Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=766431#post766431][b]Thomas Middleton - 2019.08.09. 22:16[/b][/url]

Zsombor
hétköznap délután a gépek közt | x


Egyszer én tartottam már ide a terembe ám, azonban Paijal elkeveredtünk Bangkok utcáin. Igen, velem csak így ilyenek történnek. Alap. Rendben, igaziból a Kívánságok termébe nyitottam be véletlenül, ahol a srác éppen szülővárosát rótta, én meg csatlakoztam hozzá.
Most megint itt vagyok! Ugyanúgy fehér pólóban, szürke melegítógatyában és egy laza csukában. Valamiért van a vállamon egy sárga törölköző is. Úgy láttam az An Dojoban, hogy van ilyen az embereknél. Ezzel törlik az izzadtságot? Gondolom. Elég az hozzá, bácsikám edzeni kezdett engem végre, azonban ez csak hétvégéken van és én közben is szeretnék mozogni kicsit. Az egy dolog, hogy sokat sétálok meg csomót táncolok otthon magamban, viszont felmerült bennem, erősíteni is lehetne. Csak állóképesség megőrzésnek, fejlesztésnek.
Lézengek a gépek, eszközök között. Egy csapat diák van itt még rajtam kívül, együtt jöttek, éppen labdáznak a helyes kis pályán. Feldobom a törölközőt az egyik vasra és úgy döntök, ezzel kezdek mondjuk: szimpla rudaknak tűnnek, amiken lehet húzódzkodni meg ilyesmi. Viszont mielőtt felcsimpaszkodnék, nekiállok bemelegíteni. Anélkül nem szabad. Hajolgatok, karjaimmal körzök, térdeimet huzogatom fel mellkasomhoz. Elpillantok a bejárat felé, mikor bővül a társaság egy új, tétova taggal. Rámosolygok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=767521#post767521][b]Thomas Middleton - 2019.08.17. 22:26[/b][/url]

Zsombor
hétköznap délután a gépek közt | x


Míg a bemelegítést bátran lesheti rólam, mert bácsikámtól mostmár elég ilyen gyakorlatot zsebeltem be, addig az nagyon vicces lesz, ahogy majd én mutatom meg, mire valók ezek a gépek, hiszen fogalmam sincs. Talán ezért is választottam a rudat, az tiszta sor. Nade még forgolódom, hajolgatok, nyújtózkodom picit és el-elpillantok én is az eridonos felé olykor. Talán, mert érzem, hogy néz engem. Minden esetre, ha összeakad a tekintetünk, mindig kap egy mosolyt tőlem.
Úgy döntök, mostmár készen állok. Lóbálom még egy keveset karjaimat, miközben felnézek a vasra, aztán megmozgatom ujjaimat, végül egy ugrással felkapaszkodom. Lábaim lóbálom a föld felett. Elkezdem felhúzni magam. Az első elég szépen megy, vékony karomon feszülnek az izmok. A második is egész jó. A harmadiknál viszont már remegek és jóval lassabb. A negyedik meg már alig sikerül. Kínlódó arccal lógatom ki magam, engedem el a rudat és érek talajt. Egyből letámasztok combjaimra, lihegve és nézek felfele oda, ahol az előbb húzódzkodtam. Oké, kezdetnek ez biztos jó. Felegyenesedem és körözgetek kicsit.
Megyek egy másik eszközhöz. Különös, félig áttetsző golyóbisok sorakoznak egymás mellett. Homlokráncolva érek az egyikhez. Kezem bele tud merülni, mint valami pudingba, hát hagyom is, hogy tegye. A közepéig nyúlok és ott ökölbe szorítom kezem, amikoris a gömb körülötte merev anyaggá lesz. Megpróbálom felemelni. Egész nehéz. Áh, akkor ezzel lehet súlyzózni. Beledugom hát a másik kezem az ugyanolyan, kékes színűbe mellette. Ezek a színek biztos a nehézséget jelölik. Leengedem karjaimat magam mellé, majd emelem fel a rámkövült golyóbisokat mellkasomhoz újra és újra. Pár kilósak lehetnek. Egyre jelentősebben lélegzek és szorítom össze számat. Mikor úgy érzem, ez elég volt, visszarakom a helyükre őket, viszont kezeimmel együtt ugyebár. Azt hittem, ha visszateszem őket, kioldanak, vagy valami. De nem.
- Bocsánat - szólítom meg a srácot nem messze.
- Tudod, hogy kell ezeket letenni? - kérem segítségét.