Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

A bojtos sapit egészen a szemébe húzva ropogtatja talpa alatt a friss havat. Nem mer belépni, ugyanúgy, ahogy elindulni is alig volt bátorsága, így végül csak egy lámpaoszlop mellől nézegeti a kirakatot. Zsebre dugott ujjai között kis erszényét nyomorgatja idegesen, benne a karácsonyra kapott zsebpénzével. Pár napja már szemezett a sarokban lévő állványon elhelyezett hófehér puzzle-csomaggal, de most ténylegesen eljött érte hogy megvegye magának, azonban itt állva megintcsak inába szállt a bátorsága.
Lesüti a szemét, és úgy tesz mint akit nagyon lefoglal a hó rugdosása, ahogy egy nő kilép a boltból, hóna alatt pár vászonnal. Csak akkor mer utána pillantani, amikor amaz már olyan messze jár, hogy alakja belevegyül a sétálók közé. Zina ekkor bátortalan léptekkel a szinte kiüresedett helyiség ajtajához lép, és kesztyűs kezével megragadja a kilincset.
Azon az egy lépésen, amit olyan sokáig halogatott, egy pillanat alatt van túl, és benyomva az ajtót rögtön megcsapja a benti meleg levegő.
- Csókolom! - köszön halkan, miközben szemei ide-oda járnak, hogy minnél több mindent megfigyelhessen. Megáll az ajtóban, de immár belülről, és ha az eladó ránéz, biztosan elkapja a fejét a kinézett puzzle irányába, elkerülve ezzel a szemkontaktust. A boltnak van egy halvány fura illata, amit a lány nem tud hová tenni, de magát meggyőzve igyekszik csak a légfrissítőre fogni. Tesz egy lépést beljebb, majd megtorpan, nem tudja szabad-e körbenéznie, vagy rá lesz ripakodva, hogy ne legyeskedjen itt, csak mondja mit akar. Sose járt még itt, és lenyűgözve nézegeti a sok fura eszközt, amikről azt sem tudja mire valók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=745432#post745432][b]Antal Zina - 2019.01.06. 14:30[/b][/url]

A bojtos sapit egészen a szemébe húzva ropogtatja talpa alatt a friss havat. Nem mer belépni, ugyanúgy, ahogy elindulni is alig volt bátorsága, így végül csak egy lámpaoszlop mellől nézegeti a kirakatot. Zsebre dugott ujjai között kis erszényét nyomorgatja idegesen, benne a karácsonyra kapott zsebpénzével. Pár napja már szemezett a sarokban lévő állványon elhelyezett hófehér puzzle-csomaggal, de most ténylegesen eljött érte hogy megvegye magának, azonban itt állva megintcsak inába szállt a bátorsága.
Lesüti a szemét, és úgy tesz mint akit nagyon lefoglal a hó rugdosása, ahogy egy nő kilép a boltból, hóna alatt pár vászonnal. Csak akkor mer utána pillantani, amikor amaz már olyan messze jár, hogy alakja belevegyül a sétálók közé. Zina ekkor bátortalan léptekkel a szinte kiüresedett helyiség ajtajához lép, és kesztyűs kezével megragadja a kilincset.
Azon az egy lépésen, amit olyan sokáig halogatott, egy pillanat alatt van túl, és benyomva az ajtót rögtön megcsapja a benti meleg levegő.
- Csókolom! - köszön halkan, miközben szemei ide-oda járnak, hogy minnél több mindent megfigyelhessen. Megáll az ajtóban, de immár belülről, és ha az eladó ránéz, biztosan elkapja a fejét a kinézett puzzle irányába, elkerülve ezzel a szemkontaktust. A boltnak van egy halvány fura illata, amit a lány nem tud hová tenni, de magát meggyőzve igyekszik csak a légfrissítőre fogni. Tesz egy lépést beljebb, majd megtorpan, nem tudja szabad-e körbenéznie, vagy rá lesz ripakodva, hogy ne legyeskedjen itt, csak mondja mit akar. Sose járt még itt, és lenyűgözve nézegeti a sok fura eszközt, amikről azt sem tudja mire valók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=745457#post745457][b]Choi Min Jong - 2019.01.06. 16:04[/b][/url]

Az ünnepeknek vége és szépen lassan visszatér az élet a faluba. A hétvégi fagyoskodás óta a boltom hátsó bejáratánál a szemetesbe raktam pár hullámcsattot a boltban pedig van egy extra szett a lakáskulcsaimból. Persze nem esélyes, hogy még egyszer előfordul ilyesmi, de ha mégis, akkor legalább felkészült leszek. Most viszont csak ücsörgök a bolt közepén lévő kanapén egy bögre forró teával és bámulom az üres vásznat magam előtt. Azon gondolkodom, hogy tudnék mugli módszerekkel olyan képet festeni, ami mégis csak varázslatos. Mármint rengeteg ötletem van, de na. Valami egyedit akarok kreálni. Persze épp csak leültem, mert elment egy vásárló, de szinte rögtön csilingel is újra az ajtó felé felakasztott szélcsengő, és egy leheletnyi halkságú hangocska csókolomja is felcseng.
- Hmpf - mosolyodom el először a gondolatra, hogy egy csöppecske keveredett ide, mert ha már Bagolyköves lenne akkor nem így köszönne. Aztán egy pillanattal később össze is szorul a szívem, ahogy megérzem azt a különleges semmivel össze nem téveszthető aurát. - Jajj, szegényem - suttogom a teámnak, aztán felállok. Lehet meghallotta. De akkor mi van? Valószínűleg ő pont olyan jól érzi, mint én, hogy egyikünk sem teljesen emberi.
- Szervusz! - köszönök immár felé fordulva és teszek pár lépést felé - Tudok segíteni valamiben? - érdeklődöm, mintha mi sem lenne természetesebb. Ettől függetlenül nem megyek túl közel hozzá. Nem tudom találkozott-e korábban damfírral vagy vámpírral és azt sem, hogy hogyan éli meg a mostani találkozást. Én a magam részéről nyitott vagyok mint mindig. Ő is csak egy vevő, mint bárki más, aki betéved ide és pont ugyanolyan szolgáltatásban lesz része, mint bárki másnak. De ha érzékeny az orra vagy tudom is én, akkor nem biztos, hogy örül, ha sokkal közelebb megyek hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=745872#post745872][b]Antal Zina - 2019.01.08. 20:57[/b][/url]

Felismeri a festékeket, ecseteket, és lassan vezetgeti végig a szemét a sokféle kihelyezett színes pasztellkrétán. Megpillant párat azokból a vásznakból is, amilyenek az előző nő kezében voltak. Egy nagyon halvány mosolykezdemény jelenik meg az arcán, ahogy az otthoni szobájában kiaggatott nagy papírlap jut eszébe. Egyik nyáron anyukája hazahozott neki egy akkora szürke csomagolópapírt, ami kihajtogatva akkora volt mint Zina. A kertben kiterítették, a négy sarkát kövekkel lesúlyozták, és a lány kedvére festhetett rá bármit amit csak akart. A nagy lap megtelt virágokkal, fákkal, madarakkal, sőt, még a kutyák is érdeklődve járták végig véletlenül összefestékeződött tappancsaikkal. A nap végére még a gesztenyefa árnyékában is lebarnult, mindene csupa kosz és festék volt, de olyan izgatottan mesélte mit miért és hova rajzolt, hogy szülei végül alig tudták elaltatni.
A kedves emlékből erőt merítve nem hátrál el, ahogy megközelítik, sőt kicsit ki is húzza magát, és a férfi tekintetét is megkeresi. A suttogásra fel sem figyelt, annyira a környezetére koncentrált. Párszor öntudatlanul beleszimatol a levegőbe, ahogy erősödni érzi a fura szagot, de nem köti össze az előtte állóval, így nem is tulajdonít neki jelentőséget. Ezzel leginkább egy félénk kis nyuszira hasonlít, ahogy az szuszogva mozgatja az orrát, a fűben meglapulva.
- Igen – kezd bele kicsit bizonytalanul, de már hangosabban mint amikor köszönt. Ha a másik nem szól rá, közelebb megy a pár lépésnyire lévő állványhoz, amin olyan magasságban van a kis kiszínezetlen kirakós, hogy Zina nem meri megpróbálni se levenni, úgyse érné el. – Egy olyat szeretnék kérni.
Jobb kezével felmutat, majd mikor észreveszi, hogy egyujjas kesztyűjétől nem igazán látszik az ujja, azt gyorsan lekapja, és úgy mutat vissza. Másodjára már megint kicsit bátortalanabb, és a kesztyűt gyűrögetve, kezét leeresztve fordul a férfi felé, arcán reménykedéssel, és a várhatóan kezébe kerülő játék jelentette izgalommal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773733#post773733][b]Choi Min Jong - 2019.09.18. 08:23[/b][/url]

Kicsi még és félénk. Megmosolyogtat, de ez csak előny, mert így ellágyulnak még inkább a vonásaim. Kicsit lehajolok, a kezeimmel a térdemre támaszkodom, így próbálok vele egy magasságba kerülni. Igaz így valamennyire előre is hajolok és közelebb kerülök hozzá, de azért még nem vagyok túl közel.
Kérdésemre gyorsan összekapja magát, és egészen határozottan válaszol. Felegyenesedem, úgy nézem meg, hogy pontosan mire is gondol. Az egyik állványhoz lépked, amit láthatóan nem érne fel, és úgy pontosít. Odamegyek, ezzel az eddiginél jóval közelebb kerülve, de eddig sem mondott semmit rám vonatkozóan így annyira már nem is igyekszem. E
- Ezt? - emelem le a kirakóst az állványról, aztán még a kezemben tartva, hogy megszemlélhesse hozzá fűzöm - Van más méretben is. Meg több-kevesebb darabos. És persze 3D-s.
Mondjuk lehet nem is tudja mi az a 3D. Vajon hány éves lehet? Illik ilyet egyáltalán kérdezni. Azt is megkérdezném, hogy lett farkas, de nyilván az is illetlenség. És ki tudja, lehet az egész elképzelésem a dologról teljesen más, mint másoknak. Látszik, hogy évek óta nem foglalkoztam a témával, sőt, megpróbáltam elfelejteni mindent, amit tudok.
- Esetleg más valamit még? - kérdezem, ha döntött a kirakós kapcsán, aztán ha úgy látom egyedül is boldogul, akkor hagyom kicsit kibontakozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773788#post773788][b]Antal Zina - 2019.09.18. 17:28[/b][/url]

Túlzás lenne azt mondani, hogy rögtön megnyugszik a kedves arcvonások láttán, de legalább nem ijed meg jobban vagy hátrál el, és ez is valami. Kicsit előrébb biccenti fejét, ahogy immár nem szükséges olyan magasra bámészkodnia. A gesztus, a legörnyedés, a finom megtámaszkodás már határozottan segít, hogy oldódjon kicsit. Tartása régi és jelenlegi tanáraira, oktatóira emlékezteti, míg ilyet az az ember sosem tett, sosem próbált kedvesnek mutatkozni. Vállai lejjebb mozdulnak, lélegzete és szívdobogása kicsit lelassul.
Félrehúzódik, nem szeretne útban lenni amikor a másik megindul, hogy levegye neki amire szüksége van. Nem szalad át a bolt másik végébe, nem is ugrik odébb hirtelen, tényleg csak arréb lép, hogy helyet adjon neki.
- Igen, azt - bólint félszegen a kérdésre, majd mikor már fellélegezne, hogy túl van a nehezén, lehetőségeket kezdenek neki sorolni. Összezavarodik kicsit, keze félig felemelve dermed meg a levegőben, nyúl is, hogy átvegye azt amit kinézett, nem is. Egy hosszúra nyúlt másodpercig csak bámul a másikra, majd lassan megrázza a fejét.
- Köszönöm, de nekem ez jó lesz. - Hallotta már ugyan azt a kifejezést, hogy 3D, és egy olyan könyvük is van otthon, amit ha ügyesen néz kijönnek az ábrái, de ha az élete múlna rajta se tudná ezt most felidézni, így inkább el is engedi füle mellett az információt. Egy sima, egyszerű, festhető kirakóst szeretne, ez pedig pont ott lapul a férfi kezében.
- Nem, köszönöm - rázza meg buksiját olyan vehemenciával, hogy a sapesz alól kilógó tincsek röpködni kezdenek. Festékei, ecsetei vannak, most csak ezért a különlegességért jött. Nem akar tolakodónak se tűnni, így nem kezd szemezgetni a bolt kínálatával, visszahúzza hát mancsait, és érmék után kezd keresgélni az apró erszényben. - Mennyit adhatok? - kérdez felpillantva, hiszen a férfi éppen kitakarja az állványon lévő cédulát, ő pedig nem jegyezte meg, mennyibe került. Reméli nem lesz baj a sok kérdésből, és köszönömjéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773791#post773791][b]Choi Min Jong - 2019.09.18. 17:56[/b][/url]

Leveszem neki, amit kér, de biztos ami biztos, elmondom, hogy van másik is csak nincs kirakva. Aztán gyorsan meg is bánom, mert látom rajta, hogy teljesen összezavarodik. Ejj Min Jong, nem csak a varázserődet vesztetted el, de a vásárlók iránti jó képességeidet is? Persze csak gondolatban dorgálom magam, és közben a lányka is összeszedi magát. Egészen határozottan közli, hogy neki akkor is ez kell, én pedig nem erősködöm egy percig sem, csak átnyújtom neki a kirakóst.
- Akkor tessék - mondom egy széles mosollyal, és megérdeklődöm szeretne-e mást is. A válasz ismét határozott és ahogy a fejét rázza, csodálattal figyelem a haját, ahogy jobbra-balra száll. Lehet nem kéne, de engem az ilyen egyszerű dolog inspirálnak, boldoggá tesznek.
Aztán abba hagyja a fej csóválást, és a pénztárcáját kezdi kutatni, miközben az árról kérdez. Kedvem lenne nevetni egy jót, mert rossz személytől kérdezi. Legszívesebben ingyen oda adnám neki, de ezt a gondolatot inkább elvetem.
- 1 knút - mondom végül teljesen határozottan és a kassza felé megyek, hogy majd számlát is tudjak neki adni. Remélhetőleg követ, ha igen, akkor a pénztár gépnél állva veszem el tőle az apró érmét, aztán elismétlem a gépnek is az összeget, mire az kinyílik, számlát ad stb.
- Tessék, ha mégsem lenne jó, akkor két éven belül visszahozhatod. Csak legyen meg a számla róla - mondom és azzal át is nyújtom az említett papírt.
- Jó szórakozást hozzá! - Toldom meg a szavaimat búcsúzóul, aztán ha elmegy, figyelem, merre indul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=773804#post773804][b]Antal Zina - 2019.09.18. 19:38[/b][/url]

Köszönömöt motyogva veszi át a felé nyújtott puzzle-t. Azt persze nem gondolja át, hogy így nehézkesen kell majd kiválogatnia a pénztárcából a sok egyformát, de pillanatnyi habozás után hóna alá dugja szerzeményét. Közben a férfi megindul a pult felé, így kotorászva indul meg ő is a nyomában. Lassan, billegősen éri utol a pultnál, mivel tekintete az érméket számolgatja. Hű, vajon tényleg elég lesz? Felpillant amikor megmondja az árát, épp csak egy pillanatig szemébe néz, majd előkotor egy knútot. Fogalma sincs, hogy ez sok vagy kevés, de nála sokkal több van, még galleonjai is csilingelnek. Lábujjhegyre állva nyújtja a fizetséget, és veszi el a blokkot, számlát. Bólogat az elhangzott szavakra, sőt, a kapott papírt szépen összehajtogatva teszi a kis erszényébe.
- Köszönöm szépen, viszont látásra! - kezd el oldalazni az ajtó felé, majd hopp, már kint is van az utcán. Arcába vág a hideg szél, egy pillanatra azt sem tudja hol van. Egy boldog, bűbájos mosoly sejlik fel arcán, majd miután még utoljára visszafordul az kirakathoz, vidám, már-már egészen ruganyos léptekkel indul meg az előkészítő felé. Megcsinálta, örvendezik magában, és az apró büszkeségtől ugrándozni támad kedve. A játékot maga elé tartja, miután erszénye zsebébe süllyed, és lelki szemeim előtt már színek jelennek meg a fehér anyagon. Egy egy virág, talán egy nyuszi... annyi minden kerülhet még oda, és Zina nagyon fogja élvezni kitalálni s megvalósítani a kis műremeket.