28. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] Le | Téma száljai | Témaleírás
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 517
Írta: 2020. február 25. 08:07 | Link

Benett
az Új évi fogadalom | „Karom erős, hajam dús…” | ma

Tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz egyszerű beleszoknom a kviddics világába, de azt is tudom, hogy a javamat fogja szolgálni. Ott egy csapatért leszek felelős, nem csupán magamért. Ez adja majd meg számomra a motivációt – legalábbis ebben reménykedek. Elvégre nagyon sok önfegyelmet kell tanulnom, hiszen eléggé szétszórt egy kölyök vagyok, valljuk be. Illetve Eli is jelentkezett. Nagyon szeretnék vele egy csapatban lenni, együtt edzeni akár a kviddicspályán vagy bármi. Nem mintha nem töltenénk elég időt együtt a szobánkban, de akkor is szeretek kihasználni minden pillanatot, amit szintén bongyor pajtásommal, az eridonon kívül is tölthetek.
Arcizmaim megfeszülnek, amikor meglátom Benett aggódó arckifejezését. Nekem is izgulnom kellene emiatt az egész kviddics-láz miatt? Nemt’om.
- Dehogynem – mondom halkan, kerülve Beni tekintetét. A rellonos diákok közös félelmünk tárgyát képezik, eddig bele sem gondoltam, hogy valamelyikkel szembe is kerülök majd a pályán. Nagyot nyelek, és visszafordítom kipirosodott arcomat a levitás felé, miközben leengedem a súlyzót mindkét kezemben. – Az vagyok kicsit – vonom meg a vállam. – De annyira nem vészes. Napról napra magasabbra repülök a seprűmmel. Csak megszokom egyszer – vágok fancsali képet, ahogyan társam tekintetét kutatom, s abban reménykedek, hogy néhány bátorító szó fogja elhagyni ajkait. Igazán jól esne, hogyha támogatna ebben, hiszen ő is tudja, hogy mennyire nagy döntés ez a részemről. Szeretném megmutatni, hogy máshoz is értek, mint a játékok.
Felcsendül az egyik kedvenc nótám a teremben, amire szélesen elmosolyodok, és ismét megmozdítom karjaimat. Megpróbálom, hogy milyen állapotban is van az a tricepsz.
- Aú! – kiáltok fel, amikor fejem fölé emelem a súlyt, és nyakam mögött próbálnám kinyújtani, hogy ne csak bicepszem kapja a mai napon. De valami rosszul sikerül. – Baszki, ez fáj – mondom, miközben a földre eresztem a súlyzókat, és aggódó kék szemeimet Benettre emelem. Lehet, hogy nem kellene ennyi pofázni közben, hogy elvonjam a saját figyelmemet arról, amit éppen csinálok. – Szerintem meghúztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


Prücsök
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 392
Írta: 2020. március 1. 18:56 | Link


Furcsa lesz számomra, ahogy oldalra pillantgat, mintha szándékosan nem akarna a szemembe nézni. Jobb szemöldököm felszalad, aggódó arcommal pedig gyanakvóan fürkészem Petyáét. Mibe keveredtél, pajti? Remélem nem külső nyomásra, netán kényszerből rángattak bele ebbe a veszélyes sportba. Jól tudom róla, hogy milyen srác, elvégre együtt szívtunk a folyosón, nem is olyan régen. Hát, hiába nagyobb darab nálam, szerintem egyformán a gyengék közé tartozunk, annyi különbséggel, hogy én még vele se mernék ujjat húzni, ha nem tudnám róla, hogy helyén van a szíve, és eddigi ismereteim alapján a légynek sem tudna ártani. De pont ezért, olyan fura... Nem gondoltam volna, hogy a haverom meghajol ennek a vad sportágnak, főleg ilyen fiatalon. Mestertanoncok is vannak a csapatban, akiknek sokadik évadjuk a következő, tudnak egyet, s mást. Biztos, hogy közéjük akarna tartozni Petya? Mintha túlzottan félteni kezdeném őt belül, vagy talán azt is, hogy ezentúl elfoglaltabb lesz, nem lesz ideje összejárni kalandregényeket olvasni, vagy akár az újabb szerepjátékait kipróbálni. Én ezt így nem akarom.
- Hát, izé... - de hát ő is kellett, hogy halljon már a balesetekről, meg minden. Annyi szemétség és feszültség van a csapatokon belül, hogy az valami hihetetlen. Ezek állandóan marakodnak valamin. De amúgy nagyon izgi sport, meg látványos is. - És melyik csapatban leszel? Majd kimegyek szurkolni - vagy imádkozni érte. Mosolyt erőltetek az arcomra, hogy valamivel legalább biztatni tudjam, aztán lerakom egy pillanatra a súlyokat, hogy nyújtani tudjam az idő közben túlságosan befeszülő karjaimat.
- És mondd csak, mennyi idő van a következő meccsig? - puhatolózom, hogy mégis meddig kell összeszednie magát a valódi mérkőzésig. Aztán gondolom legrosszabb esetben a kispadra ültetik, de ott legalább ragad rá valami hasznos. Tény, hogy bátor húzás ez a részéről, nekem nincs hozzá elég önbizalmam, jár neki a tisztelet.
- Mi?! - kapom oda a fejem ijedtemben. A frászt hozza rám, rögtön a legrosszabbra gondolok. - Hol fáj? Te jó ég... Próbálj meg nyújtani. Vagy nem tudom - nézek körbe szerencsétlenül, de tanácsot kérni senkitől nincs pofám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 517
Írta: 2020. március 4. 11:42 | Link

Benett
az Új évi fogadalom | „Karom erős, hajam dús…” | ma

Érzem a fesztültséget, ami a beszélgetésünkre telepszik a kviddics téma felhozása után. Szájamat elhúzom, és keserves fintor rondítja el kisfiús ábrázatomat. Figyelem a zöldes szemeket, és megpróbálom kiolvasni belőlük, hogy mégis milyen gondolatok cikázhatnak a levitás koponyájában. Egyik pillanatban megnyugodni látszom, mert valami kellemes fény csillan benne, aztán valami féltés szerűt vélek felfedezni, szinte aggodalmat sugároznak felém, amire kényelmetlenül rándul össze gyomrom. Sokat jelent, hogy mit gondol rólam vagy éppen arról, amit csinálok. We’re buddies, you know. Egyértelmű, hogy érdekel a véleménye, akármi is legyen az.
Várakozó kékjeimet fúrom végül Beni lélektükreibe, és a gyomrom összerándulása inkább egy késszúrást imitál lágy pocakomba. „Hát, izé” ez mindenhogy hangzik, csak nem biztatóan. Érzem, hogy ajkaim kiszáradnak, ezért hegyes kis nyelvemmel nedvesítek a felsőn, majd az alsónak sem hagyom, hogy összeszottyadjon. Arcomra visszakerül a szomorkás fintor, de egy pillanat alatt eltűnik, amikor Beni végül meggondolja magát talán, és inkább érdeklődni kezd ahelyett, hogy megkérdezné; elment-e az ép eszem valami melegebb égtájra nyaralni.
- A Rivalló Rúnakígyókban – mondom ajkaimat menőn összehúzva, szemeimmel hunyorítva. Eléggé brutál, hogy én, Csepreghy Petya ebben a sportban szeretném kipróbálni magam, de ilyen az élet. Élednek bennem a férfi ösztönök; páváskodni akarok – jó értelemben –, meg szeretném mutatni a színeimet minden hímnek és nősténynek, aki a közelemben van, hogy többre vagyok hivatott, mint official rellon-bokszzsák. – De jó lenne! – tapsikolok egyet, ami megérne egy sitcom-os alánevetést hiszen, ha valaki hallotta volna az eddigi férfias gondolataimat, akkor most még furcsábban venné ki magát örömködésem arra irányulóan, hogy Beni eljönne meccset nézni.
- Még van egy kis idő – legyintek bátorságot színlelve. – Másfél hónap múlva lesz hivatalosan az első meccsem – furcsa számomra a hangzása annak, hogy sportról beszélgetek akárkivel is. Mármint igazi sportról, mert egyszer valaki azt mondta, hogy a mugli E-sport nem minősül „igazi sportnak”.
Ekkor eresztem le a súlyokat és kiáltok fel fájdalmamban. Ha egy ilyen jellegű rossz mozdulatnál ilyen mértékű fájdalmam van, akkor mi lesz, ha nekem hajítanak izomból egy gurkót? Nagyot nyelek, és a még nem sérült kezemmel nyúlok rokkant jobb vállamhoz. Ajkaimat biggyesztve fordulok Benett felé. – A vállam – nyögöm elhalóan. – Roppant egy nagyot, most meg… - próbálnám megemelni, de azonnal felszisszenek. Ép kezemmel Beni keze után nyúlok, és megszorítom finoman, amikor tenyeremben érzem ujjait. – Ne szólj senkinek – kérlelem. Mindkettőnknek támadási felület volna, ha megtudnák, hogy már az első alkalommal lesérültem.
Még mindig a fiú kezét fogom, kék, kérlelő szemeimet mélyen az övébe fúrom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


Prücsök
offline
RPG hsz: 253
Összes hsz: 392
Írta: 2020. március 9. 02:50 | Link


Érzem rajta, hogy a gondolataimban próbál olvasni, ami különös feszültséggel tölt el. Szinte már sajnálni kezdem, amiért ilyen fontos számára a véleményem, ami egyúttal nagyon megtisztelő is a részéről. Mintha én is hajlamos lennék elfelejteni, hogy máskor mennyire függök a többiek véleményétől, pedig tudom, hogy nem kéne. Petyával viszont barátok vagyunk. Ő hallgat a szavaimra, én viszont nem akarom őt megbántani, vagy netán elbátortalanítani attól, amibe belevágott. Nem tudom, hogy jó-e, amit csinál, mert belül irigy vagyok rá, amiért belevágott, és egy kicsit mondhatni kilépett ezzel a komfortzónájából, mégis reálisan belátható, hogy hiányzik a megfelelő testalkata ahhoz, hogy a pályán repdessen. De abban sem vagyok biztos, hogy megvan-e a játékhoz szükséges önbizalma, a kiemelkedő tehetsége, ami nélkül mit sem ér az egész, és talán többet árt, mint használ. Látnom kellene őt az egyik edzésén, ezért sem ítélek elhamarkodottan. Aggódó tekintet viszont van. Azt nem tudom elrejteni előle, mert nem olyan vagyok. Nagyon bénán megy, a színjátszóban is azért maradnék meg inkább háttér-embernek.
- Ahha - bólogatok nagyokat, mintha tudnám, hogy miről lenne szó. Ijesztően hangzik a csapatnév, gondolom ez is volt a céljuk vele, szóval utána kéne járnom, hogy még kik a tagjai, ki a csapatkapitány, és zömében melyik ház diákjai remekelnek benne. Akkor talán összeállhatna a fejemben az erőviszonyok alapján, hogy Petya haveromnak mennyi létjogosultsága van a felállásban. - Azt tudod már, hogy milyen poszton fogsz játszani? - kérdezem meg tőle rögtön azután, hogy izgatottan tapsikolni kezd a meccsnézésem hírétől. Erre a hangra persze többen odakapják a fejüket, majd ki-ki a maga nézése után folytatja a dolgát.
- Menő vagy... és bátor - vigyorodom el, majd elszántan tartom fel előtte a tenyeremet, hogy lepacsizhassak vele. Gyerünk Petya, ezt így kell csinálni! Már csak meg kell nyomni az edzést, hogy kigyúrjuk őt addigra. - Majd még emlékeztess, de szerintem biztos szabad leszek, mert szinte mindenki meccset néz olyankor - jegyzem meg neki, aztán letörlöm az alkarommal az erőlködéstől a homlokomra tapadt izzadságcseppeket.
Fájdalmas felkiáltására aggódóan tapogatom meg a vállát, óvatosan és a súlyozástól erőtlenül remegő ujjakkal. Nem vagyok orvos, de elhallgatom a panaszokat, fancsali képet vágva kezdek tanácstalan töprengésbe.
- Jól van, csak semmi hirtelen mozdulat - fújom ki a levegőt, mikor beállok elé, hogy farkasszemet nézve meg tudjam őt nyugtatni. Még a mutatóujjaim is felemelem, hogy hangsúlyozzam ennek fontosságát. Izzadt keze az enyémre fonódik, kérlelő szemeitől összezavarodom. - Nyugi, alap. De akkor most mit csináljunk? - suttogom neki, hogy nehogy lebukjunk a többiek előtt. Lábazni még tudnánk, ha tudnám, hogyan kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 517
Írta: 2020. március 22. 15:10 | Link

Benett
az Új évi fogadalom | „Karom erős, hajam dús…” | ma

A fájdalom éles késként hasít vállamba, ami olyannyira fáj, hogy egy kövér könnycsepp csorog le gyötrelemtől elsápadt arcomon. Nem bírom jól a sebesüléseket egyelőre, ezen mindenféleképpen javítani kell a jövőre való tekintettel. Fejem zakatol, beszűkül a tér, és egyedül akkor sikerül végre összekaparnom magamat, amikor meghallom Benett hangját. Megnyugtató lágyságával hatol be hallójáratomba, amire kénytelen vagyok egy gyengéd mosolyt megengedni felé, noha arcom teljességében azt mutatja, hogy valami nagyon nincsen rendben. Nem vagyok abban teljesen biztos, hogy nem fogok elájulni, vércukorszintem a béka hátsója alá esik, ezért kétségbeesetten tekintek körbe, de hála Merlinnek senki nem vesz tudomást a szerencsétlen helyzetről.
- Basszus – motyogom, majd Benett kezét nem engedve, óvodás kisgyerek módjára húzom magam után a legközelebbi fekpadhoz. Nyelek egyet, majd megrázom fejemet, próbálom kitisztítani azt, s újra barátomra emelem kékjeimet. Halovány mosoly jelenik meg arcomon, és lassan elengedem hideg ujjaim szorításából az eddig biztonságot nyújtó kezet. Mélyebbnél mélyebb levegővételek után lassul a szívverésem, és ilyen tempóban tisztul a tudatom is. A fájdalom nálam egyenlő a pánikkal, de hamar túl tudok lenni rajta, hogyha jó társaságban vagyok. Most pedig az egyik legjobban történt a baleset. Szemeim kedvesen csillognak, ahogyan a levitásra emelem őket. Fájó karom bágyadtan lóg mellettem, a sértetlennel pedig legyintek egyet a levegőbe.
- Semmi para – hangom még mindig erőtlen, de érezhető benne a küzdés. – Tényleg – erősítem meg, ha kétkedő pillantást kapok válaszként. – Csak még nem nagyon bírom a fájdalmat. Egyszer egy kutyaharapástól is majdnem elájultam – nevetek fel, majd veszek még egy mély levegőt. – Szerintem ez nekem mára ennyi volt – tudom, hogy szánalmasan gyenge volt a teljesítményem még az átlagos képességeimhez mérten is, de ez már így alakult. Hálás vagyok, hogy Beni elkezdte velem ezt az egészet. És remélem, hogy mihamarabb folytathatjuk, de most… - Eljössz velem a gyengélkedőre? Asszem ezt jobb lenne megnézetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint