36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint
Erőnlét terme - Závodi Soma hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. január 18. 22:33 | Link

Dana


- Hogy micsoda? De nem...Iván, nem hagyhatod ezt, hallod? Azonnal menj oda és ne engedd elutazni! - idegesen reagáltam a telefonban Iván nagybátyámnak, aki arról számolt be nekem, hogy az apám éppen arra készül, hogy a húgomat is magával vigye külföldre. Ettől nagyon bepánikoltam, mert Janka még kicsi volt, hogy csak úgy külföldre utazgasson, és amúgy is, rettentően féltem attól, hogy ekkora távolságból majd nem tudok neki segíteni, s bele sem mertem gondolni abba, hogy mégis mit fundált ki az apám, meg a nője. Pechemre azonban még a varázslat sem működött úgy a kastélyban, ahogy korábban, így a mobiltelefonom is felmondta a szolgálatot, s teljességgel hasztalan kütyüvé vált. Hiába működött Pécsett vagy Pesten, itt Bagolykőn és a faluban csak nagyon ritkán vettem a hasznát, s láthatóan most is vacakolt a dolog.
- A r*h*dt életbe - csattantam fel idegesen a mestertanonci szállásomon, s dühömben a készüléket is falnak vágtam. Nagyon ideges lettem, de tudtam jól, hogy ilyen távolságból nem segíthetek. Csak abban reménykedtem, hogy Iván megértett, és intézkedni fog. Jobban örültem volna annak, ha arra az időre Jankát magukhoz veszik, de persze ebbe azért apámnak is volt némi beleszólása. Hogy én mennyire utáltam azt az alakot.
Idegesen túrtam a hajamba, egy ideig fel-le járkáltam, de ez sem segített lecsillapítani a kedélyeimet. Nem tudtam, hogy mitévő legyek, csak úgy haza se tudtam volna innen keveredni, így csak várhattam azt, hogy a nagybátyám újra hívjon.
Sietve kaptam fel újra a telefonomat, de az még mindig nem működött. Tényleg nem tudtam, hogy mitévő lehetnék, emiatt úgy döntöttem, hogy írok egy levelet Ivánnak, ami talán bagollyal lassabban ér oda hozzá, de legalább választ kaphatok. A levelet meg is írtam, sietve küldtem tovább a madárral, majd hogy valahogy levezessem az idegességemet, úgy döntöttem, hogy míg a válaszra várok, elmegyek és edzek egyet. Az erőnlét termében úgy is voltak erre alkalmas eszközök, jó lett volna egyet bokszolni egy zsákon.
Sietve át is kaptam a ruháimat, ami egy szabadidőnadrágból, egy pólóból és egy tornacipőből állt, majd pálcámat a szobámban hagyva, megindultam a terembe.
Alig öt perces sétát követően értem a helyiséghez, de bár ne léptem volna át a küszöböt. Ha nem jövök, akkor nem kellett volna azt látnom, hogy egy gyökér fogdossa Danát. Egy pillanat alatt felment bennem a pumpa, amint megláttam, hogy a srác a derekát fogdossa, meg az oldalát, és együtt guggolnak föl-meg le. Mi ez, ha nem egyértelmű jele annak, hogy ez a bunkó ráment a csajomra?
Elpattant a cérna, így a terembe rongyolva azonnal célba vettem a kettősüket.
- Te meg mi a f*szt csinálsz?- dühödten villant meg a tekintetem, ami kifejezetten a srácra fókuszált, de nem is érdekelt a válasza. Irritált, hogy Danát fogdossa, így azonnal elkaptam a karját, majd kirántva a lány mellől, egy jobb horgot azonnal bevittem a szeme alá, s ha megtántorodott, adtam is neki a következőt, hacsak Dana nem próbált megállítani, a földre vittem a srácot.
Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. január 18. 23:04 | Link

Dana

- Mi a fene bajod...áoooúúú van? - az eridonos srác csak nagy nehezen tudta kinyögni nekem a kérdését, mert amint megkapta az első ütést, úgy rögtön a földre vittem őt, s már egy újabb csapásra készültem, hogy beverjem az orrát ennek a gyökérnek. Annyira ideges voltam, s annyira felbőszített a látvány, hogy az agyamat ellepte valami borús felleg, s nem láttam tisztán. Nem tudtam gondolkodni sem, a vérnyomásom felszökött a magasba, éreztem, ahogy vér pulzál a füleimben, s elönti agyamat az őrület.
Tovább is ütöttem volna a srácot, ha a következő ütés előtt meg nem ragadja a kezemet Dana, akinek üvöltése tompán hatolt csak be hallójárataimba, s kellett pár másodperc, míg értelmeztem a felém áradó, dühös szavakat.
- Mi van? - kérdeztem vissza dühösen, s abba is hagytam a srác ütését, aki ekkor még mindig a földön hevert, s fájlalta az arcát. Eközben kirántottam kezemet Dana szorításából, s bosszúsan egyenesedtem fel, hogy a nálam alacsonyabb lány tekintetébe fúrjam dühös íriszeimet, melyek most a féltékenységtől, s a haragtól izzottak.  
- Hogy belém mi ütött? Belém?? Ez a gyökér itt taperolt téged, és te meg hagyod...áh, lesz*r*m. Kanalazd fel ezt a s***arcot, aztán nyugodtan szórakozz vele tovább , bánom is én - nagyon ideges voltam, dühösen vágtam a szavakat Danához, majd felkaptam a törölközőmet, s idegesen megindultam a kijárat felé. Friss levegőre volt szükségem, mert úgy éreztem, hogy felrobbanok.
- Ez meg ki volt?- Gergő csak eközben tornászta fel magát ülésbe, s még mindig az arcát fogdosta, miközben értetlenül pillantott a barátnőjére.
Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. január 18. 23:45 | Link

Dana


Hallottam még, ahogy Dana utánam kiabál, de ahhoz túlságosan is feszült és ideges voltam, hogy abban a pillanatban megtorpanjak, és tisztázzam a helyzetet. Még mindig össze voltak zavarodva a gondolataim, hisz ahogy beléptem az edzőterembe, láttam kettősüket, és számomra elég félreérthető volt. Így utólag átgondolva talán tényleg csak edzhettek, de akkor is dühített ez a szituáció, nem beszélve az otthoni gondokról, melyek miatt továbbra sem tudtam lehiggadni teljesen.
Kifelé tartottam idegesen, távol akartam lenni tőlük, és mindenki mástól is, hogy egy kicsit lehiggadhassak. Arra már nem is számítottam, hogy Dana utánam jön majd, de mégis megtette, mert nem sokkal később előttem termett.
- Mit akarsz? - kérdeztem még mindig ingerülten a lánytól, mert továbbra sem tudtam uralni az érzéseimet. Pedig nem voltam egyáltalán egy féltékeny alkat, de most valamiért mégis eluralkodott rajtam ez az érzés.
- Csak egy haver, aki poénból letaperol edzés közben...hát persze - még mindig ömlött belőlem a baromság, mintha egy szemellenző lett volna rajtam, s ez a belső feszültség kavarta állapot egészen addig tartott,  amíg a lány az arcomba nem vágta a szavait. Kemény volt, egyúttal őszintének is tűnt, s azt hiszem ez kellett ahhoz, hogy észhez térítsen abban a pillanatban. Nem akartam, hogy így érjen véget mindaz, ami még alig csak, hogy elkezdődött köztünk, s rá kellett ébrednem arra, hogy ezt most elszúrtam, mert hagytam, hogy az érzelmeim vezéreljenek.
Dana ott hagyott engem, de nem hagyhattam, hogy tovább menjen, s így érjen véget ez az egész csak azért, mert én nem tudtam kezelni egy problémát normálisan.
- Várj...Dana - utána rohantam, s gyengéden megfogva a karját, megállásra késztettem, majd ha engedte, magam felé is fordítottam őt.
- Figyelj, ezt...sajnálom, oké? Nem szoktam így viselkedni, tényleg. Nem is szoktam féltékeny lenni...ennyire. Csak - nagyot sóhajtottam, mert nem éreztem jól magam, s nehéz volt erről a témáról beszélnem. - Apám el akarja vinni a húgomat külföldre, csak így egyszerűen, és azt sem tudjuk, hogy mennyi időre, és megijedtem. Ideges vagyok, mert a nagybátyámat próbáltam rávenni, hogy valahogy tartsa itthon Jankát, de megszakadt a r*h*dt vonal, mert persze hogy itt nem működik semmi mugli ketyere, és most nem tudom, hogy mi van, vagy mi lesz...és aztán majd szétrobbantam az idegtől, gondoltam lejövök edzeni, és akkor megláttalak téged azzal a csávóval és bámm. Mint akinél elszakadt valami cérna, érted? Csak azt láttam, ahogy hozzád ér...sajnálom - őszintén magyaráztam el a lánynak, hogy mi történt, legalábbis próbáltam neki elmondani mindent, bár jól tudtam, hogy ez még nem ok arra, hogy csak úgy nekiessek a haverjának. Nem is tudtam a szemébe nézni, csak lehajtottam a fejem, s vártam az ítéletet. Megérdemeltem volna, hogy ott hagyjon, hisz csúnyán viselkedtem vele is, meg a haverjával is.  

Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. január 19. 18:01 | Link

Dana


Tényleg ostobán viselkedtem, sőt, azt is mondhatnám, hogy bunkón és agresszíven kezeltem egy félreértést, de nem akartam azt, hogy Dana így könyveljen el magában, s hogy ezzel véget is érjen a kapcsolatunk. S ugyan nem szerettem leterhelni az embereket a saját ügyes-bajos dolgaimmal, de azt gondoltam, hogy jelen helyzetben ez az egyetlen lehetőségem arra, hogy megértessem Danával azt, miért is viselkedtem olyan idióta módon. Félő volt, hogy ha semmit sem mondok, akkor faképnél hagy, emiatt őszintén elmeséltem neki mindent, ami nyomasztotta a lelkemet.
- Igen, legalábbis egy időre, mert ő és az új nője most úgy döntöttek, hogy utazgatni akarnak. Félek, hogy ez nem tenne jót a húgomnak, és attól is rettegek, hogy ha úgy döntenek, hogy letelepednek valahol, akkor talán soha többé nem látom őt - sóhajtva fűztem hozzá még gondolaaimat a lány szavaihoz, aki úgy tűnt, hogy megért engem.
- Tudom, emiatt is cink, hogy rosszat gondoltam, tényleg sajnálom - sóhajtva mondtam a szavakat, miközben lehajtottam a fejemet, s amikor megölelt, én is átöleltem őt a karjaimmal. Jól esett a közelsége, a megértése, s hogy a történtek után nem hagyott csak úgy magamra, pedig megérdemeltem volna.
- Rendben Dana, annyira jó, hogy itt vagy most - súgtam az ölelésébe, jól esett a csókja, s a kedvessége. Közben a szemeibe is belenéztem, hogy ezzel is jelezzem felé, tényleg megbántam azt, amit a barátjával műveltem.
- Igen, igazad van...de tényleg totál nem láttam az idegtől - ez ugyan nem volt magyarázat a tetteimre, de ettől még így történt. A lánynak viszont igaza volt abban, hogy így nem viselkedhetek, s persze nem is állt szándékomban.
- Oké, persze. Menjünk is, de te se haragudj - visszacsókoltam Danat, hogy így engeszteljem őt ki, majd ha engedte, kézen fogtam, s úgy sétáltam vele vissza az erőnlét termébe, ahol szerencsétlen srác a padon ült, kezében egy törölközővel, amivel az arcát törölgette.
- Hé Gergő - eszembe jutott, hogy hívják a srácot, így megszólítottam, ő azonban felpattant a padról, s dühösen fúrta pillantását a tekintetembe.
- Mi van, mit akarsz?- homlokát ráncolva, támadóan reagált, de nem csoda, hisz korábban eszement módon estem neki. Gergő persze észrevette, hogy Dana kezét fogom, ettől függetlenül még mindig idegesnek tűnt.
- Ne haragudj az előbbiért, nagyon félreértettem, sajnálom. Remélem, hogy nem haragszol - hogy komolyan vegyen, még a tenyeremet is kézfogásra nyújtottam felé, rajta azonban látszott, hogy habozik, s még Danára is rápillantott, mintha tőle várna valamiféle pozitív visszajelzést. Végül aztán, csak kezet fogott velem a gyerek.
- Oké, elnézve. De tudd, hogy nem akartam Danától semmi olyat, amire gondolsz, mi csak barátok vagyunk - talán úgy érezte, hogy ezt még hozzá kell fűznie, s azt hiszem, nekem is erre volt szükségem, hogy ne agyaljak a továbbiakban kettőjükön. Szavaira biccentettem, mire a srác fogta a vizét, s visszahúzta mancsát az enyémből.
- Bocs Dana, de én most lépek, még át kell olvasnom egy vizsgaanyagot. Szevasztok - a lánytól barátian elköszönt, majd tovább is állt.
- Tök hülyének érzem magam - sóhajtottam fel Dana mellett, majd letelepedtem a padra, s a fejemet a falnak döntöttem, onnan kémleltem a lány íriszeit.
- Most totál hülyének néz a haverod, és tutira a baráti körödben mindenki utálni fog. Majd elterjed, hogy egy vadállat vagyok...- nagyon nem örültem annak, hogy így alakult ez a délután, s már bántam azt, hogy ilyen meggondolatlanságot követtem el.
Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. január 21. 22:20 | Link

Dana


- Nem kell rájuk hatnom, a nagybátyám jófej, egy ideig náluk lakott anyám és a húgom. Itt leginkább az a baj, hogy amikor nyáron anyám távozott közülünk...-itt egy pillanatra elakadtam, mert még mindig nehéz volt erről beszélni, sóhajtottam egyet, majd folytattam -...szóval azután apám lett hivatalosan is a gyámja, így meg van kötve a kezünk, ezért olyan nehéz ez az egész - gondterhelten meséltem el a problémákat a lánynak, akivel furcsa mód már kezdetek óta meg tudtuk beszélni a gondjainkat, s aki mindig megértett, néha még csak félszavakból is.
- Komolyan lelépett? De miért? - Dana próbálta átérezni a helyzetem, s még egy történetet is elmesélt nekem a saját családjával kapcsolatban. Nagyon meglepett ez, mert úgy tudtam, hogy jóban van a testvérével, de azt nem gondoltam volna, hogy az idősebbik lány ott hagyta őket. - Mi volt az oka, hogy elment? - őszinte érdeklődéssel pillantottam kékjeibe, aztán, ha engedte, még magamhoz is öleltem, egyrészt hogy szomorúságát csillapítsam, másrészt azért is, hogy így kérjem bocsánatát a korábbi kirohanásomért. Szerencsére nagyon megértő volt velem, nem kellett hosszan magyarázkodnom, abban viszont igaza volt, hogy a barátjának minimum egy bocsánatkéréssel tartozom.
Ezt rendeztük is, ahogy visszatértünk a terembe, s bár látszott a srácon, hogy kissé bizalmatlan, Dana végett mégis csak hajlott arra, hogy kezet fogjon velem, s elnézze a korábbi baklövésemet. Ettől függetlenül volt bennem némi félsz, hogy majd rossz hírek terjengenek rólam a lány baráti körében, ami nem lett volna túl jó kezdést, tekintve, hogy még csak rövid ideje jártunk.
- Jó oké, szerintem sem tűnik olyannak, csak tudom, hogy hülyén indítottam, és azt is tudom, hogy az embernek milyen fontosak a barátai, mert számomra is fontosak a barátaim, és lehet ha azt mondanák, hogy hé te Soma, kétszer is gondold át, mert flúgos a csaj, akkor lehet hogy elgondolkodnék a dolgon. És ki tudja, lehet, hogy a te barátaid is duruzsolnának neked... - ebben persze nem lehettem biztos, de amennyire lehangolt voltam a húgom végett, ebben az állapotban elég negatív gondolatok törtek fel az elmémben.
Fejemet közben megemeltem, amikor láttam, hogy mellém telepszik, majd én is nyújtóztam felé, hogy magamhoz húzhassam őt, s fogadtam is apró csókját. Jól esett, hogy a történtek ellenére így mellettem állt, pedig megtehette volna azt, hogy elsétál a haverjával.
- Igen, emlékszem arra az estére - feleltem egy szemtelen mosollyal, de nem csak a lány dühe miatt voltak emlékeim, sokkal inkább azon emlékképek kúsztak elém, melyek a csárdában történtek. Erre óhatatlanul is egy szemtelen mosoly ült meg az arcomon.
- Igazán dögös voltál akkor este...és...- az utóbbi gondolatokat már csak a lány fülébe súgtam, hogy ő hallhassa, közben lábán is végig simítottam, s ha értette a célzást, akkor rávigyorogtam.
- Visszatérve egyébként Saci tényleg jó feje, nem veszi ezeket a dolgokat mellre, egész laza lány. Ő egyébként Gáborral kavar, legalábbis szerintem tuti, hogy van köztük valami, csak titkolják, de ne kérdezd hogy miért. Pedig szerintem összeillenének - meséltem a lánynak, immár sokkal jobb kedvem volt, mint mielőtt találkoztunk.
- Benedek viszont, szerintem ő tuti rád hajtott volna, mert emlékszem, még a buliban meg is jegyezte, hogy milyen jól nézel ki. Tényleg, neked tetszik Benedek? - kíváncsian tettem fel a kérdést, mert biztos ami biztos, fel akartam mérni Dana véleményét a barátaimról.
  
Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. január 22. 20:48 | Link

Dana


Jó volt a problémákat megosztani egymással, én is elmondhattam Dananak a családommal kapcsolatos félelmeimet, s ő is el tudta nekem mondani azokat a sérelmeket, amik a nem is olyan távoli múltban érték őt. Ahogy mesélt, úgy egyre jobban megismertem a családját, köztük a nővérét is, akiről már nem először hallottam, s egyre inkább körvonalazódott előttem a leányzó.
- Tehát nagyjából olyan, mint te - mosolyodtam el haloványan, mert Dana is lázadónak tűnt a szememben, s ő sem volt éppen egy mintagyerek. Ezzel talán nem sértettem őt meg, s még az is lehet, hogy a megállapításomon együtt nevettünk. A hallottakat azonban nem tudtam szó nélkül hagyni, s kicsit komolyabb hangvétellel reagáltam.
- Én is megértem őt, ha egy szülő nem tudja megfelelően kezelni a gyerekét, ha rá akarja erőltetni a saját dolgait, az nem vezet jóra. Mondhatni elűzték őt, sajnálom, hogy ez történt nálatok. Csodálom, hogy te egyáltalán elviseled ezeket a megkötéseket...vagy téged nem érdekelnek a mugli dolgok?- kíváncsian tettem fel a kérdést, s belegondoltam abba, hogy vajon a szülei mit szólnának ahhoz, ha megtudnák, hogy egy félvérrel randizgat a lányuk, akinek az apja egy szimpla mugli. Se több, se kevesebb.
- Vajon engednék, hogy találkozgass velem? - kíváncsian pillantottam a lányra, tényleg érdekelt az, hogy mit gondolhatnak a szülei rólunk. Dana egyáltalán nem tűnt sznobnak, de ha a szülei az aranyvérűek felső rétegét képviselték, akkor el tudtam képzelni azt, hogy rám hogyan néznének.
Az ölelés, s a csók után a gondolataink egész más irányba kalandoztak el, visszaemlékeztünk az első együtt töltött éjszakánkra, ami talán mindkettőnk arcára játékos mosolyt csalt. Néhány másodperc erejéig nem is szólaltam meg, csak fürkésztem a pillantását, könnyedén eltudtam merülni a tekintetében. Aztán szóba jött, hogy hasonló a habitusunk, s hogy bizony Saci egész jól kezelte Dana indulatait.
- Majd szervezek közös programot, hogy jobban megismerjétek egymást - dobtam be az ötletet, s érdeklődve hallgattam a lány véleményét a barátaimról. Úgy tűnt, hogy hasonlóan látja Saci és Gábor helyzetét, de ennél egy fokkal jobban érdekelt az, hogy vajon mit gondolhat Benedekről. Ha bulizni jártunk, tíz lányból minimum ötnek Benedek jött be, s mivel a haveromnak is tetszett Dana, motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy mi lett volna, ha előbb vele találkozik.
- Háát csak úgy kíváncsiságból - rámosolyogtam a lányra, a féltékenységgel kapcsolatos kérdésére csak megráztam a fejem.
- Nem vagyok az, tényleg. Csak érdekelne, hogy mi lett volna, ha mondjuk akkor látsz mindkettőnket először - tényleg nem hagyott nyugodni a gondolat, így kíváncsian fúrtam tekintetem a lány szemeibe. Aztán egy kicsit le is fagytam, s talán még azt is észrevehette a lány, ahogy értetlenségemben összeráncolom a homlokomat, ugyanis mondhatni teljes komolysággal kezdett áradozni Benedekről. Nem mondom, hogy ezt nem vettem egy kicsit legbelül zokon, de mindez csak addig a pillanatig tartott, míg a lány le nem leplezte magát előttem.
- Hogy mi??? Teeee - nevetve ráztam meg a fejem, ahogy kibökte, hogy mennyire nem volt neki szimpatikus Benedek. Ettől valamelyest megkönnyebbültem, bár azért annyira nem voltam megijedve, hisz azért volt annyi önbizalmam, hogy tudjam, bejövök Danának.
- Józanul egész normális, de tényleg. Áh, más az etalon? Olyan hm, magas, barna, szexi mosollyal? - vigyorogva próbáltam saját magamat körülírni némi pimaszsággal, majd hirtelen az ölembe kaptam őt, s elkezdtem össze-vissza csikizni, ott ahol csak értem, egészen addig, míg a terem végéből valaki be nem szólt nekünk, hogy kissé hangosak vagyunk és zavarjuk őket az edzésben.
- Áhhh hangulatromboló - jegyeztem meg Danának a srácra utalva, majd a füléhez hajolva belesúgtam egy kis pajzánságot, s szemtelenül rámosolyogtam. - Nem surransz be hozzám ma?   

Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. január 22. 21:47 | Link

Dana


- Ó értelek, tehát a szüleid csak rájöttek arra, hogy mekkora hibát vétettek- hümmentettem egyet, kár hogy korábban nem gondolkodtak, mert emiatt elüldözték az egyik lányukat, de szerencsére azért még időben kapcsoltak, legalábbis Dana elmondása szerint. Nem voltam túl jó véleménnyel egyébként a szüleiről, még szerencse, hogy azért néhány pozitív dolgot is említett róluk, mert így legalább kiegyenlítődött bennem az a bizonyos mérleg.
- Ezt jó hallani, hogy nagy a szívük, azért talán még sem olyan vészes a helyzet - mosolyogtam rá, majd megterveztük, hogy mind a ketten rendezünk egy-egy közös baráti találkozót. Kicsit furcsa volt számomra ez a helyzet, mert elég rég nem volt már komolyabb kapcsolatom, s egyelőre nem tudtam azt sem, hogy a srácok hogyan is viselkednének Danával. Bár, a legutóbbi bulinál Saci kezet nyújtott felé, így talán még sem volt ez olyan veszett ügy.
- Ne is foglalkozz vele, biztosan csak irigy, amiért velem mókázol és nem vele - vágtam rá rögtön Dana megjegyzésére, majd a fejét inkább magam felé fordítottam, mint hogy a beszólogatót kémlelje, s hogy még inkább magamra vonjam a figyelmét, hosszan megcsókoltam, s csak ezután súgtam pajzán gondolataimat a fülébe.
- Ugye? Szerintem is az - mosolyogtam rá szemtelenül, majd kíváncsian vontam fel az egyik szemöldökömet, mert sejtelmem sem volt, hogy mégis mire gondolhat a lány.
- Igazán, és mégis mivel? - kérdeztem érdeklődve, miközben még mindig ölemben tartottam, s tenyereimet a combjára csúsztattam.

Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. január 23. 19:49 | Link

Dana


- Ne, neee most már mond el, kíváncsivá tettél - nevetve fürkésztem pillantását, miközben tenyereimet a combjára csúsztattam, s közben próbáltam elképzelni, hogy vajon mi is lehet az a meglepetés, amiről beszél. Elképzeléseim persze voltak bőven, meg vágyálmaim is, de azért is érdekelt, hogy Dana vajon mivel készülhetett nekem.
Csókját kiélvezve néhány másodperc erejéig abba maradt köztünk a beszélgetés, közben tenyereimet átcsúsztattam a derekára, majd átfontam karjaimat mögötte, s úgy húztam kicsit még közelebb magamhoz. A teremben lévőket valószínűleg már zavarta a párosunk, egyesek talán irigykedve néztek minket, de olyanok is akadtak, akik szimplán csak nem bírták elviselni mások jókedvét.
- Akkor mutasd meg - szemtelenül szólaltam fel, s mielőtt még válaszolhatott volna, újra lecsaptam az ajkaira. Csak ezt követően jeleztem, hogy fel is állhatnánk, majd ezúttal már állva vontam magamhoz közelebb, miközben tenyereimet az arcára futtattam.
- Akkor jössz? - szemtelenül néztem rá, s ha bólintott, akkor becsempésztem őt a mestertanonci szállásomra, hogy megmutassam, hol is töltöm az estéimet nagy magányosan. Ha még sem volt kedve csatlakozni hozzám, akkor viszont visszakísértem őt a saját házáig, ahol hosszú csókkal búcsúztam tőle.

Szál megtekintése
Erőnlét terme - Závodi Soma hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint