28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 9 [10] Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 629
Összes hsz: 2175
Írta: 2019. szeptember 22. 18:59 | Link

Más a Masa



Így visszagondolva én sem értem, hogy voltam képes egyáltalán megszólalni akkor. Azt meg aztán pláne nem, hogy tudtam egy olyan szöveget mondani, te jó ég. Mondjuk nekem mindig is voltak fura kijelentéseim ha Thomasszal beszélgettem. Néha mintha tényleg válogatás nélkül kimondanám mindazt, ami az eszembe jut. Eddig nem volt belőle semmi baj, remélem ez után sem lesz. Ó és igen, nem szívesen válaszolnék egy olyan kérdésre, ezt teljesen jól sejti a levitás leányzó.
Masa zavarba hoz azzal, amit mond. Nem is a szavaival, sokkal inkább azzal, ahogy mondja, amit jelentenek ténylegesen. Őszintén örül, velem együtt örül. Ahogy én is vele együtt. Hálásan pislogok hát rá, miközben olyat teszek, ami nagyon ritka nálam. Előrébb kúszok egészen ki a zsámoly széléig, majd kissé esetlenül de megölelem a velem szemben ülő lányt. Rövid ideig tart csupán a dolog, de mindenképen nagy szó ez a részemről. Csupán ennyivel kommentálom a dolgot. De, szerintem többet mond minden szónál. Pont mint a Raffaello.
Visszaülök a helyemre és ekkor már sikerül valamelyest megfogalmaznom azt, ami bennem van. Masa is biztosít róla, hogy ő is hasonlóan érez ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban. Tény, hogy ne indult a legjobban, aztán még jött az a fiaskó is Bélával, de végül sikerült valami egészen rendkívülit összehozni belőle.
- Masa, azt hiszem ez egy gyönyörű barátság kezdete – idézem neki kicsit átírva a filmtörténet egyik leghíresebb mondatát. Pont tökéletesen le is írja azt, amit érzek. Ki gondolta volna, hogy találok olyan embert, sőt lányt, aki egy cipőben evez velem és még jól ki is jövünk egymással? Hát én nem.
- Én is. Nem értettem volna, hogy mit csináltam, amiért ennyire haragszol rám, ha nem beszéljük át. Így mindenkinek jobb – felelem csendesen. Rögtön tudom ám, hogy mire gondol, amikor felhozza ismét a félreértés dolgot, hiába volt órákkal ezelőtti téma. Hirtelen összeráncolom a szemöldökömet, ahogy erre rájövök. Már órák óta itt bújkálunk és csak beszélgetünk. Jó, megbüntettünk egy embert, szóval nem mondhatja senki sem, hogy nem csináltunk semmit sem. De tény, hogy hamarosan kénytelen leszünk indulóra fogni a dolgot. Hosszú percekig csak halogatom magamban a pillanatot, majd sóhajtok egy nagyot.
- Lassan mennünk kellene, nem igaz? – kérdésem tökéletesen kifejezi, hogy mennyire nincsen kedvem kitenni innen a lábamat, de a kötelesség az kötelesség. Még pár kör belefér, aztán vége is a műszaknak mára. Szomorkás arcot vágva tápászkodom fel, majd egy nagy nyújtózás után az ajtó felé indulok. Ott megállok és visszanézek Masára. Megvárom őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 398
Összes hsz: 4753
Írta: 2019. szeptember 26. 18:28 | Link

Laura a ma ura
a lila kviddicsmeccs után pár nappal

Aahw - bújok bele az ölelésbe teljesen magától értetődő módon. Karjaim gondolkodás nélkül fonódnak köré, majd simítanak végig a hátán párszor. Mikor érzem, hogy picit kezd elhúzódni el is engedem, és csak rámosolygok. Nincs bennem kényszer rá, hogy kommentáljam a dolgot, ellazulva veszem fel újra a beszélgetés fonalát. Valószínűleg nekem ez nem jelent annyit mint számára, hiszen továbbra sem ismerem sem a félelmeit, sem a szokásait. Egyszerűen elrktározom magamban, mint minden első ölelést amit valakitől kaptam. Számomra természetes, nekem mindig (jó, persze azért nem mindig mindig, nekem is lehetnek hisztis pillanataim) jól esik, de ez nem jelenti azt, hogy nem értékelném - mert nagyon is épp azt teszem. Túl zavarosnak tűnik ez így? Nézd meg még egyszer, kinek a gondolatait hallgatod.

- Bizony - húzódik vigyorra a szám, bár az idézetet nem ismerem fel, ez engem eddig valahogyan elkerült. Nem bánom, majd egyszer megnézem vele a filmet ha ő is szeretné, és addig még nem fárasztottam halálra pár rosszul időzített szóviccel, képtelen történettel, vagy túlbuzgó ötletekkel. Mert azért valljuk be, a fentiek közül egyik sem lehetetlen, sőt. Nyakamat picit behúzom, ahogy megint szóba kerül, hogy úgy érezte haragszom rá. Hát pedig hát, nem is, de... Ah, tényleg nem tudom jobban megmagyarázni én sem. Csak bocsánatkérően pislogok rá párszor, csendben figyelve az arcát. Könnyen látszik, hogy gondolkodni kezd valamin, így mivel most éppen úgysem nagyon tudnék erre mit felelni, maximum még egyszer bocsánatot kérni, félredöntött fejjel várom meg, hogy kifejtse hangosan mi bántja mi zavarja. Mikor megteszi, elhúzom a számat, és korábbi sóhaját visszhangzom. Enyhén lebiggyesztett szájjal bogozom ki végtagjaimat ültemből, és felkelve ásítok egyet a plafon felé. A zsámolyt a falhoz tolom lábammal, majd csatlakozok Laurához, visszafordulva lekapcsolva a villanyt a teremben. Megtapogatom zsebem, pálcámat előveszem, hogy egy csendes kis bűbájjal fényt csiholjak a végére.
- Ahh, nem akaródzik - morcogom picit magam elé, durcás napközis hangon, de ellenvetés nélkül indulok meg mellette a folyosókon, először csak némán. Azután ahogy a hűvös levegő megcsípkedi fáradt arcomat, én is megélénkülök kicsit, így halkan beszélgetve keringünk a kastélyban, egy-egy elejtett nevetésfoszlánnyal búcsúztatva az éjszakát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 262
Írta: 2019. november 10. 18:19 | Link

VZR IGH



Gyakrabban kéne ide járnom, mivel az időm nem engedi meg, hogy sokat mozogjak, de ettől függetlenül a jövőm érdekében szükséges az erő és az edzettség. Felszerelkeztem törölközővel, a pálcámmal, és eddig kihasználatlan edzőruhámban lépek a terembe. Rengeteg, különféle gép van, mágikus és kevésbé mágikus, számomra mind felér egy-egy kínzó eszközzel. Tanácstalanul nézek szét, mi kelti fel a figyelmem. Elég sokan vannak, így este hét óra felé, ahhoz, hogy mindenkit szemügyre vegyek, de pár különös figurán megakad azért a tekintetem. Egy meglehetősen testes asszonyság, a nadrág dereka fölött és alatt elfolyó hájakkal, nyögdécselve emelgeti a súlyzókat. Patakokban folyik rajta az izzadtság, amiről egyből eszembe jut, hogy bizony innivalót nem hoztam magammal. Ugyan tudnék talán vizet fakasztani a falból, de, hogy az oltaná-e a szomjamat azt nem tudom. Megjegyzem a lehetőséget, hogy alkalomadtán kipróbáljam azt is, és tovább nézelődöm. Egy fiatal srác hasizmozik a fekvőpadon, közvetlenül mellettem. Pillantásom elidőzik a hasizmain. Nekem is lehetne ilyen, ha elképzelem. Na, ezt gyorsan hagyd abba! - figyelmeztetem magam. Agyamra megy az illúzió, már csak arra tudok gondolni. Kész téboly! Bosszúsan ledobom a törölközőt egy padra, hogy a futópad ölelő karjai közé állva egy gyenge kocogással kezdjem, bemelegítés gyanánt. Ugyan találkozóm van itt VZR IGH Nagyúrral, feltűnésmentesen, ezért nem ücsöröghetek valahol, szemlátomást várva valakit. Lehet, hogy már ő is itt van, így azért megint körülnézek, ezúttal alaposabban, hátha meglátom. Nem akarom megváratni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Szertelen Szfinxek csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 397
Összes hsz: 1865
Írta: 2019. december 7. 14:02 | Link

Lena Felagund

Kiemelt eseménynek számított, ahányszor csak megjelentem az Erőnlét termében edzeni. A szerencsések, akik éppen ott tartózkodtak, ilyenkor közelről megcsodálhatták tökéletes férfitestemet. De most nemcsak ezért jöttem, komoly megbeszélnivalóm is volt kedvenc Felagundommal. Reméltem, hogy hasznos információkkal fog szolgálni.
Gyorsan kiszúrtam Lenát, fel is pattantam a mellette lévő futópadra, és kényelmes kocogásba kezdtem. Ám ekkor hogy-hogy nem, a lány futópadja megkergült, és olyan sebességre gyorsított, hogy ledobta magáról a szőkét. Gondoskodtam róla, hogy ne essen baja, viszont el kellett játszania, hogy megsérült, ez volt az egész jelenet apropója.
- Te jó ég! Csúnyán meghúztad a bokádat! Nagyon fáj? - mellé siettem, a szavaimból rájöhetett, hogy mit kell tennie.        
- Semmi gond, mint mindig, most is ura vagyok a helyzetnek! - nyugtattam meg a terembe tartózkodókat, aztán felkaptam Lenát, és az egyik pihenőpadhoz vittem. Itt már nyugodtan tudtunk beszélgetni, közben persze úgy tettem, mintha a bokáját vizsgálnám. Később majd még talán egy gyógyító varázslatot is elmormolok a hitelesség kedvééért.
- Mi a helyzet? - tettem fel a kérdést, jelezve, hogy közben nyugodtan belekezdhet a mondókájába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 262
Írta: 2019. december 7. 20:12 | Link

VZR IGH



Lassúra állítottam a futópad sebességét, a fene se akar remegő lábakat, izomlázzal karöltve. Nem az edzettség okán vagyok itt, sokkal nemesebb célok mozgatnak. Azért az inkognitó végett fent kell tartanom a látszatot, de ahhoz ez a kényelmes tempó, ami mellett nézelődni is tudok, tökéletesen megfelelő. Meg is pillantom a Nagyúr tetszetős alakját, de aztán komolyabb mederbe terelem a gondolkozásom. Nem téríthet el küldetésemtől a dizájn. Azt is észlelem, hogy mellém pattan, és már nyitnám is a szám. Hanem ekkor úgy felpörög a szalag, hogy alig bírom kapkodni a lábaimat. Szemrehányón nézek a Kisfőnökre, mert tuti, hogy ő bindzsizett valamit, de belátom, hogy nem tehetett mást. Elvesztem az egyensúlyom, elengedem a kapaszkodót, illetve kiszakad szorító ujjaim közül, a szalag kiszalad a lábam alól, én meg elvágódok a földön. Nem sérülök meg, a Nagyúr mindenre gondolt, viszont én nem érem be ennyivel. Illúziómágiával némi vért varázsolok a bokám környékére. Nem biztos, hogy mindenki látja majd, de egy-két ember biztosan. Vagy több is talán. Feljajdulok, hogy a színjáték hiteles legyen, a nagyúr pedig ölbe kap. Minő felemelő pillanat, hogy közelről is megcsodálhatom, sőt érezhetem a kockáit. Nem sok diák mondhatja ezt el magáról. Na, de félre az élvezetekkel, irány a munka. Jelzi, hogy beszélhetek, így nagy sziszegések közepette bele is vágok.
- Nagyobb horderejű a dolog, mint a tantárgyhoz köthető hiányosságok. Azzal kapcsolatban, most nem mondanék semmit, mert van sokkal lényegesebb ennél. - A vérzést elállítom, ha elmormolja a varázsigét, de büszke vagyok magamra, hogy baromi jól csinálom ezt a besúgós dolgot. nevezzük inkább hírszerzésnek, úgy sokkal elegánsabb, és hivatalosabb. Közelebb hajolok a füléhez, mintha a bokám vizslatnám, nehogy avatatlan fülekbe jusson el aminek nem kéne. Remélem, hogy egy hangszigetelő bűbájt azért dob kettőnkre. Van annyira profi, így nem aggódom túlzottan azért.
- Olyan dolgokkal kapcsolatban merült fel a neve, ami nem vet túl jó fényt önre. Jobban kéne vigyáznia arra, kivel mutatkozik együtt, mihez adja a nevét, pláne így most, a pozíciójában ez még lényegesebb lenne. - Az adu ásszal még nem rukkolok elő. Ha belegondolunk, ez is eléggé sokkoló. Ha rólam terjesztenének pletykákat, engem is felzaklatna, de nála ez még fontosabb, hogy elejét vegye ezeknek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Red Squadron csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 130
Összes hsz: 332
Írta: 2020. január 10. 09:56 | Link

Benett
az Új évi fogadalom | „Karom erős, hajam dús…” | ma

- Fogalmam sincs, hogy' kezdjünk neki, haver – mondom vállamat megvonva, ahogyan kilépünk az öltözőből. Viszonylag hangos muzsika szól, és eléggé sokan vannak. Attól félek, hogy nem fogunk odaférni egy géphez sem. Nem tudom, hogy mennyire baj ez. Saját súllyal is lehet edzeni. Nagyon elszánt vagyok, de elnézve a bent lévő sportolókat, azonnal ínamba száll a bátorság. Végig nézek erőtlen kis karomon, dudorodó pocakomon, majd Benettre emelem kékes szemeimet. Tanácstalanság és félelem, amit felfedezhet bennük. Noha a felszerelésem eléggé profinak tűnhet, közel sem így van. A sport mindig nagyon távolállt tőlem, de a karácsonyi szünet alatt nagybátyám is megjegyezte, hogy december hatodikán, hogyha szakállat adtak volna rám, akkor simán elmehettem volna Mikulásnak. Adjunk hálát a rokonainkért.
- Szerinted? – vakarom meg fejem búbját, és közelebb lépek Benetthez. Úgy nézhetünk ki, mint egy eltévedt gazellapáros az oroszlánok között. Néhány srác elsétál mellettünk, és mosolyogva szedik tovább lábaikat. Ha többen jönnek, összesúgnak, nevetnek, majd még vissza is fordulnak, hogy kétségünk sem legyen afelől, hogy a csevegés róluk, a nevetés meg nekünk szól. Az öltöző felé pillantok. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy inkább visszamegyek, felveszem a cuccomat, és elhúzok a vérbe. De nem. Ez az év másról fog szólni. Ez az év a megújulás éve lesz. Soha nem fogadtam még meg semmit Újévkor. Ezért szuper, hogy Benettel eldöntöttük, hogy megmutatjuk; az Ivanich-Csepreghy párosnak elege van a bokszzsák szerepből. Sőt tagadhatatlan, hogy részemről a lányoknak való tetszelgés is közre játszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Elsős diák


| Beni | Friss hús |
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 253
Írta: 2020. január 14. 14:10 | Link


Újévi fogadalom, vagy mi a szösz. A terembe lépve úgy tűnik, nem csak mi határoztuk el magunkat. A szilvesztert otthon töltöttem, ahol csatlakoztak hozzánk a barátaink is. Én nagyrészt a gépen játszottam, hogy ne zavarjam a nagyok beszélgetéseit, de ugye társasozni is kimentem, mert sokakat érdekelt az a bentlakásos speciális iskola, amiről persze nem mondhattam el nekik az igazságot. Így már nem is volt annyira érdekes a történetem. Előkerült témaként még, hogy ki mit fogad meg januártól, karjaimon végignézve pedig egyből tudtam, hogy ha nem akarok több szekálást, akkor bizony nem maradhatok örökre cérnavékony. A szünet után visszatérve valahogy felvetődött ez az egyik Petyás talimon is, ennek az eredményeképpen vagyunk most itt.
Pedig fejben olyan jól elképzeltem mindent, a francnak vannak itt ennyien. Csalódottan nézek végig előbb magunkon, aztán a teremben rutinosan foglalatoskodó, izmosabb alkatok között. Tehát akkor valahogy így kéne kinéznem... Legalább ezt is tudom. Petya tanácstalansága most inkább idegesít, hiszen zavar a gondolkodásban. Hozzá képest nem viszem túlzásba az öltözékem. Kopott cipő, megfakult, ujjatlan trikóval, amire rávettem egy cipzáros felsőt, hogy ne legyen annyira gáz. A buggyos rövidnadrág csak még jobban kiemeli aránytalan végtagjaim, ugyanakkor máris libabőrös leszek, mert fázós alkat vagyok.
- Na jó, ha még egyszer kinevetnek minket, majd úgy teszek mintha eszembe jutna egy fontos dolog, és lelépek - súgom oda neki nagyon is komoly hangon, kész elhatározásként közölve. Elidőzök a gépeken, de nem merem használni őket. Próbálom alig feltűnően kifigyelni, hogy mások mit kezdenek velük, és hogy mi a helyes technika. Aztán megcsillan a szemem a kézi súlyokon, amik katonás rendben sorakoznak az egyik tükörrel párhuzamosan.
- Gyere, ezt azt hiszem valahogy így kell - két kezemben megragadom a második legkisebb tömegűt, majd egy félreeső sarokban, kis terpeszben állva váltott karokkal bicepszezni kezdek. - A tévében láttam - kacsintok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2020. január 18. 22:13 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



Már egy ideje elhatároztam, hogy újra elkezdek sportolni, de mivel kinn hideg idő volt, a futógépet pedig nem szívleltem igazán, eldöntöttem, hogy a teremben fogok edzeni. Szerencsére volt edzőtársam is, Gergőt már ismertem egy jó ideje, nagy haverok voltunk, ő is nagy sportember volt, szóval megbeszéltem vele, hogy menjünk el együtt a terembe, és segítsen néhány gyakorlatnál. Ő már tapasztalt volt abban, hogy melyik gépet hogyan kell használni, hogyan kell jól végezni a gyakorlatokat, szóval tőle jobb edzőtársat nem is találhattam volna. Mostanság időnként elszívtam pár szál cigarettát is, úgyhogy még jobban ügyelnem kellett az egészségemre. Somával minden nap találkoztam, mióta egymásra találtunk, remekül kiegészítettük egymást, rögtön megtaláltuk egymással a közös hangnemet. Úgy éreztem, hogy kezdek egyre komolyabb érzéseket táplálni irányába, annak pedig örültem, hogy az éjszakai kalandunk után valóban komolyan gondolta azt, hogy járjunk. Persze sose tudtam vele eltölteni annyi időt, amennyit szerettem volna a suli miatt, de mindig találtunk rá alkalmat, hogy együtt lehessünk akár csak egy rövidke időre is. Mára nem beszéltünk meg semmit, ezért is határoztam el, hogy sportolással fogom eltölteni feles perceimet a haverom társaságában. Gergő Eridonos volt, a Társalgóban ismerkedtem meg vele, már egy éve baráti viszonyt ápoltunk. Bennünk is sok közös volt, például a sport szeretete, de vonzódásról szó sem volt, hisz akkor már rég több lett volna köztünk csupán haveri viszonynál. Sportosan felöltöztem az edzéshez, majd mikor a terembe értem, ő már ott volt. Köszöntöttük egymást, majd együtt bemelegítettünk, aztán néhány gyakorlat után mutatott egy olyat, amit még sose csináltam. Mindenképp meg akartam tanulni a helyes mozdulatsorokat, úgyhogy szemléltette nekem, hogyan is kéne csinálni. Miután nem ez nem sikerült, közölte velem, hogy megmutatja, mik a helyes mozzanatok. Mögém állt, majd karjaival megfogta vállaimat, hogy aztán szépen lassan leereszkedhessünk guggoló pozícióba, még a helyes lábtartást is megmutatta, hogy ne a rossz mozdulatok rögződjenek bennem. Próbáltam úgy csinálni, ahogy mutatta, de párszor neki kellett még rugaszkodnom a dolognak, ő pedig ott volt mellettem végig, hogy segítsen és korrigálja a hibáimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 82
Írta: 2020. január 18. 22:33 | Link

Dana


- Hogy micsoda? De nem...Iván, nem hagyhatod ezt, hallod? Azonnal menj oda és ne engedd elutazni! - idegesen reagáltam a telefonban Iván nagybátyámnak, aki arról számolt be nekem, hogy az apám éppen arra készül, hogy a húgomat is magával vigye külföldre. Ettől nagyon bepánikoltam, mert Janka még kicsi volt, hogy csak úgy külföldre utazgasson, és amúgy is, rettentően féltem attól, hogy ekkora távolságból majd nem tudok neki segíteni, s bele sem mertem gondolni abba, hogy mégis mit fundált ki az apám, meg a nője. Pechemre azonban még a varázslat sem működött úgy a kastélyban, ahogy korábban, így a mobiltelefonom is felmondta a szolgálatot, s teljességgel hasztalan kütyüvé vált. Hiába működött Pécsett vagy Pesten, itt Bagolykőn és a faluban csak nagyon ritkán vettem a hasznát, s láthatóan most is vacakolt a dolog.
- A r*h*dt életbe - csattantam fel idegesen a mestertanonci szállásomon, s dühömben a készüléket is falnak vágtam. Nagyon ideges lettem, de tudtam jól, hogy ilyen távolságból nem segíthetek. Csak abban reménykedtem, hogy Iván megértett, és intézkedni fog. Jobban örültem volna annak, ha arra az időre Jankát magukhoz veszik, de persze ebbe azért apámnak is volt némi beleszólása. Hogy én mennyire utáltam azt az alakot.
Idegesen túrtam a hajamba, egy ideig fel-le járkáltam, de ez sem segített lecsillapítani a kedélyeimet. Nem tudtam, hogy mitévő legyek, csak úgy haza se tudtam volna innen keveredni, így csak várhattam azt, hogy a nagybátyám újra hívjon.
Sietve kaptam fel újra a telefonomat, de az még mindig nem működött. Tényleg nem tudtam, hogy mitévő lehetnék, emiatt úgy döntöttem, hogy írok egy levelet Ivánnak, ami talán bagollyal lassabban ér oda hozzá, de legalább választ kaphatok. A levelet meg is írtam, sietve küldtem tovább a madárral, majd hogy valahogy levezessem az idegességemet, úgy döntöttem, hogy míg a válaszra várok, elmegyek és edzek egyet. Az erőnlét termében úgy is voltak erre alkalmas eszközök, jó lett volna egyet bokszolni egy zsákon.
Sietve át is kaptam a ruháimat, ami egy szabadidőnadrágból, egy pólóból és egy tornacipőből állt, majd pálcámat a szobámban hagyva, megindultam a terembe.
Alig öt perces sétát követően értem a helyiséghez, de bár ne léptem volna át a küszöböt. Ha nem jövök, akkor nem kellett volna azt látnom, hogy egy gyökér fogdossa Danát. Egy pillanat alatt felment bennem a pumpa, amint megláttam, hogy a srác a derekát fogdossa, meg az oldalát, és együtt guggolnak föl-meg le. Mi ez, ha nem egyértelmű jele annak, hogy ez a bunkó ráment a csajomra?
Elpattant a cérna, így a terembe rongyolva azonnal célba vettem a kettősüket.
- Te meg mi a f*szt csinálsz?- dühödten villant meg a tekintetem, ami kifejezetten a srácra fókuszált, de nem is érdekelt a válasza. Irritált, hogy Danát fogdossa, így azonnal elkaptam a karját, majd kirántva a lány mellől, egy jobb horgot azonnal bevittem a szeme alá, s ha megtántorodott, adtam is neki a következőt, hacsak Dana nem próbált megállítani, a földre vittem a srácot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2020. január 18. 22:49 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



Egész jó időpontban mentem le a terembe, mert rajtunk kívül elég kevesen voltak a sportolni vágyók. Egyébként is rühelltem a nagy tömeget, úgyhogy rendkívül nagy elégedettséggel töltött el, hogy szinte üres volt a helyiség. Gergőtől nagyon rendes volt, hogy eljött velem edzeni, ráadásul még segített is nekem a gyakorlatok helyes elvégzésében. Azt terveztem, hogy este majd spontán felkeresem Somát, biztos örülne a váratlan látogatásnak. Ám azonban megint csak bebizonyosodott, hogy volt abban a mondásban némi igazság, hogy ember tervez... Ugyanis újdonsült párom megjelent a teremben, majd arra lettem figyelmes, hogy rögtön nekiront Gergőnek, akit természetesen totál váratlanul értek az ütései. Szerencsétlen kapott egy jobb horgot, miután elkapta a karját, aztán egyenesen levitte a földre, ahol még tovább ütötte volna, ha nem lépek közbe. Én sem voltam ám rest, megragadtam a karját, mellyel ütni akart, majd a fülébe ordítottam:
- Beléd meg mi ütött? Teljesen megzakkantál?
Irtó ideges lettem én is, hiszen szó nélkül nekünk rontott, pontosabban Gergőnek, aki valóban nem tehetett semmiről.
- Elég volt, most azonnal hagyd abba! - kiáltottam magamból kikelve ellentűrést nem tűrő hangnemben a fiúra. Nem értettem, hogy mi a baja, hiszen semmi rosszat nem csináltunk, ráadásul rögtön Gergőnek támadt. Közben arra gondoltam, hogy bizony eléggé hasonlítunk egymásra, ugyanis ezek szerint ő is előbb cselekszik, mint kérdezne. Ráadásul ő is eléggé heves természet volt. Elég érdekes felismerés volt ez, olyan volt az egész, mintha egy görbe tükröt tartottak volna elém, amely egyrészt imponált, másrészt kicsit megijesztett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 82
Írta: 2020. január 18. 23:04 | Link

Dana

- Mi a fene bajod...áoooúúú van? - az eridonos srác csak nagy nehezen tudta kinyögni nekem a kérdését, mert amint megkapta az első ütést, úgy rögtön a földre vittem őt, s már egy újabb csapásra készültem, hogy beverjem az orrát ennek a gyökérnek. Annyira ideges voltam, s annyira felbőszített a látvány, hogy az agyamat ellepte valami borús felleg, s nem láttam tisztán. Nem tudtam gondolkodni sem, a vérnyomásom felszökött a magasba, éreztem, ahogy vér pulzál a füleimben, s elönti agyamat az őrület.
Tovább is ütöttem volna a srácot, ha a következő ütés előtt meg nem ragadja a kezemet Dana, akinek üvöltése tompán hatolt csak be hallójárataimba, s kellett pár másodperc, míg értelmeztem a felém áradó, dühös szavakat.
- Mi van? - kérdeztem vissza dühösen, s abba is hagytam a srác ütését, aki ekkor még mindig a földön hevert, s fájlalta az arcát. Eközben kirántottam kezemet Dana szorításából, s bosszúsan egyenesedtem fel, hogy a nálam alacsonyabb lány tekintetébe fúrjam dühös íriszeimet, melyek most a féltékenységtől, s a haragtól izzottak.  
- Hogy belém mi ütött? Belém?? Ez a gyökér itt taperolt téged, és te meg hagyod...áh, lesz*r*m. Kanalazd fel ezt a s***arcot, aztán nyugodtan szórakozz vele tovább , bánom is én - nagyon ideges voltam, dühösen vágtam a szavakat Danához, majd felkaptam a törölközőmet, s idegesen megindultam a kijárat felé. Friss levegőre volt szükségem, mert úgy éreztem, hogy felrobbanok.
- Ez meg ki volt?- Gergő csak eközben tornászta fel magát ülésbe, s még mindig az arcát fogdosta, miközben értetlenül pillantott a barátnőjére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2020. január 18. 23:25 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



Gergő totál meg volt illetődve, még mindig a sokk hatása alatt állt, és bizony kapott volna még némi ütlegelést, hacsak nem avatkoztam volna közbe.
- Még, hogy mi van? - néztem a páromra szemtelenül, majd Gergőhöz fordultam.
- Mondd csak, jól vagy? Ne haragudj, erre nem gondoltam, hogy mindenféle kérdés nélkül neked esik, ha majd találkoztok - emeltem pimaszul íriszemet a másikéba. Már meséltem Gergőnek az új barátomról, de arra még legmerészebb álmaimban sem mertem gondolni, hogy ilyen lesz Soma részéről az első bemutatkozás. Ez engem is nagyon meglepett, mégpedig nem a legjobb értelemben.
- Nem tudom, mi ütött beléd, de semmi sem jogosított fel arra, hogy így viselkedj! Talán, ha előbb kérdeznél, mint gondolkodnál! - kiabáltam dühösen utána. Marha pipa voltam rá, nem gondoltam volna, hogy így idejön majd a semmiből jelenetet rendezni a semmiért.
- Hát nem mi, hanem ki... ő a pasim... tudod, akiről meséltem. Ne haragudj, nem tudom, mi ütött belé. - mondtam a haveromnak kicsit szomorkásan.
- Szerintem jobb lenne, ha tisztáznátok a helyzetet - mondta nekem megértően attól függetlenül, hogy jól elbánt vele Soma.
- Biztos, hogy megleszel? - kérdezte tőle aggodalmasan, de ő csak bőszen bólogatott, hogy nem lesz gond. Bólintottam egyet bocsánatot kérve tőle újra, majd a fiúm után iramodtam.
- Várj, Soma! - futottam a srác után nagy iramban, majd mikor beértem őt, elé vágtam, s komoly arccal a szemébe néztem.
- Nem értem, miért csináltad ezt. Képzeld, Gergő csak egy haver, tudja, hogy te vagy a párom. Csak lejöttem vele edzeni, és mivel ő a tapasztaltabb nálam, így segített, hogy helyesen el tudjam végezni a gyakorlatokat. Sosem volt köztünk semmi sem, csakis irántad táplálok bármiféle mélyebb érzelmet
- tettem keresztbe előtte a karomat, miközben közöltem vele, hogy mi a tényállás.
- Tudod, ha nem bízol meg bennem, akkor nincs értelme az egésznek. Nekem sokat jelentesz, talán többet is, mint gondolnád, de ha bizalmatlan vagy irányomba, akkor nincs miről beszélni - nyeltem egy nagyot, majd elkezdtem elindulni szomorkásan az ellenkező irányba.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 18. 23:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 82
Írta: 2020. január 18. 23:45 | Link

Dana


Hallottam még, ahogy Dana utánam kiabál, de ahhoz túlságosan is feszült és ideges voltam, hogy abban a pillanatban megtorpanjak, és tisztázzam a helyzetet. Még mindig össze voltak zavarodva a gondolataim, hisz ahogy beléptem az edzőterembe, láttam kettősüket, és számomra elég félreérthető volt. Így utólag átgondolva talán tényleg csak edzhettek, de akkor is dühített ez a szituáció, nem beszélve az otthoni gondokról, melyek miatt továbbra sem tudtam lehiggadni teljesen.
Kifelé tartottam idegesen, távol akartam lenni tőlük, és mindenki mástól is, hogy egy kicsit lehiggadhassak. Arra már nem is számítottam, hogy Dana utánam jön majd, de mégis megtette, mert nem sokkal később előttem termett.
- Mit akarsz? - kérdeztem még mindig ingerülten a lánytól, mert továbbra sem tudtam uralni az érzéseimet. Pedig nem voltam egyáltalán egy féltékeny alkat, de most valamiért mégis eluralkodott rajtam ez az érzés.
- Csak egy haver, aki poénból letaperol edzés közben...hát persze - még mindig ömlött belőlem a baromság, mintha egy szemellenző lett volna rajtam, s ez a belső feszültség kavarta állapot egészen addig tartott,  amíg a lány az arcomba nem vágta a szavait. Kemény volt, egyúttal őszintének is tűnt, s azt hiszem ez kellett ahhoz, hogy észhez térítsen abban a pillanatban. Nem akartam, hogy így érjen véget mindaz, ami még alig csak, hogy elkezdődött köztünk, s rá kellett ébrednem arra, hogy ezt most elszúrtam, mert hagytam, hogy az érzelmeim vezéreljenek.
Dana ott hagyott engem, de nem hagyhattam, hogy tovább menjen, s így érjen véget ez az egész csak azért, mert én nem tudtam kezelni egy problémát normálisan.
- Várj...Dana - utána rohantam, s gyengéden megfogva a karját, megállásra késztettem, majd ha engedte, magam felé is fordítottam őt.
- Figyelj, ezt...sajnálom, oké? Nem szoktam így viselkedni, tényleg. Nem is szoktam féltékeny lenni...ennyire. Csak - nagyot sóhajtottam, mert nem éreztem jól magam, s nehéz volt erről a témáról beszélnem. - Apám el akarja vinni a húgomat külföldre, csak így egyszerűen, és azt sem tudjuk, hogy mennyi időre, és megijedtem. Ideges vagyok, mert a nagybátyámat próbáltam rávenni, hogy valahogy tartsa itthon Jankát, de megszakadt a r*h*dt vonal, mert persze hogy itt nem működik semmi mugli ketyere, és most nem tudom, hogy mi van, vagy mi lesz...és aztán majd szétrobbantam az idegtől, gondoltam lejövök edzeni, és akkor megláttalak téged azzal a csávóval és bámm. Mint akinél elszakadt valami cérna, érted? Csak azt láttam, ahogy hozzád ér...sajnálom - őszintén magyaráztam el a lánynak, hogy mi történt, legalábbis próbáltam neki elmondani mindent, bár jól tudtam, hogy ez még nem ok arra, hogy csak úgy nekiessek a haverjának. Nem is tudtam a szemébe nézni, csak lehajtottam a fejem, s vártam az ítéletet. Megérdemeltem volna, hogy ott hagyjon, hisz csúnyán viselkedtem vele is, meg a haverjával is.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2020. január 19. 00:06 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



- Hogy mit akarok? - kérdeztem vissza kérdő tekintettel a srácra őszintén elcsodálkozva. Mégis mit akarhattam volna tőle, ha nem tisztázni a helyzetet?
- Tudod, ha nem lennél fontos számomra, nem jöttem volna utánad - közöltem a fiúval rém komoly tekintettel.
- Ez nem igaz... Valahogy meg kell mutatnia a gyakorlatot, nem történt köztünk semmi. Rég összejöhettem volna vele, ha akarok, de nem. Csak barátok vagyunk - néztem rá jelentőségteljesen. Idővel elkapott a hév, és tényleg úgy gondoltam, hogy miért is magyarázkodom ugyan neki, ha nem bízik bennem, nincs értelme az egész kapcsolatunknak. Legnagyobb meglepetésemre mégis utánam eredt, hogy tisztázza magát és a helyzetet.
- Te jó ég! Elszakítaná tőled a húgodat és messzire vinné? Ez milyen már... Pláne, amit meséltél róla, biztosan nem lenne ott jó kezekben nála. Nagyon sajnálom... Elhiszem, hogy nagyon aggódsz miatta... ez az egész szörnyű. Szeretném azonban, ha tudnád, hogy mindig melletted vagyok, bármikor számíthatsz rám - léptem oda hozzá komor tekintettel, majd átöleltem, amilyen szorosan csak tudtam.
- Ha bármiben tudok segíteni neked, csak szólj, én itt vagyok melletted - adtam egy csókot az arcára még mindig szorosan átölelve őt.
- Sejtem, hogy a történtek hatása alatt álltál, de azért máskor légy szíves előbb kérdezz, mint mielőtt cselekszel. Tudom, bagoly mondja verébnek - néztem a szemébe szeretetteljesen, hiszen ő is nagyon hasonlított hozzám.
- Majd azért nem ártana, ha bocsánatot kérnél a haveromtól - duruzsoltam a fülébe, és adtam egy lágy csókot a szájára. Voltam annyira empatikus, hogy átérezzem a helyzetét, azzal is tisztában voltam, hogy a testvére mindenkinél fontosabb volt a számára, és én is csináltam időnként butaságokat.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 19. 00:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 82
Írta: 2020. január 19. 18:01 | Link

Dana


Tényleg ostobán viselkedtem, sőt, azt is mondhatnám, hogy bunkón és agresszíven kezeltem egy félreértést, de nem akartam azt, hogy Dana így könyveljen el magában, s hogy ezzel véget is érjen a kapcsolatunk. S ugyan nem szerettem leterhelni az embereket a saját ügyes-bajos dolgaimmal, de azt gondoltam, hogy jelen helyzetben ez az egyetlen lehetőségem arra, hogy megértessem Danával azt, miért is viselkedtem olyan idióta módon. Félő volt, hogy ha semmit sem mondok, akkor faképnél hagy, emiatt őszintén elmeséltem neki mindent, ami nyomasztotta a lelkemet.
- Igen, legalábbis egy időre, mert ő és az új nője most úgy döntöttek, hogy utazgatni akarnak. Félek, hogy ez nem tenne jót a húgomnak, és attól is rettegek, hogy ha úgy döntenek, hogy letelepednek valahol, akkor talán soha többé nem látom őt - sóhajtva fűztem hozzá még gondolaaimat a lány szavaihoz, aki úgy tűnt, hogy megért engem.
- Tudom, emiatt is cink, hogy rosszat gondoltam, tényleg sajnálom - sóhajtva mondtam a szavakat, miközben lehajtottam a fejemet, s amikor megölelt, én is átöleltem őt a karjaimmal. Jól esett a közelsége, a megértése, s hogy a történtek után nem hagyott csak úgy magamra, pedig megérdemeltem volna.
- Rendben Dana, annyira jó, hogy itt vagy most - súgtam az ölelésébe, jól esett a csókja, s a kedvessége. Közben a szemeibe is belenéztem, hogy ezzel is jelezzem felé, tényleg megbántam azt, amit a barátjával műveltem.
- Igen, igazad van...de tényleg totál nem láttam az idegtől - ez ugyan nem volt magyarázat a tetteimre, de ettől még így történt. A lánynak viszont igaza volt abban, hogy így nem viselkedhetek, s persze nem is állt szándékomban.
- Oké, persze. Menjünk is, de te se haragudj - visszacsókoltam Danat, hogy így engeszteljem őt ki, majd ha engedte, kézen fogtam, s úgy sétáltam vele vissza az erőnlét termébe, ahol szerencsétlen srác a padon ült, kezében egy törölközővel, amivel az arcát törölgette.
- Hé Gergő - eszembe jutott, hogy hívják a srácot, így megszólítottam, ő azonban felpattant a padról, s dühösen fúrta pillantását a tekintetembe.
- Mi van, mit akarsz?- homlokát ráncolva, támadóan reagált, de nem csoda, hisz korábban eszement módon estem neki. Gergő persze észrevette, hogy Dana kezét fogom, ettől függetlenül még mindig idegesnek tűnt.
- Ne haragudj az előbbiért, nagyon félreértettem, sajnálom. Remélem, hogy nem haragszol - hogy komolyan vegyen, még a tenyeremet is kézfogásra nyújtottam felé, rajta azonban látszott, hogy habozik, s még Danára is rápillantott, mintha tőle várna valamiféle pozitív visszajelzést. Végül aztán, csak kezet fogott velem a gyerek.
- Oké, elnézve. De tudd, hogy nem akartam Danától semmi olyat, amire gondolsz, mi csak barátok vagyunk - talán úgy érezte, hogy ezt még hozzá kell fűznie, s azt hiszem, nekem is erre volt szükségem, hogy ne agyaljak a továbbiakban kettőjükön. Szavaira biccentettem, mire a srác fogta a vizét, s visszahúzta mancsát az enyémből.
- Bocs Dana, de én most lépek, még át kell olvasnom egy vizsgaanyagot. Szevasztok - a lánytól barátian elköszönt, majd tovább is állt.
- Tök hülyének érzem magam - sóhajtottam fel Dana mellett, majd letelepedtem a padra, s a fejemet a falnak döntöttem, onnan kémleltem a lány íriszeit.
- Most totál hülyének néz a haverod, és tutira a baráti körödben mindenki utálni fog. Majd elterjed, hogy egy vadállat vagyok...- nagyon nem örültem annak, hogy így alakult ez a délután, s már bántam azt, hogy ilyen meggondolatlanságot követtem el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2020. január 19. 20:51 | Link

Soma

Január 18.


Megjelenés



Először a srác kirohanása úgy ért, mint a hideg zuhany, nem igazán értettem, hogy mégis mi ütött belé, mitől lett ennyire zabos, főleg, hogy oka sem volt rá. Nagyon az járt az agyamban, hogyha így viselkedik velem alaptalanul, akkor fogom magam, jól kiosztom, aztán otthagyom a jó búbánatos fenébe. Nem is értettem, miért viselkedett így velem, mikor nem csináltam semmit, csupán edzeni jöttem le a haverommal. Bezzeg mikor együtt voltunk, az alakom eléggé bejött neki, hát azt pedig főként edzéssel értem el, na meg azzal, hogy odafigyeltem a helyes táplálkozásra, amikor csak tudtam. Időnként persze én is bűnöztem, de azért úgy általánosságba odafigyeltem magamra. Igaz mostanság elszívtam pár szál cigarettát is, ami nem igazán fért össze az egészséges életmóddal, de azért igyekeztem kordában tartani ezt a fajta szenvedélyemet. Mindenről én sem akartam lemondani, hisz egyszer élünk, ki tudja, mikor ér véget az élet, valamennyire érdemes kiélvezni, legalábbis amennyire csak lehet. Ennek megfelelően mindig igyekeztem az adott helyzetből kihozni a legjobbat, ha épp untam magam, csináltam magamnak valami izgi programot, nem szerettem volna úgy élni a napjaim, hogy csak úgy létezem bele a semmibe, és nem használom ki a feles perceimet valami általam értelmesnek mondható dologra. Soma szerencsére őszinte volt velem, elmondta, hogy miért is viselkedett normálatlan módon, hogy miért is esett úgy nekünk. Nagyon díjaztam, amiért megnyílt nekem, hiszen idáig eléggé pipa voltam rá, holott ha jobban belegondolok, én is ezt csináltam vele azon a bizonyos bulin. Bár az mégiscsak egy parti volt, én meg a konditeremben sportoltam a haverommal, de azért legbelül éreztem, hogy ilyen téren is eléggé rokonlelkek vagyunk, ha tetszett, ha nem ez tény volt.
- Teljesen megértelek, hogy félted a húgod, az is tisztára gáz lenne, ha többé nem találkozhatnátok emiatt. Nagyon remélem, hogy nem akarnak sehol se letelepedni. Nem tudom, milyen kontaktusban van a nagybátyád apáddal és a nőjével, de esetleg nem tudna hatni rájuk valamilyen módon? Vagy valami gyors megoldást találni, amivel Jankának esélye se lenne, hogy elutazhasson velük? - néztem rá kérdően, bíztam benne, hogy nem fog bekövetkezni a srác legnagyobb félelme.
- Én már átéltem ezt, csak máshogy. Nálunk a családi körülményekkel nem volt gond részemről, de volt egy időszak, amikor lelépett tőlünk a nővérem, és nagyon rossz volt nélküle. Vele volt a családban a legjobb a kapcsolatom, úgyhogy nem bántam meg, hogy ebbe az iskolába írattak anyáék, miután megtudtam, hogy ő is ide jár - mondtam neki szomorkásan, ez nagyon nehéz időszak volt számomra, de most végre úgy tűnt, hogy rendeződtek kettőnk között a dolgok. Közben megkértem Somát, hogy azért legyen szíves elnézést kérni Gergőtől, hiszen gondolkodás nélkül ellátta a baját, úgyhogy elindultunk vissza a konditerem irányába. Gergőn láttam, hogy először neheztelt a fiúra, ami tök érthető volt, majd mikor rám nézett, egy határozott bólintással nyugtáztam, hogy viszonozza a kézfogást, és legyen végre béke kettejük között. Mosolyogtam, mikor szabadkozott Somának, hogy mi csupán barátok vagyunk, de rendes volt tőle, hogy ezt ő is tudatosította benne.
- Nyugi, nem lesz ebből gond. Gergő nem egyrészt nem az a szószátyár típus, másrészt pedig úgy látom, díjazta, hogy elnézést kértél tőle, nem fogja tovább adni. Ha meg mégis megtörténne, akkor megmondom a barátaimnak, hogy nem úgy gondoltad és más miatt voltál dühös, de hülyén jött ki az egész. Nehogy azt hidd, hogy mindenki hibátlan, makulátlan. Az embereket sokszor az érzelmeik vezérlik, számtalanszor csinálnak meggondolatlan dolgokat. Emberből vagyunk, hibázhatunk - nyugtatgattam a fiút mellé ülve, majd átöleltem, és adtam egy csókot a szája sarkára. Át tudtam érezni, hogy milyen rosszul érezheti magát nem csupán emiatt, hanem a családban történtek végett is.
- Nekem nagy szerencsém volt, hogy Saci ilyen jó fej volt velem, pedig leordítottam a fejeteket anno - próbáltam kicsit felvidítani őt, hogy tudatosuljon benne, én sem vagyok maga a tökély, és igen, én is jelenetet rendeztem ok nélkül a pub-ban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 9 [10] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint