29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél kisasszony ^^
online
RPG hsz: 790
Összes hsz: 2791
Írta: 2019. szeptember 22. 18:59 | Link

Más a Masa



Így visszagondolva én sem értem, hogy voltam képes egyáltalán megszólalni akkor. Azt meg aztán pláne nem, hogy tudtam egy olyan szöveget mondani, te jó ég. Mondjuk nekem mindig is voltak fura kijelentéseim ha Thomasszal beszélgettem. Néha mintha tényleg válogatás nélkül kimondanám mindazt, ami az eszembe jut. Eddig nem volt belőle semmi baj, remélem ez után sem lesz. Ó és igen, nem szívesen válaszolnék egy olyan kérdésre, ezt teljesen jól sejti a levitás leányzó.
Masa zavarba hoz azzal, amit mond. Nem is a szavaival, sokkal inkább azzal, ahogy mondja, amit jelentenek ténylegesen. Őszintén örül, velem együtt örül. Ahogy én is vele együtt. Hálásan pislogok hát rá, miközben olyat teszek, ami nagyon ritka nálam. Előrébb kúszok egészen ki a zsámoly széléig, majd kissé esetlenül de megölelem a velem szemben ülő lányt. Rövid ideig tart csupán a dolog, de mindenképen nagy szó ez a részemről. Csupán ennyivel kommentálom a dolgot. De, szerintem többet mond minden szónál. Pont mint a Raffaello.
Visszaülök a helyemre és ekkor már sikerül valamelyest megfogalmaznom azt, ami bennem van. Masa is biztosít róla, hogy ő is hasonlóan érez ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban. Tény, hogy ne indult a legjobban, aztán még jött az a fiaskó is Bélával, de végül sikerült valami egészen rendkívülit összehozni belőle.
- Masa, azt hiszem ez egy gyönyörű barátság kezdete – idézem neki kicsit átírva a filmtörténet egyik leghíresebb mondatát. Pont tökéletesen le is írja azt, amit érzek. Ki gondolta volna, hogy találok olyan embert, sőt lányt, aki egy cipőben evez velem és még jól ki is jövünk egymással? Hát én nem.
- Én is. Nem értettem volna, hogy mit csináltam, amiért ennyire haragszol rám, ha nem beszéljük át. Így mindenkinek jobb – felelem csendesen. Rögtön tudom ám, hogy mire gondol, amikor felhozza ismét a félreértés dolgot, hiába volt órákkal ezelőtti téma. Hirtelen összeráncolom a szemöldökömet, ahogy erre rájövök. Már órák óta itt bújkálunk és csak beszélgetünk. Jó, megbüntettünk egy embert, szóval nem mondhatja senki sem, hogy nem csináltunk semmit sem. De tény, hogy hamarosan kénytelen leszünk indulóra fogni a dolgot. Hosszú percekig csak halogatom magamban a pillanatot, majd sóhajtok egy nagyot.
- Lassan mennünk kellene, nem igaz? – kérdésem tökéletesen kifejezi, hogy mennyire nincsen kedvem kitenni innen a lábamat, de a kötelesség az kötelesség. Még pár kör belefér, aztán vége is a műszaknak mára. Szomorkás arcot vágva tápászkodom fel, majd egy nagy nyújtózás után az ajtó felé indulok. Ott megállok és visszanézek Masára. Megvárom őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 562
Összes hsz: 5917
Írta: 2019. szeptember 26. 18:28 | Link

Laura a ma ura
a lila kviddicsmeccs után pár nappal

Aahw - bújok bele az ölelésbe teljesen magától értetődő módon. Karjaim gondolkodás nélkül fonódnak köré, majd simítanak végig a hátán párszor. Mikor érzem, hogy picit kezd elhúzódni el is engedem, és csak rámosolygok. Nincs bennem kényszer rá, hogy kommentáljam a dolgot, ellazulva veszem fel újra a beszélgetés fonalát. Valószínűleg nekem ez nem jelent annyit mint számára, hiszen továbbra sem ismerem sem a félelmeit, sem a szokásait. Egyszerűen elrktározom magamban, mint minden első ölelést amit valakitől kaptam. Számomra természetes, nekem mindig (jó, persze azért nem mindig mindig, nekem is lehetnek hisztis pillanataim) jól esik, de ez nem jelenti azt, hogy nem értékelném - mert nagyon is épp azt teszem. Túl zavarosnak tűnik ez így? Nézd meg még egyszer, kinek a gondolatait hallgatod.

- Bizony - húzódik vigyorra a szám, bár az idézetet nem ismerem fel, ez engem eddig valahogyan elkerült. Nem bánom, majd egyszer megnézem vele a filmet ha ő is szeretné, és addig még nem fárasztottam halálra pár rosszul időzített szóviccel, képtelen történettel, vagy túlbuzgó ötletekkel. Mert azért valljuk be, a fentiek közül egyik sem lehetetlen, sőt. Nyakamat picit behúzom, ahogy megint szóba kerül, hogy úgy érezte haragszom rá. Hát pedig hát, nem is, de... Ah, tényleg nem tudom jobban megmagyarázni én sem. Csak bocsánatkérően pislogok rá párszor, csendben figyelve az arcát. Könnyen látszik, hogy gondolkodni kezd valamin, így mivel most éppen úgysem nagyon tudnék erre mit felelni, maximum még egyszer bocsánatot kérni, félredöntött fejjel várom meg, hogy kifejtse hangosan mi bántja mi zavarja. Mikor megteszi, elhúzom a számat, és korábbi sóhaját visszhangzom. Enyhén lebiggyesztett szájjal bogozom ki végtagjaimat ültemből, és felkelve ásítok egyet a plafon felé. A zsámolyt a falhoz tolom lábammal, majd csatlakozok Laurához, visszafordulva lekapcsolva a villanyt a teremben. Megtapogatom zsebem, pálcámat előveszem, hogy egy csendes kis bűbájjal fényt csiholjak a végére.
- Ahh, nem akaródzik - morcogom picit magam elé, durcás napközis hangon, de ellenvetés nélkül indulok meg mellette a folyosókon, először csak némán. Azután ahogy a hűvös levegő megcsípkedi fáradt arcomat, én is megélénkülök kicsit, így halkan beszélgetve keringünk a kastélyban, egy-egy elejtett nevetésfoszlánnyal búcsúztatva az éjszakát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. november 10. 18:19 | Link

VZR IGH



Gyakrabban kéne ide járnom, mivel az időm nem engedi meg, hogy sokat mozogjak, de ettől függetlenül a jövőm érdekében szükséges az erő és az edzettség. Felszerelkeztem törölközővel, a pálcámmal, és eddig kihasználatlan edzőruhámban lépek a terembe. Rengeteg, különféle gép van, mágikus és kevésbé mágikus, számomra mind felér egy-egy kínzó eszközzel. Tanácstalanul nézek szét, mi kelti fel a figyelmem. Elég sokan vannak, így este hét óra felé, ahhoz, hogy mindenkit szemügyre vegyek, de pár különös figurán megakad azért a tekintetem. Egy meglehetősen testes asszonyság, a nadrág dereka fölött és alatt elfolyó hájakkal, nyögdécselve emelgeti a súlyzókat. Patakokban folyik rajta az izzadtság, amiről egyből eszembe jut, hogy bizony innivalót nem hoztam magammal. Ugyan tudnék talán vizet fakasztani a falból, de, hogy az oltaná-e a szomjamat azt nem tudom. Megjegyzem a lehetőséget, hogy alkalomadtán kipróbáljam azt is, és tovább nézelődöm. Egy fiatal srác hasizmozik a fekvőpadon, közvetlenül mellettem. Pillantásom elidőzik a hasizmain. Nekem is lehetne ilyen, ha elképzelem. Na, ezt gyorsan hagyd abba! - figyelmeztetem magam. Agyamra megy az illúzió, már csak arra tudok gondolni. Kész téboly! Bosszúsan ledobom a törölközőt egy padra, hogy a futópad ölelő karjai közé állva egy gyenge kocogással kezdjem, bemelegítés gyanánt. Ugyan találkozóm van itt VZR IGH Nagyúrral, feltűnésmentesen, ezért nem ücsöröghetek valahol, szemlátomást várva valakit. Lehet, hogy már ő is itt van, így azért megint körülnézek, ezúttal alaposabban, hátha meglátom. Nem akarom megváratni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 1943
Írta: 2019. december 7. 14:02 | Link

Lena Felagund

Kiemelt eseménynek számított, ahányszor csak megjelentem az Erőnlét termében edzeni. A szerencsések, akik éppen ott tartózkodtak, ilyenkor közelről megcsodálhatták tökéletes férfitestemet. De most nemcsak ezért jöttem, komoly megbeszélnivalóm is volt kedvenc Felagundommal. Reméltem, hogy hasznos információkkal fog szolgálni.
Gyorsan kiszúrtam Lenát, fel is pattantam a mellette lévő futópadra, és kényelmes kocogásba kezdtem. Ám ekkor hogy-hogy nem, a lány futópadja megkergült, és olyan sebességre gyorsított, hogy ledobta magáról a szőkét. Gondoskodtam róla, hogy ne essen baja, viszont el kellett játszania, hogy megsérült, ez volt az egész jelenet apropója.
- Te jó ég! Csúnyán meghúztad a bokádat! Nagyon fáj? - mellé siettem, a szavaimból rájöhetett, hogy mit kell tennie.        
- Semmi gond, mint mindig, most is ura vagyok a helyzetnek! - nyugtattam meg a terembe tartózkodókat, aztán felkaptam Lenát, és az egyik pihenőpadhoz vittem. Itt már nyugodtan tudtunk beszélgetni, közben persze úgy tettem, mintha a bokáját vizsgálnám. Később majd még talán egy gyógyító varázslatot is elmormolok a hitelesség kedvééért.
- Mi a helyzet? - tettem fel a kérdést, jelezve, hogy közben nyugodtan belekezdhet a mondókájába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. december 7. 20:12 | Link

VZR IGH



Lassúra állítottam a futópad sebességét, a fene se akar remegő lábakat, izomlázzal karöltve. Nem az edzettség okán vagyok itt, sokkal nemesebb célok mozgatnak. Azért az inkognitó végett fent kell tartanom a látszatot, de ahhoz ez a kényelmes tempó, ami mellett nézelődni is tudok, tökéletesen megfelelő. Meg is pillantom a Nagyúr tetszetős alakját, de aztán komolyabb mederbe terelem a gondolkozásom. Nem téríthet el küldetésemtől a dizájn. Azt is észlelem, hogy mellém pattan, és már nyitnám is a szám. Hanem ekkor úgy felpörög a szalag, hogy alig bírom kapkodni a lábaimat. Szemrehányón nézek a Kisfőnökre, mert tuti, hogy ő bindzsizett valamit, de belátom, hogy nem tehetett mást. Elvesztem az egyensúlyom, elengedem a kapaszkodót, illetve kiszakad szorító ujjaim közül, a szalag kiszalad a lábam alól, én meg elvágódok a földön. Nem sérülök meg, a Nagyúr mindenre gondolt, viszont én nem érem be ennyivel. Illúziómágiával némi vért varázsolok a bokám környékére. Nem biztos, hogy mindenki látja majd, de egy-két ember biztosan. Vagy több is talán. Feljajdulok, hogy a színjáték hiteles legyen, a nagyúr pedig ölbe kap. Minő felemelő pillanat, hogy közelről is megcsodálhatom, sőt érezhetem a kockáit. Nem sok diák mondhatja ezt el magáról. Na, de félre az élvezetekkel, irány a munka. Jelzi, hogy beszélhetek, így nagy sziszegések közepette bele is vágok.
- Nagyobb horderejű a dolog, mint a tantárgyhoz köthető hiányosságok. Azzal kapcsolatban, most nem mondanék semmit, mert van sokkal lényegesebb ennél. - A vérzést elállítom, ha elmormolja a varázsigét, de büszke vagyok magamra, hogy baromi jól csinálom ezt a besúgós dolgot. nevezzük inkább hírszerzésnek, úgy sokkal elegánsabb, és hivatalosabb. Közelebb hajolok a füléhez, mintha a bokám vizslatnám, nehogy avatatlan fülekbe jusson el aminek nem kéne. Remélem, hogy egy hangszigetelő bűbájt azért dob kettőnkre. Van annyira profi, így nem aggódom túlzottan azért.
- Olyan dolgokkal kapcsolatban merült fel a neve, ami nem vet túl jó fényt önre. Jobban kéne vigyáznia arra, kivel mutatkozik együtt, mihez adja a nevét, pláne így most, a pozíciójában ez még lényegesebb lenne. - Az adu ásszal még nem rukkolok elő. Ha belegondolunk, ez is eléggé sokkoló. Ha rólam terjesztenének pletykákat, engem is felzaklatna, de nála ez még fontosabb, hogy elejét vegye ezeknek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
Írta: 2020. január 10. 09:56 | Link

Benett
az Új évi fogadalom | „Karom erős, hajam dús…” | ma

- Fogalmam sincs, hogy' kezdjünk neki, haver – mondom vállamat megvonva, ahogyan kilépünk az öltözőből. Viszonylag hangos muzsika szól, és eléggé sokan vannak. Attól félek, hogy nem fogunk odaférni egy géphez sem. Nem tudom, hogy mennyire baj ez. Saját súllyal is lehet edzeni. Nagyon elszánt vagyok, de elnézve a bent lévő sportolókat, azonnal ínamba száll a bátorság. Végig nézek erőtlen kis karomon, dudorodó pocakomon, majd Benettre emelem kékes szemeimet. Tanácstalanság és félelem, amit felfedezhet bennük. Noha a felszerelésem eléggé profinak tűnhet, közel sem így van. A sport mindig nagyon távolállt tőlem, de a karácsonyi szünet alatt nagybátyám is megjegyezte, hogy december hatodikán, hogyha szakállat adtak volna rám, akkor simán elmehettem volna Mikulásnak. Adjunk hálát a rokonainkért.
- Szerinted? – vakarom meg fejem búbját, és közelebb lépek Benetthez. Úgy nézhetünk ki, mint egy eltévedt gazellapáros az oroszlánok között. Néhány srác elsétál mellettünk, és mosolyogva szedik tovább lábaikat. Ha többen jönnek, összesúgnak, nevetnek, majd még vissza is fordulnak, hogy kétségünk sem legyen afelől, hogy a csevegés róluk, a nevetés meg nekünk szól. Az öltöző felé pillantok. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy inkább visszamegyek, felveszem a cuccomat, és elhúzok a vérbe. De nem. Ez az év másról fog szólni. Ez az év a megújulás éve lesz. Soha nem fogadtam még meg semmit Újévkor. Ezért szuper, hogy Benettel eldöntöttük, hogy megmutatjuk; az Ivanich-Csepreghy párosnak elege van a bokszzsák szerepből. Sőt tagadhatatlan, hogy részemről a lányoknak való tetszelgés is közre játszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 428
Írta: 2020. január 14. 14:10 | Link


Újévi fogadalom, vagy mi a szösz. A terembe lépve úgy tűnik, nem csak mi határoztuk el magunkat. A szilvesztert otthon töltöttem, ahol csatlakoztak hozzánk a barátaink is. Én nagyrészt a gépen játszottam, hogy ne zavarjam a nagyok beszélgetéseit, de ugye társasozni is kimentem, mert sokakat érdekelt az a bentlakásos speciális iskola, amiről persze nem mondhattam el nekik az igazságot. Így már nem is volt annyira érdekes a történetem. Előkerült témaként még, hogy ki mit fogad meg januártól, karjaimon végignézve pedig egyből tudtam, hogy ha nem akarok több szekálást, akkor bizony nem maradhatok örökre cérnavékony. A szünet után visszatérve valahogy felvetődött ez az egyik Petyás talimon is, ennek az eredményeképpen vagyunk most itt.
Pedig fejben olyan jól elképzeltem mindent, a francnak vannak itt ennyien. Csalódottan nézek végig előbb magunkon, aztán a teremben rutinosan foglalatoskodó, izmosabb alkatok között. Tehát akkor valahogy így kéne kinéznem... Legalább ezt is tudom. Petya tanácstalansága most inkább idegesít, hiszen zavar a gondolkodásban. Hozzá képest nem viszem túlzásba az öltözékem. Kopott cipő, megfakult, ujjatlan trikóval, amire rávettem egy cipzáros felsőt, hogy ne legyen annyira gáz. A buggyos rövidnadrág csak még jobban kiemeli aránytalan végtagjaim, ugyanakkor máris libabőrös leszek, mert fázós alkat vagyok.
- Na jó, ha még egyszer kinevetnek minket, majd úgy teszek mintha eszembe jutna egy fontos dolog, és lelépek - súgom oda neki nagyon is komoly hangon, kész elhatározásként közölve. Elidőzök a gépeken, de nem merem használni őket. Próbálom alig feltűnően kifigyelni, hogy mások mit kezdenek velük, és hogy mi a helyes technika. Aztán megcsillan a szemem a kézi súlyokon, amik katonás rendben sorakoznak az egyik tükörrel párhuzamosan.
- Gyere, ezt azt hiszem valahogy így kell - két kezemben megragadom a második legkisebb tömegűt, majd egy félreeső sarokban, kis terpeszben állva váltott karokkal bicepszezni kezdek. - A tévében láttam - kacsintok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 927
Írta: 2020. január 18. 22:13 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



Már egy ideje elhatároztam, hogy újra elkezdek sportolni, de mivel kinn hideg idő volt, a futógépet pedig nem szívleltem igazán, eldöntöttem, hogy a teremben fogok edzeni. Szerencsére volt edzőtársam is, Gergőt már ismertem egy jó ideje, nagy haverok voltunk, ő is nagy sportember volt, szóval megbeszéltem vele, hogy menjünk el együtt a terembe, és segítsen néhány gyakorlatnál. Ő már tapasztalt volt abban, hogy melyik gépet hogyan kell használni, hogyan kell jól végezni a gyakorlatokat, szóval tőle jobb edzőtársat nem is találhattam volna. Mostanság időnként elszívtam pár szál cigarettát is, úgyhogy még jobban ügyelnem kellett az egészségemre. Somával minden nap találkoztam, mióta egymásra találtunk, remekül kiegészítettük egymást, rögtön megtaláltuk egymással a közös hangnemet. Úgy éreztem, hogy kezdek egyre komolyabb érzéseket táplálni irányába, annak pedig örültem, hogy az éjszakai kalandunk után valóban komolyan gondolta azt, hogy járjunk. Persze sose tudtam vele eltölteni annyi időt, amennyit szerettem volna a suli miatt, de mindig találtunk rá alkalmat, hogy együtt lehessünk akár csak egy rövidke időre is. Mára nem beszéltünk meg semmit, ezért is határoztam el, hogy sportolással fogom eltölteni feles perceimet a haverom társaságában. Gergő Eridonos volt, a Társalgóban ismerkedtem meg vele, már egy éve baráti viszonyt ápoltunk. Bennünk is sok közös volt, például a sport szeretete, de vonzódásról szó sem volt, hisz akkor már rég több lett volna köztünk csupán haveri viszonynál. Sportosan felöltöztem az edzéshez, majd mikor a terembe értem, ő már ott volt. Köszöntöttük egymást, majd együtt bemelegítettünk, aztán néhány gyakorlat után mutatott egy olyat, amit még sose csináltam. Mindenképp meg akartam tanulni a helyes mozdulatsorokat, úgyhogy szemléltette nekem, hogyan is kéne csinálni. Miután nem ez nem sikerült, közölte velem, hogy megmutatja, mik a helyes mozzanatok. Mögém állt, majd karjaival megfogta vállaimat, hogy aztán szépen lassan leereszkedhessünk guggoló pozícióba, még a helyes lábtartást is megmutatta, hogy ne a rossz mozdulatok rögződjenek bennem. Próbáltam úgy csinálni, ahogy mutatta, de párszor neki kellett még rugaszkodnom a dolognak, ő pedig ott volt mellettem végig, hogy segítsen és korrigálja a hibáimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 161
Írta: 2020. január 18. 22:33 | Link

Dana


- Hogy micsoda? De nem...Iván, nem hagyhatod ezt, hallod? Azonnal menj oda és ne engedd elutazni! - idegesen reagáltam a telefonban Iván nagybátyámnak, aki arról számolt be nekem, hogy az apám éppen arra készül, hogy a húgomat is magával vigye külföldre. Ettől nagyon bepánikoltam, mert Janka még kicsi volt, hogy csak úgy külföldre utazgasson, és amúgy is, rettentően féltem attól, hogy ekkora távolságból majd nem tudok neki segíteni, s bele sem mertem gondolni abba, hogy mégis mit fundált ki az apám, meg a nője. Pechemre azonban még a varázslat sem működött úgy a kastélyban, ahogy korábban, így a mobiltelefonom is felmondta a szolgálatot, s teljességgel hasztalan kütyüvé vált. Hiába működött Pécsett vagy Pesten, itt Bagolykőn és a faluban csak nagyon ritkán vettem a hasznát, s láthatóan most is vacakolt a dolog.
- A r*h*dt életbe - csattantam fel idegesen a mestertanonci szállásomon, s dühömben a készüléket is falnak vágtam. Nagyon ideges lettem, de tudtam jól, hogy ilyen távolságból nem segíthetek. Csak abban reménykedtem, hogy Iván megértett, és intézkedni fog. Jobban örültem volna annak, ha arra az időre Jankát magukhoz veszik, de persze ebbe azért apámnak is volt némi beleszólása. Hogy én mennyire utáltam azt az alakot.
Idegesen túrtam a hajamba, egy ideig fel-le járkáltam, de ez sem segített lecsillapítani a kedélyeimet. Nem tudtam, hogy mitévő legyek, csak úgy haza se tudtam volna innen keveredni, így csak várhattam azt, hogy a nagybátyám újra hívjon.
Sietve kaptam fel újra a telefonomat, de az még mindig nem működött. Tényleg nem tudtam, hogy mitévő lehetnék, emiatt úgy döntöttem, hogy írok egy levelet Ivánnak, ami talán bagollyal lassabban ér oda hozzá, de legalább választ kaphatok. A levelet meg is írtam, sietve küldtem tovább a madárral, majd hogy valahogy levezessem az idegességemet, úgy döntöttem, hogy míg a válaszra várok, elmegyek és edzek egyet. Az erőnlét termében úgy is voltak erre alkalmas eszközök, jó lett volna egyet bokszolni egy zsákon.
Sietve át is kaptam a ruháimat, ami egy szabadidőnadrágból, egy pólóból és egy tornacipőből állt, majd pálcámat a szobámban hagyva, megindultam a terembe.
Alig öt perces sétát követően értem a helyiséghez, de bár ne léptem volna át a küszöböt. Ha nem jövök, akkor nem kellett volna azt látnom, hogy egy gyökér fogdossa Danát. Egy pillanat alatt felment bennem a pumpa, amint megláttam, hogy a srác a derekát fogdossa, meg az oldalát, és együtt guggolnak föl-meg le. Mi ez, ha nem egyértelmű jele annak, hogy ez a bunkó ráment a csajomra?
Elpattant a cérna, így a terembe rongyolva azonnal célba vettem a kettősüket.
- Te meg mi a f*szt csinálsz?- dühödten villant meg a tekintetem, ami kifejezetten a srácra fókuszált, de nem is érdekelt a válasza. Irritált, hogy Danát fogdossa, így azonnal elkaptam a karját, majd kirántva a lány mellől, egy jobb horgot azonnal bevittem a szeme alá, s ha megtántorodott, adtam is neki a következőt, hacsak Dana nem próbált megállítani, a földre vittem a srácot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 927
Írta: 2020. január 18. 22:49 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



Egész jó időpontban mentem le a terembe, mert rajtunk kívül elég kevesen voltak a sportolni vágyók. Egyébként is rühelltem a nagy tömeget, úgyhogy rendkívül nagy elégedettséggel töltött el, hogy szinte üres volt a helyiség. Gergőtől nagyon rendes volt, hogy eljött velem edzeni, ráadásul még segített is nekem a gyakorlatok helyes elvégzésében. Azt terveztem, hogy este majd spontán felkeresem Somát, biztos örülne a váratlan látogatásnak. Ám azonban megint csak bebizonyosodott, hogy volt abban a mondásban némi igazság, hogy ember tervez... Ugyanis újdonsült párom megjelent a teremben, majd arra lettem figyelmes, hogy rögtön nekiront Gergőnek, akit természetesen totál váratlanul értek az ütései. Szerencsétlen kapott egy jobb horgot, miután elkapta a karját, aztán egyenesen levitte a földre, ahol még tovább ütötte volna, ha nem lépek közbe. Én sem voltam ám rest, megragadtam a karját, mellyel ütni akart, majd a fülébe ordítottam:
- Beléd meg mi ütött? Teljesen megzakkantál?
Irtó ideges lettem én is, hiszen szó nélkül nekünk rontott, pontosabban Gergőnek, aki valóban nem tehetett semmiről.
- Elég volt, most azonnal hagyd abba! - kiáltottam magamból kikelve ellentűrést nem tűrő hangnemben a fiúra. Nem értettem, hogy mi a baja, hiszen semmi rosszat nem csináltunk, ráadásul rögtön Gergőnek támadt. Közben arra gondoltam, hogy bizony eléggé hasonlítunk egymásra, ugyanis ezek szerint ő is előbb cselekszik, mint kérdezne. Ráadásul ő is eléggé heves természet volt. Elég érdekes felismerés volt ez, olyan volt az egész, mintha egy görbe tükröt tartottak volna elém, amely egyrészt imponált, másrészt kicsit megijesztett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 161
Írta: 2020. január 18. 23:04 | Link

Dana

- Mi a fene bajod...áoooúúú van? - az eridonos srác csak nagy nehezen tudta kinyögni nekem a kérdését, mert amint megkapta az első ütést, úgy rögtön a földre vittem őt, s már egy újabb csapásra készültem, hogy beverjem az orrát ennek a gyökérnek. Annyira ideges voltam, s annyira felbőszített a látvány, hogy az agyamat ellepte valami borús felleg, s nem láttam tisztán. Nem tudtam gondolkodni sem, a vérnyomásom felszökött a magasba, éreztem, ahogy vér pulzál a füleimben, s elönti agyamat az őrület.
Tovább is ütöttem volna a srácot, ha a következő ütés előtt meg nem ragadja a kezemet Dana, akinek üvöltése tompán hatolt csak be hallójárataimba, s kellett pár másodperc, míg értelmeztem a felém áradó, dühös szavakat.
- Mi van? - kérdeztem vissza dühösen, s abba is hagytam a srác ütését, aki ekkor még mindig a földön hevert, s fájlalta az arcát. Eközben kirántottam kezemet Dana szorításából, s bosszúsan egyenesedtem fel, hogy a nálam alacsonyabb lány tekintetébe fúrjam dühös íriszeimet, melyek most a féltékenységtől, s a haragtól izzottak.  
- Hogy belém mi ütött? Belém?? Ez a gyökér itt taperolt téged, és te meg hagyod...áh, lesz*r*m. Kanalazd fel ezt a s***arcot, aztán nyugodtan szórakozz vele tovább , bánom is én - nagyon ideges voltam, dühösen vágtam a szavakat Danához, majd felkaptam a törölközőmet, s idegesen megindultam a kijárat felé. Friss levegőre volt szükségem, mert úgy éreztem, hogy felrobbanok.
- Ez meg ki volt?- Gergő csak eközben tornászta fel magát ülésbe, s még mindig az arcát fogdosta, miközben értetlenül pillantott a barátnőjére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 927
Írta: 2020. január 18. 23:25 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



Gergő totál meg volt illetődve, még mindig a sokk hatása alatt állt, és bizony kapott volna még némi ütlegelést, hacsak nem avatkoztam volna közbe.
- Még, hogy mi van? - néztem a páromra szemtelenül, majd Gergőhöz fordultam.
- Mondd csak, jól vagy? Ne haragudj, erre nem gondoltam, hogy mindenféle kérdés nélkül neked esik, ha majd találkoztok - emeltem pimaszul íriszemet a másikéba. Már meséltem Gergőnek az új barátomról, de arra még legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni, hogy ilyen lesz Soma részéről az első bemutatkozás. Ez engem is nagyon meglepett, mégpedig nem a legjobb értelemben.
- Nem tudom, mi ütött beléd, de semmi sem jogosított fel arra, hogy így viselkedj! Talán, ha előbb kérdeznél, mint gondolkodnál! - kiabáltam dühösen utána. Marha pipa voltam rá, nem gondoltam volna, hogy így idejön majd a semmiből jelenetet rendezni a semmiért.
- Hát nem mi, hanem ki... ő a pasim... tudod, akiről meséltem. Ne haragudj, nem tudom, mi ütött belé. - mondtam a haveromnak kicsit szomorkásan.
- Szerintem jobb lenne, ha tisztáznátok a helyzetet - mondta nekem megértően attól függetlenül, hogy jól elbánt vele Soma.
- Biztos, hogy megleszel? - kérdezte tőle aggodalmasan, de ő csak bőszen bólogatott, hogy nem lesz gond. Bólintottam egyet bocsánatot kérve tőle újra, majd a fiúm után iramodtam.
- Várj, Soma! - futottam a srác után nagy iramban, majd mikor beértem őt, elé vágtam, s komoly arccal a szemébe néztem.
- Nem értem, miért csináltad ezt. Képzeld, Gergő csak egy haver, tudja, hogy te vagy a párom. Csak lejöttem vele edzeni, és mivel ő a tapasztaltabb nálam, így segített, hogy helyesen el tudjam végezni a gyakorlatokat. Sosem volt köztünk semmi sem, csakis irántad táplálok bármiféle mélyebb érzelmet
- tettem keresztbe előtte a karomat, miközben közöltem vele, hogy mi a tényállás.
- Tudod, ha nem bízol meg bennem, akkor nincs értelme az egésznek. Nekem sokat jelentesz, talán többet is, mint gondolnád, de ha bizalmatlan vagy irányomba, akkor nincs miről beszélni - nyeltem egy nagyot, majd elkezdtem elindulni szomorkásan az ellenkező irányba.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 18. 23:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 161
Írta: 2020. január 18. 23:45 | Link

Dana


Hallottam még, ahogy Dana utánam kiabál, de ahhoz túlságosan is feszült és ideges voltam, hogy abban a pillanatban megtorpanjak, és tisztázzam a helyzetet. Még mindig össze voltak zavarodva a gondolataim, hisz ahogy beléptem az edzőterembe, láttam kettősüket, és számomra elég félreérthető volt. Így utólag átgondolva talán tényleg csak edzhettek, de akkor is dühített ez a szituáció, nem beszélve az otthoni gondokról, melyek miatt továbbra sem tudtam lehiggadni teljesen.
Kifelé tartottam idegesen, távol akartam lenni tőlük, és mindenki mástól is, hogy egy kicsit lehiggadhassak. Arra már nem is számítottam, hogy Dana utánam jön majd, de mégis megtette, mert nem sokkal később előttem termett.
- Mit akarsz? - kérdeztem még mindig ingerülten a lánytól, mert továbbra sem tudtam uralni az érzéseimet. Pedig nem voltam egyáltalán egy féltékeny alkat, de most valamiért mégis eluralkodott rajtam ez az érzés.
- Csak egy haver, aki poénból letaperol edzés közben...hát persze - még mindig ömlött belőlem a baromság, mintha egy szemellenző lett volna rajtam, s ez a belső feszültség kavarta állapot egészen addig tartott,  amíg a lány az arcomba nem vágta a szavait. Kemény volt, egyúttal őszintének is tűnt, s azt hiszem ez kellett ahhoz, hogy észhez térítsen abban a pillanatban. Nem akartam, hogy így érjen véget mindaz, ami még alig csak, hogy elkezdődött köztünk, s rá kellett ébrednem arra, hogy ezt most elszúrtam, mert hagytam, hogy az érzelmeim vezéreljenek.
Dana ott hagyott engem, de nem hagyhattam, hogy tovább menjen, s így érjen véget ez az egész csak azért, mert én nem tudtam kezelni egy problémát normálisan.
- Várj...Dana - utána rohantam, s gyengéden megfogva a karját, megállásra késztettem, majd ha engedte, magam felé is fordítottam őt.
- Figyelj, ezt...sajnálom, oké? Nem szoktam így viselkedni, tényleg. Nem is szoktam féltékeny lenni...ennyire. Csak - nagyot sóhajtottam, mert nem éreztem jól magam, s nehéz volt erről a témáról beszélnem. - Apám el akarja vinni a húgomat külföldre, csak így egyszerűen, és azt sem tudjuk, hogy mennyi időre, és megijedtem. Ideges vagyok, mert a nagybátyámat próbáltam rávenni, hogy valahogy tartsa itthon Jankát, de megszakadt a r*h*dt vonal, mert persze hogy itt nem működik semmi mugli ketyere, és most nem tudom, hogy mi van, vagy mi lesz...és aztán majd szétrobbantam az idegtől, gondoltam lejövök edzeni, és akkor megláttalak téged azzal a csávóval és bámm. Mint akinél elszakadt valami cérna, érted? Csak azt láttam, ahogy hozzád ér...sajnálom - őszintén magyaráztam el a lánynak, hogy mi történt, legalábbis próbáltam neki elmondani mindent, bár jól tudtam, hogy ez még nem ok arra, hogy csak úgy nekiessek a haverjának. Nem is tudtam a szemébe nézni, csak lehajtottam a fejem, s vártam az ítéletet. Megérdemeltem volna, hogy ott hagyjon, hisz csúnyán viselkedtem vele is, meg a haverjával is.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 927
Írta: 2020. január 19. 00:06 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



- Hogy mit akarok? - kérdeztem vissza kérdő tekintettel a srácra őszintén elcsodálkozva. Mégis mit akarhattam volna tőle, ha nem tisztázni a helyzetet?
- Tudod, ha nem lennél fontos számomra, nem jöttem volna utánad - közöltem a fiúval rém komoly tekintettel.
- Ez nem igaz... Valahogy meg kell mutatnia a gyakorlatot, nem történt köztünk semmi. Rég összejöhettem volna vele, ha akarok, de nem. Csak barátok vagyunk - néztem rá jelentőségteljesen. Idővel elkapott a hév, és tényleg úgy gondoltam, hogy miért is magyarázkodom ugyan neki, ha nem bízik bennem, nincs értelme az egész kapcsolatunknak. Legnagyobb meglepetésemre mégis utánam eredt, hogy tisztázza magát és a helyzetet.
- Te jó ég! Elszakítaná tőled a húgodat és messzire vinné? Ez milyen már... Pláne, amit meséltél róla, biztosan nem lenne ott jó kezekben nála. Nagyon sajnálom... Elhiszem, hogy nagyon aggódsz miatta... ez az egész szörnyű. Szeretném azonban, ha tudnád, hogy mindig melletted vagyok, bármikor számíthatsz rám - léptem oda hozzá komor tekintettel, majd átöleltem, amilyen szorosan csak tudtam.
- Ha bármiben tudok segíteni neked, csak szólj, én itt vagyok melletted - adtam egy csókot az arcára még mindig szorosan átölelve őt.
- Sejtem, hogy a történtek hatása alatt álltál, de azért máskor légy szíves előbb kérdezz, mint mielőtt cselekszel. Tudom, bagoly mondja verébnek - néztem a szemébe szeretetteljesen, hiszen ő is nagyon hasonlított hozzám.
- Majd azért nem ártana, ha bocsánatot kérnél a haveromtól - duruzsoltam a fülébe, és adtam egy lágy csókot a szájára. Voltam annyira empatikus, hogy átérezzem a helyzetét, azzal is tisztában voltam, hogy a testvére mindenkinél fontosabb volt a számára, és én is csináltam időnként butaságokat.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 19. 00:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 161
Írta: 2020. január 19. 18:01 | Link

Dana


Tényleg ostobán viselkedtem, sőt, azt is mondhatnám, hogy bunkón és agresszíven kezeltem egy félreértést, de nem akartam azt, hogy Dana így könyveljen el magában, s hogy ezzel véget is érjen a kapcsolatunk. S ugyan nem szerettem leterhelni az embereket a saját ügyes-bajos dolgaimmal, de azt gondoltam, hogy jelen helyzetben ez az egyetlen lehetőségem arra, hogy megértessem Danával azt, miért is viselkedtem olyan idióta módon. Félő volt, hogy ha semmit sem mondok, akkor faképnél hagy, emiatt őszintén elmeséltem neki mindent, ami nyomasztotta a lelkemet.
- Igen, legalábbis egy időre, mert ő és az új nője most úgy döntöttek, hogy utazgatni akarnak. Félek, hogy ez nem tenne jót a húgomnak, és attól is rettegek, hogy ha úgy döntenek, hogy letelepednek valahol, akkor talán soha többé nem látom őt - sóhajtva fűztem hozzá még gondolaaimat a lány szavaihoz, aki úgy tűnt, hogy megért engem.
- Tudom, emiatt is cink, hogy rosszat gondoltam, tényleg sajnálom - sóhajtva mondtam a szavakat, miközben lehajtottam a fejemet, s amikor megölelt, én is átöleltem őt a karjaimmal. Jól esett a közelsége, a megértése, s hogy a történtek után nem hagyott csak úgy magamra, pedig megérdemeltem volna.
- Rendben Dana, annyira jó, hogy itt vagy most - súgtam az ölelésébe, jól esett a csókja, s a kedvessége. Közben a szemeibe is belenéztem, hogy ezzel is jelezzem felé, tényleg megbántam azt, amit a barátjával műveltem.
- Igen, igazad van...de tényleg totál nem láttam az idegtől - ez ugyan nem volt magyarázat a tetteimre, de ettől még így történt. A lánynak viszont igaza volt abban, hogy így nem viselkedhetek, s persze nem is állt szándékomban.
- Oké, persze. Menjünk is, de te se haragudj - visszacsókoltam Danat, hogy így engeszteljem őt ki, majd ha engedte, kézen fogtam, s úgy sétáltam vele vissza az erőnlét termébe, ahol szerencsétlen srác a padon ült, kezében egy törölközővel, amivel az arcát törölgette.
- Hé Gergő - eszembe jutott, hogy hívják a srácot, így megszólítottam, ő azonban felpattant a padról, s dühösen fúrta pillantását a tekintetembe.
- Mi van, mit akarsz?- homlokát ráncolva, támadóan reagált, de nem csoda, hisz korábban eszement módon estem neki. Gergő persze észrevette, hogy Dana kezét fogom, ettől függetlenül még mindig idegesnek tűnt.
- Ne haragudj az előbbiért, nagyon félreértettem, sajnálom. Remélem, hogy nem haragszol - hogy komolyan vegyen, még a tenyeremet is kézfogásra nyújtottam felé, rajta azonban látszott, hogy habozik, s még Danára is rápillantott, mintha tőle várna valamiféle pozitív visszajelzést. Végül aztán, csak kezet fogott velem a gyerek.
- Oké, elnézve. De tudd, hogy nem akartam Danától semmi olyat, amire gondolsz, mi csak barátok vagyunk - talán úgy érezte, hogy ezt még hozzá kell fűznie, s azt hiszem, nekem is erre volt szükségem, hogy ne agyaljak a továbbiakban kettőjükön. Szavaira biccentettem, mire a srác fogta a vizét, s visszahúzta mancsát az enyémből.
- Bocs Dana, de én most lépek, még át kell olvasnom egy vizsgaanyagot. Szevasztok - a lánytól barátian elköszönt, majd tovább is állt.
- Tök hülyének érzem magam - sóhajtottam fel Dana mellett, majd letelepedtem a padra, s a fejemet a falnak döntöttem, onnan kémleltem a lány íriszeit.
- Most totál hülyének néz a haverod, és tutira a baráti körödben mindenki utálni fog. Majd elterjed, hogy egy vadállat vagyok...- nagyon nem örültem annak, hogy így alakult ez a délután, s már bántam azt, hogy ilyen meggondolatlanságot követtem el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 927
Írta: 2020. január 19. 20:51 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



Először a srác kirohanása úgy ért, mint a hideg zuhany, nem igazán értettem, hogy mégis mi ütött belé, mitől lett ennyire zabos, főleg, hogy oka sem volt rá. Nagyon az járt az agyamban, hogyha így viselkedik velem alaptalanul, akkor fogom magam, jól kiosztom, aztán otthagyom a jó búbánatos fenébe. Nem is értettem, miért viselkedett így velem, mikor nem csináltam semmit, csupán edzeni jöttem le a haverommal. Bezzeg mikor együtt voltunk, az alakom eléggé bejött neki, hát azt pedig főként edzéssel értem el, na meg azzal, hogy odafigyeltem a helyes táplálkozásra, amikor csak tudtam. Időnként persze én is bűnöztem, de azért úgy általánosságba odafigyeltem magamra. Igaz mostanság elszívtam pár szál cigarettát is, ami nem igazán fért össze az egészséges életmóddal, de azért igyekeztem kordában tartani ezt a fajta szenvedélyemet. Mindenről én sem akartam lemondani, hisz egyszer élünk, ki tudja, mikor ér véget az élet, valamennyire érdemes kiélvezni, legalábbis amennyire csak lehet. Ennek megfelelően mindig igyekeztem az adott helyzetből kihozni a legjobbat, ha épp untam magam, csináltam magamnak valami izgi programot, nem szerettem volna úgy élni a napjaim, hogy csak úgy létezem bele a semmibe, és nem használom ki a feles perceimet valami általam értelmesnek mondható dologra. Soma szerencsére őszinte volt velem, elmondta, hogy miért is viselkedett normálatlan módon, hogy miért is esett úgy nekünk. Nagyon díjaztam, amiért megnyílt nekem, hiszen idáig eléggé pipa voltam rá, holott ha jobban belegondolok, én is ezt csináltam vele azon a bizonyos bulin. Bár az mégiscsak egy parti volt, én meg a konditeremben sportoltam a haverommal, de azért legbelül éreztem, hogy ilyen téren is eléggé rokonlelkek vagyunk, ha tetszett, ha nem ez tény volt.
- Teljesen megértelek, hogy félted a húgod, az is tisztára gáz lenne, ha többé nem találkozhatnátok emiatt. Nagyon remélem, hogy nem akarnak sehol se letelepedni. Nem tudom, milyen kontaktusban van a nagybátyád apáddal és a nőjével, de esetleg nem tudna hatni rájuk valamilyen módon? Vagy valami gyors megoldást találni, amivel Jankának esélye se lenne, hogy elutazhasson velük? - néztem rá kérdően, bíztam benne, hogy nem fog bekövetkezni a srác legnagyobb félelme.
- Én már átéltem ezt, csak máshogy. Nálunk a családi körülményekkel nem volt gond részemről, de volt egy időszak, amikor lelépett tőlünk a nővérem, és nagyon rossz volt nélküle. Vele volt a családban a legjobb a kapcsolatom, úgyhogy nem bántam meg, hogy ebbe az iskolába írattak anyáék, miután megtudtam, hogy ő is ide jár - mondtam neki szomorkásan, ez nagyon nehéz időszak volt számomra, de most végre úgy tűnt, hogy rendeződtek kettőnk között a dolgok. Közben megkértem Somát, hogy azért legyen szíves elnézést kérni Gergőtől, hiszen gondolkodás nélkül ellátta a baját, úgyhogy elindultunk vissza a konditerem irányába. Gergőn láttam, hogy először neheztelt a fiúra, ami tök érthető volt, majd mikor rám nézett, egy határozott bólintással nyugtáztam, hogy viszonozza a kézfogást, és legyen végre béke kettejük között. Mosolyogtam, mikor szabadkozott Somának, hogy mi csupán barátok vagyunk, de rendes volt tőle, hogy ezt ő is tudatosította benne.
- Nyugi, nem lesz ebből gond. Gergő nem egyrészt nem az a szószátyár típus, másrészt pedig úgy látom, díjazta, hogy elnézést kértél tőle, nem fogja tovább adni. Ha meg mégis megtörténne, akkor megmondom a barátaimnak, hogy nem úgy gondoltad és más miatt voltál dühös, de hülyén jött ki az egész. Nehogy azt hidd, hogy mindenki hibátlan, makulátlan. Az embereket sokszor az érzelmeik vezérlik, számtalanszor csinálnak meggondolatlan dolgokat. Emberből vagyunk, hibázhatunk - nyugtatgattam a fiút mellé ülve, majd átöleltem, és adtam egy csókot a szája sarkára. Át tudtam érezni, hogy milyen rosszul érezheti magát nem csupán emiatt, hanem a családban történtek végett is.
- Nekem nagy szerencsém volt, hogy Saci ilyen jó fej volt velem, pedig leordítottam a fejeteket anno - próbáltam kicsit felvidítani őt, hogy tudatosuljon benne, én sem vagyok maga a tökély, és igen, én is jelenetet rendeztem ok nélkül a pub-ban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 161
Írta: 2020. január 21. 22:20 | Link

Dana


- Nem kell rájuk hatnom, a nagybátyám jófej, egy ideig náluk lakott anyám és a húgom. Itt leginkább az a baj, hogy amikor nyáron anyám távozott közülünk...-itt egy pillanatra elakadtam, mert még mindig nehéz volt erről beszélni, sóhajtottam egyet, majd folytattam -...szóval azután apám lett hivatalosan is a gyámja, így meg van kötve a kezünk, ezért olyan nehéz ez az egész - gondterhelten meséltem el a problémákat a lánynak, akivel furcsa mód már kezdetek óta meg tudtuk beszélni a gondjainkat, s aki mindig megértett, néha még csak félszavakból is.
- Komolyan lelépett? De miért? - Dana próbálta átérezni a helyzetem, s még egy történetet is elmesélt nekem a saját családjával kapcsolatban. Nagyon meglepett ez, mert úgy tudtam, hogy jóban van a testvérével, de azt nem gondoltam volna, hogy az idősebbik lány ott hagyta őket. - Mi volt az oka, hogy elment? - őszinte érdeklődéssel pillantottam kékjeibe, aztán, ha engedte, még magamhoz is öleltem, egyrészt hogy szomorúságát csillapítsam, másrészt azért is, hogy így kérjem bocsánatát a korábbi kirohanásomért. Szerencsére nagyon megértő volt velem, nem kellett hosszan magyarázkodnom, abban viszont igaza volt, hogy a barátjának minimum egy bocsánatkéréssel tartozom.
Ezt rendeztük is, ahogy visszatértünk a terembe, s bár látszott a srácon, hogy kissé bizalmatlan, Dana végett mégis csak hajlott arra, hogy kezet fogjon velem, s elnézze a korábbi baklövésemet. Ettől függetlenül volt bennem némi félsz, hogy majd rossz hírek terjengenek rólam a lány baráti körében, ami nem lett volna túl jó kezdést, tekintve, hogy még csak rövid ideje jártunk.
- Jó oké, szerintem sem tűnik olyannak, csak tudom, hogy hülyén indítottam, és azt is tudom, hogy az embernek milyen fontosak a barátai, mert számomra is fontosak a barátaim, és lehet ha azt mondanák, hogy hé te Soma, kétszer is gondold át, mert flúgos a csaj, akkor lehet hogy elgondolkodnék a dolgon. És ki tudja, lehet, hogy a te barátaid is duruzsolnának neked... - ebben persze nem lehettem biztos, de amennyire lehangolt voltam a húgom végett, ebben az állapotban elég negatív gondolatok törtek fel az elmémben.
Fejemet közben megemeltem, amikor láttam, hogy mellém telepszik, majd én is nyújtóztam felé, hogy magamhoz húzhassam őt, s fogadtam is apró csókját. Jól esett, hogy a történtek ellenére így mellettem állt, pedig megtehette volna azt, hogy elsétál a haverjával.
- Igen, emlékszem arra az estére - feleltem egy szemtelen mosollyal, de nem csak a lány dühe miatt voltak emlékeim, sokkal inkább azon emlékképek kúsztak elém, melyek a csárdában történtek. Erre óhatatlanul is egy szemtelen mosoly ült meg az arcomon.
- Igazán dögös voltál akkor este...és...- az utóbbi gondolatokat már csak a lány fülébe súgtam, hogy ő hallhassa, közben lábán is végig simítottam, s ha értette a célzást, akkor rávigyorogtam.
- Visszatérve egyébként Saci tényleg jó feje, nem veszi ezeket a dolgokat mellre, egész laza lány. Ő egyébként Gáborral kavar, legalábbis szerintem tuti, hogy van köztük valami, csak titkolják, de ne kérdezd hogy miért. Pedig szerintem összeillenének - meséltem a lánynak, immár sokkal jobb kedvem volt, mint mielőtt találkoztunk.
- Benedek viszont, szerintem ő tuti rád hajtott volna, mert emlékszem, még a buliban meg is jegyezte, hogy milyen jól nézel ki. Tényleg, neked tetszik Benedek? - kíváncsian tettem fel a kérdést, mert biztos ami biztos, fel akartam mérni Dana véleményét a barátaimról.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 927
Írta: 2020. január 22. 19:00 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



- Nagyon remélem, hogy azért tud beszélni a nagybátyád apáddal, hátha tudna rá hatni kicsit. Megértem, milyen rossz lehet most neked, én is nagyon kötődöm a nővéremhez. Nagyon rossz volt, mikor elment tőlünk, hiába voltak ott a tesóim, eléggé magányosnak éreztem magam. Remélem neked jobban fognak alakulni a dolgok - néztem rá reményteljesen, nem szerettem volna, hogy átélje mindazt, amit én. Sőt, neki rosszabb lett volna, mivel az apja nem épp a szívélyességéről volt híres, mint azt elmondta. Ráadásul az anyukáját is elvesztette, ez még rosszabb volt így, nekem nem kellett ilyen szörnyű veszteséget átélnem.
- Azért lépett le tőlünk, mert nem volt épp egy mintagyerek, sok csínyt követett el, kicsit lázadós típus volt, anyámék meg nem akarták elfogadni őt így, próbálták átnevelni, de ez ugye eredménytelen volt, és csak még nagyobb viszályt szított. Plusz nem értették sose, hogy miért kötődik a mugli dolgokhoz, miért érdeklődik irántuk, ez is piszkálta a csőrüket. Aztán betelt nála a pohár, elköltözött, amint volt rá alkalma. Valamilyen szinten meg is tudom érteni, a szüleim nem egyszerű esetek, mindig is odavoltak az aranyvérűségért, nem igazán érdekelték őket sose a mugli cuccok - magyaráztam Somának, próbáltam a lehető legrövidebben összefoglalni a lényeget, de persze nem ment olyan könnyen. Mikor a fiú magához húzott, kicsit megnyugodtam, jól esett, hogy a közelébe lehettem, és számíthattam rá. Meg úgy jól is esett kibeszélni ezt magamból újra, akármennyire is kellemetlen témának számított számomra. Mikor szóba került az a bizonyos este, én is kacéran visszamosolyogtam a srácra, ezzel jelezve, hogy tetszett, amit belesúgott a fülembe. Feledhetetlen éjszaka volt számomra, melynek köszönhetően közel kerültünk egymáshoz, és hivatalosan is egy pár lettünk.
- Nem ismerem annyira őket, de azt már levágtam, hogy Saci jó fej, Gábor pedig segítőkész. Rá bármikor számíthatsz szerintem, hiszen rögtön jött, hogy kimentsen a helyzetből, mikor szóltam neki. Amúgy szép pár lennének, lehet hogy akarnak maguknak adni egy kis időt, hogy meglássák, hogyan alakulnak köztük a dolgok, mielőtt hivatalosan is bejelentenék mindenki előtt, hogy ők egy pár. Van ez így... - néztem rá fürkésző tekintettel. Valamilyen szinten meg tudtam érteni a dolgot, ha tényleg ez volt náluk a valós ok, és nem más, hiszen minden ember különböző személyiségjegyekkel rendelkezett.
- Miért kérdezed? Csak nem féltékeny vagy? - tekintettem íriszébe somolyogva, miközben mutatóujjamat lágyan végighúztam ajkán.
- Hát, be kell valljam, ő aztán egy igazi álompasi! Ahogy megnyilvánult nekem, mikor odamentem hozzá segítséget kérni, az maga volt a tökély! Mindig is egy ilyen srácot képzeltem magam mellé. Egyszerűen imádtam! - fúrtam kékjeim továbbra is a másikéba álmodozó képet vágva, mintha magáról a megtestesült tökéletességről beszélnék. Hagytam néhány másodpercet arra, hogy Soma emészthesse az elhangzottakat, majd elnevettem magam.
- Ugyan! Egyáltalán nem jön be, már maga a viselkedése is taszító volt, legalábbis így ittasan. Nem tudom, hogy józanul milyen, de mint pasi nem bejövős. Nekem más az etalon - sandítottam rá egy huncut mosollyal, majd ujjaimmal végigsimítottam az arcát, közel hajoltam, és újra megcsókoltam őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 161
Írta: 2020. január 22. 20:48 | Link

Dana


Jó volt a problémákat megosztani egymással, én is elmondhattam Dananak a családommal kapcsolatos félelmeimet, s ő is el tudta nekem mondani azokat a sérelmeket, amik a nem is olyan távoli múltban érték őt. Ahogy mesélt, úgy egyre jobban megismertem a családját, köztük a nővérét is, akiről már nem először hallottam, s egyre inkább körvonalazódott előttem a leányzó.
- Tehát nagyjából olyan, mint te - mosolyodtam el haloványan, mert Dana is lázadónak tűnt a szememben, s ő sem volt éppen egy mintagyerek. Ezzel talán nem sértettem őt meg, s még az is lehet, hogy a megállapításomon együtt nevettünk. A hallottakat azonban nem tudtam szó nélkül hagyni, s kicsit komolyabb hangvétellel reagáltam.
- Én is megértem őt, ha egy szülő nem tudja megfelelően kezelni a gyerekét, ha rá akarja erőltetni a saját dolgait, az nem vezet jóra. Mondhatni elűzték őt, sajnálom, hogy ez történt nálatok. Csodálom, hogy te egyáltalán elviseled ezeket a megkötéseket...vagy téged nem érdekelnek a mugli dolgok?- kíváncsian tettem fel a kérdést, s belegondoltam abba, hogy vajon a szülei mit szólnának ahhoz, ha megtudnák, hogy egy félvérrel randizgat a lányuk, akinek az apja egy szimpla mugli. Se több, se kevesebb.
- Vajon engednék, hogy találkozgass velem? - kíváncsian pillantottam a lányra, tényleg érdekelt az, hogy mit gondolhatnak a szülei rólunk. Dana egyáltalán nem tűnt sznobnak, de ha a szülei az aranyvérűek felső rétegét képviselték, akkor el tudtam képzelni azt, hogy rám hogyan néznének.
Az ölelés, s a csók után a gondolataink egész más irányba kalandoztak el, visszaemlékeztünk az első együtt töltött éjszakánkra, ami talán mindkettőnk arcára játékos mosolyt csalt. Néhány másodperc erejéig nem is szólaltam meg, csak fürkésztem a pillantását, könnyedén eltudtam merülni a tekintetében. Aztán szóba jött, hogy hasonló a habitusunk, s hogy bizony Saci egész jól kezelte Dana indulatait.
- Majd szervezek közös programot, hogy jobban megismerjétek egymást - dobtam be az ötletet, s érdeklődve hallgattam a lány véleményét a barátaimról. Úgy tűnt, hogy hasonlóan látja Saci és Gábor helyzetét, de ennél egy fokkal jobban érdekelt az, hogy vajon mit gondolhat Benedekről. Ha bulizni jártunk, tíz lányból minimum ötnek Benedek jött be, s mivel a haveromnak is tetszett Dana, motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy mi lett volna, ha előbb vele találkozik.
- Háát csak úgy kíváncsiságból - rámosolyogtam a lányra, a féltékenységgel kapcsolatos kérdésére csak megráztam a fejem.
- Nem vagyok az, tényleg. Csak érdekelne, hogy mi lett volna, ha mondjuk akkor látsz mindkettőnket először - tényleg nem hagyott nyugodni a gondolat, így kíváncsian fúrtam tekintetem a lány szemeibe. Aztán egy kicsit le is fagytam, s talán még azt is észrevehette a lány, ahogy értetlenségemben összeráncolom a homlokomat, ugyanis mondhatni teljes komolysággal kezdett áradozni Benedekről. Nem mondom, hogy ezt nem vettem egy kicsit legbelül zokon, de mindez csak addig a pillanatig tartott, míg a lány le nem leplezte magát előttem.
- Hogy mi??? Teeee - nevetve ráztam meg a fejem, ahogy kibökte, hogy mennyire nem volt neki szimpatikus Benedek. Ettől valamelyest megkönnyebbültem, bár azért annyira nem voltam megijedve, hisz azért volt annyi önbizalmam, hogy tudjam, bejövök Danának.
- Józanul egész normális, de tényleg. Áh, más az etalon? Olyan hm, magas, barna, szexi mosollyal? - vigyorogva próbáltam saját magamat körülírni némi pimaszsággal, majd hirtelen az ölembe kaptam őt, s elkezdtem össze-vissza csikizni, ott ahol csak értem, egészen addig, míg a terem végéből valaki be nem szólt nekünk, hogy kissé hangosak vagyunk és zavarjuk őket az edzésben.
- Áhhh hangulatromboló - jegyeztem meg Danának a srácra utalva, majd a füléhez hajolva belesúgtam egy kis pajzánságot, s szemtelenül rámosolyogtam. - Nem surransz be hozzám ma?   

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 927
Írta: 2020. január 22. 21:30 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés[/right


Nagyon jól elbeszélgettünk egymással, jól esett, hogy kibeszélhettem magamból a gondokat, meg őt is jobban megismerhettem a története, a reakciói által.
- Mondhatni! - kacsintottam rá huncutul. Bizony, az a bizonyos alma nem esett messze a fájától. Épp ezért is voltunk olyan jól meg a nővéremmel, mert nagyon hasonlítottunk egymásra, vele tényleg mindent meg tudtam vitatni.
- Engem érdekelnek a mugli dolgok, de miután anyámék észrevételezték, hogy a nővérem lelépett tőlünk miattuk, engem már nem piszkáltak ezzel. Gondolom nem akarták, hogy a másik lányukat is elüldözzék maguk mellől - válaszoltam neki elgondolkodva. Én sosem zárkóztam el a mugli dolgoktól, mindig is nyitott voltam rájuk, plusz még könyveket is olvastam a témáról.
- Nem tudom, mit szólnának. Viszont nagykorú vagyok már, azzal találkozgatok, akivel csak akarok. Másrészt nem hinném, hogy ne örülnének annak, ha boldog vagyok valakivel. Azért szerencsére nagy szívük van - világosítottam fel a fiút a családi helyzetemről, amennyire csak tudtam.
- Rendben, már várom. Én is szervezek majd közös programot a barátaimmal és veled, már ideje, hogy megismerjenek - feleltem lelkendezve Somának. Volt egy olyan érzésem, hogy jól ki fognak majd jönni egymással. Láttam a partneremen, hogy benyelte a horgot, mikor Benedekről kezdtem el áradozni neki csupán mókából, majd mikor kapcsolt, jaj volt nekem.
- Talált! - néztem huncut mosollyal a szemébe, majd ölbe kapott, és elkezdett ezerrel csiklandozni, ahol csak ért. Sajnos a jólét hamar véget ért, mert valaki beszólt nekünk, hogy túl hangosak vagyunk, amire elhúztam a számat.
- Az... menjen a fenébe! - bólogattam egyetértően, pedig mi tök jól elvoltunk, ha nem ránk figyelt volna az illető, simán mókázhattunk volna még. Szívesen eljátszadoztam volna Somával, úgy tűnt, hogy ő is ezen a véleményen volt, mert megkérdezte egy kis pajzán megjegyzés után, hogy meglátogatnám-e ma.
- Hűha, micsoda kihagyhatatlan ajánlat. Vigyázz, még megleplek valamivel! - kacsintottam rá negédesen, majd egy sejtelmes mosoly után kibújtam az öleléséből. Azt, hogy micsoda éjszaka elé nézünk, még el se mertem gondolni magamban.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 161
Írta: 2020. január 22. 21:47 | Link

Dana


- Ó értelek, tehát a szüleid csak rájöttek arra, hogy mekkora hibát vétettek- hümmentettem egyet, kár hogy korábban nem gondolkodtak, mert emiatt elüldözték az egyik lányukat, de szerencsére azért még időben kapcsoltak, legalábbis Dana elmondása szerint. Nem voltam túl jó véleménnyel egyébként a szüleiről, még szerencse, hogy azért néhány pozitív dolgot is említett róluk, mert így legalább kiegyenlítődött bennem az a bizonyos mérleg.
- Ezt jó hallani, hogy nagy a szívük, azért talán még sem olyan vészes a helyzet - mosolyogtam rá, majd megterveztük, hogy mind a ketten rendezünk egy-egy közös baráti találkozót. Kicsit furcsa volt számomra ez a helyzet, mert elég rég nem volt már komolyabb kapcsolatom, s egyelőre nem tudtam azt sem, hogy a srácok hogyan is viselkednének Danával. Bár, a legutóbbi bulinál Saci kezet nyújtott felé, így talán még sem volt ez olyan veszett ügy.
- Ne is foglalkozz vele, biztosan csak irigy, amiért velem mókázol és nem vele - vágtam rá rögtön Dana megjegyzésére, majd a fejét inkább magam felé fordítottam, mint hogy a beszólogatót kémlelje, s hogy még inkább magamra vonjam a figyelmét, hosszan megcsókoltam, s csak ezután súgtam pajzán gondolataimat a fülébe.
- Ugye? Szerintem is az - mosolyogtam rá szemtelenül, majd kíváncsian vontam fel az egyik szemöldökömet, mert sejtelmem sem volt, hogy mégis mire gondolhat a lány.
- Igazán, és mégis mivel? - kérdeztem érdeklődve, miközben még mindig ölemben tartottam, s tenyereimet a combjára csúsztattam.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 927
Írta: 2020. január 22. 22:03 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



- Pontosan. Legalább tanulnak a hibáikból. Sok ember sajnos nem képes erre - feleltem a fiúnak határozott hangnemben.
- Igen, de nyugi, nem ennének meg reggelire - nevettem el magam. Egyszer, ha sor kerül majd rá, akkor be fogom mutatni őt a szüleimnek. Megértettem, hogy tartott tőlük valamelyest az elmondásom alapján, de hallhatta azt is, hogy azért nem voltak emberevő típusok. Abban pedig biztos voltam, hogy jól ki fog majd jönni a barátaimmal, reméltem, hogy ez fordítva is így fog majd működni. Benedeket nem tudtam még egyelőre hová tenni magamban, mivel ittasan nem volt túl szimpatikus, nem voltam biztos benne, hogy józanul ne próbálkozna be. Bár, ha annyira jó barátok voltak Somával, akkor azért tiszteletben illett tartania azt, aki a másiké.
- Meglehet - emeltem tekintetem újra a másik íriszébe, mikor a fejemet magához fordította. Iszonyat jól esett a csókja, a pajzán gondolatai pedig igencsak felvillanyoztak. Mindig is megőrjített, mikor a közelébe kerültem ez pedig most is így volt, ha ketten lettünk volna csupán, minden másképp alakult volna.
- Bizony - karoltam át a tarkóját és a haját cirógattam. Nagyon jól éreztem magam vele, mindig teljesen felvillanyozott a megjelenése.
- Ha elmondanám, nem lenne meglepetés - válaszoltam neki szemtelenül, röviden. Így is gondoltam, hiszen, ha elárulnám magam, akkor nem lepődne meg egyáltalán, abban pedig mi lenne a pláne? Egyre hevesebben vert a szívem, mikor tenyerét a combomra helyezte, legszívesebben ott helyben megmutattam volna neki azt a meglepit, de az még váratott magára. Kacér mosollyal bújtam ki az öleléséből azt felelve, hogy majd meglátja, de nem bírtam ki, hogy ne adjak még neki egy csókot.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 23. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 161
Írta: 2020. január 23. 19:49 | Link

Dana


- Ne, neee most már mond el, kíváncsivá tettél - nevetve fürkésztem pillantását, miközben tenyereimet a combjára csúsztattam, s közben próbáltam elképzelni, hogy vajon mi is lehet az a meglepetés, amiről beszél. Elképzeléseim persze voltak bőven, meg vágyálmaim is, de azért is érdekelt, hogy Dana vajon mivel készülhetett nekem.
Csókját kiélvezve néhány másodperc erejéig abba maradt köztünk a beszélgetés, közben tenyereimet átcsúsztattam a derekára, majd átfontam karjaimat mögötte, s úgy húztam kicsit még közelebb magamhoz. A teremben lévőket valószínűleg már zavarta a párosunk, egyesek talán irigykedve néztek minket, de olyanok is akadtak, akik szimplán csak nem bírták elviselni mások jókedvét.
- Akkor mutasd meg - szemtelenül szólaltam fel, s mielőtt még válaszolhatott volna, újra lecsaptam az ajkaira. Csak ezt követően jeleztem, hogy fel is állhatnánk, majd ezúttal már állva vontam magamhoz közelebb, miközben tenyereimet az arcára futtattam.
- Akkor jössz? - szemtelenül néztem rá, s ha bólintott, akkor becsempésztem őt a mestertanonci szállásomra, hogy megmutassam, hol is töltöm az estéimet nagy magányosan. Ha még sem volt kedve csatlakozni hozzám, akkor viszont visszakísértem őt a saját házáig, ahol hosszú csókkal búcsúztam tőle.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 487
Összes hsz: 927
Írta: 2020. január 23. 20:06 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



- Ez nem így működik. A meglepetés többé nem lesz érdekes, ha elárulják, mi is az - néztem rá továbbra is tartva magam az elképzelésemhez. Úgy tűnt, hogy ez a fiút nagyon feltüzelte, mert egyre erősebb fizikai kontaktus bontakozott ki köztünk, ez pedig engem is igencsak felspannolt. A teremben elég sokan adták tudtunkra nemtetszésüket, nem is kellett megszólalniuk hozzá, elég volt rájuk nézni. Mondjuk ez engem különösebben nem érdekelt, de azért örültem volna, ha leszállnának rólunk. Épp válaszolni akartam neki, mikor szólt, hogy mutassam meg, mi az a meglepi, ám ekkor újra lecsapott ajkaimra, én pedig szenvedélyesen viszonoztam a vad csókjátékát. Közben felálltunk, s immár szemben találtam magam vele, erős tenyereivel átfogva arcomat. Nagyon jól esett a közelsége, az érintése, meg úgy egyáltalán a tudat maga, hogy itt volt velem, és a páromnak nevezhettem.
- Megmutatnám, édes. De sajnos nincs itt nálam, most csak edzeni jöttem le. Viszont, ha megvársz, akkor letusolok, bemegyek a szobámba, aztán, ha visszatértem, jöhet a meglepetés - fúrtam tekintetem az övéibe titokzatos mosollyal az arcomon.
- Szóval jövök, csak kérek egy negyed órát, aztán te megmutatod a szállásodat, én pedig a meglepimet - kacsintottam rá szemtelenül, elégedetten, mint aki épp most ütötte nyélbe élete üzletét. Miután benne volt, hogy visszakísérjen a házamig, egy kis várakoztatás után elindultunk a hálókörlete felé.


//Köszönöm a játékot! Smiley//
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 24. 00:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
Írta: 2020. január 27. 08:03 | Link

Benett
az Új évi fogadalom | „Karom erős, hajam dús…” | ma

Perverz módon élvezem ezt az egész helyzetet. Nem azért, mert gúnyolódnak rajtunk vagy mert olyan jól esne, amikor kinevetnek; hanem azért, mert ez valami új dolognak a kezdete. Egy új baráttal vagyok, egy olyan helyen, amit eddig úgy kerültem, mintha valami Ördögtől való dolog lenne. És here we are. Érzem, ahogyan melegszik a vérem, s kellemes ritmust pumpál szívembe, ami majd’ kiugrik a helyére. Természetesen jó értelemben. Alig vártam, hogy elérkezzen ez a mai nap, habár amikor kitaláltuk a szünet előtti utolsó vacsoránknál a Nagyteremben még nem voltam benne teljesen biztos, hogy el fogjuk kezdeni valaha. És here we are… again.
Szendén mosolyogva fogok barátom vállára, miközben szemeimmel követem az előttünk elhaladókat. Amikor hallótávolságon kívülre kerülnek – mondjuk a hangos zenétől csökken ez a distancia, de nem lehet eléggé óvatos az ember –, Beni felé fordulok, és barátságosan csillogó kékjeimet az övéibe fúrom.
- Minden király, nyugi – s ahogyan széles jobbtenyeremmel ráfogtam a vállra, kedvesen simítok is rajta hüvelykujjammal. Végül elengedem őt, és követem a gépek felé. – Azt mondják, hogy a január ilyen – vonom meg a vállam séta közben. – Mindenki elhatározza az új évre, hogy kigyúrja magát, aztán februárban meg majd kergethetjük az ördögszekereket – vigyorgok fogatlanmód, majd megtorpanok, amint elérjük a súlyzókat. Tanácstalan röppen a magasba bal szemöldököm, de követem pajtásomat. Nyelek egyet, és Benit kezdem figyelni.
- Ühüm – szűkítem össze szemeimet, majd lehajolok egy súlyért. 10 kg van ráírva, de amint megemelném mindkettőt, szemeim kidüllednek, akár egy mesefigurának, és zavartan mosolyogva teszem vissza, hogy inkább az 5 kg feliratú súlyt emeljem meg. – Á – mondom, amikor a tévére terelődik a téma. Ha ott úgy volt, akkor biztosan úgy is kell csinálni. Szeretem a televíziót, de csak nagyon keveset nézhetem. Mugli cucc, és Édesanya nem igazán kedveli az ilyeneket. Velem ellentétben.
- Nézz ránk – nevetek fel boldogan. – El sem hiszem, hogy gyúrunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 1943
Írta: 2020. február 2. 13:03 | Link

Lena Felagund

- Szerencséd van, nem tört el, csak apróbb horzsolás. Azért jobb, ha bekötözzük. - mormoltam el egy sebkötöző búbájt. A vér persze csak illúzió volt, rögtön felismertem, mindenesetre remekül improvizált Lena. A szavai kissé megleptek, állítólag nagy horderejű közölnivalója van. Persze kinek mi a nagy horderejű. Úgy gondoltam, Lena segít rendet tartani a renitens diákok között, megfigyeli, hogy ki az, aki nem tanul rendesen, lusta, vagy éppen rosszindulatú pletykákat terjeszt rólam. Szóval semmi komolyra nem számítottam. De ha tényleg valami komolyról van szó, akkor jobba, ha más nem hallja, a biztonság kedvéért észrevétlenül bevetettem egy hangszigetelő bűbájt.
- Ki vele, most már nyugodtan beszélhetsz, csak mi halljuk. - izgatottá váltam, ugyanis még csak elképzelésem sem volt arról, hogy mi az, amit kiderített. Kivel mutatkozom, mihez adom a nevem? Mindenkivel mindenféle ügyem van, de ez csak természetes, hiszen ilyen az élete a világmegváltó nagyságoknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2020. február 2. 15:05 | Link

VZR IGH



Felszisszenek még néhányszor, addig, míg a hangszigetelő bűbáj ezt már feleslegessé teszi. Persze utána is fent kell tartani a látszatot, így csak könnyed társalgást színlelek. Ehhez a semlegesség álcáját öltöm magamra. A seb kötözés tökéletes, de ezt egy óvodás is meg tudja csinálni, úgyhogy nem ájulok el a teljesítményt látva, de azért udvariasan megköszönöm, nem csak az el, de az előrelátást is. Hálásan pislantok fel a Nagyúrra. Ennyi belefér az álcába.
- Köszönöm, már nem is fáj. - mosolyodom el halványan, szememből még nem tűnt el a fájdalom megtört fénye. Már amennyire színészi képességeimtől kitelt. Ahogy napról-napra fejlesztem a titkosszolgálati képességeimet, úgy döbbenek rá arra, hogy mennyi minden tartozik bele ebbe a munkakörbe. Félelmetes, ugyanakkor döbbenetesen gyönyörű is. Teljesen elvarázsol. Azonban a varázslatba nem süllyedhetek el teljesen, a feladatomra összpontosítanom szükséges. Csak én tudom, hogy mi az a nagy horderejű probléma, ám pont ezért nem kerülhet avatatlan fülekbe. Ha VZR valóban VZR, akkor nincs mitől tartanom, de mivel a hajszálról van szó, nem lehet abban biztos, hogy Ő az Ő. Sok embernek lehetne hasznos egy hajszál Tőle, és biztosan nem nemes célra használná fel. Tudjuk, hogy egy jól elkészített százfűlé főzet bárkiből varázsolhat VZR-t egy órára. Tudom, miről beszélek, hiszen a bájitalok mestere a nagyapám. Próbának vetem alá tehát a Nagyúrnak látszó Valakit.
- Mielőtt beszélnék, mondja meg, hogy mit küldtem Önnek az első találkozásunk előtt? - Ezt senki más nem tudhatja, csak az Igazi. Ha bárki visszaélt máris az alakjával, az ki fog derülni. Ha nem tud válaszolni, haladéktalanul ott hagyom és szólok a legelső aurornak, de ha tudja, akkor mehet tovább a beszélgetés. Utóbbi esetben előhúzom a zsebemből a féltve őrzött fiolát, benne az ominózus hajszállal.
- Ne haragudjon, tudnom kellett, hogy kivel állok szemben. Ez az Ön hajszála. Így már érthetőbb az ellenőrzés. - Átadom neki a hajszálat, hogy jó alaposan megvizsgáltassa. Bár egy ilyen apró VZR alkatrészt nem lenne nagy duváj illúzionálni, attól még valódi. Izgatottan várom a reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 428
Írta: 2020. február 6. 02:58 | Link


Ha ő képes rá, akkor én is az vagyok. Legalábbis ez a gondolat ad most erőt ahhoz, hogy itt álljak, noha van nálam vészforgatókönyv, ha kereket kell oldani. Nélküle, vagyis tök egyedül most nem szobroznék itt a teremben, hogy elindítsak végre valami életmódváltást az izmosabb test érdekében. Pont abba a korba léptem elvileg, amikor jól formálható vagyok. A könyvek fölött így is sokat görnyedek, a hátam és a vállaim nehezen szokták bírni az órákig tartó ücsörgést. Azért gondolom nem lesz mindig időm erre év közben, ha már minden tanár a számonkérésekkel bombáz minket, ugyanúgy az egészséges étkezést is iszonyatosan nehéz megoldanom, és nem is nagyon mondanék le a sok finomabbnál finomabb édességnél, vagy a számomra eddig ismeretlen varázsvilágbeli ételekről.
Felbátorodom, mikor megfogja a vállam, majd válaszul megveregetem a hátát. Talán nem is tudja, hogy milyen sokat jelent nekem a jelenléte. Így legalább kevésbé vagyok feltűnő a többiek előtt. Petya gyorsan meg is magyarázza, hogy szerinte a tumultus a január miatt van, amivel egyetértek. Csak aztán nehogy a sorsukra jussunk. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de meglepődnék magamon, ha kitartana a lelkesedésem. Ilyen szempontból nem vagyok valami kitartó, csak amiben jó vagyok. Az izomlázat például utálom, rettegek is tőle nagyon. De hát a szépségért szenvedni kell, és inkább az edzés fájjon, mint az öklös, amit másoktól kaphatnék, ha nem védem meg magamat.
- Hát, kíváncsi leszek - vonok vállat végül, aztán megvakargatom a fejem, még mielőtt a kezembe vehetném a súlyt. Lassan végzem a gyakorlatot, hogy teljen az idő. Elég nehezen megy, látszik a fejemen, hogy az első néhány mozdulat után fáradni kezdek, de még küzdeni akarok, hogy ne égjek be. Aztán rávigyorgok, majd elismerősen bólintok, mikor már ő is velem edz.
- Az. De tudod mit felejtettünk el? Bemelegíteni! Szerinted gáz, ha kihagyjuk? - húzom el a számat, de a szokásosnál is bizonytalanabbá válok. Tekintetem ide-oda ugrál a súlyokon, mint akinek fogalma sincs, hogy mit tegyen. - Remélem, hogy holnap nem lesz túlságosan izomlázam - osztom meg vele az aggodalmamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
Írta: 2020. február 18. 14:52 | Link

Benett
az Új évi fogadalom | „Karom erős, hajam dús…” | ma

Az elismerő bólintásra szélesen elmosolyodok, és csábosan tekintek vissza az előttünk elterülő tükörrengetegbe. Kék szemeimmel jobban kezdem megvizsgálni magam, ahogyan bozontos jobb szemöldököm a magasban mutogatja magát és veszi le a lábáról az erre járókat. Szögletes arcformámra azonban egy pillanatra ráfagy a mókás mosoly. Apró szemeimet kezdem fürkészni, majd fogatlan szájamra tekintek, és azonnal összezárom azt. Nem hiába kell nekem edzenem. Vannak rajtam olyan dolgok, amikről igazán nem árt, hogyha elvész a mások tekintete. Világ életemben én voltam a kis szerencsétlen szerepben, és nagyon örülnék neki, hogyha Benivel legyőznénk ezt, és megmutathatnánk azt, amiben a legjobban hiszek; mindig a jó győz.
Látványosan megrázom bongyor fejemet, majd emelek egyet jobb karomon, majd a balon. Érzem, ahogy’ az erek kitágulnak, és mintha egy energiavarázslatot szórnának rám folytatom váltott karral a bicepszezést. Ez teljesen eltér a megszokott érzéseimtől, de kifejezetten tetszik. Újra tükörképemre nézek, és a tükörből az aggodalmaskodó Benettre tekintek. Lágy mosoly terül szét arcomon, majd megcsóválom a fejemet.
- Én nem tudom – engedem le a karom elbizonytalanodva. – Kell? – kérdezek vissza, de a választ meg sem várva, felelőtlenül folytatom a gyakorlatot. Nem akarok ennyire tudományosan belemenni egyelőre. Ez már önmagában hatalmas lépés, hogy egyáltalán betettük a lábunkat a terembe. Elhessegetek minden negatív gondolatot, majd szeme sarkából pajtásomra sandítok egy gyermeki kaján mosoly kíséretében.
- A csajok meg fognak őrülni értünk. Erre gondolj – kacsintok mellé, miközben végigszalad a gondolat fejemben, immáron képekké formálódva. – Mondtam, hogy jelentkeztem a kviddicscsapatba? – kérdem halkan, és teszek egy lépést Benett felé, nehogy más is hallhassa, mert egyelőre nem látszok nagy sportreménységnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 428
Írta: 2020. február 23. 17:46 | Link


Az előttünk lévő tükörfal az én figyelmemet is magára vonja. Szomorú arccal veszem tudomásul, hogy kifejezetten idétlenül nézek ki ebben a szerkóban... Mintha kötelességem lenne belenőni a lógó ruhákba ahelyett, hogy egy méretemnek megfelelő darabot vennék az egyébként nem túl sok pénzemből. Karjaimon az erek kiduzzadnak az erőfeszítésektől, ahogy a súlyokat emelem, közben pedig zavartan ellenőrzöm magam, hogy mindent jól csinálok-e. Mintha értenék hozzá... Aztán Petyára nézek, hogy ő hogyan boldogul a feladattal. Látszólag feldobja őt belül ez az újszerű élmény, én már kezdek fáradni, de jelenléte motivál a folytatásra. Egyre hangosabban fújom ki a levegőt, mégis mosolyt erőltetek az arcomra.
- Hát... - pislogok magam elé bizonytalanul. Érzem a homlokom, hogy elkezdek izzadni, talán a teremben uralkodó fülledt levegő is rásegít, vagy a pólóm anyaga izzaszt le könnyebben. - Nem tudom, talán - gondolkodom tovább, egy kis szünetet tartva a mozdulatsorban. Amíg lenn lógatom a súlyt a kezemben, nem is tűnik annyira nehéznek. Persze nem mondom, hogy órákig bírnék így ácsorogni, de a gondok ott kezdődnek, amikor meg kell emelni őket. Végül arra jutok, hogy amíg kisebb súlyoknál maradunk, és nem erőltetjük úgy meg magunkat, addig nem hiszem, hogy tragédia fog történni. Főleg, hogy Petya is folytatni kezdi.
- Azt megnézném - röhögök fel a kelleténél egy kissé hangosabban. - Azta! Még nem mondtad. Nem félsz a rellonosoktól? De hát azt hittem, hogy tériszonyos vagy - értetlenkedek egy sort, hagyva némi hatásszünetet a mondataim között. Eltátom a számat meglepettségemben, még le is kell tegyem az eszközöket egy pillanatra. Petya és a kviddics... Én szurkolok neki, de mintha túl nagy fába vágta volna a fejszéjét. Ez egy durva sport, főleg edzettség nélkül. Ha van, ami nehéz tárgy számomra, az a repüléstan. És mintha úgy rémlene, hogy ő félős alkat a magasban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint