- Bumszalagbőr!
- Doxitrágya!
- Tatuepét tessék! Friss a tatuepe!
- L-es békatojás!
- Itt olcsó a kadosszagyökér!

Guinevere


Olyan nagy örömmel érkeztem a piacra, ismét végre itt! Egyik jó tulajdonságom, (kinek jó?) hogy szeretek vásárolgatni a piacon. A nagymamámmal, a mugli világban minden hétvégén bevásárló túrára indultunk, és be vallom este értünk haza. A mai nap szellős, és egyben kellemesen langyos. Tökéletes az időjárás is, így semmi sem akadályozhatta meg, hogy én aznap elmenjek. Vittem magammal, egy cukker fonott kosarat, és egy csinos kis piros masnit kötöttem a fejemre és úgy néztem ki, mint egy kedves, vidéki csajszi. Mint mindig, áruk garmadája tárult a szemem elé. Gyorsan odasiettem, a kézműves termékekhez, teszem azt gyógytusfürdő és szappan. Mindkettőből vásároltam, majd fizettem a mosolygós, pufók asszonyságnak. Gondolkoztam, hogy mi is kell még nekem? Hát persze hogy virág, esetleg valamilyen növény. Pár perc múlva, odajutottam a virágos standhoz, és kiválasztottam magamnak egy gyönyörű orchideát, ami díszes vázában gyönyörködött. Fizettem, és a gyümölcsös felé irányítottam el, a virág illatól bódult fejemet, na meg a testemet. A piacon öröm gyümölcsöt vásárolni, mert olyan friss. Vettem pár darab fügét, és mielőtt a szilvákhoz rohantam volna, kiáltást hallottam. Egy fiatal nő, bizonyára elvesztett valamit. Oda léptem hozzá, és kedvesen megkérdeztem:
- Segíthetek valamiben? - szóltam, de észrevettem egy csillogó karkötőt, a szépséges barackok közt, így hát kiszedtem onnan.
- Talán ezt keresed? - kérdeztem mosolyogva, mint a vadalma.

Guinevere

Olyan jó érzés volt, látni az arcán, a megkönnyebülést és a hálát. Nagyon szeretem az ilyen pillanatokat, ilyenkor érzem azt hogy megérte ma felkelni. Megérte, mert segíthettem valakin, és 'hálistennek nem valami, kegyetlen tolvaj vette észre a karkötőt, mert biztos elkoppintotta volna. Olyan sok gonosz ember él a világon, ezért vagyok büszke arra, hogy jól neveltek fel a szüleim. Jól esett számomra, amikor megköszönte hogy megtaláltam, és még meg is ölelt. Ezt a szép pillanatot, az árus bácsi egy kicsit tönkretette. Állandóan mormogott, mint valami öreg medve. Nos, hasonlított is az imént említett állatra, így jobbnak láttam ha nem packázok vele.
- Ez semmiség csajszi! Örülök hogy segíthettem neked! - szólaltam meg, mivel hálaözönt kaptam az említett hölgyeménytől. Nagyon kedvesnek látszott, szinte madarat lehetett volna fogatni vele örömében. Hirtelen eszembe jutott, egy történet a gyerekkoromból. El hagytam a kedvenc plüssömet a bevásárlóközpontban, és egy kedves nénike találta meg, majd mosolyogva visszaadta. Mrs. Hudson, ezennel teljesítetted a küldetésedet! Miközben ezen gondolkoztam, hangosan felnevettem. Mikor visszatértek a gondolataim, mármint visszatért a józan eszem, a nő egy sárgabarackkal teli zacskót tartott felém.
- Ugyan már! Két darabot elfogadok, de nem többet! - szólaltam meg nagy komolyan. Hiszen nem azért találtam meg az ékszert, hogy utána dözsöljek.
- Köszönöm szépen! - hálásan bólogattam, és kivettem a kívánt mennyiséget.