36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
John Murdoch
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 31
Írta: 2016. december 24. 21:06 | Link

Gyakorlás

   Az életem a Bagolykőben egyre jobban alakult, volt,és van is sok barátom, sokat jártam korcsolyázni, de ez nem volt elég. Valahogy nem bírtam egy helyben ülni, és a szobám ablakábul bámulni a havas tájat. Tanulmányaim nagyon jól sikerültek, minden leckével, és szorgalmival gyorsan végeztem.
   Pár napig semmit sem tettem, de meguntam. Elkezdtem gondolkodni, de nem jutott eszembe semmi. Éppen indultam le vacsorázni, mikor meghallottam, hogy kviddicsjátékost keres a Navine. Kaptam az alkalmon, és jelentkeztem.
Szerencsémre fel is vettek, hajtóként fogok remélhetőleg jeleskedni.
   December 24:
"Kedves John!
Mai nap szeretnénk egy edzést tartani a pályán, számítok rád.
Üdvözlettel: Nyeste"
Nagyon megörültem a levélnek, majd felöltöztem, és rohantam a pályára.
Mire leértem már páran ott voltak.
-Sziasztok!
John vagyok, hajtóként szeretnék jeleskedni.
Első évfolyamba járok, kviddicset az apám ismertette velem. Elég furcsa volt, amikor a mugli iskolában az apukák a fiukat focimeccsre vitték, engem kviddicsmeccsre.
Az első meccsemen beleszerettem ebbe a játékba, és megteszek minél többet azért, hogy eredményesen zárjuk a bajnokságot.

   Rövid bemutatkozásom után leültem az egyik székre, majd hallgattam a többieket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 25. 11:30 | Link

Kviddics edzés



Viki komolyan nem tudta, hogy pontosan mire jelentkezett. De azt igen, hogy a Navinének szüksége van kviddicsesekre, ő pedig mindent meg akart tenni a ház győzelmének érdekében. Meg persze nagyon szerette a sárgákat, így egy kis viszakodás után felírta magát.
Arra persze nem gondolt, hogy pontosan mit jelent ez. Meccset még sosem látott, a pozíciókat is csak olvasta. Amint megírta apjának efajta problémáját, másnapra gyorsbagollyal érkezett számára egy óriási csomag; több könyv a varázslók sportágáról, meg persze egy seprű. Mint minden 14 éves lány, aki a helyében lenne, semmivel sem törödve lerohant az udvarra. Egy szál pólóban és a pizsama nadrágjában, nem törödve a dacos decemberi széllel, felpattant a seprűre és minden előzetes olvasás nélkül elrúgta magát a földtől. Alig tíz centit emelkedett, de neki az is elég volt. Megijedt a sok lehetőségtől, ami történhetett volna, így egyszerűen leugrott a seprűről és ahogyan érkezett, úgy távozott is.
Így állt Nyeste elé. Azóta kiolvasta a könyveket, de azok nem tanították meg repülni. Félve nézett a lány irányába, bár inkább a lábát nézte mintsem a szemeit.
- Kornai Viktória vagyok, elsős. Nem sokat repültem eddig, - Igazából semmit. - de mindent megteszek hogy nyerjünk. Hajtónak jelentkeztem én is.
Kis monológja után hevesen dobogó szívvel hátrált pár lépést és várta a következő utasítást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Serfőző Kelemen
INAKTÍV


Gerinctelen féreg varázslatos ösztönökkel
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 130
Írta: 2016. december 25. 11:59 | Link

Edzés

Első edzésemre készültem az új csapatomban. A Levitában sajnos feloszlott a kviddicscsapat, de a navinések voltak olyan kedvesek, hogy befogadtak, így nem kellett lemondanom erről a csodálatos játékról. Annak külön örültem, hogy a kékek közül rajtam kívül Iza is a Navinében folytatta, így legalább volt valaki, akit régebbről ismertem, és támaszkodhattam rá.
- Sziasztok! Kelemen vagyok, levitás diák. Nagyon szeretek repülni, már az iskola előtt is sokat játszottam a barátaimmal Üstösdön seprűs párviadalt, az nyert, aki le tudta lökni a másikat. Kviddicsezni itt a Bagolyőkben kezdtem el, fogóként. Tavaly még ellenfelek voltunk, néhányan emlékezhettek rá, hogy Manóval izgalmas csatát vívtam a cikeszért. Továbbra is fogóként szeretnék játszani - mutatkoztam be a röviden, kicsit még meg voltam illetődve ebben az új közegben, de mindenesetre szimpatikusnak tűntek az új csapattársaim, úgy éreztem, hogy jól ki fogunk jönni egymással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. december 25. 20:00 | Link

Kis csapatom lelkes tagjai Love  Angel Pirul

Szépen felírja a neveket, meg a posztokat a táblára, táblázat szerűen, remélve, így mindenki megjegyez majd mindent könnyedén. Mivel a formalitásokon túl vannak, és egyelőre senki sem kérdezett, úgy érzi ideje a lényegre térni. A következőket körmöli fel gyorsan a táblára, miután egy bólintással nyugtázza az utolsó bemutatkozást is Kelementől.
Négyen vagyunk hajtók, és Kelemen, aki fogó. Alíz, John és Viki ti bemelegítésnek csináljatok három kört, és gyakoroljátok a gyorsulást-lassulást-fordulásokat. Ha megvagytok gyertek vissza ide.
A három újdonsült hajtóra pillant és int nekik, hogy menjenek, mert az a benyomása, hogy még a repülés is új a kettő lánykának, és John se valószínű, hogy otthonosan érzi majd magát az iskolai seprűvel. Ha a hajtó társai felszállnak Kelemenhez fordul.
Sosem voltam fogó, így ez egy kicsit nehéz. De arra gondoltam elengedem a cikeszt a dobozból, te meg megpróbálhatnád elfogni. Kivéve, ha van jobb ötleted.
Kérdőn pillant a fiúra, ez számára nagyon nehéz, nem tudja pontosan, hogyan lehetne ezt a posztot gyakorolni. Persze dobálhatna a fiúnak mindenféle ping-pong labdákat és hasonlókat, de nem biztos benne, hogy az segítene. Természetesen, ha Kelemennek van jobb ötlete, akkor meghallgatja és aszerint cselekednek majd. Ha viszont megfelel a fiúnak ez a változat, akkor jelez neki is, hogy szálljon fel és ha a fiú kellően magasba ér kiengedi a cikeszt, majd előkeresi a zsebéből a kölcsönzött sípot és belefúj, jelezve Kelemennek, hogy induljon. A cikesz ugyanis egy szempillantás alatt elszáguld a pálya túl oldala felé, hogy aztán elvesszen a messzeségben.

Álmodói infók
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 25. 20:18 | Link

Kviddics edzés


Gyorsan megérkeztek az edzésre a többiek is, mindenkit köszöntöttem, közben pedig azon izgultam, hogy mennyire leszek béna a repülésben. Idáig se voltam túl profi benne, de most megkaptuk hajtóként azt a feladatot, hogy három körben gyakoroljuk a gyorsulást-lassulást-fordulásokat. Félve pattantam fel a seprűmre, majd megindultam vele. Már az elején elvesztettem felette az irányítást, mert iszonyat sebesen gyorsult, én pedig csak szerencsétlenkedtem vele.
- A fenébe, lassíts már, kérlek! Jó seprű, okos seprű, lassíts kérlek! - mondtam neki miközben megveregettem a nyelét. Magam sem értem, de kicsit lassabbra fogta végre a tempót, na igen egyáltalán nem álltam a helyzet magaslatán. Az első köröm igencsak keményen indult, de bíztam benne, hogy most már végre nem tartogat majd több meglepetést nekem ez az eszköz.
~ Ó! Gyorsulás, lassulás, fordulás? Örülök, hogy élek még! ~ - gondoltam magamban és örültem annak, hogy a seprűm lassú tempóra váltott. Tudtam, hogy meg kellene felelnem a feladatnak, de óriási félelem volt bennem, úgyhogy nem mertem gyorsabban repülni vele, fordulni pedig még annyira sem, mint száguldozni.
Mindhárom körömet lassan tettem meg, amikor pedig a seprűvel sikeresen földet értem, odamentem Nyestéhez és elmondtam neki, amit gondoltam:
- Sajnálom, nem megy... nem merek gyorsabban menni vele. Így is örülök, hogy épségben landoltam vele, ez van...
Tudtam, hogy nem volt számára biztató, amit mondtam, de így éreztem és nem volt egyelőre akkora bátorságom, hogy a lassú repülés mellett gyorsra váltsak, a fordulástól pedig egyenesen kirázott a hideg. Tudtam, hogy vagy türelmes lesz velem a lány és segít valahogy, vagy búcsút inthetek az egész játéknak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 25. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Serfőző Kelemen
INAKTÍV


Gerinctelen féreg varázslatos ösztönökkel
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 130
Írta: 2016. december 25. 23:06 | Link

Edzés

Nyestével megbeszéltük, hogy elengedi a cikeszt, nekem pedig el kell kapnom, ez így teljesen megfelelő feladatnak tűnt számomra. Felrepültem a kezdőpozícióba, majd miután a cikesz kiszabadult, lázasan próbáltam követni az útját. Rögtön utána indultam, bár ez nem volt szokásom. Meccseken ugyanis az volt a taktikám, hogy elsősorban az ellenfél fogóját figyeltem, mert ők jóval tapasztaltabbak voltak nálam. Úgy véltem a tudáskülönbség miatt nem sokat érnék azzal, ha csak magamra és a cikeszre koncentrálnék. De most a gyakorlás volt a cél, a hiányosságaim fejlesztése, ezért nyugodtan kipróbálhattam valami újat, ami most azt jelentette, hogy kifulladásig üldözni fogom a cikeszt, és remélhetőleg el is kapom. Ellenfél és gurkók hiányában persze könnyebb dolgom volt, azonban a kitartásomat így sokkal jobban próbára tehettem, és ezen a téren alaposan rám is fért a gyakorlás. A tőlem telhető legnagyobb sebességre igyekeztem kapcsolni, olyannyira, hogy az egyensúlyérzékem határait is feszegessem. Számomra erről szólt egy edzés, hogy megismerjem és feszegessem a képességeim határait, úgy gondoltam, hogy ez a fejlődés záloga. Ilyenkor talán bátrabban is kockáztattam, mint meccseken, nem nyomott annyira a tét súlya.  
    


-Nagyon tetszik eddig Kelemen hozzáállása ^^ A cikesz hirtelen felfelé veszi az irányt, majd jobbra megy és elveszik a szemed elől...
Utoljára módosította:Mezősi Nyeste Veronika, 2016. december 26. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 25. 23:59 | Link

Kviddics edzés


Amint leolvasta a tábláról az információkat, komolyan bólintott. Lábai közé fogta a seprűt, elrúgta magát. Habár sokkal rosszabbra emlékezett, továbbra is nagyon félt. Vasmarokkal szorította a seprűnyelet, lábait összekulcsolta. Lehunyt szemekkel beszívta a levegőt, végre megszokta ezt a fura érzést.
Lenézett a földre, túl közelinek gondolta, így felhúzta a seprűt. Pár métert emelkedett, mire boldogság öntötte el. Azonnal el is határozta, hogy végre meg is fog tenni pár métert, nem csak horizontálisan. Annyira erősen akarta tolni a nyelet, hogy süllyedni kezdett, mire ijedten visszahúzta. Ajkába harapott, egy újabb mély lélegzetvétel után már gyengédebben indult el.
Lassan ment, túl lassan. Érezte, hogy milliméterről milliméterre halad és ez nagyon nem tetszett neki. Maximalista énje azonnal megszólalt benne, így gyorsabb tempóra váltott. A seprű mintha megérezte volna gondolatait, egyre csak gyorsult. Elérte azt a sebességet, ahol már hevesen dobogni kezdett a szíve, megszületett benne a lassítás gondolata. De ahogy közepebb húzta a nyelet, az emelkedni kezdett.
Egész testében remegni kezdett, hirtelen mindent elefeljtett. A könyvek segítettek egy kicsit a seprű kezdetleges irányításában, de ilyen helyzetben csak arra tudott gondolni, hogyha tovább emelkedik, talán majd csak a Holdon fog leszállni.
Nem is lenne olyan rossz - gondolta magában. Vihetnék mintát a következő asztrológia órára.
Megijedt saját szarkazmusától, de elérte amit akart - ismét képes volt higgadt fejjel gondolkozni.
Az elkövetkező két és fél körben sokkal nyugodtabban próbálta irányítani a seprűt. Továbbra is pánikba esett, de lassan megtanulta kezelni kirohanásait.
Miután végzett a három körrel Nyeste elé állt.
- Nagyon sajnálom, de kanyarodni még nem mertem. A gyorsulás-lassulás talán már megy, de még az is nagyon lassan...
Ahogy kimondta a szavakat, legszívesebben azonnal visszapattant volna a seprűjére hogy tovább gyakoroljon. Csak magára gondolt, a többieket nem is figyelte, de ez is pont elég volt, hogy kellemetlen érzés üljön a mellkasára az elkövetkezendő meccsre gondolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. december 26. 00:06 | Link

Edzés

Eléggé késésben vagyok az edzésről, ami ráadásul az első az új csapattal, szóval jó lett volna legalább erre pontosan érkezni, de hát ez sem jött össze. Először a rasekom bolondult meg, majd megláttam egy elkeseredett, eltévedt levitást az egyik folyosón, akit elkísértem úti céljáig, és csak azután tudtam tényleg elindulni az edzésre, amelyről egyébként már legalább tizenöt perce kések. Összeszorított ajkakkal tűrök egy tincset a fülem mögé, miközben a pálya felé sietek, ahol már egészen biztos elkezdődött az edzés. Mire leérek, eltelik még tíz perc, bár ki tudja Nyeste meddig szeretne várni a tagokra. Biztos ott van már a fél csapat, csak én hiányzom, mert még akkor is el tudok késni, ha időben elindulok. Hát ez van, a végére csak beesek. A távolban már látom is a levegőbe emelkedni az első pár embert, mire begyorsítok, szinte rohanva esek a pályára, tekintetemmel egyből a prefektust keresem, hogy ha nem vett esetleg észre, a karját óvatosan visszahúzva magam felé fordítsam.
- Ne haragudj a késésért, de baj volt a Levitában - mondom neki halkan, ennyivel pedig le is tudom Frayec meg az eltévedt levitás problémáját. Felpillantok a levegőben már gyakorló navinésekre, majd visszanézek Nyestére. - Nagyon sok mindenről lemaradtam? - direkt olyan kérdést teszek fel, amire tud egyszerű fejrázással válaszolni, hisz a prefektusi, az elemi mágia és most a csapat miatt is volt szerencsém kicsit jobban megismerni a lányt. - Mit csináljak? - nem akarom vesztegetni az időt, és ha van valaki, akinek tudok segíteni, akkor hajrá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. december 26. 21:20 | Link

Kis csapatom lelkes tagjai Love  Pirul

Idegeskedve figyeli a három hajtót, mert a lányok eléggé bizonytalannak tűnnek és ez sajnos aggasztja. Kelemen magabiztosan siet a cikesz után így felé csak egy-egy gyors pillantást vet. Közben befut újdonsült helyettese is, és rögtön magyarázkodni kezd, de Nyestét egyáltalán nem érdekli hogy késett a szőke lány. Vidáman megrázza a fejét, int neki, hogy nincs semmi baj. Iza kérdésére is csak nemlegesen fejcsóvát mutat be, majd a táblára mutat, ahonnan leolvashatja helyettese is, hogy mit adott ki feladatba. Közben a többiek röpködnek, Nyeste meg egyáltalán nem elégedett. Szíve szerint azt mondaná Izabellának, tanítsa meg repülni a többieket, de tudja, hogy ez lehetetlen. Előhúz egy lapot a zsebéből és most arra ír le gyorsan pár sort, majd odanyújtja az őrzőnek.
Repülj egy kört Viki mellett, hogy kissé magabiztosabb legyen.

Ha Iza ebbe beleegyezik, akkor amint visszaér a fiatalabbik hajtó lány rá is bízza a szőkére. Johnt utánuk küldi, ha megérkezik, bízva benne, hogy a fiú kellően bevállalós és merész. Majd a táblára írja nekik a következő üzenetet:
Iza, Viki, John! Ha visszaértek vigyétek magatokkal a kvaffot és gyakoroljátok a passzokat. Figyeljetek rá, hogy ne essen le a labda. Ha belejöttetek, akkor repüljetek a karikákhoz. Iza őriz, Viki és John ti próbáljatok rádobni.
Aztán Alízhoz fordul. Megnyugtatóan a lány vállára teszi a kezét és megszorítja azt, majd int a lánynak, hogy üljön fel a seprűre aztán mögé ül ő is. Bár Nyeste sosem repült még mással, tisztában van vele, hogy órák alatt sem tudná elmagyarázni, mit és hogyan kell érezni, irányítani. Bízik benne, hogyha megmutatja az többet ér, még ha ezzel Alízt kissé meg is lepi. Kesztyűs kezeit, prefektus társa kezeire helyezi, kissé előre hajolva kérdő pillantást vet a másikra, és ha ő is készen áll, Nyeste felrántja Alíz kezeit és ezzel a seprűnyelét, hogy a magasba emelkedjenek.
Vet még egy pillantást Kelemenre, s ha csak nincs valami baj, gyorsabb tempóra kapcsol Alízzal maga előtt.


Álmodói infók:
Utoljára módosította:Mezősi Nyeste Veronika, 2016. december 26. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. december 27. 11:23 | Link

Alíz Love

Furcsa így repülni, hogy ül előtte valaki, az egyensúlya sem olyan biztos, mert ki kell dőlnie egy picit oldalra, hogy rendesen lásson. Pár méter után viszont megszokja ezt a furcsa állapotot és ha nem is száz százalékos magabiztossággal de látszólag gond próbál előre dőlni és Alízt is közelebb tolni a nyélhez, miközben gyorsulásra ösztönzi a seprűt. Persze kettejükkel nem tud olyan gyorsan menni, de talán nem is baj. Nyeste ha kissé nehézkesen is, de igyekszik mindent úgy csinálni, ahogy egyedül is csinálná. Feljebb húzza a nyelet, hogy felemelkedjenek, majd ismét egyenesbe áll, hogy pár száz méter után lefelé tolja Alíz kezeit s így megint a föld felé vegyék az irányt. Még bőven időben, 20-25 méterre a földtől egyenesbe áll, lassít, majd megint gyorsít aztán szlalomozni kezd. Ha mindezt Alíz jól viseli akkor a szlalomból végül teljes fordulatot csinál. Rajzolnak két kisebb kört balra, majd jobbra fordítja a seprűt s abba az irányba is leírnak egy kört. Ez után lefelé tereli a seprűt, s ha földet értek leszáll Alíz mögül, mosolyogva várva, hogy mit gondol most szobatársa. Ha pedig minden rendben, a saját seprűjére ül, és int Alíznak, hogy szálljon fel. Remélhetőleg a lány veszi a lapot és nem kell neki magyarázni, hogy a feladat nagyjából ugyanaz, de most Nyeste csak mellette fog repülni és nem mögötte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 27. 11:47 | Link

Kviddics edzés


Nyestuc  Love



Nyeste adott egy kis önbizalmat azzal, hogy mögém ült a seprűre és megmutatta az eszköz helyes irányítását. Szerencsére szép lassan csinált minden, így volt időm megemészteni a látottakat, egy kis idő eltelte után már azon kaptam magam, hogy elkezdtünk gyorsulni a seprűvel, majd hirtelen a fordulás is megtörtént, amitől idáig görcsbe rándult a gyomrom. Miután földet értünk, csak ennyit tudtam mondani a lánynak, miután megkaptam a feladatot, hogy most próbáljam meg egyedül végigcsinálni ezt a "mutatványt":
- Hú, hát ez durvább volt, mint a hullámvasút!
Ezt pozitív értelemben mondtam, mert annak ellenére, hogy eleinte tartottam az egésztől, jó érzéssel fogott el az adrenalinszintem növekedése ettől a pozitív impulzustól. Így bátrabban mertem belevágni a repülésbe úgy, hogy egyedül ültem a seprűn. Elindultam vele a megszokott, lassú tempómban, majd egy kis idő elteltével óvatosan előrébb dőltem a nyélhez, hogy ezáltal gyorsulásra ösztökéljem a seprűt. Ez sikerült is, mert máris éreztem, hogy megváltozott a sebesség és jóval gyorsabban haladtam előre, mint idáig. Ezután még jobban belekapaszkodtam a nyélbe és egy határozott mozdulattal feljebb húztam, amely által a seprű feljebb emelkedett és immár újra egyenesbe állt. Ekkor újra közelebb hajoltam a nyélhez, így újra gyorsabb tempóba repültem, aztán gondoltam egyet és most vagy soha alapon fordultam egy kisebb kört a seprűvel, amit sikeresen túléltem, és nem is volt olyan borzasztó, mint amilyennek először gondoltam. Igaz Nyestével is fordultam már egyet, de ezt most mégiscsak egyedül vittem végbe, és ezáltal elégedettség töltött el, de azért nem bíztam el magam. A fordulás után újra lassítani kezdtem a seprűmmel, majd óvatosan landoltam vele és vártam, hogy a lány is leszálljon és megmondja, milyennek vélte a próbálkozásomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 28. 22:19 | Link

Kviddics edzés

Amikor meglátta csapatkapitánya reakcióját, akkor már tudta, hogy a legjobb helyre került. Máshol azonnal kiabáltak volna vele, de Nyeste türelme végtelennek látszódott.
Így nem habozott, azonnal visszaült a seprűre. Míg a másik lány mellette repült, próbálgatta szárnyait, ismét gyorsított, majd lelassított. Már egyre biztosabbnak érezte magát a levegőben, illetve az idősebb lánytól hallott tanácsokat bevetve ügyesebben cikázott. Épp kezdte jónak érezni magát, amikor a kör végére értek.
Lelkesen szállt le, de a mosoly azonnal az arcára fagyott, amint meglátta Iza kezében a kvaffot. Habár nagyjából tudta, hogyan kell játszani a kviddicset, szívesebben gyakorolt volna még labda nélkül. Elég volt arra gondolnia, hogy el kell engednie a seprűt, máris remegni kezdett a lába.
De nem akarta feladni, ahhoz túlságosan erős volt maximalista énje.
Már a levegőben voltak, mikor eszébe jutott, hogy talán erről is kérdezhetett volna, de túl gyors akart lenni, nem erre fecsérelni az időt.
"Késő bánat... - gondolta magában, miközben a felé közeledő piros labdát bámulta.
Ajkába harapott, akárhogy összpontosított, képtelen volt elengedni a nyelet. Az utolsó pillanatban lehúzta a fejét, összeszorította a szemeit.
- Mabushiii - suttogta halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2016. december 29. 23:03 | Link

Alíz

Felhúzza a szemöldökét, mert nem igazán tud mit kezdeni a kommenttel, de látva, hogy Alíz nem pánikol az újabb feladat láttán, nyugodtan ül a seprűjére és követi a lányt, ahogy nagyjából megismétli a korábbi feladatot. Nem tökéletes, de Nyeste elégedett, így nem is habozik sokat. Amint leszállnak pálcája segítségével magához int egy kvaffot. Könnyed mozdulattal kapja el a piros lasztit, majd ismét seprűre ül és jelez Alíznak is, hogy ugyanezt tegye. Ha lány követi példáját, a magasba emelkedik. Megy még egy kört Alízzal maga mellett, fel-le, balra-jobbra cikázva, hirtelen megfordulva. Elvégre nem árt még egy kis gyakorlás. Ha pedig ez is sikerült, akkor kicsit eltávolodik a lánytól, majd a kvaffot tartó kezét meglendíti és felé hajítja a labdát, bízva benne, hogy Alíz elkapja azt. De arra is felkészül, hogyha a lánynak ez nem sikerülne akkor a labda után vethesse magát és elkapja, mielőtt az földet ér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. december 30. 00:07 | Link

Kviddics edzés


Nyestuc  Love



Látszott Nyestén, hogy elégedett velem annak ellenére, hogy nem volt tökéletes a teljesítményem, ez pedig még inkább arra ösztökélt, hogy beleadjak apait-anyait a gyakorlásba. Amint leszálltunk a lány magához intett a pálcájával egy kvaffot, amit könnyedén el is kapott. Ezután ismét seprűre ültem a példáját követve, majd a magasba emelkedtem. Egy újabb kört mentem a járművemmel a kíséretében, egy óvatos mozdulattal előre dőltem a nyélhez, hogy kicsit gyorsabbra vegyem a tempót, majd határozottan feljebb húztam, így a seprűm felfelé vette az irányt, majd újra egyenesben állt. Miután ez megtörtént, egy határozott mozdulattal lefelé toltam a seprű nyelét, így az annak megfelelő irányba haladtam vele. Ezt követően, miután újra egyenesbe tettem, majd közelebb húzódtam a nyélhez ezzel gyorsabb tempót elérve és először jobbra, majd balra irányítva fordultam egyet vele. Úgy éreztem, hogy most valamivel jobban ment az egész, mint az első gyakorlásnál. Nyeste kicsit eltávolodott tőlem és egy kvaffot hajított felém, aminél nagyon koncentráltam, hogy bénázzam el és sikerüljön megfogni. A labda egyenes ívben repült felém, mindkét kezemmel elengedtem automatikusan a seprű nyelét, hogy elkapjam. Teljesen megfeledkeztem magamról és csak a felém repülő kvaffra koncentráltam, amikor is az a kezemben landolt. Amikor megfogtam éreztem, hogy kezdem elveszíteni az egyensúlyomat és kissé bepánikoltam, így az egyik kezemmel megragadtam gyorsan a seprű nyelét, míg a másikban a labdát tartottam és ráhajoltam a járművemre. A kisebb megszeppenésem ellenére nagyon örültem, hogy elsőre sikerült, megfogni, bár ez csupán egy közönséges labda volt, azért mégis kellett hozzá egy kis ügyesség, mert tudtam, hogy a meccsen bizony nem lesz egyszerű dolgom vele. Miután a kezembe került a kvaff, és a lélekjelenlétemet visszanyerve felegyenesedem a seprűről, egy nagy lendülettel visszadobtam Nyestének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2017. január 2. 19:51 | Link

Alíz

Megnyugodva tapasztalja, hogy Alíz végre ráérzett a repülésre és már nem látszik halálsápadtnak sem. A fiatalabb lányka Jól követi Nyeste mozdulatait, így a vörös bátran kezd bele a kvaffal való foglalkozásba. Könnyedén hajítja a labdát Alíz felé, és széles mosolyra húzza a száját, ahogy a másik lányt figyeli. Alíz ugyanis gondolkodás nélkül engedi el a seprűnyelét és nyúl a labdáért, amit nagyon biztatóan el is kap. Persze Nyeste azt is látja, ahogy megijed a másik, de nem foglalkozik ezzel, csak elengedi ő is a seprűjét és felmutatja mindkét kezén a hüvelykujjait, miközben szélesen mosolyog tovább, amíg Alíz vissza nem passzolja neki a labdát.
Könnyedén kapja el, csak a balkezét használva, jobbját a seprűre teszi vissza, szinte rögvest. A labdát tartó kezével int társának, hogy induljon el. Nyeste is megindul a seprűjével, le is hagyja valamennyire Alízt, aztán átlósan hátra dobja neki a labdát. Ezzel újabb kihívás elé állítva a fiatalabb navinést.
Ezt követően a másik kis csapat felé fordul, hogy lássa, ők hogyan haladnak. Látszólag ott is alakul minden, így visszafordítja a seprűjét és Alizra pillant, hogy így is sikerült-e elkapni a lasztit, és jön-e már vissza hozzá a piros bőr.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. január 2. 22:56 | Link

Kviddics edzés


Nyestuc  Love



Nyestének már nagyon jól megy a labda elkapása, elég az egyik kezét használnia hozzá. Átlósan átdobta nekem hirtelen a labdát, amit a legnagyobb csodálkozásomra is elkaptam két kézzel, miközben felém repült, majd megint a seprű nyelére buktam, és onnan emelkedtem fel, amikor már biztonságban éreztem magam. Nem volt egyszerű elkapni a lasztit, de valahogy úgy esett, hogy pont kézre illett, ezért hálát is rebegtem a sorsnak. Nem gondoltam volna, hogy elsőre sikerül majd elkapnom a labdát... sőt, kviddics terén se gondoltam, hogy szuperálni fogok még ma, de ezek szerint mégis sikerült valamilyen furcsa szerencse során jól teljesítenem. Csodáltam a lány lelkesedését és hogy ilyen jó tanár volt, legalábbis szerintem tökéletesen megmutatta dolgokat. A közreműködésével könnyű volt előre haladni, hiszen remekül bemutatta, hogy mit hogyan kell csinálni, és ez igazán dicséretes volt. Reméltem, hogy továbbra is így fogunk haladni, mert akkor egész közel kerülhetek a célomhoz. Büszkén mutattam neki, hogy elkaptam a labdát, majd közelebb irányítottam hozzá a seprűmet és visszadobtam neki. Bíztam benne, hogy sikerül megtanulnom játszani, hiszen a repülés már egész jól ment, igaz repüléstanon is sokat gyakoroltam, de azért most legalább a gyorsabb tempó is jobban ment, mint eddig.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. január 2. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 5. 22:42 | Link

Kriszpin
(Zárt)
Este, takarodó környékén


Egy gondolat szöget ütött a fejében a minap. Aztán a gondolatot kíváncsiság követte, ezt pedig hamar tettek is. Ennek köszönhetően forgatja a kezében az apró üvegcsét, amelyben vörös, hígnak tetsző folyadék lötyög ide-oda, amint ujjai között ütemesen meg-meg mozdul. Egyszer már volt ilyen a kezében, nagyon-nagyon régen. A hatás már csak homályos emlékként maradt meg a férfi fejében, most azonban itt az ideje, hogy felelevenítse.
Felhajtja. De még mennyire, az eredményét pedig pár másodperc utána máris érzi. Szó szerint érzi. Túl sok mindent érez egyszerre. Ahogyan az elmúlt nap eseményeinek képei feltűnnek előtte, teljesen másmilyennek tűnnek, mint amilyenek eddig voltak. Szomorúbbak, boldogabbak, intenzívebbek. Tele vannak érzelmekkel, azokkal amelyek korábban is megvoltak, ám az élményt mintha felnagyították volna - sokszorosítottan hatnak most. A mellkasa mintha felrobbanni készülne, a következő pillanatban inkább gyengének érzi magát. Sejti, hogy szokásos önkontrolljának most alig töredékével rendelkezik.
A gondolatainak nem elhanyagolható hányada pedig egyetlen dolog - pontosabban egyetlen személy - körül forog, itt pedig kivételesen a tartalom is kellően újszerű.
Ez pedig az a pillanat, amikor Bárcián felkapja a kabátját, hogy irodáját elhagyva kisiessen a kastélyból, ki a friss levegőre. Soha nem érezte eddig létjogosultságát annak a kifejezésnek, hogy valaki "kiszellőzteti a fejét", most azonban hirtelen tökéletesen érti, hogy milyen állapotot hivatott kifejezni a frázis.
A hűvös levegő jólesőn csapja meg az arcát az iskola kapujában, útját pedig a kviddicspálya felé veszi, abban a reményben, hogy senkivel sem fut össze most arrafelé. Nagyokat lélegzik, minél gyakrabban megtöltve a tüdejét oxigénnel, miközben eléri a pálya szélét.
Felnyitja a labdákat tartalmazó ládát, majd egy szokatlan műveletbe kezd. Az egyik gurkót vékony, világító réteggel vonja be a pálcája segítségével, hogy a sötétben is jól lehessen látni, majd szabadjára engedi. Hirtelen ötlet, hirtelen felindulásból. Olyasmi, amit egyébként sosem tenne. Felkap egy ütőt, majd vár. Amikor a golyó megközelíti, teljes erőből csapja meg. Dühösen. Dühösen? Kire haragszik? Jó kérdés. Talán csak így szabadul fel a felgyülemlett energia, amelyet annak köszönhet, hogy az elméjét borító ködfelhő hirtelen felszállt, eltüntetve belőle a nyugalmat.
Tompán lüktet benne a felismerés, amely egyelőre inkább csak gyanú, mert tart tőle, hogy bármit is kijelentsen, még ha csak gondolatban is. Sajnos a bájital optimizmust nem kölcsönzött neki. A gurkó visszaér, az ütő pedig újfent hatalmasat csattan rajta. A férfi kicsit megkönnyebbül, habár a helyzet korántsem idilli. Mit csináljon? Mégsem püfölhet egy gurkót egész este! De addig is talán megfelelő elfoglaltság, amíg ennyire tanácstalan. Ez pedig még eltarthat egy darabig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 5. 23:10 | Link

Bárcián
este a pályára tartva

Hosszú, de meglehetősen eredményes napot tudhatok magam mögött. Mikor elteszem a helyére az utolsó iratot is azok közül, amiket át kellett nézzek, karjaimat széttárom és nyújtózom egy hatalmasat az asztalom mögött. Mint aki most ébredt. Igazság szerint csak nagyon elültem magam és jól esik megmozgatni a tagjaimat. Kellemes sóhajjal engedem le kezeimet és pillantok ki az ablakomon. A szürke tájra pislogva egy különös jelenségre leszek figyelmes.
Mintha fényes kis gömbök cikáznának a kviddicspályánál. Esti edzést tartanak? Nem, akkor az egész pályát világítaná ki, nem csak a labdákat. Hunyorogva próbálom kivenni, mit látok. Érdekes, mintha egyedül lenne ott valaki. Mivel amúgy is kívánok most egy kis mozgást, úgy döntök, megnézem magamnak, mi történik odalenn. Felkapom a kabátom, sálam és már ballagok is ki az irodámból.
Néhány perc és a pályánál vagyok. Innen már kivehető, hogy az a bizonyos fénygömb egy megbűvölt gurkó. Ahogy pedig sejtettem, tényleg egy maga játszik valaki. Viszont nem diákról van szó. Még nem lépek a zöld gyepre, mikor már felismerem az alakot. Mosolyom erősödik, így haladok felé, zsebre tett kézzel. Azonban ahogy a pálya szélére érek, elbizonytalanodom. Feldúltnak látszik. Mintha nem is kedvtelésből űzné ezt a furcsa, sötétedés utáni sportot, hanem... egyfajta dühlevezetésnek. Ebben a dologban pedig sok-sok furcsa tényező akad. A legfőbb furcsaság, hogy Béres Bárciánról beszélünk. Megállok. Szeretném megszólítani, csak tartok tőle, elvétené az ütést és a labda eltalálná. Nem kéne megzavarnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 5. 23:29 | Link

Kriszpin
(Zárt)
Este, takarodó környékén


Egy alak jelenik meg a pályán, nem messze tőle. Először nem veszi észre, egy kis idő elteltével azonban igen. Oldalra fordítja a fejét, hogy biztos lehessen benne, jól látta amit látott, de már hogy a fenébe ne látta volna jól. Probléma nélkül ismeri fel a férfit a sötét ellenére, már csak a testtartása miatt is. Arról nem is beszélve, hogy még ha nem ő volna, valószínűleg akkor is azt hinné először, hogy őt látja. Azt látjuk amit szeretnénk, vagy hogy is van ez. Megijed egy pillanatra, a szíve egy kicsit gyorsabban dobog az átlagosnál. Olyan érzés, mint amikor bungee jumpingolásnál elkezd zuhanni - de most történik meg először, hogy ezt egy ember jelenléte váltja ki belőle.
Hát persze... Ki más lennél?
Gúnyolódik kicsit önmagával, önkéntelenül is megállapítva, hogy természetesen beleszaladt az egyetlen emberbe, akinek nem tud mit mondani. Illetve tudna, az már azonban kérdéses, hogy mennyire szeretné hallani a címzett.
Utóljára megüti a golyót, majd gyorsan előkapja a pálcáját mielőtt az visszaérne, és elkapja vele. Megfontoltan a ládába lebegteti, miközben utána sétál. Végül leszíjazza és lecsukja a láda tetejét, majd a férfi felé fordul, és tétován megindul felé. Minél közelebb ér, annál kényelmetlenebbül érzi magát, az igazat megvallva. Mire aztán odaér az igazgatóhoz, kékjeivel a férfi tekintetét keresve, a gyanúja már régen nem gyanú. Kicsit megvakarja a tarkóját, közben pedig elmosolyodik.
Egyébként első látásra egyértelmű még a vaknak is, hogy valami nem stimmel vele. Az egész kisugárzása megváltozott, a mindig megbízható és nyugalmat árasztó gazdasági igazgató megszűnt létezni. Egész lényéből árad a mérhetetlen mennyiségű energia, amelyet újdonsült érzelmei kölcsönöztek neki,  és kissé talán olyan hatást is kelthet, mint aki bármely pillanatban felrobbanhat. Ezzel a gyanúval nem is tévednénk olyan nagyot. Az arcán széles mosoly terül el, a szemei azonban mást tükröznek... Kétségbeesést, vonzalmat, az érzelmek egy egészen új, színesebb palettáját.
- Kriszpin - mondja ki a férfi nevét köszönésképpen, habár a hangzása cseppet sem felel meg a helyzetnek. Ahogyan elhagyja a száját a név, az sokkal kevésbé hasonlít egy laza "helló"-ra, mintsem inkább egy varázsigére, amelyet éppen most talált fel, és arra jó, hogy kiugrassza az ember szívét. Amennyiben ez így volna, rajta már használt is varázslat.
Szerencse hogy sötét van, mert elég szerencsétlen összehatást kelthet, ahogyan ott áll mosolyogva, kicsit mint aki elbűvöltek, összezavarodva a benne kavargó érzelmektől. Túl sok, hogy egyszerre megeméssze, ezért inkább csak finoman barátkozik a helyzettel. Nem is olyan rossz, ha leszámítjuk, hogy idegesítően irányíthatatlan számára a saját viselkedése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 5. 23:54 | Link

Bárcián
este a pálya szélén

A lehetőségeimet mérlegelem éppen, amikor már hamarosan nincs is mit mérlegelnem, hiszen a férfi észrevesz. Az élet így oldja meg mindig önmagát. Hiába azonban a gazdasági igazgató döbbent, zavart tekintete, barátságosan rámosolygok, amint rám pillant. Mikor nekiáll szedelődzködni, elgondolkozva figyelem őt tovább. Mondanám, hogy miattam nem kell ám befejeznie, azonban mire ezt közölném, már nagyjából megvan az elpakolással.
Kissé összevonom szemöldököm, ahogy felém indul. Nagyon különös a viselkedése, a kisugárzása. Mintha nem önmaga lenne. Vagy éppen önmaga, csak éppen egy szélsőséges lelki állapotban, amilyet viszont még nem láttam tőle. Egyedül talán csak a múltkori vitánál az igazgatóiban. Azonban ez a mostani sokkal erősebb.
- Nem akartalak megzavarni - mosolygok az engem megszólító Bárciánra.
- Csak érdekelt, mi ez a fény - biccentek fejemmel egy kicsit a lecsatolt dobozra, amelyben a labdák pihennek. Mosolyom aztán elhalványodik, barátságos kifejezésem azonban megmarad. Nem csak megmarad, de elmélyül. Fürkészőn, nyílt tekintettel figyelem az előttem állót.
- Jól vagy? - kérdezem meg csöndesen, törődőn. Amilyen indulatosnak tetszett az imént, most olyannyira áradóan kedves és szeretetteljes. Kissé arra emlékeztet, mint amikor valakit valami szörnyűség ér és próbálja egyedül elrendezni magában, aztán amint betoppan valaki a képbe, megőrül az illetőnek és annak, hogy van, akihez esetleg fordulhat. Egy ilyen helyzetet feltételezek az elérzékenyült, ragaszkodó tekintet mögött, ami mintha kapaszkodna belém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 6. 00:18 | Link

Kriszpin
(Zárt)
Este, takarodó környékén

"A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot. "


Hát persze. Nem is jutott eszébe, mennyire feltűnő lehetett az iménti kis műsora. Látszik, hogy nincs teljesen magánál, nagyon részlegesen tudja csak figyelembe venni a tetteinek a következményeit. Még ha tisztában is van velük, nem feltétlenül érdeklik.
Kriszpin szavai alatt csak lassan bólogat, a szemeit egy pillanatra sem veszi le róla. Bizonyos értelemben olyan számára, mintha most látná először, mert így tényleg most látja először. Mármint ebben a kissé ködös rózsaszínes árnyalatban, ami mi tagadás elég jól megy a szeméhez, csak éppen nehéz benne lélegezni. Nagy levegő. Észreveszi ám a kérdés hangnemét, ekkor pillant először a földre inkább. Hülyén érzi magát, amiért hangsúlyoknak tulajdonít jelentőséget. Ekkorát legalábbis. Igyekszik a földön maradni és minél kevésbé kecsegtetni magát mindenféle reményteljes badarsággal, úgyhogy inkább kezd magával valamit. Sóhajt egyet, miközben zsebreteszi a kezeit és elindul. Mielőtt válaszolna, megkerüli Kriszpint és felugrik a lelátó legalsó lépcsőfokára, körülnézve onnan. Nem mintha nagy kilátást jelentene az a pár plusz centi, inkább csak elfoglaltságot, amíg megtalálja a szavait. Végül az őszinteség mellett dönt. Abból nem szokott semmi rossz kisülni, nem? Ugye nem?
- Öhm. Mi lenne ha azt mondanám, hogy véletlenül megittam egy bájitalt ami semlegesítette az erőmet és most tele vagyok.... Érzelmekkel? - Persze, hogy véletlen lett volna, az erősen pofátlan hazugság, de ez már a hangsúlyából is érződik. A hangja egyébként művien ártatlan, pontosan olyan, mintha éppen arról csevegne, milyen márkájú porcelánbögrében fogyasztotta a reggeli kávéját.
Továbbra is nyughatatlan, ide-oda lépked, akkor is mocorog amikor áll, láthatóan zavarban van. Ha ez így megy tovább, egy szót sem kell majd szólnia, mert ennyi erővel akár a homlokára is kiírhatná, hogy mi a helyzet. Már ha ő tudná egyáltalán. A mai napig arról sem tudott, hogy vonzódik a férfiakhoz. Illetve az általánosított verzióban még most sem biztos, inkább csak abban, hogy ehhez az egyhez itt az orra előtt mindenképp.
- A mai nap csupa meglepetés - mondja végül, és ez végül is így is van. Az már más kérdés, hogy ennek jóval kevesebb köze van a bájitalhoz és sokkal több ahhoz, hogy még harmincegy évesen sem ismeri elég jól magát ahhoz, hogy rájöjjön bájital nélkül is az ilyesmire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 7. 18:48 | Link

Bárcián
este a pálya szélén

Megfordulok, amikor megkerül engem és bár nem állok fel mellé az alsó lépcsőfokra, egyik lábamat ráteszem, a kezeimet meg karba. Így pislogok felfelé a férfira, aki amúgy is magasabb nálam valamivel, hát még így. Ha tudnám, mi jár a fejében, megerősíteném benne, hogy jól döntött. Az őszinteségből nálam nem sülhet ki rossz. De azt is el tudom fogadni feleletül, ha az illető nem akar beszélni róla és ezt közli velem. Tiszta sor. Lenne. Most nem ezzel állunk szemben. Figyelek tehát.
Meghallva a kérdésbe burkolt magyarázatot, karjaimat leveszem összefonottságukból. Egyik kezemmel a nézőtér körlátjába kapaszkodok, a másikat zsebre vágom. Közben elgondolkozva figyelem őt.
- Várj csak, azt mondod, hogy az erődnek ilyen fokú hatása van rád? - térek rá az alapokra, hiszen én még ezzel sem voltam tisztában. A nyugalmat árasztó képességét már ismertette velem, azt viszont nem hittem, hogy ez őt magát is ennyire befolyásolja. Sejtettem, hogy békésebb természetű tőle, azonban azt nem, hogy csak főzet segítségével tapasztalhat meg jelentősebb érzelmeket. Márpedig most nagyon így tűnik.
- Bájital nélkül sokkal gyengébben éled meg ezeket? - kérdezek tovább, kissé közelebb húzódva, miközben próbálom elképzelni ezt a helyzetet. Ezt az élményt. Meglehet, nem sokban különbözik attól, mint mikor jó a kedvem és történik valami, ami teljesen elrontja. Vagy éppen fordítva. A heves természetemnek köszönhetően -amit sokan nem is feltételeznének rólam- pedig ég és föld a két állapot. Mintha más ember lennék. Pedig ugyanaz vagyok, csak nagy lángon égve. Ilyesmi lehet Bárciánnal is, csak nála ezt egy készítménnyel lehet elérni.
- Mint például? - mosolyodom el érdeklődön a meglepetéssel kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 7. 22:30 | Link

Kriszpin
"Ez az egy van, ez az egy élet, ez az egy sincs, ha nem éled"

Nem kellene meglepnie, mégis meglepi Kriszpin kérdése. Persze honnan is tudhatna róla, sosem mondta neki. Tulajdonképpen egészen furcsa, hogy mennyit érintkeznek egymással nap mint nap, mégis mennyire keveset tudnak egymásról. Így aztán persze a benne kavargó őrületnek csak még kevesebb értelme van. Végül bólint, hümmög is kicsit hozzá, majd lassacskán bővebben is kifejti.
- Igen. Olyan, mintha letekernéd a hőfokot. Érzem, de nem zökkent ki, nem veszi el az eszemet, nem befolyásolja a viselkedésemet, vagy csak ritkán. Néha pedig úgy elbújik, hogy könnyedén összekeverem mással - mondja, az utolsó mondatával tulajdonképpen a mostani helyzetre célozva, még ha erről az igazgató nem is tud. Végül úgy dönt, ha már mesedélután van, belemegy a beszélgetésbe.
- Ezért szeretem az életveszélyes sportokat. Úgy tűnik, az életösztön azért rajtam is fog. - Rögtön eszébe jut a balesete, a fehér ispotályi szoba. Hogy meg akarta nyugtatni a zokogó édesanyját, de életében először nem tudta, mert ő is zaklatott volt. Aztán az, amikor nemrég Biankával kiabált az irodájában, amiért a lány betört hozzá. Nem, az ő nyugalma sem tart örökké. Csak az átlagosnál sokkal tovább.
- Én is ki tudok borulni, de sokkal-sokkal több kell hozzá. - Halványan elmosolyodik azon, bezzeg most milyen könnyen megy. Kezeit előveszi a zsebéből és a derekára teszi, miközben továbbra is fel és alá járkál az emelvényen.
A férfi kérdése után nyel egy nagyot, a lehetőségeit latolgatja. Tökéletesen tudja, hogy ez az a pillanat, amit most rögtön el kellene ütnie egy béna viccel, vagy valahogyan megkísérelnie elterelni a témát. De aztán úgy dönt, bátrabb ennél. Gondban van, mert holnaptól már semmi sem lesz ugyanúgy. Számára legalábbis biztosan nem, habár Kriszpin számára még lehetne, ha hagyná neki. Akárhogy nézi, ebben a helyzetben kevés kedvező kimenetel akad. De ha már így van, miért ne választhatná azt a rosszat, amelyre most a leginkább vágyik? Muszáj volt meginnia a bájitalt és most muszáj itt állnia, mert nem várhatja tovább letargiába és közönyösségbe zárva, hogy elrobogjon mellette az élet. Bizonyos szempontból úgy viselkedik, mint aki felöntött a garatra - nemes egyszerűséggel megfeledkezik arról, hogy bizony holnap is lesz még nap, neki pedig  szembesülnie majd kell a következményekkel. Azt akarja, hogy Kriszpin tudjon róla, hogyan érez. A jó hír pedig az, hogy a férfi akár össze is törheti a szívét - holnapra úgyis csak a töredékét fogja érezni a fájdalomnak. Végül megköszörüli a torkát, miközben a férfi felé fordul.
- Rájöttem valamire -  alsó ajkát picit beharapja, a hangja leheletnyit megremeg, de nem folytatja. Hogyan is folytathatná? "Figyelj, azt hiszem szerelmes vagyok beléd, de nyugi, holnap már nem leszek, vagy legalábbis csak félgőzzel?" Ő sem gondolhatja komolyan, hogy erre érdemben lehet válaszolni. Egy pillanatig tétovázik, majd leugrik a lépcsőről, a férfi mellé. Meglehetősen közel landol hozzá. Nem egyértelműen közel, de elég közel ahhoz, hogy szembetűnő legyen, hogy ez most valami más. Hogy jelezze a férfi számára, ha sarkon akar fordulni, akkor lehet jobb, ha még most megteszi.
- Én... Sokat gondoltam rád ma - folytatja egészen halkan, kicsit rekedtes hangon. Szükségtelen is, hogy hangosabban beszéljen, tekintettel a nem túl méretes távolságra kettejük között. Tudja, hogy a férfi anélkül is remekül hallja. Nem tudja folytatni, nem is annyira akarja. Azt reméli, hogy talán Kriszpin is kezdi kapizsgálni már. A tekintete sosem volt még ilyen nyílt, soha ilyen beszédes. Életében nem állt még talán senkivel szemben ilyen sebezhetően és kiszolgáltatottan. Hogy Kriszpin mihez kezd ezzel a helyzettel, az az ő döntése, bár Bárcián már így is erején felül teljesít mindazzal a türelemmel, amit megad neki. Nem mintha többet kellene várnia pár röpke másodpercnél, amíg az igazgató reagál valahogy... Mégis rémisztően nehéz számára, hogy ne tegyen most semmit. Nincsen hozzászokva ilyen intenzitású érzelmekhez, nem érzett még korábban ilyen hajtóerőt és ellenállnia sem kellett neki. Mert Isten látja lelkét, ha rajta múlna, már nem ácsorogna az igazgatóval szemben. Ha rajta múlna, a keze már a férfi tarkóját támasztaná, az ajkai pedig az ő ajkait.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2017. február 7. 22:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 8. 19:53 | Link

Bárcián
este a pálya szélén

Sejtettem mindezt a nyugalmával kapcsolatban és egyáltalán nem lep meg az sem, amit az életveszélyes helyzetekről mond. Talán már akkor eszembe jutott ez az összefüggés, amikor először említette az extrém sportokhoz való vonzódását. Vannak, akik folyamatosan hatalmas fordulatszámmal léteznek és így ez a tevékenység beillik a képbe. Viszont az olyan békés lelkeknél, mint a gazdasági igazgató, más oka van. Az, hogy érezni akarnak. Nagyot akarnak érezni. Hajhásszák ennek a lehetőségét. Világos.
Nem találom gondnak, hogy csak most tudtam meg ezt, ahhoz képest, mennyi időt töltünk együtt. Úgysem lehet egy embert teljesen ismerni. Minden, amit fokozatosan megtudsz róla, az csak egy része. Mind értékes és mind különleges. Minek kéne hát válogatni, mit ismerünk meg előbb és mit később? Mindennek eljön a maga ideje.
Mikor a férfi lehuppan elém, maradok egyik kezemmel a korlátba kapaszkodva valahol a vállam magasságában, csak éppen felé fordulok. Már nem kell felfelé nézzek rá. Annyira. Sőt egyáltalán nem kell megerőltessem magam, hogy ránézzek, hiszen olyan közel áll, hogy nehezen tudnék másra nézni. Bár nem is akarok. Egy pillanatra azért körbetekintek, hiszen ebből a közelségből úgy veszem, valamit mindenképpen bizalmasan szeretne velem közölni. Szerencsére nincs itt senki más.
Ami következik, arra viszont nem számítok. Vallomása után nyalok egy aprót a számon és pislogok párat, miközben próbálom magamban helyretenni a hallottakat. Vajon úgy érti ezt, ahogyan gondolom? A tekintete, a hangsúlya, a közelsége... mind ezt támasztja alá. Zavartan elmosolyodok, talán még nevetek is egy aprót. Bár ez inkább csak szusszanás. Lesütöm a szemem és halkan torkot köszörülök. Ezt nem hittem. De a bájital elfogyasztása előtt valószínűleg ő se. Azt mondta, meglepetés a számára. Nekem is az. Ráadásul nyilvánvalóan nem is kellemetlen. Hogy is lenne az? Kellemes meglepetés, ez kétségtelen. A többi már más kérdés.
Visszaemelem rá a tekintetem. Vonásaim kedvesek és közvetlenek, de nem másak, mint eddig. Nem húzódom el tőle, de nem is közeledem felé. Nem mondok semmit, hiszen nem is tudnék mit. Csak valami olcsó visszakérdezésre futná tőlem, viszont azt könnyedén félreérthetné. Nem akarom, hogy félreértsen. Amilyen hízelgő és jóleső, egyben olyan nehéz a helyzet. Ha képes volnék is viszonozni az érzéseit, váratlanul ért ez most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 10. 22:06 | Link

Kriszpin

Kriszpin nem mond semmit, ez pedig a legrosszabb, amit pillanatnyilag Bárciánnal tehet. Persze nyilván nem szándékosan csinálja, illetve pont hogy csak jót szeretne, ez pedig még fájóbbá teszi az egész helyzetet. Az igazgató szusszanását leginkább tanácstalan gondterheltségnek tudja értelmezni, innentől pedig a helyzet egyértelmű számára - a férfi nem tudja mit mondjon, hogy ne bántsa meg. Feltételezi ugyan, hogy valamennyire sokkolta is Kriszpint, alapvetően azonban a szótlanságát tapintatosságként értelmezi, amely miatt a férfi most dilemmában van, hogyan ne gyalogoljon át mégis a lelkén. Keserűen elmosolyodik a feltételezett gesztuson, habár csak röviden. Inkább csak megrándul az arca, mintsem igazi mosoly lenne.
Igyekszik nem kivárni, amíg a köztük ülő csend már kínosan hosszúra nyúlna, habár nem tud elég gyorsan megszólalni, hogy ezt teljességgel elkerülje. Azt várja, mikor nyílik meg végre alatta a föld, de ez csak nem akar megtörténni. Bár a sötétben nem látszik, a szégyenérzettől kicsit kipirul az arca. Nem olyan, mint ahogyan a sporttól szokott elvörösödni, nem nagyon láthatta még így senki. Mondjuk, most sem fogja.
- Sajnálom - mondja hirtelen, mert nem tudja, hogy segíthetne a kellemetlen helyzeten, amit a közléskényszere okozott. Ami pár perce még olyan kívánatos cselekedetnek tűnt, most már korántsem tetszeleg okos döntés képében. Mi a fenét gondolt? Nem várta, hogy Kriszpin majd a nyakába ugrik, de ennél a kínos némaságnál azért mégiscsak valami eseménydúsabbat képzelt el. Már amennyit gondolkodott. Annyira nem jellemző ma este. Pár lépést hátrál, összefonja maga előtt a karjait, miközben a földet bámulja.
- Ha te nem érted, képzelj el engem... Nem csak a tény, de az érzés is fejbevágott. - Kicsit megingatja a fejét. El akar menni innen, elfutni a hülye szituáció elől, amit ő okozott. A legjobban talán az zavarja, hogy ilyen kínos helyzetbe hozta a másik férfit is, csak mert nem tudott csomót kötni a nyelvére. Mentségére szóljon, igyekezett elkerülni. Mentségére szóljon, különleges a helyzet. Egyszerűen kicsúszott a kezéből az irányítás.
- Inkább... Inkább csak felejtsük el, amit mondtam. - Igyekszik nagyon, hogy ne hallatszanak ki az érzelmei a hangjából, de őszintén szólva nagyon csúfosan teljesít. Kétségbeesetten próbál javítani a helyzeten, közben pedig folyékony hülyeség hagyja el a száját. Nem tudja elfelejteni. Nem is akarja. Nem megy az csak úgy. De az is igaz, hogy mire kiürül a szervezetéből a bájital, már nem fogja megbolondítani, amit a férfi iránt érez. Rossz kedve lesz? Valószínűleg. De semmi olyan, amin ne tudna túllendülni majd. Nagyon szép és romantikus lenne belehalni a visszautasításba, de az csak ma fog menni, holnap már nem.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2017. február 10. 22:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 11. 23:17 | Link

Bárcián
este a pálya szélén

Valahogy abban reménykedek, hogy folytatja, hogy mond még valamit. Hogy nem riasztja el a zavarom és hogy kapok még időt feldolgozni ezt. Legalább annyira, hogy válaszolni tudjak. Így ami neki kínos hallgatásnak tűnik, az számomra csak néhány pillanat, hiszen nagyon sok mindent gondolok át közben. Mikor aztán bocsánatot kér, szinte megálljt intően emelem fel a kezem, hogy ezt ne csinálja. Közben a fejemet is megrázom. Mégis mit sajnál? Hogy elmondta, mit érez? Hogy őszinte volt? Ne. Ezt ne.
Noha máskor azonnal tudom, mi a teendő, miként kell cselekedni, és nem is hezitálok egy percig sem, most kissé elveszett vagyok. Sok minden jönne reflexből, de nem akarok rontani a helyzeten. Kezemet leveszem a korlátról, zsebre teszem, aztán kiveszem onnan. Nem tudom eldönteni, hogy legyen. Inkább megtörzsölöm a tarkóm. Bár aztán azzal is felhagyok.
- Nem. Nem, nem, nem - ismételgetem lágyan, közelebb lépve, mert már most szeretném leállítani az önostorozását és gátat szabni a szégyenérzetének. Viszont más egyebet nem tudok mondani. Bármi, ami elhagyná a számat, az vagy félreérthető lenne, hamis bíztatás; vagy pedig olyan szöveg, aminél még az egyenes elutasítást is szívesen hallják a legtöbben. Mint a "köszönöm, kedves tőled, hogy elmondtad" vagy a "megtisztelő, amit érzel irántam". Mind igaz. Mind mélyen igaz, és pontosan ez van most bennem, azonban üres frázisnak hathat és csak bántja azt, aki ilyen sebezhető éppen.
Hiába próbálok tehát okos, illendő vagy praktikus lenni, ez nem a helyzet, amiben képes lennék rá. Úgyhogy nem fogom vissza az ösztöneimet. Nem beszélem tovább le magam arról, amit a legszívesebben tennék. Szóval a sok "nem" és a fejrázások után odalépek Bárciánhoz és megölelem. Ki tudja, ezzel talán csak nehezítek a jelenünkön, de inkább teszem azt, mint belemenjek valami hideg, semmilyen, egyezményesen fátylat borító lezárásba, hogy aztán kínos mosollyal kívánjunk egymásnak további szép estét, mintha mi sem történt volna és ezzel valami megváltozzon köztünk. Inkább szorosan megölelem őt. Így mondom el némán azt, ami szavakban elcsépeltnek hatna. Azt, hogy ne hülyéskedjen ezzel a mentegetőzéssel, és hogy nagyon kedvelem őt. Igazából a barátomnak tekintem, hiába ismerem mindössze csak néhány hónapja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 12. 18:50 | Link

Kriszpin

Hamar rá kell jönnie, hogy a szabadkozással sem segít túl sokat a helyzeten. Az igazgató láthatóan nem örül a dolognak, valamennyire igyekszik is csírájában elfojtani a dolgot. Hát igen, úgy tűnik ő itt már tényleg nem tud túl sok jót tenni, bár erre gondolhatott volna előbb is. Na ja. Az önkorholás ma kifejezetten jól megy neki. Szóval erről marad le, amikor éppen "normális" kerékvágásban mennek a dolgok? Lehet, hogy tulajdonképpen jobb is neki letompítva. Igen, most hirtelen nem tud másra gondolni, minthogy jobb volt minden, mielőtt megitta volna a bájitalt. Hogy kár volt. Aztán a felnéz a férfi arcára, a szíve pedig elfacsarodik kicsit, és eszébe jut, hogy emiatt az érzés miatt tulajdonképpen egy kicsit azért megérte. Mert igenis nagyon jó a másik mozdulatait, arckifejezését lesni és szívdobogást kapni már csak attól is, hogy a közeledben van. Miközben pedig ezen gondolkodik, a férfi egyszer csak megteszi az egyetlen dolgot, amire nem számít - a nyakában köt ki. Biztos benne, hogy Kriszpinnek legalább annyira nincs ki mind a négy kereke, mint neki. Tiszta jóindulatból természetesen, de csak megforgatja benne a kést az érintésével, a csodálatosnak tűnő illatával, az egész pillanattal. Ő pedig magához szorítja, mert hirtelen nem tud jobbat. És habár a feje kiürül, a pulzusa pedig illetlenül felgyorsul, arra azért nagyon ügyel, hogy ne maradjanak így egy pillanattal sem tovább, mint ahogyan az Kriszpinnek is megfelel.
Amikor elengedik egymást, sóhajt egy nagyot. Nem tudja, hogyan tovább. Egy pillanatra az égnek emeli a tekintetét, elgondolkodó arcot vágva, majd végül egy félig savanyú, félig szórakozott mosoly kíséretében nyögi ki:
- Azt hiszem, ki kellene aludnom a fejemből ezt a löttyöt. - Az lesz a legjobb mindenkinek. Holnap pedig végre fog tudni értelmesen viselkedni. Igaz, most már ebben sem teljesen biztos. Az egyik fele nagyon szeretne már ágyban lenni és holnap kijózanodva ébredni, a másik még ácsorogna itt kicsit. Még ha nem is vezet sehova. Vár azért, nem tudja mire. Hátha az igazgató mégis hozzáfűzne valamit a dologhoz. Igaz, az elmúlt percek tapasztalata alapján ő sincs a helyzet magaslatán éppen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 12. 21:22 | Link

Bárcián
este a pálya szélén

Ez valószínű. Mármint hogy nincs ki mind a négy kerekem. A jelen igazolja. Ami meg még rosszabb, hogy bizonyos helyzetekben talán túlságosan magamból indulok ki. Abból, hogy nekem mi esne jól. Hogy én mire vágynék. Aztán pedig eszerint cselekszem. Márpedig, ha én ilyen vallomást tennék valakinek, az egyik legutolsó, amit látni szeretnék tőle, az a kimért, visszafogott, túlillendő viselkedés. Abból csak arra következtetnék, hogy ez most már így lesz. Hogy ezzel elszakadt valami és már soha nem lesz velem olyan közvetlen, mint régen. Nem mondom, az, hogy megölel, szintén egyfajta kín, de egy egészen másféle. Amolyan fájdalmas öröm. És legalább ott van benne a megnyugtató gesztus, hogy ettől még nem fog kerülni engem. Nem fog távolságot tartani. Nem fogom kerülni őt és nem fogok távolságot tartani. Ezt akartam csak tudtára adni. Az más kérdés, hogy nagyon jól esik. Ölelkezős ember vagyok. Az olasz vér.
- Mi lenne, ha inkább játszanánk egyet? - bökök a fejemmel a labdás láda felé, előállva egy újabb remek, meglepő ötlettel. Most komolyan el akar köszönni, felballagni a szobájába és álmatlanul feküdni a sok érzéstől, ami a bájital miatt kavarog benne? Vagy inkább kiadná dühét, örömét, bánatát némi repkedéssel vagy akár csak passzolgatással, hogy aztán a kimerültségtől már ne legyen ereje ostobaságokon törni azt a szép, párnára nyugtatott fejét?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. február 13. 20:25 | Link

Kriszpin

Hogy kviddicsezni? Meglepetten ráncolja a szemöldökét, habár tulajdonképpen kicsit meg is könnyebbül. Igazából nem az ölelés, inkább ez a gesztus ébreszti rá arra, hogy az igazgató nem szándékozik őt lerázni, mint egy kellemetlen problémát. Eddig nem teljesen értette, most már talán kezdi. Nem érzi magát a legstabilabb állapotban, de tény ami tény, felesleges levezetendő energiája bőven akad. Pedig a helyzet több mint furcsa - ő éppen most hajtotta végre a világ legkevésbé egyértelmű szerelmi vallomását, cserébe megkapta a legfurcsább elutasítást, most pedig kviddicsezni fognak. És ezek az emberek az iskola vezetőségében helyezkednek el. Csodálkozik még valaki, ha a diákok kattantak?
- Oké - neveti el magát, kivételesen teljesen őszintén. Alapvetően a helyzet abszurditása csal mosolyt az arcára. Kicsit zavarban is van, fél hogy beégeti magát. Lássuk be, ami a kviddicset illeti, Kriszpin előnnyel indul. Persze neki is van köze a dologhoz, eleve jó tehetséggel áldotta meg az ég, ami a sportokat illeti... De a rutinja azért mégsem akkora, mint a másik férfié. Viszont cserébe doppingolt, így most önmagához képest sokkal jobban pörög. Zavarát leplezendő egy apró kihívó mosoly csücsül ki az arcára, közben pedig megrándítja a vállát és megköszörüli a torkát.
- Csak vigyázz, ma formában vagyok - mondja magabiztosan, közben pedig már sarkon is fordul, hogy felmarkoljon egy seprűt. A kvaff megszerezését egyelőre a férfire bízza. Neki más dolga van.
A pálya közepére áll, pálcáját a magasba tartva, apró körkörös mozdulatokat leírva vele. Varázspálcájának végén először apró, majd egyre nagyobb fénygömb jelenik meg, amelyet végül egy erőteljesebb pálcalendítéssel kiküld a pálya széle felé. Ezt a mozdulatsort és bűbájt elvégzi egy párszor, míg elég gömb nincs a pálya körül ahhoz, hogy a teljes területét viszonylag jól belássák.
Mikor végez, elégedetten néz körbe. Meg kell állapítania, hogy kivételesen jól néz ki, ahogyan a kis gömbök bevilágítják a pályát a sötétben. Valószínűleg ez az ötlet nem jutott volna csak úgy eszébe, a bájital hatására mintha kreatívabb lenne. Egészen idáig háttal állt Kriszpinnek, most azonban megfordul, hogy lássa, a férfi hol tart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 13. 23:37 | Link

Bárcián
este a pálya kellős közepén

Szerintem semmi baj nincs a diákokkal és velünk se. Nekem sokkal furcsább, amikor valaki teljesen összeszedetten és az elvárásoknak megfelelően cselekszik, mintha legalábbis egy könyv lapjáról ugrott volna le. Ugyanis a valóságban ilyen ritkán van. Nem mondom, fontosak az ilyen képek, amik rögzültek bennünk azzal kapcsolatban, miként cselekedhetnénk bizonyos helyzetekben, hiszen nem alaptalanok, ám ahány féle ember, annyi féle mód és megélés. De most nem fűzöm tovább ezt a gondolatmenetet. A lényeg, hogy nekem tetszik az, amilyenek vagyunk. Nem véletlen vagyunk olyanok.
Örülök, hogy kap az ötleten. Szélesen elvigyorodom és követve a példáját, én is magamhoz veszek egy seprűt, majd amíg ő a fényekkel bíbelődik, én a labdákról gondoskodom. Igazából szerintem nekünk elég most a kvaff. Amint a hónom alá kaptám, a seprűt meg a lábam közé, felemelkedem pár méter magasba és innen figyelem barátom ügyködését.
- Biztos készen állsz? - kérdezem tőle, viszonozva a kihívó hangnemét, amit egyébként egy kviddicspálya meg is követel. Közben pedig hanyagul játszom a kvaffal, feldobva kicsit, aztán elkapva újra és újra.
- Az én karikáim, a te karikáid - mutatok először a hátam mögé, aztán a pálya másik végébe, egyszerűen felosztva a térfeleket, majd repülök is középre, hogy onnan induljunk.
- Meddig menjünk? 50-ig? 100-ig? - teszem fel végső, nagy kérdésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék