[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=511652#post511652][b]Adelaide I. Pote - 2015.08.31. 19:25[/b][/url]
;">Legdrágább Mich hahh elhittedNem is néztem volna ki ebből a lányból, hogy ennyire nagy szája van. Bár szinte száz százalékosan biztos vagyok abban, hogy ez az állapot nem fog túl sokáig megmaradni hála a kastélynak. Egy idő után mindenki rájön, hogy az arcoskodás itt teljesen felesleges, ez a kislány is rá fog jönni, hogy nem éri meg beszólogatni a nálánál nagyobbaknak, azt hiszem ez a megfelelő alkalom erre.
-Cicám szerinted nem melegítettem be a futópadozás előtt? Mert ezek szerint te nem...ebből még bajod lehet. - mosolygok magamban miközben a lány reakcióit figyelem és szorosabbra kötöm a cipőfűzőm. Gondolom azt nézi ki belőlem, hogy lazán lefut, de azt nem tudja, hogy ahhoz képest, hogy alapjáraton milyen kétballábas vagyok, gyakran járok el futni. A pálya hosszán gondolkodom, hogy vajon mekkora lehet, közben a lány lábaira esik a pillantásom, és végülis jogos a nagyképűség az edzettségére, mert a lábai izmosabbak mint az enyéim. De nem gondolhatja, hogy ezek után hagyom őt szó nélkül nyerni.
Nem véletlenül hoztam el a pálcámat magammal, előrelátóan arra gondoltam, hogy a gépeket pálcával kell majd működtetni, de most másra is jó lesz majd.
Egyelőre úgy gondolom, hogy a beszólások után nem érdemli meg, hogy eláruljam a nevem. Ha eddig nem ismert meg a kviddicsmeccsek alapján, akkor nem fogok segíteni neki.
-Egyezzünk meg, ha legyőzöl elárulom a nevem. - kacsintok rá majd elfoglalom a helyem a startvonalom. Letérdelek majd a csipőmet az égnek emelem. Innen a következő lépés a start elhangzása lenne, ám én szép lassan, úgy, hogy kedves látogatóm ne lássa meg előveszem a pálcámat és elsuttogok egy Prohibere varázslatot. A dolog nem okoz gondot hiszen ez egy alsóbbéves varázslat ami persze nem túl szabályos de most nincs sok esély rá hogy bárki is meglásson, így talán móresre taníthatom a kicsilányt.
-
Na háromra start, Nagyszájú. - mondom mikor már ő is elfoglalta a helyét. Mozdulatlanságunk miatt remélhetőleg a varázslatból semmit nem vett észre. -
Egy...kettő..Három! - kiáltom majd kilövök és csak pár méter után fordulok vissza, hogy láthassam a kishölgy szenvedését.