Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=694269#post694269][b]Andrej Scotti - 2017.08.05. 21:58[/b][/url]

A kastély felfedezésének részeként az edzőterembe is ellátogatok. Pontosabban az Erőnlét termébe, ugyanis itt egy csomó helyiségnek adtak valami hangzatos nevet, de főleg a folyosóknak. Kell is, hiszen egy elég nagy intézménnyel van dolgunk. Nem akarok túlságosan lefáradni, csomó dolgom van még a következő napokban, amikhez nem praktikus az izomláz. Az utóbbi időben el is szoktam a rendszeres mozgástól. Itt az ideje azonban visszarázódni. Benn kellemesen hűvös van, így a hőmérséklet sem jelenthet akadályt. Szerintem jó, ha minél előbb kialakítok magamnak egy rutint, amit követhetek, mert ad egy fajta kiegyensúlyozottságot, ami segít legyőzni az iskolával kapcsolatos félelmeimet, plusz hamarabb beilleszkedek.
Jó ez a hely, egész sokan vannak. Végigjárom a felszereléseket, a varázstalanok világában való jártasságomnak köszönhetően ismerősek a különböző gépek, valószínűleg ezeket fogom használni a későbbiekben. A pályákat majd csak akkor, ha már megtaláltam a megfelelő ismerősöket hozzá, ami időbe telik. Aztán van egy üres rész mindenféle gyakorlatoknak. Most is épp ugróköteleznek.
Ez a legutóbbi rész tökéletes a bemelegítéshez. Odaérve elkezdek fej- és vállkörzéseket végezni, ezeket követi a kar és a törzs, így haladva fokozatosan lefelé. Ahogy anno a tanár is belénk nevelte tesiórán. Későbbre a futópályát célzom meg. Közben figyelek arra, hogy még véletlenül se ütközzek össze a közelemben ugráló lánnyal. Az udvariasság kedvéért megszólítom, nehogy tolakodónak gondoljon, elvégre sokan edzenek kizárólag magányosan.
- Szólj, ha menjek arrébb. Nem akarok sokáig zavarni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=694276#post694276][b]Andrej Scotti - 2017.08.05. 22:58[/b][/url]

Itt legalább nem rúgnak fejbe semmivel, a pályák biztonságos távolságra vannak tőlem. Az egyedüli balesetforrás az lenne, ha néhány oldalsó ugrással túl közel jutva hozzám megcsapna a kötéllel, ami a legrosszabb esetben is csak egy piros csíkot eredményezne a bőrömön. Mindenesetre nem próbálnám ki magamon ezt az élményt.
- Bocs, hogy nem köszöntem... - kapok észbe, és egy kissé még el is pirulok. Attól félek, hogy esetleg zokon vette, és ez legalább olyan, mintha megzavartam volna. Eleve nagyon belemerült a tevékenységébe. Szavaira egy bólintással válaszolok, remélem nem engem akar lekoptatni. Mondjuk az jó jel, hogy mosolyog, akkor mégse utált meg azért, mert idejöttem.
A szemem sarkából figyelem, ahogy abbahagyja az ugrálást és iszik néhány kortyot. Sajnos én nem készültem üveggel, de rögtön kifelé a folyosón van egy ivókút. Ha végzek a tervezett futással, akkor ott ihatok néhány kortyot. Feltéve, ha működik.
A lány elindul a pálya irányába. Vajon mennyire lesz kellemetlen, ha megtudja, hogy én is pontosan ezt terveztem? Konkrétan azt fogja hinni, hogy koslatok utána! De hát ez van, nem fogok megilletődötten új valamit keresni, ha már egyszer elhatároztam a futást, akkor kiállok emellett. És gondoljon csak azt, amit akar.
Körülbelül fél perccel később már el is rajtolok egy kényelmes tempóban. Tényleg nem szeretném, ha már az első kör után szakadna rólam a víz. Futás közben a legjobb bámészkodni a teremben. Amúgy is imádok futni, mert szinte teljesen ki tud kapcsolni. Rengeteg felgyűlt energia és gondolat van bennem az iskolaváltással kapcsolatban, amit jó lesz így levezetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=694294#post694294][b]Andrej Scotti - 2017.08.06. 01:03[/b][/url]

Nézzenek oda. Ugyan érezhetően furcsállta a helyzetet, azért a végén csak beletörődött, hogy egy ideig egy légtérben mozgunk, úgyhogy a hatékony munka érdekében muszáj lenne elviselnünk egymást, mi több, összedolgoznunk a siker érdekében. Ami jelen esetben egy jó kis futás, amit részemről aztán követhet az itteni gépekkel való ismerkedés is. Nem vagyok kviddicsjátékos, csak a bajnokságokat követem nyomon. Eddig jól megvoltam nélküle, a mugli sportok többségét viszont legalább alkalmi szinten, de volt szerencsém kipróbálni. Úgyhogy  ilyenekben gondolkodhatok. Lehet, hogy ha olyan emberekkel kerülök össze, akkor elkezdek itt komolyabban is sportolni, de bőven jó nekem, ha csak formában tartom magam.
Az első köröm után becsatlakozik hozzám a lány. Hát nem tudom, mennyire jó ötlet futás közben beszélni, állítólag nem valami egészséges. Ez mondjuk órán sose érdekelt, és most se különösebben. Próbálok olyan tempóban futni, hogy nekem is kényelmes legyen, és hogy a társamnak se legyen túl megerőltető követni. Örülök, hogy végre egy kicsit beszédesebb lett, még ha egy kicsit furcsának is találom a stílusát. Valószínűleg csak bizalmatlan az új emberekkel. Biztos megvan rá az oka.
- Tapasztalatból mondod? - kérdezek vissza, arcomon egy széles vigyorral. - Annyi minden van itt, mármint nem csak ebben a teremben, hanem magában a kastélyban is. Szeretek elkalandozni, de eddig még nem volt bajom ebből.
Talán a mozgás hozza ki belőlem, hogy beszédben is felélénkülök. Mondhatni megközelítem az alapértelmezett stílusom. Örülök, hogy már nem vagyok egyedül.
- Amúgy gyakran jársz ide?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=694414#post694414][b]Andrej Scotti - 2017.08.06. 13:53[/b][/url]

- Nem tudom. Talán - mosolyodom el sejtelmesen. Nagy megkönnyebbülés, hogy újdonsült futótársam mégsem bunkó. Egy kicsit gyorsítok csak az iramon, hiszen továbbra se szeretném, ha nagyon kimerülnék a mai edzésem alkalmával. Ha pedig úgy döntünk, hogy beszélgetünk a futás alatt, akkor azt előnyösebb kisebb sebességnél tenni.
- Ja, még új vagyok. Nem a legjobbkor jöttem át - zárom rövidre a kérdést.
Attól félek, hogy egyszer megkérdezik, melyik suliból kerültem át. Ha egy mestertanonc korabeli fiataltól érdeklődnek, akkor neki kiváló indoka lehet, hogy a Herzbergben csak alapképzés van, így muszáj volt váltania. De az én idekerülésem megannyi kérdést felvet, ami oké, hogy nem annyira érdekes, de ha nem megfelelő fülekbe jut el, akkor hamar kicikizhetnek miatta. Amit értelemszerűen nem akarok. És hiába mondják, hogy ezt az egészet csak én fújom fel, és hogy a kastélyban százszor rosszabb sorsú diákok is vannak, az ember hajlamos a saját problémáit helyzeni a középpontba. Az ő bajaikhoz képest tényleg semmiségről van szó. De nehéz elfogadnom, hogy el kellett mennem onnan, ahol szerettem lenni, és ahova szinte mindenki vágyik.
- És melyik házba jársz?
Valószínűleg nem az Eridonba. Akkor már jó eséllyel láthattam volna a körletünkben. Nyíltan nem tippelnék, mert ha mellélövök, akkor könnyen magamra tudom haragítani, de a ház kérdést jónak vélem feltenni. Merthogy részemről épp elfogyóban vannak azok a kérdések, amiket ilyenkor fel lehet tenni ismerkedés gyanánt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=694523#post694523][b]Andrej Scotti - 2017.08.06. 20:32[/b][/url]

Nem voltam túl hatékony témakerülő. Vajon a testbeszédem árult el? Úgy tűnik, mintha szándékosan szeretné kihúzni belőlem a múltam, de persze felfoghatom egyszerű kíváncsiskodásnak is. Egy biztos, ezért én nem fogok megharagudni rá. Főleg azért nem, mert minél jobban látja, hogy zavar a téma, annál inkább vissza tud vele élni. Különben sem titkolhatom mindenáron.
- A Herzbergből. Gondolom hallottál már róla. Közel két tanévet voltam ott... - árulom el, remélhetőleg elaltatva benne további kíváncsiságát.
Már nem is számolom a köröket. Igyekszem helyesen venni a levegőt, hogy ne szúrjon az oldalam. Amennyire tudok, a beszéd közben is figyelek a mozgásomra, így a teljesítményem is növelni tudom.
- Eridonos.
Nem a két legösszeillőbb házból vagyunk, az egyszer biztos. De a jelek szerint megvagyunk, ami csak jobban motivál arra, hogy a többi ház diákjait is megismerjem. A Rellon az a ház, amiről a legtöbb rosszat hallottam eddig. Eleve furcsa lehet az alagsorban lakni. Örülök, hogy nekünk egy olyan torony jutott, ahonnét szuper kilátás nyílik a környékre. Még a falut is látni, ahová egyszer nagyon szívesen ellátogatnék már. A múltkor csak éppen hogy fel tudtam térképezni a teret és a boltokkal teli utcát. A hangulata egy kicsit emlékeztet a helyre, ahonnan jövök.
- Én pedig Andrej, örülök a találkozásnak! Amúgy te hányadikos is vagy? Kicsit félek a közelgő vizsgáktól, és nem tudom melyik tantárgyak a legnehezebbek. Te miket hallottál?
Tök jó ötlet körbekérdezni a diákokat, hogy végül ne a vizsgalap fölött érjen meglepetés. Remélem van valamennyi tapasztalata, vagy ha nem is személyesen, de legalább az ismerősein keresztül hallott ezt-azt minden évfolyamról, ami a hasznomra válhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=696231#post696231][b]Andrej Scotti - 2017.08.14. 19:35[/b][/url]

- Így alakult. Egyszerűbb, ha itt fejezem be a sulit - legalábbis a szüleimnek biztosan. Ha egy kicsit idősebb lennék, akkor vállalhatnék valami munkát. A tengerparton nagyon sok fiatalt keresnek különféle pozíciókra. Kérdés, hogy abból össze tudnék-e spórolni annyit, hogy fedezzem a tandíjat. Mert hát az árfolyam ugye, hisz a pénzváltás nem is olyan egyszerű mutatvány a két világ között, aztán minek variáljak, ha úgy néz ki, hogy ezt a szintet már fogjuk tudni tartani. Mindenesetre szívesen keresnék pénzt, már csak a saját szükségleteim fedezésére is.
- Akkor te se számítasz itt valami réginek - mosolyodom el a megnyugtató válasz hallatán. - Remélem igazad van.
Egyelőre csak a korábbi eredményeimben bízhatok, már amennyire ismerem magam. És ez alapján ugye nem az a kérdés, hogy meglesz-e minden tárgyam, hanem hogy milyen eredménnyel. Nem mintha stréber lennék, vagy ilyesmi, de azért szeretném, ha a számomra fontos tantárgyakból nem égnék be, meg a tanároknál is fontos a jó benyomás, hogy aztán ne skatulyázzanak be zöldfülűnek, aki még a hobbijához se ért.
A szemem sarkából látom, ahogy a lány egy pillanatra kibillen az egyensúlyából. Hirtelen megtorpanva reflexszerűen a karjaiért nyúlok, hogy esés esetén el tudjam kapni, erre azonban szerencsére nincs szükség. Sokáig gondolkodom, hogy vajon mi okozhatta a fájdalmát, aztán én is észreveszem azt a rejtélyes kavicsot, amit vagy poénból raktak ide, vagy véletlenül hurcolták be a terembe. Nem ide való, az biztos, úgyhogy félrerúgom a pályáról.
- Jól vagy? Nem ment ki a bokád? Mármint lehet, hogy nem tanácsos terhelni, még ha nem is fáj annyira. Nincs kedved mondjuk máshoz? - ajánlom fel barátságosan. Miattam nem kell folytatnia a köröket, maximum még kettő után amúgy is végezni készültem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=696588#post696588][b]Andrej Scotti - 2017.08.17. 00:19[/b][/url]

- Mikor nincs igazad? - kérdezek vissza nevetve, ha már ennyire határozott egyéniséggel van dolgom. Oké-oké, én aztán tényleg hiszek neki. Az a biztos, ha tanulok, mert akkor nem ér meglepetés a feladatlapon, de azért majd igyekszem nem éjszakákba nyúlóan görnyedni a jegyzeteim fölött, hogy Várakozáson Felüli helyett Kiváló érdemjegyet szerezzek. Annyit nem érnek ezek, amíg nem jutok el a nagybetűs vizsgákig. Kivételes tárgyak persze akadnak, de azokra meg nem kell annyit tanulni.
- Nem akarsz felmenni a gyengélkedőre? - húzom el a szám, miközben a lány bokáját nézem. Sokszor van, hogy mozgatással csak rosszabbat teszünk, talán pont a ficamnál, de nem vagyok gyógyító. - Viccelsz? Nem hagylak faképnél, lassan úgyis befejeztem volna. Most fontosabb az, hogy helyrehozzuk a sérülést. Tudsz valami varázslatot esetleg? Nem jut eszembe semmi, ami erre lenne jó... - pedzegetem nemlétező szakállamat.
Ha a csontja tört volna el, vagy ha nyílt sebet kapott volna, akkor más lenne a helyzet. De így melyik amatőr pálcaforgató tudja, hogy mégis mit alkalmazzon? Ha fel kell őt kísérni, akkor jó is, hogy nincs egyedül, én szívesen elmegyek vele. Inkább kérdezzen utána a javasasszonynál, minthogy az állapota csak rosszabbra forduljon. Viszont ha fájdogál a lába, jobb lenne mindenfajta mozgást felfüggeszteni.
- Nézd a jó oldalát, legalább nem a kezeddel történt valami. Vizsgázni még vizsgázhatsz így - próbálom felvidítani, ha esetleg elkeseredne a baleset miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=696990#post696990][b]Andrej Scotti - 2017.08.20. 14:53[/b][/url]

Szinte alig ismerem a lányt, mégis kellemetlen érzés fog el, hogy látnom kell a fájdalmát. Valószínűleg nem a gyógyítói hivatás a nekem való. Hiába futtatom végig az agyamban az összes eddig tanult varázsigét - sőt még azokat is, amelyekről csak a könyvekből hallottam -, egyszerűen nem jut eszembe semmi használható, és ez feltehetőleg nem csak a stresszhelyzet miatt van.
Ha bűbáj nem is, bájital akadna a tarsolyomban, ami csillapíthatná a fájdalmát, illetve talán segítené őt a hamarabbi felépülésben. Ezt azonban érthető okokból nem tudom neki most prezentálni, nem hordok magammal elsősegélypakkot. A legegyszerűbb megoldásnak a gyengélkedő tűnik.
- Jobb lenne, ha felmennék szólni valakinek - állapítom meg. - Vagy segítek feljutni, még belém is kapaszkodhatsz közben! - győzködöm arról, hogy inkább tartsak vele, mintsem magára hagyjam.
Kissé elhúzom a szám, amikor közli, hogy nyugodtan távozhatok. Nem vagyok az a fajta ember, aki ilyenkor tiszta lelkiismerettel csak úgy kifarolna a teremből. Szeretném tudni, hogy minden rendben lesz-e vele, hiszen ha útközben esik baja azért, mert magára hagytam, akkor sokáig gyötörne a bűntudat. Ezért némi csalódottsággal az arcomon megmakacsolom magam és úgy döntök, hogy mindenképpen mellette maradok.
- Induljunk - tanácsolom, miközben végzek némi nyújtómozdulatot, hisz mégiscsak lefutottam pár kört, nem jó hirtelen megszakítani a testmozgást. Próbálom betájolni magam, hogy a teremhez képest hol található a gyengélkedő. Remélem nem tévedünk majd el útközben. Céltudatosan indulok el a kijárat felé.