29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 10 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. november 4. 10:45 | Link

Találkozás - Carl Tender

 A nyolcadik vessző nockját illesztem épp az idegre, amikor neszezést vélek hallani. Leeresztem az íjat és a hang irányába fordulok olyan óvatosan, ahogyan csak testhelyzetem engedi.Egy férfit pillantok meg nem messze, akin látszik, hogy nem diák már.
  Nem ismerem meg elsőre, de még másodikra sem, pedig jó az arcmemóriám. Bizonyára új itt, ami nem lehetetlen, hallottam, hogy lesz két új kollégánk. A hang pedig amit hallottam valószínűleg köszönése lehetett. Amikor lövök igyekszem kizárni a külvilág ingereit, hogy ne maradjon más a pályán csak én és a cél ezért nem feleltem azonnal, de ezt most gyorsan pótolóm.
 
- Jó estét önnek is Señor!

 Hangom könnyen elér hozzá a hatalmas helységben annak remek akusztikája miatt. Nem kell kiabálnom tehát. Egyelőre azonban mást nem mondok, ha már úgyis ő szólított meg engem, ha akar hát folytassa a csevegést. Nem hozott zavarba egyáltalán, hiszen nem járok tilosban.
 Egy dolog miatt pironkodom kissé és ez nem más mint öltözékem. Vörös selyem pizsamát és méregzöld köntöst viselek. Csupán az alkarvédő és a kesztyű emlékeztetnek arra, hogy mit is keresek én itt valójában, mert azok tényleg íjász felszerelések.
 Rutinos és gyors mozdulatokkal kilövöm a nyolcadik, a kilencedik majd végül a tizedik vesszőt is, nem telik bele húsz másodperc míg ez megtörténik. Ezután visszaakasztom az íjat a helyére, mire a cél eltűnik a pálya végéről mintha ott sem lett volna. Nem szándékozom befejezni az gyakorlást, de kivárom mit óhajt az úriember tőlem.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2013. november 7. 13:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2013. november 6. 22:32 | Link

Señora Smiley


 A hölgy csöppet sem tűnik zavartnak, ami azt az érzést kelti bennem, hogy én nekem kéne zavarban lennem, mert zavarom őt jelenlétemmel. Ezt csak tovább erősíti az elkövetkező -nekem háttal elkövetett- néhány lövés. Azért egy köszönésnyi időre mégis megáll. A mondat melyet felém intéz nagyon meglep, de ugyanakkor boldoggá tesz, és máris válaszra nyitom a számat:
-Buenas noches señora! Mucho Gusto! - válaszolom lelkesen. Nem gondoltam, hogy spanyol, vagy bármilyen más nyelvi élménnyel gazdagodhatom egy varázslásra szocializálódott közegben. A fene ezekbe az előítéletekbe...Minden esetre, most szüneteltetem a beszédet -bár nincs könnyű dolgom- elvégre nem tudhatom, hogy a señora beszéli-e a spanyolt, vagy csak nem tudja ki vagyok. Elvégre honnan is tudhatná? Illik bemutatkoznom.
-Me llamo Carl Tender. Én vagyok az új jóslástan tanár az iskolában. Ne haragudjon, amiért megzavartam ezen a kései órán! A szomszéd teremből távozva hallottam a lövés hangjait, és gondoltam felkutatom a hang forrását, hátha valami diák zajong takarodó után. Önben kit tisztelhetek? - tudni kell rólam, hogy rendkívüli módon tudok formálisan beszélni, és nagyon élvezem, mert szerintem vicces. Legalább is én nem tudom komolyan venni. Sosem hittem igazán a szavak erejében. (Ugyanakkor mindig is meghatottak a versek...) A hölgy nem zavartatja magát, ami számomra nagyon szimpatikus. Én sem hagynám magamat kizökkenteni. Egy pillanatra elkalandozom gondolatban.
-A következő nyíllal vigyázz! - figyelmeztetem a nőt. Olyan hirtelen és meggondolatlanul, hogy még magam is meglepődöm. El is hagyom a tisztelettudó modort. -Úgy értem, vigyázzon! - javítom magam. Nem tudom mire fel figyelmeztetem ilyesmire, de a megérzéseimben még nem csalódtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. november 7. 13:55 | Link

Beszélgetés - Tender úr

 Egyik anyanyelvemen szól hozzám a férfi, aki bejött ezen a kései órán mert valószínűleg meghallotta lövéseim zaját. Amikor mind a tíz vessző ismét a tárolójában pihen odasétálok hozzá, kezet fogunk és én bemutatkozom neki, viszonozva iménti gesztusát, ám mindezt inkább magyarul teszem hiszen ez a nyelv szívemnek talán nüansznyival kedvesebb.

- Artemisia Rubya, Gemmológia professzornő és Levita házvezető helyettes, vagyok. Örvendek a szerencsének és elnézést, hogy megzavartam a nyugalmát, de sajnos csak ilyenkor érek rá egy kis gyakorlásra, ha megbocsát folytatom is még egy kör erejéig.

 Jelzi, hogy nem zavarja, ha visszatérek a pályához. Leakasztom hát ismét az íjat a helyéről, vesszőt helyezek az idegre, feszítek, célzok és lövök. Már veszem is a következőt, hogy aztán pár pillanattal később célra tartsak, amikor a férfi hangja hasít a köztünk beállt csendbe.
 Ujjam lepattan az idegről, mely megüti az orromat és az ajkamat egyaránt. Szokványos eset ez, nem is olyan fájdalmas, de bizonyára nem következett volna be, ha frissen megismert kollégám nem vonja el figyelmemet azzal, hogy egyrészt óva int másrészt még le is tegez, majd ezt azonnal javítja is.

- Az ördögbe!

 Mondom fennhangon majd letámasztom az íjat lábamhoz, s szabad kezemmel megdörzsölöm az orromat. Egy kicsit sajog, semmi komoly, a vessző is eltűnt és visszakerült a tárolójába közben, hála a rajta lévő varázslatnak.
 Ha ez nem történt volna meg egyenesen a falban landolt volna a pálya végénél. Egy tévesztés belefér, ám inkább úgy döntök óvom szaglószervemet és tényleg befejezem mára.

- Így jár akinek az orra egy sísáncra hajaz és még süket is, igaz? De arról nem volt szó, hogy rögtön kapok is egy jóslatot. Esküszöm Ön rosszabb mint Kasszandra.

 Szólítom meg Kollégámat bosszankodva, s igyekszem megtartani rideg tartásomat mert nem szeretném, ha nem venne komolyan. Mostanában nem vagyok egészen önmagam, de ezt továbbra is Ádámnak tudom be, mintsem bármi másnak. Ez olyan dolog amit átéltem már de most ennyi idősen teljesen más aspektusú lett a szerelem számomra.  
 Az is, hogy ma este erre kószálok szintén jelzi, hogy valami megváltozott bennem azóta amióta először itt oktattam. Öregedtem, bölcsebb és megfontoltabb lettem, vagy nem...Nem tudom, minden esetre más vagyok mint akkor voltam.
 Kezdem megszokni a helyem és egyre több emberrel ismerkedtem már meg. Minden új munkatárs egy új kaland, remek kihívás, de csínján bánok "kegyeimmel" és nem engedtem meg eddig Fela papuson, Alexandrán és Andráson kívül másnak, hogy tegezzenek.
 

 
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2013. november 7. 13:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2013. november 13. 15:21 | Link

Artemisia

Rosszabb, mint Kasszandra? - ezen elmosolyodom. Egyikünk jóslatai sem találnak ugyan meghallgatásra, mint az előbb kiderült, ez mégis szórakoztató.
Örülök, hogy beszélgetőpartnerem gemmológiával foglalkozik. Sajátos véleményem ugyan, de azt gondolom a gemmológia és a jóslástan egymás közeli testvérei.
-A Levita az melyik is? - igyekeztem a kérdés úgy feltenni, hogy az ne lehessen sértő. Ha őszinte vagyok nem tudok a formaságokra koncentrálni. Azt tudom, hogy van egy kék, egy piros, egy sárga, meg egy zöld ház, és hogy a zöld az Rellon... azt hiszem. Persze érkezésemkor kaptam egy komplex összegzést arról mire számítsak, de jobb szeretem megtapasztalni a dolgokat, így nem figyeltem akkor különösebben.
-Régóta tanít az iskolában? - Valószínűleg. Sokkal inkább tűnik otthonának a kastély, mint nekem, ahogy látom. Kicsit irigykedem is rá. Házvezetőhelyettes! Az bizony nem semmi!
-Az íjászat nagyszerű dolog. -jegyzem meg egy kisebb csendet követően. - Én magam még sosem próbáltam, csak jó pár harcművészetet. Megtudna tanítani az alapokra? - magam is meglepődtem ezen a bátor kérdésen. Nem sok érzékem van a sportokhoz.
 Csak távolról figyelem a hölgy felszerelését, nehogy tolakodónak gondoljon. Elsőre nem is találom olyan bonyolultnak az íjat. Lehet szakszerűen meg is tudnám már fogni? Elvégre láttam már sok-sok képet íjászokról. Kiváltképp az elmúlt két évben, mikor a magyarság történetével foglalkoztam. Az őseink jól értettek a lövészethez. A gyökereim valószínűleg belőlem sem hiányoznak. Még ha nem is itt nőttem fel.
-Remélem tényleg nem bánja, hogy megzavartam. Engesztelésképp engedje meg, hogy meghívjam egy teára a jóslástan tanterembe! Látogasson meg bármikor, többnyire ott tartózkodom. - Ezzel a meghívással talán sikerül kiengesztelnem. Bár nem tűnik bosszúsnak, mindig magamból indulok ki, és én sem szeretem, ha megzavarnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. november 13. 16:11 | Link

Carl

 Jót derül megjegyzésemen, ennek örülök, valahol titkon ez is volt a célom. Nem tudja melyik a Levita ház, ezen ugyan meglepődöm, de csak jót mosolygok, mert az jut az eszembe, hogy így biztosan nem kivételezik senkivel, ami remek dolog. Ennek ellenére elmondom persze neki kik is azok akikre vigyázok és akiknek a kisebbik főnénije vagyok.

- A Levita a Kék-Bronz-Szfinx ház.

 Ennyi, nem ragozom túl, úgysem az számít honnan jött valaki hanem csak az, hogy mire képes. Ezért nem is fecsérlek tehát több időt és szót házam képességbeli dolgaira. Diákjainkra könnyen rá lehet azt hiszem ismerni, mert kedvesek és igyekvők mindannyian. Míg ezen gondolkozom a kolléga egy kérdést intéz hozzám, felelek neki természetesen.

- Év elején érkeztem, de egyszer már közel két évig oktattam itt de annak már jó ideje. Ön úgy tudom év közben érkezett közénk, igaz? Hogy érzi magát ezen ódon nemes falak közt?

 Érdeklődöm tőle egy halvány mosollyal ajkamon, majd amikor megkér tanítsam meg az alapokra mosolyom egy kicsit szélesebb lesz. Lelki szemeim előtt megjelenik ugyanis a képsor, ahogy átavanzsálok íjászatoktatóvá és szerencsétlen férfit elkezdem fogdosni váll és deréktájt. Bizarr helyzet tény ami tény, de ő akarta ezért ennek fényében beszélek hozzá.

- Nos, ha szeretné, nagyon szívesen, megtanítom. Azt azonban előre jelzem, hogy többször önhöz fogok érni, a karjait a vállait és a derekát fogom beállítani, minden lövés előtt ha azt szükségesnek ítélem. Az íjászat elég bonyolult sportág, még ez a varázslók által használt verzió is.  

 Eközben leakasztok egy íjat magamnak, majd egyet neki és felé nyújtom. Mivel angolszász bot íjról van szó könnyen el tudja venni, hiszen az eszköz nagyjából két méter hosszú. Kíváncsian várom elfogadja-e és él-e most azonnal szolgálataimmal, vagy inkább megfutamodik a kihívás elől, bár ez utóbbit kevéssé tartom elképzelhetőnek. Meghallom, hogy az előbbi orrontó lövés és a zavarása miatt érzett bűntudata miatt meghív magához teára.

- Rendben, el fogok önhöz menni, mert nagyon szeretem a teát, de tényleg nem zavar és máskor is előfordult már hogy az ideg az orromon pendült meg. Szóval emiatt ne eméssze magát kérem.

 Szavaim jóindulattól teltek és zengők. Nem történt semmi komoly ezért nincs oka, hogy aggódjon. Máskor is lesz még nyugodt éjszakám, hogy eljöjjek ide és hódoljak szenvedélyemnek. Elég független és bagoly típus vagyok, tehát nagyjából éjfél környékén jó ha ágyba szoktam kerülni, és a takarodó utáni hosszú órák mind alkalmasak lesznek az edzésre, kivéve persze amikor Ádámmal vagyok.
   
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2013. november 13. 17:19 | Link

Artemisia

 Ja, vagy úgy! A szfinx-ház. Ha emlékezetem nem csal, egész sok diákom tagja a Levitának. Nagyon lelkes népség, néha túlságosan is. Én is ilyen vagyok.
 Következő válaszából ítélve ráhibáztam. Ha nem is egyhuzamban, de már egy nagyobb időszakot átölelőn tanít az iskolában.
-Igen. Év közben érkeztem. Csak később jutott el hozzám, hogy igény van jóslástan oktatóra, és készséggel vállaltam. A kastély pedig tetszik. Nagyon otthonos.
 Artemisia igent mondott. Megtanít lőni! Éljen! Szerintem egyikünk sem tudja miféle ajánlatot fogadtunk el ezzel. Ha van biztonsági bűbáj a termen, akkor mégsem lehet komoly gond! Először felkészít arra mi következik. Megfogja a vállaimat stb.. Ez nem hoz zavarba koránt sem, főleg mióta az alternatív irányított alvás technikáját tanulmányoztam.
 Kezemben fogom az íjat. Így már más a helyzet. Kevésbé tűnik könnyűnek és logikusnak a lövés, de változatlanul megbízom oktatómban, aki várhatóan pontosan tájékoztatni fog arról mire kell számítsak, és hogyan kell lőjek. Alig várom.
 Közben elfogadja meghívásomat, és őszintén megnyugtat. Mindkettőnek örülök. Kíváncsi vagyok vajon neki is tetszene-e a kertem, amire én nagyon büszke vagyok, és mindig is szeretem megmutatni akinek csak mód van rá!
-Az angolszász íjászatban van a zöld, csuklyás ruha? - kérdezem, mint a világon élő legnagyobb laikus. Elvégre valami olyasmi lennék. Míg nem válaszol fel sem merem tenni a következő kérdést: Mi értelmes csuklyás ruhát viselni? Nem lehet túl praktikus, ha az ember például erdőben kényszerül menekülni.
 Relatív... Én egyébként is kevés ruhát találok igazán praktikusnak. Öltözetem bő ruhákból áll, amelyek kényelmesek és keleti hatásúak. Ázsiában még ugyan alig jártam, mégis közelinek érzem magamhoz Európán kívül ezt a földrészt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. november 15. 10:19 | Link

Carl

 Elveszi tőlem az íjat, megfogja és elsőre egészen jól mutat a kezében. Odasétálok a pálya végéhez, megjelenik a cél úgy öt méterre velem szemben, gondolom a bűbáj lereagálta, hogy oktatás következik. Odainetm a Kollégát és rámutatok a kifüggesztett képekkel illusztrált útmutatóra, mely lépésről lépésre elmagyarázza mit is kell tenni.

- Ezt olvassa először át kérem, majd próbálja lekövetni a látott akat és ha ez megtörtént beigazítom az esetlegesen rosszul tartott tagjait.

 Remélem nem gond neki, hogy hosszas magyarázat és mutogatás helyett a tökéletes leírásra bízom őt. Ha az alapján áll be baj nem lehet. Ha esetleg tényleg nagyon nem menne neki a testhelyzet felvétele akkor jövök én a képbe és fogok beszélni illetve mozdítgatni rajta.
 A legfontosabb az íjat tartó karjának helyes beállítása, hogy a lövés pillanatában csapódó ideg ne üsse meg. Első alkalommal nekem az egész alkarom tiszta kék-zöld folt volt, de megérte. Azóta hordok persze alkarvédőt is, de a tanulópénzt azt gondolom mindenki fizesse meg, hogy ezáltal megtanulja tisztelni az eszköz erejét. Kérdésén amit közben feltesz nézek egy nagyot, és elmosolyodom.

- Ami azt illeti igen, ők hordanak csuklyás zöld öltözetet, főleg mugli képregényekben és Tell Vilmosról szóló mesékben. Általában az angolszász íjászok lenvászon ruhákat, felette vastag páncél alatt viselt védőt, úgy nevezett aketont hordtak, arra pedig vagy láncing, vagy nehéz vért került. Ez kortól és helyzettől függött.

 Mondom, miközben figyelem a férfi minden rezdülését. Úgy érzem azzal, hogy megkért tanítsam valami szándéka van. Jóslástant tanít, ez alapot ad számomra a női megérzésem maximális bevetésére. Aki ismeri a jövőt azzal nem szabad oktalanul vagy elővigyázatlanul viselkedni, mert nagy kincs ő, titkok tudója. Bölcs, ki tudásának bűvkörében él és veszi komolyan az idő haladó sodrát.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2013. november 15. 12:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2013. november 16. 19:33 | Link

Artemisia

 Tehát tényleg ők a zöld-csuklyások... Bár nem Európában nőttem fel Robin Hoodról természetesen hallottam.
 Közben végigolvastam amire utasítottak. Megpróbálom felvenni a lehető legtökéletesebb pozíciót. Átjárja testemet az energia, és annak a szelleme, hogy én most egy nagy múltú nemes sportot fogok űzni. Minél inkább beleélem magam, annál léhább a testtartásom. Ismerem már magamat. Elsőre sosem sikerül. Ha mégis, persze nagyon örülök, de többnyire sokallta több gyakorlás szükséges, mint másoknak. Mindez a fizikai munkára, sportra értendő. Az esze senkinek nem vág gyorsabban az enyémnél. Miközben erre gondolok, felhúzom az íjat és lövök. A korrigálást elfelejtettem megvárni. A nyíl a célpont mellett elsuhan. Fájdalom az alkaromban. Még a lábam is belesajog.
-Francba! Ne haragudjon! - mondom röstellve. Nem a káromkodás miatt, hanem mert az utasításokat rögtön az elején sem követtem. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy bénázzak, pont azért mert egyébként sem erősségem az ilyesmi... Nekem koncentrálnom kéne, és követni az utasításokat, ezzel szemben öntörvényűsködöm, és...  
 Gyakran túlreagálom az egyes helyzeteket. Miután eleget szabadkoztam magamnak beállok ismét a megfelelő pozícióba. Helyesen: ezúttal beállok a megfelelő pozícióba, és egy mosollyal jelzem, hogy készen állok.
 Ezúttal óvatosabban bánok a sporteszközökkel, és várom a következő utasításokat.
-Szokott egyébként vadakra is lőni? - a természetes hangvételtől függetlenül, elég nagy környezetbarát vagyok ahhoz, hogy elítéljek minden ilyen nemű cselekedetet. Én csak ünnepekkor eszem húst, és akkor is szertartásjelleggel.
-Egyszer egy egész hetet töltöttem nyulak között, és csak és kizárólag gombát ettem. Lehet nem ártott volna oda is egy ilyen felszerelés. - vicceskedem, és közben - a korrigálást követően- lövök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. november 19. 17:40 | Link

Carl

 Beáll, ahogy kell, célra emel, ahogy nem kell, de mielőtt javíthatnám tartását már old is és a vessző a kilövést követően eltűnik és a táblától távolabb jelenik meg egy pillanatra, majd ismét köddé válik és visszakerül a rajta lévő mágia miatt a tárolóba. A férfi kárál, és látom megcsapta az ideg is az alkarját.

- Nos igen, így jár aki nem vár és kapáslövést csinál. Miután a vesszőt az idegre helyezi és az íjat a célra irányzékolja picit várjon, lélegzetét fojtsa vissza, s csak akkor indítsa útjára a nyilat, amikor a szíve is kihagy a dobbanásban. Ja és ezeket vegye fel.

 Magyarázom miközben leoldom saját alkarvédőmet és odaadom neki három ujjas kesztyűmmel együtt. Miután magára applikálja a védőeszközöket felelek kérdésére is, melyet közben tett fel nekem.
 Valahogy számítottam rá, hogy feljön ez a téma, ráadásul még azt is megjegyzi, hogy nyulak között töltött egy hetet, közben pedig végig csak gombával táplálkozott.

- Ha nem az életem múlna rajta biztosan nem lőnék állatokra. Nem kenyerem az esztelen vérontás. Az íjászat nekem épp úgy kikapcsolódás mint a vívás vagy éppen a tánc és az olvasás.

 Ennyivel le is zárom a csevegést, időközben felvett állását úgy korrigálom, hogy mögé lépek egyik kezemmel a eszközt tartó vállát forgatom be, míg másikkal lapockái közt tartom meg hátát, lábammal pedig az övé közé lépek és a hátrébb lévő végtagját kicsit kijjebb húzom. Ezután elengedem és hagyom lőni. Meg sem fordul a fejemben férfiként végignézni Kollégámon, annak ellenére, hogy igen kisportolt testtel áldották meg az égiek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2013. november 23. 12:42 | Link

Artemisia

Lövések sorozatát irányítja, és meg kell mondjam ügyes professzorral van dolgom, mert úgy tűnik, az alkarvédő és a sok korrigálás meghozza gyümölcsét: már eltalálom a táblát. Azt mondja, neki ez olyan mint a vívás mondjuk. Erre kissé felcsillan a szemem és érdeklődve kérdezem:
- Végez egyébként valami küzdősportot? Az imént említette a vívást. - a vérontástól való ódzkodás kapcsán, ami egy újabb közös pont.
 Közben lövök, és lövök, és a tábla közepét sosem találom el, de már önmagában a tudat, hogy képes vagyok használni íjat és nyilat boldogít. Közben azokra a képekre és írásokra gondolok amelyeket a magyarság kutatásánál ismertem meg. Közel érzem magamat a gyökereimhez, és ez jó érzés; megmosolyogtat.
 A sokadik után, kicsit elfáradok és pihenő időt kérek. Előveszek zsebemből egy fiolát, ami újratölti magát vízzel, ha már elfogy belőle.
- Kér egy kis vizet - kérdezem. Közben végig nézek a termen, és eszembe jut egy kérdés, amit még át kell gondolnom, hogy fogalmazzak meg, hogy ne essék félreértés.
- Van barátja, vagy élettársa ? - ismét sikerült "nagyszerűen diszkrétnek" maradni... - Csak kíváncsiságból kérdezem. Elvégre ez is fontos ahhoz, hogy megismerje az ember a másikat - a magyarázkodás egy másik rossz tulajdonságom.
 Közben ahogy kigondoltam mondandómat, egy kisebb kép villan meg előttem.
- Ha jól érzékelem nemsoká meglátogatja, ha nincs is önök közt kapcsolat, csak érzelem. Ne haragudjon, nem szándékosan de úgy érzem tudom a választ az előző kérdésemre.
 Remélem nem hozom zavarba ezzel a víziómmal a boszorkányt, elvégre nem tudom koordinálni az elmémet ilyenkor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. november 23. 22:31 | Link

Carl - Távozás

Egészen belejön a végére, kitartó és hallgat a jó szóra. Elismerően biccentek az első körére amit egymaga lő le, majd beállok mellé és a következőt már egymás mellett paralel visszük végig. Nem talál a tábla közepébe, én sem mind a tízet, csak hatot tudok oda juttatni, már ez is csoda jó arány ahhoz képest mennyi ideje nem volt íj a kezemben. A Rutin meg az évek csodákra képesek kérem. Míg edzünk beszélgetünk persze tovább két oldás közt. Feljön először a küzdősport témája.

- Vívni karddal és bottal megtanultam és ezen felül van az íjászat. Egy hagyományőrző egyesületbe jártam a három öcsémmel, innen az ismeret. A kicsik kezdték, nekünk nagyobbaknak pedig megtetszett és beszálltunk hozzájuk. Ugyan ennek már jó pár éve, úgyhogy nem merném azt mondani, hogy még menne bármelyik is ezen kívül.

 A vesszők röppennek tovább, az idő telik, lassan éjfél is elmúlik, lassan indulnom is kellene, mert holnap azért vár rám hat óra, amit nem feltétlenül mosott rongy aggyal, kialvatlanul illene leadnom. Ahogy így elgondolkozom Kollégám több kérdést is feltesz nekem, ám az elő azonnal ki is megy a fejemből mert a második olyan felháborító számomra, hogy úgy érzem a húrt is vissza kell engednem, mert félek mellélövök.
 Hiába magyarázkodik az a tény, hogy kíváncsi és megérzései vannak nem jogosítja fel a magánéletemben való vájkálásra. Ha az elméjét nem is tudja elzárni a jóslatok elől melyek megrohanják, a száját pont ezért illene. Ilyen rövid ismeretség után pláne udvariatlannak érzem mondatait. Ennek fényében nyitom szóra számat.

- Tessék?! Elnézést, hogy ezt mondom, de ehhez az ég világon semmi köze. Meglátogat? Tudja a választ? Miket beszél? Uram, ennek a beszélgetésnek itt és most vessünk véget.

 Íjamat felakasztom a tárolójára, majd elindulok kifelé, megkerülve őt. Nem érdekel, hogy mit szól hozzá. Egy férfinek sincs joga így letámadni engem. Ennek nem ez a módja, még akkor sem, ha a Kastély zárt közösség és kevés a partner foltáció. Tudom jóstehetség. Kolléga. De nem barát, nem testvér. Csak nem egy oknyomozó riporter...Dios Mío!

- Jó éjszakát! Viszlát!

 Köszönök el a férfitől illendően, mert a jólneveltségem kötelez erre. Ezek után biztosan nem fogok elmenni hozzá ebben most szikla szilárdan biztos vagyok. Még akkor is, ha valóság az amit lát, mert Ádám egyszer volt már nálam akkor is megsértett. Ráadásul rémeket látok, kezd üldözési mániám lenni azt hiszem. Gyors léptekkel hagyom el az Erőnlét termét és meg sem állok lakteremig. Bezárkózom. Aludni azonban még egy ideig nem tudok, ahhoz túlságosan zaklatott vagyok. Végül épp lelkiállapotomból adódó fáradtságom ólomsúlya húz le mély nyugtalan álomba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. november 26. 22:46 | Link

Keiko-sama Cheesy

Yarista visszaadja a lánynak a ki s mókust, aki láthatólag nem vesz erről tudomást, elhelyezkedik a gazdáján ugyanolyan kényelmesen, mint, ahogy eddig az exrellonoson tette. ~ Akkor ez nem egy kóbor mókus. ~ Gyorsan levonja az egyértelmű követeztetést, majd be is mutatkozik a lánynak. Kiderül, hogy egy háztársa az, ami elég ciki, hiszen azért nincsenek olyan sokan, hogy legalább látásból ne ismerné Keikot. Persze miután elmondta a szép szemű, hogy levitás, Yart megszállják az emlékképek, hogy látta már többször is a klubhelyiségben őt, csak nem fordított rá túl nagy figyelmet.
- Népszerű? Ez kedves tőled – inkább hírhedtnek tartja magát, mint népszerűnek, bár a lányok körében végül is igaz, hogy népszerű, de inkább nem tekint vissza, hogy hány csinos kacsó fordult meg a kezei között. Nem tagadja le a múltját, mert azoknak is meg kellett történnie, hogy most ilyen legyen, és bár pár nélkül nem az igazi az élet, azért jól megvan, és mostanában már nem legyeskednek körülötte annyian, mint régen. Az is igaz, hogy a gólyalakba – mert még mindig nem költözött el onnan – rengeteg időt tölt, hanyagolva a barátait, így mindenki más elől is elzárkózik. De azért még fel lehet lelni néhányszor, nem fog eltűnni az éterben. Keiko harcias játéka kihozza belőle a sportembert és megérdeklődi, hogy mi az, amit a lány csinált. A szó nem mondd neki semmit, de azért figyelmesen hallgatja a monológot.
- Végül is miért ne. Lehetek próbababa – kuncog, mert tudja, hogy bármennyire is nagydarab a lányhoz képest, kevés lehet, és inkább kapni fog, mint adni. De jó mókának ígérkezik az egész, nem baj, ha belevágnak. Egy váratlan kontrával rákérdez a kviddicsre is, és máris vigyorog, amikor kiderül, hogy Keiko a Levita csapatát fogja erősíteni.
- Szuper, akkor majd szurkolok neked is! Menni fog ne félj, csak a gurkókat kell elkerülni – vonja meg a vállait, majd rákérdez, hogy melyik posztot választotta Keiko.
- És mit játszol a csapatban? De közben mondjad, hogy mit kell tennem – fel is áll, hogy meggyőzze a másikat, nem csak poénból ment bele a harcművészeti oktatásba. Várja az utasításokat, kíváncsi, hogy van-e egyáltalán bármilyen tehetsége is ehhez, vagy inkább maradjon a kviddicsnél.


*bocsi a késésért Sad*
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. november 26. 22:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 27. 16:29 | Link

Yarista-san Cheesy

 Úgy látszik, hogy egy kicsit cikinek tartja, hogy nem ismer, de szerintem nem gáz, nem kell mindenkit ismerni, ha a sors úgy hozza, hogy két ember találkozzon, akkor az úgy is lesz, nem kell azt erőltetni. Én sem ismerek olyan sok embert, de nem is baj szerintem.
Népszerű-hírhedt, hírhedt-népszerű, nem mindegy? A lényeg mindkettőnél az, hogy nagyon sokan ismerik, vagy nem? Jó, azért van a kettő között egy aprócska különbség, mégpedig az, hogy a hírhedt emberről nem biztos hogy jó pletykák keringenek. Mondjuk egy népszerű emberről is szólhatnak nem épp kedves pletykák. De mindegy is, én nem igazán szoktam ilyen dolgokkal foglalkozni, javarészt egyik fülemen be, a másikon ki. De azért mégis marad meg bennem néhány dolog, nem arról van szó, hogy semmit nem tudnék, ami körülöttem történik, csak éppenséggel nem igazán tud izgatni.
Aztán rákérdez arra, hogy mi volt az, amit csináltam, én pedig örömmel felelek is neki, bár nem mond neki semmit a név, amin igazából nem is csodálkozom, varázslók között az ilyen mugli sportok nem igazán népszerűek. De úgy látszik nem hagyja őt hidegen ez az egész, amitől mosolyra húzódik a szám. Próbababa. Hihi, ez azért kicsit vicces, de azért próbababának nem fogom használni. De az tény, hogy talán most nem én fogom kapni az ütéseket, de ki tudja. Én azért szeretem ezt sportot, mert itt nem igazán számít, hogy ki milyen hatalmas, és mekkora izmai vannak, ha azok csak hátráltatják az efféle mozgásban.
Gyorsan váltja Yar a témát, át a kviddicsre, és úgy látszik tetszik neki a válaszom, a reakciója alapján.
- Én nem félek. Legalábbis attól nem. Inkább attól, hogy van egy lány a rellonban, aki tudtommal szintén tagja a rellonos csapatnak. Én inkább tőle tartok, mint a gurkóktól. - felelem végig Yar kékjeibe nézve, így ha a hangomból nem is, a szememből észreveheti azt a kis aggodalmat, ami most elfogott. Eris. Fú az a lány ki tudja mit tenne, ha egy pályára kerülünk, bele sem merek gondolni.
- Őrző vagyok. - válaszolok neki kurtán, miközben felállok én is Yarral szemben,és első sorban alaposan végigmérem őt.
- Nos, akkor az első, és legfontosabb: Hogyan kell állni? - kezdi bele,végig megtartva azt a komolyságot, ami a saját mesteremet is jellemezte, de azért a végére beiktatok egy halványv mosolyt. - Állj csípőszélességű terpeszbe, és aztán az egyik lábadat, amelyik szimpatikusabb, csúsztasd hátra, úgy, mintha.... mintha... - hogy is? Hogy mondta egykor a tanárom? Ja, megvan. - Úgy, mintha a két lábad egy sínen lenne, tehát a lábad maradjon ugyanabban a vonalban, csak persze kicsit hátrébb. - adom ki az utasítást, és magam is bemutatom, hogy értse, egyáltalán miről van szó. - Az elől lévő lábadnál pedig a térded 90 fokos szöget zárjon be. Eddig világos minden? - kérdezem felvont szemöldökkel, és ha kérdez valamit, arra válaszolok, ha nem, akkor együnk tovább. - A kezedre most nincs szükség azt nyugodtan leengedheted. Ja és ne mozdulj el onnan. - mondom, majd megindulok felé, és egyszer megkerülöm és megállok azon az oldalán, ahol a behajlított lába van, és egy hirtelen mozdulattal gyengén belerúgok a térdébe, amitől nagy valószínűséggel akár el is esik. Márpedig szerintem valamelyik a kettő közül tuti meg fog történni, mivel senkinek nem sikerül elsőre rendesen beállni, még neki sem. Most már tudom mit élvezett ebben annyira az én tanárom is, olyan jó, és ettől muszáj elnevetem magam, de csak halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. november 29. 23:53 | Link

Keiko-sama Cheesy

Érdekes, hogy mostanában sok új diákkal ismerkedik meg. Valahogy sosem volt az, hogy valamelyik korosztállyal nem tudott szót érteni, szinte mindenkivel megtalálta eddig a megfelelő hangsúlyt és érdeklődési témát. Az rendben, ha valaki szereti a kviddicset, az rossz ember nem lehet – kivétel néhány rellonos -, de nem csak olyanokkal ismerkedett sosem, akik kedvelik az ő által magasra predesztinált játékot. Így van ez most is, Keiko – habár még nem nyilatkozott a kviddicsről – is hasonló eset, jóval fiatalabb is nála és mégis tud hozzá úgy szólni, hogy érdekelje a másikat. Lehet, hogy tanárnak kellett volna mennie? ~ Az kizárt dolog! ~ Bár tanítja Runát, kisebb sikerekkel, és már rájött, hogy nehéz dologba fogott, de kitart, mert így a siker édesebb. ~ Senki sem veszett fejsze feje. ~ Keiko pedig szintén kviddicsezni fog, és éppen azt ecseteli, hogy nem a gurkóktól, hanem egy lánytól fél.
- Én a gurkóktól jobban tartanék a helyedben. Attól a bizonyos lánytól miért tartasz? – kérdez rá, mert nem igazán tudja elképzelni, hogy mit okozhat neki egy társa egy meccsen. Oké, lehet könyökölni, meg rugdosódni, stb, de egy vasgolyó azért sokkal nagyobb sérülést okozhat, mint egy ember.
- Én meg hajtó. Sosem irigyeltem az őrzőket, a leghálátlanabb feladat az övék. Persze, ha jól teljesítenek, akkor meg szuper – biztatja a lányt, talán nem most kéne elvenni a kedvét az egésztől. Ha valaki pedig kitűnik a többiek közül, majdnem mindegy, hogy milyen poszton játszik.
A beszélgetés a karatéra terelődik át, amihez Yaristának halvány segédfogalma sincsen. Figyelmesen hallgatja Keikot, majd megpróbál beállni, ahogy mondja.
- Hát, mondjuk – mosolyog és próbál beállni az utasítások szerint. Kicsit csálé lesz ugyan, és nem érti, hogy ez a kényelmetlen póz miért is jó, de hátha kiderül majd ez is számára.
- Oké, várok – engedi le a kezeit maga mellé, miközben elindul Keiko megnézni, hogy minden stimmel-e. Vár egy rövid ideig, amikor egy rúgás érkezik a térdére, amitől kibillen az egyensúlyából, majd el is esik. Szerencsére a rúgás nem fáj igazán, inkább pontos volt, mint erős, és ennek nagyon örül.
- Szép volt – pattan fel mosolyogva, majd érdeklődve nézi Keikot.
- Mit rontottam el? Vagy semmit? Persze hátulról nem volt szép dolog, vagy de? – kuncog, gőze sincs, hogy szemtől-szemben kell-e harcolni. Egyébként sem tudott volna mit csinálni, mert a lábai bár edzettek, másra vannak kiképezve, mint Keiko gyors alsó végtagjai. ~ Legközelebb már nem lesz ilyen könnyű! ~ Felébred benne a versenyszellem, és Keiko utasításaira vár. Egész jó mókának ígérkezik ez az ifjúsági karakter, vagy mi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 1. 19:31 | Link

Yarista-san Cheesy

Kviddics. Úgy érzem ez a téma a következő időszakban sokszor elő fog jönni, de nem baj, jöjjön csak. végül is nem jelentkeztem volna a csapatba sem ha nem szeretnék ilyenekről beszélni, vagy bármi mást tenni. És látom, hogy felkeltettem Yar érdeklődését azzal, hogy elmondtam, benne vagyok a csapatban, és ennek örülök. Remélem majd az első meccsemen ott lesz majd a szurkolói páholyban. Annak nagyon örülnék, és talán még egy kis erőt is adna, hogy ott van.
- Jó persze azoktól is tartok valamilyen szinten, de az a lány képes lenne rám uszítani az összes gurkót ha tehetné. Mert ő maga a gonosz. - fintorodom el, miközben Erisről beszélek teljes átéléssel. Talán kicsit túlzok, de Eris szerintem a velejéig romlott és gonosz,és... aah nincsenek is rá szavak.Nagyon nem bírom őt.
- Nem igazán érdekel, hogy hálátlan-e vagy sem, ha játszhatok, és fent lehetek a magasban. De mit értesz pontosan a "leghálátlanabb feladat" alatt"? - kérdezem, miközben végigmérem Yart, aztán az utasításokat is elmondom neki, amit pontosan követ is. Hát mit ne mondjak, elég gyarta alapállás lett, és kicsit viccesen is néz ki, amitől felkuncogok. Én is így nézhettem ki kezdetben? Hogy teszteljem mennyire ügyes, gyengén belerúgok a térdébe. Ahogy gondoltam, elesik, én pedig akaratlanul is hangosan felnevetek. Olyan jó érzés volt ezt újra átélni, hogy egy elő, igazi, húsvér embert ismertettem meg közelebbről a földdel. Mondjuk ilyen eset régen sem volt sok, ért én elég béna voltam, és mindenki legyőzött. Ezért nem is szerettem, de most ismét az életembe került, aminek kifejezetten örülök.
- Ez csak azért volt lehetséges, mert... állj mégegyszer úgy, ahogy az előbb! - kértem tőle, majd ha ez megvolt, közelebb lépek hozzá, és megfogom a térdét, hogy a helyes tartásába állítsam. - Szóval azért, mert a térdednek egy vonalban kell lennie a bokáddal, valahogy így. Tudom elég kényelmetlen, de ki kell bírnod. Remélem menni fog. - kacsintok Yarra, és ismét elnevetem magam. - Látod, így már nem is fogsz eldőlni. - mondom neki, majd ismét egy gyenge rúgást kezdeményezek a térde felé, és így, hogy helyesen áll, már nem fog elesni, max meginog egy kicsit.
- Akkor térjünk is rá a lényegre jó? - mondom, de igazából nem is várok rá választ, hisz ha már elkezdtük, akkor fejezzük is be, vagy nem? Nem kell leragadni ennél az egy dolognál. - Na szóval minden ütés, és rúgás alapja a csípő. Magyarul mindig azzal kell kezdened. Mutatom először lassan aztán gyorsan. -mondom neki, és be is mutatom. Először a csípőm mozdul el,amit aztán szépen követ a vállam és a akarom is. Remélem megérti, hogy mit kell csinálni, végülis nem tűnik olyan elveszettnek, hogy ne értse meg.
- Most te jössz. - mosolygok a fiúra, aztán akarom összefonom magam előtt, úgy várom, hogy mit alkot Yar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. december 13. 12:01 | Link

Karategirl

- Ugyan, majd megtanulod kikerülni őket és csak kettő van belőlük. Így tiéd lesz a győzelem, bármennyire gonosz is – a kviddicsben sajnos előfordulhat ilyen, hogy ha pikkelnek valakire, arra jobban odafigyelnek, főleg a terelők. De olyan nagy gond nem történhet, legalábbis itt még nagyon súlyos sérüléssel nem találkozott, és nem hiszi, hogy egy gólyának nagyon hatalmas ellensége lenne az illető. ~ Ennyi idő alatt még meg sem lehet utálni egymást. ~
- Úgy értem, hogy nagyon fontos a posztjuk, mégsem tudnak önfeledten repkedni. Ehhez a poszthoz kellő türelem kell és iszonyatosan jó reflexek, meg a játék nagy szeretete. Különben beleun, hogy ott repked a karikáknál – mondja el gyorsan, hogy mire gondolt az előzőekben. Ő maga nem tudna őrző lenni, nem elég izgalmas az a szegmense a játéknak a számára. őrzővel csak azért találkozik, hogy valahogy túljárjon az eszén és gólt dobhasson.
Közben elkezdik a karate bemutatót, illetve Keiko kezdi el rajta bemutatni a dolgokat, még ki is neveti, ahogy elesik. Ez ugyan nem túl szimpatikus neki, hiszen a másik gyakorlott, és könnyen elvesztheti az exrellonos a lelkesedését, ha nem csak tanító jellegű, amit csinálnak. De túlteszi magát ezen gyorsan, és inkább arra koncentrál, hogy mit kell kijavítania.
- Figyelek – eltűnik a mosoly az arcáról és átmegy komolyba, megjegyzi az instrukciókat és beáll a helyes tartásba immár. Valóban kényelmetlen, de talán stabilabb is, és most figyel arra is, hogy az előbb hogyan dőlt össze, oda koncentrálja a nagyobb energiát. Nem is esik el, egészen szépen csinálja ahhoz képest, hogy másodjára próbálja meg a talpon maradást.
- Csípő, értem – koncentrál tovább, és már egyáltalán nem figyel arra, hogy ez egy ilyen baráti valami, a szokásához híven, most is száz százalékig a feladatra koncentrál. Figyeli a mozdulatot, amennyire csak lehet, majd rákerül a sor. Megpróbálja hasonlóan kivitelezni az ütést, de nagyon figyel arra, hogy ha Keiko visszatámadna, meglephesse azzal, hogy „hátratáncol”, elérhetetlen közelségbe. Hogy ez mennyire sikerül majd kiderül, de előbb a csípő, váll, kar mozdulatot próbálja leutánozni. Amint vége az eltervezett feladatnak, újra beáll alapállásba.
- Na, milyen volt? – érdeklődik nagyon komolyan, vadul fürkészi a kékjeivel Keiko szemeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 18. 16:12 | Link

Yarista-dono

 Olyan optimista Yar, hogy olyan már nincs. Én már ennyire nem vagyok optimista, bármennyire is szeretném, én nem tudok így állni a dolgokhoz. De Eris... Én már előre félek a rellon-levita meccstől, és ha a többi rellonos játékos is ilyen, mint amilyenre Erist gondolom, akkor ott mészárlás lesz. De azért legyünk mégiscsak optimisták, szóval nem lesz semmi gond... Remélem.
- Hát a türelem az megvan, és szerintem elég jók a reflexeim... A játék szeretete meg... Hát az majd kialakul remélhetőleg. - mosolygok a végzős levitásra.
Aztán jön a karate, és én kinevetem őt. Nem volt szándékos, csak úgy jött a nevetés, de úgy látszik nem igazán teszik neki hogy kinevetem. Másodjára már sikerül neki, és nem dől el,de valami mégis zavar, ami nem úgy van, ahogy kéne. De mégis mi lehet? Erre még nm sikerült rájönnöm, de addig nem megyünk tovább, míg rá nem jövök. Ismét végigmérem, e próbálom kitalálni, hogy mi az ami zavar. Minden jó... Vagy várjunk csak, azt hiszem már tudom. Nem mosolyog, és ez nagyon nem tetszik. Olyan, mintha véresen komolyan venné ezt az egészet, pedig szerintem nem az.
- Hm... Nem. Ez így nem jó...- aztán minden előzetes bejelentés nélkül indul meg mindkét kezem az arca felé, s mutatóujjaim az arcára nyomom, közel a szájához, és aztán elkezdem kifelé húzni, a két füle felé, míg végül egy mosoly nem látszódik az arcán. - Na, így már tökéletes. - mosolygok Yarra.
A következő pedig az ütés, amit először lassan mutatok meg, aztán pedig teljes sebességgel, majd megállok, arra várva, hogy megcsinálja, közben pár lépést hátrálok, hogy még véletlenül se érjen el. Próbálok figyelni minden apró részletre, hogy vajon hol fogja elrontani, de meglepetést okoz azzal, hogy szinte tökéletes. És a hangsúly a "szinte"-n van.
- Ügyes vagy! - dicsérem meg, és meg is tapsolom. - Már majdnem teljesen jó volt, viszont arra vigyázz, hogy ne nyújtsd ki teljesen a könyököd. - mosolyodom el, és a nyújtott karját beállítom, a helyes helyzetébe. - Na, most így próbáld meg - nézek rá biztatóan, és csak nézem, ahogy megcsinálja még legalább ötször.
- Remek... Akkor jöhet a rúgás? - kérdezem, aztán ha a válasza igen, akkor folytatom. - Hm... Szóval, képzeld azt, hogy lány vagy. És valaki, egy férfi zaklatni akar. Hogy rúgnád meg a nemesebbik felén? - kérdezem, s várom, hogy megmondja, mutassa a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. december 28. 20:56 | Link

Karategirl

Kicsit furcsállja és ehhez megfelelő képet is vág Keiko szavaira.
- A játék szeretete nélkül játszol? Ez merész húzás, mivel itt nem vagy belekényszerítve az egészbe. Persze, ha ki szeretnéd próbálni magad, akkor úgy érthető, de ha nem fog tetszeni, akkor egy percig se kételkedj, hogy abbahagyd. Azt nem tudom, hogy mennyire fog, elfogultság nélkül én pedig nem tudok a kviddicsről beszélni – mosolyog őszintén, és valóban így van. Nem tud olyan negatív dolgot mondani, ami miatt visszariadna a játéktól. Ott vannak a gurkók, a keményebb ellenfelek, a balesetek, de ezt mind a játék részének érzi, ugyanúgy, int bármilyen sportnál. Itt kicsit talán nagyobbat lehet kapni, viszont sokkal felszabadultabban lehet játszani és sokkal látványosabb is az egész, mint bármilyen sport. A repülésért pedig már egyébként is megéri játszani, mintha az ember lelke szárnyra kapna közben, azt pedig nehéz űberelni. Ráadásul a varázsvilágban ritka az olyan sérülés, hogy abba kelljen hagyni a játékot, maximum a pszichés dolgok azok, amikkel nem lehet minden esetben dűlőre jutni. Úgy gondolja, hogy nála nincs olyan aspektusa a játéknak, ami miatt bármikor is abbahagyná idő előtt a kviddicsezést, és ő ennek határozottan örül is.
Közben tovább koncentrál a karatéra, már amennyit Keiko át tud neki adni, hiszen nem szakképzett edző, de mégis Yar úgy érzi, hogy egész ügyes benne a levitás lány. Itt is a maximálisra törekszik, erősen koncentrálva és nézve az alapokat, hogy megfeleljen az elvárásoknak, amik nincsenek is igazán. nem arról van szó, hogy mostantól Karatézni fog, csak bele akar kóstolni, ha már felajánlotta neki ez a kedves lány. Az arcára mosolyt rajzol Keiko, de ezt nem sokáig sikerül megtartania, mert más dolgokra koncentrál. Azért próbálkozik erre is figyelni, de elég felemásan sikerül az egész. Végül mégis sikerül őszintén mosolyognia a dicséretre. Bár volt benne probléma természetesen, de akkor is, sikerült végrehajtani a rá bízott feladatot.
- Igyekszem – válaszol még mindig mosolyogva és próbálja úgy tartani a kezét, ahogy Keiko mondja, majd figyelni később az ütésnél, hogy ne nyújtsa ki teljesen azt. Végül sikerül, és a lány áttér a rúgásra.
- Mégsem vagyok tehetségtelen, Merlinre – fel is kacag, majd visszaalakítja magát komolyba. A kérdésre csak bólint, jöhet a rúgás.
- Bocs, ezt nem tudom elképzelni. De ettől még berúghatok a lábak közé. De úgy gondolom a térd sem rossz célpont – morfondírozik. Ráadásul úgy gondolja, hogy a térdig rövidebb az út, úgyhogy megpróbálja térden rúgni a lányt. Semmi elképzelés, csak úgy, ahogy gondolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 28. 23:05 | Link

Yarista-dono

 - Nem mondtam, hogy nem szeretem, mert igenis szeretem a játékot, de azért még nem túlzottan. Bár kétséges, hogy annyira meg tudnám szeretni,mint például te, de szeretem. Ha nem szeretném akkor nem is jelentkeztem volna a csapatba. - vigyorgok a srácra, aki az előbbi megnyilvánulásomból téves következtetést vont le, miszerint én nem szeretem a kviddicset. Pedig de, és még mennyire hogy de. Annál jobb érzés nincs is, mikor a seprűn ülsz, ott fent a magasban, és a sok ember mind téged figyel. Persze ezt még csak elképzelni tudom, hisz egy meccsen sem voltam még, csak láttam, de akkor is olyan jó lehet. Na,ez majd kiderül akkor, amikor már én is a pályán leszek.
És végre sor kerül a karate oktatásra is, aminek én végsősoron nagyon örülök. Örülök mert látom rajta, hogy érdekli, noha nem az a tipikus karate-s alkat, de ha megtanulja az ilyen ember is jól hasznosítani az erejét, akkor az akár még halálos fegyver is lehetne. Persze egy mugli világban, ahol nincs varázspálca, bár még ott is iszonyú jó reflexek kellenének, ha például egy pisztolyos emberrel áll szemben az illető. A mosolyt az arcára az én szokásos módszeremmel próbálom felfesteni, és hát fogjuk rá sikerül is, bár azért látom, hogy néha megküzd vele, hogy az itt is maradjon. De aztán a dicséretemre végre egy őszinte mosolyt látok, amitől az én szám is még jobban felfelé görbül. De tényleg egész ügyes, és már harmadjára-negyedjére szinte hibátlanul sikerül megcsinálnia mindent. Most már tudom, hogy mi az egyik jó dolog a tanárságban. Látni, hogy a tanítvány milyen jól, és esetenként gyorsan fejlődik, tanul, kész öröm. Lehet tanárnak fogok menni az ötödév elvégzése után... Bár ebben olyan biztos nem vagyok.
- Nem is mondta senki, hogy tehetségtelen vagy. - nevetek fel, de nem tart sokáig, mivel máris jön a következő feladat, a rúgás, amit még meg sem vár, hogy megmutassam, de rúg.
- Nem, sőt az az egyik lehető legjobb célpont. - vigyorgok Yarra, aztán már csak annyit veszek észre, hogy lendül felém a lába, s én reflexből védekeznék kézzel, de úgy látszik kicsit alábecsültem Yar erejét, mert a rúgása túl erősre sikeredett, és ezt a kezem bánja.
- Óh, shimatta! - tör ki belőlem az anyanyelvemen a rövidke káromkodás, miközben másik kezem a csuklómra szorítom, és kicsit hátrálok. Fáj,de még mennyire hogy fáj, mondjuk még mindig jobban jártam, mintha a térdemet találta volna el. Szerencsére nem törött el, annyira azért vesztett a rúgás az erejéből, hogy ez ne történjen meg, de még így is borzalmas. Talán rosszabb, mint amit az a báb okozott a lábammal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. december 30. 17:48 | Link

Keikocsek

- Ó, ne haragudj, kicsit túlpörögtem. Ha a kviddicsről van szó, általában így reagálok – mosolyog, félreértette a lány mondandóját. Ez van, ha valaki vele kezd el értekezni a játékról, ő 100%-on, maximális hőfokon ég a beszélgetésekben. Gyorsan túlteszi magát a kviddics témán, mert most muszáj koncentrálnia, hogy ne valljon kudarcot, vagy ha igen, emelt fővel tehesse. Először még sok a nehézsége, hiszen teljesen ismeretlen sportot próbál ki, de szerencsére elég jó az egyensúlyérzéke, a reflexe,és a kitartása is, hogy részsikereket elérhessen. Az első jó mozdulatnál még dicséretet is kap, és most legalább kap visszajelzést azzal kapcsolatban, ahogy Runát tanítja. Ő sem tanár – igaz valószínűleg jobb a kviddicsben, mint Keiko a karatéban, de minden bizonnyal tapasztaltabb az életkora miatt -, így hasonlóképpen állhat Keiko Yarhoz, mint a fiú a tanítványához. Most ő is hobbikaratésnak érezheti magát legalább egy fél órára, és ez is mosolyt csal az arcára. Elérkeznek egy kritikusabb részhez, a rúgáshoz. Ez egy nehezebb mozdulat jóval, mint az ütés, hiszen bármikor kibillenhet az egyensúlyából. Ezért aztán megpróbálja tökéletesen kivitelezni, persze a lány kivédi a rúgását. Azonban Yarista kissé túllőtt a célon, és hiába jobb nála Keiko, azért mégiscsak erősebb nála, így erősebben is tud rúgni. A lány a kezéhez kap és még odébb is megy, Yar pedig félig elsápad, majd odasiet ellentmondást nem tűrően.
- Mi baj? Mutasd! Ne haragudj, nem akartam gondot okozni, de meggyógyíthatom – mondja szinte már könyörgően, csak abban reménykedik, hogy nem tört el a lány keze. Az biztos, hogy kisebb sérülést összeszedett, de Yarista nem azért tanult idáig, hogy ezt ne tudná meggyógyítani. Az animágia órán még plusz gyógyítói ismeretekre is szert tett, így mindenképpen esélye van, hogy elmulassza a fájdalmat.
- Nem tört el igaz? Keményebb lány vagy annál – mondja bátorítóan, miközben előveszi a pálcáját. Már éppen varázsolna, de aztán elgondolkodik, hogy mégis inkább a gyógyítónak kéne megvizsgálnia, viszont bekötözni bekötözheti a sérült részt, addig is legalább egyenesen lesz tartva.
- Ferula – tökéletes kivitelezés, a lányon pedig körbetekeredik egy kis géz, egyenesen tartva a csuklóját és a felkarját.
- Bocsi, hogy így alakult… - mondja. – Menjünk le a gyógyítóhoz, oké? – kérleli a lányt, bár szinte már érezhető, hogy mindenképpen oda fognak jutni, mert nem akarja kikerülni a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. január 10. 16:41 | Link

Yarcicu

Az, ahogy Yar áll a kviddicshez, nagyon tetszik. Még nem találkoztam olyan emberrel aki szintén ennyire szeretné ezt sportot, de van egy olyan érzésem, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom. De a kviddics témán hamar túlvagyunk, és már teljes erővel a karate-ra koncentrálunk. Persze első körben neki sem megy túlzottan jól, bár ez érthető is, de végül hamar belejön, amitől csak még boldogabb leszek. Most már értem miért olyan jó tanárnak lenni, és nagyon bejön. Hamar elérkezünk a rúgáshoz, ami persze már egy nehezebb rész, de Yar kicsit kapkod, és nem várja meg, hogy megmutassam, hogyan is kéne csinálni. Ennek persze megvan a következménye, és természetesen az áldozat az én vagyok. Persze megpróbálom kivédeni az érkező rúgást, de kicsit talán alábecsültem Yar erejét, amit persze a kezem bán.  Nagyon fáj, de azt tudom, hogy nem tört el. Pontosan nem tudom hogy mi lehet a baj, max egy repedés, de nem olyan nagy ügy.
- Nincs semmi baj, ne aggódj. Lehetett volna rosszabb is. - Mosolyodom el megnyugtatásképp, bár ez a végére már kicsit torz mosoly lesz, és inkább hasonlít egy grimaszra. Tényleg sokkal rosszabbul is végződhetett volna, ha nem kapok időben észhez, mert kétes, hogy a térdem bírta volna-e rúgást, de én nagyon kicsi esélyt látok rá. Szóval szerencsém volt.
- Nem, semmi komoly szerintem. Túlélem. - mosolygok Yaristára, és engedem, hogy megnézze, és egy kicsit meg is mozgatom, hogy biztos nem tört el. Hát azt nem, viszont fáj. Azt mondja, hogy meg tudná gyógyítani, de mintha az utolsó pillanatban meggondolta volna magát, mert mégsem azt teszi, helyette inkább csak egy Ferula-val kötözi be, így persze már nem tudom úgy mozgatni, ennek okán annyira már nem is vészes.
- Jó, rendben. Menjünk.  - felelem egy kis habozás után, s egy sóhaj kíséretében. Az igazat megvallva nem szeretek a gyógyítóhoz menni, sőt még a mugli orvosokhoz sem szívesen mentem soha. Ebben persze az a vicces, hogy anyu orvos. És épp ezért, mert nála sokat voltam, mikor dolgozott, és láttam olyan dolgokat, amiknék örültem volna, hogyha soha nem látom. De most tényleg úgy érzem, hogy menni kéne. És ha menni kell, hát menni kell. Eközben Mogyoró is mintha megérezte volna, hogy nincs minden a legnagyobb rendben, s még mielőtt elindulnánk, ő felmászik rajtam egyenesen a vállamat célozva meg úticélul, onnan pislog zavartan hol a kezemre, hol Yarra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 1947
Írta: 2014. január 11. 21:22 | Link

Nina

Nem indult jól az évem, olyan kedvtelennek éreztem magam, valahogy semmi se tudod igazán lekötni. A tanulás nem érdekelt, a vizsgák még messze voltak. A kviddics meg szünetelt, pedig talán még azzal foglalkoztam volna a legszívesebben.
A tükör előtt töprengve rá kellett jönnöm, hogy a külsőmmel se lehetek elégedett, mintha felszedtem volna pár kilót az ünnepek alatt. Mivel jobbat úgyse tudtam, gondoltam lenézek az erőnlét termébe, egy kis gyúrás talán majd jobb kedvre derít.
Bemelegítésként pózoltam párat a tükörnek, de tényleg nem volt az igazi. Hihetetlen, hogy pár hét lazulás már meglátszott a fizikumomon. Pedig nem engedhettem meg, hogy eltunyuljak, bármikor késznek kellett lennem egy párbajra vagy verekedésre. Múltkor is a felkészültségemnek köszönhettem, hogy egymagam legyőztem a rám támadó három merénylőt. Sok irigyem volt, akik minden lehetőséget igyekeztek megragadni, hogy keresztbe tehessenek nekem. És bizony volt, hogy nagy ritkán sikerrel jártak, bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik. Persze sok minden csak utólag állt össze bennem. Ott volt például a mágustusa. Nyilvánvaló, hogy lejárató kampányt folytattak ellenem a háttérben, talán még meg is zsarolták a döntéshozókat, mert hogy a tudásommal magasan kiemelkedtem a mezőnyből, azt bárki láthatta. Aztán ott volt az az eridonos csajszerűség, aki rám mászott az iskolai ünnepélyen. Tuti, hogy ezt is előre megtervezték.
Tulajdonképpen ki se állhattam az erőnlét termét. Nem értettem, hogy minek ide a sok mugli kacat, amikor a varázsvilág erre a célra készülő eszközei fényévekkel jobbak. Rövid bemelegítés után megragadtam két mágikus kézi súlyzót, melyek automatikusan az izomfejlesztéshez éppen legoptimálisabb tömeget veszik fel. Beálltam a tükör elé, és egyenletes ütembe emelgettem a súlyzókat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. január 11. 21:42 | Link

Robi

    Bár már leköltöztem a faluba, még mindig visszajártam a kastélyba, amolyan miért ne alapon. Volt egy-két ember, akik idehúztak, a többség viszont taszított, így erős dilemmába kerültem. Ettől függetlenül óráim továbbra is voltak, muszáj voltam mindenképpen bejárni, akkor meg miért ne tölthettem volna itt is a szabadidőmet? Kivételes alkalom volt, hogy nem a saját konditermembe indultam edzeni, hiszen direkt emiatt lett az is a házamban. Inkább az iskolát választottam, gondoltam összefuthatok ott pár ismerőssel, például Miskával, aki rendszeresen szokott gyúrni. Legalább megint kiderülne, hogy valamiben jobb vagyok nála. Ott volt a póker is, hát nem szétaláztam? Mondjuk legalább fejlődőképes, megérdemli az elismerést.
    Ma nem volt egy szem órám sem, de ez nem tántoríthatott vissza attól, hogy az erőnlét termébe menjek kicsit erősíteni. Leginkább a talajgyakorlatokra voltam kiéhezve ebből a szempontból, mert a hajlékonyságomat meg akartam tartani minden áron, így elsősorban a nyújtás volt a célom, a többi a fitten tartás. A táskámban azonban lapult egy röplabda is. Utoljára tizenöt évesen ütögettem, az meg lássuk be, nem ma volt. Ilyen és ehhez hasonló célokkal indultam neki a kastélyba vezető útnak. Beérve persze ugyanolyan nagy volt a nyüzsgés, ami majdnem rávett arra, hogy nyomban visszaforduljak. Kinek kell ez a visítozás, meg rohangálás? Sok újonc, aki nem tud mit kezdeni magával. Jellemző.
   A terembe lépve épp elkaptam, amint egyik háztársam – hallottam róla és a meccsen is láttam már – végtelenül nagy odafigyeléssel szemlélgeti magát a tükörben. Most mondja ezt bárki furcsának, de ilyet még én se csinálok otthon, a nagy magányomban, pedig én modell vagyok. Aztán súlyzózni kezdett, én meg nem igazán éreztem úgy, hogy köszönnöm kéne. Nem akartam megzavarni önmaga csodálatában. Annyi egyértelműen látszott, hogy teljesen odavan magáért és igen én központú a szentem, na de végül is rellonos srácról beszéltünk, nemde? Ha jól derengett a neve, akkor Róbert lehetett a nagyban gyúró. Kerestem egy kis szabad helyet, ahol lepakoltam a cuccom, majd felszálltam a futógépre. Normál kocogó sebesség helyett gyors futásba kezdtem. Sprintelni később terveztem, már ha a gép bírja a ritmusom…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 1947
Írta: 2014. január 16. 16:26 | Link

Nina            

Természetesen feltűnt, amikor az egyik attraktív rellonos mestertanonc, Nina belépett a terembe, nem az a fajta volt, akit nehéz volt észrevenni. Külső adottságait kamatoztatva modellkedésből állítólag már most hatalmas vagyonra tett szert. De aztán azon kívül még, hogy aranyvérű, mást nem is igazán tudtam róla, pedig akár még az érdeklődésemre is számot tarthatott. Eléggé lesújtó pillantást vetett rám, amikor elhaladt mellettem, köszönésre se méltatott. Viszonzásképp egy műmosolyt eresztettem meg felé. Ráférne, hogy megmutassam neki, ki is az a Várffy-Zoller Róbert.
Fél szemmel figyeltem, hogy elkezdte használni a futópadot. Leraktam a súlyzókat, és teátrális mozdulatokkal odamentem ahhoz a futópadhoz, amelyik közvetlenül Nina mellett volt.
- Nina, igaz? - felé fordultam és megszólítottam, de közben már rá is pattantam a futógépre. A megszólítással csupán az volt a célom, hogy valamelyest jelezzem neki, hogy elszámolni valónk van. Egyelőre nem készültem semmi különösre, csupán láthatóan gyorsabb tempóra kapcsoltam, mint a lány. Kíváncsi voltam, hogy kihívásnak veszi-e a dolgot, vagy továbbra is levegőnek néz.
- Gyorsabban nem megy? - próbáltam meg egy kicsit még provokálni is. Persze futás közben nem nagyon akartam beszélni, egyelőre azonban még bírtam tüdővel. Baj csak akkor lenne, ha elkezdenék zihálni, de tuti, hogy kettőnk közül a lány előbb ki fog fulladni. Az csak egy dolog, hogy jól néz ki, meg karban tartja a testét, de egy komolyabb megterhelés kibírását már nem néztem ki belőle. A hozzá hasonló modellecskék eledzegetnek egy-egy órát, aztán ettől már olyan nagy sportembernek képzelik magukat. Megnézném őket egy kviddicsmeccsen! De persze féltik az aranyos kis pofikájukat.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. január 16. 22:19 | Link

Robi


    Nem igazán törődtem a teremben tartózkodóval, hagytam, hadd foglalkozzon magával. Végtére is egyértelműen látszott, mennyire tuti csávónak gondolja magát, ami bár nem állt messze a valóságtól, ebben a formában olyannyira hidegen hagyott, hogy az már vicc. Nem is szándékoztam sokat foglalkozni az üggyel, így egyenesen a futópadhoz sétáltam és neki is láttam az edzésnek. Nem voltam se gyors, se lassú, inkább a kettő között, ami nekem a legkényelmesebb volt. Aha. Csak aztán a kicsi bolha jött pattogni.
    A kérdésére felvonom fél szemöldököm. Nem, valószínűleg I. Erzsébet vagyok, gondoltam beugrok kicsit futkározni, meg stírölni téged. Eszement egy kérdés volt, így meg is álltam mindezt szó nélkül, de a következő mondatát már nem tudtam és nem is akartam elengedni a fülem mellett. Felhúztam szemöldökeimet és eléggé lesújtó pillantást vettem rá. Most komolyan azt várja tőlem, hogy versenyt fussunk, ráadásul futópadon? Oh, my god, hová kerültem? Ráadásul valami köhögéscsillapítót is szereznem kellett, de ízibe, mert ez a bolhácska iszonyatos torokgyulladásban szenvedhetett. Nem tétováztam sokat a válaszon, szinte azonnal reagáltam rá, így még azt sem lehet ráfogni, hogy sokat gondolkodtam rajta.
- Az óvoda pár kilométerrel arrébb van – hangsúlyom segítőkész, mégis lekicsinylő volt, amibe belesűrítettem a „nem vagy ellenfél” véleményt és a „teszek rád” életérzést. Nyomatékosításképp még a falu irányába is mutattam, mer hát lévén onnan jövök, tudom, hol található. Nos, elmondhatom, hogy kellőképp kiélhettem magam a futópadon, a bizonyítási kényszeres Róbertet hátrahagyva pedig lepattantam és elővettem a röplabdát. Ha tényleg ki akar hívni, akkor úgyis jön a pályára – mert BIZTOS, hogy jön -, ha meg nem, akkor legalább szereztem neki pár kínos percet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 16. 23:03 | Link

Állia Szipenni

Sára lassan kezdte kiismerni magát a kastélyban. Bár az épület még mindig tartogat számára kellemes és kellemetlen meglepetéseket egyaránt, már ezekre is számított, szóval a hatásuk is elmaradt, általában. Sajnálatos módon nem tudta megkímélni magát ezektől, nem volt éppen az a szobában ülős típus. Főleg nem a Rellonban, imádta az alagsor hangulatát, belátta, hogy pontosan nekik való hely volt, lassan kiismerte háztársait is. Ennek ellenére nem tudott volna egy életet leélni a sötét, dohos folyosókon bolyongva. Vagy éppen a klubhelyiségben a többi ház jelképeire dartsnyilakat dobálva. (Bár őszintén szólva ez a kreatív szórakozás tetszett neki, nála fiatalabb diákok találták ki, de még ő is megemelte a kalapját nekik... persze csak képletesen.)
Jól haladt abban, hogy beleillessze magát a vadonatúj, egészen más életébe. Úgy gondolta, eleinte több gondja akad majd vele, de nem, végül kevesebbet bukdácsolt, mint gondolta volna. Talán azért, mert Noel is itt volt, márpedig a nővéri büszkesége biztosan nem engedte volna meg, hogy a fiú esetlennek, összetörtnek, kiszolgáltatottnak lássa. Mindig ügyelt arra, hogy az emberek olyan képet kapjanak róla, amilyet ő mutatni akar nekik. Így könnyebb volt befolyásolni őket. Ha azt akarta, láthatták őt vérbeli bunkónak, viszont ha úgy látta, a helyzetből még hasznot húzhat, igazán kedves és leigázó jelenség tudott lenni. Jól bánt az emberekkel, tudatosan építette kapcsolatait. Hívhatjuk számítónak, haszonlesőnek, de sikeres volt a karrierje és egyre csak felfelé ívelt. Nevezhetjük rossz embernek, de később csak főnöknek, vagy még egyszerűbben, sikeresnek fogjuk.
Megunta a Rellonban ücsörgést, újra gyalogolni kezdett. Még mindig kereste a tökéletes helyet az alkotásra. Ami eléggé lenyűgöző, eléggé ihlető, tele van élettel, bizsereg tőle az ember tarkója, ha végigtekint rajta. Mégis nyugodt, csendes és emberek ritkán járnak arra. A művei sértetlenségének védelmében most nem hozott magával semmit, csupán pár elhagyhatatlan dologgal mászkált a kastélyban, mint pálca, rúzs, ceruza, fényképező.
Amikor a keleti szárnyhoz ért, alapos meglepetés várta őt, hiszen nem olvasta el a mai híreket, minek neki ilyesmi? Hát, most az egyszer valóban jól jött volna, ugyanis hirtelen dobogást hallott maga mögül. Megállt, egy határozott mozdulattal fordult hátra. Alig hitt a szemének, amikor egy csapat sprintelő páncél tartott felé, zöld szemei kikerekedtek. Nem volt nagyon edzésben, de gyors elfojtott egy sikkantást és legjobb tudása szerint futni kezdett. Még nem volt semmi terem, ahova bemenekülhetett volna, de hamarosan ajtók közeledtek, többek között az erőnlét terméé is. Sajnos a páncéllovagok is, a másik irányból. Előrehajtotta a fejét, hátha úgy gyorsabban fut... közben magában szitkozódott, egyre cifrábban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 18. 18:04 | Link

Ombozi Sára


Már a délutáni órákban járunk. Mégis jól esik ez a kis mozgás. Úgy terveztem, hogy csak egy negyed órát töltők itt lenn. Ez már fél órája volt, mikor beléptem. Most már lassan végzek, tudom, hogy mennem kéne. De jól érzem magam, jó itt egy kicsit kikapcsolódni. Így már felállok, és nem edzem tovább a karom. Elindulok az öltözők felé, hogy átöltözzek. Épp az ajtó mellet haladnék el, de meghallom a páncélok zaját és megállok. Kinyitom az ajtót, majd csak úgy kíváncsiságból kinézek, hogy megtudjam végülis milyen is ez a páncélfutás. Legnagyobb meglepetésemre mindkét oldalról jönnek a páncélok, köztük pedig egy lány rohan. Egy pillanatra hátralépek, nem akarom látni, hogy mi lesz a lánnyal. Aztán meggondolom magam, kicsit kilépek. Megvárom, míg elég közel ér hozzám a lány, majd egy határozat mozdulattal berántom az ajtón. Aztán becsukom az ajtót, hogy ne halljuk a páncélok csattanását. Utána pedig megnézem, hogy kit is mentetem a gyengélkedőtől. Megnézve rájövök, hogy már láttam a Rellonban. Egy felsőbb éves lány, bár a nevére nem emlékszem. Miután megnéztem várom, hogy mit szól ahhoz, hogy csak úgy berántottam. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy szidni fog vagy örülni, hogy megúszta. Elég nehéz kérdés így ránézve, de nemsokára úgyis megtudom. Előre remélem, hogy nem szid le. Bár ki tudja, lehet, hogy direkt került a páncélok közé, úgy viccből. Mert jó mókának tartotta az ötletet. Hát, most már talán megszólal.
 
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 19:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 18. 20:01 | Link

Állia Szipenni

Sára meglehetősen vicces látvány lehetett, ahogy fejvesztve menekült a páncélok elől - bár ő akkor és ott ezt cseppet sem tartotta viccesnek. Éppen kezdett kifáradni, nem éppen az erőnlétéről és az állóképességéről volt híres. Azon járt az agya, hogyan ússza meg ezt az egészet. Gondolt arra, hogy a falhoz lapul, de azt már korábban meg kellett volna tennie és amúgy sem volt bombabiztos. A másik lehetőség, amire számított, az volt, hogy előrántja a pálcáját.
Már éppen erre készült, nyúlt a pálca után, amikor az egyik nyitott ajtóból valaki kinyúlt érte és berántotta. A pálcája nagy koppanással esett le a földre, hiszen pont sikerült kirántania, de hála istennek, nem a lovagok lába alá gurult. Nagyon nem örült volna annak, ha új pálca után kéne néznie egy ilyen gond miatt. Azonban bármilyen megkönnyebbülés volt eltűnni az útjukból, sajnos még maga Sára sem mondhatott ellen a fizika törvényeinek. Így a hirtelen irányváltás ellenére, akármennyire szeretett volna, a lendületétől nem szabadulhatott meg pillanatok alatt. Így amikor Állia elrántotta az útból, megbillent az egyensúlya. Már az erőnlét termében puszilta meg a földet csinos kis popsijával, majd egy jól irányzott gurulással mondott búcsút a sebességének.
A földön fekve nyögött egyet, majd feltérdelt, hátrasimította hosszú, hullámos, szőke tincseit, hogy ki is lásson alóluk. Felállt, de a hirtelen események és a futás hatására kicsit megszédült, lehajolt és térdeire támaszkodott. Kicsit megviselte a futás, nagyokat lihegett, mielőtt még felállt volna teljesen és felvette volna a pálcáját. Az említett tárgyat a helyére rakta, majd kihúzta magát. Egy pillanatig kimért, hűvös tekintettel pillantott végig a lányon.
Hamar átfuttatott magában egy mérleget: mennyire éri meg neki kedvesnek lenni a lánnyal? Mi hasznot húzhat belőle? Alapvetően a lány kicsinek tűnt, biztos benne, hogy a Rellonba osztották, mintha látta volna már, az arca ismerős volt. Naiv kislánynak tűnt, akit könnyű befolyásolni, neki pedig tetszett a helyzet. Szóval elmosolyodott, a legbájosabb mosolyát vette elő.
- Hű, ez meleg volt! Köszönöm, hálás vagyok, amiért segítettél.
Aprót bólintott is, majd sóhajtott egyet, nem esett jól neki ez a nagy ijedtség. Ezentúl biztos óvatosabban fog kóborolni, legalábbis megnézi alaposan, mielőtt még egy-egy folyosón barangol. Vagy legalábbis a híreket nem ártana elolvasnia, akkor talán elkerülhette volna ezt a helyzetet.
Ekkor tűnt fel neki, hol is van valójában, nagy szemekkel pillantott körbe. Valami fullos edzőteremnek tűnt, tele mindenféle eszközzel, amiről azt sem tudta, mire kell használni. Furán nézett.
- Te mit csináltál itt? - Kérdezte a lánykától érdeklődően. - Ne haragudj, de nem tűnsz valami gyúrósnak.
Miközben ezt megállapította, Álliára vigyorgott szélesen. Körbenézett a teremben alaposabban és akkor látta meg, hogy itt nem csak bonyolult gépek, de egyszerű pályák, labdák is vannak bőven.
- Vagy játszottál valamivel? Van kedved játszani valamit? - Mondta szélesen mosolyogva, miközben a kosárlabdák felé oldalgott. Megtapogatta őket, mennyire kemények, majd kiválasztott egy szimpatikusat, pattogtatta kicsit. Utána felmérte, mennyire kellemes a távolság a palánk és közte, mennyi esélye van bedobni. Csak ezután dobta el, két kézzel, magasra ívelten, némi pipiskedéssel lendületet adva neki, mert az ugye a lányoknál elmaradhatatlan.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2014. március 18. 20:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 19. 20:21 | Link

Ombozi Sára

Egy kis edzésből "élet mentés" lett. Hát erre se számítottam. De Nincs sok időm átgondolni ezt,mert a lány már fel is állt,bár kicsit nyögdécselve az eséstől. ahogy előbb én,most ő is fel mér,majd kedvesen mosolyogva megköszöni,hogy meg mentetem. Viszonozom a mosolyt,de én nem mosolygok annyira. Ezután nem hiszem,hogy csak úgy elindul. Előtte inkább elolvassa a híreket. Ami nem fog meg ártani neki.
Közben látom,hogy körülnéz és meglepődik. Bár nem igazán tudom,hogy min. De ez elég hamar kiderül a kérdéséből. Furcsa kérdés,hogy mi csinálok. Vajon egy edző teremben mit csinálnék? Erre ő is hamar rájött és elmagyarázta,hogy mire értette. Hát tényleg nem vagyok gyúrós típus,de néha jó lejönni kicsit mozogni. ezt meg is mondom neki.
-Gyúrni nem gyúrok,de néha lejövök kicsit edzeni.
Elvigyorodom,de most már újra az öltözök felé nézelődöm. Ő pedig még mindig a termet méri fel. Majd újra engem faggat. Közben pedig elindul a kosárlabda pálya felé. Én pedig pártolólag válasz szolok,és elutasítom az invitálást.
-Nem játszatom,már épp indulni készültem.
Teszek egy lépést,majd folytatom.
-Köszönöm,de nem inkább nem.
Míg én a kérdéseire válasz szolok,ő palánkra dob,és betalál. Finoman meg tapsolom,majd már félig indulva még bemutatkozom.
-Én különben Állia vagyok.
Elmosolyodom,majd most már tényleges elindulok,de még meg állok és elköszönök.
-Én megyek átöltözöm,majd találkozunk még. Szia.
Ezzel elindulok a lány öltöző felé,hogy átöltözzek és mehessek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Heather J. Le Claire
INAKTÍV


Jules
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 50
Írta: 2014. március 21. 18:21 | Link

Önvédelem óra Reviczky módra vol.1

    Hajnali öt óra. Remegő kezeivel nyúl a bögréje után, most kávékészítés, aztán némi megnyugvás. A szokásos napi rutin, az emlékek okozta lidérces álmok. Megtanult ébren aludni. Kékjei most szürkés színben, fakón világítanak a sötét szobában, mozgása gépies. Egy kis cukor, de nem sok, keserűn issza. Ma megbeszélt találkozója van, addigra emberi formát kell öltenie, valamennyire pedig nem ártana összeszednie magát. A forró víz kissé megégeti kezét, de meg sem érzi, csak teszi a dolgát, mint mindig.
    Farmer, póló, pulóver, sál, tornacipő. Semmi feltűnés. A reggelek már közel sem olyan csípősek, a nap is egyre korábban tűnik fel a horizonton. Még van jó pár órája beérni a kastélyba, így inkább a falu felé veszi az irányt és megáll a pálcakereskedés előtt. Megint csak be szeretne menni, de még korán van, zárva az üzlet. Még egy utolsó, lemondó pillantás a névtáblára, aztán hosszú sétára indul, viszi a lába előre. Mikor legközelebb az órájára tekint, elkerekednek szemei. Késésben van. Rohanni kezd a kastély felé, mielőbb oda akar érni, hogy ő fogadhassa a fiút és ne fordítva. Rég találkoztak már, nem is mondtak sokat egymásnak, mindketten tudtak valamennyit a múltból, ez pedig valahol összekötötte őket. Igaz, máshol és más okokból, de hasonló dolgokon estek át, ez pedig ha gyengén is, de összetartotta a kapcsolatot.
    A keleti szárny felé igyekszik, léptei gyorsak. Tanulmányozta a kastélyt, mikor a múltkor a mogorva rellonos az ő segítségére sietett, így az Erőnlét terme egész gyorsan meg is lett. Benyitott és egy sóhajtással konstatálta, hogy a hely üres, ami némiképp megnyugtatta. Pulóverét ledobta a fal mellé, majd maga is leült. Félt és izgult, akarta és menekült volna. Csupa ellentétes érzés cikázott benne, pedig önvédelemre szüksége van, ez nem is vitás. Szinte számolta az eltelt másodperceket, amik óráknak tűntek, ahogy a mutatók lassacskán vánszorogtak előre. Szívességet kért, úgyhogy nincs ideje pánikolni. Menni fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 10 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint