Kamilla



Örülök, hogy végre visszatértünk a nyaralásból, mert tényleg jó volt meg minden, csak így a vége fele már kicsit unalmas. De legalább szépen lebarnultam, bár úszni még mindig nem tanultam meg, de mindegy is, van arra még időm, nem is kevés. Majd ha legyőzöm a félelmem, akkor menni fog, addig is egy kis testmozgás gyanánt ott van nekem a kviddics, meg még más szárazföldi sport, mert azért abból is van nem is kevés.
Es most is szeretnék egy kicsit mozogni, ezért vagyok itt, az Erőnlét termében, ahol úgy még sosem voltam, de hallottam, hogy jó hely ez a testmozgásra. Viszonylag könnyen megtaláltam, még szerencse, hogy nem a kastély túloldalán van, mert akkor bajban lennék, talán még most is a folyosókat rónám a terem kutatása közben. Pedig már szép lassan kezd beleégni a fejembe a kastély térképe, öt év alatt már kívülről tudni fogom, hogy mi merre van. Talán... Ebben mondjuk nem vagyok teljesen biztos, de azért reménykedni szabad.
Teszek egy-két kört a futópályán bemelegítésképp, majd ezután nyújtok, mert azt már megtanultam az évek alatt, hogy jobb megelőzni a bajt, és nem hiányzik nekem, hogy valami hülyeség miatt lesérüljek, és ne tudjak kviddicsezni. Meg ugy en bloc semmit se csinálni. Az teljességgel kibírhatatlan lenne számomra, de legalább több idő jutna a tanulásra, és olvasásra. A kötelező bemelegítés után elveszek egy kosárlabdát, és az egyik palánkhoz sietek. Már nagyon rég kosaraztam utoljára, szóval eleinte elég béna vagyok, és tízből egy sem megy be, de majd csak visszarázódom. Próba cseresznye... Mármint szerencse, egyszer majd csak sikerül betalálnom, és még az aprócska méretem sem fog ebben megakadályozni
Egyébiránt egy fekete AC/DC-s hatalmas póló van rajtam, amibe háromszor is beleférnék. Még aputól csórtam el mikor otthon voltam, azóta nem adtam neki vissza. Alatta pedig egy igen rövid fekete gatya van, és egy magas szárú tornacipő

Kamilla


Talán kevesen gondolnak bele, de Sauronnak nem volt térlátása, az egy szeme miatt. Emiatt biztos elég gyatra lenne a labdajátékokban, mert ahhoz ugyebár kell némi térlátás is, különben a játékos nem találna bele a karikába, vagy nem tudna gólt rúgni. Persze véletlenek akkor is akadnának. Bár nem hiszem, hogy a naaaaagy Sauron lealacsonyodna addig, hogy valami buta, mugli sportokat játsszon, bár ki tudja. Nem ismerem őt annyira, és meg sem szeretném ismerni, annyira azért nem kedveltem a filmben. De azért nem is utáltam, szép volt az az egyetlen szeme.
Na de én nem vagyok egyszemű, és a térlátásom is tökéletes, szóval nem értem, mit bénázok itt ennyit már. Ez egy tök egyszerű feladat, csak el kell dobni a labdát egyenesen fel a kosárba, vagy a palánknak a fekete négyzetébe, és onnan be is megy. De nem, én erre nem vagyok képes, pedig nincs is olyan magasan a kosár. Na jó, de. Mondjuk igaz, hogy a célzókám sosem volt valami jó. Már kezdek elgondolkozni azon, hogy inkább abbahagyom, és futok helyette. Csak még egyet hadd dobjak, hátha sikerül. Meg még egyet, és még egyet. És még mindig itt vagyok, hála a makacsságomnak, ami nem hagyja, hogy feladjam.
Na még egyet, de most már tényleg ez lesz az utolsó próbálkozás... Megállok néhány lépésre a palánktól, a kosárra koncentrálok, olyannyira, hogy még a nyelvem is kinyújtom, ééééés.... Dobás. És bement! Végre bement! Igaz, hogy egy hajszál híján, de bent van, és ez a lényeg, nem? Fel sikítok örömömben, és ugrálok is, meg körbe-körbe forgok, mint valami hülye. De nem vagyok hülye, sak nagyon boldog. S mikor megfordulok, veszem észre a lányt, aki közben bejött, és biztos látta az én magánszámom is.
- Sziaaaa! - köszönök neki szinte már nevetve, majd a labdáért szaladok, és azzal a kezemben közelítem meg a lányt. - Nem szeretnél esetleg, teljesen véletlenül csatlakozni? Egyedül picit unalmas. Naaa, légysziiii! - Kérlelem azokkal a nagy bociszemeimmel. Végülis ha idejött, akkor valószínűleg sportolni akar, és a kosár jó sport. Jobb, mint a futás.

Kezdőmondatért hálás köszönetem Wolgast Úrfinak <3

Kamilla



Örülök, hogy van társaságom, vagyis... Remélem, hogy itt marad, és nem megy el, és játszhatunk. Az sem zavar, hogy teljesen ismeretlen számomra még ez a lány. És a hangsúly a "még"-en van, mert biztos vagyok benne, hogy még a mai nap folyamán össze fogunk barátkozni. Vagy össze fogunk veszni, és nem leszünk barátok. Ez el fog majd dőlni a nap végére, de én nagyon reménykedem. Általában elég könnyen megy nekem a barátkozás, egyáltalán nem félek az idegenektől, és könnyen párbeszédbe elegyedek bárkivel, aki hagyja. De tudom, hogy ennek nem így kéne lennie, mert vannak rossz emberek is, de amíg ki nem derül az illetőről, hogy Ő valójában egy bunkó, beképzeld ember, addig nyugodtan elbeszélgetek bárkivel. Na persze ez inkább a velem egykorúakra vonatkozik, a felnőttektől azért kicsit tartok, mert ki tudja miféle perverz alak áll velem szemben.
- Nyugi mááár... Nem vagyok se emberrabló, se emberevő, csak játszani szeretnék... - nevetek fel, mikor meglátom a megdöbbent arckifejezését, mikor megkérdezem, nem játszana velem egy kicsit. Előtte pedig eléggé ijedtnek tűnt, mintha mumust látott volna. Pedig én nem vagyok az. Biztos félős lányka. Pedig nincs mitől félnie, csak én vagyok itt, meg a kosárlabda. Max valami sérüléstől kéne tartania, de abból meg hamar felgyógyul.
Szerencsére a döbbent arckifejezés sem tart sokáig, és egy mosolyt is meglátok az arcán, aminek kifejezetten örülök. Végülis, a mosoly egy ragadós dolog, és nagyon fertőző, könnyű elkapni.
- Remek. Kezdhetsz te. - dobom felé a labdát, ami szerencsére nem nagy táv, hisz elég közel vagyok hozzá, szóval csak egy apró löketet kap a laszti. És nagyon remélem, hogy ettől nem ijed meg, és el tudja kapni, én pedig mehetek a kosárpalánk elé.
- Ja, egyébként Benedikta vagyok. De hívhatsz Diktának, Dettinek, vagy ahogy akarsz. Neked mi a neved? - Igen, engem még az sem zavar, hogyha úgy szólít, hogy "Te ott". Egészen addig, míg azt a megfelelő hangnemben teszi.