27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves kavicsok,
kérünk mindenkit, hogy a gyorsabb és félreértések elkerülésére okot adó karanténból szabadulás és bekerülés, emlékezés érdekében levében vagy a témában tüntessétek fel a neveket, amennyiben több karakterről van szó. (Leírásban is szerepel.)
Navigátorok
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távol

Oldalak: « 1 2 [3] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2018. október 4. 01:34 | Link


#support | Sept 26 |PTE

Lehet, hogy jobb lett volna, ha hazamegyek, de közben meg tudtam, hogy annak is örülne, ha tudná, hogy a kisangyallal itt vagyunk és minden oké lesz, tehát a maradás volt az egyetlen ésszerű opció.
Nem is volt hiába, mert nem sokkal később a nejem egyszer csak besprintelt a képbe, odébb tolta a rekordkísérletemet és az ölembe vetette magát. Ez az, amit soha nem fogok elmondani neki, mert nem bocsátja meg magának, hogy ténylegesen belenyúlt a végeredménybe. A telefont magunk mellé dobva öleltem át és fúrtam egy kicsit a hajába az arcomat, véve pár nagyobb levegőt.
- Mégis hol lennék? Itt a nőm, akinek szüksége van a támogatásra, meg a pozitív energiákra, szóval a minibrekivel jöttünk sugározni - nevettem el magamat kicsit, miközben Ania felé sandítottam, aki közben befejezte a sírást és nagyon meglepetten meregette a szemeit az ölemben hempergő kupac felé. - Jaj, ne foglalkozz vele, Babygirl, buta, savanyú nénik dolgoznak itt, gyönyörű vagy.
És minden egyes szavam igaz volt, pontról vesszőre, minden passzolt. Sok pasi a fél karját adta volna érte, ha olyan nője lehet, mint amilyen nekem van. Más kérdés, hogy én nem azért jöttem össze vele, ahogy kinéz, de lássuk be, ez sem egy hátrányos dolog.
- Abból tudod már, mikor kerülsz sorra? - kérdeztem, óvatosan simogatva a hátát, miközben a tekintetem a babánkra siklott kis mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2018. október 6. 00:07 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


- Úgy szeretlek - jelentettem ki a lehető legszebb hangon meg mosollyal az arcomon, ahogy picit mocorogva meg ingatva a fejem hozzá dörgöltem a hajam. Most már biztos csak egész picit vanília illatú. Volt rajta egy jó adag furi szagú hajlakk, hogy úgy is maradjon az összekötés, ahogy kell. A haj nagy balesetekre képes. Közben a karjaimmal amennyire tudtam átkaroltam őt össze is fűzve az ujjacskáim a háta mögött, aztán még nagyon közelről a szemébe is néztem a nózink összeérintve. Szépen végighallgattam, hogy hogy is kerülnek ide, de  végére el is kellett nevetgessem magam, de csak mert édes volt meg aranyos és imádtam. Ekkor találta meg a fél kacsóm a minikém lábikóját is. - Tényleg így gondolod még mindig? - Biztos ez az a kérdés, amit nem illik feltenni, vagy hát nem tudhatod a választ és lehet vannak, akik nem is akarják hallani, mert tényleg van elég bajuk. Persze nem azt mondom, hogy nekem nincs, van azért még hova eltüntetni mondjuk a popómból meg a kezem is tök ilyen puha lett, pedig nem volt ennyire. Mindegy is. Nem vártam meg igazából, még bármit csinálhat, a bal kezem, ami éppen szabad volt az arcára simult, már egészen megszoktam, hogy nem az a sima pofi van, de eléggé nagyon tudtam vele amúgy is imádni. Aztán oda hajolva tapasztottam a szám az övére egy kicsit talán hosszabb puszi... hát csókra.
- Én vagyok a hatos - jelentettem ki kicsit el is vigyorogva - szóval az ötödik lány után kéne, de ő sírva kiment az előzőről is elég hamar, szóval szerintem 5-6 perccel biztos előbb, mint mondták. Szerintem maximum negyed óra - vontam meg párszor picit a vállam, mert azért nem volt annyira mindegy és kicsit tényleg tartottam tőle. Nem voltam az a látványos izgulós a táncok kapcsán, de belül nagyon kalapált meg vert össze és vissza minden. Végül a pici mancsok felé nyúltam, majd mikor láttam, hogy elvigyorodik a cumit kiköpve a törpike, kikapcsoltam őt. Kicsit csúszkáltam a férjecske ölében, hogy biztosabban üljek, aztán kiemeltem a minikám is az ölünkbe meg is puszilva őt. - Te is drukkolsz, hm? Kicsi szerelem breki. - Imádok minden egyes brekiporcikát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2018. október 9. 11:29 | Link


#support | Sept 26 |PTE

- Tudom, kicsim. Mi is téged - mosolyodtam el halványan, ahogyan a fejét a mellkasomnak dörgölte, én meg kicsit megsimogattam ezért a buksiját. Okos lány volt, még ha nem is mondta meg nekem mindig, hogy pontosan mit is szeretne, már volt hozzá elég tapasztalatom, hogy kitaláljam. Vagy legalábbis sejtésem legyen róla. A nóziját az enyémhez érintette, én meg kicsit bebandzsítottam, mielőtt elnevettem volna magamat. Olyan idiótán tudtam viselkedni és még csak nem is zavart. - Persze, hogy így gondolom. Hogy máshogy tenném? Pasi vagyok és van szemem, könyörgöm. Miért mondanám, ha nem így lenne?
A keze lassan az arcomra vándorolt, mire kicsit a tenyerének dörgöltem azt, de aztán csak felnevettem halkan, mielőtt még megcsókoltam volna ténylegesen. A kezem a derekára csúszott, ahogy egy kicsit közelebb húztam, de aztán csak hátradőltem, mikor elhajoltunk.
- Akkor nem lesz baj. Mármint, a hatos vagy. Csak ne stresszelj, minden a legnagyobb rendben lesz. Tudom, hogy meg tudod csinálni - simogattam meg még egy kicsit a derekát, bíztatóan rámosolyogva. És nem is csak úgy mondtam, én tényleg hittem benne, hogy meg tudja csinálni, nagyon ügyes lány volt. A fészkelődésre kicsit szigorúbban pillantottam rá, hogy legyen már rám is tekintettel, de aztán csak hagytam, hogy közénk emelje a kicsilányt.
- Minden rendben volt ám eddig, csak most kelt fel - simogattam meg a kis, hajas buksit, arra is nyomva egy puszit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2018. október 15. 15:12 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


Ahogy rá néztem szerintem nem is az érdekelt, pontosan mit látok rajta, egyszerűen a tény: itt van. Ő is, a pindurka is és miattam, mert bár nem mondtam, azt hiszem tényleg jó lett volna, ha már be is velük jövök. Annyira furán érzem magam mindig egyedül, nem szeretek úgy lenni. Se aludni, se enni, se létezni. Mikor ma besétáltam valami hiányzott és biztos nem a félelem éreztette ezt, ők voltak azok. Aztán valahogy a pocimba szorult levegőnek is könnyebb volt nem gombócosodni, mikor ott nevetett pár centire tőlem én meg csak megfogtam z arcát az ujjaimmal finoman simizgetve, ahogy lassan az ő szájára tapasztottam az enyémet. Csak egy picit, éppen mint egy puszi elsőre, aztán alig hogy eresztettem volna hajoltam vissza kicsit elbillentve a fejem a kezeim meg a nyaka köré fonva. Tényleg szeretem. Nem csak szavak voltak.
- Nem tudom, azt mondták anyáék vannak kegyes hazugságok. Jó, nem erre, csak úgy amúgy - vontam egy picit a vállamon picit a felsőjét igazgatva a vállán. Nem volt szöszös vagy ráncos, egyszerűen ahányszor úgy éreztem butaságokat mondok, muszáj volt valamit csináljak, ne érezzem magam még kellemetlenebbül. De örültem annak, amit hallottam, nem is annyira érdekelt már a néni, legalábbis éppen. Sokkal szebb dolgot hallottam.
- Tényleg tudod? - pillogtam rá beszívva az alsó ajkam, hogy még egyszer kicsit magamhoz szorítva érezzem az illatát, mielőtt elficeregtem volna magam kényelmesbe és a brekiért nyúltam volna. - Most miért nézel így? - pislogtam legalább akkorát, mint a hercegnőcske az ölemben, aztán csak elvigyorodtam, mikor láttam Lewyt, ahogyan figyeli, a simogatást majd a puszit. Valahogy az a libabőr is visszafutott rám, de nem fáztam vagy rossz érzésből, ez olyan egészen jó volt, csak imádom.
- Mert egy csoda ez a breki, az egész ohanám az, mindenki is - jelentettem ki kicsit felé dőlve a pindurka ujjak közé csúsztatva az enyém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2018. október 18. 00:51 | Link


#support | Sept 26 |PTE

A pillantás az arcán elég volt, hogy tudjam, jól döntöttem, mikor kiszálltam a kocsiból. Talán már az elején is be kellett volna jönnöm vele, de nem akartam, hogy azt érezze, ráerőltetem magam, nem fogok csak azért a sarkában járni kísértetként, hogy tudjam, jól van. Felnőtt nő, nem kéne ennyire féltenem. És mégsem ment, hogy csak engedjem a maga útjára.
Az ajka finoman simult az enyémre, mire óvatosan végigcirógattam az arcán, majd halványan elmosolyodtam, úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van, a részemről elég jól éreztem magamat így.
- De én nem az a kegyes-hazudozós-féle-fajta vagyok. Hanem az, akit előbb-vagy utóbb agyon fognak ütni, mert túl őszinte, te is tudod - horkantam fel, majd elnevettem magam egész halkan, eltűrve egy tincset az arcából. Éreztem, ahogy a felsőm húzogatja kicsit jobbra-balra a vállamon, mire rosszalló pillantással néztem rá. Tudtam, hogy zavart, de nem volt oka rá, az én szerelmem volt, én csak támogatni akartam, amit nem élt meg olyan pozitívan.
- Persze, hogy tudom. Ez a dolgom. Tudni a dolgokat - bólintottam, széles vigyorral, éppen csak hozzá nem téve, hogy apu vagyok. Pedig aztán ez volt a legfőbb oka annak, hogy ennyire képben voltam a lányaim dolgaival. Mindegyikével. - Rajtam ülsz, nyuszi.
Azt hiszem, ha ennyit mondok, annak elégnek kell lennie, mert így volt és nem szerettem volna, ha most közbejön bármilyen kellemetlen incidens.
Közénk emelte a kislányt, aki még kómásan bambizott bele a vakvilágba, miközben én nyomtam egy apró puszit a fejére. Maja is olyan furcsán mosolygott rajta, mire kicsit felvontam a szemöldököm.
- Igen, te meg még nagyobb csoda vagy, de mondd csak, nem fogsz miattunk elkésni? Nem dícsérnének meg miatta... - Azzal az órámra pillantottam, mert tényleg szerettem volna, ha jó benyomást tesz és az nem azon keresztül történik, hogy késve esik be. Babanyálasan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2018. október 21. 15:06 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


- De nem - ingattam is meg egyből a fejem, mintha ez teljesen lehetetlen lenne, amit felhozott. Bele sem akartam ebbe gondolni, bár én is tudtam, hogy korábban se lett mindenki a legeslegjobb barátja, akinek megmondta, amit gondolt. Én ezekbe sosem szóltam bele, leginkább az emberekre se nagyon mondok hangosan olyat, ami tudom, hogy bármilyen vitát generálhat. Nem szeretem az ilyen dolgokat, de ugye nem lehetünk egyformák. Mikor eltűrte a hajam kicsit lefelé biccent a fejem, aztán csak aprókat lélegezve lestem lefelé, nem is tudom mi ez az egész, annyira furán érzem magam az egész helyzetben, de talán jobb, ha csak egy dolgon aggódom most, bőven elég ez a táncos a lelkemnek. Nincsen időm másra, csak át kéne pörgetni, mint a Némót a hajó és a szabadulás között.
- Hát, valakinek azt is kell nálunk - vontam aprót a vállamon.
Lassan vigyorodtam el a válaszra még azokat a szép kék szemeket is megkeresve az ölelés után, de aztán nem nyúztam őt annyira. Mostanában megint sokat éreztem azt, mi van ha ezt nem kéne, nem ennyire, nem ilyen nagyon. Megesett, hogy túl lelkes voltam és talán éreztem is, hogy ezt nem szívlelik, lehet még ő se, bár nem szokta annyira mutatni, ha így is van. Így igyekeztem mindent csak olyan normálisan csinálni, így teljesen értetlenül álltam a dolog előtt, mit tettem, aztán még értetlenebbül a hangsúlyra mire elnézve a breki felé szorítottam össze a szám, hogy oh. Szóval a talpijaim letolva a földnek kicsit megemelkedtem és elhelyeztem magam a térdei falé, nem annyira rajta tehénkedve, hogy aztán a brekimre figyeljek. Nem akartam én senkinek rosszat, nem is néztem mit csinálok, pedig kellene, elég biztos, hogy jó lenne.
- Ez nem így működik. A csoda az nem csak olyan,a mit bármire rámondunk - sóhajtottam egy picit, mert bármennyire nem szoktam, nem értettem én ezzel teljesen egyet, de azt hiszem ennek mindegy is volt. Nem volt éppen plusz gyomrom még egy gombócnak. Elég volt ez az egész, hirtelen meg is zavart. Késni? Szóval csak a keze után nyúltam, hogy az óráját valahogy magam felé forgassam, mennyi rajta az idő. - Neked miért nem ír ki számokat, gy vagy két perccel tovább tart mennyi most az idő - mormogtam a kacsóimmal elengedve végül a kezét, mert tényleg nem volt már sok. És éhes is vagyok.
- Megvártok? Vagy bejöttök? Nem tudom, ha ez a tornatermes, oda be lehet menni azt hiszem - vontam meg a vállam picit mielőtt visszaügyeskedtem volna egy nagy puszi után a tündérkét a hordozóba és felkeltem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2018. október 29. 12:51 | Link


#support | Sept 26 |PTE

Majának nem szoktam emlegetni a tényt, hogy amúgy sokan nem szeretnek, ahogyan azt sem, hogy a munkám is életveszélyes. Épp eléggé képben volt ezzel, ahogy azzal is, hogy meg van írva a végrendeletem, a legrosszabb eshetőségekre, de ettől még nem akartam ezt az orra alá nyomni. Túl sok dolgon tudott amúgy is szorongani, nem hiányzott hozzá még egy ilyen baromság is.
- Valahogy úgy. - Hogy ezt most a tudásra, vagy a csücsülésre értette, azt hiszem, hogy részletkérdés, mert mind a kettő igaz volt és nem igazán kérdéses, hogy kinek a dolga a családon belül. Mert én nem ülök az ő ölébe, cserébe ő pedig nem egy lexikon. - Nem gond ám, csak óvatosan, mert aztán nem tudok odamenni megölelni a tánc után.
Még kicsit el is nevettem magamat, mert imádtam a nőt, tényleg, a legjobb dolog, ami életemben történt velem, csak nem akartam, hogy hirtelen elég komoly problémáim támadjanak az élettel, a ficergése pedig nem sokat segített ezen. Szóval azért a térdemről még egy kicsit közelebb húztam, hogy annyira ne meneküljön már előlem, minden rendben van, csak figyeljen egy kicsit.
- Szerintem ne oktass ki róla, hogy mire használom a szót, mert hidd el, pontosan tudom - nyomtam le a hangom, egy kicsit mélyebbre a szokásosnál, egy pillanatra el is komolyodva, de aztán csak Aniára néztem és megint szélesen elmosolyodtam, mielőtt még ténylegesen mufurcban ragad a kedvem a délután hátralevő részére.
Közben ő a kezem után nyúlt és kicsit kitekerve forgatta úgy a kezemet, hogy meg tudja nézni rajta az időt, holott itt volt a telefonom is egy köpésre és azon is meg tudta volna nézni. Az kiírta a számokat, így ezzel sem lett volna baja, de persze, ezt most nem kötöm az orrára, mert kiábrándul egy életre.
- Sose kapok olyanokat, amiken ki is írja a számokat. Nem tudom. Elkísérünk odáig, aztán majd megnézzük, hogy be lehet-e menni, mit szólsz? - kérdeztem felvonva a szemöldökeim, mind a kettőt egyszerre, majd nyomtam egy csókot a homlokára, mielőtt becsatoltam volna a folyton magyarázgató Aniat. - Igen, szerintem is, Serduszko, anyu nagyon ügyes lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2018. október 29. 20:23 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


Az, hogy az ohanában kinek és mi a dolga nem volt nagy ördöngösség. Ő volt az okos, aki vigyáz ránk, ő dolgozott sokat, hogy az a sok szép dolog meglegyen és az a két pici tapancstulajunk, meg a négymancsos semmiben se szenvedhessen majd sohasem hiányt. Én nem tudtam olyan nagy dolgokat, de szeretem őket, otthon megcsinálom ami a dolgom meg tanítgatom a babucikat és Voltot. Mikor meg mire ugye. Igazából ilyenkor elgondolkodom, hogy ez mennyire nem normális. Nagyon is jogos, hogy én miért nem csinálok semmit. Azt hiszem nem is feltétlenül a tánc nagy hiánya hozta az ötletet, ami miatt most itt ülök. Inkább ez.
- Miért nincs ölelés? - tettem fel elég nagy szemekkel és kicsit meg is ijedve a kérdést, valahogy nem fogta fel a teljeset a buksim, az egészből annyit hallottam hogy nem jár. Még ha nem is ezt mondta. Nem szeretem a rossz dolgokat mikor így borulnak, ez most annak tűnt. Csak még kisebb lett a torkom és szinte éreztem, ahogy a gombóc most bezzeg eltűnne. De inkább kifelé jönne, undi. Vettem két nagyobb levegőt a kezem meg Ania buksija alá csúsztattam, úgy nem is látszott hogy még remeg, mint a lábikóim korábban.
- Én... nem úgy... nem akartam...bocsánat - préseltem össze a számat. Nem rosszból szóltam, igazából nem is akartam így, sosem szoktam. Már én se tudom mi van velem. Kezdtem kicsit elkeseredni, hogy ő itt van, szurkol én meg teljesen buta vagyok lassan mindenhez. Meg sem érdemlem.
Amíg kisilabizáltam az időt a kacsóját forgatva legalább addig sem kellett nézzem, ha esetleg mérges rám vagy hasonló így csak szusszantam egyet, mikor megvolt, majd elengedve felkeltem és beletettem a miniszerelmünket a hordozójába. Olyan szép baba ő is, mint a tesója volt. Mondjuk még most is az, mindegyik pici brekike. Klara is hiányzik.
- Remélem - fűztem össze a kezeim magam előtt kicsit billegve idegesen a lábaimon, de aztán csak körülnéztem. Nem szeretem, mikor bámészkodnak, de most azt figyeltem kik mentek befelé. - Az elkísérés meg... én örülnék neki. Persze maradhattok is, ha úgy jobb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2018. október 30. 18:13 | Link


#support | Sept 26 |PTE

- Hjaj, nyuszi, ne kelljen ezt most itt a váró kellős közepén megtárgyalnunk. Te is tudod, hogy így is, úgy is oda fogok menni és megkapod az ölelésedet - cirógattam meg egy kicsit az arcát, halvány mosollyal. Más kérdés, hogy ha sokat  ficereg, akkor kérdéses, hogy egyáltalán mikor leszek képes felkelni anélkül, hogy a kabátomat a derekamra kéne kötnöm.
Valami nagyon nem volt oké a nővel megint és én kezdtem lassan teljesen kiborulni, hogy mi is fosódott el ennyire rendesen. Szóval csak reméltem, hogy összekapja magát, ha egyszer vége lesz a táncos felvételinek, mert ha nem, lehet, hogy végérvényesen kiakadok, mint a kakukkos óra, hogy mégis mi a szar történik.
- Hé, Babygirl, ne stresszelj rá ennyire, jó? Nincsen semmi baj, fantasztikus nő vagy, csak szeretném, ha nem becsülnéd le magad ennyire. Mert azt csinálod - pillantottam rá sokatmondóan, mielőtt megeresztettem volna egy apróbb sóhajt és inkább Aniára néztem. Nem tudom, hogy neki több stressz ez a felvételi dolog, vagy nekem. De komolyan.
Maja végül teljesen belemerült az óra dologba, hogy mennyi is az idő, nem tudom, hogy csak a pillantásomat akarta minden áron kerülni, vagy tényleg ennyire elfoglalta, de nem volt jó érzésem ezzel kapcsolatban. Most komolyan én csinálok szarul valamit?
- Nem, dehogy. Ezért vagyunk itt, Schatz, szerinted majd pont a kanapén ülve fogunk várni? - kérdeztem vissza, miközben zsebre vágtam a telefonomat és inkább a hordozót megemelve intettem az állammal, hogy csak utána. Nem igazán ismerem ki magam az ilyen helyeken. Akármennyit is kell mászkálni vele, szerintem 2 perc után eltévednék magamtól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2018. november 2. 23:46 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


- Persze, én...csak...tudod - sóhajtottam nagyot egész halkan befejezve, majd csak néztem lefelé. Próbáltam én magam összekapni, nem akartam, hogy minden ilyen legyen, már túl rég húzom. Olyan volt a kedvem, mint valami rossz hullámvasutazás. Sokat aggódtam, talán olyanon is, amin nem kell, éreztem, hogy igaza van, mikor rám szól, de fogalmam sem volt mit tegyek. Azt miért nem mondja meg soha senki? Úgy tesznek, mintha tudnám mi a helyes és annyira nagy lennék meg mindent tudó. Nem arról van szó, hogy néha ne érezném merre van az arra, de máskor csak... szeretném, ha nem kéne a döntéseken is stresszelni. Legyen az jó vagy rossz, mikor fogja a kezem, akár szó szerint is, minden jobb. Aztán mikor nem ér rá, nincs ott minden beborul. Mostanában túl sokszor éreztem magam csak úgy ott, kiborulva, mint a ropimorzsa a kanapén. Bár azt Volt gyorsan el szokta tüntetni.
- Sajnálom, nem akarom ezt csinálni - motyogtam leginkább vissza, ahogy éreztem még a hajamban is, hogy kiráz a hideg az egésztől, ami zajlik, úgy nem szeretem, mikor valami rossznak néz ki vagy ilyen érzést kelt. Pedig imádom őt, mindennél jobban és már tényleg nem volt hozzá, hozzájuk szinte sehol semmi más a kis fontos listámon. De mióta elkezdtem ezt az egész felkészülős cirkuszt csak tömködtem be a kedvemen a lyukakat, most meg már nem megy.
- Nagyon szeretlek titeket, csak mondd, hogy jó lesz - mondtam már félig a vállába ahogy picit lábujjhegyre emelkedve karoltam át a kezei alatt átnyúlva és köré fonva az enyémeket. Úgy örültem, hogy itt vannak, mégis nehéz volt ez a nap is, meg azt hiszem ezek a hónapok is. És még csak most kezdődik, nem tudom jó-e ez így.
- Ott, jobbra - mutattam a kis folyosóra, aztán megálltam, hogy a szabad keze mellett kicsit billegve kinyújtsam oda az enyém, hogy most akkor megfogja, vagy mi lesz. Még be is haraptam az alsó ajkam, mikor felnéztem rá. Csak félek kicsit. De elindultam végül, nem volt messze és nagyon nehéz se megtalálni. Mások is ácsorogtak, mondjuk főleg ilyen szülők meg minden. Nem brekik meg apucik. De én ennek örültem. Nekem ők itt vannak és ez a fontos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2018. november 13. 00:38 | Link


#support | Sept 26 |PTE

- Tudom. - Mindent tudok, mert ez a dolgom, apu vagyok. Ha én nem tudok mindent, akkor senki más sem. Felejteni nem szabad, csak több tudást összeszedegetni az idők során. Nem egyszerű meló ez, komolyan.
Majához mellékelni kéne egy használati utasítást. Amiben kitérnek rá, hogyan is lehet motiválni, felvidítani, kicsit talán még kevésbé kiábrándítónak lenni vele szemben. Nem jó ez így.
- Tudom, Babygirl, ne aggódj, semmi baj nincsen. Csak nem akarom, hogy neked rossz legyen.
Az egyetlen gond ezzel a nővel, hogy mindent egyből magára vesz. Mégis hogy lehet így bármit is megfogalmazni vagy megbeszélni, ha attól kell stresszelnem, hogy éppen mivel taposok a lelkébe? Látványosan jól megy, nagy benne már a rutinom, pedig igyekszem elkerülni.
- Szuper leszel, nyuszi - szorítottam meg finoman a derekát, magamhoz ölelve, az arcom egy pillanatra a hajába is fúrva, de asszem ez az, amit most nem kellene, mert szétcsúszik, meg útban lesz, meg elterelődik a figyelme is, jobb ha nem.
- Gyere, menjünk - biccentettem arra az állammal, a szabad kezem az ő ujjai közé fűzve és finoman megszorítottam azt. Mert minden rendben lesz és azt akartam, hogy ezt ő is tudja. Hogy mindegy, mekkora a szar, én itt leszek neki, mindig. Szóval a létező legbüszkébb férjként cipeltem be a kicsibrekink a családos, furán méregető öregek közé. - Izgulsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2018. november 15. 19:32 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


Már én is egészen magamba zavarodtam ahogy össze meg vissza hebegtem neki és végül pár mély levegő után, amit még lehunyt szemmel követtem el a topogóimra emelkedtem, majd kicsit próbáltam a legódarabokat helyre csúsztatni. Nem tudtam mi vár majd ott, hogyan fognak fogadni és teljesen elnyomott minden táncba fektetett örömöt. A fogyókúra is ezt csinálta, a sok odafigyelés meg a buta tanulás. Csak olyan keserű ez az egész. Mintha valaki egy romlott, kukacos kindertojást akarna rám tukmálni. Ez a valaki én vagyok.
- Itt vagytok, így már nem lehet rossz - mondtam neki még egy kis mosolyt is sikerült rám ragasztani, de csak mert megláttam a szép, kék szemeit és attól nem lehetett nem örömmel nézni, mindegy milyen borús a nap....a hét vagy hónap. Szóval minden.
Jól esett a biztatás, nem csak olyan simán, tőle még jobban, mint bárkitől. Ez nagyon régen így volt már, és szükségem is volt erre azt hiszem. Éreztem, ahogy izzad picit a tenyerem, mint mikor először fogdostam az ő mancsait, de olyan biztosan fogta az enyémet, hogy tudtam nem engedi el akkor se, ha itt valami baj lenne.
- Nem tudom...kicsit. Szóval nagyon - bólogattam nagyot sóhajtva, aztán csak befordultam elé és néztem rá fel nagy szemekkel még kicsit billegve is a lábaimon ahogy még közelebb léptem, belé is gyalogolva.
- Kapok apucis szerencsepuszit is?
Fontos, nagyon fontos dolog, sőt, a legeslegfontosabb. Mióta csak legelsőre megnézett egy bemutatón majd egy versenyen. Nekem ő lett a kabalám, és nagyon sok szépet hozott már nekem a szurkolással. Kicsit talán én is kevésbé remegtem, hogy itt voltak. Még rá is pillantottam Aniara, aki a hangját próbálgatta én meg lehajolva hatalmas cuppanóst adtam a kis nyálbubis szájacskájára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2018. november 27. 14:28 | Link


#support | Sept 26 |PTE

Nem tudom, hogy tényleg így gondolta-e, hogy ez így jó és nem is lehet semmi baj, ameddig itt vagyunk, de az egész biztos, hogy nem látszott rajta, hogy a helyzet magaslatán állna. Kicsit olyan elveszettnek tűnt, holott mindenki tudja, aki ismeri, hogy meg tudja csinálni, mert nagyon is tehetséges abban, amiben, csak néha elkapja a negativitás és lecsúszik mínuszba a nő, mintha muszáj lenne neki. Ez az, amivel nem mindig tudok mit kezdeni.
- Na ugye. Tudod, még midig én vagyok a kabalád, azért jöttem. - Ha már egyszer ezt a szerepet átvettem anno a trófeában csücsülő pónitól. Aki amúgy nagyon jól csinálta éveken át. Most viszont rajtam volt a sor, hogy fogjam a kezét és ne engedjem el, akkor se, ha valami nem stimmel majd, mint ahogy ő tette ugyanezt a kviddics kapcsán.
- Tudod, mély levegők és mosoly. Gondolj arra, hogy minden rendben lesz - bólintottam tudálékosan, mintha annyira nagy hírnöke lennék a pozitív életfelfogásnak. Valójában nem volt így, de nem is igazán zavartattam magam miatta.
- Akár kettőt is - mosolyodtam el, azzal a szívtipró mosollyal, amit egy jó ideje már csak neki villogtattam - meg néha, reklám célzattal a kamerának, de ugye az más, az nem bűn - , majd lehajolva csókot nyomtam az ajkaira, mielőtt megsimogattam volna a kézfejét. - Jobb?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2018. november 27. 15:49 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


Nyilván nagy volt a nyomás, a fejem olyan volt, mint az a dinnye a videóban, amire egyre több és több befőttes gumit húznak és szeretne így szétrobbanni. Minden tiszta piros meg dinnyelé lenne. Leginkább ezt előbb láttam megtörténni, minthogy nyugodtan, úgy, mint olyan brekiméretűként sétáljak be a nénik és bácsik alkotta bizottság meg nézők elé, hogy letáncoljam a magam kis számát. Nem féltem a lépésektől, mindet jól ismertem, voltak kombinációk, amiket annyira, hogy saját magam raktam össze, de nem volt egyszerű belegondolni, mi is lehet ebből.
- Csak az enyém - vigyorodtam is el picit zavarba is jőve. Mondjuk most az izgalom miatt meg mert kiugráltam már magam részben nem volt normális színem, de ez se segített. Csak szorítottam a kezét, ahogy lassan beértünk a bejárathoz, de itt nekem egy másik ajtó volt fenntartva, mint nekik. Szülők, nagyszülők, tesók. Láttam, hogy senki nincs egyedül, vagy csak az ilyen nagyon magabiztos nagylányok az ajtónál, akik felém is igen furán néztek, főleg mikor lehajoltam a brekimhez.
- Ha nem mosolyognék vagy 4 pont mínuszról indulnék. Nem jó az - ingattam is meg a fejem, mert bár van, aki elfelejt dolgokat az izgalom hevében, nekem ez annyira együtt járt már az előadásokkal, hogy tudat alatt is tudott működni.
- Akkor lehetne kicsit több? - kérdeztem eléggé elhalkulva lebambizva a sportcipőmre, aztán meg fel rá nagyra nyílt barna szemekkel és olyan ajakbeszívós, de őszinte mosollyal. Jól jött volna, kicsit úgy könnyebb volt minden. Aztán csak oda hajolt én meg viszonoztam a kacsóimmal az arcába is kapaszkodva kicsit, talán az ujjaim egész véletlen a haja felé is elcsusziztak. - Ühhüm. De várjatok ám meg tényleg. Itt lesztek, vagy hova kell jönnöm ha vége? És meg foglak találni?
Aztán csak hallottam, ahogy kijön a néni és neveket kezd sorolni - csomósokat rosszul ejtve - én meg egyből arra fordultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2018. november 28. 00:18 | Link


#support | Sept 26 |PTE

Tudtam, hogy nagy rajta a nyomás, nem akartam én ezt még pluszba fokozni. Nem hiszem, hogy szüksége lett volna rá, hogy még én is nyugtalanító legyek és nyomatékosítsam, mennyire fontos is ez most.
- Csak a tiéd - ismételtem meg, csak hogy éreztessem, hogy bizony, én is így gondolom, mert ez így van, semmi nem fog ezen változtatni, mindegy, hogy mit hisz. Finoman, de határozottan fogtam a kezét, ő meg az enyémet, ahogy besétáltunk a családok közé. Itt is volt pár olyan ember, akin látszott a stressz, a tény, hogy ez a világ nem nekik való, csak legyen vége a meghallgatásnak és rohannak is ki az ajtón.
- Na, ehhez a részéhez már nem értek, ne várd, hogy tudjam, miért jár pont - nevettem el magamat kissé idegesen. Mert bár nagyon szívesen támogattam, attól még nem lettem okosabb azt illetően, hogy mi és mennyi pontot is ér a bizottságoknak.
- Akármennyi - válaszoltam szélesen elvigyorodva, ahogy az álla alá nyúltam finoman, majd megemeltem azt, hogy rám nézzen és ne a cipőjére, mert azt máskor is tudja, engem meg nem. Kihagyhatatlan látvány vagyok. Hagytam, hogy a kezei az arcomra, majd onnan a hajamra tévedjenek, mintha eredetileg nem oda indultak volna. - Itt leszünk, nem mozdulunk el, menj csak, ne aggódj.
Hogy nyomatékosítsam, tettem egy lépést hátra, a falhoz, majd letettem a babahordozót magam mellé és a hátamat a falnak vetve húztam fel az egyik lábamat.
- Hajrá, babygirl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2018. december 1. 18:56 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


Sosem lesznek az ilyen alkalmak a kedvenceim és azt hiszem jobb, mikor a legnagyobb aggodalmam az, hogy vajon mindent lefényképeztem-e Lewynek, amit a brekikkel csináltunk abban a pár órában még ő máshol volt. Mondjuk most majd megint kezdődik a suli és undin keveset tudunk együtt lenni mert ő tanít, nekem tanulni kellene és még minden más is, ami éppen van. MEg hogy megyünk az apuci meccseire, ha olyankorra esik, mikor más is van? Zavart voltam és sehogy nem lett az a csomó oldottabb a fejemben, de már nem agyaltam ezen. Felnéztem rá oldalról még egészen el is mosolyodtam, aztán csak magam nézegettem, főleg a lépéseim előre, ahogy haladtunk. Nem szoktam annyira a padlót lesni, de most ott volt bennem, hogy az emberekkel se szívesen nézek össze, ki tudja mi lesz rájuk írva, és az a bizonyos első hasonló élmény is. Akkor nagyon biztosan sétáltam és bumm, repült a fogam. Nagyon nem lennék szép boojiboo fog nélkül.
- Tuudom, de ezt én pont eléggé megjegeztem - mindegyikünk helyett is. Most nagyon sok szám volt odabent, még soha ennyi nem fért be, nem is tudom minek a helyét foglalta, de a hangulataimból ítélve, nem sok jót jósoltam, mi tűnhetett el.
- Szeretném azt az akármennyit is - billentettem kicsit oldalra a fejem ahogy billentem párat a talpijaimon, majd hagytam, hogy egész addig irányítsa a buksim, még a kékjeit meg nem láttam. Mosolyogtam, de most nem csak mert akartam, hogy jól legyek, legyünk, hanem mert ez így olyan örömteli volt, valami mesés és szerettem. Még a csók nélkül is pont elég lett volna, de azért így volt az igazi. Még megsimiztem a kezét, aztán egy puszi a brekinek és már fordultam is irányba, bár jól nem éreztem magam. Túlizgulom, azt mondaná a papi. De ez nem egyszerű. Sóhajtottam egyet és még visszanéztem rájuk, aztán csak engem is elnyelt az ajtó mint a többi lányt.
Bent az idő óráknak tűnt, nagyon lassan telt, sorra mentek le a számok előttem és csak azon kattogtam biztos minden lépés jól van-e összerakva, nem-e rontják el a zeném indítását és mi lesz, ha azt mondják ez ide nem jó, nem elég. Nem volt egyszerű, de kimentem, mosolyogtam és táncoltam. Olyan nagyon, mint már elég régen. De mégis a legszebb az volt az egészben, mikor megállt a zene, tapsoltak én pedig kiértem és ők tényleg ott vártak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2018. december 22. 02:29 | Link


#support | Sept 26 |PTE

Voltak ebben az egész táncos banzájban olyan dolgok, amikben nem lettem okosabb, mindegy, hogy hány fellépésen, próbán, főpróbán vagy versenyen voltam ott. Ilyen volt a ritmusérzék, maga a tánc, az, hogy melyik táncos langyi és melyik szimplán nőfüggő kis sunyi, vagy hogy mikor és miért jár pont. Asszem, az egyetlen, ami a számlámra írható volt, hogy szívesen jártam és támogattam Maját, de ezzel le is kell zárjam az érdemeim sorát.
- Legalább valaki - dünnyögtem, mert ha rajtam múlna, hogy ilyeneket tudjon, tuti sorra bukná el a fontos pontokat. Még csak meg se kéne erőltesse magát hozzá.
- Mindet? Most azonnal? És mi marad arra, ha kijöttél? - kérdeztem kétkedő arccal, de azért még nyomtam rá két-három apróbb csókot, csak azt a visszafogott, puszi félét, hogy éreztessem vele a támogatásomat, hogy meg tudja csinálni, ha akarja.
Aztán nem sokkal később sarkon fordult és pár pillanaton belül ott sem volt, elillant, mint a kámfor, mert olvasták az ő nevét is és ideje volt a tettek mezejére lépni, ha már a tettek nem jöttek ide. Jelen esetben a zsűri, gondolom. Én inkább csak ledobtam a kabátomat a földre és ráültem, óvatosan ringatva a hordozót, beszélgetve tök higgadtan Aniaval, hogy akkor most mi is van, meg nyugodtan aludjon csak, nem lesz itt semmi probléma.
Aztán nem tudom hány, órának tűnő perccel később Maja kitipegett a teremből, én pedig felkaptam a fejem, felvont szemöldökkel.
- Mondtak valamit, vagy később értesítenek az eredményekről?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2019. január 2. 03:25 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


Sosem voltam profi semmiben és bármennyire jól is ment ez a táncoskodás, nem hittem, hogy ez valaha majd ilyen lesz. Én nem voltam olyan, mint Lewy vagy Sebby, akiknek ott voltak a fontos szerződések is a kviddicshez. Tudom, hogy sokat dolgoztak érte, tehetségesek is és biztos kellett hozzá még valami plusz. Ettől még mindből minimum 10000% kell, nálam pedig nem hiszem hogy ilyen menne. Még a sok minden butaság elfelejtése után is csak annyi hely volt a buksimban, hogy jól tegyem a dolgom, nem pedig jobban, mint a világon bárki, pedig itt is elkél ez. Szerencsére talán egy felvételihez nem.
- Szeretlek titeket, szurkoljatok - mondtam még kicsit sietősen, ahogy a pusziim után még Aniahoz hajoltam és neki is adtam egyet. Vagy kettőt, nem igazán számoltam, de félig még a babahordóban lógtam, mikor a nevem hallva el kellett induljak. Nem éreztem az erőt, azt hiszem kicsit tartottam tőle mi is lesz a vége.
Ezer meg egy éve csinálom, megvoltak a magam rituáléi és azt is tudtam, hogy mit kell tennem, hogy a gombóckák bennem ne bántsanak mikor a táncra kell figyelni. Vettem pár nagy levegőt, hogy mikor elindult a szám nagy mosollyal és kevésbé remegve kitipegjek. Egyszerre izgultam és voltam nyugodt, olyan furcsa volt az egész. De sikerült, azt hiszem elég jól is, aztán már csak kint akartam lenni. Velük.
Ott voltak. Ültek és rám vártak, csak rám egyes egyedül én meg kicsit a szám elé emelve a kacsóim topogtam gyorsabban és pingvinesen feléjük, mert megkönnyebbültem, boldog voltam, mert eredmény bár nem volt, tudtam, hogy én eléggé sokat tettem a jóért és ügyesen, amennyire lehetett.
- Éhes vagyok - nem ezt nem ők  mondták, de már eléggé az vagyok és azt hiszem ez olyan várható volt, mert mostanság nem sok minden csúszott le a torkomon érdemben. Egyből le is guggoltam, hogy előre dőlve leginkább a térdeimre zuhanjak és megölelhessem őt. Nem érdekeltek most a mások, az sem mit beszélnek vagy gondolnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2019. január 30. 18:46 | Link


#support | Sept 26 |PTE

Még Ania kezét kicsit megemelve meg is mozgattam, mint aki nagyon drukkol, de aztán csak elengedtem, hátha kicsit visszaalszik még, mielőtt elkezdene megint gőgicsélni, hogy neki ez, meg ez a panasza. Persze, okos kislány, de itt nélküle is elég nagy volt a feszültség, mintha muszáj lett volna.
- Kéz és lábtörést - kacsintottam még rá, de aztán nem sokkal később csak elhelyezkedtem a földön a babahordó mellett, hogy egy kicsit elkényelmesedjek és ne ácsorogjak itt kényszeresen, mint a legtöbb néni és bácsi, akik a családtagokat kísérgették.
Nem tudom mennyi időt volt bent, de éppen elég volt ahhoz, hogy Ania már kissé laposabbakat pislogjon, én meg elüljem a bal lábam annyira, hogy kissé megmozgatva az a szúró, zsibogó érzés költözzön bele. Duh, zsibbadás.
- Ezt mondták? Elég éleslátásuk van - állapítottam meg, talán egy kicsit csipkelődve, de csak azért, mert rendes választ nem kaptam, a kérdésemet ez pedig nem válaszolta meg. De mivel még utána is mentek be, gondolom csak később tudja meg az eredményeket.
- Mit szeretnél enni, babygirl? - érdeklődtem meg, miközben hagytam, hogy átkaroljon, kicsit talán közelebb is húzva, a fejemet a vállának billentve enyhén. Mert ugye ő az elsőszámú a fontossági sorrendben, minden csak rangsorolva, utána következhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2019. január 30. 20:16 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


Azt ne, csak ne. Minden csont, ami el tud törni, az csak rossz lehet. Ahhoz esni kell, hibázni, olyat, amin itt nem nevetnek, hanem elhúzzák a szájuk, lenéznek és előre tudod, vége. Na nem az életednek, azért ennyire nem hiszem, hogy tragikusat csinálnak a nénik meg bácsik, de bizonyosan sok álom tört már olyan pici, puzzleözhetőnek se mondható atomra előttük. Mint a lányé, aki előttem fejezte be. A végét még láttam, azt is, ahogy az egyedi táncijában volt egy szép zsugor majd bak ugrás, és kifordult érkezésnél a bokája, majd a földön is maradt. Még a látvány se volt szép, össze is rezzentem. Elkezdett szórni a lábikóm és az oldalam, nem akartam hibázni.
És mondhatni nem is hibáztam, bár elillant, nem tudom hogyan csináltam végig, vagy hogyan nem.
szaladtam, mert ez nem séta volt, ahogy az ajtón kilépve megrohamoztam az ohanám meglévő darabjait. Csak érezni akartam, azt, hogy velem vannak, nem is igazán tűnt abban a percben már fontosnak az eredmény, vagy az, amiért odabent még aggódtam. A pocim is megkordult, éppen mikor megjegyzést tett.
- Ühm, még semmit. Később. Nem, azt hiszem azt nem látták...és nem is hallották - néztem le a morgó pocimra, majd elhúztam a kezeim róla, amik még picit remegtek, meg egészen fehérek is voltak éppen, pedig nem is az az alap színem.
- Nem tudom... egy salátát? - mondtam kicsit keservesen, mert biztosan nem arra vágytam, de ma még nem ettem zöldséget, és amit szívesen ennék, attól meg két hold lesz a fenekem helyén rövid úton. Sóhajtva végül csak lehajoltam és kicsatoltam a brekim, hogy én őt inkább a kezemben vinném ki, előtte meg a táskám is még a vállamon keresztül vetve felkaptam. Így már semmi nem marad el. - Csak menjünk ki innen jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2019. február 7. 22:40 | Link


#support | Sept 26 |PTE

Menyire balfaokság amúgy ilyet kívánni bárkinek is? Legyen előadóművész vagy sem, én tuti nem akarnám összetörni magamat. Milyen jókívánság ez? Rly. Nem értem én ezt az elvont, művészi kört, lehetséges, hogy majd megkérdezem Dustint, hátha ő jobban tudja, hogy ez miért jó és miért akarod, hogy ismerőseid ízekre törjék maguk.
Aztán már ott sem volt, mintha csak gondolat lett volna ez az egész és én itt maradtam Aniaval kettesben a folyosón, egy rakás olyan ember között, akiket nem ismertem és akik nem is érdekeltek. A korlátolt empátiámból random retardáltakra már nem igazán jut.
Rá viszont mindig, ő pedig itt volt, velem, még ha nem is akart mesélni, hogyan sikerült. Én nem erőltettem, ha úgy érzi, majd úgyis mesél róla. Legalábbis, gondolom.
- Levélben vagy helyben lesz eredmény? - kérdeztem, de csak mert ehhez ugyanolyan hülye vagyok ennyi idő után is és nem tudom, mikor van utólagos kiértesítés, meg mikor helyben, mikor kell várni és mikor lehet elhúzni innen az anyánkba. Őszintén, én az utóbbit pártolnám, ha lehetne választani.
- Nem lesz az egy kicsit kevés? Ettél ma valami értelemeset, kicsi? - kérdeztem, felvonva a szemöldököm, mert hát, én nem esküdtem volna meg rá, hogy ténylegesen evett olyat, ami kaja számba megy. - Hát jó. Mi lenne, ha odaadnád a táskád?
Én közben feltápászkodtam, meg felvettem a kabátomat is, hogy legalább azt ne külön kelljen cipelgetni. Mert akkor mi is a pláne a kabát létezésében?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
Független boszorkány, Navigátor, Staff


méhecske° | mom, the bee°| Queen-bee°
offline
RPG hsz: 1219
Összes hsz: 4554
Írta: 2019. február 10. 18:12 | Link


#paraMaja | szeptember 26. | PTE - MK felvételi


Nem akartam összetörni se a férjecskét, se a brekinket, szóval azért vigyáztam, bármennyire is tűnhetett furának. A másokkal eljött anyukák és nagymamák szeme szinte éreztem, ahogy figyel, sőt, láttam is, mikor a vállán oldalra fordítottam a buksim. Igaz, hogy lábujjhegyen érem fel csak így, de ez most nem volt fontos, úgyis éppen gyakorlatban volt ez a mozdulatom is.
- Ühm...hát...öh - néztem kicsit megijedve azt hiszem, hirtelen annyira sok dolog volt a fejemben és közben annyira kevés. Nem tudtam hirtelen semmire felelni, amiket mondtam is csak kint voltak a számon. Persze nem egy szóbeli felelés volt vagy hasonlók, de bárki bármit mond, igenis sokat kell közben gondolkodni és az utána nagyon megkavarhat bárkit. Engem meg aztán pláne. - Levél. Kapni fogok levelet, abban lesz, hogy felvettek-e vagy sem a kiértékeléssel, az időpontokkal a beiratkozásról, a fizetésekről, ilyesmik... - magyaráztam kicsit szorongatva a saját kezem, majd mikor a végére értem ki is eresztettem egy bent ragadt nagy-nagy levegőt. Csak örültem, hogy vége. Nem tudom most éppen hogyan érzek bármivel kapcsolatban, de olyan, mintha eddig egy nehéz dobozt vonszoltam volna, most csak pár plüsspóni lehet rám kötözve. Jó, nem szó szerint, így mikor hátranéztem, biztos furin meredtek rám, mi van a szőnyeggel. Semmi.
- Megittam azt a tánci előtti shake-et, a mogyorósat - és igazából most másra nem is emlékszem. Tudom, hogy csinált reggelire zabkását, de hogy megettem-e az most nem tudom megtörtént-e. De igen talán, úgy rémlik. Remélem, mert különben az asztalon maradt és undi lesz mire hazaérünk.
- Mi? Oh, persze - bólogattam kibújva belőle és felé tartva, hogy aztán Aniat magamhoz szorítva adjak neki még két nagy puszit, meg egy picit megállva  becsukott szemekkel jól megszaglásszam. Csak szeretem a babás, vaníliás illatát. Tudom, hogy ilyenkor ott van, vannak. Meg is vártuk az aput, aztán csak elindultam kifelé még mindig alig hittem el, hogy vége, egyelőre biztosan. - Mit fogunk akkor ebédelni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
Tanár, Világalkotó, Végzett Hallgató, Navigátor, Staff


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1109
Összes hsz: 2124
Írta: 2019. március 10. 13:45 | Link


#support | Sept 26 |PTE


- Oh. Nem értek hozzá, tudod, nem vagyok túl érdekelt tánc ügyben. Csak azóta, hogy te vagy nekem - vontam meg a vállamat egészen lazán, mert ez így megy, a ember tervez, aztán a dolgok csak megtörténnek. Mint ő meg én. És ez így rendben is volt, szerettem így, még ha nem is mindenki hitte ezt el rólam. Az újságoknak mindig kell valami, amin lehet rágódni és semmi igazságtartalma nincs.
Még mindig fura volt, hogy nem merült fel benne, hogy felőlem, ha akarna, akár ötven kilót is felszedhetne, akkor is ugyanígy szeretném. Nem azért vagyok vele, mert így vagy úgy néz ki, az mindig mellékes faktor volt és az is marad, ameddig élek. A szerelem ennél többről szól.
- Több, mint a semmi - állapítottam meg, kicsit elhúzva a számat, de aztán csak csókot nyomtam a homlokára, így volt szintben. Jobban örülnék, ha nem kellene folyton azon aggódnom, hogy mi baja van és mikor eszik vagy mikor nem. Ez a stressz így előbb-utóbb sok lesz.
- Mintha kicsit szétszórt lennél. Gyere, felszedlek - nevettem fel egy kicsit, mert ez egy nagyon szar vicc volt, de adta magát, ahogy a fél vállamra dobtam a táskáját, hogy legalább azt ne neki kelljen cipelnie. - Valami finomat. Majd kitaláljuk a kocsiban, mit szólsz? Ha gondolod, akár főzhetek én is valamit.
Azzal kinyitottam neki az ajtót, előre is tessékelve, fél vállamon a táskája, a kezemben a babahordozó. Nem ezt az életet képzeltem el magamnak pár évvel ezelőtt, de nem akarnék másikat.


//köszönöm a játékot*-*//
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. március 10. 13:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 963
Írta: 2019. június 2. 16:37 | Link

-a mágiatörténész duónak-

Néhány napja mindketten levelet kaptatok dr. Demján Klára egyetemi docenstől. Az idős hölgy nemcsak, hogy jó reputációnak örvend tudományos körökben, hanem szegről végről mindkettőtökhöz személyes ismeretség köti.

"Frank", ahogy az órákon szigorúan ezen a néven szólított, a megnevezést sosem kedvelted igazán, és eleinte is csupán egy idősödő oktató volt a szemedben. Aztán kénytelen voltál feliratkozni a következő féléves kurzusára is, amit kötelezőnek jelölt a tanterv. Az elvárások sosem lettek igazán alacsonyabbak, de rá kellett jönnöd, hogy Demján tanárnő nem csupán brillián kutató, hanem valódi pedagógus. Majd' minden diák nevére emlékezett, pedig azt aztán tudni lehetett, hogy az ő óráit meglehetősen nehéz volt elkerülni egy teljes egyetemi képzés alatt. Sosem volt érezhető, hogy kedvencei lettek volna, mindenkitől egyformán szorgalmat várt el - és hogy a saját képességeinek megfelelő módon jól teljesítsen. A szakdolgozatod végül nála írtad, és ahogy gondoltad: precíz, segítőkész konzulensként terelgette a munkád.
Meglepő módon mostanáig nem szakadt meg a kommunikáció köztetek, még ha nem is rendszeres. Néha levelet küld, moderáltan érdeklődőt. Sosem ír magáról tolakodóan sokat, inkább a te sorsod alakulása érdekelte. Mivel tehetségesnek, szakmailag alázatos embernek tartott, meglehetősen lehangolt volt, amiért nem helyezkedtél el teljesértékűen a tudományos szakmában.

Nadine, te még mindig abban a szerendcsés helyzetben vagy, hogy taníthat téged. Bár a te évfolyamod némelyik keserűbb szájízű, lustább diákja néha rosszindulatú megjegyzéseket tesz a koráról és arról, hogy ideje nyugdíjba vonulnia mostmár, így 82 évesen, a hallgatók nagy része inkább kedveli. Ahogyan láthatóan még az asszonynak sincs esze ágában visszavonulni. Ritkán hangzik el tőle valóban egzakt dicséret a visszafogott elismerésen túl ugyan, de egyértelmű, hogy ígéretes tehetségnek tart a területen. Ennek ellenére kaptál már tőle siralmas jegyeket zárthelyi dolgozatokra, amelyekre megítélése szerint nem készültél fel eléggé. Ha mindez nem lenne elég második évedben jöttél rá, hogy ugyan nem igazán szoros vonalon, de családi barátnak is mondható; nem csoda hát, hogy a Rohr névre annak idején, mikor gólyaként először felszólított és bemutatkoztál, idős szemei felcsillantak. Félreértés ne essék, ez számodra nem volt jó hír - veled szemben sosem voltak alacsony elvárásai.

A levelet tegnapelőtt hozta egy gesztenyebarna, kissé viseltes tollazatú bagoly. Hagyományos pergamenre pennával írt gyöngybetűkkel az alábbi üzenet állt:


"Drága tanítványom,

Csodás, úttörő felfedezésre bukkantam! Ki gondolta volna, hogy Dartmoor rejti a kutatásom végső kulcsát? Egy apró csoport, akik még aktív vallásgyakorlóként tisztelnek egy ősi istent, itt, Angliában! 2019-ben! Kérlek, látogass meg Postbridge-ben, ha időd engedi. Úgy érzem, ez olyasmi, amit az én szakmai elragadtatásom mellett másokkal is meg kell osztanom, hogy minél több aspektus és látásmód gazdagítsa a felfedezés konklúzióit.
Küldettem egy zsupszkulcsot az egyetem számára, a nevemen felvehetitek a titkárságon, az indulás időpontja 11.00. (Bár nem említettem, de e meghívás két személyre szól, nektek, drága volt- és jelenlegi tanítványaimnak.) Dartmoor térsége mágikusan túlzottan aktív terület, így a hoppanálás és más mágikus eszközök, amelyek az itteni manakészletet használják, túlzottan megbízhatatlanok.

Örömmel töltene el, ha eljönnétek, és felfedezésemet megoszthatnám olyan ifjú tehetségekkel, mint ti vagytok. Természetesen e pár napos utazás költségeit személyesen állom. A Thistle Lodge szállóban megtaláltok.

Üdvözlettel,
dr. Demján Klára"


//Írjátok össze, a karakter miket hoz magával, a továbbiakban egy ideig az lesz az inventoryban. Amit nem írtok most le, hogy a karakternél található, a továbbiakban sem lesz nálatok. Üzenetben küldjetek nekem egy felsorolásos felszereléslistát. Smiley //
Utoljára módosította:Mesélő, 2019. június 3. 18:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2019. június 3. 19:53 | Link

Nadine és a mesélő


Pár napos kaland. Az elemem nem háborog. Vajon tényleg normális ez az állapot? Mindenki úgy retteg ettől, én pedig nem érzek semmit. Talán mert nem érzek semmit, nem is történik semmi? Vajon meddig nem érzem meg? Melyik lesz az a pont, amikor felfogom, hogy megint ott vagyok? A szakadék szélén táncolok. Napok múltán. Akkor, mikor Ria fordított hátat nekem, akkor is napok teltek el, mire realizáltam, hogy ez a valóság. Chleo a lábamhoz dörgölőzik, miközben én az ágy szélén ülök, majd érzem, ahogy elrugaszkodik a földtől, és pedig mielőtt még a combomra érkezne, ahogy egy kis löketet még neki, és így a mellkasomnak ütközik, persze csak finoman. Hideg orrát a nyakamnak nyomja.
- Nem vihetlek magammal.
Rossz érzésem van. Nem tudom, hogy kivel megyek, nem tudom, hogy miért nem érzem magam biztonságban, de egyelőre ez van. Egyelőre nem érzem úgy, hogy rendben lenne. Mintha valami bizonytalanság dúlna bennem. Talán csak azért, mert megint véget ért valami, amiről azt hittem, igaz. Úgy tervezem, hogy Chleot holnap odaadom Ariananak, hogy vigyázzon rá.
A tárgyat birtokolva, idegesen pillantok körbe, mert fogalmam sincs, hogy a kivel lesz ma dolgom. Várok. Az ottani időjárásnak megfelelően, kissé rétegesebben öltöztem, ami itt, a hirtelen jött magyar melegben talán túlzás is. érzem, ahogy árnyékban is kezd a testem átforrósodni. Remélem azért nem egy tüdőgyulladással indítok. A táskám nehezebb, mint emlékeztem, de este talán fáradt voltam, nem gondoltam reálisan át a súlyt, amit megemeltem. Nem sokkal nehezebb, de nehezebb. Amint meglátom a felém közeledő alakot, elmosolyodom, mert tudom, hogy ő az.
- Nadine.
Magam elő suttogok, és be kell vallanom, örülök, hogy ő az, de ugyanakkor aggódom is. A rossz érzés elhatalmasodik úgy, hogy már tudom, velem jön valahova, amibe nem vagyok biztos.
- Szörnyű bűntudatom volt, amiért lemondtam a tervezett kalandot, de úgy néz ki, Demján tanárnő szerint jó páros vagyunk.
Eredetileg máshova vittem volna, egy régi csoporttársam ásatására, de aztán jött a levél, és nem tudtam nemet mondani. Demján Klára az egyik olyan nő, akinek én mindig, minden körülmények között vigyázzba álltam, csodáltam, még akkor is, ha nem volt kíméletes. Ha ő akarja, hogy menjek valahova, én megyek. Akár az életem árán is. Jó, remélem, hogy azért az én életem nem most ér véget, mert biztos vagyok benne, hogy megszívnám, és szellemként visszajönnék.
- Elhoztam.
Mutatok a zsupszkulcsra, egy régi kalapra, amit emlékszem korábban viselt, legalábbis egy képen láttam. Lassan idő van. A táskát megigazítva a vállamon  lépek hozzá közel, és ha készen áll rá, gondolkodás nélkül ölelem át a derekát és tartom közel, hogy ő is megfoghassa.
- Utálom a zsupszkulcsokat.
Mordulok még egyet, majd hagyom, hogy a jól ismert érzés elragadjon, ahogy távozunk az iskola területéről, hogy a zsupszkulcs elvigyen minket a megadott helyre. Egy valamit nem értek csak, de az aggodalmamnak már nem adok hangot, nincs rá idő. Ha semmilyen mágikus aktivitás nem működik, miért megyünk zsupszkulccsal vonat helyett?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 146
Írta: 2019. június 3. 23:12 | Link

Arie és mesélő

Kétszer olvastam el a levelet, pedig pontosan tudtam, hogy másodszorra sem jelenik meg benne az útitársam neve, és már elsőre is egészen pontosan megjegyeztem minden szavát.
Majd ezek után legalább három órán keresztül gondolkodtam, hogy mennyire jó az nekem, ha így tervezetlenül-szervezetlenül beleugrok egy ilyen utazásba. De tekintve, hogy Arie a másikat lemondta ez egyfajta mentőövként jött helyette. Még most sem tudom pontosan, hogy jól döntöttem-e, pedig már kiléptem az ajtómon. A fejemben lévő lista minden tétele mellett pipa díszeleg mégis van egy olyan érzésem, hogy valami fontos felett siklottam el, és valamit biztos itthon hagyok, ami miatt majd Demján tanárnő egy lesújtó pillantással semmisít majd meg.
A hátamon levő táska súlya pont úgy van beállítva, hogy viszonylag sokáig tudjak így gyalogolni, ez a darab még egy családi örökség, elsőszülöttként jogot formáltam rá, és van eléggé strapabíró ahhoz, hogy ismételten jó szolgálatot tegyen. A szokásostól eltérően ezúttal jóval sportosabban öltöztem fel, de hát ha minden igaz, akkor nem bálba megyünk. Ha egy kicsivel alaposabb vagyok, akkor valószínűleg sokkal több anyagot hozok magammal a vallástöriről, Dartmoor-ról, Angliáról, de hát amit eddig nem olvastam vagy nem hoztam magammal, annak nem veszem hasznát. De valószínűsíthetően a tanárnőnél jó adag kutatómunka eredménye lesz, így talán nem ez a legnagyobb hiányosság.
Enyhe meglepettséggel és szokásos Nadine-mosollyal köszöntöm Arie-t. Nem hittem volna, hogy ő a másik.
- Valld be, hogy csalódott vagy, amiért nem Paul-t találtad itt helyettem - szélesedik ki a vigyorom, amint a kis kedvencével cukkolom. Vagy hát inkább fordított helyzet, ő Paul kedvence. Bár neki minden tanár az. Mindegy.
- Ugyan, végül is, valahova csak megyünk. Bár egy kicsit még mindig tartok a tanárnőtől - elhúzom a számat, mert a maximalizmusom még mindig emlékszik azokra a nem mindig fényes jegyekre. Nagyon tisztelem és szeretem Demján Klárát és elképesztően sokat tanultam tőle, de mégis egyfajta diákos izgalom lesz rajtam úrrá.
- Helyes, akkor már legalább nem maradunk itt - nyelek egyet szemügyre véve a kalapot, majd az órámra nézek. Lassan idő van.
Ahogy Arie közelebb lép megfogom a kalapot, és talán nincs is időm realizálni, hogy a keze a derekamon nyugszik, már jön is a zsupszkulcs jellegzetes érzése. Én meg csak felnevetek. Mégis ki szereti a zsupszkulcsokat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távol