36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 11. 16:06 | Link

Edzés

- 2014. április 10, délután 2 után kb 3/4 3-ig. -



 Nyugodtan konstatáltam, mikor megláttam a távolból közeledő pontokat. Természetesen először a Saint-Venant páros mászott be a képbe, és akármennyire is ellenszenves volt eleinte a hím, mostanra egész megkedveltem a tagot. Mire odaértek, addigra vettem a fáradtságot és feltápászkodva üdvözöltem őket.
- Az lett volna a csoda, ha nem tojnak be tőlem.
 Fogadtam el a felém nyújtott kezet és gyorsan lerendeztem egy szia-puszit a szöszivel is. Jobban megnézve mázlista ez a Mihael is, igencsak jó nővért szedett össze magának. Hamarosan megjött a legharciasabb Rellonos is, akivel korábbról már volt alkalmam megismerkedni..
- Neked is szia Eris.
 Már hajoltam volna, hogy adjak neki egy puszit, de még időben rájöttem, hogy ha meg akarom tartani a golyóimat, márpedig szándékomban áll, akkor talán ez mégse lenne a legjobb ötlet. Már épp válaszra nyitottam volna a számat, mikor Axel hallótávon belül reagált a tetovált arcú lány negatív kérdésére.
- Kár, hogy kihagytad, hatalmas élmény volt.
 Küldtem egy vigyort a hajtóra még mielőtt kirobbanna valami indulatos dolog - rögtön az első edzésen. A prefektus fiú felé is nyújtottam a jobbom, majd figyeltem a másik két távoli pontocskát, akik egyre közeledtek felénk. Leonard alakja nemsokára ki is bontakozott a homályból, arcomon pedig egy igencsak széles mosoly terült szét. Hát íme, hajtók gyöngye, Leonard Harris. Igencsak boldog lennék, ha a következő évben sem hagyná abba a kviddicsesdit, de ez nem rajtam áll.
- Mondja ezt az, aki már előttem is csapattag volt.
 Nevettem rá a mestertanoncra, és jobban belegondolva őt ismerem a legjobban a bagázsból. Mióta is? Már van vagy 3-4 éve, esetleg 5? Felé is indítványoztam egy kacsót, bár részemről jobban örültem volna valami közelebbi üdvözlésnek, teszem azt, egy ölelés. Ezer éve már, hogy nem beszéltem egy jót Leokával, pedig ha valaki közel áll hozzám, az szerény személye lenne. Ombozi Noel is beéri az előtte szólót, neki is nyújt egy jobb oldalas kézfogást, majd bele is kezd a dologba.
- Akkor üdv mindenkinek. Én ismerlek már titeket, ha más nem, névről mindenképpen, ti is tudjátok az enyémet, de egymásét nem, szóval egy ilyen kis ismerkedéssel kezdünk. Van a körünkben egy ex-Beauxbatons csapattag és drágalátos nővére, Mihael terelői és Michelle Saint-Venant őrzői poszton. Van egy rendkívül jó hajtói érzékekkel ellátott londoni lányunk, Eris Awer-Kowai, van egy Gotlang Getingar leszármazottunk, Axel Sjölander, szintén hajtó. A legidősebb játékos a Rellon csapatában ő lenne itt, Leonard Harris, ha bárkinek bármi kérdése van, hozzá is lehet fordulni, igencsak jók a reflexei, érti a dolgát, kiváló munkaerő. Van itt egy frissen sült terelőnk, Ombozi Noel, bár a terelői ütő nem lesz számára újdonság. Várunk még a fogónkra, aki bár nemrég kezdte, de nagyon ügyes, jó érzékkel játszik, ő Dominic lesz.. és azt hiszem, ennyien leszünk. Meg itt vagyok én, David Bennett, terelő.. A labdákat nem kell bemutatnom senkinek, igaz? Helyes. Akkor most egy kis bemelegítés : 2 kör futás a pálya mentén,a lányoknak 30 fekvőtámasz és 70 felülés, a fiúknak 55 és 90. Ezután alapos nyújtások és lazítások mindenhova, tehát nyak, csukló, térd, derék, lábfej.. értitek. Eztán jön a 8 bemelegítő kör a sepűn : 1 sima, 1 versenyzős, 3 gyors tempójú melyből az utolsó cikk-cakkban menjen, 2 passzolgatós és lesz majd a legutolsó egy gurkós. Gyerünk, gyerünk!
 Levegőhöz is alig jutottam, de azt hiszem mindent világosan és érthetően mondtam el nekik. Az emberek neveit felsorolva mindegyikhez odamentem, meglapogattam a vállukat, próbáltam bíztatni őket, és nagyon reméltem, hogy erre nincsen - és nem is lesz - szükségük. Lehet most így elsőre kicsit sokkal áldottam meg őket, de a későbbiekben többre gondoltam, na majd meglátjuk. Leonardnak ez nem lesz újdonság, Annánál is ilyesmik voltak, bar gondolom velem egyetemben ő is kicsit kijött a gyakorlatból.
- Oh, még valami. Akkor bevállalunk egy meccset a Levita ellen? Egybehangzó véleményt kérnék.
 Tettem fel még egy kérdést, hogy mindenki felocsúdjon a meglepetéstől, hogy mekkora szadista vagyok, majd a választ követően nekiindultam én magam is megcsinálni a kiszabott feladatokat.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 11. 16:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. április 12. 13:30 | Link

Edzés

- április 10., 14 óra 30 perc -




* Időben leért, még kezdés előtt a pályába, beöltözve, seprűvel a kezében, most nagyon királynőnek érzi magát. A fogadtatás ugyan nem olyan, mint amire számított; az üdvrivalgás és a hajlongások elmaradtak, inkább csak bámulják őt a jelenlévők. Bennett, Ombozi csaja, a Saint-Venant srác, meg időközben kiderült, hogy aki a háta mögött jött nem is olyan messzel, az Sjölander volt. Rávicsorog a fiúkra, majd keresztbe teszi a karjait és úgy várja a többi érkezőt. Jön egy ismeretlen egyén, aztán még Ombozi is befut. Na mi van, az álprefektus sehol? Elégedettség tölti el, amiért valamit most jobban csinált, mint az a Đominic gyerek. Ideért időben. Ombozira pillant, aki most inkább körülötte sertepertél, mintsem a szöszi körül. Eris felvonja az egyik szemöldökét, de inkább nem szól semmit. Azt viszont nem tudta, hogy a fiú is kviddicsezik, úgyhogy ez inkább kellemes csalódésként éri. Noel rákacsint, Eris megforgatja a szemeit, és inkább a csapatkapitány szavaira figyel. Jön a bemutatkozás, David sorra ismerteti a jelenlévőket egymással. Antihősnőnk némán végigmér mindenkit, akinek a neve említve lesz, amikor rá kerül a sor, felmordul a "londoni" szóra, mivel már kicsi kora óta el kellett hagyniuk az Awer birtokot. Ha a CSK hozzá akarna egy ujjal is érni, Eris egy vicsorral emlékezteti rá, hogy jobb, ha nem teszi. Megkapják a feladatokat, leteszi a seprűjét és elkezd egy picit nyújtani. 30 fekvő meg 70 felülés a lányoknak, mi? Akkor ezt biztos a szöszire értette, mert vele nem kell finomkodva kivételezni. Elkezdi lazítani a vállát, a lapockáit, a lábát... Mikor nekiindulna megcsinálni a futást, Bennett még kitalál valamit, amit feléjük intéz. Hangosabb morgással jelzi, hogy ő készen áll elpáholni egy pár szfinxet, aztán nekilendül, hogy meghódítsa a pályát. 2 kör, két kör... ütemesen fut, úgy dönt, inkább nem hajtja ki már az elején magát, úgyhogy valahol a többiek között, elég elszánt arckifejezéssel kapkodja a lábait, magában számol, de hogy miért, ő se tudja. Amikor végre megcsinálja a második kört is, nem foglalkozik a levegő kapkodásával, inkább nekiáll a férfi fekvőknek és felüléseknek, szabályosan csinálja, ez semmi ahhoz képest, hogy ő estéként mennyit tesz meg. Nyújtás és lazítás következik. David az élen, mutatja a mozdulatokat, a sötét szemű lány pedig követi őt, nem foglalkoza a többiekkel. Amikor mindennel végeztek, a térdére rogyva egy picit megpihen, de erre sincs sok idő. Szétmegy a feje, úgy az agyába szállt a vér, de csinálni kell. Felkapja a seprűjét és a többiekkel együtt a levegőbe emelkedik, hogy az ottani feladatokat is teljesítse. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 12. 15:47 | Link

Edzés
04. 10., 14 óra után, időérzékmentes állapot


Érkezés utáni első napirendi pont megbökdösi morgó kisasszonyt, és még arra is számítok utána, hogy a fejemben landol a kezében tartott seprű, amit innen elnézve iskolai tulajdonnak saccolok a gyártmány alapján. Kisebb meglepetésemre azonban nem kerül erre sor, csak morog tovább, mint aki bal lábbal kelt, bár őt ismerve bal lábbal kel ő minden reggel. Lehet, hogy egyszer át kellene rendezni a szobáját és olyan helyet keresni az ágynak, hogy jobb lábbal kelhessen. Talán akkor is megtalálná a módját annak, hogy konstans morgással töltse a napot. Nem is piszkálom inkább tovább, úgysincs nagy hatása, inkább kezet fogok David-del, majd megérkezik Leo és Noel is, én meg körbenézek ismét, de Annie továbbra sem bukkan fel. Legalább nem Mihaeltől kell ebben a pillanatban féltenem, mert ő itt van, de nagyon remélem, más se ment neki még semmi okból adódóan. Tovább töprengeni ezen azonban nincs alkalmam, David bemutat mindenkit, bár ismerem már őket egytől-egyig, kit innen, kit onnan, aztán jöhet maga az edzés fizikailag megterhelő része is. Azaz még egyszer egy kérdés, amitől először felszalad a szemöldököm, elvégre mi a fenéért lenne itt, ha nem akarna Levita ellen játszani, de végül csak kinyögi egy vállvonás közepette a választ.
- Be. - jelentem ki, aztán meg máris vigyorgok. Ha ez még más szájából is elhangzik, jobb, mint egy áprilisi tréfa, de oldja a hangulatot. Megmozgatom minden tagom bemelegítésnek, aztán jöhetnek az előírt körök a pálya mentén, aminek a végére már kapkodom kissé a levegőt, de még nincs gáz. A tüdőm a helyén jól megvan, köszöni, úgyhogy egy kis lazítás és folytatom is a fekvőtámaszokkal meg felülésekkel, időnként nagy levegőt véve közben, mert muszáj, aztán ha ennek is sikerült a végére érni különösebb gondok nélkül, mehet tovább a műsor nyújtással, és a legvégén elérünk a repülésig is. Már folyik a víz rólam, mire a seprűre ülve a levegőbe sikerül emelkedni, de legalább ez már nem annyira megerőltető, legalábbis nem az első két kör, ha jól emlékszem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 12. 22:10 | Link

Edzés, április 10. 14:00 után valamennyivel

A néhány perces késés fel sem tűnik a csapat többi tagjának, sem a csapatkapitánynak, aki kézfogással üdvözli a kezében ütőt tartó fiút. Úgy tűnik, az egyik - talán a legfontosabb - poszton játszó tag egyelőre nem érkezett meg, de még az ő hiányával együtt is szép teljesítményt nyújt a sárkányház, legalábbis, ha a megjelenési rátát vesszük figyelembe. Míg a fogót várják, addig David bemutatja őket egymásnak, elmondja ki milyen pozícióban játszik, honnan érkezett, s milyen tudással bír. A kötelező kört hamar letudják, mire kapitányuk körbejár közöttük és úgy mondja el az edzés tartalmát. Noel tekintetével végig követi az idősebb fiút, majd egy bólintással jelzi neki, hogy ért mindent, tőle már kezdhetik is a felkészülést. Nyakát, vállait mozgatva lazít, majd térdeit és bokáit is bemelegítve indul futásnak, út közben ledobva ütőjét a füves pálya egy félreeső szegletébe.
- Viccelsz? Már alig várom! - vigyorog még hátra kapitánya kérdésére, majd a levegővételre ügyelve gyorsít tempóján. Mind testére, mind lelkére ráfér egy alapos felfrissülés, így a kviddicsszezon és a velejáró fárasztó edzéssorozat éppen jókor veszik kezdetét. Futás közben haját lazán összefogja, majd a többieket némileg elkerülve teljesíti a kiszabott feladatot. Hol kocog, hol keményebben hajtja magát, de nem versenyt fut háztársaival. Sokkal inkább figyel egyéni munkájára, mint a többiek esetlegesen ráeső pillantásaival. Egyébként is, ez most csapatmunka, értelme sincs leblamálni a másikat, hiszen elsősorban egymástért vannak a pályán, a Rellonért, s csak legvégül magukért.
A kiszabott körök teljesítése után leül a földre, és míg lábait nyújtja, ki is fújja magát. Arca már enyhén kivörösödött és az izzadtság is kiül homlokára, de nem törődik kimelegedett testével, a nyújtás után azonnal számolni kezdi a felüléseket, hogy azokat fekvőtámaszok kövessék. Utóbbi nem a kedvenc tornarésze, abban sem biztos, hogy egyáltalán helyesen csinálja őket, de nem akar csalni, így a kelleténél még többször is ereszkedik a föld felé, hogy azután újból kinyomhassa magát.
Gondolatai már a futás alatt is máshol jártak, a bemelegítés végén viszont csak arra képes koncentrálni, hogy minél hamarabb megülhesse seprűjét és belevethesse magát a levegőbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. április 13. 23:41 | Link

Edzés


Persze, ilyenkor kell valamelyik lúzernek bajba keverednie, és visszaszólogatni, amikor az ember siet. Edzésre kéne mennem, de ez a kis mitugrász azt hiszi, hogy okosabb, mint én. Komolyan mondom, ha nem ismerném, kiköpött Eris lenne, csak fiú kiadásban. No nem baj, a nyakába varrtam egy hónapnyi ágytálsikálást, hogy a legközelebb elfelejtse azt, hogy rám borítsa a kajáját. Nem vagyok én maradékos vödör, hogy tárolgassam neki. Ráadásul az egyik kedvenc pólóm volt a célpontja, ezért dupláztam meg neki a büntetését. Nyavalyás gólya, de képen törölném… de nem lehet, példát kell mutatni, így megúszta egy büntetéssel. A kis közjátékának köszönhetően tuti elkéstem az edzésről, de hát megtehetem, mert miért ne!? Sok mindenről úgy sem maradtam le, ha meg igen, akkor majd elmondja Dave az edzés után, hogy mi is volt az elején. Apropó Dave: vele még beszédem van. Rövid, és fájdalmas beszélgetés lesz. Hogy kinek lesz az!? Majd kiderül, ha megejtettük. Az edzőmeccs után be se jött a gyengélkedőre, utána meg felszívódott. Remélem nem várja azt, hogy ezt elnézzem neki, mert nem fogom. Majd idővel megbocsátom neki, csak az a kérdés, hogy mikor.
A bosszankodás közepette, már a pálya közelébe értem. Vállamon a seprű, a füstölgőt már elpöcköltem, és vigyorogva nézem, ahogyan futkároznak körbe-körbe. Két kör után megállnak, fekvőznek és felüléseznek. Oké, ez megvan szóval majd nekem is ezt kell megcsinálni, de előtte Davehez megyek oda. Kényelmes tempóban haladok a többiek felé, mikor megpillantom az egyik háztársamat, aki fekvőszerű valamiket végez. Most nem tudom eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, esetleg mind a kettő, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni. A srác (Noel) felé veszem az irányt, s mikor odaérek, puszta Rellonos szeretetből pakolom rá az egyik talpamat a hátára, és nyom le a földre.
– Ez nem fekvőtámasz, ne hozz már szégyent ránk. Csináld normálisan, vagy szívódj fel. –barátságos vagyok, vagy nem? Megmondom én a választ: nem! Jéghideg hangon közöltem vele, és ha felfogta, ha nem, levettem a lábamat róla. Talpamat a fűbe töröltem, utána tekintetemmel kerestem Davet. Ha megleltem, halvány mosollyal bandukoltam felé, hogy megállva előtte kezet nyújtsa köszönés képen.
– Hoy! Bocs a késésért, de egy elsős kajatárolónak nézett, és rám borította a kajáját. Kénytelen voltam ágytálsikálásra ítélni. Na, miről maradtam le? A rizsát hagyd, a feladatokat mond. –mosolyogva hallgattam, hogy mit kell behoznom, és ha megvolt akkor hátat fordítottam a CSK-nak. Léptem kettőt, de megfeledkeztem valamiről. – Ja, jut eszembe. Dave… –fordultam vissza, de azzal a lendülettel, teljes erőmből bemostam neki. Nem vagyok puhány, de azt nem tudom, hogy hirtelenjében hova érkezett az ütésem. Ha orr, jobb esetben betörtem neki, és nagy valószínűséggel ott nyelte be az ütést. Ezután jött a magyarázat is, hogy miért is kapta, amit kapott.
– Kösz, hogy bejöttél a gyengélkedőre a Navine meccs után. Igazán jól esett a törődésed. –sértődve vágtam hozzá a szavakat, és fordultam meg ismét, hogy lerójam a köröket, meg ha végeztem, akkor a felülés-fekvő duót is.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. április 13. 23:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2014. április 14. 20:21 | Link

Edzés

Felnevetve fogadtam a másik válaszát. Na igen. Abban igaza volt, hogy talán előbb nekem kellene nyikorognom, mint neki. De ebbe már nem mentem jobban bele, nem akarom jobban öregbíteni magam annál, mint amennyi valójában vagyok. Még nekem is fura kissé, hogy már mesterképzésre járok. Mintha csak pár hónapja lett volna az, hogy először léptem át a kaput. De most nem a múltamon kell filozofálni, elvégre edzeni jöttem.
- Csss, ne buktass le. Jól be vagyok olajozva. - vigyorogtam Dave felé, szélesen, mintha menteni akarnám magam a többiek előtt. Lepillantva a kinyújtott kézre, megragadtam azt, és megejtettük a - számomra - kissé hivatalosnak számító kézfogást. Mondjuk itt ez a jó, hisz nem borulhatok a nyakába, ki tudja, ki venné furán a dolgot, ami engem ugyan hidegen hagyna, de Dave életébe, dolgaiba nem akarok belekavarni. Ahogy elengedtem, úgy léptem kissé félre, hogy mindenkihez odaférjen, illetve, hogy senkinek ne mutogassam a hátamat. Micsoda illedelmesség. Nem sokáig tart a "rituálé, az utolsó befutóra is sor kerül, a csend, ami addig ült köztünk, hamar elillan, amikor a kapitány megszólal. Figyelmesen hallgatom, ahogy bemutat mindenkit, követem a tekintetével azt, ahogyan sorban halad, igyekszem memorizálni, hogy ki kicsoda. A nevekkel nem mindig vagyok a legjobb viszonyban, de most nincs sok, talán nem lesz belőle gond, vagy ha igen, majd megoldom. A "hé, te ott!" eddig mindig bejött. Ahogy a sorban hozzám ért, megcsóváltam a fejem, persze vigyorral tarkítva.
- Ne mondj ilyeneket, mert belepirulok. Meg persze még el is hiszik, hogy ilyen vén vagyok. - löktem gyors oda, majd persze a többiekre pillantottam.
- Persze, tényleg segítek, ha kell. - tettem hozzá, majd elhallgattam, hogy be tudja fejezni, amit elkezdett, hogy elindíthassuk az edzés komolyabb részét, hisz nem csak beszélgetni jöttünk.  Az utolsó tag bemutatása után azt is felmérte, hogy ki hiányzik még, hisz a késés néha neki sem idegen, de mostanság igencsak elkerülte. A feladatok ismertetése nem volt idegen, hisz majdnem minden egyes edzésen ez volt a felállás, így úgymond már indulásra is készen álltam, kicsit megmozgatva a bokáimat, a futás előtt, hogy ne legyen ebből se gond, majd már indultam is, hogy a futást mihamarabb letudjam. Már-már meg is indultam a távnak, mikor felhangzott ismét a hangja. Megállva pillantottam hátra még rá, elvigyirodva.
Ez most komoly kérdés volt? Simán. - válaszoltam a magam nevébem, majd megindultam a köröknek, fekvőknek, felüléseknek.
A fogónk is befutott, mire én már a földre kerülve estem neki a gyakorlatoknak, így csak odaintettem neki, kèt felülès közben. Azt csak a szemem sarkából láttam, hogy a másik fiúval hogy bánik, amit én biztos nem toleràltam volna, de ők tudják. Nem vagyok ebbem érdekelt. A fekvők lenyomàsa után, feltápàszkodtam, hogy a seprűmért induljak, hisz a levegőben még volt pár köröm, amit nem siettem el, de még fel se tudtam ülni a "paripàmra", mikor a csattanàst elhangzott. Meglepve kaptam oda a fejem, tájékozódva  nagyjàból, hogy mi is ment végbe, majd cisszenve léptem oda hozzàjuk, Domi utàn nézve.
- Hé, hé, hé! Ez nem kocsma, menj futni és azon vezesd le a fölös energiáidat. Ha ennyire érzékenyen érint, hogy nem fogta a kezed, akkor nyeld le. Most az edzéssel kellene foglalkozni. - morogtam, mert megtehetem, és mert nem boxmeccsre készülünk, inkább most igyekszem megállítani a lavinát. Szusszanásom után Dave felé néztem, hogy egyben van-e, no meg, hogy mit akar most lépni.
- Ne üss vissza neki, ha kérhetek ilyet.. - csóváltam meg a fejem, miközben magamhoz vettem a seprűmet, hogy ha eljön az ideje, akkor befejezem végre a feladatok utolsó részét. Feltéve, ha nem robban ki a cirkusz. Az kéne még..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. április 14. 21:23 | Link

Szabadtéri kviddics kondi

    Nincs baja a kviddiccsel, csak unja. Oké, most biztos rádobáltok hatszáz kiló követ és ez csak az előjáték volt, de akkor is. Jelentkezett, mert pusztítani akart és levezetni a fölös energiáit. Hallott az előző meccsről és tényleg csábítóan hat a tudat, bármikor lenyúlhat egy terelőütőt, hogy péppé verje az ellenfelet. Na mondjuk ilyet sosem tenne, ezek csak felvetések, amiknek semmiféle valóságalapjuk nincsen. De tényleg.
    Üdvözlésképp, a fene tudja miért, de puszival köszöntötték egymást Daviddel. Na mondjuk neki aztán hót mindegy, mindenesetre a száját csukva tartotta. Nem lelkesedett ezért az edzésért, főleg nem hajnalban. Igen, a délután kettő óra IGENIS HAJNAL. Persze ha már ilyen hányattatásokban volt része, nem restellte szemérmetlenül megnézni magának a fiút. Nem rossz a CSK. Lassan persze szállingóztak az emberek és elérkezett a terv ideje is.
    A feladatsort végighallgatva felvonta a szemöldökét. Ennyi? Hát, ez elég gyenge kezdés, ami azt illeti. Oldalba bökte Mihaelt és szemkontaktussal lekommunikálta neki, hogy ez a feladat komolytalan, abszurd és különben is és egyáltalán. Ennél lehetne keményebb is a drága edző. Mindenesetre nem szólalt meg, hátha vannak gyengébb fizikumú társai is és bár szíve szerint csak miattuk emelte volna fel hangját a több gyakorlatért, végül mégsem tette. Helyette vállat vont és elkezdett futni a maga tempójában. Nem volt lassú, kocogós, de nem is az az őrült sprint. A kettő között, egyszerűen csak futott. Nem csoda, hogy a két kör gyorsan lement, majdhogynem az elsők között kezdett neki a további gyakorlatok férfi mennyiségű végrehajtásához. Neki ez amolyan bevezetés a sport világába, nulladik fejezet, előszó. Aztán két felülés között balhét észlelt és meg is állt, hogy jobban megnézze, mi folyik arrafelé. Piff, egyet behúztak Bennettnek. Kérdőn húzta fel szemöldökét a jelenetet látva. Nem hitte volna Đomiról, hogy majd pont ő fog keménykedni a csapatkapitánnyal, de miért is ne? Teljesen belefér. Aztán Leo méltatlankodását is hallotta, de nem foglalkozott vele sokat, inkább visszatért a felülések csodálatos világába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. április 15. 02:21 | Link

Edzés

Lebonyolítják a rövid üdvözlési köröket, közben a többiek is úgy látták jónak, hogy befussanak egyesek kisebb, mások nagyobb késéssel. Őt szerencsére nem érinti, ki milyen gyorsasággal szedi helybe a hátsóját, egyedül Michelle-re figyel oda, hogy ha már ő nem késik, a nővére se kövesse el ezt a luxust. Eris szokás szerint csak vicsorogni tud (jó kutya), a többiek még normálisnak tűnnek mellette.
A felvezető beszéd szerinte teljesen felesleges, jobbára csak húzogatja a száját alatta és egész végig pofákat vág jó paraszt módjára, meg Michelle-t idegesíti a háttérben, mint egy dedós. Futás és fekvőtámaszok az eljutott az agyáig, ahogy az összenézés is Michelle-lel: kevés, sőt lehetne több is, de ismeri annyira Davidet, hogy sejtse, ha itt és most beszólnának neki, a Saint-Venant tesók extra ötven kör futást kapnának felebaráti szívjóságból. Ja és meccs a Levita ellen? Erre már nagyon szélesen és hihetetlenül gonoszul vigyorodik el.
- Hát persze. Felebaráti kötelességünk megízleltetni velük a pályát. - Az arcán ismét felviláglik a Rellon-Navine meccs idejéből ismert félőrült ajakgörbület. Már alig várja, hogy megsimogassa szeegény, ááártatlan kis szfinxeket, valamint pótolja a vashiányukat. Leendő gyógyítóféleségként elég rosszul érezné magát, ha nem ügyelne társai egészségére. Hát nem egy csupaszív ember?
Az a két kör futás nem egy nagy falat, viszonylag hamar letudja, s már a fekvőtámaszok végén jár (ráérősen dolgozik, ha a többi sem siet, de a tempót azért úgy igazítja, hogy ne rá kelljen várni a végén), mikor beesik Domi is az edzésre. Diskura diskura, részéről áttér a felülésekre, mikor hallja a csattanást és rögtön utána Leo közbeavatkozását is. Összeszaladnak a szemöldökei és mikor Domi elmegy a közelében, tisztán hallhatja a "Kényes hercegnő" kommentálást. Erről ennyit, már zsindellyel kell vakargatni a feneküket ezeknek, ha kettőt törik valamely részük. Borzalmas. Inkább befejezi a maradék felüléseit és dolga pontra tevésével felállva csatlakozik a többiekhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 15. 11:36 | Link

- Edzés -
április 10. délután



 Különböző reakciókat váltott ki az emberekből a bemutató sorom, jó volt azért megfigyelni őket, hogy ki koncentrál akár csak egy fikarcnyit is és ki az, aki igazából tojik az egészre, csak verekedni akar a friss levegőben. Csúcs. Az őrzőnkről visított, hogy nem a sportszerű mérkőzés a célja a kviddiccsel, hanem inkább csak olyan hobbi szinten, hogy addig se egye szét az unalom a fejét. Leo olajozási válaszára ránevettem, kicsit megveregettem a vállát, vele később amúgy is lesz majd beszélnivalóm. Erishez később - természetesen - hozzá se mertem érni, a Saint-Venantos morgásokra meg se kedvem, se erőm nem volt reagálni. A Levitás meccsre szép, egybehangzó véleményt kaptam, ami után nekiálltunk a köröknek. A két lány .. vagy az olyannak festő egyének a fiúk számait csinálták meg később is, a felülések, fekvőtámaszok, miegyéb. Bólintottam egyet ezek láttán, az ezt követő edzésen akkor megnövelhetem a számokat és nem kell külön számolnom Erisszel meg a Saint-Venant csajjal. Egyébként mindketten nagyon jól végezték ezeket a bemelegítő köröket, Axel szintúgy, Noel sem volt rossz, Leo meg - mind általában - tudja, mit hogyan kell csinálni. Aztán egyszerre hopp, beköszönt a drágalátos fogónk, akiről már tettem említést korábban, egy olyan röpke fél órás késéssel. Elmagyaráztam neki a feladatokat - az ő számait megtoldva egy kicsivel - és hagytam volna, hogy menjen a dolgára. Teljesen felkészületlenül ért az egyenes az orromba, meg is tántorodtam tőle, kezeim eme érzékeny testtájamhoz kaptam és irgalmatlanul szórtam az orosz szitkokat a fogómra meg az édesanyjára egyaránt. Leo volt az egyetlen, aki észnél volt közölünk és nem várta meg, hogy lereagáljam ezt a kis ajándékot a volt Levitástól. Nem hiába, évek óta ismer és elég jó kapcsolatot ápolunk még mindig.
- Bocs, más dolgom akadt.
 Azt ne várja senki, hogy szó nélkül tűröm el a dolgot, hogy - már megint - el lett törve ezen nemes része a testemnek, de a hajtónk közbeavatkozása végett inkább óvatosan beletöröltem a taláromba a vért, amely egyébként ömlött az orromból. No de persze, ha eltalálnak egy gurkóval, akkor seem mehetsz le minden butaság miatt a földre, egy ilyen törés pedig mindennapos a kviddicsben. Majd ha végeztünk akkor oda Hippokrax-ozok egyet a csontomnak és mintha eredeti lenne.
- Minden oké Leo. Kösz.
 Feleltem a kérésére, majd a pillantásommal követtem Domit egész addig, amíg el nem kezdte a futásos dolgot. Noelre rápillantottam, hogy vele minden rendben van-e, nem döngölte-e a földbe teljesen a terelőt majd én is felkaptam az iskolai sepűmet.
- Most legyen szíves és mindenki válasszon magának egy párt a passzolgatós részhez.
 Tekintetemmel Leonardét kerestem, remélhetőleg meg is találva azt. Útnak eresztettem a többieket a hajtómmal hátramaradva. Mire Domi is lerótta szépen a köröket, ő is felröppenve a társával - mertem remélni, hogy nem Noel lesz, de ki tudja - csak utána fordultam Leohoz, mihelyst már csak mi voltunk két lábbal a talajon.
- Furcsa egy bagázs. Erős jellemek, remélem nem lesz széthúzás. Mit gondolsz? Nem kéne majd beiktatnunk egy csapatépítősdit? Vagy a mai edzést cseréljük le egy ilyenre?
 Pillantottam rá és érdeklődve hallgattam a válaszát, miközben most a pólómmal itattam fel a vért, amely már a számba is belecsorgott.

Epic.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 16. 13:45 | Link

Edzés, április 10. kora délután

Bizonyosan emlékezetes marad az első rellonos edzése, melyet majd hosszú évtizedek múltán nevetve mesél térdén lovagló unokáinak, de a jelenben, a most forrófejű perceiben mosolygó görbület helyett heves indulat kapja el. Az igyekvő fekvőtámaszok alatt megérkezik Đominic is, a csapat fogója, aki első ránézésre egyáltalán nem tűnik vérmesnek, sem olyannak, aki nekimegy egy nála nagyobbnak. Márpedig David nem tartozik az apró, vékony fiúk táborába, mégis bosszús ütéssel lesz gazdagabb. Noel egy pillantást vet a nevetséges jelenetre, majd tovább csinálja a kiszabott feladatokat, s mikor éppen állna fel, akkor éri gerincét a nyomás.
- Mi a...? - nyögi a földbe meglepetten, pár nyálas földdarabot és fűszálat köpve ki. A fiú után néz - aki csak mint egy menstruáló, hisztis lány vágtat el mellette sértődötten -, legszívesebben azonnal utána ugrana, de ahogy David fele pillant, látja, hogy kapitánya higgadásra inti. Ha a csapat feje nem ütött vissza, ő sem fog, helyette két lábra ugrik és Kowait párjául választva seprűjére ül.
A levegőbe emelkedés pár pillanata minden egyes alkalommal csiklandozó érzést kelt gyomortájékán, ami élete egyik legszívesebben átélt érzete. Elégedett mosolyt küld a mellette felszálló lányra, majd a kötelező egyszerű és verseny körök után belevágnak a három gyorsabb tempójú cikk-cakkos feladatba is. Noel többször egészen közel repül a fekete hajú sárkánylányhoz, hogy ha az engedi, akkor - csupán játékból - megpróbálja lelökni iskolai seprűjéről. Hangosan nevet a lökdösődésen, valószínűnek látja, hogy a földön ezért még kapni fog, most viszont igazán elengedi magát és élvezi a levegő adta lehetőséget. David utasítására nyomban passzolgatni kezdenek egymás között, először óvatosabban, figyelve a másikra, majd egyre nagyobb seprűtávolságot hagyva, egyre erősebb dobásokkal megfűszerezve az edzést. Azzal nem törődnek, hogy odalent vagy a csapat többi tagjával eközben mi történik, ők eljátszadoznak ketten, mely külső szemmel úgy tűnhet, hogy inkább azon versenyeznek, melyikük tudja hamarabb lelökni a másikat a seprűről. De nem kell aggódni, náluk mindez megszokott, nem fog bántódásuk esni, csak így mutatják ki, hogy kedvelik a másikat. Kowai morog, Noel vigyorog, tökéletes összhangban repítik a kvaffot, hogy egyre ügyesebben üljék meg seprűjüket, s kapják, avagy dobják el a labdát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2014. április 16. 20:40 | Link

Edződjünk
április 10. 14:00

Szusszanva csóváltam meg a fejem, miután a kedélyek nyugodni kezdtek. A többieket nem rázta meg a dolog, fura is lenne, ha mindenki idetömörült volna, és riadt tekintettel figyelné az orrát, no meg a vért, talán még jobban is ijesztő lenne, mint maga a sérülés. De nem következett be, mindenki tette a dolgát, ahogy azt tennie kellett, és még a visszavágást is sikerült elfojtani csírájában. Szerencsére. David arcára pillantva a látvány maga nem volt kellemes, de a vér mennyisége épp elég sok volt ahhoz, hogy bemocskolja igencsak bőrét. A számat elhúzva túrtam bele zsebembe, kapartam elő a pálcám, majd odalépve David elé, az orra felé szegezve mormoltam el egy Hippokrax-ot, helyretéve azt a csontocskát, amely pillanatokkal ezelőtt eléggé görbén állt. Ez ennyivel letudva, a pálca visszakerült a zsebembe, és ez a rész ennyivel le is zárult.
- Na, így már csak jobb lesz. - szemléltem meg a gyógyításom eredményét, majd seprűmhöz visszalépve vettem kezembe azt. Egy jóleső nyújtózás után készültem arra, hogy a levegőbe emelkedjek, de vártam még, hátha akad valami, no meg, még voltak, akik csinálták a dolgukat, nem siettem el semmit, úgymond bevártam kissé őket, nehogy az igyekezetemet látva kapkodni támadjon kedvük. Ráérünk amúgy is, nem hajt senki. Egyelőre.
David szavait meghallva fordultam ismét felé, majd arra, hogy keressük párt, levágtam, miért is szuggerál engem, nem pedig mást. Így, kizárásos alapon lépkedvem vissza mellé, feleslegesen vonultam arrébb, bár a seprűt akkor is fel kellett szednem valahogy. Ahogy figyeltem, úgy láttam, hogy szép sorban kerül mindenki a levegőbe, mi pedig a talajon maradunk, és onnan szemléljük a "fiatalságot". Nem erőltettem semmit, hisz úgyis felkerülünk mi is, az újabb szavakra pedig, leemeltem a tekintetem a többiekről, és bólintgattam helyeslően.
- Az, de annál több reményünk akad a sikerre. Nem hiszem, bár az előbbi kis műsor nem volt bizalomgerjesztő. - húztam el a számat, ismét megcsóválva a fejem, majd elgondolkodva vakartam meg a karom.
- Lehet nem ártana, sőt. Simán belefér. Még van időnk rá, aztán majd később kissé keményebbre vehetjük a menetet. De nem én vagyok a kapitány, ebben te döntesz.- tártam szét a karom, apró vigyorral, hogy nem dönthetek helyette, csupán csak tanácsot adtam  arról, hogy mit látok jónak. Aztán lehet, hogy pont az a rossz.
Utoljára módosította:Leonard Harris, 2014. április 16. 20:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. április 21. 21:54 | Link

Szabadtéri kviddics kondi
    Enyhén paraszt bátyját legszívesebben gyomorszájon verte volna, jó rellonos testvérhez méltóan, főleg mikor az grimaszolt. Igazából Michelle agyában az is megfordult, hogy Mihael valami gusztustalanabbra adja a fejét. Valószínűleg az lett volna az a pont, ahol nevet változtat és emigrál a fenébe. Mivel ez nem történt meg, így félig a tájékoztatásra, félig Mihael malackodására figyelve követte az eseményeket, hogy aztán futásnak induljon és a mindenből a fiúk adagját nyomja le. Sosem volt gondja a sporttal, a vívás segített a reflexein, az ahhoz kellő edzés meg a teherbírásán. Sima ügy.
    Aztán éppen hogy megérkezett a fogó, máris felfordulást okozott, ugyanis köszönésképp beverte a csapatkapitány orrát. Michelle szíve már majdnem (!) összeszorult, hogy a kis mimóza Đomi ekkorát adott az ártatlan Davidnek. Szívesen felkelt volna, hogy a srác helyett viszonozza, de jobbnak látta kimaradni a buliból, mert bár mindig, minden körülmények között támogatja a tömegverekedéseket, talán nem magukat, hanem az ellenfelet kéne leamortizálni. Így maradt a kiszabott felüléseknél és fekvőtámaszoknál. Mikor végzett és meghallotta a pár szót rögtön Misi mellé lépett, hiszen evidens volt, hogy a Saint-Venant család együtt képviseli a tökéletességi ágat. Nem volt sok kedve repdesni, meg kvaffot passzolgatni, de ha ez a feladat, muszáj teljesíteni. Akkor is, ha nincs ínyére. Seprűre ültek mindketten és felemelkedtek a magasba egy labdával. Részükről a szívatás magas iskolája ment, próbálták magasabbra, mélyebbre, oldalra dobni a labdát, de például Michelle fejében az is megfordult, hogy maga mögé ejti. Ezt kapd el gyökér! Aztán letett róla, nem akarta kihúzni Davidnél a gyufát - meg ugye Mihaelnél sem, egyelőre. Amíg jobb feladatot nem kaptak, addig vigyorogva túráztatták egymást, ezzel is kicsit gyakorolva a hirtelen reagálást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. április 26. 17:38 | Link

[Benji]

Egyre közelebb ér a pályához, és el is kiáltja magát nagylányosan magabiztosan, közben meg belegondol, hogy talán van alapja az eridonos nagypo... szájúságról keringő véleményeknek, de nem jut messzire gondolatmenetében, mert alig hogy levágja a seprűjét a kviddicsfelszerelésben, hogy edzeni kezdjen, egy Lucáétól eltérő, mégis ismerős hang üti meg a fülét.
Felegyenesedik, nem is érti, miért nem nézte meg jobban magának, és azonnal rá is jön, hogy nem véletlen hallott mély fiúhangot, ugyanis ez egy mély fiú! Na jó, fiú. Luca tesója, ha jól téved, el is pirul menten-nyomban, hiszen abszolút nem neki szánta, ugyanakkor nevethetnéke is támad, hiszen pont jól jött ki, hogy csak vezetéknevet kiáltott.
Úgy dönt, belemegy a viccelődésbe, és próbálja alkalmazni a színjátszó szakkörön tanultakat, felegyenesedik, és próbál fensőbbségesen nézni lefelé(!!!) a nála magasabb fiúra.
-Helyes, talán ez a szerencsenapod, és megkapod.-
Mármint, a kegyelmet. De ha esetleg mást is szeretne a kviddicsedzés során, akkor jól elveri ő - szigorúan a szabályok keretében. Ma nagyon harcicsibe, úgy tűnik.
-Hol van a húgod? És... hogy kerülsz ide?-
Előbb Lucát hiányolja, majd Benji itt létét, elvégre ő nem ebbe a suliba jár. Vagy mégis, és lemaradt volna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 12. 21:58 | Link

[Bálint]

Seprűvel a hóna alatt, és Manával a kezében masíroz ki a kviddicspálya irányába megállíthatatlan elszántságot tükrözve, amit érez is jelenleg. Sok idejébe telt felépíteni ezt a rettenthetetlen eltántoríthatatlanságot, szóval reméli, senkibe nem botlik bele, aki majd kérdezősködni, vagy akadékoskodni, netántán lebeszélni akarná.
Felöltötte a kviddicsmezét is, biztos, ami biztos, elterelő taktikaként, hogy azt tudja mondani, gyakorolni akar - ami lényegében nem hazugság, csakhogy ő az esést fogja gyakorolni. Bizony, úgy dönt, hogy most le fogja tesztelni, valóban lezuhanhat-e mindenféle fizikai fájdalom és deformálódás nélkül a magasból, mert bár mondták neki, azért nehezen tudja elhinni. Persze önmagában a varázsló-lét, meg a metamorfsága, és az elemi mágiája is ellent mond szinte minden fizikai alaptörvénynek, de ezt aztán még annál is sokkal-sokkal meredekebbnek találja.
A pálya közepére sétál, és leteszi Manát a kezéből, mivel a sárkányrókának esze ágában sincs elhagyni a talajt. Részéről köszöni szépen, tökéletes biztonságban van a földön, és ezen abszolút nem kíván változtatni, nem kísérletezget. Ahogy Ash átveti a lábát a seprűn, tudva, mire készül a gazdája, megragadja fogaival bokájánál a talárját, és panaszos hangon kezd ellenkezni az ötlete iránt. Abban azonban nem biztos a lány, hogy a leugrálás a magasból nem tetszik neki, vagy talán az, hogy itt hagyja egyedül, de inkább utóbbira tippel.
-Nyugi, Mana, mindjárt itt leszek megint!-
Mondja, majd elrúgja magát a talajtól, és felrepül pár méterre. Lenéz, és igazából nem tartja elég magasnak, de számára már innen is ijesztő leugrani.
-Kívánj sok... hát, kívánd, hogy igazuk legyen!-
Mondja a kis jószágnak, majd egyik lábát leveszi a lábtartóról, és átfordul a seprűn oldalsó ülésbe, azután nagy levegőt vesz, és egy apró sikollyal leugrik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Vattacukorúrfi Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 14. 12:10 | Link

Ashley

Napok óta úgy közlekedem, hogy egy apró doboz van a zsebembe, benne egy nyaklánccal. A sors iróniája, hogy amióta megvettem nem futottam össze Ashleyvel. Pedig nagyon helyes kislány, és mivel csak annyit tudok róla, hogy van egy plüss sárkánya, egy sárkányrókája, meg hogy elemista... nos, reméltem, hogy összefutunk és lehetőségem lesz jobban is megismerni. Bár nem tudom miért. Van benne valami magával ragadó. Ezzel magyarázom azt is, hogy vettem neki ezt a nyakláncot. Na meg azzal, hogy igazából nekem is tetszik, csak elég furán venné ki magát, ha én ilyesmit hordanék. Ezek olyan lányos dolgok...
Szóval... a doboz, most is ott van a nadrágom zsebébe. S mivel órám sincs, a taláromat is bent hagytam a kastélyba. Levegő igényem van, itt pedig annyira friss és üdítő, hogy napok óta azon agyalok, javaslatot teszek, hogy az órákat a szabad levegőn tartsuk. Tudom, van egy-kettő, amit egyébként is itt tartanak, de mégis... Ki éri be annyival? Én biztosan nem. Most is éppen a kedvenc - Krisztiánnal felfedezett - faházikó felé tartok, amikor is meglátom, a napok óta keresett lányt, kviddicstalárban, seprűvel, és a sárkányrókájával együtt a kviddicspálya felé masírozni.
A látvány megnevettet. Ha látná magát ő is nevetne. Szerencsére elég messze van, így nem hallhat. Én pedig, ha már így alakult, és a sors mégis kegyes velem, utána eredek, hogy odaadhassam neki az ajándékát.
Kissé kocogósra veszem az iramot. A futás farmerban és ingben, könyvekkel a kezemben nem éppen kellemes. De azért csak eljutok a kviddicspályára, pont mikor Ashley a magasba emelkedik. Leülök a pálya szélén a fűre, hogy ne zavarjam, amíg a levegőben gyakorol, de aztán ahogy nézem, valami furát művel. A lábait átveti az egyik oldalra, s mire észbe kapok már sikít és zuhan.
Felpattanok, a könyveimet hátrahagyva futok oda hozzá.
- Aaaaashleyyyyyyyy! Jól vagy? - kiáltom, majd megállok előtte, és le is térdelek, közben meg próbálom felmérni a sérüléseket, de nem látok egyet sem. - Ezt mégis mi a fenéért csináltad?
Kérdezem, még mindig ijedten. Egész biztos, hogy megint csak én sápadtam le, és csak az én szívem kalapál sokkal gyorsabban az ijedtség miatt. De na! Annyira pici, és törékeny, és miért csinálna ilyesmit egy ilyen helyes lány? Egyszerűen nem értem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Tüncibogár Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 18. 17:13 | Link

[Bálint]

Fogalma sincs arról, hogy társasága akadt. Persze nem meglepő, ezért is vette fel a mezt védekezésül, és hitette el magával, hogy ez egy teljesen átlagos gyakorlás, bár tudta, hogy nem az.
Átveti a lábát, és ugrik. A zuhanástól az adrenalinszint megemelkedik a szervezetében, így téve izgalmassá az ijesztő helyzetet, pedig nincs olyan magasan, így mire felfogná, hogy tulajdonképpen ő most komolyan zuhan, már le is ér mindenféle nehézség nélkül. A föld olyan a talpa alatt, ahogy leér, mintha pillecukrok sokaságán lépkedne, mintha gumiból lenne, és megnyúlna a kedvéért, hogy biztosítsa a sértetlenségét, miközben fokozza a zuhanást.
-Szuper!-
Kiált fel, majd meghallja az aggodalmas hangot, és riadt képpel, mint akit valami nagyon rossz közben értek tetten, tekint a fiúra. Szemei kikerekednek, és a fenyegető hangnemtől ahogy rákiáltott minden érve hirtelen bagatelnek tűnik a számára.
-Én csak... ki akartam próbálni, hogy... a föld mágusok nem sérülnek meg akár milyen magasról zuhannak le.-
Közölte végül az egyszerű mondatot, tényként. Tesztelte, bár nem túl magasról... így biztos a fiú is érti már, és nem kell tovább magyaráznia. Reméli legalábbis, hogy így van, és még mindig megszeppenten várja Bálint reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Vattacukorúrfi Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 19. 08:53 | Link

Ashley

Ha azt gondoltam, nyugodtan végignézem, ahogy egy lány seprűn röpköd, akkor tévedtem. Márpedig ezt gondoltam, és nagyon nagyot tévedtem. A szívbaj jön rám, ahogy leveti magát a seprűről és semmiféle értelmes magyarázatot nem tudok rá. Természetes hát, hogy megijedek, és aggódva - kicsit talán mérgesen - pattanok fel, futok oda hozzá, és kérem számon, hogy mégis mit művelt.
Láthatóan semmi baja, és valószínű, hogy a hangja is csak miattam, lehet olyan akadozó, félénk. A magyarázata úgy-ahogy rendben van, de azért összeráncolom a homlokom, mert ez akkor is butaság.
- Éééés... mit csináltál volna teljesen egyedül, ha esetleg nem működik ez az elmélet? - teszem fel a teljesen logikus kérdést, mert tényleg. Itt feküdt volna órákig, talán napokig, míg valaki erre jár és összekaparja? Vagy mégis hogy gondolta ezt? Komolyan nem értem, és nagyon remélem, hogy nem azt válaszolja, hogy de nem történt semmi baj, és működött az elmélete, mert ez akkor is, nagyon-nagyon nagy felelőtlenség volt a részéről. Ezt nyilván ő is belátja, mert nagyon okos lánynak ismertem meg.
Kérdőn pislogok rá, és várom a választ, közben meg a kezem nyújtom neki, hogy felsegítsem a földről. Aztán ha elfogadja, ha nem, amikor feláll, és látom, hogy tényleg semmi baja, egészen megenyhülve, megkérdezem.
- Na és, milyen érzés volt? - leugrani, zuhanni és nem megsérülni. Minden érdekel, és természetesen itt maradok, amíg gyakorol. Aztán amikor befejezi, akkor majd odaadom neki a nyakláncot is, mert mondjuk ügyes volt. Bár igazából mindegy. Amúgy is neki akartam adni, szóval nem értem, hirtelen miért is kell ehhez indok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 29. 20:39 | Link

[Bálint]

Pillanatokig csak áll leforrázottan, majd aztán kicsit összeszedi magát a kérdés elhangzására, hogy mit csinált volna ha baja esik itt egyedül. Felkapja a fejét, és felszegi magasra, miközben kikérően válaszol neki, ám ez mégis valahogy nem hangzik olyan határozottan, és nem is lekezelő, hanem csak visszavágásnak tűnik.
-De hisz' nem voltam egyedül, itt van Mana!-
Közli, amire a sárkányróka is kihúzza magát nagy délcegen ültében, mert bizony ha meglátta volna, hogy a lány megsérül, azonnal rohant volna a kastélyba segítségért.
Érzi azonban, hogy ez valahogy nem lesz elég jó érv, pedig számára tökéletesen megteszi. Gondolkozik, mivel törhetné meg ezt a kínos feszültséget, de aztán Bálint következő kérdése megoldja a problémáját, izgatottan csillogó szemekkel emeli fel a fejét és vigyorodik el szélesen.
-Remek volt! Félelmetes, és izgalmas, és a földet érés olyan volt mintha egy úszómedencényi pihe-puha tollba érkeztem volna.-
Magyarázza, miközben már meg is fordul, hogy visszaszálljon a seprűre, mert azt ugye mindketten tudják, hogy itt még nem ért véget a dolog.
-Most magasabbra megyek!-
Közli, miközben már el is rúgja magát a talajtól, hogy ha a fiú ellenkezne, úgy tehessen, mint aki meg sem hallotta. Kétszer akkora magasságba repül fel, mint az előbb, és ismét nagy levegőt vesz, miközben lenéz. Valahogy már annyira nincs megijedve, mint az előbb, de még mindig fél, mert azért a magasság az magasság, nincs ehhez még hozzászokva.
-Báááliiint!-
Kiabálja, miközben leugrik, és megint a lábain ér földet, minden karcolás nélkül, még csak a térdeit se kell berogyasztania. Vigyorogva néz a fiúra megint, vajon tetszett-e neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 30. 20:50 | Link

Ashley

Veszek egy nagy levegőt és lepillantok a kis sárkányrókára. Félreértés ne essék, nem kételkedem benne, hogy elrohant volna segítségért, csak abban nem vagyok biztos, hogy az elég gyors megoldás lenne. Vagy hogy éppen, akibe beleakad, értené, hogy mit is akar. Túl sok a kockázat, és ebből kifolyólag továbbra is felelőtlenségnek tartom. Ugyanakkor... Az is igaz, hogy mivel nem lett baja, nem sok értelme lenne papolni neki. Ismerem ám az ilyen kislányokat, simán rávágják, hogy de nem lett bajuk, és a feltételes mód onnantól kezdve hasztalan.
A levegővel együtt, azt hiszem, a korábbi aggodalmam is távozik, ezért is kérdezem inkább az élményeiről. Olyan lehet, mint a mugli Bungee jumping, amit nekem anya, szigorúan megtiltott. Pedig egyszer kipróbálnám, de ha nem nem. Lenyelem és mosolygok, lehetne sokkal rosszabb is.
- Szerintem egy medencényi toll nem lenne elég, de örülök, hogy jól érezted magad - válaszolom még mindig mosolyogva. Mert tényleg örülök neki, meg annak, ahogy kivirult ettől az apró élménytől, vagyis attól, hogy elmondhatta.
Leülök a fűbe. Nem áll szándékomban megakadályozni. Bízom abban, hogy igazat mondott, és láttam is, hogy elsőre sem lett baja. Persze azért figyelek, és ha mégis félresikerül valami, első dolgom lesz segíteni neki, de erre igyekszem nem gondolni. Figyelem, ahogy magasabbra repül, viszont amikor leugrik, becsukom a szemem. Tévedtem, ez ijesztő. Még akkor is ha nézi az ember.
Természetesen a nevemre odapillantok, és végül, végig is nézem, ahogy leesik. Csak amikor nagyon közel ér a földhöz, hunyom be a szemem, de nem hallok puffanást, sem semmilyen más zajt, így hamar ki is nyitom megint és bizony Ashley sértetlenül néz rám. Felállok, közelebb megyek. Végigmérem. Szerencsére egyben van.
- Eszméletlen! - állapítom meg fejcsóválva. Tudhatnám már, hogy a varázsvilágban semmi sem lehetetlen, de ez akkor is felfoghatatlan csodának tűnik. - Szóval... hogy működik ez? Azért van, mert elemi mágus vagy és a föld ezt felismeri, vagy te varázsolsz?
Érdeklődöm, mert tökre nem tiszta. Nem vagyok elemi mágus, nem is tanultam soha. Koreában csak az tanulhatta, akiben meg volt az adottság. Én épp csak olvastam róla. De egyre kíváncsibb vagyok és remélem, Ashley mesél nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 30. 21:48 | Link

[Bálint]

Amikor végre beszélhet az élményről, nagyon feloldódik, annyira, hogy még a fiú kötekedésére is hajlandó visszavágni érdemben.
-Olyan súúúlyos egyedeknek, mint te, biztos nem!-
Elneveti magát, mert hiszen nem megbántani akarta, csak viccelt azzal, hogy Bálint nagy, és nehéz, de azért van igazságalapja, sokkal magasabb, mint ő, és nagyobb is, és idősebb is, és fiú is.
Kétszer olyan magasra repül, majd leugrik, és a nevét kiabálja, földet éréskor pedig megint nem történik semmi. Mintha gumin ugrálna, de ez sem a jó megfogalmazás. Nevetgélve szalad oda a Bálinthoz megint.
-Az ám!-
Vágja rá, majd elgondolkozik a kérdésen, pontosabban a válaszon, mivel ezt nem tudja egészen tisztán. Megvakarja a homlokát, és széttárja a kezét.
-Szerintem mindkettő, elvégre önmagában az, hogy elemi mágus vagyok, varázslat.-
Mondja, majd eszébe jut valami, és miközben int a seprűjének a pálcájával, egy Invito keretében, a fiúra néz még izgatottabban.
-Most trükközni fogok!-
Közli, de mivel még nem találta ki, mi legyen az, így többet nem árul el. Amint odaér a seprű már rá is pattan és rúgja is fel magát, még magasabbra repülve. Megállítja, és megint oldalra fordul rajta, de most nem előre lendül, hanem hátra, továbbra is fogva a nyelet perdül, majd elengedi a seprűt, és még a levegőben eszébe jut, mennyivel jobb lett volna úgy lefordulni, hogy még a levegőben is forduljon egyet, erre azonban most nem kerül sor, csak leugrik, és lihegve szalad a fiúhoz megint. Azért ez edzésnek se utolsó!
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. május 30. 21:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 30. 22:38 | Link

Ashley

Oké. Ez jó. Elismerem. Bár nem pontos, így egy rövidre zárt kuncogás után közlöm vele a tényt:
-  A tömegtől függ. Zuhanás közben egyébként is súlytalan az ember. Csak a becsapódáskor lesz súlya... De a súlyt a tömeg és jelen esetben a Föld gravitációja határozza meg. Bár az valószínű, hogy az enyém több lenne mint a tied...
Nem kéne fizikát magyaráznom a varázsvilágban, mégis... azt hiszem hiányzik az, hogy ilyen egyszerű és logikus dolgokról beszéljek. A mágia hátránya, hogy akármennyit tanulok róla, még mindig, nagyon sokszor, most is, nem értem, hogy lehetséges valami. Egyszerűen ellentmond mindennek, amit ép ésszel fel tudok fogni. Egy barátom egyszer azt mondta, azért mert mugliként gondolkozom, de nekem ez nem kielégítő válasz, és egyszer úgyis rájövök majd mindenre... Addig pedig marad, hogy kérdezek, és szükség esetén, mugli módon magyarázok.
Ashley újra ugrik, és megint semmi baja. Egyre jobban érdekel, és irigységgel vegyes tisztelettel nézek rá. Egy része irigy, mert azt kezdem észre venni, hogy az, hogy "tudok varázsolni" olyan snassz. Mindenkinek van valami plusz képessége. Legilimencia, illuzionista, elemi mágus, metamorf, animágus... Tudom ezek egy része tanulható, de akkor is. Na de, a másik részem, meg igenis tiszteli, mert eddig, olyan lánynak tűnt, aki nem él vissza a képességével, nem használja ki. Most is. Sokkal inkább az az érzésem, hogy csak ismerkedik, a még fel nem fedezett rejtelmekkel. Tanulja, hogyan használja a legjobban ezt az adottságot. S bár nem ad kielégítő választ a kérdésemre, nem bánkódom annyira.
- Az. Ahogy az, hogy boszorkány vagy én meg varázsló szintén varázslat - ezen most nekem kell nevetni, mert lássuk be, a válasza olyan volt, mintha azt állapította volna meg, hogy a fű zöld az ég meg kék. De nem baj. Majd informálódom máshonnan. Vagy csak figyelem még egy kicsit, hátha attól is okosabb leszek.
- Hajrá! - kiáltom utána, ha már trükközik, legyen bátorítása, én pedig szépen hátra fekszem, ne keljen a nyakam kitörni, ahogy őt nézem. Így sokkal egyszerűbb, majd ha földet ér - most már nem aggódom miatta, annyira - akkor felülök újra.
- Ennél én valami nagyobb mutatványra számítottam! Mondjuk egy csuka mozdulatból indított Auerbach-ugrás, szabad testtartásos tripla cukiharával zárva... - igazából nem tudom mi az, de hallottam egy műugró versenyen és nagyon megtetszett, így megjegyeztem. Viszont, nem akarom kedvét szegni, ezért rögtön folytatom is - Na de! Van egy ötletem. Ha csinálsz egy forgást, kapsz tőlem valamit.
Rá is kacsintok, közben pedig előre nyújtom a kezem, hogy lássa komolyan gondolom. És végül is, tényleg komolyan gondolom, más kérdés, hogy egyébként is megkapta volna. De így legalább van okom odaadni a nyakláncot. A csak úgy, még mindig fura indoknak hangzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 30. 22:59 | Link

[Bálint]

A magyarázatot már meg sem hallgatja, és az a kis hang, ami suttogja neki, hogy mennyire nem udvarias jelenleg, nem érdekli. Vissza akar menni az égbe és folytatni!
Fel is pattan a seprűre, és felrepül , majd leugrik, de Bálintnak ez nem elég. Amikor pedig valaki ilyen kijelentéseket tesz, akkor érzi csak igazán, hogy eridonosan forr a vére.
Csak bólint szótlanul, kissé felháborodva, de a kihívást elfogadva a szavaira. Megint magához hívja a seprűt, majd felrepül vele, nagyon-nagyon magasra, ilyen magasságban már bőven kviddicsezni szokott.
Feláll a seprű nyelére, és oldaltartásba kinyújtja a kezét. Nagyon magasan van, és bár tudja, hogy csak a berögzült félelem miatt retteg, mégsem tudja kikapcsolni, hiába tökéletesen biztos benne, hogy nem eshet baja.
Úgy dől előre, mint aki repülni készül, majd amikor már zuhan, akkor kezeit a teste mellé zárja, és két egész testes fordulatot ír le a levegőben, majd oldalra forgást csinál szintén kettőt, és ezután, mint a tornászok, a talpán érkezik a földre, mindenféle mozdulattörés nélkül.
Magabiztosan mosolyogva sétál a fiúhoz, bár nem biztos benne, hogy csakugyan van nála valami tárgy, mégis, ahogy elé áll kérdő tekintettel lenyűgözöttséget vár, határozottan. Legyen már valami mások által is regisztrált sikerélménye abban, hogy ilyeneket tud! Előre nyújtja a tenyerét várakozóan.
-Kérem a jutalmam.-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 30. 23:29 | Link

Ashley

Az az érzésem, hogy nem is figyel rám. Egyszerűen nem érdekli, csak megy, és ugrik. Aztán meg úgy bólint rá a kérésemre, mintha mi sem lenne természetesebb, pedig én csak hülyéskedtem, hiszen az értelmét sem tudom annak, amit mondtam. Ashley viszont a magasba emelkedik, én pedig érdeklődve figyelem minden mozdulatát. Nem számítottam rá, hogy fel áll a seprűjére és úgy ugrik le. Csak azt látom, hogy fordul és megint fordul majd máshogy fordul és azt hiszem tátva marad a szám, a szó szoros értelmében. Ez. Egyszerűen.
- Wááooo! - fejezm ki magam, tőlem szokatlanul értelmesen. Ez pedig önirónia, mert ugye ebbe semmi értelmes nem volt. De még arra sincs időm, hogy kettőt pislogjak, már előttem is terem. Szép a mosolya, és igazából ez is elég lenne, hogy lenyűgözzön, de az előbbi mutatvány után nem igazán találom a szavakat.
- Hát ez... hűűű - mondom elismerően, és remélem hallja az elismerést, mert nem tudom jobban megfogalmazni. Az előre tartott kezére nézek, elmosolyodom, bólintok, majd a zsebembe nyúlok és megkeresem a kis dobozkát, amibe a nyakláncot csomagolták. Egyszerű fekete, hosszúkás doboz. Talán sejthető is, hogy mi van benne. De azért bízom benne, hogy így is meglepődik. Na meg, hogy tetszeni fog neki, a nyaklánc, amit hirtelen felindulásból vettem a faluban.
- A jutalmad - mondom, és a kezébe teszem. Ha eddig ő figyelt kíváncsian, most én fürkészem az ő arcát, hogy mit reagál erre az apró figyelmességre tőlem. Zavaromban zsebre vágom a kezemet, hogy ne kezdjek el őrült mód gesztikulálva magyarázni. Bár némi magyarázatnak szükségét érzem.
- A legutóbbi szabad hétvégén lementem a faluba, és amikor megláttam, valahogy meg kellett vennem... - mert te jutottál róla eszembe. De az utolsó részt nem fűzöm hozzá. Nem szeretném ha félreértené. Elvégre ez csak egy apróság, igazán nincs semmi jelentősége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. május 30. 23:37 | Link

[Bálint]

Szóhoz sem jut? Nagyon helyes! Büszkén vonogatja meg a vállát, miközben a vigyorát le sem lehetne törölni az arcáról. Ez aztán a valami, és milyen ügyesen megmutatta neki! Imádja ezt az érzést, amikor valamit sikerül jól megcsinálnia, és ezt elismerik... talán már-már kicsit sok is, ahogy hajhássza, és ezért szoktak az emberek irigykedve és rosszallóan beszélni róla.
Amint megpillantja a dobozt ő következik a szájtátásban. Nem erre számított, talán valami darab papírra egy rajzzal, vagy egy vállveregetésre, ilyesmi, de ez... ez sokkal jobb. Pláne, mikor kinyitja a dobozt, és meglátja rajta a jelét.
Sugárzó tekintettel néz a fiúra, mert nagyon-nagyon örül az ajándéknak, de Bálint ezt nyilván félreérti, mert magyarázkodni kezd. Kikapja a dobozból a nyakláncot, és ahogy a medálhoz ér, az tiszta agyag. Előre lendül gondolkodás nélkül és a nyakába veti magát.
-Köszönöm-köszönöm-köszönöm! Ez gyönyörű!-
Lelkendezik, miközben elengedi, de nem azért, mert zavarba jött volna, hogy mit is tett épp (bár kellett volna) hanem mert ez meseszép, és le van nyűgözve tőle. Ez a nyaklánc tökéletes, csak tartja a markában, és forgatja, és nézi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 31. 00:33 | Link

Ashley

Ha nem lennék ledöbbenve biztos foglalkoznék jobban azzal, hogy Ashleyt mennyire feldobja ez a tény, de nem sokat érzékelek belőle, csak a mosolygós kis pofiját. Átadom neki, a korábban vásárolt ajándékot, és bár azt mondtam, hogy jutalom, mégis elmesélem, hogy miért is vettem. Nem pontosan értem én sem. Ahogy azt sem, hogy miért is akarom megmagyarázni. Egyszerűen szükségét érzem, de közben meg magamban szitkozódom, mert nem így képzeltem el korábban ezt az egészet. Pedig lehet így a jobb.
Szerencsére örül. Az arcára van írva, hogy tetszik neki, így hamar kifújom az eddig bent tartott levegőt, megnyugodva, hogy nem nyúltam mellé. Az ölelés azonban elég váratlanul ér. Bár jól esik, nem igazán van időm reagálni rá. Inkább csak pislogok nagyokat, és elkönyvelem magamban, hogy: elszoktam attól, hogy ölelgetnek; hogy hiányzott, hogy valaki megöleljen.
- Öhm... örülök, hogy tetszik - hallom magam kissé bizonytalanul megszólalni. De aztán, amíg Ashley a nyakláncot forgatja, nézegeti összeszedem magam, s pár másodperccel később már sokkal magabiztosabban szólalok meg.
- Szabad? - nem igazán várok választ, a nyakláncért nyúlok, aztán a háta mögé sétálok, hogy a nyakába tegyem. Remélhetőleg kapok annyi segítséget, hogy  haját félresimítja az útból, de ha nem igazán az sem baj, meg tudom oldani. Ebben nagyon gyakorlott vagyok, Virág összes nyakláncát nekem kell ki-be kapcsolni. Egy pillanat alatt végzek is, aztán visszalépek Ashleyvel szembe, hogy megnézzem most már a helyén, az ékszert.
- Jól áll - állapítom meg mosolyogva, aztán megjegyzem - az eladó szerint nem egyszerű nyaklánc, segíti a viselőjét a varázslásba.
Gondolom csak a föld elemmel kapcsolatos varázslatokban, de az bőven elég. Igaz, ahogy elnézem, Ashleynek nem sok szüksége van segítségre, de egy kis plusz, sosem hátrány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. június 1. 00:35 | Link

Ármin. Cheesy
június 1., valamikor éjfél előtt

Tudjátok milyen nap van ma? Őőő... Franc, én is elfelejtettem. Akkor most menjünk le Micimackó-alfába és gondolkozzunk egy kicsit. Gondol... Gondol... Gondol... Vasárnap. Oké, ez eddig rendben is volna. A vasárnapok buta napok, mert utánuk mindig hétfők jönnek és akkor újra be kell húznom magamat néhány teljesen unalmas tanórára. Nem baj, már csak ez az egyetlen év van, aztán mehetek a búsba, amerre csak szeretnék. Még nem tudom pontosan, hogy merre szeretném, hogy vigyen a jó szerencsém, de valami olyan helyre, ahol van kviddics és én is játszhatok. Erről jut eszembe... Mi is volt az eredeti probléma? Ó, igen, milyen nap van? Vasárnap. Dátum? A kalendárium ebben mindig is sokkal jobb játékos volt nálam, surranjunk hát oda elé, és lessük meg ügyesen, hogy melyik hónap melyik napját írjuk. Itt is van, június 1. Ajaj.. Azt hiszem dolgom van ebben az esetben. Soha nem látott sebességgel ugrok fel az ágyamból, de úgy, hogy Zephyr szegény akkorát nyekken a földön a lendületemtől, hogy belesajdul a szívem. Ő az állatkertem első kis tagja, kicsit jobban kellene vigyáznom rá. Pláne, hogy ő az egyetlen férfi játékos a csapatban. Végképp.
Kezem ügyébe kerítek még egy kardigánt és olyan csendesen és mégis villámgyorsan zúgok le az emeletről a bejárati ajtó irányába, hogy még a profi betörők is megirigyelnék. Nincs humorom hozzá, hogy akár Manda, akár töki észre vegye, hogy éppen angolosan távozok a tett színhelyéről. Oké, foghatnám arra is, hogy járőrözni megyek, na de seprűvel a kezemben? Ugye, rossz kifogás. Na, pontosan ezért nem baj, ha senki sem tudja, hogy egyáltalán elmentem. A kis lényeim természetesen totál értetlenül bámultak rám, hogy hova a halálba rohanok én ennyire, de egy nyikkot se szóltak. Hálás is vagyok érte.
Na, miközben megyek, elmesélem, hogy hova is ez a nagy rohanás. Csillaghullást megyek nézni. A seprű pedig azért kell, mert onnan fogom lesni a hullócsillagokat. Baró, mi? És hogy kinek jutnak eszébe mégis ilyen ötletek? Damjanovits Ármin személyében tisztelhetjük ezen embert. Ma állítólag egy nagyobb csillaghullás várható, az ég tiszta, az idő pont kellemes, bár egy kissé talán hűvös, de minden adott egy kellemes programhoz. Miért hagynám ki? Na, most pedig csaljunk. Kezdem elveszteni a lábaim felett a kontrollt, menjünk tovább seprűvel, azért van végül is. Meg könyörgöm, vasárnap éjjel van, senki sem olyan hülye, hogy ilyenkor kint tekeregjen az utcán, aki meg mégis, az ki van ütve az alkoholtól. Szóval a lábam közé kapom a több mint fél évtizedes Tűzvillámot és a maradék utat a kastély kapujáig ló... izé, seprűháton teszem meg. Innen pedig már nincs messze a kviddicspálya. Mert két kviddicsbolond mi más helyen is találkozhatna?
Kicsit normalizálom a légzésemet, mielőtt kilépek a gyepre, kifulladtam egy cseppet az úton, de olyan száz millió wattos mosoly van a fejemen, amit már büntetni kellene. Körbejáratom a pillantásom a látszólag teljesen üres füvön, majd valamivel arrébb kiszúrom Ármin alakját, a fűben ülve. Intek neki, és elindulok felé a zöldön keresztül.
- Bocsi, remélem nem vártál sokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2014. június 1. 19:43 | Link

Kivus

Hogy milyen este is van ma? Egy híres boszorkány halála, akinek a neve sok néven maradt fent. Nem lehet tudni, hogy pontosan melyik is az igazi, de azt tudja, hogy a mendemonda szerint a boszi azt mondta, halálát csillaghullás övezi majd. Amikor olyan ötszáz éve meghalt, hullottak a csillagok olyan helyeken a világban, ahol csak mágusok laktak, és minden száz évben egyszer, pont ezen a napon, a csillaghullás megelevenedik, ő pedig nem szeretne lemaradni róla, hozzá pedig a lehető legjobb embert hívta.
Férfihoz képest hosszan készülődött, és mégsem látszik rajta semmi változás. Megborotválkozott – a kis szakállacskáját azonban meghagyta – Keresett egy  jobb inget, ami kényelmes is, és egy sötét farmert, ami illik hozzá. Laza, de elegáns. A haját csak megfésülte, ami nagy teljesítmény ettől a göndör kazaltól, és a megbeszélt időpont előtt fél órával elindult az iskola felé. Számításai szerint egyszerre kellett volna megérkezniük, ám hosszú lábai úgy vitték előre, mintha üldözné valaki, ezért alig negyed óra alatt tette meg az amúgy huszonöt perces távot.
A seprűjét még a múltkor itt hagyta, ezért újabb öt percet elvesz az életéből, hogy besétál az irodájába, és kiveszi a zárt szekrényből, illetve, ha már ráér, akkor azt a kis pluszt, amivel készült is menetsorba állítja, hogy a repülés végén, látható legyen a cél. Reméljük, nem kezd el esni az eső, mert bár jó idő van, mostanában nagyon kiszámíthatatlan.  Mivel mindennel elkészült, és még mindig van öt perce, kisétál a bejárathoz, mintha mi se történt volna, és amikor úgy véli, közeledik felé egy alak, szinte észrevétlenül leül a fűbe. Ha nem Kiva, akkor azt mondja, épp csak pihenget, ha valami vadállat, akkor a mellette lévő seprűn férfiasan elmenekül, ha Kiva, akkor meg ne akarja idő előtt meglátni, hogy a repülés mellett még vacsorával is készült a csillaghulláskor.
- Nem vártam sokat, az előbb érkeztem én is.
Apró füllentés, mindenesetre felkel a földről, ami nem olyan meleg még, mint amilyet sejtett, és kicsit leporolva magát, lepillantva a lányra egy mosollyal és öleléssel is megdobva az viszontlátás örömét. Seprűjét is felvéve, felpillant az égre, majd az órájára.
- Ha minden igaz, két perc múlva kezdődik. Nincs felhő az égen, vagyis valószínűleg izgalmas estének nézünk elébe.  Arra gondoltam, hogy az erő felé lenne érdemes elmennünk, ott nem sokan mászkálnak ilyenkor, vagy ha igen, nem látnak, nem akarok belőle bajt, hogy kicibáltalak magammal, aztán ha megfagytunk, akkor visszajöhetnénk, mondjuk a pályára. Apropó, ezt neked hoztam.
Egy piros, belül bundás pulcsit emel fel és nyújt a lány felé.
- Sejtettem, hogy nem öltözöl fel rendesen, ott fent hidegebb lesz, ha még repülünk is.
Ő is felhúzza a maga kék verzióját, ami nagyon nem illik a ruházatához addig, amíg be nem cipzározza, onnantól teljesen jó. Még a kapucnit is felhúzza, majd a lányra pillant. Ha készen áll, akkor mehetnek is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. június 6. 15:54 | Link

Leonie Rohr
06. 06.; du. 4 körül


Általában az ember tudja, ha szerelmes. Az olyan reménytelen érzés, olyan élettel teli és szenvedélyes, édes, de mégis fájdalmas. A szerelmed tárgya - pontosabban embere - nem úgy tekint rád, gyakorlatilag észre sem vesz, te pedig csak vágyakozol utána, elképzeled ahogy kézen fogva andalogtok, vagy legalábbis ott van melletted, de az igazság az, hogy valójában fütyül rád az említett, még az is lehet, hogy mással van, akkor pedig nem akarod elrontani az örömét. Ez a helyzet sajnos túl ismerős számomra.
Ilyeneken gondolkodtam, mikor a beköszöntő nyári napsütésben világomat se tudva sétafikáltam a kastélyban, aztán az erdőben és a tisztáson, majd a réten és megint a kastélyban. Aztán elindultam a falu felé, de visszafordultam, mert semmi keresnivalóm nem volt ott. Embereket akartam látni, de nem a faluban, és nem is a kastélyban. Na jó, igazság szerint egy embert akartam látni, de őt vért izzadva se találtam meg, és ha látnám is - csak fájna. De közben ott égne a véremben a tűz. Erre vágytam.
Lábaim csak vittek, magam sem tudtam, merre - s hiába fordultam vissza újra meg újra, hogy más útvonalat válasszak ködös célom felé, semmi eredménye nem lett. Úgy éreztem, tennem kell valamit, még ha nem is Vele kapcsolatban, csak úgy, akármit. Mintha nem itt lenne a helyem, mintha lenne egy ki nem mondott célom, amit már rég meg kellett volna találnom, de nem jött össze. Csak bolyongok.
Talán nem is létező célom keresése közben a kviddicspályán találtam magam - ezen a nagy téren, ahol most csend honolt, amit nem népesített be ezer meg ezer diák üdvrivalgása, mint a múlt meccsen, ahol nyertünk; most csak egy üres tér volt, egy helyszín csupán, ami fáradtan veszi tudomásul a rajta történő eseményeket, de már nem is érdekli igazán a dúló harc. Egy megfáradt és érdektelen öregembernek láttam a lelátókat.
Az sem érdekelte, hogy rá ülök, aztán az sem, hogy kimegyek a pálya füvére, és leülök a közepére. Aztán az sem, hogy rágyújtok (ami persze nagyon csúnya dolog, ejnye, Merse). És az sem hogy bámulom az égen a felhőket és arra a bizonyos Valakire gondolok. Pont úgy, mint ahogy engem sem érdekelt, hogy mire gondolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. június 7. 15:01 | Link

Merse, Merse, Mátka

Sosem árthat egy kis edzés. Az ellenfélnek, mert Leonie olyan rettenthetetlen hero, hogy neki nincs szüksége semmilyen előkészületre egy-egy meccs előtt. Ebből kifolyólag nem is ütővel a vállán érkezik ugrándozva a pályára. Annál jóval érdekesebb képet mutat, mivel több liszteszsákra emlékeztető dolgot lebegtet maga előtt a levegőben, bal hóna alatt pedig az iskola tulajdonában álló egyik rozoga seprűt cipeli. A varázslás sosem volt nagy erőssége a koncentrálóképesség teljes hiányában, így az idáig vezető úton is vagy húszszor leejtette már a zsákokat. De nem adja fel, mert fiatal és kemény! Jókedvűen manőverezik terhével a pálya széléig, ahol aztán igen hamar ledobja minden cuccát, és lelkesen nekiáll kikötözgetni a zsákok száját, szám szerint mind a hetet, hogy a szivárvány összes színét fel tudja majd vonultatni a későbbiekben.
Kedves képernyőnéző gyerekek, láttatok már valaha color partyt? Akkor el tudjátok képzelni, mit hozott magával kedves leánykánk a pályára. Csakhogy a festékporokkal neki az a szándéka, hogy valami szépet alkosson a pálya füvére, amit minden játékos megcsodálhat majd a levegőből. De csodálatos lesz! És milyen boldogok lesznek a kis seprűsök, mikor maguk alá tekintenek, hogy egyből maguk alá is… no, szóval Leonie csak úgy próbaképpen két kézzel belemarkol a piros színbe, hogy házához örökkön hű maradjon, s a levegőbe felugorva, nagyot perdülve kiengedi markából a port. A látvány szívet melengetően fantasztikus! Ráadásul a keze is csupa piros maradt. Nagyokat nevetve fordulna vissza a következő adagért, ha nem pillantana meg egy kisebb füstfelhőt a terep közepén, s mik nincsenek… egy test is tartozik hozzá, amely magából eregeti.
Egy pillanatra fennakadnak a szemei, majd belemarkol a narancssárga porba, s futva közelíti meg a hegyi levegőző srácot, hogy amint eléri, a feje felett engedje szabadjára a festékfelhőt.
-Aztaaaa, de szép a hajaaad! – azonnal lehuppan mellé, és engedély nélküli hajtapizásba kezd festékes kezeivel.
-Ilyet nekem is csinááálj! – csillogó tekintettel pakolgatja ide-oda a kis dreadeket, tökéletesen összeszínezve őket. A legkevésbé sem zavartatja magát pöfékelő oskolatársának véleménye miatt.
-Tudtad, hogy a dohányzás káros? Apu azt mondta, attól korábban meghalunk, úgyhogy ne cigizzek. Mert mi van akkor, ha pont az az egy nap lenne életem legszebb napja, amivel korábban meghalok? - kezd remekbe szabott érvelésbe a dohányzás ellen.
-Én még sohasem próbáltam ki. Szerinted megfulladnék tőle? - szuggerálja a kis káros rudacskát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. június 9. 10:57 | Link

Leonie Hajpajtás Rohr


Gondolatmenetemből semmi sem szakíthatott ki. A füst szállt körülöttem, mintha el akarna választani a külvilágtól, mintha nem venné tudomásul, hogy ez már megtörtént. A körülöttem történő eseményeknek most nem képeztem részét, csak lebegtem bennük, s nem is nagyon figyeltem őket. Ködös elmével néztem, ahogy egy nagy vörös lobonc libeg be a pályára, nehéz súlyait lepakolja, s az egyik zsákba belemarkolva gyönyörű karmazsinná teszi a levegőt fél percre. Aztán visszafordult és a következő zsákba nyúlt, majd meglátott engem, s rohanni kezdett felém. Ezennel ki is lettem rántva gondolatmenetemből, beindult a színészkedés. Félmosoly került az arcomra, ahogy figyeltem ezt a locsifecsi terelőlányt. Látom néha a folyosókon, azt hiszem, olyan igazi eridonos jellem lehet.
A sárga festéket fölém szórta, majd tapogatni kezdte rasztáimat, s örömteli sikkantására egy nevetéssel válaszoltam.
- Köszönöm. A te hajad is nagyon szép. - néztem rá amolyan apai mosollyal, és megérintettem bongyor vörös haját.
Csillogó szemét látva azt gondoltam, ez teljesen kész van, de tetszett ez a hihetetlen gyermeki lelkesedés ami a lányból áradt. Olyan tiszta érzelemnek tűnt, nem megjátszottnak. Mintha ez a lány még mindig nyolc-kilenc éves lenne, olyan őszintén tudott örülni a - valljuk be - semminek.
- Tudod, ezt itt ki kell érdemelni. - böktem rá a rasztáimra. - Csak olyan embernek lehet, aki szereti az embereket, az állatokat, a világot. Aki szereti a békét.
Nem voltak kétségeim afelől, hogy ez a lány - azt hiszem, Leonie, de nem biztos... a meccsek miatt rémlik ez a név, na meg a nővérem évfolyam- és háztársa - teljes mértékben raszta-lélek. Mármint, teljesen. De azért jó lenne, ha tudná a raszták történetét, hogy egy raszta valójában miért is raszta pontosan. Persze előfordulhat, hogy tudja, de az első reakciójából ítélve most látott először rasztát közelről. Ezen mondjuk nem is csodálkozom, varázslók között még én sem láttam soha.
- Szerintem mindegyik nap lehet életed legszebb napja. Ha nem teszem a napjaimat széppé, az az én hibám. - mondtam, s két másodperccel később rájöttem, hogy mennyire igazat szóltam.
Kíváncsisága s nyíltsága már-már rémisztő volt, még nekem is. Olyan pörgős volt, szinte megijedtem tőle, de persze nem. Majd lenyugszik. Bár lehet rá nem hat az állítólagos aurám.
- Nos, nem fulladsz meg tőle, de ez nagyon-nagyon rosszul esne neked, ugyanis ez egy kimondottan erős cigaretta. Vannak dohányosok, akiknek ez már túl erős, te pedig még soha nem is dohányoztál életedben. De ha szeretnéd, szívhatsz belőle egy aprót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék