Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

Annak ellenére, hogy alig három hete minden - szerinte fontossal - felszerelkezve kezdte meg az új tanévet, Fanni most mégis Bogolyfalva legjobb - és nem azért, mert egyetlen - művészeti boltjában görnyed a kipakolt vásznak mellett azon merengve melyiket ne vegye meg. Ahhoz ugyanis nem kell okokra vadásznia, hogy miért is kellene hazavinnie magával az összeset.
Végigsimít az egyik felületen, miközben töprengve, összehúzott szemöldökkel figyeli a másikat, lábai pedig mindeközben szép lassan elzsibbadnak. Most, hogy már mestertanonc és szinte csak azt tanulja, amivel a későbbiekben foglalkozni akar, rengeteg ideje van a festésre. Ezt pedig teljesen ki is használja. Ez azonban maga után vonja az eszközök és alapanyagok gyors iramú fogyását is. Sosem tud eleget felhalmozni. Ráadásul ez évben fizetnie kell az albérletet is, legalábbis a zsebpénzének egy része arra fordítódik, így alaposabban meg kell gondolnia mire is költ.
Mikor már végképp nem érzi a lábait, egy sóhajjal megpróbál felállni, hogy kinyújtóztassa őket, de nem túl sok sikerrel kezdi a műveletet: végtagjai nem bírják el, fenékre ül. Gyorsan körbeles, vajon hányan látták, majd újfent elindul a felegyenesedés útján, és ezúttal talán győzelemre is viszi a projektet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=706744#post706744][b]Maróti Fanni - 2017.10.27. 17:23[/b][/url]

Annak ellenére, hogy alig három hete minden - szerinte fontossal - felszerelkezve kezdte meg az új tanévet, Fanni most mégis Bogolyfalva legjobb - és nem azért, mert egyetlen - művészeti boltjában görnyed a kipakolt vásznak mellett azon merengve melyiket ne vegye meg. Ahhoz ugyanis nem kell okokra vadásznia, hogy miért is kellene hazavinnie magával az összeset.
Végigsimít az egyik felületen, miközben töprengve, összehúzott szemöldökkel figyeli a másikat, lábai pedig mindeközben szép lassan elzsibbadnak. Most, hogy már mestertanonc és szinte csak azt tanulja, amivel a későbbiekben foglalkozni akar, rengeteg ideje van a festésre. Ezt pedig teljesen ki is használja. Ez azonban maga után vonja az eszközök és alapanyagok gyors iramú fogyását is. Sosem tud eleget felhalmozni. Ráadásul ez évben fizetnie kell az albérletet is, legalábbis a zsebpénzének egy része arra fordítódik, így alaposabban meg kell gondolnia mire is költ.
Mikor már végképp nem érzi a lábait, egy sóhajjal megpróbál felállni, hogy kinyújtóztassa őket, de nem túl sok sikerrel kezdi a műveletet: végtagjai nem bírják el, fenékre ül. Gyorsan körbeles, vajon hányan látták, majd újfent elindul a felegyenesedés útján, és ezúttal talán győzelemre is viszi a projektet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=706836#post706836][b]Daisy Blue Berry - 2017.10.28. 16:56[/b][/url]

Nem voltam az a nagyon költekezős lány soha, ami nem azért fordulhatott elő, mert ne akarnék, hanem mert nem igazán vet fel a pénz. Mióta eljöttem otthonról azt a támogatást skippelhetem, a saját keresetem pedig mióta a suliba járok nem tölti újra a megtakarításokból kiesőt. Az iskola nem olcsó mulatság, ahogy az ember hobbija és szórakozásigénye se. Most azonban egészen boldogan és vidáman szánkáztam be a kellékes boltba. Nem olyan régen az egyik fotósorozatomat megvette valami újság, állítólag fontos embereket sikerült lencsevégre kapnom, én ezzel annyira nem voltam tisztában, mert nem szándékos volt, nem is figyeltem annyira. De lényeg a lényeg, szükségem van a képelőhíváshoz a megfelelő folyadékokra és papírra, amit itt bizonyosan megtalálok. Illetve nem titkolt célom szénceruzát beszerezni, mert bizony a művészetes órákon hiába szakosodtam, nem csak a fényképekkel kell villogni.
A szoknyám szélét gyűrögettem, ahogy a buksimban számolgattam miből és mennyire lenne szükségem, mikor a bolt másik felére tévedt a tekintetem egy lánykára. Nem volt nagy itt a forgalom, másrészt ismerősnek is tűnt, talán nem is csak óráról de a házból is. Mindenesetre egyelőre magamhoz vettem két csomaggal a szükségesekből, majd a ceruzákhoz indultam, mikor a lányt a kis baleset érte. Nem vagyok nagyon kárörvendő, de annak tűnhettem, ahogy elvigyorodtam hirtelen, aztán az csak mosolyba csúszott, ahogy odalépdelve a kezem nyújtottam neki, hogy felsegítsem.
- Mondták már nekem, hogy olyat mutatok, beájulsz, de nem hittem, hogy erre egy polc is képes… - próbáltam kevésbé kínossá tenni a helyzetet mindkettőnknek, miközben, ha megfogta a kezem, felhúztam őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=706956#post706956][b]Maróti Fanni - 2017.10.29. 18:13[/b][/url]

Biztos nem röhögést hall a másik sarokból, és mikor odanéz, a két lány tutira nem róla kezd el sutyorogni. A srác sem lenéző tekintetet villant felé két sorral odébbról. Ahogy a bolt másik felén álldogáló lány vigyora sem az ő balesetének szól. Á, nem.
Miután ilyen sikeresen felméri bénasága következményeit, igyekszik feltornázni magát egyenesbe, hogy elérje a homo erectus szintjét, még ha a többi homo sapiens a környéken viccesnek is találja ezt. Ebben végül segítséget is kap a korábban őt kimosolygó lánytól, akinek hálásan elfogadja a felé nyújtott karját.
- Az áraktól hidaltam le - mondja vigyorogva, próbálva venni a poént, miközben végre sikerül felállnia. Lábait rázogatva próbál a kellemetlen bizsergő érzéstől megszabadulni. Közben végignéz a lányon, aki pont az a fajta, aki ő sose lesz: nőiesen cuki. Aranyos szoknya, smink, kedves mosoly, magától adódó báj. Nem mintha valaha törekedett volna valami hasonló hatás elérésére, de azért eléggé fájón szembeszökőnek találja a különbséget köztük.
Hirtelen nagyobbnak látja a farmerja térdrészén díszelgő festékfoltot, furcsának feliratos pólóját, kócosabbnak érzi a haját, és persze zavarja az is, hogy sosem értett a sminkeléshez. Pedig, ha valaha belekényszerítenék egy olyasmi kinézetbe, mint ami megmentője sajátja, rohadtul kényelmetlenül érezné magát.
- Pedig, ha lehetne, megvenném az egész boltot - sajnálkozik, végül, mikor sikerül végre túltennie magát a lány által keltett kisebbrendűségi érzésen.
- Lehet, hogy művészet szakosként ki kellene csikarnom valamiféle kedvezményt az eladóból - veti fel, és már nyújtózkodik is, mintha a boltost keresné, pedig esze ágában sincs leállni alkudozni. Fanninak néha felettébb furcsa a humora.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=707001#post707001][b]Choi Min Jong - 2017.10.29. 21:35[/b][/url]

Ma valahogy sokan vannak, legalábbis többen, mint általában. Meglepő, de jó. Főleg mert az utóbbi időben a hangulatom nem éppen fényes. Na de ki örülne, ha az álmai épp darabokra hullanának. Persze már gondolkodom alternatív megoldásokon... Az egyik, hogy megfestem a képeket és valaki más szórja majd rá a bűbájt. A másik, hogy keresek valami ügyeskét, aki bűbáj fejlesztésben jó, és olyan vásznat/festéket fejlesztetek ki vele, ami alapból magában hordozza a szükséges mágiát. Ezzel persze egyszerűvé téve mindenki számára a mágikus képek festését. Feltételezem utóbbinak nem sokan örülnének a művész világban, de hé! modern időket élünk a művészetnek is fejlődnie és lehetőséget kell adni mindenkinek. Vagy valami hasonló szöveggel adom el az ötletet, ha találtok rá vevőt. Most viszont a már meglévő termékek eladására kell fókuszálnom, mosolyognom kell és mindenkinek segíteni, hogy megtalálja, amire szüksége van. Miután kiszolgálok egy fiatal srácot elhagyom a pultot és elindulok, hogy a többi betévedt művészlelket is segítsem, ha tudom. Az egyik polcnál azonban megállok, mert valaki összekeverte a festékeket, és a pasztellek közé tett néhány gyöngyházfényűt. Ezeket igazítom helyre, amikor megüti a fülem egy mondatfoszlány. Rögtön felkapom a fejem és a hang irányába sietek. Gyorsan, talán túl gyorsan is. De eszemben sincs elszalasztani a lehetőséget.
Végig mérem mindkét leányzót, és elmosolyodom.
- Tetszik a pólód! - mondom mosolyogva a valószínűleg vega(n) lánynak, aztán folytatom - Amúgy nem akarok zavarni, csak gondoltam megemlítem, hogy létezik egy VIP opció, az ára az iskolai kiváló bizitek a művészetes tárgyakból és akkor akár ingyen is vásárolhattok.
Azzal megemelem a kalapom és vissza is húzódok, hogy átgondolhassák, és ha tetszik nekik az ötlet, akkor majd szólnak. Addig meg szétnézek, van-e más, amit vissza kell rendezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=707142#post707142][b]Daisy Blue Berry - 2017.10.31. 16:12[/b][/url]

Ne kifejezetten vagyok kedves az esetek többségében, ez nem azért van, mert nem érdekelnek az emberek, hanem mert fenntartásokkal kezelem őket. Azonban a szerencsétlenül járt lány nem igen érdemelte, hogy a többiekkel kacarásszak csak úgy rajta. Persze, megmosolyogtam a dolgot, de inkább segítettem neki, ha már így alakult. Az egyik kezemben közben előhívópapírt szorongattam, két csomagot is, ami egyelőre azt hiszem elég lesz, majd a tekintetem végig járt a lánykán, a pólóján el is mosolyodtam, tök aranyos volt és mindenképpen elég jószándékról árulkodott.
- Ú, akkor még tuti nem jártál pesti kellékes boltban, na, attól én is dobnék egy hátast - jegyeztem meg vigyorogva, ahogy visszahúztam a segítő kezem, mikor ő már a lábain biztosnak tűnt. Nem igazán szokásom az emberek fölött ítélkezni vagy éppen csak ítélni, az első benyomásokon is gyakran túllépek, így igazából csak figyeltem a barna hajú lányt, majd nagy egyetértéssel bólintottam.
- Teljesen megértem, rengeteg dolog van, amit így azonnal elvinnék, de azt hiszem nem egészen az én életemre szabták még így se - ingattam kicsit a fejem körül nézve, mert bár nem kellett lehidalni az áraktól, nyilván semmi sincs ingyen. Gondoltam én. De mielőtt reagálhattam volna egy „én is”-nél többet, közeledett hozzánk az eladó, aki el is vonta a figyelmem sebtében.
- Ó, ez komoly? Ez tök jól hangzik - pillogtam pár pillanatig, mert nem nagyon hallottam még ilyenről, persze egészen megörültem, annyira, hogy el is felejtettem megérdeklődni, merre találok szénceruzákat, mert azt akartam éppen keresni. Aztán csak az eladó és a művészetis lányka között időztem kis ideig, mielőtt, ha alkalmam volt, megint csicseregni kezdtem a szaktársamnak, vagy olyasmimnek.
- Festőnek készülsz vagy csak művészetek minden mennyiségben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=707199#post707199][b]Maróti Fanni - 2017.11.01. 14:48[/b][/url]

Örül a felajánlott kéznek, és annak, hogy nem kell tovább bénáznia, bár segítője némileg elbizonytalanítja Fannit - saját magát illetően -, ezen viszonylag hamar túllép.
- Valóban nem. Pécsi vagyok, Pesten ritkán járok, legtöbbször csak átutazok rajta idefelé - vonja meg a vállát igazat adva a lánynak. Nem is igazán szeretne olyan árakat látni, amilyenek a fővárosi üzletekben lehetnek, azoktól lehet még szívrohamot is kapna. Pedig a festés és a fotózás után a legkedvesebb elfoglaltsága a művészeti boltokban való ácsorgás és nézelődés. Imádja azt az illatot, atmoszférát és látványt, ami ezeket a helyeket jellemzi. És persze tudja, hogy drága dolog az ő hobbija, főleg, ha már nem is hobbi szinten űzi, ezért nem is gondolja komolyan a kedvezmények kicsikarását, mégis megjelenik előtte az eladó. Fanni meg is jegyzi magában, hogy ez vagy egy hatalmas véletlen, vagy érdemes lesz vigyáznia arra mit beszél, mert itt még az ecsetek is hallgatóznak.
- Ú, köszi - tekint le a megdicsért ruhadarabra, mintha nem tudná, mit is vett fel aznap, de sokkal érdekesebbnek tartja, amit a boltos utána mond. - Váó! De szerintem bűntudatom lenne, ha ingyen vinnék el ilyen minőségi dolgokat - húzza el végül a száját, aztán eszébe jut valami egészen más, de szerinte fenomenális ötlet. - Esetleg részmunkaidőst nem keres segítségnek?
Fanni úgy gondolja, némi kedvezményes vásárlás ahhoz is járna, meg esetleg nem ártana a pluszpénz sem, amit szintén a boltban költene el nagy eséllyel, így totál megéri alkalmazni őt. Nem beszélve arról, hogy ért hozzá. Hát ő egy zseni! Figyelme lassan terelődik vissza a lányra:
- Általános művészetek szakra járok, meg fotográfiára, szóval vagy festő leszek vagy fotós. De azért egyértelmű, hogy az ecsettel ügyesebb vagyok - jelenti ki, majd alaposabban végigméri a lányt. Valahogy olyan ismerősnek tűnik neki.
- És te miért jöttél? Gondolom nem csak úgy betévedtél ide - mosolyodik el a képtelen feltételezéstől. Ebbe a boltba az emberek általában pontos céllal jönnek, de legalábbis hajlandósággal, hogy alkossanak valami művészit. Véletlenül egészen ritkán fordulhatnak elő pont itt a vásárlók.