36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 27. 00:00 | Link

Licc-lucc. *-*

Ha valaki azzal jönne neki, hogy biztosan rosszul érzi magát amiatt, hogy a nővére itt hagyta, akkor valószínűleg mosolyogva elhessegetné ezeket a szavakat és tovább bohóckodna. Pedig mélyen még mindig ott van benne az a tüske, hogy elhagyták, megint, de most legalább nem végérvényesen. Legalábbis reméli, hogy egészben kapja vissza a nagy testvérét, nem akar még egy nőt elveszíteni maga mellől. Az első se volt jó...
- Kár. Pedig repülhetnék te hátadon - állapítja meg szélesen mosolyogva a dolgot, és már meg is jelent a lelki szemei előtt a kép, ahogyan éppen Lucával nyargalásznak a tejútrendszerek között az égbolton. Kicsit hajmeresztő képzelgései vannak a lánykának.
- Már repültem kétszer - vigyorogja nagyon, és a mutató- és középső ujjaival demonstrálja is a számadatot. Marhára büszke ám magára, hogy nem zúzta még magát ripityára össze, de kiindulva a csalási szokásokból, úgyse fogja megúszni minimum ficamok és durvább horzsolások nélkül a leckéket.
Bólogat, mosolyog, vakarózik, ilyen sorrendben. Szemeiben ott csücsül a remény az iránt, hogy Luca nemsokára azt mondja, hogy rendben, vállalja a kiképzését és el is kezdhet tanulni.
- Persze - bólogat hevesen. Akármit bevállal, még kígyókat és pókokat is, csak hogy tanítvánnyá fogadják - mondjuk azoktól nem fél. Bár ha fel akarnák erőszakolni a trapézra, akkor meggondolná kétszer is a döntését. Még szerencse, hogy senkinek nem beszélt még a múltja ezen szegletéről. Beleértve ebbe a nővérét és a többi, vele lakó személyt is. Várakozva pislog Luca irányába, alig várja, hogy túlessenek a szabályokon, és nekikezdjenek a tanulásnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 29. 16:40 | Link



Bólogatok, bár azért tudom magamról, hogy igazán jó terelőként voltam és vagyok még mindig. Sosem hagynám abba a gyakorlást, pedig nem leszek már válogatott sehol. Amióta kispadra kerültem, nem szálltam fel csapatban, és talán jobb is volt így mindenkinek, mert eléggé - hogy is mondjam - agresszív tudok lenni, ha már van rá lehetőség.
- Angolul sincs különösen hétköznapi nevük - jegyzem meg, ha már a megnevezések furcsaságánál tartunk. Mi a fenét hívnak úgy, hogy snitch meg bludger, meg még fene tudja, hogyan. Nekem éppen olyan röhejes ez, mint amennyire neki a magyar megnevezések lehetnek.
- Nekem jó - vonom meg a vállam, maradjon a cikesz, aztán olyan gyorsan engedi ki a gurkót, hogy alig bírom utolérni. Csak tudnám, hová rohan ennyire? Mintha elszaladna a pálya, ha ő most azon nyomban nem emelkedik a levegőbe a kvaffal együtt. Nem értem ezt az embert, de ám legyen, sietve indulok utána és hamarosan már örülhet is egy mögötte száguldó gurkónak. Bármennyire is élvezem csapkodni a vasgolyókat, azért egy kicsit remélem, hogy mégsem fogja telibe találni, mert ha nekem kell becipelni a gyengélkedőre, nem biztos, hogy jó vége lesz. Nem akarok már az első napjaimban bajba kerülni, hogy esetleg kitiltsanak a pályáról. A hátam közepére hiányzik. Azon vagyok, hogy utolérjem, aztán lelassítok, mert nem győzöm tátani a szám, hogy Mark mennyire merész. Meg se fordul a fejében, hogy ha tönkre vágja azt a szerencsétlen seprűt egy ilyen hadművelettel, akkor lezuhan. Jó pár méterre vagyunk a földtől, aligha lenne kellemes a találkozás a talajjal. Akkora ereje nincs annak a pofonnak, mint az ütőnek a kezemben. Ha nem lenne olyan okos, hogy pontatlan ütés esetén is célpontot talál magának, nem biztos, hogy el is érne engem, pedig biztos, hogy nekem volt szánva, más elvégre nincs a pályán. Lendületesen tovább pofozom egyelőre ellenkező irányba, amíg megbizonyosodom róla, hogy Mark nem fog lezuhanni. Az előbb rángatott a seprűje.
- TE NORMÁLIS VAGY? SZEDD ÖSSZE A MÁSIK ÜTŐT, VAGY NINCS GURKÓ - kiabálom oda neki, elvégre ebben a magasságban a szelet is rászámítva aligha hallana bármit is normál hangnemben. Még egy utolsó pillantást vetek rá, remélem, hogy felfogta, mit mondtam, aztán már indulok is a pálya másik vége felé levadászni a gurkót. Ha nem megy le az ütőért, tényleg leviszem a gurkót és itt hagyom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. október 31. 15:51 | Link

Sárkányfiú;;


Levenni a lábáról? Lucát? Jelenleg, ha csak nem kapják fel szó szerint és rohannak el vele, merő képtelenségnek tűnik. Lényegében amiatt, amik kavarognak benne, és azért, mert nem egyszerű ez. Az más kérdés, hogy fordított esetben, mikor rajta a világ szeme, pillanatok alatt képes agyonnyomni embereket, ismét bizonyította. Kimozdította a komfortzónájából Jeremyt, és ahogy látja, valamint érzi, nem csak fizikai, de érzelmi valójában is, bár nem impulzívan, inkább csak kíváncsiságilag. Persze félreértés ne essék, nem akart ő rajta, belőle, tőle érzelmi zsonglőrködést, csak ez eléggé erősen megcsapta őt, akaratán kívül is, ám a felszállás, és a gyakorló akciók, a Lucában tomboló adrenalinnal elnyomták ezt, egészen addig a percig, még el nem kezdett vele incselkedni.
- Igen, azt hiszem többet kapunk tőle, mint amit belefektetünk. Bár emberfüggő. Viszont elég zavaró, hogy az emberek nagy részét csak az elismertség, és nem feltétlenül az izgalom hajtja…
Kicsit lehangolónak is tartja mindezt, hiszen őt a játék élteti, előbb jön lázba az adrenalintól és az éles helyzetektől, mint az ezt követő pluszoktól. Szeret, imád és akar nyerni, de ha veszít is emelt fővel teszi, mert egy remek játékot így is nyert vele. Picit másként van beállva a sportokra talán, néha már túl fair játékos, néha meg a kiskapuk a csuklójában vannak.
A nagy elmélkedése közepette fel sem tűnt neki a köztük vészesen fogyó távolság, ám hátrapillantva biztos volt benne, hogy ez nem a gurkó műve, elég fura arckifejezést vágott a fiúra, hogy „te meg mi az istent akarsz velem?” tekintete, szinte fájt volna bárkinek. A felkiáltásra pedig némi egyensúly zavarba került egyébként is, így a rántásra azonnal sikerült járgányától elválnia, és ismét a földön kikötnie Jeremyvel. Remek. Most komolyan… ennyire csábító volt az az esés, hogy feltétlen meg szeretné ismételtetni? Mondjuk eleve az, hogy leszedték őt a seprűről, felkapcsolta benne a vészvillogót és morogni kezdett.
- Te, figyelj… soha_ne_rángass_le_a_seprűről, rendben?
Próbált határozott és ijesztő lenni, bár nem mosolyodott el, a hangja közel sem haragról árulkodott, sajnálatos módon ez még nem olyan nagydolog, hogy világi dühöt érezzen, bár , aki egy nézéssel is kihozza belőle… érdekes. A fiú nevetésére figyelve érezte, a szó legszorosabb értelmezésében, hogy ez így nem az igazi. Valami olyan furcsa benne, nem volt számára ismerős a dolog, de felé fordulva, kérdő tekintettel nézett rá és próbált rájönni.
- Valami nem oké veled… érzem, ahogy érzed…
Jó, ez picit több infó volt, mint amit közölnie kellett volna, így inkább zavarba jött tekintetét az égre emelte, és hátán elterült a fűben. Kifújta a levegőt, aztán lehunyta a szemét, és mint a villám, témaváltásba kezdett. Talán figyelmen kívül tudja hagyni a fiú az előzőjét így.
- Ugye jól gondolom, hogy szeretnél beilleszkedni, szóval meg fogsz jelenni a Halloweeni bálon? Igazából, van egy lány, akinek még nincs párja… mit gondolsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. november 1. 16:34 | Link

Viktor

Szavaira már csak bólogattam. Igaza van, hiszen mind a két nyelven másképp mondjuk a kifejezéseket, és nyilvánvaló, hogy egy olyan nyelven fura az embernek, amit nem igazán beszél. Mindenesetre ezzel már nem kell foglalkozni, hiszen felszálltunk, és játszani kezdtük. Az eljövetelem óta ez az első alkalom, hogy seprűt ragadtam, és ismét a levegőbe emelkedtem. A gurkót ugyan visszapofoztam, és fordultam a másik karikák irányába, így tökéletesen láttam, hogy Viktor nem felém, hanem az ellenkező irányba üti a golyóbist. Meglepődve pislogtam, de hamarosan jött is a magyarázat. Ohh, hát igen… nem ismeri még a módszereimet, meg a képességeimet sem, így jogosan félt. A seprű viszont tényleg megsínylette a dolgot, mert lassan kezd vacakolni az irányítása, de ezt egy pillanatig se hagyom kimutatni. Szemeimet forgatva dobtam fel a magasba a kvaffot, hisz ameddig az csigalassúsággal zuhan, addig lementem a másik ütőért. Szívesen odakiabálnám a srácnak, hogy miért ennyire móka elrontó, de azt hiszem azzal csak felhúznám, aztán meg itt hagyna egyedül. De most vissza a párharchoz, mert közben felnyaláboltam a zuhanó vörös bőrt is, így ismét célba tudom venni a karikákat. Bal kezemmel szorítom magamhoz, még a jobban az ütőt, és a seprű nyelét fogom. Gondtalanul száguldok tovább, újabb gólt hajítva, de most nem mentem a kvaffért. Befékeztem, megfordultam és a büntetővonalig kirepültem. Ha Viktort rám figyelt, meglengettem párszor az ütőmet, sugallva neki, hogy most már csak a vasat ütögessük egymásnak. Ha benne volt, olyan három méterrel a föld fölött kerestem biztos helyet, hiszen nem tudom, hogy milyen erős tud lenni. No, nem mintha nem tudnám visszapofozni, de ha zuhanok, inkább alacsonyabbról, mint huszonöt méterről.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 6. 00:19 | Link



Egy kívülálló számára igazán szórakoztató lenne végignézni a műsort, amit éppen produkálunk, azt hiszem. Szerencsére valahogyan csak sikerül megértenünk egymást, a levegőben meg már nagyjából úgyis mindegy, ki milyen nyelvet beszél, vagy nem beszél, mert repülni kell tudni. Okoska azonban nem bír magával, amitől elég hamar felmérgelődöm, elvégre ki a fenének hiányzik, hogy már első alkalommal kitiltassa magát a pályáról mások ostobasága miatt. Egyszer elég volt, hogy nem játszhattam a túlzottan agresszív játékom miatt, másodszorra nem fogom elérni, hogy még csak ne is gyakorolhassak. Erre Mark itt megpróbál szuperhőst játszani és már rángat is a seprűje. Csoda, hogy nem sérült meg jobban szerencsétlen járgány, ő meg levegőben van. A lehető leghamarabb üvöltök rá, mert én aztán nem fogom nézni, ahogy földhöz csapódik, aztán meg még netán a gyengélkedőre is cipeljem be. Velem nem fog szórakozni, vagy elmegy ütőért, vagy leszállok a gurkóval együtt. Még jó, hogy ért a szóból, és összeszedi az ütőt, és visszaemelkedik a levegőbe. Az, hogy csak ütögessük a gurkót... ez még edzésen bemelegítésnek is túl egyszerű lenne, úgyhogy felé irányítom nagy lendülettel a vasat, és aztán én is elindulok, megszerezni közben a kvaffot, ez már valamivel érdekesebbnek ígérkezik, már ha megpróbálja visszaszerezni tőlem, akkor is, ha szerintem a kvaff a legunalmasabb labda a kviddicsben, ami csak létezik. Fogalmam sincs, hogy nem tudtak annak is kitalálni a játék története során valami kis csavart, azon túl, hogy bűbájjal lassítják a zuhanását, mert hát ettől csak nem érdekesebb egy szikrányit se. Élettelen, pirosra pingált bőr, amiért hat hajtó verseng, és kész. Dögunalom. A gurkó legalább bőven kihívás, mert egy kicsit önállóbb, és nem egyszer múlik nagyon kevésen most is, hogy éppen csak sikerül időben elkapnom, mielőtt nekem csapódna. Végül aztán csak leszállunk, amikor már beleununk, mert több játékossal érdekesebb azért, mint ketten pattogni a pályán folyamatosan posztot váltani terelőből hajtóba, hajtóból terelőbe, annak függvényében, kinél melyik labda is van éppen.
- Kösz a társaságot - mondom kifulladva még, miután földet értem, majd összepakolom a labdákat, és a seprűmet a vállamra vetve megindulok az öltöző felé, elvégre csak el kell pakolnom, itt nem hagyhatom a pálya közepén a ládát, hogy majd csak elviszi valaki, mert mára az edzésnek vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. november 9. 15:58 | Link

Kiva.rar
2014. október, egy délután


Valahol a döbbenet és a mély csodálat között leragadt az elméje. Picit érzékeli, milyen lehet, mikor ő tett hasonló letámadó mozdulatokat korábban, aztán a lány csak 14 éves..ő meg, mindegy, erről lapozzunk. Lényegesebb, hogy le kell magáról vakarnia, ha érdemi munkát, vagyis egyelőre párbeszédet akarnak folytatni.
- Azt hiszem ezt a részét ugorjuk át a dolognak, inkább a nővéred Griffje lenne ilyenre alkalmas...
El tudja képzelni, ahogy Renée fogja magát, elköti Kiva állatkáját, felpattan a hátára, és elindul a végtelenbe és tovább! Igazán hátborzongató kép lehet ez szegény Griff számára. Állatbarátként tudja őket sajnálni, ha félőrültek kezébe kerülnek, és bármennyire cukimuki a kicsi Faraday, egyszerűen az a hajszál, ami az őrültet elválasztja a zsenitől, nála előbbi felé görbül, erőteljesen.
- Kettő...hát, több mint a semmi. Milyen volt? Élvezted? Kényelmes vagy kényelmetlen érzés? Mennyire féltél?
Jó lenne tudni, milyen volt, ebből azért le tudná szűrni miért is keresték meg, mi az, amin csiszolni kéne, vagy alapjaiban felépíteni. Nem egy építész, de amit muszáj, azt muszáj. Leginkább attól tart most, hogy nagyobb az elvárás felé, mint amire képes. Oké, vallja ő, hogy bárki képes szinte bármire, ha akarja, de csúnya volna, ha nem tudná komolyabban előhozni ezt a kislányból és csalódást okozna. Fél percre el is mereng ezen, de aztán csak döntésre jut, a beleegyező bólogatással meg neki is kezd a szabályzat formálásának.
- Az első... A seprűn és a seprűvel nincs eszetlenkedés, amit mondok, azt csináljuk vele. - még fel is emeli a mutatóujját, majd ahogy számol tovább, megjelenik mellette a többi is. - A második... Ha valami nem sikerül, újra próbáljuk, nem akarom hallani, hogy "feladod", vagy "nekem ez nem megy".
Kis szünetet tart, remélve, hogy megérti, mire akar ezekkel kilyukadni Luca. Mindkettejüknek könnyebb lesz, ha képben vannak azzal, mit vár a másik. Luca már kapizsgálja, de most Renée is kap egy kis ízelítőt.
- A harmadik... A fölös energiát fektesd a tanulásba, ne azon extrémsportba, amivel az infarktust hozod az emberre.
Megforgatja a szemeit, majd összefont karokkal néz a majdnem vele egy magas lányra. Lemondó sóhaj, majd széttárja a karjait is mellé.
- A negyedik annyi lenne, hogy még egy hasonló bejelentkezés és nincs több közös repülés!
Komolyan is gondolta, amit mondott, így már nem volt más hátra, mint, hogy vigyorogva fogjon egy seprűt, amit Renée kezébe nyomott, majd a sajátjával már fel is szállt, olyan két méter magasból szólt le hozzá, jó hangosan.
- Na mutass valamit!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. december 31. 13:46 | Link

Törpeunikornis

Zárás...
Jó volt, szép volt, hosszú volt XD


- Hát... Vannak ilyenek, nem lehet mint mondani rá. De amíg nem élvezi ember a játékot,, addig nem tud száz százalékosan működni a pályán. - próbálta osztani a lány véleményét, holott ő csak azért csinálja, hogy ismerjék, és legyen valami pozitív tette is.
Száguldottak, Jeremy füle mellett süvített a szél, és valami teljesen indokolatlan ötlettől vezérelve áthúzta a lányt maga mögé. Meglepően pöttöm, és könnyű volt a lány, gond nélkül átemelte a lányt. A landolás sokkal kellemesebb volt, mint az előbbi, amikor rá érkezett. A háta, és a feneke kissé fáj, a fején is, mintha egy pukli nőtt volna, a hideg kemény föld alaposan szétszedte. De miért is nyavalyogna Lucának, férfiből van, kibírja. Meg hát a Jeremy élmény kimondása után eléggé furcsának tűnt volna. beszívta a hűvös őszi avar illatát, oldalra fordult, és a pázsit zöldjén keresztül a lányra vigyorgott.... Ő viszont nem volt olyan jó kedvében. Valamiért megijedt a törpeunikornis tekintetétől, mintha lenn mitől félnie, ha ő mérges....De ez persze egy megérzés volt csupán, csak egy-két hónappal később jön rá, hogy nagyon is igaza volt. De csak szép sorban haladjunk mindennel, éppen morogva fenyegette Jeremyt.
- Jól van jól van, nyugalom, úgy nézel ki most, mint egy walesi zöld, akinek elvették a bárányát. - esetlenül fordította le az angol mondást, így talán nincs is olyan hatása, de egy próbát megért. Ezért még nevetett egy rövidet, majd elkezdett feltápászkodni. Félig még a földön volt, amikor megállt benne az ütő.
- Tessék? - A lány érezné amit érez? Elég abszurdnak hatott a dolog, de ez van, legalábbis ez jött le a mondatból. - Szívesen elmegyek, de erről majd máskor beszéljünk jó? Valamikor később találkozhatnánk. - kacsintott rá, hátat fordított, és intett neki. Na, így kell angolosan távozni. Nem igazán lett volna ereje újra seprűre szállni, eléggé gyorsan jött ez az egész. Lucát meg hagyni kellett gyakorolni. szóval csak remélni tudta, hogy jó véleménnyel van róla a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. január 5. 02:57 | Link

Licc-lucc. *___*

Kivának van griffje? Mégis mióta? És neki miért nem szólt róla? Órákig el tudna nyafogni a témáról Lucának, hogy milyen csúnya dolog ilyeneket eltitkolni a másik elől (nem mintha ő nem titkolná, hogy fél szemére vak), és hogy mégis mennyire meg szeretné simogatni az állatot és dögönyözni egész nap és egész éjjel. De valahogy van annyi önuralma, hogy mindez ne szakadjon ki belőle, és ne kelljen szegény Navinésnek elviselnie a kis önzőségeit.
- Nagyon jóóóóóóó! - harsan fel torkából a szó egészen hosszan. - Nem félek magas helyeken - jelenti ki eléggé magabiztosan a dolgot Lucának, hozzá jó széles mosoly ül ki az arcára. Na, a magasság az a tényező a repülésben, ami aztán abszolút nem aggasztja a kislányt. Jobban aggódik a Marki bácsi által mutatott vasgolyóbisok miatt. Ha lehet, ő mindenképpen azokat szeretné ütögetni, hogy véletlenül se legyen védtelen velük szemben.
Minden egyes kitételi pontnál bőszen bólogat Lucának, némelyikhez halkan hozzáböki, hogy jó. Azért kicsit sajnálja, hogy nem ismételheti meg többé a mai igencsak frappáns kis beugróját, de sebaj. Hátha ez csak az edzésekre vonatkozott. Hátha ettől még stikában, mikor meglátja a lányt a folyosón, akkor rávetheti még magát. Reménykedik.
Kis híján szájon csókolja Lucát, mikor a végére ér a kitételeinek, de végül csak két puszit nyom az arca két felére. Hiába, az argentinok meglehetősen közvetlenek, na. Elkapja a feléje hajított seprűt, kicsit méregeti, majd megállapítja, hogy órán is valami ilyenen ült, majd Luca után indul. Fél kézzel a seprűbe kapaszkodva. Ajaj, ez így nem lesz jó. 2 méter magasan függ egy jószágon, amit egyelőre alig tud kezelni - a mellékelt ábra is tökéletesen mutatja. Szerencsére kevés dolog van, ami beparáztatja Tökit (trapéz, Manda néni, Adri rosszkedvű - ilyen sorrendben), így inkább csak elereszti a járművet, hogy huppanhasson a pázsiton. Lefelé jövet a gravitáció nemes hatásának köszönhetően repülőeszköze telibe kupán találja a kislányt, de nem igazán zavartatja magát. Inkább gyorsan ráteszi a hátsó felét, mielőtt megint felreppennek indokolatlanul, félkézzel kapaszkodva. Most sikerül a felszállás, és még a járgányon is van. Szóval akkor megmutatja mit tud. Először szembe helyezkedik Lucával, majd felfelé emelkedik kicsit, aztán lefelé süllyed, megint szemmagasságba. Előre indul némileg (igen, némileg majdnem Luca gyomrában köt ki a seprű nyele), visszatolat a helyére. Finoman balra reppen, majd vissza jobb oldalra. Hát, ennyit tudunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. január 13. 02:16 | Link

Kiva.rar
2014. október, egy délután


Csak semmi pánik, a tanításba még nem haltak bele, ugye? Jó, nem arról híres Luca, hogy visszariadna bármitől, főleg ami kviddics, viszont töri a fejét, hogy is lenne ez jó. Nem egészen hisz a döntésében, mert ebből még nagy katasztrófák is kisülhetnek, de ki ő, hogy letörje egy ember lelkesedését, aki láthatóan és érezhetően is oda meg vissza van már a dolog gondolatától is.
- Ennek örülök, de azért vigyázz magadra...főleg.
Adja ki utasításként és ezzel a végszóval, meg a fogadott két puszival ő is felemelkedik, hogy lássa mit művel a kislány odafent. Furcsa volt ezt mondani a nála 3-4 évvel fiatalabb lányra, aki majdhogynem túlnőtte már. Szomorú és kegyetlen tréfája ez a természetnek, de biztos célja van ezzel. Azonban a mostani helyzetben a fontosságot az élvezi, hogy Renée mit produkál. Nézi -és majdnem szenvedi is- a szerencsétlenkedést, közbelépne, de valahogy úgy érzi, hogy jobban jár, ha csak hátrál kicsit, aztán ha abbahagyja a dolgokat, akkor tud vele mit kezdeni. Figyeli a technikát... ami nincs, a mozdulatot, a helyezkedést, mit tud tanácsolni majd neki, legtöbbször csak nagyokat grimaszol, vagy összevonja a szemöldökét. Szerencsére azonban túlélik, mindketten a próbarepülést, aztán egy mosollyal tekint a lányka felé.
- Ühm. Én is így kezdtem... nem baj, a lényeg, hogy nem sírsz ha leesel, ezzel már tudunk mit kezdeni.
Képzeli mennyire bizalomgerjesztő az, amit elmondott, de az őszinteség fontos lehet még. Ugyanis nem lehet szépen körbenyalogatni a tényeket. Ez a sport ezzel jár. Kék és zöld foltok, esések, ütközések, puffanások, galibák. Magával rántja az embert az adrenalin, és átmenetileg nem érzékeli ezeket, de utólag minden ott lesz. Bár még messze nincsen kész a kislány, ami jó is, hiszen formálható, legalább reménysugár van benne.
- Na, egyezzünk meg abban, hogy... szerda és vasárnap kivételével tartok edzéseket, így azon a két napon tudok veled jönni gyakorolni, ha neked is jó. - Kezd bele még közelebb reppen a lányhoz. - Ma csak figyeljünk rá, hogy menjen két kézzel fogva és egy kézzel fogva is biztosan az irányítás, mondjuk előre meg hátra, aztán megnézzük a fordulást és az oldalirányú mozgást.
Néz rá, készen áll-e, aztán ha igen, először normál tempóban, lekövethetően mutatja be, hogyan tud gyorsítva, fixen haladni előre, hátra, és a fordulást. A többivel kivár még követi őt a kis Faraday, és ha ezekkel haladtak, már könnyebb lesz később.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 14. 12:03 | Link

Kámea

Egyre jobban érdekel a kviddics. Már egyszer volt egy repüléstan órám, azon megtanultam, hogy kell felszállni a seprűvel. Tök érdekes, meg minden. Egy felsőbb éves barátomnak már szóltam, hogy ha menni fog, akkor majd akarok játszani a házam, a Rellon kviddics-csapatában. Nagyon jó lenne. Bárcsak már most tudnék tökéletesen repülni.
A gólyalakban lévő ágyamon ülök és ezen tanakodok. Igen, ez az ágy. Minden "felfedező-hadjáratom" innen kezdődött. Onnan, hogy unatkoztam. Tehát én most is unatkozok, én mindig unatkozok. De ha már a kviddics jár a fejemben, akkor gondolom meglátogatom a kviddicsarénát. Múltkor már voltam ott egy meccsen, tehát már láttam, hogy kell azt játszani, s még az utat is tudom arra fele.
Így tehát nincs más dolgom, minthogy keressek valami jó, meleg, kényelmes ruhát. Lassacskán meg is találom egy egy hosszú farmernadrág és egy pulóver személyében. Kabát nem kell. Minek az? Utálom.
A szép napsütésre mindenki azt hinné, hogy jó, nyárias meleg van itt. Ha ezen múlna, akkor mindenki tévedne. A rég leesett hó fagy után már jéggé változott. A nap süt, de meleget nem bocsájt.
-Legalább egy sálat hozhattam volna.-mondom magamban.
Végül is tökre mindegy már. Lusta vagyok, így hiába határoznám el magam, hogy visszamenjek, a lábaim akkor se vinnének fel.
Lassú, nyugodt séta után végre elértem az arénát. Szép volt, pont olyan, amilyen a múlt vasárnap a meccsen. Besétáltam a fűre. Vajon ez megengedett? Nagyon nem érdekel, de felmerült bennem a kérdés. Teszek én a szabályokra!
Belegondoltam, hogy milyen jó lenne, ha most lenne nálam egy seprű, amivel most nyugodtan, bátran tudnám gyakorolni a repülést. De szuper lenne!
Elkezdtem körbe sétálni a füvön, s elgondolkodtam rajta, hogy milyen jó lesz majd egyszer itt repülni néhány méterrel fölöttem a Rellon csapatának talárjában, megküzdeni a többi játékossal. Egyszer remélem eljön ez a pillanat.
Érdekes, pár napja még hazafele akartam szökni, de mégis itt tartott valami, de nem tudom, hogy mi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. január 26. 09:14 | Link

Havas Wink


A meccs még élénken él emlékezetében, de már túltette magát a veszteségen. Az viszont biztos, hogy a következőbe ennél is többet fog beleadni, hiszen a rellon ellen fognak játszani, nem is olyan sokára!
Mivel a meccsen volt egy félig sikerült taktikája, elhatározta, hogy tovább fejleszti az ötletet, legalább azt a részét, hogy még könnyebben tudja megülni a seprűt, anélkül, hogy esés lenne belőle. Nem akar úgy járni, mint Dasha. Szerencsére nem lesz semmi maradandó sérülése, de nem is akarja megtapasztalni az ilyenfajta lehetőségeket.
Az idő még mindig igen hideg, ő pedig természetesen, csak hogy tartsa e szép szokását, az iskolában hagyta a kesztyűjét. Teljesen feleslegesnek éri, hogy egyáltalán van ilyen ruhadarabja!
Ahogy halad a pálya felé, rugózik egy párat lépés közben, hogy megtartsa a bentről hozott meleget. Jobb keze azonban nagyon fázik, hiszen a becsomagolt seprű nyelére vannak kulcsolva ujjai. Ilyenkor senki nem szokott a pályán lenni, tehát van ideje gyakorolni egy kicsit önállóan.
Mikor azonban ténylegesen belép az aréna területére, megtorpan. Csodálkozva néz a fiúra, aki csak úgy álldogál, zsebre dugott kézzel.
Meán vörös kabát van sötét farmerrel és fekete bakanccsal, hogy minél könnyeben tudjon mozogni majd a levegőben.
- Heló, talán keresel valamit?
Tesz pár lépést beljebb, a fiú felé. Csak annyit tud róla így, hogy rellonos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 8. 17:17 | Link

A Catzés


Pontosan a százhuszonnyolc próbálkozás. Már százhuszonkilenc. Az eredmény? Teljes kudarc. Gergő idegállapota pedig... kielégítő. Tudja, hogy neki is és Catnek is szüksége van fejlődésre, mind erőben, mind pontosságban, mind gyorsaságban. Így a feladatnak egyszerűnek kéne lennie, bár valószínűleg csak Gergő szemszögéből az. Az egyik terelőcsoda a félpályáról próbálja beütni a gurkót az egyik karikába, a másik pedig repül utána és a karikák után meg kell állítania. Cserélgetnek pár próbálkozás után, hogy mindent megfelelően tudjanak gyakorolni.
De valahogy Catnek egyik sem megy igazán. Gergő pedig rezzenéstelen arccal nézi, ahogy a következő ütés sem megy át a karikán. Odarepül a lányka mellé, hozza az egyik vasgolyót is magával, gyakorló gurkó, nem kell tőle félni.
- Megmutatom még egyszer. - Közli egyszerűen, könnyedén. Ahogy a gurkó előtte van, beáll megfelelő helyzetbe. Megszorítja ütőjét, egy alsó oldalsó ütéssel küldi meg a vasgolyót a legalsó karika felé. Figyel arra, hogy ne lendüljön túl a karja, próbálja minél jobban koordinálni az ütését a karika felé. Elkapja kicsit a szélét, de befelé pattan, a másik oldalra.
- Megyek érte, visszaadom és te jössz. - Közli ismét, de mielőtt még elindulna utána jelentőségteljes pillantást vet Catre. - Nem adod fel, amíg nem lesz meg. - Nem kérdés, nem kérés, egyszerű, száraz kijelentés. Mintha csak azt mondaná, kék az ég. Lehet, hogy a lányka fáradt, ezért csinálja egyre kevésbé jól, de akkor sem engedheti, hogy így gondolkozzon: ha elfáradt, ha nem megy, akkor mindegy, feladja. Nem, pontosan annyiszor fog még felállni és gyakorolni, amíg bírja. Gergő végig rajta tartja a szemét, nem szeretné, ha annyira rosszul lenne. Csak egy kicsit, hogy szokja a szenvedést. Meccsen is lehet rosszul az ember terelője, na ugye?
- Gyerünk! - Mondja, amint visszapasszolja a gurkót Catnek, a lánynak van ideje helyezkedni és elgondolni, mit, hogyan fog csinálni, hogy végre betaláljon az egyik karikába tökéletesen.
Utoljára módosította:Bakonyi Gergely, 2015. február 8. 17:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. február 8. 22:49 | Link

Gergő tűréshatárának tesztelése



Gergővel, a terelőpajtimmal megdumcsiztuk, hogy igazán ránk férne egy kis gyakorlás, így aztán a napot a kviddicspályán kezdtem. Lelkesen, vidáman, nagyratörő álmokkal és világmegváltó tervekkel érkeztem, de nem kellett hozzá sok idő, hogy ezeket kivágjam a kukába.
Hiába próbáltam előtte vagy kétszázszor megcsinálni a feladatot, kétszázegyedszerre sem jártam sikerrel. Már szabályosan dühöngtem, éhes voltam, fáradt voltam, és nagyon, de tényleg nagyon kellett pisilni.
- Nekem ez nem megy. – Nézek szomorúan Gergőre. Ő csak rezzenéstelen arccal bámul vissza rám, ahogy már órák óta, majd megmutatja a feladatot. Megint. Ezerszer lepörgettem szemeim előtt, hogy mit kéne csinálnom, gondolatban marha jól ment, képzeletben már rég unikornisok hátán lovagoltunk Gergővel a cukorkaboltba. De sajnos vissza kellett térnem a csúf, rideg a valóságba, ahol még mindig ugyanolyan béna voltam, mint kétszázegy próbálkozással ezelőtt. A feladat az lett volna, hogy félpályáról beüssem a gurkót valamelyik (bármelyik!) köröcskébe, Gergő pedig utána repüljön.
- Oki – Feleltem, s lélekben felkészültem az újabb ütésre. – De nem ám! Ha kell, itt éjszakázom! – Válaszoltam a kijelentésére. Az, hogy nem kérdezte, hanem állította, visszahozta a küzdeni akarásomat. Nem hisztiztem, nem nyafogtam, egyrészt azért, mert bár a fiú nem mutatta semmi jelét, én mégis kicsit féltem attól, hogy megun és itt hagy, másrészt pedig ezt a kviddics dolgot tényleg jól akartam csinálni. A gurkóért ment, aztán odadobta nekem. Újra felmértem a távolságot, erősen koncentráltam, helyezkedtem jobbra meg balra, igyekezvén a lehető legjobb szöget megtalálni. Mikor úgy éreztem, ez megtörtént, magam elé dobtam a gurkót, és ütős karomat hirtelen hátralendítve belesóztam egy jó nagyot a vasba. A csúnyaság csak repült és repült, bennem pedig feltámadt a remény, hogy mégsem vagyok olyan béna, mint amilyennek látszottam az előző ütések után. Azonban ahelyett, hogy átment volna a karikán, csupán csak súrolta a szélét, majd a karika jobb oldalán, kicsit előrefelé (felénk) kipattant. Én ekkorra már kész voltam, agyamat elöntötte a düh, vérszemet kaptam, Gergővel mit sem törődve a gurkó után vetettem magam. Ráhasaltam a seprűre, s ahogy egyre közelebb és közelebb értem a gurihoz baloldalról, megint ütésre lendítettem a karomat, minden csepp erőmet beleadva belesóztam, ami a csövön kifért. A fülem hangos zúgása és szívem eszeveszett dübörgése mellett mintha valami reccsenő hangot hallottam volna, de nem nagyon érdekelt, tudomást sem vettem róla, csak néztem, ahogy a vasgolyó a karikák felé száll, végül pedig átmegy az egyiken. Ez a látvány akkora örömmel töltött el, hogy ujjongani, sipítozni kezdtem, (mintha csak az Olimpiát nyertem volna meg) és idétlen kis táncot lejtettem (már amennyire ez egy seprűn ülve lehetséges). Miután kitomboltam magam, hátranéztem Gergőre. Úgy tippeltem, erre a kis jelenetre lehullt a tökéletesen érzelemmentes arckifejezése, s ha így volt, igyekeztem elkapni, milyen fejet vághat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. február 11. 22:19 | Link

KICSI A RAKÁS
Navine csapat
Navine-Rellon meccs után

A meccsnek vége. Már nem is jár azon az esze, már nem gondolkodik. Nem tudja, mit csinálhatna még, hiszen Luca elkapta a cikeszt. Ő fáradt, nagyon fáradt, és még csak szidni sem tudja magát, amiért jobban is végezhette volna a dolgát. Hiszen a lány keze biztosan megsérült a végjátékban, de már nem tudott segíteni rajta. Igazából úgy érzi, már alig ül a seprűjén. Ahogy Ákos hangja átszeli a levegőt, belefúj a sípjába, kissé összerezzen, kiesik az ütője a kezéből. Ó, jó az, majd összeszedi később.
Kell mindkét keze, hogy kormányozza a seprűjét. Lassú, csigatempóban indul meg előre, hiszen még a karikák környékén van, folyamatosan ereszkedik kicsit. Néha meg-megimbolyog, és a maradék lelki ereje tartja a seprűn. Folyamatosan nézeget lefelé, a zöld pázsitot figyeli, mikor lesz már elég közel. Még közelebb, még közelebb, és egyre hívogatóbb, biztosan finom, puha.
De aztán nevetés hangjára emeli fel tekintetét, Ádám fut felé, amikor már igencsak közel van a talajhoz. Az eridonos srác valószínűleg sokkal lelkesebb a győzelem iránt, mint Gergő, de ez már részletkérdés. Főhősünk ugyanis megadja magát, egyszerűen ledől a seprűjéről, azt szabadon engedi, hadd menjen tovább. Ő pedig puffan a földön, kiereszti a tüdőjéből a levegőt. De sajnos a lendülete nem tudja olyan könnyedén elhagyni, így a földön gurulva folytatja útját. Hatásos kis tekegolyóként üti el és tarolja le Ádámot, majd forog vele tovább, amíg egyszercsak a hátára nem érkezik. Kitárja karjait, sóhajt egyet. Megérkezett, alatta a talaj, fejét támasztja a finom fű, mellette Ádi, és a navinések is lassan szállingóznak lefelé.
Ő pedig csak nézi az eget, bámulja, nemrég még odafent hasította, most pedig idelent fekszik a boldog tudattal, hogy senki nem sérült meg komolyan a meccsén. Még van mit fejlődniük, nagyon is, és fognak is, de még mennyire. Majd, amint kipihente magát, mert egyelőre még azt sem tudja, hogyan kel fel innen. Bár ha a sok egyszálbél kislány, és a férfiak összefognak, talán elbírják a nyolcvan kilóját, hogy visszatámogassák a szobájába. Taláááán. De ezen is ráér még aggódni. Most minden ráér. Inkább csak... fekszik és élvezi, ami van. Igazán, őszintén.


//Minden egyes szó engedélyezve Ádibádi által Cheesy//
Utoljára módosította:Bakonyi Gergely, 2015. február 11. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 19. 23:38 | Link

Licc-lucc. *-*

Nagyszerű, hogy végre túlestek a szabályok és kitételek egyeztetésén, és végre elkezdődhet az igazi móka. Renée-nek egyszerre egy játék és egy véresen komoly kihívás ez az egész. Bizonyítani akar, főképp önmagának, hogy nem lett semmivel sem nyuszibb, mióta volt a balesete, hogy még mindig ugyanolyan bátor és merész kiscsaj, mint amilyen régen volt. Teljesen felesleges hősködésnek tűnhet az egész a külső szemlélődő számára, neki viszont fontos a saját én-képének megtartásához, hogy ne féljen semmitől, és mindenbe bele merjen vágni, amibe csak szeretne.
Érzi, és valahogy nem szándékosan, de azért a tudtára is adják, hogy eléggé tré volt a műsor, és hogy van még mit javulni és hova fejlődni. Nem baj, sírni tényleg nem fog, maximum akkor, ha eltörte valamelyik kissé jelentősebb csontját (pl felkar-, orsó-, szárkapocs- vagy combcsont), de talán még egy egyszerű orrtörésnél simán a levegőben maradna és játszana tovább. Nem az a síró-picsogó kiscsaj. Az, hogy néha a heves érzelmei miatt kiakad a mérője és elbőgi magát, az betudható a tinédzserkori labilitásnak. Vagy családi örökségnek.
- Okéé - közli beleegyező nyilatkozatát valami ótvar spanyol-angol-magyar akcentuskeverékkel, és minden figyelmét Lucára irányítja. Nem tűnik kifejezetten nehéznek az, amit csinál, megpróbálja hát ő is a mozdulatokat. Elindul előre, felgyorsít, majd fékez (itt sikerül egy olyan satuféket nyomnia, ami miatt majdnem a seprű ülésre nem alkalmas végén köt ki), rükvercbe kapcsol, és a válla felett hátrapislogva kukkol, hogy ne csapja el Lucát, ha éppen arra repked. Jobbra fordulásnál sikerül annyira bedöntenie a seprűt, hogy majdnem teljesen fejre áll, de aztán megakadályozza a tragédiát és visszaszerzi elvesztett egyensúlyát. Balra valamivel könnyebben megy már a dolog, lassan ráérez majd, hogy mit milyen mértékben lehet csinálni úgy, hogy ne zúzza be a koponyáját - és lehetőleg másét se. Várakozva pislog Lucára, hogy mi lesz a következő harci feladat, vagy lesz-e egyáltalán, lehet, hogy ez a mai óra csak ilyen felmérésféle volt, hogy mennyit (nem) tud a repülésről a gyakorlatban, aztán majd legközelebb folytatják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 22. 21:55 | Link



Mit keresek késődélután a sportpálya szélén? Azzal kezdődött az egész, hogy láttam Gergőt repülni egy olyan fenetudja, milyen meccsen. Alig bírtam elhinni, hogy a bátyám egy seprűn lovagolva játszik valami baseball-utánzatot, de hát ha ő valamit érdekesnek talál, az biztos, hogy az is, én meg sok mindenről maradtam le, ideje mindezt bepótolni. Szóval igen, repülés. Az ötlet persze nem maradt a fejemben, sikerült szóvá tenni az ikrek előtt, akik aztán azonnal jöttek is a tökéletes megoldással, merthogy a hőn szeretett unokabátyjuk, vagy milyen ágon rokonuk a srác valami csapatban fogó. Bonyolult kapcsolati hálót vázoltak fel, de igazából a teljes családfát is lerajzolhatták volna, akkor se tudnám jobban, kicsoda ez a Nagy Bátor Đominic, mindössze annyival vagyok képben, hogy híresnek mondható. Életemben nem hallottam még róla, de bizonyára. Ádám kedvét ki akarná letörni azzal, hogy megkérdőjelezi, amit állít, Zsombor véleményével nem érteni egyet meg annyi, mintha a saját halálos ítéletemet írnám alá. Jobb volt hallgatni és bólogatni. Azt mondták amúgy is, hogy fogó, tud repülni, majd megtanít. Tegnap még egy papírfecnit is az orrom alá nyomott valamelyikük - képtelenségnek tartom őket megkülönböztetni, nem értem, Gergő hogy boldogul -, hogy ma ötkor legyek itt. Nem találtam rá okot, hogy ne jöjjek ki, legfeljebb hazamegyek, ha nem jön, vagy nem tetszik ez az egész. Tegnap óta azért átböngésztem egy könyvtárból kikölcsönzött kviddicstörténeti összefoglalót, mert mégse akarok különösebben hülyének tűnni, legalább tudjak valami keveset erről a sportról. Kényelmes, sportos öltözékben vonultam ki, mintha csak a megszokott reggeli kocogás lenne soron, helyette azonban itt ácsorgok és várom, hogy megérkezzen majdani repülésoktatóm, vagy hogy is lehet ezt nevezni. Nevetségesen hangzik egyébként, hogy létezik ilyen, elvégre ahonnan én jöttem, csak a madarak repülnek, de a saját két szememmel láttam Gergőt repülni, szóval van. Kezd az a gyanúm lenni, hogy ezen a helyen gyakorlatilag minden lehetséges, amire még csak álmomban sem gondoltam volna. Az órámra pillantva közben megállapítom, hogy éppen azt az időpontot mutatja, amelyikben optimális esetben mindkettőnknek érkezni illett volna, de addig is, amíg méltóztatik megérkezni Bátor - nincs az a pénz, amiért Đominic-nak hívnám, egyáltalán mi a lényege annak a plusz vonalkának a Đ-ben? -, úgy döntök futok legalább két kört bemelegítésnek.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2015. február 23. 09:40 | Link

Anna

Milyen lányt kell nekem tanítani? Milyen Bakonyi valakit, vagy kicsodát?
Első gondolataim kb ezek voltak, mikor az ikrek meséltek Annáról. Szép… az ember még vissza se tér az iskolába, de máris tanítania kell. Mi vagyok én: tanár bácsi? Hagyjuk már, erre van Markovits, nem!? Ehh, szóval nem a tanerőtől akart tanulni, az már más téma, de akkor miért kell rejtélyekben beszélnie annak a két kölyöknek? Néha kikészítenek vele, de nem baj. Legközelebb úgy kapják meg az ajándékukat, hogy az egész sulit be kell járniuk érte, csak figyeljék meg. Lényeg a lényeg, hogy belementem ebbe a kis játékba, így aztán öt óra előtt pár perccel már a megadott helyen voltam. Jobban mondva csak én tudtam, hogy ott vagyok, meg az, aki ismeri az animágus alakomat, merthogy tigrisként caplattam át a pályán, egy olyan helyre, ahonnan tökéletesen meg tudtam figyelni az alanyt. Mint egy fenevad, aki várja a zsákmány érkezését… és így is van, annyi különbséggel, hogy nem tervezem, hogy elharapom a lány torkát. Az kellene még csak, még a végén lesittelnek… ott még nem akarok tartani. Szóval, egy árnyékban bújtam meg, kényelmesen elnyúlva a gyepen, és figyeltem. Hamarosan elérkezett az öt óra, és ezt is csak onnan tudom, mert egy lány alakját vettem ki a távolból. Az öltözékéből ítélve, és ahogyan bizonytalan a pályán, könnyedén rájövök, hogy ő lesz az a Bakonyi, akit tanítanom kell. Szuper, akkor legyünk jó fejek, és nézzük meg, hogy mit is kezd azzal, ha némileg kések. Már ebből is megtudom, hogy komolyan gondolja-e az egészet, vagy az első öt perc várakozás után sarkon fordul, és lelép. Ha ez lesz, én biztos nem fogom megtanítani semmire, mert nem elég elhivatott hozzá. Viszont meglepetésemre tíz perc után is ott ácsorog, ahol eddig, vagyis csak ácsorgott, mert nekikezdett a bemelegítésnek. Tökéletes, már van egy jó pontja. Közben lustán keltem fel a fűről, előbb mellső vagy hátsó lábaimat is kinyújtottam, és lomhán caplattam be a pálya közepére, ügyelve arra, hogy ne vegyen még észre. Mikor odaértem, leültem, és tekintetemmel követtem a bemelegítését, várva, hogy mikor is szúrja ki azt, hogy egy tigris ül a pálya közepén. Most amolyan gurkó félét játszom, mert ha hamar kiszúr, az csak jót jelent, ha nem… hát a levegőben nem lesz köszönet érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 23. 12:40 | Link



Késik. Csodálatos, hogy vannak emberek, akik nem ismerik a pontos időt, de az ikrek unokabátyjáról van szó. Lesz, ami lesz, megvárom. Nem mintha ez bármit is jelentene, hogy az unokabátyjuk, csak éppen annyira ragaszkodtak ahhoz, hogy de ők megbeszélik vele és elintézik, mindent megoldanak, hogy nem akarom azzal letörni a kedvüket, hogy valaki mást keresek. Addig nem, amíg nem tudom, hogy egyáltalán hajlandó-e megjelenni mondjuk, és lehet-e vele normálisan beszélni, vagy netán fejébe szállt a siker. Kiderül, ha végre hajlandó megérkezni, addig viszont már csak azért is, hogy gyorsabban teljen az idő, futni kezdek a pálya körül bemelegítés gyanánt. Fogalmam sincs róla továbbra sem, hogy mitől sport a repülés, elvégre csak egy seprűn kell fent maradni, de mielőtt kiderülne, hogy igénybe veszi az összes létező izmot, és szívás, ha nem melegítek be, inkább megteszem. Futni még szeretek is egyébként, nem probléma. Nekivágok a köröknek. Igyekszem a légzésemre koncentrálni szép nyugodt tempóban kerülve meg a pályát egyszer, majd még egyszer, és még egyszer. A harmadik kör végén állok csak meg pár nyújtó mozdulatot végezni, és összekulcsolva ujjaimat fejem fölé emelem a két karom azzal a szándékkal, hogy mindjárt kinyújtózzak úgy becsületesen, amikor lefagyok. Félúton megállok a mozdulattal és hatalmas szemekkel értetlenül pislogok a pálya közepe felé. Az ott egy tigris? Jól látok? Az ott tényleg egy tigris. Te jóságos ég. Honnan szökött ez meg? Cirkusz van a közelben? Vagy állatkert? Még levegőt venni is alig merek, és kezdem azt hinni, hogy éppen nagyon nagy bajban vagyok. Lehet, hogy a srác azért nincs még itt, mert már felfalta, aztán meg én lehetek a desszert. Még egy egyszerű bagoly is képes összecsipkedni, annyira eszméletlenül jóban vagyok az állatokkal, egy tigris meg két harapásból eltüntet. Szép nagy példány, és még szépnek is szép, de a látványt csak akkor lennék képes élvezni, ha minimum egy sor rács lenne közöttünk, ami biztosítja, hogy nem tekint eledelnek. A szívem a torkomban dobog, ami rossz, mert az állatok állítólag érzik a félelmet. Cssss, már, a fenébe is. Lassan engedem le a karom magam mellé. El kellene tűnnöm innen, de van annak valami nem veszélyes módja? Ha én is tudnék olyat, mint egy-két varázsló, hogy csak gondol egyet, aztán egy pukkanás és köd előtte, köd utána, jó lenne, de nincs ekkora mázlim. Óvatosan teszek egy lépést hátra, megkockáztatva, hogy támad, de hátha mégsem, és igyekszem úgy tenni, mint aki nem fél, pedig ajj, dehogynem. Épp rettegek, de ezt neki nem kell tudni. Akármi is van odafent, valaki, ha én most ezt túlélem, eskü, hogy megpróbálok békét kötni a bátyámmal, a "meg akarok halni"-t nem úgy gondoltam, hogy most azonnal teljesítendő kívánság. Valaki? Senki? Lüke hullócsillagok.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. február 23. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. február 27. 18:17 | Link

PiciPacijaim <3
-én most beájulok, örüljetek helyettem is tovább <3


Még egy kicsi...még...még...Látlak már, enyém kell legyél, ugye enyém leszel? Én hiszek benned, te is tedd ezt! Könnyű zsákmány? Sosem! Élete legnagyobb csatáját vívja ellened az ember, nem győzhetsz kis aranyos, most birtokba veszlek!

Figyelme egyirányú és hiányos kicsit már a pályán, csőlátása lett a kis szárnyasra, aminek köszönhetően csak azon volt, hogy kiáltozva hasítson utána és megkaparintsa. Már minden ereje elszállt, egyszerűen csak az adrenalin tartotta még a seprűn és bírt irányítással a keze felett, mikor a cikesz hirtelen fékezése elég volt ahhoz, hogy markába zárja őt. Azonban nem figyelt eléggé és elég menthetetlen helyzet következtében sikeresen végigsértette másik karját egy gurkó. Iszonyatos fájdalom járta át, a cikeszt le is eresztette, hogy a seprűjéhez kapjon. Nem akart lezuhanni ilyen magasból. Amennyire csak tudta, biztos talajra kormányozta magát, de az utolsó pár méternél már erősen fordult volna le a járgányról, azonban a kis drágája ismét felbukkant a feje körül, örömittasan szorította ép kezébe és nézett körbe.
- PACIIIIIIIIIIIIIIK!
Utolsó kipréselt szavai ezek voltak, bár a hangja már majdnem elment teljesen a sok kiabálástól. Tántorgott, de örömkönnyek potyogtak szemeiből, arcocskája pedig egyre nedvesebb lett, ahogy jobban rákezdett. Kijött belőle minden feszültség, öröm és fájdalom egyszerre. Gergőt, Catet, Benjit kereste. Bátyját találta meg legelőször, akinek erőtlenül borult karjaiba örömében. Ezután vette az irányt az éppen leterített, közelben lévő Gergő felé, de ekkor már színes kis pontocskákat látott, viszont a  kezében az égető, fájó és lüktető érzés csak erősödött, ahol sérült. A kislány utolsó erejével még elért terelőjéhez, meg akarta csak ölelni, de ahogy lehajolt hozzá rázuhanva még megölelte, aztán elhomályosult előtte minden. Elájult, szegény Gergő mit élhet át Ádi és még ő is, ki tudja aztán a többiek is nem-e hullanak rá sorjában!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Caitlyn Iparis
INAKTÍV


Neveletlen Hercegnő*-*
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 315
Írta: 2015. február 27. 21:12 | Link

Kicsi a rakás
Na ki a csapat? A Navine!

„PACIIIIIIIIIIIIIIK!” – Üvöltötte valaki, mire odakaptam a fejem. Luca volt az. Először azt hittem, csupán csak a szemem káprázik, és nem azt tartotta a kezében, amiről úgy gondoltam, hogy tartotta, de mindössze egy pillanattal később megszólalt a meccs végét jelző síp, és Ákos kiáltása kettészelte a levegőt. A Navine nyert! Rögtön ujjongani kezdtem, s röpke örömtáncot lejtettem, - már amennyire az a levegőben, egy seprűn ülve lehetséges - szóval egyszerűen odáig voltam. Végre győztünk! Hihetetlen érzés volt, igazán megérdemelte a csapat. Persze nem dőlt volna össze a világ, ha mégsem mi kerülünk ki győztesen, de hát, azért na, elég jó érzéssel tölti el az embert a nyereség. Feljegyeztem magamnak, nehogy elfelejtsem (bár, amennyire magamat ismertem, tudtam, hogy pár perc múlva már rég kimegy a fejemből); hatalmas gratuláció Lucának, amiért elkapta a cikeszt. Meg úgy az egész meccsért, a csapat minden tagjának.  Amennyire én azt meg tudtam ítélni, mindenki nagyon ügyesen csinálta, amit csinálnia kellett. Senki nem szenvedett el komolyabb sérülést, mindenki egyben volt, ami eggyel több okot adott az örömre, és a másik, rettentően fontos dologra: az ünneplésre. Meg persze a sok-sok nyalánkságra. Ahogy körbenéztem, mindenki nagyon fáradtnak tűnt, volt, aki valósággal vonszolta magát, mintha valami kis költségvetésű, béna zombis filmből szabadult volna ide, ezért úgy gondoltam, szükség van egy kis plusz energiára. Eszembe is jutott, hogy valami finom édességet sütök majd kicsit később, hogy meglepjem vele a többieket, hiszen kiérdemelték. Nekem a meccsen nem volt túl sok tennivalóm, így nem voltam olyan kimerült, de azért sikerült elfáradnom. Seprűmről leszállva arra lettem figyelmes, hogy Gergő bowling golyónak képzelte magát, s a földön gurulva magára borította Ádámot, majd karjait kitárva bámulta az eget. Néhány másodperccel később Luca is odament, és ráborult a szőke fiúra. Több se kellett nekem, azonnal levágtam mi a helyzet; KICSI A RAKÁÁÁS! Ettől egyből felélénkültem, rögtön rohantam én is, nehogy kimaradjak a buliból. Mikor odaértem, megálltam, mert azért rájuk rakétázni magamat mégsem lett volna olyan jó (nekik), s kitárt karjaimmal pörögtem hármat, azután pedig megadtam magam a gravitációnak. A rakás tetejére kerültem, és amennyire tudtam, átöleltem az alattam lévőket, hogy érezzék a törődést.
Utoljára módosította:Caitlyn Iparis, 2015. február 27. 21:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2015. március 7. 01:50 | Link

Anna

A kitartása dicséretes, a figyelme viszont nem az igazi. Ennyi idő alatt nem szúrt ki, és ez a levegőben akár az életét is elveheti. Igaz, hogy igyekeztem takarásban maradni, de egy gurkó sem fog vidáman csiripelni, hogy: „Hé figyelj már, épp most készülők eltörni pár bordádat, ha nem bánod!”. Három kör lefutása után állt csak meg, és nekikezdett a nyújtózkodásnak. Illetve kezdene, mert ahogyan látom, éppen kiszúrt. Ha lenne nálam stopper, vajon hány órát mutatna rajta a kijelző? Mindegy is, éppen a félelem járja át, ami teljesen természetes, mert csak egy bolond nem félne egy tigristől. Nyilván, ha rács lenne közöttünk, ő sem rettegne, de éppenséggel nincs, szóval… vajon meggondolatlan cselekedetre számítsak tőle? Inkább nem várom ki, ezért ismét felkelek, az amúgy nagyon kényelmes fűről, és megindulok a lány felé. Út közben emberi alakot öltöttem, nehogy a végén elszaladjon, vagy sikongatni kezdjen, vagy mit tudom én, hogy mihez folyamodna. Biztos, amolyan tipikus csaj hisztihez, amit nincs kedvem hallgatni. Azért a három méteres távolságot megtartottam, mikor már előtte voltam, és ha a döbbenet, ami kiülhetett az arcára, eltűnt, akkor meg is szólaltam.
– Figyelmetlen vagy, és könnyen ledermedsz, ha ijesztő dolgot látsz. Ez nagyon rossz tulajdonág a levegőben, mert ha ezek ott bekövetkeznek, könnyen találhatod magad úgy, hogy már nem vagy odafent, hanem lezúgsz. Jobbik esetben csak pár csontodat töröd el, rosszabbikban akár meg is halhatsz. –jobb, ha ezekkel már a legelején tisztában van. Szándékomban állt a ráijesztés is, amit hangomból ki is vehetett, mert a repülés tényleg nem sétagalopp. Egy óvatlan pillanat, és már nem is vagy a seprűn. Még mielőtt nekikezdenénk az egésznek, elővettem a pálcámat, és az Invito segítségével kettő seprűt hívtam magunkhoz, köztük a saját tűzvillámomat.
– Ha nem esett volna még le, én vagyok Đominic, akinek tanítania kell téged, de mielőtt belekezdünk, tudnom kell néhány dolgot rólad. Van-e tériszonyod; ültél-e már seprűn valaha; miért akarsz megtanulni repülni, azon kívül, hogy minden varázsló és boszorkány tud. –egyszerű kérdések, amikre nem is kell olyan eget rengető válaszokat adni, s még ezekre vártam, kényelmes támaszkodtam a seprűmre.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2015. március 8. 16:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 7. 22:32 | Link



Egy kör, két kör, három kör, nyújtunk. Vagy inkább nem nyújtunk, mert az ott egy tigris. Elképzelni sem tudom, honnan került ide, és a frászt hozza rám, ez is tagadhatatlan. Ki ne ijedne meg egy ilyen hatalmas példánytól, ami szépnek szép, de csak a dzsungelben, tőlem határozottan messze, ahol semmi esélye, hogy a vacsorája legyek. Csak egyet lépek hátra, mire meg is indul felém, aztán félúton átalakul fiúvá. Ez most tényleg... van ilyen egyáltalán? Lehet? Vagy valaki belerakott valamit reggel a kávémba, mert az este túl sokáig olvastam, és attól hallucinálok? Megdörzsölöm a szemem, de tényleg nincs már sehol a tigris, helyette nálam legalább egy fejjel magasabb, és meglehetősen jóképű srác áll meg előttem, hogy pillanatokon belül leteremtsen. Ösztönösen húznám össze magam, mint valami süni és gurulnék odébb, mert azért igaza van, egy pálya közepén ücsörgő tigris nem kerül oda a semmiből a pálya közepére, már akkor ott lehetett valahol, amikor futni kezdtem. Nem adom meg viszont magam ilyen könnyen, inkább kihúzom magam és fejem oldalra döntve pillantok fel rá.
- Oké, értem. Veszélyes. Mondták már, hogy egy iciripicirit körülményesen fogalmazol? Egyelőre amúgy még lent vagyok, és a helyemben ki nem ijedt volna meg? Azt hittem, téged már felfalt előételnek, de jó, hogy nem tette. Különben milyen mágus vagy te, hogy csak úgy átalakulsz? Ez valami tulpa? És tudsz más állat is lenni, vagy csak tigris? Egyébként ritka szép példány... szereted a frászt hozni másokra? - árasztom el hirtelen egy rakás kérdéssel és némi egósimogatással is, mert azért nem az a cél, hogy még az ikrek is megorroljanak rám, mert mondjuk elkapott egy hisztiroham.
- Igen, igen, rájöttem, Bátor. Anna vagyok - mutatkozom be, és makacsul ragaszkodom az igazán magyar nevéhez, akkor is, ha ezzel még az agyára megyek netán. Még jó, hogy sikerül visszafogni magam, és nem nevezem hőscincérnek, pedig annyira a nyelvem hegyén van. Kicsit mintha túlméretezték volna az egóját, mert valami junior vagy milyen csapatban játszik, de kap egy esélyt, hátha tényleg kiderül, hogy igazuk van az ikreknek és jó választás tőle tanulni repülni.
- Nincs tériszonyom, nem ültem még seprűn, és azért akarom megtanulni repülni, mert meg akarok próbálni bejutni az Eridon csapatába jövőre. A bátyám is játszik, elég érdekes sportnak tűnik. Ennél jobb motivációval egyelőre nem szolgálhatok, ha csak azzal nem, hogy az ikrek nagyon ragaszkodtak hozzá, hogy tanuljak repülni éppen tőled. Mármint a Gyarmathi srácok, állítólag rokonaid - válaszolok szerintem minden kérdésére, és megnézem közelebbről a seprűt, ami csak úgy a semmiből röppent ide, mintha az ő szavának vagy gondolatainak engedelmeskedne. Ez egész jó. Ilyet én is akarok tudni.
- Te miért vállaltad el, hogy tanítasz? Csak kíváncsi vagyok - érdeklődöm végül. Valahogy az a gyanúm, hogy az ikrek valamiben nagyon mesterkednek, és nem éppen arról van szó, mint állították. Vagy sokat látnék bele a dologba? Nem is tudom.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. március 7. 22:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2015. március 8. 16:37 | Link

Anna

A leteremtésnél azt hittem, hogy sajnálkozni fog, vagy magyarázkodni, de ehelyett a sarkára állva szólt vissza. Belevaló lány, több van benne, mint amennyit elsőnek látok. Vajon meddig bírja majd a kiképzést? Első alkalom után feladja, vagy nem? Fogadásokat lehetne kötni az ilyenekre. Sok-sok felmerülő kérdés: feladja vagy sem; túléli az első repülést, vagy sem; ő készül ki előbb tőlem, vagy én tőle? Ezek jutottak az eszembe, így elsőnek, de nem is volt időm tovább gondolkodni, mert muszáj volt elvigyorodnom a kijelentésére. Felfalni engem, egy tigris? Nevetséges.
– Mondjuk azok, akik tudják, hogy animágus vagyok. Ezzel azt hiszem meg is válaszoltam az, hogy milyen féle mágus is vagyok. Nem, csak tigris alakot tudok felölteni, de minden varázsló mást. Lehetnek egyezések, például többen kutyák, de ritka adottság az ilyen. Hosszadalmas és fájdalmas megtanulni. Ja, szeretem ráhozni az emberekre a frászt, de a te esetedben más célja is volt, hogy ilyen alakban láttál. Muszáj volt felmérnem azt, hogy mennyire vagy türelmes, és milyen a megfigyelőképességed. Előbbi jó, utóbbiban rémesen leszerepeltél. –újabb kritika, és kioktatás, de ez van. Vállalta, hogy tőlem tanul, fogadja el azt, hogy nem leszek valami kedves. Ismerőssel se bánnék másképp, nem majd pont egy ismeretlen lánnyal, aki mellesleg a középső nevemen hívott.
– Nocsak, tájékozott vagy. Ritkán hívnak Bátornak az iskolában. –talán azért, mert nem tudják, hogy ez a középső nevem, vagy azért, mert megszokták a Đominicot. Felőlem hívhat Bátornak is, ha neki ez a kényelmesebb, engem nem fog zavarni. Viszont neki is szép neve van, csak ezt tőlem nem fogja hallani. A feltett kérdéseimre adott válaszaira hümmögtem egyet, ezé bőven elég motiváció. Kviddicsezni akar, miért álljak én az útjába!?
– Ja, azok. A kviddicsért érdemes megtanulni a repülés művészetét. Hogy miért? Nem igazán volt más választásom. Az ikrek már úgy adták elő a dolgokat, hogy azt mondták neked, hogy megígértem az egészet. Innentől kezdve nem tudtam volna visszatáncolni, meg amúgy is érdekelt, hogy ki az illető, aki pont tőlem akar tanulni. –apró vállvonás kíséretében adtam meg az egyszerű választ. Ha nincs más, akkor ideje nekikezdeni az egésznek. A seprűket letettem a földre, majd a sajátom mellé léptem, és mielőtt nekikezdtem volna az egésznek, intettem a fejemmel Annának, hogy ő is lépjen a sajátjához.
– Kezdjük az elején. Tedd a kezed a seprű fölé, és határozottan mond, hogy fel. Ha minden jól megy, akkor a kezedbe kerül a seprű. Aztán haladunk tovább. –primitív dolog tudom, de én sem tudom másképpen tanítani, minta hogyan én tanultam meg. Időközben a saját seprűm, már a kezemben van, hiszen már akkor odakerült, mikor csak meséltem Annának, hogy mit kell tennie. Ebben nem tudok segíteni, neki kell ráéreznie a dologra, én csak figyelemmel kísértem a próbálkozásait, és várakoztam. Remélem nem órákat fog ezzel szenvedni, mert szeretném ma letudni az alapokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. március 8. 21:46 | Link

Vasil
[zárt]

Mit mondhatnék...? Michelle gondolatait mindössze két teljes napig foglalták le a Vasillal történtek, aztán lekötötte a figyelmét más, azonban a tény, hogy neki most tulajdonképpen randira kell hívnia a navinést, hát... Mit lehet erre reagálni? Nyilván nem randi, de számára ez most teljesen olyan. Éppen ezért választ egy abszolút semleges helyszínt, amire még véletlenül sem lehet ráfogni semmit. Tervez visszamenni a Rellon csapatába, terelői pozícióba, de ahhoz gyakorolnia is kéne és mivel Vasil is emlegette ezt, így ideálisnak tűnik a találkahely.
Még tegnap este küldött egy tollast a fiúnak, hogy hozzon edzőfelszerelést, mert itt bizony vérre menő harc lesz. Tömörre fogta a figurát, mindössze egy időpontot adott meg, és pár szócskát, hogy mire kell számítani. Ő maga a seprűjét megragadva indul el otthonról és lassanként sétálgat a pálya felé. A gyomra lépésről lépésre megy össze, mintha félne a találkozástól. Márpedig nem kéne tartania semmitől, ez csak egy játék volt, nyilvánvalóan a Dimitrov gyerek sem képzelt bele többet. Jött egy lehetőség, amely mindkettejük számára kedvező volt, éltek vele, kihasználták egymást és most itt tartanak. De hol is? Ajj, de kííínos, bárcsak nem történt volna meg...! Ahogy a gondolat végigcsorogna elméje legmélyebb zugába, vissza is szívja. Annyira azért nem volt rossz... Sőt. Igazából egész kellemes volt. Jesszus isten, hányszor szórakozott már, még a saját házvezetőjével is smárolt, miért pont ez jelentene neki bármit, akármit? Na ugye.
Megérkezve Vasilnak még nyoma sincs, de ez nem is baj, addig is kicsit repkedhet. Elég ingatagon kezdődik a dolog, itt az ideje visszaszoknia. Ahogy elemelkedik a földtől, erősen kell kapaszkodnia. Na ez az, gyakorolni kéne. Az a szerencse, hogy még egyedül van. A kívánt magasság elérésekor még mindig picit instabil, ezért repül egy kört, majd bukórepülésben indul meg a föld felé, hogy az utolsó pillanatban felrántsa a járgányt. Megy ez, mint az ágyba trottyantás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. március 9. 19:53 | Link


Tegnap este érkezett Vasilhoz egy levél Michelle-től, amiben nagyjából ennyi állt:
„Vasil!

Holnap a kviddicspályán, délután kettőkor.
Hozzál felszerelést. Nem lesz kegyelem.

Michelle”

Nos, a bolgár egyből levágta, hogy a lány kviddicsezni akar. Ez nem rossz ötlet, bár ketten nem sok mindent tudnak tenni majd, viszont Vasil fontolgatja, hogy belép a Navine csapatába jövőre. Úgyis edzőképzésen van, nem árt, ha a gyakorlatban is próbálkozik valami ilyesfélével. Mivel Lucával már összebarátkozott, talán kidolgozhat néhány feladatot, amit a lány élesben kipróbáltathat velük. Egy a lényeg, hogy a beígért, illetve megnyert találka mára volt kiírva, viszont tegnap még nem volt a fiúnak felszerelése ehhez. Egy iskolai seprűt sikerült kikölcsönöznie – szintén Luca segített neki ebben, viszont felszerelése nem volt. Ezért elment a kviddicsboltba és beszerzett egy talárt, meg védőfelszerelést magának, szerencséjére volt a méretében. A mai nap tehát eddig azzal telt, hogy meglegyen a ruhája. Repülni nem repült olyan régen, de nem mondhatná, hogy hű de nagy tapasztalata van. Szerencsére azért kiképezték őt szó szerint, tehát biztonságosan üli meg a seprűt, de komolyabb, vagy veszélyesebb manőverbe nem fog belemenni egyelőre. Az öltözőben eltartott egy darabig, amíg felöltötte magára új ruháját, és még a tükörben is megcsodálta magát. ~ Egész fess. ~ Mosolyog magában, majd legyint egyet. Úgysem ez számít. Arra azért kíváncsi, hogy Michelle mennyire jó kviddicses. Apropó, rellonos francia szőke. Nem tette még mindig túl és helyre magában a múltkori esetet, de aztán arra jutott, hogy szimpatikusak egymásnak, ha már ennyire kitárulkoztak a másiknak. Na és a csók. Az jó volt, talán túlságosan is szívet dobogtató, és meglepő. Ráadásul ő volt a meglepetés okozó, a szöszke meg a provokáló. Jól megérdemelték mind a ketten.
De most úgy kéne tennie, mintha nem okozott volna neki túl komoly lelki traumát az egész, igaz pozitív értelemben.
Kimegy hát a pályára és megnézi, hogy ittvan-e már a Venant lány, és persze most ő késett. Pedig szeret ott lenni időben, de mégsem sikerült ez ma neki.
Lentről integet a lánynak, hátha meglátja, de az veszélyes manőverbe kezd, viszont a végén profin megfogja az egészet. Viszont Vasil szíve megugrott, meg is vakarja a fejét, hogy ez már ciki. Megvárja, amíg Michelle hozzászól, vagy leszáll mellé.
- Mi lesz a mai program francica? – mondja vigyorogva, és sok mindenre fel van készülve. Fél szemmel már rejtett gurkókat keres, de egyelőre nem talál semmit.
- Amúgy, szia! Szóval hiányoztam mi? – szemtelenkedik egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. március 9. 20:14 | Link

Vasil

Természetesen Michelle-en is teljes védőfelszerelés van, bár egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy egy famer-bőrdzseki kombó jobban esne neki, főleg úgy, hogy javul az időjárás. Érkezik a tavasz, eltűnt a hó és a mínuszok. Az a szerencse, hogy nem hülye és játszott már, így tisztában van vele, hogy rendes ruházatban is hatalmasat lehet esni és elég szép sérüléseket lehet szerezni, hát még anélkül... Még nem volt szerencséje gurkócsókhoz vagy tilosban landolásban - magyarul kényszerleszálláshoz -, de ami késik, sajnos nem múlik.
Magával hozott egy kvaffot és egy gurkót is, hála Davidnek, könnyű szerrel jut hozzá ilyesmihez. A terelőütő egyelőre a földön pihen, most a repülésre kell koncentrálnia mindaddig, amíg nem érzi teljesen biztonságosnak azt. Lehet, hogy gyengeség, vagy gyávaság, de amíg két szabad kézzel nem tudja megülni azt a nyomorult fadarabot, nem fog még csomagot is cipelni magával. Így hát bemelegítés gyanánt megy egy kört, majd bukórepülésbe kezd, Vasilt észre sem veszi, ami nem mellesleg abszolút nem csoda. Az adrenalin dübörög a fülében, ahogy a talajtól nem messze végül felrántja a seprűjét, így kerülve el a szó szerinti pofára esést. Mikor ismét biztonságos magasságba ér, akkor engedi csak ki az addig benn tartott levegőt és ezzel egy időben megpillantja a bolgárt is. Talán csak odaképzeli - ez ebből a magasságból és távolságból reális -, de mintha Vasil kissé riadt lett volna. De biztos nem. Gyermeteg gondolatok. Finoman ereszkedni kezd és leugrik a seprűjéről nagyjából másfél méter magasból. Pite.
- Ha még egyszer így hívsz, akkor segítek a vashiányodon - rákacsint, de magában már a jelenet megelevenedése is gyomorgörcsöt okoz neki. Ebből semmi sem látszik, számára sem tudatos a dolog, talán meg sem tudná nevezni, miért is veti el hirtelen az egész ötletet. Már ha ez valaha is ötlet volt, nemcsak valami rosszmájú tréfa.
- Igen, borzasztóan. Annyira, hogy akár fel is pattanhatnál a seprűdre és kezdhetnénk. Milyen pozícióban játszol? - megfogja a saját járgányát és ráül, remélve, hogy Vasil is hasonlóképpen tesz. Nyilván előbb kicsit keringnek, pár trükk és mikor bemelegedtek - mert ez tényleg fontos -, akkor kezdődhet az igazi játék. Edzésről lévén szó, Michelle arcán nem játszik a megszokott játékosság, különös, ám rendkívül pozitív komolyság fedezhető fel a tartásán és mimikáján is. Koncentráció. Nem akarja, hogy bármelyikük is megsérüljön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. március 9. 20:44 | Link



- Nem vagyok vashiányos. Jaj, téged sehogy se lehet hívni. Mich – fúj egyet kicsit fintorogva és játékosan megsértődve, pedig ő úgy képzeli, hogy nagyszerű beceneveket alkotott a rellonosnak. Egyébként sem mondja társaságban, csak ha kettesben vannak néha, az meg ugye nem is olyan sok idő. Habár… ha belegondol, mostanában egész sokat találkozgattak, így vagy úgy.
- Tudtam én – elégedett vigyor, majd elgondolkodik egy pillanatra. – Edzőiben… játékosként meg mondjuk hajtó. Igen az jó lesz. A gurkó még ütővel is kinyír szerintem, védeni meg nem tudok. Mondjuk a dobásomon is van még mit csiszolni… na ezért leszek inkább edző – felnevet, az önirónia hasznos dolog, neki meg van bőven. Nem baj az, kell egy kicsit a gyakorlatban is próbálkozni majd, szóval Michelle kérésére felpattan a seprűre és megy pár iskolakört, ahogy azt tanítják.
- Kergethetlek egy kicsit? – úgyis igen lesz a válasz, szóval megindul a lány nyomába. Egyébként is jobb nézni a csinos hátsót, mint csak úgy repdesni. Reméli, hogy nem fognak egymás ellen játszani, mert az nem lenne fair vele szemben… nem beszélve a többi diákról. Ajaj, túl sok itt a kedves ember, és túl sok érzelmet közvetít neki Michelle látványa. Egy idő után próbálja kiismerni a másikat, és elé vágni, de nem igazán megy még ez neki. Amikor néha látja az arcát, kissé görcsösnek ítéli meg őt, úgyhogy egy kis idő múlva megáll, és bevárja a másikat az egyik karikánál.
- Te, el fogod törni a nyelet. Kicsit lazábban kellene… heh, tényleg edzőnek készülök, bocsi. Bár még szinte alig tudok valamit, de tényleg csináld lazábban, a vakmerőséget meg nem kell erőltetni még. Amúgy meg ügyes vagy, ügyesebb, mint én – szerénykedik, de neki sosem volt problémája bevallani az igazat. Bár nem mérték össze az erejüket, ez nem korcsolya, itt jóval kevesebb a tapasztalata. De azért nem fogja feladni, ha valami versenybe kezdenek.
- Te milyen pozícióban leszel? – érdeklődik, mert akkor valami olyasmit kellene játszani. Most, ahogy gondolkodik, eszébe jut a levélke.
- Szóval mit játszunk, Mich? – kihangsúlyozza a becenevet, de azért elégedett vigyorral lebeg a seprűn a lánnyal szemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 10. 21:32 | Link



Nem tudom, mire számít, de nem adom meg magam könnyen. Lehet, hogy azt várná, hogy elkezdjek mentegetőzni, összevissza magyarázkodni, mi is a helyzet, de Bátor, kedves, olyat tőlem nem fogsz látni, ezt megígérhetem. Egész szórakoztató, hogy ő is visszaszól. Eljátszhatjuk ezt estig is, rajtam ne múljon.
- Lassíts már egy kicsit... Lehet, hogy ez neked teljesen normális, de nekem pár héttel ezelőttig fogalmam sem volt róla, pontosan mit is jelent boszorkánynak lenni és milyen lehetőségeim vannak ebből adódóan. Szóval megtanulod, hogy állattá alakulj, és mindig ugyanazzá? Hogy jött a tigris? Nem egy őshonos fajta errefelé, főleg nem a bengáli... nem nehéz beleolvadni a környezetbe? - kérdezem, ha már szóba került, hogy ez is tanulható. Ha én tanulnék ilyet, tuti valami kevésbé észrevehetőt választanék, amivel nem szúrnak ki egyből. Oké, oké, nekem még így sem sikerült kiszúrni idejéből, ezért teremtett le éppen. Mondanám zsigerből, hogy ki számít egy tigrisre a pályán, de inkább nem teszem. Laza mozdulattal dugom zsebre a kezem és megvonom a vállam, mint akit cseppet sem hat meg, mit gondol a megfigyelőképességemről.
- Az ikrek készséges kis információforrásnak bizonyultak. Kérdeznem sem kellett - válaszolom, ha már felhozza a nevét, de ha megfeszül is, a magyar nevén fogom szólítani. Jobb lesz, ha hozzászokik.
- Okosak... egyébként nem tudom, mire számítottál, nem vagyok vérmes rajongód, akinek már csak attól is beindul a nyálelválasztása, hogy meghallja a nevedet. Fogalmam sincs róla, mitől vagy híres, csak Ádám nagyon odavan a bátyámért, és innen indult az egész - válaszolom. Ebbe még némi magyarázkodás is belecsúszott, de nem javítom már ki. Kimondtam, nem vonom vissza, ez van. Olyan következtetést von le, amilyet akar, részemről engem a seprű is jobban érdekel, mint ő. Nézem, mit is csinál, majd a nekem szánt seprű mellé lépek, bólintok és követem az instrukciókat. A seprű fölé tartom a kezem, és hogy is volt tovább?
-Fel - mondom ki hangosan, de úgy tűnik, nem elég határozottan. A seprű megrázkódik, de nem repül a kezembe, ahogy azt kellene. Nem adom fel, nem olyan fából faragtak. Azt meg végképp nem fogom hagyni, hogy esetleg megjegyzést tehessen Bátor ennek kapcsán. Nem, és kész. Összeszedem magam, és újra nekifutok erősen koncentrálva.
-Fel - mondom ki sokkal határozottabban és láss csodát, a kezembe repül egyenesen a seprű. Most már csak nem kell ennek nagyon látványosan örülni, még ha fel is ujjonganék, hogy ment. Elmosolyodni egy egészen kicsit csak sikerül mégis.
-Akkor most hogyan tovább? Felpattanok rá és elsuhanok a naplementébe? vagy inkább hogy is van ez? Szombat éjszaka kellene vele riogatni a népeket, nem? - szólalok meg. Még életemben nem ültem ilyenen, de komolyan az a kép jut eszembe csak a néprajzi gyűjteményből az iskolai könyvtárból, hogy boszorkányszombat meg seprűn lovagoló banyák. Csak nem növesztek bibircsókot, ahogy felpattanok rá és lesz hozzá vasorrom. Vagy igen? Mindenesetre egyelőre megvárom, mi az új instrukció, elvégre Bátor jelenleg többet tud a repülésről, mint én.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. március 21. 13:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. március 11. 11:40 | Link

Vasil

Csak fintort küld Vasilnak viszonzásképp. Egyébként valóban nem lehet vashiányos. Hiszen VASil. Haha. Vicceltem. Rossz volt. Na de komolyra terelve a témát, Michelle ismét a seprűje után indul, hogy a magasba emelkedhessen. Olyan ez, mint valami függőség. Ha egyszer rákezdesz, sosem állsz le róla. Örökké kísérteni fog. Átveti egyik lábát az eszközön és elrugaszkodik a földtől.
- Akkor ez azt jelenti, hogy nem játszunk ma gurkóval? Pedig azt is hoztam egy kvaffal együtt - felvonja fél szemöldökét. Igen, ő már vérengzésre számított, ezt akarta. Valami izgalmas, kemény harcot, ahol Vasil mellett megcsillogtathatja a tudományát, ami egyelőre nem olyan sok, de csak kialakul! Még megmentendő kisasszony szerepben is játszana szívesen és ez már valami. Vagy semmi. Végül győzne benne a maximalizmusa és minden egyéb őt keménnyé tevő tulajdonsága, megmakacsolná magát és bámm. Ő nyerne. De lehet, hogy Vasilt seprűvel kéne összeszedni és otthon visszapuzzle-özni.
A kérdésre nem felel, csak kihívóan pillant a fiúra, majd kacsint egyet és megindul előre. Az egész egy verseny, a versenyből pedig a végére szórakozás lesz. A bolgárnak esélye sincs elkapni, Michelle az utolsó pillanatban mindig kitér elől, vagy felrántja a seprűjét, vagy nyílegyenest a földnek indul. Bár az elején kissé görcsösen tartotta a seprűt, így a végére már lazán kulcsolódnak rá ujjai. Talán ezért kap agyvérzést, mikor Vasil kioktatja. A pipa hirtelen vágódik bele a fejébe és igen erős gátak tartják vissza a ketrecet döngető állatot. Nyugalom szőkeség, csak neked akar jót. Az egészet igazából az mentette meg, hogy Vasil beismerte: a lány jobb nála. Igen, csak ezért nem harapja le a fejét.
- Nagyon rég ültem seprűn, amíg visszarázódom, inkább kapaszkodom - megvonja a vállát. - Egyébként te sem vagy rossz - még egy mosolyt is küld felé és wáoh! Ez egy bók volt! Egy Venant bók emberek, egy VENANT! Na jó, ne rugózzunk rajta, mert ez már nem vicces. Puhány lett a szőke, erről van szó. Vagy inkább csak a navinéssel szemben lett megengedőbb...? Fogós kérdés, de mi most terelők vagyunk, úgyhogy foglalkozzunk a kviddiccsel inkább.
- Terelő - kék szemei megcsillannak, ahogy büszkén ejti ki ezt a szót. Annyira régen vágyott már valami erőszakos posztra és most megkaphatja, már ha visszaveszik. De miért ne tennék? Jó játékos volt eddig is. Az persze aggasztja valahol, hogy ha itt az ideje, Vasil ellen kell gurkókat küldenie és arra kell játszania, hogy akár meg is sebesüljön a másik. Mert ne szépítsünk, a gurkó nem puszta figyelemelterelés, sokkal több annál, ezt pedig nem egyszer tapasztalta élőben. Vesszen a másik. Ez van.
- Van ütőd, vagy hozzak neked gyorsan? Mert akkor gurkópasszolgatásban benne lennék. Ha nagyon nem szeretnéd, mert esetleg félsz - ártatlanul elejtett provokáló megjegyzés, pipa. - akkor a kvaffal is gyakorolhatunk - íriszeit a fiúra emeli és igazából benne van a kihívás. Az a szinte vágykozás, hogy végre belevághasson egy isteneset abba a nyomorult vasgolyóba. Szinte kényszeresen akarja és ez meg is rémíti. Mert bármennyire is jó lenne ezzel gyakorolni, fél, hogy a másik megsérül. Igen, fél. Az első ember, akit nem akar kapásból megölni, naná, hogy nem boldogítja a kiütés tudata.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. március 15. 18:57 | Link



Elgondolkodtató neki Michelle burkolt felháborodása, illetve csalódottsága. Talán mégis jobb lenne egy kis gurkóütögetés, hogy a lánynak is legyen egy jó napja. Reméli az nem egyenlő Vasil rossz napjával.
- Jó, hát… később ütögethetjük egy kicsit – mondja egy furcsa mosollyal az arcán, végül is belement nem? Egyelőre addig el is kell jutni, lehet, hogy hamarabb leesik a seprűről vagy beszáll egy sárkány – itt nem a rellonosra gondol elsősorban – és leégeti őket mindenki előtt. Bármi megtörténhet, nem igaz?
Megkéri őt egy kis kergetőzésre, amolyan bemelegítés féle ez, jót tesz az izmoknak, na meg Vasil is felmérheti, hogy hányadán állnak, már ami a seprűvezető képességeiket illeti. Michelle a kezdeti akadozások után, egészen jól belejön, Vasil érzi, hogy nem sok esélye van elkapni, csak ha kockáztat. Így be is próbálkozik egy párszor, nagyrészt mellémegy a próbálkozás, a lány nem is arra indul, amerre ő gondolja. Egyszer sikerülne neki elkapni a másik seprűjének a farkát, de akkor visszahúzza a kezét, nem szeretne balesetet. Mégiscsak sokkal jobban néz ki Michelle egészben, mint darabokban, saját magáról már nem is beszélve.
Vasil a végén elemzi a játékot és észleli Michelle nemtetszését egy apró fintorféle formájában, talán a lány maga sem vette észre. De nem azért jött, hogy megbántsa a másikat, ő ezt jó tanácsnak szánta, viszont ismeri a másikat annyira, hogy az nem fogad el egykönnyen ilyesmiket, főleg nem egy ismerőstől.
Elvigyorodik a lány megjegyzésén, meg egy kicsit zavarba is jön a bóktól. Kedves, határozottan kedves vele a rellonos szőke, ami újabb tál-ívet rajzol az ajkából.
- De nem is jó – kuncogja, és hamarosan kiderül az is, hogy Michelle a terelő poszton játszik. ~ Akkor ezért akar a vaslasztikkal játszani… király lesz. ~ Nyel is egyet, amit a kék szemű talán úgy is értelmezhet, mintha Vasil félne attól, hogy ő terelő. Végül is van benne egy kis igazság.
- Végül is bőven jó vagy hozzá – bókol még egy kicsit, Michelle tényleg karban tartja a saját testét, egészen izmos… pedig mennyit eszik! Újabb mosoly, újabb emlék, ami nem is olyan távoli.
Vasil nem ijedős fajta, de ugye az ember nem ugrik be egy repülőről a tenger közepébe, hogy úgyis jól úszik és hamarosan partot ér. Na persze, csak nem élve.
- Előbb legyen a kvaff, aztán legyilkolhatsz – mosolyog és vonja meg a vállát egyszerre. Annyira nem akar ezen vitatkozni, hogy el is indul a skarlátszín labdáért és felviszi Michelle-hez.
- 5-5 dobás felváltva, győzzön a jobbik – egy mozdulattal át is passzolja a szőkének a lasztit, ő maga pedig a közelebbi karikák elé helyezkedik el, finom nyolcasokat ír le, és beméri, hogy mennyire tudja elérni az egyes karikákat. Nos, őrzőnek sem kéne őt erőltetni, még a saját bevallása szerint sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék