28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rebecca Davison-Keis
INAKTÍV


Gyakorló anyuka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 709
Írta: 2015. november 12. 22:07 | Link

Benedict Ian Lloyd
november 12. (szerda) délután 4-5 óra



Én naiv azt gondoltam simán beérhetem egy köszönés vagy mi fene erejére, de nem. Egy gyors szemkontaktus, pillanatnyi mosoly és elhúz. Naná, hogy kuncogtam egyet, fültől fülig érő mosollyal húztam bele én is. Ha valaki most meglátná, az arcomat tuti debilnek könyvelne el. Ugyan úgy rásimulok a seprűmre, jobban rámarkolok és csak az előttem a karikák felé száguldó srácot figyelem. A vigyor természetesen végig az arcomon virít még akkor is, amikor ő hirtelen jobbra elém farol, nekem meg alig marad időm, hogy reagálhassak. Alsó ajkamba harapva nyelvemet picit kiöltve újra kuncogni kezdek és jobb helyett balra még mielőtt odaérnék, hozzá behúzom drága szerelmemet. Éppen, hogy meglett. De meglett az a lényeg! Annyira még sem rozsdásodtam be.
A felkiáltására nem reagálok olyan hevesen, hacsak a felkacagás nem számít annak. Éppen amennyi időt hagyva nekem én úgy szemlélem meg a „csodajárgányát”, no meg őt is. Nem rossz, viszont most nem ez a lényeg hanem, hogy úgyis elkapom, beérem… vagy nem. Látszik rajta, hogy nem kezdő, ahogy én se, de talán ő még mindig jobb, tapasztaltabb, mint én.
Nem vettem le róla a tekintetem, ahogy mozdult úgy én is. Az íve után én is íveltem. A cikkcakkozás is ugyan úgy ment. De nem mentem vele semmire akárhányszor a nyakán voltam mindig elhúzott. Ami engem meg felhúzott. Úgyhogy abba hagytam a szlalomozást és tök egyenesen totál rásimulva a seprűmre haladtam mögötte. Picit talán a bal oldala felé húzódtam, mint inkább libasorba mögötte és próbáltam kitalálni, hogy is érhetném be. Aztán mivel igazából nem jutott semmise eszembe, maradtam annál a tervemnél, hogy majd oldalról meglátogatom.
Utoljára módosította:Rebecca Davison-Keis, 2015. november 12. 22:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 25. 21:38 | Link

Rebecca Davison-Keis
november 12. (szerda) délután 4-5 óra

Mire a vidám ismeretlen taktikát vált, Ian egyszerűen padlófékkel reagál; a seprűjét egy kissé oldalra és felfelé fordítja, hogy ne repüljön fel a seprű fara, ellenben remek rálátása legyen a lányra - ha minden jól megy, úgy az ismeretlen most elé kerül (az, hogy ennek mekkora a mértéke, már a másik reakcióidején múlik), de nem csak elé, hanem felé is - egészen eddig srégan felfelé haladtak ugyanis, így talán megváltoznak egy kicsit a viszonyok. Tulajdonképpen sose volt annak a híve, hogy a lány fusson a fiúk után, egyszerűen sokkal jobban néz ki egy fordított helyzet - kényelmesebbnek érzi, ha vadászként tud játszani, nem kell folyton hátranézni, hol van a másik, mikor csap le rá, ellenben innen egyszerűbb dominánssá válni. Feltéve persze akkor, hogy az 'üldözött' is megfelelő játékosnak bizonyul - nincs rosszabb egy kreativitást mellőző, félénk, arra méltatlan embernél. Nem haboz sokat - nem tudja, hogyan fog reagálni a lány, rögtön megfordul-e, vagy csak megáll, kanyarodni kezd-e, de bízik benne, hogy hátranéz, rá, legalább annyi ideig, míg beméri a pozícióját. Ian pontosan eddig vár arra, hogy nyílegyenesen elinduljon felé - mindenféle cél, szándék vagy terv nélkül. Amennyiben túl közel vannak egymáshoz, úgy mozdulata elejébe belefűz egy gyors hurkot maga körül, hogy egyértelműsítse az útvonalát vagy csak azért, hogy ne rövidüljön le kényszeredetten a táv a lendület hiánya miatt. Nem lehet megtippelni, hogy erre miként lép a társa - ugyanakkora az esélye annak, hogy felveszi a kesztyűt és kíváncsian megnézi, megfutamodik-e a másik, ahogy az az egyik edzéskor is megtörtént már Iannel (és aminek rettentően csúnya karambol lett a vége a megfutamodás és a józan ész teljes hiánya miatt), de talán "elfutnak" előle. Ki ez az idegen, aki ennyire jól ülni a seprűt? Az iskola nem teljes egészében repülés-specifikus, dehát ő is éppen azért jött ide, mert jó a képzés, valószínűleg nincs egyedül. Mázlija van, hogy nem egy kezdő tévedt erre félénken gyakorolni az első nagy megpróbáltatása előtt - és aki, neadjisten' segítséget kért volna tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. december 8. 15:41 | Link

Lilith
Vasil edzői szárnypróbálgatásai

Vasil a két srácot nézi – Petit és Gergőt -, miközben éppen leül a cserepadra. Aztán maga elé veszi a jegyzeteit, egy hatalmas fekete mappából. A pergamenek egyelőre rendezetlenül, a lendületes kézírásától tarkítva avnnak beledobálva, talán csak ő tudja, hogy milyen rendszer szerint. A lényeg, hogy a fdontos dolgokat már az elejére tette, és éppen azokat nézegeti. A gondolatai viszont nem az ifjú tanítvány Lilith körül járnak, hanem Michelle és a szüleivel való találkozásra koncentrálnak. még mindig furcsán érzi magát, hogy bemutatkozott, és az egész úgy ért véget, ahogy, valahogy kizökkentetette a kényelmi zónájából. Ráadásul a szőkével sem tudtak erről többet beszélni, mert Michelle elutazott az iskolába, Vasil pedig visszatért Magyarországra. Megrázza a fejét, hiszen nem ezért jött, és ledöbbenve veszi tudomásul, hogy míg gondolkodott, végiglapozta az egész jegyzettömbjét.
- A fenébe – fújja ki a levegőjét, majd újra felpillant a srácokra. Állításuk szerint csak hobbijátékosok, és elfogadták a felkérést, hogy lesznek Lilith edzőpartnerei. Először úgy gondolta, hogy felméri a lány alapvető tehetségét, készségeit, majd utána rámennek a speciális dolgokra. Nagyon kíváncsi, hogy mit tud csinálni, már vagy egy hónapja foglalkozik az egésszel, és még jobban ráfeküdt a kérdésre, mióta kiderült, hogy az eridonos őrző lesz. Még Markovits véleményét is kikérte, hogy mire figyeljen leginkább. Bár a professzor nem edző, mégis elég tapasztalattal rendelkezik, és sokkal többel, mint ő. Hiszen bajnok is volt, szóval ki mástól kérhetett volna igazi segítséget? Újra kinyitja a mappáját, és olvasgatni kezdi az első óra tervét. Lilithnek még nagyjából egy negyed órája van, hogy megérkezzen az edzésre, így Vasil nyugodtan böngészgeti a pergameneket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. december 11. 16:54 | Link

Vasil


Mindjárt itt a karácsony, de még hamarabb a születésnapon. Amire semmit se fogok kapni, de lényegtelen. Na mindegy, nem is kell nekem ajándék. Az hiszem, senki se tudja, hogy mikor születtem a suliban. Ha igen, akkor csak gratulálni tudok neki. Rátekintek a karórámra, ami egy sima, bőrszíjas karóra. Késésben vagyok, ó, a szösz vigye el! Vasiltól ezért szerintem kapni fogok. Elég nagy erőbedobással kezdek el rohanni a pálya felé, oltári nagy mosollyal az arcomon. Életem első különedzése, csak mert és kész. Pár perc múlva odaérek, ez tiszta sor. Dimitrov-t már kétom is. Nagyjából egy tíz méternyire vagyok a sráctól, ki a cserepadon ülve nézi a jegyzeteit, mikor elesek. Hát igen, mint mindig most is hozom a formámat. Ha nem esnék el, akkor az biztos, hogy nem én lennék. Felpattanok, majd Vasilhoz ugrabugrálok.
- Szia, hogy vagy? Képzeld, már két meccsen is játszottam. Mit fogunk csinálni amúgy? - Támadom le rögtön Vasilt. Nem is nagyon érdekel a másik két fiú, akik épp játszanak. Végül is, csinálják azt ami szeretnek tenni. Senki se szabjon másnak határt, mert az általában rossz az illetőnek. De persze, van amikor jó, mint például egy tömeggyilkos őrültnek gátat szabni jó, de egy aktivistának nem. Meg megbántani másokat sem jó. Nagyon is rossz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. december 16. 15:48 | Link


Vasil edzői szárnypróbálgatásai

Vasil a nagy, mágikus órára néz, ami jelzi, hogy elkezdődött volna már az edzés, de Lilith még nem érkezett meg. Mivel nem tudja, hogy a lány mennyire gondolja komolyan a kviddicset, így azt sem tudja, hogy mennyire szidja meg ezért. Mert az az egy, amit Vasil nem igazán tud tolerálni, a késés, főleg, hogyha nincs rá komoly indok. De legalább egy kicsit tovább tudja oplvasgatni a jegyzeteit. Szerencsére túl sokat nem késik Lilith, meg is érkezik, sőt át is öleli vasilt, aki természetesen azonnal visszaöleli a lányt. Attól, hogy késett, még jó barátja, ezért is nehéz kimondani, amiket mondania kell.
- Szia Lilith! Igen, láttalak, egy csomó mindent felírtam rólad, mind a két meccsen. Gratulálok a két győzelemhez, amihez te is kellettél – mosolyog, majd komolyabbra veszi a figurát, már nem mosolyog.
- Először is késtél, ezt ne tedd kérlek legközelebb, mert nem tudok sajnos tovább maradni, és valahol be kell pótolni – ezzel egyidőben két ujját az ajkaihoz illeszti és egy nagyot füttyent. A levegőben lévő két fiú odafordul feléjük és leszállnak a közelükben.
- Ők itt Peti és Gergő, ő itt Lilith – mutatja be egymásnak őket. – Segíteni fognak felmérni a képességeid, de előbb bemelegítünk. Addig menjetek nyugodtan – a két srác pedig kezet nyújt a lánynak, bemutatkoznak, majd elszelelnek és karikákra dobálnak, meg fogócskáznak a levegőben.
- Először melegíts be, ami egy kis futás a félpályáig, majd sprint vissza. Na, futás! – adja ki az elején, nem igazán akarja meguttatni, bár megérdemelné, de most nem ezen van a hangsúly. Amint visszaér Lilith folytatja is.
- Mutatom, hogy miket csinálj – ezzel meg is kezdi a bemelegítést, főleg a kar, a derék és a nyak tájékra koncentrálódnak a bemelegítő mozdulatok. Nagyjából öt-hat perc múlva végeznek is.
- Hoztál seprűt? – ha nemleges a válasz, akkor odaadja a tartalékseprűjét és máris a levegőbe reppennek, a két fiú pedig megáll az egyik karika előtt, oda igyekeznek hozzájuk.
- A büntetőzóna határáról dobjatok neki mindegyik karikára, először hármat-hármat minden karikára, jobbról balra, aztán, amíg nem szólok össze vissza. De ez csak bemelegítés, nem kell semmi trükk – mosolyog, majd pálcát húz és varázsol valamit. Egy kisebb ládaszerűség jelenik meg, benne három kvaffal. A láda lebeg Vasil mellett, aki elviszi a büntetőzónáig. Amikor a labdák elvesztik a lendületükat visszatérnek a ládába és úja lehet velük játszani. A fiúk pedig megkezdik az edzést és karikákra dobnak Lilithnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 1. 22:59 | Link

Lilla

Január 1. 22:30

Előzmény: Szabályok, szabályok, szabályok...minek is vannak, ha nem tartjuk be őket, illetve, miért kéne mindig mindent betartani? Unalmas lenne az egész élet, ha semmi izgalmat nem vinne bele az ember, hiszen néha egy kis kalandozás is belefér az életbe. Ezen az alapon indult ez a nap Rachel életében, mert úgy gondolta, hogy barátnőjével takarodó után nem tér nyugovóra, hanem helyette egy kis izgalmat csempész a szürke hétköznapokba. A lány otthon aranyvérűként már kipróbálta párszor a repülés élményét, amely nagyon elnyerte a tetszését, így nem látta okát annak, hogy miért ne nyúlják le Lillával a szertárból a seprűket és szórakozzanak kicsit repülés közben. Tudta, hogy elsősöknek tilos ez a tevékenység és badarságnak tartotta ezt a szabályt, hiszen minden a sárvérűek miatt van, emiatt a megkülönböztetés miatt kerülnek ők hátrányosabb helyzetbe és ha ők nem lennének, minden sokkal egyszerűbben és gördülékenyebben menne. Aranyvérű származása miatt úgy gondolta, hogy nyugodt szívvel használatba veheti az eltulajdonított seprűt és végre kikapcsolódhat kicsit barátnőjével a jól megérdemelt, neki járó módon.

Rach este beágyazott és sietve elkészült, egy fekete hosszú ujjú pulcsit, sötét farmert, fekete kabátot viselt, haját hátrafogta, és egy lapos talpú fekete félcsizmát vett fel. Lillával megbeszélték, hogy fél 11-kor találkoznak a szertáraknál, ahol a seprűket tartják és repkednek kicsit. Miután elhagyta a szobáját a lány azt vette észre, hogy nagyon kihalt minden, ami nem volt furcsa, hiszen takarodó után nem szívesen tartózkodott kinn senki sem, kivéve, aki vagy nagyon vakmerő, vagy nagyon nemtörődöm volt, mivel a lebukás esélye erősen fenn állt, de ez őt egyáltalán nem tántorította el a tervétől. Indulás előtt belenézett még egyszer a szobájában lévő nagy tükörbe:
~ Nyugi Rach, ne stresszelj. Minden a legnagyobb rendben lesz, nem fogsz lebukni, csak számolj el háromig...~
Halk, óvatos léptekkel osont ki a körletéből, majd sietve, de nagy odafigyeléssel átvágott mindenen és máris a szertáraknál találta magát. Izgatottan várta barátnőjét, közben szemfüles maradt, figyelmesen szemlélte a területet, ameddig Lilla meg nem érkezett, mert nem akart lebukni. Szíve hevesen vert, hiszen, egyrészt, mióta az iskolában tartózkodott semmilyen tiltott dolgot nem csinált, másrészt megpróbálta megőrizni hidegvérét és reménykedett benne, hogy tervét véghez tudja vinni és egy kicsit felügyelet nélkül is felhőtlenül szórakozhat újdonsült barátosnéjával. A Rellonos a szertárak előtt állt meg, kissé türelmetlenül, karját összekulcsolva várta társát és minden neszre figyelmesen fülelt.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. január 1. 23:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 2. 17:26 | Link

Rach <3
Január 1. 22:30 után picivel
~ öltözet

Bosszankodva siettem a kastély azon széle felé, amely mellett a piciny házikó helyezkedett el, ahol a seprűket, illetve a kviddicshez egyéb további segédeszközöket tárolták. Tudtam hogy késésben vagyok, így aztán gyorsabbra vettem a lépteimet. Én jöttem volna hamarabb is, de a járőröző prefektusokra és tanárokra való tekintettel inkább a kastély járatait választottam. Azokban még én sem tudtam általában, hogy hol vagyok, miért találna meg bárki más? Legalábbis ezzel nyugtattam magam, és egyelőre hatékonynak bizonyult a módszer. Sajnos azonban nem volt túl gyors megoldás, mivel sosem jöttem még a könyvtárból a kviddicspályához egyenesen, így kerülőutakon kellett mennem, csak több részletben sikerült megtennem az utat. Ezért a késés.
Egyébként mindent jó előre kitaláltam, vittem magammal a könyvtárba a kabátomat és a sapkámat is, amelyet egy kisebb táskába rejtettem el Matilda elől. Pulcsit nem vettem és nem is hoztam, mert egyrészt nagyon jól bírtam a hideget, másrészt biztos voltam benne, hogyha a programötületünk megvalósul, akkor fázni nem fogunk. Hogy miért voltam a könyvtárban ilyenkor? Csak érdekelt valami, amit a legutóbbi LLG órán vitattunk éppen, és utána akartam járni.
Na de ennyit a jógyerek-imidzsemről, igyekeztem tenni róla, hogy ezt már az év legelső napján elrontsam. Rachel pedig társ volt benne, ahogy álalában minden hasonlóan hirtelen és bevállalós dologban. Többek között ezért is szerettem annyira.
- Bocsi, meggyűlt a bajom kissé az átjárókkal. - mondtam neki halkan, mikor megláttam a szertár előtt. Meg sem vártam a válaszát, csak nyitottam a bejáratot. Igazából arra számítottam, hogy éjszakára be szokták zárni, de úgy tűnik ez egyelőre nem történt meg, mert könnyedén ki lehetett nyitni az ajtót.
- De béna, azt hittem legalább egy minimális kis akadály lesz... - vigyorogtam a lányra, miközben elégedetten állapítottam meg, hogy a szertár jóval nagyobb, mint amilyennek kívülről tűnt - egyértelműen tértágító bűbájjal van ellátva. Imádtam ezt a varázslatot, valamiért mindig elégedettséggel töltött el, ha ilyet láttam használatban.
Leakasztottam két seprűt a falról, aztán az egyiket megemeltem kicsit Rachel felé, és egy cinkos mosollyal az ajkaimon szólaltam meg:
- Ez megfelel? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 2. 20:21 | Link

Lilla


A lány sietős, halk lépteket hallott, miközben figyelmesen fülelt a zajokra, nehogy lebukjon, majd szerencséjére meglátta barátnőjét, amint kicsit késve megérkezik a találkahelyre.
- Ó, örülök, hogy te vagy az, már vártalak! -üdvözölte a másikat, miközben arca mosolyra derült, mert legalább odáig eljutottak, hogy mindketten feltűnés nélkül érkeztek meg a szertárakhoz.
 ~ Nem, nem vagyok paranoiás, de what a f..ck, nagy mákunk van ma. ~
- Semmi gond a késéssel, az a lényeg, hogy ideértél. Basszus, mekkora esély volt rá, hogy így nyitva hagyják  a bejáratot? Pedig már készültem, hogy esetleg meg kell majd buherálni a szerkezetét. -mondta ártatlan arccal és egy kis gúnnyal a hangjában Rachel, közben elvigyorodott és élvezte, hogy ilyen egyszerűen alakulnak a dolgok. A biztonság kedvéért ugyanis elhozott magával egy hullámcsatot is, ha esetleg zárnyitásra kerülne a sor, de szerencséjükre nem kellett ezzel bajlódniuk.
 ~Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne... ~
A szertár valóban jóval nagyobb volt, mint amilyennek eredetileg tűnt, úgyhogy tuti biztos, hogy bűbájjal volt ellátva, ami már csak a térbővítés szempontjából is dicséretes volt.
Rach pont azt szerette újdonsült barátnőjében, hogy mindenre nyitott volt és nem hátrált meg semmitől sem, egy ilyen személlyel pedig minden buli. Az otthoni társaságára emlékeztette, akik szintén mindenben benne voltak, amely dolgokról a szüleinek halvány fogalma sem volt - és ez így volt rendjén - legalábbis szerinte... Jó nevelést kapott, viszont a természetében emellett benne volt valamiféle bolondos, lázadós, vakmerő rész is, mely olykor felszínre tört. Rachel-nek egyaránt megvolt a pozitív és negatív oldala, melyet kiválóan összhangba tudott hozni, emellett az ismeretségi körében nagy népszerűségnek örvendett.
- Tökéletes, na csapjunk a lovak közé! Let's go! -vette el Lillától a Rellonos a feléje nyújtott seprűt, majd elindult társát bevárva, hogy végre kipróbálhassák a repülés élményét és kikapcsolódhassanak kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 2. 23:30 | Link

Rach <3

Miközben a megfelelő seprűk után kutattam, Rachelt hallgattam. Kicsit összeráncoltam a szemöldököm az egyik mondatára, ugyanis nem volt teljesen világos, hogy hogyan értette.
- Megbuherálni? Mert a pálcát használni nagyon snassz lenne ám... - mondtam nevetve, és kicsit furcsállva is a dolgot, hiszen Rach-nél aranyvérűbb kevés ember volt a kastélyban, így szórakoztatónak találtam a mugli kifejezéseit.
Elégedetten vettem tudomásul, hogy nincs kifogása a seprű ellen, így rögtön a kezébe is nyomtam. Még jó egyébként, mert az itt található seprűk nagy része elég lerongyolt állapotban volt, még a két legtürhetőbbet vettem ki... Szóval elégedetlenkedhetett volna, de nem ment volna vele semmire, mert maximum egy rosszabbal dobhattam volna még meg.
Rach nyomában kiléptem a szertárból, még kifelé menet egy kvaffot is felkapva, majd a vezényszóra felpattantam a seprűre, és megindultunk felfelé. Kissé hideg volt már, de egyelőre lassan repültem, úgyhogy legalább a menetszél nem volt gond. Egy mosollyal megállapítottam, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból egyáltalán, még mindig jól ment.
Ez a szabályozás akkora hülyeség...
Egyáltalán nem értettem, hogy miért kor, miért nem képességek alapján kategorizálják a diákokat, nagyon igazságtalannak tartottam. Mindenesetre mi így is megoldottuk, emiatt pedig büszke voltam kicsit.
- Megy a kvaff! - kiáltottam Rachelnek, és eldobtam a lasztit abba az irányba, amerre elsuhanni láttam. Milyen jó érzés volt újra a levegőben lenni! Ha rossz szóviccel akarnék élni, azt mondanám, egészen felemelő, vagy hogy az ember szinte szárnyakra kap... Még szerencse, hogy ilyesmire még csak nem is gondolok, ugyebár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 2. 23:56 | Link

Lilla


- Igen, tudod szeretem a kihívásokat. Különben is, ez a beszólás mindent megért, ahogyan az arcodat elnézem! -felelte mosolyogva a lány, hiszen sejtette, hogy barátnője meg fog ezen lepődni, de mindig is szeretett meglepetést okozni másoknak, ráadásul nem volt oda mugli technikákért, de néha eljátszott a gondolattal, hogy vajon mire mehetne velük, ha nem jutna dűlőre a varázslással. Nagyon szánakozott a varázstalanok felett, el nem tudta képzelni, hogy hogyan lehet ilyen módon egyáltalán létezni, de aztán mindig arra gondolt, hogy a származása miatt nincs oka aggodalomra és feleslegesen pocsékolja a gondolkodást ilyen témákra, hiszen ez őt egyáltalán nem érinti és hálás lehet a sorsnak, hogy ilyen nemes család sarjaként jöhetett a világra és erre nagyon büszke volt.
- Szerencsénk van, hogy legalább ez a két seprű nincsen annyira lerongyolódva, rájuk férne valami újítás, nagyon gáz ez így! Az otthoni seprűm, amin gyakorolni szoktam időnként nagyon szuper, tudod újfajta és kiválóan helytáll mindenben, ilyenek kellenének ide is! -mondta komolyan Rach, miközben a pályára vonszolta az ütött-kopott seprűt, melyet Lilla adott neki, de ne legyen telhetetlen az ember, örüljön, hogy egyáltalán tudnak min gyakorolni...
A repülés egész jól ment Rachel-nek, most megmutatkozott a sok gyakorlás eredménye, ráadásul Lilla is ügyes volt ebben, így igazán partnerére talált a lány.
Először ő is lassú mozdulatokkal kezdett neki a repülésnek, úgy volt vele, hogy menet közben majd még jobban belejön, közben pedig máris feléje repült a laszti, melyet barátnője dobott el:
A labda lassan zuhant feléje, ráadásul olyan ívben jött, hogy szinte rögtön kézre állt Rach-nek, így könnyedén elkapta:
- Vigyázz, itt a visszavágó! Dobom! -válaszolta hangosan Lillának, majd egy gyors mozdulattal társa felé irányította a labdát, mely nagy lendülettel repült feléje, eközben pedig a Rellonos össze-vissza cikázott seprűjével, nagyon élvezte a szabadságot és azt is, hogy végre egy kicsit a levegőben lehet. Kíváncsian várta, hogy vajon Lilla elkapja -e a labdát, titokban drukkolt is neki és díjazta, hogy neki is ilyen jól megy a repülés, most már tényleg úgy érezte, hogy nekik tényleg össze kellet találkozniuk és még sok kaland fog várni rájuk az életben.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. január 2. 23:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 612
Összes hsz: 1013
Írta: 2016. január 3. 10:05 | Link

Rachel és Lilla

Sokan talán egyedi ötletnek gondolhatnák az éjszakai kviddicset, csakhogy a többi csapat is ugyanúgy igyekszik minden lehetőséget kihasználni a felkészülésre, mint a rellonos lányok. Petra és Árpád is úgy döntöttek ezen az estén, hogy szeretnék megmérettetni magukat: egyikük a sárgákhoz, másikuk a pirosakhoz állna, de még nem elég felkészültek. Kiosontak hát ők is az éj leple alatt körletükből, hogy a szertárak, majd a kviddicspálya felé vegyék az irányt.
Legnagyobb megdöbbenésükre nemhogy hiányzott két seprű és egy kvaff, de még kipillantva tökéletesen jól láthatták a lányokat passzolgatni. Először Árpád szemében gyúlt tűz: elvették a lehetőségüket és ezt meg kell torolniuk. Petra, jólelkű lány lévén ugyan próbálja csitítgatni a fiút, de még csak hangyányi esélye sincs, hajthatatlannak bizonyul társa. Megragadja a dobozt, amiben a gurkókat tartják és úgy dönt, megleckézteti a tilosban kviddicsezőket. Petra már rég kereket old, mire a pirosakhoz tartozó, igen komoly harci szellemmel megáldott fiatalember már azzal bajlódik, hogyan küldje rájuk a vasat. Elcsen hát egy terelőütőt is, biztos, ami biztos.
A doboz nyílik a vas pedig lanyhán kezdené keresni első áldozatát, csakhogy nincs sok ideje rá: Árpád célzóképessége sosem volt az igazi, ahogyan látása is hagy nem kevés kívánnivalót maga után, így bár a neki háttal lévő Lillára céloz, a gurkó Rachelt veszi célba. A süvítő hang belehasít a sötétségbe, a fiú pedig megdörzsölve tenyerét, mint ki jól végezte dolgát távozik a tett színhelyéről, természetesen az ütővel együtt, minden nyomot eltüntetve. A lányok szerencséjére vagy bánatára, de lehetőségük adódik kipróbálni, milyen élesben menekülni egy közepesen gyors vasszörny elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Rebecca Davison-Keis
INAKTÍV


Gyakorló anyuka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 709
Írta: 2016. január 3. 19:37 | Link

Benedict Ian Lloyd
szerda november 12



Pár méterre mögötte haladtam, már alig volt köztünk távolság, majdnem beértem erre ő besatuzott én meg szépen elhúztam mellette. Ezért volt jó ötlet az oldalról beköszönök majd valamikor „taktika”. Nem mentem olyan messze tőle, alig volt köztünk egy méter. Jobbra húztam a seprűmet, tehát nem teljesen háttal lebegtem előtte. Ettől függetlenül még el kellett fordítanom a fejem, hogy lássam, mire készül.
A tökéletesen kivitelezett hurok természetesen rávezetett a céljára. A macska egér játékunkban most én lettem az egér. Különben a fogócska nem mindig a gyerekek játéka, erre most egy tök jó példa a mi helyzetünk is. Én élvezem, ha pedig ő nem élvezné, elhúzná a csíkot. Amúgy meg állítólag én egy nagyra nőt gyerek vagyok. De ez is csak akkor igaz rám, ha jó napom van.
Ajkaim egyenes vonalat alkotva préselődtek össze én meg ránehezedve a seprűm nyelére lefelé irányítottam. Ha már fordult a kocka nem hagyhatom, hogy beérjen vagy tudom is én mit akart. Úgyhogy hagytam úgymond zuhanni a járgányomat közben 4-5 másodpercenként hátralestem, hogy merre és mennyire van mögöttem. Majd amikor úgy ítéltem meg és kellően közel értem a földhöz felhúztam az orrát és egy hajtűkanyar –ez ugyanaz, amit a muglik is szoktak használni szerpentineknél, egy éles kanyar, ami után párhuzamosan halad a két út, csak most nem vízszintesen, hanem függőlegesen-segítségével újra felfelé száguldottam. Ha véletlenül össze találkozna a tekintetünk mutató és középső ujjamat homlokomhoz emelve intettem neki. Mint a katonák csak hanyagabbul és pár ujjal kevesebbel, aztán persze előre néztem és haladtam tovább.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 4. 21:01 | Link

Rachel és a gurkó

Végig figyelemmel követtem a kvaff útját és bár már sötét van, azért viszonylag hamar láttam is, mikor felém repült. Gyorsan el is kaptam, és büszke is voltam magamra, mert tudtam, hogy Rachel direkt úgy dobta, hogy kihívás is legyen benne. Ki tudja, talán egyszer még a Rellon csapatába is bekerülhetünk, igazából talán nem is lenne olyan rossz.
Éppen dobtam volna visszafelé a kvaffot, mikor egy gurkó repült el mögülem, nem olyan sokkal elkerülve, egyenesen Rachel felé...
Mi a franc?
Azonnal abba az irányba néztem, ahonnan a labda jött, és még láttam a sötétben egy alakot elrohanni a kastély felé. Biztos voltam benne hogy ő küldte, és ha nem féltem jobban Rach testi épségét, rögvest utána is mentem volna, hogy egy jól irányzott átokkal vagy akár pofonnal a helyére rakjam. Elöntött a düh, és nagyon meg is ijedtem, rögtön visszakaptam a fejem Rachel irányába és kiabálni kezdtem.
- Rachel vigyázz! - annyira hangosan kiabáltam amennyire tudtam, hogy mindenképp azonnal észrevegye a veszélyt. Ledobtam a kvaffot, a magasból hullott lefelé a pálya füvére, én pedig így jobban meg tudtam kapaszkodni a seprűben, és rögtön el is indultam a lány felé. Igazából mondjuk ötletem sem volt, hogy mit tudtam volna tenni, hogyha odaérek... Maximum azt tudnám elérni, hogy a gurkó engem kezdjen üldözni, és ne a lányt, mást nem igazán. Azzal pedig nem lennénk sokkal beljebb.
Cikáztak a fejemben a gondolatok, próbáltam kitalálni, hogyan lehetne ezt a gondot megoldani. Még ha Rachel ki is kerüli és le is tudná rázni egy időre, örökké nem menekülhet a labda elől... Semmilyen varázslatot nem tanultunk, amivel egy gurkót ártalmatlanná lehetne tenni, és terelőütő sem volt éppen a zsebemben egy darab sem...
- Mit csinál az ember egy ilyen sz*rral? - kérdeztem magamtól kétségbeesetten, mert semmilyen ötletem nem volt egyelőre, hogy mit lehetne ezzel kezdeni. Megfordult a fejemben, hogy esetleg segítséget hívjak, de akkor itt kellett volna hagynom Rachelt egyedül, amire nem voltam hajlandó. És egyébként is, nem voltam benne biztos, hogy bárki olyantól segítséget tudnék kérni, akitől aztán ne jutna el a dolog a tanárok fülébe, akkor pedig lehet, hogy rövid volt a Bagolyköves pályafutásunk...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 4. 21:28 | Link

Lilla


Rachel nem sokáig élvezhette a felhőtlen szórakozást, mert Lilla figyelmeztetése után hirtelen a semmiből előtűnt egy gurkó, mely őt kezdte el bőszen követni.
- Ó, mi a fene történik itt? - sikított a lány, majd minden erejét abba fektette, hogy lerázza magáról a gonosz tárgyat, ami egyáltalán nem volt egyszerű dolog, ráadásul esze ágában sem volt lekopni róla a gurkónak.
A lány végig mozgásban volt seprűjével, egyre csak gyorsított, de a labda csökönyösen követte, akármerre is vette az irányt, közben pedig látta, hogy barátnője feléje tart, de arcáról gyorsan leolvasta, hogy kétségbeesett és tanácstalan.
- Segíts, nem bírom már sokáig ezzel a nyavalyás golyóval, találj ki gyorsan valamit! -ordított oda a másiknak, közben egy hatalmas kanyart vett seprűjével, mielőtt a gurkó telibe találta volna, így épphogy megúszta a kellemetlen balesetet.
- Nem segítesz azzal, ha csak itt vagy, menj a szertárba, hátha van ott valami, ami véget vethet ennek a borzasztó helyzetnek! -kiáltotta Rach immár teljes sebességre kapcsolva, de már kezdett tele lenni a hócipője üldözőjével és alig várta, hogy Lilla előrukkoljon valami okos és hatékony megoldással, valamint annak sem örült volna, ha egy tanár vagy más meglátja őket és pont egy ilyen hülyeség miatt buknának le, ugyanis szerette volna ép bőrrel, titokban megúszni ezt a kellemetlen helyzetet.
~ Csak ússzuk meg ezt az esetet, ígérem, hogy nem fogok egy ideig rosszalkodni, csak ne jöjjön rá senki!~
Rimánkodott magában a Rellonos, jelen esetben egy szabad perce sem volt megállni, megpihenni egy picit sem, mert folyton a nyomában volt a gyorsan haladó gurkó, és úgy érezte, hogy itt már csak a csoda, vagy Lilla leleményessége segíthet a dolgon. Bízott barátnője leleményességében, de azért ott motoszkált benne az a gondolat is, hogy mi lesz, ha valami balul sül el? Aztán gyorsan elhessegette ezt az elgondolást, mert úgy gondolta, hogy ennél rosszabb már úgy sem lehet a helyzet, kivéve, ha lebuknak. Nem volt sok ideje a megoldáson gondolkodni Rach-nek, de hirtelen a szertár ötlött be neki, hogy hátha van ott valami, ami megállíthatja a gurkót, ezért is közölte Lillával, hogy menjen inkább oda, titokban pedig nagyon remélte, hogy pozitívan jönnek ki ebből a katasztrofális helyzetből.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. január 4. 21:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 6. 22:01 | Link

Récsöl

Az adrenalinom az eget verdeste, azt hittem az ijedtségtől rögtön leájulok a seprűről, de szerencsére vissza tudtam nyerni a fegyelmezettségemet, mert tudtam, hogy Rachelnek szüksége van rám. Majd később ráérek kiborulni. Vettem két nagy levegőt, aztán elkezdtem a megoldandó feladatra koncentrálni. Kicsit viccesnek tartottam, hogy egy gurkó kevésbé veszi el az önkontrollom mint egyes háztársaim... Dehát ez van.
Legalább félig megkönnyebbültem amikor láttam, hogy egyelőre Rachel tud olyan tempót diktálni, hogy ne érje utól a golyó, ám tudtam, hogy ez nem fog örökké tartani. Igaza volt abban, hogy hiába repkedek mellette, attól nem lesz neki jobb. De mégis mi a fenét csináljak...?
- Menj vele még pár kört, és mikor a szertár bejáratához érek, kezdj el felém ereszkedni! - mondtam neki közelebb érve hozzá, mert támadt egy ötletem.
Istenem add, hogy sikerüljön!
Kérleltem bármilyen felsőbb erőt, hogy most segítsen ezt balhé és sérülés nélkül megúsznunk. Nem szívesen, de hátat fordítottam a lánynak, és az ellenkező irányba kezdtem el repülni. Közben néha hátrapillantottam, mindig félve, nehogy épp zuhanás közben lássam... De tudtam, hogy meg kell bíznom benne, hogy kibírja addig, amíg valahogy megoldjuk ezt a szituációt.
A szertárakhoz érve azonnal eldobtam a seprűm, nem is néztem merre. Mihelyst a lábam talajt ért, rögtön szaladtam befelé, közben pedig reméltem, hogy Rachel már elindult felém.
Rekordsebességgel kerestem meg a dobozt, amelyben a kviddicshez szükséges labdákat tárolták, majd kiszaladtam vele, közben pedig Rachelt kerestem a tekintetemmel, hogy közeledik-e már. A tervem az volt, hogy majd odakiabálok neki ha már közel ér, hogy jöjjön hozzám minél közelebb, hagyja, hogy a gurkó engem vegyen célba. Én pedig abban reménykedtem, hogyha a labda megcéloz, akkor a labda és önmagam közé tudom majd rakni gyorsan a ládikát, és egy szempillantás alatt rázárni, mielőtt még nagyobb bajt csinálna. A biztonság kedvéért kihoztam egy terelőütőt is, ha nem sikerülne elsőre a művelet, hiszen ha nem jön be, seprű nélkül, a földön álldigálva már aligha van esélyünk elszaladni a gurkó elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 6. 22:32 | Link

Lilla


- Még pár kört? Hát remélem, hogy bírni fogom az iramot, menj, majd akkor feléd ereszkedem, amikor odaérsz! -kiáltotta vissza barátnőjének a Rellonos, miközben folyamatos mozgásban volt az őt üldöző gurkó miatt. Annak örült, hogy kipihente magát és remekül ment a koncentráció, továbbá az is örömmel töltötte el a szívét, hogy otthon is repkedett jó párszor, így egész jól belejött ebbe a dologba. Gondolatban sok minden lejátszódott a fejében, jó és rossz kimenet egyaránt, legrosszabb esetben balesetet szenved, vagy meghal, jobb esetben pedig valami fondorlat, vagy csoda folytán ép bőrrel megússza a dolgot. Próbálta biztatni magát, hogy minden rendben lesz, de amikor maga mögé nézett és látta, hogy a gurkó kitartóan követi, akkor mindig lankadt a lelkesedése egy kicsit, de szíve mélyén nem adta fel a dolgot, hogy a végén minden jóra fordul majd. Nem tudta, hogy mi volt barátnője terve, de az megnyugtató volt számára, hogy ő is a szertárt találta lehetséges megoldásnak erre a szörnyű problémára, mert ott tényleg elképzelhető, hogy van valami, ami megállítja ezt az őrült labdát. Olyan volt számára az egész szituáció, mintha ez az üldözés sose akarna véget érni, megpróbált minél tovább kitartani, de azt is jól tudta, hogy az örökkévalóságig nem menekülhet a labda elől. Kicsit úgy érezte, mintha egy horrorfilmben lenne a történet középpontjában, sose gondolta volna, hogy egyszer egy ilyen helyzetbe fog kerülni és tisztában volt azzal is, hogy kizárólag az érezte át igazán ezt a fajta félelmet és tanácstalanságot, aki volt már hasonló szituációban, a külső szemlélők el sem tudják képzelni, hogy min megy ilyenkor keresztül az ember. Rachel gondolataiból felocsúdva tovább manőverezett, hogy minél jobban lehagyja a gurkót és egy kis egérutat nyerhessen, ami egy kis idő után végre sikerült neki. Ahogyan Lilla ajánlotta, addig folytatta a gyors iramú repülést, ameddig társa a szertár bejáratához nem érkezett, majd amikor észrevette, hogy odaért, elkezdett feléje ereszkedni.
- Bármi is legyen az ötleted, nagyon remélem, hogy összejön! - szólt oda neki, majd egyre közeledett a lány felé nyomában a labdával és türelmetlenül várta, hogy mi lesz a következő lépés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 7. 19:10 | Link

Rach

Igyekeztem ahogy csak tudtam. Sajnos kicsit elszámítottam magam, nem voltam elég gyors a szertárban, így mire kiértem kezemben a dobozzal és az ütővel, Rachel már nagyon közel járt. Így aztán igyekeztem rákapcsolni, és szinte pánikszerűen dobtam el az ütőt és nyitottam ki a ládikót. Szerencsére a kvaffot már elhoztuk belőle, a cikesz pedig nem foglalt sok helyet, a másik gurkót pedig semmi értelme nem lett volna kivenni belőle, így a tartalmával már nem kellett törődnöm. Nekem az is elég lett volna, hogyha a kvaff helyére csapódik be a gurkó, maximum annak lesz meglepetés aki legközelebb kinyitja – de úgy gondoltam, ők úgyis hozzáértőek lesznek, úgyhogy ez már hadd legyen az ő gondjuk.
- Gyere közel hozzám, aztán gyorsan kanyarodj el, hadd vegyen engem célbe a gurkó! - kiabáltam Rachel irányába, bár lassan már nem is kellett volna kiabálnom, annyira ugyanis nem volt messze.
Nagyon gyorsan dobogott a szívem, közben pedig végig azt mondogattam magamnak, hogy ezt bizony most nem szabad elcsesznem. Hogy miért? Mert a földön ácsorgó célponttal a gurkónak nem lesz nehéz dolga, ha eltál, akkor pedig az csak a jobbik eset, hogy nagyon sokáig leszek a gyengélkedőn. Ezenkívül pedig botrány lesz, az egész iskola tudni fogja...
Kicsit összeszorítottam a fogam, amikor arra gondoltam, hogy ez az egész valami idiótának a hibája. Le mertem volna fogadni, hogy valami hirtelenharagú Eridonos, akit a jelek szerint az is teljesen hidegen hagy, hogy könnyűszerével meg is ölhetett volna minket. Bár ez inkább Rellonos személyiségre vallott volna, de azért azt nem gondoltam, hogy egy háztársunk tette volna... Bár ki tudja, még az is simán megeshet.
Csak abban az egy dologban voltam biztos, hogy meg fogom keresni az illetőt ha ennek vége, és ugyan az átkokkal egyelőre nem bántam túl jól, de biztos voltam benne, hogy Rachellel együtt ketten akár pálca nékül is el tudjuk majd intézni a képét.
A közeledő barátnőmet néztem, várva, hogy mikor veszi be az éles kanyart, a golyót rámszabadítva. A ládát kicsit felemeltem, de még nem teljesen. Csak akkor terveztem befejezni a mozdulatot, mikor majd már pontosan fogom látni, hogy merről jön a labda. Most légy ügyes, Lilla!
Utoljára módosította:Somoskői Lilla, 2016. január 7. 19:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 7. 19:41 | Link

Lilla


Rach már nagyon közel járt barátnőjéhez, ahogy közeledett egyre idegesebb lett, de tudta, hogy valahogy muszáj megőriznie nyugalmát, mert ha totális stresszben van, akkor nagyon a hibalehetőség, ami jelen helyzetben egyáltalán nem elfogadott, hiszen ha a gurkó kerül ki győztesen ebből a hajszából, akkor nagyon csúnya vége lesz a dolognak.
~ Nagyon remélem, hogy Lilla tudja, mit csinál, sőt remélem, hogy már kész terve van és megússzuk ezt az egészet. Higgadtnak kell maradnom mindenképp! ~
A lány bele sem mert gondolni, hogy mi lesz, ha ez a manőver nem sikerül, nagyon bízott benne, hogy egy darabban érnek vissza a körletükbe. El sem tudta képzelni, hogy ki lehetett ilyen szemét, de gyanította, hogy egy hirtelen haragú, forrófejű diák lehetett a tett elkövetője, sőt, az is lehet, hogy nem teljesen beszámítható az illető. Ez már túlment minden szívatáson, totál bekattanhatott az a személy, amikor meglátta őket, de Rachel nem tudta elképzelni, hogy miért...volt még a szertárban seprű, igaz ők lenyúlták a jobbakat, de mindenki így tett volna, ha normálisan akar gyakorolni és egyébként is tilosban jártak, úgyhogy végképp nem értette az egész szituációt. Az biztos, hogy egy antiszociális, rosszindulatú illetővel van dolguk, azt nem tudni, hogy milyen házban jár, bár az tuti, hogy nem Navines, azok nem csinálnak ilyet.
- Ha élve kijutunk innen, akkor esküszöm, hogy kicsinálom az illetőt, aki ezt tette velünk! Örökre emlékezni fog arra a napra, amikor ellátom a baját, aztán nem fog velünk többet packázni, remélem, hogy te is így gondolod és csatlakozol! - közölte Lillával hangosan Rach, miközben már szinte karnyújtásnyira volt tőle, majd egy picit lassított, amikor már teljesen közel ért hozzá és vett egy hirtelen kanyart, majd továbbröppent kicsit távolabb, aztán lehuppant a járművéről. A kanyarban látta, hogy barátnője egy ládát tart a kezében, azt bámulta, miután landolt és a szíve majd kiugrott a helyéről, úgy figyelte az eseményeket, nagyon izgult Lilla testi épségéért és hogy sikerüljön a gurkót "harcképtelenné" tenni. Ahogy a tettesre gondolt ökölbe szorította a kezét, itt helyben kicsinálta volna, nagyon haragudott rá, a harag mellett pedig iszonyatosan aggódott a végkimenetelen és hogy barátnőjének ne essen semmi baja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 11. 20:48 | Link

Rachel

Most már egyáltalán nem bírtam semmire sem gondolni. Sem a távolodó fekete alakra, aki ezt a "kis" kellemetlenséget okozta nekünk, sem arra, nehogy lebukjunk, de még arra sem, hogy hogyan fogjuk visszafizetni az illetőnek ezt a húzását. Teljesen kiürült az agyam, és csak arra tudtam gondolni, ami a következő másodpercekben fog történnni.
Rachel egyre közeledett, majd vett egy éles kanyart – egy pillanatra itt el is kalandoztam, mert nem tudtam megállni egy elismerő gondolatot, ugyanis nagyon szép csel volt. A mondatára nem válaszoltam, mert bár hallottam, se időm, se kognitív funkcióm nem maradt, ami lehetővé tette volna a válaszadást. A gurkót bámultam, ami most már felém száguldott. Szóval idáig bejött a terv, engem célzott meg... Mostmár rajtam állt, hogy ne rontsam el.
Előretartottam a dobozt, magam és a labda közé. Legszívesebben becsuktam volna a szemem ahogy vártam a becsapódást, de nem mertem megtenni. És akkor puff. És reccs.
Beletalált a gurkó a dobozba, de nem pont a közepébe, és sokkal nagyobb erővel, mint amira számítottam, így a doboz kibillent jobbra. A bal kezemmel rögtön rávágtam a dobozra a tetejét és gyorsan a csatot is a helyére raktam, hogy a doboz ne tudjon kinyílni. Az adrenalin hatása miatt csak addigra kezdtem érezni a jobb kezemben a fájdalmat, mire a doboz már a földön volt, ide-oda mozdulva, ahogy a gurkó még küzdött benne. Most kezdtem el érezni, mennyire borzasztóan fáj a kezem. Hallottam ugyan a reccsenést és éreztem is a természetellenes pozitúráját a kezemnek, azonban mikor az eset történt, nem volt alkalmam erre koncentrálni. Most raktam össze, hogy mi történt: A jobbra kibillenő doboz a hatalmas csapás miatt, amit a gurkó mért rá, egyszerűen hátrafeszítette a kézfejemet a karom irányába, abba az irányba, amely felé egyszerűen nem hajlik. Nagyon furcsán állt a kezem, bénán és a rossz irányba fordulva, megmozdítani pedig nem bírtam, vagy legalábbis a legapróbb próbálkozástól is rettenetesen fájt, úgyhogy inkább nem próbáltam.
- Aú! - kiálltottam panaszosan, majd közelebb léptem Rachelhez, aki közben már leszállt a seprűről.
- Hát túléltük, fogjuk rá. De azt hiszem én most felmegyek a gyenélkedőre. - mondtam remegő hangon, miközben a bal kezemmel letöröltem két kósza könnycseppet az arcomról. Maximum az a gondolat tudott nyugtatni, hogy sokkal rosszabb is történhetett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 11. 21:31 | Link

Lilla


Minden olyan gyorsan történt, a lány nem győzte kapkodni a fejét és szíve már majdnem kiugrott a helyéről, annyira izgatott volt, hogy hogyan fog elsülni tiltott kis kalandjuk és ez a veszélyes helyzet. Mikor látta, hogy Lilla megfogja a gurkót és biztonságba helyezi, ahol nem bánthat másokat, nagyon megörült a szerencsés helyzetnek, de mikor észrevette, hogy valami nem stimmel a lány kezével, rögtön odaszaladt hozzá:
- Te jó ég, a kezed! -kiáltotta, mintha maga Lilla nem tudná, hogy mi történt vele, de ijedtében más nem jött ki a torkán, átölelte barátnőjét, miközben büszkeség és együttérzés töltötte el, mert jelenleg ez a két érzelem erősödött fel benne a történtek láttán.
- Nagyon ügyes voltál, vagány csaj vagy és megmentetted az életem! Tartozom neked eggyel, köszönöm! Remélem, hogy hamar rendbe fogsz jönni! Nagyon sajnálom, ami veled történt, és tulajdonképpen én vagyok a hunyó. Ha nincs ez az ötlet, hogy menjünk el repkedni, akkor nem történt volna semmi gond. Nézd, nagyon sajnálom és tényleg jóvá teszem a dolgot majd valamivel, ígérem. -reagált a szituációra Rach, közben megértően nézett barátnőjére és átnyújtott neki egy zsebkendőt, melyet gyorsan előhúzott a zsebéből.
- Tessék! Ha rájövök, hogy ki volt ez a szemét, akkor biztos lehetsz benne, hogy nagyon meg fogja bánni ezt az egészet. -mondta idegesen a lány, közben Lilla kezét vizsgálta, de látta, hogy itt valóban csak a gyengélkedő segíthet. Remélte, hogy nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek gondolja és barátnője hamarosan újra jól fogja érezni magát és legbelül titkon nagyon bízott benne, hogy társa nem fogja megemlíteni a repülést és kitalál valami hihető balesetet, mert ha elmondja, akkor mindketten rosszul járnak, de ezt már nem osztotta meg vele, mert egyrészt bizakodott, hogy ő is így gondolja, másrészt nem szerette volna ezzel terhelni, mert volt ennél nagyobb gondja is jelen pillanatban, amit teljes mértékben megértett.
- Gyere, induljuk el a gyengélkedő felé, elkísérlek! -mondta Lillának, majd elmentek az említett helyre azzal a tudattal, hogy ez az este örökké kettejük titka marad.

/Köszönöm a játékot! Smiley/
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. január 12. 15:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 24. 15:52 | Link

Scarlett Conroy

Nicole-nak a mai napon valahogy semmi sem akar összejönni, reggeltől kezdve folyamatosan ügyetlenkedik, és mindent elront. Az egész úgy kezdődött, hogy amikor reggel felébredt, és félkómásan elment zuhanyozni, a rossz csapot nyitotta meg véletlenül, és úgy leforrázta magát, hogy percekig meg se tudott mozdulni a fájdalomtól. Ezek után a fogkefe rossz oldalára nyomta a fogkrémet, így totálisan összekente magát, és kezdhette előről az egészet. Na ezek után már elég kedvetlenül ment le a Nagyterembe, ahol rá kellett jönnie, hogy annyi ideig vacakolt a fürdőben, hogy már rég lekéste a reggelit. Csalódottan battyogott vissza a szobájába, de elfelejtette, hogy nem kötötte be a cipőjét mikor leindult, ezért ügyesen orraesett. De hogy még szebb legyen a dolog, ezt egy csapat végzős fiú előtt tette meg, akik meg se próbálták palástolni, hogy milyen jól szórakoznak a lánykán. Igazi megkönnyebbülésnek érezte, mikor végre visszaért a szobába, és ledőlhetett a kényelmes, és legfőképp biztonságos ágyára. A nagy szomorkodás közben azonban elaludt, és nem tűnt fel neki, hogy az ebédről is ugyanúgy lemaradt, mint a reggeliről. Letörten, a könnyeit visszafojtva ment le a konyhába, ahol a drága kis manók megszánták őt, és nagy örömére kapott egy tányérral a kedvenc ételéből. Miután megette, és ezerszeresen megköszönte a szakácsoknak, úgy döntött, hogy sétál egyet a kastély körül. Talán pont az kell neki, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét, és újult erővel folytassa a napot.
Visszaszaladt az Eridonba a kabátjáért meg egy pár meleg kesztyűért, és már indult is lefelé a lépcsőn.
Ahogy kilépett a kapun, megcsapta a hűs szellő és hóillat keveréke, amit már olyan régen érzett. Rögtön jobban érezte magát, és már indult is, hogy kicsit felfedezze a környéket.
Utoljára módosította:Nicole Graham, 2016. január 24. 15:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2016. január 24. 16:15 | Link

Nicole

  A szöszi a seprűjét szorongatva vonult le a lépcsőn. Másnap meccs várt rájuk, és benne volt a kezdőcsapatban, ezért úgy döntött, hogy a napot gyakorlásra szánja. Amúgy is a repülést imádta a legjobban a varázslóvilágban. Persze csak az átkokon kívül, hiszen azokbmindegyikét kívülről fújta.
  Zöld mezén itt-ott látszódtak a gyűrődések, amik a szekrényben töltött hetekről tettek tanubizonyságot. A legutóbbi mérkőzés veresége után nem sok kedve volt ezzel kekeckedni. De most valahogy muszáj volt. Nem engedi, hogy még egyszer vereséget szenvedjenek.
  Először nem is a kviddicspályára ment, hanem az erdőhöz, hogy gyakorolja a kitérést. Felszállt a seprűjére, és gyorsan elstartolva cikázott a fák között. A hideg szél csípte az arcát, de akkor valahogy nem érdekelte. Inkább élvezte. Mielőtt Magyarországra jött, szinte nem is látott havat. Los Angeles nem erről híres.
  Úgy elgondolkodott, hogy szinte észre sem vette, amint kikötött az erdő egyik oldalán. A gyors fékezéstől arcába hullottak egyenes tincsei.
  - Ahhh... - nyögött fel, de aztán már vette is az irányt a pálya felé. Nem lazsálhat, a meccsen sem teheti majd.
  Amint odaért, az egyij karikához ment. Lehunyta a szemét, és csak akkor nyitotta ki, amikor elindult. Megpróbált a lehető legjobban egybeolvadni a seprű nyelével, hogy gyorsabban menjen. Szemét résnyire szűkítette, de még így is befújt a szél a szempullái között. Amint a másik karikákhoz ért lelassított, és elmosolyodott. Közben lejjebb ereszkedett. Imádta az adrenalint az agyában, ami ilyenkor elárasztotta.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2016. január 24. 16:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 24. 16:35 | Link

Scarlett Conroy

Teljesen más érzés volt kint lenni a szabadban, mint bent punnyadni a szobájában vagy a klubhelyiségben. Itt valahogy sokkal szabadabbnak és gondtalanabbnak érezte magát, mintha bármit megtehetne, és nem korlátoznák őt a magas falak.
Nicole már kicsi korában is sokkal szívesebben játszott a parkban vagy a kertben, mint bent a csillivilli játékok között. Szegény édesanyja biztos mindig nagy dilemmában volt, hogy hagyja-e a drága lányát egyedül kimenni, ahol mindig őrültebbnél őrültebb dolgokat talált ki, vagy inkább menjen vele ő is, annak árán, hogy akkor minden más teendőjével fog elmaradni. A lányka nagy örömére az esetek 90%-ban az első lehetőség érvényesült, tehát szabad volt a játék.
Azóta azért nyilván változott a helyzet, annak ellenére, hogy még mindig nem nőtt be a feje lágya, de legalább most már tudta, hogy hogyan lehet nagyon szuperül eltitkolni ezeket a ballépéseket. Minden esetre, azóta is sokkal szívesebben van a természetben, és erre itt volt is lehetősége.
Néhány perc séta után megpillantott egy ösvényt, ami meg is tetszett neki, tehát elindult abba az irányba. Az ösvény végén egy hatalmas, ovális tisztás volt, aminek a két végén hatalmas oszlopok álltak, tetejükön karikákkal. Még soha nem látott kviddicspályát, de persze felismerte, hogy ez csak is az lehet. Az Erdionban állandóan erről a játékról beszéltek, úgyhogy elkerülhetetlen volt, hogy ő is meghalljon egy-két dolgot.
Első ránézésre üresnek tűnt a pálya, de amikor alaposabban szemügyre vette az oszlopokat, észrevette, hogy valaki ott repdes körülöttük. Érdeklődve figyelte a másikat, majd egy pár perc várakozás után odakiáltott.
- Helló! Nicole vagyok! Te kviddicsezel?-
Nem volt biztos benne, hogy jó ötlet volt megzavarni a seprűn ülő ismeretlent, de most már úgysem tudja visszavonni a megszólítást.
Utoljára módosította:Nicole Graham, 2016. január 24. 16:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2016. január 24. 16:56 | Link

Nicole

  Arcán elhivatottság látszódhatott, és a belsőjében is égett a vágy, hogy minél jobban teljesítsen. Ez az, amiben jónak érezte magát, és nem mellesleg jól is. Éppen az egyik karikánál állt meg a levegőben. Már vagy ötször megcsinálta az oda-vissza való suhanásokat, és kezdte unni. Azon gondolkodott, hogy milyen új feladatot találjon ki magának. Egyedül a passzolást nem igazán tudta gyakorolni, szóval csak a gyorsaság gyakorlása maradt. Fejében ide-oda cikáztak a gondolatok, és csakhamar azon kapta magát, hogy már a vacsora megjóslása jár a fejében. Megrázta szöszi fejét, hogy megint tisztázni tudja az agymeneteit. Koncentrálnia kell.
  Éppen el akart indulni, amikor meghallotta, hogy valaki lentről kiabál. A téli szél miatt, és mert elég magasan volt, nem hallotta tisztán, hogy a barna mit mond. Leereszkedett az ismeretlenhez, és értetlenkedő arckifejezéssel nézett rá. Valahogy nem szokták csak úgy leszólítani. Főleg akkor nem, ha meglátják, hogy a zöldek színét viseli. Kivéve, ha az háztársa, de a barna valahogy nem tűnt annak. Egyik sárkány sem vetemedne csak úgy rá, hogy ilyen hidegben kijöjjön. Hacsak nem a mazohizmus. Scar esetében az utóbbi lehetőség élt.
  - Bocsi, mit mondtál? - kérdezett rá, mert igazán kíváncsivá tette, hogy mit akarhat tőle a lány. Fürkésző tekintetét akár még vádaskodónak is nézhette volna a másik, hiszen ez a két arca a lánynak valahogy hasonlított.
  Mikor a másik megismételte a mondatait, akkor már a szemöldökét is összevonta. A másik komolyan azt hiszi, ha nem lenne benne a rellonos csapatban, akkor itt fagyoskodna a hidegben.
  - Scar! - biccentett - És igen, benne vagyok. Holnap meccs van. - szállt le a mondatai közben a földre, mert zavarta a magasságkülönbség. - Miért kérded?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 24. 17:17 | Link

Scar

Nicole-t már egyáltalán nem zavarta se a szél, se a hideg, csak arra tudott gondolni, hogy végre egy kicsit helyrejött a napja. Meglepő módon az elmúlt fél órában még semmi kellemetlenség nem történt vele, bár ezt nem szeretné még elkiabálni.
Legszívesebben ma már vissza se ment volna a balszerencsét hozó helyére, tehát a kastélyba. Igazság szerint ha nyár lenne, akkor még képes is lenne megcsinálni, hogy keres magának egy kényelmesebb fát vagy tisztást, és ott éjszakázik. Persze ez most nem volt reális, de azért álmodozni szabad.
Ahogy odaaért a kviddicspályára, rögtön magával ragadta őt a látvány. Mondták, hogy tényleg hatalmas területről van szó, de valahogy a képzeletében mégiscsak kissebb volt, mint a valóságban. El se tudta képzelni, hogy milyen lehet itt egy mérkőzés, de biztos volt benne, hogy most már egyszer tuti eljön megnézni.
A nagy csodálkozás közepette kiszúrta a magasban röpkedő lányt, akit nagyon merészen meg is szólított. A szőke odafordult hozzá, majd lefele irányította a seprűjét, és leereszkedett Nicole mellé. Közelebbről már látható volt a meze, ami egyértelműen arról tanúskodott, hogy a Rellonosok csapatában játszik. Ezek után Nicole már tényleg elbizonytalanodott, de emellett örült is a találkozásnak. Még soha nem volt szerencséje Rellonossal megismerkedni, és csak a szóbeszédekből tudott róluk véleményt formálni. Ezt pedig ő soha nem szerette, sőt el is ítélte. Mindig is úgy gondolta, hogy előbb meg kell ismerni valakit, mielőtt véleményt alkotnánk róla. Utálta az előítéleteket, és igyekezett kitartóan harcolni ellenük.
- Igazából... Csak láttam, hogy itt repkedsz, és gondoltam megkérdezlek, hogy nem tanítanál-e meg egy-két dologra? Még soha nem kviddicseztem, de annyit hallottam már róla, hogy kedvet kaptam hozzá. De persze megértem, ha inkább a meccsre gyakorolnál... Viszont, ha megtanítasz, akkor segíthetek...-
Nem gondolta, hogy ezt valóban meg fogja kérdezni iskolatársától, de ha már egyszer belekezdett, akkor most már végig is csinálja.
Utoljára módosította:Nicole Graham, 2016. január 24. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2016. január 24. 20:13 | Link

Nicole

  A szőke először nem volt benne biztos, hogy tényleg neki szólnak, hiszem ő fent volt, ráadásul a ruhája is egy plusz ok volt, hogy ne szólítsák le. De amikor lepillantott, a barna tényleg egyenesen a szemébe nézett. Lejjebb ereszkedett, hogy megtudja mit akarnak tőle, és abban a pillanatban megteremtődött a kapcsolat, a beszélgetés.
  A lány az első pillanatban biztos volt benne, hogy elküldi a lányt hidegebb tájakra, de aztán belegondolt, hogy vajon mennyi bátorság kellett arra, hogy a sok pletyka ellenére leszólítson egy repkedő rellonost. Nem kis teljesímény...
  - Ültél már seprűn? - kérdezte, mivel ez elég alapvető tudás, és ameddig ez nincs meg, addig bele sem megy abba, hogy elmagyarázza a kviddics szabályait, még a könnyebbeket sem. - És seprűd van? - tette fel a következő kérdést, bár elég egyértelmű, hogyha az előbbire nemleges választ kap, akkor erre is. Hiszen ki lenne az a hülye, aki vesz egy seprűt mielőtt ülne egyen.
  - Az a lényeg, hogy ne félj, az csak rosszat tesz. Ne urald a seprűt, hanem dolgozz vele össze. Tekints rá úgy, mint egy társra. Hiszen nélküle leesel - mosolygott kacéran az új lánykára. Nem akarta ő megijeszteni, de ez benne volt az alap személyiségében.
  A szöszi a másik felé nyújtotta a seprűjét. Innentől már csak a barnán múlott a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 24. 20:35 | Link

Scar

Nicole izgatottan figyelte, ahogy a lány leereszkedik hozzá, majd feltette neki a nagy kérdést, ami már ideérkezése óta kikívánkozott belőle. Nem volt biztos benne, hogy pozitív válaszra számíthat, ám néhány másodperc gondolkodás után Scar mégis reagált. Mondjuk nem derült ki egyértelműen, hogy mi a válasza, de kezdetnek ez is tökéletes volt.
- Hát egyszer-kétszer... De nem vagyok profi, még csak próbálgattam. - Nicole mosolyogva emlékszik vissza a múlt nyárra, amikor a rokonainál nyaralt Erdélyben, és a nagybátyja, amint megtudta, hogy felvették őt ide, rögtön seprűre ültette. Nagy tetszett neki a dolog, de sajnos nem volt ott elég ideig, hogy igazán jól megtanulhassa.
- Seprűm az van, de még nem hoztam el a suliba. Nem voltam biztos benne, hogy lesz alkalmam repülni... Mondjuk ez elég egyértelmű, hogy nem így van. De már írtam a rokonaimnak, és kb. 1 héten belül meg is fog érezni. Már ha minden jól megy. - A lány szokásához híven elég hosszab válaszolt. Ez ellen nem tudott, de nem is nagyon akart mit tenni, hozzátartozott a személyiségéhez, hogy igen sokat tudott csacsogni.
- Értem... Hát próbáljuk meg...-
Az esés hallatán elfintorodik, de azért nem olyan fából faragták, hogy ennyitől meghátráljon. Nagy levegőt vett, majd megfogta Scar seprűjét. Átvetette rajta a lábát, felpillantott a magasba, és erőteljesen elrugaszkodott a földtől. A seprű óriási sebességgel távolodott el a talajtól, és vele együtt Nicole is. Ez egy picit váratlanul érte, ezért egy pillanatra megingott, de hamar visszatért az egyensúlyba. Egészen a karikák magasságáig repült, majd szembefordult az egyik hármassal, és egy kicsit lassabb tempóban kezdett el feléjük repülni. Nagyon koncentrált, amíg oda nem ért, és át nem repült a bal szélső és középső körgyűrű közti résen. Nagyot sóhajtott, mikor konstatálta, hogy még életben van, és egyelőre a levegőben is. Ment még egy óvatos kört, majd egy kicsit nagyobb koppanással, mint tervezte, de földet ért a szőke mellett.
-Na...? Mennyire volt szörnyű?-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2016. január 24. 21:01 | Link

Nicole

  A lány készségesen válaszolt a kérdésiere, mire Scar felé nyújtotta a seprűjét. Igazán nagy lépés volt, de a kíváncsiság hajtotta, hogy Nicoleban van-e annyi spiritusz, hogy felszálljon vele. És volt. Ugyanis a barna kikapta a kezéből, és elrugaszkodott. Egészen jól csinálta. Az elején kissé bizonytalanul, de ha minden igaz fél éve nem ült ilyen szerkentyűn, ezért a lány csak elismerően biccentett amikor a másik elkezdett lefelé ereszkedni. A leérkezés kissé félre sikerült, de a lány úgy gondolta, hogy ennyi belefér.
  - Nem volt rossz! De bízz jobban a seprűben. Persze, értem én, hogy más, ha másén ülsz, és nem a sajátodon, de attól még ez mindennek az alapja. Ezt ne feledd. Emellett magadra is ugyanez vonatkozik. Ne azzal menj fel, hogy túl fogom élni, hanem hogy meg tudom csinálni. - magyarázott tovább, bár ő sem értette, hogy honnan szedi ezt a sokmindent. Eddig soha nem tudta szavakba önteni az érzéseit és a cselekedeteit. Mindig csak...érezte. - Próbáld meg újra. Most gyorsabban. Menj át a távolabbi karikán, aztán ezen, és utána szállj le. - adta ki az utasítást, mintha igazi edző lenne. Nem is értette, hogy honnan is jön pontosan ez. Lehet, hogy igazából csak össze-vissza beszél, és a másik nem ért belőle semmit.
  - Érezd a seprűt! - kiabálta a már levegőben lévő lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Nicole Graham
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 31
Írta: 2016. január 24. 22:23 | Link

Scar

Nicole az első pillanattól kezdve nagyon élvezte a repülést, és őszintén hálás volt a lánynak, amiért ilyen hamar a bizalmába fogadta és megengedte neki, hogy az ő saját seprűjét használja.
Az első próbarepülés után Scar elmondta a véleményét, amit Nicole figyelmesen végighallgatott, és néha egy-egy bólintással jelezte, hogy megértette, amit a másik mond.
- Okés! Igazából azon lepődtem meg, hogy milyen gyors a seprűd! Nagyon szuper! Ez milyen márka? -
Tényleg érezhető volt a különbség a sajátja és Scar seprűje között. Ez sokkal hamarabb reagált a mozdulataira, és pontosabban is hajtotta végre azokat. Lehet, hogy elkezd spórolni egy ilyenre, mert hosszútávon biztos megérné.
Miután végighallgatta az utasításokat, újból felpattant a seprűre, de most már kicsit lelkesebben, mint az első alkalommal. Megpróbált azokra figyelni, amiket új ismerőse mondott neki, tehát igyekezett jobban bízni magában, és érezni a seprűt. Igaz, hogy nem sikerült teljesen elnyomni a félelmeit, de legalább már nem lebegett lelki szemei előtt az esés gondolatai. Gyorsabb tempóra váltott, és egy kisebb oldalra billenés kivételével tökéletesen végrehajtotta a kiadott feladatot.
- Hű... Te tényleg értesz ehhez...- mondta, miután ismét földet ért.
- Most sokkal jobban éreztem magam, mint első alkalommal! Köszönöm, hogy kipróbálhattam! Bár gondolom a kviddics egyáltalán nem csak ennyiből áll... Lehet, hogy holnap le is jövök megnézni a meccset! Ki ellen játszotok?-
A lány komolyan beszélt, tényleg egyre jobban érdekelte ez a sport, és ha megtetszik neki, akkor még az is elképzelhető, hogy ő is csatlakozik a saját házának csapatához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2016. január 25. 17:09 | Link

Nicole

  Scar nem tudta, hogy pontosan miért is oktat egy lányt, akiről ráadásul nem tud semmit, amikor edzenie kéne a holnapi meccsre. Talán a lány bátorsága vitte erre, bár a sok zagyvaságot amit összehordott, azt tényleg nem tudta hogy pattant ki az elméjéből. De a barna kérdése kissé kizökkentette. Fogalma sem volt róla, hogy milyen a seprű márkája.
  ~ Ezeknek egyáltalán van olyan?~ kérdezte magában. Emlékezett a napra, amikor egy bagoly meghozta. A legutóbbi születésnapjára kapta az apjától azzal a címszóval, hogy "legújabb csapattagnak születésnapjára." Az már igazán mellékes volt, hogy akkor a lány már egy éve bent volt a sárkányok között. Nem várta el, hogy apja ezt is tudja, hamár egy levelet sem tud írni neki. Ettől függetlenül az ajándék igazán jól esett neki, mivel anyja soha nem tudta, hogy mikor van a napja.
  - Nem tudom, már nem emlékszem - válaszolta a legdiplomatikusabb választ, ami beugrott neki. Aztán inkább útjára bocsátotta Nicole-t. Nem volt kedve a többi kérdésre.
  Nézte, ahogy a lány egyre ügyesebben veszi a kanyarokat, és egyre biztosabb. Valamiért elégedettséggel töltötte el a látvány.
  ~ Ahha. Szóval ilyen érzés másoknak segíteni... ~ gondolkodott el, majd konstatálta, hogy ettől függetlenül nem fog sokszor ulyet csibálni.
  -Ugyan, én csak elmondtam én mit érzek, ha repülök - mosolygott rá. - Mellesleg igen, több a szabály a kviddicsben. Unalmas bemagolni az összeset. - fancsalított. Ezt a részt tényleg nem szerette.
  - Az eridon ellen megyünk. Gyere csak, az a jó, ha minél többen látják a vörösek bukását! - gördült gonosz mosolyra a szája. Persze nem volt biztos a győzelmükben, de ezt ki nem mutatta volna. Inkább a szilárd tudatot tette elérhetővé az emberek számára.
  - Akarsz még repülni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék