36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2015. július 16. 21:46 | Link

Szépvölgyi Richárd

Nem mondom, hogy nem fordult meg párszor a fejemben, hogy talán mégse volt a legjobb ötlet ezt az egyszemélyes önvédelmi szakkört felajánlani neki, de ha már megtettem, akkor legalább tiszteletemet tegyem már. A nap és az időpont is meg volt beszélve, no meg persze a helyszín, és szokásomhoz híven elegánsan késtem 15 percet. Szürkés póló volt rajtam meg farmernadrág, mert bár magam sem tudom az okát megmondani, valami mégis azt súgta, hogy ez a mai óra nem fog sokáig tartani. Egyik kezemben a pálcám, amit lusta voltam eltenni, másikban egy zacskó, benne 3 zöldalmával meg 2 hamburgerrel. Gondoltam megeszem, amíg Ricsit körbefuttatom.
- Csak eljöttél? -
 Tisztelettudóan köszöntem neki, amint beléptem a helységbe, majd rögvest odacaplattam mellé (a megszólalás persze azután volt, hogy lenyeltem a hamburger első falatját). Szépen Ricsi mellé dőltem a falnak, majd azon lecsúszva a földön kötöttem ki, elég kényelmesen elhelyezkedve.
- Első feladat: egy hambi meg egy alma. Most! - rossz ránézni a fiúra! Nem a saját kis izomkötegeimet akarom fényezni, szó sincs róla (habár Nina kifejezetten szereti őket), de valami katasztrófa ez a Szépvölgyi! - Megértem, ha szepszised van, nekem is volt, de enni akkor is kell! - remélem nem sértettem vérig a szerencsétlent, mert eszem ágában sem volt. Kivettem a két almát a zacskóból, aztán a srác felé nyújtottam. Addig nem lesz itt önvédelem, amíg legalább a kaja felét magába nem diktálja - és ha kell, akkor falatonként nyomom le a torkán az ételt. Nem lesz itt lazsálás, kérem szépen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 19. 19:31 | Link



Eszembe jutott, ahogy belerepültem a tornádóba. Egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy ismét átéljem azt az élményt, aztán rájöttem, hogy ha David esetleg csukott szemmel találna meg, nekem végem lenne. Szemeim kipattantak, ahogy az ajtót kezdtem fixírozni.
Kivont pálcával vártam, igazság szerint kicsit be voltam parázva. Eltelt öt perc. Aztán tíz. Mi a fene...? Elhatároztam, hogyha öt perc után sem jelenik meg, lelépek. Lehet, hogy csak szórakozott velem, én meg itt várom. Olyan jellemző lenne rám. Komolyan. Sóhajtottam egy aprót.
Amint megtettem egy lépést a kijárat felé, Bennett belépett rajta. Kivont pálcámon meg sem lepődött, sőt, szinte még csak rá se nézett. Megalázó.
- Hát te? Gentlemanhez méltóan késtél negyed órát. - jegyeztem meg, aztán amikor mellém jött, s leült a földre, én is mellé helyezkedtem, persze, csak tisztes távolságba.
Kaját tolt az orrom elé, én pedig összevontam a szemöldököm. Kérdés; úgy akart "edzeni" engem, hogy tele van a gyomrom? Őszintén... ez nem éppen bölcs. Simán kidobhatom a taccsot. Eltoltam magamtól az ételt. Tény, hogy azóta, mióta utoljára látott, négy kilótól szabadultam meg, s ennek következtében úgy néztem ki, mint egy csontváz, de mozgás előtt akkor sem fogok enni, pláne, hogy tényleg nem volt étvágyam. Jó ideje már nem volt.
- Kösz, de nem. Nem vagyok éhes. Meg mozgás előtt nem túl jó, tudod. - mondtam halkan, a szemébe nézve. Bár ez nem volt túl jelentős téma, mégis a szemét kutattam, s még mindig nem láttam azt a bizonyos csillogást, amit más szemében fel lehet fedezni. Mi történhetett vajon vele?
- De te kajálj nyugodtan. - fejeztem be végül, s miután elé toltam az én részemet is, a földet kezdtem fixírozni magam előtt, azzal a célzattal, hogy megvárom, amíg befejezi a táplálékbevitelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 21. 20:55 | Link

Dikta

Amikor megpillantotta a másik, fekete hajú lányt, nagyon megfordult a fejébe, hogy azzal a lendülettel, amelyikkel bejött, ki is fog menni. Lehet, hogy annyit tudott beszélni, hogy az csak na, de ettől függetlenül valami ismeretlen okból tartott az idegenektől. Többször is elgondolkodott már azon, hogy ez miből ered, de eddig még egyszer sem jött rá. Mint ahogy azt sem, miért fél a kísértetektől, vagy miért van üldözési mániája akkor is, ha hátranéz. Ezek csak vannak, és kész. Vele születtek. Amikor csak úgy betoppant, a másik épp nagyon koncentrált arra a kosárra, és mikor a sárga, gömb alakú tárgy beletalált, valami olyan műsort levágott, ami kísértetiesen hasonlított az indiánok esőtáncára, amit a Discoveryn adtak. Lehet, hogy egy indián. Vannak indiánok. Modernek is. Vagyis biztos vannak.
Az, hogy nem hallotaa meg Kamilla cincogását, telljesen biztos volt. Elvégre, még ő maga s alig hallotta. Ám mikor meglátta, úgy tűnt, hogy örül neki. Mármint, még a labdát is felvette- lehet, hogy csak azért, hogy jól fejbevágja vele-, és még felé is megindult. Majd megtorpant, mikor a szőke elé ért, aki kissé idegesen harapdálta alsó ajkát. Mindíg ezt csinálja, ha valamitől izgatott, vagy ideges, vagy fél. Lenyúzza a szájáról a bőrt. Mikor a másik még azt is megkérdezte, hogy játszik-e vele.. Na az kész sokként érte. Elkerekedett szemekkel nézett a másikra, s meglepetésében még a rágcsálást is abbahagyta. Majd eszébe jutott, hogy most körülbelül úgy nézhet ki, mint Rozi a moziba, vagy mint ahogy az a bizonyos borjú néz arra a bizonyos újkapura. Gyorsan becsukta száját, majd bólogatni kezdett.
- Szia.- köszönt mégegyszer, ahogy lágy mosoly garázdálkodott fel arcára. Mikor a másik úgy nézett rá, kishíján még el is nevette magát. Fel sem tudná idézni, mikor örült neki valaki ennyire. Szinte már vigyorogni bólogatott ismét.- Ja. Az tök jó lenne.- egyezett bele. A kosár az jó. Az apjával is kosarazott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. július 28. 20:16 | Link

Kamilla



Örülök, hogy van társaságom, vagyis... Remélem, hogy itt marad, és nem megy el, és játszhatunk. Az sem zavar, hogy teljesen ismeretlen számomra még ez a lány. És a hangsúly a "még"-en van, mert biztos vagyok benne, hogy még a mai nap folyamán össze fogunk barátkozni. Vagy össze fogunk veszni, és nem leszünk barátok. Ez el fog majd dőlni a nap végére, de én nagyon reménykedem. Általában elég könnyen megy nekem a barátkozás, egyáltalán nem félek az idegenektől, és könnyen párbeszédbe elegyedek bárkivel, aki hagyja. De tudom, hogy ennek nem így kéne lennie, mert vannak rossz emberek is, de amíg ki nem derül az illetőről, hogy Ő valójában egy bunkó, beképzeld ember, addig nyugodtan elbeszélgetek bárkivel. Na persze ez inkább a velem egykorúakra vonatkozik, a felnőttektől azért kicsit tartok, mert ki tudja miféle perverz alak áll velem szemben.
- Nyugi mááár... Nem vagyok se emberrabló, se emberevő, csak játszani szeretnék... - nevetek fel, mikor meglátom a megdöbbent arckifejezését, mikor megkérdezem, nem játszana velem egy kicsit. Előtte pedig eléggé ijedtnek tűnt, mintha mumust látott volna. Pedig én nem vagyok az. Biztos félős lányka. Pedig nincs mitől félnie, csak én vagyok itt, meg a kosárlabda. Max valami sérüléstől kéne tartania, de abból meg hamar felgyógyul.
Szerencsére a döbbent arckifejezés sem tart sokáig, és egy mosolyt is meglátok az arcán, aminek kifejezetten örülök. Végülis, a mosoly egy ragadós dolog, és nagyon fertőző, könnyű elkapni.
- Remek. Kezdhetsz te. - dobom felé a labdát, ami szerencsére nem nagy táv, hisz elég közel vagyok hozzá, szóval csak egy apró löketet kap a laszti. És nagyon remélem, hogy ettől nem ijed meg, és el tudja kapni, én pedig mehetek a kosárpalánk elé.
- Ja, egyébként Benedikta vagyok. De hívhatsz Diktának, Dettinek, vagy ahogy akarsz. Neked mi a neved? - Igen, engem még az sem zavar, hogyha úgy szólít, hogy "Te ott". Egészen addig, míg azt a megfelelő hangnemben teszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 30. 13:10 | Link

Dikta


Pillanatnyi bizonytalansága kámforként szívódott fel, mint amikor valaki főz, és a pára eltűnik a szagelszívóban. Mármint. Az is el szokott tűnni, nem? Mosolyogva fogadja el a felvetést, miszerint játszhatnának, majd halkan felnevetve rázza meg szőke fejét amikor a másik közli, hogy nem fogja felnyársalni, utána meg megsütögetni. Bár ha ezt tenné, akkor bizony csalódnia kéne, Kamilla a maga negyvenhárom kilójával nem számított valami húsos egyénnek.
- Oké, oké, izé, megnyugodtam.- bólogatott, ahogy a másik befejezte a beszélést, majd ismét belekezdett. Elkapta a labdát, majd annyira, amennyire csak tellett tőle megpróbálta összenyomni, ellenőrizve, hogy mennyire van az felfújva, majd miután mindezen roppant szakszerű mozdulatok után még a földhöz is pattogtatta párszor, hogy úgy tűnjön, mintha tudná mit kell csinálni. Mármint az oké, hogy nem szabad átengedni a labdát, és a másik kosarába kell dobni, de egyéb trükkök meg amiket még be szoktak vetni, na hát azok nagyon nem mentek neki. A mugli iskolájában valahogy mindíg kimaradt az ilyen játékokból. Ami azt illeti, nem is tornázott. Miután a másik bemutatkozott, végül tovább pattogtatva a labdát indult meg felé, meg a palánk felé.
- Kamilla. És bárhogy hívhatsz.- vonta meg vállát, ahogy ellenfelét méregetve próbált kieszelni valami taktikát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 30. 14:05 | Link

Melizabeth Zöldfű  Love

Igen izgultam. De nem is igazán a vizsga miatt, hanem amiatt ami utána jön. Elkezdődik az élet, és hiába maradok mestertanoncnak, az már akkor is más lesz mint eddig. Az agyamban már összefolytak a dolgok, már meg sem tudtam egymástól különböztetni az információkat. Féltem, hogy megint beleőrülök a tanulásba és a vizsgákba, kellett valami ami kizökkent a szellemi megterhelésből. Erre tökéletesnek tűnt volna egy kis hobbikviddics, de a baleset és a meccs óta nem igazán van kedvem seprűre ülni, sőt fontolgatom a kviddics abbahagyását is. Fájó szívvel ugyan, de muszáj lesz, ha kezdeni is akarok valamit magammal.
Igazából nem sokat gondolkodtam rajta, hiszen kimenni a birtokra vagy Bogolyfalvára futni nem igazán tűnt jó ötletnek. De fölösleges volt ezen gondolkodni, pontosan tudtam, hogy hova akarok menni. Összefogtam a hajamat, felvettem egy kényelmes futócipőt és edzőruhát, amit kviddicsedzéshez szoktam a mez alá venni és elindultam a Földszintre.
Útközben összefutottam pár diákkal, de senkinek nem tűnt fel, hogy milyen ruhában vagyok és hogy vizsgaidőszak alatt megyek el edzeni. Mindenki bele volt merülve az aktuális könyvébe vagy jegyzetébe.
Lassan nyitottam ki az ajtót amikor odaértem, mert ha van bent valaki akkor tuti, hogy inkább az udvart választom. Nem szeretek mások előtt bármilyen testmozgást végezni, lévén hogy rettentő béna tudok lenni. A múltkor futás közben annyira elkalandoztam, hogy összeakadt a lábam és kigáncsoltam saját magam. Szerencsére  nem estem el, de akkor is kínos lett volna ha valaki lát.
Beléptem a terembe és az első az ajtóhoz legközelebb eső géphez léptem, bekapcsoltam majd először lassabban majd egyre gyorsabban kezdtem el futni rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2015. augusztus 30. 15:27 | Link

"Első Pote"


Edzésben kell maradnom. Anno az apámmal mindig a harmattól nedves reggeli gyepen edzettünk, különböző házilag elkészített súlyzóval a kezünkben. Akármilyen fárasztó is volt, ezekből a reggelekből születtek a legjobb emlékek az édesapámmal. Ezeket soha nem felejtem el. A nevelőapám rengetegszer nézett bolondnak azért, hogy csak amiatt kelek fel ilyen korán, hogy egy teli töltött vizes palackkal szaladgáljak az udvaron. Ennek köszönhetően olyan jól tartom a légpuskát a kezemben, mint egy férfi.
Most hála az erőnlét teremnek nem palackokkal fogok futni és guggolni, hanem  igazi súlyzóval. Mivel a pisztoly helyett most csak egy csúzlim van, sokkal többet kell edzenem.
Felvettem egy rövid nadrágot és egy egyszerű, nálam két számmal nagyobb felsőt. Cipő ügyben még mindig el voltam akadva. A tornacipőm teljesen szétment, azt hiszem, a futócipőmhöz kell nyúlnom. Lehajoltam és egy lófarokba fogtam a hajamat egészen közel a fejem búbjához.
Elindultam hát a szobámból le az erőnlét terembe. Benyitottam és azonnal megcsapott az izzadtság szag és az edzőgépek hangja. A terem végébe vonultam és elkezdtem bemelegíteni.
Máris eszembe jutottak az apámmal töltött reggelek. Amíg mi izmosodtunk édesapámmal, az anyám a teraszon a hintaágyon teát kortyolgatott és minket figyelt. Mesébe illő volt.
Apu halála után eltűntek ezek az idilli reggelek. Majd jött a nevelőapám. Akit akkor is utáltam, amikor próbált a barátom lenni. Mindig úgy éreztem, hogy átakarja venni édesapám szerepét. Ami lehetetlen.
Készen voltam a bemelegítéssel és a futógépekhez sétáltam, egy másik lány mellé. Aki sokkal idősebbnek tűnt nálam. Vicces volt nézni, ahogy bénázik és nem tudja használni a gépet. Egy ideig jót szórakoztam rajta, aztán egyre jobban zavart.
Otthon híres voltam a csínyeimről mikor szétakartam választani az anyámat a mostohámtól. Persze, ez sosem sikerült, aztán végül beláttam, hogy anya boldog. Mindenki másképp gyászol és aztán másképp felejti el a szomorúságot ami a boldog családi hangulat elvesztése miatt volt. Nekem a csínyek segítettek továbblépni, most is ezek segítenek.
Az egyik kezem elindult a lány gépének irányítója felé, míg a másik kezemmel kapaszkodtam.
A mutatóujjammal gyorsabbra állítottam a futógépet és magamban már hasaltam a nevetéstől.
Remélem, nem haragszik meg nagyon, de szükségem volt egy kis nevetésre. Ugyanis a vizsgaidőszak picit mindenkinek elvette az életkedvét.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. szeptember 6. 22:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 30. 16:02 | Link

MindigvicceskedőZöldfű

Nem vittem túlzásba a futást. Sőt kimondottan lassan "haladtam", mert a gép kocogásra volt állítva, így talán nem fogok hanyatt vágódni. Kicsit egyébként szürreálisnak tűnt, hogy egy mugli futógép van a kastély közepén, de értékeltem a próbálkozást és azt, hogy így akarnak könnyíteni az életünkön.
Hirtelen nyílt a terem ajtaja és belépett rajta egy szőke lány, ugyanúgy edzőfelszerelésben ahogy én. Egy pillantást vetettem rá, majd úgy csináltam mintha ott se lenne, nehogy emiatt akadjanak össze a lábaim. Azért így 19 éves koromra illene már megtanulnom normálisan közlekedni. Ám látogatóm úgy tűnt mintha észre se vette volna a jelenlétemet, remélem ez így is marad amig nem végzek.
Ideje volt bekeményíteni egy kicsit, így hegymenetbe állítottam a gépet. Jó ideig bírtam is, és mire legközelebb észbe kaptam a szőke lány már mellettem futott egy hasonló futógépen mint amin én voltam. Azon gondolkodtam, hogy hány éves lehet, közben pedig a falon levő képeket nézegettem a különféle sportolókról, kviddics sztárokról és érdekesebbnél érdekesebb varázslattal működő edzőgépekről. Annyira jó lett volna, hogyha egy kicsit több energiát bele tudtam volna fektetni a kviddicsbe, akkor talán lenne értelme arra szakosodni mestertanoncként, de így én csak egy mezei középügyes játékos vagyok. A fogó poszton egész jó vagyok, de hajtóként egyáltalán nincsenek sikerélményeim, leszámítva néhány bedobott kvaffot. Belegondolva semmi kilátásom sincs a jövőre nézve, semmi tervem. A többieknek valahogy minden sokkal tisztább.
Lehet, hogy tovább is gondolkodtam volna még ezen az egészen ha nem zökkent ki a gép hirtelen felgyorsulása. Lábaim már elég közel voltak ahhoz hogy bármelyik percben összeakadjanak én meg elhasaljak a gépen. Fogalmam sem volt mi történt, mi okozta ezt a hirtelen gyorsulást. De szerencsére még időben visszakapcsoltam kocogó tempóra. Oldalra tekintettem, és bár jó szívem van, mégis csak arra tudtam gondolni, hogy a mellettem lévő szőkeség kontárkodott bele a gépembe.
-Szerinted elromlott? - kérdeztem a lánytól kifulladva. Majd ahogy a lány válaszol, fogom magam és lelépek a gépről, majd elindultam a benti pálya mentén levő futópályához és elkezdtem róni a köröket. Ám mielőtt elindultam volna eszembe jutott valami.
-Van kedved csatlakozni mókamester? Vagy félsz, hogy nyilt pályán lefutnálak? - kacsintottam oda a lányra, majd elkezdtem róni a köröket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michonne Elizabeth Greengrass
INAKTÍV


A Bolond Bébimalac-by.: Káborszervezők
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 137
Írta: 2015. augusztus 30. 16:47 | Link

NemcicózunkNedrával

Ilyen sem volt még. Általában a vicceim végén mindig sérült vagy minimum sírt valaki. Ez a lány könnyen kicselezett.
Mivel jó az erőnlétem és minden reggel futok nem sok esélyt látok rá, hogy ez a tejeskávészínű hajú lány legyőz.
Már az is, hogy kihív engem nevetésre késztet. A lábaim a legizmosabbak szintén attól, hogy mióta az eszemet tudom a reggeli torna az életem része.
Ezt a csajt már láttam egyszer az egyik Levita meccsen. Következtetésképpen elég okos lehet. Annyira mégsem intelligens, hogy  ne hívjon ki egy ilyen muszklival rendelkező boszorkányt egy versenyre minta milyen én vagyok.
Mivel Kviddicsezik valószínűleg egész jó erőben van. Nem tagadok meg senkitől egy vereséget, túl jó szívű vagyok én ahhoz.
-Biztosan csak valaki elvarázsolta.- Vágtam rá nevetve.
Nem játszhatom a sznobot. Inkább higgye azt, hogy béna vagyok és akkor ő is visszább vesz.
Lehet, hogy repülésben jó de ahhoz nem kellenek lábak és ahogy azon az edzőgépen futott valószínűleg ki fogja gáncsolni saját magát és én szépen átkocogok a célmezőn.
-Ahogy szeretnéd, de szerintem melegíts be. Még a végén baja esik a pici lábadnak.-Mondtam kissé gúnyos hangon.
Régen részt vettem egy ilyen versenyben az akkori sulimban. Hosszú köröket róttunk pár velem egy idős futóval. Megkönnyítette a helyzetemet, hogy bénának hittek és azonnal az első körnél sprinteltek. Már a második körben lefulladtak mint egy régi mugli Trabant. Átvettem tőlük a vezetést és mire újra elkezdtek futni akkorra én már leköröztem őket és a képükbe nevettem.
Egyedül a sportokban tudtam legyőzni a velem egykorúakat akkoriban. Lelkileg még akkor is leamortizálták a kis tíz éves szöszi kapafogú énemet.
A start mezőhöz álltam és a bokakörzést végeztem, hogy még véletlenül se legyen izomlázam ettől a kis versenytől
-Na és, hogy hívnak? Csak, hogy később észben tudjam tartani ki volt olyan bátor, hogy versenyezni hívott.- Még sem birok a sznobságommal. Azért remélem nem bántom meg a cuki kis rózsaszín lelki világát.
Mellettem mindenki ilyen kis pátyolgatni valónak tűnik. Még ha ez a lány idősebbnek is tűnik, még akkor is így látom.
-Na készen állsz?-Kérdeztem miközben a "hahamárisgyőztem" mosolyom ült ki az arcomra.
Utoljára módosította:Michonne Elizabeth Greengrass, 2015. augusztus 30. 16:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adelaide I. Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2015. augusztus 31. 19:25 | Link

;">Legdrágább Mich hahh elhitted

Nem is néztem volna ki ebből a lányból, hogy ennyire nagy szája van. Bár szinte száz százalékosan biztos vagyok abban, hogy ez az állapot nem fog túl sokáig megmaradni hála a kastélynak. Egy idő után mindenki rájön, hogy az arcoskodás itt teljesen felesleges, ez a kislány is rá fog jönni, hogy nem éri meg beszólogatni a nálánál nagyobbaknak, azt hiszem ez a megfelelő alkalom erre.
-Cicám szerinted nem melegítettem be a futópadozás előtt? Mert ezek szerint te nem...ebből még bajod lehet. - mosolygok magamban miközben a lány reakcióit figyelem és szorosabbra kötöm a cipőfűzőm. Gondolom azt nézi ki belőlem, hogy lazán lefut, de azt nem tudja, hogy ahhoz képest, hogy alapjáraton milyen kétballábas vagyok, gyakran járok el futni. A pálya hosszán gondolkodom, hogy vajon mekkora lehet, közben a lány lábaira esik a pillantásom, és végülis jogos a nagyképűség az edzettségére, mert a lábai izmosabbak mint az enyéim. De nem gondolhatja, hogy ezek után hagyom őt szó nélkül nyerni.
Nem véletlenül hoztam el a pálcámat magammal, előrelátóan arra gondoltam, hogy a gépeket pálcával kell majd működtetni, de most másra is jó lesz majd.
Egyelőre úgy gondolom, hogy a beszólások után nem érdemli meg, hogy eláruljam a nevem. Ha eddig nem ismert meg a kviddicsmeccsek alapján, akkor nem fogok segíteni neki.
-Egyezzünk meg, ha legyőzöl elárulom a nevem. - kacsintok rá majd elfoglalom a helyem a startvonalom. Letérdelek majd a csipőmet az égnek emelem. Innen a következő lépés a start elhangzása lenne, ám én szép lassan, úgy, hogy kedves látogatóm ne lássa meg előveszem a pálcámat és elsuttogok egy Prohibere varázslatot. A dolog nem okoz gondot hiszen ez egy alsóbbéves varázslat ami persze nem túl szabályos de most nincs sok esély rá hogy bárki is meglásson, így talán móresre taníthatom a kicsilányt.
-Na háromra start, Nagyszájú. - mondom mikor már ő is elfoglalta a helyét. Mozdulatlanságunk miatt remélhetőleg a varázslatból semmit nem vett észre. - Egy...kettő..Három! - kiáltom majd kilövök és csak pár méter után fordulok vissza, hogy láthassam a kishölgy szenvedését.
Utoljára módosította:Adelaide I. Pote, 2015. augusztus 31. 19:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2015. november 5. 23:52 | Link

David  Love

A légzésedre figyelj! – parancsolok rá magamra sokadszorra, mikor enyhe szúrást érzek az oldalamban. Kiszellőztetni a fejemet; csak egy kis ideig nem gondolni túl mindent, ez lett volna a cél. Pár kör erejéig sikerül is az elhatározás szerint tenni, a pályára és a mozdulataimra koncentrálni, a tüdőmbe áramló levegőt aszerint szabályozni, hogy bírjam hosszú távon ezt a tempót. Végül érthetetlen okokból mindig azon kapom magam, hogy a történteken rágódom, csak úgy ostromolják az emlékképek az elmém, de mindhiába. Akárhányszor próbálok dűlőre jutni, rendet tenni ebben a kavalkádban, értelmet, kapaszkodót találni a káoszban… ugyanott találom magam. Csak úgy, mint a valóságban, felesleges köröket futok, folyamatosan.
A tehetetlen bénázás, ha másra nem is, hát arra tökéletes, hogy felszívjam magam, és az utolsó kitűzött köröket teljes bedobással, feszes ütemben rohanjam végig. A sérülésem után még pihennem kellene, legalábbis a kiadott gyógyítói utasítás szerint, viszont nagyon is jól érzem magam, kicsattanok, hát nem látszik? Feltétlenül szükségem van a mozgásra, egyrészt, mert nem tehetem meg, hogy eltunyuljak, nemsokára meccs! Másrészt pedig ebben valahogy mindig vigaszt leltem. Elfáradni annyira, hogy utána már különösebben ne is izgasson semmi, és ha már pályára még nem engednek, marad ez.
Felelőtlenség mindenféle nyújtás nélkül befejezni, és nem áll szándékomban több időre leamortizálni magam, mint amennyire máris megtettem, szóval hajolgatok, gátülés és a többi szokásos dolog. A kis törülközővel a nyakamat törölgetve indulok vissza, amikor megakad a tekintetem az ismerősön. Vállal az ajtófélfának dőlve figyelem egy darabig, ahogy a férfi testén dolgoznak az izmok, majd egy hirtelen, nyilvánvalóan idióta ötlettől vezérelve el is indulok felé.
- Szia David – köszönök, amint hallótávolságon belülre érek, majd egy pillanatra tétován nézek körbe, mintha nem egészen tudnám, mit is akarok. Milyen meglepő! Pontosan ez a helyzet… - Tudnál segíteni? Azt hiszem, szükségem lenne némi tanácsra. A véleményedre – hogy miért pont az övére, az számomra is rejtély.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2015. november 5. 23:56
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Csak eljutottam idáig...
Írta: 2015. november 11. 17:01
| Link

Lilith Holloway

Mint ahogy az már korábban letisztázott vala: Nekem nincs életem. Legalábbis társasági, vagy amit a legtöbben annak mondanak, partykkal, haverokkal, piával, meg ilyen hülyeségekkel, olyanom egészen biztosan nincs. Ellenben van egy abnormális vonzódásom az edzéshez és egy barátnőm. Amit még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom magamban.
Szóval Helena tegnap lelépett a keresztanyjával inni, én meg jó gyerek módjára vettem be az altató bigyóból és viszonylag korán eltűztem hajcsiba. Aminek viszont az volt a következménye, hogy ma elég korán felébredtem és sehogy sem tudtam visszaaludni, mert meglepő módon kipihentnek éreztem magamat, ami nem volt újabban egy túl gyakori dolog nálam. Az utóbbi tizenhat évben.
Szóval nagy nehezen előkerestem a kupiból a szürke trikómat, meg egy fekete gatyát, felöltöztem aztán irány az erőnlét terme. Egyesekkel ellentétben, akik azért jártak ide, mert a kviddics derogált nekik, én egyszerűen csak nem akartam megint játszani, meg amúgy is egy futópadon sokkal jobban tudok edzeni, mint körbe-körbe rohangálva.
Tehát szépen bemelegítettem, amint odaértem, elővettem az mp3-am, ami miatt a múltkor olyan szépen hülyét csináltam magamból és a fülem bedugva irány futni. Nem igazán tűnt volna fel az sem, ha időközben betoppan valaki, mert ez egy volt azok közül a dolgok közül, amit legalább szívesen csinálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. november 12. 15:00 | Link

Ward Weaver

Mostanában kicsivel több szabadidőm volt mint szokott lenni, így volt egy kis időm magamra is. Nem kellett sehova sietnem, vagy aggódni, aminek különösen örülök mert akkor a hangulatomra is ráhat aminek a környezetemben lévő emberek nem igen örülhetnek.
Felkaptam magamra egy leggingset, a kedvenc melegítőfelsőm meg a conversem és már indulhattam is az erőnlét termébe. Rég jártam már itt, úgyhogy megint bele kell rázódnom és akkor már sínen leszek.  Valamikor még bokszzsákon gyakoroltam, de aztán mikor már elég jó voltam belőle átálltam futásra meg súlyemelésre.
Még akkor kezdtem ilyenekkel foglalkozni, amikor egy elég rossz környékre költöztünk és még nem tudtam, hogy boszi vagyok. Még jártam is ilyen önvédelmi órákra, ezt szerencsére végül nem kellett felhasználnom, de néha jól jön egy kis plusz erőnlét, igaz a levitában nem sokra megyek vele.
Mostanában gondolkoztam, hogy belépek a kviddics csapatba, de ezt még csak fontolgatom. Azért nem vagyok benne biztos, mert elég lyukas kezű vagyok és hát abban a játékban elég sok labda van, emiatt nem lenne túl szerencsés. A teremben már volt egy másik srác a futópadon aki épp zenét hallgatott, nem nagyon akartam zavarni. Elsétáltam mellette egyenesen egy másik futópadhoz. Kihagytam köztünk egy helyet, mert engem egy kicsit ki szokott zökkenteni, ha vannak mellettem. Nem hiszem, hogy észrevette az érkezésemet, de nem mintha ez zavart volna. Egy idő után meguntam a futást és a régi idők kedvéért folytattam az edzést a bokszzsákkal.
Azóta kicsit viszolygok ezektől a zsákoktól mióta láttam egy filmet, amiben a főszereplő bokszzsákjába az ellensége késeket rakott és amikor a srác beleütött, ...hát nem akarom részletezni mi történt, de az csak egy film, bár a látványt nehéz elfelejteni.
Egy idő után kicsit már fájt a kezem, de még nem volt olyan vészes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. november 14. 22:29 | Link

Lilith

Hiányzott már kicsit a futás, szóval amint bekapcsoltam a zenét, meg a futópadot, úgy éreztem  magam, mint aki valami olyat csinál, amit ezer éve nem tehetett, mert mondjuk nem engedték meg neki. Nem mintha én hagytam volna bárkinek, hogy megmondja mit tehetek és mit nem, de érthető a hasonlat, nemde? Nem. De. Szóval egy ideig csak futottam, nem is vettem nagyon tudomást a külvilágról, csak a Dance with the Devil tündökölt figyelmem központjában.
Kicsit magasabb fokozatra kapcsoltam, akkor vettem észre, hogy valaki van itt rajtam kívül is. Valami csaj volt, nem láttam még, vagy ha mégis, akkor csak olyan kevés időre, hogy nem hagyott bennem különösebb nyomot a leányzó. Nem is igen szántam rá több időt egész addig, míg egyszer csak meg nem állt a nyomorult futópadom. Nem ez volt az első alkalom, ha idejöttem, előfordult már, hogy úgy döntött, túlhajtanám magam és inkább kikapcsolta magát, aztán csinálhattam amit akartam, akkor sem sikerült visszakapcsolni.
Szóval először fekvőtámaszozni kezdtem, abból pontosan háromszáz darabot nyomtam ki, hogy aztán leüljek kicsit a hátsómra és igyekezzem rendszerezni a lélegzetvételeimet. Eközben akaratlanul is a lnyra tévedt a pillantásom, aki egy bokszzsákot püfölt. Amatőrök...
- Ha nem hárítasz és tartod a kezed az arcod előtt közben, akkor ennek élesben semmi hasznát nem fogod venni. Soha. - közöltem nemes egyszerűséggel, majd felkeltem a földről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. november 14. 23:08 | Link

Ward

Még mindig a bokszzsákkal szórakoztam, addig az a srác még fekvőtámaszozott egy "keveset". Én életemben nem bírnék ennyit csinálni, de hát nem mintha annyira akarnék. Jót szórakoztam rajta amikor leállt a futógépe, de hát ez már velem is megesett egyszer.  Nem bírják ezek a gépek sokáig. Fél szemmel figyeltem őt ahogy leül a padra. Visszapillantottam a bokszzsákra és csak ütöttön és ütöttem.
Úgy látszik, hogy felkeltettem az érdeklődését, mivel egyszerűen kioktatott. Ehhez már hozzászoktam, de nem tudta volna most ezt kihagyni? Mondjuk kedves tőle, hogy segít nekem és hát akihez régen önvédelmi órákra jártam, nem  volt túl profi, de akkor is. A következő pillanatban felállt és felém közeledett. Úgy látszik szeret másikat edzeni. Nekem azt hiszem nem lenne hozzá elég türelmem.
Eddig nem nagyon találkoztam még ezzel a magas idegennel. Elég komoly arca van és hát nem tűnik ő se túlzottan türelmesnek.
-Így valahogy?- Kérdeztem és megpróbáltam azt csinálni amit ajánlott. Az arcom elé emeltem a kezem és beleütöttem egyet a zsákba. Ha ő mondja, biztos beválik. Nem hiszem, hogy ezt itt be kéne vetnie, de jobb felkészülni. Még párat beleütöttem, közben hárítottam vagy mi.
Befejeztem és ránéztem a válaszára várva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. november 14. 23:43 | Link

Lilith

A futópad sajnálatos leállása után kénytelen voltam fekvőtámaszozni egy kicsit. De nem annyira vészesen sokat, mert ehhez viszont nem volt sokk kedvem, mert a fülesem mindig rezgett, mikor a földhöz ért. Nagyon idegesítő tudott lenni. Miután befejeztem, ledobtam magam kicsit pihenni és akkor terelődött a figyelmem egy kicsit a csajra, aki a bokszzsákkal kínlódott. Azért mondom, hogy kínlódott, mert igazából csak ütötte, gondolom nem a megfelelő módon tanították meg neki, vagy nem is tanulta, ezt pedig szóvá is tettem persze.
Sikerült felkeltenem ezzel a figyelmét, még ha nem is a legkedvesebb módon, de legalább odafigyelt arra amit mondtam. Azzal közelebb sétáltam hozzá egy kicsit, hogy csekkoljam, megfogadja-e a "tanácsomat".
Nem nagyon szoktam másokat edzeni, csak hébe-hóba, de azt általában jól szoktam csinálni, szóval elgondolkozva mértem végig és mikor megpróbálta a kezét hárítás-szerűen maga elé húzni, mellé léptem és megigazítottam a két könyökét. Így már nagyjából rendben volt.
- Ja, mondhatni így valahogy. Egy idő után fárasztó, de majd megszokod. Gondolom. - mondtam nem éppen együtt érzően. Nem volt rám jellemző, hogy túl kedves lettem volna az emberekkel. Volt persze pár kivétel, akikkel valahogy kijöttünk, de nem túl sok.
- Alakul. Folytasd csak - bólintottam végül,mikor rám nézett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. november 15. 11:28 | Link

Ward

Egy ideje már ütögettem a bokszzsákot, a kezeim már fáradtak, de nem szeretem másoknak kimutatni a gyengeségeimet. Főleg neki nem fogom, hiszen látszik, hogy szeret másokat kioktatni. Hiányzik belőle egy kis empátia, de mindennek meg van az oka.
 Úgy tűnik nem nagyon foglalkoznak ennek a teremnek a minőségével, mivel van amelyik gép leáll hirtelen és eldönti neked mára ennyi elég volt. A zsákról már nem is beszélve, látszik rajta, hogy régi és agyon van használva, mert néhol elkezdett foszlani az anyag és emiatt egy kicsit látszott a belseje.
Miután beigazította a kezemet, azután már folytathattam tovább az edzést. Még pár napig fájni fog, de majd csak kibírom.
-És te régen jártál valami oktatóhoz, vagy magadtól tanultad meg?- Próbáltam úgy kérdezni, hogy ne érezze tolakodóan. Nem hiszem, hogy szeret sokat beszélni magáról, de hát ki szeret? Mondjuk még a nevét sem tudom, de majd arra is sor kerül. Igazából semmit nem tudok róla, csak annyit hogy elég sportos és edzett.
Még mindig ott állt mellettem, figyelte  ahogy püfölöm a zsákot. Én a helyében már rég unatkoznék, de az ő arcán nem túl sok minden mutatkozott meg.
-Az én nevem Lillith, a tiéd?- Azért mégiscsak megkérdeztem, engem így neveltek. Egy pillantást vetettem rá amíg kérdeztem, de utána egyből folytattam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. november 16. 18:26 | Link

Lilith

Kicsit látszott már rajta, hogy fárad, mert egyre lassabban és erőtlenebbül püfölte azt a bizonyos fellógatott zsákot. Én persze csak érdeklődve néztem, mert eszem ágában nem volt közbelépni az "erőslányvagyok" hadjáratába. Még egészen szórakoztató is volt. Lehet, hogy ez gonosz tőlem? Igen,ez határozottan nem aranyos, de ez van, azt hiszem, ez már így is fog maradni.
Miután megigazítottam a kéztartását, már nem nézett ki olyan rémesen az egész, amit művelt, de azért annyira meg nem akartam, hogy elbízza magát, szóval még csak szóvá sem tettem a dolgot, csak figyeltem, mint egy tanár a diákját. Igen, voltak fura szokásaim. A kérdése után pár pillanatig elgondolkoztam, majd vállat vontam.
- Még anno jártam testőrképzésre, ha valami ilyesmit értesz tanulás alatt. Ott vettünk ilyesmiket... Előtte meg csak hobbi szinten, dee csináltam. - mondtam végül, mert ezek alapjáratában publikus információk voltak rólam, különben nem tudtam volna megmagyarázni a tanároknak, hogy mi a durrfarkú szurcsókot keresek itt. Szerintem a csaj kicsit be volt tőlem tojva, különben a kérdés után nem biztos, hogy egyből folytatta volna a zsák püfölését... de ő mégis azt tette, pedig még csak rá sem szóltam.
- Weaver. Ward Weaver - mondtam végül röviden, tömören, nem óhajtottam túlragozni, az nagyon nem én lettem volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. november 17. 14:28 | Link

Ward

Végül már nem bírtam tovább, ezért abba is hagytam. Közben a nevét is megtudtam, de így se lettem okosabb. Kicsit mozgattam a csuklómat, mert kicsit sajgott.
-Amúgy rellonos vagy?- A viselkedéséből ítélve az lehet. Én, mint egy levitás, felismerek egy rellonost. Sugárzott belőle a zöld. Legalább most már tudok úgy bokszolni, hogy ne kerülnék a földre. Na, jó inkább úgy mondanám, hogy kevésbé sérülök meg, mert azért nem vagyok olyan erős és profi. Kíváncsi lennék, hogy miért akart régen járni testőrképzésre, de ezt már inkább hagytam. Odasétáltam a padhoz, hogy tudjak inni pár kortyot. Régen esett ilyen jól a víz. Általában úgy szoktam edzeni, hogy először a kezemet, aztán a lábam és végül a hasam, bár utóbbit nem annyira. Régebben, még mielőtt anyu kerekesszékbe került, azelőtt sokat futottam vele, de utána már kevésbé, mert nem volt kivel, így eléggé elpuhultam. Leültem a padra, hogy tudjak pihenni egy kicsit. Utána futni mennék, de azon gondolkodtam, hogy nem lenne-e furcsa csak így itt hagyni őt. Futhatnék is vele, de nem hinném, hogy akarna. Lehet, épp azt akarja, hogy elmenjek. A gondolatmenetem közbe leültem a padra, és figyeltem Ward-ot.

Utoljára módosította:Lillith Holloway, 2015. november 17. 14:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 20. 20:41 | Link

Bence gyerek
~hangolódjá'

Legyünk őszinték, meglepte, mikor megkereste a gyerek. Konkrétan köpni - nyelni nem tudott és nem, most kivételesen nem azért, mert alig nyögdös ki valamit magyarul. De amúgy beleegyezett, persze, megtanítja ő a minimális önvédelemre, ameddig neki abból nem lesz baja. Bár, ha valaki annyira nagyon fel akarná nyomni, az Aidenes eset után minden hiba nélkül megtehetné, és akkor körülbelül örökre lőnének a sportolói karrierjének. De erre eddig nem került sor, ő meg boldog.
Benyit a megbeszélt helyszín ajtaján, felvonva szemöldökét pillant körbe. Tulajdonképp vicces lesz ez az egész, az elsős körülbelül akkora mint a kisujja. Ami persze nem baj, mindent el kell kezdeni valahol, csak ő épp a minimum százkilós állatokhoz szokott. Aztán majd a végén meglegyinti, és eltörik a gerince. Mondjuk visszateszik a gyengélkedőn - remélhetőleg -, de akkor se lenne szerencsés, ha megpaskolná, és reccsenne a háta.
Miután jól áttanulmányozott mindent, nekidől a falnak, ujjai között forgatja az egyik fekete kesztyűt, minden egyes centiméterét átvizsgálja. Szereti a kesztyűjét, sőt, oda meg vissza van érte, elvégre megnyerte benne a fontosabb meccseit. És most újra használni fogja őket. Márt hogy Bencének oda nem adja a két drága kincset, az is biztos, azért ennyire nem épp nagylelkű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. november 21. 21:16 | Link

Lilith

Kelletlenül, de megejtettem a lánynak egy bemutatkozást, nem tartott volt benne semmi formális, semmi udvarias, csak kiadtam egy infót, amit nem tartottam annyira fontosnak. Ennyi történt, nem több. Aztán végül már tippelgettem, mennyi ideig tarthat még az elszántsága, de csak feladta a dolgot. Sejtettem, hogy így lesz, mert mégiscsak egy fruska volt. A kérdésére felpillantottam, majd felvont szemöldökkel figyeltem őt.
- Számít ez bármit is? - kérdeztem a mellkasomon összefonva a karomat, aztán ledobtam magam a földre a padtól nem messze és felülésezni kezdtem, mert attól még, hogy közben egy kicsit okoskodtam, az érkezésem célja nem igazán változott meg. Szóval felüléseztem, nem is figyeltem addig nagyon másra, míg el nem jutottam a századikig. Akkor felültem, kicsit megtöröltem a homlokomat egy törölközővel és arra sandítottam, ahol az előbb még Lilith ült... Még mindig nem ment sehová, szóval felsóhajtottam.
- Igen, a Rellonba járok, de szerintem ez nem éppen befolyásoló tényező. - ráztam meg a fejemet lassan, aztán a térdemre könyököltem és arra támasztottam az államat. Kíváncsi voltam, hogy ő mikor dönt úgy, hogy lelép, vagy ilyesmi. Erre rá kellett jönnöm, hogy ő engem néz. Na szép.
- Mi olyan érdekes? - kérdeztem semleges hangon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. november 24. 20:09 | Link

Édrien


Premier plánba láthatta, ahogy egymásnak esik a két háztársa. Hozzászokott már az utóbbi időben, hogy valahogy mindig a legjobbkor van a legjobb helyen, de kivételesen most nem ő az, aki a rövidebbet húzza emiatt. Kifejezéstelen arccal nézte őket, majd később megkereste Adriant... mert addig megtudakolta, hogy bizony így hívják.
Sosem foglalkozott ilyesmivel, ő meg a sportok teljesen más univerzum. Viszont talán az önvédelem nem tartozik épp ebbe a kategóriába. Az meg valljuk be, ráfér, ha csak a sárkányszobor esetét és a sikátorban történteket vesszük alapul. Az más kérdés, hogy mennyi tehetsége lesz hozzá, főleg, ha ennél is szükséges lesz majd erőt kifejteni.
De itt van. Pontosan érkezik, a megbeszélt időben halk nyikorgással tárul ki az ajtó. Melegítőben lépdel be, inhalátora a zsebében, valahogy érzi, hogy szüksége lesz erre még ma. Lassú léptekkel halad a srác felé, közben végigjáratja tekintetét a termen.
- Mivel kezdjük? - Alapjáraton illedelmes kölyök, de most nem épp azért vannak itt, hogy illemleckéket vegyenek. Csak túl akar lenni az első edzésen, hogy tudja, egyáltalán túlélheti-e. Már az is hatalmas előrelépés lenne, ha a végén nem a gyengélkedőn kötne ki. Bár elnézve Adrian kesztyűit, valahogy egyre kevesebb esélyt lát erre a kimenetelre.
- Nem vagyok otthon semmilyen sportban. Asztmás is vagyok, nem bírja a szervezetem a túlzott megerőltetést. - Más szóval fizikailag életképtelen, bár ez valamennyire le is rí róla. Viszont nem akar meglepetéseket okozni, jobbnak látta, ha ezt előre közli. Az inhalátorát is előveszi bemutatás céljából, majd visszasüllyeszti a zsebébe és várja az immár elkerülhetetlent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 27. 21:10 | Link

Bencellke
~ önvédelem, első óra.

Nem kell sokáig várnia, lényegében úgy semennyit. Ez jó, kell a pontosság és a rend az ember életében, ha el akar érni valamit a küzdősportok terén. Annak ellenére, hogy a fiú nem fogja művelni a dolgot, csak ha kell, ő még nagyon komolyan fogja venni, mert erre van szükség. Ellöki magát a faltól, majd lelöki a kesztyűket az egyik kék matracra, s bólint. Felfogta, nem fogja halálra dolgoztatni a gyereket, már amúgy is csak egy kis erőfelmérést tervezett.
- Üss meg. - feltartja jobb kezét, tenyérrel a vele szemben álló felé, miközben kiadja az utasítást. A lehető legegyszerűbb dolog, mégis ebből fog kiderülni a legtöbb. Persze nem vár azonnal nagy durranást, elvégre csak nézzünk rajta végig, a szél is elfújja, de igazából meg ki tudja, lehet, hogy van ott erő, csak jól rejtegeti. A szürkés pillantások végigfutnak Bencén, az arc nem árul el semmit.
- Nem fogok visszatámadni. - úgy érzi ezt most itt fontos leszögezni, elvégre a gyerek simán hiheti azt, hogy úgy nekiesik, mint Aidennek. Pedig nem fog, Bence nem egy bunkó, akinek megadatott, hogy vigyázzon egy lányra, de igazából meg ürülék az egészre, és Shay most kórházban van. Lehunyja szemeit, szusszan, most nem akar erre gondolni. Abból nem sülne ki semmi jó.
- Erőből. Ahogy csak bírsz. - ezt is hozzá teszi, nem kell őt sajnálni, bírja a fájdalmat, elvégre állt már ki gorilla méretű emberekkel is, elég kétséges, hogy egy szalmaszál méretű emberke kapásból kiüti.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2015. november 27. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. november 27. 21:27 | Link

Ward

Felülésezni kezdett. És mivel én unatkoztam, elkezdtem számolni. 70-nél már meguntam a számolást. Azt hiszem legközelebb másik időpontban jövök edzeni, mert Ward nem a legjobb társaság. Én inkább ráhagytam, de úgy látszik könnyen felidegesíti magát. Igazából nem nagyon szokott érdekelni milyen házba jár az illető akivel beszélgetek, de nála kíváncsi lettem, mert az ironikus lett volna ha mondjuk levitás, ja és szeretek kérdezősködni.
Úgy látszik idegesíti őt, hogy nézem, de most mit nézzek ebben a teremben ha nem az egyetlen embert aki itt van. Nézzem az uncsi és egy helyben álló gépeket? Nem mintha izgalmas lenne számolgatni, de legalább eltereli a figyelmet a kezemről, ami elég rendesen sajog.
-Nem sokat, csak kérdeztem- Mondtam neki mielőtt felhúzza magát valami butaság miatt. Egy idő után abbahagyta a felülésezést és szerintem úgy 100 körül fejezte be, de ez nem lényeg. Végül csak válaszolt a kérdésemre, bár a gúny most sem maradt ki belőle.
-Csak számoltam mennyit csinálsz, eltereli a figyelmem.- Mondtam mellékesen és már tudtam, hogy erre is kitalál valamit, de ezen már nem lepődnék meg. Végül inkább már nem igen foglalkoztam vele és már a kezem se fájt annyira. Felálltam a padról és a földön csináltam kb. 60 fekvőtámaszt. Ez az egyetlen amit rendesen tudok csinál bármi nélkül, futni szeretek a legjobban, de ahhoz most nincs kedvem. Felülésezni nem nagyon tudok szabályosan, így nem igen akartam mutogatni a bénaságomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 1. 13:00 | Link

Édrien


Ahogy Adrian felé lépked, mintha az agya hátsó zugában némi elbizonytalanodás ütné fel a fejét. Furcsa, hisz nem spontán ötlettől vezérelve kérte meg a fiút, ilyesmi nem is rá vallana. Azóta motoszkált benne, hogy megsérült. Akkor most mégis, miért? Talán a kesztyű, aminek röppályáját végig figyelemmel kíséri a landolásig. Viszont tudja magáról, hogy úgy sem fog sarkon fordulni és elmasírozni, így nem is agyal ezen a kelleténél többet.
Valamennyire felszusszan a bólintás láttán. Reméli, hogy erről nem is fog megfeledkezni Adrian, valahogy tényleg nincs ínyére ismét a gyengélkedőn kikötni...
Félig felvont szemöldökkel néz rá. Üsse meg? Abba biztos, hogy az ő kézfeje reccsen bele... Tekintetét a másik tenyerére szegezi. Azt hitte, hogy arra tanítja majd, hogyan védje meg önmagát. Bár tény, hogy egy szót sem szól, hisz fogalma sincs, hogy miként is zajlik le egy ilyen edzés.
Bólint. Igazság szerint ezidáig meg sem fordult a fejében, hogy visszaütne. Biztos, hogy egy legyintésével padlóra küldené... Kiveri a gondolatot a fejéből és szusszan egy nagyot. Lassan emeli balját és próbál a filmekben látott profi beállások egyikét imitálni. Eljátszik kicsit a gondolattal, hogy tipikus klisésen nem a tenyerére céloz, hanem az arcára, de... akkor is ő húzná a rövidebbet. Na meg elég aljas dolog lenne főleg, hogy ő kérte meg, hogy segítsen neki.
Ökölbe szorítja a kezét, majd hátrahúzza és olyan erősen csap Adrian tenyerébe, amennyire csak tud. Belesajdul a keze, kicsit meg is rázza, úgy néz csak fel a fiúra. Abban biztos, hogy meg sem kottyant neki. Mindig is a szavai voltak a fegyvere, az ökle csak simogatni tud...
- Mennyire vagyok reménytelen? - Azért erre megejt egy kisebb hevenyészett mosolyt.
Utoljára módosította:Havasi Bence Milán, 2015. december 1. 13:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. december 12. 12:56 | Link

Bencellke

Felvonja szemöldökét, figyeli a másik öklének pályáját, és nem, egyáltalán nem lepődik meg, mikor csupán némi nyomásfélét érez meg a bőrén. Felsóhajt, újra végigméri a fiút, és magában elhatározza, hogy bizony akkor is kineveli, ha ez most lehetetlennek tűnik.
- Nincs olyan, hogy valaki reménytelen. -  a kérdésre megrázza a fejét, ahogy az előbb kinyújtott kezét a fiú vállára teszi.
- A betegséged nehezebbé teszi ugyan, de nem vagy lehetetlen. - magyarázni kezd, miközben egyik lábával meglegyinti Bence egyik járókáját, hogy álljon kisebb terpeszbe, majd az előbb megfogott vállat hátratolja.
- Ez a lendülethez kell. Illetve mindig csípőből üss. Onnan több erőt tudsz kifejteni, illetve ha a derekad alapból mozgásban van, könnyebben tudsz ki is térni. - miközben mindezt ismerteti, elrendezi tanítványa öklét, hogy normálisan csinálja, ha már csinálja, illetve kissé feljebb emeli könyökét, hogy az alkar úgy nagyjából vízmértékben legyen. Mindezek után ellép tőle, vissza az eredeti helyére.
- Gondolom nem kell mondanom, hogy ha kicsit is rosszul vagy, szólsz és abbahagyjuk. - furcsa, de elindult benne ez a vigyázok-a-gyerekemre ösztön. Bizonyára a sport hozza ki belőle, és csak azért idegen számára, mert még nem volt ilyen helyzetben, hogy valaki odaálljon elé, és megkérje, hogy tanítsa meg. Persze, látott már kezdőket, de soha nem ő edzette őket, és most mintha kezdené megérteni ezt a tanító- tanítvány köteléket.
Jóval kedvesebben is beszél Bencével, bár ez leginkább annak tudható, hogy mindig, mikor ennyire közel kerül a szeretett bokszához, megnyugszik, és bár nem válik belőle egy teljesen más ember, de megmutatkozik az a normális Adrian, aki pár évvel ezelőtt volt, és nem nyugtalan úgy huszonnégyből huszonnégyben a nővére miatt. Megint kinyújtja jobbját, tenyérrel Bence felé.
- Újra. Lehetőleg ne úgy, mintha a saját kezed akarnád eltörni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 29. 19:24 | Link

Édrien


Figyeli Adrian minden rezdülését, hogy kiszűrje a valóságot. A megjegyzésre is csupán megemeli fél szemöldökét válasz gyanánt. Nem nehéz kitalálni, hogy nem ért egyet vele. Hisz csak rá kell nézni. Hiába tömi képpofára a kaját, egy deka zsír, annyi se marad meg rajta. Ha ezt nézzük, na meg a betegségét, nem is csoda, hogy szinte semmi erőt nem tud kifejteni magából. A testfelépítése sem épp ideális ilyesmihez... Adrian is ezzel biztosan csak magát próbálja meggyőzni, hogy nincs reménytelen ember. Kivételek mindig kellenek, erősítik a szabályt. Ő meg örülhet, hogy valamiben erős lehet...
Ért ő Adrian néma utasításaiból, helyezkedik is, ahogy mutatja. A mondottakra is csak bólint és próbálja értelmezni magában a hallottakat.
- Hogy érted, hogy csípőből üssek? - Ez legalább olyan, mint amikor a fekvőtámasznál mondta még a tanár, hogy mellizomból csináljuk. De hát nem mellel nyomta ki magát, a karja volt a földön... majd az egész teste, mert egyet sem sikerült csinálnia soha. Reménytelen.
- Valahogy így? - Próbaképp, lassan üt a levegőbe, hogy mozog a felsőteste is, nem csak a karja. Látszik rajta, hogy tényleg próbálkozik és ha már csinálja, akkor normálisan szeretné.
- Az inhalátorom mindig nálam van, nem lesz gond. - Meglapogatja a zsebét, majd visszaigazgatja az öklét úgy, ahogy Adrian beállította neki. Az utasításra bólint, viszont nem üt egyből, elsőnek csak szemezik a tenyerével. Felemeli a kezét, próbálja a szöget is belőni, ahogy az előbb háztársa kiokította, hátrahúzza a karját, egész mellkasa fordul vele együtt. Majd ahogy kifújja a levegőt, előrelendül a felsőteste és sikerül Adrian tenyere közepébe találnia, valamivel erősebben eltalálva, mint az előbb. A keze sem reccsen bele, szóval a sikerélménye teljes. Bár ezt csupán egy halovány mosolyféle tudatja a másikkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. május 2. 20:28 | Link

Masnis fiú

A lány a masinák között lépdelt és méregette azokat, néha megérintett egy-egy alkatrészt, máskor leguggolt és hümmögve tanulmányozta őket, próbálta megtalálni a leghasznosabbat, de nem jutott dűlőre. Életében nem sokszor fordult meg ilyen helyen, idegen vizekre evezett, akármennyire is számított sportembernek a kviddics miatt. Az ok miatt, ami voltaképp idecsalogatta. A navine-eridon meccsen borzalmasan szerepelt, a dobásai, a játéka, olyan szerencsétlennek érezte magát odafenn, akkor a zuhogó esőt hibáztatta, aznap az átvirrasztott éjszakán saját magát okolta az ágyában. Erős akart lenni, edzeni akart, hogy ő legyen az egyik legjobb és ne az a nyomorult, aki mindenkit visszahúz a mélybe. Csak azt nem döntötte még el, hogyan kívánja elérni mindezt, kellett valami, ami alapot nyújt neki, mielőtt fellendülne az égbe, ami megtanítja őt a kitartásra, de minden eszköz olyan barátságtalanul csillogott.
Megállt és körbenézett, az egyik szemközti falon tükrök sorakoztak melyek megduplázták az edzőgépek számát. És mindennek közepén ő állt. Fekete sportmelltartóban és hasonló színű helánkában, amit reggel talált ládája alján. Soha nem látta még magát ennyire másnak, mint ami igazán volt.
Halk sóhaj, fejét inkább másfelé fordította és haladt tovább, keresve vagy inkább várva, hogy végre az égből alászálljon valami fantasztikus ötlet, megvilágosodjon, megerősödjön és utána nyugodtan aludjon egyet Caro barátjával karöltve, aki valószínűleg most is a lóbőrt húzta.
A vasdzsungelből kiérve a különböző harci eszközökhöz ért, voltak ott boxzsákok, tatamik, céltáblák, de még vicces kinézetű bábukból is akadt néhány az egyik sarokban.
Lala szeme felcsillant, amolyan izgatott, őrült csillogással, ami mindig a borzalmas ötleteket szokta megelőzni.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. május 16. 10:30 | Link


Olyan jól esik a fülemnek ez a csend az órák és a szoba alapzaja után. Mélyen beszívom a tiszta levegőt, ahogy kiürítem az agyam, s egyedül csak a terem végébe felfüggesztett céltáblára koncentrálok, ahogy kifeszítem az íjat. Szinte hallom a saját szívdobogásom, ahogy célzok, majd elengedem a nyílvesszőt, s leeresztve karjaim nyúlok az újabb darabért, hogy azt is útjára eresszem. A valahonnan elölről kiszűrődő neszekre nem reagálok, valaki biztos csak jött, hogy teremtsen magának izmokat, vagy kondiban tartsa magát - igazából nem is nagyon érdekel addig, amíg nem szól hozzám és nem zavar a saját dolgomban.
Megcsóválom a fejem, ahogy újra felhúzom az íjat. Nem igazán izgatom fel magam a köztem és fal közti távon, meg azon, hogy valószínűleg van még itt valaki. Elvégre mégis ki lenne olyan eszeveszett, elvetemült vadállat, hogy beszalad egy nyíl meg egy céltábla közé. Feltéve ha nem navinés, mert én azokból bármit kinézek, komolyan, főleg miután az a Bloomer gyerek lefejelte a gurkót. Jézusom, hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen, hogy belekezd egy lajhárba, és nem tudja megcsinálni rendesen? Akkor próbálkozott volna mással, belevezetni az oszlopba, vagy a földbe, vagy akármibe, ahelyett, hogy olyat művel amihez nem ért. Nem mintha sajnálnám, vagy akármi, de azért már mégis. És akkor a múltkor Ian még azt is elmesélte, hogy valamelyik hajtójuk ____véletlenül ____ráesett Flórára, akit bár nem ismerek annyira, azért látszik rajta, hogy nem arra született, hogy vademberek csak úgy rázuhanjanak. Komolyan, nem kéne ezeket felengedni a pályára.
Hosszan kifújom a levegőt, ahogy újra becélzom a tábla közepét, s ezt a vesszőt is elengedem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 00:19 | Link

BB

Természetesen itt van, ma este is. Tudja, hogy nincs benne az edzéstervében, de már egyeztetett a személyi edzőjével, így tudja, milyen gyakorlatokat végezhet egyedül és miket nem. Nem bírja az egész napos ücsörgést a tanulmányi osztályon, már most nem, pedig egy napja kezdte. De még az is végtelenségnek tűnt számára.
Imádja a testmozgást, na meg még annál is jobban azt, hogy milyen csinos lesz tőle. Egyetlen egy négyzetcentiméter sem lehet rajta löttyedt, nem cicásan feszes. Nem szeretne sem csonttá fogyni, sem nőiességét veszíteni az izmoktól. Így különösen óvatosan tartja az egyensúlyt és ekörül forog a legtöbb gondolata. Futás közben is sminket visel, mert esze ágában sincs anélkül mások között mutatkozni. Na meg persze van nála törölköző, ha megizzadna, azonnal segíthessen a helyzeten. Szőke haját laza, bájosan rendezetlen lófarokba fogta, egy sportmelltartó, cicanadrág és futócipő van rajta. Kényelmes és praktikus az edzéshez, na meg persze láttatni engedi csinos vonalait, ami legalább annyira fontos.
Először egy kis bemelegítő kocogással kezdi a futópályán, látványos (és persze hasznos) nyújtással. Bemelegíti a tagjait, fut még két kört, mielőtt még az edzőgépekhez menne. Egy lépcsőzős cardio-gépet szemel ki magának, apró súlyokat hoz hozzá. Lépcsőzget a gépen szorgosan, közben karjait kitárva emelgeti a súlyokat. Speciális gyakorlatokat dolgoztak ki a személyi edzőjével. Nagyon-nagyon a szívére venné, ha az integető-izma egy picit is puhább lenne a kelleténél, így erre különös figyelmet fordít.
Amikor kissé megfáradt, az egyik padhoz lép, elvesz egy törölközőt - ami természetesen nem az övé. De kinek van ideje figyelni, hiszen most fontosabb, hogy a nem kívánatos izzadtságot eltávolítsa magáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyFöldszint