36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2018. október 28. 17:02 | Link

Lily
kinézet (mikrofon nélkül)

Leltáraznom kell. Nem szeressem, mert számolni kell hozzá, és mindig összezavarodom. A bolt ajtaján most egy tábla himbálódzik: "Leltár miatt zárva" a tábla alatt egy másik lóg: "Sürgős ügyben csöngess" mert hát mégsem tudnék élni a gondolattal, hogy valaki pont most fogy ki a lila festékből és nem tud emiatt befejezni egy képet, vagy hasonló... Igen. Szóval ha csönget ajtót nyitok és persze vihet mindent. A leltárat úgyis el fogom rontani. S mert tudom, hogy sokáig fog tartani egyedül, egy harmadik tábla is csüng az ajtón, bár valószínűleg ezt már senki sem látja, hiszen majdnem a földön van: "Segítséget szívesen fogadok". Ezen a táblán kicsiben ott vagyok én is, chibi alakban ahogy a leltár közepén a hajamat tépem. Úgy gondoltam hatásos lenne, de lehet tévedek.
Mindenesetre a boltom közepén ücsörgök és épp az ecseteket teszem sorba méret, fajta és márka szerint, hogy utána szépen megszámoljam (vagy legalábbis megpróbáljam) és feljegyezzem az adatokat, hogy szükség esetén újakat rendeljek. Az egyik kedvenc fajtám, egy mágikus darab, ami murtlap szőrből készült és színváltós festékekhez a legjobb, úgy látszik, hogy teljesen elfogyott, így emellé egy 100-as számot biggyesztek, az elég nagynak tűnik. Így haladok tovább, ha kell akár napokig is, de azért remélem, hogy lesz valaki, aki megszán és segít. Van tippem arra is hogyan hálálom meg...
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2018. október 28. 17:26 | Link

Choi Min Jong
Úr

Gazdám ma megengedte, hogy lófráljak a faluban. Kirakatokat nézegettem, hátha akad egy olyan hely, ahol segíthetek.
 Majd belebotlottam a lehetőségbe. Szemmagasságban ott fityegett egy tábla: Segítséget szívesen elfogadok. Ez a nekem való hely!
 Be is csöngetnék, ha elérném a csengőt. De mivel az túl magasan van, ezért egy nyomó varázslattal benyomom a gombot, majd bemegyek.
- Jó napot! - Mondom belépve a helyiségbe.
 Enyhe édeskés illatot érzek.
A vámpírokéhoz hasonló, de azokénál jóval hígabb, emberszagúbb.
 Kíváncsian hegyezem a fülem, és közben körbe nézek. Meglátok egy embert, aki éppen pakolgat, és közben motyog, bizonyára számol.
- Segíthetek? Egy két manóvarázslat jól jöhet! - Jelentem ki a cérnavékony hangomon, miközben füleimet lobogtatva bólogatok, ezzel nyomatékosítva nézetemet.
 Remélem elfogadja! Miközben nézem a fiút, közelebb megyek, és megérzem, hogy az édeskés illat erősödik. Aligha nem ez egy olyan faj - bár nem szeretem ezt a kifejezést használni emberekre - amit még nem ismertem. Lehet, hogy negyed vámpír. Ötletem sincs, azonban nem is ez a lényeg.
 Sokkal fontosabb, hogy segítsek neki. Nem hinném ugyanis, hogy egyedül sikerül az egész boltot rendbe raknia.
 Persze nem ígérhetem, hogy ketten végzünk a nap végére, de hát a nap vége még messze van, addig bármi lehet.
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2018. október 28. 17:43 | Link

Lily

A számolás miatt nem igazán figyelek a nyíló ajtóra. Pedig régebben az ilyesmit rögtön kiszúrtam. De ez történik, ha a varázslót megfosztják a mágiától. Nem veszi észre, hogy egyes bűbájok nem működnek. A jó napot-ot is be tudom a szomszéd üzletben hangosan köszönő valakinek, mert a hang furán cseng a csendben.
Azonban ahogy tovább próbálok fókuszálni a számolásra a frász jön rám, hogy valaki sokkal közelebb hozzám szólal meg, és amikor felpillantok még arrébb is ugrok, mert hát... mi ez?
- He... he... izé. - fejezem ki magam nagyon értelmesen. Oh igen. Házimanó. Nekünk is volt, amíg "véletlen" nem adtam neki ruhát. Nem volt szimpi, ahogy a család bánt vele, aztán nem láttam többet, és meg is feledkeztem ezekről a kis lényekről. Aki most velem szemben áll, lánynak tűnik a hangja is elég magas, igaz ez nem mérvadó ezeknél a lényeknél.
- Öhm. Szia! - mondom újra, kicsit összeszedve magam - Megijesztettél. - Vallom meg őszintén aztán folytatom - Igen. A segítség jól jönne és a manóvarázslat is. Azt hiszem. Bár nem tudom az milyen.
Megvonom a vállam, és gondolkodom, hogy felálljak-e de elvetem az ötletet, mert így ülve is magasabb vagyok, pedig nem vagyok egy óriás én sem.
- Hogy hívnak? - kérdezem és zavartan, mert fogalmam sincs manóéknál hogy megy ez előre nyújtom a kezem - Én Min Jong vagyok. Choi Min Jong. Ez meg... a boltom - fejezem be sután magam köré mutatva.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2018. október 30. 16:54 | Link

Choi Min Jong
Úr

Összehúzom egy pillanatra a szememet, amikor furcsa, értelmetlen szavakat alkalmaz.
- Szia! Lily vagyok. - Mondom mosolyogva, és talán egy kicsit későn, de megfogom a kezét. Nálunk manóknál ez nem szokás. Legalábbis még egy házimanó sem nyújtott nekem kezet, de ez most lényegtelen.
 Udvariasan körbenézek. Gondoltam, hogy a boltja. Szerintem nagyon szép hely, bár a rendrakás tényleg nem árt. A sarokban színes papír kupacok vannak. Gondolom színek szerint szét kéne válogatni... Vagy valami ilyesmi.
 Min Jong Úr előtt ecsetek hevernek. Gondolok egyet, és koncentrálok a legnagyobb ecsetre, amit ott látok, és arra, hogy  idejön hozzám.
 A begyűjtés sikeres, megnézem az ecset számát. 12-es. Most a tizenkettes számú ecsetekre koncentrálok, és idehívom őket. Egy maréknyi ecset röppen ki a kupacból.
Persze ez nem lesz ilyen könnyű, hiszen nagyobb dolgokat nem igazán tudok magamhoz hívni, de számolni viszonylag gyorsan tudok. Ez ebben a helyzetben elég nagy dolog. Mármint... hasznos.
 Nem szeretnék felvágós lenni, csak bemutattam, hogy mire számíthat segítség néven.
- Sajnos nem igazán megy a begyűjtés nagyobb dolgokkal, de... de a számolásban jó vagyok! - Mosolygok, miközben gyengén bólogatok.
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2018. november 2. 20:50 | Link

Lily

Kicsit mintha hezitálna, ami engem is csak még jobban elbizonytalanít. Sosem tudtam, hogyan kell bánni a manókkal. Azt tudtam, hogy nálunk a manóknak rosszabb sorsa volt mint nekem, és egyik sem panaszkodott, amikor elment tőlünk. Azt hogy talált-e új gazdát utána, vagy hogy egyáltalán akart-e... nos nem tudom. De úgy látszik ez a manócska is szabad, vagy ha nem rendes gazdái vannak hogy elengedik. Mindenesetre én nem akarok neki dirigálni, így csak megvárom, amíg bemutatkozik és kezet ráz velem.
Gyengéden fogom meg az apró kezet és óvatosan rázom meg, aztán ahogy kiderül a neve elmosolyodom.
- Ez egy nagyon szép név. A liliomok gyönyörű virágok - mondom neki, ezzel arra is utalva, hogy biztos ő is szépnek számít manó körökben. Bár nem vagyok járatos. De na. Egészen jól ápoltnak tűnik manó létére.
Ezután pedig varázsolni kezd én meg kicsit eltátom a számat. Na nem azért, mert nem láttam még ilyet, hanem mert egy pillanatra elfogy az irigység. Igen. Határozottan emlékszem, mennyivel egyszerűbb volt így csinálni és varázslattal megszámolni meg feljegyezni mi kell. Sóhajtok egy nagyot, ezzel kiadva a pillanatnyi bánatom, aztán visszatérek a mosolyhoz.
- Hidd el, már ez is nagy segítség. Majd én foglalkozom a nagyobb dolgokkal - javasolom, aztán azt mondja, jó a számokkal és felcsillan a szemem. Igaz tesztelni nem tudom, de miért hazudna? Egyáltalán tudnak a manók hazudni? Nem hiszem.
- Tényleg? Hiszen ez fantasztikus! - kedvem lenne felkapni és megpörgetni a levegőben annyira örülök de visszafogom magam - Khm... izé... mármint. Akkor fel vagy véve. A fizettségben meg még megegyezünk.
Toldom hozzá nagy komolyan, mert ingyen tuti hogy nem dolgozhat. Még akkor sem, ha szívesen teszi. Legalább egy festéket vagy valamit el kell fogadnia. Bár én galleont is szívesen adok neki, aztán eldönti mit csinál vele.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. február 18. 20:22 | Link

Choi Min Jong
Úr

Magamban kuncogok, amikor a liliomról beszél. Én magam is szeretem a virágokat, a nárcisz a kedvencem. Nem tudom, hogy ez hogyan jött ide, de mindegy is.
 Amikor sóhajt, meglepődök. Valami rosszat mondtam talán? Ám aztán megnyugszom, hogy valószínűleg csak elgondolkozott valamin.
- Rendben. Akkor én folytatom az ecsetpakolást. - Jelentem ki, gondolván, hogy végzett a mondandójával. Amikor újra megszólal, hegyezem a fülemet. Fel vagyok véve! Gondolom ez azt takarja, hogy dolgozhatok nála.
 Halkan kuncogok amikor a fizetésről beszél. Most inkább nem is jegyzek meg semmit... méltatlankodásnak helye nincs. Itt az ideje, hogy Lily a sarkára álljon, és ne legyen az a házimanó, akit  néhány ember elképzel. Kezdem azzal, hogy nem akadok fent a fizetés dolgon, hanem egy "rendben" után már fordulok is az ecsetek felé.
 Szépen sorban összeválogatom az azonos szálúakat, és méretűeket, majd visszateszem a dobozba. Közben. Figyelek, hátha szeretne beszélgetni Choi Min Jong Úr. Mivel nem hallok kezdeményezést, inkább megszólalok.
- Maga mióta dolgozik itt? - Jobb kérdés nem jutott eszembe, de valahol el kell kezdeni. Eddig ugyanis inkább csendesen teljesítettem a parancsokat, most viszont megpróbálok élni.
 Elvégre a Gazdám azt kérte: Tégy amit jónak látsz, csinálj, amit szeretnél. Én pedig túl szeretném tenni magamat a ruhán, és az első lépés efelé talán az, hogy merek másokkal szóba állni, és elfogadok valamit a segítségeimért cserébe.
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2019. szeptember 18. 09:37 | Link

Lily

Irigykedve nézem, ahogy varázsol, de végül meggyőzöm magam, hogy jól van ez így. Az ecsetpakolás mellett dönt én pedig csak bólintok neki, az rendben lesz. Én pedig a kicsit nagyobb festékes bödönöket kezdem megszámolni. Jó lassan, erősen koncentrálva, nehogy elrontsam. Szerencsére egyikből sincs jelenleg tíznél több, így nem okoz akkora gondot a dolog, de azért küzdök vele rendesen. Épp a pirosakat számolom, amikor meghallom a manócska hangját.
- Tessék? - kérdezek vissza, mert a számolás kötött le, de természetesen már fogalmam sincs, hogy hánynál tartottam.
- Öh.. hát... az enyém a bolt, szóval amióta kinyitott? - felelem kissé bizonytalanul, miután felfogtam, hogy mit is kérdezett. Pontosat nem tudok mondani, mert ugye ahhoz is számolni kéne, én pedig nem jegyeztem meg.
- Pár éve már biztosan. De nem tartom számon. Miért kérdezed? - próbálom valahogy mégis kivágni magam a helyzetből aztán visszakérdezek, mert nincs jobb ötletem. Amíg válaszol én nem számolok, nem rendezek. Mert nem tudnék erre is meg a válaszára is figyelni. Hiába, van ilyen, amikor az ember nem tudja, hogy mit meg hogyan.
Ha válaszolt akkor visszafordulok a piros festékes bödönökhöz és újra kezdem számolni őket. A homlokom ráncolódik, azt ujjaimon is mutatom a számokat, csak hogy biztos ne rontsam el - igaz ez sem garancia, de legalább nem mondhatja senki, hogy nem próbálkozom.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. szeptember 18. 18:10 | Link

Choi Min Jong úr

Miközben az úr rájön, hogy mit is szeretnék, rájövök, butaság volt feltennem ezt a kérdést. Elindítottam egy beszélgetést, ez igaz, viszont összezavartam a boltost.
 Nem szoktam témát terelni, ezt Angelicára hagyom, most viszont legszívesebben megtenném. Már nyitnám a szájamat, amikor érkezik a válasz, és egy kérdés is.
 - Csak érdekelt, hogy mennyi időbe telt összehozni ezt az egészet. - Kicsit hirtelen válasz, igaz. De az is valami.
 Miközben özben végzek az ecsetekkel, úgyhogy kérdőn fordulok a férfi felé, hogy mit következik. Utána rájövök, valószínűleg nem gondolatolvasó, így aztán kénytelen vagyok megszólalni. Nem mintha olyan nehéz lenne, egyszerűen csak kicsit rosszul érzem magamat az előző, felesleges kérdés miatt.
 - Bocsánat, végeztem, és nem tudom, mi legyen a következő.
Utoljára módosította:Lily, 2019. szeptember 18. 18:11
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2019. szeptember 19. 07:00 | Link

Lily

Nem tudom miért lep meg ennyire a kérdése, bár inkább arról lehet szó, hogy a számolásba merültem nagyon bele. Pont emiatt is, eléggé zavart vagyok.
- Jah, hogy az... Nem volt sok idő. Tudtam, mit meg hogy szeretnék, és a kezdő tőke se volt gond - megvonom a vállam. Mert valóban. Nem lehetett több a dolog néhány hónapnál. Aztán azóta eltelt jó pár év. És bár nem az enyém a legforgalmasabb bolt, egy pillanatra sem bántam meg soha. Vagyis... amikor nagy ritkán leltárazni próbálok akkor igen. De most még emiatt sem panaszkodhatok, hiszen itt van Lily, hogy segítsen nekem.
Remélem a válaszom és a hangomból érezhető "most nem akarok beszélgetni" nem sérti meg szegényt. Nem a személyével van a probléma, hanem az én számolási képességeimmel. Ha nem koncentrálok, akkor valószínűleg mindent újra kell kezdenem, azt pedig nagyon nem szeretném.
Szerencsére nem tűnik sértődöttnek és egy darabig nem is szól hozzám. Aztán megáll, én pedig ezúttal be tudok fejezni egy kisebb számolást, és felé fordulok, hogy jelezzem figyelek.
- Oh? Akkor megszámolhatnád a papírlapokat. Megmutatom - pillantok le rá, majd megindulok a sorok között. Előbb balra majd jobbra fordulok, végül megérkezünk a papírokhoz. Van mindenféle színű, kisebb-nagyobb méretű, csomagolt vagy darabos. Tulajdonképpen elég soknak tűnik.
- Mit gondolsz? Menni fog? - kérdezem, ha nemet mond, az is oké. - Arra vigyázz, hogy ne vágd meg magad velük - toldom még hozzá, feltéve, hogy igent mondott, és hajlandó ezeket megszámolni.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. szeptember 29. 12:09 | Link

Choi úr

Hangjából érződik, hogy nem szívesen válaszolgat. Erre az üzenetére bólintok egy aprót.
 Nem lepődök meg rajta, hiszen a számolás nagyon letudja kötni az embert. Igazából nem is esik túl rosszul az, hogy nem szeretne most beszélgetni. Nincs kedvem ráerőltetni magamat.
 Ahogy elindul, elkezdem követni a papírhalom felé. Megjegyzésére még nagyobbat bólintok, és kicsit megemelem a kezemet.
 - Óvatos leszek, ígérem! - Elmosolyodok, és fellebegtetem az első lapot, utána mégegyet, és így tovább. Nem érek hozzájuk, csak tízes kupacokba lebegtetem őket.
 - Ez így lassú lesz. - Magamban tovább motyogva nézem a lassan a fél helyiséget beterítő kupacokat. Úgy határozok, inkább ötvenes csoportokat csinálok.
 - Így már mindjárt jobb. - Kicsit kihúzom magamat, ami nagyon nem manós. Észbe kapok, és már vissza is hullok szokásos testtartásomba. Szoknom kell még azt az életet, amiben nem kell minden hibáért meghunyászkodom.
 Közben lassan négy ötvenes kupac sorakozik előttem, az eredeti halom viszont még hatalmas. Mindenesetre ez így jóval gyorsabb, mintha kézzel csinálnám.
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza