25. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Le | Téma száljai | Témaleírás
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 190
Írta: 2017. augusztus 6. 20:32 | Link

Melissa Von


Nem voltam túl hatékony témakerülő. Vajon a testbeszédem árult el? Úgy tűnik, mintha szándékosan szeretné kihúzni belőlem a múltam, de persze felfoghatom egyszerű kíváncsiskodásnak is. Egy biztos, ezért én nem fogok megharagudni rá. Főleg azért nem, mert minél jobban látja, hogy zavar a téma, annál inkább vissza tud vele élni. Különben sem titkolhatom mindenáron.
- A Herzbergből. Gondolom hallottál már róla. Közel két tanévet voltam ott... - árulom el, remélhetőleg elaltatva benne további kíváncsiságát.
Már nem is számolom a köröket. Igyekszem helyesen venni a levegőt, hogy ne szúrjon az oldalam. Amennyire tudok, a beszéd közben is figyelek a mozgásomra, így a teljesítményem is növelni tudom.
- Eridonos.
Nem a két legösszeillőbb házból vagyunk, az egyszer biztos. De a jelek szerint megvagyunk, ami csak jobban motivál arra, hogy a többi ház diákjait is megismerjem. A Rellon az a ház, amiről a legtöbb rosszat hallottam eddig. Eleve furcsa lehet az alagsorban lakni. Örülök, hogy nekünk egy olyan torony jutott, ahonnét szuper kilátás nyílik a környékre. Még a falut is látni, ahová egyszer nagyon szívesen ellátogatnék már. A múltkor csak éppen hogy fel tudtam térképezni a teret és a boltokkal teli utcát. A hangulata egy kicsit emlékeztet a helyre, ahonnan jövök.
- Én pedig Andrej, örülök a találkozásnak! Amúgy te hányadikos is vagy? Kicsit félek a közelgő vizsgáktól, és nem tudom melyik tantárgyak a legnehezebbek. Te miket hallottál?
Tök jó ötlet körbekérdezni a diákokat, hogy végül ne a vizsgalap fölött érjen meglepetés. Remélem van valamennyi tapasztalata, vagy ha nem is személyesen, de legalább az ismerősein keresztül hallott ezt-azt minden évfolyamról, ami a hasznomra válhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liliana Hope Krise
Előkészítős, Bogolyfalvi lakos


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 181
Írta: 2017. augusztus 10. 15:44 | Link


felszökős délután ✘ felöltöztem


Talán egy kicsit jobban feltoltam a nózim a kijelentése miatt, mint kellett volna, de mit tehettem volna? Nem viselem jól, mikor azt hiszik annyira kicsi vagyok. Nem vagyok már baba, a két saját lábikómon járok, tudok számolni, írni és olvasni is; ráadásul be tudok jutni a rellonba és sok módon tudok evésen kívül egy műanyag kiskanalat felhasználni. Túlélő vagyok.
- Olyat látsz? Miért? Láttad másra is ráesni? Úúú, de béna volt valaki! Heheheh… - A legszebb öröm a káröröm, anyu szokta mondani nekem, mikor kinevetem a tesóim egy-egy bénázását. De igaza is van, elképzeltem, ahogy valami okostojás fiúra ráborul és kalimpál alatta, hogy „segítség, segítség, segítség”. Pont olyan lányos hangon, mint az a Gergő tette, mikor megrúgtam a játszón pár hete. Megérdemelte, meghúzkodta a hajam és azt mondta nagy az orrom!
- Vannak olyan kviddicses dolgok is? Kvaff… meg ezek? - Elég reménykedően hangozhatott minden, amit mondtam, de így is volt. Anya hiába nem akarja engedni, én nagyon szeretnék belepróbálni már ebbe a világba. - Ugye? Szerintem is nagyon menők a sárkányok. Te szereted őket? Van kedvenced?
Miközben megkérdeztem ezeket már össze és vissza nézelődtem a súlyzókhoz is odaoldalaztam, de nem tapiztam még őket meg, ugyanis rákérdezett a tanulásra, én meg vártam, hogy többet akar-e, vagy maradhatok nagy és rellonos lány. Maradhattam.
- Akkor elég nagy vagy már te is. Remélem valami kviddicseset, mint az anya. Vagy sárkányosat, mint az egyik apukámnak a felesége - bólintottam nagyokat hozzá. Emma néni fura volt, anya nem is szereti nagyon, de járhatott sárkányokhoz sokat, azt én is szeretnék majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Uralkodó Unikornis, Elsős mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 412
Összes hsz: 1837
Írta: 2017. augusztus 10. 17:58 | Link

Lili
Kinézet | délután |


- Igen, láttam már olyan balesetet is... hidd el, nem szép látvány és kegyetlenül fájdalmas, akár kórházban is végezheti az illető durva sérülésekkel, ha totál balul sül el a dolog - válaszoltam komoly arccal. Újra eszembe jutott az a szörnyű álom, amelyben éreztem a lány fájdalmát, így minden erőmmel azon voltam, hogy elmenjen a kedve a vasak babrálásától.
- Vannak ám, de azok nem itt találhatók, hanem jól elzárt helyen. Ha eljön az idő, akkor szívesen tanítgatlak majd játszani, de ehhez még egy kis türelmet kérek. Viszont van egy könyvem, ami mindenféle fortélyt, cselt tartalmaz, remekül szemléleti a játékot, nagyon jól leír mindent és tele van színes képekkel. Szívesen kölcsönadom, ha gondolod - válaszoltam neki mosolyogva. Ha él a lehetőséggel, akkor legalább lefoglalja magát vele és már felkészültebben kóstolhat bele később ebbe a kihívásokkal teli sportágba.
- Igen, valóban nagyon menők. Nincs kifejezett kedvencem, de bírom őket... neked van esetleg? - kérdeztem vissza, mivel láttam, hogy nagyon odavan ő is a sárkányokért.
- Ó, az szuper, akkor máris van elképzelésed, ez pedig remek dolog. Na és honnan jöttél? - érdeklődtem tőle. Ahogy elnéztem a lányt, megállapítottam, hogy rendkívül talpraesett és érdeklődő, én is örültem volna, ha kisebb koromban legalább fele annyira magabiztos lettem volna, mint ő. Szerencsére sokat fejlődtem azóta, a tapasztalataimnak és a képességemnek köszönhetően pedig egész jól kikupálódtam. Egész jól megszoktam ezt a világot, talán túlságosan is, úgyhogy eszem ágában sem volt véglegesen hazatérni a közeljövőben.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 10. 17:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liliana Hope Krise
Előkészítős, Bogolyfalvi lakos


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 181
Írta: 2017. augusztus 11. 22:20 | Link


felszökős délután ✘ felöltöztem


- Hát ez elég… gusztustalan - fintorodtam el, miközben a kezeimet a zsebeimbe csúsztatva araszoltam a teremben. Egyelőre nem igazán tudtam mi és merre a legérdekesebb, de már rajta voltam a felfedezésén. Illetve igyekeztem volna, de ugye mindig az idősebbek túlaggódják és inkább fölösleges beszélgetésekbe kezdenek. Kicsit morcosabb voltam a kislányozástól és a tiltásnak tűnő tanácstól már.
- Kár, másikak nem érdekelnek - jelentettem ki, de aztán a könyvre csak odafigyeltem már rá rendesen, persze próbáltam elrejteni azt a kis mosolyt, ami előjött, mikor a kviddics előkerült. A felajánlása nem annyira volt még ínyemre, nem tudtam biztos jó-e a lány, nem ismertem, de a könyves dolog megfogott. - Az a könyv kell nekem is, szoktam ám ilyeneket olvasni. Anya régi tankönyveit is mind elszedtem már, ő ilyen… olyan játékos valami, tudod.
Hirtelen nem tudtam a megfelelő szót rá, de tudom mit csinál. Néz egy csomó meccset, a legügyesebbeket pedig felfedezi, ajánlgatja és jóóól segíti eladni. Ő is kap pénzt, meg mindenki, az emberek boldogok, a csapat meg, akinek segít szépen nyer. Jó sokat. Azt én is akarok majd.
- Uuuugye? Van, a Hebri. A fekete sárkány, tudod - mondtam, miközben a hajam kezdtem lassan csavargatni a jobb mutatóujjamra fel és lassú, de határozott lépteket tettem. Megreccsent egy részen a lábam alatt a padló, aztán vigyor kúszott az ajkaimra. Hallottam a kérdését, honnan is jöttem, mintha gondolkodnék úgy fogyott el lassan a kisebb súlyzópolc és köztem a távolság.
- A faluban lakik a családom, de már jártunk egy csomó helyen, szoktunk utazgatni - jegyeztem meg, mielőtt a polchoz értem volna és a pillanat töredéke alatt szerettem volna tapizni a recsegő polcot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Uralkodó Unikornis, Elsős mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 412
Összes hsz: 1837
Írta: 2017. augusztus 11. 22:44 | Link

Lili
Kinézet | délután |


- Nos, inkább nem túl boldog befejezés - mondtam egy nagyot sóhajtva, majd belegondoltam, hogy mégiscsak egy kislánnyal beszélgetek, ő még nem érti meg teljesen egyes tettek következményét. Örültem volna, ha egyszerűen eltüntethettem volna a teremből, mert akkor nem kellett volna ennyit aggódnom miatta, de mégiscsak meg kellett oldanom valahogy a helyzetet, amiről tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de be fog következni... ez pedig rendkívül rossz ómen volt. Úgy láttam, hogy nem lesz egyszerű eset a lány, ugyanis eléggé renitensnek tűnt, mégis reméltem, hogy meg tudom majd akadályozni azt a szerencsétlenséget, ami az álmomban mutatkozott meg vele kapcsolatban.
- Rendben, akkor szívesen odaadom azt a könyvet - válaszoltam neki kedvesen.
- Jaj, az nagyon tetszetős! - folytattam a válaszadást a sárkányokkal kapcsolatosan. Nekem valóban nem volt kedvencem, de bírtam őket.
Közben észrevételeztem, hogy a lányka bizony a súlyzós polc felé oldalazik lassacskán, ami egyáltalán nem volt az ínyemre, így hát óvatosan követettem őt.
- Az nagyon klassz! - feleltem az utazgatásos témára, de nem igazán tudtam erre koncentrálni, mert láttam, ahogyan egyre közelebb ér a vasrudas polchoz, és bizon pont itt történt a baj az álmomban is.
- Neeeeee!!!! - kiáltottam feléje, majd hirtelen odaugrottam mellé, és elrántottam oldalra a polc mellől, amelyhez sikerült mozgás közben hozzáérnem... a polcon lévő súlyzótárcsák rögtön a földre zuhantak, amint megingott a polc, és csupán egy hajszálon múlt, hogy nem minket vertek agyon. Pont mellettünk landoltak, ami igencsak fájdalmas lett volna, ha alatta állunk. Bele se mertem gondolni, hogy mi lett volna, ha a lány megtapogatja a súlyzókkal teli polcot, és az ráesik...
- A fenébe! Ez meleg helyzet volt! Mondd, jól vagy? - kérdeztem aggódva a lánykától, miközben szorosan átkaroltam, így próbáltam védeni a kellemetlen eséstől. Igaz lehetett volna rosszabb is a helyzet, ha mondjuk pont ránk esnek a súlyzók, mint ahogyan azt megálmodtam a lánnyal kapcsolatban. Nagyon megijedtem ettől az egésztől, de egy részem megnyugodott, hogy nem teljesedett be az álmom, kettős érzések fogtak el hirtelen...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liliana Hope Krise
Előkészítős, Bogolyfalvi lakos


Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 181
Írta: 2017. augusztus 11. 23:05 | Link


felszökős délután ✘ felöltöztem


A suliban az egyik csoporttársunknak furi himlője volt pár hónapja, amitől gusztustalan ilyen hegei vagy mik voltak, egyből azok jutottak eszembe, nem csoda, hogy fintorogtam. A lány nem boldog kifejezésére végül csak megrántottam a vállam és sóhajtva próbáltam lenyelni, hogy bizony nem bántott egyébként, így nem halok bele, ha már így alakult, hogy beszélünk. Végre sikerült a fiút is kiverni a buksimból, aki olyan csúnya lett a sebektől, így könnyebben tudtam a kviddicsre is figyelni.
- Köszönöm, asszem - mondtam neki, bár mosolyogni nem mosolyogtam rá. Azt illett mondanom, hogy köszi vagy valami, de ettől még nem erőltetem azt, amit nem csinálok szívesen, most legalábbis. Megesik azért, hogy kedves vagyok, főleg, ha valaki érdekes. A lány is kezdett az lenni, de nagyon lassan ment ez. - A keresztanyukám, Kiva néni itt tanít, ha odaadod neki, majd meg fogom kapni.
Végig gondolva ez tűnt csak megoldásnak, mert, ha közlöm, hogy mondjuk leküldhetné az előkészítőbe, az elég ciki, ráadásul megint elkezdi majd, hogy kicsi vagyok. Nem szeretném. A sárkányos lelkessége viszont tetszett, így megjött az a vigyor is, nem a hamiskás, amivel a bajt leplezem, bár az se késlekedett.
Lassan elfogyott a távolság, én már nem is figyeltem mit felel a válaszomra, a felkiáltásra felé fordítottam a fejem, aztán csak a rántást éreztem, meg azt, hogy a cipőim elemelkednek kicsit a padlótól, majd újra visszatérnek rá. Hatalmas szemekkel meredtem a csattanó és elguruló darabokra, majd a szőkés lányra. Ijedtemben a szemem besötétedett, és az eddigi kék helyett sötétbarnába, majdnem feketébe kúszott, a hajam göndörré ugrott össze és a tövétől kezdett lefelé haladva borongós, sötét kékké változni. Mikor észrevettem megszeppentem. Kirántottam magam a fogásából. Bólintottam egyet, majd minden magyarázat nélkül kirohantam. Meg sem álltam valami búvóhelyig. Tudtam, hogy elszúrtam és azt is, hogy ezt nem tudom visszacsinálni most, meg még látta is ez a lány. Jahj. Nagy bajban leszek majd. Csak reméltem, ha Kivát megkeresi és elmeséli neki, ő nem mondd el mindent anyának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
Diák Rellon, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 993
Írta: 2017. augusztus 13. 00:37 | Link

Andrej Scotti

A nehézkes válasz hallatán, rövid gondolkodás után eltűnik a mosoly az arcomról. Elgondolkodva bólintok, gyorsan összeszedem az ismereteim az iskoláról. Svájci, kissé zárkózót hely, vannak kiemelkedő tárgyai, nincs tovább képzése...hm...kb. ennyit tudok. Bár tekintve, hogy nem fejezte a mondatot az érdekesebb lehet amiért eljött. Érdeklődve fordítom kicsit jobban felé a fejem.
-Persze. Miért jöttél át?
Nem faggatni akarom, de igazán elárulhatja. Én is átiratkozott vagyok és tudom, hogy nem feltétlen kellemes a váltásról beszélni. Ettől függetlenül jobb elmondani, mint buta pletykákat hagyni szárnyra kelni, ezt a saját tapasztalatomból tudom. Rólam már nem egy érdekes történet van, sőt még több is lesz, ebben biztos vagyok.
Emellett túlesünk a többi szokásos kérdésen. Az Eridonra biccentek, nem lep meg, eddig csak hozzá hasonlóan humoros pirossal találkoztam. Összességében, azt hiszem eddig kedvelem ezt a házat. Ezzel együtt eszembe jut, hogy nem mutatkoztam be, gyorsan korrigálok. A kérdéssel összefont válasz mosolyt csal az arcomra.
-Kb. 2 hónapja vagyok itt. A vizsgák itt is elég gyilkosak, de semmi túl élhetetlen.
Már persze, ha az ember ravasz zöldekkel van körülvéve... Nos, biztos az eridonosoknak is vannak hasonló praktikáik, de kétlem, hogy meg kellene osztani minden tudást egymást közt, főleg az ilyet.
Nem tudom tovább vinni a gondolatot, mert sikerül rosszul lépnem és kibillenek az egyensúlyomból. Felszisszenve állok meg egy pillanatra, lenézve a lábamra nem látom, hogy lenne bármi bajom, a terhelés sem probléma, szóval újra elindulok. Gyorsan még hátra nézek, mire is léphettem rá? Nem kell sokáig keresnem a nagyobbacska kavicsot, kicsit meglepődőm, eddig észre se vettem. Pedig nem egy kört tettünk már.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 19. 15:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 190
Írta: 2017. augusztus 14. 19:35 | Link

Melissa Von


- Így alakult. Egyszerűbb, ha itt fejezem be a sulit - legalábbis a szüleimnek biztosan. Ha egy kicsit idősebb lennék, akkor vállalhatnék valami munkát. A tengerparton nagyon sok fiatalt keresnek különféle pozíciókra. Kérdés, hogy abból össze tudnék-e spórolni annyit, hogy fedezzem a tandíjat. Mert hát az árfolyam ugye, hisz a pénzváltás nem is olyan egyszerű mutatvány a két világ között, aztán minek variáljak, ha úgy néz ki, hogy ezt a szintet már fogjuk tudni tartani. Mindenesetre szívesen keresnék pénzt, már csak a saját szükségleteim fedezésére is.
- Akkor te se számítasz itt valami réginek - mosolyodom el a megnyugtató válasz hallatán. - Remélem igazad van.
Egyelőre csak a korábbi eredményeimben bízhatok, már amennyire ismerem magam. És ez alapján ugye nem az a kérdés, hogy meglesz-e minden tárgyam, hanem hogy milyen eredménnyel. Nem mintha stréber lennék, vagy ilyesmi, de azért szeretném, ha a számomra fontos tantárgyakból nem égnék be, meg a tanároknál is fontos a jó benyomás, hogy aztán ne skatulyázzanak be zöldfülűnek, aki még a hobbijához se ért.
A szemem sarkából látom, ahogy a lány egy pillanatra kibillen az egyensúlyából. Hirtelen megtorpanva reflexszerűen a karjaiért nyúlok, hogy esés esetén el tudjam kapni, erre azonban szerencsére nincs szükség. Sokáig gondolkodom, hogy vajon mi okozhatta a fájdalmát, aztán én is észreveszem azt a rejtélyes kavicsot, amit vagy poénból raktak ide, vagy véletlenül hurcolták be a terembe. Nem ide való, az biztos, úgyhogy félrerúgom a pályáról.
- Jól vagy? Nem ment ki a bokád? Mármint lehet, hogy nem tanácsos terhelni, még ha nem is fáj annyira. Nincs kedved mondjuk máshoz? - ajánlom fel barátságosan. Miattam nem kell folytatnia a köröket, maximum még kettő után amúgy is végezni készültem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
Diák Rellon, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 993
Írta: 2017. augusztus 15. 23:01 | Link

Andrej Scotti

Egy újabb titkolózó válasz, ez érdekes, vajon ki a srác és mit nem akar elárulni ennyire? Egyre kíváncsibbá tesz, érdeklődve figyelem a szemem sarkából. Nem úgy néz ki, mint aki folytatni akarná. Már csak az kérdés lenne-e értelme tovább faggatni. Valószínűleg nem, egyelőre hagyom is. Előbb-utóbb mindenképp kifog derülni, szóval most egyszerűen csak élvezem a társaságot.
Ezzel témát is váltunk, a közeledő vizsgákról csak keveset tudok, de ez még így is több az ő tudásánál.  
-Hát nem, de ettől még igazam van.
Visszamosolygok rá, majd fájdalmasan elfintorodom. Rálépek valamire, amit a bokám nem vesz jó néven. Emiatt meg is torpanok, egy ideig csak a lábam próbálgatom. Úgy tűnik nincs baja, szóval lassan elindulok. Aztán újra megállok Andrej kérdésére. Egy félmosollyal reagálok.
-Jól vagyok. Nem hiszem.
Megerősítéskép teszek néhány bokakörzést, már éppen újra ránéznék, jelezvén, hogy tényleg oké. Amikor fájdalom hasít az említett testrészembe.  
-Au!
Abba hagyom a mozgatást és elfintorodom. Na, már csak ez hiányzott. Ránézek a piros srácra és finoman megingatom a fejem.
-Nyugodtan menj tovább, miattam nem kell megállnod.
Megpróbálok rá nehezedni a sérült lábamra, az előbbinél lényegesen kisebb fájdalmat érzékelek. Ez némi reménnyel tölt el, biztos nem nagy dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 190
Írta: 2017. augusztus 17. 00:19 | Link

Melissa Von


- Mikor nincs igazad? - kérdezek vissza nevetve, ha már ennyire határozott egyéniséggel van dolgom. Oké-oké, én aztán tényleg hiszek neki. Az a biztos, ha tanulok, mert akkor nem ér meglepetés a feladatlapon, de azért majd igyekszem nem éjszakákba nyúlóan görnyedni a jegyzeteim fölött, hogy Várakozáson Felüli helyett Kiváló érdemjegyet szerezzek. Annyit nem érnek ezek, amíg nem jutok el a nagybetűs vizsgákig. Kivételes tárgyak persze akadnak, de azokra meg nem kell annyit tanulni.
- Nem akarsz felmenni a gyengélkedőre? - húzom el a szám, miközben a lány bokáját nézem. Sokszor van, hogy mozgatással csak rosszabbat teszünk, talán pont a ficamnál, de nem vagyok gyógyító. - Viccelsz? Nem hagylak faképnél, lassan úgyis befejeztem volna. Most fontosabb az, hogy helyrehozzuk a sérülést. Tudsz valami varázslatot esetleg? Nem jut eszembe semmi, ami erre lenne jó... - pedzegetem nemlétező szakállamat.
Ha a csontja tört volna el, vagy ha nyílt sebet kapott volna, akkor más lenne a helyzet. De így melyik amatőr pálcaforgató tudja, hogy mégis mit alkalmazzon? Ha fel kell őt kísérni, akkor jó is, hogy nincs egyedül, én szívesen elmegyek vele. Inkább kérdezzen utána a javasasszonynál, minthogy az állapota csak rosszabbra forduljon. Viszont ha fájdogál a lába, jobb lenne mindenfajta mozgást felfüggeszteni.
- Nézd a jó oldalát, legalább nem a kezeddel történt valami. Vizsgázni még vizsgázhatsz így - próbálom felvidítani, ha esetleg elkeseredne a baleset miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
Diák Rellon, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 993
Írta: 2017. augusztus 18. 23:04 | Link

Andrej Scotti

Elvigyorodom a kérdésre, de válaszolni már nincs lehetőségem. Fájdalom cikázik végig a bal lábamon, feljajdulva állok meg. Ezt követően megpróbálom terhelni, mivel sikerül felbátorodom és nehezebb mozdulatokat teszek. Ez nagy hiba, a bokakörzés iszonyatos fájdalmat okoz, majdnem összecsuklom. Fintorogva a másik lábamra nehezedek, hát ez így érdekes lesz.  
A gyógyítós megjegyzésen elgondolkozom, talán nem ártana megnézetni. Finoman ránehezedek, kicsit jobb. Megpróbálkozom egy lépéssel, ez újabb fintorgásra add okot, de egész tűrhető. Egy mosoly szerűség kíséretében közlöm a sráccal, hogy elmehet. Valószínelég nehéz lesz eljutnom a gyengélkedőre, ám nem megoldhatatlan, szóval mehet a dolgára.
Enyhe meglepettséggel nézek rá, amikor felháborodik. Felesleges ennyire túl reagálni, bár az igaz, hogy jól esik. A szakál pedzegetése pedig külön, magában mosoly fakasztó. Rá mosolygok.
-Köszi és nem.
Fejben megpróbálom végig pörgetni az összes általam ismert gyógyító varázslatot, ami nem sok, mivel én inkább átkokat tanultam meg.... Egyszóval az lesz a legegyszerűbb, ha keresünk egy gyógyított. Nos, még úgy sem jártam az itteni gyengélkedőn, legalább megtudom hol van. Bár remélem nem kell ezentúl gyakran meglátogatnom, kellemetlen lenne most egy pech széria a vizsgák előtt.
Erre mintha csak hallotta volna a gondolatom megszólal Andrej, a kijelentése hallatán felnevetek. Ilyen béna felvidítási próbálkozást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 190
Írta: 2017. augusztus 20. 14:53 | Link

Melissa Von


Szinte alig ismerem a lányt, mégis kellemetlen érzés fog el, hogy látnom kell a fájdalmát. Valószínűleg nem a gyógyítói hivatás a nekem való. Hiába futtatom végig az agyamban az összes eddig tanult varázsigét - sőt még azokat is, amelyekről csak a könyvekből hallottam -, egyszerűen nem jut eszembe semmi használható, és ez feltehetőleg nem csak a stresszhelyzet miatt van.
Ha bűbáj nem is, bájital akadna a tarsolyomban, ami csillapíthatná a fájdalmát, illetve talán segítené őt a hamarabbi felépülésben. Ezt azonban érthető okokból nem tudom neki most prezentálni, nem hordok magammal elsősegélypakkot. A legegyszerűbb megoldásnak a gyengélkedő tűnik.
- Jobb lenne, ha felmennék szólni valakinek - állapítom meg. - Vagy segítek feljutni, még belém is kapaszkodhatsz közben! - győzködöm arról, hogy inkább tartsak vele, mintsem magára hagyjam.
Kissé elhúzom a szám, amikor közli, hogy nyugodtan távozhatok. Nem vagyok az a fajta ember, aki ilyenkor tiszta lelkiismerettel csak úgy kifarolna a teremből. Szeretném tudni, hogy minden rendben lesz-e vele, hiszen ha útközben esik baja azért, mert magára hagytam, akkor sokáig gyötörne a bűntudat. Ezért némi csalódottsággal az arcomon megmakacsolom magam és úgy döntök, hogy mindenképpen mellette maradok.
- Induljunk - tanácsolom, miközben végzek némi nyújtómozdulatot, hisz mégiscsak lefutottam pár kört, nem jó hirtelen megszakítani a testmozgást. Próbálom betájolni magam, hogy a teremhez képest hol található a gyengélkedő. Remélem nem tévedünk majd el útközben. Céltudatosan indulok el a kijárat felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
Diák Rellon, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 993
Írta: 2017. augusztus 21. 11:54 | Link

Andrej Scotti

Gyógyítóvarázslat...eh, nem ártott volna figyelni, amikor vettük, de már késő bánat. Azt hiszem ezután olvasgatok majd a témában, egy-két hasznos ige hasznos lehet. Kár, hogy így jövök rá erre...
Óvatosan ránehezedek a sérült lábamra, tompán lüktet. Azt hiszem néhány pihenővel feltudok sétálni a gyógyítóhoz. Ezt a megállapításom jelzem a piros srácnak, de őt nem érdekli. Elfintorodom egy pillanatra, eddig is megoldottan mindent egyedül nincs szükségem kíséretre egy ilyen buta kis sérülés miatt.  
Ránézek Andrejre, majd felsóhajtok, úgy tűnik feltétlen velem akar maradni. Nos, jó, végül is így könnyebb lesz eljutni a gyengélkedőig. Leküzdőm a büszkeségem és bólintok.
-Rendben, köszönöm.
Finoman belekapaszkodok, próbaképp teszek egy lépést. A fájdalom majdhogynem elhanyagolható, remek. Enyhén elmosolyodom, úgy tűnik jó, hogy makacs a srác és nem az én egom volt a döntő. A kijelentésre a lábamról ráfordítom a tekintetem.
-Rendben.
Remélem ő tudja hol van a gyengélkedő, mert ellenkező esetben érdekes séta lesz ez. Mondjuk nekem a társaság megfelel, ha nem fájna a lábam mondjuk jobban élvezném... Lassan haladunk, óvatosan lépkedek a srácba kapaszkodva. Egyenes terepen egész jól tudok menni, a lépcsőknél viszont érdekes lesz a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
Mestertanonc Levita (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Harmadikos mestertanonc


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 272
Összes hsz: 4467
Írta: 2018. április 7. 22:36 | Link

Alíz
kinézet

Mivel odakint csak sötétben tudnék edzeni és az annyira nem fancy, még akkor sem, ha amúgy sokkal éberebb és aktívabb vagyok olyankor, ezért az iskola falain belül edzek. Nagyon jól felszerelt terem áll rendelkezésre és igazán nem tudom, eddig miért nem használtam ki ezt a lehetőséget. Na jó, valamennyire tudom, de ne beszéljünk róla.
Az egyik evezőgépen "evezek" és közben azon gondolkozom, mit fogok mondani Alíznak. Amikor pár napja megkeresett, hogy szeretné ha rajzolnék neki valamit, akkor még nem volt teljes a kép számomra. Azóta kiderült, hogy tetoválást szeretne, ami már más téma. Nem arról van szó, hogy nem szívesen tervezek ilyesmit. Oh, dehogynem! De mint művész sokat gondolkoztam, mennyire tetszene, ha valaki beállítana hozzám egy rajzzal, hogy ezt rajzoljam le neki. Nem restaurátor és nem másoló vagyok. Feltételezem a legtöbb tetováló sem az. Márpedig, ha igazam van, akkor egyik tetováló sem fog örülni, ha Alíz beállít az én rajzommal, hogy ezt varrják rá. És amúgy is. Egy ezzel foglakozó személy, talán sokkal jobban meg tudná rajzolni a lány elképzeléseit, mint én. Ettől függetlenül szívesen megpróbálom. De mindenképp szeretném, ha tudná, jobbnak tartom, ha egy erre szakosodott embert kér meg. Szimplán azért, mert nem akarom elvenni az alkotás örömét másoktól.Ez olyasmi, amire most kezdek igazán ráébredni. Most, hogy elveszítem a képességeimet és ezzel a tehetségem egy részét is. Persze tudok majd szépen festeni. De mégis csak más, egy mozgó-lélekkel bíró kép, mint egy sima mugli festmény. Legalábbis nekem többet érne...
Ahogy ebbe a kellemetlen gondolatba lovallom magam, gyorsabban kezdek evezni. Alíznak azt mondtam, ha neki is megfelel itt leszek. S ha minden igaz, pár percen belül meg is érkezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Life is too short, but you must know, no matter what, you did well!
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Navine csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Uralkodó Unikornis, Elsős mestertanonc


° Jóstanonc | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 412
Összes hsz: 1837
Írta: 2018. április 8. 00:19 | Link

Choi
Kinézet



Mivel igencsak szerettem sportolni, örültem, hogy a találkozót ezen a helyszínen beszéltük meg. Felvettem a fehér-rózsaszín edzőcuccomat, egy topot és egy hosszú nadrágot, a hajamat pedig lófarokba fogtam. A lehető legkényelmesebb cipőmet vettem fel edzésre plusz hoztam magammal egy kis üveg szénsavmentes ásványvizet is. Amikor bementem az edzőterembe, megláttam Choi-t. Eléggé kihalt volt a helyiség, így nem volt nehéz nem észrevennem. Épp az evezőgépet használta, intettem felé mosolyogva, majd a futópadra vetettem magam és mellém raktam az ásványvizes palackot.
- Szia! Köszi, hogy elvállaltad a tetkó megrajzolását - néztem rá hálás tekintettel, amikor is elkezdtem futni. Nem állítottam túl gyorsra az iramot, nehogy kiköpjem a tüdőmet beszélgetés közben, de túl lassúra se, mert nem akartam sétafikálni.
- Amit szeretnék, az nem bonyolult. Egy nonfiguratív sárkányt szeretnék a jobb vádlimra, ahogyan épp körülkulcsolja a lábamat - magyaráztam a srácnak.
Úgy voltam vele, hogy ezzel a saját magam és a tetováló dolgát is megkönnyítem, ha már kész rajzzal megyek tetováltatni. Amúgy is meg fogom említeni neki, hogy ez egy egyedi kreálmány, bár szerintem ez mellékes volt részéről, mert neki az a dolga, hogy rám varrja, amit szeretnék. Legalább nem egy sablonos ábráról volt szó, hanem egy előre megbeszélt rajzról, szóval változatos munkát biztosítok majd a számára.
- Ne legyen túl bonyolult a megrajzolása, a lényeg legyen rajta, nem kell túlságosan részlegesen ábrázolni. Bízom benne, hogy meg tudod csinálni - sandítottam rá egy széles mosoly kíséretében, miközben immár gyorsabb tempóra kapcsoltam.
- Hogy vagy mostanság? - kérdeztem tőle, közben éreztem magamon, hogy talán mégiscsak visszább kéne vennem az iramból, mert egyre nehezebben tudtam lélegezni és alig éreztem a lábaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Slivovics Lily
KARANTÉN


Innerfire
online
RPG hsz: 97
Összes hsz: 400
Írta: 2018. június 1. 19:06 | Link

King Jr. David
Ruhaa

Ellustultam de durváán. Gondoltam elvonszolom magamat futni ide, mert nincs jobb ötletem. Leraktam a táskámat, és elkezdtem bemelegíteni, nehogy valami bajom legyen. Remélem nem akarja senki látni ahogyan bemelegítek, mert elég hülyén nézhet ki. A gyönyörű szerelés pedig nem tudom honnan jött. Csak valahogy ez állt kézre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A könyvek egy másik jövőbe, új életre nyíló kapuk.
A hangom
King Jr David
Diák Navine, Elsős diák



online
RPG hsz: 77
Összes hsz: 137
Slivovics lily
Írta: 2018. június 1. 19:36
| Link

Az ilyesztő festmény terem után el látogattam az erőnlét terembe,mert elkéne kezdeni gyúrni meg ilyenek.
Az ajtóban megláttam Lilyt ahogy éppen bemelegít.Rövid ideig néztem.
- öhm!Szóltam oda halkan.
- Szia Lily!
Kedves hangvétellel köszöntem neki és mosolyogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Slivovics Lily
KARANTÉN


Innerfire
online
RPG hsz: 97
Összes hsz: 400
Írta: 2018. június 1. 20:04 | Link

King Jr. David
Ruhaa

Kész lettem a bemelegítéssel, amikor meghallottam hogy valaki köszönt nekem.
   -Helo! - fordultam hátra, amikor egy mosolygó Davidot pillantottam meg. Nem számítottam társaságra, de sebaj. Én nem mosolyogtam, nem volt kedvem.
   -Mi járatban erre fele? - kérdeztem tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A könyvek egy másik jövőbe, új életre nyíló kapuk.
A hangom
King Jr David
Diák Navine, Elsős diák



online
RPG hsz: 77
Összes hsz: 137
Slivovics lily
Írta: 2018. június 1. 20:15
| Link

Hirtelen mikor Lily megfordult akkor azthittem,hogy majd leordít engem amiért néztem tornázás közben,de nem.
- Hát igazából jöttem edzeni,de tényleg nem tudtam,hogy te is itt vagy.
Örűltem,hogy itt van Lily,hiszen ő az eggyetlen barátom,reméltem,hogy ő is így gondolja.
- Bocsánat amiért megzavartalak.
Utoljára módosította:King Jr David, 2018. június 1. 20:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Slivovics Lily
KARANTÉN


Innerfire
online
RPG hsz: 97
Összes hsz: 400
Írta: 2018. június 1. 20:36 | Link

King Jr. David
Ruhaa

Gyorsan megcsináltam normálisan a hajamat, ami éppen vörösesbarnára volt festve. Felkötöttem, majd indultam volna, mikor meghallottam újra a fiú hangját.
   -No prob. - rendeztem le ennyivel, majd el is kezdtem futni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A könyvek egy másik jövőbe, új életre nyíló kapuk.
A hangom
King Jr David
Diák Navine, Elsős diák



online
RPG hsz: 77
Összes hsz: 137
Slivovics lily
Írta: 2018. június 1. 20:51
| Link

Csak bámultam magam elé,nagyon rosszul esett az ahogyan Lily viselkedett.Azt gondoltam,hogy lehet rossz napja van vagy valami családi problémák vannak.
Egy levelet hagytam a táskája mellett amiben ez ált:
- Elmentem órára,ha keresnél akkor a játszótéren leszek.    Davidtól Lilynek
A mondat mellett egy szomorú smile volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Slivovics Lily
KARANTÉN


Innerfire
online
RPG hsz: 97
Összes hsz: 400
Írta: 2018. június 1. 21:45 | Link

King Jr. David

Csak futottam és futottam. Az ötödik kör után nem számoltam már hogy hányadiknál tartok, de éreztem hogy elég sokat futottam. Lihegve álltam meg, és nyitottam ki a táskámat. ~ YA hochu pit' ~
Gyorsan előkapartam a táskámból a vizesüvegemet, és majdnem megittam az egészet.
Gondoltam pihenésképpen elmegyek olvasni valami nyugis helyre, de előbb átöltözöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A könyvek egy másik jövőbe, új életre nyíló kapuk.
A hangom

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint