Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=690628#post690628][b]Széplaki Alíz - 2017.07.15. 15:37[/b][/url]

Már megint egy fura rémálom szerűségem volt egy olyan emberrel, akit még életemben nem láttam. Ráadásul az illető még kiskorú volt... azt álmodtam meg, hogy az edzőterembe keveredett és a súlyzókat piszkálva az egyik ráesett a fejére... a többire nem emlékeztem, mert egyből felriadtam. Nagyon kellemetlenül érintett ez a rémálom, amely aztán rá is nyomta a bélyegét az egész napomra. A reggeli kávé sem esett jól, órákon sem igazán tudtam figyelni, azon gondolkodtam, hogy ki lehet az illető és miképp lehetne megakadályozni ezt, bár lehet, hogy már túl késő. Igaz, erre kevés esélyt láttam, mert ha valami tragédia történt volna, akkor annak gyorsan híre ment volna a suliban. Miután vége lett az óráknak, letusoltam, aztán felvettem az edzőfelszerelésemet és elindultam az edzőterem felé. Reménykedtem benne, hogy meg tudom akadályozni ezt a tragikus eseményt, bár konkrétan nem tudtam, hogy mikor fog megtörténni, de a remény hal meg utoljára alapon elhatároztam, hogy a helyszín felé veszem az irányt, hátha még nem késő. Amint beléptem megfagyott az ereimben a vér, a szívem egyre hevesebben kezdett kalapálni, mert megláttam a lányt, aki az álmomban szerepelt. Szerencsére ép és egészséges volt, jelenleg nem a súlyzókkal volt elfoglalva. Hirtelen nem tudtam, hogy mitévő legyek, legszívesebben odakiabáltam volna neki, hogy ne menjen a súlyzók közelébe, bár bizonyára bolondnak nézett volna. Vettem egy nagy levegőt, összeszedtem magam és odamentem hozzá.
- Szia! Hát te meg mi jót csinálsz itt? - kérdeztem tőle mosolyogva. Tudtam, hogy nem lett volna szabad itt lennie, de nem akartam se ráijeszteni, se piszkálni emiatt, legalábbis egyelőre nem láttam ennek értelmét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=691463#post691463][b]Széplaki Alíz - 2017.07.18. 20:34[/b][/url]

- Hm... milyen igazad van. De azért vigyázz a játékokkal, ugyanis itt nem minden olyan, mint amilyennek hiszed - vágtam rá gyorsan. Úgy éreztem, hogy kissé oktató jellegű hangsúllyal sikerült válaszolnom neki, de valóban féltettem. Nagyon rossz volt átélni az álmomban, hogy valami baja történik, és most itt állt előttem, teljes valójában. Ráadásul megelőztem a bajt, hiszen pont ezen a helyen történt a szerencsétlenség és még a lány öltözete is stimmelt.
~ Te jó ég! Vajon van jogom beleavatkozni a még meg nem történt dolgokba? Mi fog történni, ha belenyúlok a történtek menetébe? Nem is tudom... de hát mégse hagyhatom, hogy szegény lánnyal megtörténjen ez a szörnyű baleset! Utálnám magam érte, ha hagynám, hogy ráessen a fejére a súlyzó. ~
- Tudod mit? Kerüld el a súlyzókat nagy ívben, az nem kislányoknak való és igencsak veszélyesek - mondtam neki, bár magamon is tapasztaltam már, hogy minél jobban tiltottak valamitől, annál inkább hajlamos voltam az ellenkezőjét tenni. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha itt maradok felügyelni a lányra, amíg itt tartózkodik ebben a számára egyáltalán nem veszélytelen helyiségben.
- Vagy ha nagyon játszani akarsz velük, akkor játsszunk közösen - vágtam rá gyorsan, mielőtt ellenállásba torkollna részéről az egész. Ezt úgy érettem, hogy inkább fogom a súlyokat, ha már piszkálni akarja őket, így nem eshetnek rá a fejére. Nagyon reméltem, hogy mindketten épen és egészségesen hagyjuk el majd a termet...
- Széplaki Alíz vagyok, Navinés. Prefektus. Te ki vagy? - kérdeztem tőle vissza kedvesen, megnyomva a prefektus szócskát, mosolyogva. Próbáltam leplezni az izgatottságomat, több-kevesebb sikerrel, úgyhogy bedobtam a vadalma vigyorgásomat, ami némiképp tompítja az aggódó arckifejezésemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=693680#post693680][b]Széplaki Alíz - 2017.08.02. 20:55[/b][/url]

- Igen, tudom, hogy nagylány van már, de tudod másokat is figyelmeztetek kortól függetlenül, ha valami olyat látok, ami veszélyes lehet rájuk nézve - próbáltam menteni a menthetőt a szövegemmel, mert láttam, hogy a lányka épp a dackorszakát éli. Persze ilyen idősen én is nagylánynak éreztem már magam, úgyhogy átéreztem, hogy milyen ez a korszak, azt pedig sose fogom elfelejteni, hogy honnan jöttem.
- Persze, közösen is súlyzózhatunk, ha kedved szottyan hozzá. Időnként szeretek súlyokat emelni, de vannak itt labdák is, azokkal még játszani is lehet - válaszoltam a lánynak, hátha inkább a lasztikra irányul a figyelme a nehéz vasak helyett.
- Örvendek Lili. Klassz házban vagy - mondtam neki kedvesen. Láttam rajta, hogy még kicsi ahhoz, hogy elsős legyen, de inkább tartottam a számat és belementem a játékba. Így még nagylányosabban érezhette magát, engem pedig nem zavart, hogy itt tartózkodott, hiszen senkit sem zavart és semmi rosszat nem követett el. Csak azt nem szerettem volna, ha beteljesedik a jóslatom és megtörténik vele az a szörnyű dolog. De persze azért voltam most itt, hogy ezt megakadályozzam.
- Negyedikes vagyok. Na, és te mi jót fogsz csinálni később, tudod már? - kérdeztem tőle, hiszen ez valóban egy felnőttes téma volt. Kíváncsi voltam, hogy van-e már elképzelése a jövőjét illetően, mert ismeretem olyanokat, akik már egészen kis koruktól fogva tudták, hogy mivel szeretnének foglalatoskodni felnőtt korukban, de persze voltak, akiknek még nem volt róla fogalmuk, úgyhogy mindkét választ természetesnek vettem, csupán érdekelt, hogy melyik csoportba tartozik a lányka. Szándékosan nem azt kérdeztem tőle, hogy hogyan került az iskolába, mert nem szerettem volna zavarba hozni, bár nem biztos, hogy így reagált volna a kérdésemre, de nem tudhattam ezt előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=695678#post695678][b]Széplaki Alíz - 2017.08.10. 17:58[/b][/url]

- Igen, láttam már olyan balesetet is... hidd el, nem szép látvány és kegyetlenül fájdalmas, akár kórházban is végezheti az illető durva sérülésekkel, ha totál balul sül el a dolog - válaszoltam komoly arccal. Újra eszembe jutott az a szörnyű álom, amelyben éreztem a lány fájdalmát, így minden erőmmel azon voltam, hogy elmenjen a kedve a vasak babrálásától.
- Vannak ám, de azok nem itt találhatók, hanem jól elzárt helyen. Ha eljön az idő, akkor szívesen tanítgatlak majd játszani, de ehhez még egy kis türelmet kérek. Viszont van egy könyvem, ami mindenféle fortélyt, cselt tartalmaz, remekül szemléleti a játékot, nagyon jól leír mindent és tele van színes képekkel. Szívesen kölcsönadom, ha gondolod - válaszoltam neki mosolyogva. Ha él a lehetőséggel, akkor legalább lefoglalja magát vele és már felkészültebben kóstolhat bele később ebbe a kihívásokkal teli sportágba.
- Igen, valóban nagyon menők. Nincs kifejezett kedvencem, de bírom őket... neked van esetleg? - kérdeztem vissza, mivel láttam, hogy nagyon odavan ő is a sárkányokért.
- Ó, az szuper, akkor máris van elképzelésed, ez pedig remek dolog. Na és honnan jöttél? - érdeklődtem tőle. Ahogy elnéztem a lányt, megállapítottam, hogy rendkívül talpraesett és érdeklődő, én is örültem volna, ha kisebb koromban legalább fele annyira magabiztos lettem volna, mint ő. Szerencsére sokat fejlődtem azóta, a tapasztalataimnak és a képességemnek köszönhetően pedig egész jól kikupálódtam. Egész jól megszoktam ezt a világot, talán túlságosan is, úgyhogy eszem ágában sem volt véglegesen hazatérni a közeljövőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=695874#post695874][b]Széplaki Alíz - 2017.08.11. 22:44[/b][/url]

- Nos, inkább nem túl boldog befejezés - mondtam egy nagyot sóhajtva, majd belegondoltam, hogy mégiscsak egy kislánnyal beszélgetek, ő még nem érti meg teljesen egyes tettek következményét. Örültem volna, ha egyszerűen eltüntethettem volna a teremből, mert akkor nem kellett volna ennyit aggódnom miatta, de mégiscsak meg kellett oldanom valahogy a helyzetet, amiről tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de be fog következni... ez pedig rendkívül rossz ómen volt. Úgy láttam, hogy nem lesz egyszerű eset a lány, ugyanis eléggé renitensnek tűnt, mégis reméltem, hogy meg tudom majd akadályozni azt a szerencsétlenséget, ami az álmomban mutatkozott meg vele kapcsolatban.
- Rendben, akkor szívesen odaadom azt a könyvet - válaszoltam neki kedvesen.
- Jaj, az nagyon tetszetős! - folytattam a válaszadást a sárkányokkal kapcsolatosan. Nekem valóban nem volt kedvencem, de bírtam őket.
Közben észrevételeztem, hogy a lányka bizony a súlyzós polc felé oldalazik lassacskán, ami egyáltalán nem volt az ínyemre, így hát óvatosan követettem őt.
- Az nagyon klassz! - feleltem az utazgatásos témára, de nem igazán tudtam erre koncentrálni, mert láttam, ahogyan egyre közelebb ér a vasrudas polchoz, és bizon pont itt történt a baj az álmomban is.
- Neeeeee!!!! - kiáltottam feléje, majd hirtelen odaugrottam mellé, és elrántottam oldalra a polc mellől, amelyhez sikerült mozgás közben hozzáérnem... a polcon lévő súlyzótárcsák rögtön a földre zuhantak, amint megingott a polc, és csupán egy hajszálon múlt, hogy nem minket vertek agyon. Pont mellettünk landoltak, ami igencsak fájdalmas lett volna, ha alatta állunk. Bele se mertem gondolni, hogy mi lett volna, ha a lány megtapogatja a súlyzókkal teli polcot, és az ráesik...
- A fenébe! Ez meleg helyzet volt! Mondd, jól vagy? - kérdeztem aggódva a lánykától, miközben szorosan átkaroltam, így próbáltam védeni a kellemetlen eséstől. Igaz lehetett volna rosszabb is a helyzet, ha mondjuk pont ránk esnek a súlyzók, mint ahogyan azt megálmodtam a lánnyal kapcsolatban. Nagyon megijedtem ettől az egésztől, de egy részem megnyugodott, hogy nem teljesedett be az álmom, kettős érzések fogtak el hirtelen...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=719855#post719855][b]Széplaki Alíz - 2018.04.08. 00:19[/b][/url]

Mivel igencsak szerettem sportolni, örültem, hogy a találkozót ezen a helyszínen beszéltük meg. Felvettem a fehér-rózsaszín edzőcuccomat, egy topot és egy hosszú nadrágot, a hajamat pedig lófarokba fogtam. A lehető legkényelmesebb cipőmet vettem fel edzésre plusz hoztam magammal egy kis üveg szénsavmentes ásványvizet is. Amikor bementem az edzőterembe, megláttam Choi-t. Eléggé kihalt volt a helyiség, így nem volt nehéz nem észrevennem. Épp az evezőgépet használta, intettem felé mosolyogva, majd a futópadra vetettem magam és mellém raktam az ásványvizes palackot.
- Szia! Köszi, hogy elvállaltad a tetkó megrajzolását - néztem rá hálás tekintettel, amikor is elkezdtem futni. Nem állítottam túl gyorsra az iramot, nehogy kiköpjem a tüdőmet beszélgetés közben, de túl lassúra se, mert nem akartam sétafikálni.
- Amit szeretnék, az nem bonyolult. Egy nonfiguratív sárkányt szeretnék a jobb vádlimra, ahogyan épp körülkulcsolja a lábamat - magyaráztam a srácnak.
Úgy voltam vele, hogy ezzel a saját magam és a tetováló dolgát is megkönnyítem, ha már kész rajzzal megyek tetováltatni. Amúgy is meg fogom említeni neki, hogy ez egy egyedi kreálmány, bár szerintem ez mellékes volt részéről, mert neki az a dolga, hogy rám varrja, amit szeretnék. Legalább nem egy sablonos ábráról volt szó, hanem egy előre megbeszélt rajzról, szóval változatos munkát biztosítok majd a számára.
- Ne legyen túl bonyolult a megrajzolása, a lényeg legyen rajta, nem kell túlságosan részlegesen ábrázolni. Bízom benne, hogy meg tudod csinálni - sandítottam rá egy széles mosoly kíséretében, miközben immár gyorsabb tempóra kapcsoltam.
- Hogy vagy mostanság? - kérdeztem tőle, közben éreztem magamon, hogy talán mégiscsak visszább kéne vennem az iramból, mert egyre nehezebben tudtam lélegezni és alig éreztem a lábaimat.