A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=688473#post688473][b]Ombozi Noel - 2017.07.05. 11:49[/b][/url]

Kamilla
Sötétedéskor

Legszívesebben ordítani kezdene, hogy a lánynak mennyire nincs igaza, és hogy hiába szajkózza, ő...
- Soha nem mondtam, hogy nem akarlak látni! - mordul fel, és fejét elcsapva a fekete eget kezdi bámulni. Az alsó ajka beleremeg az igazságtalannak érzett, újra meg újra végighallgatott kifakadásba. - A ne találkozzunk egy ideig nem azt jelenti, hogy többé nem akarlak látni.
Ingerült, elsötétült tekintettel pillant vissza Kamillára. Hogy lehetséges az, hogy két ember, akik egykor egészen más, ijesztően érzékeny kapcsolatban voltak, hogy ők ketten ide jutottak? Hiszen nem siettek el semmit, átgondolták a lehetőségeiket és rengeteget beszélgettek, mielőtt belefogtak. A gondolat és az előtte álló lány összeforr, mégis, a mestertanonc úgy érzi, ennél távolabb soha nem kerülhetnének egymástól. Pedig ő mindent azért tett, hogy a lányt védje. Neki kevésbé rossz legyen. Kevésbé fájó, a két rossz közül a jobbnak ítélt.
Aztán Kamilla kimond valamit, ami egyszerre ver éket Noel szívébe és agyába. Hogy mi?! Egy hosszú pillanatig csak nézi a másikat, elnyíló szájjal és kikerekedő szemekkel fürkészi a tekintetét, majd idegesen megrázza a fejét, és halántékához kapva hátrébb lép. Úgy érzi, mindkettejüknek jobb, ha eltávolodik, és ezzel kiengedi a lányt a teste fogságából.
- Ha nem érzed, milyen fontos vagy nekem, akkor nincs miről beszélnünk - szűri a fogai között. Ajkait összepréseli, állát felszegi. Az ég csendes, rajta csak néhány csillag ragyog. Azután arcát visszafordítja Kamilla felé, de mikor megszólal, hangja nem is lehetne csalódottabb.
- Nem várok tőled semmit. Túlértékeltelek - mondja parázstekintettel, majd füttyent az avarban őket figyelő tűzrókának. Még visszapillant a lányra, és fejét lassan csóválva fűzi hozzá. - Nem érdemelted meg a figyelmemet.
Hogy valójában így gondolja-e? Ebben a percben igen, biztosan. Máskülönben jól tudja, hogy ő nem volt érdemes Kamilla odaadó szeretetére. Nehéz az elválás, a veszteség és a kudarcérzet. Ha valami nem sikerül, az neki végetnemérően hosszú hónapokat jelent. Egy kapcsolat lezárása éveket. A tehetetlenségből fakadó düh és keserű méreg örök.
Az állatok elindulnak a kastély irányába, a férfi pedig követi őket. Néhány méter után azonban megáll, pillanatnyi habozás után visszafordul. Tenyerében aprócska láng lobban, és csakhamar gömbformát vesz fel. Felemeli jobbját, megcélozza Kamillát, és titkon remélve, hogy az ereje épségben van, lazán felé dobja azt. Nem félti őt, tisztában van vele, hogy egy mozdulattal elfojtja a tüzét.
- Épp ez történt velünk is - mondja még, azután, ha Kamillának nincs hozzáfűznivalója, elfordul és útnak indul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=690025#post690025][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2017.07.12. 22:23[/b][/url]

A seprűjét legalább megkapta. A pálya szélén ácsorogva szinte már kedvesen simogatja meg a járgány nyelét. Abszurdnak tűnő jelenség, de legalábbis mesébe illő, ahogy a napnyugta szolgáltatta, romantikusnak mondható háttérrel egy seprű felé mutat olyasféle szeretetet, amit emberek iránt érezni is képtelen az eddig látottak alapján. Repülni viszont mégiscsak szeret. A repülőalkalmatosságot is szereti, amelyet a kezében tart. Mégiscsak egy nagyon is új Meteorról van szó, amit egyenesen Szentpétervárról rendelt. Megnézi közelről, alaposan végigvizsgálja, ez még akkor rögzölt be, amikor napi szinten volt kviddicsedzése. Most is gondolkodik rajta, hogy jelentkezzen a rellonosokhoz, állítólag jó a csapat. Csak azért vacillál, merthát mégiscsak sok embert jelent egy kviddicscsapat, akikkel legalább meg kell ismerkednie, ha összebarátkoznia feltétlen nem is. Még jó, hogy amúgy a fogó egy egész önálló poszt. Alszik rá egyet. Vagy inkább nem alszik, de végiggondolja. Most azonban további filozofálás helyett felül a seprűre, hogy aztán levegőbe is emelkedjen. Meredeken irányítja felfele a seprű nyelét, amíg úgy nem ítéli, elég magasan van már ahhoz, hogy jól érezze magát. Elnyújtott, felszabadult üvöltéssel húzza egyenesbe a seprűjét, majd ráhajolva teljes sebességre igyekszik kapcsolni. Élvezi ezt, éppen annyira, akárcsak a veszélyes manővereket, nem sokkal később ugyanis már zuhanórepülésbe vált, hogy az utolsó pillanatban kapja fel seprűje orrát, majd vigyorogva húz el az arra tébláboló szerencsétlen mellett, rákiáltva közben. - Bú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=690033#post690033][b]Kováts Marcell - 2017.07.12. 23:23[/b][/url]

Álmos

Marci egész álló nap a kviddicspálya közelében ólálkodott. Szünetekben folyton arra járt, ebéd után szintén, s most, hogy már semmi kötelessége nincs a napra - kivéve a házi írás, de ugyan... - , újra arra ténfereg. Kérdezhetnénk, hogy de mégis mi a frászért? Elvégre a kis vörös sosem a kviddicsimádatáról volt híres. Igaz, párszor már megkérték, hogy csatlakozzon már az eridon csapatához, ám ő sorra visszamondta a lehetőségeket. Ó, nem, koránt sem azért, mert tehetségtelen lenne, és a többiek csak azért keresték fel, hogy viccet csináljanak belőle, vagy mert édesapja seprűket gyárt. Egyszerű az ok: mondhatni tehetséges. Jó, mondjuk inkább azt, hogy nem rossz. Olyan átlagos. Megy neki a cselezés, ügyesen passzol... bár a trükkök kevésbé jönnek neki össze, de igyekszik.
Ó, kicsit elkanyarodtunk a témától. Szóval az ok... Nos, hát... Kicsit kényes téma, igazából Marci kellemetlenül érzi magát, hogy voltaképp... részben kelemenannásat játszik, de a pénz nagy úr... És hát nem pontosan olyan kelemenannás, csak hát na... Szóval semmi hihetetlenül durva dolgot nem kell tennie vagy ilyesmi, főleg nem a kviddics pályán - bizarr lenne, valljuk be -, csak hát... Oké, tehát az a helyzet, hogy a minap megkereste egy lány - egy elég csinos lány -, hogy egy bizonyos összeget ad Marcinak havonta, ha az öccsével összehaverkodik, név szerint:
Ohridszki-Füst Álmos. És jöhetne még több kérdés: miért pont ő? mire kell neki egyáltalán a pénz, elvégre szülei havonta küldik a galleonokat. Nos, Zenkő annyit mondott, hogy nincs annyira kétségbeesve, hogy minden második diákot megállít, s könyörög neki, hogy legyen már Álmos pajtása. Nem, egyáltalán nem így van. Állítása szerint egy ideje már figyeli az eridonost, s látta, hogy rendkívül közvetlen, nyílt, kedves, és még sorolhatnánk azt a megannyi pozitív tulajdonságot, melyekkel Marci rendelkezik. Hozzátette a lányka, hogy öccse természete olyan igazi rellonos, és Marci pontosan tudja mit jelent ez. Mikor kisebb volt rengetek rellonos haverja volt, ismeri a fajtájukat. Egyébként meg a vörös kiváló színész is, úgy gondolja nem lesz itt gond. Zenkő állítása szerint Álmos gyakran fellelhető a kviddicspályán, szereti ezt a sportot. Marcellunk meg hát nem akarta, hogy csak random a folyosón leszólítja, vagy a Nagyteremben véletlenül elgáncsolja, esetleg ráönti a narancsléját, s ezzel megteremtve a tökéletes ismerkedési lehetőséget. Akkor már legyen egyből valami közös pontjuk: a kviddics.
Ahogy körbenéz a pályán, szemével kiszúr valakit a levegőben. Hát ez nem lehet más, mint Álmos! Egy kicsit azért megrezzen, mikor a srác alig pár centire tőle kapja el seprűjét, de tudja: mutatnia kell mennyire kemény, nem tűnhet nyámnyilának.
 - Hát ez nagyon baró volt! - mondja a lehető legőszintébben. Mindenesetre igyekszik. - Taníthatnál egy-két trükköt, látom neked királyul megy! - teszi hozzá ordítva, fél attól, hogy a srác nem hallja meg, olyan messze van. Gyorsan a saját seprűjére pattan, s már fel is emelkedik, egyenes a srác irányába fordítja járművét. Micsoda estének nézünk elébe!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=690347#post690347][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2017.07.14. 11:56[/b][/url]

Ehh. Egy pillanatra csodálkozás ül ki az arcára – noha ezt a másik aligha láthatja, hiszen már röppen is tova mellette –, mert a srác egész jól bírhatja a meglepetéseket. Ahelyett, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetné, amiért ilyen otrombán igyekszik elijeszteni, ismerkedési kísérletről végtére is szó sincs, inkább megdícséri a mutatványt. Azt mondja, baró. Mi van? Ez most valami őskövület rellonos lenne, akit semmi nem zökkent ki a nyugalmából? Vagy netán egy beszívott navinés, akinek éppen minden mindegy, arra is csak rácsodálkozna legfeljebb bambán eltátott szájjal, ha az apokalpiszis lovasai száguldanának el mellette? Ráhelnek soha nem áll be a szája, és valami oknál fogva még a sértéseket sem veszi magára, mintha azt is bóknak venné, hogy streelernek nevezi szemtől szembe, viszont amíg csacsog, addig is megtud mindenfélét az itteni emberekről, ha akarja, ha nem. A sztereotípiákat például egész gyorsan sikerült beazonosítania, és ha már azok jutottak eszébe, végtére is a vakmerő fajta eridonos is lehet. Lényegtelen. A dícséret nem simogatja meg a máját, ki se húzza magát, hirtelen csodálkozása pedig gyorsan el is tűnik. Csak az állítja meg, hogy a másik továbbra is kiabál utána. Taníthatná. What the... Hirtelen fordul meg a seprűvel hajtűkanyart írva le, így pillanatokon belül szembetalálja magát a már repülő sráccal. Lelassít, sőt le is fékez, mielőtt belecsapódna, így kis ideig csak lebeg a levegőben. Végigméri, aztán megvonja a vállát.
- Össze akarod törni magad? Inkább keress mást, Pumukli - válaszolja pár pillanattal később, aztán száját röpke, már-már elégedett színezetű vigyorra húzza, és seprűjére hajolva a fiú alatt húz el egyenesen a pálya másik végét szemelve ki célul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=691102#post691102][b]Kováts Marcell - 2017.07.17. 00:27[/b][/url]

Álmos

Marci el sem hiszi, hogy végre találkozott Álmossal. Legalább most már kevésbé van lelkiismeret-furdalása a pénzt illetően. Mondjuk tart attól, hogy egy gyengébb pillanatában, amikor már valamennyire barátságot kötött a sráccal, elszólja magát. Azonban ahhoz, hogy ez megtörténjen, először össze kellene haverkodniuk. Szóval kezdjünk is bele!
Nos, ami azt illeti, már az egész dolog eleje sem megy zökkenőmentesen. Álmos nővére említette, hogy az öccse nem egyszerű eset. Általában, ha egy ismeretlen beszélgetést kezdeményez veled, leszállsz a seprűdről, bemutatkozol neki, és ha nem vagytok egymásnak szimpatikusak, akkor távoztok, mert valószínűleg a csevegés kínos lesz. Hát kezdjük azzal, hogy a srác nem csakhogy nem száll le járgányáról, majdnem elgázolja a mi kis vöröskénket, a másik meg az, hogy bármennyire is kínos, gáz, vagy erőltetett lesz kettejük között a kommunikáció, Marci nem adhatja fel. Felszívja magát, s ahelyett, hogy itt hagyná a francba szitkozódások közepette - igen, ezt csinálná, ha lehetne -, felpattan seprűjére, s meg is dicséri azt a "király mozdulatot", ami szó szerint - majdnem - le vette a lábáról.
Utána ered a levegőben, azonban Álmos eléggé nyilvánvalóan kijelenti, hogy nem igazán vágyik társaságra. De mint tudjuk, Marcit ez soha nem fogja érdekelni.
 - Neeem, kajak meg akarom tanulni. Szerintem egész jó lennék! Ja és... A Pumukli baromi jó mese, te is nézted? - kérdezi vigyorogva és ordibálva, miközben száguldozik utána, ugyanis Álmos már megint arrébb repült. Álmos bizonyára teljesen idiótának nézheti. Nem sokan reagálnának így egy-egy beszólásra, de hát a srác nem tudja, hogy ő sem puszta udvariasságból teszi, vagy mert teljesen meg van húzatva. Mindenesetre a srác iszonyú jó a seprűlovaglásban, ugyanis Marci alig bírja utolérni. Valószínűleg többet fog ma repülni, mint repüléstanon valaha.
 - Szóval játszol a suli csapatában vagy valami? Csak mert elég jól megy. - próbálkozik beszélgetést generálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693361#post693361][b]Melissa Von - 2017.07.31. 12:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693362#post693362][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2017.07.31. 12:51[/b][/url]

Kevesen vannak a csapatában, és akárhogy próbálkozik nem sikerül embereket toboroznia. Ennek ellenére lelkesen várja az első meccsüket, és bízik benne, hogy a levitásokkal kiegészülve most is jól teljesítenek majd. A kviddics mellett amúgy az elemi mágiát is hanyagolta, pedig már annyira nem rémiszti a dolog, főleg, hogy a Brannel való gyakorlás ráébresztette, sokkal biztonságosabb ha tudja mit csinál, mintha magától tör elő ez az erő. Ugyanakkor még mindig elég bátortalan, ezért is ötlik fel benne, hogy talán kviddics közben gyakorolhatna ezt azt. Ha szerencsés nincs senki sem a pályán és mindkét elemén gyakorolhat, miközben a levegőben repked. Bár tény és való, hogy nem olyan a dolog, ha nincs ott valaki, aki megerősíti de egyelőre ezt a negatív gondolatot elhessegeti a kis vörös, és a seprűjével együtt viszonylag gyors léptekkel siet a kviddicspálya felé. Most szimpla mulgi ruhákban feszít, a mezét nem használja ilyen napokon, egyébként sem csapatkapitényként jön, hanem egyszerű boszorkányként, aki szereti a repülést.
A pályára érve egy másik repülő foltot pillant meg. Egy pillanatra elbizonytalanodik, körbe néz, de több alakot nem lát. Ketten még nem fogják egymást zavarni. Legalábbis reméli. Felül a seprűjére, elrúgja magát, s ahogy a szél a hajába kap, lehunyja a szemeit. Most még csak élvezi az érzést, de azért lázasan jár az agya, mit is gyakoroljon majd először. Talán valami illattal kéne próbálkozni... Azt még nagyon keveset gyakorolta.
Amikor úgy érzi kellően magasan jár kinyitja a szemeit. Nem csalódik, a karikák magasságban találja magát. Ráhasal a seprűre és kilő a másik oldal felé ő is, de figyel rá, hogy ez ellenkező oldalon repüljön, ne azon ahol a másik repkedő is. Nem szeretne balesetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693375#post693375][b]Melissa Von - 2017.07.31. 15:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693382#post693382][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2017.07.31. 15:38[/b][/url]

Biztos benne, hogy észrevették, de nem zavartatja magát. Nem tudja a másik - innen lánynak tűnő személy - milyen szándékkal jött, épp ezért nem is akarja megzavarni semmiben sem. A manővere kicsit veszélyesnek tetszik Nyeste szemében, de valószínűleg talpraesettebb a lányka - mert most már biztosan be tudja azonosítani, hogy nála fiatalabb leányzóról van szó - és nem is először repül. Vagy ha igen, akkor rettentően tehetséges és balga. Ez azonban nem olyasmi, amivel a navinésnek foglalkoznia kéne épp ezért mikor a másik felfelé húz el, ő inkább az előtte lévő karikára fókuszál, aztán hirtelen ötlete támad, s bár levegővel akart gyakorolni előbb, inkább egy vizet idéz, s tőle telhető leggyorsabban próbálja megfagyasztani. Azt tervezte, hogy átdobja az így kapott golyót a karikákon, de csalódnia kell. Nem elég gyors és a víz amit idézett, gyors tempóban a föld felé közelít. Nyeste persze nem adja fel. Seprűn ülve ismeretlenné vált ez a fogalom a számára. Előre nyújtja a bal kezét, mintha kvaffért szeretne nyúlni, úgy indul meg erősen lefelé a vízcseppek után. Koncentrál, hideget, fagyot képzel, ami ebben a hőmérsékletben nem esik nehezére a megvalósítás viszont annál inkább.
A dolog azonban nem teljesen sikertelen, és kisebb jégdarabok így is keletkeznek előtte. Kettőt el is kap, s már rántja is fel a seprűt, még épp időben, valószínűleg ha sokat gondolkodott volna még, akkor a földbe csapódik. Az öröm azonban korai, megfeledkezik a további koncentrálásról, s mire dobó magasságba kerül elolvad a kezében lévő jegecske, s kifolyik az ujjai között. Lemondóan hajol rá a seprűjére. Vízgömöt kéne megtanulnia csinálni előbb, aztán megfagyaszthatná, és dobálózhatna jéggolyókkal. Persze csak akkor ha nem zavar vele senkit. Tudja ám, hogy a jég, rettentően kemény és fájdalmas, ha eltalál valakit. Majdnem annyira rossz, mint egy gurkó. Mindenesetre álmodozni jó. Talán ha hozott volna magával valamit, amibe vizet töltene...
Nagy gondolkodása közben nem igazán figyel, hogy merre repül, így tovább emelkedik a magasba, és csak a cipője orrával éri a szélső karikát, bár így is megérzi. Ez pedig magához téríti.
- Áu-áu-áu! - kap oda a lábához, kicsit feljebb is húzza, masszírozza, közben pedig igyekszik megállítani a seprűjét, hogy ne nagyon menjen most sehova.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693386#post693386][b]Melissa Von - 2017.07.31. 16:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693389#post693389][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2017.07.31. 17:06[/b][/url]

A sikertelenség önmagában nem lombozza le. Az jut eszébe, hogy ez talán jó gyakorlat lehetne a fogójának. Cikesz nélkül is próbálkozhatnának, és neki is segítene abban, hogy tovább fejlessze a képességeit. Határozottan jó gondolatnak tűnik, s el is határozza, hogy felveti majd Kelemennek a dolgot, a legközelbbi edzésen. De az is lehet, hogy inkább küld egy baglyot a fiúnak az ötlettel, elvégre leírva előbb a mondandója végére érne. De mindegy is. A gondolat szuper, a megvalósításban még nem biztos, de most ennyi elég. Főleg mert beveri a lábát, s bár ez közel sem olyan fájdalmas, mint egy gurkó-puszi, még sincs annyi adrenalin a lányban, mint egy meccsen, így a fájdalom is jobban tudatosul. Meg is áll, felkapja a lábát és óvatosan masszírozni kezdi. Ekkor érkezik a másik lány a köezlébe, a kérdés pedig minden bizonnyal jogos. Elég hülyén festhet, ahogy seprűn egyensúlyozva a lábujjait dörzsölgeti. Előljáróban bólint egyet válaszként, aztán egy rendes válasszal is megpróbálkozik. Legalább a másikról is megtud valamit a dadogására való reakcióból.
- I...i...igen ccs...ccss...csacsak be...be...bebe...bevvvvertem a lá...lá..llllábam - mire elmondja, már szerencsére nem is fáj. Elengedi a lábfejét, megfordítja a sepűt és a bűnös póznára mutat, ami az útjában állt. Vagyis, amit elfelejtett kikerülni. Minden ugye nézőpont kérdése. Nyeste azért szeretné azt hinni a karika változtatott helyet és nem ő volt figyelmetlen, még akkor is ha tisztában van a helyzet valótlanságával. De most hogy már rendben van és tud majd újra rendesen röpködni a kezét nyújtja a másik lány felé, hogy bemutatkozzon, aztán ha esetleg a másiknak is van kedve, verseny-repüljenek a túloldalra, vagy valami hasonló mókát csináljanak. Persze ha nem leges választ kap az sem fogja zavarni.
- Ny....ny... - oh, hogy mennyire utálja ilyenkor a nevét! - Nyenye... nye..nye... Nyeste vagy...gggyok.- Széles mosoly terül szét az arcán, a maga módján nagyon elégedett, hogy ezt viszonylag gyorsan közölte. A többi gondolat meg egyelőre ráér. Talán ha megfogalmazza pontosan, hogy mit is szeretne, akkor sikerül majd 3-4 megakadással elmondani. Elvégre fő az optimizmus!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693392#post693392][b]Melissa Von - 2017.07.31. 17:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693394#post693394][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2017.07.31. 18:20[/b][/url]

A másik jól fogadja a dadogását, nem szakítja meg és nem is sürgeti, sőt még a szemét sem forgatja meg. Igaz a szemében felfedez némi sajnálatot a vörös, amit nem igazán ért, mert hát lehetne ennél sokkal rosszabb is, és amióta itt él, őt igazán nem zavarja a dolog. Ha zavarná, akkor valószínűleg minden egyes szót a pálcájával írna a levegőbe. De ezt a módszert csak a vizsgákon alkalmazza, mert azért tudja, hogy nem érnek rá a tanárok órákig feleltetni.
Túlesnek a bemutatkozáson, de nem ismételi el a másik nevét, csak egy bólintással jelzi, hogy érti és elraktározza az információt. Vagy legalábbis megpróbálja, mert azért a nevekkel nem áll olyan jól, de igyekszik.
Közben szépen végig is gondolja a repülési javaslatait, és már nyitná is a száját, de a másik egy teljesen más témát hoz fel ő meg, pislog kettőt, hogy ez most hogy jött ide, de persze a rellonos szemszögéből biztos tök logikus a kérdés. Ez viszont erősen kizökkenti Nyestét abból, amit mondani akart, nem is tud olyan könnyedén válaszolni, mint tervezte.
- Je...je...jeje...jeget... dede...de el...elele...elolvvvvvvv...elolvadt - mondja végül a lényeget, mert lássuk be baromira unalmas és küszködős lenne, elmondani, hogy eredetileg egy vízgömböt akart, de rájött, ő arra nem képes, mert még nem is tanulta, csak látta Brancit, meg Olive nénit hasonlót csinálni és nem is gondolkodott egy pillanatig, aztán a víz a földfelé indult és az első gondolata az lett, hogy akkor utána repül és jeget csinál belőle, de az is csak pár kisebb-nagyobb cseppből sikerült és így mire felért azok elolvadtak, mert nem koncentrált és így bedobni sem tudta a karikák egyikébe, mert hát ugye nem.
Gondolatban egyébként ez olyan 3 másodperc alatt sűvít át a fején, de hát csak a gondolatai cikázóak a beszéde sosem volt az. Ritkán, ha tényleg sokáig gyakorolja magában a mondandóját, akkor el tud mondani ezt azt. De ilyen helyzetekben még sosem sikerült.
Megvonja a vállát, mintha amúgy tök lényegtelen lenne, aztán összeszedi magát újra, hogy megkérdezze, amit ő akart.
- V..vvv...vvvverseny? A a a karikákig meg...me..meg visssssssza? - És igen, ezzel is elégedett, mert azért kimondta az összes szót, nagyobb nehézségek nélkül. Remélhetőleg a másik értette is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693397#post693397][b]Melissa Von - 2017.07.31. 18:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693399#post693399][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2017.07.31. 19:12[/b][/url]

A másik lányban nagy lehet a versenyszellem, mert viszonylag hamar igent mond, és a testtartása is rögtön megváltozik. Nyeste is egészen felvidul. Régen volt, hogy szórakozott volna a kviddicspályán. Legtöbbször edzés vagy meccs miatt jön, s bár szokott tervezni játékokat a csapattársaknak, neki túlságosan kell figyelni, hogy minden szuperül menjen, ezért most kifejezetten vágyik egy kis kötetlen repülésre. Na jó, ahhoz persze nem kéne a másik, de ha már itt van, tök hülyeség lenne azt mondani, hogy figyi, egyedül akarok repkedni, de jó volt, hogy találkoztunk. Ez tőle teljesen távol áll. És ki tudja, lehet nem is marad már sokáig a másik, akkor pedig nyugodtan gyakorolhat még. Na meg... Közben is csinálhat egy kis ezt azt... Nem biztos, hogy a másiknak feltűnne, ha például meg tudna idézni egy kisebb szembeszelet neki. De ennyire azért nem bízik a képességeiben, mindenesetre a gondolat kecsegtető.
Felmutatja 3 ujját, így próbálja mondani, hogy ha a másik számolna, mint egy fajta jelzés, az sokat segítene. De ha nem akkor sem lesz probléma. Bízik magában és a képességeiben. Mostanra azért elég gyakorlott játékosnak mondhatja magát. Amint megvan a jel, vezényszó - vagy ami lesz, akár a menet kérdésre való bólintása is, ha csak az lett - megindul. Ráhasal a seprűjére, mintha eggyé válhatna a nyéllel és magában biztatja a seprűt. Aztán, élvezni kezdi rettentő mód, ahogy a szél viszi a haját, pont mikor először ült ma seprűre. Lehunyja a szemeit, és az eredeti elképzelésével ellentétben nem akadályozza a másikat a repülésben. Nem. Az nem lenne fair. Ugyanakkor, csodálatos érzés lenne, ha a szél vinné a seprűvel együtt és nem neki kéne a járgányt hajtani... Na de nem akar ő csalni. Ki is nyitja gyorsan a szemeit, körbenéz merre van a másik - mert lássuk be kisebb tömeggel egyszerűbb lehet a repkedés - de nincs vészesen lemaradva. A lábait is közelebb húzza a nyélhez, hogy még kisebb legyen a légellenállás, úgy suhan tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693403#post693403][b]Melissa Von - 2017.07.31. 19:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693407#post693407][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2017.07.31. 19:44[/b][/url]

Szépen lassan csökken köztük a távolság, s bár Nyeste nem gondolta, hogy át kéne repülniük a karikákon, egyértelművé válik számára a másik szándéka, így ő is célba veszi a szélső karikát. Tulajdonképpen ez juttatja előnyhöz, meg a rutin, amivel kissé lefelé haladva, gyorsan fordul a seprűjével viszonylag kis ívben, balra. A másik valami fura dolgot művel és fölfelé fordul. Nem is lenne ezzel baj, de lássuk be, felfelé mindig nehezebb repkedni, mert a gravitációt azért nehéz legyőzni, na meg ott az a plusz, hogyha felfelé megy, nem a megfelelő irányba fog állni, vagy lajhárba lesz, vagy utána kell még a seprűn egy nagyobbat igazítani. Nyestének viszont nincs ilyen problémája és elégedetten veszi tudomásul, hogy viszonylag nagy előnyre tesz szert a másikkal szemben, hála annak tapasztalatlan forduló technikája miatt.
Visszahasal a seprűre, gondolatban teljes gőzre kapcsol, és szent meggyőződése, hogy ezt az akaratot a seprű is érzi. Innen már nem néz hátra, csak a szemei előtt lebegő karikák kötik le. Picit ugyan kell emelkednie, de azt ekkora távolságon könnyedén tudja korrigálni és így a sebességéből sem fog veszíteni. Szorítja a seprűt, már már szinte hasal rajta és úgy suhan tovább, aztán mintha valami fogó lenne, előre nyújtja a balkezét, hogyha mással nem is, legalább egy karhossznyival győzzön majd, amikor ismét átsuhan egy karikán. Nem mintha egyébként meg tudnák állapítani, ha csak ennyin múlna. De talán a másik jobban le van maradva... Nem tudja. Nem figyel rá. Csak élvezi a szélsebes vágtát és a repülést.
Amint átsuhan a karikán, rögtön lefékez, hirtelen és gyorsan fordít a seprűn, így szinte azonnal megáll, s gyorsan fel is méri, megnyerte-e ezt a kis versenyt, vagy a másik volt az ügyesebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693415#post693415][b]Melissa Von - 2017.07.31. 20:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693422#post693422][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2017.07.31. 20:38[/b][/url]

Nem tudná megmondani, hogy előbb volt-e vagy egy picivel hátrébb. A másik nagyon gyorsan utolérte. Valószínűleg jobb a seprűje a vörös által használt iskolai járgánynál és az is előnyére van, hogy egyelőre könnyebb. Aztán hogy később is az lesz-e majd eldől. Nyestét persze nem is igazán izgatja, hogy a másik nyert-e vagy ő. Ez neki nem erről szólt. Sokkal inkább a szórakozásról, arról hogy repüljön. S mint mindig most is támadtak nagyszerű gondolatai repülés közben, ezeknek egy részét pedig meg is fogja valósítani.
Amikor a másik lányka visszaér, és kezet nyújt, vidáman rázza meg a felé nyújtott jobbot, miközben egyetértően bólogat. Valóban jó volt. Kár, hogy a másik nem navinés, mert jól jönne egy ilyen merész lányka a csapatába. S ahogy ez átfut az agyán még remény is ébred benne... Ha esetleg levitás..
- M...mmmelyik há...háá.háházba jjj...jjjársz? - kérdezi meg, nem élve bele magát semmibe sem, amíg nem kap választ. Melissa közben a vállát kezdi mozgatni, Nyeste meg félredönti a fejét, úgy próbál rájönni, hogy mi is történhetett a másikkal. Visszapillant a karikákra és arra saccol, hogy elszámolta a másik a fordulást, esetleg meghúzta, amikor rájött, mennyi időt veszített és gyorsan próbált fordulni. Igaz Nyeste nem látta, hogy valójában hogyan fordult meg a szőke, de hacsak nem volt korábbi sérülése más indok nem lehet.
- Jjjj...jjjól vv...vv...vavagy? - kérdezi még egy kissé aggódva, mert azért pontosan emlékszik milyen volt bevágni az előbb a lábát. Sőt, emlékszik jópár gurkóra is, amik igencsak szenvedélyesen puszilgatták. Főleg ha a rellonosok küldték felé a vasat. Márpedig a rellonosok, általában ráküldik a kis fémszörnyeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693438#post693438][b]Melissa Von - 2017.07.31. 21:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693514#post693514][b]Mezősi Nyeste Veronika - 2017.08.01. 14:10[/b][/url]

Melissa Von

A választól nem lesz túl vidám. Félreértés ne essék semmi baja a rellonnal, csak épp nem örül annak, hogy a csapatukba ilyen potenciális tehetségek kerülnek majd - feltéve, hogy bővítik és a másik is akar majd játszani. Na de miért ne akarna? Igaz eleinte Nyeste sem akart, s ha Rosie nem győzködi és hozat neki egy tűzvillámot - amit egyébként ő visszaküldött - akkor soha meg sem fordul a fejében a jelentkezés. Aztán mennyire kellemesen csalódott! Most pedig ha akarná sem tudná senki sem eltántorítani a seprűje közeléből, és még a jövőjét is a kviddicsben képzeli el, bár sejti, hogy közel sem olyan jó, mint Maja, aki fiatal kora ellenére már is bekerült az egyik lengyel csapatba. De Nyestét ez sem zavarja. Tudja, hogy lesz neki még temérdek lehetősége, és ha nem is profi szinten, valahogy mégis a kviddics körül marad majd.
Azért gyorsan visszatereli a gondolatait a jelenre és mivel visszakapja a kérdést, előbb arra próbál válaszolni, utána pedig felteszi majd az újabb kérdését.
- N...nnn...nnn...navine - Mosolyog mellé, és szinte biztos benne, hogy valójában felesleges volt az egész szót kimondani, hiszen más ház neve nem kezdődik ezzel a betűvel. Igaz megállni nem nagyon tud, miközben próbál kimondani egy szót. Ez van. Meg lehet szokni.
- Bbebe...bebenne le...lelelesssssszel a a a cccccsapatban? - makogja el kissé nehezen, mert eléggé pörög az agya, közben pedig azt is észre veszi, mennyire mozgatja a másik a vállát. Természetes, hogy rögtön rosszra gondol. A vörös lányka edzett, megszokta a kviddicset és idefele sétálva be is melegített valamelyest. Számára emiatt az utólagos mozgolódás furán hat. Viszont a szőke lány megnyugtatóan vidáman közli, hogy semmi baja, így Nyeste aggodalma is alább hagy.
Tekintetével a pályát kezdi pásztázni, el-elkalandoznak a gondolatai. ~A szél idézést is gyakorolnom kéne... ~ fut át a fején, de tart tőle, hogy ezzel megzavarná a másikat, így mindez egyelőre csak gondolat marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693518#post693518][b]Melissa Von - 2017.08.01. 14:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=693782#post693782][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2017.08.03. 09:47[/b][/url]

Bunkó. Ezzel pontosan tisztában van, de hát egyszerűen nincs szüksége mások társaságára. Mi a fenének lenne? Hogy dicsérgessék minden mozdulatát? Vagy megkérdezzék, hogy aludt, amikor nem igazán szeret aludni, néha nem is mer (bár ezt magának is nehezen vallja be), vagy mit álmodott, amikor pontosan látszanak rajta a nyomai? Ez nem hiányzik az életéből. Régen még leszállt, folytatott normális beszélgetéseket, nem beszélt úgy, hogy egy kocsis kismiska mellette, de ez már mind a múlt. Azóta történt egy s más, elromlott néhány dolog, és már semmi nem lesz olyan, mint volt. Ennek fájdalmasan tudatában van. Azok az idők már időnyerővel sem térnek vissza, pedig megpróbálta. Milyen dühös is volt az apja, amikor rájött, hogy ellopta az irodájából a varázstárgyat, hogy belepiszkáljon a múltba. Mondani sem kell, hogy nem járt sikerrel, csak generált egy csúnya vitát, ami senkinek nem tett jót. Zenkő még azt hiszi optimistán, de inkább naívan, hogy mindezt meg lehet szokni, hogy attól jobb lesz, hogy körbe-körbe rohangál az országban érdekes témák után szimatolva, mint valami vadászkopó, vagy attól, hogy őt arra kényszeríti, legyen rendes diák. Hát nem az. Pukkadjon meg az összes ilyen elképzelésével együtt. Azaz ideális az lenne, ha végre megértené, hogy ez nem lesz jobb. Vöröske viszont éppen olyan kitartónak tűnik elsőre, mint a nővére. Itt követi, annak ellenére, hogy szándékosan majdnem elsodorta abban a reményben, hátha elijeszti. Annak ellenére is, hogy máris gúnynevet adott neki, meg se kérdezve, hogy is hívják. Tanulni akar tőle, azt mondja. Kiabálja, de ez már csak részletkérdés. Idefent másként nehéz érthetően kommunikálni. Pumukli viszont akar kommunikálni és meg is teszi a nyomában száguldva. Szinte levegőt sem véve szorítja össze ajkait vékony vonalba, és seprűjére hajolva még inkább begyorsít, agyában pedig úgy pörögnek a gondolatok, mint egy számítógép képernyőjén a sorok, amiket többnyire senki sem olvas el egy kétségbeesett újraindítás előtt. Végül megáll és leereszkedik. Ha olyan, mint Zenkő, hát úgy fogja kezelni, mint a nővérét. Vele már kitapasztalta, hogyan élhető az élet, hiszen rákényszerült, vagy nem láthatja Lucifert sem, és így tovább. Zenkő azért okos, ezt elismeri.
- Na figyelj, Pumukli. Durmstrangban játszottam, de itt nem vagyok csapattag. Ha komolyan tanulni szeretnél, nem csak az agyamra menni, akkor kössünk üzletet - szólal meg, amint lepattan a seprűről. Balját zsebre dugja, jobbjával a járgány nyelét szorongatja, féloldalasan leengedve maga mellett azt. - Szóval... Ohridszki-Füst Álmos - mutatkozik be, nem fáradva azzal, hogy emellé netán kezet is rázzon, csak zsebéből kihúzva a kezét a homlokához emeli azt, olyan mozdulatot téve, mintha egy nem létező kalapot emelne meg. Az arcára kúszó mosoly nem éppen megnyugtató.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=695277#post695277][b]Ardai Kolos - 2017.08.09. 18:33[/b][/url]

Eldobta, ahogy bírta. A csajszi szépen leiskolázta a futásnál, sőt, ami azt illette, még meg is alázta. Akkor is, ha nem volt szándékos. Kolosnak tehát bizonyítania kellett, így úgy megküldte a labdát, ahogyan csak bírta. Kész szerencse, hogy felsőteste elég jó edzésben volt az üvegházi munkák miatt. Egy elégedett mosollyal vette szemügyre, hogy itt már kevésbé volt előnyben a leányzó, majd egy könnyednek szánt vállvonással intézte el a bókot. Na igen, tény, hogy bár nem edzett, azért foglalkozott a külsejével.
- Azért te is elég jó kkondiban vagy - jelentette ki ebben az esetben nem csupán üres bókként. Tényleg nagyon penge volt a csaj, ha sportról volt szó.
A dobálás közben persze Kolosnak folyton járt a szája, de többnyire semmitmondó szöveget nyomott. Kiabálva, hisz azért elég messze álltak egymástól, így egy idő után abba is hagyta, fájlalva torkát.
- Tudod mi? - vett egy nagyobb levegőt két lihegés között, úgy folytatta.  - Tusoljunk le, öltözzünk fel, és igyunk meg egy üdítőt. Meghívlak. - Nagylelkű ajánlat Kolos részéről, főleg, hogy ha lemennek  konyhába, a manók ingyen és bérmentve a szolgálatukra álltak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=699798#post699798][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.09.06. 00:43[/b][/url]

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHH - Egy zuhanás hangjait hallhatjuk. A zuhanás az az állapot, amit a gravitáció idéz elő. Ezt egy varázsló/boszorkány felülírhatja pálcamágiával. Egy idióta nem annyira. Jelenleg ő egy idióta.  Miután lassan és érthetően vázoltam a helyzetet, talán értitek a visítás okát:  nem tudja lefékezni magát, ugyanis teljes erejéből zuhan tizenöt méter magasról, tehát nem kismiska helyről.
Történt, hogy Aidennel edzettek az imént szokásos jó hangulatukban, tehát Aiden gyepálta őt még az imént, mikoron is olyan kellemes menetszéllel húzott el mellette, hogy Zsófia egyensúlya búcsút intett a gazdájának és mélyrepülésbe kezdett. A gravitáció törvényeit hűségesen betartó test épp látványosan gyorsul g gyorsulással, a seprű pedig nem sokkal lemaradva követi ordítozó gazdáját.
Zsófia egyetlen szerencséjének mondható, hogy a keze oly vehemensen kapálódzik valami szilárd után, hogy sikerül karmai közé kaparintania a seprű farkát. Kétségbeesetten vonja magához a marék cirkot, hogy ujjal végre a jól bejáratott fára szorulhassanak. Kapálózva, a föld felett úgy három méterrel sikerül visszaevickélnie, úgy kapodva a levegőt, mintha menten légszomjban akarna meghalni, és csak kevés hiányozna ehhez. Az ütője alattuk ért földet valahol a fűben, de semmi lélekjelenléte nincs utánamenni. Egyszerűen örül, hogy egy darabban kibírta ezt az egész mutatványt.
Remegve, síráshoz és kissé a hisztériához közel kapkodja tekintetét és ezzel együtt mozgatja recsegtetve a nyakát Aiden után, s mikor megtalálja, bizonytalan-tétován evickél oda hozzá a seprűjére tapadva gyakorlatilag.
- Mégis mit tettél volna, ha becsapódok, mi? - Hihetetlen, milyen magas hangokat képes a félelem megütni, no meg a könnybelábadt szemek. Természetesen ki más lehetne a hibás, mint a férfi? Mindig a férfiak tehetnek mindenről! Vádló pillantása is csak erről árulkodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=699838#post699838][b]Aiden Ward - 2017.09.06. 15:43[/b][/url]

Épp hasítok jó öreg barátomért, hogy sokadszorra is csattanhasson kerek idomain az ütőm, mikor lendítés közben meghallom a kétségbeesett kiáltást – szemforgatva pofozom a gurkót nagyjából a hang irányába, hogy aztán igazítva valamelyest pozíciómon, felmérhessem, mi a hiszti tárgya ezúttal.
Egy szempillantás alatt kapom elő pálcámat, hogy a megszokott módszerrel elkerülhessük a becsapódást – még a végén Mínea válogatott módszereivel néznék szembe, amiért összetörtem a meccs egyik potenciális játékosát. Aztán az van, hogy a nem túl elsietett mentőakcióm közepette Zsófi sikeresen összekaparja mellette zuhanó eszközét, jómagam pedig úgy döntök, lássuk, mi lesz a vége; természetesen készenlétben állok, ha nem szenvedi vissza magát időben, jöhet a B terv.
Bólintok – szép. Aprót mozdítok még így is a pálcán, melynek hatására az épp Zsófit megkörnyékező gurkó belefagy a mozdulatba.
 - Lássuk csak... – vágok töprengő arcot, erősen túlszínészkedve. – Hm, talán elvittelek volna a gyengélkedőre. – Közlöm végül rezignáltan, aztán felemelve pálcás balomat kérdőn vonom fel szemöldököm.
 - Szerinted mégis mi a jó bánatért van nálam ez, he? Többtíz méterrel a föld felett száguldozol össze-vissza, két ötvenkilós dögöt kergetve; örülök, hogy végre feltűnt, ez bizony egy hangyányit veszélyes hobbi.
Seggfej vagyok? Szerintem már hozzászokott. Az viszont, hogy úgy döntöttem, kikupálom terelésből, a legkevésbé sem egyenlő a bébiszitterkedéssel.
 - Na, pont ezért szoktam azt mondani, hogy negyvenkilós kislányok kezébe ütő nem való. – Le a kalappal egyébként Zsófi előtt, jobb esetben is minden második edzésen megkapja ezt, és még mindig itt van. A dacossággal nincs probléma, ez már alapvetően egy jó pont. – A helyedben nem rinyálnék annyit, tudom, hogy a menetszelem sem piskóta, de... izé. Az a vas ott a pálya felénél val’szeg tizedannyira sem kellemes, mint szerény személyem.
Igen, voltam olyan határtalanul nagylelkű, hogy a nagy magyarázás közben útjára engedtem az imént megállított golyóbist, ami pár másodpercnyi összezavarodott kanyargás után – hisz az előbb még ott volt az áldozat –, célba vesz minket. Dobok egy hátraarcot, aminek köszönhetően Zsófi marad a közelebbi játékos, minimálisra csökkentve annak az esélyét, hogy utánam eredjen a félmázsás dög.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=699864#post699864][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.09.06. 18:36[/b][/url]

Az elején sokszor elgondolkodott rajta, hogy felrúgja Aident, sőt meg is próbálta kétszer-háromszor. Egész addig járt a korsó a kútra, míg meg nem tanulta, hogy a gerincbe kapott gurkónál fájdalmasabb bosszú kevés van a világon. Nem egyszer sétált le hadirokkantként edzés végeztével a pályáról, így hát rövid úton felhagyott az Aiden leamortizálására tett kísérletekkel.
Most is kevésen múlott, hogy nem betört koponyával vagy szétloccsant agyvelővel végezte. Ilyen ez a bicikli, akarom mondani, seprű.
- Te csak ne oktass itt ki. A pálcád semmit sem ér, ha egyszer eggyé válok a talajszinttel, mielőtt megmozdulhatnál. - Elég vicces, ahogy egyszerre potyognak a könnyei a dühtől, vörös, pattanásos fejecskéje egy égő csipkebokrot is mintázhatna, de közben remeg, mint a nyárfalevél, bár ezutóbbi már csillapodni látszik. Sokkal inkább a dacos düh kezd felülkerekedni.
- Óh, dehogynem való. Úgy feldugom a fenekedbe, hogy menten elmész tőle. - Talán ez az eddigi legcsúnyább dolog, amit valaha kiejtett a száján fogát csikorgatva. Fel is emeli az ütőjét, hogy elinduljon Aiden felé, ám az -mint mindig- megelőzi a cselekvésben. Jóformán alig van ideje meglepődni: jön a gurkó. Óh, micsoda helyzetváltozások, kackac...
Aiden elillan, ő pedig visszafordul, hogy szembenézzen a felé száguldó szörnyeteggel. Hatalmasat liftezik a torka, és valljuk be, elég szánalmas látvány a maszatos szemével (elkenődött a szemspirál, sálálá), az ütőt görcsösen markoló kezével, és a vörös kis fejével. És most mi a fenéhez kezdjen? Tizedmásodpercei vannak átgondolni, pontosabban összevakarni a szétzilált gondolatait, és cselekedni, ha nem akar néhány törött bordát magának.
Végül oldalra dől és hirtelen sebességgel süllyedni kezd, utána meg a gurkó.
 Oldalirányba dőlve kapcsol rá a sebességre, és egy szép hosszú ívet leírva szinte a pálya legaljáig süllyed: úgy két és fél méterre a föld fölött jön ismét egyenesbe és kapcsol rá. Nem akarja elütni, kergetőzik vele, sőt, rá akarja vezetni majd Aidenre, de jelenleg egyszerűen kergetőznek a gurkóval. A póznákhoz érve élesen felrántja a seprűt (nemrég tökéletesítette a seprűtartást szintén a behemót koordinálása alatt), és a bal pózna mentén kezd felfelé száguldani, neki az égnek...
Itt az ideje Aident is felkutatni, amint a karikákhoz érkezett- egy újabb éles kanyar, egy újabb kilengős dőlés, és teljes erőből száguldani kezd csapattársa felé, csak hogy előtte sacc két méterrel erőből letolja a seprű orrát a talaj felé. Ezt még Mininél látta, és annyira megtetszett, hogy muszájnak érezte kipróbálni legalább egyszer soványka kviddicskarriere alatt. Lássuk, mi lesz a gurkókkal- mert hisz a másikat pont telibe tojta... Hátha felrúgja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=702526#post702526][b]Aiden Ward - 2017.09.18. 17:37[/b][/url]

Ha nem Zsófihoz hasonló kis csitrik vettek volna körül világéletemben, biztosan meghatna ez a pattogás, és hogy próbál keménykedni. Rezignáltan nézelődök körbe-körbe, lenyűgöző türelmemet bizonyítva és még annál is nagyobb mértékű toleranciámat a pancserekkel szemben. Aztán szélesen elvigyorodok; hirtelen váltás.
 - Ne parázz, kiscsibe, elég jól bánok a pálcával – még kacsintok is mellé, hogy egyértelműsítsem az utalást. Felhorkanok, kellőképp elszórakoztatom magam, ez olyan magas labda volt, hogy bűn lett volna nem leütni. Egyébként még a jobb véglet, hogy örök kölyök vagyok, a másik opció az lehetett volna, hogy magamra veszem, hogy a képességeimet vitatja, és tök véletlenül felengedek még plusz vaslabdákat. Esetleg megbűvölve őket, hogy a közelembe eszük ágába’ ne legyen jönni. Lehet velem játszani, csak kérdés; megéri- e?
 - Na, azt majd meglátjuk, ki dug fel kinek, és mit – vonom fel fél szemöldököm, még haloványan felfedezhető előző pajzán vigyorom árnyéka, de jókedvem elillanni látszik. – Túl sok a beszéd. Ha nem akarod, hogy kipeckeljem a szádat, és ne tudj kétségbeesetten sikítozni, ha valami gikszer csúszik a számításaidba, ezzel legalább a lehetőségét megadva annak, hogy megmentselek pár csonttöréstől, fogd be és koncentrálj arra, amiért itt vagyunk. A hisztériára nem vagyok kíváncsi – fenyegetőzésem tárgyának módszerét pedig a fantáziájára bízom. Teszek egy türelmetlen mozdulatot, majd átengedem a terepet a vasnak, ha Zsófi tovább puffog magában, majd rájön, ha telibe kapja a gurkó...
Amint megbizonyosodom róla, hogy nem engem követ tömör barátunk, egészen a pálya aljáig ereszkedem, és anélkül, hogy talpaim érintenék a földet, felszedem Zsófi imént elejtett ütőjét. Ahogy elnézem, végre rátérhetünk a gyakorlásra is, úgyhogy nagyjából a kezdőmagasságig kényelmesen röppenek vissza, a lány felé fordulok, majd lehorgonyzom, és kíváncsian követem végig tekintetemmel, hogy mihez kezd a hátbatámadással. Unottan támaszkodom a nyélen, az egyébként egész bravúros kergetőzést figyelve; alattomos mosoly kúszik arcomra, mikor elindul felém a lány.
Nem mozdulok egy centit sem azon kívül, hogy plusz ütőmet nadrágom derékrészébe csúsztatva elteszem az útból, saját eszközömet meg hanyagul feldobom, és könnyedén elkapom, miközben kihívóan bámulom háztársnőmet. Nagyjából vele egyszerre mozdulok, alig arrébb rebbenve oldalirányban, két kezembe fogva ütőmet, teljes mértékben felkészülve a gurkó irányára – ennek megfelelően azonnal lendítek, és törzsből utána fordulva és kizárólag a majdnem merőleges irányváltás okán hatalmasat vágok a labdára. Így az most nem tökéletesen függőlegesen száguld, eddigi hosszanti irányában továbbhalad, valamennyivel Zsófi előtt fog kilyukadni, úgyhogy a lány helyében kétszer meggondolnám, merre indulva hozom ki magam újra vízszintbe.  
Az ütéstől kicsit elsodródom, kibillenek az egyensúlyomból, de még időben kapok a nyélre fél kézzel, így viszonylag gyorsan összekaparom magam.
Lássuk, újoncunk hogy kezeli a szituációt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=703310#post703310][b]Gálffy Erik - 2017.09.22. 12:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=703313#post703313][b]Farkas Kamilla - 2017.09.22. 12:43[/b][/url]

Ma olyan semmittevős napot tartottam. Az idei év végét követően meg is érdemlem, sikerült elemi vizsgám, sikerül a VAV vizsgám, sikerültek az év végiek is, ismét megnyerte a rellon a kupát, meg a meccset is, és én lőttem a legtöbb gólt idén, ami azért elég menő Míneák meg Ianek mellett. Nem mintha ők meg kellett volna erőltessék magukat amikor már úgyis profi ligások, de ezzel nem igazán foglalkozom, csak kiélvezem, hogy ilyen király idényünk volt. Harmadjára is. Dél körül keltem fel, más csodagyerekekkel ellentétben én szeretek vagy tizenkettőig az ágyban maradni akkor is ha nem feltétlenül alszom, csak úgy fetrengek a semmibe. Sikerült egy kávét is lefőznöm magamnak, meg csinálni valami szendvicset reggelire, hogy legyen valami a gyomromban. Tudatosan kerültem mindent ami tanulással kapcsolatos, a szünet egész telte alatt ezt fogom csinálni, elrakom őket a fiókba, aztán majd egyszer elő fogom venni őket, ha úgy alakul. Hogy ki is mozduljak valamennyire a házból, beugrottam a pubba kicsit, megnézni, hogy mi a helyzet, ha már úgyis ott dolgozom, aztán mentem is tovább a kastély felé. A kviddicses öltözőben átvedlettem az edzőfelsőmbe meg nadrágomba, a hűvös idő miatt még egy pulóvert is felvettem. Aeromágus vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nyarat is tudok csinálni éppen. Egy rövid ásítást követően léptem ki egy használaton kívüli ütővel, a seprűmmel természetesen, meg egy kisebb zsáknyi teniszlabdával (mert a nagyobbat nem bírtam volna el, és ha megpróbálnék elütni egy gurkót, igencsak ripityára törném vele a csuklóim). Nem igazán zavartatom magam amiatt, hogy valaki itt van, csak megleszünk szépen békében egymás mellett, gondolom. Én egy egész békés természet vagyok, engem nem zavar. A karikáktól jó pár méterre, inkább a kezdőkör felé teszem le a zsákot, és nézek fel. Itt jó lesz.