36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint
Erőnlét terme - Juhász Laura hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 21. 20:01 | Link

Mosó’ Masa ?



Egy újabb járőrözés vár rám, aminek őszintén szólva nagyon örülök. Eddig sem volt vele semmi bajom, vannak helyek ahova kimondottan szeretek este ellátogatni rendbontók után kutatva. Helyek, amik vagy szebbek mint nappal, vagy pedig végre teljesen üresek. Amiket nyugodtan van lehetőségem felfedezni. Persze keresem én a szabályszegőket, nem arról van szó, hogy járőrözés címszóval betelepszem a kandalló elé relaxálni.
Uniformisban hagyom el a klubhelyiséget, hiszen mégis csak így illik, így a szabályos. Amúgy, amint tehetem ledobom magamról ezt a ruhadarabot, jobban szeretek a saját stílusomat kifejező ruhákba mászkálni. De azért kibírom ha pár estét ebben kell töltenem. És, hogy miért örülök annyira, hogy ismét keveset alhatok? Hát azért, mert végre csinálhatok valamit. Kezdem nagyon szűknek érezni a körletet. Idekinn sokkal többet lehet sétálni, töprengeni, vagy csak úgy kiszellőztetni a fejemet. Meg közeleg a nyár is, ilyenkor már nem szeretek négy fal közé bezárva lenni sokáig. Benito sem szereti, most még sem akart elkísérni utamra. Furcsa, de hát ilyenek ezek a macskák, nem?
Az északi szárnyat már végigellenőriztem, úgyhogy most a másik rám bízott terület felé haladok, a lehető legrövidebb úton, az előcsarnokon át. Picit felszalad a szemöldököm, amikor lépteket meg pálcafényt látok a másik oldalról közelíteni felém. Csak nem egy rendbontó? Jaj ne!
- Szia Masa! – köszönök rá a prefitársamra egy nagy sóhaj után. Jól van, szerencsére csak ő. Nem kell szabályokat sorolnom, büntetőmunkát kiszabnom, vagy elcipelnem innen a vonakodó rendbontót. Kicsit problémás az utóbbi úgy, hogy nem érek hozzá. Rámosolygok a lányra, hiszen örülök neki. Amúgy is kedvelem, de még jobb végre valakivel találkozni. Általában Benitoval szoktam társalogni őrjáratokon, szóval már egy ideje nyomaszt a csend.
- Na, te szerencsével jártál? Találtál valakit? – kérdezek rá érdeklődve az eddigi kalandjaira vagy éppen azoknak a hiányára. A boldog mosolyom tanácstalan arckifejezésnek adja át a helyét, ahogy látom, hogy elkomorul. Valami rosszat mondtam volna? – Történt valami?
Óvatosan puhatolózom a kérdésemmel, hiszen fogalmam sincs, hogy miért néz így rám a lány. Valaki szemétkedett volna vele? De ugyan ki merne beszólni Masának? Még ha meg is akarja büntetni az illetőt! Tűnődve nézem, majd felkapom a fejemet, ahogy valamiféle csattogást-kattogást hallok a közeli terem felől. Felvonom a szemöldökömet, ahogy arrafelé fordulok.
- Ezt te is hallottad? – súgom neki oda, fejemmel az erőnlét terme felé biccentve. Lenne benn valaki? Ilyenkor? Ki az az elvetemült, aki az éjszaka közepén áll neki kondizni? Egy tompa puffanást vélek kiszűrődni, biztos hogy van benn valaki! Ennyire csak nem élénk a képzeletem!
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 22. 19:51 | Link

Masa nem mos

esti őrjárat a kviddicsmeccs után pár nappal


Észre bizony, nagyon jól észre tudok venni dolgokat. Kivéve amikor nem. De általában igen. Nem tudja, hogy talált-e? Hát ez meg milyen szöveg? Most vagy talált, vagy nem talált. Ha hall egy zajt akkor annak utánanéz, mert ha nem, hát az nem Masára vall.
- Most activityzünk? Ki kéne találnom, hogy mit találtál? – enyhén félrebillentett fejjel figyelem az elmutogatott gömbszerű valamit. De még ez is jobb, mint egyedül mászkálni a kastélyban órákon át éjszaka, úgyhogy el is mosolyodom gyorsan. Felőlem játszhatunk ilyet.
De sem a játékban, sem abban nem jutok előrébb, hogy mi lehet a lánnyal. És egy kicsit sántít is nekem amit mond. Ha tudja, hogy van ott benn valaki, akkor miért köszönt rám akkora hanggal, és miért kezdtünk el csevegni? Rögtön jeleznie kellett volna, hogy pszt ott egy rendbontó. Mindenesetre bólintok egyet, rendben, akkor legyen hát csend. Dolgozzunk.

Követem naná, lábujjhegyen én is. Még a kezeimet is széttárom, ahogy egyensúlyozok. Nehogy véletlenül elessek a saját lábamban, és elmeneküljön a gaz rendbontó.
- Mit csinálsz? – tátogom a lánynak, amikor az a kulcslyukon át les be. Nem benyit, hanem bekukkol. Ez is furcsa. Odébb húzódik ugyan, de nem megyek közelebb. Ismerem én magam, biztos hogy nagy zajt csapnék. Nem tudok én csak úgy lopakodni, meg hallgatózni. Kukkolni meg aztán pláne nem. Szóval kérdő tekintettel pillantok Masára.
- Remek, akkor a te asztalod – bólintok egyet, hogy felfogtam, hogy ki van benn. Kviddicses, remek. Akkor pláne ijesztő tud lenni az illető számomra. Tényleg örülök, hogy itt van Masa, minden további nélkül adom át neki a komolyabb prefektusi szerepkört. Udvariasan intek az ajtó felé, hogy nyithatja és fáradjon előre. Nagyon rám ragadt ez a régimódi stílus, határozottan mókás.

Kicsit megnyikordul az ajtó, ahogy kinyílik, de hogy szándékosan van-e elhanyagolva, vagy direkt azt nem tudom. Mindenesetre Béla azonnal visszaakasztja a súlyzót a helyére, még mielőtt belépünk. Nem tűnik túl aggódónak, pedig tilosban jár.
- Hello Béla! Látom nagyon készülsz a következő meccsedre – bizony, udvariasan köszöntöm a rendbontót. Masa arcát elnézve úgysem én fogom megbüntetni. Szóval semmi szükség rá, hogy rögtön lekapjam a tíz körméről. Meg amúgy is, nem vagyok én olyan. Részemről egy sima figyelmeztetéssel megúszná, és meggyőződnék róla, hogy most azonnal visszamegy a körletébe. Ha feleselni kezdene akkor esetleg egy takarítást rásóznék valahol. Mondjuk a bagolyházba. A baglyok is megérdemlik a tiszta szálláshelyet vagy nem?
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 23. 19:14 | Link

Más a Masa

esti őrjárat a kviddicsmeccs után pár nappal


Lehet, hogy másnak nem tűnne fel, hogy szokatlanul viselkedik, nekem azonban nagyon is. Amúgy is állandóan figyelem az embereket, analizálom őket, még akkor is ha nem is ismerem őket. Sőt, akkor a leginkább. De nem akarom nagyon forszírozni a dolgot, egyrészt nem rám tartozik, másrészt meg úgy is elmondja ha akarja.
Oké, azt értettem ám, hogy kukucskál, rájöttem. Nem kell itt böködni meg kézzel - lábbal hadonászni. Csak a miértjét nem értem. De megvonom a vállamat, felőlem aztán. Én is tudok furcsaságokat csinálni, mostanában meg aztán pláne. Hajajaj de még mennyire! Szóval ki vagyok én, hogy kérdőre vonjam a kulcslyukon kukucskáló prefektust.

Kérdő tekintettel pillantok Masára, amikor szóba elegyedik a sráccal. A kérdéseket még értem, de utána?! Nem tudom ki lehet az Iza, de hogy Béla nem örül annak, hogy felhozza őt a prefitársam az is biztos. Ez a felállás amúgy nekem is szimpatikus, Masa megy elől, én utána, pálcám a zsebemben. Nem számítok semmiféle ellenállásra. És ekkor követem el az első hibát. A másodikat pedig akkor, hogy nem a büntetendő egyént nézem, hanem a környezetet. Így nem veszem észre időben, amikor Masa odébb lép, és Béla felém nyúl. Az egyik pillanatban még sehol sem volt, a másikban meg már itt tornyosul előttem. Közel, túl közel. Élesen beszívom a levegőt, a fejem lüktetni kezd, a gyomrom görcsbe rándul. Aztán hozzáér a karomhoz. Szédülni kezdek, a tüdőm kiürül, ha ez így megy tovább el fogok ájulni. De még is történik valami váratlan, valami szokatlan. Hátrahőkölök, először csak a fejem húzom hátrább, majd egy icipici lépést is teszek az ajtó irányába. Megdöbbenve nézem a jelenet többi részét, de nem fogom fel.
Megmozdultam! Pánikba estem de mégis megmozdultam. Lázasan pörgetem le újra magamban a jelenetet, a reakcióimat, a gondolatfoszlányaimat –bármilyen kevés is volt belőlük - hát rájövök mi is történt. Hogy sikerült ez most?

Béla nem igazán fogadja jól, hogy kapott egyet a könyökére, bár kétlem, hogy annyira fájhatott volna neki. Egyre dühösebbnek tűnik, ami nagyon nem jó. Teszek még egy lépést hátrébb és előveszem a pálcámat. Könyörgöm hadd ne kelljen használnom!
- De bátrak vagytok ketten egy ellen! Mondjuk tőled másra nem is számítottam Masa. Tudod, ha én bénáztam volna úgy a meccsen, mint te … menj, keress inkább egy sötét zugot magadnak és bőgd ki magad. Még hogy terelő, eszem megáll! – hangzik a gúnyos felelete a rendbontónak, majd lazán visszasétál a gépekhez. Persze nem a cuccaiért, hanem, hogy leüljön egy evezőgéphez. Ránk pillant mielőtt maga felé húzza a kart. – Ja és vidd magaddal a szöszit is, ne álljon itt mint egy dekoráció.
Felszisszenek és teszek egy mozdulatot a lány felé, hogy megfogjam a karját. Nem kell nagyon ismernem ahhoz, hogy tudjam ettől teljesen felmegy benne a pumpa. De nem éri meg Masa, hidd el. Ha nem jön önszántából hát annál rosszabb neki, de ne csinálj semmi meggondolatlant. Némán szugerálom, hátha meghallja a gondolataimat.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. július 26. 18:18 Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 26. 18:50 | Link

Más a Masa
ne mosson, vasaljon


Más esetben talán még mókásnak is tartanám azt, hogy pont amikor én visszaszerzem egy kicsit a lélekjelenlétem, Masa akkor veszíti el a sajátját. Engem a fiú mondandója egyáltalán nem érint, sőt, fogalmam sincs, hogy miről is beszél. Volt kviddicsmeccs, hát körülbelül ennyit tudok. Talán ha nagyon meg akarnám erőltetni magam akkor fel tudnám idézni, hogy melyik két csapat játszott. De semmi egyebet nem tudok. Amit meg rám mond a srác, hát tegye. Nem volt túl bántó igazából, meg amúgy is hidegen hagy a véleménye. Egyetlen egy fiú van, akinek számít a szava, és ő most nincs itt.
Masát viszont nagyon földhöz vágja az, amit Béla elmond. Tehát tényleg volt valami nagy gubanc a meccsen, amit a lány okozott vagy ilyesmi. Úgy néz ki szegény lány, mint aki menten összetöri a pálcáját. Nyúlok utána, hogy visszatartsam, és legnagyobb meghökkenésemre gond nélkül elérem őt. Meg se moccan. Azt várom, hogy minden izma görcsbe álljon az elfojtott idegességtől, hogy szabályosan reszkessen az ugrásra kész állapot miatt. De semmi. Olyan, mintha egy rongybabának a karját fognám, teljesen elernyedt, szinte élettelen. Mi van veled Masa? Ennyire betaláltak Béla szavai? Mi történt azon a meccsen?
Aggódó tekintettel nézem a lányt, továbbra is megmaradok a ’dekorszöszi’ségnél. Próbálom felmérni a helyzetet, Masa állapotát, hogy Béla mennyire tettrekész esetleg, hogy hogyan tudnánk ebből kikeveredni anélkül, hogy bárki megsérülne. Fizikailag vagy éppen lelkileg.
Béla gúnyosan mosolyog sőt cicceg is egyet Masa alig hallható szavaira, és folytatja tovább az edzést. Biccentek egyet a lánynak köszönetképpen, hogy kiáll értem. Legalább egy kicsit erőteljesebb a hangja ekkor. Érzem az enyhén megfeszülő izmokat a lány karjában, elengedem hát, hiszen mozogni szeretne. Nem akadályozom meg, kétlem hogy nekiugrana a fiúnak. Emeli ugyan a pálcáját, de nem történik semmi sem, mert Bélának már megint gúnyolódhatnékja támad. Kezd elegem lenni, nem is kicsit.
- Hallottad Masát! Vagy velünk jössz szépen önszántadból … - szólalok meg határozottan, felvíve a hangsúlyt az utolsó szónál, jelezve hogy folytatni fogom, ám mielőtt ezt megteszem szépen bevonom vékony jégréteggel az evezőpadot. Kellemetlenül hideg, de kárt nem tesz a fiúban. Nem fagy oda, hacsak nem akar ott ücsörögni még órákon át - … vagy itt is maradhatsz hűsölni egy csöppet. Ó igen, és Invito!- suhintok egyet gyorsan a pálcámmal a fiú táskája és cuccai felé, amik szép lendületesen a kezembe is repülnek. Elmosolyodom, majd Masa kezébe nyomom az egészet. Most már fegyvertelen a fiú, fogalmazzunk így, a pálcája a táska oldalzsebéből kandikál kifelé. Buta Béla.
- Ja igen, azt elfelejtettem mondani, hogy mi most megyünk, az ajtót lezárom jéggel is, kívülről és belülről. Csak hogy még kellemesebb legyen itt neked, nehogy túlhevülj, érted. A házvezetőd pedig majd jön érted kiszabadítani és hidd el, ha ő oszt ki neked büntetőmunkát, biztos hogy nagyon rosszul jársz. – finoman megbököm Masát a vállammal, hogy indulás, mi itt végeztünk. Amikor hátat fordítunk akkor eltátogom neki a kérdésem, miszerint minden rendben van-e. A fiú döntése meg szó szerint hidegen hagy. Nem támadtam meg őt, nem teszek benne kárt, ő sem tud kárt tenni magában a jegemmel, szóval én nem kerülhetek bajba. Pár lépés után visszafordulok Béla felé.
- Na, akkor hogy döntessz: jössz vagy maradsz?
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. július 28. 13:54 | Link

Más a Masa

Na és akkor a sütievés? Az oké?

Ez az este tele van meglepetésekkel számomra. Tudtam kontrollálni az eseményeket, amin ugyan még mindig nem gondolkodtam el. Most meg átveszem a vezető szerepét és én teszem helyre a rendbontónkat. Ennek az okára mondjuk már rájöttem, tudok én nagyon határozott lenni ha a helyzet úgy kívánja meg. Meg ha valaki a védelmemre szorul. De még így is rossz érzés, hogy elemi mágiát alkalmaztam. Hiába nem támadásra, de akkor is. Eddig csak szórakozásból használtam mások előtt, lehűteni az italokat meg ilyenek. Ez, ez most más volt.
Nem látom, ahogy a fiú próbál felállni, de így is tudom, hogy nem könnyű neki. Eleve nem egyenletesen idéztem elő a jeget, hanem enyhe lejtéssel lefelé. Tehát ahogy megmozdul csúszni fog. Hogy végül milyen elegáns, vagy éppen nem elegáns mozdulattal áll talpra azt számomra homály fedi. De amikor visszafordulok már áll és bizonytalanul pislog ránk. Biccent csak egyet és elindul, talán nem mer megszólalni. Nehogy még rosszabb helyzetbe kerüljön. Helyes! Jól teszi! Masírozzon szépen csendben előttünk.
Egy darabig némán terelgetjük az iskola folyosóin Bélát, aki néha-néha visszanéz ránk. Nyilván picit aggódva várja az ítéletet, amit a két felbosszantott prefektus – vagyis mi – fog rá kiróni. Hagyom nyúlni a pillanatot, és ráhagyni Masára, hogy ő hozza fel a dolgot. Őt alázták meg, hát mondja ki ő mi legyen a sorsa a fiúnak.
- Határozottan könnyen is ment – súgom vissza a lánynak. De tényleg, nem számítottam arra, hogy ennyitől meghunyászkodik Béla. Már pedig nagyon be van rezelve. Az a tekintet, amit ránk vet amikor Masa felveti, hogy érjük el, hogy eltiltsák a kviddicstől … hát tényleg retteg. Elkapom ugyan Masa jelzését, hogy csak szórakozik, de már belekezdtem a válaszadásba.
- Hát, eléggé későre jár. A büntetést ez biztosan súlyosbítja. Az főleg, hogy ellenállást tanúsított. Kviddicstől? Hát, nem tudom, te jobban képben vagy ez ügyben, de lehetséges – töprengő hanglejtésem nem sok jót ígér szegény fiúnak. Pedig nem hiszem, hogy el lehetne tiltatni egy ilyen kihágás miatt. Ha bántaná egy játékostársát, na az már valószínűleg ezt  a szankciót vonná maga után.
- Tanárhoz? Inkább ne. Lehet, hogy túl könnyű büntetést osztanának ki rá – már pedig Masa ezt biztosan nem szeretné. Béla leszegett fejjel bandukol, csak hallgatja a beszélgetésünket. Mi pedig belekezdünk egy néma párbeszédbe, próbáljuk eldönteni, hogy mi is legyen a fiúval. Végül megegyezünk, és mivel Masa nem úgy fest, mint aki képes lesz röhögés nélkül elmondani a dolgot, így végül én szólítom meg Bélát.
- Állj csak meg egy kicsit! – megvárom míg visszafordul, megsemmisült ábrázattal az arcán. – Mivel kviddicses vagy így a témába vágóba büntetést szabunk ki rád: a lelátó padjairól kell lekapargatnod az összes rágógumit. Körömreszelővel, csak hogy megkíméljük a kezedet és ne kelljen az undorító ragacsba nyúlkálnod – kegyesek vagyunk, egy szót nem szólhat. Még eszközt is kap hozzá. Vagyis majd fog, mert nálam nincs ilyesmi. – Holnap keresd fel Masát reggeli után, átadja neked a felszerelésed és neki is kezdhetsz a feladatnak. Ha elkészültél szólj és leellenőrizzük. Na, innen már csak betalálsz a körletedbe, ugye? – biccentek egyet Masának, hogy adja vissza a cuccait a srácnak, aki egy szó nélkül elsiet. Kicsit fehér ugyan az arcra és papírvékonyra préselte össze az ajkait az ítélet kinyilvánításakor, de legalább befogta azt a nagy száját. Megvárjuk a lánnyal, amíg Béla végre az övé közé nem kerül, majd gyorsan Masára sandítok.
- Nya, ez is megvolt. Viszont nekem most vissza kéne mennem a konditerembe. Elfelejtettem megszüntetni a jeget. Elkísérsz? – hát igen, mindenre nekem sem sikerült figyelnem. Nem kérdezek semmi mást, faggatózni nem fogok. Látszólag már egész jól van, majd elmondja, hogy mi is volt ez az egész ha akarja. És úgy tűnik akarja, ugyanis velem tart. Hamarosan már a terembe vagyunk, a jég közben olvadásnak indult. Egyetlen intéssel eltűntetem az egészet, szeretek néha kézmozdulatokat tenni elemi mágia alkalmazáskor, bár már egyáltalán nem szükséges. De mókás tud lenni. Majd leülök az egyik zsámolyra és csendesen figyelem a prefitársamat. Figyelek, mondhatja.
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 4. 18:29 | Link

Más a Masa


A mosolyra mosollyal reagálok, még akkor is ha nem teljesen őszintén boldog az a mosoly Masától. De mosoly, és az is valami. És nem, valóban nem sajnálom Bélát. Nagyon nem volt fair, amit tett, szóval nem érdemli meg sem a sajnálatomat, sem az együttérzésemet. Igaz, hogy haragudni sem haragszom rá. Mondhatni semleges.
Szerencsére hamar elválunk a fiútól, vagyis ez inkább neki szerencse. Ki tudja, lehet hogy még tetéznénk azt a büntetést valamivel. Esetleg olyannal, hogy egy szál kötényben tegye mindezt, vagy hasonló cikis dolog. Mondjuk én inkább csak asszisztálnék az ilyen ötleteknél. Ahogy bandukolunk visszafelé abban van valami szokatlan. Hallgatunk mindketten. Vagyis inkább az a szokatlan, hogy Masa milyen hallgatag. Már nem is mosolyog egyáltalán. Nem szólítom meg, nem különösebben zavar a némaság. Szeretek a csöndes kastélyban barangolni. Pedig mennyire féltem én ettől régen! Most meg annyira élvezem, hogy sehol senki.
Zavaró tényező? Hát az nehezen lehetne a lány. Nem vagyok túlzottan fellegek felett járó állapotban lelkileg, úgyhogy gond nélkül koncentrálok a teendőimre. Ha mellettem állna, vagy teszem azt a jeges padon ülne, hát akkor sem okozna gondot, hogy mindent a normális állapotába hozzak. Anélkül, hogy bármi baja esne Masának. Csacsoghatna is nyugodtan, akkor sem zavarna. Ahogy elkészülök helyet foglalok és a terem berendezését csodálgatom időnként a lányra pillantva. Persze a szemem sarkából mindig nézem a vonásait, próbálom felmérni a hangulatát. Leül és nem tud nyugton maradni, kezeivel piszkálgat mindent, amit ér. Zavarban van. Az nem jut az eszembe, hogy amiatt is, hogy én nem szólalok meg. De nem akarom lerohanni igazából. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék hirtelen.
Enyhén félrebillentem a fejem, amikor végül megszólal, elraktározva magamban azt is, amit mond és azt is ahogyan mondja. Megrázom a fejemet, amikor Bélát említi. Nem kell bocsánatot kérnie azért, hogy nekem kellett elintéznem azt a majmot.
- Semennyire. Nem vagyok valami nagy kviddics rajongó. Valakik játszanak valakik ellen. Az egyik csapat veszt, a másik nyer – vonom meg a vállamat. Számomra ez bőven elégséges információ a sportról. Ennél több úgysem marad meg bennem. Se a pontállás, se az, hogy ki sérül meg, vagy ilyenek. Ha mondjuk Danka játszik akkor azért ennél kicsit jobban figyelek, legalább annyira, hogy azt tudjam, hogy őneki nincs baja. De pár nap alatt elfelejtem akkor is, mindent amit addig megjegyeztem a meccsről. Szóval most sem tudom, hogy mire utal a lány. – Mindenki hibázik néha. Van, hogy csak kisebb hibákat követnek el, van hogy nagyobbakat. De itt vagy, élsz. Gondolom senki más sem halt meg, vagy került nagyon durva állapotba. Szóval olyan oltári nagy gubancot nem csinálhattál.
Persze ezt lehet, hogy ő máshogy látja. Meg a csapattagjai is, ha például miatta veszítettek el egy meccset. De az csak egy meccs, még bőven van esélyük megfordítani az állást meg minden. Azt hiszem nagyon naiv vagyok ezzel a sporttal kapcsolatban.
- Gondolom akkor az Eridon ellen játszottatok. Nem volt szép Bélától, hogy ilyen övön aluli ütést mért rád. Úgy, hogy rajtakaptuk a szabályszegésen – megcsóválom a fejemet, hiszen ez tényleg nem fér bele a fejembe. Mit képzelt? Hogy majd megúszhatja ha a porba tiporja a prefektust? Iszonyat peches napja volt akkor a fiúnak, hogy én is pont itt voltam. Ezen a ponton viszont eszembe jut, hogy pontosan mi is történt és finoman remegni kezdek. Hozzám ért a fiú! És mégis, képes voltam megőrizni a józan eszemet, és helytálltam ebben a helyzetben. A megfutamodás lett volna pedig az alap reakcióm. Eddig zubogott az ereimben az adrenalin, de most, hogy már megoldódott minden, már kiürült teljesen és én majd’ megfagyok a hirtelen ürességtől.
- Hogy érted, hogy félre akartál vezetni? – teszem fel a kérdést, hogy eltereljem a figyelmemet. A tényleges kérdés inkább az lenne, hogy miért. Jobb kezemmel szórakozottan babrálni kezdem a köves karkötőmet, bár nem szükséges lenyugtatni magamat, pusztán megszokásból teszem. Hogy csináljak valamit. Néha-néha rápillantok Masára, de már nem kielemzős célzattal, csupán érdeklődően.
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 4. 20:29 | Link

Más a Masa


Talán ha nem lennék annyira reménytelen eset seprűnyélen ülve, akkor lehet hogy meglátnám a kviddics szépségeit. Így nem igazán. De ettől még megértem azt, hogy másoknak igenis fontos, mások szeretik, élvezik csinálni. Ha a barátaim vannak így vele akkor persze támogatom is őket, meg szívesen végighallgatom a meséjüket egy-egy meccsről. Hogy később mennyi marad meg belőle a fejemben? Hát nem sok. A lényeg az igen, főként az, hogy ők hogyan vélekednek, hogy éreznek az adott eseménnyel kapcsolatban.
Annál nagyobb baj pedig szerintem nem történhet ha valaki életét veszti egy meccsen. Szerintem. Mások szerint egy elhibázott ütés is tragédia. De attól tényleg nem kell tartania Masának, hogy kinevetem, csináljon bármiféle bajt is. És máris sikerült kicsit oldanom a hangulatát azzal, hogy ennyire tudatlan vagyok. És még meg sem kellett erőltetnem magam hozzá.
- Gurkót? De hát azok nem arról híresek egy egyenesen arrafelé repülnek amerre ütik őket az emberek, nem? – kicsit elbizonytalanodom, bár valószínűleg jól tudom. Megütnek egy gurkót, az megy egy ideig abba az irányba amerre ütik, aztán irányt váltanak. Nekem teljesen belefér a dologba, hogy visszafordul arrafelé, amerre ütötték. Az már más kérdés, hogy Masa esetleg nem vette észre, hogy megint őt célozza az a gonosz. De ez akkor sem akkora nagy tragédia. Öngólt rúgni, vagyis dobni. Na az sokkal nagyobb szégyen. Ezt nem osztom meg vele, ahogy nézem ő már nem kíván erről beszélni. Bátorítóan rámosolygok, hiszen ez még tényleg nem a világvége.
Nem, tényleg nem csak őt figyelem. Viszont ennek nincs köze az ő hangulatához. Sokkal inkább ahhoz, hogy tényleg most kezdek csak rádöbbenni, hogy mi is történt. Nem éreztem úgy eddig sem, hogy gorombán viselkedett volna velem. Másképp, mint szokott az tény. De nem volt annyira más, hogy szembetűnő legyen, hogy arra gondoljak hogy én okozom a dolgot. Amikor azonban beszélni kezd akkor felpillantok rá. Érdekes, amit mond. Szóval tulajdonképpen csak mázlija volt, és jól jöttek ki a dolgok. Velem van a baja. Fel is vetődik rögtön a kérdés bennem, hogy mit tettem? Még a szemöldököm is felszalad enyhén. Legjobb tudomásom szerint semmit nem követtem el ellene.
Sok időm nem jut sem az önmarcangolásra, sem pedig a töprengésre hiszen már folytatja is tovább. Próbálja valahogy elmondani az egészet. Azt világosan látom, hogy nem könnyű erről beszélnie. De hogy mi van a háttérben, hát arra nem jövök rá. Talán nem is jönnék rá sose. Így hát amikor kimondja Bence nevét azonnal eltátom a számat és csodálkozó arckifejezéssel nézek Masára.
- Bence? Mi van Bencével? – teszem fel reflexből a kérdést. Jóban vagyok a fiúval, szoktunk beszélgetni, elhülyéskedtünk. Csereüzletet bonyolítottunk le. De mi van vele, ami miatt ő … áá. Csak nem? Töprengve szemlélem a lányt, még mindig azon gondolkodva, hogy vajon jó-e sejtésem. De ez csak egyféleképpen derülhet ki. – Nem tudom, hogy esetleg mit láttál vagy hallottál … de … engem nem érdekel Bence. Csak barát.
Képtelen vagyok megállni, hogy el ne mosolyodjak, annyira emlékeztet ez a beszélgetés egy másikra. Egy régi beszélgetésre, amikor én voltam abban a helyzetben, mint most Masa. Kicsit mások voltak ugyan a körülmények, de ez a ’csak barát’ téma az teljesen megegyező. Nyílt és őszinte tekintettel keresem a lányét. Az igazat mondom. Soha nem is érdekelt engem az a fiú. Vajon jó a megérzésem? Masának többet jelentene Bence?
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 5. 12:18 | Link

Más a Masa


- Megsérültél? – teszem fel a legfontosabb kérdést végre. Oké, a gurkó rossz, csúnya gonosz aljas módon nekiáll megtámadni Masát, ahelyett, hogy az ellenfelet célozná. Az oké, hogy a lány nem figyelt, de lehetett volna annyi tisztesség abban a labdában, hogy elugrik az útjából. Na, van még valakinek kérdése, hogy miért is nem kviddicsezem?
Tudja? Bence is azt mondta? Miért kerültem én egyáltalán szóba közöttük? Most már az összes pénzemet fel merném tenni arra, hogy igazam van: Masa féltékeny. De pont rám? Jó, mondjuk a féltékenység nem válogat, én aztán tudom. Én is az voltam. Tudom milyen pocsék. Csupán én egy fotó miatt. Ő meg látott is a fiúval. Igaz, hogy egy fél kviddics-csapat elfért volna kettőnk között, hiszen nem én pacsiztam meg ilyesmiztem Bencével. Az Dana volt. Szóval, miért pont rám?
- Tehát elhitted neki, de mégse tudtad kiverni a fejedből a gondolatot – szűröm le a lényeget az elmakogott történetéből. Nem veszem sértőnek, hogy nem feltételezte, hogy bármi közöm lenne Bencéhez. Igaza van. Abban mi a sértő?
Na álljon meg a menet! Mielőtt összejöttek? Elkerekedik a szemem, ahogy felfogom ezt az információt. Ez új nekem. Teljesen. Jó, nekem sok minden új az tény. De a lényeg, hogy nem hallottam eddig róla, se Bencétől se mástól. Nem szokásom belemászni mások magánéletébe, belekérdezgetni sem, még ha észre is veszek dolgokat akkor sem.
- Örülök nektek! – mosolyra húzódik a szám, ahogy gratulálok neki. Hiszen ez jó! Majd sóhajtva mesélni kezdek neki. – Egy ideje már nem találkoztam Bencével. Mármint persze sokszor látom, meg köszönünk, de körülbelül ennyi. Amúgy sem beszélgettünk sose az érzelmi dolgainkról – vonom meg a vállamat, ahogy kifejezem azt az egyszerű tényt, hogy nem mondott nekem semmit a fiú.
- Meg igazából, el is voltam foglalva a saját szerelmi életemmel, amiről persze ő nem tudott. Különben biztos mondta volna, hogy nagyon kedvelek valakit – most én hadoválok össze-vissza. Hiszen az addig rendben van, hogy a lányoknak elmondtam a dolgot … kénytelen is voltam. Ahogy kinéztem az Udvar után, hát még szép, hogy kiszedték belőlem. De nem mondtam el még senkinek rajtuk kívül. Főleg nem úgy, hogy én hozom fel a témát. Viszont szeretném egyszer s mindenkorra letisztázni Masával azt, hogy tőlem azt nem kell félnie. Se most, se máskor. Veszek egy nagy levegőt, és lesütöm a szememet, majd kibököm.
- Szóval nekem már jó ideje tetszik Thomas. Nemrég meg … hát … szóval. Együtt vagyunk – még így is csak kinyögni sikerül, na nem azért mert annyira nehéz beszélni róla. Inkább azért, mert a ’járunk’, ’összejöttünk’ és egyéb szavak olyan furcsán hangzanak nekem. Még nem sikerült a megfelelő kifejezést megtalálnom, ami leírja a dolgokat úgy, ahogy szeretném. Felpillantok Masára, enyhe pírral az arcomon. Ez most a vallomások estéje úgy néz ki. De hát mi mást csinálhatna két prefektuslány az őrjáraton? Megbüntetnek valakit, majd átbeszélik a szerelmi életüket.
- Amúgy, én is voltam féltékeny. Tudom mennyire pocsék, és mennyire irracionális az egész – vonom meg a vállamat, jelezve, hogy nem vettem magamra a dolgot. Azt azért remélem, hogy ezek után kikerülök majd a képből, és nem lesz többé rám féltékeny. Hiszen tényleg semmi oka nincsen rá.
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 10. 10:19 | Link

Más a Masa


Annyi eszem azért igazán lehetne, hogy rájöjjek magamtól is arra, hogy a találkozás a gurkóval nem éppen kellemes és fájdalommentes dolog. És hogy valami minimális sérüléssel jár egy ilyen ütközés. De nem, persze ez csak akkor jut az eszembe, amikor felnyüszít Masa. Úgy tűnik viszont, hogy komoly baja nem lett. Még szerencse.
- És, ahogy most megláttál az felidézte benned azt az estét – bólintok egyet jelezve, hogy értem mire gondol. Nem tudnám ugyan megfogalmazni én sem annál jobban, ahogy ő tette. De értem miről beszél. És mivel Masát mindig is bírtam, és tényleg nem szeretném, ha a jövőben bármiféle gubanc adódna köztünk, így kénytelen vagyok nyílt lapokkal játszani. És elmondani neki mindent. Bármennyire is ódzkodom attól, hogy szavakba öntsem az érzéseimet. Először csak a barátjával kapcsolatban. Aztán rátérek a saját kis dolgaimra. Nem azért, mert mindenáron világgá akarom kürtölni, ugyan dehogy. Hanem pont azért, hogy tényleg értse meg a lány, hogy soha, de soha nem fog történni semmi olyan, ami miatt tényleg oka is lenne féltékenykedni rám. A legkézenfekvőbb okot viszont nem közlöm vele: miszerint szabályosan rosszul lennék, ha Bence közelítene hozzám, hozzámérne. Vagy akárki más.
- Ezen nem lepődöm meg. Mi egy kicsit, hát … mondjuk úgy, hogy visszafogottabbak vagyunk – felelem egy halvány mosollyal. Meghagyom neki, hogy azt higgyen, amit akar ennek okáról. Ha eléggé ismeri a fiút, vagy észrevette esetleg az én érintéses problémámat az imént, akkor biztos, hogy tiszta sor neki minden. Idővel úgy is megtudja mindenki, ha máshonnan nem is, hát a pletykás portréktól. Kérdés, hogy mennyire száll el a fantáziájuk. Tartok tőle, hogy nagyon.
- Ó, igen! Arra tényleg nagyon jó! – bólogatok egyetértően nevetve egyet. Nem kerüli el a figyelmemet az sz-betűcske, és a szó hirtelen visszaszívása. Teljesen meg tudom érteni a dolgot, eddig én sem mertem használni, de még a gondolataimba sem nagyon. Túlságosan, túlságosan … nem tudom megmondani, hogy milyen. Egy biztos, még nem vagyok felkészülve rá, hogy elhangozzon az a szó a számból.
Visszakérdez, hát persze, hogy rákérdez. Elhúzom a számat, mert eléggé furcsa egy eset volt. Nem mintha Masáé nem lett volna az, ha jobban belegondolunk. És ő is elmondta őszintén, szóval talán nekem sincs okom szégyenkezni, talán.
- Annie-re. Tudod, a Brightmore lányra. Igazából pár fénykép miatt – csóválom meg a fejemet, miután halkan felelek. Nem is azért, mert személyesen láttam volna valamit. Nem. Hanem pár fotó miatt. Én tényleg teljesen hibbant vagyok. Még most is eléggé felzaklat, ahogy erre gondolok, neki is állok csavargatni a hajamat. Rossz szokásom. Most én szeretnék menekülni, vagy inkább a föld alá bújni. Bár voltaképpen, ha nem látom meg azokat a képeket, akkor most nem tartanánk itt. Akkor ki tudja, hogy mikor jöttem volna rá, hogy nagyon kedvelem őt. Szóval, ha így nézzük hálás lehetek Annienek, meg a fotóinak. Csak nem könnyű így nézni, sokkal könnyebb úgy, hogy idióta vagyok.
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 13. 12:14 | Link

Más a Masa


Észreveszem az enyhe pírt az arcán, viszont nem töprengek el azon, hogy vajon mitől. Rájött volna-e, hogy miért? Vagy mert eddig azt hitte, hogy ugyanúgy – ha nem még jobban – egymáson lógunk, mint minden más pár? Vagy mert ők nem azok? Igazából teljesen mindegy, hogy melyik az ok, mert abban biztos vagyok, hogy nem szeretnék erről beszélni. A haja mögé bújó Masát figyelve ő sem. Szóval akkor hagyjuk is. Így is épp elég rendhagyó ez a beszélgetés.
- Tényleg? – kérdezek rá hitetlenkedő hangsúllyal. Úgy gondolja? Illünk egymáshoz? Ezen sem gondolkoztam el. Nem tudom, hogy így van-e. Az biztos, hogy Ő illik hozzám. De hogy én hozzá? Hogy én lennék neki a legmegfelelőbb társ? Hát ebben már nem vagyok annyira biztos. Remélem, hogy igen. Sajnos elég jól kitűnik a szavaimból, a hangsúlyaimból hogy mennyire önbizalom hiányos is vagyok. Jó lenne ezt is leküzdeni, majd rákérdezek a dokinál, hogy erre van-e valami tippje.
Masa láthatóan egyre jobban visszatér a megszokott stílusához, bármilyen szokatlan és furcsa is ezekről a dolgokról beszélgetni, jót tesz neki. Reménykedtem ugyan abban, hogy a fotós szösszenetemre nem reagál, de mivel csak egy részét mondtam el a történetnek, így persze, hogy másképp jön le neki az egész. Végighallgatom a szavait majd sóhajtok egy nagyot megrázva a fejemet.
- Ők fotóztak. Nem más. Annie akkor kapott fényképezőt, és felavatták – semmi pletkya keltési szándék nem volt ott. Csupán egyszerűen megörökítették a hangulatot, a pillanatokat. Veszek egy nagy levegőt, majd folytatom. – Ez az egész csak azért röhejes, mert ismerem Thomast. Ha Annievel ők úgy lettek volna, elmondta volna. És ezt tudtam is, de mégis. Álltam ott a szobájában a faliújság előtt, ahol egy rakás kép ki van rakva a számára nagyon fontos emberekről. És jó páron a szemembe vigyorognak Annievel. Kiakadtam. Azt hittem, hogy a barátnője, és ő valamiért mégsem mondta el nekem. Nem volt milyen pillanatot elkapni Masa, se fényképen, se személyesen – rázom meg a fejemet a padlót figyelve. Igen, fájdalmas volt. De nem igazán a látvány, hanem az érzés, ami elöntött akkor. Meg utána a kavarodás. Te jó ég, az nem volt semmi mire kibogoztuk, hogy ki miről beszél. Természetesen azt nem veszem észre, hogy új információval láttam el prefitársamat. Mondjuk ez még elég ártatlan kis hírmorzsa, jó hogy nem említettem meg, hogy ott is aludtam.
- Bence mit szólt, hogy féltékeny voltál? Tudja egyáltalán? – emelem fel újra a tekintetem a lányra. Ha minden igaz, akkor Thomas tudja, hogy én az voltam. Igaz, nem mondtam így ki, de szerintem tudja. De ennek tuti, hogy nem fogok utánajárni.
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 24. 18:48 | Link

Más a Masa


Félig önkéntelen a visszakérdezésem, maradjunk annyiban. Az tényleg önkéntelen, hogy ki is mondtam, ami a fejembe járt. De a bólogatás is elegendő válasz, úgyhogy eszem ágában sincs tovább erről beszélgetni. És igen, tuti zavarba jönnék a nagyszülős témától. Az annyira biztos, mint hogy a Föld a Nap körül kering.
Kétkedve szalad fel a szemöldököm, amikor arról győzköd, hogy teljesen logikus volt a féltékenységi rohamom. Egy jó fenét volt az. Hiszen tényleg, ismerem a fiút. Marhaság volt az egész. De megtörtént, és szerencsére nem lett belőle nagy baj. Nem igazán veszem észre, hogy Masa úgy osztja a tanácsokat és véleményeket, hogy körülbelül annyira új ez az egész neki, mint nekem is. Nem mintha nagyon zavarna amúgy az, hogy ő sem tud ám többet. Elég az, hogy egy másfajta véleményt, másfajta megközelítést tár elém. Ettől még az én meglátásom egy szemernyit sem változik, mindazonáltal jól esnek a szavai.
A kezének mozdulását azonnal észreveszem, egy pillanatra össze is szűkítem a szememet, már csak megszokásból is. Ezzel szoktam jelezni első körben, hogy talán mégsem kéne. Már az olyanoknak, akik ismernek ennyire. Akik nem, azoknál rögtön a lehető legmesszebb vonulok. A vonásaim azonban hamar megenyhülnek, sőt egy leheletnyit a lány felé is mozdítom a kezemet. Oké, rendben, egy icipici baráti érintés belefér. És valóban csak egy apró kis kedveskedésről, alig érezhető simításról van szó és már kucorog is vissza a helyére. Kellemes így üldögélni. Kellemes cseverészni ezekről is. A zavarba ejtőségén és furcsaságán kívül kellemes. Ez kicsit oximoronnak tűnik, de sebaj.
Már-már kérdeznék, hogy mi az, hogy Bence látott mindent, de még ki se nyitom a számat, már el is mondja. Á, legilimentor. Na akkor ezentúl jó messziről kerülni fogom azt a fiút. Néha még én is sok vagyok a saját fejembe, nem hiányzik, hogy más is belelásson. Nem-nem. Ekto gamat. Csendesen hallgatom a történetét, nem mutatva azt, hogy észrevettem ám azt a bizonyos szót. Bár ez így teljesen más, így egymás között kimondani, mint mondjuk annak a fiúnak a szemébe mondani, akit sze…khm szóval igen.
- Fú, én biztos, hogy nem mentem volna bele! Így akkor remekül megmutattál neki mindent. És még ki se kellett mondanod! – kommentálom a dolgot boldogan mosolyogva a lányra. Elmotyogok még pár aztát is lelkendezve. Örülök, hogy örül. Örülök, hogy jól alakultak a dolgai. Meg, hogy szerencsés lett a végkimenetele a Masa-mozinak, amit Bence láthatott. Az meg, hogy ki se kellett mondania az érzelmeit, hát nem semmi. Na, nem mintha ezzel nekem akkora nagy gondjaim lennének. Minden további nélkül ki tud csúszni a számon minden, amikor a fiúval vagyok. Majdnem minden.
- És ilyenkor te is belelátsz Bence fejébe? – kérdezek vissza csillogó szemekkel. Látszik, hogy fogalmam sincs a legilimencia rejtelmeiről. Mindazonáltal izgalmas lenne, ha egy ilyen oda-vissza csatornaként működne két ember között. És mennyire jó is lenne … így lefolytatni privát beszélgetéseket! Azta!
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 3. 20:54 | Link

Más a Masa



Semmi kellemetlen dolgot nem tapasztalok amikor hozzám ér. Talán amiatt, hogy én is mozdítottam a kezemet, így valamelyest az én irányításom alá is került a dolog. Talán nem. Mindegy, nem is érdekel most igazán. Azt, hogy nem vágta rá rögtön a beleegyezését az agyturkáláshoz … nos teljesen normálisnak tartom. Jézusom, még belegondolni is rossz, hogy miket látnának az én fejemben. Még én sem szeretném tudni. Finoman elmosolyodom azon, ahogy hadonászik. Aranyos, szemlélteti azt is, amit érzett.
- Eléggé ráérzett akkor – kommentálom a dolgot rögtön, anélkül, hogy a eljutott volna hozzám a teljes szöveg. Majd ez megtörténik és hirtelen tágra nyílt szemmel nézek rá vadul vigyorogva. Ó na ezt ismerem! Ezt a fürdőnadrágos figyelemelvonós. Nem is tudom megállni a nevetéssel küszködve, hogy meg ne kérdezzek valamit.
 – És … legalább megkérdezte, hogy tetszik-e neked a fürdőnacija? – nem mondom neki, hogy igen, ezt én is átéltem, sőt én ezt a kérdést is megkaptam anno. Picit komolyabbra és együttérzőre váltok és úgy folytatom. – Szerintem azért te is eléggé elvontad az ő figyelmét.
Nem mintha tudnám Masa hogy fest a talár alatt, és nem mintha különösebben érdekelne a dolog. Csupán a véleményem szerint valóban így lehetett. Bence nem tűnik olyan fiúnak, aki ne venné észre a lányok … hát … a lányokat. Mindenesetre elgondolkozom azon, hogy mennyire egyszerű az ő megoldásuk. Nem kell mondani semmit, kiolvassák egymás fejéből. Biztos jól tud jönni néha, de én túlságosan is szeretem a kis megakadásainkat, ahogyan kinyögünk dolgokat, kerülve a tényleges szavakat. Ó nem, nem nekünk való ez a nyíltan ’kimondásos’ dolog. Abba bele se merek gondolni, hogy mi lett volna, ha én mondom el neki először mit is érzek. Jézusom, nem lett volna semmi. De nem így történt, szerencsére. Tökéletes volt az, ahogy történt. Nekem az volt.
Ismét elkerekedik a szemem, amikor tudomást szerzek arról, hogy Bence is így vallott, sőt így jelezte a szándékát is. Nem is tudom, furcsa. Nem az, hogy mondhatni engedélyt kér rá – mert ha egyszer látod a másik gondolataiban, hogy azt szeretné, akkor nyilván vissza tudsz reagálni időbe ha nem akarok  - , hanem … hát nem is tudom. Nem is az, hogy előre tudod, hogy az fog következni, bár jobban rá tudsz parázni, hogy úristen-úristen. Nem, inkább az, hogy egy ilyen dolgot szerintem ki kellett volna mondani hangosan. Meg azt az ominózus sz-betűs szót is. Szerintem. De hát nyilván az ő dolguk, tegyék ahogy jónak látják. Gyorsan kikormányozom a gondolataimat a veszélyes vizekről, mielőtt arrafelé eveznének, hogy vajon mi lesz ha … . Nem, nem szeretnék most ott zátonyra futni, vitorlázzunk csak a biztonságos sekélyesben.
- Tökéletesnek hangzik a sztoritok – mosolygok rá kedvesen, komolyan is gondolva. Igen, illik hozzájuk ez az egész. Majd csendesen figyelem, ahogy el-elmereng az emlékei között. Nem szeretném kiszakítani őt belőlük. Gyakran csinálom ezt én is.
- És randiztatok már? – kérdezem meg miután hosszú percekig nem szólalt meg egyikünk sem.

Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 9. 19:08 | Link

Más a Masa


Változatlanul jót derülök magamban, szegény Masa is csatlakozik hozzám, pedig fogalma sincs, hogy mi is jutott az eszembe. Kicsit visszább fogom magam, és elgondolkodva bólintok a válasza hallatán. Persze a vigyort azt nem tudom ám letörölni az arcomról. Még akkor sem, amikor visszakérdez. Mert hát persze, hogy visszakérdez.
- Hát, mert egy ilyennel tuti hogy annyira elterelte volna a figyelmed, hogy csoda hogy még élsz – vonok vállat derűsen hunyorogva. Hát persze, hogy eszemben sincs elmondani, hogy ténylegesen hogy jutott ez eszembe. Az már más kérdés, hogy szerintem simán átlát rajtam a lány, és tuti nem hagyja annyiban. Áh, lehet hogy nem kéne megvárni amíg elkezd faggatni. Így most jó, hogy kötetlenül elmondjuk a dolgokat, de ha erőnek erejével próbálnánk kiszedni a másikból valamit…áh nem. – Legalábbis nálam így volt.
Halkan jegyzem csak meg, arcom szégyenlős, zavart kifejezést vesz fel. Tessék, csak elmondtam. De vajon tud-e egyáltalán a lány, hogy mi is voltunk medencézni? Hűha, lehet hogy nem. Na most már tudja. Félig. Vagyis inkább egy apró részletet ismer.
Érdeklődve hallgatom, hogy nekik mi számít randinak és el is mosolyodok a dolgon. Na igen, úgy is lehet nézni, hogy minden együtt töltött pillanat egy randi amikor is jól érzik magukat. Hát, ha így nézzük … akkor mi kb mindig is randiztunk. Nem igazán tudnék felidézni egy olyan másodpercet sem, amikor ne éreztem volna magam vele. De nyilván kell valamiféle érzelmi dolog is, különben az egész világ randizna, nagyjából a fél világgal egyszerre. Egy pillanatra még elgondolkodom azon, hogy ténylegesen mitől is nevezünk randinak egy randit. De hamar feladom, szerintem én ezt sose fogom megtudni. Mindenesetre úgy hangzik, hogy jól alakulnak kettejük dolgai.
- Hát, mi is csináltunk mindenféle szokásos dolgot, amit korábban is. Meg voltunk a Pillangó-varázs étteremben vacsizni, meg utána elsétáltunk a kis tavacskához a faluban. Nagyon romantikus volt – idézem fel egy hatalmas nagy sóhajtással. Tekintetem elréved, most én teszek egy kirándulást a múltba. Azóta nem volt ilyen ennyire speciális alkalom, de én ezt egyáltalán nem bánom. De tényleg. Ha csak ülünk egymás mellett némán a tisztáson, hát nekem az is elég. Az is tökéletes. Az a lényeg, hogy együtt legyünk, a hely és a körülmények nem számítanak. Próbálok kitörni az emlékek mindent elöntő hullámai közül, hogy ismét a jelenbe lehessek és folytathassam a társalgást. De nehéz, nagyon nehéz. Hiszen az egyik kis képkocka után bevillan egy másik. És eléggé végtelennek tűnik a dolog.
- Kaptam lótusz-csokrot is – nyögöm ki nagy nehezen, két kézzel belekapaszkodva egy emlékbe, amit szeretnék megosztani, így sikerül valahogy kikecmeregnem a saját fejem fogságából. Egy bocsánatkérő mosolyt villantok a lányra, hiszen ez eltartott egy darabig. De hát ő biztosan megért.
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 14. 20:15 | Link

Sorry (im not sorry) Masa Wink


Meglepődik? Miért lepődik meg? Oké, és miért pirul így el? Mi történik itt? Mi az hogy hoppá?
- Jól vagy? – kérdezek rá gyorsan, mert tényleg nem tudok másra gondolni, hogy mint nem is tudom, rosszul lett vagy valami. Igaz, akkor elsápadni szoktak az emberek, de soha nem lehet tudni. Hála a jó istennek fogalmam sincs, hogy mi jár a lány fejében. Nem is szeretnék róla tudni, de tényleg. Köszönöm, de inkább kihagynám.
- Igen, meg akartam tanulni úszni, és felajánlotta, hogy segít – bólintok határozottan. Ezt azért nem nevezném fürdésnek, hiszen tényleg úgymond dolgozni mentünk oda. Csak alig-alig volt szórakozás a dologban, egy kis fröcskölés. De ez is éppen elég zavart pillantásokra adott okot a részemről. Főleg, amikor … ó te jó ég. Elpirulok én is, ahogy eszembe jut az újabb kérdés miatt valami.
Hát öö, közöltem vele, hogy olyan navinés, meg … hát … - akadok meg, majd a tenyerembe rejtem az arcomat és úgy hadarom el a folytatást. - … mondtam neki, hogy ha ennyire divatbemutatózni akar, akkor legközelebb forduljon is meg, hogy meg tudjam mondani … ho-ho-hogy há-há-hátulról is ugyanolyan jól néz-e ki, mint előlről.
És most akarok elsüllyedni a föld alá. Most ebben a pillanatban. Teljesen elfelejtettem már ezt a zseniális megnyilvánulásomat. Biztosan szándékosan, de most, hogy ennyire megnyílunk egymásnak Masával előjött az egész. Hosszú percekig maradok így elbújva, majd erőt veszek magamon és leeresztem a kezemet az arcom elől. Tuti, hogy pirosabb, mint egy jelzőlámpa. Tuti. Erre a színre már szerintem szó sincs.

Kifejezetten kellemes továbblendülni a témákban, egy kicsit lazábbra véve a dolgot. A romantikus élmények felidézése meg pláne jól esik. És őszintén hálás vagyok a lánynak, amiért hagy elkalandozni. De tényleg. Nehéz ugyan visszatérni a beszélgetés fonalához, de végül csak sikerül feltekernem az egyre terjedelmesebb gombolyagunkra.
- Igazából csak meglepődtem és nagyon elérzékenyültem. Nem számítottam ilyen gesztusra, nem is vártam volna el amúgy. De nagyon örültem neki. Annyira … tökéletes volt az egész – sóhajtok egy nagyot ahogy befejezem a történetet. Ha eddig nem is tudta Masa, most már ezer százalékig biztos lehet legalább két dologban. Egy: a fiú teljesen levett vele a lábamról. Kettő: fülig szerelmes vagyok. Ez van.
- Azt hiszem még életemben nem beszéltem ennyit ennyire … szóval ilyen … szóval még senkinek nem mondtam el ennyi mindent erről az egészről – biccentem félre a fejemet tűnődve végignézve prefitársam arcán. Mert tényleg nem. Nem nyíltam meg így még senkinek se, Thomast leszámítva nyilván. És ahogy erre ráébredek rögtön jön a következő gondolat ezzel kapcsolatban: jól esik, jó érzés vele megbeszélni ezeket, megbízom benne.
Szál megtekintése
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 22. 18:59 | Link

Más a Masa



Így visszagondolva én sem értem, hogy voltam képes egyáltalán megszólalni akkor. Azt meg aztán pláne nem, hogy tudtam egy olyan szöveget mondani, te jó ég. Mondjuk nekem mindig is voltak fura kijelentéseim ha Thomasszal beszélgettem. Néha mintha tényleg válogatás nélkül kimondanám mindazt, ami az eszembe jut. Eddig nem volt belőle semmi baj, remélem ez után sem lesz. Ó és igen, nem szívesen válaszolnék egy olyan kérdésre, ezt teljesen jól sejti a levitás leányzó.
Masa zavarba hoz azzal, amit mond. Nem is a szavaival, sokkal inkább azzal, ahogy mondja, amit jelentenek ténylegesen. Őszintén örül, velem együtt örül. Ahogy én is vele együtt. Hálásan pislogok hát rá, miközben olyat teszek, ami nagyon ritka nálam. Előrébb kúszok egészen ki a zsámoly széléig, majd kissé esetlenül de megölelem a velem szemben ülő lányt. Rövid ideig tart csupán a dolog, de mindenképen nagy szó ez a részemről. Csupán ennyivel kommentálom a dolgot. De, szerintem többet mond minden szónál. Pont mint a Raffaello.
Visszaülök a helyemre és ekkor már sikerül valamelyest megfogalmaznom azt, ami bennem van. Masa is biztosít róla, hogy ő is hasonlóan érez ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban. Tény, hogy ne indult a legjobban, aztán még jött az a fiaskó is Bélával, de végül sikerült valami egészen rendkívülit összehozni belőle.
- Masa, azt hiszem ez egy gyönyörű barátság kezdete – idézem neki kicsit átírva a filmtörténet egyik leghíresebb mondatát. Pont tökéletesen le is írja azt, amit érzek. Ki gondolta volna, hogy találok olyan embert, sőt lányt, aki egy cipőben evez velem és még jól ki is jövünk egymással? Hát én nem.
- Én is. Nem értettem volna, hogy mit csináltam, amiért ennyire haragszol rám, ha nem beszéljük át. Így mindenkinek jobb – felelem csendesen. Rögtön tudom ám, hogy mire gondol, amikor felhozza ismét a félreértés dolgot, hiába volt órákkal ezelőtti téma. Hirtelen összeráncolom a szemöldökömet, ahogy erre rájövök. Már órák óta itt bújkálunk és csak beszélgetünk. Jó, megbüntettünk egy embert, szóval nem mondhatja senki sem, hogy nem csináltunk semmit sem. De tény, hogy hamarosan kénytelen leszünk indulóra fogni a dolgot. Hosszú percekig csak halogatom magamban a pillanatot, majd sóhajtok egy nagyot.
- Lassan mennünk kellene, nem igaz? – kérdésem tökéletesen kifejezi, hogy mennyire nincsen kedvem kitenni innen a lábamat, de a kötelesség az kötelesség. Még pár kör belefér, aztán vége is a műszaknak mára. Szomorkás arcot vágva tápászkodom fel, majd egy nagy nyújtózás után az ajtó felé indulok. Ott megállok és visszanézek Masára. Megvárom őt.
Szál megtekintése
Erőnlét terme - Juhász Laura hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint