36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2017. július 15. 14:54 | Link


felszökős délután ✘ felöltöztem


Kiva azt kérte, maradjak a fenekemen, én ezt majdnem be is tartottam. A szó szoros értelmében ő is tudhatná, hogy az bizonyosan egészségtelen, legalábbis remélem, ez a kifogás elfogadható lesz neki, miért nem vártam meg a földszinti folyosón. Inkább úgy döntöttem, a legközelebbi ajtó megnézem, mit is takar és lassan, de biztosan nyitottam be. Ahogy betettem a sportcipőim, lecövekeltek a lábaim, hű, jó nagy hely. Becsuktam az ajtót, majd elkezdtem lassan befelé vonulva nézelődni. Kényszeresen taperoltam végig dolgokat, már egészen szemeztem volna a súlyzókkal, de előbb még egy vicces, kék szőnyeget szúrtam ki. Olyan puhának tűnt, vagy hogy mondjam. Közelebb sétáltam, aztán egy hatalmas ugrással, a levegőben meg felkapva a lábaim, mint mikor a vízbe bombát ugrok vetődtem rá. Szerencsére nem koppantam, pont ez lehetett ennek a célja.
Nevetve terültem el, a sapim messze repült, a hajam meg betakarta az arcom meg a környezetem. Csak feküdtem ott csillag alakot öltve, miközben dudorászva ficeregtem. Azt hiszem kicsit nagyon uncsi volt a várakozás arra az értekezletre, vagy mire. Nem figyeltem igazán hova ment a keresztanyukám, csak azt tudtam, hogy sokáig nem jön még.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 15. 15:37 | Link

Lili
Kinézet | délután |


Már megint egy fura rémálom szerűségem volt egy olyan emberrel, akit még életemben nem láttam. Ráadásul az illető még kiskorú volt... azt álmodtam meg, hogy az edzőterembe keveredett és a súlyzókat piszkálva az egyik ráesett a fejére... a többire nem emlékeztem, mert egyből felriadtam. Nagyon kellemetlenül érintett ez a rémálom, amely aztán rá is nyomta a bélyegét az egész napomra. A reggeli kávé sem esett jól, órákon sem igazán tudtam figyelni, azon gondolkodtam, hogy ki lehet az illető és miképp lehetne megakadályozni ezt, bár lehet, hogy már túl késő. Igaz, erre kevés esélyt láttam, mert ha valami tragédia történt volna, akkor annak gyorsan híre ment volna a suliban. Miután vége lett az óráknak, letusoltam, aztán felvettem az edzőfelszerelésemet és elindultam az edzőterem felé. Reménykedtem benne, hogy meg tudom akadályozni ezt a tragikus eseményt, bár konkrétan nem tudtam, hogy mikor fog megtörténni, de a remény hal meg utoljára alapon elhatároztam, hogy a helyszín felé veszem az irányt, hátha még nem késő. Amint beléptem megfagyott az ereimben a vér, a szívem egyre hevesebben kezdett kalapálni, mert megláttam a lányt, aki az álmomban szerepelt. Szerencsére ép és egészséges volt, jelenleg nem a súlyzókkal volt elfoglalva. Hirtelen nem tudtam, hogy mitévő legyek, legszívesebben odakiabáltam volna neki, hogy ne menjen a súlyzók közelébe, bár bizonyára bolondnak nézett volna. Vettem egy nagy levegőt, összeszedtem magam és odamentem hozzá.
- Szia! Hát te meg mi jót csinálsz itt? - kérdeztem tőle mosolyogva. Tudtam, hogy nem lett volna szabad itt lennie, de nem akartam se ráijeszteni, se piszkálni emiatt, legalábbis egyelőre nem láttam ennek értelmét.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. július 15. 15:50
Hozzászólásai ebben a témában

Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2017. július 18. 19:49 | Link


felszökős délután ✘ felöltöztem


Mivel most engedélyem volt itt lézengeni, nem próbáltam meg se halk, se pedig láthatatlan lenni, sőt, azt hiszem a lehető legfeltűnőbben visítottam, amikor a zsugorszerű ugrásból a szivacsos alapon landoltam. Jól éreztem magam fekve a kékségen, így csak körbenéztem a buksimmal, de egyelőre senki nem volt még bent, enyém volt minden. Ezt élveztem, nagyon. Nevetés közben a szám elé kaptam a kezem, mintha cinkoskodni próbálnék, pedig csak egy-két remek ötlet jutott eszembe, későbbre elraktároztam.
Akkor hallottam meg az ajtót. Felültem, vagyis támaszkodtam, úgy néztem rá, elég furinak és ijedtnek tűnt. Szeretnék ilyen hatással lenni az emberekre, de most nem én voltam. Eskü. Méregettem őt, amíg meg nem szólalt.
- Szernyusz. Játszom, olyan ez, mint egy nagy játszószoba. Csak nagyobb és viccesebb minden - fejtettem ki nevetgélve. Előrébb csúsztam a szőnyegen, majd talpra ügyeskedtem magam, és átrohantam zsámolyok irányba, belevetődtem egy nagy kékbe, mert észrevettem, hogy ki van kötődve a fűzőm, úgyhogy befészkalva magam, azzal bajlódtam. Elég régen tanították már meg, így nem ment rosszul, de oda kell figyelnem, nem megy vakon mindig, mint a felnőtteknek. Egy masni, meg még egy, összeházasítjuk szép hurokkal, aztán szorosra húzzuk, hogy sose vesszenek el egymástól. Egyszer mondtam ezt végig anyának, és felhúzott orral, morogva közölte Greggel, hogy innentől ő öltöztet. Nem értettem mi baja. Nem nagyon akartam.
- Ki vagy te? Melyik házba jársz?
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 18. 20:34 | Link

Lili
Kinézet | délután |


- Hm... milyen igazad van. De azért vigyázz a játékokkal, ugyanis itt nem minden olyan, mint amilyennek hiszed - vágtam rá gyorsan. Úgy éreztem, hogy kissé oktató jellegű hangsúllyal sikerült válaszolnom neki, de valóban féltettem. Nagyon rossz volt átélni az álmomban, hogy valami baja történik, és most itt állt előttem, teljes valójában. Ráadásul megelőztem a bajt, hiszen pont ezen a helyen történt a szerencsétlenség és még a lány öltözete is stimmelt.
~ Te jó ég! Vajon van jogom beleavatkozni a még meg nem történt dolgokba? Mi fog történni, ha belenyúlok a történtek menetébe? Nem is tudom... de hát mégse hagyhatom, hogy szegény lánnyal megtörténjen ez a szörnyű baleset! Utálnám magam érte, ha hagynám, hogy ráessen a fejére a súlyzó. ~
- Tudod mit? Kerüld el a súlyzókat nagy ívben, az nem kislányoknak való és igencsak veszélyesek - mondtam neki, bár magamon is tapasztaltam már, hogy minél jobban tiltottak valamitől, annál inkább hajlamos voltam az ellenkezőjét tenni. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha itt maradok felügyelni a lányra, amíg itt tartózkodik ebben a számára egyáltalán nem veszélytelen helyiségben.
- Vagy ha nagyon játszani akarsz velük, akkor játsszunk közösen - vágtam rá gyorsan, mielőtt ellenállásba torkollna részéről az egész. Ezt úgy érettem, hogy inkább fogom a súlyokat, ha már piszkálni akarja őket, így nem eshetnek rá a fejére. Nagyon reméltem, hogy mindketten épen és egészségesen hagyjuk el majd a termet...
- Széplaki Alíz vagyok, Navinés. Prefektus. Te ki vagy? - kérdeztem tőle vissza kedvesen, megnyomva a prefektus szócskát, mosolyogva. Próbáltam leplezni az izgatottságomat, több-kevesebb sikerrel, úgyhogy bedobtam a vadalma vigyorgásomat, ami némiképp tompítja az aggódó arckifejezésemet.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. július 18. 20:34
Hozzászólásai ebben a témában

Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2017. július 29. 17:33 | Link


felszökős délután ✘ felöltöztem


Hatalmas grimaszokkal az arcomon csavargattam a hajamat, majd tördelni kezdtem az ujjaim, ahogy hallgattam, hogy a nagylány pont úgy beszél, mint az anya szokott. Vigyázzak ezzel, meg azzal, veszélyes lehet amaz is, emez meg legyen elkerülve. Nem értem mi baj lehet belőle, ha a nappaliba gyújtok tábortüzet, meg ha kicsit hagyom Felixet belesétálni. Majd meggyógyul, vagyis varázslók az anyáék eléggé, tuti tudnak erre is egy szót, amit kimondva, meg intve a saját botjukkal, megoldódna a gond. Sok a hiszti, chö.
- Nem is vagyok kislány! Igenis nagylány vagyok, és tudok magamra vigyázni. De majd meglátom - húztam el a számat újra, az orrom meg felhúztam, úgy fordultam el a bokszzsák irányába, amibe menet közbe bele is csaptam, az éppen csak megingott, nincs nagy erőm, de most mérges lettem kicsit. Én csak szórakozni akartam egy kicsit, erre ez. - Közösen? Te ilyen kviddicses vagy?
A szemeim egyből felcsillantak, mert a tiltás ellenére, amit a szüleim eszközöltek, én még mindig nagyon szeretnék a sportnak hódolni már ilyen korán is. Persze a lelkességemre eléggé rányomta hirtelen a bélyeget, hogy kiderült egy prefektussal van dolgom, meg még csak nem is rellonos, akik közt már mozgolódom.
- Lili a nevem, én a rellonosok közé tartozom - jegyeztem meg büszkén, pedig igazából csak egy lopakodó vagyok, amit mondjuk nem is szeretek reklámozni, meg azt se, hogy még lesz pár év, mire elkezdhetem a sulit. Ha fel is tűnik neki, majd kiderül, hogy hogyan is reagál erre.
- Te ilyen idős vagy itt? Mármint végzős vagy hasonló?
Utoljára módosította:Liliana Hope Krise, 2017. augusztus 10. 15:34
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 2. 20:55 | Link

Lili
Kinézet | délután |


- Igen, tudom, hogy nagylány van már, de tudod másokat is figyelmeztetek kortól függetlenül, ha valami olyat látok, ami veszélyes lehet rájuk nézve - próbáltam menteni a menthetőt a szövegemmel, mert láttam, hogy a lányka épp a dackorszakát éli. Persze ilyen idősen én is nagylánynak éreztem már magam, úgyhogy átéreztem, hogy milyen ez a korszak, azt pedig sose fogom elfelejteni, hogy honnan jöttem.
- Persze, közösen is súlyzózhatunk, ha kedved szottyan hozzá. Időnként szeretek súlyokat emelni, de vannak itt labdák is, azokkal még játszani is lehet - válaszoltam a lánynak, hátha inkább a lasztikra irányul a figyelme a nehéz vasak helyett.
- Örvendek Lili. Klassz házban vagy - mondtam neki kedvesen. Láttam rajta, hogy még kicsi ahhoz, hogy elsős legyen, de inkább tartottam a számat és belementem a játékba. Így még nagylányosabban érezhette magát, engem pedig nem zavart, hogy itt tartózkodott, hiszen senkit sem zavart és semmi rosszat nem követett el. Csak azt nem szerettem volna, ha beteljesedik a jóslatom és megtörténik vele az a szörnyű dolog. De persze azért voltam most itt, hogy ezt megakadályozzam.
- Negyedikes vagyok. Na, és te mi jót fogsz csinálni később, tudod már? - kérdeztem tőle, hiszen ez valóban egy felnőttes téma volt. Kíváncsi voltam, hogy van-e már elképzelése a jövőjét illetően, mert ismeretem olyanokat, akik már egészen kis koruktól fogva tudták, hogy mivel szeretnének foglalatoskodni felnőtt korukban, de persze voltak, akiknek még nem volt róla fogalmuk, úgyhogy mindkét választ természetesnek vettem, csupán érdekelt, hogy melyik csoportba tartozik a lányka. Szándékosan nem azt kérdeztem tőle, hogy hogyan került az iskolába, mert nem szerettem volna zavarba hozni, bár nem biztos, hogy így reagált volna a kérdésemre, de nem tudhattam ezt előre.
Hozzászólásai ebben a témában

Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2017. augusztus 10. 15:44 | Link


felszökős délután ✘ felöltöztem


Talán egy kicsit jobban feltoltam a nózim a kijelentése miatt, mint kellett volna, de mit tehettem volna? Nem viselem jól, mikor azt hiszik annyira kicsi vagyok. Nem vagyok már baba, a két saját lábikómon járok, tudok számolni, írni és olvasni is; ráadásul be tudok jutni a rellonba és sok módon tudok evésen kívül egy műanyag kiskanalat felhasználni. Túlélő vagyok.
- Olyat látsz? Miért? Láttad másra is ráesni? Úúú, de béna volt valaki! Heheheh… - A legszebb öröm a káröröm, anyu szokta mondani nekem, mikor kinevetem a tesóim egy-egy bénázását. De igaza is van, elképzeltem, ahogy valami okostojás fiúra ráborul és kalimpál alatta, hogy „segítség, segítség, segítség”. Pont olyan lányos hangon, mint az a Gergő tette, mikor megrúgtam a játszón pár hete. Megérdemelte, meghúzkodta a hajam és azt mondta nagy az orrom!
- Vannak olyan kviddicses dolgok is? Kvaff… meg ezek? - Elég reménykedően hangozhatott minden, amit mondtam, de így is volt. Anya hiába nem akarja engedni, én nagyon szeretnék belepróbálni már ebbe a világba. - Ugye? Szerintem is nagyon menők a sárkányok. Te szereted őket? Van kedvenced?
Miközben megkérdeztem ezeket már össze és vissza nézelődtem a súlyzókhoz is odaoldalaztam, de nem tapiztam még őket meg, ugyanis rákérdezett a tanulásra, én meg vártam, hogy többet akar-e, vagy maradhatok nagy és rellonos lány. Maradhattam.
- Akkor elég nagy vagy már te is. Remélem valami kviddicseset, mint az anya. Vagy sárkányosat, mint az egyik apukámnak a felesége - bólintottam nagyokat hozzá. Emma néni fura volt, anya nem is szereti nagyon, de járhatott sárkányokhoz sokat, azt én is szeretnék majd.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 10. 17:58 | Link

Lili
Kinézet | délután |


- Igen, láttam már olyan balesetet is... hidd el, nem szép látvány és kegyetlenül fájdalmas, akár kórházban is végezheti az illető durva sérülésekkel, ha totál balul sül el a dolog - válaszoltam komoly arccal. Újra eszembe jutott az a szörnyű álom, amelyben éreztem a lány fájdalmát, így minden erőmmel azon voltam, hogy elmenjen a kedve a vasak babrálásától.
- Vannak ám, de azok nem itt találhatók, hanem jól elzárt helyen. Ha eljön az idő, akkor szívesen tanítgatlak majd játszani, de ehhez még egy kis türelmet kérek. Viszont van egy könyvem, ami mindenféle fortélyt, cselt tartalmaz, remekül szemléleti a játékot, nagyon jól leír mindent és tele van színes képekkel. Szívesen kölcsönadom, ha gondolod - válaszoltam neki mosolyogva. Ha él a lehetőséggel, akkor legalább lefoglalja magát vele és már felkészültebben kóstolhat bele később ebbe a kihívásokkal teli sportágba.
- Igen, valóban nagyon menők. Nincs kifejezett kedvencem, de bírom őket... neked van esetleg? - kérdeztem vissza, mivel láttam, hogy nagyon odavan ő is a sárkányokért.
- Ó, az szuper, akkor máris van elképzelésed, ez pedig remek dolog. Na és honnan jöttél? - érdeklődtem tőle. Ahogy elnéztem a lányt, megállapítottam, hogy rendkívül talpraesett és érdeklődő, én is örültem volna, ha kisebb koromban legalább fele annyira magabiztos lettem volna, mint ő. Szerencsére sokat fejlődtem azóta, a tapasztalataimnak és a képességemnek köszönhetően pedig egész jól kikupálódtam. Egész jól megszoktam ezt a világot, talán túlságosan is, úgyhogy eszem ágában sem volt véglegesen hazatérni a közeljövőben.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 10. 17:58
Hozzászólásai ebben a témában

Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2017. augusztus 11. 22:20 | Link


felszökős délután ✘ felöltöztem


- Hát ez elég… gusztustalan - fintorodtam el, miközben a kezeimet a zsebeimbe csúsztatva araszoltam a teremben. Egyelőre nem igazán tudtam mi és merre a legérdekesebb, de már rajta voltam a felfedezésén. Illetve igyekeztem volna, de ugye mindig az idősebbek túlaggódják és inkább fölösleges beszélgetésekbe kezdenek. Kicsit morcosabb voltam a kislányozástól és a tiltásnak tűnő tanácstól már.
- Kár, másikak nem érdekelnek - jelentettem ki, de aztán a könyvre csak odafigyeltem már rá rendesen, persze próbáltam elrejteni azt a kis mosolyt, ami előjött, mikor a kviddics előkerült. A felajánlása nem annyira volt még ínyemre, nem tudtam biztos jó-e a lány, nem ismertem, de a könyves dolog megfogott. - Az a könyv kell nekem is, szoktam ám ilyeneket olvasni. Anya régi tankönyveit is mind elszedtem már, ő ilyen… olyan játékos valami, tudod.
Hirtelen nem tudtam a megfelelő szót rá, de tudom mit csinál. Néz egy csomó meccset, a legügyesebbeket pedig felfedezi, ajánlgatja és jóóól segíti eladni. Ő is kap pénzt, meg mindenki, az emberek boldogok, a csapat meg, akinek segít szépen nyer. Jó sokat. Azt én is akarok majd.
- Uuuugye? Van, a Hebri. A fekete sárkány, tudod - mondtam, miközben a hajam kezdtem lassan csavargatni a jobb mutatóujjamra fel és lassú, de határozott lépteket tettem. Megreccsent egy részen a lábam alatt a padló, aztán vigyor kúszott az ajkaimra. Hallottam a kérdését, honnan is jöttem, mintha gondolkodnék úgy fogyott el lassan a kisebb súlyzópolc és köztem a távolság.
- A faluban lakik a családom, de már jártunk egy csomó helyen, szoktunk utazgatni - jegyeztem meg, mielőtt a polchoz értem volna és a pillanat töredéke alatt szerettem volna tapizni a recsegő polcot.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 11. 22:44 | Link

Lili
Kinézet | délután |


- Nos, inkább nem túl boldog befejezés - mondtam egy nagyot sóhajtva, majd belegondoltam, hogy mégiscsak egy kislánnyal beszélgetek, ő még nem érti meg teljesen egyes tettek következményét. Örültem volna, ha egyszerűen eltüntethettem volna a teremből, mert akkor nem kellett volna ennyit aggódnom miatta, de mégiscsak meg kellett oldanom valahogy a helyzetet, amiről tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de be fog következni... ez pedig rendkívül rossz ómen volt. Úgy láttam, hogy nem lesz egyszerű eset a lány, ugyanis eléggé renitensnek tűnt, mégis reméltem, hogy meg tudom majd akadályozni azt a szerencsétlenséget, ami az álmomban mutatkozott meg vele kapcsolatban.
- Rendben, akkor szívesen odaadom azt a könyvet - válaszoltam neki kedvesen.
- Jaj, az nagyon tetszetős! - folytattam a válaszadást a sárkányokkal kapcsolatosan. Nekem valóban nem volt kedvencem, de bírtam őket.
Közben észrevételeztem, hogy a lányka bizony a súlyzós polc felé oldalazik lassacskán, ami egyáltalán nem volt az ínyemre, így hát óvatosan követettem őt.
- Az nagyon klassz! - feleltem az utazgatásos témára, de nem igazán tudtam erre koncentrálni, mert láttam, ahogyan egyre közelebb ér a vasrudas polchoz, és bizon pont itt történt a baj az álmomban is.
- Neeeeee!!!! - kiáltottam feléje, majd hirtelen odaugrottam mellé, és elrántottam oldalra a polc mellől, amelyhez sikerült mozgás közben hozzáérnem... a polcon lévő súlyzótárcsák rögtön a földre zuhantak, amint megingott a polc, és csupán egy hajszálon múlt, hogy nem minket vertek agyon. Pont mellettünk landoltak, ami igencsak fájdalmas lett volna, ha alatta állunk. Bele se mertem gondolni, hogy mi lett volna, ha a lány megtapogatja a súlyzókkal teli polcot, és az ráesik...
- A fenébe! Ez meleg helyzet volt! Mondd, jól vagy? - kérdeztem aggódva a lánykától, miközben szorosan átkaroltam, így próbáltam védeni a kellemetlen eséstől. Igaz lehetett volna rosszabb is a helyzet, ha mondjuk pont ránk esnek a súlyzók, mint ahogyan azt megálmodtam a lánnyal kapcsolatban. Nagyon megijedtem ettől az egésztől, de egy részem megnyugodott, hogy nem teljesedett be az álmom, kettős érzések fogtak el hirtelen...
Hozzászólásai ebben a témában

Liliana Hope Krise
INAKTÍV


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
Írta: 2017. augusztus 11. 23:05 | Link


felszökős délután ✘ felöltöztem


A suliban az egyik csoporttársunknak furi himlője volt pár hónapja, amitől gusztustalan ilyen hegei vagy mik voltak, egyből azok jutottak eszembe, nem csoda, hogy fintorogtam. A lány nem boldog kifejezésére végül csak megrántottam a vállam és sóhajtva próbáltam lenyelni, hogy bizony nem bántott egyébként, így nem halok bele, ha már így alakult, hogy beszélünk. Végre sikerült a fiút is kiverni a buksimból, aki olyan csúnya lett a sebektől, így könnyebben tudtam a kviddicsre is figyelni.
- Köszönöm, asszem - mondtam neki, bár mosolyogni nem mosolyogtam rá. Azt illett mondanom, hogy köszi vagy valami, de ettől még nem erőltetem azt, amit nem csinálok szívesen, most legalábbis. Megesik azért, hogy kedves vagyok, főleg, ha valaki érdekes. A lány is kezdett az lenni, de nagyon lassan ment ez. - A keresztanyukám, Kiva néni itt tanít, ha odaadod neki, majd meg fogom kapni.
Végig gondolva ez tűnt csak megoldásnak, mert, ha közlöm, hogy mondjuk leküldhetné az előkészítőbe, az elég ciki, ráadásul megint elkezdi majd, hogy kicsi vagyok. Nem szeretném. A sárkányos lelkessége viszont tetszett, így megjött az a vigyor is, nem a hamiskás, amivel a bajt leplezem, bár az se késlekedett.
Lassan elfogyott a távolság, én már nem is figyeltem mit felel a válaszomra, a felkiáltásra felé fordítottam a fejem, aztán csak a rántást éreztem, meg azt, hogy a cipőim elemelkednek kicsit a padlótól, majd újra visszatérnek rá. Hatalmas szemekkel meredtem a csattanó és elguruló darabokra, majd a szőkés lányra. Ijedtemben a szemem besötétedett, és az eddigi kék helyett sötétbarnába, majdnem feketébe kúszott, a hajam göndörré ugrott össze és a tövétől kezdett lefelé haladva borongós, sötét kékké változni. Mikor észrevettem megszeppentem. Kirántottam magam a fogásából. Bólintottam egyet, majd minden magyarázat nélkül kirohantam. Meg sem álltam valami búvóhelyig. Tudtam, hogy elszúrtam és azt is, hogy ezt nem tudom visszacsinálni most, meg még látta is ez a lány. Jahj. Nagy bajban leszek majd. Csak reméltem, ha Kivát megkeresi és elmeséli neki, ő nem mondd el mindent anyának.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint