Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

Mivel odakint csak sötétben tudnék edzeni és az annyira nem fancy, még akkor sem, ha amúgy sokkal éberebb és aktívabb vagyok olyankor, ezért az iskola falain belül edzek. Nagyon jól felszerelt terem áll rendelkezésre és igazán nem tudom, eddig miért nem használtam ki ezt a lehetőséget. Na jó, valamennyire tudom, de ne beszéljünk róla.
Az egyik evezőgépen "evezek" és közben azon gondolkozom, mit fogok mondani Alíznak. Amikor pár napja megkeresett, hogy szeretné ha rajzolnék neki valamit, akkor még nem volt teljes a kép számomra. Azóta kiderült, hogy tetoválást szeretne, ami már más téma. Nem arról van szó, hogy nem szívesen tervezek ilyesmit. Oh, dehogynem! De mint művész sokat gondolkoztam, mennyire tetszene, ha valaki beállítana hozzám egy rajzzal, hogy ezt rajzoljam le neki. Nem restaurátor és nem másoló vagyok. Feltételezem a legtöbb tetováló sem az. Márpedig, ha igazam van, akkor egyik tetováló sem fog örülni, ha Alíz beállít az én rajzommal, hogy ezt varrják rá. És amúgy is. Egy ezzel foglakozó személy, talán sokkal jobban meg tudná rajzolni a lány elképzeléseit, mint én. Ettől függetlenül szívesen megpróbálom. De mindenképp szeretném, ha tudná, jobbnak tartom, ha egy erre szakosodott embert kér meg. Szimplán azért, mert nem akarom elvenni az alkotás örömét másoktól.Ez olyasmi, amire most kezdek igazán ráébredni. Most, hogy elveszítem a képességeimet és ezzel a tehetségem egy részét is. Persze tudok majd szépen festeni. De mégis csak más, egy mozgó-lélekkel bíró kép, mint egy sima mugli festmény. Legalábbis nekem többet érne...
Ahogy ebbe a kellemetlen gondolatba lovallom magam, gyorsabban kezdek evezni. Alíznak azt mondtam, ha neki is megfelel itt leszek. S ha minden igaz, pár percen belül meg is érkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=719834#post719834][b]Choi Min Jong - 2018.04.07. 22:36[/b][/url]

Mivel odakint csak sötétben tudnék edzeni és az annyira nem fancy, még akkor sem, ha amúgy sokkal éberebb és aktívabb vagyok olyankor, ezért az iskola falain belül edzek. Nagyon jól felszerelt terem áll rendelkezésre és igazán nem tudom, eddig miért nem használtam ki ezt a lehetőséget. Na jó, valamennyire tudom, de ne beszéljünk róla.
Az egyik evezőgépen "evezek" és közben azon gondolkozom, mit fogok mondani Alíznak. Amikor pár napja megkeresett, hogy szeretné ha rajzolnék neki valamit, akkor még nem volt teljes a kép számomra. Azóta kiderült, hogy tetoválást szeretne, ami már más téma. Nem arról van szó, hogy nem szívesen tervezek ilyesmit. Oh, dehogynem! De mint művész sokat gondolkoztam, mennyire tetszene, ha valaki beállítana hozzám egy rajzzal, hogy ezt rajzoljam le neki. Nem restaurátor és nem másoló vagyok. Feltételezem a legtöbb tetováló sem az. Márpedig, ha igazam van, akkor egyik tetováló sem fog örülni, ha Alíz beállít az én rajzommal, hogy ezt varrják rá. És amúgy is. Egy ezzel foglakozó személy, talán sokkal jobban meg tudná rajzolni a lány elképzeléseit, mint én. Ettől függetlenül szívesen megpróbálom. De mindenképp szeretném, ha tudná, jobbnak tartom, ha egy erre szakosodott embert kér meg. Szimplán azért, mert nem akarom elvenni az alkotás örömét másoktól.Ez olyasmi, amire most kezdek igazán ráébredni. Most, hogy elveszítem a képességeimet és ezzel a tehetségem egy részét is. Persze tudok majd szépen festeni. De mégis csak más, egy mozgó-lélekkel bíró kép, mint egy sima mugli festmény. Legalábbis nekem többet érne...
Ahogy ebbe a kellemetlen gondolatba lovallom magam, gyorsabban kezdek evezni. Alíznak azt mondtam, ha neki is megfelel itt leszek. S ha minden igaz, pár percen belül meg is érkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=719855#post719855][b]Széplaki Alíz - 2018.04.08. 00:19[/b][/url]

Mivel igencsak szerettem sportolni, örültem, hogy a találkozót ezen a helyszínen beszéltük meg. Felvettem a fehér-rózsaszín edzőcuccomat, egy topot és egy hosszú nadrágot, a hajamat pedig lófarokba fogtam. A lehető legkényelmesebb cipőmet vettem fel edzésre plusz hoztam magammal egy kis üveg szénsavmentes ásványvizet is. Amikor bementem az edzőterembe, megláttam Choi-t. Eléggé kihalt volt a helyiség, így nem volt nehéz nem észrevennem. Épp az evezőgépet használta, intettem felé mosolyogva, majd a futópadra vetettem magam és mellém raktam az ásványvizes palackot.
- Szia! Köszi, hogy elvállaltad a tetkó megrajzolását - néztem rá hálás tekintettel, amikor is elkezdtem futni. Nem állítottam túl gyorsra az iramot, nehogy kiköpjem a tüdőmet beszélgetés közben, de túl lassúra se, mert nem akartam sétafikálni.
- Amit szeretnék, az nem bonyolult. Egy nonfiguratív sárkányt szeretnék a jobb vádlimra, ahogyan épp körülkulcsolja a lábamat - magyaráztam a srácnak.
Úgy voltam vele, hogy ezzel a saját magam és a tetováló dolgát is megkönnyítem, ha már kész rajzzal megyek tetováltatni. Amúgy is meg fogom említeni neki, hogy ez egy egyedi kreálmány, bár szerintem ez mellékes volt részéről, mert neki az a dolga, hogy rám varrja, amit szeretnék. Legalább nem egy sablonos ábráról volt szó, hanem egy előre megbeszélt rajzról, szóval változatos munkát biztosítok majd a számára.
- Ne legyen túl bonyolult a megrajzolása, a lényeg legyen rajta, nem kell túlságosan részlegesen ábrázolni. Bízom benne, hogy meg tudod csinálni - sandítottam rá egy széles mosoly kíséretében, miközben immár gyorsabb tempóra kapcsoltam.
- Hogy vagy mostanság? - kérdeztem tőle, közben éreztem magamon, hogy talán mégiscsak visszább kéne vennem az iramból, mert egyre nehezebben tudtam lélegezni és alig éreztem a lábaimat.