28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. július 27. 21:19 | Link

Henrik BÁCSI

- Tudok én, de minek tenném, ha mondhatok igazat is - vonok vállat az aljas rágalomra, hiszen tényleg nem volt kielégítő a hadjárat, mert Bencét nem láttam ugye. Hé, azt egy szóval sem mondtam, hogy nem érintett mélyen az előttem álló látványa, mert na az hazugság lett volna. De nem ezt kérdezte, és én nem is erre válaszoltam.
A baj az, hogy jelen helyzetben ha akarnám sem tudnám, mikor hagyjam abba a dolgok feszegetését. Mármint feszegetés alatt nem az öltözőszekrények ajtajaira gondolok, mert a krnyii-krnyuuu hangoktól egyébként is legszívesebben a falat kaparnám. Inkább arra, hogy bár mélyen érint a félmeztelen férfi közelsége, megemberelem magam, és nem rogyok a lába elé mint valami idő előtt kivett csokis-narancsos szuflé. Mármint... Még egyszer nem.

Felhúzom bal szemöldököm ahogy elismeri, hogy öreg - pedig nem azért öregeztem le, mert úgy néz ki mint aki fél lábbal a sírban van (de hát ha ő maga állítja nem fogom visszavonni), egyszerűen azért mert le akartam bácsizni, a jelző pedig magától sluttyant a nyelvem hegyére. Van ilyen, van ilyen, de miért pont ezt emeli most ki... Oh. Hát hogy nyalogatnál dörzspapírt.
- Én nem is... - nyitom a számat, hogy bevédjem magam azzal, hogy kijelentem már elmúltam 17 is, de látszólag minden erőlködés nélkül a szavamba vág, én pedig úgy hallgatok el, mint áramszünet alatt a SAL RRT 11B retro kazettás rádió nagypapánál. Ne légy gyenge Masa, az a rádió már rég a roncstelepen van, de te még fiatal vagy, menni fog ez! Veszek egy mély levegőt, és amint befejezi a mondatot, már beszélni is kezdek.
- Egyrészt, nem a kulcslyuknál hallgatóztam, hanem az ajtónak tapasztva a fülemet, másrészt meg rád csak a bácsi vonatkozott, a perverz arra a kettőre ott. - Ezúttal én dőlök egy kicsit közelebb, hátha használ valamit, vagy ha nem hát legfeljebb majd ront a helyzeten. Van ilyen, az élet nem igazságos, a Föld lapos, így se ő nem hiszem hogy meghátrál, se lelökni nem tudnám az egész cuclimucli széléről. Na, lendüljünk túl rajta.

Ahogy meghallom a háttérvokál kellemes aláfestő szólamát, már csattanok is fel, a címzettet még mindig nem látva.
- Béla drága, én a helyedben csendben maradnék, mielőtt kiküldöm az elsősöket, hogy ragaszgassák újra tele a lelátó azon részeit ahol te már végeztél! - nyílt titok, hogy amikor korábban Laurával elkaptuk egy járőrözés alatt, büntetőmunkaként az összes rágó lekaparására ítéltük. És hát, az összes az összes, és ha szemétkedik, el tudom én intézni, hogy soha az életbe ne végezzen vele. Béla rögtön elhallgat, mire elégedettség csillan meg a szememben. Na, én is így gondoltam.

Örülni... Nos, nem sokáig örülhetek, az izomkolosszus szája megremeg, majd hahotázni kezd a posztom hallatán. Összeszorított szájjal tűröm hogy kinevessen - eléggé kezdek megedződni, mert enélkül már nem telik el napom.
- Bár lehet, hogy te egyedül ütnél akkorát a gurkóba, mint mi a dinamittal ketten, de igen, az vagyok. - Bár először csak halkan kezdek neki, de amikor rájövök hogy nem foga így hallani amit mondok, felcsavarom magamon a hangerőt annyira, hogy a hahotázás ellenére is biztosan meghallhassa a "lehet" utáni _minden_ _egyes_ _szavam_.

Büszke vagyok arra, hogy terelőként léphettem pályára, hogy igenis, magam mögé utasítottam jópár srácot is a válogatásnál, és bár biztos, hogy nem fogok akkorát belebikázni soha, mint ők, de vannak képességeim amik alkalmasabbá tesznek a posztra náluk. Igenis, vannak. Még úgy is, hogy az utóbbi meccs után, a kitartást és a higgadtságot biztosan nem sorolhatnám ide. Szóval egy gúnyos vigyorral válaszolok a csapatomra tett megjegyzésére.
- Levonhatsz következtetéseket, ó, csak nyugodtan. De ha nem voltál ott, akkor úgysem tudsz rólunk semmit. Szóval ahelyett, hogy az erődet fitogtatod, és lenézel olyanokat akiket nem is ismersz, és nem láttál játszani, hitelesebb lennél, ha szimplán csak kíváncsian felhúznád a szemöldököd.
Mostanra már tényleg bepipultan állok előtte, egészen pontosan az eddigi legközelebb, és cseppet sem zavartatva bámulok fel rá. Ó, nem azért mert zavarba hozna, nem. Amikor átnéztem a kislány után a kulcslyukon, még zavarba hozott, de most nem tekintek rá másként, mint egy fürdőruhás leendő ellenfélre, akibe nem szorult semmi fantázia vagy képzelőerő.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. július 27. 22:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 344
Írta: 2019. július 27. 22:00 | Link

Kéjenc kis kékecske
why ya lookin' at me?

Felvonja fél szemöldökét és magában jól szórakozik a leányzón. Most erre mit mondjon? Ügyesen kivágta magát, de szó nélkül mégsem kéne hagynia, még a végén azt hinné, hogy ő itt a Jani. - És minek mondanál igazat, ha hazudhatsz is? - az ellenfelet mindig, minden esetben a saját módszerével kell elintézni, mert arra valószínűleg nem számít. És hát, erre minden bizonnyal Masa nem számított, ami Henriknek épp kapóra jön. Nagy szájkaratés a pasas, vigyázni kell vele.
A bácsizás után nem csoda, hogy csírájában fojtja el a válaszadási lehetőséget és könnyedén fejezi be a megkezdett gondolatmenetét. Mi tagadás, viszonylag könnyedén jönnek ajkára a különböző nem annyira kedves mondatok, amik nem zavarják különösebben. Eláruljam, miért? Mert nem elég, hogy a lány tisztességtelenül hallgatózni akart, még a szitu neki áll feljebb. Innentől kezdve nincs miről beszélniük. Majd ha megtanulja felnőtt módjára, emelt fővel intézni az ügyeit, talán lehet róla szó, hogy Henrik is újragondolja az eddigi stílusát. A magyarázatra felszaladnak szemöldökei, bár szeméből semmiféle meglepettséget nem lehet kiolvasni. - Jó, ők tényleg perverzek - ezzel az állítással nem tud vitatkozni, meg nem is nagyon akar. Az is, amit Dankáról mondtak, te jó ég. Ha még egyszer megpróbálják, meccs ide vagy oda, biztosan ők kapják a gurkót. Ez amúgy valami idősebb testvér fétis lehet, mert akárhány bátyó hallja, hogy kibeszélik a húgát e tekintetben, rögtön ölni akar. A férfi még kedves is, mert először csak ránézett a kér srácra. Hát nem irgalmas ez a pacák? Megáll az ész.
Mindeközben Bélukát helyre teszik, aki veszi az adást, meg úgy tűnik a mellette szobrozó Ábel is. Merthogy egyszerre hallgatnak el és érzik úgy, hogy van egy olyan pont az öltözőben, ami sokkal érdekesebb mondjuk Henrik és Masa kettősénél. Nem is telik bele sok idő, míg a férfinél szakad el a cérna és hatalmas hahotázásba kezd. Még hogy terelő, az év vicce. Egyébként hozzá kell tennem, hogy ez nem Masa ellen szól: bármelyik hozzá hasonló lányt kinevette volna abból az okból, hogy a kviddics bár mindenki számára ideális sport, nem véletlenül vannak a különböző posztok. Ezek a vékony leányzók sokkal inkább fogónak vagy hajtónak, esetleg őrzőnek ideálisabbak, pont termetükből és alkatukból kifolyólag.
- Azért ne húzd fel magad, mert idő előtt néni leszel - szórakozottan figyeli a lány reakcióját és azt kell mondjam, az iménti erkölcsi alapú lelki fröccs nem hatotta meg. Már csak azért sem, mert kedvére való, hogy cukkolja a levitást, olyan, mint egy puffogó vipera. Puffpuff, puffpuff. - Mindenesetre annyit azért hallottam rólad, hiszen most már biztos, hogy te voltál, hogy saját magadat kiüttetted egy gurkóval. Erről is nyilatkoznál? Mármint értem én a csapatodban uralkodó végtelen profizmus elméletét, csak itt valahogy kilóg a lóláb - széttárja karjait és próbál nem offenzív lenni, bár ez láthatóan nem sikerül neki. A vérében van, hogy flegma legyen és tapintatlan. Ilyen ez.
- Nézd, alapvetően jelentéktelen vagy, az viszont, hogy más csapata után kémkedsz, nagyon gáz. Azután törj pálcát mások feje felett, hogy ezt átgondoltad. Velük meg ne foglalkozz, kamaszok. Előbb-utóbb kinövik - megveregeti finoman a lány vállát és elindul a cuccai felé, hogy inkább felöltözzön és hazamenjen. Majd ott lezuhanyzik és komótosan összeszedi magát. Ettől függetlenül szívesen cseverészik tovább a lánnyal, ha van mondandója, elvégre nem a fülével és nem a szájával pakol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. július 27. 23:23 | Link

Henrik, a Hahota magazin új főszerkesztője

Mi az hogy minek mondanék igazat ha hazudhatnék is? Értetlen arccal nézek rá, és próbálom kilogikázni hogy mégis mit akarhat ezzel.
- Mert hazudni nem szép dolog, és csak akkor szabad ha nagyon muszáj, ez meg közel sem az a szituáció? - kérdezem végül, mert tényleg nem tudom mit akar a másik ezzel kezdeni. Igen, teljesen megkavar, ezért állok elő mindösze csak ezzel a gyenge kis közhellyel, és bámulok tovább zazerálva.
Idegességemben jóval hosszabb mondat szalad ki a számon, mint eredetileg terveztem, de mentségemre szóljon, a (szintén nem tervezett) hadarásom miatt nem tart sokáig a nagy kinyilatkoztatásom. Lehet velem van a baj, vagy még nem nőttem fel, de tényleg igyekszem kerülni a hazugságot, amikor csak lehet. Bár kínosan érint, hogy rajtakapott, persze, de nem fogom letagadni hogy miért vagyok itt, hiszen amikor elindultam, mérlegeltem ezt az eshetőséget is. Nem érzem olyan nagy dolognak ezt az egészet, hogy patáliát kéne csapni miatta, főleg mivel tényleg a taktika felderítése volt a célom, nem pedig a kukkolás. Ha csak azért jöttem volna ide, hogy megbámuljam őket, na akkor lehet hazudnék hogy mentsem magam. De azért ennyire nem vagyok elkeseredett, minek néz engem?

Bólintok, amikor elismeri amit a másik két srácról mondtam. Ennyi. Nem kezdem el az orra alá dörgölni, hogy na ugye, nem kezdek el ujjongani, hogy nem szúr belém még valahol, egyszerűen csak tudomásul veszem, hogy lapozhassunk. Béláék felől a zavar kínos csendje hallatszik csak, amit végül egy lassan behúzódó cipzár szakít meg. Nem, most nem magamra gondolok, hanem egy cipzár-cipzárra, fogakkal, meg... Najó, inkább hagyjuk ezt most.
Betikkel a bal szemhéjjam, amikor nénijövőmmel fenyeget. Most pisisezett le, mi a fene baja van? Döntse már el, hogy öregít vagy fiatalít, mert már én felejtem el mindjárt az életkorom. Mindegy, nagy levegőt veszek, és ahogy kéri elengedem a dolgot. El én, rám aztán ne mondják hogy nem vagyok szófogadó, vagy kompromisszumképes!

- Nem azt mondtam hogy profik vagyunk, csak azt, hogy ne beszélj rólunk ilyen becsmérlően ha nem is ismersz minket - fogom tenyereimbe a fejem. A mozdult közben véletlenül lefejelem a mellkasát, majd azonnal hátrébb lépek, ezzel fel is adva minden eddigi próbálkozásomat, hogy elrejtsem zavarom. A francba is már.
- Igen, hülye voltam és figyelmetlen. Már elmúlt, és ha rajtam múlik nem is fordul elő többször. - Még nem tudom, hogy azért mert feladom ezt az egész terelősdit, vagy azért, mert a jövőben a hibáimból tanulva majd ügyesebb leszek. Határozottan a második hangzik felnőttesebben, de én csak Masa vagyok... Úgyhogy ki tudja mi lesz ebből. Nem mondom, hogy nem érint rosszul a téma, mert de, és a fájdalmas arckifejezést az előttem álló is láthatja, feltéve, hogy nem érte még utol valamiféle időskori szürkehályog, vagy egyébb nyavalya.

Ne reagálj a jelentéktelenre, ne reagálj, ne reagálj, ne reagálj - csillapítgatom magam, miközben nagy levegőt veszek, és elszámolok tízig. Nem sokat segít a manóba is...
- Nem értek veled egyet - közlöm a távolodó hátának, majd az ajtót figyelmen kívül hagyva leülök mellé egy öltözőpadra. Béla és Ábel csak kamilláznak, ott állnak felöltözve, nagyon nem tudva mit kezdeni a helyzettel. Én karba fonom a kezeimet, és hátra dőlve a plafont bámulom, hogy ha bármelyikük vetkőzni kezdene, ne mondhassa rám, hogy kukkolom. Főleg ne a rejtélyes név nélküli harmadik. - Szerintem a kémkedés menő, csak az a ciki, hogy lebuktam.
Ott egy csomó népszerűbbnél népszerűbb kémfilm, csak körül kell nézni. Menő ez, csak James Bond nem olyan béna mint én. Bár, biztos neki is el kellett kezdenie valahol. A tanács-utasítás furcsa elegyét mindenesetre megfogadom, és rá sem nézek a két kislisszoló jómadárra. Immár ketten maradtunk tehát az öltözőben, és ahogy még mindig a plafont bámulom, mire kétszer meggondolhatnám, már ki is bököm a javaslatomat.

- Ha tényleg olyan jelentéktelennek gondolsz, akkor tegyél próbára - bukik ki ajkaim közül egészen nyugodt, már már cseverész hangon az ajánlat. Az nem baj, hogy a meccs óta a hányinger is elfog már a seprű gondolatára is, az nem baj, most fontosabbnak érzem, hogy ne nézzen annyira jelentéktelennek. Nem tudom megmondani mi van benne, ami ennyire felhúz, de zavar, és én nem szeretek befejezetlenül hagyni semmit, legyen az könyv, dolgozat, vagy egy helyzet. - Én úgysem játszom már az idényben, a következőre meg... - úgyis találnak nálad jobban a csapatba. A mondat végét csak magamban fejezem be, mivel ez aztán, valószínűleg tényleg hazugság lenne. Látod? Nem hazudok, ha nem muszáj.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. október 8. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff


Clark | The Devil
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 344
Írta: 2019. július 28. 00:04 | Link

Kéjenc kis kékecske
why ya lookin' at me?

- Mindenkinél más a szituáció. Talán hazudsz, talán nem. Ki tudja? - a tőle megszokott rejtélyes mosoly jelenik meg arcán, míg egyik szemöldöke feljebb kúszik a homlokán. Nem állítja, hogy a lány hazug lenne, de végül is azt se, hogy nem. Nagyon tud ez a magyar fiú...
A fiúkat eléri Masa tekintetének jeges fuvallata, minekután inkább mély hallgatásba burkolóznak. Henrik nem is igazán érti. Miért nem szólnak vissza vagy védik meg magukat? Elvégre vele ellentétben ők ismerik a lányt és bizonyára tudnának olyat mondani, ami nem célzás, hanem találat. Ha tehetné, most legyintene egyet lemondóan, de elég hülyén venné ki magát, ha a semmiből tenné, így ez a mozdulat csak a fejében játszódik le.
- Látom valakiben felébredt az igazságérzet, micsoda meglepetés - elismerően biccent, bár egyértelműen nem gondolja komolyan azt az elismerést. - Az viszont, hogy mit mondok és mit gondolok, nem mindig egyezik. Jelen esetben csak élvezem, hogy pattogsz, mint egy gumilabda - bár arca komolynak tűnik, azok az édes nevetőráncok a szeme körül ott vannak, innen lehet tudni, hogy valóban cukkolja a másikat. Persze, aki nem ismeri elég jól, talán nem veszi észre mindezt, de Henrik tipikusan úgy van vele, hogy bármikor vállal felelősséget azért, amit mond, azért viszont soha, amit ezután értenek. Az ő bajuk, ha mellre szívják.
Mária - szándékosan nevezem nevén a gyereket - vajon vállalja-e a felelősséget azért, hogy nem egyszerűen megleste (és kihallgatta) Henrikéket, de most még le is fejeli. Azért mindennek van határa kérem szépen. A férfi úgy dönt, ezt a labdát is lecsapja, de szigorúan pókerarccal, ami csak ront majd Masa helyzetén. - Ez lassan szexuális zaklatás, remélem tisztában vagy vele - rezzenéstelenül figyeli a lány reakcióját, aki jelenleg így is eléggé zavarban van. De most őszintén: miért ne tenne rá még egy lapáttal, ha egyszer itt a lehetőség? Na ugye. - Nekem nem kell bizonygatnod. Elég lesz magadnak a következő meccseteken. Számomra amúgy is mindegy, nem egy csapatban játszunk - megvonja a vállát, hangjából süt a közöny. Nyilván nem kíván rosszat a lánynak, de ettől még nem lesznek egy csapat. Ha megsérül a saját hibájából, megérdemli, márpedig a kviddicsben ritkán sérülsz meg önhibádon kívül. Ha figyeled a környezetet és ügyesen helyezkedve taktikázol, könnyedén megúszod ép bőrrel.
- Utoljára általános iskolában volt menő James Bond-osat játszani. Ezek szerint nem lőttem nagyon mellé a korodat illetően - és csak húzza tovább a lányt! Az egyik pillanatban már úgy tűnik, hogy megenyhült és kedves, még egészen szerethető is, a következőben meg csak... Henrik. Ennyi. Eközben csapattársai kislisszoltak az öltözőből, úgy tűnik, nekik elég volt mára ennyi megaláztatás. Érthető.
- Te most ki akarsz hívni egy terelőpárbajra? - hitetlenül mered a lányra és megcsóválja a fejét. Henrik hat évig kviddicsezett és hiába volt az tíz éve, a mai edzésen bebizonyosodott, hogy alig változott bármit, csupán a rutinját kell visszaszereznie, de az pár edzés után meglesz. A lány tényleg nem normális, ez most már egyértelmű. - Folytasd csak. Ha meg akarsz sérteni, csak rajta, sok sikert. Viszont, ha bizonyítani is szándékozol valamit, akkor kapd elő a seprűdet és menjünk a pályára - teljes magabiztossággal veszi fel pólóját és készen áll arra, hogy újra pályára (sz)álljon. Arról nem beszélve, hogy a levitásnak ideje volna megtanulnia, hogy csak akkor legyen nagy a szája, ha a szavak mögött eredmény is van. Máskülönben ebbe a helyzetbe kerül.
Utoljára módosította:Ambrózy Henrik, 2019. július 28. 00:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. július 28. 03:43 | Link

Henrik, ne most

Először egy felhúzott szemöldökkel, majd egy vállrándítással reagálom le amit mond. Nem akarom győzködni, higgyen amit gondol, már lassan ott tartok, hogy inkább mondom azt, hogy hazudtam, csak ne filozofáljuk túl a kérdést. Mint oly sok más dolog esetén, most is kezdem elveszíteni az érdeklődésemet a vita iránt, és így inkább összefont karokkal ácsorgok. Nagyon szívesen leejteném már a fejem, hogy megfigyelhessek mondjuk... Egy hangyabolyt, vagy akármit ami nincs feljebb a szemmagasságomnál. Fáj, de komolyan. Engem nem arra terveztek, hogy sámli nélkül beszélgessek 200 centis fazonokkal, az is biztos.

- Ó jajj már... - kezdeném leoltani, hogy milyen igazságérzetről beszél, de megint a szavamba vág, mintha ott sem lennék. Óh, várjunk csak, hiszen neki tényleg olyan mintha itt sem lennék... Pedig a további mondandója aztán igazán fontos lehetett... Érzem ahogy az arcom picit kikerekedik, ahogy szó szerint felfújom magam a gumilabdás hasonlaton. Miért, mit gondolt, hogy mosolyogva tűrni fogom ahogy aláz minket? Netán még meg is köszönöm, hogy miután nem veszi a fáradtságot, hogy eljöjjön a meccsre, még oltogat is minket? Látatlanban? Kicsit sem érzi, hogy milyen frusztráló lehet ennek a párbeszédnek a másik végén állni?! Igen, persze, én húztam eleve a rövidebbet azzal, hogy idejöttem, és oké, lehet, hogy a kialakult helyzet részben az én hibám is, de ez akkor sem indokolja, hogy berángasson (jó, beestem) a férfiöltözőbe, a falhoz szorítson (hozzám se ért), és kiverje belőlem a bocsánatkérést (állj már le Masa)! Hiába nem mondom ki ezeket a szavakat, a légzésem felgyorsul, és egyre dühösebben meredek felfelé, valahová a Himalája magasságába.

A hegyeket mindig völgyek követik, ugye, és én szépen le is pillantanék végre egybe (ha nem rögtön a Marianna-árokba), ha nem fogná meg homlokomat ezúttal az ajtó helyett egy mellkas. Azonnal hátralépek amint felfogom a helyzetet, és hátamat az ajtónak vetem. Kifut a szín az arcomból, amikor megjegyzést fűz a dologhoz, és ha nem dőlnék, most bizonyosan nekitántorodnék az ajtónak. Hát bolond vagyok én, hogy minden szempontból rosszabbítom a helyzetet? Először a kukkolás ami nem is kukkolás, aztán most ez? Ha ezt Elle néni tudná, hajjaj, nem nevetne. Uhh, Márk talán még végig is kergetne a körleten. Brr, egy vödör poshadt virágvízzel.
Csak bólintok hát egyet, és feltartom a kezem, hogy jelezzem, tisztában vagyok a dologgal, bocsánat, hátrébb jöttem, feladtam a helyzetet. Noha biztos vagyok benne, hogy ez a másiknak csak örömet fog okozni, nem tudok másképp cselekedni, a karjaim magamtól emlekednek fel, majd hullanak a testem mellé. Mint egy rongybaba, de komolyan.

- Még szerencse - morgom a megjegyzésre, miszerint úgysem vagyunk csapattársak. Nem tudom hogyan tudnék én összedolgozni valakivel, aki ennyire arrogáns, és öndicsőítő. Menjen fogónak ha szólózni akar, a terelőség csapatmunka - legalábbis az a fajta amit mi játszunk. Nem, cseppet sem bánom, de az arcom kicsit megrándul amikor a következő meccsünket hozza fel. Azt, amin én nagy valószínűséggel szurkolni fogok, vagy nagyon maximum csere leszek.

Kap tőlem még egy csúnya nézést, amikor leszólja a kémeket. Mármint az értem, hogy engem. De egy profit is?
- Szerintem pedig nem minden megy ki a divatból általános után, és érdekes módon, valamiért a mozikban sem hét és tizennégy éves kor közti gyerekek ülnek főleg, ha James Bondot vetítenek - veszem védelmembe a jelenlegi példakémem. Persze, a példaképek jönnek-mennek, a mostani nagyjából fél órája tart, amióta készülök, hogy az öltözők után suhanjak. Amúgy miért is nem mentem inkább a lányok után? Ötlik fel bennem (pont időben Masa, pont időben) egy érdekes kérdés. Az ajkamat régcsálva próbálom eszembe idézni a pillanatot amikor elindultunk, és... Aha, jól van, a kis elsős, tudta mit akar, hát persze. Jó-jó, nem foghatom rá, nem foghatom rá, legyünk felnőttek, és tudjunk elszámolni a cselekedeteinkkel.

Amíg lepereg előttem a film, és igyekszem rájönni az ittlétem okára, beszélek ám, de hát ugye így nem is olyan csoda, ha nem figyelek rendesen.
- Mi? - ez az első reakcióm hát, majd visszatekerem a szalagot, és amikor rájövök mit kérdeztem, bizonytalanul ugyan de bólintok. - Ja, igen. Mármint nem feltétlen párbajra, nekem mindegy hogy gondolod, de jah, ha úgy gondolod úgy tudok bizonyítani, hát akkor, igen, arra.
Amúgy, mi az a terelőpárbaj? Nem merem megkérdezni, akkor tuti kiröhög, itthagy, és kiröhög legközelebb is, szóval majd inkább megzaklatok ezzel egy felsőst, valaki úgyis tudni fogja. Félrebiccentem a fejem, ahogy sértődésekről beszél, majd elkerekedik a szemem ahogy felveszi a pólóját, és felém fordul.

- Óóh, nem nem, vedd le nyugodtan, nem mostanra gondoltam - intek a pólójára, majd ahogy egy pillanatnyi csendben leülepszik a mondat a fejemben, és rájövök ez hogy hangzott, hebegve igyekszem kijavítani a hibát amit vétettem. - Öhm, mármint hogy öltözz tovább, mert most biztosan nem vennéd hasznomat - kínosan mosolyogva kezdem nyomorgatni a fülcimpámat, ahogy a férfi arcát figyelem, és ha még mindig nem szólal meg, kínomban magyarázatot is fűzök a dologhoz.
- Izé, jelenleg repülési szándékkal meg sem tudok közelíteni egy seprűt anélkül, hogy attól ne kezdenék félni hogy elhányom magam, szóóvaal - cirip cirip, kínos csend... - valamikor máskor?
Istenem, ez jár annak aki előbb beszél aztán gondolkodik. Mikor jutottunk el odáig, hogy már nem csak ő de én is a saját helyzetemet nehezítem?
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. október 8. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Cornelisse Zalán
KARANTÉN


betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
#Caesius
Írta: 2019. július 29. 01:13
| Link

https://www.youtube.com/watch?v=lFGnsdV-sR4


A kviddicspálya körülbelül öt percre van a kastélytól, tehát tökre nyugodtan indulok el akkor is, mikor olyan pont 7 percem van, hogy odaérjek a megbeszélt időre. Általában pontos szoktam lenni, csak vannak olyan kivételes helyzetek, amikor belekényelmesedem a másik személy nyugodtságába. Caesius is ilyen, avagy Sebestyén, csak a magyar nevek annyira unalmasak néha, hogy muszáj másképp neveznem a többieket. Anyám az egyik levelében a minap azt írta, hogy pontosan tudta, hogy itt is mennyire jól meg fogom állni a helyemet, meg még azt is odabiggyesztette, hogy büszke rám, és jaj, irtóra jó auror fog válni belőlem. Aha, oké, 15 éves vagyok, ceruzával járok mindenhová, hogy írjak, de bizonyára remek auror leszek azért, mert meg se erőltetem magam, és mégis mindenhol remekül fogadnak. Nagy taps, anyám. Talán itt kezdődik az egész: minek megerőltetni bármit is? Csináld, ahogy csak érzed, és ne agyalj annyit fölöslegesen. Buddhista minimalizmus az erdő közepén. Helyette kiértem a pályához, ahol meg is pillantom a kölyköt, akihez jöttem. Felnevetek.
- Na mi van Nyilas, elbírod, vagy kell a segítség? - a poénkodás nekünk jól áll, mások ne próbálják ki otthon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.
Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. július 30. 21:33 | Link

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe


Hallom a szavait, ellenben felfogni alig tudom. Az a fiú, aki olyan gyengéden ér hozzám minden egyes alkalommal, képes volt verekedni? Nem egyszer játszottunk már a Mortal Combattal, meg hasonló verekedős játékokkal, de azért ez a valóságban más. Még a kviddicspályára sem engedném fel mezőny közben!
Őszintén meglepve állok előtte, és elkerekedett szemekkel nézem. Semmi nem jut az eszembe, csak az, hogy egyébként ez jól esik.
- Igazán nem kellett volna - felelem kicsivel később, és érzem, hogy a piros ötven árnyalata vonul át az arcomon. Nem tartom magam autistának, de ha bárki más hozzám érne Gerin kívül, valószínűleg random felgyújtanám az illetőt, emiatt nem kell féltenie.
Már nem csak elnézek mellette, hanem konkrétan a szemeibe bámulva hallgatom. Igazából nem kellene sokáig győzködnie, mert bármit elhinnék neki. Ha találnék a szobájában egy idegen melltartót és azt mondaná, hogy valami random csaj öltözött át nála, azt pedig ottfelejtette, de két percen belül távozott is, azt is elhinném. Mert vele akarok lenni, de csak ha ő is úgy gondolja, hogy én vagyok számára a tökéletes. Nem egoizmusból, de őszintén elegem van, amikor valaki eldob, mert megunt.
- Tudom, hogy nem akartál bántani - bólogattam röviden. - De ha... nem is tudom. Te... szeretnéd mással is kipróbálni? - suttogom lesütött szemekkel. Nem olyan régen kaptam meg a gyűrűmet, nem is akárhogyan. Akkor azt mondta, hogy velem képzeli el a jövőjét, de azóta lehet túl kemény voltam vele? Pedig Isten látja lelkem, még Worms-ben is legyőzött egyszer.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 150
Írta: 2019. július 31. 11:05 | Link

Kiscsibe


Amikor azt mondja, nem kellett volna, kínomban felnevetek. Persze, nyilván nem kellett volna, de nem ő volt ott, nem hallotta azokat a szavakat, nem hallotta a hangokat, amiket kiadtak, imitálva Mei élvezettel téli nyögéseit, nem ő látta, ahogy eljátsszák, ahogy "becserkészik" a lányt. Nem ő volt benne, én voltam ott, és magamat is megleptem azzal, hogy milyen erő is van bennem, hogy mire vagyok képes. Nem vagyok büszke erre, nem, egy kicsit sem. A Mei iránti érzéseim sokszor elvakítanak, nem tudom magam fékezni. Ennek eredményeként nem egy szívből jövő atyai pofonon vagyok már túl, és úgy vélem, este megkapom a következőt, de nem érdekel. Arra büszke vagyok, hogy elejét vettem a dolognak, hogy befogták.
A pofon, nem fizikai, hanem lelki úton hamarabb ér célt, mint sejtem, hogy fog. Úgy meredek Meire, mintha szellemet látnék, mintha nem lennék ébren, mintha nem is lenne ott. Csak nézem őt, és nem vagyok benne biztos, hogy látom is. Mármint látom, csak nem tudom, hogy ha ő itt van, akkor a kérdés valóban elhangzott-e. Csak mondjuk azt, hogy nem, csak menjünk vissza akár egy héttel ezelőttre is, hogy ne is írjam le azokat a rohadt pontokat. Egyetlen pont miatt úgy gondolja, hogy képes lennék elmenni mással. Elmenni a barátommal, aki ráadásul máshoz tartozik. Elmenni Scotti nőjével, igen, nyilván ez a célom, és így üzenem meg. Éppen így.
Csak nézem őt, és érzem, hogy az arcom pillanatok alatt válik színtelenné, miközben a vér teljesen kifut belőle, majd csakhamar lesz az eddig lángoló tekintetem, szomorú. Sosem jutott eszembe még kifelé tekinteni ebből a kapcsolatból, sosem merült fel bennem, hogy más is van. Hogy más is lehetne, hogy többen lehetnénk ebben a kapcsolatban. Egyáltalán, hogy bármit is keresni akarjak én a kapcsolatunkon kívül. Hajamba túrva pillantok le a gyűrűre, és fogalmam sincs, mit mondhatnék neki. Ami először eszembe jut, az nem tűr nyomdafestéket, de inkább nyelek egyet. Szeretem őt, nem bántanám.
- Hogy mivan?
Adok egy esélyt annak, hogy nem jól hallottam azt, amit mondott. Hogy nem volt valóságos, de ez most nem egy játék, ahol visszatekerhetsz tíz másodpercet. Ez a valóság. Egy hülye pont miatt feltételezni azt, hogy lefeküdnék mással.
- Ez most…
Ez most mi? Nem tudom, hogy mit mondhatnék. Ötletem sincs. Csak úgy semmi. Csak nézem őt, és ingatom a fejem. Kezemmel még mindig a hajamat markolom, közben a fejem ingatom. Ez hihetetlen. Nem, ezt tényleg nem tudom felfogni.
- Én most nem hiszlek el, Kiscsibe.
Fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom, vagy tennem, de az biztos, hogy a lábaim automatikusan megfordulnak, és számos ember tekintetének kereszttüzében elindulok kifelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. augusztus 1. 11:43 | Link

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe



Ha van dolog, amit kevésbé akarok annál, hogy megint eldobjanak, az az, ha csalódást okozok. Itt én voltam az, aki szította a haragot, én nem voltam képes elhinni megint, hogy én vagyok neki az első. Elfordult tőlem, ezt pedig nem csak fizikálisan éreztem, de mentálisan is. A hülyeségemmel megbántottam, és azonnal tudtam, hogy itt két út van. Az egyik, ahol megkeresem a felmosófát és folytatom a büntetőmunkát, a másik pedig... hát, nem én leszek az, aki spoilerezni fog.
Az ujjaimmal felfogtam a hajam, újra elővéve a pálcámat egy szalagot varázsoltam, ami egy darabig talán összefogja. Nem tétlenkedtem tovább, ennyi is elég volt, hogy a bátorságomat összeszedve utána menjek. Az első lépések után már futva tettem meg az utat kettőnk között. Ahogy beértem, már nem kellett gondolkozni, csak átöleltem hátulról, és nem számított, hogy mennyire figyel rám, el kellett mondanom neki.
- Sajnálom - kezdtem bele nehezen. - Sajnálom, hogy féltékeny voltam, meg hogy olyan dolgokat mondtam. De nagyon szeretlek, és megijedtem, hogy... - hirtelen nem tudtam folytatni. Annyira sok dologtól féltem, nehéz volt megfognom ezt. De egy biztos; mind felett az elvesztése állt. - Hogy Kelevitz a final boss, akit nem tudok legyőzni.
Egy pillanatra a hátának döntöttem a homlokomat, de aztán erőt véve magamon elengedtem, ajkamba harapva vártam, hátha ad még nekem egy esélyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benzsay Gergely
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 150
Írta: 2019. augusztus 1. 14:47 | Link

Kiscsibe Love


Fogalmam sincs, hogy jól reagáltam-e, vagy sem, de egyszerűen nem tudom, hogy mit mondhattam volna még. Egy ilyen után, mit mond az ember? Hogy merült fel benne? Aggódom, rettentően, hogy ez egy megoldás neki, hogy ő ezt a felvetést helyesnek látja. Ez nem helyes. Fogalmam sincs, hogy mit kellett volna mondanom vagy tennem. Hibáztam, és ezt el is ismertem, de megindokoltam neki, hogy mégis miért tettem, hogy mi volt ezzel a célom, és nagyon rosszul sült el. Beszélnem kellett volna vele, elmondani, hogy volt egy ilyen, de nem is sejtettem, hogy egyáltalán ez napvilágot lát valaha. Azt hittem, ez csak egy ilyen belső dolog, kicsit elvagyunk, majd kidobjuk, és vége. Erre kiderült, bejárta az egész iskolát, és most mi vagyunk az iskolai pletykabázis egyik főszereplője. Kiváló karrierfejlődés.
Bosszankodva haladok kifelé, amikor megérzem, hogy átölel. Megállok, mert nem akarom, magammal rántani, és nem akarok a kezei közül se kilépni. Ebben reménykedtem a leginkább, hogy nem hagy elmenni, hogy itt tart maga mellett, hogy azt mondja, nem úgy gondolta. És igen, minden úgy történik, mégsem vagyok boldog. Nem tölt el örömmel, hogy ez a beszélgetés egyáltalán megtörtént kettőnk között. Akkor sem, ha jól alakul a dolog lényegében.
- Én vagyok a final, és legyőztél.
Simítok végig a kezén, a gyűrűn, amit visel, és elégedettséggel tölt el, hogy rajta van, hogy lássák, hogy velem van, hogy foglalt. Hogy nem vette le, hogy még mindig úgy gondolja, hogy mi összetartozunk. Összetartozunk, és ezt semmi sem változtathatja meg. Semmi és senki, főleg nem egy ilyen hülyeség. Ujjaimat ujjai közé fonom, és megfordulva közelebb húzom magamhoz még jobban.
- Szeretlek Mei. Gyere.
Lehajolva egy apró csókot nyomok a feje búbjára, és el sem engedve, elkezdek hátrálni vele, hogy a sok minket néző lány tudjon tovább dolgozni. Kint megfordulva a lelátók felé sétálok vele, nem is mondok semmit az úton, csak amikor már leültünk, és átöleltem a vállát.
- Bízzunk meg egymásban egy kicsit jobban, rendben?
Van még valami, de előbb szeretném, ha erre válaszolna, mert csak ezen túllendülve hozhatom fel a következő témát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. augusztus 1. 21:29 | Link

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe


Nem rohant el tőlem, ami azt hiszem, hogy egész pozitív. Sőt, még végig is simít a kezemen, amit a tekintetemmel követek végig. Mosolyogva nézek fel rá később, még ha nem is az óriási vigyor az, de legalább őszinte.
- Akkor ez K.O., mert nem csak én nyertem - felelem maradva az eredeti hasonlatnál. A dupla kiütés során általában azt szoktam használni, hogy mindketten kikaptunk, de ha kettőnkre gondolok, az minden, csak nem veszteség. Amikor valaki ilyen csodálatos dolgokat mutat nekem, mint az igazi szeretet, az a színtiszta győzelem az életben.
- Nagyon szeretlek - összevonom a szemöldököm, ahogy közelebb húz. Csak nagyon ritkán mondtam ezt, korábban szinte csak a nővéremnek, de most úgy érzem, mintha kevés lenne. Szavakkal leírhatatlan, amit iránta érzek, ezer sem lenne elég hozzá, nem hogy csak egy. - Soha többé nem fogok ilyet csinálni - fogadom meg azonnal hangosan, hogy Geri is biztos lehessen benne. Ami az emberi kapcsolatokat illeti, nagyon sok mindent kell még tanulnom, de jó kiindulási pontnak tűnik, hogy amikor megbeszéljük az esetleges akadályokat, meghallgatom a véleményét. Nem dönthetek nélküle.
Hagyom, hogy maga után húzzon és igazából fogalmam sincs, hová megyünk. Bojarski nem figyel szerencsére, könnyen el tudunk surranni a figyelő tekintetek elől. Mindenki megkapta a mai dráma adagját, most már nyugodtan kettesben lehet minket hagyni.
Elbújva a pletykaéhes tekintetek elől kicsit megnyugszom, főleg, hogy átöleli a vállam. Ha így ér hozzám, akkor olyan nagy gond már nem lehet.
- Persze - vágom rá azonnal, még bólintok is mellé. - Csak vannak dolgok, amik olyan komplikálttá teszik az életet. Ha elakadok valahol, akkor nem tudok youtube-on tutorialokat nézni, hogyan kellene megoldani a problémákat. Bár a főzésben segítenek, igazából a csirkés ragut is onnan tanultam, de amikor érzelmileg nehéz időket élek át, akkor senki nem mondja meg, hogy mit csináljak.
Nem azt mondom, hogy szívem szerint könyvekből tanulnék meg mindent, de azért majdnem. Eddig lehet, hogy jól csináltam mindent, de az első bukkanókat úgy tűnik, hogy nem túl jól viseltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nyilas Sebestyén Caesius
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 16
Írta: 2019. augusztus 2. 15:12 | Link

Zalán


Ahogy kilépett az ajtón, rögtön megpillantotta Zalánt, aki nevetve figyelte a bénázását.
– Kéne segítség, de sajnos csak te vagy itt – vette fel a megszokott ritmust és a seprűket a földre engedte. Így könnyebben boldogult a labdatartóval is. Vigyázva elhelyezte a seprűk mellett.
– Mivel akarsz kezdeni? – vigyorgott a szőke srácra. Közben a kezét a seprű fölé tartotta. – Bár javaslom, hogy a ceruzát vedd ki a zsebedből. Még nem tudok sebeket beforrasztani. Már ha az ceruza... khm... – nem bírta tovább, kibukott belőle a nevetés, miközben Zalán zsebét fixírozta. Kicsit undi, de ez a tizenéves fiúk sajátja. Bár az is hozzá tartozik a történethez, hogy mással ő sem merne így poénkodni.
– Fel! – kicsit izgul, nem is ment elsőre. Pedig pont ez lenne a többéves gyakorlás lényege. Talán dühös is, hogy elszúrta. A hajába túrt és újrakezdte. Sikerült is, kezében tartotta a seprű. Egy laza mozdulattal átlendült a nyélen és enyhén a földbe rúgott. A korábbi dühöt felváltotta a szabadság jóleső érzése.
Sebi kitárta a karjait, kicsit heccből, kicsit komolyan a gyakorlat kedvéért.
– Na mi van, öreg? Pattanj fel te is! - cukkolta nevetve a másikat, élvezve, hogy az alkonyi szél a hajába kap.
Utoljára módosította:Nyilas Sebestyén Caesius, 2019. augusztus 3. 15:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 748
Írta: 2019. augusztus 3. 15:30 | Link

L I L I Á N A

Alapvetően nem ehhez szoktam Lilitől - bár túlzás lenne azt állítani, hogy bármihez is hozzászoktam volna tőle. Elég sok mindent megélt a kettőnk kapcsolata, voltunk barátok, majd, a legnagyobb időintervallumban voltunk valami furcsa ellenségek, és most ide jutottunk. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy csak így, csendesen beletörődjön a dolgokba, hogy ne kezdjen fölényeskedve utalgatni és bizonyítgatni.
Alapvetően nem zavarnak a pletykák. Tényleg, hozzájuk szoktam, és nem is igazán érdekelnek, de ha a testvéred barátnője teszi ezt a barátod testvérével, ott azért már más a helyzet. Nem arról van szó, hogy Lili rosszat mondott rólam, nem lenne semmi problémám azzal, ha az hagyta volna el a száját, hogy "ez az Eszti mekkora egy álszent nagy kurva" vagy hasonló. Nem mondom, hogy soha életemben nem beszéltem Liliről, hogy nem kritizáltam a viselkedését vagy az öltözködését, de soha az életben nem beszéltem ki mással a kapcsolatát - Ricsin kívül -, és soha az életben nem merészkedtem rosszindulatú állításokba egy full idegennel azért, hogy öt percig visszaigazolást kapjak. Azért van különbség.
Aprót biccentek. Az ő dolguk. Ha Ricsinek szüksége lesz rám, vagy el szeretne valamit mondani nekem, akkor én ott leszek neki, de ennyi. Tényleg nem akarok beleavatkozni az ő dolgukba, nincs jogom hozzá, és különösebb türelmem sem. Ha az öcsém egy olyan nővel akar kapcsolatban élni, aki kibeszéli a testvérét, hát legyen. Nem éri meg, hogy túlgondoljam, ahogy az sem éri meg, hogy valamiféle erkölcs rendőrséget játsszak a nője mellett, amíg ő északon van. Amit Lili csinál, akivel Lili csinálja, az az ő dolga, és neki kell elszámolnia vele.
- Igen, nálunk elég nehéz visszanyerni az eljátszott bizalmat - aprót vonok vállaimon. Tudom, pontosan tudom, a saját bőrömön tapasztaltam. Nem lehetetlen, de nehéz, és hiheti Lili azt, hogy most csak papolni akarok neki, meg, hogy ő úgyis tudja, mert eleget élt ahhoz, és hogy nekem fogalmam sincs arról, milyen élete volt neki, nem tudja. Mert nincs honnan tudnia.
Valahol elég szomorú, ha bárki is Ombozi Zlatanhoz menekül lelki segélyért. Ami viszont még szomorúbb, hogy arra kell rájönnöm, egészen sajnálom Lilit. Mélyet szusszanok.
- Figyelj - kényszeredett mosoly jelenik meg arcomon. - A hétvégére Ádiékkal beszéltünk egy lovas kiruccanást. Ha akarsz, gyere el, hogy ne legyél - Ombozi Zlatannal - ... egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 345
Összes hsz: 872
Írta: 2019. augusztus 3. 15:56 | Link

Eszter

- Vagy lehetetlen.
Felelem arra, hogy nehéz. Én jelenleg nem nehéznek érzem, hanem lehetetlennek. Életemben nem éreztem még úgy magam, ahogy most Ricsi mellett. Tegyük hozzá, nem is csináltam akkora hülyeséget soha, mint amit az a csók. Ez többszörösen árulás, ha a belső eseményeket nézzük, hiszen pontosan tisztában vagyok vele, hogy Ricsi és a csók távol állnak egymástól, és hogy Ricsi mégis azért csókolózott velem, mert különlegesebb voltam számára, mint korábban ezen a téren bárki. Én pedig, még ha akkor nem is voltunk együtt, mérgemben olyan fájdalmat okoztam neki, amit ő soha nekem. Akkor sem, mikor azt mondta, ő legalább kell az apjának, legalább őt szeretik az édesszülei. Ha nem is voltunk együtt megcsaltam, és ki tudja, talán akkor sem haragudna ennyire, ha lefeküdtem volna vele, de azért inkább ebbe ne is gondoljunk bele. Csak simán ne. Nem akarok kísérletet se tenni rá.
A lényeg, hogy kicsit elvesztettem a hitem abban, hogy még különleges ember vagyok, de csak ilyenkor látszik ez, amikor ő nincs jelen, amikor lovagolok, vagy futok, amikor edzésen vagyok. Amikor csak magam vagyok, és nem kérdezi meg senki, hogy "mi a baj", mert nem tudom azt mondani, hogy nincs baj. Amikor Ricsi ott van, nem engedem meg magamnak azt, hogy gyengének lásson, és elképzelni se tudtam előtte, hogy egy-egy ilyen művelet mennyire sok energiát vesz ki másokból. Most már ezt is tudom, hogy milyen, amikor igazán tartják magukat az emberek. Az olyanok, akiket például állandóan támadnak a felsőbbévesek. Ez is egy nagyon jó lecke az élettől és Ricsitől egyaránt, egy igazán jó lecke.
- Komolyan?
Nem tudom, hogy ez udvariassági meghívás-e és azt kellene mondanom, hogy nem, rengeteg dolgom van, vagy komolyan gondolja, de ő Vajda Eszter, nem tesz semmit udvariaskodásból, és utálja, ha értetlen valaki, így próbálok nem olyan fejet vágni, mint aki teljesen megdöbbent, pedig de, és bólintok párat.
- Az nagyon jó lenne, köszönöm.
Őszintén köszönöm és őszintén hálás is vagyok, hogy ezt felajánlotta nekem, mert igen, nagyon szeretnék elmenni, és velük lenni, nem pedig otthon, próbálva koncentrálni a tanulásra, aminek a vége úgyis az lesz, hogy üres aggyal bámulom a plafont, és csak akkor eszmélek rá, hogy nem mozdultam órákon át, amikor a lemenő nap belevilágít a szemembe.
- Eszter... te gondoltál valaha arra, hogy kihagyj egy évet az alapképzés után? Nem vagyok terhes meg semmi ilyesmi, csak, nem tudom, hogy mi legyen, és gondolkozom. Érdekelne a véleményed.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 430
Írta: 2019. augusztus 3. 21:43 | Link




- Sejtettem! Túl jó vagy ahhoz, hogy ne fedezzenek fel! - mondtam neki mosolyogva, hiszen remekül repül, szuper malővereket mutatott be, a tehetséghez pedig volt szemem.
- Oké-zsoké. Csütörtök délután? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. Örültem, hogy szakított rám időt, igazán cuki volt tőle, így Hápinak is akadt társasága, egyébként se volt egy szégyenlős típus, szeretett megismerni új embereket.
- Jajj, annyira édes lehet a cicád. Remélem, egyszer láthatom majd - mondtam neki kitörő örömmel a mutatványozása után. Tök jó fej csaj volt, nem is értettem, idáig miért nem beszéltünk egymással.
- Szupi! - válaszoltam neki a falus hozzászólására. Közben én is felgyorsítottam kicsit az iramot, majd körbe-körbe szambáztam a seprűmmel. Iszonyatosan élveztem ezt az estét, még annak ellenére is, hogy akár büntetésre is számíthattam, amennyiben kiderül a kilétem.
- Mondd csak, szeretsz bulizni is? - kérdeztem tőle, miközben a seprűmet feléje irányítottam, majd mellé repültem teljes sebességgel. Elég komoly lánynak tűnt, de biztosan szeretett ő is kikapcsolódni.
- Na, és mi leszel, ha nagy leszel, tudod már? - tettem fel neki egy újabb kérdést vigyorogva. Én még nem tudtam, hogy mi akarok lenni később, mivel szeretnék foglalkozni, de egyelőre nem is mozgatott a dolog, volt elég időm ezen gondolkozni még. Egyelőre a jelennek éltem, az mozgatott, nem kívántam a jövőmön törni a fejem, így is ért elég stressz a tanulás során, nem hiányzott máshonnan is. Egyébként is mindig az adott pillanatnak éltem, nem kívántam azzal foglalkozni, ami nem a jelenben volt, felesleges aggódásnak tituláltam az előre agyalást, az idő úgyis mindent elrendezett.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. augusztus 3. 21:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. augusztus 4. 00:00 | Link

Dana
takarodó után, őrjáraton

- Ugyan ugyan - hesegetem el a dícséretet. Hallgatom a széltől dobogva lobogó köpenyem montonon zaját, de már bánom, hogy nem vettem le felszállás előtt. Így már értem, mik voltak azok az apró rángások, amiket éreztem a fordulatok közben, valószínűleg a köpenyem zavarhatott be a légellenállásba vagy hasonlóba. Eljátszom a gondolattal, hogy amikor legközelebb a homokórához érünk, lerakom, de el is vetem, hiszen akkorra nagyjából már mindegy is lesz, hiszen az időnk is lejár. Igyekszem inkább kis kihívásként fogni fel a nehezítést, és csak azért is pörgök tovább jobbra-balra, hátha nem jön az még rosszul, ha megérzem milyen egy pontatlanul repülő seprűt kezelni.

Kidugott nyelves tesztelgetésemből Dana hangja ránt vissza, én pedig a fordulgatásokat kicsit felfüggesztve bólintok válaszul.
- Tökéletes. Hol találkozunk? Ha gondolod összefuthatunk a könyvtárban, arrafelé úgyis sokat járok. De ha kell, a körletetek felé is elmehetek - prefektuslétnek hála, legalább a hozzávetőleges helyét ismerem, még ha be nem is tudnék jutni. Kicsit murisnak tartom, hogy kacsanézőbe megyek, magamban már gyártani is kezdem a jobbnál jobb poénokat. Majd azért remélem nem jut eszembe tényleg elcsenni egy narancsot a zsebembe, csak hogy megnézzem hogy reagálna rá az állat. Mármint, persze, ha még él, gondolom sose fenyegették a narancsos kacsa-léttel, de lehet már a fajtájukba kódolódott a gyanakvás a gyümölccsel szemben. Elvégre, ha nekünk el fog tűnni a kislábujjunk pár ezer év múlva, bármi lehetséges nem?

Akaratlanul is felrémlik ahogy indulás előtt Lysander a hátára göndörödve nyújtózkodott, pocakját nyújtva felém. Mintha csak azt mondta volna, "gyere simizz meeg". Na persze, akinek van macskája, tudja, hogy ez egy hatalmas csapda, és abban a pillanatban, hogy hozzáérnék a pocóhoz, már karmok és fogak állnának ki belőlem, macskának álcáztt tűpárnában végződve, de mindezektől függetlenül, bármikor szívesen ugrom ha simiért kuncsorog. Igen, ezért van folyton összeszabdalva a kezem, pontosan. De hát ha egyszer aanyiraa cukii!
- Nem igazán lehet kényszeríteni rá, hogy elhagyja a körzetet, de leges legkésőbb a tanév végén kicsempészem neked - szólok át vigyorogva, elűzve a fejemből azokat a képeket, amiket a kivivetel ellen tiltakozó cicó vonz a fejembe. - Az úgyis hamar eljön. Na meg persze a vizsgaidőszak! - izgalommal gondolok a felmérőkre, hiszen nehéz vetélytársat kaptam Márk személyében, nem szabad hagynom, hogy jobban teljesítsen, vagy egy életen át hallgathatom ahogy az orrom alá dörgöli. Még zsémbes nagypapaként is.

- Ööhhm, annyira nem... - nyöszörgök válaszul a kérdésre, hiszen... Hiszen nem idéz túl sok jó emléket fel bennem ez a szó, elég csak a navinés bulira gondolnom. A veszekedés Junnal, a féltékenykedésem Bence iránt... Hát, nem, azt hiszem, ha ez a buli, akkor határozottan nem az én stílusom.

Persze, a témákat lehet fokozni, és a lány bele is trafélt a következő kellemetlenbe. Jaapp, pályaválasztás. Bah. Hogy miért mindenkinek ez a gumicicája?
- Egyezzünk meg, hogy nem teszed fel többet ezt a kérdést - horkanok fel, majd borzongok meg gyors egymás utánában. - Aktívan keresem, hogy mit szeretnék, egyelőre nem túl nagy eredménnyel... Na és te?
Mármint, persze, van egy csomó ötletem, a baj az az, hogy talán túl sok is. Mentős, tűzoltó, átoktörő, gyógyító, tanár, pilóta, kertész, boltos... Túl sokmindenből válazthatnék, így talán nem is olyan csoda, de elborzaszt a témakör.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. augusztus 4. 00:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 430
Írta: 2019. augusztus 4. 23:04 | Link




- Mondom én! - beigazolódott a gyanúm, miszerint a lány kviddics csapatban játszott, hiszen látszott is rajta, hogy ügyesen manőverez, érti, mi a dörgés, szóval nem is tudtam volna elképzelni azt, hogy nincs benne egy adott csapatban.
- A könyvtár szuper lesz, azt ismerem és akkor tuti nem kerüljük el egymást. Délután három körül jó neked? - tudakoltam meg tőle kedvesen az időpontot. Addigra már Hápi is felébredt, mert a délelőtt nagy részét alvással és evéssel töltötte.
- Köszi! Annyira cuki lehet, nagyon kíváncsi vagyok rá! - utaltam Masa cicusára. Mindig is szerettem a cicákat, annyira édesek voltak a maguk módját, na meg persze önállóak, amit igazán tiszteltem bennük.
- Jaj, ne. Nagyon parázok a vizsgaidőszaktól, ne is említsd! - tekintettem félénken a lányra. Nem volt egyszerű megtanulnom azt, ami egyáltalán nem érdekelt, egyedül azt voltam képes normálisan elsajátítani, ami hozzátartozott az érdeklődési körömhöz. Reméltem, hogy a nehezebb tantárgyakat megúszom egy elégséges jeggyel, a többi pedig nem számított, mert biztos voltam benne, hogy várakozáson felülivel vagy kiválóval áthidalok rajtuk.
- Értem. Hát, biztos nem voltál még jó buliban. Na, majd egyszer elviszlek egy klasszba. Meglátod, jó lesz! Remekül fogunk szórakozni! - nevettem a lányra, végül is miért is ne mehetnék vele szórakozni? Majd elviszem egy olyan partira, ami neki is tetszik, aztán szuper lesz minden.
- Mondd csak, milyen zenéket szeretsz? Mármint zenei stílust? - kérdeztem tőle a szemébe nézve, hiszen a válasza alapján derül ki, hogy milyen buliba leszünk majd hivatalosak. Persze, ha neki is van hozzá kedve...
- Oké-zsoké! Én sem tudom, hogy mit szeretnék majd csinálni. Egyelőre nem is érdekel a téma, majd alakul valahogy. Tudod, én a mának élek - osztottam meg Masa-val az elképzelésemet a jövőmmel kapcsolatban.
- Amúgy neked sikerült beilleszkedni teljesen a suliba, a házad társaságába? Én egész jól elvagyok, de azért kevés olyan ember van, akit tényleg közel tudhatok magamhoz - közöltem vele, miközben megpördültem a seprűmmel, majd elé vágtam, aztán lassan visszatolattam mellé. Nem is értettem, miért voltam vele ennyire őszinte, hiszen alig ismertem, de valahogy ő egy olyan ember volt, aki előtt úgy érezhettem, hogy kicsit megnyílhatok, ezt a lehetőséget pedig ki is használtam.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. augusztus 4. 23:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 748
Írta: 2019. augusztus 5. 15:31 | Link

L I L I Á N A

- Ezt csak Ricsi tudhatja - ennél jobb tanácsot nem tudok neki adni. Nekünk kettőnknek valahogy a vérébe van írva a kiszámíthatatlanság, hogy bármikor hozhatunk olyan döntést, ami soha nem vallana ránk. Ha könyörögne nekem, hogy mondjak valami mást, valamit, ami segíthet, akkor sem tudnék. Néha csak próbára tesszük az embereket magunk körül, hogy lássuk, mennyit bírnak még, néha egyszerűen csak átlépjük a határaik, hiszen megtehetjük, néha pedig azt várjuk, hogy beismerjék, megtörtek. Fogalmam sincs, Lilinek mit kell tennie a helyzetében, hiszen azt, hogy az öcsém mit vár tőle és a kapcsolatuktól, hogy épp mit játszik vele, azt egyedül, csak és kizárólag az öcsém tudhatja. Én pedig nem fogom kiszedni belőle.
- A véleményünk aligha képes megváltozni - elvégre, Ricsi és én, több mindenben hasonlítunk egymásra, mint azt az ember gondolná, és ha hinnék mindenféle spirituális mesében, egészen biztosan azt mondanám, azért, mert egy napon születtünk. - de időt fordít rád, szóval... - nem mondhatom, hogy minden jóra fog fordulni. Nincs kizárva, hogy csak büntetni akarja, hogy látni szeretné, hogyan szenved a tettei következményeitől, és azt sem állíthatom biztosan, hogy már úgyis vége. Alapvetően, ha csak haragszik rá, Lili sokkal jobban járhat, ellenben, már csak magamból kiindulva, ha esetleg megundorodott, azt nehéz lesz mindkettejüknek átlépni. De, mint azt említettem, nem vagyok Ricsi, hogy következtetéseket vonjak le.
Szemöldököm megemelkedik, ahogy visszakérdez. Elég időt töltött már el a környezetemben ahhoz, hogy tudja, nem ismétlem meg magam, és abban az esetben is hamar vesztem el a türelmem a hirtelen érkező jótét hullámmal együtt, ha szándékosan akarja valaki újra elmondatni. Egyszeri ajánlat, nem kötelezi semmire, és ha nem gondoltam volna át, nem is dobom fel. Nem akarok szoros kapcsolatot kötni vele, határozottan nem ő lesz az új legjobb barátnőm, de abban az esetben, ha helyrejönnek közte és a testvérem között a dolgok, jó lenne, ha legalább ismernénk egymást. Rendesen.
- Nincs mit.
Aprót szusszanok a kérdésére. Nem türelmetlenül, nem feszülten - bár tény, hogy az én világomban még nem értünk arra a szintre, hogy életvezetési tanácsokat adjunk egymásnak -, inkább csak felfrissítem a vérkeringésem. Elpillantva a horizont felé gondolkozom el egy pillanatra, végül megrázom a fejem, ahogy tekintetem visszatalál hozzá.
- Nem, nem igazán. Én addigra már elég sokat utaztam, elég sok mindent kipróbáltam, és rengeteg emberrel találkoztam, szóval - aprót vonok vállaimon, ahogy ismét megingatom fejem. - nem éreztem úgy, hogy valami kimaradt volna az életemből, vagy, hogy időre lenne szükségem, hogy megismerjem magam. - Még mindig állítom ugyan, hogy sosem mondhatjuk el biztosan, hogy ismerjük magunk. Elfogadhatjuk magunk, szerethetjük önmagunk, és tisztában lehetünk a képességeinkkel, de az élet bármikor fordíthat a világon körülöttünk, bármikor visszaeshetünk nullára. - Viszont ez egy olyan dolog Lili, amit neked kell tudnod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 345
Összes hsz: 872
Írta: 2019. augusztus 7. 07:14 | Link

Eszter

- ... szóval éppen megküzd magával értem.
Valahogy így jellemeztem magamban a jelenlegi helyzetet. Nem mondhatom, hogy nem jó, mert jó minden, tényleg. Ricsi olyan, mint volt, mint amikor sakkozni tanított, hihetetlen türelemmel és alapossággal magyarázta el a szabályokat, hogy miért buktam el a királynőmet. Ha kellett, egy lépést hatszor is átrágtunk. Tudtam sakkozni, de mellette tanultam meg élvezni is. Az élet is ilyen, tudtam élni, jó életem volt előtte, nem hiányzott belőle semmi, de vele élvezem az életet. Ha úgy tetszik, talált egy még kihasználatlan piaci rést, és betörve oda, egyeduralkodóvá vált, sőt, terméke hatással lett az egész piaci világra. Függővé váltam, függök a szerelmünktől, a lényétől, a tekintetétől. Erre mondják azt a kritikusok, hogy jó nagy szarban vagy. És tényleg. Csak van ugye ez a csók dolog, ami olyan szinten hatással van rám, hogy nem tudok felülkerekedni, és elemészt. Totálisan elveszek benne, és nem tudok túllendülni, a lényem egy részt éppen ezért süpped bele abba az állapotba, amibe most vagyok. Mintha egy fekete szobában állnék, és a váratlan hangok riasztanának. Minden elfordított fej, minden be nem fejezett mozdulat egy hang. Erőnek erejével küzdök magammal, hogy még csak ne is próbálkozzak, hiszen úgy nem sérülhetek, de ez nem igaz. Az agyam tudja, hogy hiányzik, hogy kell, hogy érezni akarom. Az egész testem érezni akarja, ahogy ajkai az ajkaimra tapadnak, ahogy a végünk kicsordul, ahogy apró csókokkal udvarolok neki, hogy figyeljen rám a tőzsde helyett, hiszen szinte meztelenül mászok az ölébe. Az eleje elmarad, és ettől furcsán üressé válik sokszor a vége. Képes leszek így leélni vele egy életet, ettől nem félek. A szívem és az eszem is elköteleződött felé karácsonykor, pedig az nem volt más, mint a hónapok során felgyülemlett feszültség kiadása. Valami, amiről utána már nem beszélünk, és mégis, számomra akkor vált világossá, hogy észrevétlen lettem szerelmes, életemben először, valós szerelemmel.
- Kellene tudom.
Ezzel nem tudok vitába szállni, mert valóban kellene tudnom, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Hogy mi szeretnék lenni ha nagy leszek, mert azon kívül, hogy Kisvajdáné, nem nagyon jutottam még messzebbre. Abban az egyben vagyok biztos, hogy bármit is csinálok vagy teszek, azt Ricsi oldalán szeretném megtenni, és bármit megteszek azért, hogy ő is tervezzen velem. Nem akarom, hogy ez ne történjen meg. Persze számos ok lehet, ami miatt végül elköszönünk majd egymástól, de nem akarok erre a gondolatra fókuszálni, nem akarom ezt bevonzani.
- Csak, nem tudom mégsem. Ha reálisan nézem, van egy jó öt évem a sportban, talán tíz a színházban, ha a színházat tovább csinálom. Ha nem, akkor öt év múlva ott fogok állni, hogy na és akkor most? Jégrevük kiöregedett "sztárja" leszek.
A sztárnál megengedem magamnak a macskakörmözést, mert valljuk be, csak mert most fut az a bizonyos szekér, nem biztos, hogy mindig így lesz. És ezt utálom, hogy nem tudok határozott lenni a tanulmányaimat illetően. Csoda, hogy iskolaelső vagy? Minden tárgyat felvettem, olyan szinten érdekel minden, hogy az már beteges. Meg az agyam is, hogy mindezt befogadja.
- Minden akarok lenni. Vagy legalábbis nagyon sok minden, és ezért is nem tudom, hogy mi legyek. Talán csak túl nagy a nyomás, hogy év végén vége, hogy döntenem kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Cornelisse Zalán
KARANTÉN


betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
#Caesius
Írta: 2019. augusztus 10. 23:56
| Link

https://www.youtube.com/watch?v=GIQn8pab8Vc


Ezt a gyereket azért csípem, mert neki se kell messzire mennie a beszólogatások miatt.
- Az órákon nem ilyen nagy a szád, Nyilas! Nyeregben érzed most magad? - lazán pattogtatom vissza a képzeletbeli szó-labdákat, a ceruzás mondatára viszont elkezdem csábosan rázni a fenekem, miközben a zsebeimet úgy dobom a földre, mintha semmi sem számítana. Talán, mert egy cukorkán kívül semmi nincs a zsebemben.
- Szeretnéd, mi, kölyök? Hát igen, ezt a testet mindenki szeretné - és drámain, mint azok az igazi macsók az amerikai filmekben, (amikről csak hallottam, ofcourse), beletúrok a hajamba. Majd, mikor a seprű mellé kerülök, elkomolyodom, mégiscsak aranyvérű családból származom, ahol már a petesejtben belém nevelték a kviddics fontosságát. De azért Caesiuson elvigyorodom, és egy gyönyörű magaslabdát passzolok át neki. Szavakban, csak és kizárólag szavakban.
- Tudod Nyilas, csak határozottan. Ez nem egy nő, aki irányít, hanem egy seprű, amit neked kell irányítanod! Talán itt sikered lesz. - majd ellentmondást nem tűrően a kezemet a járgány fölé helyezem.
- Fel! - siker. Láb átlendül, rúgás, levegőben, hát kihúz, hiszen egyenesek vagyunk, mint a díszhuszárok.
- Felkészültél, kölyök?
Utoljára módosította:Cornelisse Zalán, 2019. augusztus 11. 00:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. augusztus 12. 14:45 | Link

Dana
takarodó után, őrjáraton

Bólintok, hogy vettem, lezsírozva, könyvtár előtt háromkor, teljesen tökéletes. Még egy feltartott hüvelykujjat is kap, ahogy picit eltávoodva suhanunk egymástól, ordibálni pedig nincs kedvem az éjszaka közepén. Megpróbálom memorizálni magamban, nehogy elfelejtsem neki egyszer bemutatni Lysandert, hamár ennyire érdeklődik iránta, így hát valahová két bűbáj és egy konstelláció mellé ez az infó is megőrzésre kerül. Debbie, Lysander, Lysander, Dana.
Kényelmesen, lazán a seprűre simulva nevetem el magam DanaDebbie vizsgaidőszakkal kapcsolatos felkiáltásán. - Nem lesz baj - bíztatom könnyedén, igyekezve nem gondolni az íróasztalomon sorakozó tankönyvekre. Szándékomban áll jól levizsgázni mindenből, szóval még késztetést is érzek rá hogy a köteteket bújjam, azonban a kviddicses felkészülés és a járőrködés mellett eddig  mindig csak arra volt időm hogy a következő órára felkészüljek. Miután lemegy a piros-kék meccs, majd több időm lesz készülni, így nem is aggódom, ha nagyon kicsúszom az időből max nem alszom vizsga előtt és akkor paszírozok mindent a fejembe. Sose tudom, hogy működne-e ha nem próbálom ki nem igaz?
- Háát nem is tudom, nem igazán vagyok bulis típus - igyekszem hárítani finoman a meghívást, majd elgondolkodom a zene-kérdésen - nincs igazán egy stílus szerintem... Azt hallgatom ami megtetszik igazából.
Sosem értettem miért kell behatárolni a műfajokat, ha most azt mondom hogy szeretem teszem azt a heavy metalt akkor meg máris furán néznek amikor az ABC dalocskát dúdolászom Majával a prefektusiban. Mármint... Természetesen... Ez nem szokott előfordulni, hm.

Élj a mának, ne a mamának... Kezdem el dúdolni magamban rögtön a dallamot, amit DebbieDana utolsó mondata juttat eszembe.
- Ugyee - bólogatok, hogy teljesen egyetértek vele, majd visszalendülök kicsit lógni, mert annyira de annyira élvezem ahogy a vér a fejembe áramlik, miközben a menetszél meg a hajamat csapkodja. Denis erre mondaná, hogy "hülye vagy kiscica". Awwh, van egy saját Denisem a fejemben!
Eltöprengek a kérdésén, mert azért erre mégsem illik csak úgy rávágni a választ, de mivel sokadik gondolatom is ugyanaz, nyugodt szívvel repülök a lányhoz újra közel.
- Igen, mondhatni teljesen, nagyon imádom a házamat, de igazából bárki mással is elvagyok - engem is boldoggá tesz hogy ezt mondhatom, nem is kérdés. - De megértem, biztos nem lehet egyszerű barátkozni a rellonban - újabb csali, harapj rá, harapj rá! Tényleg, vajon ha egy halacska lenne az animágus formám, könnyebb lenne beugratni, vagy ilyesmire ez nincs hatással? Mondjuk úgyis csak egy szinoníma, de... Mi van ha van valóságalapja? Nos, azt hiszem ez tipikusan olyan dolog, amire nem fogok rákérdezni Kedves bácsinál.

Ekkor halk (mármint igazából hangos, de a menetszél és a távolság miatt halk) kattogás-csipogás jut el a dobhártyámig, és miután beazonosítom, hogy ez bizony a homokóra lesz, megindulok felé. - Gyere, úgy néz ki letelt a tíz perc! - szólok át a lánynak, és remélem most már szófogadóan követni is fog. Újra elkezdek gondolkodni a lehetséges büntetéseken, majd a homokóra mellé érve egy koppintással elhallgattatom azt, mielőtt bárki más meghallja.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2019. augusztus 13. 14:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 430
Írta: 2019. augusztus 12. 19:45 | Link




Örültem a megbeszélt találkának, tök jól elvoltunk most így repülés közben, szerettem volna jobban megismerni a lányt.
- Remélem. Nagyon nehéz megtanulnom azt, ami egyáltalán nem érdekel, de időnként muszáj magolni - sóhajtottam egy nagyot, majd oldalirányosan kezdtem el repülni, gyorsítva. Kicsit cikáztam fel-alá, majd visszatértem Masa mellé.
- Nem baj, akkor majd összehozunk valami csajos dolgot, pizsi parti vagy hasonló - közöltem vele vidáman. Végül is miért is ne?
- Ezzel a témával én is ugyanígy vagyok. Mindenevő vagyok műfajtól függetlenül, a lényeg, hogy tetsszen a szám, a ritmus, ragadjon meg a zene - feleltem neki vigyorogva. Ezen a téren nagyon hasonlítottunk egymásra, ez pedig jól eső érzéssel töltött el. Klassz volt, hogy ilyen pozitív kisugárzása volt a repülő társamnak, valahogy még engem is képes volt jobb kedvre deríteni, valamit nagyon tudott.
- Bizony, ezt jól látod. Nyitott vagyok alapvetően az emberekre, de abban a házban nem egyszerű barátokra találni. Több más házból vannak barátaim, úgyhogy ez nem jelent gondot számomra, de tudod igaz a mondás, miszerint ismerősből sok van, jó barátból csak néhány - feleltem a lánynak. Rég nem beszélgettem senkivel sem ennyire őszintén, furcsálltam is, hogy így megnyíltam neki annak ellenére, hogy azt vallottam magamról előtte, hogy Rellonos vagyok.
- Ó, de kár! - közöltem vele csalódottan, szívesen repkedtem volna még a társaságában. Engedelmesen követtem őt, majd miután leértünk a földre, intettem neki, hogy várjon. Előkaptam a zsebemből a pennámat és egy cetlit, amelyre egy üzenetet írtam fel.

"Kedves Masa!

Tali délután 3-kor a könyvtár előtt!

Üdv,

Dana, alias Debbie (Navine)"


Széles mosoly kíséretében átadtam neki a cetlit, úgy döntöttem, hogy felfedem neki a kilétem, hiszen ha már újra találkozunk, akkor indítsunk tiszta lappal. Végig rendes és jó fej volt velem, így megérdemelte az igazságot. Aztán ki tudja, mi lesz még? Sose lehet tudni, talán egy jó barátra sikerül szert tennem Masa személyében, az is lehet, hogy csak szimpla ismerősök leszünk, ezt előre nem lehetett tudni, de a ma este alapján úgy éreztem, hogy mi még sokszor fogunk találkozni. A büntetés pedig bármi legyen is, eltörpült amellett, hogy remekül szórakoztunk ma este ebben a röpke tíz percben.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. augusztus 12. 19:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. augusztus 13. 12:14 | Link

Dana
takarodó után, őrjáraton

- Nekem könnyű, mert szinte minden érdekel - vonok vállat miközben ismertetem az indokot miért nem buktam még meg. Jó, mintha a reptan nem sikerült volna olyan szépen elsőben, de nem véletlen mondtam, hogy maga a tantárgy nem a kedvencem, inkább a gyakorlat jön be. Ha nem lennék érdeklődő, a szétszórtságomnak hála ki tudja egyáltalán az elsőn túljutottam volna-e.
- A pizsiparti már jobban hangzik - somolyodok el nem létező bajszom alatt, és már látom is magamat ahogy belopódzom egy ismeretlen területre, a navinés hálókörletbe. Vagy a rellonosba, mondjuk ott már jártam.
- Pontosan - bólgatok, hogy értem hogy gondolja a zene-kérdést.
Bazsalyogva igyekszem az elhangzott mondatokat egy rellonos illetve egy navinés szájába adni, és nekem azért jobban illenek az utóbbihoz. Persze nem azt mondom hogy egy rellonos ne szerethesse az embereket (Dia is nagyon szereti őket a pletykák alapján, na nem mintha ez nekem baj lenne, ki vagyok én hogy beleszóljak), dee... Akkor is. Azért továbbra sem veszem készpénznek a dolgot, ember vagyok, ráadásul Masa, így nagyon is benne van a pakliban hogy tévedek. Azonban mielőtt reagálhaték, lejár az időnk, és így megindulunk a homokórához.

Megkönyebbülten látom, hogy ha csalódottan is, de szófogaóan leszáll mellém a földre. Gyorsan visszaviszem seprűinket a szertárba, és rászórok egy colloportust, hogy legalább a látszat meglegyen, ha valaki más is repülni kíván ma este, és mire visszalépek a lányhoz, egy cetlit nyújt felém. Pillanatok alatt átfutom, majd egy mosollyal zsebre vágom.
- Köszi az őszinteséget, ott leszek - esik jól, hogy végül tisztázódott a rejtély a fejemben, és vissza is fogom magam kicsit a büntetéssel. 5 versszakot kapott volna alapból, 10-et a repülés miatt, de most a hiszti hanyagolásáért és az őszinteségért ezt lecsökkentettem 7-re. Hogy hét mire?
- Nos, akkor adok két hetet, hogy írj nekem egy 7 versszakos verset egy tanárodról, akinek a legjobban unod az óráit, és elhozd nekem.
Ha már valamit adnom kell, szeretek kreatív dolgokat kitalálni, sokkal több értelmét látom ennek mintha felsúroltatnám vele a bejárati csarnokot.

Ha összeszedte minden cuccát megindulunk a kastély felé, továbbra is beszélgetve. Kastélyon belül ugyan visszafogottabb hangon cseverézünk, de elkísérem a körletük bejáratáig, megvárva, hogy behúzódjon. Még trázsálok pár percet, hogy fülön csípjem ha ismét kimerészkedne, majd mikor csak az álmosan szuszogó kastély hangait hallom, léptek csosszanását nem, visszaindulok a hozzám tartozó folyosórészek felé, remélve hogy ma már nem akadok bele másba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 748
Írta: 2019. augusztus 16. 15:39 | Link

L I L I Á N A

- Valami olyasmi, igen. - Találóbb lenne azt mondani, hogy számot vet épp a kapcsolatukról és az egész közös életükről, de ennél jobban már tényleg nem akarok belefolyni. Ez az ő dolguk, és nekik kell lerendezni - már, ha a megbeszélés nem megy túl fényesen, ahogy azt a példa is mutatja. Azt hiszem, időszerű lenne mélyen elbeszélgetnem az öcsémmel arról, hogyan viszonyul az emberekhez, és legfőképp Lilihez - mert, bár nem leszünk legjobb barátnők feltehetőleg soha az életünkben, azért vannak dolgok, amiket ő sem érdemel meg, még akkor sem, ha ő magában elköteleződött ehhez a bánásmódhoz.
Akkor sem, ha erről másképp is vélekedtem, amikor haragudtam rá.
- Nézd, én azt tudom neked mondani, hogy ne alapozz mindent egyetlen emberre - lehet, hogy nem ezt akarja hallani tőlem, lehet, hogy nem is ezt kérte, de nem vagyok én sem hülye, elég jól ismerem az embereket - főleg azokat a fajta embereket, akik bekerülnek az öcsém öntudatlan vonzásába. Aprót szusszanok. - Persze, én megértem, ha a dolgok jók köztetek, és azt is megértem, ha nem annyira jók, ez a ti ügyetek. De csak Ricsi vagy bárki miatt belekezdeni valamibe amit nem szeretsz, vagy épp ellenkezőleg, lemondani valamiről, nem kipróbálni valamit, vagy elhinni, hogy bűnhődnöd kell bármi miatt a lehető legnagyobb hülyeség, amit csak elkövethetsz az életben, Lili - szemeim arcán tartom. Egyszer, és csak egyetlen egyszer vagyok hajlandó ezt elmondani. Nagyon is komolyan gondolom, erről talán az árulkodik a legjobban, hogy az is lehet, az öcsém ellen beszélek épp, de akkor sem fogom visszavonni. - Ami a legfontosabb, és ezt jól vésd a fejedbe, Lili - a kellő hangsúlyozás érdekében még meg is bököm mutatóujjammal a homlokát. - Hogy minden döntés, még ha később meg is bántad, akkor a legjobb döntésnek tűnt. És ez az egyetlen lényeges dolog, bármit is gondoljon más.
Megemelem szemöldököm, hogy megértette-e. Meg tudnék őrülni az örökös egy helyben topogástól, az önsajnálattól, attól, ha valaki elviseli, hogy rosszul bánnak vele - vagy, esetleg, döntésképtelenek vele szemben. Az élet rövid. Az életet élvezni kell. Én pedig, az ő korában, éppen elég olyan dolgot csináltam, amitől most felehetne a bűntudat vagy az öngyűlölet.
- Te mit érzel magadban, Lili? Amikor nem vagy a színházban, nem vagy a jégen, amikor kimész az udvarra és nem beszélsz senkivel, meg nem gondolkozol görcsösen azon, hogy mit kezdj magaddal - alapvetően ez a legnagyobb baj a társadalommal. Mindenki elvárásokat támaszt a másik irányába, nyomást helyez a vállaira, és ő emiatt olyan dolgokat tesz, amikről talán elhiszi, hogy jó, de mélyen belül tudja, hogy nem erre hivatott.
- Nem kell mindennek lenned. Elég ha csak találsz valamit, amiben úgy érzed, hazaértél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 345
Összes hsz: 872
Írta: 2019. augusztus 16. 17:46 | Link

Eszter

Egy idő után már nem hallgattam meg Esztert, mert a véleményem szerint úgysem akart nekem jót, de talán sosem akart rosszat, csak én voltam túl érzékeny. Ebben viszont biztos vagyok. Onnantól, hogy Ricsivel kimondtuk, hogy szeretjük egymást, onnantól berobbant minden érzelmem. A féltékenység és s féltés a leginkább. Az aprócska szellőtől is féltettem a kapcsolatunk, és akkor ott volt Eszter, akit hurrikánként értékeltem. Igazából az egyetlen volt, akitől valóban féltettem a kapcsolatunkat, mert pontosan tudtam, hogy ő az egyetlen, aki olyan hatással van Ricsire, hogy bármekkora is a szerelme, ne mellettem döntsön. Ezért igyekeztem annyira megfelelni neki, és végül ezért lettem annyira ellene. Érdekes nem? Az Eszterrel való kapcsolatom sokkal érzékenyebben érintett, mint a Ricsivel való.
Ösztönösen összehúzom magam amikor azt mondja, hogy bűnhődöm, és hogy ez a lehető legnagyobb hülyeség. Annyira szeretném kimondani, hogy csak egy csók volt, ahogy nem jelentett semmit, csak mérges voltam, nem voltunk együtt és Ricsi azt mondta, hogy nem is akar együtt lenni, hogy nem gondolkoztam, csak fájt mindenem, hogy nem tudtam a szívemre hallgatni, mert darabokban volt, és nem tudtam az eszemre se, mert az eszem dühös volt, amiért éppen ő törte össze a szívem.
- Ez igaz. Akkor tényleg jó döntésnek tűnt.
Sok minden miatt nincs bűntudatom. A színházban már az előtt felmondtam szinte, hogy Ricsinek megmutattam az új Júlia-ruhát, és bár az az este kínosan zajlott, nem bántam meg semmit. Sem azt, hogy otthagytam a színházat, sem azt, hogy megpróbálkoztam felhívni magamra a figyelmet. Szerelmes voltam, és tiszteltem Ricsit annyira, hogy ne bántsam meg ezzel, mert tudom, hogy nem tett volna jót a kampánynak. Igazából a csókot se bántam volna meg, ha nem úgy reagál, ahogy. Nekem segített eldöntenem, hogy őt akarom, hogy nem érhet fel hozzá senki más. Segített eldönteni, hogy mindent meg fogok tenni, hogy tudja, szeretem őt. Mindent meg akarok tenni, hogy méltó legyek a szerelmére. Csak a dolgok rosszul sültek el, nagyon rosszul.
Elmosolyodom Eszter érintésére, még ha csak egy pillanat is volt, csodálatos érzés, hogy nincs minden veszve, és amit mond, felér egy tanácsadással, sokkal inkább érzem magamban az erőt, mint bármikor az elmúlt hónapokban, és ehhez ő kellett. Tudom, hogy nevetségesnek hathat másnak, aki nincs benne ebben az egészben, de tényleg ő kellett. Ő ismeri a legjobban Ricsit, és ő tudja a leginkább, hogy milyen a helyzetünk. Amit ő mond, az őszinte, hiszen simán kijátszhatna mindent ellenem, és mégsem teszi.
- Ha nem alapozok Ricsire?
Mondhatnám, hogy bárkire, de ugyan, mind a ketten tudjuk, hogy ha "egy embernek", vagy "bárkinek" nevezzük, attól még ugyanúgy Vajda Richárd marad. Mert valljuk be az egyetlen dolog az életben, amit biztosan tudok, hogy viselni szeretném a nevét. Hogy büszkén és szerelemmel pillantson rám, mint az unokatestvére a feleségére. Szeretnék a társa lenni, vele megélni mindent. Szeretném megszülni Kristófot, a fiúnkat. Tudom, hogy neki és nekem csak fiúnk születhet, és azt is, hogy Vajda Kristófnak fogják nevezni. Erre vágyom, hogy egy olyan életet adjak neki, amiben boldog. De számolni kell azzal is, hogy van, ha ez nincs meg, ha ezt nem lesz az enyém, ha magamra maradok a végén.
- Rendezvényszervezéssel foglalkoznék.
Sosem mondtam még ezt ki, de igen, ezt csinálnám a legszívesebben, gondoltam már rá párszor, de sosem mondtam ki ténylegesen. De igen, ezzel foglalkoznék a leginkább, a rendezvényekkel.
- Hű.
Gondolkodás nélkül ölelem át Esztert, de nem akarom, hogy kényelmetlenné váljon neki, így gyorsan elengedem, és egy hálás mosollyal pillantok rá.
- Köszönöm, már tudom, hogy mi lennék. Komolyan, fogalmam sem volt eddig. Megszervezhetem majd az esküvődet? Világraszóló és elegáns lenne. Tudom, még odébb van, de megtanulom, és ez lenne a fő alkotásom. Kérlek, engedd meg!
Az ujjaimat összefonva magam előtt, kérlelőn nézek rá, remélve, hogy igent mond, és megengedi nekem, hogy megszervezzem. Történjen bármi Ricsivel a jövőben, de ezt nagyon szeretném, ha meghálálhatnám Eszternek ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Benzsay Gergely
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Boltosfiú | Watts Védelem <3
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 150
Írta: 2019. augusztus 17. 11:33 | Link

Kiscsibe Love


- Dehogynem fogsz, ahogy én is.
Néha azt érzem, hogy túlságosan is szerelmesek vagyunk egymásba. Hogy ez lesz egy nap a vesztünk, ha nem figyelünk oda, a túl nagy szerelem. Láthattunk már rá példákat a történelemben, az irodalomban, de még a Bagolykőben is, hogy mennyire egészségtelenbe tud átmenni, ha valakit túlzottan szerelmesek.
Egyben reménykedek csak, vagyis, kettőben. Az egyik, hogy mi időben felismertük, hogy ez a veszély fennáll, hogy túlságosan is szerelmesek vagyunk a másikba és a kapcsolatunka, a másik pedig, hogy levitások vagyunk, szóval az elméleti részét is tudjuk a dolognak, és megértjük, nem cselekszünk mindig és azonnal az érzelmeink alapján. Rendben, ez most az volt a részéről, és valamilyen szinten a részemről is, de abban azért volt némi taktika is, mert úgy gondoltam, hogy az én barátnőmet, senki ne nézegesse. Mondjuk nem ártott volna szólnom neki, hogy van egy ilyen lista, és, hogy az egész pontozás tök taktikus volt.
- Isten áldja a Youtube-ot a csirkés raguért!
És ezt komolyan is gondolom, miközben egy elégedett sóhaj kíséretében felpillantok az égre. Az a ragu, tökéletes. Esküszöm, ha egy életen át csak azt ehetném, tökéletes lenne a világom. Persze mindent szeretek, amit csinál, és szerintem én leszek a pocakos magyar férfiak mintapéldánya mellette, de egyszerűen nem bánom. Főleg, mert ennyire szeret. Szeretni fog akkor is, amikor majd úgy fogok kinézni, mint aki ötösikrekkel terhes. Persze, nyilván azon leszek, hogy ne eresszem el magam, de az élet hosszú, Magyarország pedig jobban hizlal.
- Szóval, Mei Watts. Azon járt az eszem, hogy ha sikeresen levizsgázunk, mi lenne, ha összeköltöznénk? Nem hozzánk, nem akarom, hogy megbolondulj. De olvastam, hogy lesznek a faluban ősztől olcsón bérelhető ingatlanok, és arra gondoltam, hogy mondjuk, megnézhetnénk őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mei Watts
Mestertanonc Levita (H), Levitás blogger, Világalkotó, Avatarfelelős, Harmadikos mestertanonc


Kis CHIbe
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 421
Írta: 2019. augusztus 21. 21:52 | Link

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe


Mosolyogva forgatom meg a szemeimet, hogy utána újra az övéibe nézhessek.
- Arra gondoltam, hogy bízok kettőnkben. Legyőzhetetlenek vagyunk, és nem én leszek az a noob, aki nem szavaz meg elég bizalmat - jelentem ki lazábban.
Abban viszont igazat adok neki, hogy bizonyára a továbbiakban is féltékeny leszek. Kincső persze nem tartozik ebbe bele, de ha feltűnik például Sára, biztos kibuknék kicsit. Igyekszem kezelni az ilyen érzelmi kitöréseimet, mivel pont ez alapján működik az elemi mágiám is. A tűz nem játék, én pedig nem akarok ártani senkinek.
Csak nevetek rajta, de azért legbelül nagyon jól esik, hogy ennyire szereti, amit csinálok. Oké, az indiai kajáim még mindig ehetetlenek, de azt leszámítva boldog vagyok, amikor neki főzhetek.
- Aha, persze, hogy benne vagyok - bólogattam vidáman. Nem is tudom, hogy miért nem jutott hamarabb eszembe, de tény, hogy ha van zseniális ötlet, akkor ez az. Igazából azt mondják, hogy lakva ismeri meg az ember igazán a másikat, de nem hiszem, hogy ez akadály lenne számunkra. Még mindig nem igazán akar eltűnni a rózsaszín köd, pedig már lassan egy évesek vagyunk. ÚRISTEN. Majdnem elfelejtettem.
Ezt azért elraktároztam, hogy aztán picit összeráncolva a szemöldökeim nézzek rá.
- Én lennék a legboldogabb ettől, de szerinted apukád megengedné? - Nem szeretem, ha veszekednek, pláne, ha miattam. Az anyukája a legjobb szülő a világon, a papával viszont néha vannak fennakadások. Őszintén nem szeretném, ha súrlódást okozna közöttük a közös életünk.
Ugyanakkor meg imádom, hogy meghozta ezt a döntést. Mármint még semmi sem végleges, de nekem már az elhatározás is elég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Aurortanonc, Animágus, Navigátor, Staff, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 748
Írta: 2019. augusztus 26. 14:04 | Link

L I L I Á N A

Nem tudhatom biztosan, konkrétan mi is van köztük - nem is szeretnék ennél jobban belefolyni a dologba. Viszont nem vagyok hülye, látom a szomorúságot, ami tükröződik a szemeiben, és már csak a saját szavaiból is kiindulva érzi az ember, hogy nem minden feltétlen boldogság és cukormáz. Ehhez nem kell valami Merlini tehetséggel megáldott látónak lennem.
Szám szeglete leheletnyit felfelé görbül, ahogy bólintok. Ha valaki, akkor én elegendő rossz döntést hoztam már az életben, tudom, miről beszélek. Nem hozok fel olyan szentimentális, Coelhoi gondolatokat, hogy ezek tettek azzá, aki vagyok, és nélkülük egészen máshol tartanék most, de tény, hogy minden egyes lépéssel magad mögött hagysz egy teljesen más végkimenetelt.
- Nem szabad hagynod, hogy az befolyásoljon, mások mit fognak majd gondolni rólad - egy kicsit elhallgatok, ajkaimra harapva gondolkozom el, hogy mondjam-e ki a másik gondolatot, végül úgy döntök, igenis hallania kell. Sőt, mindenkinek hallania kellene - főleg a szóban forgó gyöngyszemnek. - Még ha az öcsémről is van szó. Nem ő a világ közepe. - Persze, szeretem őt, hiszen a testvérem, az utóbbi időben viszont elég sérelem gyűlt fel bennem is - amiket, nyilván nem volt eddig alkalmam elmondani neki, hiszen az egyetlen útja a kisasszonyhoz vezet, akárhányszor hazaveti a honvágy (vagy más).
- Ha nem alapozod az egész életed Ricsire. - Bólintok. Mindig is erősen élt bennem a függetlenség, a független nő képe. Midig is úgy gondoltam, hogy egy nőnek kell legyen annyi, személyes tartaléka, amiből ha kell, elköltözhet, amiből ha kell, ki tud lépni. Nem próbálok az öcsém ellen beszélni, ettől függetlenül úgy gondolom, kifejezetten káros egy kapcsolatban, ha minden magától értetődőnek kezd tűnni - ha egymás jelenléte, az apró részletek magától értetődőekké válnak, és már egyik fél sem becsüli meg annyira a másik társaságát. Persze, Ricsi szakított, Ricsi egyetlen szó nélkül lelépett, itt hagyta Lilit, itt hagyta Ábelt és engem is - pont ezért kellene megtanulnia, hogy egyikőnk sem egy játékszer, hogy ilyen marha egyszerűen kidobjon aztán visszavegyen minket, ha meggondolta magát.
- Ez most csak így eszedbe jutott? - persze nincs ezzel semmi baj, minden nagy terv így kezdődik, én is csak így eldöntöttem, hogy visszajelentkezem auror képzésre, de... Nem, nem bántam meg a dolgot, és meg sem fordult soha a fejemben, hogy abbahagyjam, de azért még mindig elég sokat ültem és gondolkodtam a dolgon. Azért persze örülök, ha Lilinél tényleg ilyen egyszerűen megtörtént a felvilágosodás.
- Hát... - hagyom, hogy átöleljen, elvégre, már úgyis megtörtént. Azért még nem viszonzom, és nem tapogatom meg a vállait sem, de gondolom ő sem vár ilyen drámai összeborulásra. - Azt még meglátjuk - persze, hajlandó vagyok szóba állni vele, beszervezem a családi banzájra is, mert egészen sajnálom őt, ettől még, ugyan elengedtem amit, ahogy és akivel beszélt rólam, de közel sem felejtettem el vagy bocsátottam meg. Ilyen ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Scheffer Riza Cirilla
Diák Levita (H), Szertelen Szfinxek csapattag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2019. augusztus 28. 22:35 | Link


Idegesen tekintek körbe az előttem elterülő hatalmas pályán a levitás páholyból. Az egyik fenti sorban ülök, lábam az izgalomtól gyorsan jár fel s le, ujjaim erősen szorítják az ülésem. Masát várom és közben megbánom az összes eddig meghozott döntésem, meg azt is igazából, hogy megszülettem. Már őszintén nem tudom minek jelentkeztem a csapatba, vagy mit keresek itt, mikor seprűn is alig ültem életemben. Teljesítettem azt amennyi a tanulmányaimhoz kötelezően kellett, aztán dobtam el magamtól a seprűt amilyen messzire csak lehetett. Bevallom különös érzés volt repülni és nem mondom, hogy nem tetszett, de hogy még kviddicsezzek is?! Őrültség. Visszamondani most már aligha tudom, így nincs más választásom, mint megvárni unokatestvérem, aki remélhetőleg az alapoktól kezdve bevezet majd a kviddics oly csodálatos világába. Vagy mi. Azért félek. Tudok a nagy, kilós vaslabdákról, amik úgy csapnak le embereket, mint a húgom szokta nyáron a szúnyogokat. Jobban belegondolva ehhez a játékhoz sok szerencse kell és ügyesség, ami nekem szerintem nincs, mert ember legyen a talpán – vagy seprűn -, akinek sikerül leráznia a vasakat. Elég ijesztő ez így, és hagynak tizenéves diákokat repkedni a pályán ilyenekkel a nyomukban. Merlinre, mire vállalkoztam…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Masa | Zippmancs | kiscica
offline
RPG hsz: 331
Összes hsz: 4121
Írta: 2019. augusztus 28. 23:01 | Link

Rizibizi


Gyermek felnőtt kedve hóó édes élet Jariboo... az untig ismert rigmusokat dúdolászva szedem kettesével a fokokat, a szélben lenegedező vörös hajú lány felé. Mármint nem a lány lengedezik, hanem a haja, na.
- Szióka - huppanok le mellé, vállammal megbökve vállát, kezemmel megsimítva kezét. Nem is igazán távolodok el, bensőségesre hagyom a távolságot, miközben tekintetem már a pályát pásztázza. Nem ritka ez a közvetlenség nálam, de a mellettem ülő még ebben is különleges. Persze nagy kincs az az embernek, ha egy szinte ikertestvéreként jól ismert ember tér vissza a mindennapjaiba hosszú kihagyás után, nem is tagadhatnám le mennyire örülök, hogy újra itt van.
- Izgulsz? - pillantok le elfehéredni készülő ujjperceire, majd lenyúlva finoman leválasztom őket és tenyereim közé fogom. Bátorítólag simítok végig rajta többször egymás után, majd felállok, és lassan, de biztosan, őt is megpróbálom felhúzni.
- Nem lesz semmi baj, bízz bennem - mosolygok rá lágyan, megkímélve őt mindenféle vicctől, poéntól, pattogástól. Vele sosem viselkedtem teljesen úgy mint a többiekkel. Érzékeny, így én is óvatosabb vagyok, de nem kényszerből, hanem egyszerűen ezt váltja ki belőlem. Mellette megnyugszom kicsit, elengedem magam, merek szomorú, bánatos, lehangolt, vagy akár kétségbeesett is lenni. Most azonban ilyesmiről szó sincs, vidám vagyok, könnyed, lebegős vidám, és ez sugárzik is rólam, miközben magabiztosan várok, hogy eldöntse ad-e nekem, és ennek az egésznek egy esélyt, vagy sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)


Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék