36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. augusztus 19. 20:44 | Link

(ex)Sógorasszony

Még a terem felé menet is erősen gondolkodik, hogy nem-e kellett volna elhoznia a tavalyi halloween-i partiról maradt művámpírfogát? Úgyis azt beszélik, hogy a volt sógornője az éles szemfogakra bukik, és noha neki "csak" kései és pengéi vannak, az mégsem ugyanaz, mint egy pár jól megélezett agyar. "Vérpincsire dúl a fehérnép szíve ... " dudorássza menet közben jó hamisan, kezeit pedig a zsebében raktározva. Őszintén meglepte a Zoétól kapott értesítő, hogy tolja le a hátsóját az erőnlét termébe, mert beszédük van, de különösebben nem izgatta magát, mi lehet a rögtönzött Maunika Shau tárgya. Lehet, hogy a Czettner nőklán Drakula-idomárja most jött rá, hogy szúrja a szemét ez a penész? Sűrűbben kell takarítani, Waydené Czettner Zoé, azért tenyészik meg a kosz a portádon! Most már magadra vess és arasd is le, a pofátlan jankó megjött és nem most készül lelépni Bagolykőről.
Zsigerből jövő frissességgel és lábbal rúgja be a teremajtót, mint akinek jobb dolga sincs, mint a közkincset rongálni nap nap után és ezzel megalapozni az "Igen, a parasztságra születni kell, nem tanulható létforma" igencsak rossz hírnevét. Gépek, mindenütt csak ezek a redva mugli hülyeségek. Szó se róla, hasznosak, de mikor David nem is olyan rég még odarakta őket futni, hogy köpjék ki a belük, az nem volt fele ennyire sem vicces. Michelle úgy szidta a haverját, mint a csalánost szokás, hogy mégis hol tartotta David kedves édesanyja az eszét ama bizonyos éjszakán? Michelle és a kedvességei... a nővérét sem kell azért félteni, olyanokat sóz oda szóban másoknak, hogy néha ő is néz, hogy ez meg honnan jött?
- Hé CZETTNEEEEER! Idebent vagy? Gyere ki a kosárpalánk mögül, mert nem látlak, ha oldalt állsz. Túl vékony meg lapos vagy! - Jósógornői iszony? Luca fejen is lőné, ha meghallaná, hogyan méltatja a nővérét, de az se lesz gyengébb, ha Zoé füléig eljutnak a dicsérő szavak. Rellonosunkban túlteng a vakmerő adrenalinvágy, mint mindig, és kevéssé foglalkozik az olyan apró tényekkel, mint Zoé mestertanonci többlettudása, vagy teszem azt maga a tény, hogy Czettner (úgy szaporodnak, mint a nyulak! ), már elég sokat nyom a latba. Igen, két hétig ő is volt ám Czettner György Mihály, nem is sírja vissza azt az időt.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Véged van öcskös!
Írta: 2014. augusztus 19. 21:18
| Link

Villámhárító

Talán még soha az életemben nem voltam ennyire pipa, soha! Nem voltam kifejezetten agresszív fajta, sőt, aki ismert tudta, hogy egyáltalán nem voltam a fizikai bántalmazás híve, de most...a mai napon valakit tuti kifogok nyírni, és ez a valaki a Saint-Venant gyerek lesz. Nem tudja még, hogy kivel húzott ujjat, annyi szent. Amint megtudtam, hogy mit csinált Lucával, elővettem egy szakadt pergamentekercset, ráfirkantottam, a találkozás helyét és időpontját, a miheztartás végett odakurtítottam a nevemet és elküldtem. Épp csak annyi időm volt, hogy átöltözzek és már indultam is az erőnlét terme felé. Tökéletes találkozóhely volt, ilyenkor nem fog minket ott zavarni senki, nyugodtan elcseveghetünk és még milyen kellemes csevegés lesz! Válogatott kínzások hosszú sora jelenik meg lelki szemeim előtt, nem kell túl sokat gondolkodnom rajtuk az utálat csak úgy söpri elő a sötét gondolatokat.
Éppen csak, hogy nem szántottam a kastély folyosóinak padlóját, minden vacsorázni induló diák kitért az utamból, ugyanis az eszelős fény ami a szememben csillogott nem kecsegtetett semmi jóval. Nem voltam egy magas lány, sőt, ami azt illeti inkább az alacsonyak közé soroltam magam, erős sem voltam, inkább amolyan vékony, kellemes idomokkal voltam megáldva, de a felszín alatt...veszélyesebb voltam, mint a kastély legtöbb lakója, főleg akkor, ha az érzelmeim elsodortak. Mihaelnek pedig nagyon nincs szerencséje, ugyanis a halál-listámon most ő az első. Érzem, ahogy a feszültség felgyülemlik a testemben, zúg tőle a fülem és zsibbadnak az ujjaim. Nagyon rég volt az, amikor olyasvalakin használtam a képességemet, aki érezte is annak az eredményét, de élénken él bennem a kép, amikor Benji az orrom előtt esett össze, pusztán azért, mert hozzáértem. Pontosan ugyanezt kívántam most Luca megrontójának is, csak ezerszer, egymásután. Mikor megérkezek az Erőnlét termének az ajtaja elé, nem tétovázok, abban a pillanatban kivágom, majd be is csapom magam mögött, néhány gyors lépéssel a Rellonos mögött termek még épp elkapva, ahogyan sértegetni próbál, majd egy gyors mozdulattal a két ujjamat a nyakára helyezem, jókora elektromos löketet adva a testének.
- Csak nem engem keresel?
Az eszelős tekintethez eszelős mosoly jár kedves Mihael. Itt vagyok, és úgy érzem, hogy kissé elbíztad magadat.

Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Pattogó matróna
Írta: 2014. augusztus 23. 21:13
| Link

Chill out, babe

Nem ismeri közelről a Czettner ikreket, csak a terjengő fele igaz, fele nem információkból táplálkozhatott, de mint tudjuk, ebben a kastélyban az oxigénmolekulának is füle van és az Edictumhoz rohan az első szaftosabb hír hallatán. Mintha valami utolsó pletykatanyán élnének, mindig megtud valaki valamit, ami aztán tovább terjed az éterben és nemsokára az egész Bagolykő ismerni fogja a titkot. Nem, érdekes módon a Czettner ikreket furcsa felületesség és ezzel együtt titokzatosság lappangja körbe, ezt már megfigyelte. Lucáról sokkal több mindent hall, mint Zoéról vagy Zoráról, esetleg Benjáminról. Ja, akad egy fiú is a sok lány között, mint valami eltévedt színfolt az egyszínű palettán. Lehet, hogy Benjámin valójában nem is fiú, csak annak álcázzák, esetleg fura fétise férfinek öltözni. Akkor viszont nagyon kiröhögi Lucát, ha ez valaha igaznak bizonyul.
Visszatérve az ikrekhez, és főleg Zoéhoz (hisz most Zorával nem kell számolnia), csak a felszínt tudta megkapargatni, ami most nagyon bosszantja belül. Szó se róla, a váratlan helyzetekben is helyt kell állni, de többnyire szereti tudni, mivel kell számolnia, ám erről a Czettner lányról csak annyit mondtak, hogy a párja az a vámpírnak kinéző fószer Wayde, aki úgy néz, mintha élve meg akarna zabálni egy elborult percében. Igazából ritka vicces lenne, ha a pasi kannibálként futna a nyilvántartásban, vinne neki pár nyomorékot vacsorára, akik csak szívják az oxigént, de haszon nem származik belőlük. Zoé viszont homályos. Mondták, hogy volt prefektus, teljesítményorientáltnak festette le az a pár navinés, akiket leszólított a legszebb mosolyával (és igen, ilyenre is képes, bármily hihetetlen). Ettől még nem lett okosabb, viszont most majd fény derül rá, miféle alak Czettner Zoé.
Nem tudja, hamarabb ért-e ide a lány vagy sem, ezért döntött a cukkolás mellett. Ha valakinek az idegein táncol startból, az általában, ha nem is zökken ki, de minimum feszélyezve érzi majd magát valamilyen módon. Nem, ezúttal nem úgy tűnik, hogy sikerülne felbőszítenie ilyen kicsiny sértésekkel Zoét, ugyanis akkor nyílik az ajtó, mikor kiszalad a száján a deszkázós stílusú szöveg. Ekkorra már ő is felül a heveny dögléséből, sőt fel is áll és fordulna az ajtó felé, de Zoé gyorsabban kapcsol.
Többféle felismerés rohanja meg irtózatosan gyors egymásutánban: indulat hullámzik a levegőben, amitől az ő agya is kezd gőzölni, ujjak fonódnak a nyakára hátulról, tehát Zoé jóval magasabb Lucától, annyira, hogy felérje őt fogási kényelemmel. A legjobb még hátravan: áramütés. A bőre csípni kezd, majd égni, közben a testén az erőteljes vibrálás és a vele járó, szinte tűzszerűen égető érzés nyargaló ménesként zubog át nem hagyva ki egyetlen porcikáját sem. A szemei ki akarnak folyni az áramtól, teste görcsbe rándul és önkéntelenül is térdre esik remélhetőleg ezzel kirántva magát Zoé karmai közül. Izmai görcsös összehúzódásba kezdenek és egyedül ennek köszönhető, hogy a bal lába olyat ráng a mögötte álló Zoé felé tényleg teljesen véletlenül, mintha ki akarná rúgni a bokáját.
Köhögve támaszkodik meg a földön térdelve fél kézzel, egészen pontosan a baljával, míg a jobbal megmasszírozza remegő ujjakkal a helyet, ahol hozzáért a lány. Szemei előtt fekete pontok táncolnak és környékezi az ájulás is- nem tudja, hány voltot eresztett bele ez a hibbant tyúk, de ezentúl gumiba burkolja és azután ülnek le beszélgetni, már ha élve távozik innen és nem ütik ki a szívét; mintha egy élő defibrilátor kért volna találkát tőle. Egyedül az edzettségének köszönheti, hogy nem esik össze, mint egy zsák; ha gyengébb lenne, lehet, hogy már eszméletlenül nyúlna a padlón, de inkább nem filozofál a "mi lenne, ha" eshetőségeken.
Kell egy-két perc, mire magához tér úgy rendesen, de ekkor már a vicsor is szétterül a képén és meggörnyedve, mint valami támadni készülő vadállat, szembefordul Zoéval és hátrál pár lépést, hogy utána amolyan ugrásra kész állati pozícióba kushadva fúrja bele tekintetét a másikéba.
- Akkor most nyögd ki, mit akarsz, de ne hagyj ki egyetlen részletet sem. Tudni szeretném, miért fogom kitaposni a szád is a helyéről. - Hangja halk még, de a benne levő indulat ékesen árulkodik véleményéről a szíven ütő képességgel kapcsolatban. Időközben ujjai között megjelenik a Ninától kapott kés: nem tud vele támadni, de ha őt támadják meg, a kés is vágni fog. Ez a jó ebben a szerszámban: csakis önvédelemre használható.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. augusztus 23. 21:18
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
A következő szívhez szóló lesz
Írta: 2014. augusztus 23. 21:55
| Link

Villámhárító
hangulat


Nem volt kedvem csevegni, nem azért jöttem ide. Sokkal inkább azért, hogy legyen bárki is ez a gyerek, akkor is megkapja a magáét, amiért egy ujjal is hozzáért Lucához. Velünk nem lehet csak úgy szórakozni, csak ő erről még nem tud. Hogyan is tudna? Ahhoz képest, hogy nagy a család, legalább annyira el van rejtve a kíváncsi szemek elől, és nem véletlenül. Nem szoktam idegen pasikhoz csak úgy hozzáérni, sőt, ami azt illeti senkihez nem szoktam hozzáérni, ennek az okát hamarosan Michael barátunk is megtapasztalja, de a méreg ami átjárt egészen elbódította az agyamat, így amikor megpillantottam a teremben álló srácot, egy percig sem gondoltam.
Rövidebb, mint egy pillanat mégis fájdalmasabb lehet, mint bármilyen átok, amit az iskola falai között tanítanak, hosszan tartó szenvedést okoz, nem beszélve a következményeiről, nekem pedig meg sem kottyan, még csak nem is érzem. Eleget szenvedtem ezért a képességért és nap mint nap küzdök vele. Részben ezért a távolságtartásom az emberek irányába, senkit nem akarok ok nélkül bántani, kivéve most, amikor egy olyan ember szenvedését kívánom, akit még csak nem is ismerem. Most először nézem végig élvezettel, ahogy valakit földre taszít a képességem. Általában undorodom magamtól, hiszen majdnem így végeztem a tulajdon öcsémmel, de Michael iránt nem érzek semmi mást, csak gyűlöletet, ez a gyűlölet pedig jelen pillanatban igen szemléletes. Néhány lépést hátrálok, hogy legyen helye látványosan szenvedni. Látom, ahogy az elektromosság átjárja minden porcikáját, érzem, ahogy eltompítja az egész lényét. Pontosan tudom, milyen érzés, amikor az ember minden porcikáját átjárja a nyers erő. Tompul a hallás, a látás és még levegőt venni is elfelejt az ember. Türelmes mosollyal az arcomon teszem csípőre a kezemet és várom a folytatást, annyira azért nem vagyok gerinctelen, hogy belerúgjak még egyet a földön fekvőbe, ráadásul semmi értelme nem lenne, sokkal élvezetesebb lesz, ha megpróbálja összeszedni magát. Igazi Rellonos jellem, ez már az első szavából kiderült, így várható volt, hogy nem adja fel egykönnyen, ahogy elnézem az arcát, az is rögtön feltűnik, hogy nem csúnya gyerek, igazi ami igaz, a Czettnereknek mindig is volt ízlése. A sötét haj és az elszánt tekintet ismerős, hiszen ha jobban belegondolok, az összes lány hasonló ízléssel operál, még kedvelni is tudnám, ha éppen nem utálnám. Ez a nap ne a te napod, kedves Michael és ezzel a stílussal csak rontasz az amúgy is kilátástalan helyzeteden. Unott képpel figyelem, ahogy előránt egy kést, az égnek emelem a tekintetemet, amolyan "te sose tanulsz" kifejezéssel, majd közelebb lépek hozzá és megmarkolom a kést. Érzem, ahogy a penge csinos kis heget vág a tenyerembe, de mivel hozzá vagyok szoktatva a fájdalomhoz, nem különösebben zavar és gyanítom ezzel csak még jobban megijesztem. Teátrális lennék? Bizonyára, de velem akkor sem szórakozhat.
- Ugye tudod, hogy az ezüst vezeti az áramot, te kis görény?
Előveszem a legédesebb mosolyomat, miközben oldalra billentem a fejemet. Ezzel egyetemben pedig megérkezik Misi testébe a következő löket, ezúttal a kezén keresztül.
- Csak hogy tudd, nem vagyok az a típus, aki megijed a magadfajta helyi vagány csávóktól. Játszhatjuk ezt egész este.
Felvonom az egyik szemöldökömet, miközben lazán összefűzöm a kezeimet a mellemen, kíváncsian várva, mi lesz a következő reménytelen próbálkozás.


 
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2014. augusztus 23. 22:00
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint