Zoli
Rucika

Mióta Amy itt van, nem sokszor mozgott úgy igazán. Miután nem tudott eljutni a Color Run Fesztiválra, amit betudott volna egy edzésnek, úgy gondolta lemegy az iskola edzőtermébe és kicsit átmozgatja magát. Természetesen a legnagyobb melegben ment le, hiszen mikor máskor ment is volna, mint amikor amúgy semmi ereje ilyen dolgokat csinálni az embernek. Na nem baj, neki most jött meg a kedve, ezért felvette az edzőcuccát, és elindult a konditerembe. Otthon Angliában sokat járt edzeni egyedül és a barátaival is. Egy szombat délelőtti programnak például simán elmentek csoportosan futni, úszni vagy csak a konditerembe. A Bagolykőben még nem találta meg edzőtársát, vagy edzőtársait, de lehet, hogy épp most fogja megtalálni a keresett személyt. Vagy legalább találkozik valakivel akivel szeret sportolni. Amint leért a terembe, látta, hogy nem sokan vannak lent, de mennyire hatalmas tér van a sportnak kialakítva. Egy csomó gép, a legújabbak és olyanokat, mintha még használva sem lettek volna. Amy lefoglalt magának egy edzőszőnyeget és elkezdett bemelegíteni. Figyelnie kell, hogy mindenét rendesen bemelegítse, hiszen nem akar még egyszer bármiféle sportsérüléssel az ágyához kötve feküdni. Elég volt az, amikor pár évvel ezelőtt elszakadt egy ínszalag a térdében, és hónapokig alig tudott valamit is csinálni. Szóval azóta bármihez is fog hozzá, ami mozgással kapcsolatos elvégez egy bemelegítést. Döntöget, hajlítgat és köröz minden testrészéve, majd egy rövid kocogás aztán hozzá is kezdene az edzéshez de először még kicsit körülnéz, hogy mivel is kezdjen. Végül úgy fönt, hogy visszatér a szőnyegéhez és egyenlőre elvégez még pár felülést, fekvőtámaszt és hasonló finomságokat.

Zoli

Úgy tűnik, már most a kedvenc helyei egyikének mondhatja el Amy a konditermet. Annyira jólesett neki, hogy végre átmozgatta a testét, és nem csak az ágyában punnyad, mintha megváltották volna. A csend, az, hogy csak egy két gép zúgása, vagy pár a teremben edző ember fáradt, heves lihegése hangzott olyan jó érzés volt számára. Jelenleg nem is vágyott többre. A kondiban legalább dög meleg sem volt, nem érezte úgy, hogy azonnal összeesik, és meghal a nagy melegben, attól függetlenül, hogy már mozgott. Szóval megérte neki lejönni. Kicsit ki is tisztította már az első pár perc az agyát, és a gondolatait is kezdte összeszedni, amikor hirtelen valaki megszólalt egy közeli szobabicikliről. Mivel Amy először nem tudta, hogy a férfi hang hozzá szólt e, felnézett a törzshajlításból, szépen óvatosan, hogy ne legyen túl feltűnő. De megnyugodott, amikor látta, hogy a fiú őt nézi, és akkor valószínűleg neki is beszélt. Hirtelen bele is zavarodott a kérdésbe, és az utána hirtelen jövő bemutatkozásba és egy pár másodpercbe beletelt még fel tudta fogni, hogy most mi is történt.
-Öööö Szia, Amy vagyok. -Egy kérdés letudva, gondolta magában és a következőre nem tudta mit feleljen.
-Hááát igazából azt is mondhatjuk. Illetve jobban igaz az, hogy mielőtt ide kerültem rendszeresen sportoltam. Azóta most először jutottam le ide, nem is rég fedeztem fel a helyet. Te? Sokat jársz ide?
Amikor a fiú abbahagyta a tekerést, és a szobabicikli kiadta csodálatosan jellegzetes megállási hangját Amy elmosolyodott, majd mikor látta, hogy a fiú zavarodottan pillantott oda-vissza elnevette magát. Igazán jót nevetett  szegény srácon.
-Ne haragudj.- próbálta mondani, miközben még nevetett.- Ezen most jót nevettem. Látnod kellett volna magadat, ahogyan rám majd a biciklire néztél. -Nevetett tovább.
Szegény, most mit gondolhat Amyről. Reméli, hogy elviseli, ha nem csak egyedül nevet magán. Ezért imádja a szobabicikliket. Neki is mindig sikerült a lehető leghangosabbat kifognia, akárhol is edzett. Nem számított, hogy hányan vannak, vagy hol, mindig az övé volt a leghangosabb, a legkattogósabb. Mennyit nevettek ezen otthon. Nem szereti ezt. Mindenről az otthona jut eszébe. Az edzésről, az evésről, tényleg, még egy paradicsomról is csak az jut eszébe, hogy milyen jó volt otthon paradicsomot enni. Ennek most már ideje véget vetni, és itt kell barátkoznia, emlékeket szereznie, hogy ne csak mindig arra gondoljon, hogy mi van otthon éppen.
Célirányosan a fiú mellett lévő taposógéphez indult, mert most már kellően bemelegített, és fel is húzta magát ezen. Közben kérdéssel fordult az újonnan megismert Zoli nevű úriemberhez.
-Magyarországról származol? Meg amúgy régóta tanulsz már itt?
A kérdés végére pont odaért a géphez, fellépett és már mehetett is a taposás.