Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

Nem rendhagyó esemény ez, ép csak mostanában túl ritka. Sonjának viszont most van ideje, nem tervezte, hogy levizsgázik idén, úgy érzi, még egy év kell neki, mert nem biztos már annyira magában, és legalább dolgozni tud.
Sőt már az is megfogalmazódott benne, hogy vesz egy házat itt a faluban, még a szülei is támogatják benne, pedig tényleg csak egy kósza gondolatként futott át az agyán. Megkedvelte ezt a helyet, erre a nyugalomra van szüksége, hogy teljesen túl tudjon lépni azon, mai már évek óta kíséri és végig kísérte a gyerekkorát is. Most érzi, hogy képes lenne lépni, s nem csak gondolati síkon.
De a feszültség gyűl benne, noha ezt senki meg nem mondaná róla. Kell neki mindig egy alkalom, mikor kiengedheti a gőzt, mielőtt az eluralkodna rajta. Ezért is megy a terembe, még csak nem is éri meglepetésként, hogy az megint kong az ürességtől.
Összeszereli magának a zsákot, ebben már igazán profi, majd leveszi a pulóverét, hogy csak az izomtrikót izzadja szét, hosszú vörös haját pedig felkontyolja a feje tetejére.
Magára függeszti az Ipodját, füleit bedugva indítja el a lejátszót, majd minden mellékzörejt ignorálva, kezdi püfölni a zsákot. Minden egyes mozdulatáról lerí, hogy nem először teszi ezt, megállítja kezeivel néha - lévén nincs senki, aki foghatná, ami a legjobb döntés ilyenkor -, aztán teret ad a vörös ködnek, ha a csuklója néha bele is sajdul - nem a legjobb mostanság -, az sem érdekli túlzottan, még a nyugalmat sem érzi, pedig ilyenkor már kezd lassan szétáramlani benne, úgy tűnik, most már ennyi sem elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=660936#post660936][b]Sonja Ainsworth - 2017.02.19. 18:26[/b][/url]

Nem rendhagyó esemény ez, ép csak mostanában túl ritka. Sonjának viszont most van ideje, nem tervezte, hogy levizsgázik idén, úgy érzi, még egy év kell neki, mert nem biztos már annyira magában, és legalább dolgozni tud.
Sőt már az is megfogalmazódott benne, hogy vesz egy házat itt a faluban, még a szülei is támogatják benne, pedig tényleg csak egy kósza gondolatként futott át az agyán. Megkedvelte ezt a helyet, erre a nyugalomra van szüksége, hogy teljesen túl tudjon lépni azon, mai már évek óta kíséri és végig kísérte a gyerekkorát is. Most érzi, hogy képes lenne lépni, s nem csak gondolati síkon.
De a feszültség gyűl benne, noha ezt senki meg nem mondaná róla. Kell neki mindig egy alkalom, mikor kiengedheti a gőzt, mielőtt az eluralkodna rajta. Ezért is megy a terembe, még csak nem is éri meglepetésként, hogy az megint kong az ürességtől.
Összeszereli magának a zsákot, ebben már igazán profi, majd leveszi a pulóverét, hogy csak az izomtrikót izzadja szét, hosszú vörös haját pedig felkontyolja a feje tetejére.
Magára függeszti az Ipodját, füleit bedugva indítja el a lejátszót, majd minden mellékzörejt ignorálva, kezdi püfölni a zsákot. Minden egyes mozdulatáról lerí, hogy nem először teszi ezt, megállítja kezeivel néha - lévén nincs senki, aki foghatná, ami a legjobb döntés ilyenkor -, aztán teret ad a vörös ködnek, ha a csuklója néha bele is sajdul - nem a legjobb mostanság -, az sem érdekli túlzottan, még a nyugalmat sem érzi, pedig ilyenkor már kezd lassan szétáramlani benne, úgy tűnik, most már ennyi sem elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=660941#post660941][b]Ward Weaver - 2017.02.19. 18:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=664553#post664553][b]Sonja Ainsworth - 2017.03.05. 12:47[/b][/url]

Talán itt érzi a legotthonosabban magát, zavarnak még akkor sincs még csak látszata se, mikor észleli, hogy más valaki is betéved ide. Egyetlen kósza pillanatra emeli rá kék szemeit, egyetlen fél pillanat, míg végig méri az illetőt, arcán olyan közönnyel, hogy csak Merlin lehet a megmondója, milyen gondolatok cikáznak át a fején, aztán megint csak a zsákot püföli.
Erő, ez minden egyes mozdulatán hallatszik, a csattanás visszhangzik az egész teremben, és Sonja feszültsége egyre csak nagyobb lesz, amit épp most készül kiadni magából. Mintha múltja minden egyes pillanatát el tudná tüntetni egy ütéssel. Agyát ellepi a köd, ereje egyre nagyobb, aminek következtében a zsák is megadja magát, leszakad az azt tartó kallantyúról, ez józanítja ki a vöröset, és a reflexének köszönheti csak, hogy sikerül még idejében hátrább lépnie.
- Ohh sh***t - morogja, alig érthetően, aztán hol a zsákra, hol a kallantyúra pillant, annak esélyét latolgatva, mennyire tudná egyedül visszaaggasztani a helyére, segítséget még most sem kér szívesen.