Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=513596#post513596][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2015.09.05. 19:25[/b][/url]

Bence

Már nem tud visszaemlékezni arra, kapott-e valaha büntetést a Bagolykőben. Nem volt az a fajta lány, aki szeret rossz fát tenni a tűzre, úgyhogy ha mégis elkapták a prefektusok, az valószínűleg azért lehetett, mert éjjel négykézláb a földön mászva pókokat követett a folyosón, vagy valamiféle holdszertartást végzett egy vízzel teli ezüsttállal a birtok puha füvén, mert épp arról olvasott, hogy így teljesül egy kívánsága. De ha meg is történt, hogy elkapták ilyen miatt, nem tudta felidézni. A mostani büntetése viszont nagyon valós. Felfüggesztették az egyetemen a szigorú Bruckner professzor közbenjárásával. Igaz, hogy ő maga nem okozott ott kalamajkát, sőt igyekezett segíteni elhárítani azt a katasztrófát, amit néhány éretlen fiú hallgató okozott. Mégis illetéktelen személyt - egy külsős látogatót, a levitás Victoria Fresmoont - engedett be a pécsi varázslóegyetem bűbájraktárába, ami tilos volt. Így most kényszerpihenőjét tölti, és hol máshol - egy kis otthoni nyaralás után -, mint a Bagolykőben és Bogolyfalván?
Azt találta ki, hogy a rajzmágia teremben (vagyis most már művészetek; amikor ő járt ide, rajzmágia volt) közös kreatívkodást fog csapni minden érdeklődővel. Aileent még nem tájékoztatta erről, de ugyan milyen kifogása lenne a fiatal tanerőnek egy ilyen remek ötlet ellen?
Így hát most Doléance maga után húzva egy lassan púposra tömött kosarat bóklászik a sorok között, és mindent belerak, amit csak hirtelen megkíván a szeme.
Könyvek! Igen, remek! Talán valami új dolgot is tanulhatnának ezen az alkalmon. Például origamit - gondolja, ahogy egy papírhajtogatásról szóló könyv borítóján akad meg a szeme. Vagy azt, amit ez a fiú olyan érdeklődve szemlél.
- Nagyon érdekes? Megtanuljuk? - kérdezi Doléance azt sejtve, hogy az illető is egy olyan könyvet szemlél, mint például a gyöngyfűzés vagy indiáncsomózás képeskönyve. Lábujjhegyen pipiskedik a fiú mögött, de hiába, így sem látja, mit nézeget, ezért végül a könyöke mellől próbálkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=513626#post513626][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2015.09.05. 20:36[/b][/url]

Sajnos nem derült ki, mi ilyen érdekfeszítő. Az idegen nem akarta megmutatni a könyvet, és szinte varázslatos tempóval dugta vissza a helyére. Doléance összeráncolt szemöldökkel gondolkodott, vajon mi lehet ennyire titkos? Ha az a baja, hogy a lány kinevetné, ha meglátná, hogy - tudom is én - a Valentin-napi kedvességek című füzetet tanulmányozza, ettől igazán nem kell félnie. Az ex levitás elővehette volna pálcáját és levarázsolhatta volna az elrejtett könyvet, de nem akart ilyen udvariatlan lenni. Ehelyett kisimult homlokkal, újra vidámságot sugározva kibúvót adott a gyereknek, ha nem akarja elárulni magát.
- Olyan nehéz?
Ezt sejttette a fiú válasza is. Majd felajánlotta pont azt, amiért Doléance odaosont hozzá: bevonta saját magát a mókába!
- Nagyon köszönöm! - hálálkodott a volt házvezetőcske, és maga is a polc felé fordította az arcát, hogy nézzen valami olyat, amiről még sosem hallott.
- Az milyen? - érdeklődött a csomózás művészetéről. Csomót kötni nem olyan nagy kunszt, de itt nyilván több volt a háttérben. Mint a Rubik-kocka, ami egy egyszerű kocka volna, ha nem lenne sok kis színes kockára osztva, és nem lehetne tekergetni.
- Gondolod, érdekelné a levitásokat?
Tovább mustrálta a polcot.
- És mit szólsz ehhez? Süthető gyurma.
Levette a könyvet, hogy megnézze, ehető-e ez a fajta, vagy csak arra szolgál a sütés, hogy strapabíróbbá tegye a kész gyurmafigurákat.