Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

Múlt nyáron otthonról menekülve szinte minden napomat fent töltöttem Pesten. Igyekezetem beolvadni a muglik közé, szeret tettem néhány barátra, ami meglepő siker volt számomra. Nem barátkozom túl könnyen, de ez a három fős lánytársaság úgy fogadott be, mintha ezer éve én is hozzájuk tartoznék. Úgy tűnt, tudásommal remekül elboldogulok közöttük, egyszer sem árultam el magam, hogy talán nem egészen odavaló vagyok. Vagy lehet, hogy mégis, de ők nem említették, hogy talán furcsa lennék egy kicsit. Szóval remekül beilleszkedtem és egy csomó mindent megtudtam róluk. Megmutattak ezer olyan dolgot, amivel még sosem találkoztam, amit a tankönyvek kihagynak. Így ismerkedtem meg a jógával, az egyik lány, Barbi jógaoktatónak tanult és elrángatott egy órájára. Egyszerűen beleszerelmesedtem ebbe a mozgásformába, sokkal jobban feltöltött lelkileg egy hosszú nap után, mint mondjuk a futás és ráadásul sokat segít az állóképességem javításában. van aki szépséget és alakformálást vár tőle, van aki a spirituális része miatt űzi én viszont inkább csak élvezem. Csendes, nem kell hozzá túl nagy hely és beltéren is kiválóan lehet csinálni. Nem szeretek a szobában edzeni, mert ott zavarhatom a többieket, ezért általában lejárok a suli konditermébe. A gépek között épp elég hely van a szivacsomnak és általában nincsenek olyan sokan, hogy zavarnék valakit, ha elfoglalom a helyet. De amúgy sem vagyok szégyenlős, nem zavar ha esetleg közben megbámulnak vagy valami. Itt azért elég gyakran megesik, hogy furcsán néznek rám, mert nem láttak még ilyet, ami elég vicces, mert a muglik között szinte minden második ember legalább kipróbálta már, ha nem is csinálja rendesen.
Délután, miután vége a tanításnak átveszem az egyenruhámat, egyszerű, nagyszerű kényelmes ruhát öltök magamra. Hónom alá csapom a polifómot és levonulok az erőnlét termébe. Első ránézésre úgy tűnik, nincs itt senki, bár nem vagyok benne biztos, azért annyira nem néztem szét alaposan.  Leterítem a szivacsot, kibújok cipőmimből és zoknijaimból, majd nekiállok bemelegíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=808931#post808931][b]Rentai Boglárka - 2020.05.19. 19:56[/b][/url]

Múlt nyáron otthonról menekülve szinte minden napomat fent töltöttem Pesten. Igyekezetem beolvadni a muglik közé, szeret tettem néhány barátra, ami meglepő siker volt számomra. Nem barátkozom túl könnyen, de ez a három fős lánytársaság úgy fogadott be, mintha ezer éve én is hozzájuk tartoznék. Úgy tűnt, tudásommal remekül elboldogulok közöttük, egyszer sem árultam el magam, hogy talán nem egészen odavaló vagyok. Vagy lehet, hogy mégis, de ők nem említették, hogy talán furcsa lennék egy kicsit. Szóval remekül beilleszkedtem és egy csomó mindent megtudtam róluk. Megmutattak ezer olyan dolgot, amivel még sosem találkoztam, amit a tankönyvek kihagynak. Így ismerkedtem meg a jógával, az egyik lány, Barbi jógaoktatónak tanult és elrángatott egy órájára. Egyszerűen beleszerelmesedtem ebbe a mozgásformába, sokkal jobban feltöltött lelkileg egy hosszú nap után, mint mondjuk a futás és ráadásul sokat segít az állóképességem javításában. van aki szépséget és alakformálást vár tőle, van aki a spirituális része miatt űzi én viszont inkább csak élvezem. Csendes, nem kell hozzá túl nagy hely és beltéren is kiválóan lehet csinálni. Nem szeretek a szobában edzeni, mert ott zavarhatom a többieket, ezért általában lejárok a suli konditermébe. A gépek között épp elég hely van a szivacsomnak és általában nincsenek olyan sokan, hogy zavarnék valakit, ha elfoglalom a helyet. De amúgy sem vagyok szégyenlős, nem zavar ha esetleg közben megbámulnak vagy valami. Itt azért elég gyakran megesik, hogy furcsán néznek rám, mert nem láttak még ilyet, ami elég vicces, mert a muglik között szinte minden második ember legalább kipróbálta már, ha nem is csinálja rendesen.
Délután, miután vége a tanításnak átveszem az egyenruhámat, egyszerű, nagyszerű kényelmes ruhát öltök magamra. Hónom alá csapom a polifómot és levonulok az erőnlét termébe. Első ránézésre úgy tűnik, nincs itt senki, bár nem vagyok benne biztos, azért annyira nem néztem szét alaposan.  Leterítem a szivacsot, kibújok cipőmimből és zoknijaimból, majd nekiállok bemelegíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=812367#post812367][b]Lucas M. Deighton - 2020.06.27. 12:10[/b][/url]

Valahogy még mindig nem sikerült megtalálnom a helyem Bagolykőn, pedig azt hittem, hogy ez majd sokkal könnyebben fog menni. Odahaza Bostonban volt jó néhány haverom, meg egy-két közelebbi barátom is, velük lehetett bandázni, bringázni a parkban, elmenni moziba, vagy csak a rakparton sétálgatni, és kavicsokat hajigálni a folyóba. Itt viszont totál úgy éreztem, mintha minden körből kilógnék, mert igazán sehová nem illettem be. Még csak azt sem mondhattam, hogy lettek volna korábbi tapasztalataim más varázslósuliból. Nem voltam a legjobb és legügyesebb tanuló, eléggé el voltam maradva a többiektől, így nem illettem be a szorgalmasok csapatába. Engem nem hívtak, hogy hé, menjünk már bájitalt főzni, vagy hogy repkedjünk az égen. A kviddicsedzéseket is ámulattal, csöndben néztem végig, mert tré, de ahhoz sem volt tapasztalatom, és még ha a labdajátékokban jó is voltam, ez akkor is egész más terep volt számomra. Néha irigyen figyeltem, hogy az edzések után milyen jó hangulatban hagyják el a pályát. Szóval jah. Nem volt egyszerű dolgom, amolyan magányos farkasként tengettem a napjaimat, és kezdett egyre inkább honvágyam lenni. Hiányzott Boston. Még akkor is, ha sok mocsok dolog történt ott, ami megviselt, de minden rossz ellenére odakötött néhány szép emlék. Itt meg se bringám nem volt, se egy jó kis mozi.
Még szerencse, hogy legalább a testedzésre volt lehetőség, egy viszonylag jól felszerelt teremben. Le is mentem, hogy egy kicsit edzzem magam, meg hogy ezzel is elüssem az időt. Pedig nem voltam az a gyúrós fajta, megedzett más, de itt tényleg nem volt más lehetőség. Kezdésnek futottam pár kört a bemelegítés után, aztán a súlyzóknál kötöttem ki. Elöszőr a kis kézieket használtam, aztán elnyúltam a padon, és a kétkezessel próbálkoztam.
Nem ment könnyen, de öt-hat alkalommal azért kinyomtam, igaz bele is remegett minden porcikám, és bele is izzadtam rendesen. De hát valamivel csak meg kell erősítenem magam. Ez a gondolat nagyjából öt erőteljes percig motivált, míg végül feladtam, és fáradtan a nyelvemet lógatva próbáltam levegő után kapni, és megpihenni. Oldalra hajtva a fejem, ekkor vettem észre, hogy már nem egyedül bohóckodtam a teremben, mert feltűnt egy csajszi is, aki megválva a cipőjétől, elkezdett bemelegíteni.
- Khm, te mindig leveszed a cipőd meg a zoknid edzésnél? - bukott ki belőlem a kérdés, majd kimászva a súlyok alól, felültem a padon, megtöröltem homlokomról az izzadságot a magammal cipelt törölközővel, aztán felállva közelebb sétáltam hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=812569#post812569][b]Rentai Boglárka - 2020.06.30. 20:18[/b][/url]

Mikor beléptem és nekikezdtem a bemelegítésnek még tényleg nem láttam senkit. De aztán a fekvenyomó pad felől olyan erőteljes és idegesítő lihegés hallatszott, hogy csak a süket nem vette volna észre, hogy van itt még valaki. Engem különösen nem zavar, amíg nem szól hozzám addig én sem piszkálom. Fentről lefelé és lentről felfelé is. Mindent alaposan átmozgatok, a nyakamtól a bokámig. A jóga olyan műfaj, amiben könnyen meg lehet húzni és el lehet szakítani bizonyos izmokat és arra nincs szükségem.
Még mielőtt nekikezdhetnék az első gyakorlatnak a lihegő fiú hozzám szól. Vagyis gondolom hogy ő az és hozzám beszél, mert egyedül én vagyok itt mezítláb. Lustán arrafelé pillantok, ahol van, ha ezt kötözködésnek szánja jobb ha még azelőtt befejezi, hogy elkezdené. Sajnálom, hogy még nem látom az arcát, úgy egyszerűbb lenne megmondani.
- Csak jógázáshoz – válaszolok őszintén. Futáshoz igazán vicces lenne, tekintve, hogy általában terepen futok, odakint. Ha ott is mezítláb futnék valószínű összeszednék jó pár vágást, karcolás és fertőzést. Nem vagyok ennyire hülye. De persze ezt nem tudhatja, szóval talán nem kéne ennyire ellenséges gondolatokat táplálnom iránta.
Ügyet sem vetek rá, nem zavar, hogy közelebb jön. Ha gyönyörködni kíván a látványban hát tegye csak, amíg csak néz talán nem töröm el a kezét. Megállok, kihúzom magam, majd jöhet a be - és kilégzés. Ez segít az ellazulásban. Nagyjából másfél, vagy két percig csinálom ezt, aztán felnyújtózok és tenyeremet a talpaim elé teszem. Kinyújtózom, hogy a térdeim egyenesek legyenek. Alapvetően sem volt nagy problémám a hajlékonysággal, de mióta jógázom ezek a gyakorlatok még kevésbé okoznak problémát. Hátra nyújtom a lábaimat, jöhet egy fekvőtámasz és abból a felfelénéző kutya. Ekkor nézek csak fel a fiúra ha addig nem szült hozzám, hogy még mindig ott áll-e és engem néz-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=813488#post813488][b]Lucas M. Deighton - 2020.07.17. 10:15[/b][/url]

Figyeltem, ahogy ide-oda tekeri a nyakát, meg minden testrészét, mintha egy komolyabb gyakorlathoz melegítene, gondoltam, meg is tudakolom tőle, hogy mégis mire készül, hisz levette a cipőjét. Ebből mondjuk talajtornára tippeltem volna, régen láttam a tévében versenyeket, amikor a csajok bukfencből kézre álltak, meg spárgáztak, és szaltóztak a szőnyeg egyik végéből a másikig. Végül nem ez történt, kibökte hogy ő bizony jógázni készül. Hm, jóga, azt hiszem, hogy Maggie is nagy híve volt ennek a testedzésnek, s bár magam nem űztem, úgy tudtam, hogy ehhez nyugalom kell, meg koncentráció. Még az is lehet, hogy majd törökülésbe fog, és lemegy alfába, akkor meg jajj, hogy hozzászóljak. Amúgy is úgy tűnt, hogy zavarom a köreit, és egyáltalán nem voltam olyan forma, hogy rátukmáljam a társaságom olyanra, aki arra nem vevő.
- Király - csak ennyit reagáltam, aztán sarkon fordulva sétáltam vissza a gépekhez, a használt súlyzókat visszapakoltam a helyükre, aztán még birtokba vettem az egyik biciklit, hogy tekerjek egy kicsit. Ez persze nem volt olyan bicaj, mint az én saját otthoni biciklim, de ha máshogy nem tekerhettem, legalább így adtam az érzésnek. A gép háttal helyezkedett el a talajgyakorlatokat művelővel, így bármit is csinálhatott, nem láttam belőle semmit, szóval még csak azt se mondhatta, hogy kukkolnám, nem mintha szándékomban állt volna. Azért egy kicsit lelombozódtam, hogy a suliban ennyire nehéz ismeretségeket kötni, Bostonban ez valahogy sokkal könnyebben ment. Talán a homlokomra volt írva, hogy nem vagyok vérbeli varázsló, vagy ilyesmi. Mindenesetre a mai napra feladtam, hogy új ismeretségeket kössek, ehelyett tekertem még egy ideig, majd leszállva a gépről, nyakamba csaptam a törölközőm, kezembe vettem a vizes flaskám, s még vetettem egy utolsó pillantást a jógahercegnő felé.
- Aztán nehogy lesérülj a nagy jógázásban - jegyeztem még meg, bár a nagy koncentrálásban talán meg se hallotta. A termet magam mögött hagyva indultam el, hogy feltérképezzem a kastély egyéb részeit.