

Drága Wolgi
aki a prefektusasszony haragjára vágyik :3

Nem hittem volna, hogy ennyire elégedett leszek a koppanás hallatán, de hát tévedtem. Mosolyom kiszélesedik, mikor a homloka találkozik az ajtó lapjával, kezeimet ezek után lassan összefonom magam előtt, hogy mire a colos felpillant, már szigorú ábrázattal tekinthessek fel rá. Tudom, hogy tudja, hogy tudom. És tudom, hogy nem tudja, hogy ez én voltam. De tudom, hogy tudja, hogy amiért én tudom, azért ő még szorulni fog - nagyon, és itt most nem az edzésekre gondolok.
- Futottam - válaszolok halkan, mutatóujjammal a hátam mögött a pálya felé bökök, miközben lassan tetőtől-talpig végigmérem a nálam jóval magasabb fiút. Tulajdonképpen elég ijesztő látványt nyújthatna... éjszaka, egy sikátorban, ha egyedül vagy és mosolyogva közelít feléd. Talán mégsem kellene feldühítenem. - Aztán láttam, hogy itt térdelsz. Tulajdonképpen mit is csináltál itt? - a bókolást elengedem a fülem mellett, mert bár nagyon jólesik, ennek nincs most itt az ideje, mikor épp azt próbálom kideríteni, hogy miért akart betörni a saját öltözőnkbe. És miért nem használt hozzá pálcát. A hullámcsat és a gémkapocs eltüntetése ezúttal nagyon elkerüli a figyelmem, tekintetem ugyanis le nem veszem Wolgi arcáról.
- Aha, éreztem - igyekszem elkerülni a szemrehányó pillantásokat lövellő énem előtörését, így lepillantok a földre. Szép, szép, de mégsem az igazi, nem tudom olyan sokáig bámulni, hogy addig más témára váltsunk. - Pedig itt meglepően sokat remeg a föld, jobb lesz, ha vigyázol magadra - megnyomom az utolsó két szót és jelentőségteljes pillantást vetek rá, bár nem tudom, rájött-e már, hogy én most arra az ominózus esetre célzok itt elég rosszul, és hogy haragszom rá amiatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2016. augusztus 9. 16:49 | Link

Izabellám, akire nem fogok sikátorokban mosolyogni


 Tulajdonképpen tudtam, hogy Iza szokott futni, és ki is következtethettem volna, de valahogy ez akkor hirtelen nem ötlött fel bennem.
 - Semmi érdekeset, csak... ellenőriztem valamit. Mármint a zárat, nem csak úgy valamit, hanem a zárat. Nézd.
 A kilincsért nyúltam, lenyomtam, és ugyan úgy árva volt. Egy kínos másodpercig a kezemet néztem üres tekintettel, majd Izára néztem.
 - Amint látod, minden rendben van. Ezt állapítottam meg én is az előbb, mielőtt megremegett a föld.
 A mérges pillantást nem tudtam rögtön mire vélni. Vagyis az ugrott be rögtön, hogy amiért dühös lehet rám, az az, hogy beengedtem hozzá Norbit, aki aztán őrjöngött egy sort, aztán elmenekült, de mivel nem tudtam összekötni a dolgot a földrengéssel, elvetettem a dolgot.
 - Fussunk együtt, addig is meséld el szépen, mi a baj - mosolyogtam rá kedvesen, hátha megenyhül a szíve és nem kínoz meg. Habár ha ő kínozna, az talán még tetszene is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. augusztus 9. 17:06 | Link

Drága Wolgi
aki játssza a butát

A magyarázata egy kicsit azért felkeltette az érdeklődésem, elvégre én jöttem ide hozzá azzal, hogy mégis mit keres itt ilyenkor, miért nem használ pálcát, mi a fenének akar bemenni az öltözőbe, miért nem kért kulcsot, és a többi, a kérdéseket azonban nem tettem fel, csak szíveskedtem beleverni a fejét az ajtóba, mert mire nem jó egy kis földrengés.
- Szóval azért jöttél le ide és feszegetted vagy tudom is én mit csináltál az ajtóval, hogy megállapítsd, minden rendben van? - kérdőn emelem meg jobb szemöldököm, majd rögtön folytatom is. - Ezt megcsinálod a többi ház öltözőjével is, vagy van valamid odabent, aminek nem szabadna eltűnnie és most ellenőrizted az ajtót, nehogy ellopják? - próbálom kitalálni, hogy miért csinálhatta, de őszintén szólva nagyon nehéz dolgom van. Nála sosem tudom, hogy mit miért csinál.
Lassan leengedem mindkét kezem a testem mellé és teszek egy lépést felé. Nem akarok félelmet kelteni benne és igazából a falhoz csapni sem, de mondjuk jó lenne, ha megbeszélhetnénk ezt a beengedős incidenst, mert hát én jártam rosszabbul és Wolgi még nem is ismeri annak az esetnek minden részletét, pedig ő is benne van elég rendesen. Nem tudom beszélt-e azóta Norberttel, vagy Berci tudja, hogy segített neki, én mindenesetre tudom.
- Tudod, hogy mi a baj, csak nem akarod kimondani, mert félsz, hogy attól még dühösebb leszek rád. Pedig az a bajom - vetek még rá egy pillantást, majd megpördülök és visszaindulok a pályára. Eléggé biztos vagyok benne, hogy követni fog, nem is sétálok olyan gyorsan, azokkal a hatalmas lábakkal meg seperc alatt beérhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2016. augusztus 9. 17:22 | Link

Kecsesléptű Izabellám, akit seperc alatt beérek


 A további faggatózásra nem felelek, próbálok úgy tenni, mint aki elengedte a füle mellett. Mikor a lány közelebb lép, egy gyors pillantással végignézek rajta, majd a szeménél megállapodom. Mosolyra húzódik a szám. Ekkor viszont ő megerősíti bennem az érzést, hogy a beengedés miatt haragszik. Kinyitom a szám, hogy válaszoljak, de mielőtt bármit mondhattam volna, faképnél hagy. Egy pillanatra meglepődtem, majd elvigyorodtam és utána futottam.
 - Figyelj... - kezdtem bele újra, amikor mellé értem - Ha azért vagy dühös, mert beengedtem Norbit, akkor...
 Nem tudtam, mit mondjak. Azt tudtam, hogy valamivel meg kéne magyaráznom, de nem jutott eszembe semmi értelmes. Most mondjam azt, hogy megsajnáltam, és az alapján, amit ő mondott nekem, ami nem sok, azt gondoltam, hogy megérdemli, hogy tisztázza vele a dolgot? Végül is ez így nem is rossz.
 - Csak azért engedtem be, mert megsajnáltam, és az alapján, amit ő mondott nekem, ami nem sok, azt gondoltam, hogy megérdemli, hogy tisztázza veled a dolgot. De nem vagyok vele teljesen képben, mit műveltél, ami ennyire kiakasztotta. Olyasmit mondott, hogy vele csaltál meg valakit.
 Ezeket kimondva merült fel bennem, hogy Miza most dühös rám, és vigyázhatnék, mit mondok és hogyan. Elvégre nem akarom, hogy megromoljon a viszonyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. augusztus 9. 17:49 | Link

Drága Wolgi
akit most nagyon nem szeretek :c

Wolgi végre veszi a lapot és a segítségemmel ugyan, de rájön, hogy mi a problémám, én pedig annak ellenére, hogy meg akarom vele beszélni, hisztis kislány módjára ott hagyom az öltöző előtt, és visszasétálok a pályára. Hogy követ-e vagy sem, azt nem tudom, de sejtem, hogy ennyivel azért nem zárjuk le ezt az egészet, elvégre már kiderült, hogy mi zavar ennyire engem.
- Akkor? - hirtelen torpanok meg és kérdezek vissza rá, nehogy a végén még elfelejtse, hogy mit akart mondani. Látom rajta, hogy gondolkozik és nem mond semmit, ez rajtam viszont nem segít. Türelmetlenül fonom össze ismét karjaimat magam előtt, hátha így majd gyorsabban kiböki, hogy mit akar mondani. És igen!
- Mi már tisztáztuk a dolgot. Mindent tisztáztunk, elmondta, hogy nem akar látni, oké, megértettem. Nem beszéltem vele és ő sem vele, erre most azzal jön, hogy tisztázni akarja? Mégis mi a francot? - pillanatok alatt fakadok ki újra, és olyan kérdéseket teszek fel, amiket simán meg tudnék magamnak válaszolni, hiszen már minden megtörtént és Norbi is elmondta, amit el akart mondani. Wolgi utolsó mondata elhallgattat, lehajtom a fejem és most tényleg nagyon örülnék neki, ha a hajam nem lenne beleerőszakolva egy nagyon erős kontyba és az arcomba hullana. - Megcsókolt. Az történt - nagy levegőt veszek és belekezdek, de a fejem egyelőre még nem emelem meg. - Én pedig hagytam neki, mikor még ott volt Adrian, de vele szakítottunk, Norbival pedig találkoztam utána és megmondta, hogy mi van, és megértettem és nem kerestük egymás társaságát és még a kviddicsmeccsen sem volt semmi, és aztán Te...meg ő, és ott volt, aztán...jött, és mondta, de Berci, és... - először csak hadarni kezdek, majd én is teljesen elvesztem a fonalat és a végére már dadogok, szavakat rakok egymás után, de a mondatoknak nincs értelmük. Felpillantok a fiúra, megdörzsölöm a szemem, majd teljesen váratlanul közelebb lépek hozzá, karjaim a nyaka köré fonom és magamhoz húzom, hogy megölelhessem. Mert tulajdonképpen Wolginak köszönhetek mindent. Hiszen, ha nem engedi be, Norbi talán még a mai napig sem üvölti az arcomba azt, ami szerinte teljesen nyilvánvaló. Hogy szerelmes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2016. augusztus 9. 18:12 | Link

Édes Izabellám, aki aaaahw


 Miközben beszélek, lábujjhegyen kocogok a lány mellett. Amikor megtorpan, én is megállok, tőle nagyjából másfél lépésnyire. A kérdésözönre nem tudok válaszolni, Norbi nem avatott be a dologba részletesen, én meg nem szoktam mások életében vájkálni. Mindenesetre megvonom a vállam. A kezeimet a zsebembe rejtem, úgy figyelem, ahogy lehajtja a fejét. A vigyorom már rég eltűnt, az arcom értetlenséget és együttérzést tükröz. Amíg beszél, pótcselekvésként a cuccokal matatok a zsebemben, ez valahogy segít figyelni és felfogni, amit mond. Amikor már nem találja a szavakat, megsajnálom. Lassan kihúzom a kezem a zsebemből, hogy megöleljem, de legnagyobb meglepetésemre felemelte a fejét, rám nézett és a nyakamba borult. Tudtam, hogy neki erre szüksége van, de arra nem számítottam, hogy nekem is ilyen jól fog esni. Egyik kezemmel a hátát, a másikkal a derekánál karoltam át és szorosan, de nem erősen öleltem. Nem tudom, mennyi ideig voltunk így, de még mielőtt elmúlt volna a pillanat varázsa, kicsit lazítottam szorításon és halkan kérdeztem.
 - Bánod, hogy megtörtént?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. augusztus 9. 18:42 | Link

Drága Wolgast
aki dupla aaaahw :3

Úgy érzem semmi jó nem sülne ki abból, ha ezekre a kérdésekre választ kapnék Wolgitól, aki szegény azt sem tudja szerintem, hogy miről beszélek. A történteknek csak a töredékét ismeri, de az meg pont nem elegendő ahhoz, hogy ha akarja, átérezze a helyzetem, vagy épp Norbiét. Nem tudom melyikünkkel tudna jobban együtt érezni, mindenesetre az arcát látva úgy döntök, beavatom a dolgokba. Lehajtott fejjel beszélek, talán meg sem hall minden szót rendesen, bár a szél nem fúj és eléggé közel áll hozzám, de végül is megtörténhet. Wolgi talán érdeklődve figyel és hallgatja a szavaim, talán másfelé néz és épp azon töri a fejét, hogy miképp tudna a legfeltűnésmentesebben eltűnni a helyszínről, nem tudom. Csak akkor látom ismét az arcát, mikor felemelem a fejem, hogy magamhoz vonjam egy ölelésre. Arcom belefúrom a vállába, ujjaim a szőke tincsei közé kúsznak. Közelebb lépek hozzá, ahogy megérzem kezeit a derekamon és hátamon, lehunyom mindkét szemem. Szeretném, ha így maradnánk percekig, órákig, sokáig, örökké. Jó ez így most, talán ő is így érez.
- Semmit nem bántam meg - nagyot sóhajtva engedem el a nyakát és hátrálok egy lépést, hogy a szemébe tudjak nézni. Arcomon egy szomorú mosoly jelenik meg végigpillantva rajta, majd ismét közelebb hajolok hozzá és nyomok egy puszit az arcára. - Tudod, nekem most haragudnom kéne rád - mosolyogva vonom meg a vállam, az öltöző felé pillantok, egy pillanatra elgondolkodom, és visszatekintek rá. - Na most őszintén. Mit kerestél te ott?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék