36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 14. 20:16 | Link

Kriszpin

Miután dolga végeztével Kriszpin felé fordul, az igazgatót már a levegőben találja. Biztosan nagyon elvonhatta a figyelmét a fényekkel való bíbelődés, mert nem is hallotta, hogy a férfi felszállt. Nem tétovázik tovább, ő is felpattan a seprűre. Pár gyors mozdulat, és már ő is a levegőben van. Elsuhan a férfi mellett, leír körülötte egy apró kört, majd megáll a levegőben, vele szemben.
- Sosem voltam még ennyire kész - mondja, miközben kicsit el is neveti magát. Tulajdonképpen igazat mond, lehetséges, hogy nem is ült még seprűn úgy, hogy ennyire szétvetette volna az energia.
Innentől pedig már minden úgy megy, mint a karikacsapás. Megegyeznek, hogy száz pontig tart a meccs, mivel mindketten optimisták azzal kapcsolatban, hogy hány pontot fognak tudni szerezni. A száz pont megszerzése azonban nem kevés időt visz el; majdnem másfél órát játszanak, a csata pedig kifejezetten kiélezett. A végére már mindketten fáradtak és csatakosak, de annál elégedettebbek a teljesítményükkel. Főleg Berci, aki teljesen megdöbbenti saját magát mindazzal, amit a pályán művel. Lenyűgöző, de valóban igazi varázsereje van az érzelmeknek, amelyek belülről fűtik. Látványos a változás, hogy mennyivel energikusabb most.
A meccset követően együtt ballagnak fel a kastélyban, majd az átriumban elköszönnek egymástól ugyanolyan kedves ismerősökként, mint amilyenek akkor voltak, amikor összefutottak ma a kviddicspályán. Éppen csak annyi a különbség, hogy Bárciánnak egy darabig még sajog a szíve az ágyban fekve.
Ja, hogy a végeredmény? 90:100 és egy hatalmas felismerés, Berci javára.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2017. február 14. 22:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. április 6. 17:12 | Link

Kevin
Az öltözőben valamelyik edzés után

Vélhetően sokkot kapott, mikor meglátta, hogy Kevin ledobja a ruháit a pályán. Egy pillanatig átfutott a gondolat az agyán, hogy ez azért van, mert a barátja mindenki előtt meztelenkedik vagy, mert ez a látvány még számára is pirongató volt? Remek kérdés, hölgyeim és uraim. Még mindig kissé zavarban van, ahogy az öltözőkhöz sétál. Megvárja, hogy kiszivárogjanak az emberek, gondolván, hogy amikor majd belép, nem egy minimum félig meztelen Kevin fogja fogadni.
Téved.
Ott ül ő, a kispadon és épp meg van elégedve magával. Hogy a teljesítményével vagy a külsejével, az egyelőre vitatott, bár gyanítható, hogy is-is. Ahogy meglátja az izmos felsőtestet a csodás hasizmokkal, azonnal rákvörösre vált a feje. Miért kell valakinek így kinéznie? Egyáltalán hogyan lehetséges ilyesmi? Törvényben kéne tiltani, de minimum szabályozni. E pillanatban egészen biztosan nem a gyógynövénytan tankönyvén jár az esze vagy az anorexiáján. Vagy más hímneműeken. Nem-nem. Kizárólag Kevinen, akibe bár saját bevallása szerint nem szerelmes, most úgy levette a lábáról, hogy tényleg majdnem levette szó szerint. Kis híja, hogy nem esett hanyatt.
Addig van szerencséje, míg a fiú csak ül, utána jön a kék halál. Ezt tudva, nem is megy hozzá közelebb, mert megrészegedne a sok tesztoszterontól. A fal mellett igyekszik beljebb merészkedni, de tisztes távolságot tart. Ez lehetne magyarázható valamiféle büdös izzadtság szaggal, de sajnos (vagy szerencsére?) szó sincs ilyenről. Jaj.
- Megtennéd, hogy felveszel valamit? - lesüti a szemét és mindenáron kerül mindenféle pillantást. Csak kökény szemeit nem akarja vetni Kevinre, minden mást igen, de ez normális, nem? - Megfázol - teszi hozzá, ami szerinte valid indok. Hát, ez majd eldől. Vagy kisül. Esetleg hagyjuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2017. április 6. 20:30 | Link

.:Álmaim nője:.
~Edzés után az öltözőben~

Nemrég kezdődött el az új tanév, Kevin pedig elhatározta, hogy bizony idén már korán elkezdi edzeni a csapatot, hiszen meg kell törni a Rellon hatalmát. Vagy, ha nem is a hatalmát, de a győzelmi sorozatát biztosan. Idén az Eridonnak vissza kell szereznie a kupát, hű akar lenni elődeihez.
Az edzés végeztével izzadt ruháit ledobta magáról a földre és törülközővel a derekán állt be a zuhany alá, hogy felfrissítse magát, s már azon gondolkodott, hogy amikor felöltözött keres magának valami harapnivalót a kastélyban, mert egyelőre nincs kedve hazamennie. Annyi időt töltött a víz alatt, hogy időközben az öltöző teljesen kiürült s már csak az osztrák srác volt ott egyedül.
Amint végzett a zuhanyzással, megtörölközött és a derekára csavart törcsivel lépett ki a gőzölgő zuhanykabinból. A tisztálkodás után kicsit fáradtnak érezte magát, no, nem mintha az edzésben nem fáradt volna el, így leült a padra, hogy kifújja magát. Azok a kis szemtelen vízcseppek, amiket nem ért el a szöszi, még ott gyöngyöződtek az eridonos bőrén, s nedves hajába túrt a megkönnyebbült sóhaj után, amikor felnézett egy ismerős hangra felfigyelve.
Maga elé pillantott, majd lágyan elmosolyodott a vele szemben ácsorgó Shayleen láttán. Fentről le, majd lentről felfelé végigmérte a gyönyörű barnalány vékony, törékeny testét és a szíve hevesebben kezdett dobogni. Az, hogy zavarba jöjjön meg sem fordult a fejében, nem volt szégyenlős, még ha csak egy törülköző is takarta el a hátsóját, no meg a családi ékszert.
- Ne aggódj értem, nem lesz bajom - felelte egyszerűen, s végignézett a zavartan ácsorgó levitáson még egyszer, aki mellesleg élete szerelme volt, bár amióta úgy lekapta azon az őrült folyosón, nem igazán látta. Komolyan azt hitte Kevin, hogy elijesztette magától Shayleent és ezért kerülte őt, de úgy tűnt az öltözőben, hogy ez csak egy olyan bemesélés volt saját magának, mint a többi hasonló hülyesége.
- Végignézted az edzést? - tette fel egyből célirányosan a kérdését, még mindig a padon ülve, látta, hogy Shay kerülte a pillantásait, így kicsit oldalra döntve a fejét próbált a lány szemeibe nézni. Nem igazán sikerült neki.
- Mi a baj, drága? Valami rosszat csináltam? - ekkor már inkább felállt s a szorosan oda között törülköző tökéletesen a vizes csípőjére szorult, majd odasétált a lány elé.
- Hmm?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. április 6. 20:53 | Link

Kevin
Az öltözőben valamelyik edzés után

Shayleen még túl fiatal az ilyesmihez, no meg persze ne feledkezzünk meg azt ingerszegény környezetről. Én mondom, ez itt a baj. Elvégre hány meztelen férfi felsőtesttel találkozik az ember naponta...? Na jó, nem naponta, de mondjuk hetente. Egy újság címlapja, véletlen út a fürdő felé, egy kis csínytevés keretében éjszakai fürdőzés... Meg hát ott a nyár is, amikor csak lenge öltözetű fiatalok rohangálnak mindenhol. Csakhogy a levitás a legkevésbé sem strandra járós, fürdőruhát még amúgy sem hord - az ismert okok miatt. Szóval jah, ingerszegény környezet.
- De csak fel kéne venned valamit - próbál a fiúra nézni, de még csak esélye sincs. Tulajdonképpen a kérdés már csak az, létezik-e a vörösnek sötétebb árnyalata annál, mint amilyen most Shayleen feje. Sejtéseim szerint lehetetlen, de ismerve a lányt... Biztosan van lejjebb.
- Igen, gondoltam megleplek - csak végül ez fordítva sült el. Tény és való, hogy az utóbbi időben nem töltöttek együtt sok időt. A múltkori csókjuk óta notóriusan menekült Kevin elől. Nem azért, mert ne szeretné, csak éppenséggel fogalma sincs, hogyan kezelje a helyzetet. És nem, nem segít, hogy a srác majdnem meztelenül feszít. Ez inkább csak ront a helyzeten. Mikor a nagyteremben voltak a nagy ünnepségek, ügyesen el tudott bújni, az órára járást is könnyedén intézhette úgy, hogy véletlenül se akadjanak össze. De az a helyzet, hogy egyszer muszáj beszélniük arról a bizonyos csókról. Mert szerelemvallás ide vagy oda, levitásunknak ibolyán túli sugárzása sincs arról, mire adta szegény fejét. Hiszen a szíve másé... Vagy mégsem?
Épp ilyen és ehhez hasonló gondolatokon töri a fejét, mikor Kevin nemes egyszerűséggel feláll, hogy közelebb menjen hozzá. Shay szemei hirtelen hatalmasra nyílnak, mert sem az alig takaró törölköző, sem a csodás izmok feszülése nem kerüli el a figyelmét. Mi tévő legyen most? A kérdést hallotta, de a hm-re egyszerűen már csak ájulás kerülgeti. Maradjon már ott, ahol van, hóó! Jézus, két méteres közelségben van! - N-nem, semmit. Csak meglepett, hogy... Amikor... Szóval a pályán... - egyre jobban ég a feje, zavarában egyik hajtincsét a füle mögé igazítja és mintha nagyon lassan, nagyon észrevétlenül a kijárat felé araszolna. De ez csak lehet. Szó szerint milliméterenként vágja le az ajtó és közte lévő távolságot, annyira lehetetlenül lassan, amit egy csiga is megirigyelne. Csakhogy nem menekülhet, mert Kevin csak jön és jön. Ajj már! - De jók voltatok, meg... Érdekes volt és öhm... - mint aki elfelejtett beszélni. Lehajtja fejét, de pechére most, hogy már nincs frufruja, nem ér el ezzel semmit. Tökéletesen látszik rajta, ami lejátszódik benne. Segítsééééég!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2017. április 6. 21:48 | Link

.:Álmaim nője:.
~Edzés után az öltözőben~


Amikor megpillantotta azt a kecses testet, amint épp előtte állt, elöntötték ismét az gyengéd érzelmek. Boldog volt, hogy végre láthatta, hogy ismét legeltethette a szemeit Shayleen kecses körvonalán, jót érzett. Ám ahogy a lány dadogott, valamit furcsállt, szokatlan volt, hisz eddig ennyire nem vörösödött vagy felejtett el beszélni. Ami a legfelháborítóbb, rá se nézett vagy legalább is kerülte azt, hogy a tekintete találkozzon az eridonoséval. Ezért is döntötte oldalra a fejét, hátha látja, Shayleen csodálatos, porcelánbabára hasonlító arcát. De nem, takarta az a mocsok.
Kevin számára nem hagyott más választást a lány, kénytelen volt felállni, s amíg összevissza magyarázkodott, az eridonosnak épp volt elég ideje ahhoz, hogy a lányhoz oda sétáljon, mindvégig olyan arccal mosolygott vissza a paradicsom arcúra, mintha ez tökre természetes dolog lenne.
- És? És mi? Tetszettem? - kérdezte vigyorogva, szinte a falhoz szorította, alig egy méter távolság volt köztük, Kevin lassan felemelte jobb kezét s ujjaival végigsimított a puha, bársonyos arcon, majd megemelte finoman az állánál. Közben végig arra gondolt, Shay vörös arcát vizsgálgatva, hogy mennyire, de mennyire mókás lehet ezt a jelenetet látni kívülről. Mármint, érted, egy szinte meztelen srác és egy zavarodott levitás... Talán emiatt mondta Shay az elején, hogy öltözzön fel, már késő volt.
- Elég piros az arcod, nincs meleged? - Kevin ekkorra már nagyon jól tudta, hogy a lánynak nem melege volt, nem volt ő olyan hülye, mint amilyennek kinézett. Még a legostobább ember is könnyedén kitalálta, hogy a hölgy bizony mocskosul zavarban volt. Ne, Kevin! Ne kínozd azt a lányt tovább! Nem látod, hogy segítségért kiáltozik némán?! Te vaksi!
- Egyébként... örülök, hogy újra látom azt a vöröslő pofid - hüvelyk ujjával végig simított az állán, amit feltartott, hogy végre ismét belenézhessen a leányzó szürkésbarna íriszeibe.
- De mond, miért kerültél napokig illetve a szünet előtti hetekben? – halkan, lágyan csengett a hangja, hogy még véletlenül se éreztesse támadásként ezt az egyszerű kérdést. Egyszerűen csak kíváncsi volt, hiszen össze volt zavarodva, hogy akkor most jártak, vagy mi? Mert konkrét válaszra nem emlékezett, bár ez a saját hülyesége is lehetett a srácnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. április 6. 22:10 | Link

Kevin
Az öltözőben valamelyik edzés után

Összevissza dadog, hebeg-habog, hirtelen azt sem tudja, fiú-e vagy lány. Ráadásul bármennyire is igyekszik húzni az időt, addig nem tudja elnyújtani, míg kiér. Bár ez várható volt, Kevin nyilván nem várja meg, hogy öt métert milliméterenként somfordáljon kifelé. Van más olyan marha, aki megtenné?
A kérdésre Shayleen kis híján elájul. Nincs elég baja amúgy is? Muszáj még provokálni szegény szűz lelkét, aki... Na jó, ebbe most ne menjünk bele, mert nem itt fogom kifejteni, de értitek. A szíve rendszertelenül ver, egyszer ide dobban, másszor oda, egyszer jobban, másszor kevésbé, pár pillanatig felgyorsul, végül kihagy egy-egy ütemet. És mindeközben annyi vér tódul fejébe, amibe szerintem bele is lehetne halni, szóval igen Kevin, ez egy célzás lehet arra, hogy... NE KÍNOZD.
- Én... Nem tudom, ne tegyél fel ilyen kérdéseket - fogalma sincs, hogy felháborodjon, elsüllyedjen vagy tegyen inkább beismerő vallomást. Bár ez utóbbira nyilvánvalóan semmi szükség, mert magáért beszél minden egyes apró rezzenése. Ja meg amúgy mire a mondandója végére ér, addigra az eridonos már az arcát simítja végig, végül megemeli fejét az állánál. Nincs menekvés, most már muszáj ránéznie. Sohasem esett még semmi ennyire nehezére.
- N-nincs. De lehet, hogy meg fogok fázni vagy... Én csak... - fel kéne adnia. Ez ma nem megy neki. Egészen idáig egyetlen értelmes mondata sem volt, konkrétan úgy viselkedik, mint egy ötéves. És ez rohadt kínos, tekintve, hogy elmúlt húsz. Nem, ez nem is rohadt kínos, ez egészen egyszerűen über kínos, leírhatatlan és wááá. Engedi, hogy Kevin belefúrja tekintetét az övébe, de pillanatokon belül meg is bánja, mert olyan kérdés érkezik, amire még annál is kevésbé akar válaszolni, mint az előzőekre. Tudjátok mit? Most kimondaná, hogy a srác hihetetlenül szexi, csak engedjék el. Nem elég a kutyaszorító fizikailag, most még verbálisan is sarokba kényszerítik. Pazar.
- Nem kerültelek - olyan spontán és ösztönösen buktak ki belőle a hamis szavak, mintha tényleg igazak lennének. Elvégre volt idő, mikor mindenkinél jobban tudott hazudni és az a helyzet, hogy ezt a tudományát mai napság is remekül tudja alkalmazni. Nem rozsdásodik be olyan könnyen, mint azt az ember hinné. - Nem tudtam, hányadán állunk, de nem kerültelek. Igaz, nem is nagyon kerestem a társaságodat, de az isten szerelmére, vegyél már fel valamit! - a mondat végét már alig lehet hallani, mert arcát tenyereibe temeti, lesöpörve ezzel magáról Kevin ujjait. Te jó ég. Nem bírja tovább, mindjárt futásnak ered. Márpedig egyvalamiben verhetetlen, méghozzá futásban. Aident is milyen könnyen leverte már az első találkozásuk alkalmával. Na jah, fizikailag gyorsabb volt, szíve viszont nem menekülhetett a rellonostól. Az pedig, hogy jelenleg ilyen ideges, talán azt bizonyítja, hogy az eridonos sem közömbös a számára. Létezne, hogy két embert szeret egyszerre? Képtelenség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2017. április 9. 11:39 | Link

.:Álmaim nője:.
~Edzés után az öltözőben~


Kevin csak felvonta a szemöldökét Shayleen magyarázkodására, mi tagadás, élvezte a helyzetét, azt, hogy ő volt a domináns. Természetesen a férfibüszkesége akkor jólesően fürdőzött az uralkodó pozíciót betöltve, miért ne tette volna? Persze, nem úgy gondolt a lányra, mintha az ő tulajdona lett volna, mert nem, még csak az kéne! Nem, Kevin ettől sokkal emberségesebb, rajta kívül bárkit tárgyként tudna kezelni, mert csak hiánypótlók, de a levitást soha. Kevin számára ő volt a Nő.
- Felkísérhetlek a gyengélkedőbe és ad neked Lorie valami katyvaszt, hogy megelőzzük a náthád - húzta tovább, tudta, hogy felesleges, de még nem akarta leleplezni magát, azt, hogy tudta, hogy Shayleen miatta volt olyan vörös. Játszadozott még vele egy picit, végül kibökte a kérdését, a Miértet.
A levitás válasza ismét kérdéseket tömkelegét idézte elő az eridonos fejében, de ezekből talán csak a legfontosabbat kellene feltennie Kevinnek, vajon jól választ?
- Nem gondolod, ha nem tudjuk, hogy mi van velünk, meg kellett volna beszélnünk? Az, hogy kerültél, elég gyerekes, de tetsz... - nem fejezte be, hisz megint a fejéhez vágta a lány, hogy öltözzön fel. Talán tényleg fel kellene lassan vennie valamit, mert így a kommunikáció kettejük közt, nem valószínű, hogy eredményes lesz. De Kevin lusta volt és kedve sem volt, jobban élvezte Shayleen kínzását. Igen, tökéletes bosszú volt a kerülés miatt, a fiú egy igazi kisördöggé vált. Muhahaha.  
Bugyi szaggató mosolya ismét elterült az arcán és lágyan elhúzta Shayleen jobb kezét az arcától és a mellkasához érintette, majd végigcsúsztatta a kockáin keresztül egészen a köldökéig. Gyakorlatilag megsimogattatta magát Shayleen kezével.
- Nehogy azt mond, nem tetszik a látvány és az érzés - egyre gonoszabbá vált ez az eridonos. Kevin, húzzál Azkabanba, nézz már rá csórira!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. április 9. 11:59 | Link

Kevin
Az öltözőben valamelyik edzés után

- Nem szükséges, igazán nem - megint nem tudja, hová nézzen, hogy csökkentse a zavarát. A föld sem tűnik jó megoldásnak, maga előtt csak Kevin félig meztelen testét látja, ha felpillant, akkor meg a tekintetét. Nincs jó választás, esetleg, ha becsukná a szemét... De az meg milyen lenne már? Most mit csináljon?
És ekkor érkezne az életmentőnek számító téma, mert most már oké, beszéljenek inkább erről. És ez sikerülne is, ha Kevin nem komolytalankodná el. Mert bár nyilván úgy tervezte, hogy ezt most majd jól kivesézik, esélyük azonban vajmi kevés. Merthogy hiába választja meg a jó kérdést, ha utána olyasmit tesz, mint az a bizonyos mosoly, meg... Atyaég. Ő most komolyan elvette Shayleen jobb kezét? Hová teszi? Nem, nem, nem, nem, nem, NEM! A levitás annyira megdöbben, hogy kipattannak szemei és akaratlanul is követi kezeik útvonalát. Végig a mellkason, le a hasizmokra, végül megállapodik a köldökön. Még soha életében nem került ilyen bensőséges viszonyba senkivel. Smároltak párszor Aidennel, meg azért ölelkeztek, de ilyen soha, ismétlem soha nem fordult elő. Kevin neki az első, aki... Aki... Ettől a gondolattól a cékla is kifehéredett és a rák is lesápadt hozzá képest. Mert ez a szín már sok mindennek mondható, csak egészségesnek nem. Ha legalább sötétben lettek volna, de így, fényes nappal ilyesmit csinálni! Jó ég!
- Kevin, szerintem ez... Nem tudom... Nem lenne jobb, ha inkább... Vagy... - most épp azt próbálja megfogalmazni, hogy öltözzön fel és menjenek el egy olyan helyre, ahol nagyon sok ember van és ilyesmi nem fordul elő. Ahol nem nyithat rájuk senki, mert eleve ott van mindenki. Vagy ha már mindenáron ragaszkodik ehhez a programhoz, legalább ne itt...! Bár erősen vitatható, hogy Shayleen képes lenne bármit is véghez vinni akárkivel. Túl szégyellős és túlságosan fél az egésztől. Ehhez még nem bízik eléggé Kevinben, azt hiszem.
- Szerintem menjünk. Amíg felöltözöl, addig én kint megvárlak! - azonnal menekülőre fogja, már meg is indul a kijárat felé, megteszi az első lépést, kezét igyekszik finoman kihúzni Kevinéből. Már öt helyett csak négy méter van hátra, ez az kislány!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2017. április 9. 13:01 | Link

.:Álmaim nője:.
~Edzés után az öltözőben~


Tudta, hogy itt az idő, most kell cselekednie, ha nem akar lemaradni élete nagy alkalmáról. De... előtte még játszadozott egy kicsit.
Szíve szerint nyerített volna Shayleen torz arckifejezésén, komolyan olyan fejet vágott, mintha Kevin leprás vagy súlyosan fertőző lett volna, de hagyta a kezét, tehát valamennyire élvezte, nem? Mindenesetre Kevin lassan simította végig mellkasán a lány törékeny kacsóját, hogy minden pontját jól kitapinthassa. Végül a köldökénél elengedte a kezét és csak nézte a lányt, nem szólalt meg pár pillanatig, amik számára hosszú óráknak tűntek, meg sem hallotta Shayleen szavait, csak a menjünk szó volt az, ami Kevint is beszédre késztette és visszazökkentette a valódi világba.
- Shayleen - ahogy kicsusszant onnét lány és elindult az ajtó után, nem akarta, hogy elmenjen. Valami ott eltört Kevinben. Talán tényleg túl messzire ment ezzel és talán jogosan megérdemli, ha menekül előle a lány. Nem akarta elijeszteni, ő csak kicsit ki akart vele tolni, hogy érezze, fájt Kevinnek, ahogy elkerülte, mint valami útszéli szardarabot.
- Én... - immáron ő is elfelejtett beszélni, helyette elkapta a levitás csuklóját és visszahúzta magához, átölelte - Szeretlek, mindig is szerettelek, amióta megláttalak. Sosem zavartak a hibáid, hisz épp ezektől vagy különleges - erősebben szorította magához, ám csak annyira, hogy kényelmesen vehessen levegőt a kis ropi a karjai közt - Amikor azzal a rellonossal összejöttél elfogadtam, mert csak a legjobbat akartam neked, mindig azt akartam és most is azt szeretném. Boldoggá akarlak tenni, hogy mindig mosolyogj, akár egy angyal és legyőzd a betegséged - csuklott el a hangja, már nem is volt olyan játékos kedvében. Talán amikor látta a menekülő lányt végre észhez tért és visszaszállt a földre.
Picit elengedte, hogy legyen köztük egy kis tér, ismét a szeretlek szót suttogta, majd lehajolt azokhoz a vöröslő, bársonyos ajkakhoz s sajátját hozzátapasztotta, míg a levitás derekára csúsztatta jobb kezét, a ballal pedig lapockáinál szorította magához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. április 9. 13:18 | Link

Kevin
Az öltözőben valamelyik edzés után

Neki ez sok. Úgy érzi, menekülnie kell a helyzetből, mert nem áll erre készen. Akkor Kevin most csak szórakozik vele? Mert ő soha többé nem akarja átélni azt, hogy valaki csak úgy van mellette, de sem felvállalni nem képes, sem komolyan venni. Egyszer már beleesett ebbe a hibába, még egyszer viszont nem fog. Ezt már akkor megfogadta és azóta is tartja, noha előfordul, hogy nehezére esik. Tudjátok, annyira szépen tud hülyét csinálni magából, vétek lenne, ha egy nap nem tenné...
A nevén szólítják, ekkor pedig végre az eridonosra emeli tekintetét és látva azt, hirtelen már nem is olyan piros. Érzi, hogy a helyzet komolyra fordul. Hagyja, hogy a fiú magához vonja, mert megérzi, hogy nem viccelődni akar vagy mocskos dolgokat csinálni, hanem mondandója van. Mármint olyan, ami értékelhető.
Az első mondat után rögtön beharapja alsó ajkát, mert persze, hogy tudja, hogy az anorexiájára gondol. Érzi, hogy feszengeni kezd, hiszen a tény, hogy figyelembe kell vennie egy férfinak ezt is, ha vele akar kezdeni... Nem túl jó ómen. Akkor sem, ha Kevint ez egy cseppet sem zavarja. Azonban hiába koncentrálna erre, nem tud, mert a fiú itt még nem fejezte be. Folytatja, amit elkezdett, Shayleen szíve pedig hosszú idő után először megdobban. Nem olyan intenzív és heves, de talán valami hasonló. Az érzés, hogy szeretve van, hogy akarják és elfogadják. Hogyha némán is, de mellette vannak, nem ítélik el és támogatják. Egy pillanatra megfordul vele a világ, mondana bármit, akármit, de nem jönnek szavak ajkaira. Könyörögve kér minden istent, hogy szerelmes lehessen Kevinbe, mindent megadna, hogy érezhesse és viszonozhassa. Talán itt az ideje...
Aztán mielőtt gondolkodhatott volna, ösztönösen csókolta vissza az eridonost. Egyik karja a fiú mellkasán nyugodott tovább, a másik viszont a srác nyaka köré kúszott és engedett az érzésnek. Lehunyta szemét és azt kívánta, hogy ebből lehessen valami. Hogy mindent visszaadhasson, amit kap, hogy ő is boldoggá tehesse a másikat. Talán nem is baj, ha egy kapcsolat nem ég ezer fokon. Talán elég, ha szereti. Talán elég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2017. április 9. 14:25 | Link

Turbékoló gerlepár
- szerencsére még a meccs előtt az öltözőben -

A tegnapi edzésen lent felejtettem az öltözőben a melegítő felsőm, benne egy doboz cigarettával, és ami még ennél is fontosabb, a telefonommal! El tudjátok képzelni, mi tortúra volt ez a fél nap nyomkodható eszköz híján? Csoda, hogy remegnek a kis kacsóim ilyen elvonási tünetek mellett?
Mivel a kapitányunk épp házon kívül tartózkodik, Cole meg tudja isten, hol a francban van már megint, hálát adok az eridon időpontválasztásának, és sietősen el is indulok a pálya felé. Ugyan az út közben velem szemben sétálgató játékosok adnak némi okot az aggodalomra, tudod, kinek van kedve felesleges köröket futni – végül egyiküktől azért megkérdezem, lent van- e még valaki, és megkönnyebbülten sóhajtok, mikor elhangzik a kétes ’elvileg’ szócska. Nekem ennyi is bőven elég, robogok tova’.
Hogy aztán belépve az öltözőbe, azonnal földbe gyökerezzen a lábam.
Bárhol felismerem a levitás lányt; bárhol, ezer közül. Egy pillanatra döbbenten bámulom a csókolózó párocskát, a következőben pedig érzelmek teljes arzenálja váltja egymást gyors egymásutánban – borsódzik a bőröm a dühtől, ami Kevin láttán fog el, kézfejem ökölbe szorul és vagy nyolcvankét féle forgatókönyv játszódik le a fejemben azzal kapcsolatban, hogyan verem péppé a kedvenc ellenfélcsapatom kapitányát. Idén is a kedvencem lesz. Milliméteres cafatokra darálni minden egyes tagját.
Végül úrrá leszek érzelmeimen – az érzelmek olyan csíráknak valók, mint az a szerencsétlen félmeztelen flótás, aki Shayleen szájában lóg.
Fintorogva nyitom ki a szekrényem hulla lazán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Eddig nem vettek észre, a tároló ajtaja pedig nem nyikorog, úgyhogy továbbra sincs semmi okuk feltételezni, hogy van itt rajtuk kívül bárki is. Hisz miért is lenne, a főnixek már rég a kastélyban tömik degeszre magukat.
Csatt. Csapódik a szekrényajtó, jómagam pedig azzal a jól ismert, gunyoros, önelégült, marhára irritáló mosollyal a fejemen dőlök neki vállal. Tekintetemből semmi nem olvasható ki az imént tiszteletét tevő, egyébként nem létező szentimentális énem közreműködéséből. Szenvtelenül pislogok, a képemen elterülő kaján vigyor semmi jóval nem kecsegtet. Ábrándos-cinikus hümmögés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2017. április 9. 15:45 | Link

.:Álmaim nője és a betolakodó:.
~Edzés után az öltözőben~


Egy pillanatra azt hitte, minden elveszett, itt volt az idő, hogy bevalljon mindent, töviről-hegyire. Komolyan mindent, úgy, ahogy a nagykönyvben az meg van írva. A szavakat a legnagyobb nyugodtsággal hagyták el Kevin ajkait, viszont belülről a kételyek marcangolták. Szerencsére Shayleen már sokkal higgadtabban reagált, mint ezelőtt, ezért megkockáztatta, hogy újabb csókot lophasson a lánytól. Lassan közelített ajkaihoz, míg automatikusan lehunyta a szemeit.
Ez az! Ő is viszonozta, talán... talán Kevin érzései mégsem egyoldalúak. Talán Shayleen is érez iránta valamit, csak eddig elvakította más, kitudja. Az eridonos csak még jobban magához szorította a törékeny testecskét, mintha attól félne, ez a csók csupán egy illúzió, és ha elengedi, rögtön véget is ér. Ezt nem akarta, túlságosan is szerette a lányt, akit karjai közé font. Észre sem vette, hogy egy harmadik személy is itt volt addigra velük, egy légtérben. Csak egy pillanatra húzta el ajkait a lányétól, hogy megkérje, nem-e próbálhatnák meg. Most elég komolynak érezte a helyzetet, hogy a levitás kellőképpen figyeljen rá és értelmes választ adjon, illetve ne dadogjon. Épp nyitotta a száját, hogy belekezdjen, amikor szekrénycsapódást hallott. Rögtön felnézett és egy pillanatra le is döbbent, hogy kit látott meg. A sors kegyetlen bosszújának érezte a helyzetet, hisz elég kellemetlen, hogy itt van az ex. Igen, Kevin ismerte Aident, nem csak a meccsekről, hanem mert Shayleen ex barátja volt.
A meglepettség helyét hamar átvette a semlegesség, ahogy visszanézett a nem túl sok jót jósoló mosolyú rellonosra.
- Segíthetek valamiben, Aiden? - felegyenesedett, kidüllesztve mellkasát s nevén szólította a rellonost. Volt egy olyan érzése, hogy be volt rágva rá, bár ezt nem mondta meg százszázalékos pontossággal, az arcáról nem tudta leolvasni az érzelmeket. Elengedte Shayleent, de jobb kezét a derekán hagyta pihenni, nem félt ő senki fia-borjától sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2017. április 9. 16:59 | Link

Kevin és Ő

Nem tudja, hogy jutottak el idáig, hogy Kevin miért szeretett bele. Pedig évekig nem is látta, tulajdonképpen nem ismeri Shayleent. Fogalma sincs róla, hogy a lány mennyire rossz ember - mondom ezt mindenféle dráma nélkül. Hogy most, ahogy itt áll előtte és őt hallgatja, érez ugyan valamit, de közel sem olyan hevességgel, mint ahogy annak lennie kéne.
A csókjuk lassan indul, olyannak, amilyet még a levitás is tud viszonozni, de aztán szép lassan elmélyül és most először, mintha végre nem érezné azt a másik személyt. Mintha most először tényleg csak ő és Kevin lenne, a karjaiban el tudná felejteni a rellonost. Igen. Persze agyának egy rejtett zuga összehasonlítja a két csókot, hogy milyen volt Vele és milyen most. De nem figyel rá, kizárja és esélyt ad. Esélyt akar adni magának és az eridonosnak is, hogy végre lezárhasson egy régi, elnyűtt sztorit. Elvégre Aiden akkor sem venné észre, ha meztelenül bukfencezne a kviddicspályán, bár tény és való, elég különös elképzelés.
Kevin egy picit elhajol tőle és nyitná a száját, Shayleen pedig azt sem tudja, hol van éppen, mikor egy erőteljes hang a tudtára adja. Azonnal lemerevedik, mert rájön, nincsenek egyedül. Sajnos azonban itt még nem ér véget a dolog, mert amint Kevin elfordul, hogy szembe kerüljön a zavaró tényezővel...
Te. Jó. Ég.
Shayleen majdnem összeesik és azt sem tudja, mit csináljon. Legszívesebben ellépne Kevin mellől, hogy Aiden ne lássa őket együtt, de... Miért is tenné? A fenébe. Szíve persze azonnal megdobban, légzése egyenetlenné válik, ösztönösen reagál a férfi jelenlétére. Az arca pillanatok alatt elvörösödik, fejét pedig lehajtja, hogy a cipőjét méregethesse. Mellesleg tudtátok, hogy ez a kedvenc topánkája? Miért nézi őket Aiden, mit érdekli őt ez a helyzet? Biztos megint csak ki akarja élvezni, hogy paraszt lehet két emberrel. De mi van, ha esetleg...? Nem, biztosan nem. Nem hiheti azt, hogy tényleg, egy fikarcnyit is érdekli őt az, hogy mit művel a fiúöltözőben. Vagy a lányban. Vagy akárhol.
Felpillant és Aidenre néz, majd Kevinre. Most mégis mi folyik itt? Érzi, hogy a feszültség vibrálni kezd a levegőben, még úgyis, hogy mindkét srác arcán semlegességet és nyugalmat lát. Valami megérzésféle lehet, hogy ez nem lesz ennyivel elintézve. Ő nem öleli át az eridonost, de végül nem is lép el mellőle. Nem bánthatja meg ennyire, nem érdemelte meg. Különben is, ha menne, akkor világgá menne, nem pedig két méterrel arrébb... Erről ennyit. Tekintete végül a rellonoson állapodik meg. Most mi lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2017. április 14. 21:57 | Link

már nem annyira Turbékoló gerlepár
- szerencsére még a meccs előtt, az öltözőben -

Nehezemre esik nem kiröhögni ezt a félmeztelen nyomorultat, ahogy próbál nagyobbnak látszani. Mosolyom szélesedik, tekintetem végigfuttatom az egyébként tagadhatatlanul kidolgozott felsőtesten, kurtán kuncogok a törülköző láttán – előttem van a paprikavörös arc, ahogy néhány kocka láttán totálisan zavarba jön; a sors fintora volna, hogy valaki rájuk nyitott? És ki más is lehetne az a valaki, mint jómagam, hm? Aztán kékjeim a lány által is oly erősen szuggerált cipőcskére villan. Mintha csak azt várná, hogy a lábbelik hirtelen mágikus erőre kapjanak és messzire repítsék, el ebből a kínos szituációból.  Őt lentről felfelé mérem végig, szinte egy időben nézünk fel egymásra. Meg sem próbálok konkrét dolgokat kiolvasni a sötétbarna szemekből, rezzenéstelenül állom pillantását még egy kis ideig.
 - Ugyan már, miattam aztán ne hagyjátok abba. Nem akarok zavarni, már itt sem vagyok – válaszolom Kevinnek, még mindig a mellette álló levitásra meredve. Enyhén megdöntöm fejem, mintha valami nagyon érdekfeszítőt fedeztem volna fel rajta; hiába sugallja ezt a mozdulat, arckifejezésem továbbra is tök üres. És szavaimmal ellentétben nem úgy néz ki, mintha annyira távozni igyekeznék.
Úgy méregetem Shayleen-t, mint ragadozó a zsákmányát; végül, mintha ráuntam volna, hirtelen, mégis unottan váltok az eridonos arcára. Nézem, de nem érdekel. Látom az egyelőre nem túl kifejezett erőfitogtatást, csak úgy, a biztonság kedvéért, sosem tudni ugyebár, hogy egy elvetemült rellonos terelő mikre képes – de nem hat meg különösebben. A karját a lány derekán.
Egybeolvadni a szereppel – ez mindig is tökéletesen ment.
 - Egészen le vagyok nyűgözve – cseng az ismert tónus, semmi szemrehányás, semmi baljós, csak a megszokott Aiden. – Már a helyszínválasztást illetően.
Emelem balom, mutatóujjammal téve egy kört. Ajkaim ismét gunyoros görbét vesznek fel, az egész testtartásomból az jöhet le, hogy marha jól szórakozom. Még én is majdnem elhiszem, hogy így van. Ellököm magam a szekrénytől, telefonomat a nadrágzsebembe csúsztatva, pulóveremet hanyagul a vállamra dobva.
 - Jól bevált terep, hah? – futtatom körbe tekintetem, végül Kevinre kacsintok. Utalva ezzel arra, hányan lehettek ugyanabban a helyzetben itt korábban, mint gerlepárunk. Ezen kívül pedig sejtethet ez a pár szó olyasmit, hogy jómagam is otthonosan mozgok ilyen téren a helyiségben, ahogy azt is, hogy tudok valamit Kevinről, amit a lány nem.
Egy utolsó lekezelő, sokkal inkább fintorra hajazó mosolyvillantás, majd két ujjammal homlokom előtt „szalutálva” fordítok hátat, és lépek le, mint aki jól végezte dolgát.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2017. április 14. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. május 22. 21:05 | Link



Nem szerette a kviddicset. Na és nem szeretett különösebben sportolni sem. Mármint... ez amolyan időpocsékolásnak tartotta. Persze az jó volt, hogy az üvegházban megmozgatta kicsit az izmait, mikor otthon volt, de az épp elég volt neki.
Most viszont feszült volt, és kellett valami, amivel levezethette ezt. Kész szerencse, hogy találkozott a másodikos csajjal, akinek... húú, totál elfelejtette a nevét. Alexandra? Vagy egyáltalán magyar volt? Talán Alison. Mindegy, majd valahogy kideríti. Szóval a lényeg, hogy Kolosunknak szokás szerint eljárt a szája. Igaz, hogy futásból nem volt se aranyérmes, se ezüst, de még az utolsó helyet sem tudta volna elérni, ha versenyről volt szó. Soha nem is ért volna be a célba. De na. Ha kihívás volt, akkor bizony nem mondhatott ellent neki Kolos.
Most is előbb ért le a pályára, tréningruhában, és amíg várt a kiscsajra, gondolta bemelegít. Úgyhogy tett pár nagyon nem profi mozdulatot, mintha nagyon értene a dologhoz.


Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. május 22. 21:25 | Link

Kolos

Hát elérkezett ez a nap is, amikor a jól ismert Kolos végre kiáll Alison ellen egy kis sportban. A lány érezte, hogy a fiú már rég lent várja, ezért nem is húzta tovább az időt, szép, mondhatni lassú kocogással elindult a kastélyból.
Azt tudniillik, hogy Alison a sportok embere, imádja a kviddicset és szeret futni. Viszont ahogy elnézte Kolost ő nem nagyon jártas a sportok terén. Az igaz, hogy nincs rossz passzban, de nem nagyon látszik sportos embernek.
Visszatérve a versenyre, a lány öt perc múlva meg is érkezett. Gyorsan neki is állt a bemelegítésnek, hogy ne kelljen olyan sokat még így is rá várni, ha már egyszer késett. Egy kis futóiskolával kezdte, majd jöhetett is a gimnasztika. Amint ezzel is végzett odasétált a fiúhoz és megkérdezte:
- Akkor hogyan lesz? - kérdezte, aztán amint észrevette, hogy Kolos értetlenül néz rá még hozzá tette: - Mármint a futás. Mennyit futunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. május 22. 21:56 | Link



Intett a csajnak, akinek még mindig nem jutott eszébe a neve. Pedig a háztársa. És egész jó memóriája van, ha nevekről, meg lányokról volt szó, szóval nem is nagyon értette magát.
Szóval az a szőke nem igazán jött oda, bemelegített, Kolos pedig leutánozta néhány mozdulatát, hogy tényleg úgy tűnjön, mintha nagyon értene a dolgokhoz. Úgy érezte egy kicsit, hogy már a bemelegítésben kellően kifáradt. Ez nem ásásról meg ilyenekről szólt. Itt a kitartást kellett mérni. Kolos meg... megpróbál most kitartó lenni.
- Futunk, persze - bólogatott hevesen és csípőre tette a kezét. - Egészeeeen... - kereste mutatóujjával a megfelelő helyet - ... addig. Na? Elég messze van?
Kolosnak elég messze van az egyik szélső póznától a másik szélső póznáig. Fogalma sem volt, mekkora távolság van a karikák között, de több mint elég.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. május 22. 22:10 | Link

Kolos

A szőke hajú követte a srác ujját. Póznától póznáig. Alisonnak meg sem kottyan, futott ő már ennél többet is. Na de várjunk egy kicsit, mekkora is ez a táv? Tudnia kellene hiszen ő kviddicsezik. Egyre jobban azon jár a feje, hogy mekkora, aztán amikor ránéz a fiúra, aki mellesleg várakozó arcot vág, kinyögi végre a választ az ötödikes kérdésére:
- Nekem megfelel, a kérdés inkább az, hogy neked is?
Kolos csak sóhajtott egyet.
- Figyelj - folytatta Alison-, ha szeretnéd futhatunk kevesebbet, mert ahogy elnézlek nem nagyon vagy biztos te abban, hogy odáig el akarsz futni. De aztán nekem mindegy, győzzön a jobb.
Mindketten felálltak a rajthoz, de még nem indultak el, mert a csaj még várt arra, hogy az ellenfele az előbb feltett kérdésére válaszoljon.
Utoljára módosította:Alison Black, 2017. május 23. 15:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. június 12. 19:50 | Link



Vágott egy grimaszt a csajszi kérdésére. Még hogy ő? Neki nem lenne elég? Meg hogy nem bírná ki? Ugyan már! Hát a világon nincs még egy ilyen kondiban lévő ember, mint Kolos!
- Figyelj, ha többet szeretnél futni... - tárta szét a karját, mintha ő féltené a szőkét, hogy nem lesz benne elég szusz. Ha most nyer a másik, Kolos egy életre eláshatja magát. Ahhoz legalább értett. Az ásáshoz.
- Na jól van, ne húzzuk tovább az időt! Gyerünk! Ettől a vonaltól megfelel? - húzott lábával egy halvány csíkot a fűbe, és kezével intett is a lánynak, hogyha megfelel neki, sorakozzon fel a vonalhoz. Mert ő bizony úriember!
- Akkor háromra. Egy... kettő... három! - Talán kicsit hosszabb szünetet hagyott a kettő és három között, majd lábát határozottan megvetve a fűben, startolt el a kijelölt cél felé.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 13. 14:34 | Link

Kolos

Mindketten elindultak. A szőke egy kicsit lehagyva a másikat sprintelt előre. Miközben futott hátra, hátra nézett, hogy megnézze, hogy a fiú hol tart. Aztán támadt egy ötlete. Lassítani kezdett és bevárta Kolos-t. Mivel senki sem volt a pályán és Alison semmiféle képpen sem akarta megalázni a srácot, úgy döntött, hogy az a legtisztességesebb ha bevárja őt és együtt érnek be a célba. Pár perc múlva így is lett. Fogalma sem volt róla, hogy mit gondol a fiú az előbbi cselekedetéről. Tudta jól, hogy ezt meg kell magyaráznia de nem akarta sokáig húzni az időt ezért egy mondhathi rövid szöveget fogalmazott meg magában, és azt mondta Kolosnak.
- Figyelj, tudom hogy ez nem tetszett neked, de nem akarlak leégetni, mert szerintem egy kicsit gáz az ha egy másodikos legyőz egy ötödikest. De most nem ez a lényeg. Jöhet a kézi?
Alison a fiú válaszára várt, miközben egyre csak arra tudott gondolni, hogy megharagudott-e rá a srác.
- Kolos, ugye nem haragszol?
Utoljára módosította:Alison Black, 2017. december 23. 09:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. június 22. 20:00 | Link



Jó kondiban volt ő, abban biztos lehetett. Myra is megerősíthette... Na de tény és való, hogy az iskolai évek alatt kissé elpuhult. Nem mintha a futásban bármikor is jó lett volna. Elvégre mégsem kellett soha senki elől menekülnie.
Nehéz is volt lépést tartania az edzésben lévő csajjal. Aha! Beugrott neki! Alison! A felismeréstől majdnem hasra is bukott, de visszanyerve egyensúlyát vette észre, hogy a bukás ellenére így is majdnem beérte a csajt. Mi az, hogy beérte, egyszerre értek be a célba!
Kolos a térdén megtámaszkodva kapkodta a levegőt, miközben hallgatta Alison magyarázkodását. Vágott egy grimaszt, hogy mennyire ciki lett volna, ha simán leiskolázza futás közben, majd kiegyenesedve legyintett egyet.
- Ugyan már, hát nem akartalak nagyon hátrahagyni. Azért is mentem lassabban. - Ebből persze nem volt igaz... nos, őszintén, semmi nem volt igaz. De azért valahogy mégis meg kellett őriznie a méltóságát.
- Kézizhetünk, de csak ha megmutatod, hogy kell - vágott egy vigyort, miközben letörölte homlokáról az izzadságot.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 23. 00:07 | Link

Kolos

Végre jöhet a kézi. Szinte ujjongott, de nem akarta, hogy a mellette álló srác hülyének nézze. Habár aki ismeri Alisont, az tudja, hogy jó sportoló, jó tanuló, de ennek ellenére nagyon szeret hülyéskedni.
A sok gondolkodás után viszont leesett neki, hogy Kolos komolyan azt mondta, "ha megmutatod, hogy kell". MOST EZ KOMOLY??
- Na, szóval... gondolom azt tudod, hogy van egy labda, ami lehet nullás, egyes, kettes vagy éppen hármas. Szóval az alapok: először is tudd eldobni a labdát, utána már jöhet is az, hogy közben a kaput el is kéne találni. Ha ez meg van, akkor utána jöhetnek a szabályok, a pálya felépítése. Szerintem a pályával kéne kezdenünk: a pálya hossza 40 méter a szélessége 20 méter. Van kettő kapu mind a két térfélen egy-egy. A kapunál húzódik az alapvonal. Aztán.. nem tudom, hogy ez mennyire fontos. Mind a két térfélen van egy hatos, egy hetes, és egy kilences, de gondolom ezt eddig is tudtad, szóval nem is untatlak ezzel tovább.
Kicsit el is pirosodott, mert szerinte olyan dolgokról beszélt mind eddig, amit Kolos (még ha nem is kézizik) tudott.
- Szóval, először inkább csak passzolgassunk. Oké?
Felvette a labdát, habár még nem egyezet bele a srác.
Utoljára módosította:Alison Black, 2017. december 23. 09:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. június 24. 19:27 | Link

Kamilla
Sötétedéskor

Ritkán jár le a kviddicspályára, mint ahogy a birtok ezen részét is kerüli. Nem köti semmilyen negatív érzelem a helyhez, egyszerűen csak nincs dolga erre. Legutóbb, mikor itt járt, még bottal sántikált le Kamilla meccsére; előtte volt az a bizonyos heves vitájuk, amit már azután, a későbbiek során sem tudtak megoldani. Illetve, megtudták volna, ha mindketten akarják.
Noel a pálya közepén ül, háta mögött pihenő kezein támaszkodik, kinyújtott lábait lassú ritmusra mozgatja. Fejét hátradönti, úgy nézi a sötétedő eget. Közben egy régi, jól ismert dallamot dúdol, amit gyerekkorában még Sárától hallott. Bár nem mondja, de nem telik el úgy nap, hogy nővére ne jutna eszébe. Ő az egyik legfontosabb nő és ember az életében, ami talán már soha nem változik meg.
Caligula a lábánál kuporodott össze. Úgy tesz, mint aki alszik, de gazdája pontosan tudja, hogy még így, álmában is őt figyeli. Ha megmozdulna, az állat azonnal kinyitná a szemét, és felemelt fejjel, kíváncsian meredne rá, vajon mi lesz a következő lépése?
Lazarus is vele van, a karjai között szlalomozik. Élvezi, hogy a férfi időt szakít rá, ami valljuk be, ezidáig igen ritkán fordult elő. Annak idején Annelie vigyázott rá, később Kamillával töltötte ideje nagy részét, így most Noel jelenléte az újdonság erejével hat rá és Caligulára is. Érdekes, az utóbbi varázslény jobban megérti gazdáját, a gondolkodását és érzelmeit, ő engedékenyebb és elfogadóbb. Lazarus sértődékeny, akit minden alkalommal újra meg újra ki kell engesztelni. Igazi sárkány a kis dög.
Noel tűnődve pillant a lábainál heverő állatra, majd sóhajt egyet és testsúlyát baljára helyezve megsimogatja Lazarus cinkos kis fejét.
- Fene a jó dolgodat - mormogja neki, míg ujjai áttérnek a sárkány hűvös nyakára, és azt kezdik vakargatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 24. 20:16 | Link



Amióta Balázs bejelentette, hogy meg akarja kérni Nina kezét, kevesebbet vagyok otthon, és többet itt. Nem mintha haragudnék rá, vagy féltékeny lennék, vagy akármi, egyszerűen csak kevesebb értelmét látom annak, hogy ott legyek, ennyi. Most, hogy nincs a közelemben semmi, keltek egy kis szelet, magával visz néhány szirmot, mire Maverick boldogan szalad utánuk, és kezdi el kergetni őket. Úgy nő mint a gomba, ami nem is csoda, hogy ha azt vesszük, hogy felnőttként legalább a combom fogja elérni. Ha azt vesszük, egy hiúzt nevelek, csak kicsit fel van turbózva egy pár dologgal. Vetek egy újabb pillantást a csuklóm belső oldalán levő, új szerzeményemre.
A karkötőim nincsenek rajtam, deaktiváltam is őket, de azért a zsebemben hordom őket, ha valami történne. Aztán ahogy a Lyxia megpillantja a gubbasztó alakot, vissza is szalad hozzám, a lábaim köré csavarodik, mire felsóhajtva hajolok le, vakargatom meg a fejét, és teszem vissza magam elé, a fűbe. Ha így folytatjuk, tényleg problémás lesz a nevelése, meg úgy az egész tartása. Ha nem szokja meg az embereket, meg más állatokat, akkor nem is vihetem emberek és más állatok közé. Nem akarom, hogy úgy járjak vele, mint az umpommal.
Finoman megrugdosom, csak, hogy mozduljon, mire tesz pár bátortalan lépést az alak háta felé. Szerintem érzi, hogy pyromágus, de fogalmam sincs, hogy fog reagálni rá. Ha azt vesszük, levegő nélkül tűz sincs, oxigén nélkül nehezen ég a dolog. Végül megforgatva szemeim veszem fel az állatot, és halkan lépkedek oda. Nem azért mert megijeszteni akarom vagy valami, csak megszoktam, hogy ne vegyenek észre sehol.
- Ne haragudj azért ahogy viselkedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. június 24. 20:42 | Link

Kamilla
Sötétedéskor

Hallja a közeledő lépteket, de egészen addig nem törődik velük, míg azok el nem halnak mellette. Az ismét megtelepedő csendben felpillant az érkezőkre, szemeit összeszűkíti egy pillanatra, majd száját félrehúzva megrázza a fejét. Nyomatékosításképpen vállait is megvonja, aztán visszafordul állataihoz, és egy kósza pillanatig szótlanul mered Caligulára.
- Nem bírom elviselni, hogy utálsz - szólal meg végül, de nem pillant fel Kamillára. Hiába is tagadná, hiszen a lány láthatta rajta, hogy rosszul esett neki az a fajta rideg elutasítás, amiben pár napja a pubban része volt. Az utóbbi időben több, mint eleget gondolkodott azon, hogy vajon kár volt-e kockára tenniük barátságukat, de kérdésére nem talál épkézláb választ. Ha ezzel elveszítette Kamillát, akkor igen, hogyne, de ha nem...
Bárhogy is legyen, ő nem bán semmit. Egyetlen pillanatot, érintést, mosolyt, hangos szót sem.
- Tudom, hogy már semmi nem lesz ugyanolyan - csendül fel újra a férfi rekedt hangja, és torkát köszörülve Kamilla felé les. - Nem tudom, lehetünk-e még barátok. Talán inkább nem, mint igen. De...
Zöldjei lassan átvándorolnak a csillagosodó ég felé, ajkai között ott ragad egy kimondatlan, elhaló gondolat.
- Nem tudom - fejezi be végül halkan. Annelie-vel közel négy évet volt együtt, a szakításuk mégis mindenre pontot tett. Se nem találkoznak, se nem beszélnek egymással. Mintha soha nem is jelentettek volna egymásnak semmit. Mintha soha nem is léteztek volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 24. 22:13 | Link


- Jó, ha ennyire nem akarsz látni, akkor csak mond el, és megyek is - lehet, hogy hisztis vagyok, és lehet, hogy túlreagálom, de ha valaki meglát és elhúzza a száját, az felénk elég egyértelmű kifejezése annak, hogy húzz a francba. Marevick halkan nyöszörög egyet, és még kisebbre húzza magát a kezeim között, egyelőre még nem tudom, hogy Noel, az állatai, vagy a hármasuk miatt. Aztán, mire ndulnék is, tudomásul véve a néma elutasítást, Noel mégis megszólal, mire meglepetten emelem meg szemöldökeim.
- Mintha már mondtam volna, hogy nem utállak. Legalábbis már nem - nem szeretem ismételni magam, ezt ő is tudhatja, viszont ezt nem mondom ki hangosan is. Van egy olyan érzésem, hogy nincs semmi szükség még egy félreértésre, mondjuk fogalmam sincs, mink lehet még, amit kár lenne elveszíteni.
- Ha egyszer elengedsz valakit, akkor soha nem kapod vissza ugyan azt a személyt... tudod - és ha jól emlékszem, márpedig elég jól emlékszem, Noel elég határozottan tolt el magától mikor azt mondta, hogy jó lenne nem találkozni egy ideig. Akkor is, ki érezte magát rosszul? Én. Bár nekem sem esik jól, hogy így viselkedek vele, ő már nem a legjobb barátom, sőt, ha jobban belegondolok barátnak sem igazán nevezném. De idegennek sem, van közös múltunk, ismerjük egymást, és a viszonyunk nem csak egy köszönésből állt a folyosón.
- Figyelj, én nem vagyok Annelie, nem fogok könyörögni neked, de nem is foglak elküldeni. Tudod... Tudod, hogy képes vagyok visszafogadni embereket, de nekem is kellett idő. Én is ugyan úgy elvesztettelek téged, nekem is ugyan úgy rosszul esett, és nézd, nekem nincs, akihez tovább szaladnék - ha nem tartanék épp egy elemis állatot, most széttárnám a kezeim, hogy nézd, mégis itt vagyok és élek, létezek, de azt hiszem, hogy a kölyökhiúz nem igazán örülne, ha eltűnne a biztos támasz alóla. - Most ezzel nem akarok neked felhányni semmit, meg őt sem akarom bántani, nem azért mondtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. június 27. 19:42 | Link



És Alison csak mondta és mondta és mondta és mondta... Kolos az első mondat után elkezdte inkább azt figyelni, mennyire lelkesen vetette bele magát a témába. Kissé rosszul is érezte magát, hogy halvány lepkeszellőnyi gőze sem volt arról, mi a csudáról beszél neki a lány. Vagyis ja. A kézi szabályairól, de hogy mik voltak azok a számok, amiket ő ott sorolgatott neki... Hát azt már végképp nem tudta hova társítani.
Mindenesetre próbált ő nagyon nagyon komolyan és értelmesen nézni. Bólogatott is hozzá, majd egyszer csak azt vette észre, hogy még akkor is kilengett a feje, mikor a másik már befejezte a mondókáját.
- Aha... minden világos - hazudta teljesen könnyedén. Ha a lány bármit észre is vett volna értetlenségéből, ő biztosan le fogja tagadni. - A passzolgatás remek ötlet!
Ezt még értette is, meg hát ahhoz nem kellett tudnia a pálya méreteit. Fogta, kérdés nélkül kivette a lány kezéből a labdát és jó pár méterrel távolabb állt fel tőle, majd bevárta, míg a másik is elhelyezkedett, és legjobb képességei szerint eldobta a labdát.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 27. 20:01 | Link

Kolos

Kolos eldobta a labdát. A lány először csak a labda félkörívét figyelte, amit az megtett, majd rá körülbelül egy percre jutott csak az eszébe, hogy azt a labdát neki dobták és ha most nem nyújtja ki a kezét, és nem összpontosít a labdára, akkor az biztos, hogy fejbe fogja találni. Összpontosíts már, gondolta magában. Már csak pár másodperc és elkaphatja a labdát, már ha egyáltalán el tudja. Öt, négy, három, kettő, egy.. és elkapta. Aztán egy vagy kettő másodperccel később már dobta is vissza a fiúnak.
- Szólj, ha túl erőset dobok! Nem akarlak a gyengélkedőre kísérni pár perc múlva.- ezt most komolyan Alison mondta, amikor ő esett majdnem hátra az előbb?- Nyugi, csak viccelek. Nem nézlek téged gyengének, sőt szerintem elég fitt vagy.
Kimondta ezeket a szavakat, és már repült is vissza felé a labda. Aztán megint ő dobta a labdát, majd jött vissza, aztán megint a fiúhoz ment. Aztán még tovább. Már vagy húsz perce biztos, hogy dobálták, amit a lány a végére már nagyon megunott. Nem tudta, hogy a fiú mit gondol erről, ezért inkább odament hozzá:
- Kolos nincs más ötleted, mármint most mit csináljunk, mert ezt már unom, nem tudom te, hogy vagy ezzel.
Utoljára módosította:Alison Black, 2017. december 23. 09:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2017. július 4. 19:58 | Link

Kamilla
Sötétedéskor

A torkát keserűség és újra meg újra lenyelt düh marja. Nem az a szinte elviselhetetlen, égető fajta, ami az első fázisban szokott; nem a heves, indulatos, megzabolázhatatlan méreg, hanem a már lenyugodott, a másik nézőpontját, fájdalmát és kijelentéseit elfogadott, ámbár még magában hordozó csendes szörnyeteg. Ami még ott mocorog a felszín alatt, de hidegvérrel képesek lehetünk uralkodni fölötte. Higgadtan, megfontoltan.
Csakhogy Noelt feszíti a harag, amit maga sem tudja, ki iránt érez. Dühíti Kamilla minden kiejtett szava, dühíti Kamilla hanglejtése, a stílusa és mindene. MERT Ő MEGPRÓBÁLT JÓ LENNI. Udvarias, megértő, tisztelettudó. ÉS CSERÉBE MIT KAPOTT?! Felhánytorgatott múltat, mára már elfeledett, lezárt emlékek, begyógyult sebek megpiszkálását.
- Vicces, mennyire... hogy én teljesen félreértettelek - közli, miután Kamilla végleg elhallgat. A hangja feszült ugyan, de a gesztusain nem érezni semmit. Persze, a lány ismeri, tudhatja, hogy Noel bőre alatt már forrong a tűz és a tüdejében fekete, mérgező füst telepszik. - Azt gondoltam, sokkal fontosabb vagyok neked ennél. De hát tévedni emberi dolog, nem? – horkantva, már-már gőgösen nevet fel, majd a nyakába mászó szalamandrájához nyúl, hogy idegtől megreszkető ujjával végigsimítson a fején. Így, egyetlen érintésével üzen neki, hogy jobb, ha elmegy. – Minek kell felhozni Anneliet, ha? Szerintem senki nem kérte, hogy olyan legyél, mint ő! És hé! Persze, hogy itt van Nadine is...
Egy pillanat alatt tornázza magát álló helyzetbe, miközben tenyereit összedörzsöli, hogy bőréről leperegjen a sár. Merev testtartással, felkorbácsolt, mocskos gondolatokkal lép közelebb Kamillához, és fölé magasodva, a fejét csóvával keresi a szavakat.
- Én tiszteltelek! - förmed rá háztársnőjére. Hogy megérdemli-e? Nem, koránt sem. De ez Noel. - Nem csaltalak meg, hűséges voltam hozzád, még azután is, hogy tudtam, mi van Nadine-nal. Felfogod ezt, Kamilla?! Nem akartalak elhagyni soha, még azután sem, hogy beleszerettem valaki másba...
Csillogó szemeit le sem veszi a másikról, ajkait beszívva, mérgesen kutatja Kamilla szempárját.
Hát tessék, ez itt az igazság, kérem. Noel Kamillát választotta, őt akarta maga mellett tudni mindig, erre...
...csak egy újabb kudarc, egy ismételt veszteség, amivel alig tud megbirkózni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. július 5. 10:59 | Link


- Nem értettél félre Noel, egyszerűen változtam, mint ahogy minden ember változik, amikor történnek vele dolgok - nem vagyok ingerült, nem vagyok türelmetlen, teljesen nyugodtan, érdektelenül beszélek. Most mesélhetnék neki arról, hogy instabil voltam, hogy másokat veszélyeztettem az erőmmel, arról is, hogy nem mertem használni, és a karkötőkről is, mindezt akkor, amikor egyedül hagyott, mert nem akart látni. De nem fogok. Mert őt nem érdekli, jó eséllyel nem is tud róluk, én pedig nem fogok megereszkedni előtte azzal, hogy elmondom, mit indított el.
- Én is azt hittem, hogy fontosabb vagyok ennél, aztán bevágtad, hogy nem akarsz találkozni velem - még mindig az az idegesítő simaság uralja a hangom, amivel tudom, hogy nem érek el semmi jót, mégsem változtatok rajta. Mert hát ez a helyzet, nem az fájt, hogy Noel másba szeretett bele, nem az fájt, szakított velem, az fájt, hogy hátrahagyott, és ezzel együtt kiszedte alólam az egyetlen, legbiztosabb alapot. Mert jó, hogy ott van Balázs, az apám, aki meghallgat és segít, de Noel még mindig sokkal régebb óta volt ott nekem, és jobban is ismert. De semmi baj, már hozzászoktam. Kiráz a hideg, ahogy feltápászkodik, legszívesebben tennék egy lépést hátra, hogy távolabb kerüljek tőle, de maradok a helyemen. Nem leszek gyengébb, nem fogok megalázkodni, és végképp nem fogom érzékeltetni vele, hogy esetleg tartok tőle. Összeszorítom ajkaim, ahogy kiabálni kezd velem, de még mindig nem teszek semmit. Tény, hogy nem tűröm az ilyet, tőle sem, senkitől sem, de hát ha ez boldoggá teszi, akkor kiabáljon csak.
- Senki nem beszélt arról, hogy a kapcsolatunk lenne a bajom, Noel, k.rvára lesz.rom, hogy mást szeretsz, elfogadom, hogy ez van, legyetek boldogat - megrázom fejem, soha nem is ez volt a bajom, foghattam rá, lehetett kifogás, jó kifogás, de nem ez volt a problémám. - Konkrétan közölted velem, hogy nem akarsz látni, kerültél, hát ne várd el, hogy amikor mégis felbukkansz, egyből a nyakadba borulok, hogy jaj Noel, olyan jó, hogy újra látlak - még egy keserű mosolyt is nyomok az arcomra, ahogy oldalra billentem fejem a végére. És nem fűzök hozzá többet, mert egyáltalán nincs értelme.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék