28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Antonio Welse
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 21. 17:13 | Link

Ronald
~Mi van??! De még nem is evett. Már is kobozza a seprűmet?! - gondoltam magamban.
Aztán átmértem. Le, fel. Hát na jó:
- Persze, de még nem is ettél. Na mindegy, úgy is repülni jöttünk.
Azzal már elpakoltam mindent, és gyorsan elvettem a Tűzvillámot. Mikor felszálltam magamhoz se tértem, már a pálya fölött repültem 15 méterrel. Körberepültem újra és újra a korongokat. Aztán hirtelen rosszul éreztem magam. nem éreztem a kezemben a seprűt, se semmit. Bekövetkezett amitől féltem. Még is csak megbetegedtem. Véletlenül megdöntöttem a seprűt és száguldottam lefelé.  Annyi eszem volt, hogy a seprűt ne tegyem tönkre, a seprűt elengedtem amikor egy méterre voltam a földtől és leugrottam róla. A földre érkezés fájt, de  megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy a több galleonos seprűnek semmi baja. Viszont nem éreztem a kezem. Eltört.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 23. 19:37 | Link

Antonio Welse

Számomra érthető volt az, hogy mihamarabb kipróbálhassam a Nimbusz-t, hiszen ez édesapám kedvenc márkája.
Ahogy ellöktem magam a földtől éreztem, hogy pöccre indul. Nem volt nagy szám, hiszen ez minden új seprű egyik legfontosabb erőssége. Mármint a dinamikus elindulás. De ami ezután jött nagyon tetszett. A tökéletes farrész és a lágyan keskenyedő nyél igazán jó légellenállással találkozott. A végsebessége éppen a tűzvillám alatt volt. persze nem annyira jól gyorsult, de tökéletes volt így is. Ha édesapám nem lett volna olyan bőkezű elsőszülött fiával, hát nekem is Nimbusz kellett volna!
De mire mindent kipróbálhattam volna épp alattam Antonio elvesztette a seprű felett az uralmát. Látszott valami baj van. Utána eredtem, de nem értem el.  Épp a föld felett ugrott le a seprűről. Persze szép földet érés volt, de láttam az arcára kiülő fájdalmat. Azt hiszem valami nagy baj lett.
-Antonio! Mi történt? Mi a baj? Hívjak segítséget?- hadartam el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. április 23. 20:26 | Link

Rendetlen kölykök

A mai napom olyan eszeveszettül átlagosnak indult, hogy az valami kriminális. Valamikor 10 óra környékén dobott ki az ágy, szóval órára menésről már szó sem lehetett ilyen kései időpontban. Így van, járjunk elől a jó példával mint prefektus, gratulálok kisasszony.
Gondoltam elindulok körbe a kastélyban, ha már órákra nem mentem be, megpróbálok nyakoncsípni néhány csirkefogót, had gyűljenek a strigulák a szobám falán. Pontosabban az éjjeliszekrény oldalán. Viszonylag gyors ütemben sikerült végigjárnom a nyugati szárny két emeletét, néhány lógóst is beküldtem órára, majd kifelé vettem az irányt, pontosabban a kviddicspálya felé. Itt mindig kitűnőeket lehet mulatni az elsősök szerencsétlenkedésén, én meg mint jószándékú vénróka kicsücsülök nézelődni. Pontosabban ülnék, ha nem látnám hogy egy srác éppen leájulni készül a seprűjéről. Megszaporázom a lépteimet, majd futásba váltok át és közben matatok a talárom zsebében a pálcám után.
- Mobilicorpus! - mondom, miközben a srácra szegezem az eszközt. Annyira ügyes vagyok, hogy szegény gyerek helyett a seprűt éri a varázslat, szóval azt biztonságban a földre tudom helyezni, amit a srácról már nem lehet elmondani. Néhány méterrel a föld felett elengedi a járgányt és a "mélybe ájul". Egy viszonylag hangos reccsenés következik az érkezése következtében és nagyon remélem, hogy nincs nyílt törése, mert akkor rám lehet mondani az áment. De mivel semmi sem meredezik ki a srác karjából, megnyugszom, legalább nem vérez össze mindent. A haverja a levegőből kiabál neki, hogy oké van e, nekem nincs kedvem visszaszólni, hogy hármat tippelhetsz, ha ennyire betorzult szerencsétlen.
- Ferula! - térdelek a gyerek mellé és a karjának szegezem a pálcámat. A varázslat következtében egy sínpólya jelenik meg a törött végtagon, rögzítve azt.
Elteszem a pálcámat vissza a zsebembe, felállok, majd a srácot az ép végtagjánál fogva felhúzom a földről.
- Máskor egy kicsit körültekintőbben lehetőleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 6. 10:45 | Link

Kiva Faraday és Antonio

Épp ahogy megkérdeztem barátomat, hogy "hívjak-e segítséget" megjelent Eridonos társunk Kíva Faraday. Magabiztos léptekkel mellénk érve azonnal legugolt Antonio mellé és egy általam még nem ismert varázslattal sínpólyába helyezte a sérült lábat. Tetszett ez a magabiztosság a lányban. felnéztem rá, hiszen házunk kviddics csapatának egyik legjobb játékosa. Eddig még nem volt merszem megszólítani. Kicsit tetszett is, de leginkább az zavart, hogy fiatalabb voltam nála, na meg nem is játszottam a csapatban, ami talán még inkább távolinak tűnt hozzá képest.
-Persze, jobban fogunk vigyázni!- válaszoltam elcsukló hangon.
-Most jobb, ha felviszem Antoniot a gyengélkedőre. Azt hiszem legalább is.
Barátom egy kicsit szédülhetett, legalább is úgy éreztem, hiszen teljes testsúlyát rám helyezve sántikált mellettem, húzva a lábát....
Hirtelen ötlettől vezérelve hátranéztem.
-Kiva, nem lenne kedved edzeni velem valamikor? Szeretnék csapattag lenni, de jól jönne, ha egy profitól elleshetnék pár trükköt.
Majd mélyen a szemébe néztem és rámosolyogtam. Ebben persze az is szerepelt, hogy talán, ha látja bennem a magabiztosságom igent mond nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 26. 03:37 | Link

FORDÍTOTT NAP

Eljött a Gyereknap, és Runával támadt az az eszement ötletünk, hogy kéne fordított napot tartani itt a mágussuliban, mert a mugli iskolában volt részem benne, élveztem is mindig. Az Igazgató bácsi meg is engedte a bulit, persze szent ígéretet tettünk, hogy nem döntjük romba az intézményt. Runának már így is a lelkén szárad a Maid Cafe, no meg a Kiskakas után maradt néhány törött szék és asztal, ezek után már mit nekünk, ha borulnak a falak is. Én biztos, ami biztos, a szabadságot választottam, és irányba vettem a Kviddics pályát. Itt nincsenek falak, nem lehet semmit összetörni, csak lezuhanni lehet, de annak megakadályozására is van néhány módszer. Aki tériszonyos, az ezen az órán, kivételes helyzetben lesz, számára különleges motiváló erőt tartogatok. Ebben a többieknél sem lesz hiány, csak kicsit másképpen, és a seprűk sem fognak a szokásos módon viselkedni. Meghökkentő meglepetések, szórakoztató játékok, földön és levegőben. Minden, mi szem-szájnak ingere és egy normális Reptan órán nem fordulhatna elő. Lesz elmélet és gyakorlat, de semmi komolyság, és ezt várom el a diákoktól is. A jó gyerekek ajándékot kapnak, a rosszak meg majd meglátják, mindenesetre nagy bulit remélek.
Egyelőre még üres a pálya füve, ahova a tanulókat várom, de hamarosan becsengetnek, és indulhat a mandula.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. május 30. 13:52 | Link

Fordított nap

Idén is eljött a gyereknap és az igazat megvallva nagyon izgatott vagyok emiatt. Már bőven nem tartozom a gyerekek közé, habár a harmadikosokon felül már szinte senki sem. De mindegy is. Amikor megláttam, hogy lesznek fordított órák is, méghozzá Reptan is, nem gondolkoztam sokat. A megadott időben indultam a seprűmmel a pályára és kíváncsian vártam, hogy mi is fog ebből az egészből kisülni. Habár hallottam már Niki nevét, még nem volt szerencsém találkozni vele, így legalább két legyet üthetek egy csapára.
Amikor a pályára érek, látom, hogy néhányan már várakoznak és ott van a tanárnő, Niki is. Elmosolyodom, és odasétálok a hölgyeményhez.
- Jó napot tanárnő! - köszöntöm egy kacsintással és pajkos vigyorral a hölgyeményt. Talán két, vagy három évvel lehet fiatalabb nálam, ami azért elég vicces. Megállok előtte és kíváncsian szemlélek körbe. Egy egyszerű sport együttes van rajtam, fekete melegítő nadrág, sport cipő és fehér póló. Nincs hideg, de azért a derekamra kötöttem a melegítő fekete felsőjét is, hátha odafent a levegőben hidegebb lesz és magamra kell vennem. Ki tudja, hogy mit tervez a hölgyemény. Kíváncsian leskelődök, hogy vajon kik érkeznek rajtam kívül, miközben helyet foglalok az egyik kis padon. A seprűmet lerakom a lábam mellé, nem tudom, hogy kapunk-e esetleg furfangosan megbűvölt seprűket, vagy használhatjuk a sajátunkat is. Kíváncsi leszek erre az egészre...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2013. június 22. 12:39 | Link

[Lori, akivel szintén rég láttuk egymást]

Ha jó idő van, és az embernek van szabadideje, ráadásul a közelgő kviddicsmeccs itt van a nyakán, világos, hogy kijön a kviddicspályára. Főleg, ha egy olyan megszállottról van szó, mint én. Így hát kviddicstalárban baktattam ki a pályára, hónom alatt az egyik iskolai seprűvel (megvan a következő célom - egy saját seprű), hogy a Sárkánylovasok edzései mellett egy kicsit külön is repkedhessek. Mikor beléptem, és konstatáltam, hogy - hála a jó égnek - senki sincs itt, ledobtam a lassan széteső bőrtáskámat a lelátó legalsó sorába, majd elkezdtem nyújtani. Szinte gépies voltam, de gondolataimat igyekeztem visszaterelni a folytonosan ismétlődő mozdulatsorokhoz. Futás. Lefutottam pár kört, még mindig igyekezve elnyomni a többi gondolatom. Nem lesz ez így jó, oda kell figyelni, ha nem akarok lesérülni a meccs előtt.
A bemelegítés ugyanolyan hosszú volt, mint amilyen lenni szokott, és ugyanolyan idegesítő volt, mint amilyen lenni szokott. Természetesen tudom, hogy szükség van rá, de az ember már kviddicsezne, és legszívesebben elhagyna mindenféle bemelegítést.
Végül a gyakorlólabdákhoz siettem, és elővettem a cikeszt. Halványan elmosolyodtam, mikor a kezeim közé került a kis szárnyas, majd pár másodperc habozás után elengedtem. Egérutat is adtam neki, hogy ne adtam volna, hiszen az nem lenne helyénvaló, ha rögtön üldözni kezdeném. Egy fél perc múlva aztán felszálltam a seprűmre, és ellöktem magam a talajtól.
Őszintén szólva nem hittem volna, hogy ennyire lehet szeretni egy sportot, főleg akkor nem, mikor csatlakoztam a csapatba. De azóta a kviddics a szenvedélyemmé vállt, ezt máshogy nem lehet megfogalmazni.
Tehát, felreppentem, és lassan körözni kezdtem. Szemeim minduntalan a kis aranylabdát kutatták. Igaz, jobb lett volna, ha van valaki, aki a másik fogót játssza, de így sem eredménytelenek a hasonló edzések.
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. június 30. 22:54 | Link

Bence


 Rég nem járt erre, utolsónak az őrült meccs alkalmával lépett először a pályára. Nem, mintha félt volna visszatérni, vagy szégyellt volna bármit is, amikor akkor tett, csak egyszerűen nem volt meg a számára jó alkalom. De ezen a napon, a hatalmas semmittevése közepette úgy gondolta, itt a lehetőség, hogy sétáljon egyet. Strandpapucsban, térdnadrágban és egy egyszerű trikóban menetelt a birtokon, napszemüvege m9gül szemlélődve. Nem botlott senkibe, pedig nem volt kánikula, a nap sem tűzött olyan vaddisznó erővel. Vagy talán csak neki magas a tűrőképessége.
Ahogy a pályához ért, nyújtózva tekintett körbe a most néptelen lelátókon, sétált beljebb, nosztalgiázott egy kicsit, mint a nagy öregek a régi szép időkről. Nem gondolta végig teljesen, mit is csinálhatna itt, egyedül, minden nélkül, de nem is volt szükség tervekre. Kezeit leengedve tekintett körbe, immáron belül, pillantott a tárolókra, amelyre csak haloványan emlékszik, de azt tudja, hogy a seprűket rejtik. Elgondolkodva, hirtelen indult meg a seprűk helye felé, zsebre tett kezeit előhúzva nyitotta ki az ajtót, és benyúlva vette magához az első seprűt, amit megfogott. Nem ért hozzá, nem tudja, mi milyen, milyennek kell lennie, milyennek számít. Lehet, hogy ha mugli autókról kérdeznék, sokkal jobban boldogulna a válasszal, mint azzal, amiben azt kellene összefoglalnia, hogy melyik a legjobb versenyseprű. Talán ez, ami a kezében van? Nem ezen töprengett inkább, hanem azon, hogy mégis hogyan hozhatná működésbe. Nos, igen. Eléggé furcsa dilemma számára, de erről még nem tanult eleget, hiszen nem vette volna hasznát ebben az életben. Most is csak a szórakozása múlik rajta, no meg a kíváncsisága. Ellépkedett a tárolótól, miközben még mindig a repülés eszközét bámulta, és gondolkodott. Abban biztos volt, hogyha feldobja, leesik, és ezzel össze is töri kissé, és nem halad előrébb. De más, értelmes dologra nem tudott gondolni. Így, megelőzve a késztetést, hogy mégis feldobja, a földre tette, körbejárta, mintha ebből a szemszögből másképp mutatna, majd egyszeriben huppant le a földre, törökülésbe húzva a lábait és a seprűre tekintett.
- Te sem fogsz magadtól repülni.. - mormogott egy sort, majd hátradőlve kalkulált tovább, hátha beüt az isteni szikra. Vagy nem.  
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2013. július 1. 22:19 | Link

[Botond]

Izgatottan indulok el szobámból a kastély hatalmas udvara felé, hiszen ma olyan dolgot teszek, amit még soha nem - megnézek egy kviddicsmeccset! Akkor is, hogyha ötletem sincs mi az! Repüléstan órán még nem jutottunk el odáig, hogy részletezzük mit takar ez a sport, de azt már tudom, hogy kellenek hozzá seprűk, amiken repülnek a játékosok. Gondolom a játékosok. De ez nem biztos. Az utóbbi napokban sok susmusolást hallottam erről, kviddics így, kviddics úgy, szerintem tuti a Sárkánylovasok fognak nyerni, szűrtem ki egy beszélgetésből. Nem, biztos, hogy az Arany főnixek! - érkezett a válasz. Ezek tuti csapatok, bár én nem választanék ilyen hivalkodó nevet, az teljesen biztos. Inkább valami szolidabbat, mint az "A csapat", vagy ha az már foglalt, a "B csapat", ezek teljesen megfelelőek a célra. Mivel nem tudom, kik fognak játszani ma, és azt sem tudom, hogy egyáltalán a házaknak van-e csapatuk, vagy teljesen vegyesen állítják össze őket, egyszerű farmeringet, és nadrágot veszek fel, amik mellé jön egy kis kalap a fejem tetejére.
Ahogy közel érek a stadionhoz, rögtön feltűnik, hogy nem klappol valami - senkit nem látok a távolból, pedig nagyon izgatottnak tűnt mindenki a meccs miatt. Mikor a pályára lépek megpillantok valakit, valószínű, hogy csak túl korán jöttem, és emiatt nincs még itt senki rajtunk kívül, mindig is híres voltam arról, hogy mennyivel előbb meg tudok érkezni helyekre, mint hogy kellene, és végre találtam valakit aki szintén így van ezzel. Körbenézek mielőtt odalépnék az idegenhez és elkezdenék vele csevegni, mivel ebben az iskolában mindenki ezt teszi, csevegünk másokkal.
Körbe nagy emelvényeken lévő lelátókat látok, melyek magassága teljesen elképeszt - nem tudom, hogyan építhették ide ezeket... - Valószínűleg mágiával! - ötlik eszembe, a mágia sok kérdésemre választ adott itt tartózkodásom kezdete óta. Nagy robbanások? Mágia! Olyan tárgyak mozognak, amiknek nem kéne? Mágia! Hogy csináltad azt meg ilyen gyorsan? Mágia! Mi az amihez semmit nem értek? Igen, jól gondoltad, mágia! Emellett három-három karikát pillantok meg a pálya két oldalán, szimmetrikusan elhelyezve. Ezek biztos integrális részét képezik a játék lefolyásának, talán ezeken kell átrepülniük a játékosoknak, vagy valami. Közben közelebb érek a nekem háttal álló ismeretlennek, és ahogy elterveztem, megszólítom.
- Szia! - köszönök rá a fiúra. Sosem voltam jó a társalgások kezdeményezésében, de mióta a Bagolykő diákja vagyok, ebbe is elkezdtem beletanulni. - Te is izgatott vagy amiatt a mai nagy kviddics-cucc miatt? Mert én nagyon! - mosolygok rá. Nem igazán érdekel, hogy megfordult-e már, a mosolygás a hangomon is megérződik, legalább is anyukám mindig ezt mondta. - A Sárkányfőnixeknek szurkolok, te? Mindig elbűvölnek annak a lánynak, vagy fiúnak a mozdulatai! - lehet, hogy ez most nem sikerült olyan jól... általában, ha sületlenségeket hordok össze, mindig van egy kis igazságtartalmuk, de nem vagyok benne túlságosan biztos, hogy most elég értelmes dolgot mondtam ahhoz, hogy a srác ne nézzen hülyének... nem baj, valahogy csak kimagyarázom majd magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Wood
INAKTÍV


muhhahahaha
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 27
Írta: 2013. július 22. 20:55 | Link

Egy eléggé fárasztó nap után úgy döntöttem jót fog tenni a friss levegő. Összeszedtem egy két apróságot a hátizsákomba, és kimentem az iskola elé. Még el kellett döntenem hová menjek. A rét zűrös lett volna, ott most túl sokan vannak. A kviddicspálya ma elég üres. Fogtam magam és elindultam lassan ki a pályára. Útközben elkezdtem azon tűnődni, hogy vajon mit fogok csinálni ha kiérek a pályára. Végül is mindegy lehet, hogy csak kifekszem, vagy nézek egy két szórakozott diákot akik éppen a seprűikkel szórakoznak. Kiértem a pályához, de nem mentem fel a lelátóra, inkább csak leültem az út mellet úgy öt méterre egy fa alá. Kinyitottam a táskámat és kivettem egy szendvicset. Hátradőltem, és elővettem az egyik kedvenc könyvemet, de vissza is raktam. Most nem olvasok, majd csak ha tanulnom kell. Kivettem az mp3-at a táskámból, a fülhallgatót bedugtam a fülembe és hallgattam egy kis zenét. Még jó hogy elemmel működik és hoztam magammal a suliba sokat. Itt nincs nagyon sok mugli eszköz. Biztos furcsának néztek a többiek, végülis én egy varázsló vagyok és mégis mugli eszközökkel szórakozok. Hallgattam a zenét, elfogyasztottam a szendvicsemet és kifeküdtem a füvön. Elég fáradt voltam, már majdnem elaludtam, de egyszer csak a fejemre esett egy kvaff.
-Á! Mi volt ez?- De már jött is két diák, és vitték is vissza a labdát. Elkezdtem elmélkedni azon vajon ha már a másodikat fogom taposni lehet-e majd kviddicseznem. A repüléstan is jó de a játék! Már nagyon kipróbálnám, de még seprűm sincsen...
Utoljára módosította:Jonathan Wood, 2013. július 22. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cindy Merryweather
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 19
Írta: 2013. július 22. 21:18 | Link

Jonathan

Gyönyörű napsütéses délelőtt volt. Miután elkészültem a leckéimmel elgondolkoztam ,hogy mivel lehetne hasznossá tennem a Szombat délutánomat. Először az jutott eszembe ,hogy olvashatnék valamit ,de hamar el is vetettem az ötletet mert a csodás idő hívogatóbb volt. Gyorsan felpattantam az ágyról és park felé vettem az irányt. Amint kiértem a kastélyból megcsapott a tavaszi szellő , szinte észre sem vettem ,hogy csak a lábam visz előre ,de semmi konkrét elképzelésem nem volt arról ,hogy mit fogok csinálni. Mindegy is volt csak ne a négy fal között üljek. Elsős voltam (és vagyok) szóval barátokat még nem nagyon szereztem ,de hátha ez lesz a szerencse napom. A kastély előtti rét tele volt diákokkal. Mivel főként 4 évvel idősebbeket láttam elhatároztam ,hogy megnézem a kviddicspályát közelebbről ,mert még nem volt rá alkalmam. Szerettem meccsekre járni de más ha a pályán vagy és más ha a lelátóról nézel. A pálya felé menet azonban megpillantottam egy csapat harmadévest ,akik a seprűn ülve kergették egymást. Ekkor elgondolkodtam ,hogy tényleg nem rossz repülni de annyira nem vonzott a dolog ezért sem vettem fel a Repüléstant. Nézni imádtam benne részt venni kevésbé ,ügyetlennek tartottam magamat hozzá. Mikor már majdnem odaértem észre vettem a pálya mellett lévő egyik fa alatt ül egy velem egyidős fiú. Látszólag Rellonosnak ítéltem mert rémlett az arca 1-2 óráról. Hm...gondoltam magamban próba szerencse ezért felé vettem az irányt. A pályát lesz még időm megnézni. Nagy levegőt vettem majd határozottan megszólaltam mikor 2 méteres távolságba értem:
- Szia!- üdvözöltem egy kis mosoly kíséretében- Nem haragszol ha én is leülök?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Wood
INAKTÍV


muhhahahaha
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 27
Írta: 2013. július 22. 21:34 | Link

CINDY

Már-már sikerült elaludnom ismét. Persze akkora csend azért nem volt. Még úgy sem, hogy zenét hallgattam. A nagyobbak hangját hallom a pályáról. Gondolkoztam azon, hogy felkeresem néhány barátomat. Eszembe jutott, hogy nincs sok és azt se tudom, hogy hol találom őket. Talán újakat kéne megismerni; de hogy? Fel kéne állnom elindulni valamerre; de merre? Úgy döntöttem felállok, de meggondoltam magam. Nem megyek sehova jó nekem itt, fáj a lábam- persze ez csak egy magamat nyugtató kifogás volt, egyszerűen csak lusta voltam. A mp3 már nem volt a fülemben, csak a madarakat hallgattam. Egyszer csak valakit köszönni hallottam, ráadásul közel hozzám. Felnéztem, és egy velem egykorú lánnyal találkoztam össze. Igen biztos elsős láttam már órán.
-Szia!- köszöntem én is. Megpróbáltam összerakni. Biztos nem Rellon. Ekkor ugrott be a közös óra az eridonosokkal. Ott ült két sorral előttem. De a neve nem ugrott be.
-Jonathan vagyok.- mondtam- Jonathan Wood, Rellonos.
Megtudtam tőle, hogy Cindy a neve.
- Van kedved leülni? Ha van időd persze. Örülnék egy kis társaságnak.-mondtam neki és közben eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy nem mentem el. Így mindenféle probléma nélkül új barátokra tehetek szert...
Utoljára módosította:Jonathan Wood, 2013. július 22. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cindy Merryweather
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 19
Írta: 2013. július 22. 21:52 | Link

Jonathan

Nagyon megörültem a válasz hallatán ,ezért a lehető leggyorsabban megpróbáltam reagálni rá.
- Persze ,örömmel ,amúgy is vágytam egy kis társaságra- mondtam miközben próbáltam kényelmes pozíciót felvenni , megoldásképpen törökülésbe ültem ,ez volt a legegyszerűbb.
Amint ne leültem beugrott ,hogy ki is ő ,persze bemutatkozott de csak utána jöttem rá ,hogy Bájitaltanom ül mögöttem pár sorral. Szóval nem teljesen idegen ,de még sem tudok róla sok mindent ,ami azt illeti szintem semmit sem. Barátságosan felé fordultam majd az első kérdést ,ami az eszembe jutott feltettem:
- Gyakran szoktál idejönni? - kérdeztem szerényen.Úristen ez meg milyen kérdés?!Gondoltam magamban és próbáltam menteni a menthetőt- Mármint....miújság...vagyis mesélnél magadról- Te jó ég! Ha most nem áll fel és megy el akkor soha.Szemlesütve meredten az előttem lévő lóherékre. Erről mindig az otthonom jutott eszembe.Közben fel-felnéztem az előttem ülő kissé összezavarodott Rellonosra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Wood
INAKTÍV


muhhahahaha
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 27
Írta: 2013. július 22. 22:10 | Link

CINDY

Egy kicsit meglepődtem azon, ahogy az első kérdése után megzavarodott, de ha én kezdem, akkor valószínűleg velem is megtörténik.
-Hát első kérdésedre válaszolva, nem gyakran szoktam idejönni, sőt szerintem ez az első alkalom, hogy csak úgy kijöttem ide.-Végül is ez igaz. -Meséljek magamról?- futott végig az agyamban. Ez nem mindig végződik jól, mert sokat tudok beszélni.
-A mi újságra a válaszom az, hogy megvagyok, csak kicsit fáradtan.- Hú ezt kicsit elhúztam futott végig az agyamon. Kéne valami udvariasat cselekednem. Ekkor eszembe jutott a táskám.
-Kérsz egy szendvicset?- ajánlottam fel.- Sokat tudok beszélni, de megpróbálok rövid lenni, úgyhogy közben nyugodtan majszolhatsz- mondtam, de már kicsit elkezdtem izgulni. Hú most mit mondjak? Átadtam a szendvicset és közben átgondoltam mindent. Nehogy már hülyét csináljak magamból egy lány előtt. Ránéztem a lányra, aki kíváncsian várta, hogy mit mondok.
-Hát szóval... ő- kezdtem igen határozottan- én Jonathan vagyok Apámmal, anyámmal és a húgommal a Balatonnál élünk és hát apa varázsló, de anya csak mugli- á, hogy mondhatok anyámról ilyet, hogy csak mugli- és én nekem egy kicsit még új ez a varázsvilág, ugyanis csak egy éve vagyok tisztában azzal hogy mi vagyok. - Ránéztem a még mindig kíváncsian figyelő Cindyre. Nagy levegőt vettem és öt percben még elmeséltem egy-két apróságot magamról, elmondtam a véleményemet az iskolával és a varázsvilággal kapcsolatban. Aztán úgy döntöttem hagyom őt is szóhoz jutni. De támadt még egy ötletem.
-Na most mesélj te is magadról! De szerintem körbesétálhatnánk itt a pályánál, vagy felmehetünk a lelátókra is ha gondolod...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cindy Merryweather
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 19
Írta: 2013. július 22. 22:32 | Link

Jonathan

Mikor már kezdtem úgy érezni ,hogy jobb ha felállok és elsétálok megtörtént az amire nem nagyon mertem számítani...válaszolt.Udvariasan megkínált egy fincsinek tűnő szendviccsel ,gondoltam elfogadom legalább addig is befogom a számat és nem hozom magamat kínos helyzetbe.Miközben nekiláttam a szendvics elfogyasztásának hallgattam Jonathant. Mesélt arról ,hogy most jár itt először-ez az! mert én is ,de micsoda szerencse- majd a szüleit hozta szóba. Kicsit kellemetlenül éreztem magamat mert nekem természetes volt a varázslat mert én ebben nőttem fel viszont irigyeltem ,hogy a szülei együtt vannak.Mire észbe kaptam egy kérdés szegődött hozzám.
-Jaj!Tessék?Meséljek magamról...izé...persze-köhögtem a szendvicstől a fulladozva- remek még meg is halok-Szívesen mesélek de ,akkor menjünk egy kört legalább ,addig még szemügyre is vehetem.- majd mindketten felálltunk és miután lesepertem magamról a morzsákat útnak is indultunk.
- Szóval...-kezdtem bele remélve ,hogy nem fogom estig feltartani mert irtó sokat bírok beszélni-Dublinba születtem ,de édesapám ,Joseph Merryweather nem sokkal később elvált édesanyámtól ezért a bátyámmal ,Patrickkel és anyával Galwaybe költöztünk Írország másik végébe. -remek ,lassan untatni fogom ha így folytatom-Lássuk csak mi van még...varázsló családban nevelkedtem- majd hirtelen elharaptam a mondat végét hiszen ő félvér bár látszólag nem zavarta ez a kijelentésem és kíváncsisággal az arcán figyelt tovább-Igazság szerint nem tudom ,hogy még mit mondhatnék...imádom az Ír zenét van is egy kedvenc együttesem bár mást is szívesen hallgatok. Neked mik a hobbijaid? Kedvenc együttes stb-ez egyre kínosabb lesz a így folytatom-majd ránéztem a mellettem álló magas fiúra ,aki csak mosollyal jelezte ,hogy minden rendben van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Wood
INAKTÍV


muhhahahaha
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 27
Írta: 2013. július 23. 12:14 | Link

CINDY

Kicsit rövidebbre fogta a bemutatkozást, mint én. Ő tud beszélni, én nem. Hobbik. -Hát én kezdem megkedvelni, ezt a varázslóvilágot, úgyhogy szoktam csak úgy varázsolgatni, meg már nagyon szívesen kipróbálnám a kviddicset. De emellett kedvelek pár mugli sportot is. Vegyük példának erejéül a kerékpárt. Imádok tekerni, de footballozni, ami egy labdajáték, is nagyon szeretek.- mondtam. Hát valóban sokat tudok beszélni, de talán túlél engem Cindy. Eközben odaértünk a pálya bejáratához. Befordultunk, és felültünk az egyik lelátóra.
-Zenékből sokat kedvelek, de ha mondjuk a három kedvencem érdekel az a Linkin Park, a Nickelback, és egy magyar együttes az Intim Torna Illegál. De még rengeteg együttest és énekest szeretek. Általában mindig hallgatok zenét, ha valamit csinálok.
Miközben beszélgettünk hat nagyobb diák szórakozott a pályán. Az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne ott repülni. Hirtelen megfordultam és láttam, hogy Cindy továbbra is figyel. Körülbelül három percig csak bámultam ki a fejemből. Gondolkoztam, miről lehetne még beszélgetni. Hát kijött belőlem egy két kérdés:
- És milyennek találod a sulit? Biztos nem furcsa a sok varázsló. Ja és milyen tárgyakat vettél fel Bájitaltanon kívül? - ááá nem bírok másról beszélni.- Vagy ha nem a suliról akarsz beszélni, akkor esetleg lehet valami másról, mondjuk... ömmm... csinálhatunk valamit, vagy van valami ötleted? - kérdeztem, ugyanis még nem vagyok vele tisztában, hogy mit szoktak csinálni a varázsló lányok szabadidejükben...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cindy Merryweather
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 19
Írta: 2013. július 23. 12:40 | Link

Jonathan

-A footballról hallottam már ,egyszer a bátyám elvitt egy meccsre.-mondtam és mire észbe kaptam már ültünk is a lelátón.Próbáltam minél több infót megjegyezni hiszen számomra új dolgokat mondott.Láttam ,hogy a mondandója vége felé már nem tudja ,hogy miről kéne beszélni úgy ,hogy én is elkezdtem gondolkodni ,hogy miről kéne majd beszélni.-A Bájitaltaton kívül felvettem még az SVK-t,LLG-t,Bűbájtant és még 1-2 tantárgyat. A sulit szeretem. Jó ,hogy több velem egykorú varázslóval lehetek mert ott ,ahol lakom főként idősebbek vannak.Hm...-kezdek kifogyni az ötletekből- ezért a pályára néztem, láttam ,hogy ő is hasonlóan tesz ezért beugrott egy ötlet.
-Nem megyünk le a pályára? Mindig lent vannak az iskola seprűi. Mehetnénk egy kört esetleg a pálya fölött.Ott még úgy sem voltam. -reméltem ,hogy igent mond már már nagyon kíváncsi voltam a pályára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Wood
INAKTÍV


muhhahahaha
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 27
Írta: 2013. július 23. 13:19 | Link

CINDY

Ez egy zseniális ötlet futott végig az agyamon. Hogyhogy erről nem tudtam? Na mindegy akkor irány a pálya. Végre repkedhetek hogy csak akarok.
-Rendben van ez egy jó ötlet menjünk!- mondtam neki és már mentünk is le a lépcsőn a pálya felé. Tényleg ott volt néhány seprű. Látszott rajtuk hogy sokat használták és, hogy nem is gyorsulnak fel annyira mint egy versenyseprű. Belegondoltam milyen lenne egy versenyseprűn. Az első felszálláskor biztos leszakadna a fejem, vagy csak leesnék akkora sebességnél, amire még nem tudok reagálni. Felkaptunk egy-egy seprűt és már fent is voltunk a levegőben. A nagyobbak ránk sem hederítettek csak elsüvítettek néha mellettünk. Megpróbáltam kicsit gyorsabban menni. Nagyon élveztem azt, hogy szabadon repkedhetek. Egyszerűen felemelő érzés volt. Belegondoltam, hogy milyen lehet kviddics közben itt. Kviddics! Hát persze az egyik kapu minden bizonnyal szabad, és ott próbálgathatnánk a tudásunkat.
-Van egy ötletem! Játszhatnánk az egyik kapunál. De kell egy labda.- mondtam Cindynek. Előkaptam a pálcám, de hirtelen meginogtam.- Invito kvaff!- mondtam jó érthetően, mire a seprűk mellett lerakott labdák közül az egyik elindult felém. Egyre gyorsabban közeledett, de nem volt olyan gyors, mint egy gurkó. Gyorsan elraktam a pálcám, hogy meg tudjam fogni. De ezt egy kézzel a levegőben elég nehéz lett volna. Nem is sikerült, ugyanis a kvaff fejen talált, de utána lelassult és rá sikerült terelnem a seprű nyelére és megfognom-
-Na, akkor játszunk?- kérdeztem, abban reménykedve, hogy ha már repkedni akart ebbe is belemegy...
Utoljára módosította:Jonathan Wood, 2013. július 23. 17:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cindy Merryweather
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 19
Írta: 2013. július 23. 13:49 | Link

Jonathan

Nagyon megkönnyebbültem mikor beleegyezett mert nem volt ötletem ,hogy miről lehetne még beszélni.Hirtelen a pályán találtam magunkat 1-1 régi seprűvel a kezünkben aztán pedig a levegőbe voltunk. Voltak még rajtunk kívül mások is de ők a pálya másik felét használták. A táj valami elképesztő volt. A dombok mögött látni lehetett ,hogy bizony a nap nemsokára lemegy. Sebaj, van még egy kis időnk. A táj csodálásából Jonathan zökkentett ki a felvetette ,hogy játszhatnánk kviddicset.No ha nem voltam egy nagy kviddics rajongó mégis jártam meccsekre és tudtam ,hogy ahhoz bizony 7 ember kell és mi csak 2-en vagyunk ,de nem gond. Letudjuk tesztelni ,hogy ki milyen hajtó illetve őrző lenne így hát beleegyeztem. Előkapta pálcáját majd egy kvaffot magához hívott.Egy pillanatra úgy tűnt mintha elveszíteni az egyensúlyát-remek ,ha nem én halok meg akkor ő- és mire visszanéztem rá már ott volt a kezében a labda.
-Jól van akkor leszek először én az őrző és meglátjuk ,hogy tízből mennyit tudsz bedobni-vetettem fel az ötletet majd egy bólogatás jött válasznak. Gyorsan elfoglaltam a helyemet. Intettem neki ,hogy kezdheti és hátrébb ment olyan 10 méteres távolságba ,rámarkolt a kvaffra és eldobta...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Wood
INAKTÍV


muhhahahaha
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 27
Írta: 2013. július 23. 14:39 | Link

CINDY

Hátrarepültem, aztán megálltam a kaputól úgy tíz méterre. Huh, pont én kezdem. Na lássuk csak! Megfogtam a kvaffot jó erősen és elhajítottam. A labda még Cindyt sem érte el és elindult a föld felé. Én utánalendültem és szerencsére el tudtam kapni.
-Egyből nulla- mondtam vigyorogva. Támadt egy ötletem. Hátrébb mentem a seprűvel, hogy onnan támadjak. Nekiindultam a seprűvel és készültem eldobni a labdát. Közeledtem az előző távolsághoz és már dobtam is a labdát. De nem az repült. Ahogy megálltam lebukfenceztem a seprűről előrefelé és épp, hogy csak a levegőben maradtam. Egy kézzel kapaszkodtam a seprűbe, eggyel meg fogtam a labdát. Döntenem kellett, hogy mit engedek el előbb. Természetesen a labdát. De nem csak leengedtem, hanem feldobtam a levegőbe és így egy lendülettel el is kaptam a seprűt. Felhúztam magam, felültem és a labda után mentem.
-Kettőből nulla- mondtam sietve. Aztán úgy döntöttem, hogy ilyen bravúrokat nem csinálok addig, amíg nem leszek otthon a repülésben úgy igazán. Visszamentem az alap távolságra és csak egy kis lendületet vettem, majd dobtam is a labdát. És akár hiszitek akár nem el is érte a kaput, csak fennakadt Cindyben. Látszólag béna voltam, hogy egyből az őrzőnek passzoltam.
-Háromból nulla- mondtam szégyenkezve de már készültem a következő dobásra. Ismét kis lendülettel indultam, és sikerült bedobnom a labdát a kapuba.
-Ez az négyből egy!- ujjongtam. Örömömben elengedtem a seprű nyelét, és sikerült elvesztenem az egyensúlyom, de még időben megkapaszkodtam. Ezután még párat dobtam, amiből néhány bement, de néhány nem.
A végeredményem tízből négy lett.
- Jól van most te dobsz,- mondtam Cindynek- de ne dobj túl jól, mert sosem védtem még a levegőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cindy Merryweather
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 19
Írta: 2013. július 23. 14:57 | Link

Jonathan

Ahogy elérte a megfelelő távolságot el is dobta...sajnos sikertelenül. Az elején voltak apróbb nehézségek ,de nem véleményeztem semmit sem hiszen én sem vagyok egy kviddics bajnok úgy ,hogy csak némán imádkoztam ,hogy épségben visszaérjünk mindketten a vacsorára. A vége felé egész jól belejött majd én következtem. Szépen helyet cseréltünk majd mondta ,hogy reméli nem dobok majd túl jókat hát én már annak örülök ha a kapuig eldobok nemhogy be is menjen. Persze örültem volna ha egy párat betalálok hiszen varázsló vagyok ,ennyire béna csak nem leszek. Rendben kezdhetjük is és intett ,hogy ő már vár. Megfogtam a kvaffot és remélve ,hogy nem dobom le a fejét eldobtam.A legnagyobb meglepődésemre mindössze 2 centire ment el a feje mellett egyenesen át a karikán.
- Nem hiszem el!- mondtam döbbenetemben majd Jonathan visszadobta a labdát.A kezdeti öröm után azonban már nem voltam ilyen szerencsés. Sorba kapta el a labdákat vagy és a térdét érte. Majd hirtelen megint nyerőszériába értem.
-Hétből három....nyolcból négy- azonban 4-nél én is megálltam. Az utolsó kettő nem sokon múlt de könnyűszerrel kivédte. Végül is döntetlen. Nekem így is jó. Ahhoz képest ,hogy nem rég tanult meg repülni egész ügyes. Azt hiszem mindketten elégedettek voltunk bár csalódtam is volna magamban ha egy olyan ver meg aki pár hete még seprűn sem ült.
-Gratulálok nagyon ügyes voltál-mondtam amíg odarepültem hozzá a labdával a kezembe majd a tó felé néztem ,aminek tükörképén csillogott a lemenő nap.- Hogy rohan az idő,szerintem szálljunk le és induljunk vissza a kastélyba. Nem hamarosan vacsora.-lassan ereszkedni kezdtünk majd miután letettük a seprűt ismét megszólaltam- Na ,akkor jössz? Kényelmesen elsétálhatunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Wood
INAKTÍV


muhhahahaha
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 27
Írta: 2013. július 23. 15:42 | Link

CINDY

Cindy első lövése váratlanul ért. A repülő labdára reagálni sem voltam képes, egyszerűen csak ültem a seprűn abban reménykedve, hogy nem kell nagyon mozognom, mert már kétszer majdnem leestem, és ha itt a vassal találkozok közelebbről, akkor a következő napokat lehet, hogy a gyengélkedőn töltöm. De nehogy már szégyent valljak, most igazán nem mások véleménye számít, hanem a saját becsületem. Én ugyanis a foci meccseken az iskolai csapatomban mindig kapus voltam.
-Szép lövés!- dicsértem meg Cindyt. Összeszedtem minden akarat erőmet, és kivédtem a második lövését, sőt a harmadikat is. Egészen a hatodik dobásáig jól védtem, amikor sikeresen fejbe kapott a labda, és velem együtt átborult a karikán. Persze, nem esett bajom, mivel seprűstől estem át, és így a levegőben maradtam.
-Hatból kettő- mondtam neki, és megnyugtattam hogy semmi bajom. Ki tudja, lehet, hogy bajom volt, de valószínűbb, hogy Cindy jött bele a játékba, és a hetedik és a nyolcadik dobást is bekaptam. Egyenlő az állás, futott végig az agyamon. Minden erőmet összeszedve az utolsó két lövését sikeresen, védés szemszögből, de sikertelenül egészségi szemszögből, ugyanis az utolsó védésemnél úgy gondoltam, hogy jól elrúgom, de ehelyett csak majdnem kitörtem a nagylábujjam, ugyanis csak arrafelé érte  cipőmet a labda. Szerencsére utólag elmúlt a fájdalom. Lehetett látni, hogy megy le a nap, és a nagyobbak is elmennek, úgyhogy leszálltunk mi is, helyére raktuk a seprűket és a labdát, majd elhagytuk a pályát és az iskola felé vettük az irányt. Útközben még beszélgettünk, majd az iskolában mikor ellenkező irányba indultunk, még csak ennyit mondtam:
-Ez a nap jó volt, még máskor is lehetne ilyen programunk!-majd elköszöntem tőle és csatlakoztam a házam többi tagjához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. július 25. 22:28 | Link

Bence


 Még mindig nem jött rá a varázsra, de lényegében, már nem is fontos. Olyannyira kényelmesen elhelyezkedett a földön, hogy nemigen akaródzik felkelni onnan, még akkor is csak nehézkesen, ha arra kérnék. A seprűre nézve figyeli meg jobban azt, nem tér el olyan sok mindenben azoktól, amelyekkel a járdát lehetne söprögetni, viszont kicsit sem lenne furcsa, ha otthon egy sok galleonba került versenyseprűvel akarná a lehullott leveleket eltakarítani. Picit tűnne csak olyannak, akiknek kifolyik a pénz a zsebéből, olyan gazdag, de mindenképp mókás lenne a látvány, saját magának.
Annyira belefeledkezik a kis mókás gondolataiba, a kényelmes helyébe, no meg a seprű stírölésébe, hogy nemigen szúrja ki, hogy valaki közelít felé. Amikor pedig az illető mögé ér, már késő észlelni, jelt ad ő magától is, kérnie sem kell. Így, kicsit meglepődve, de nem megijedve tekint hátra, majd fordul az érkező irányába.
- Ó, hello! - köszönt vissza illedelmesen, na meg amúgy is szokása köszönni, majd kérdő pillantással illette a fiút, a kérdése miatt. Nemigen emlékszik olyanra, hogy itt ma bármi is lenne, meccs meg főleg nem, meg persze a közönséget is hiányolja, hiszen akkor már a rajongók nagy része kint ülne és izgatottan várná a dolgot. De a fiú nemigen van képben, nem mintha ez baj lenne, megmosolyogja a lelkesedését, amellyel a csapat, no meg a játékos felé mutatkozik, de nem épp olyan embert talált meg, aki otthon lenne a kviddics világában. És még repülni sem tud.
- Hűű.. én nem tudtam, hogy ma meccs lesz. Azt ki szokták írni nem? Meg hát.. nincs a lelátón senki sem. - tekint a biztonság kedvéért körbe, hátha csak ő vak, és nem látta azokat, akiket kellene, majd miután megbizonyosodott, hogy csak ők vannak jelen, visszafordult felé.
- Szerintem nem ma lesz. - hümmögött pár sort, majd a csapatnevet kezdte el elemezni, de nem sokra jutott vele, nem volt kint egy meccsen sem, csak azon amit őrült kviddicsként emlegetnek.
- Hááá öö, hát én.. annak aki jobb, nem tudom a csapat nevét. De abban is valami állat van. Gyík talán. - vakarta meg a fejét, mivel nem akarta lerombolni a fiú kedvét azzal, hogy fogalma sincs, miről beszél, meg nem is érdekli a kviddics. A mondat második felére bólogat, mert nem tudja, melyik játékosra céloz, és tippelni sem tud. Inkább feláll, szakítva azzal, hogy márpedig innen csak daruval szedik fel, és leporolva nadrágját, majd kezét, a fiú felé nyújtja jobbját.
- Amúgy, Botond vagyok. Levita prefektus. És benned kit tisztelhetek? - mutatkozott be végül, mivel az sokkal jobban megy neki, mint a kviddicses téma, vagy bármi más, ami ahhoz kapcsolódik. Érdekes beszélgetés fog még kisülni ebből a találkozásból, úgy érzi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Jeremy Hunter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 10. 21:57 | Link

Kiva
valamikor délután


Lassan itt a vizsgaidőszak, a legtöbb diák vagy feladta már, vagy teljes pánikban tanul. A Levitában inkább az utóbbi esetekkel szoktam találkozni és rendszerint elég nevetségesnek is tartom őket. Személy szerint fikarcnyit se izgatom magam, már egy ideje túl léptem a tananyagon és inkább művelődök, mikor a könyvtárban járok. Jövőre úgy tervezem még több órát veszek fel, így kutatást végzek, hogy mit érdemes tanulnom és mit nem. Így jutottam el a repüléshez.
Amikor először hallottam róla, szó szerint felröhögtem, annyira abszurdnak hatott, hogy a varázslók és boszorkányok seprűkön száguldoznak. Megfordult a fejemben, hogy csak poénkodnak velem, de, mint kiderült, nem így volt. Olvastam könyveket a kviddicsről és más játékokról, az egész történelméről és a seprűk felépítéséről, továbbá egyszer meglestem, ahogy páran kint gyakoroltak a pályán. Határozottan érdekes látvány volt.
Tudni kell rólam, hogy nem vagyok nagy sportember és mivel iskolába se jártam ezelőtt soha, így a tornaórákat is megúsztam. Néha csináltam egyszer-kétszer ezt-azt, de rendszeresen semmit, annyira nem kötöttek le és mellesleg utálom magam bénának érezni, így a lelki boldogságom érdekében minden egyes alkalommal hamar föladtam önmagam megalázását. Mégis, mivel most már varázsló vagyok, egy másik társadalom tagja, ahol a seprűk és a kviddicsmeccsek kiemelkedő pozícióban vannak, ezért úgy döntöttem kötelességem legalább kipróbálni milyen is ez. Na meg kíváncsi vagyok. Még se ugyanaz olvasni róla, mint gyakorlatban végrehajtani, most pedig eljött a tettek ideje.
Valamikor a hét elején az egyik reggelinél odasétáltam az Eridon asztalához, egyenesen Kiva Faraday-hez, aki jelenleg az egyik iskolai csapat csapatkapitányi pozícióját tölti be. Előzetesen természetesen informálódtam kicsit a lányról, akit egy barátságos mosoly kíséretében félrehívtam a barátaitól, majd a tárgyra térve megkérdeztem tőle, nem szánna-e rám valamikor egy kis időt, hogy megmutassa nekem hogyan kell seprűn repülni. Ő belement, így megegyeztünk, hogy szombat délután látjuk egymást a pályán, ahova éppen most tartok.
Egyszerű szürke póló és egy barna bő nadrág van rajtam, lévén, hogy hétvége van, így senki se mászkál az egyenruhában, meg a talár amúgy is csak zavarna most valószínűleg. Bosszankodva veszem tudomásul, hogy izgulok, mivel izzad a tenyerem és határozottan kellemetlenül érzem magam, de igyekszem túllépni ezen, mert most már nem fogok meghátrálni. Ha szerencsém van, csak mi ketten leszünk a pályán és Kiván kívül senki más nem fogja látni, ha bénázok, ő pedig reményeim szerint látott már elég szerencsétlen kezdőt ahhoz, hogy ne ez legyen élete legnagyobb poénja. Meg hát ő amúgy se ismer, eddig legfeljebb a folyosókon láthatott, szóval nem lesz itt gond.
Ezzel az elszánt határozottsággal lépek a pályára, ahol reményeim szerint már rám vár az Eridonos. Kivétel, ha többet késik az én 5percemnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. szeptember 3. 13:04 | Link

Jeremy
szombat délután

Lassacskán véget ér ez a tanév is - amit annyira nem bánok - szóval ügyesen-okosan lehet majd menni vizsgázni. Jesus... Talán ez az egyetlen pontja az évnek, amit valahogy sohasem tudok örömmel várni - nem egy karácsony, azért lássuk be. Bár ajándékok vannak, csak azokat nem fogadjuk szeretettel, mert vizsgáknak hívják őket.
Elvetemült gondolataimra szokás szerint csak sóhajtok egy nagyot, lehet lassan meg kellene látogatnom a pszichológus nénit, mert nem biztos, hogy minden klappol  fejben. Majdnem felborítok egy szegény kis manót a folyosón, séta közben, nem győzök bocsánatot kérni szegénytől, hogy nem akartam bántani, csak rettenetesen béna vagyok. Ja igen, mi a francot tekergek én már megint a kastélyban, káoszt és pusztulást előidézve? Hát kérem szépen megyek edzést tartani. Olyan repülős, labda hajigálósat. Kviddicsest. Ezúttal azonban nem a csapatomnak szándékozok fájdalmat és szenvedést okozni, hanem egy Levitás kis srácnak, Jeremynek. Jó, a "kis" jelző eléggé relatív, de mivel bő 5 év lehet közöttünk, bátran ki merem ezt jelenteni. És hogy miért gyurmázok meg valakit, aki nem a csapat tagja? Mert szépen megkért rá. Bizony. Egyik reggelinél egyszer csak a nagy büdös semmiből toppant oda mögém, enyhe szívinfarktust okozva, majd félre hívott és megkérdezte, hogy nem mutatnám-e meg neki, hogyan kell repülni. Teljesen értelmes pillantásokat vetve a gyerekre végül gyorsan igent mondtam és egy szombat délutáni időpontban egyeztünk meg. Ide igyekszem most.
Szokásosan a kviddicstalárom van rajtam, másban nem igazán preferálom a repülést, bár néha van, hogy minden felszerelés nélkül seprűre pattanok és száguldozok néhány kört odafent. Sietve szedem a lábaimat, szeretnék még a srác előtt odaérni és előkészülni. A pályára kilépve azonban gyorsan rájövök, hogy nem igazán sikerült nekem hamarabb odaérni, mivel Jeremy már kit áll a pálya szélén. Nagyon remélem, hogy nem várakoztattam sokáig.
- Helló. Bocsi, akadtak problémáim út közben - köszöntöm némileg zavartan a Levitást. Sajnos az időérzék nem olyan dolog, amit gyorsan rendbe lehet szedni.
Gyors helyzet felmérés után intek Jeremynek, hogy várjon, én magam pedig a szertár felé veszem az irányt, hogy járgányt szerezzek magunknak. Ah, a jó öreg iskolai vackok! Némelyikkel szinte már lehetetlen a repülés, igyekszem két jobb állapotban lévő darabot kiválasztani magunknak. Nem szeretném, ha leállna alatta a seprű, abszolút kellemetlen lenne a dolog mindkettőnknek. Nem akarok gyenguszozni a mutatványunk végén. Szerintem ő se.
- Kapd el! - és ezzel a bájos mondattal Jeremy kezébe hajítom jövendőbeli járművét. Remélem meg tudja fogni, nem célom, hogy tönkre tegyük az iskolai felszerelést.
- Első és legfontosabb kérdés: láttál már seprűt életedben? Úgy értem, ültél már rajta? - szegezem neki a srácnak a kérdést. Nekem sem árt tudni, hogy mégis honnan kell elkezdeni az oktatást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. október 14. 11:21 | Link

Loise

Hamarosan újra kezdetét veszi a kviddics idény, és amúgy is nem árt néha gyakorolni. Így hát melegítőben, egyszerű fekete-szürke nadrág, fehér póló és szintén szürke-fekete melegítőfelsőben sétálok ki a pályára kezemben a seprűmmel. Egy egyszerű labda van nálam, ami azért picit nehezebb, mint egy átlagos gumilabda. A seprű a hónom alatt, a labda az egyik kezemben a másik kezemben pedig egy nagyobb táska van, benne egy törölköző, ital meg mi egymás. A pálcám például. Hiszen nem ért, hogyha még edzésnél is nálam van. Ki tudja, hogy kinek jut eszébe szemétkedni velem, vagy ilyesmi. Bár rosszul járna, de ezt hagyjuk is. Kicsit meglepődtem, hogy Kiva lett a CSK, de kíváncsi vagyok a lányra, hogy hogyan is fog teljesíteni. Belegondolok, hogy az elsős csapatból szinte már csak én maradtam meg, a többiek mind elmentek, talán még Lenna az, aki itt van a suliban, de úgy hallottam, hogy már ő sem játszik. Vagy ki tudja, soha nem lehet hinni a pletykáknak. Ezeken pörög az agyam, mikor megérkezem a pályára és megállok a padok előtt. Szép lassan lepakolok, a seprűmet becsúsztatom az egyik pad alá, a táskát lerakom a padra, és a tetejére helyezem a labdát is, ami szerencsére nem mocorog, nem akar legurulni, megszökni. Néhány nyújtást végzek, majd megindulok, hogy bemelegítésként kocogjak néhány kört a pálya körül. Hiszen az edzések is így kezdődnek, nem? Szerencsére most nincs olyan hideg, és érzem, hogy hamar be fogok melegedni, talán még melegem is lesz a felsőmben...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. október 14. 13:40 | Link

~ Caius ~

*A mai napom eddig egészen jól alakult, bár azt meg kell jegyeznem, hogy totál feleslegesen keltem fel reggel olyan korán, mert az Átváltoztatástan tanterem ajtajára ki volt biggyesztve egy tábla, miszerint a mai óra elmarad... ennek természetesen a legtöbb diák örült, de én meg annak örültem volna, ha inkább előző nap szólnak, hogy nem lesz óra. Mindegy, nézzük a jó oldalát. Halál nyugodtan meg tudtam reggelizni, sőt még a kastélyban is elindultam egy sétára, hiszen jó prefektusként nem árt néha egy kis járőrözés. Az ablakokon csak úgy dőlt be a napfény, ami végül is kicsalogatott a szabad levegőre.*
~Miért nem jön egy újabb nyár?~*Mostanában sokszor megfordul a fejemben ez a költői kérdés, amire persze sohasem kapok választ. Persze, szeretem a telet, de valahogy ezt az átmeneti időt annyira nem, meg nekem elég lenne ha két hétig lenne hó meg nulla fok az év többi szakaszában meg 25° és akkor már ki is vagyunk egyezve. Persze az időjárással nem lehet csak úgy egyezkedni, szóval marad ez a négy évszakos év.*
~Úgy látom valaki mocorog ott~*Máris a kviddicspálya felé veszem az irányt. A szívem kissé összeszorul amikor éppen arra tartok. Hogy miért? Mert még mindig nem tudom eldönteni, hogy mi legyen ezzel a sporttal kapcsolatban. Szeretem ezt a játékot, de sajnos valahogy nem mindig nyújt élvezetet és annak ellenére, hogy már pár szezont végig nyomtam nem tartom ügyesnek magam. A lényeg az, hogy nem tudom eldönteni, hogy folytassam vagy inkább hagyjam abba. A pálya felé lépkedve egyre biztosabb vagyok abban, hogy ismerem az illetőt, aki ott van.*
~Csak a szemem játszik megint?!~*Igen, mostanság előfordult egy párszor, hogy a régi ismerősöket véltem felfedezni akár vad idegenekben, de valahogy soha nem volt szerencsém. Minden bizonyára azért van, mert sokszor érzem egyedül magam és mert ritkán találkozgatok olyanokkal akiket évek óta ismerek.*
~Nahát, Caius!~*Megjelenik a szokásos széles mosoly az arcomon, ami már-már vigyor. Imádom a srácot és ezer éve nem beszélgettünk, úgyhogy most ha repülnöm is kell mellette, akkor is beszélgetni fogunk, vagy legalább gyakorolni, ha mást nem is. A folyosókon sokszor összefutunk, de mindig csak pár percünk vagy egymásra, mert hol ő siet, hol én, hol mind a ketten. Ő még úgy tűnik nem vett észre, hiszen egyrészt háttal van, másrészt éppen bemelegít.*
~Még mindig jó a segge.~*Már nem vagyok tőle nagyon messze amikor is elkezd futni és persze az ellenkező irányba.*
~Akkor lepjük meg.~*Elkezdek utána futni, szerencsére nem kihajtani akarja magát, úgyhogy nem kerül olyan óriási erőfeszítésbe, hogy beérjem.*
- Sziaaa!*Köszönök rá vigyorogva.*

Szerelés: http://www.polyvore.com/loise4/set?id=46072176
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. október 14. 21:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. október 14. 17:44 | Link

Loise

Valóban nem hajtom magamat, nem ki akarom futni6köpni a tüdőmet, csak azt szeretném, hogyha az izmaim bemelegednének. Egyszerűen csak kocogok néhány kört a pálya körül, ami azért nem olyan kicsit, szóval nem gáz, hogyha férfi létemre csak kettőt, hármat futok. De úgy tűnik, hogy most annyit sem, mert amikor az első kört lefutom, Loise sétál oda hozzám és széles vigyorral köszönt.
- Nahát, Loise! Szia! - jelenik meg a széles mosoly az én arcomon is, és kicsit sután, lihegve ölelem meg a lányt, majd nyomok két (vagy három?) puszit az arcára. Valóban régen beszélgettünk már a lánnyal, valahogy a viszga időszakban nem volt rá alkalom. De hát már ő is ismer, hogy olyankor igencsak be vagyok gubózva a szobámba és a könyveim közé, szóval annyira nem vagyok társasági lény.
~Ennyit a mai edzésről.~csóválom meg gondolatban a fejemet, de ami meglep, hogy egyáltalán nem bánom, hogy az edzés helyett Loise-szal "kell" beszélgetnem. Inkább örülök a lány jelenlétének és ezen én magam is meglepődöm. Habár mióta csúnyán elváltunk, megbeszéltük a dolgokat mégis úgy érzem, hogy soha nem fogunk olyan jóban lenni, mint a legelején, ismeretségünk kezdetén. Persze ki tudja... Lehet, hogy majd most megváltozik a dolog. Kósza reményeke ezek, de éltetik bennem a lángot, hogy egyszer megint olyan jóban leszünk a lánnyal és talán az is lehet, hogy egyszer újra megpróbáljuk... Talán... Egyszer.
Az öröm kiül az arcomra és habár kicsit lihegek, ami nem túl szexi, örülök a lánynak. Lassan a padhoz sétálok és le is ülök egy kicsit és remélem, hogy ő s csatlakozik hozzám.
- Edzeni jöttél te is? Vagy csak megláttál?




Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2013. október 14. 21:32 | Link

~ Caius ~


*Nem kellett sokat futnom a srác után, ami így belegondolva elég cikinek tűnhet külső szemmel, de én ebbe bele sem gondoltam. Pillanatnyi ember vagyok és azt csinálom amihez kedvem van, legalábbis legtöbbször. Emellett persze eleget teszek a kötelességeimnek. A puszikat természetesen viszonozom, természetesen hármat. Kicsit ragad az arca, de ez engem egyáltalán nem zavar, hiszen nincsen az arcomon sem alapozó, se pirosító, mert alapból picit pirosas szokott lenni és mert agyonra sminkelni nem szoktam magam. Egy kis szín a szemhéjra, egy kis festék a pillákra, enyhe szájfény és esetleg szemcerka, ez jellemzi az általános sminkemet. Most csak a szempilláim vannak kifestve feketével és a tövükbe türkiz színű szemhéjtus húzódik végig, ami megy felsőm színéhez.*
~Remélem nem zavarom nagyon.~*Igen, átfut a fejemen a gondolat miszerint zavarok, ezért picit meg is könnyebbülök miután helyet foglal.*
- Csak megláttalak, de igazából nem szeretnélek feltartani, szóval nyugodtan gyakorolhatsz, majd én leszek a közönség*Szólalok meg ismét bájosan, de azért helyet foglalok mellette. Nem túl közel, de nem is távol, hogy már a messziről érkező is megláthatja, hogy barátok vagyunk.*
- Hogy vagy?*Azért ezt csak megkérdezem tőle, ha már összefutottunk, elvégre erre általában nem túl hosszú a válasz, bár végül is lehet hosszú is, hiszen ebbe a kérdésbe sok minden belefér válaszul.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 16. 04:35 | Link

Yar - Repülés 2.0
Egy szerda késő délutánon


Az első repülés oktatása irtó nagy siker volt- részéről. Komolyan érezte az adrenalint végigzakatolni a testén, mikor sikerrel végrehajtotta Yar utasításait. Akkor reggel olyan forrócsokival lepte meg edzés után a fiút, hogy az bizony hét nyelven is beszélhetett volna, ha van szája. Így csak az íze dalolt készítője hálájáról és odaadásáról.
Mára ütemezték be a második órát, amikor Yarnak is és neki is akadt szabadideje. A megkezdődött tanév mellett ez nem feltétlen olyan könnyű. Yar már ötödéves (úristen, mindjárt elballag!), és ő is már másodikosnak vallhatja magát az évfolyamváltás minden szépségével és hátulütőjével együtt. Van sok munkája, a szabadidejét is betáblázta alaposan, tehát nem panaszkodtat, hogy unalom gyötörné.
Éppenséggel ezúttal együtt érkeznek oktatójával, egészen pontosan ő bevárta Yaristát a klubhelyiségben a kölcsönzött Nimbusz társaságában, s együtt ballagtak le a kastélyból a kviddicspályára. Ma remek hangulatban van, csupa mosoly az arca és legszívesebben táncolna, bár megmagyarázhatatlan jókedvét még ő sem tudja megmagyarázni. Vannak napok, amikor üdítő az ébredés és jó a folytatás: ez a nap is ilyen.
-Képzeld, a gemmológia tanárnő olyan, mintha egy hardcore metál énekesnő volna. Bár egy vámpírhoz is hasonlít, tudod olyan showműsor vampra. Sötét szerelés, füstös smink, bőrcuccok, minden. Az elején azt hittem, kimértebb lesz, de egész jófej. Az az egy idegesít valahogy, hogy magáz... de ez, gondolom, elkerülhetetlen.- megvonja a vállát csak úgy magának, miközben elérik a pályát végre-valahára.
-Nos akkor... ma mit tanítasz nekem, Tanci bá' ? - ezt el akarta sütni legalább egyszer, s most elégedetten vigyorog érte, mint a tejbetök szokott.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. október 16. 09:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék