36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. január 10. 21:30 | Link

Katkesz ♥

Mivel a gurkóval való érintkezés élvezete nem az ő műfaja, így a fájdalom kisebb hullámokban jön létre a vállában, és amilyen gyorsan érkezett a vaslabda, olyan lassan akar elmúlni a fájdalom, amit okozott. Gyorsan bepólyázza, mert a reflexei tompították az ütést, de azért még fáj, később felugrik a gyengélkedőre is, valami forradalmian új és undorító löttyért, amit az indián gyógyító szokott neki adni. De addig kiosztja a hosszú hajú lányt, biztos, ami biztos. Nem is nagyon figyeli, hogy ki ő, csak amikor a lány leveszi a kendőjét. ~ Kati! ~ Felhúzza a szemöldökét, amikor meghallja a magyarázkodást, amit tőle kissé nehezebben fogad el, mint egy idegentől. Egyrészt mert jó kviddicsesnek tartja, másrészt pedig elvileg barátok. Nem, mintha meginognak ebben a hite, nagyon szereti a lányt, de, hogy nem figyelmeztette, az nem esett jól a lelkivilágának, főleg így utólag. De azért nem húzódik el a hosszan tartó ölelés alól – ami attól, hogy Kati vigyáz rá, még fájdalommal jár -, de azért elmosolyodik.
- Rajta vagyok a halállistádon? – kérdezi vigyorogva, utalva a legutóbbi találkozásukra, és óvatlanul hátrébb húzza a vállát, olyan ösztönszerűen. Rögtön bele is torzul az arca egy pillanatra, de a mosolyát valahogy visszavarázsolja a képére.
- Megleszek, nem kell aggódni, volt már és lesz is rosszabb, de nem mondom, hogy örülök neki – mosolyogva harapja el a nyelvét úgy, hogy kilátszik a vége, miközben látja, hogy Kata is elgondolkodik valamin, és közben a sérült vállát szuggerálja a navinés.
- Melodimágiát mondtál? Tényleg fejlődtél, most nem kaptam halálos adagot, mint a múltkor – húzza a lányt, a szokásos pimasz vigyorával, de nem akarja megbántani őt. Tudja jól, hogy az más helyzet volt, és már elnézést is kért érte a barátja, de ez most pontos kvaffnak számított, amit vétek lett volna nem gólra váltani.
- Jó, de ha nem sikerül fehér nyúllá változtatlak és kergetni foglak – kuncog, mert még nem árulta el, hogy képes az animágiára. Nemrégen tette le a vizsgáját, és Holden professzor el is kísérte a bejegyeztetésre. Nagyszerű pillanat volt, az idő pedig pont tökéletes lenne neki is fejleszteni a képességét. A vadászat pont megfelelő lenne. De biztos nem Kati-nyúllal fog gyakorolni, mert félő, hogy túlságosan megsebesülne, még a kezdeti szakaszban.
- Amúgy… Mi a jó fenét csináltál? Azon kívül, hogy nekem is jó lenne hátrafelé látni… tetszett, ügyes voltál – dicséri meg végül a lnyt és most már megnézi magának. ~ Te sem lettél csúnyább drága barátom. ~ A bókot nem mondja ki, nem olyan buta, hogy nyíltan bókoljon bárkinek is, hiszen egyből a pletykarovatba, majd Viko szeme elé kerülne. A most kezdődött kapcsolatukba pedig nem hiányoznak az ilyen hülyeségek. Eszébe jut Eperlány is, és úgy dönt, hogy majd este benéz hozzá, és elmeséli neki a kiképzőpályát, amit készített, hátha van hozzá pár ötlete, vagy a későbbi nehezítéshez.
- Hogy tetszik a pályám? Ja, közben kezdheted, ha gondolod – odafordítja Kati felé a sérült testrészt, mintha egy orvosnak mutatná meg. Fogalma sincs egyébként, hogy akkor milyen szinten állt Kati, amikor legutóbb használta a melodimágiát, de akkor sem rosszul. Csak az alany volt rossz. Bízik benne, hogy tudja a navinés, hogy mit csinál majd vele. A kellemetlen meglepetéseket és a tesztalany szerepét sem szereti igazán, nem egyszer fázott már rá. De most hátha elkerülheti ezt és Kati is örülni fog, hogy kijavította a nem túl jelentős hibáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. január 11. 23:26 | Link

Yaricsbogyó<3

Abban reménykedek, hogy az öleléssel sikerül kifejeznem, ami szavakkal nem igazán ment, történetesen, hogy: " Hülye vagyok, ezt nem gondoltam át, de tudod, hogy a legjobb barátom vagy és soha nem akarnék ártani neked és tényleg nagyon sajnálom".
Mire kibontakozunk az ölelésből Yar már mosolyog, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tényleg fátylat boríthatunk a dologra vagy csak udvariasságból nem akar tovább kínozni. Mert az első, őszinte reakciója és a pillantása, miután felismert, felért egy kínzással.
A kérdésére csak grimasszal reagálok. Még ha vigyorogva is beszél, túlságosan érzékeny pontot piszkál ahhoz, hogy bármiféle épkézláb feletet ki tudjak találni erre. Egyébként sem az a lényeg, hogy az én lelkemben mi van, hanem hogy ő mennyire sérült le. Hiába mondja, hogy nem kell aggódni, nem kerül el a tekintetem, ahogy a fájdalomtól megvonaglik az arca, amikor megmozdítja a vállát.
Tudtam, hogy elég megemlítenem a melodimágiát és nem fogom megúszni ilyen pimasz megjegyzések nélkül, de azért csak rosszul esik, hogy felhánytorgatja a múltkori alkalmat. Már veszem a nagy levegőt, hogy védekezzek, magyarázkodni kezdjek, kicsit megsértődjek, de végül csak fújok egyet. Valamiért azt érzem, hogy nincs jogom most emiatt háborogni, sőt örülnöm kellene, hogy Yar nem akadt ki jobban.
- Jól van na, ezt megérdemeltem - válaszolom végül kissé esetlenül, az égre emelve a tekintetem. Nem veszem igazán a szívemre a szurkálódást, tudom, hogy Yar nem akar megbántani. De elég volt ez a néhány szó, és megint feltámad bennem a bűntudat és az önvád, amivel anno sokáig kínoztam magam.
- Hogy mi? Fehér nyúllá? - húzom össze a szemöldököm. Nem értem honnan jön neki ez a nyúl dolog. De hiába töröm a fejem, nem sikerül összekötni a dolgot az animágiával. A fehér házinyusziról a húsvét jut eszembe, nem pedig a ragadozó elől menekülő préda. Annyira meglep a nem mindennapi válasza, hogy közben fel sem fogom, rábólintott a melodimágiára.
-Köszi.. Hááát, csak úgy kijöttem repkedni, meg kíváncsi voltam, képes vagyok-e csak melodimágiára támaszkodva megmaradni a seprűn. Meg egyébként sem árt újra formába jönnöm, mert jelentkeztem arra aaa bogolyfalvi hullócsillag dologra - magyarázom kicsit pirulva. Kíváncsi vagyok Yar mit fog szólni a hírhez, vagy összességében mit gondol a témáról.
- Ahhoz képest, hogy te csináltad egyáltalán nem vészes, azt hittem ennél magasabbra teszed a lécet - mondom őszintén a gyakorlópálya kapcsán. Olyan rég beszélgettünk már a fiúval, hogy még a 'tanítványáról' sem hallottam.
- Oké, akkor elkezdem, először csak megvizsgállak, de szólj, ha valami nem oké, vagy meggondoltad magad... - aggodalmaskodom még egy sort mielőtt nekikezdenék a munkának. Igyekszem leplezni, mert nem akarom megijeszteni Yart, de azért izgulok, mert eddig csak steril környezetben, Rochard bácsi felügyelete mellett végeztem a komolyabb varázslatokat. Ezért most egy picit nagyobb feladatnak tűnik a szokásosnál, hogy összpontosítsak. Végiggondolom, hogy mit akarok csinálni és hogyan, aztán nekilátok a vizsgálatnak. Az ultrahangokkal megcélzom Yar vállát, az, hogy viszonylag kis terültet vizsgáljak, már könnyen megy, csak a frekvenciával kell még egy kicsit babrálnom. Elsőre ugyanis összekeverednek a különböző szövetek hangjai egy diszharmonikus folyammá egyesülve. Kell pár másodperc mire tisztul a kép. Megállapítom, hogy tényleg nincs szó törésről vagy rándulásról. A disszonáns hangok sokkal közelebbről, közvetlenül a bőrfelület alól érkezik. Most ennek a területnek a hangjára koncentrálok. Rövid hallgatózás után felismerem, hogy a károsodott szövetek között vér is van. Ezekkel a hajszálerekkel azonban nem tudok mit kezdeni, egyelőre még csak ott tartok, hogy a nagyobb erekkel boldoguljak az órákon.
- Khm... azt hiszem, hogy öö zúzódás - állítom fel a diagnózist. Ha nem lenne a kötés, azt akár a közben bizonyára kialakult kékes-lilás foltról is megállapíthattuk volna, de azért büszke vagyok magamra, mert azt hiszem elég pontosan és gyorsan dolgoztam.
- Még nem tudom felgyorsítani a gyógyulást...de ha gondolod a fájdalmat megpróbálhatom elmulasztani - megadom a lehetőséget Yarnak, hogy visszakozzon, ha akar, és egyébként sem csinálnék vele semmi olyat, amit előzőleg nem jelentek be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. január 12. 01:05 | Link

Katkesz ♥

Lassan eljut odáig, hogy nem tudja, hogy minek hívja Katit. Olyan, mintha a testvére lenne, mégis van hozzá vonzalma is, ami nem lenne túl normális dolog az előzőhöz kapcsolva. Nagyon jó lelki társa, legalábbis, nagyon jó, amikor beszélgetnek, akkor Yarista mindig feldobódik, feltöltődik. Ezért most nyilván nem esik jól Katinak a fiú piszkálódása sem, pedig félig meddig igaza is van. Mostanában túl sok a baleset, ha találkoznak, és nem Yarista az okozója. De semmi gond, végül is megúszta, nem lesz belőle nagy ügy. A fintorra ő már nem reagál végül is nem azért jött, hogy a barátját szenvedtesse. A melodimágia viszont majdnem olyan, mintha Kati vissza szeretne piszkálódni vele, ha nagyon megcsavarnánk a dolgot. De, mivel ismeri a lányt, tudja jól, hogy ez meg sem fordul a navinés eszében és egy kis élcelődés után beadja a derekát neki.
- Csak egy kicsit – próbálja enyhíteni a beszólását, mert a fogadó fél végül elismeri a hibáját, és persze jár Katinak a baráti felkarba bokszolás is. Egyáltalán nem durván vagy fájdalmasan, csak olyan ki, ha én nem stílusban.
Az animágikus bejegyeztetése még nem jutott el Katiig, ezért nem érthette meg a nyulas „viccet”, de akkor úgy dönt a fiú, hogy ha már itt vannak, elmondja a jó hírt.
- Bejegyzett animágus lettem. Gondoltam gyakorlok veled – kuncog, mert eszébe jut az előbb kigondolt jelenet. Persze csak az eleje, a piros részig már nem szeretne eljutni gondolatban sem. Pedig ki tudja, hogy vissza tudná-e magát fogni, vagy sem? Ezt mindenképpen ki kell majd próbálnia, amikor gyakorolni fog.
A gyógyítás előtt még rákérdez Kati ittlétének okaira és eléggé meglepődik az utolsó részen. A tekintetén és a szeme villanásán is látszik némi értetlenség, mert a lány habitusa nem passzol egy ilyen veszélyes versenyhez, amin még ő sem szeretne elindulni. Persze ez nem kviddics, de próbára tehetné a tudását. Azonban a verseny veszélyei lebeszélték őt a próbálgatásról, mert az sem lett volna túl jó, ha mondjuk továbbjut, ahol még veszélyesebb akadályok lettek volna előtte. Ez nem az ő műfaja, ő megmarad hajtónak, habár biztos dicsőség övezné, ha jó eredményt érne el.
- Nofene, de bátor valaki. Ki sem néztem belőled. Kinek akarsz imponálni? Biztos valami pasi. Még a végén féltékeny leszek – nevetgél, mert nem gondolja komolyan, sőt, inkább azt szeretné, ah így lenne. Legalábbis úgy, hogy Katinak lenne valakije, mert Ákos óta még csak pletykát sem hallott róla, hogy valamilyen férfiú mellett látták őt.
- De majd kimegyek szurkolni neked, és ígérem, én viszlek a gyenguszra, ha muszáj lesz. A varázs doki meg majd beléd nyom valami keserű izét, és rendbe jössz, ne félj! – kacsint a lányra, majd rákérdez a pályára. Kati válasza pont jó ahhoz, amire készítette, elégedett vele. Mert ha azt mondta volna, hogy túl nehéz, az Runának nem megfelelő, így viszont van esély rá, hogy a lány is teljesítse a pályát.
- Egy nagyon kezdőnek készült, akit én tanítok repülni. Remélem, hogy inkább nem tettem túl magasra a lécet, de azért köszi – grimaszol, mozgatja a csukott ajkait, miközben Runa képességei jelennek meg előtte. ~ Egy két akadályt ki kell vennem, vagy nagyobb helyet adni neki, hogy sikerrel vegye majd. Jó lesz ez! ~ Végül megnyugszik, hogy minden rendben lesz a pályával, a tanítvány végig fog menni rajta sikeresen.
- Okés, szólok! Nem kell levennem a ruhámat, hogy lásd a sérülést? – kérdezi, de addigra Kati már elkezdte a műveletet. Nem érez semmit, pedig várt valami hatást, legalább egy viszketést, vagy ilyesmit. Az „eredményen” majdnem elneveti magát, szerencséjére csak egy bárgyú vigyorrá vissza tudja fojtani azt.
- Nos, igen, de örülök, hogy legalább biztosak vagyunk ebben is – menti ki magát a kínos szituáció elől, habár nem mondta ki, de magát is megnyugtatja ezzel. Várja, hogy majd most hipp-hopp meggyógyul, de ezek szerint Kati még nincs olyan szinten, hogy ezt megtehesse, vagy nem meri megtenni.
- Megteszi – szól kurtán, mert jobb nem jutott eszébe. Ha elmúlik a fájdalom végül az jó, legalább amíg felér az indián sarlatánhoz, addig sem fog kínlódni Az is igaz, hogy saját magát is meg tudná gyógyítani, de az nem lenne túl ildomos. Egyrészt Kati hagy gyakoroljon, másrészt, meg hagy kínlódjon. Még jó, hogy szereti a barátját. Egy pálcamozdulattal eltűnteti a kötést és leveszi a felső ruháját. Bár kissé hideg van, úgy gondolja, hogy ez nem lesz túl lassú folyamat, biztosan nem fázik meg.
- Hazamész majd a szünetre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. január 12. 22:07 | Link

Yaricsbogyó<3

Az elmúlt fél évben folyamatosan arra törekedtem, hogy megkeményítsem magam, többet foglalkozzak azzal, hogy nekem mi jó és én mit akarok, és ne csináljak magamnak mindenből ügyet. Erre tessék, Yarral szemben teljesen gyenge vagyok, mardos a kétség, hogy vajon mit is gondol valójában, mi van az élcelődés mögött. Csak akkor nyugszom meg, hogy tényleg szent a béke, amikor Yar a tőle megszokott stílusban felkaron bokszol. Nagy kő esik le a szívemről, szinte felragyog az arcom, mert ebből a gesztusból már biztosan tudom, hogy a fiú nem haragszik és lezárhatjuk a témát.
A fiúnak meg kell magyarázni a nyulas utalását, mert magamtól nem sikerül összerakni a képet. Az animágia Yar életének egy olyan területe, amiről kicsit lemaradtam az utóbbi időben, amikor legutóbb az óráiról mesélt, még csak külön-külön, egy-egy testrészét tudta átváltoztatni.
- Váó! Gratulálok! Majd mindenképpen szeretnélek látni sasként! De a gyakorlást inkább passzolom - lelkendezek egy sort, majd én is elnevetem magam a ragadozókról szóló természetfilmek jellemző képkockáira gondolva.
Yar nagyjából úgy reagál a seprűverseny említésére, ahogy arra számítottam, legalább is, ami a szemében villanó értetlenséget illeti.
- Na, kösz! - horkantok fel, tettetett sértődöttséggel, mikor Yar közli, hogy nem nézte volna ki belőlem a bátorságot és hogy jelentkezek egy ilyen veszélyes dologra. De a felvetésen, hogy bárkinek is imponálni akarnék, csak nevetek egy jót.
- Jól esik a törődés, de azért ne legyél már ennyire optimista! Igaz, hogy ez más műfaj, de ha a tusán túléltem a sárkányokat, talán ebbe se halok bele. Egyébként meg szavadon foglak  - jegyzem meg vigyorogva. Sokszor végiggondoltam már a veszélyeket és végül mindig oda jutottam, hogy ha baj lesz, az indián majd összefércel, egyébként meg kár lenne kihagyni az lehetőséget.
- Egyébként meg, ha másért nem, azért megéri, mert legalább megint van motivációm kijönni és csak úgy repkedni - teszem még hozzá egy vállrándítás kíséretében.
- Áh, értem. Nem is tudtam, hogy már tanítványokat vállalsz. Gondolom, csinos lány - vigyorgok a fiúra, valahogy teljesen magától értetődőnek tűnik, hogy Yar tanítványának a szebbik nemet kell képviselnie.
- Nem, egyelőre maradhat rajtad - nem szeretném, hogy Yar megfázzon és az ultrahangot így is meg tudom csinálni, bár trükközni kell egy kicsit a frekvenciával meg az iránnyal, mire a hanghullám úgy hatol át a ruharétegen, hogy megfelelő képet kapjak a kívánt szövetekről.
- Jól van naaa, nevessél nyugodtan - szégyenlősen vigyorgok. nem neheztelek Yarra, én is tudom, hogy nem ez volt az évszázad megállapítása, de számomra az a fontos, hogy melodimágiát használtam.
Rábólint a fájdalomcsillapításra és ehhez már a felsőjét is leveszi. Így azért jelentősen könnyebb dolgom van, nem szeretnék semmit sem elbaltázni. Közben a pillantásom akaratlanul is végigsiklik a csupasz felsőtestén. Egyrészt megállapítom, hogy szegényke fázik egy kissé, másrészt meg nem is értem, hogy felejthetem el néha, amikor vele beszélek, hogy milyen jó pasi. Hazudnék, ha azt mondanám nem pasiként tekintek Yarra, de közben sokkal többet jelent nekem ennél, az évek során egy biztos kapaszkodó lett nekem, valaki, akiben mindig megbízhatok.
Gyorsan ismét az arcára emelem a pillantásom, mielőtt még túl hosszúra és kínosra nyúlna a pillantás, amit az izmainak szenteltem.
- Valószínűleg igen, bár még nincsen semmi konkrét tervem. Na és te? A vizsgák után egyből Svédországba költözöl? - terelem a témát a szünetnél kissé távolabbi jövő felé.
Közben nekilátok a fájdalomcsillapításnak. Megköszörülöm a torkom, majd halkan egy viszonylag hoszzú, de egyszerű dallamot kezdek énekelni. Lassan, folyamatosan a sérült testrészre összpontosítva képzem a lágy hangokat. A megfelelő frekvenciát és hangerőt sikerül eltalálnom, de a varázslat nehézsége abban áll, hogy csak az adott területre korlátozzam a hatását. Közben fokozatosan egyre hangosabban, végül már a normális beszédhangon dalolok. Ezzel együtt sajnos egy kicsit ki is csúszik a kezemből az ellenőrzős, egyre nehezebben megy, hogy az adott idegcsoportra korlátozzam a bűbájt. Így a végén sikerül egy kicsit túllőnöm a célon - noha ennek nem vagyok tudatában - , és nem csak egyszerűen elmulasztom a fájdalmat, de Yar egész bal oldalát, az ujja hegyétől a nyakáig rendesen elzsibbasztom, bár a fiú menet közben csak kellemes bizsergést érezhet.  
- Na, mondd, hogy nem csak rontottam a helyzeten... - beharapom az ajkam és szinte lélegzetvisszafojtva várom az ítéletet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. január 26. 11:30 | Link

Katkesz ♥

A nevetés sokszor jelen van Yarista és Kati kapcsolatában, ez csak most tudatosul a fiúban. Az, hogy a jókedvük majdnem állandó, amikor egymás társaságában osztoznak, nem jelenti azt, hogy más érzelmek nincsenek jelen. Mégis többnyire jól el vannak, ahogy szokták mondani.
- Köszönöm, én meg megnéznélek minél hamarabb sasként, akkor is ennyire dögös vagy-e, vagy csak illúzió – ölt nyelvet és bókol egyszerre. Nem udvarol, hanem csak őszinte, vele mindig őszinte volt, nem is emlékszik olyanra, hogy eltitkolt volna valamit előle, inkább csak nem mondta el, ha éppen úgy volt helyes. Persze utólag minden kiderül, de erről szó sincs, Katit mindig is vonzónak tartotta és nem csak azért lelkileg közel álltak egymáshoz. Főleg ezek miatt nem közeledett még úgy hozzá soha sem, pedig bőven lett volna rá alkalma, és egyszer túl is léptek egy határt a Kívánságok Termében. Az egy különleges helyzet volt, és bár nagyon jó volt, mégis utólag úgy gondolja Yar, hogy túlléptek az eseten és különös kincsként őrzik azt az estét barátságuk ékszeres dobozában. Furcsa módon abban a pillanatban sem gondolt Yarista arra, hogy Katival együtt legyen, mert félt attól, hogy ha annak kapcsolatnak vége lesz egyszer – márpedig a korábbi és további kapcsolatai ezt jósolták -, akkor elveszíti Kati barátságát, ami elsős kora óta állandó, és a navinés olyan ember, akire mindig számíthatott, és még a szavára is hallgatott elég sokszor.
A Hullócsillag kupa már más tészta, tudja ő, hogy ez csak egy előválogató az igazi versenyhez, amit Svédországban rendeznek meg. Neki is megfordult a verseny gondolata a fejében, de aztán utána érdeklődött, hogy pontosan mi is ez. A csapattársai sok mindent elmeséltek a rendezvényről, és úgy döntött, hogy mégsem kéne elindulni rajta, habár ha nyerne, biztosan nagy megbecsülés övezné. A sérülések nem érik meg azonban a kockázatot, a kviddics karrierje fontosabb annál, hogy kimaradjon valami komolyabb balesett miatt, ami könnyen előfordulhat az elmondások alapján. Egyébként is, inkább a fogónak való ez a féktelen száguldás műfaja, véleménye szerint.
- Csak féltelek, baj? – vonja meg a vállát nemes egyszerűséggel. – Azt ajánlom is, hogy túléld, különben megöllek – mosolyodik el saját képzavarán, de ettől még komolyan aggódik a barátja miatt, talán ennyire még soha sem fejezi ki nemtetszését valami iránt, ami a seprűvel kapcsolatos. Valószínűleg ott lesz a versenyen, és szurkol Katinak, emelett nem fog bánkódni akkor sem, ha nem a navinés barna lesz a győztes. ~ De miért csinálok én belőle ekkora ügyet? ~ Aggódni valaki miatt ennyire, nem az ő műfaja, de most mégis úgy érzi, hogy ezt kell tennie.
- Végül is igen, jó látni téged újra repülni – bólogat, mert ezt már nagyon várta újra. Nem értett azzal egyet, hogy Kati abbahagyja a kviddicset – nem is ő lenne, ha egyetértett volna -, de akadályt nem állított az útjába, sem fizikait, sem lelkit. A lány úgyis tudta a véleményét erről, mégsem érezte Yarista a szükségét annak, hogy ezt el is mondja. A toleranciája talán Kati irányába volt a legnagyobb a kviddiccsel kapcsolatban, ez nyilván a barátságuk miatt volt így.
Támaszkodik a saját seprűjére, úgy mondja el, hogy Runát tanítja, persze nevet nem említ, csak elmondja, hogy nem Kati-szint a pálya nehézségi fokozata.
- Ha, ha, ha – lejti lassan és ironizálva, de a felvetés persze jogos Kati részéről, és nem is alaptalan a múltjára tekintve. – Runa elsős, és fél a repüléstől. Levitás, szóval persze, hogy segítek neki, legalább meglátom, hogy mennyire van érzékem a tanításhoz. Egyelőre jobban fejlődik, mint vártam, és szerintem ez annak köszönhető, hogy kezdi levetni a sztereotípiáit és nagyon lelkes, nem pedig nekem. De azért jól esik, amikor megköszöni minden egyes sikerét - mosolyog a vérző orrú lányra gondolva, amikor egy-egy kis apróságért nagyon lelkendezni kezd. Egy kicsit ő is büszke, hogy ha másért nem, talán mégis van egy kis köze ahhoz, hogy Runa kezd bátrabb lenni, és hamarosan meg fog tanulni repülni, mert nem fog félni annyira, mint korábban.
Megkezdődik a „gyógyítási gyakorlat”, hiszen Kati elintézte Yarista vállát, és jó gyakorlási lehetőségnek lája a gyógyítást. Az más kérdés, hogy a levitás már nem repes a dologért annyira, de végül beadja a derekát.
„Nevess nyugodtan”
Nem kell neki kétszer mondani, vigyorog, mint a vadalma. Nem teszi ezt túl sokáig, megsérteni nem szeretné a barátját, de azért jól esik neki, hogy egy kicsit piszkálódjon a lánnyal.
- Egyelőre? – emelgeti meg a szemöldökeit többször, mintha számítana valamire, majd végrehajtja az utasításokat. Észreveszi, hogy Kati túlságosan is sokat néz olyan területekre a felsőtestén, ahol nincs semmi baja, de ezen csak magában kuncog egy jót. Egy kis pír nyoma is felvillan egy pillanatra a lány arcán, amit valószínűleg nem is vett észre a barátja, de nem szólal meg, inkább úgy tesz, mintha észre sem vette volna. Egyébként is most a nagy melodimágiával kell törődnie, amit az eddigi tapasztalatai alapján nagyon nem kedvel. Katinak itt az esély, hogy Yaristánál bizonyítson, mégis jó ez a dolog. Habár a szembekötős repülés, már így is elég lenyűgöző volt, nem beszélve a múltkori dühkitörésről.
Hogy elterelje a gyanút magáról, hogy ő bizony látta Katin az érdeklődést, inkább a későbbi terveiről kérdez. A navinés jól látja a dolgot, ezek a tervei a fiúnak, csak még Vikoval kell dűlőre jutnia, hogy hogyan is legyen majd ez. Egyelőre gőze sincs, hogy hogyan fogja megoldani ezt, de abban biztos, hogy nagyrészt ott kell lennie Svédországban, és tudja, hogy a távolság mit okoz egy kapcsolatnál. Viszont mindenképpen valahogy meg fogja oldani a dolgot, nem véletlenül jár hoppanálás órára. Úgy tervezi, hogy edzések után, amikor csak lehet hazatér a lányhoz, kérdés, hogy ez elég lesz-e, Yarista nagyon reménykedik abban, hogy igen. Egy kicsit el is gondolkodott ezen, így szünet áll be beszélgetésükbe, mire észbe kap és válaszol Katának.
- Igen, elmegyek. Minden vágyam ez volt, és most egy erős csapatban játszhatok, ki tudja, hogy mit hoz még az élet, és lesz-e ilyen lehetőségem. Most megragadom, és nem eresztem – mondja kicsit bánatosabban, mint szeretné, pedig valóban így gondolja. De tudja, hogy sok mindent itt hagy, valószínűleg sok mindent el is veszít. Nem hagyott alább a kviddicsimádata és elkötelezettsége, mégis nem tud elmenni szó nélkül már olyan dolgok mellett, amik fontosak számára, mint például a vele szemben álló mogyoróbarna szemű lány barátsága.
- Azért remélem, hogy nem ez az év lesz az utolsó lap barátságunk naplójában – furcsa mosoly kerül az arcára, sosem volt kenyere a túlzott érzelgősség, most mégis inkább elnéz más irányba, csak Kati szemeibe ne kelljen. Pár másodperc alatt visszaszerzi a hitét, és már ugyanúgy áll ott a lány előtt, ahogy az előbb, mielőtt még a gyengeség elöntötte volna lelkét.
Közben Kati elmulasztja a fájdalmát, és fel is derül az arca egy pillanatra. Egészen addig, amíg rájön, hogy nem érzi a kezét, sőt a nyaka is meggyengül és oldalra dől, nem tudja visszafordítani a fejét.
- Hát, ahogy vesszük – felnevet féloldalas fejjel, szerencsére a válla megtámasztja a fejét, amit aztán a másik kezével a hajánál fogva egyenesbe állít.
- Nem fáj, viszont lezsibbadt az egész karom és a nyakam. Döntsd el te, hogy mennyire sikeres – kuncog, miközben folyamatosan azon erőlködik, hogy jól tartsa a fejét, ami most gumiként mozog a nyakán. ~ Dolánszkynak ilyen érzés lehet. ~ Gondol a kerekes székes okostojásra, akit annyira nem zárt még a szívébe, holott nem is beszéltek még egymással. De a srác fintoraiból nézve, ez kölcsönös lehet, így nem nagyon foglalkozik az üggyel komolyabban.
- Most mi lesz? – érdeklődik, egyelőre nem érzi azt, hogy bármi változás beállna az állapotába, de nem ismeri ezt a mágiaformát, hogy tudja, hogy akár a következő pillanatban is visszatérhet minden a régibe, akár a fájdalommal együtt. A testét mozgatni kezdi azért, hogy a lógó keze himbálózzon, hogy Katit még gyorsabban cselekvésre késztesse.
- Szóval így intézed el a pasikat. Nem rossz módszer – még kiszolgáltatottságában is fricskál egy kicsit, és ironizál, valahogy el akarja terelni a gondolatait a dologról, amik szép lassan bekúsznak elméjébe.
- Ja, és remélem nem maradandó, rövid pályafutás lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. február 12. 21:24 | Link

Yaricsbogyó<3

Amolyan lemondó, "menthetetlen eset vagy" kifejezést villantok Yarra, de aztán szinte azonnal rosszallóan fejcsóválva el is vigyorodok, mert jól esik a bók. Tudom, hogy Yartól nem kell "komolyan vennem" az ilyeneket, és ez felettébb üdítő érzés. Ez is a Yarral való furcsa kapcsolatom része, mert nem tagadhatjuk, hogy volt azért egy jelentős csavar a barátságunkban. Azóta nem próbáltam definiálni, hogyan is áll össze ez a kapcsolat. Yar mindig is szívesen dobott be ilyeneket a beszélgetésünkbe, és igazán soha nem is törődtem vele. Valahogy teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy viccesen tálalt bók, nem több, mint ami. Soha nem is tudtam magunkat elképzelni egy párként, nem is akartam, sem az előtt, sem az után. Mégis, ha szigorúan megvizsgáljuk, valamiféle vonzódást mégiscsak érzünk a másik iránt. Röviden tehát, kicsit zavaros. De amíg egyszerűen jól érzem magam Yar társaságában, nem teljesen mindegy?
Aztán a Hullócsillag Kupára terelődik a szó, és őszintén meglep, hogy Yar ennyire aggódik értem, amikor még én sem aggódok magamért. Bár igaz, alapvetően végig sem gondoltam a veszélyeket.
- Na, jó, megbocsátok érte - felelem nagy kegyesen - De akkor vissza fogok térni szellemként és örökre kísérteni foglak. - fenyegetem meg nevetve.
Yar diplomatikus válasza mögött azért érzem a szemrehányást, hogy alapvetően abba sem kellett volna hagynom a sportot. De örülök, hogy sosem vette a szememre a dolgot, és nem kellett magyarázkodnom. Nem mintha olyan nyomós érveim lettek volna, egyszerűen csak kicsit meguntam a dolgot, a vegyes csapatok hangulata egyébként sem volt ugyanaz, mint a házcsapatoké. Meg...nem is tudom, biztos voltak még okaim.
A beszélgetés témája az akadálypályára terelődik, és Yar meg is erősíti a feltételezésemet, miszerint a tanítványa egy lány, noha a név nem sokat mond nekem.
Aztán hozzákezdek melodimágiával megvizsgálni Yart, kicsit viccesen indul a dolog, egyáltalán nem vagyok olyan magabiztos, mint amilyennek tűnni szeretnék.
Yar szemöldökhúzogatását csak egy szemforgatással reagálom le. Hogy miért kell neki minden ilyesmit megjegyeznie? De azért, amikor mégis lekerül róla a felső, önkéntelenül is elkalandozik a pillantásom. Yar nem jelzi, hogy észrevett volna belőle bármit is, és a beszélgetésünk is tovább gördül. Szóba kerül, hogy mi lesz velünk ötödév után.
Yar hangja furcsán komolyan, szinte már ünnepélyesen hangzik. Mintha legalább most látnánk egymást utoljára. Bár érzékelem a megváltozott hangulatát, mégis úgy döntök, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyom. Rám ugyan nem ragasztja át ezt a komoly hangulatot!
- Bizony elválnak útjaink! - sóhajtok fel teátrálisan. Nem akarom őt kifigurázni, eszembe sem jut, hogy esetleg bántásnak veheti. Közben még eltúlzott mozdulatokkal egy nemlétező könnycseppet is letörlök a szemem sarkából. Soha meg sem fordult a fejemben, hogy ötödév után ne tartanánk a kapcsolatot, nem is tudom komolyan venni ezt a témát.
- De ne aggódj, néha mindenképpen felbukkanok majd, hogy veszélyeztessem a testi épségedet - vigyorgok a fiúra.
Aztán nekilátok a fájdalomcsillapításnak,amiről azt hiszem, hogy nagyon jól megy, de alig hogy abbahagyom a műveletet, kiderül, hogy kicsit túllőttem a célon. Yar félrehajló feje, löttyedten lógó karja kissé groteszk látványt nyújt, főleg, hogy mindezek ellenére még kuncog is a dolgon. Valószínűleg ő csinálja jó. Én azonban nem tudom ilyen lazán venni a kudarcot. Ugyanis legfőképpen ezt látom a dologban. Megpróbáltam, igyekeztem és elrontottam. Képtelen vagyok normálisan végrehajtani a varázslatot. Én tehetek mindenről. És csak rontottam a helyzeten. Nem is kellett volna megkísérelnem ezt az egészet. Honnan is gondoltam, hogy menni fog?
- Most..öööhm... sajnálom, megvárjuk, hogy mikor múlik el. Nem lehet maradandó - próbálok higgadtan és tisztán gondolkodni. De azért a hangom megremeg a gondolataimat lassan megbénító görcsös, szorító érzéstől, amit egyelőre próbálok legyűrni. Nem bírok a fiú szemébe nézni, szörnyen szégyellem magam, nem lepődnék meg, ha többé nem hagyná, hogy rajta gyakorlatozzak.
- Nem is érzel semmit? - kérdezem félénken, közben közelebb húzódok hozzá, hogy megtapogassam a karját. Igazából még az lehetne további gyakorlás, hogy most megnézem, mégis mit csináltam a szöveteivel, mi változott a korábbi állapothoz képest. Közben mégiscsak felpillantok rá véletlenül, találkozik a pillantásunk és hirtelen a korábbi szorító érzés felerősödik. Hatalmas gombóc keletkezik a torkomban, a szemem pedig könnyekkel telik meg. Érzem, hogy elég egy nyikkanás, és átszakad a fal, ami még visszatartja a sírást. Nem szabad sírnom. Miért akarok sírni? Ez butaság. Azon kellene gondolkodnom, hogy hogyan hozom helyre a dolgot. Most Yarról van szó, nem rólam. Semmi okom erre. ~ Nem, nem, nem, nem~
- Ne haragudj! - suttogom, majd átölelem a fiút. Bár ezzel nem őt, sokkal inkább magamat akarom vigasztalni, belefúrom az arcom a vállába, és hagyom kibuggyanjanak a könnyeim. Aztán csöndesen rázkódva adom át magam a zokogásnak. Teszek egy próbát, hogy abbahagyjam, mert hiszen ennek semmi értelme, nem lenne szabad sírnom. De ahogy erre gondolok, csak még hevesebben rázkódok, néhány pillanat múlva pedig már meg sem tudnám mondani, hogy konkrétan, miért is törött el a mécses.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Czettner R. Benjámin
INAKTÍV


Hármaska|Túsz| Daddy Cool
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 536
Írta: 2014. február 16. 19:50 | Link

Ashley


Az érkezésem utáni pár hétben
Délután három körül


Még nem olyan régen vagyok itt a kastély falai között, de már nagyon otthonosan mozgok. Igaz, ebben az is segített, hogy korábban rengetget meséltek a lányok erről a helyről. Egészen más, mint az ausztriai iskolám, az inkább modern épület volt, mintsem ilyen kastély jellegű. Amikor még nem tudtunk erről az egész varázslósdiról, akkor mindig is ilyennek képzeltem el egy olyan sulit, ahol különleges embereket képeznek Hatalmas kastély, nagy tornyok, dohos folyosók, rejtett zugok.  Persze megvolt a maga előnye az osztrák iskolának is, ahol már erősen tükröződött a nyugati hatás. Egy magamfajta egyszerű srácnak sokkal jobban fekszik ez a kissé elvadult, régies beütésű kastély, mint a modern találmányok. Sokkalta jobban inspirál meg egy erdőség, egy tó, egy középkori falu meg egy kastély, mint egy Bécsi forgatagban elrejtett épület. Ott szerintem szánt szándékkal tettek minket olyan közel a muglikhoz, mivel nagyon sokan majdnem kviblik voltunk, ezért nem jelentettünk nagy veszélyt a mugli ketyerékre, lelkiekben meg jó hatással volt, hogy bármikor ki tudtunk szökni egy olyan világba, ahol nem éreztük magunkat kevesebbnek, sőt az utca forgatagával szemben mi tudtunk egy olyan világ létezéséről, ahol ők maximum csak álmukban jártak.
A klubhelyiségben néhány másodikos azt mondta, hogy hamarosan kezdődik a Navine csapatának edzése, így a pályáknál találhatom meg. Felkapok magamra egy kabátot, egy sálat meg egy sapkát és elindulok az udvaron átvágva. Egyszer már jártunk arra, úgyhogy remélhetőleg nem fogok eltévedni. Sietős lépteim miatt enyhén csípi az arcomat a menetszél, elvégre tél van, az a dolga. Egy picit megborzongok, mivel a nagy kapkodásban elfelejtettem kinti cipőt húzni, így még sietősebben mozgok, hogy ne fagyjanak át jobban a lábujjaim.
A kviddicspályára érve azt üresen találom – bizonyára még nem ért ide a csapat, elmentek előtte ebédelni, vagy ilyesmi. Mondjuk, nem tudom, hogy mennyire tesz jót ilyenkor az evés, az én gyomromat egészen biztosan mindig felkavarja a repülés. De ezek a fiúk- lányok egyáltalán nem az én fajtám. Hetykén dobom le magam a pálya melletti padra, s sóhajtva mérem végig a hatalmas teret. Ez lesz az hely, ahol soha nem fogok szállni. Mivel magam vagyok, egy hirtelen elgondolástól vezérelve úgy gondolom, hogy egy kis gyakorlás nem árt. Szigorúan a lelkemre kötötték, hogy ne hagyjam abba még akkor sem, hogy felvesznek. Már vagy 3 hete nem fejlesztettem magamat.
A pálcámat elővéve újból – számtalan + 1 alkalommal átveszem az összpontosító gyakorlatot. Ürítsd ki az elmét, csak a céltárgyra összpontosíts, pontosan mondd a varázsigét, és helyesen alkalmazd a pálcamozdulatot. Enélkül is tudom, hogy mi a dolgom, de valamiért magabiztosságot ad. A megfelelő pálca mozdulat elvégzésével párhuzamosan kimondom a Lejate   varázsszót.  A szomszédos padocska megmozdul, elmozdul vagy fél métert, de az én koromban már jobban kéne mennie. Megpróbálok újból összpontosítani, majd megismételni az előbbi folyamatot.  A pad valamivel jobban eltávolodik, de még mindig nem az igazi.  Tétován hátranézek, hogy jön-e már Luca csapata, nem szeretném égetni magam mások előtt, nem túl sokat tudhatják, hogy eddig miért nem jártam ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. február 24. 22:30 | Link

Navine csapat, edzés;;


Meteorológiailag a tél vége felé járunk, az idő már kezd ideális lenni ahhoz, amire Luca és az egész csapat már annyira várt. A hosszú edzőtermi edzéseket, és a fedél alatti tréningeket követően végre pályára léphetnek! Persze nem meccs lesz, de egy nívós edzés kinéz az egész bandának. Luca nem felejtett ám, van programja mindenkinek. Kinek a minimális bosszú, az engedetlenségért, kinek gyakorlási céllal, de vannak olyanok is, akik maguk kérték az edzést. Egyébként így nemrégiben érkeztek fiatalok is, akik már megismerkedtek pár órában a kviddiccsel elméleti szinten, nekik bevezetőnek szánja ezt az egészet. Egyelőre kérdéses, hogy egyedül vezeti-e le, vagy Krisivel együtt. Mindenre felkészült.
Teljes harci díszben érkezik ki a pályára, ahol az ég borús, és van némi széllökés, de szerencsére se csapadék, se vihar nem várható eddig. Úgy fél órával érkezett a csapat előtt, hogy mindent előkészíthessen, majd a pálya szélén, az egyik karika lábának dőlve nézegeti és méregeti a pályát, mert még az előző meccs után támadt egy remek ötlete, amit a következőn kivitelezni szeretne, de a megvalósításához még a pálya egyes részleteit elemeznie kell. Nem lenne butaság, sőt, azután a mozdulat után, amit testvérével leművelt azon a próbameccsen, teljesen természetes lenne a navinétől. Ami a nővérét illeti, sajnos a tapasztaltak és ez az egész végül arra felé vitte az életét, hogy kiszállt a csapatból, amit nagyon sajnál, mindkét testvére játékos volt már, Zoé terelő, Zora hajtó. Sajnálja a dolgot, furcsa is lesz neki így, azt meg már akkor is látta Zorán Luca a szemében, hogy nem örül az extrém dolgainak. Félti, de ebből biztos, hogy ezek után se akar majd engedni.
Visszatérve az edzéstervre. Adria az, akit meg fog dolgoztatni, ők Farkassal és Maryvel együtt az összjátékot fogják gyakorolni, pluszban egy nagyon nehéz mozdulatot, amiből balesetet nem akar, így pár erős és segítőkés fiúnak hála, két szivacsszerűséget szerzett, ami tompítja az esést, ha lesz. Zsombival Luca fogja a vasgolyók irányítását gyakorolni a bemelegítés és erőnléti edzésrész után. A többieknél attól függ, hogy megy majd az edzés, Rufusnak is szán feladatot, Adélnak… na meg az új leányzókat is szívesen bevonja pár alap dologba, ha vállalkozó szelleműek. Egyelőre úgy saccolja, van még pár perce mindenkinek megérkezni, hiszen az edzést délután háromra hirdette meg, amiről legjobb tudomása szerint mindenkit értesített. Keresztbefont karokkal, kissé türelmetlenül támaszkodik, hiszen nagyon kezdené már, de mosolygósan, minden árulkodó jel nélkül néz a pálya belépője felé. A felszerelések az öltözőben várják őket, biztosan megtalálják, és abban jönnek, minden más itt van Lucánál már, csak a kedvük, erejük és tehetségük kell, hogy velük jöjjön, mert az mindegyik sárga-fekete mezt viselő ifjúban megvan!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. február 26. 22:08 | Link

Edzés

Az elmúlt napokban olyan ragyogó jó idő volt, hogy Félix és Farkas a lehető legtöbb idejüket kint töltötték a parkban, és szívták magukba a napfényt, hogy feltöltsék magukat a kastély folyosóin való vegetáláshoz. A vizsgák ellenére is fel voltak dobva, pedig Félixnek volt oka az aggodalomra, mivel Farkassal ellentétben, aki túl volt már minden fontos vizsgáján, ő még egyet sem tett le idén. Farkas kitartóan rugdosta öccsét, hogy álljon már neki a tanulásnak, mert egyedül eszében sincs nekifutni az RBF-eknek jövőre. Ezek miatt az okok miatt máig sikerült elnyomnia magában a pánikot, amit azóta érzett, hogy kihirdették, hogy hamarosan megrendezik az első kviddicsedzését. Már nagyon rég kviddicsezett, és egy zavarba ejtő seprűbaleset után otthon (Új-Zélandon) sem sűrűn, ezért nagyon félt, hogy le fog bőgni a csapattársai előtt. Amikor megint eszébe jutott a közelgő edzés, megpróbálta Félixet rávenni, hogy menjen el helyette ("Csak erre az egy alkalomra, ne legyél már szenyó!") de az öccse rá világított, hogy ennek csak még nagyobb leégés lenne a vége. Félix sportja a futás volt, nem remekelt a seprűn.
Az edzés napján az ég beborult, az idő szelessé vált. ("Ilyen időben nem mehetek edzeni, a végére teljesen szét fog állni a hajam." - "Na egy-kettő, egyik lábad itt, a másik ott, Tesó.") Farkas a pulóverére még egy másikat is húzott, egy szürke és barna csíkos darabot. A cipzárt teljesen felhúzta, és egy vastag sálat is a nyaka köré tekert. A pufi dzseki zavarta volna a repkedésben, ezért nem vett kabátot, de a torokgyulladást nem akarta megkockáztatni, mert az öccse nem volt a legjobb ápolónő.
A fülei pirosak voltak már a hidegben, a haja sem védte őket, mert szokás szerint fel volt állítva, és mint legtöbbször szőkén meredezett. Így ballagott ki a pályára, miután magához vett még minden szükséges egyebet az öltözőből. Saját seprűje már rég nem volt, de azt mondták neki, az iskolában mindenki ugyanolyan seprűt használ, így amúgy sem vehette volna hasznát. (Akkor sem, ha nincs teljesen leégetve a cirok a végén, az ikrek egy fantasztikusnak tervezett de kevésbé sikeres kísérletének eredményeként. Pedig pazar látvány lehetett volna a maga után szivárványt húzó seprű az égen, ha nem gyullad ki az egész, kényszerleszállásra késztetve Farkast. Fülöp anyuka az iskolából érkezett panaszlevél elolvasása után megtiltotta, hogy az ikrek új seprűt kapjanak, és a testvéreket támogató nagypapát is leszerelte.)
Farkas odasétált a gyülekező helyére. Mivel az önfeledt lelkesedés álcáját nehezen tudta volna magára ölteni, megelégedett egy kifejezéstelen arccal, és próbált magabiztosabbnak tűnni, mint amennyire valójában volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. március 2. 14:38 | Link

[Benji]

Lucussal megbeszélték, hogy eddzenek egyet, bár a lánynak arról nem ejtett szót a navinés, hogy a csapata is megjelenik. Mindenesetre elindul a pályára, felszerelkezve, és már nagyon várja, mert egyrészt imád repülni, másrészt szeret Lucával lenni, és izgalmasnak ígérkezik, hogy egymással gyakorolhatnak-versenghetnek kicsit, hiszen ezt élesben még nem próbálták, de hamarosan erre is sor kerülhet, tekintve, hogy külön házban vannak. Elképzelései szerint a részéről ez valahogy úgy fog kinézni, hogy még a meccs előtt odamegy hozzá, bocsánatot kér tőle azért, ha a csapattagok az Eridonból bántani fogják, és megkéri, ne keseredjen nagyon el, ha ők győznek, mert elkapja a cikeszt, ebből ugyanis nem akar a későbbiekben problémát.
Bőven hagyott időt magának odaérni, tekintve, hogy a pálya a Nyugati szárny Tornyától nagyon messze van, és meg is lepődik, hogy nem ő ért oda előbb, de határozottan lát valakit ott a pályán, nem lehet más, csak Lucus. Szaladni kezd felé, és már jó messziről odakiabál neki, vicces-nagylányosan.
-Készülj fel Czettner, hogy lemoslak a pályáról!-
Felnevet, ezt egy filmben hallotta, és határozottan ide illőnek érzi, szóval gondolatban még meg is lapogatja a saját vállát, amiért ilyen nagylányos beszólás az eszébe jutott, ami laza is. Talán ilyeneket kéne mondani Kornélnak, és akkor a fiú is több érdeklődést mutatna iránta úgy, ahogy ő szeretné, mert akkor nagylánynak gondolná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. március 2. 19:16 | Link

Katkó, BFF <3

Tudta, hogy betalál a bók, de sosem volt titok, hogy Kati jó csaj. Legalábbis sosem mondott neki mást, az más kérdést, hogy hozzá hasonlóan ő sem egy szerencsés típus a kapcsolatok terén. Nagyon örült, amikor volt Ákos, mert igazán boldognak láthatta Katit, ráadásul akkor éppen neki is egész hosszú ideje volt már valakije. De persze most megint más van, és azóta a lánynak senki, neki viszont van egy Vikoja. Így majdhogynem kötelességének érzi, hogy folyton emlékeztesse arra, hogy ő is egy szép nő, sőt értékes nő, bárhogy is akarja titkolni a navinés, vagy próbálja elviccelni a dolgot. Akkor még boldogabb lehetne, ha révbe érne a Hobbikviddicses élete is, nem csak itt, hanem minden téren. Mosolyt csal az arcára, hogy Katkó leendő babáját ringathatná, pedig sosem volt egy szentimentális lélek.
Csak nevet, amikor Kati szellemeskedik több értelemben is. A szokásos baráti fricskázás jön elő közöttük, mind a lányok terén, és mind az akadálypályára vonatkozva, amit Yar készített elő tanítványa részére. Az idő szépen telik, és ezt szereti igazán Yarista, hogy a navinés barátjával mindig jól megértik, és sosem értik félre egymást. Észre sem veszi és máris félmeztelenül áll, hogy Kati meggyógyíthassa. Akárhogy is szekálja őt, teljes mértékben megbízik benne, és csak akkor lenne mérges, ha olyan problémát okozna, ami a karrierjét veszélyezteti. Nagyon reméli, hogy ilyesmire nem kerül sor, sem most, sem a későbbiekben.
- Ez csak természetes. Kinek panaszkodnék akkor? Meg amúgy is, nem igazán tudom nélküled elképzelni a jövőmet, valahogy mindig is benne voltál, valamilyen módon. Szóval igen, te igazán hiányozni fogsz nekem – vonja meg a fájós vállát, fel is szisszen. Katkó pedig belekezd a gyógyításba, bár nem egészen úgy sül el, ahogy várják. A zsibbadás végül is jó, bár új problémát hoz fel, amit természetesen Yarista elviccel. Katkó aggódó arca viszont nem jelent olyan sok jót, a szavai sem túl megnyugtatóak. De nem hiszi, hogy örökre lebénította őt, azért ennek ellenére nem teljesen nyugodt.
- Oké, akkor várjunk. De legalább tényleg nem fáj már – mosolyog, próbálja visszahozni a kiszökő színt barátja arcából, aki eléggé megviseltnek tűnik. Ezt is szereti Katiban, na nem azt, ha szenved, hanem azt, hogy őszintén kimutatja az érzelmeit.
- Nem, semmit – igazolja a feltételezést, és Katkó tapogatós módszerénél is ugyanez az eredmény, továbbra sem érzékeli a dolgokat. Habár, mintha furcsa szurkálódás kezdődne az ujjbegyeiben, de azok nem mozdulnak az agyi parancsra egyelőre. Aztán, amikor találkozik a tekintetük, látja, hogy Kati fél valamitől, és nagyon sajnál valamit. Hogy ez Yarista válla, vagy az, hogy az exrellonos távozik az iskolából, esetleg ezek összessége, és még jó néhány adag emlék érzete, azt nem tudhatja a fiú.
- Ugyan, semmi baj – suttogja a lány fülébe, aki közben átöleli szorosan. Az élet visszatér az ujjaiba és egyre jobban kúszik vissza a vállai felé. Érzi a rázkódást, tudja, hogy a lány sír, mégsem akarja most még megnyugtatni őt. Úgy gondolja, hogy hagyja kisírni Katit, hogy a feszültség kimenjen belőle. Nem sokkal az ölelés után felemeli nagy nehezen a már nem bénult kezét és beletúr a navinés hajába.
- Már mozog a kezem, nem lesz gond – az, hogy ő elérzékenyüljön bármin is, elég nehéz elérni, de most meghatódott Kati reakciójától. Úgyhogy az utolsó mondata is akadozva, száraz torokkal lépett ki ajkai közül, éreztetve azt, hogy átérzi az év hajtójának megpróbáltatásait. Miután Kati sírása alábbhagy, elhúzza őt a vállairól és kedvesen a szemébe mosolyog, félretűrve a barátja haját. Egy zsebkendő kerül a kezébe és letörölgeti a maradék könnyeket, majd a lány markába zárja a papírdarabot. Egy ideig ő sem igazán tud megszólalni, de sugárzik róla a büszkeség aziránt, hogy ilyen baráttal rendelkezik. Végül megtöri a csendet, hiszen mégsem maradhatnak így.
- Na, gyere, menjünk le a Pubba és nosztalgiázzunk egy jót, akár még fel is kérhetsz táncolni, ha jó kislány leszel – vigyorog, majd rácsap Kati nemesebbik felére, hogy ha eddig nem is, most kizökkentse őt a letargikus állapotból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. március 2. 22:35 | Link

Yaricsbogyó<3

- Ugyan már, azért annál majd gyakrabban is láthatjuk egymást, hogy elkezdj hiányolni - nem akarom, hogy Yar ilyen komolyan beszéljen erről, nem tudom miért, de egyszerűen elutasítom a gondolatot, hogy a következő tanévtől ne lássam ugyanilyen gyakorisággal.
Minden olyan jól indul, oké, azt leszámítva, hogy letarolta a gurkó. De egyébként egészen idillinek mondhatnánk ezt a véletlen találkozást, felmerülnek a szokásos témák, kviddics, Yarics szerelmi élete, iskola, a jövő. Meg persze nem marad el a viccelődés sem. Vagyis a szokásos, Yarral jó találkozni, szeretem, hogy mindig tudta mit akar, és közben (látszólag legalábbis) könnyen veszi az elébe gördülő akadályokat, és úgy általában feltölt energiával.
Akár most is lehetne így, de segítségnyújtás helyett csak rontok a helyzeten. Hirtelen rengeteg minden tolul fel bennem ennek az egyetlen, ha úgy vesszük, apró mozzanatnak a kapcsán. Eltörik a mécses, egy már nem is akarom visszafogni a könnyeimet. Ha lehet, Yar nyugtató suttogására csak még hevesebben rázkódok, és még szorosabban bújok hozzá. Egy részem nem akarja, hogy így lásson, a másik felemet viszont ez egy cseppet sem érdekli. Lassan igyekszem erőt venni magamon, elhalkul a zokogásom, elapadnak a könnyeim és furcsán megkönnyebbülve érzem magam. Sikerül egészen lenyugodnom, azonban Yar első megszólalására azonnal megint könnyek gyűlnek a szemembe, képes lennék újabb lendülettel folytatni a sírást. ~ Hát nem érti, hogy nem csak a keze a gond, hanem... hanem minden...~   De ezúttal már nem ér felkészületlenül az inger és sikerül leküzdenem. Nem szólok semmit, csak nagyokat pislogok és mélyeket lélegzem. Szótlanul hagyom, hogy Yar letörölgesse az arcom (~Rettenetesen nézhetek ki, dagadt szemekkel és piros arccal~ ), és még valami mosoly féle is felbukkan a szám sarkában. Igyekszem rendezni a gondolataimat, adni valami magyarázatot magamnak és neki is. De nem tudom szavakba önteni, hogy mennyi minden gyülemlett fel és folyt ki a könnyek közepette most belőlem. Csak nézem Yart és végtelenül örülök, hogy itt van velem.
- Héj! - felháborodva, de ugyanakkor széles mosollyal az arcomon, a keze után nyúlok, azzal a szándékkal, hogy ráüssek a neveletlen testrészre, de Yar gyorsabb mint én, megállok a mozdulat közepén.
- Én ilyen fejjel, most biztos nem megyek emberek közé! - vetek ellent a javaslatának. Ezt ő sem gondolhatta komolyan.
De tiltakozás ide vagy oda, végül mégiscsak hagyom magam meggyőzni arról, hogy nem nézek ki olyan rettenetesen, na meg hogy jót tesz a séta, meg a vajsör, meg a nosztalgia, meg a tánc. De azért még egész úton sorolom az ellenérveket, hogy miért is nem akarok én most Yarral menni a faluba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2014. március 3. 18:31 | Link

edzés


Mindig szerettem új dolgokat kipróbálni. Mindig szerettem a friss holmikat először használatba venni, hogy kicsit panaszkodhassak róla, hogy mennyire rossz, hogy még nincs bejáratva, de mennyire zseniális, hogy mindenkié közül az enyém a legfrissebb... Nos, ekkor öt éves voltam. Vagy talán hat, és az akciófiguráimmal tényleg szerettem ilyesmiket csinálni, aztánezt a remekjó szokásomat mégiscsak elhagytam, amikor rájöttem, hogy ez semmire nem vezet, ráadásul utána hihetetlen sebességgel lesz mindenkinek valami ugyanolyanja, mint amivel előtte én dicsekedtem. Így most már csak meghúzódom a sarokban, inkább a háttérbe szorulva villantom ki a cipőim tiszta talpát, az ingjeim még használatlan gombjait, hátha valakinek amúgy ne tűnne fel...
És ez is egy újabb, remek alkalom lesz. Amikor megláttam, hogy Luca kitűzte az edzés időpontját, egy könnyed mozdulattal elővettem a hosszú és kecses csomagot ágyam alól, egész testemet átjárta a könnyed izgalom - ami nem túl sűrűn szokott velem történni -, lassan leemeltem a doboz tetejét, végighúztam a finoman faragott fán az ujjaim hegyét, és... és most itt vagyok. A nap tökéletes arra, hogy először a lábaim közé vegyem, és jobbkor em is jöhetett volna. Kinek van kedve hónapokat is várni akár arra, hogy egy ilyen szuper és zseniális dologban része lehessen?
Minden nehéz és súlyos felszerelést rápakolok a testemre, előtte egész nap készítem magam, minden fehér és színes bogyót leengedek a torkomon, ami szükséges ahhoz, hogy végig tudjam csinálni, és amikor a talpam végre a pálya talaját érintik, újra végigjár rajtam az a kellemes, bizsergő érzés, ami...
Ami arra emlékeztet, amikor belső vérzéssel, és ép csontok teljes hiányában feküdtem a gyengélkedőn, és amikor felkeltem, nem akartam mást, csak egy zsák fájdalomcsillapítót. Ahogy lépkedek, ujjaim rászorulnak a tökéletes új seprű tökéletesen új nyelére, és elhúzott, fintorgó szájjal érkezem meg a gyülekező helyére, ahol már kettecskén is ácsorognak; egy számomra eddig ismeretlen fiú, aki mintha túl lenne öltözve, és Luca, aki meg... Hát, Luca. Valami mosolyszerűt próbálok arcomra erőltetni, nehogy ünneprontónak nevezzenek - meg, a saját ünnepemet is elrontom ezzel, nemde? - , vagy esetleg kellemetlen személynek, s kezemmel is intek egyet a levegőbe, valamiféle köszönés gyanánt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2014. március 12. 17:54 | Link

Ophelia

Opheliát a csapattag-toborzó kampányom keretében környékeztem meg, és sikerült is meggyőznöm, hogy érdemes csatlakoznia, de cserébe egy felhozó edzést kért, mert elmondása szerint a repülés nem tartozott az erősségei közé. Gondoltam ezen ne múljon, megbeszéltem vele egy időpontot, hogy mikor találkozzunk a pályán.
Nekem is jól fog esni egy kis kikapcsolódás, így a vizsgaidőszak végén. Tavaly nem voltam hajlandó megerőltetni magam, így regnáló iskolaelső létemre megbuktam. Pedig hat kiválót még így is összeszedtem. Vicces, hogy micsoda magasságokat és mélységeket élhettem meg rövid időn belül. Utólag belegondolva még jól is jöttem ki belőle, hogy csúsztam egy évet, mert így legalább nem kell egy tablón szerepelnem a nyominger Palarnnal.
Igazság szerint teljesen sötétben tapogatóztam, hogy Ophelia vajon mennyire lehet tehetséges kviddicses. Mondjuk a tehetségnél többre tartottam a szorgalmat, elszántsággal rengeteg mindent lehetett pótolni, ez pedig érzésem szerint megvolt a lányban.  
Késtem, de még így én értem ki előbb. Céltalan várakozás helyett a szertárból kihoztam két seprűt, meg a labdákat, hogy ennyivel is előbbre legyünk. Nem terveztem semmi komolyat, először megmutatja Ophelia, hogy mit tud a seprűvel, utána meg kikísérletezzük, hogy melyik poszt illene hozzá a legjobban. A terelőséggel szemezett, de én jobban szerettem, ha ezen a poszton fiúk játszanak. Ritka, hogy egy női terelő magas szintre tud jutni, bár pont a Rellon egyik volt kapitányáról, Grósz Annáról mesélték, hogy mennyire kiemelkedő terelő volt. Na igen, azért ehhez hozzátartozik, hogy egyes pletykák a női mivoltában is megkérdőjelezték, ami sok mindent megmagyarázhat. Aztán ott volt még Leonie, aki szintén érdekes jelenség volt, mint terelő. Bár tulajdonképpen ő általánosságban is érdekes jelenség volt. Mindenesetre Opheliából is inkább egy Leonie-típusú terelőjátékot tudtam volna kinézni, amikor is elsősorban nem az erejére, hanem az ügyességére, szemfülességére támaszkodik. Majd most kiderülhet, mennyire stimmelnek a megérzéseim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2014. március 16. 02:50 | Link

Navine edzés

*Már bizony jó sok idő eltelt azóta, hogy volt az a megalázó meccs, azóta nem is vágyott különösebben seprűre ülni. Gondolta, hogy el fog jönni az az időszak, amikor már nem úszhatja meg a meccset sérülés nélkül, de sokkal jobb lett volna, hogy ha telibe kapja egy gurkó, mintsem ez a borzalmas megaláztatás. Egy ideig nem volt biztos benne, hogy újra szeretne kviddicsezni – sőt egy darabig még abban sem, hogy engedni fogja-e az indián, vagy a tanárok vagy Ármin, vagy bárki. Azt gondolta, hogy Luca nem fogja kirakni a csapatból, elvégre furcsamód ő a legtapasztaltabb és rangidős hajtó a csapatban, ami eléggé foghíjas lett az utóbbi időben.  
Vegyes érzéssekkel kelt fel az edzés napján. Egyrészt újra vágyott fel a magasba, újra érezni akarta a hűs szellőt az arcában, másrészt pedig a háta közepére sem kívánta az egészet. Hajlamos durcásan viselkedni olyankor, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzelte. Az előző meccs minden tekintetben ilyen volt. Sok rádobás, egy találat, péppé verték őket, ráadásul a nagy titkára is fényderült. Azóta magán érzi ennek a nyomát: nem a lábszagos Bennett rúgását, nem is a szívét, hiszen az olyan, mint volt: az embereken. Lehet,hogy csak beképzeli, de azóta máshogy néznek rá, valahogy ott csillog a szemükben a sajnálat, amit nem képes elviselni a szőke lány. Igyekszik nem az emberekre nézni amikor elmegy mellettük a folyosón, mindenféle szemkontaktust szeretne mellőzni,de sajnos ha beszélnek hozzá, akkor muszáj odafordítani a tekintetét.
Az idő tökéletes az edzésre, gyakorolniuk kell olyan körülmények között is, amikor nem éppen ideálisak a hőmérsékleti viszonyok, illetve bármikor eleredhet az eső is. Neki ez már nem újdonság, de az újoncoknak jobb, hogy ha hamar megszokják: bármennyire is varázslók, ha rossz az idő, azt még ők sem befolyásolhatják, még akkor sem, hogy ha kviddicseznek.
Kíváncsi az újoncokra, reméli, hogy nem kap maga mellé béna hajtókat, mert arra semmi szüksége. Aki még érdekes a számára, az az új őrző személye, mivel Lotte távozásával megürült ez a poszt is.
Teljes harci díszben, seprűjével a hóna alatt baktat ki a pályára, ahol már páran várták az edzés kezdetét. Halkan köszönve odalép hozzájuk, majd felméri a terepet.  Nincs tömeg, de nem is késett annyira sokat.  Arcát felfújja, mint egy lufit és a serpűje nyelével bökdösi az állát, ő maga sem tudja, hogy miért, talán csak valami pótcselekedet. Eléggé feszült amiatt, hogy újabb szentbeszédet hallgathat meg arról, hogy mennyire felelőtlen.*
- Szivacs? Ez komoly?
* Kérdezi felháborodva, némi dölyfösséggel a hangjában, amikor megpillantja a biztonsági felszerelést. Ennyire azért nem voltak szerencsétlenek az előző meccsen, ez felesleges.*


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. március 21. 19:32 | Link

Navine csapat, edzés;;


Mikor sikerült átlendülnie a kezdeti nehézségeken, mint csapatkapitány, kezdte magát egyre jobban megtalálni a posztján. Nagyon boldog volt a ténytől, hogy Kristóf segít neki, a nem kis tapasztalatával a háta mögött, igazából eléggé megkedvelte a fiút. Még nem volt itt Benji már egészen a bátyjává nőtte ki magát. A mai edzésre azonban igazolt távolléte van, hiszen nem akárhol van most! Ő már nagyon komoly játékos, a Bükki bikáknál játszik, és éppen ott is edzése van. Attól egyáltalán nem fél a navinés lányka, hogy kiesne a pikszisből Kristóf, attól sem, hogy ez az edzéskihagyás nagy hátránya lenne. Ennyit róla, a többiek. Azért csalódott, hogy ennyire kevesen maradtak, de ez is valami. Mary még nem heverte ki teljesen az előző mérkőzést, nem is csoda, Lotte elment, nővére pedig befejezte, az újakat kímélő mini edzésben részesítette, nekik nem is kell itt lenniük most. Eléggé meg is fogyatkoztak így. Kicsit fancsalibb képet vág, de nézzük a jó oldalát, így is vannak páran azért. Szépen lassan kivárja a kezdési időt, majd mikor végre Adri is beesik, láthatóan nem a legpozitívabb energiákkal magában, már tudja, hogy a lánnyal lesz még megbeszélnivalója. Egy kis ízelítőt már kapott, amit Luca már vagy háromszor megbánt. Sosem szeretett durva lenni, a hangosság már a megszokottabb kategória.
- Nagyon örülök, hogy legalább ti eljöttetek. A következő a feladat, lesz a pályán 4 bemelegítő kör, nyújtunk egy kicsit, majd mindenki párosával feladatot fog kapni, illetve ha kell, segítséget is.
Viszont még mielőtt bármit is tenne, mindenki szemébe néz, majd megköszörülve a torkát, rátámaszkodik a repülő eszközére, kifújja a levegőt és nekikezd. Valahogy szükségét érzi annak, hogy valamennyi lelket öntsön beléjük, meg reményt adjon és lelkesítsen. Örül neki, hogy egyik-másik szempárban még látja azt, amit belül ő is érez, ezért éri meg küzdeni mindig, újra és újra.
- Mondanék pár szót, mert az edzőmeccsünk óta nem igazán volt erre lehetőségem. – Kezd bele, majd végigpásztázza a tekinteteket, mikor látja, hogy várakozóan azok rá szegeződnek, bele is kezd.
- Csapatom, merthogy mi az vagyunk, együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt küzdünk, és nyerhetünk is! Azért hívtalak ma le titeket, hogy a lehető legjobban felkészüljünk az elkövetkező idényre. Nem lesz egyszerű, erősek a többiek is, de tudom mindegyikőtökről, hogy ügyes, cseles, eszes, de leginkább harcos! Mögöttünk áll egy egész ház, nem számít, pár ember mennyire ellenünk drukkol! Én hiszek bennetek, senkit sem érzek kevésnek itt a sikerhez. Hajrá emberek, nem kell félni, szomorkodni, vagy elásni magunkat, nincs miért, emelt fővel megyünk neki a meccseknek, igaz? Bárkinek van hozzáfűzni valója vagy kérdése?
Azzal mosolyogva várja, hogy végre mindenkiről legalább egy picit lehulljon a súly, amit fektethet rájuk ez az egész sport, ekkor pedig int, hogy kezdjék meg Adri kivételével a futás részét a bemelegítésnek, illetve, ha megvolt a négy kör, amint Adrival befejezte, adja is nekik az instrukciókat majd. Ha volt kérdés, igyekszik elgondolkodni rajta, majd ezután Adrihoz lép.
- Remélem tudod, hogy egy – mutatja fel az ujját Riának. - …cseppet sem örülök neki, hogy ennyire bizalmatlan voltál velem, kettő – Jön a következő is. – majdnem én kaptam szívinfarktust, mikor lehulltál! Ha nincs az az egy szem normális náluk, Robi, akkor most te sem vagy…
Nem kiabál, teljesen higgadtan beszél, még leszúrás sincs annyi a hangjában, egyszerűen a csalódottság süt róla. Nem akarja alulmotiválni Adri, sőt, veszekedni sem akar, egyszerűen még nem tudta feldolgozni, hogy ezt a fontos információt elhallgatta előle a lány. A történésekről nem beszélve.
- Rendben leszel innentől? Bírni fogod? - kezdett bele a kérdésekbe, majd ha válaszolt még hozzátette. – Mert abban biztos lehetsz, hogy kímélni nem foglak, sőt, a bizalmatlanságért még számolunk. Dupla gyakorlat vár rád. Irány a többiekhez bemelegíteni!
Adja ki, majd a futásnak végén járó fiúkra tekint, szól nekik, hogy megállhatnak, majd a pálya szélén kezdik meg közösen a nyújtógyakorlatokat, hajlongással, egyhelyben futással, páros lábon ugrálással, majd a földre ülve nyújtanak tovább, mindvégig mutatja társainak hogyan is és mi következik. Közben persze, már megszokott módon be nem áll a szája.
- Amint megvagyunk, Farkas te Adrival fogsz nekikezdeni manőverezni, ő mutatja majd meg a hirtelen irányváltásokat, süllyedést és emelkedést. Utána pedig az összeszokás miatt, maradva az alapszituációnál, passzolásokat is beiktattok majd, kaptok kvaffot. Rendben van? - Nézett rájuk, majd ha kérdést kapott felelt, ha nem, akkor bólintott a nyújtás végeztével és Zsombihoz ballagott.
- Készen állsz? Akkor mi játszunk egy kis teniszt, kviddics módra, illetve szeretném, ha segítenél, és kicsit a kitérést is gyakorolnánk, a múltkori eset óta úgy érzem ránk fér… Nekem kell majd küldened a gurkót, még ha furán is hangzik, rendben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. március 24. 19:02 | Link

Edzés

A pályán már ott állt a csapatkapitányuk, az egyetlen tag, akivel már több szót is váltott, és nagyon kedvesnek és lelkesnek ismerte meg. Most Luca fancsali képet vágott, és az utána érkezõ másik fiú sem nézett ki boldognak. Kemény edzésnek nézek elébe - gondolta Farkas - Ha a többi tag is ilyen citromba harapott. Befutott a harmadik csapattársa is (õ sem volt boldog), Farkasban pedig megfordult a gondolat, hogy temetésre jött. Körbenézett a stadionban, hátha ott van a lelátókon testvére vagy barátja, de egyikük sem jött lélekben támogatni õt. A síri hangulatot a csapatkapitány elsõ szavai csak tetézték. Miért nem jöttek el a többiek? - morfondírozott a féliker. Aztán egy kicsit jobb lett Luca erõt adó szavaival, már látta lelki szemei elõtt magán a sárga superman talárt. Arra viszont nem jött rá, mi történhetett, amitõl sírniuk kéne, és hogy mibõl gondolja Luca, hogy õ ügyes, cseles vagy eszes lenne. Lehet, hogy Joenak járt el a szája - zárta le magában. Kérdése nem volt, mert túl sok lett volna.
Ahogy a parancsnok kiadta a feladatot a futásra, megkezte a kocogást tását követve. Nem volt benne biztos, hogy az egész pályát körbe kelle futni, olyan mérhetetlenül nagynak tûnt az egész. Õ nem futásra jelentkezett, lehet, hogy mégis Félixet kellett volna beállítania legalább a bemelegítés erejéig. Hamarosan megbánta a két pulóvert, késõbb pedig szúró oldalát markolva állt meg a kapitány elõtt. A nyújtás és hajlongás és ugrálás jobban ment neki, és egyszerre örült annak, hogy nem vizsgáztatják rögtön az elsõ meccsen és türelmetlen is volt egy kicsit, mikor ülhetnek végre seprûre.
Végre vége lett a bemelegítésnek, és õt párba állították Adrival.
- Szia, Farkas vagyok - intett neki Farkas, mert ismerõs volt a lány, mégsem volt biztos benne, hogy bemutatkoztak-e már egymásnak. Nem most ült elõször seprûn, sõt, régen sokat kviddicsezett, de nem akadékoskodott, hogy most újra meg akarják tanítani az alapmozdulatokra. Ebben legalább biztosan nem fog felsülni. Kihúzta magát, és készen arra, hogy felpattanjon hátasára várta Adri jelzését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 25. 17:37 | Link

Robi

- Ütő van a kezében, meneküljön mindenki- hallom meg egyik háztársam hangját, mikor átmasírozok a klubhelyiségen. Persze ez a mondat megállásra késztet.
- Csak nehogy rajtad teszteljem, mennyire masszív- villannak a gyerekre a szemeim, majd már megyek is ki, hogy egy számomra némileg unszimpatikus helyen kössek ki.  Oké, tisztázzuk, nem ugrándoztam feltett kézzel, nem kentem meg senkit azért, hogy kviddicsezhessek, mert annyira azért nem tartom lételememnek. Csupán kell valami, ami eltereli a gondolatom, ha már a prefiségről lemondtam.
Nem sietek, ami annyit tesz, már késésben is vagyok, de mivel nőféleség lettem, ezért ezt max. elnézni lehet, na nem mintha meghatna Robi kiakadása. Ja, mert hogy vele van találkám. Hallottam én már róla mindent, de azok annyira érdektelenek számomra, mint az a kis csaj, aki a múltkor a pillangók szárnyait ecsetelte.  Saját tapasztalataim mondatják velem, hogy ne vegyem készpénznek a pletykákat, nem is teszem.
- Ha már erre járok, gondoltam visszahozom- dobom le a földre az ütőt, mikor a helyre érek, és meg is magyarázom, mi végre került az hozzám. Bár jobban belegondolva, simán tarthatnám magamnál, csak a miheztartás végett, na de mégse vagyok akkora pszichopata, és most tojok arra, hogy ezt sokan elvből megcáfolnák. És még a feléről se tudnak…
-  Oké, és most?- sóhajtok fel, lelkileg felkészülve a traumára, ami érni fog, mert hogy, nekem elvileg repülnöm is kéne, és seprűn… hát nem tudom, hogy fogom én arra felimádkozni magam, de na… a változatosság gyönyörködtet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 30. 20:14 | Link

Radits Viktor Endre

Sára sokszor látta már a kviddicspályát - távolról. Sosem ment ki meccsekre szurkolni és esze ágában sem volt a pályán repkedni az idiótákkal. Egyszerűen hülyeségnek tartotta az egészet. A kviddicsjátékosok szerinte passzióból, na meg persze indokolatlanul vitték vásárra a bőrüket, sosem tudta sajnálni őket, amikor sírva szaladtak velük a gyengélkedőre. Így kellett nekik, maguknak csinálták, senki nem szorított kést a torkukhoz, hogy repkedjenek, illetve vasgolyót puszilgassanak.
Ennek ellenére elgondolkozott pár dolgon. Egy dolog volt ami nem volt értelmetlen a kviddicsben, hova tovább, hasznos is lehetett bizonyos helyzetekben. Ez pedig nem más volt, mint a repülés. Bizony, úgy döntött, ideje lesz elsajátítani ezt. Először is, bénának nézhették, amit biztosan nem akart. Mármint, itt volt, 18 évesen és boszorkány létére sosem ült még seprűn. A repüléstan órákat mindig elsumákolta, kibeszélte magát. Számára ez sosem volt nagy feladat. Másodlagos oka pedig az volt, hogy most viszont saját maga akart repülni.
Szóval végül Sára drága elbattyogott a kviddicspályára. Kis idejébe került, mire megtalálta, hol tartják a seprűket. Elvett magának egy szimpatikus darabot, alaposan megnézte magának. Igazából még a kezében sem volt repülő fajta, szóval elég furcsa volt, hogy mennyiben más ez, mint amivel takarít. Ahogy eredetileg sejtette, hogy kéne csinálnia, úgy kezdett neki. Fogta a seprűt, a földön, biztos lábakon állva ült rá. Először nem is koncentrált a repülésre, semmire, egyszerűen elrugaszkodott, úgy gondolta, egyből menni fog. Ki ne tudna repülni? Igazán meglepődött, amikor a talpai a talajon újra földet értek.
Hümmögve nézett körbe maga körül. A fránya gravitáció kifogott vele, márpedig ezt meg kell bosszulnia. Lehunyta a szemeit, vett egy mély levegőt. Csak akkor nyitotta ki őket, amikor már érezte, hogy meglehetősen instabil helyzetben ül. Miért is? Lebegett!
Ez az információ egyszerre örömteli és gyászos volt számára. Először is örült, mert helyből meg tudta csinálni. Másodszor pedig kétségbeesett, ugyanis a gravitáció ugyanúgy hatott rá, csak jelenleg egyszer a seprű jobb, majd némi korrigálás után a bal oldalán próbálta lehúzni a földre. Először csak morgolódott, nem volt messze a talajtól, de ez nem volt gond. Ugyanis a morgás lassan sikkantásokba, heves kézmozdulatokba fordult át. Ennek hamarosan egyszerű következménye volt, csinos kis hátsójával közelebbi kapcsolatba került a talajjal, a seprű pedig koppant a porban.
Sára megsimogatta a derekát, de nem hagyta annyiban. Dühöngött volna, de visszafojtotta, nem ez volt a megfelelő alkalom. Felállt, felkapta a seprűt, rápattant és újra próbálkozott. Biztos volt benne, hogy menni fog ez... előbb-utóbb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. április 2. 00:41 | Link

Egyszer volt hol nem volt... Hát Viktor seprűn nem túl gyakran volt. Legalábbis nem annyit és nem úgy, mint ahogy kellett volna, de azért Sáránál még mindig többet, legalábbis úgy hiszem.
Na, de nézzük Viktor nagy belépőjét, egy melegítő naciban és egy polóban. Repülni készült, aztán meg futni, végül pedig az Erőnlét termébe, azért van most ilyen nagyon sportosban.
Taps és nevetés. De nem kinevetés azért, hiszen Viktor is elég béna a repülésben, főleg ha tudását Legráéhoz mérjük. Bár azért már egész jól tud, meg egy-két trükköt is elsajátított. Szóval azért nem teljesen menthetetlen a helyzete, az alapokra még mást is képes megtanítani.
 - Szia! Ha kicsit ellazulnál, jobban menne. Segíthetek? - Barátságos Viktor mosoly, aztán persze egy bemutatkozás, mert hát ugyan a gyere ide is megfelel hívás gyanánt, de azért a keresztnév használata mégis csak kényelmesebb.
 - Egyébként Viktor vagyok. - Ennyi elég is. A nagyívű beavatkozásokra olyankor van szükség, amikor nincs rá esély, hogy puszta véletlen folytán összefussunk, de itt ilyen veszély nem áll, fenn, hiszen elég zárt egy iskola ez ehhez. A szőkéket Viktor amúgy is vonzza valahogy. Jobb, ha nem is sorolom fel a szőkéket, akikkel eddig dolga akadt.
 - Jól sejtem, hogy még nem repültél valami sokszor? - Próbálja valahogy kicsit a másságot némaságot megtörni. Amiben amúgy egész jó, ha mással nem is oldja fel a helyzetet, adott elsüt egy poént. Persze azért az sem sikerülhet mindig. Na, de sok beszédnek sok az alja, mi meg még sehol sem tartunk.
 - Elhiszed, hogy fenntart és nem esel le róla? - Ha nem hiszi el, akkor bizony nem lesz könnyű dolga a repüléssel. A hit sokat segíthet, de annak hiánya sokat hátráltathat. Ezt az élet elég sok területén megtapasztalhatja az ember. De most szorítkozzunk a repülésre, az is elég lesz most ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 2. 20:26 | Link

Viktor

Miközben lelkesen próbálkozott tovább, fáradhatatlanul, valami nevetésfélét hallott. Azonnal felkapta szőke buksiját, izzó zöld szemekkel kereste a hang forrását. Aztán jön a taps is, ez is alaposan felhúzza, amúgy sem volt teljesen nyugodt. De nyel egyet, visszafojtja. Már éppen készül jéghidegen megkérdezni a bátor srácot, hogy mi köze hozzá, hogy mit csinál és szívesen elküldte volna melegebb éghajlatra is. Igazából már a levegőt vette hozzá, azonban megelőzték és köszönt. A segítségnyújtás ajánlata kicsit fejbe kólintotta, meghátrálásra kényszerítette. El kellett gondolkodnia, valóban akarja-e, hogy valaki segítségét kérje. De úgy döntött, ha már felajánlották neki, ingyen és bérmentve... miért is ne?
- Segíthetsz. - Válaszolta végül kimérten pillantva rá. Még nem sikerült teljesen elnyomnia a hirtelen haragot, amit legszívesebben Viktor nyakába zúdított volna. - De ha tovább nevetsz, megismertetlek a kevésbé aranyos oldalammal.
Egy biccentés mellett figyelmeztette a férfit, majd elgondolkodott. Valóban kicsit görcsösen állt neki az egésznek, felvette a seprűt, leporolta magát, hiszen már nem egyedül volt. Ráült, de lábait még a földön tartotta, az volt a biztos.
- Sára. - Közölte szintén szűkszavúan, hiszen már lehunyta a szemeit, kissé felfelé hajtotta a fejét. Egy picit hallgatta a szél finom játékát, érezte a napsütés kellemes bizsergetését a bőrén. Vett egy mély levegőt, lejjebb engedte vállait a görcsös tartásból, ujjait is lazábban fonta a seprű köré. Még mielőtt sikerült volna teljesen magába fordulnia és elveszítenie a külvilágot, Viktor újból megszólalt, egyik szempillája alól felpillantott rá, megrázta a fejét.
- Nem, igazából még soha nem ültem ilyenen. - Igazán komoly fejet vágott Sára, miközben ezt válaszolta, majd újra nekikezdett, mielőtt még ismét próbálkozhatott volna, Viktor újabb kérdést tett fel neki. Egy ideig lefelé nézett, majd lassan elvigyorodott, végül kuncogni, majd nevetni kezdett. Látszott, hogy a fiú nem ismeri, hogy ilyeneket kérdez. Teleszájas vigyorral nézett fel rá, ahogy felemelte a fejét.
- Ne hinnék benne? Bármire képes vagyok, nem ez fog megállítani. Meg amúgy is, repülni mindenki tud. - Válaszolta, majd megrándította a vállát. A repülni mindenki tud kijelentést így utólag megbánta, hiszen ő nem tudott repülni, de azért vannak itt, hogy megtanuljon. Amúgy alapvetően tényleg hitt az egészben, hogy menni fog, megtartja az egyensúlyát, suhanni fog majd egyszer... csak még egészen új volt neki az egész. Nem volt nagy sportember sem, hogy természetfeletti reflexekkel rendelkezzen. Márpedig néha úgy érezte, a repüléshez talán azok is kellenének.
Elhatározta, hogy újra elrugaszkodik, kicsit lazábban kezeli a helyzetet, nem fog kételkedni semmiben. Csak a cél lebeg majd a szeme előtt, nem lesz nevetséges, jó kislány lesz. Repülni fog, mint egy madár, szabad lesz, érezheti magán a szelet... előre beleélte magát. De még mielőtt elrugaszkodott volna, zöld szemeivel ártatlan pillantást vetett Viktor felé.
- Ha nem megy, elkapsz? - Kérdezte tőle bájosan pillogva. Na mert feladni nem fogja, de sokkal kellemesebb, ha nem kell ismét a földön kikötnie. Amúgy is poros lesz, tele lesz kék-zöld foltokkal, nem kell az a fenének sem. És ha már itt volt egy önjelölt segítő, aki talán még el is kapja, miért is ne? Magában már amúgy is ráaggatta a nagy BALEK táblát. De Sára személy szerint szerette a balekokat, jól elvolt velük mindig is.
Amint megbizonyosodott a válaszról, újra mindenre koncentrált, ami instrukciót eddig kapott, majd újra elrugaszkodott, de elég hamar megingott ültében és ismét, még a talajhoz közel adta meg magát a gravitáció vonzásának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Czettner R. Benjámin
INAKTÍV


Hármaska|Túsz| Daddy Cool
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 536
Írta: 2014. április 5. 17:56 | Link

Ashley


Igazából még szokatlan nekem ez az oktatási rendszer, van egy olyan érzésem, hogy jobban teszem, hogy idén nem vizsgázom, hanem csak beszokni próbálok meg átállni erre a tanítási módszerre ahol nem nyámmogunk sokat a tananyagon, meg nincsenek heti szinten különórák a tanárokkal, hogy fejlesszék a gyengeségeket. Azt mondták nekem, hogy ha valamiből nagyon nagy a baj, akkor beszéljek a tanárral, vagy valamelyik házvezetővel, mert nem akarják. hogy megbukjak, vagy ilyesmi. Nem szeretnék visszamenni Bécsbe, bármennyire is sokat köszönhetek nekik, valahogy mindig is idegen marad nekem. A hely, a nyelv, az emberek… Leginkább a családom hiányzott egész idő alatt, annyira messzire voltam a szüleimtől, a testvéreimtől meg még inkább, hiszen a Bagolykő sokkal messzebb van Ausztriától, mint a Balaton vidéke.
Mindenesetre én töretlenül gyakorlom, nem szeretnék felbőgni a következő tanévben. Igyekeztem főleg elméleti tudományokat felvenni, hogy kevésbé érjenek kudarcok, de azért lássuk be: alapvető tantárgyakra szüksége van az embernek, hogy ha később el akar helyezkedni. Nem tudom még, hogy belőlem vajon mi lehetne, de szerintem csakis valami muglikkal foglalkozó elméleti tudomány fekszik nekem, esetleg zenetanár a muglik között.  Elég nehéz így nekem, mert a muglitól, vagy kviblitől több vagyok, viszont sosem leszek teljes értékű varázsló, bármennyire is igyekszem. Nem is gondoltam még bele, hogy egyáltalán mennyire telített a munkaerőpiac a varázsvilágban. Itt is biztosan vannak hiányszakmák, mint a mugliknál… nekünk sosem meséltek semmit arról, hogy mi lehet belőlünk, mindig csak rövidtávú célokat tűztünk ki: varázslás közben ne ejtsd el a pálcád, meg, ha már leesel a seprűről, akkor fenékre ess, ne a fejedre.  Akkor helyesnek tűnt, hogy a varázslói tanulmányokat választottam a mugli helyett, csak félek, hogy ha visszakerülök a varázstalan világba, akkor mi lesz velem…
Ahogy ezen merengek valahogy egyre kevésbé sikerül összpontosítanom a varázslatokra, valahogy nem igazán akar megmozdulni az a pad…  Nagyon nagy felbőgések lesznek még itt… szerintem nem veszek fel sok pálcás tárgyat, nem akarom kiröhögtetni magam… a testvéreimnek híre van itt, elvárások vannak velem szemben… nem akarom, hogy szégyenkezniük kelljen a fivérük miatt.
Sóhajtok egyet, már inkább csak az ujjaim közt tekergetem a varázspálcámat, mintsem varázsoljak vele. Kudarc. Ekkor az ábrándozásomból egy hang ránt ki. Ismerősen cseng, de hirtelen nem tudom kihez kötni.  Bambán pillantok szét a pályán, amikor is meglátom Vakarcs kis barátnőjét közelíteni. Biztosan őt keresi, elvégre lassan edzenie kéne a csapatát.
- Öhm… szia!
Köszönök komótosan feltápászkodva a padról, úgyis törte már a hátamat.
- Kegyelmedért esedezem!
Felelem hangomban némi túljátszott rettegéssel, miközben a karommal az arcomat próbálom védeni, majd vigyorogva kikukucskáltam a biztonságot nyújtó rejtekemből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2014. április 5. 18:38 | Link

Sára

Honnan is sejthette volna, hogy éppen egy Rellonossal van dolga? Sehonnan. De nem is tudja még most meg, ugyanis arra nem különösebben figyel, hogy a lány esetlegesen a szemeivel már fel is nyársalja Viktort. Nem szokta őt érdekelni az, ha csúnyán néznek rá, tanárként meg kell szoknia, hogy nem mindig ő lesz az, akit szeret a közönsége.
 - Oké, oké, nem nevetek tovább. - Kezeit védekezőn maga elé emeli egy széles vigyorral. Már nem nevet, de azért a szúrós pillantáson jót mosolyog. Szereti látni ahogyan a lányok főnek a saját levükben, olyan viccesek tudnak lenni olyankor. Most is valami ilyesminek látja ő a helyzetet. De most próbál eltekinteni a helyzettől és inkább bele is kezd egy pár jó tanács kiosztásába, na meg persze néhány kérdést fel is tesz. A válaszokra persze csak ismételten mosolyog. Kis butus... Könyveli el magában a lányt. Naiv a szőkeség, ha azt hiszi, hogy repülni a világ legegyszerűbb dolga. Ezt hamar megint megtapasztalhatja. De ennyire ne rohanjunk előre.
Viktor szépen figyeli, ahogyan a lány elkezd összpontosítani, én pedig addig is elszaladok a popcornért, ez érdekes lesz...
Amíg a popocorn kipattog a lány a seprűről "lepattog". Micsoda esés hölgyeim és uraim! Ezt bárki megirigyelhetné. De mivel senki más nem látta, csak Viktor, most senki sem irigykedhet. Én pedig a videót, amit készítettem nem adom tovább, mert ki tudja, talán később még jól jöhet majd. Na, de nézzük csak hova pottyan a kis madárka. Jobbra... nem balra. Gyerünk Viktor el tudod kapni! Éééééés igeeen! Telibe. A lány egyenesen Viktor karjába hullik. Még szerencse, hogy a karja elég erős, meg a lába is, így nem rogyott össze a hirtelen felülről jött plusz súly alatt, noha az egyáltalán nem tűnik számára nehéznek.
 - Na, mi van kismadár, mégsem tud mindenki repülni? - Vigyorog a kezében lévő lányra, majd szépen két lábra ereszti, hogy ismét megpróbálkozhasson a repüléssel.
 - Az egyensúlyozással van még némi gond, anélkül nem tudsz fennmaradni. Bicikliztél már valaha? Az kicsit hasonló ehhez, ott is meg kell tartanod magad középen... - Az neki eszébe sem jut, hogy a lány esetleg azt se tudja, hogy mi is az a bicikli, mert számára természetes, hogy az létezik. A faluban is látott már egy-kettőt kóricálni. De lehet, hogy az csak álmában volt. Sosem figyeli meg az ilyen dolgokat, mert neki annyira nem feltűnő jelenség a két kerék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. április 8. 23:12 | Link

Viktor

- Helyes. - Bólintott elégedetten, amikor Viktor megígérte neki, hogy nem nevet tovább. Ez volt a helyes taktika, így már hajlandó volt vele repülni... egészen addig, amíg betartja az ígéretét. Amúgy már megállapította, hogy elég nagy baleknak tűnik, így nem lesz sok gondja vele. Tipikusan annak a jó fiúnak tűnt, aki nem akarja direkt bosszantani és jelen helyzetben ezért még hálás is volt. Amúgy is ingerült volt a hülye seprű miatt, hát most aztán nem jött volna jól neki egy olyan személy, aki igazán viccesnek képzeli magát. Mondjuk talán már így is eljön majd az idő, hogy orvosokhoz kell fordulnia a magas vérnyomásával, túl sokat fojtja el magában az indulatait.
Aztán Sára próbálkozik, olybá tűnik, mintha egészen jól menne neki, ám hamar lepottyan a seprűről. Már készíti is az alfelét az újabb becsapódásra, de Viktor elkapja őt, mielőtt még megtörténhetne. Jólesően sóhajt, összehúzta magát esés közben, hogy kevésbé sérüljön, de most már el is engedheti magát kicsit. Hiszen pihenés van, férfi karjai között. Hátradönti a fejét, vigyorog szélesen.
- Miről beszélsz? - Kérdezte vigyorogva, miközben karjait is kitárta, nem volt az a félős fajta. - Most is repülök, méghozzá seprű nélkül, ezt kapd ki!
Nevetgélt kicsit, de aztán, amint a férfi letette, rendezte sorait és komolyságot erőltetett magára. Az ilyen dolgai segítettek levezetni a benne felgyülemlő energiákat, így nem bolondult meg soha. Ép, egészséges, erős maradhatott, az, hogy ki mit gondolt róla, egyáltalán nem érdekelte.
- Ó, hát... ültem már biciklin, de akkor még elég kicsi tökmag voltam. - Elgondolkodott rajta, egyik kezét az állához érintette, összeszűkítette szemeit. - Na jó, próbáljuk meg még egyszer!
Erre a vezényszóra újra elkapta a seprűt. Az eddigi tanácsokat is betartotta, de most még azt is elképzelte, hogy egy biciklin ül. Ez hatásos volt, hiszen már nem csak elemelkedett, de biztosabban ült, nem akart jobbra-balra lecsúszni minden másodpercben. Még tekerni is tudta volna a seprűt, ha van pedálja. De nem volt, így meg kellett elégednie a repüléssel.
- Látod? Mindenki tud repülni! - Vigyorgott szélesen, miközben körbenézett, egyre magasabbra szállt, csak úgy, hagyta a seprűt repülni, hiszen nem is értett az irányításához. Nevetve nézelődött körbe, egészen tetszett neki a panoráma, na meg a lassú emelkedés is, de meg akarta állítani... itt szembesült a következő problémával. Nem tudta, hogyan állítsa meg azt pedig, hogyan jut le, pláne nem. A leugráshoz már bőven magasan volt, szóval kétségbeesetten pillantott le, Viktorra.
- Hogy kell ezzel lejönni? Le akarok menni, ez túl magas! - Kiabált le, hogy a férfi meghallja. Közben pedig egyre inkább pánikolt, görcsösen fogta a seprű nyelét, de eszébe sem jutott volna lefelé tolni vagy hasonló. A zuhanórepüléstől még inkább tartott. Vagy talán csak tényleg akarnia kellett volna leereszkedni is? Most nem voltak elég összeszedettek a gondolatai, hogy ilyenen problémázzon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 10. 12:08 | Link

Edzés

- 2014. április 10, délután 2. -



 Szóval az első igazi, nem csak beszélgetős edzés időpontját mára tűztem ki, a csapattagokat pedig már egy hete felszólítottam a megjelenésre, számítok a pontos megjelenésre. A mai alkalommal nem akarom a lelküket is kihajtani belőlük, inkább csak egy kis felvilágosítás lenne, hogy legközelebb azért mire számítsanak. Grósz Anna edzésterveit fogom várhatóan követni, bár annyira nem leszek kegyetlen. Nem hiába az ő ideje alatt nyertünk meg majdnem minden meccset, vittük el a kupát egymást követő 3 évben is. Gabriella Evans is jó volt, Leoka még az ő keze alatt kezdte a tanulmányait és valahol mostanra már az én pozíciómat kéne betöltenie.. De nem akarta.
 1 körülre értem le Baileys társaságában, kényelmes, vastagon bélelt melegítőben, edzőcipőben és úgyszintén egy jó vastag pulóverben. A jó párszor átfirkált "edzésterv", mely egy mostanra szinte salátává vált galacsint jelentett, a zsebemben lapult, bár ahányszor átgondoltam és huzigáltam át a gondolatokat benne, egyrészt használhatatlanná vált, másfelől már a fejemben volt az egész.
 Maga a pálya nem volt egy nagy durranás, a póznák állták az időjárás viszontagságait, a fűről sajnos ezt viszont nem lehetett elmondani. No persze nem fogjuk nagyon a gyepet használni, nem mugli sportot űző csapat lennénk, de egy impozáns zöldellő terület nyilván felemelőbb érzés lenne. A mai napunk tele van napfénnyel, felhők alig vanna az égen, a levegő hőmérséklete azonban még mindig megköveteli a réteges öltözködést. Az se lene túl praktikus, ha rögtön az első edzés alkalmával mindenki megfázna (jó rellonosok létére nyilván kiiratná magát mindenki az órákról), de az egyéb sérülések benne vannak a pakliban. Emellett mindenkinek, akinek ebben az időpontban épp órája lenne, azok felmentést kapnak alóla, melyet papírban fognak megkapni. Ezen irományok névreszólóan ott voltak szintén egy mappában, amit magamma hoztam. Fura mód egész kiegyensúlyozottnak érzem magam.
 Belemegíthettem volna előttük, de egységes csapat lévén velük fogom én is megtenni a repülést megelőző létfontosságú gyakorlatokat. 2 órára már minden a pályán volt, amre szükségem lesz a mai nap folyamán - terelő ütők tömkelege, a labdák, seprűk. Nem terveztem sokkal több, hosszabb és megterhelőbb gyakorlatokat számukra, így is jó, ha nem fogják kiköpni majd a tüdejüket is - tekintve, hogy bár vannak edzettebb játékosok, de az újoncok is szép számban kerekedtek ki. Persze ők lesznek majd a helyi kviddics jövője, mit is akarok. Plusz, a mai edzésen fogom eldönteni, hogy kik lesznek a játékosok az első meccsünkön, amit élesben fogunk a Levita ellen megvívni.. Nos, lesz miért tépnem a számat nekik. 13:55 körül pillantottam először az órámra majd a labdákat védő doboz mellé telepedtem le a füves-földes talajra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. április 10. 14:32 | Link

Edzés

- április 10. , délután két óra -


Újabban a kviddics és a repülés az egyetlen dolog, amiért nem köhög nyilvánosan, mint egy gethes, finnyás csirke. Élvezi, ha felszállhat, belehasíthat a levegőbe, és még ha egy terelőütő is kerül a kezei közé, teljes a bizarr boldogsága. Tudták mindannyian már egy hete legalább, hogy ma edzés lesz és ismerve Davidet, ki fogják köpni a belsőségeik a végére. Volt már alkalma tesztelni a srác fizikai erejének egy részét és egészen biztos benne, hogy nem látott még mindent. Nem csoda, hogy inkább ápol vele valamiféle undorító baráti viszonyt, mint hogy az ellenségei táborába álljon be. Az egyenlő volna egy halálos ítélettel.
Nos, eljött a csütörtök egy óra negyvenöt perc is. Michelle-t kihúzta a szobájából, adtak egymásnak két tockost, aztán a legteljesebb testvéri harmóniában elindultak a pálya irányába. Seprűje a vállára vetve jön utána, ő maga pedig egy hagyományos tornaórához igazodva nem öltözött agyon, hanem pont jól egy kiadós edzéshez. A pályához való baktatás részéről némán telt, nem nagyon reagált Michelle belekötéseire vagy kommentárjaira (ha voltak) egy "ühüm"-ön és "igen"-en kívül semmi mással.
Mikor végre belépnek, első dolga mélyet szívni a levegőből és hagyni, hogy átjárja a testét az oxigén, meg a kellemes bizsergés, hogy mindjárt kezdődik az edzés. Egy óra ötvenhét perc és Daviden kívül jobban megnézve senki nincs még a pályán, csak ő és a kedves nővére. Három ember azért kevés egy egész hét fős csapathoz.
- Betojtak tőled és nem mernek edzésre jönni? - Vigyorogva nyújtja a kezét David felé köszönésre, miközben a másik kezével lekanyarítja a seprűt a válláról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. április 10. 14:53 | Link

Edzés

- április 10., 14 óra -



* Sötét pont tűnik fel a távolban. Egyre nagyobbnak néz ki. Közelít.
Ma kviddicses válogató lesz, ami nonszensz. Ha Bennett nem találta őt elég alkalmasnak a múltkori meccsen, amikor bizony a zseniális terve megvalósításától fosztották meg, amikor berángatták a pályára, akkor idén direkt nem fog teljesíteni. Höhö. Ajkai szélén torz vigyor húzódik meg. Na persze, majd pont ő nem fog mindent beleadni. Gyakorlókviddicstalárt magára öntve halad a kastély parkján, messziről már lát is három delikvenst a pálya gyepén. Tán még mögötte is jönnek, ki tudja. Óvatosan a háta mögé sandít, utálja, ha valaki ott húzódik meg, nem jó ilyen téren a lelkiismerete. Valaki jön, azt látja, de mivel nem közvetlenül neki szegezi itt a pálcáját, a továbbiakban nem törődik vele. Haja most hátul össze van fogva, a gyakorlómeccsen rendesen felsült a figyelme a levegőben lobogó tincsek miatt. Megmarkolja szorosabban a kezében hozott iskolai seprűt, majd mikor a két fiú és a lány elé ér, tudja csak azonosítani őket. Bennett, az őrző és Ombozi nője. Na mivan, jött megmutatni ez a szöszi, hogy ő nagy kislány és bírja a srapát? Végignéz rajtuk, vicsorog. *
- Mivan? * Morog a tőle telhető stílusban, őt csak ne bámulja senki, mert rossz helyen fog landolni a lába. *
Utoljára módosította:Eris L. Awer-Kowai, 2014. április 10. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 10. 15:08 | Link

Edzés

2014.04.10, 14.00


Új tanév, régi tevékenységek. Maradt a kviddics is, mert bár családi nyomásra jelentkeztem még a tavalyi tanévben hajtónak, mostanra egészen megszerettem. Ráadásul még jót is tesz ennyi sport, végtére is a kviddicsnek köszönhető, hogy az eddig szokásos helyzettel ellentétben mostanában nem akarok megfulladni, ahányszor úgy adódik, hogy szaladnom kell. Lehetne jobb is, természetesen, de majd idővel. Kivételesen nem szaladok, nyugodtan is beérek idejében. Pont kettőre, ahogy azt kell. Gyakorló talár, vagyis sporthoz éppen megfelelő ruházat rendben, seprűm is van, ha már csodával határos módon megúszta néhány karcolással azon a csodaszép, barátságosnak korántsem nevezhető meccsen, úgyhogy jöhet a megerőltetőbb rész is lassan.
- Helló mindenkinek. - köszönök beérve, még egyelőre mosolyogva is mellé. Az edzés végére valószínű, hogy a levegővétel is fárasztó lesz, de most még erre is van energiám, sőt, jókedvem is. Elvileg Harriet is jön, ha nincs valami más, sokkal fontosabb elfoglaltsága, mint valamit rózsaszínre cserélni a szobámban. Újabban még Mihaelt is megtalálta eme nemes törekvései célpontjául, csak remélni merem, hogy nem fedez fel még valaki mást is a rellonból, hogy aztán egy szép napon egy sötét sarokban rendesen megtépjék. Nem kellene. Annak viszont örülök, hogy csapattag lesz, legalább addig sem tévesztem szem elől. Hiába nagylány, és tudom, hogy ha úgy adódik, meg tudja védeni magát, néha mégis annyi butaságot csinál, hogy tényleg féltem, nehogy egyszer valaki ne értse meg a viccet és csúnya következményei legyenek a dolognak. A pályán egyelőre nem látom, csak Mihael van a nővérével, David, meg Eris, aki már megint morog valamiért. Hogy ez a lány mennyire mufurc tud lenni.
- Veled meg mi van? Mintha mindjárt robbanni akarnál. Tartogasd a dühödet az ellenfélre, te. Azt hallottam, olyan szépen felrúgtad az őrzőt múltkor, hogy betegszobára került a végén. Igazán sajnálom, hogy nem volt szerencsém látni. - bököm meg. Hogy jó ötlet-e? Csak kiderül, bár talán jobb lenne, ha kezdetnek mégsem esnénk egymásnak, meg úgy egyébként sem esnénk egymásnak.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Sjölander, 2014. április 10. 15:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonard Harris
INAKTÍV


tartalmas titulus helye
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1629
Írta: 2014. április 10. 21:49 | Link

Edződjünk
április 10. 14:00

Egy ideig csak csereként funkcionáltam, hiszen bokros teendőim - haha-, meg gyakori távollétem miatt nem akartam senkit sem hitegetni, hogy itt leszek, számíthat rám. Ennyi belefért, hiszen nem tunyultam el, ha alkalmam volt, gyakoroltam, csak épp élesben hagytam, hogy a többiek kibontakozzanak. Azonban most, így az egész iskolai létem vége felé közeledve félrehánytam mindent, hogy ismét belerázódhassak a dolgokba, ott lehessek a többiekkel a levegőben. Nem mondom, hogy nem hiányzott már az a fajta adrenalinlöket amelyet egy-egy meccs tudott adni, hát amik még kiemelkedőbbek, mit adtak. Így, ahogy kiszúrtam, hogy edzés lesz, felvéstem a fejemben lévő kis naptárba, hogy biztos ott legyek és lehetőleg el se késsek. Van egy olyan formám, amelyik szeret késni.
Az edzés napjáig viszont a dátum a fejemben megmaradt, az időponttal együtt. Nagy szó, hiszen manapság sok mindent sikerül elfelejtenem, de ezt nem, különleges prioritás kapott a dolgok halmaza közt. Ahogy felhúztam magamra a felszerelést, és a seprűt is előkapartam, megindultam kifelé a pálya felé, hogy végre ismét, ha csak az edzés keretein belül is, de átmozgassam a tagjaimat. A jelenlegi csapatfelállásról nemigen volt fogalmam, bizonyára csupa új arc, csak a kapitányunk volt az, akit igazán, régtől, és egész jól ismertem. Ez volt a fő, a többiekről meg majd informálódom. Idővel.
A pályához közelítve sandítottam az órámra, és állapítottam meg, hogy nagyszerűen és - hozzám képest - időben érkeztem a vállamra vetett seprűvel, lassú, ráérős léptekkel. Ahogy lábam betettem, arcomra szokványos vigyor terült szét, futólag végigpillantottam a számomra félig ismert, de amúgy ismeretlenebb arcokon, majd Dave felé irányítva figyelmem, megálltam a közelükben.
- Nem nyikorogsz te már kicsit a kviddicshez? - mintha én kevesebb ideje lennék a csapat tagja, mint ő, sőt, talán több is kicsivel, de ez kellett most nekem, az egészséges piszkálódás. Ahogy szavaim elnémultak, úgy pillantottam ismét a többiek felé, gyors felmérve őket, majd kurta biccentéssel kezdtem a köszönést, nem elsietve semmit sem.
- Üdv, Leo vagyok. - tudtam le gyors a bemutatkozást, ha netalántán valaki a nevemet se ismerné, majd elcsendesülve vártam, hogy belekezdjünk a dolgokba. Addig is, seprűmet letéve a földre, vállaim mozgattam át, melyek apró ropogással tudatták, hogy épp helyreugrottak, vagy csak szórakozásból adnak ki ilyesféle hangokat, persze nekem maga a dolog kellemesen hatott, így továbbra is némán figyeltem az eseményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty müty
ex-prefektus | ex-hajtó | David védelmezettje | Rambo | Kérdezős
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 10. 22:19 | Link

Edzés, április 10. 14:00

Ellenben a baráti találkozókkal, ahova ha úgy tartja kedve még a pontos megjelenés előtt megérkezik, s ő várja a többieket, most nem ér oda időben. Elmúlik kettő óra, de ő még mindig a folyosókat járja kedvenc fűzős bakancsában, vállán seprűje pihen, baljában terelő ütőjét tartja lazán, melynek fogásába annak idején az Ombozi családnév vésetett. Jó kedélyű füttydal kíséretében sétál a kastély mára már kiismert folyosórengetegében, hogy a kellő időn némileg túl végül kilépjen a friss levegőre és a kviddicspálya felé vegye az irányt.
Lusta tempóban halad, s már messziről látja, hogy csapattársai jó diákok módjára veszik körül csapatkapitányukat, aki bizonyára örül a népes létszámú csapat rá összpontosuló figyelmének.
- Na szevasztok - int mind a névről ismerteknek, mind a klubhelyiségből ismerőssé vált arcoknak, majd leemeli válláról seprűjét, és Kowai mellé áll. A lány nincs feldobva, morog, mint mindig, de Noel ezeket a sündisznóhoz hasonlítható hangokat már olyannyira megszokta, hogy fel sem tűnik neki. Axel viszont annál inkább, ahogy igyekszik jó viszonyt ápolni a keresztes arcú háztársnőjével. A jeleneten jóízűen elvigyorodik, majd Michelle-re emeli pillantását, hogy zöldjei végül David arcán állapodjanak meg. Ez nem a megfelelő hely arra, hogy a Saint-Venant lánnyal ismét egymásnak essenek - bármelyik értelemben is vesszük -, így inkább nem is foglalkozik annak jelenlétével.
Seprűjét maga elé engedi a fűbe, rákacsint Kowaira, majd ütőjével játszadozva figyeli a csapatkapitány hozzájuk irányuló szavait, kéréseit. Különös helyzet a mai edzés, hiszen a rellonosok között eddig nagyon ritkán tapasztalta azt, hogy csapatként képesek volnának együttműködni, és a gondolat, hogy most pedig neki védenie kell a többiek testi épségét, gyomortájéki bizsergéssel ajándékozta őt meg.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. április 10. 22:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék