[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=667323#post667323][b]Lepsényi Veronika - 2017.03.14. 18:40[/b][/url]
A világ legcukibb félvámpírjaSosem rajongott igazán a Valentin napért. Igaz, eddig nem is volt kivel ünnepelnie - és igazság szerint még most sincs - de már most, ilyen fiatalon úgy gondolja, hogy egészen felesleges ez a nap. Mert hát ha két ember tényleg szereti egymást, akkor azt az év minden egyes napján megteszik, és nem csak február 14-én. Legalábbis azokból a buta mugli sorozatokból ezt szűrte le. És ő maga is ezt gondolja. És igaz, hogy annyira nem ért még az ilyen dolgokhoz, de azt már ő is tudja, hogy egy olyan párkapcsolat, ahol csak kivételes alkalmakkor - lásd: Valentin nap, karácsony és esetleg szülinap - gondolnak a párok egymásra, az nem is nevezhető igazán kapcsolatnak. Az csak valami izé... Valami kényszeres dolog, minek talán az lenne a legjobb, a minél hamarabb véget is vetnének. Vera pedig még biztos állítja, ha neki egyszer lesz valakije, akkor legalább hetente meg fogja lepni valami kis aprósággal, hogy megmutassa neki mennyire is szereti.
Na de most egyelőre még csak saját magára kell gondolnia. Meg arra, hogy az éjjeliszekrényén csak ott porosodik az a kártya, ami miatt akár naponta is láthatná Min Jongot. Ennek a gondolatától pedig valahogy jobb kedvre derül. Főleg attól, hogy végre tud egy kis idő szakítani arra, hogy el is menjen az idősebb boltjába. És még maga sem tudja, miért is siet annyira, hisz tudja jól, hogy sem a bolt, sem MJ nem szalad sehova. Már amennyiben nem utálja őt a másik. De hát miért is ne kedvelné? Igazság szerint ilyen gondolat meg se fordult a fejében, még akkor sem, mikor benyit és nem pillantja meg első pillatban az említettet, helyette csak apró felfedező útra indul, hogy meglelje őt. Arra viszont egyáltalán nem számít, hogy ilyen hirtelen fog felbukkanni mellette. Ijedten húzza is össze magát, hirtelen még sikkantani is elfelejt, és egy pár másodpercnek el kell telnie, mire végre össze tudja magát szedi annyira, hogy felpillantson rá.
-
Megijesztettéééél.... - színlelt sértődöttséggel csap gyengén a mellkasára, hogy kifejezze mennyire is nem szereti, ha ijesztgetik. Mert hát alapjáraton is elég könnyen megijed, és még ha mellette még szellem módjára is közelítik meg...
-
Egyébként szia... -vigyorodik el végül, miközben egy kósza hajtincset is eltűr a füle mögé, hogy aztán a zsebében kezdjen el turkálni. -
Jöttem kihasználni, hogy van egy ilyenem... - még meg is lengeti a másik orra előtt a kis kártyácskát hogy teljesen egyértelmű legyen a vásárlási szándéka. Igaz, még maga sem tudja, mivel fog innen elmenni majd.