29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 10 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Véged van öcskös!
Írta: 2014. augusztus 19. 21:18
| Link

Villámhárító

Talán még soha az életemben nem voltam ennyire pipa, soha! Nem voltam kifejezetten agresszív fajta, sőt, aki ismert tudta, hogy egyáltalán nem voltam a fizikai bántalmazás híve, de most...a mai napon valakit tuti kifogok nyírni, és ez a valaki a Saint-Venant gyerek lesz. Nem tudja még, hogy kivel húzott ujjat, annyi szent. Amint megtudtam, hogy mit csinált Lucával, elővettem egy szakadt pergamentekercset, ráfirkantottam, a találkozás helyét és időpontját, a miheztartás végett odakurtítottam a nevemet és elküldtem. Épp csak annyi időm volt, hogy átöltözzek és már indultam is az erőnlét terme felé. Tökéletes találkozóhely volt, ilyenkor nem fog minket ott zavarni senki, nyugodtan elcseveghetünk és még milyen kellemes csevegés lesz! Válogatott kínzások hosszú sora jelenik meg lelki szemeim előtt, nem kell túl sokat gondolkodnom rajtuk az utálat csak úgy söpri elő a sötét gondolatokat.
Éppen csak, hogy nem szántottam a kastély folyosóinak padlóját, minden vacsorázni induló diák kitért az utamból, ugyanis az eszelős fény ami a szememben csillogott nem kecsegtetett semmi jóval. Nem voltam egy magas lány, sőt, ami azt illeti inkább az alacsonyak közé soroltam magam, erős sem voltam, inkább amolyan vékony, kellemes idomokkal voltam megáldva, de a felszín alatt...veszélyesebb voltam, mint a kastély legtöbb lakója, főleg akkor, ha az érzelmeim elsodortak. Mihaelnek pedig nagyon nincs szerencséje, ugyanis a halál-listámon most ő az első. Érzem, ahogy a feszültség felgyülemlik a testemben, zúg tőle a fülem és zsibbadnak az ujjaim. Nagyon rég volt az, amikor olyasvalakin használtam a képességemet, aki érezte is annak az eredményét, de élénken él bennem a kép, amikor Benji az orrom előtt esett össze, pusztán azért, mert hozzáértem. Pontosan ugyanezt kívántam most Luca megrontójának is, csak ezerszer, egymásután. Mikor megérkezek az Erőnlét termének az ajtaja elé, nem tétovázok, abban a pillanatban kivágom, majd be is csapom magam mögött, néhány gyors lépéssel a Rellonos mögött termek még épp elkapva, ahogyan sértegetni próbál, majd egy gyors mozdulattal a két ujjamat a nyakára helyezem, jókora elektromos löketet adva a testének.
- Csak nem engem keresel?
Az eszelős tekintethez eszelős mosoly jár kedves Mihael. Itt vagyok, és úgy érzem, hogy kissé elbíztad magadat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Pattogó matróna
Írta: 2014. augusztus 23. 21:13
| Link

Chill out, babe

Nem ismeri közelről a Czettner ikreket, csak a terjengő fele igaz, fele nem információkból táplálkozhatott, de mint tudjuk, ebben a kastélyban az oxigénmolekulának is füle van és az Edictumhoz rohan az első szaftosabb hír hallatán. Mintha valami utolsó pletykatanyán élnének, mindig megtud valaki valamit, ami aztán tovább terjed az éterben és nemsokára az egész Bagolykő ismerni fogja a titkot. Nem, érdekes módon a Czettner ikreket furcsa felületesség és ezzel együtt titokzatosság lappangja körbe, ezt már megfigyelte. Lucáról sokkal több mindent hall, mint Zoéról vagy Zoráról, esetleg Benjáminról. Ja, akad egy fiú is a sok lány között, mint valami eltévedt színfolt az egyszínű palettán. Lehet, hogy Benjámin valójában nem is fiú, csak annak álcázzák, esetleg fura fétise férfinek öltözni. Akkor viszont nagyon kiröhögi Lucát, ha ez valaha igaznak bizonyul.
Visszatérve az ikrekhez, és főleg Zoéhoz (hisz most Zorával nem kell számolnia), csak a felszínt tudta megkapargatni, ami most nagyon bosszantja belül. Szó se róla, a váratlan helyzetekben is helyt kell állni, de többnyire szereti tudni, mivel kell számolnia, ám erről a Czettner lányról csak annyit mondtak, hogy a párja az a vámpírnak kinéző fószer Wayde, aki úgy néz, mintha élve meg akarna zabálni egy elborult percében. Igazából ritka vicces lenne, ha a pasi kannibálként futna a nyilvántartásban, vinne neki pár nyomorékot vacsorára, akik csak szívják az oxigént, de haszon nem származik belőlük. Zoé viszont homályos. Mondták, hogy volt prefektus, teljesítményorientáltnak festette le az a pár navinés, akiket leszólított a legszebb mosolyával (és igen, ilyenre is képes, bármily hihetetlen). Ettől még nem lett okosabb, viszont most majd fény derül rá, miféle alak Czettner Zoé.
Nem tudja, hamarabb ért-e ide a lány vagy sem, ezért döntött a cukkolás mellett. Ha valakinek az idegein táncol startból, az általában, ha nem is zökken ki, de minimum feszélyezve érzi majd magát valamilyen módon. Nem, ezúttal nem úgy tűnik, hogy sikerülne felbőszítenie ilyen kicsiny sértésekkel Zoét, ugyanis akkor nyílik az ajtó, mikor kiszalad a száján a deszkázós stílusú szöveg. Ekkorra már ő is felül a heveny dögléséből, sőt fel is áll és fordulna az ajtó felé, de Zoé gyorsabban kapcsol.
Többféle felismerés rohanja meg irtózatosan gyors egymásutánban: indulat hullámzik a levegőben, amitől az ő agya is kezd gőzölni, ujjak fonódnak a nyakára hátulról, tehát Zoé jóval magasabb Lucától, annyira, hogy felérje őt fogási kényelemmel. A legjobb még hátravan: áramütés. A bőre csípni kezd, majd égni, közben a testén az erőteljes vibrálás és a vele járó, szinte tűzszerűen égető érzés nyargaló ménesként zubog át nem hagyva ki egyetlen porcikáját sem. A szemei ki akarnak folyni az áramtól, teste görcsbe rándul és önkéntelenül is térdre esik remélhetőleg ezzel kirántva magát Zoé karmai közül. Izmai görcsös összehúzódásba kezdenek és egyedül ennek köszönhető, hogy a bal lába olyat ráng a mögötte álló Zoé felé tényleg teljesen véletlenül, mintha ki akarná rúgni a bokáját.
Köhögve támaszkodik meg a földön térdelve fél kézzel, egészen pontosan a baljával, míg a jobbal megmasszírozza remegő ujjakkal a helyet, ahol hozzáért a lány. Szemei előtt fekete pontok táncolnak és környékezi az ájulás is- nem tudja, hány voltot eresztett bele ez a hibbant tyúk, de ezentúl gumiba burkolja és azután ülnek le beszélgetni, már ha élve távozik innen és nem ütik ki a szívét; mintha egy élő defibrilátor kért volna találkát tőle. Egyedül az edzettségének köszönheti, hogy nem esik össze, mint egy zsák; ha gyengébb lenne, lehet, hogy már eszméletlenül nyúlna a padlón, de inkább nem filozofál a "mi lenne, ha" eshetőségeken.
Kell egy-két perc, mire magához tér úgy rendesen, de ekkor már a vicsor is szétterül a képén és meggörnyedve, mint valami támadni készülő vadállat, szembefordul Zoéval és hátrál pár lépést, hogy utána amolyan ugrásra kész állati pozícióba kushadva fúrja bele tekintetét a másikéba.
- Akkor most nyögd ki, mit akarsz, de ne hagyj ki egyetlen részletet sem. Tudni szeretném, miért fogom kitaposni a szád is a helyéről. - Hangja halk még, de a benne levő indulat ékesen árulkodik véleményéről a szíven ütő képességgel kapcsolatban. Időközben ujjai között megjelenik a Ninától kapott kés: nem tud vele támadni, de ha őt támadják meg, a kés is vágni fog. Ez a jó ebben a szerszámban: csakis önvédelemre használható.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. augusztus 23. 21:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
A következő szívhez szóló lesz
Írta: 2014. augusztus 23. 21:55
| Link

Villámhárító
hangulat


Nem volt kedvem csevegni, nem azért jöttem ide. Sokkal inkább azért, hogy legyen bárki is ez a gyerek, akkor is megkapja a magáét, amiért egy ujjal is hozzáért Lucához. Velünk nem lehet csak úgy szórakozni, csak ő erről még nem tud. Hogyan is tudna? Ahhoz képest, hogy nagy a család, legalább annyira el van rejtve a kíváncsi szemek elől, és nem véletlenül. Nem szoktam idegen pasikhoz csak úgy hozzáérni, sőt, ami azt illeti senkihez nem szoktam hozzáérni, ennek az okát hamarosan Michael barátunk is megtapasztalja, de a méreg ami átjárt egészen elbódította az agyamat, így amikor megpillantottam a teremben álló srácot, egy percig sem gondoltam.
Rövidebb, mint egy pillanat mégis fájdalmasabb lehet, mint bármilyen átok, amit az iskola falai között tanítanak, hosszan tartó szenvedést okoz, nem beszélve a következményeiről, nekem pedig meg sem kottyan, még csak nem is érzem. Eleget szenvedtem ezért a képességért és nap mint nap küzdök vele. Részben ezért a távolságtartásom az emberek irányába, senkit nem akarok ok nélkül bántani, kivéve most, amikor egy olyan ember szenvedését kívánom, akit még csak nem is ismerem. Most először nézem végig élvezettel, ahogy valakit földre taszít a képességem. Általában undorodom magamtól, hiszen majdnem így végeztem a tulajdon öcsémmel, de Michael iránt nem érzek semmi mást, csak gyűlöletet, ez a gyűlölet pedig jelen pillanatban igen szemléletes. Néhány lépést hátrálok, hogy legyen helye látványosan szenvedni. Látom, ahogy az elektromosság átjárja minden porcikáját, érzem, ahogy eltompítja az egész lényét. Pontosan tudom, milyen érzés, amikor az ember minden porcikáját átjárja a nyers erő. Tompul a hallás, a látás és még levegőt venni is elfelejt az ember. Türelmes mosollyal az arcomon teszem csípőre a kezemet és várom a folytatást, annyira azért nem vagyok gerinctelen, hogy belerúgjak még egyet a földön fekvőbe, ráadásul semmi értelme nem lenne, sokkal élvezetesebb lesz, ha megpróbálja összeszedni magát. Igazi Rellonos jellem, ez már az első szavából kiderült, így várható volt, hogy nem adja fel egykönnyen, ahogy elnézem az arcát, az is rögtön feltűnik, hogy nem csúnya gyerek, igazi ami igaz, a Czettnereknek mindig is volt ízlése. A sötét haj és az elszánt tekintet ismerős, hiszen ha jobban belegondolok, az összes lány hasonló ízléssel operál, még kedvelni is tudnám, ha éppen nem utálnám. Ez a nap ne a te napod, kedves Michael és ezzel a stílussal csak rontasz az amúgy is kilátástalan helyzeteden. Unott képpel figyelem, ahogy előránt egy kést, az égnek emelem a tekintetemet, amolyan "te sose tanulsz" kifejezéssel, majd közelebb lépek hozzá és megmarkolom a kést. Érzem, ahogy a penge csinos kis heget vág a tenyerembe, de mivel hozzá vagyok szoktatva a fájdalomhoz, nem különösebben zavar és gyanítom ezzel csak még jobban megijesztem. Teátrális lennék? Bizonyára, de velem akkor sem szórakozhat.
- Ugye tudod, hogy az ezüst vezeti az áramot, te kis görény?
Előveszem a legédesebb mosolyomat, miközben oldalra billentem a fejemet. Ezzel egyetemben pedig megérkezik Misi testébe a következő löket, ezúttal a kezén keresztül.
- Csak hogy tudd, nem vagyok az a típus, aki megijed a magadfajta helyi vagány csávóktól. Játszhatjuk ezt egész este.
Felvonom az egyik szemöldökömet, miközben lazán összefűzöm a kezeimet a mellemen, kíváncsian várva, mi lesz a következő reménytelen próbálkozás.


 
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2014. augusztus 23. 22:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. október 4. 17:13 | Link

Ádám

 Utoljára még! Ezzel a jelszóval lépek be a terembe, vállamon a nálam magasabb táskával. Ugyan elég méretesre nőttem horizontálisan mégis úgy érzem szükségem van egy kis kikapcsolódásra, s erre nincs is jobb ,mint az íjászat. Leteszem a táskát egy padra a lőtér mellett, kiveszem belőle az én szépségemet, hogy felajzzam. Miután ezt megtettem, elláttam magam védőeszközeimmel vesszőket veszek magamhoz és odalépek a pástra, jó 8-10 méterre a céltáblától, mely nőként egy kényelmes távnak mondható.
 Az első vesszőt felillesztem az idegre, majd finom és begyakorolt mozdulatsorral feszítek, célzok és lövök, mindezt néhány másodperc leforgása alatt. Nem zavar senki és semmi ezen szombati kora délutánon, amikor mindenki tanul vagy csavarog. A vessző a cél közepétől pár centire ér táblát, s ez örömmel tölt el. A többit kell most már csak mellé küldenem. Döntöm el magamban és megnyugtat a tudat, hogy nem rozsdásodtam be a kihagyott hónapok során.  

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. október 24. 14:27 | Link

Temi

Mióta elfoglaltam helyem a kastélyban, eléggé elkényelmesedtem. A tanári állás inkább szellemileg és nem fizikailag megterhelő, én azonban sosem szerettem lustálkodni. Bár fiatalkori vibráló élénkségem már a múlté, még nem is vagyok vén aggastyán, sőt, szerintem, még, ha az is leszek, sem hagyom abba a testedzést. Reggeli futásaim feltöltenek, gondolataim legalább olyan szabadon szárnyalnak, mint amilyen gyorsan lábaimat kapkodom. Újabban azonban esténként, az egész napos munka után is igénylem a mozgást, az agyi terhelés utáni aktív pihenést.
Nem is olyan régen találtam rá a kastély edzőtermére, ahol aztán a késő délutáni vagy éppen kora esti órákban addig nyűhetem izmaimat, amíg teljesen ki nem tikkadok.
Általában hétvégente nem érzem szükségét, hogy meglátogassam ezt a szobát, el tudom foglalni magam egyéb tennivalóimmal, de ma nem akad semmilyen különösen fontos elfoglaltságom, ezért döntök úgy, hogy felkeresem az erőnlét termét. Nem számítok rá, hogy bárkivel is összefutnék éppen ezért meglep, hogy hangok jutnak el hozzám pont abból a helyiségből, ahová igyekszem. Egészen felélénkülök a lehetőségtől, hogy nem egyedül kell gyötörnöm magam, társaságom is lesz hozzá, így aztán vidáman nyitok be a terembe, még éppen elkapva egy nyílvessző suhanását.
- Oh, szia, úgy látszik, szerencsés napom van ma - örömködöm, miközben megcsodálom feleségem gyönyörű arcát, fényes hajzuhatagát, ragyogó szemeit. Közelebb lépek a nőhöz, akit szeretek, lehajolok hozzá, és, ha hagyja, finoman szájon csókolom. - Nem számítottam rá, hogy itt talállak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. november 25. 19:49 | Link

Gyarmathi Mihály Ádám


A rellon elleni meccs, talán ennél többet nem is kell mondanom. Mindenkiben elkezdődött az izgatottság, idegeskedés, izgalom, megindult a kíváncsiság. Gergő hallott róla, hogy a két ház közötti vetélkedés régi, már-már ősi gyökerekhez nyúlik vissza. Ezen felül a kviddicsmeccsek sosem zökkenőmentesek, mindig van bennük érzelmi töltet, személyes ellenszenv vagy éppen vonzalom, kinél mi. Ennek ellenére tudja jól, most ő is részt fog venni és valószínűleg ő is érzelmes barom lesz. Hiszen utolsó véréig fogja védelmezni a csapattársait, és személyes kudarcként éli meg, ha valamelyikük megsérül.
Mint a Levita elleni meccsen Luca, sosem fogja elfelejteni a lány arcát, ahogy kétségbeesetten rápillant, kezét nyújtja felé, miközben a fájdalom átjárja, az adrenalin pedig hevesen dolgozik a szervezetében. És ő ezt nem fogja hagyni, soha többé nem akarja látni, nem akarja átélni, ahogy csapattársa kezébe kapaszkodva kell leeresztenie a földre, látni a fájdalomtól görcsösen össze-összehúzódó testét, eszméletvesztésének lépéseit. Hála istennek Lucát nem volt ideje megfigyelni, különben azt se tudná kiverni a fejéből. Soha, senkit nem akar hagyni még egyszer ehhez hasonló helyzetbe kerülni
Úgy döntött, beiktat az életébe egy kis plusz edzést. Az erőnlét terménél jobb helyet nem is találhatott volna erre. A karjainak erején kell dolgozni, de nem lehet nagy, tunya, gyorsnak is kell lennie. Úgy döntött, futni is fog, hátha fürgébb lesz, javul a reakcióideje. És mivel az tök jó bemelegítés, felnyomja a pulzust, átmelegíti a testet, így a futópályához megy először. A vizet és a törölközőt amit hozott, ledobja maga mellé, majd kicsit kinyújtóztatja a tagjait. Letérdel, hogy rajtolhasson, visszaszámol magának. Közben hagy egy kis időt, az összes negatív érzését összeszedi, magába szívja. Minden aggodalmát, szomorúságát, fájdalmát, amit az elmúlt időszakban összeszedett... mindet összeszedi, betömöríti és energiaként használja újra, amikor elrajtol. És csak fut, mintha Várdomb végtelen mezőin futna, szinte érzi a szelet, hallja a messziből jövő dobogást, szinte látja maga előtt lovakat. Érzi, hogy szabad, szabadabb a lelke és a teste is, mint máskor. És talán úgy fut, mint soha eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. november 26. 07:23 | Link

Bakonyi Gergely

Pár napja hallottam (igen abszurd, hogy én meghallok valamit, inkább mondjuk úgy, hogy leolvastam a szájukról) a mestertanoncoktól, hogy van itt egy terem, ahol lehet edzeni. Joggal lehet kérdezni, hogy eddig miért nem tudtam róla, de ha valaki be van zárva a gyengélkedőre, nem igazán van ideje felfedezni az iskolát. Szóval úgy voltam vele, hogy megnézem, hiszen rám férne egy kis edzés. Össze kell kaparnom magam, mert az már kicsit rossz, hogy állandóan az Öcsém véd meg és most már nekem is meg kell védenem legalább egyszer a hátsóját. Így elhatároztam, hogy ma emelgetni fogom a súlyzókat… csak a bökkenő ott van, hogy egyedül leszek, és fogalmam sincs hogyan kezdjek majd neki. Tudom, hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok, és ha lesznek ott mások, akkor ki fognak nevetni, utána meg már egyáltalán nem lesz kedvem az egészhez. Zsombort nem rángathatom magammal, mert akkor megkérdezi miért akarok, és magyarázkodni sincs kedvem, mert ez amolyan meglepetés is egyben.
A nagy gondolkodás közepette pedig már a Keleti szárny kövein lépkedtem, vállamon egy kis táskával, amiben azok a ruhák találhatóak, amiben edzeni fogok, illetve egy törölköző és egy üveg víz is lapul benne. Elsétáltam pár ajtó mellett mire megtalálom a megfelelőt, és boldogan nyomtan le a kilincset. Beléptem, de szinte abban a pillanatban a földdel lettem egyenlő. A táskám messzebb repült tőlem, ki is borult belőle a holmim, én pedig moccanni se tudtam. Egy nehezedő testet éreztem magamon, aki mindjárt összenyom, de szerencsére annyira meg tudtam fordulni, hogy lássam az illetőt. Egy nálam idősebb fiú tarolt le a pályáról, de biztosan én voltam figyelmetlen, hogy az útjába léptem. Égő tekintettel néztem rá, és próbáltam sugallni, hogy mindjárt összenyom, szálljon már le rólam… de ez beszéd nélkül eléggé nehezen ment. Remélem azért hamar észhez tér, és felkászálódik, mert azért kezd kellemetlenné is válni ez a helyzet.
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2014. november 26. 20:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. november 26. 21:09 | Link

Ádám


Ahogy fut, érzi, hogy mindenét átjárja az energia és minden egyes lépéssel távozik is belőle. Ahogy a talpa a talajhoz ér, egyre fáradtabb és fáradtabb lesz, de ez nem állítja meg, ellenkezőleg, jobb teljesítményre sarkallja. És ezzel semmi baj sincsen, egészen addig, amíg hirtelen akadály nem jelenik meg a pályán - egy fiú személyében. Ő morogva próbálja kikerülni, de nincs sok esélye, viszont az érkezésnél tud kicsit tompítani. Ádám felé fordul, ő pedig lerakja a kezeit, mintha fekvőtámaszozni készülne. Bár állásból elég meredek, ez sem tűnik számára most lehetetlennek. Ahhoz képest, hogy eléggé konzervatív, begyöpesedett családból származik, az ő elméje nyitott a lehetőségekre, főleg, amióta ide jött. Rengeteget változott, tudja ő is. Nem tudja eldönteni, hogy javára vált-e, de örül neki, hogy így történt, mindig is szeretett volna változni.
Kicsit eltértünk a tárgytól, ő is egy pillanatig elgondolkozott, de aztán látta a fiún, hogy kezd kifogyni a levegőből.
- Eh, bocs. - Mondja egy apró sóhajjal, ahogy feltámaszkodik és le is kászálódik a fiúról. Egyik karjával finoman megtörli a homlokát, eligazítja szőkésbarna, göndör tincseit. Ahogy felül, kissé felhúzza lábait, karjait pedig lazán térdeire támasztja. Bár kívülről csupán egy kemény pillantásnak tűnik, igazából csak megnézi, nem esett-e nagyobb baja. Megpillantja a táskáját és a kiesett cuccait is. Mivel ő ütötte el, feláll és összeszedi neki, visszarakja őket a táskába, majd visszamegy hozzá, hogy szabad kezét felé nyújtsa.
 - Jól vagy? - Kérdezi tőle azért, mert nem egy szemdoktor ő, tudja jól, és ha Ádám már függőlegesben van, akkor vissza is adja neki a táskáját. Már csak kicsit meg kéne porolgatni a vállát és máris olyan, mintha meg sem történt volna a baleset... remélhetőleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. november 26. 22:35 | Link

Geri

Teljesen jól indult ez az egész edzés… még semmit se csináltam, máris a padlóra kerültem. Illetve de: egy éppen edzésben lévő fiú útjába álltam, és sikeresen el is borultam. Fogalmam sincs, hogy hány centiméter volt az arcaink között, de annyira zavarba ejtő volt ez az egész helyzet, amit az is tetézett, hogy lassan megfulladni készültem. Ezt szerencsére a felettem lévő is érzékelte, mert felkelt rólam, így könnyedén ülhettem fel. Kezemet mellkasomra szorítottam, majd lassan vettem nagy levegőket, hogy aztán kifújjam azokat. Vissza kell nyernem az egyenletes légzésem, illetve az egyenletes szívverésemet is, mert az a kép még mindig előttem van, hogy hajszányira volt az arcom a másikétól. Eddig a padlót néztem, de mikor felpillantottam, az ismeretlen kezét láttam. Elfogadtam a segítségét, és hamarosan két lábon voltam előtte. Egy jó fél fejjel, ha nem többel volt nálam magasabb, így fel kellett rá néznem, mint valami hírességre. Tiszta viccesen festhetek itt előtte. A táskámat mosolyogva kanyarítottam vissza a vállamra, a kérdésére pedig bólintottam egyet, ezzel válaszolva, hogy minden oké velem, jól vagyok. A látszat viszont nem ezt mutatta, mert még mindig nem sikeredett teljesen szabályossá tenni a légzésemet. Ám a legnagyobb gondot nem ez jelentette ebben a szituációban, hanem az, hogy én nem vagyok hajlandó megszólalni. Valahogy túl sokan tudják, hogy képes vagyok beszélni, és lassan visszakerülök a normális kerékvágásba is, így aztán csak sóhajtottam egyet, majd a bal fülemre böktem egy kicsit szomorú tekintettel. Addig nincs semmi baj, ameddig ő beszél, mert azt hallom, illetve le is tudom olvasni a szájáról, de hogy ő miként fog megérteni engem, arról fogalmam sincs. Kínos csend ígérkezik, de ameddig nem mond valamit, addig gyorsan körbenéztem. Mosolyogva fordultam vissza a fiúhoz, talán mégis van egy módszer, hogy elmondhassam, mit is akarok itt. Először a táskámra mutattam, azon rajta volt a nevem, majd a kezemet nyújtottam kézfogás gyanánt. Ha ezt letudtuk, akkor a súlyzók felé böktem az ujjammal, és némi súlyemelő mozdulatot hajtottam végre. Ebből megtudhatta, hogy mit akarok itt, meg azért bűnbánóan néztem rá, amiért megzavartam az edzésében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. november 28. 12:35 | Link

Ádám

 Egy hang, az Ő hangja üti meg fülem, s oldásomat rögtön elvétem, így a vessző jó tíz centire a többitől ér célt. Megzavar a beszéde, mert megdobban a szívem tőle. Jó érzés tudni, hogy itt van a közelemben, ezért az íjam leeresztem és odalépek hozzá. Csókja lágy és édes, mint mindig. A bentiek is megérzik jelenlétét, s ennek erős mozgolódással adják tanúságtételét.

- Add a kezed Kispapa!

 Fogom meg Ádám csuklóját, majd tenyerét hasamra illesztem úgy, hogy tapintásával átélhessen valamicskét a bennem zajló dolgokból. Mosolyogva figyelem arcának minden rezdülését, várva a reakcióit. Minden rendben van köztünk, szerencsére az öröme töretlen annak ellenére, hogy Anyósom teljesen kiborult a hirtelen esküvőtől és a terhességem tényétől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. november 29. 21:10 | Link

Ádám


Gergő kicsit furcsának találja a fiú csendességét, de nem haragszik miatta... na persze, majd pont őt bántaná az ilyesmi, mikor jómaga is gyakran csak bólint egyet válaszként. De legalább tudja, hogy minden rendben van vele, annak ellenére, hogy kapkodja a levegőt. De ez érthető, ő is liheg kissé, a futástól, mindentől. De ha Ádám azt mondja, jól van, ő elhiszi neki és már megy is, hogy összeszedje a cuccait és visszaadja a táskáját. Amikor felveszi, már mosoly ül a fiú arcán, amit Gergő kicsit furcsáll, de ha mosolyogni szeretne egy ilyen után, felőle aztán... csak hajrá.
Azonban még mindig nem mond semmit és igazából Gergőnek sincs mondanivalója, már éppen megunná a néma ácsorgást és menne, látja, hogy Ádám a fülére mutat. Kissé összevonja a szemöldökeit, úgy nézi meg, mi az, amit látnia kell, csak akkor látja meg a hallókészüléket.
- Aha... szóval nem hallasz rendesen. - Mondja halkan, bár már komolyan értelmetlennek érzi, mert ki tudja, talán csak egy némafilm a fiúnak, és jót szórakozik azon, hogy itt erőlködik. Mert ő próbálkozik, de tényleg, mondani vagy csinálni valamit, de inkább azon gondolkozik, vajon Ádám esetleg tényleg nem tud beszélni, vagy csak nem akar, vagy fura úgy, hogy nem hallja a hangját. Nem érti, még sosem találkozott siket vagy halláskárosult emberrel.
Aztán Ádám hamar feltalálja magát, a táskájára mutat, Gergő pedig követi az ujját a tekintetével. Leolvassa a nevét, ajkaival némán formálva a szavakat, majd a kezére pillant és határozottan megrázza.
- Bakonyi Gergely. - Mutatkozik be ő is, bár az etika és a jólneveltség nem a legjobb barátai, ennyit még ő is elsajátított, hogy ilyenkor szintén el kell árulni a nevünket. Szóval Ádámnak hívják, és nem elég ez az információ róla. Egyik szemöldökét megemeli, úgy figyeli a srác mutogatását. Egy pillanatra el is gondolkozik azon, ez vajon egy egyedi párzási tánc és epilepsziás roham elegye, vagy éppen egy rossz átok. De aztán hamar rájön, hogy neki ebből ki kéne találnia, mit is akar a fiú.
- Sosem voltam jó activity-ben... - Sóhajtja, de ahogy belegondol, egyből egyértelművé válik, Ádám mit mutogat. - Súlyzózni szeretnél? - Úgy dönt, inkább marad az eldöntendő kérdéseknél. Arra legalább olyan választ kaphat szavak nélkül is, amilyet meg is ért egyből. És ha már megfejtette a válaszát, gyorsan összeborzolja kicsit a haját, hogy rendezettebb káosznak tűnjön, csak utána megy arra, amerre Ádám mutatott.
- Segítsek? Csináltál már ilyet korábban? - Kérdezget továbbra is egyszerűbbeket, meg persze nem ártana ezeket tudnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. november 29. 23:08 | Link

Geri

A kommunikáció soha nem volt sikeres egyik diákkal sem. Illetve párral, de ők sincsenek mindig mellettem, hogy beszélgessünk, másoknak meg még nem vagyok kész felfedni a titkomat. Zsombiccnak is elég sok év elteltével mondtam el, és azt hiszem túl nagy sokk is volt neki. Kijelentésére ismételten csak helyeslően bólintottam. Örültem, hogy még időben meg tudtam mutatni a hallókészülékemet, mert készült lelépni. Valahogy utalnom kell arra, hogy képes vagyok szájról is olvasni, de talán várathat még magára ez a dolog. Inkább megmutattam neki, hogy a táskámra rá van írva a nevem, az övét pedig leolvastam az ajkairól. Csak mosolygással tudtam sugallni, hogy örülök a találkozásnak, és bár nem ilyen első alkalmat terveztem, azért rendhagyóan futottunk össze… szó szerint. Közben azt is elmutogattam, hogy miért is jöttem le az Erőnlét termébe. Szerintem eléggé egyértelműen jeleltem, és még speciális jelnyelvet nem is használtam, mert sejtettem, hogy nem fogja azt megérteni, de hogy ezt sem!? Talán tényleg egyszerűbb lenne az élet, ha én is megszólalnék, de… de inkább nem. Egyáltalán nem lepődnék meg, ha akkor itt hagyna, mert hétköznapi lennék, csak a füleim nem egészségesek, de kit érdekelne akkor, ha beszélnék? Senkit.
Közben elvigyorodtam az activity-s kijelentésén, és lassan megindultam az öltöző felé, hogy átvegyem az edzőcuccomat. A kérdésre izgatottsággal telve bólogattam, hiszen tényleg ezért jöttem le, bár bennem van némi félelem is. Első alkalom, hogy ilyesmit próbálok, és mintha Gergő olvasna a gondolataimban, rá is kérdez. Na persze nem így, de azért hasonló jelentése van ennek is. A válasszal persze megvárattam, mert gyorsan átöltöztem előtte, és immáron a törölközővel a vállamon, a vízzel a kezemben, egy kék pólóban és rövidnadrágban ácsorogtam előttem. Szívesen közölném vele, hogy csak akkor segítsen, ha nem vagyok neki akadály… bár megvan. Hirtelen jött ötlettől vezérelve fogtam meg a kezét, emeltem fel vízszintesbe, és mutatóujjammal kezdtem rá írni a betűket. Ügyeltem, hogy olvasható, nyomtatott nagybetűk legyenek, mert azokat könnyebb felismerni.
– Csak, ha nem jelentek gondok. Nem, ez lesz az első alkalom, és némileg félek is tőle. Meg bocsánat, hogy spontán lapnak használom a karodat. –érintésem persze gyengéd volt, tenyerem picit izzadt is, hiszen soha nem írtam másra. Meg… Gergő mintha távolságtartó lenne, és talán nem nézi majd jó szemmel azt sem, hogy ráírok. Igaz, hogy nem tinta, nem látszódik semmi, de fogalmam sincs, hogy miként viszonyul az ismeretlenekhez. Pláne, ha az egy siket-néma gyerek, aki papírnak használja, hogy kommunikálhasson vele. Közben pedig már a súlyzókhoz léptem, és segélykérően néztem Gergőre, hogy melyikkel is kellene most kezdenem ezt az egészet.
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2014. november 30. 14:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. november 30. 00:45 | Link

Ádám


Látja, ahogy Ádám vigyorog az activity kijelentésre, de ő nem tartja olyan viccesnek, tényleg elveszett pár pillanatig, mit is akar. De aztán csak bele kell gondolnia, és már meg is van a megoldás, Ádám lelkesen bólint, miközben elmegy öltözni. Ő addig iszik pár kortyot a saját vizéből, mert a futás és a lihegés miatt kicsit kiszáradt a torka. Ádám nemsokára meg is jelenik, immár teljes harci felszerelésben. Elsőre nem érti, mit szeretne, amikor elveszi a kezét, de hagyja magát. Az első pár betűről le is marad, mert nem tudja, hogy ezt most olvasnia kéne, de aztán felveszi a fonalat. És mondja is, halkan suttogja a betűket összeolvasva, hogy megértse, amit mondani akar.
- Hát, ebből jobban értek, mint a mutogatásból. - Állapítja meg végül, a bocsánatkérésre reagálva. Nem zavarja, így legalább elég sok fontos dolgot megtudott. Kicsit el is csodálkozik, mennyi módja van annak, hogy megértesse magát, még akkor is, ha nem tud szavakat használni. Gergő, nos, szintén nem a szavak embere, de ő nem is tudja megértetni magát. Ironikusnak találja, Ádám mennyivel jobban csinálja, mint ő, pedig a fiúcska hatalmas hátrányban kéne legyen.
- Egyedül nem lett volna okos ötlet belekezdeni. - Állapítja meg, hiszen Ádám egyedül jött ide, és valószínűleg nem arra számolt, hogy majd belefut egy őrült és felajánlja a segítségét. Habár szavai elég keménynek tűnhetnek, főleg érzelemmentes arca miatt, ő csupán aggódik azért, hogy a fiú megsérülhetett volna.
- De ha legközelebb egyedül szeretnél, akkor is jobb ötletnek tartom a húzódzkodásokat. Lehet, hogy eleinte nehezebb, de hatásosabb is. - Magyarázza, mint valami keleti bölcs, mintha oly annyira otthon lenne a body building világában. Pedig csak józan ésszel gondolja át a dolgokat, és ez csak az ő véleménye, Ádám vagy figyelembe veszi, vagy teljesen másképp gondolja, ő nem csinál egyikből sem problémát.
Aztán amint Ádám a súlyzókhoz lép, látja, hogy kissé elveszetten pillant rá. Ő pedig végignéz a fiún, mennyire tűnik nyeszlettnek és gyengének, annak megfelelően választ ki egy nem túl nehéz, kézi súlyzót. Nem kell egyből a fekve nyomással kezdenie, nagyon nem. Jó lesz neki ez is elsőre, hogy kicsit megerősítse a karját.
- Javaslom, hogy ülj le, támaszd a térdedre a könyököd és úgy használd. - Mondja, de jól fogalmazott, ő csak javaslatot tesz és tökre beletörődik abba is, ha tojnak a fejére. De azért összefonja karjait a mellkasán és úgy nézi, az eridonos mit alakít az instrukciói alapján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. november 30. 15:20 | Link

Geri

Az átöltözést gyorsan letudtam, és hamarosan arra is rájöttem, hogyan is kommunikálhatok Gergővel anélkül, hogy megszólalnék. Féltem, hogy kirántja a kezét, de nem tette, ezért bátorkodtam továbbra is írni rá. Örültem, hogy így jobban megért, de azért sajnálom egy kicsit, hogy nem hamarabb jutott az eszembe. Talán azzal magyarázható, hogy szégyelltem magam, amiért megzavartam az edzését, így aztán még rosszabb helyzetbe hoztam volna magam, ha hozzáérek, vagy hasonló. Közben elengedtem Gergő kezét, és a súlyzókhoz léptem, de tekintetemet nem vettem le a fiúról. Oké, hogy hallom, de ha tudok olvasni a szájáról, jobban megnyugtat, hogy biztosan arra reagálok-e, amit mond, és nem értem félre az egészet. Első megjegyzésére bűnbánóan néztem rá, hiszen ha belegondolok az egészbe, tényleg nem lett volna okos egyedül elkezdeni ezt az egészet. Sokkal rosszabb dolgok is történhettek volna velem, ha nem Gergő rohan belém, hanem egy gorombább alak. Viszont azzal megnyugtatott, és ismét mosolyogtam rá, mikor javasolta inkább a húzódzkodást, ha egyedül jövök. Meg is fordultam, és tekintetemmel megkerestem azt a helyet, ahol ezt majd véghez tudom vinni, és miután megtaláltam, visszafordultam a súlyokhoz. Igen ám, de a probléma nagyobb része itt jön, ugyanis fogalmam sincs, hogy melyiket kellene kézbe vennem. Hosszas, és unalmas is lenne mindet megemelgetni, de szerencsére itt van velem Gergő, aki már ki is választorra nekem a megfelelő súlyt. Kicsit zavarba jöttem egyébként, amikor végigmért. Éreztem azt a szánakozó tekintetet, vagy nem tudom milyennek mondjam. Tudom magamról, hogy gyenge vagyok, éppen ezért jöttem edzeni, de az nem tartozik a kedvenceim közé, ha éreztetik is. Még akkor sem, ha csak közvetetten teszik. Közben elvettem Gergőtől a súlyzót, ami kicsit nehéz volt számomra. Talán rosszul mért fel, vagy tényleg ennyire gyenge vagyok? Nem is akarom tudni, de ha a fiú ki akarná cserélni, akkor bólogatok, hogy nem kell, megbirkózok ezzel is. Leültem, és felvettem azt a pozíciót, amit javasolt. Vettem egy mély levegőt, és minden erőmmel azon voltam, hogy megfelelően véghezvigyem a mozdulatokat. Magamban számoltam, és húsz mozdulat után cseréltem. Nem igazán bírtam többet emelni egyik karommal sem, és mindig kellett egy kis pihentetés. Fél óra elteltével, kifulladva ejtem le a súlyzót, és fordulok le a székről, levegőért kapkodva, miközben a plafont bámultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. november 30. 15:39 | Link

Ádám


Nem választott nehéz súlyt a fiúnak, látja, hogy nem egy terminátor. Ő sem edzőteremben építette fel az izomzatát, és nem is igazán volt más választása. De amióta itt van a kastélyban nem végez komolyabb fizikai munkát, muszáj ide járnia, hogy edzésben maradjon és a kviddics miatt is. Ha valaki, hát Gergő a leginkább elszánt személy, ha van miért dolgoznia, küzdenie. De ahogy látja, Ádámnak kicsit nehéz, mégis bólogat, hogy jó lesz neki.
- Ügyesen csinálod. - Mondja végül, amikor a fiú nekikezd, mert tényleg jól csinálja. És olvasta valahol, hogy a pozitív megerősítés fontos - bár talán valami állatkiképzős könyvben volt még régen, de biztos embereknél is hasonlóan működik. Nem mintha őt valaha, valaki megdicsérte volna, vagy egyáltalán elismerést kapott volna mindazért, amit csinál egész életén át. De legalább ő próbálkozik jó lenni.
Fél óra telik el, már nem is figyel olyan feszülten, mert látja, hogy Ádámnak is megy ez. De megmutatja még neki, a többit hogyan kell használni, aztán ő maga is nekikezd majd edzeni kicsit, hiszen azért jött. Mondjuk fut még egy kört, mert az előző is hihetetlen jól esett neki. De ahogy nem figyel, csak arra pillant a fiúra ismét, ahogy az leejti a súlyzóját, hallja a csörömpölést. Utána kapna, hogy ne forduljon le a székről, de már hiába, elkésett. Egy fáradt szusszanással engedi ki a levegőt, nézi a fiút, ahogyan lihegve a plafont bámulja.
- Gyere, állj fel. - Nyújtja neki a kezét. - Ha jól tudom, nem azért jöttél ide, hogy a plafont bámuld. - Mondja enyhültebb vonásokkal, de mosolyogni nem szokott, talán nem is illene az arcához. Nem, Ádámnak nincs pihenő, feladni meg biztosan nem engedi, hogy feladja, amíg ő itt van. Talán jobban járt volna valakivel, aki kevésbé egyszerű és következetes. Ha a fiú elfogadja a kezét, fel is segíti ismét a földről, bár elgondolkodik, vajon honnan van ez a különös vonzalma a talajhoz, mitől szeret úgy fetrengeni rajta. Nem mintha Gergő nem szeretne, de ő maga a természet közelségét, az anyaföldet sokkal jobban preferálja, mint az Erőnlét termének alapját.
Azonban ahogy Ádám feláll, ő már megnyugodott teljesen és ki vannak élezve az érzékei, valami furcsa elkezd motoszkálni az agya hátuljában. Sötét, csaknem fekete tekintetével azt keresi, mi vonzza magára úgy a figyelmét. Érzi a kellemes vonzást, a megmagyarázhatatlan erőt, ami annyiszor csapdába ejti őt élete során. De nem tudja most, mi okozza, mi az, ami szirénként csalogatja őt, remélhetőleg nem azért, hogy megölje végül. Ahogy jobban figyel, látja, hogy nem maga Ádám az, hiszen hogy is lehetne? Csak élettelen tárgyakkal működik a képessége. És meglátja azt az élettelen tárgyat, ami annyi emléket hordoz magában.
 - Ideadod kicsit... a hallókészüléked...? - Nyújtja ki a kezét, miközben úgy érzi, nem tudja levenni ábrándos tekintetét a kis ketyeréről. A hallókészülék ide akar jönni hozzá, érzi. Azt akarja, hogy érintse meg, és nem érdekli, milyen fura kérés. Csak annyit remél, hogy Ádám odaadja majd neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. november 30. 16:54 | Link

Geri

Jól esett a dicsérete, és csak jobban motivált. Egyáltalán nem adtam volna fel, ha nem éreztem volna a lüktető fájdalmat a karomban. Ki is ejtettem a súlyzót, és már a földdel voltam egyenlő. Pár pillanat telhetett csak el, Gergő már ott is volt mellettem. Kapkodtam még a levegőt, és jó öt perc után sikerült csak visszanyernem a légzésem szabályosságát, közben pedig elfogadom Gergő segítségét, és talpra állok. Kissé… ugyan már… inkább eléggé fájlalom a karjaimat, nem mellesleg szúr vagy zsibog, vagy fogalmam sincs minek mondják ezt az érzést, de azt tudom, hogy jó dolog. Ebből is látszódik, hogy eredményes volt, de az újdonsült edzőm úgy van vele, hogy nincs megállás. Ráztam is a fejemet, hogy igaza van, és nem lazsálni jöttem ide, és már nyúltam is a súlyzóért, mikor észrevettem, hogy megint engem néz. Fogalmam sincs, hogy mit csinálhattam, hogy kiváltottam megint ezt a szituációt, de érzem, ahogyan vörösödik és égni kezd az arcom, mert eléggé zavarba ejtően figyel. Nagyokat pislogtam rá, hiszen a kérése szokatlan. Senki nem kérte még el a hallókészülékemet, és azt sem tudom, hogy ezért most meg kellene sértődnöm, vagy nem. Hiszen, ha logikusan nézem, akkor egy siketnek az a kis szerkentyű jelenti a hallását, és ezt elkérni…!? Gergő szerintem más, és bár nem értem, hogy miért szeretné megkapni, bízok benne. Óvatosan vettem ki a kis szerkezetet a bal fülemből, és némi hezitálás után fogtam meg szabad kezemmel Gergőét, majd beletettem a hallókészüléket, és óvatosan hajtottam rá az ujjait. Az egyik legféltettebb tárgyam, remélem meg fogja érteni, hogy miért kellett ennyi idő, hogy elszánjam magam az odaadására. Ha ezzel megvoltam, elengedtem a kezét, léptem kettőt hátra, és a szemeibe néztem. Próbáltam megtudni, hogy mit akarhat vele, de belül remegtem az ismeretlen és a tudatlanság miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyakorló Mesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 24
Írta: 2014. december 3. 18:35 | Link

Kisasszonyok.

Már a folyosóról hallani a döngő lépteit, ahogy edzőcipőben trappol a terem felé. A híre mindig is előtte járt, bár nem csak ilyetén formában, az az igazság, végtére is, ha az ember fia nagyszájú, kötekedős alak, akkor azt szokták tudni az emberek. Ödön kiskora óta az a fajta mamlasz, aki szekrény nagyságú és IQ-ja pontosan megegyezik egy okosabb farkaskutyáéval, tehát van úgy huszonöt. Ez természetesen nem probléma, ha az ember minden vágya, hogy úgy kilencven kilónyi keménykötésű izom legyen. Erre rá is dolgozik, az biztos. Ha valami határozottan jó állítható róla, hát az az, hogy az elképzelései mellett makacsul kitart, bár itt azt most inkább ne taglaljuk, hogy ezek az elképzelések mennyiben szoktak reálisak is lenni. A testépítés vágya történetesen kevés megvalósítható álmainak egyike, és már első pillantásra is látni, hogy szépen halad vele. Az Erőnlét terme gyakorlatilag az otthona. Megérkezve az ajtót kivágja maga előtt nagy lendülettel, hogy teljesen a sarokig nyílik, és belépve meg se fordul, csak úgy berúgja, hogy szerencsétlen hangosan csapódik be és még pár pillanatig remeg is. Ödönkénk - a mamája is így hívja még mindig, mégiscsak a kis fiacskája, hiába múlt tizenhét és akkora, mint egy szekrény - hirtelen fékez le az ajtón belül, pedig már teljes lelkesedéssel trappolt volna egyenesen a súlyzókhoz. Az említett helyen két egyén is fellelhető éppen, de még ha a súlyzókkal lennének elfoglalva.
- Hö? - értelmes kommunikációra irányuló próbálkozást hallhattunk, Ödönke meglepetten pislog fekete szemeivel melléklet gyanánt, nem érti, hogy miért kell ott a helyet foglalni. Lassan vonja össze a szemöldökét,  enyhén fújtatni is kezd, csúnyán méregetve a betolakodókat. Igaz, hogy nem jelölte meg a területét, de mégis hogy képzeli bárki is, hogy csak foglalja itt a helyet? Az ő kedvenc helyét ráadásul. Ismét nekilendül, folytatja a trappolást, és egyenesen az említett helyszín előtt áll meg újra.
- Mi van itt? Ha nem csináltok semmit, mé' foglaljátok a helyet? Tűnés az útból, töpörtyűk - morgolódik jó hangosan megállapítva a szerinte nyilvánvalót, majd félretaszítja az útból a szőke srácot, a barnát kicsit nagyobb lendülettel löki meg, majd beülve megszokott helyére gyermekien boldog vigyorral arcán kézbe veszi megszokott súlyzóját is pillanatokon belül, és nem törődve senki mással már dolgozik is.
Utoljára módosította:Gyakorló Mesélő, 2014. december 3. 18:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 16. 16:50 | Link

A Kedves - zárás

A csók után pár pillanatra hozzáérintem homlokomat az övéhez, lehunyt szemmel élvezem illatát. Aztán hátrább lépnék, de kezemért nyúl, s hagyom, hogy pocakja felé vezesse ujjaimat. Tenyerem alatt csodát érzek, arcom gyermeki örömöt tükrözhet, olyasfélét, mint amikor az ember még hisz a mesékben és reggel felkelve a csizmájában csokit találva bizonyosságát érzi annak, hogy a Mikulás ott járt. Ragyogó boldogságomat ennek a nőnek köszönhetem, és ezt nem árnyékolhatja be semmi. Még a mostohaanyám sem, akit imádok amúgy, de ez nem akadályoz meg abban, hogy - mostanában egyre többször - figyelmeztessem arra, hogy az én életemet én élem, nem ő.
A kezem alatt mozgolódó még csöppnyi emberek, a gyermekeim, és általuk én végre tényleg apa leszek. Szeretem felnőtt lányaimat, de megvan annak a varázsa, hogy felnevelsz valakit. Látod bukdácsoló lépteit, hallod első szavait, megtapasztalod boldog mosolyait, ismered kedvenceit, múltját, óvod jelenét és teszel jövőjéért.
Elsimítok egy tincset kedvesem füle mögé, finoman megölelem őt, majd megkérem, tanítson lőni. Mindig is érdekelt az íjászat, bár annyira sosem, hogy tegyek valamit azért, hogy ki is próbálhassam. Ha nemet mond, azt is megértem, akkor csupán leülök az egyik gépre, befogom a szám és miközben eredeti célomnak megfelelő tevékenységgel töltöm ki időmet, néha megállok és csodálom a nőt, akit szeretek. Végül jóleső fáradtan, együtt megyünk haza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2014. december 26. 17:24 | Link

Ádám & Ödönke


Gergő próbál segíteni neki és motiváló lenni, a külsője azonban nem erről árulkodik. Talán keménynek tűnhet, esetleg szívtelennek, csak mert semmi nem látszik rajta, mégsem rossz gyerek ő. Még akkor sem, ha a húga, a szülei szentül meg vannak róla győződve, hogy a pokolból szökött és úgy kell majd visszatuszkolni oda, ha lejárt az ideje.
A fiú elfogadja a segítséget, aztán amikor áll, Gergőt szokás szerint egy fura érzés ragadja magával. Szinte hívja, csalogatja, vonzza a fiú hallókészüléke. Mint egy gonosz szirén, úgy csalogatja képzeletbeli énekével. Ő pedig nem tudja kontrollálni, az ellenállás pedig esélytelennek tűnik. Szinte kiszárad a szája ettől, teljesen felborul az egyensúlya. Feje tetejére áll, szinte forog vele a világ, ahogy kinyújtja a kezét. Egy végtelenségnek tűnik, amíg Ádám gondolkozik, de nem tud azon tanakodni, miért teszi. Nem tud sem reménykedni, sem negatív gondolatokkal foglalkozni, nem tud végkimenetelt jósolni, nem tud ő már semmit. Csak elképzelni, ahogy megkapja és mesél.
És nem csak képzelgés marad, nemsokára megkapja, és abban a pillanatban, hogy hozzáér, lehunyja a szemét. Abban a pillanatban a kis eszköz bőrébe bújik. Kissé homályosan, de látja a helyiséget. Ádám, a sokkal, de sokkal fiatalabb Ádám néz rá. A háttérben hallja a beszédet, mintha a víz alól hallgatná, kissé tompán és figyel rá. Hosszú időnek tűnik, az orvos és a szülők párbeszédét hallgatja, majd vége szakad a jelenetnek és ismét az Erőnlét termében van. A valóságban csak pár másodperc, talán egy perc telt el. De ez a kis távollét, ez a látomás elég idő ahhoz, hogy Gergő aztán észre sem veszi Ödönke érkezését, csak amikor már közel van, taszít rajta egyet. Ádám hallókészülékére jobban vigyáz, mint a saját életére, tudja, ez mennyire fontos neki. Visszaszerzi egyensúlyát a taszítás után, hideg, fekete tekintetét Ödönkére emeli. Inkább visszaadja Ádámnak a hallókészülékét, jobb helyen lesz nála, főleg, hogy a házi bejáratú vér pistijük őt sem hagyta magára.
- Meg is kérhettél volna, hogy menjünk arrébb. - Állapítja meg egyszerű tényként, annak ellenére, hogy bosszús, ő nem áll le veszekedni. Hiába nőtt fel ott, ahol, ilyen IQ szinten még ő sem kommunikál, Ádámén annál inkább, így a fiú felé néz.
- Jól vagy? - Tesz fel egy egyszerű kérdést, hiszen a fiú nem beszél. Ám Gergőnek ez nem probléma, ő sem egy szószátyár fajta és az egyszerű, eldöntendő kérdésekkel, rövid válaszokkal is megelégszik, de még mennyire. Sőt, talán még kicsit élvezi is a helyzetet, még ha ez (szokás szerint) nem is látszik rajta.
- Gyere. - Int a fejével az irányba, amerre elpárologhatnak, talán Ödönkének sem lesznek útban. Sokkal érdekesebb lenne leállni vitatkozni, hatásvadászkodni, talán még harcolni is, de... kinek kell az? Gergőnek biztos nem, vérbeli konfliktuskerülő. Emellett ha valaki, hát ő igazán profi abban, hogy visszafogja magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. december 26. 23:01 | Link

Geri & (B)Ödönke

Félnem kellett volna attól, hogy Gergő tönkreteszi a hallókészülékemet, de megnyugodtam, hogy mégsem. Figyeltem, próbáltam rájönni, hogy miért is kellett neki a kis szerkentyű, de nem tudtam kiokoskodni. Így türelmesen ácsorogtam vele szemben, és lehet, hogy emiatt nem is vettem észre a közeledő alakot. Ellépni az útjából már késő volt, inkább eltaszított magától, én szerencsétlen meg fel is buktam a saját lábamban. Ennyire nem szeretek egyenlő lenni a földdel, és már nem tudom hányadszor vágódtam el a mai nap folyamán. Bosszúsan kelek föl ismételten, de nem vágok vissza annak az izgága, nulla IQ-s gyereknek… egyelőre. Visszateszem a hallókészülékemet a fülecskémbe, aztán csak bólogatok Gergőnek, hogy jól vagyok és tényleg jobb lesz, ha odébb megyünk. Kissé féltem, hogy utánunk fog jönni, ezért Gergő előtt lépkedtem, némileg takarásban. Még nem vagyok olyan erős, bátor, no meg felkészült sem, hogy leálljak vele vitatkozni, és örülök, hogy Gergő se foglalkozik vele. Jó fej, és ezt értékelem is. Zsombicc tuti a nyakában lenne már, de szerencsére ő most nincs itt, és remélem, hogy egyhamar nem fut be. Egy váratlan pillanatban úgy döntöttem, hogy megragadom Gergő karját, és felfirkantom rá a hirtelen támadt ötletemet.
– Ha ennyire súlyzózni akar, hát adok én neki súlyzót. –meg sem vártam, hogy elolvassa, azonnal indultam az öltőzőbe, persze feltűnés mentesen. A pálcám ugyanis a táskámban van, a csínyhez viszont kelleni fog. Kikotortam belőle, és az öltöző ajtajában álltam meg. Kilestem mögüle, és tökéletesen ráláttam Ödönkére. Rászegeztem a pálcámat a súlyzókra, felemeltem pár nehezéket, és a tagunk felé irányítottam. Mikor a lába felett volt, megszakítottam a bűbájt, és hangos csattanással landolt az emberünk lábfején a sok vas. Bujkáló vigyorral szaladtam vissza Gergőhöz, és remélve, hogy Ödönke nem vett észre, ismételten a fiú takarásába álltam. Vigyorogva néztem rá, közben a fejemmel az ajtó felé biccentettem. Jobb lenne azért lelépni, mielőtt balhé lesz.


VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyakorló Mesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 24
Írta: 2014. december 30. 20:54 | Link

Kisasszonyok.

Ödönke anyuci egyetlen szem kisfiaként mindig is megkapott mindent, amit csak akart, egyetlen szavába került. Kizárt, hogy a szótárában létezne a kérés fogalma, gyakorlatban végtére is senki nem hallott még tőle olyat, hogy valamit kért volna. Elvette, amit akart, mint akinek ez magától értetődő módon kijár, és ezt a gyakorlatot űzi továbbra is, mint a mellékelt ábra mutatja. Szekrényméretű, nem jelent gondot odébb taszítani senkit sem, hogy megteremtse az utat magának hőn szeretett súlyzóihoz. Gyorsan le is telepedik, nehogy véletlenül még rájöjjön valakire, hogy ott szeretne megpihenni netán. Lenéző pillantást vet a szőkébbik fiúra, aztán egy fél percig még méregeti, mire leesik neki, hogy né már, ez a Bakonyi gyerek, aki terelőként működik valamelyik csapatban. A sárgáknál, ugrik be neki, bár hogy a ház neve mi is, az már teljesen mindegy, a lényeg, hogy olyanok, mint a méhek. Megvonja a vállát szó nélkül a kérdésre végül, majd kézbe véve az egyik súlyzót neki is lát a napi adag gyakorlásnak. Kell ez, hogyne kellene, vagy nem lesz olyan szépen kidolgozott minden egyes izma, mint ahogy azt kell. Szét is terül gyorsan arcán bárgyú, boldog vigyora, mintha valami féleszű lenne, aki megtalálta kedvenc játékát és azzal most elszórakozik a végtelenségig. Teljesen bele is merül a súly emelgetésébe, miközben térdén könyököl, és igyekszik úgy ülni, hogy előnyösen mutasson, hiába nem érdekel ez rajta kívül senkit. Időnként megmozdul a szája, ahogy némán számolja az emeléseket, és olyan nagyon koncentrál működő agysejtjeit alaposan megkínozva, hogy egyáltalán nem veszi észre, mint emelkedik fel egy-két szebb példány a súlyok közül. A hatás így eredetibb, az már igaz. Először meglepetten pillant fel elejtve a kezében tartott súlyzót, amint megérzi a lábában a fájdalmat, aztán elfehéredik, artikulálatlan, már-már állati üvöltés szakad fel a torkából, és arca egyre vörösebb színben kezd pompázni. A fájdalom csak nem csillapodik, az ordítása viszont igen és hunyorogva pislog körül, ki lehetett az az elvetemült, aki ilyet merészelt vele művelni. Vékony vonallá préseli össze a száját, miközben csúnyán morogva húzza fel maga elé a lábát és sziszegve igyekszik felmérni a kárt. Ezzel bizony gyógyítóhoz kell majd mennie.
- Ki merészelte? Kitekerem a nyakát - rázza meg az öklét vadul morogva, fogát szívva és csúnyán méri végig a közelében ácsorgó két iskolatársát is, az összefüggés megállapítása azonban már meghaladja agyának kapacitását. Sziszegve tapogatja sérült lábfejét tovább, és azt igyekszik megállapítani, nem bujkál-e valahol a gépek között vagy az öltöző felé valaki, akinek ez az egész köszönhető.
- Mi olyan vicces? Kipróbálnád? - mordul rá a kiskölyökre is, aki Bakonyi mellett ácsorog még mindig vigyorogva. Nem is vicces, hogy őt itt éppen totálkárossá tette az a valaki, aki volt oly merész ezt művelni vele. Hol van ilyenkor az anyucija, hogy helyrehozzon mindent?
Utoljára módosította:Gyakorló Mesélő, 2015. január 1. 21:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2015. március 8. 17:33 | Link

Várkonyi Zoltán.


Már pár napja feltűnt, hogy Marki mellett elkezdtem ellustulni. Szerencsére ez még nem látszott meg sehol, csak éreztem, hogy a szabadidőmből többet töltök a kanapén, mint az utcán futva, vagy az edzőteremben. Mindenképpen beakartam hozni ezt a lemaradásomat, ezért így a vizsgaidőszak egyik pihenőnapján felmentem a kastélyba.
István lakrészében öltöztem át, mivel máshol nem igen lett volna rá lehetőség, aztán a sporttáskámmal együtt sétáltam át a keleti szárnyba. Csodálkoztam rajta, hogy nem futottam össze sok diákkal, aztán rájöttem, hogy aki csak teheti, most a faluban vásárolgat és szórakozik. Már az idő is kedvez nekünk, azoknak akik a szabadban szeretünk sokszor lenni.
Ahogy a folyosókon, az erőnlét termében sem voltak sokan. Sőt. Talán egy vagy két ember lézengett ott a gépek között mindössze. Mondjuk az sem zavart volna, ha tele van a terem, én egyből a futópálya felé vettem az irányt, hogy egy laza bemelegítés után lefussak pár kört. Ehhez bedugtam a fülembe a fülhallgatót és az iPodon felnyomtam a hangerőt. Szerencse, hogy lehet már rúnáztatni, különben nem tudom mi lenne velem a kis kedvencem nélkül. A muglik között is állandóan velem volt, hűséges társként hoztam magammal ide is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 8. 18:01 | Link

Győri Barbara



Erre azért nem számított a horoszkópok kiváló ismerője és még a képlet sem jelezte előre, hogy a sok munka a tanítással, melynek megszállottjává vált - pláne mióta Keiko elment - hogy az erőnléte rohamos hanyatlásnak indulhat. Kimaradtak a reggeli felülések, erőnléti gyakorlatok, a súlyok emelgetése, megizzasztani magát pedig leginkább csak a dolgozatokban írt sületlenségek olvasásával tudta. Hol a hasizmai reszkettek a nevetéstől, hol a szemeiből folytak a könnyek a sírástól, valamint esetenként a fejét verte a falba, mielőtt kiosztott volna egy-egy trollt. Az utóbbi napokban azonban vágyott már egy kis változatosságra, és felfedezett egy konditermet is a kastélyban, így hát felkerekedik, hogy eltunyult izmait megtornáztassa, mielőtt teljesen elfolyna, kockái pedig párnázottak lennének. Mint mindig, most is határozott lépésekkel halad célja felé, senkinek nem jutna eszébe útját állni. Zoltánunk ezt most nem is venné jó néven, minden gondolata a mozgáshiány pótlására irányul. Könnyű sportruházata elegánsan fedi testét. Egyelőre hosszúnadrág és hosszú ujjú felső takarja az alatta lévő lengébb darabokat, amit majd a bemelegítés után fed fel, levéve a felsőket. Ezt is szépen eltervezi, mint ahogy azt is, hogy milyen edzésterv szerint fog haladni. A tetthelyhez érve, belenéz a kis szürke noteszébe...Igen, elsőnek, mint bemelegítés, néhány kör futást tervezett, így rááll az egyik pályára, nem nézve, éppen fut-e ott valaki vagy nem és elkezdi róni a köröket. Nem telik sok időbe, mire felfedezi, hogy egy hölgyemény pont előtte fut, illetve, hogy beérte, mivel a lány lassabb. Miután csak hátulról látja, nem tudja ki lehet az, de nem is nagyon érdekli, csak kényszeredetten sávot vált. Miközben elhalad a másik mellett, nem akarattal, de sikerül egy kicsit meglöknie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2015. március 8. 18:45 | Link

Várkonyi Zoltán.

Nem tudom mi szólt éppen, a legutóbbi listacserekor nem én, hanem egy kedves barátnőm válogatta a zenéket. Minden esetre jó ritmust adott a futáshoz, az agyam is szépen kezdett kikapcsolni. Igaz, mostanság nem stresszelek semmin, a vizsgáim is nagyon jól sikerültek, meg is kaptam a tanári diplomát. Megérte a sok munka és ideje volt már eldöntenem, mit akarok. Mármint Istvánon kívül. A gondolataim nagy részét ő köti le, meg az esküvőszervezés. A lagziból vannak vitáink, de hát csak tudunk kompromisszumot kötni...
A negyedik körnél tartottam, még egyet szerettem volna lefutni. Éppen azon gondolkodtam, hogy mivel folytassam az edzést, amikor is valaki nem éppen finoman meglökött. Túlzás azt mondani, hogy fájt vagy kizökkentett volna a mozgásból, de azért már ebből megéreztem, hogy nem egy lányról van szó aki szórakozottan nekem futott.
Egy pillanatra meglepődtem, ezt követően a férfi után néztem aki egyébként ismerős volt valahonnan. Az arcomra kiült egy már bocsánat grimasz, ezzel finoman jelezve, hogy nem tetszett a mozzanata, még akkor is, ha nem is nézett hátra. Nem bírom a bunkó embereket. Hosszabban beszívtam a levegőt és a hirtelen jött hangulatváltozás okán gyorsítottam a tempón, ezzel szépen beérve a személyt aki az imént lehagyott. Mellette elfutva nem ép kedves mosolyt eresztettem meg felé, aztán ott is hagytam, a lábaimat az előző gyors tempóban kapkodva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 8. 19:10 | Link

Győri Barbara


A lökdösődés nem alaptartozéka a fess tanerőnek, de az odafigyelés sem mindig. Most épp nem, annyira lefoglalja a sportolás öröme. Nem is veszi észre, hogy valakit meglökött, a felé küldött faramuci vigyorra sem reagál semmit. Mit neki egy ismeretlen félig sikerült gesztusa. Fut tovább a saját tempójában és az újra elé kerülő lányt szemléli hátulról. Egy kicsit most már irritálja, hogy unásig valaki alvázát nézze, bár be kell vallja magának, kedvére való a látvány. Elhessegeti a képzeletébe begyűrűző ötleteket, mit idéz fel benne a szemlélődés, valamint megállapítja, hogy érdemes volt idejönnie, máris mit tesz egy kis mozgás. Termelődik az endorfin, ...a többiről ne essen itt szó. Mellé akar érni a szőkének, hogy elölről is megkémlelje, így kénytelen gyorsítani, mert a hölgyike igen csak szaporázza. Megnyújtja lépteit, mellé is ér és egy halvány mosoly kíséretében, leplezetlen élvezettel nézegeti elölről is. Aztán észhez tér, figyelmezteti magát arra, hogy edzeni jött, így aztán előre fordítja tekintetét, az útra legalábbis, ám a tempót tartja.
- Mit hallgat? - tör fel belőle a lényegi kérdés. Valahogyan csak el kell kezdeni, na nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2015. március 8. 22:36 | Link

Várkonyi Zoltán.

Magamon éreztem a tekintetét miután sikerült lehagynom. A tempó jobban leszívta az energiám, de kitartóan kapkodtam a lábaimat ahogy a zene is tempósabbá vált. Mintha versenybe kerültünk volna, egy pillanatra ez jutott eszembe.
Újra mellém ért, ő nézett, én viszont a tekintetemet a pályán tartottam. Nem tudtam volna elesni a saját lábamban viszont nem voltam hajlandó ránézni úgy, hogy az imént nekem jött és még el is futott mellettem egy intés vagy elnézést kérés nélkül.
Azt nem hallottam, hogy mit beszélt, csak valami hangfoszlányt felőle. Értetlen pillantást küldtem felé, jócskán lefutottunk egy újabb kört már ebben a tempóban. Én ennyit terveztem, a vége felé húztam csak ki a fülemből a dugót.
- Tessék, mit mondott? - fordítottam felé a fejemet zihálva. Szépen lelassítottam a saját tempómat, nem egyből álltam meg, aztán még egy sétakör következett.
Hogy ő mit tervezett, azt nem tudom, de ha szintén lelassított, már a valamivel kedvesebb énemmel is megismerkedhetett.
Mély lélegzetvételekkel sétáltam a táskámig, amiből egy palack vizet vettem elő. Csípőre tett kézzel álltam meg ott, hogy pár kortyot igyak, közben a férfi felé pillantottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. július 14. 14:32 | Link

Kamilla



Örülök, hogy végre visszatértünk a nyaralásból, mert tényleg jó volt meg minden, csak így a vége fele már kicsit unalmas. De legalább szépen lebarnultam, bár úszni még mindig nem tanultam meg, de mindegy is, van arra még időm, nem is kevés. Majd ha legyőzöm a félelmem, akkor menni fog, addig is egy kis testmozgás gyanánt ott van nekem a kviddics, meg még más szárazföldi sport, mert azért abból is van nem is kevés.
Es most is szeretnék egy kicsit mozogni, ezért vagyok itt, az Erőnlét termében, ahol úgy még sosem voltam, de hallottam, hogy jó hely ez a testmozgásra. Viszonylag könnyen megtaláltam, még szerencse, hogy nem a kastély túloldalán van, mert akkor bajban lennék, talán még most is a folyosókat rónám a terem kutatása közben. Pedig már szép lassan kezd beleégni a fejembe a kastély térképe, öt év alatt már kívülről tudni fogom, hogy mi merre van. Talán... Ebben mondjuk nem vagyok teljesen biztos, de azért reménykedni szabad.
Teszek egy-két kört a futópályán bemelegítésképp, majd ezután nyújtok, mert azt már megtanultam az évek alatt, hogy jobb megelőzni a bajt, és nem hiányzik nekem, hogy valami hülyeség miatt lesérüljek, és ne tudjak kviddicsezni. Meg ugy en bloc semmit se csinálni. Az teljességgel kibírhatatlan lenne számomra, de legalább több idő jutna a tanulásra, és olvasásra. A kötelező bemelegítés után elveszek egy kosárlabdát, és az egyik palánkhoz sietek. Már nagyon rég kosaraztam utoljára, szóval eleinte elég béna vagyok, és tízből egy sem megy be, de majd csak visszarázódom. Próba cseresznye... Mármint szerencse, egyszer majd csak sikerül betalálnom, és még az aprócska méretem sem fog ebben megakadályozni
Egyébiránt egy fekete AC/DC-s hatalmas póló van rajtam, amibe háromszor is beleférnék. Még aputól csórtam el mikor otthon voltam, azóta nem adtam neki vissza. Alatta pedig egy igen rövid fekete gatya van, és egy magas szárú tornacipő
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 14. 15:59 | Link

Benedikta

Már éppen hogy megszokta Madaszkárt, máris pakolhatta össze a cuccait, és jöhetett ide. Ahol nem ismert semmit, és úgy érezte magát, mint egy elveszett kisegér a labirintusban. Az elképzelés nem is ütött el anyira a valóságtól, tényleg elég elveszett volt, és a kastély pedig akkora, mint egy Tokyói állatkert: hatalmas, és egy nap alatt bejárhatatlan. Nem mellesleg még azt sem tudta, hol fog egyáltalán aludi. Ha fog egyáltalán aludni valahol. Esetleg a lépcsőn, vagy a folyósón, de amúgy.. Felkötve hajkoloncát kezdett bolyongani a labirintus falain belül gondosan elolvasva az ajtók feliratát, a köveken akadó érdekességeket, amik esetleg még a hasznára lehetnek a tájékozódásban, vagy akármi másban. Megfigyelt minden kis repedést, minden betűtípust, minden színelváltozást, bár az már koránt sem volt biztos, hogy ennyi mindent meg fog egyszerre jegyezni. Arra gondolt, hogy még a szigeten is először milyen nehezen igazodott ki, de ez már legalább kétszer akkora, mint az a terület, és vagy ötvenszer annyi esélye van arra, hogy elkeveredjen valahova, és utána még önmaga se találja meg magát, nem hogy más. Ez egyik kilincses mögül hangokat hallott, így úgy gondolta, talán bemerészkedhet, és még azt is megkockáztathatja, hogy körbenézzen. Felpillantott az ajtón függő táblácskára. Erőnlét terme. Ez elég sokmindent hordozhat magában, olyan sejtelmes, sokatmondó. Ismét harapdálni kezdte a bőrt a szájáról- mármint, ai még rajtamaradt ajkain-, majd lassan lenyomva a kilincset dugta be buksiját. Az első, amit megpillantott, az a fekete hajú, vele egyméretű lány volt, akinek bőrét ugyan úgy megsütötte a nap, mint az övét. És épp nagyon kitartóan dobigálta kosárra az erre alkalmatos, sárga labdát. Remélve, hogy senki nem fogja leszedni a fejét ezért a hatalmas garázdálkodásért beljebb merészkedett, és még meg is szólította a jelenlévőt.
- Öm. Szia.- ejtette maga elé összefont ujjait, miközben végig azon kattogott az agya, hogy mi lesz akkor, ha a lány fogja magát, és egyszerűen hozzávágja a lasztit, amiért megzavarta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. július 16. 21:07 | Link

Kamilla


Talán kevesen gondolnak bele, de Sauronnak nem volt térlátása, az egy szeme miatt. Emiatt biztos elég gyatra lenne a labdajátékokban, mert ahhoz ugyebár kell némi térlátás is, különben a játékos nem találna bele a karikába, vagy nem tudna gólt rúgni. Persze véletlenek akkor is akadnának. Bár nem hiszem, hogy a naaaaagy Sauron lealacsonyodna addig, hogy valami buta, mugli sportokat játsszon, bár ki tudja. Nem ismerem őt annyira, és meg sem szeretném ismerni, annyira azért nem kedveltem a filmben. De azért nem is utáltam, szép volt az az egyetlen szeme.
Na de én nem vagyok egyszemű, és a térlátásom is tökéletes, szóval nem értem, mit bénázok itt ennyit már. Ez egy tök egyszerű feladat, csak el kell dobni a labdát egyenesen fel a kosárba, vagy a palánknak a fekete négyzetébe, és onnan be is megy. De nem, én erre nem vagyok képes, pedig nincs is olyan magasan a kosár. Na jó, de. Mondjuk igaz, hogy a célzókám sosem volt valami jó. Már kezdek elgondolkozni azon, hogy inkább abbahagyom, és futok helyette. Csak még egyet hadd dobjak, hátha sikerül. Meg még egyet, és még egyet. És még mindig itt vagyok, hála a makacsságomnak, ami nem hagyja, hogy feladjam.
Na még egyet, de most már tényleg ez lesz az utolsó próbálkozás... Megállok néhány lépésre a palánktól, a kosárra koncentrálok, olyannyira, hogy még a nyelvem is kinyújtom, ééééés.... Dobás. És bement! Végre bement! Igaz, hogy egy hajszál híján, de bent van, és ez a lényeg, nem? Fel sikítok örömömben, és ugrálok is, meg körbe-körbe forgok, mint valami hülye. De nem vagyok hülye, sak nagyon boldog. S mikor megfordulok, veszem észre a lányt, aki közben bejött, és biztos látta az én magánszámom is.
- Sziaaaa! - köszönök neki szinte már nevetve, majd a labdáért szaladok, és azzal a kezemben közelítem meg a lányt. - Nem szeretnél esetleg, teljesen véletlenül csatlakozni? Egyedül picit unalmas. Naaa, légysziiii! - Kérlelem azokkal a nagy bociszemeimmel. Végülis ha idejött, akkor valószínűleg sportolni akar, és a kosár jó sport. Jobb, mint a futás.

Kezdőmondatért hálás köszönetem Wolgast Úrfinak <3 Cheesy
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 16. 21:25 | Link



Repültem. Amikor kiléptem a tükörből, elszomorodtam, hiszen ennyi szabadságot sosem fogok érezni többet; hogy milyen egy sas mellett szárnyalni, azt most éreztem először - és utoljára. De ezen események segítségével valamiért biztosabb lettem magamban; legalábbis így, közvetlenül az élmény után úgy éreztem, bármire képes vagyok, vagy képes lehetek. Részben ez az euforia volt az oka annak, hogy nem futamodtam meg attól a találkozótól, amire ma hivatalos voltam. A vacsora kezdete után tíz perccel.
"Azt hiszem, én vagyok az, akitől mindenki óvva intene." Ez a mondat visszhangzott bennem, amióta visszatértünk Madagaszkárra, s közeledett az előre megbeszélt találkozó időpontja. Hogy hogyan fog bejutni David Bennett a kastélyba, mint végzett diák? Fogalmam sem volt. Hogy mit akar majd nekem tanítani "önvédelem" címszó alatt? Semmi ötlet. Hogy mi a fenéért jelentem meg a találkozón? Nincs válaszom.
Még nem voltunk takarodó után, pontban vacsoraidő volt. Én, aki mostanában nem eszik túl sokat, természetesen ezt kihagyván indultam el a körletemből, egyenesen az Erőnlét terme felé. Ó, nem voltam késésben, dehogyis. Épp ellenkezőleg. Öt perccel előbb léptem be a terembe, s egyenesen a szemközti falhoz sétáltam, hogy aztán a hátammal nekitámaszkodva azon kezdjek merengeni, hogy mégis mennyire vagyok idióta egy egytől tízes skálán. Vészjelzésekkel bombáztak a megérzéseim, azt üvöltötték, hogy ez egy marha rossz ötlet volt, nem vagyok biztonságban, és azonnal takarodjak le a nagyterembe.
Ellent álltam ennek a késztetésnek. Az a fénytelen tekintet jutott eszembe, emiatt maradtam csupán - tisztábban voltam vele, hogy ezzel valószínűleg elég hülye döntést hoztam, de túlságosan kíváncsi vagyok ahhoz, hogy egy ennyi titkot rejtő tekintet és kisugárzás elől elmeneküljek.
Kivontam a pálcámat, úgy vártam Davidet. Nem féltem tőle - oké, de, azért egy kicsit... mindenesetre részben azért is álltam harcra készen, mert biztos voltam benne, hogy ezek után (a fürdőházban való zaklatás, és a reggelin való beszélgetés után) Bennett nem valami uncsi belépővel készül. Felidéztem pár átkot a fejemben. Tudom, hogy ennek elvileg a testi erőnlétről kellett volna szólnia, de hát erő híján a tudásomra próbáltam hagyatkozni.
A csuklómra pillantva tudatosult, hogy óra-tíz van. Merre jársz, Bennett?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 10 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint