36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint
Erőnlét terme - Gyakorló Mesélő hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Gyakorló Mesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 24
Írta: 2014. december 3. 18:35 | Link

Kisasszonyok.

Már a folyosóról hallani a döngő lépteit, ahogy edzőcipőben trappol a terem felé. A híre mindig is előtte járt, bár nem csak ilyetén formában, az az igazság, végtére is, ha az ember fia nagyszájú, kötekedős alak, akkor azt szokták tudni az emberek. Ödön kiskora óta az a fajta mamlasz, aki szekrény nagyságú és IQ-ja pontosan megegyezik egy okosabb farkaskutyáéval, tehát van úgy huszonöt. Ez természetesen nem probléma, ha az ember minden vágya, hogy úgy kilencven kilónyi keménykötésű izom legyen. Erre rá is dolgozik, az biztos. Ha valami határozottan jó állítható róla, hát az az, hogy az elképzelései mellett makacsul kitart, bár itt azt most inkább ne taglaljuk, hogy ezek az elképzelések mennyiben szoktak reálisak is lenni. A testépítés vágya történetesen kevés megvalósítható álmainak egyike, és már első pillantásra is látni, hogy szépen halad vele. Az Erőnlét terme gyakorlatilag az otthona. Megérkezve az ajtót kivágja maga előtt nagy lendülettel, hogy teljesen a sarokig nyílik, és belépve meg se fordul, csak úgy berúgja, hogy szerencsétlen hangosan csapódik be és még pár pillanatig remeg is. Ödönkénk - a mamája is így hívja még mindig, mégiscsak a kis fiacskája, hiába múlt tizenhét és akkora, mint egy szekrény - hirtelen fékez le az ajtón belül, pedig már teljes lelkesedéssel trappolt volna egyenesen a súlyzókhoz. Az említett helyen két egyén is fellelhető éppen, de még ha a súlyzókkal lennének elfoglalva.
- Hö? - értelmes kommunikációra irányuló próbálkozást hallhattunk, Ödönke meglepetten pislog fekete szemeivel melléklet gyanánt, nem érti, hogy miért kell ott a helyet foglalni. Lassan vonja össze a szemöldökét,  enyhén fújtatni is kezd, csúnyán méregetve a betolakodókat. Igaz, hogy nem jelölte meg a területét, de mégis hogy képzeli bárki is, hogy csak foglalja itt a helyet? Az ő kedvenc helyét ráadásul. Ismét nekilendül, folytatja a trappolást, és egyenesen az említett helyszín előtt áll meg újra.
- Mi van itt? Ha nem csináltok semmit, mé' foglaljátok a helyet? Tűnés az útból, töpörtyűk - morgolódik jó hangosan megállapítva a szerinte nyilvánvalót, majd félretaszítja az útból a szőke srácot, a barnát kicsit nagyobb lendülettel löki meg, majd beülve megszokott helyére gyermekien boldog vigyorral arcán kézbe veszi megszokott súlyzóját is pillanatokon belül, és nem törődve senki mással már dolgozik is.
Utoljára módosította:Gyakorló Mesélő, 2014. december 3. 18:40 Szál megtekintése
Gyakorló Mesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 24
Írta: 2014. december 30. 20:54 | Link

Kisasszonyok.

Ödönke anyuci egyetlen szem kisfiaként mindig is megkapott mindent, amit csak akart, egyetlen szavába került. Kizárt, hogy a szótárában létezne a kérés fogalma, gyakorlatban végtére is senki nem hallott még tőle olyat, hogy valamit kért volna. Elvette, amit akart, mint akinek ez magától értetődő módon kijár, és ezt a gyakorlatot űzi továbbra is, mint a mellékelt ábra mutatja. Szekrényméretű, nem jelent gondot odébb taszítani senkit sem, hogy megteremtse az utat magának hőn szeretett súlyzóihoz. Gyorsan le is telepedik, nehogy véletlenül még rájöjjön valakire, hogy ott szeretne megpihenni netán. Lenéző pillantást vet a szőkébbik fiúra, aztán egy fél percig még méregeti, mire leesik neki, hogy né már, ez a Bakonyi gyerek, aki terelőként működik valamelyik csapatban. A sárgáknál, ugrik be neki, bár hogy a ház neve mi is, az már teljesen mindegy, a lényeg, hogy olyanok, mint a méhek. Megvonja a vállát szó nélkül a kérdésre végül, majd kézbe véve az egyik súlyzót neki is lát a napi adag gyakorlásnak. Kell ez, hogyne kellene, vagy nem lesz olyan szépen kidolgozott minden egyes izma, mint ahogy azt kell. Szét is terül gyorsan arcán bárgyú, boldog vigyora, mintha valami féleszű lenne, aki megtalálta kedvenc játékát és azzal most elszórakozik a végtelenségig. Teljesen bele is merül a súly emelgetésébe, miközben térdén könyököl, és igyekszik úgy ülni, hogy előnyösen mutasson, hiába nem érdekel ez rajta kívül senkit. Időnként megmozdul a szája, ahogy némán számolja az emeléseket, és olyan nagyon koncentrál működő agysejtjeit alaposan megkínozva, hogy egyáltalán nem veszi észre, mint emelkedik fel egy-két szebb példány a súlyok közül. A hatás így eredetibb, az már igaz. Először meglepetten pillant fel elejtve a kezében tartott súlyzót, amint megérzi a lábában a fájdalmat, aztán elfehéredik, artikulálatlan, már-már állati üvöltés szakad fel a torkából, és arca egyre vörösebb színben kezd pompázni. A fájdalom csak nem csillapodik, az ordítása viszont igen és hunyorogva pislog körül, ki lehetett az az elvetemült, aki ilyet merészelt vele művelni. Vékony vonallá préseli össze a száját, miközben csúnyán morogva húzza fel maga elé a lábát és sziszegve igyekszik felmérni a kárt. Ezzel bizony gyógyítóhoz kell majd mennie.
- Ki merészelte? Kitekerem a nyakát - rázza meg az öklét vadul morogva, fogát szívva és csúnyán méri végig a közelében ácsorgó két iskolatársát is, az összefüggés megállapítása azonban már meghaladja agyának kapacitását. Sziszegve tapogatja sérült lábfejét tovább, és azt igyekszik megállapítani, nem bujkál-e valahol a gépek között vagy az öltöző felé valaki, akinek ez az egész köszönhető.
- Mi olyan vicces? Kipróbálnád? - mordul rá a kiskölyökre is, aki Bakonyi mellett ácsorog még mindig vigyorogva. Nem is vicces, hogy őt itt éppen totálkárossá tette az a valaki, aki volt oly merész ezt művelni vele. Hol van ilyenkor az anyucija, hogy helyrehozzon mindent?
Utoljára módosította:Gyakorló Mesélő, 2015. január 1. 21:57 Szál megtekintése
Erőnlét terme - Gyakorló Mesélő hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint