BK Fórum - Piactér

Oldalak: [1] Le

| Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás

https://www.youtube.com/watch?v=e-GqvWZKvq0
Szombat, reggel 09:10

Mindig meglepődnek, hogy mennyire korai gyerek vagyok. Nem zavar, ha napokig, hetekig, hónapokig nem tudok rendesen aludni. Nem zavar, ha felkeltenek az álmomból, és még az sem zavar, ha kora reggel emberek tömege vesz körbe. Körülöttem vannak, mégis távol tőlem. Kizárom magam belőlük. Kizárom magam a szavaik mentén: hallom őket, talán még értem is minden egyes elkapott kijelentésüket, aggodalmaikat, veszekedésüket, de mégsem kapaszkodom beléjük. A piactér valahogy mindig egy mágikus közeg volt a számomra. Körbevesznek téged, mégis önmagaddal foglalkozol. Az apámmal jöttem ki először, oké nem ide, hanem minálunk, szóval az apámmal jártam először a piacon, amikor éppen 4 és pár hónapos voltam, de még nem értem el a 4,5 évet. Az apám szeretett főzni, de azt még jobban, hogy ő vásároljon meg mindent ahhoz, amit kitalált. Szerintem az ilyen pillanatokban töltekezett fel ahhoz, hogy az anyámat utána megint elviselje. Lehet, hogy ez csak gonoszság, végtére is, az apám hányszor bebizonyította már, hogy mennyire szereti az anyámat. Valójában mindannyian szeretjük egymást, csak vannak kisebb hályogok a sejtmembránon. Ahogy ez a lyuk a fánkom közepén, csokoládé-vaníliás, az előbb szereztem amott, két üzlet között az egyik sátor mellett a második pultnál. Fánk, elviteles kávé, cigaretta a zsebben, napsütés, kell-e ennél több? Kell-e ennél magasabbrendű dolog, hogy önmagunkhoz csatlakozzunk mások által? Feladtam egy levelet. Fogadjunk, hogy kettőt fogok kapni, és mind a kettőt a húgom fogja megírni valamelyik ultramenő buliegységből. 13 éves, és már eléggé dámát játszik ahhoz, hogy senki se ismerje igazán.

A tér közepén ülök le törökülésben egy padra, a fánk utolsó falatjait éppen most nyelem le, cigaretta elő, kávé mellém, minden a helyén, ki vagy te, hogy ne élvezd az életet, amit kaptál? Kavargó színház az egész tér; gyertek, harapjatok belém, és én kifestlek titeket a ceruzával.

Cornelisse Zalán
INAKTÍV

betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13

#Eszter

Írta: 2019. július 21. 12:37

| Link


	Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák

bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904

Írta: 2019. július 26. 09:12

| Link

Z A L Á N
x eszter

Több okból is vagyok itt - na, azért nem kell annyira megilletődni azon, hogy a városi lány a neonfényes áruház komplexumok helyett a falusi közeget választotta, de erre később térjünk ki. Több okból vagyok itt, mégis, azon a röpke távon a háztól idáig többet is kaptam, mint amiért jöttem. Kezdjük például a mai kinézetemmel. Alapvetően nem vagyok az a lány, aki egy piacra olyan sokat adna, nem sminkeltem, és a hajam is csupán egy kényelmes kontyban kötöttem fel, ellenben, amikor a falu egyik oszlopos, szinte már régiségnek számító, koros tagja megkérdezte, hogy hova?, én meg megmondtam, hogy hova, a tekintete elárult mindent. És akkor rákezdett. Hogy ezek a mai fiatalok, hogy bezzeg az ő idejükben nem voltak ilyen kis rövid, lábvillantós szoknyák, hogy így, hogy úgy - és akkor rájöttem, hogy a városban valahogy mégis kényelmesebb.
Így hát, udvariasan kifaroltam a beszélgetésből.
Alapvetően csak pár friss, ropogós, a kertből szedett zöldségért jöttem, de van itt más is, amire szükségem lesz - nem most, de a közeli jövőben, és egy olyan dologra,ami eleve lutri, jobb azért felkészülni. Szóval ahogy bedobom a kis öko vászonszatyromba a mai ebéd utolsó hozzávalóját (jézi, a városi lány, akinek mindig a segge alá tettek mindent, TUD ÉTELT KÉSZÍTENI MAGÁTÓL, d ö b b e n e t e s), neki is kezdek a másik, kevésbé hétköznapi darab keresésének.
Halálfejes lepke báb.
Na, azért nem szándékozom most rögtön megvenni, ellenben, mivel éppen az vagyok, aki vagyok, éppen elegendő financiális hátterem van ahhoz, hogy egy ilyet előre megrendeljek magamnak. Lehetőleg a legkitűnőbb állapotban.


	Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun

Cornelisse Zalán
INAKTÍV

betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13

#Eszter

Írta: 2019. július 29. 00:23

| Link

https://www.youtube.com/watch?v=aK3ts4pls1k

"Amikor nincs gyógyszerem raktáron, szabadidőmben hosszú túrára indulok a sima járdákon. Oslo egy Munch-festményre hasonlít. A sikoly azonban bennem van." Ez az idézet jut eszembe, ahogy így ülök kávéval és cigarettával a kezemben a piac majdnem közepén, hiszen mindent belátok, engem mégis talán kicsit nehezebben lehet meglátni. Bár még korán van, úgyhogy még nem vagyok észrevehetetlen. Ez az idézet, ami eszembe jutott, Kim Leine mondata a "Kalak"-ban, amit éppen múlthéten olvastam ki. A levegő a gyógyszerem. A levegő, ami mindig befogad, bárhol is vagyok. A levegő, ami körbejár, és nem ereszt. Ott egy ismerős, jé, az anyám kedvenc nagymenő családja ezé a lányé, aki éppen zöldségeket vásárol. Nem tud meglepni semmi, az egyik unokanővérem szerint betegesen szürrealista vagyok, egy budapesti kutya, amit, ha még élne, Luis Bunuel rendezne.

A kávé lassan elfogy, a cigarettámat elnyomom, hogy aztán egy másikra gyújtsak rá, de közben, mintha az ismerős erre fele tekintene, így heves kézmozdulatokkal elkezdek integetni, (igen, nem vagyok hero, a kávé vége természetesen magamra ömlik, így milyen szerencse, hogy fehér póló van rajtam, mert szép barnás folt tud azon nyomban díszelegni rajta), és egy hangosnak számító kiabálással fűszerezem az egész jelenetet:
- Te Vajda! - majd az elviteles poharat kidobom a pad melletti szemetesbe, hogy aztán visszapattanjak ültő helyemre, és rágyújtsak még egyre. A 15 évesek élete már csak ilyen. A levegő gyógyít.

Nem szürrealista vagyok, csak betegesen elhiszem, hogy vagyok valaki ahhoz, hogy a határokat tologassam ki mindenkinél.


	Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák

bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904

Írta: 2019. augusztus 3. 18:03

| Link

Z A L Á N

Nem tudom, más hogyan vélekedik erről, de ha épp kivonod magad a társadalomból csak azért, hogy aztán egyenként megfigyeld őket, az elég para. Mondom ezt én úgy, hogy lényegében már gyerekkorom óta figyel a társadalom, néha reklámként jelenik meg az arcom, vagy épp magazinokban írnak rólam. Mondom ezt úgy, hogy bár évek óta nem találkoztam (hivatalosan) Benjáminnal, még mindig vannak nők, akik belekarolnak a férjükbe, ha meglátnak Budapesten, és még mindig vannak anyák, akik a gyermekeikkel inkább átmennek az utca másik oldalára.
A tizenöt évesekben viszont még mindig nem ez a végtelenül edgy életszemlélet és viselkedés a legrosszabb. Nem. A tizenöt évesekben az a legrosszabb, hogy mindez keveredik valamiféle megmagyarázhatatlan felsőbbségérzettel, hogy azt képzelik, kiülhetnek az ég szélére és telibe szarhatják bárki más képét, csak mert végtelen meggyőződésük, hogy nem illenek a világba, és a világ kiveti őket magukból. Talán ezért gyűlölöm a mai generáció selyemkölykeit, és néha úgy érzem, ők is gyűlölnek engem, amit, alapvetően, meg tudok érteni. Kellően sokszor szólt rólam minden, szerepeltem a médiában, kirobbantottam egy botrányt egy politikus körül, elraboltak, átvették a helyem, most pedig igyekszem kezdeni valamit az életemmel. Minden joguk megvan arra, hogy irigykedjenek rám.
Persze, hogy meghallom a nevem. Nem vagyok süket, ugyanakkor hülye sem, és köszönöm szépen, ha valaki nem képes emberien megszólítani, mert egy "te Vajda" sokkal könnyebb és sokkal jobban passzol az imázsához, akkor kiabáljon csak nyugodtan magára. Ahhoz már túl szofisztikált vagyok, és túlságosan magasan hordom az orrom, hogy válaszoljak egy egyébként kutyákhoz illő hangvételhez. Ez van.


	Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun

Cornelisse Zalán
INAKTÍV

betűfabrikáló szarkazmus
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13

#Eszter

Írta: 2019. augusztus 11. 00:26

| Link

https://www.youtube.com/watch?v=FfzKegY71Y0

Jó, azt tudni kell, hogy csak azokon a partikon láttam a lányt, amiket anyám rendez még mindig nagy szeretettel a hatalmas felső tízezernek. Emlékszem, 11 voltam, mikor egy ősszel megrendezett ilyen partin ahhoz a nagyon menő nálam idősebb fiatalokhoz fújt a szél, ahol ő volt a központ, de tényleg, csüngtek a lázadó szavain, legalábbis nekem úgy tűnt akkor, hogy az egész világ ellen lázad, az egész társadalom ellen, nem csak saját maga ellen. Nem akart valójában ott lenni sehol, így hát ott volt mindenhol. A lényeg, hogy velük ittam először alkoholt, és úgy élvezte, hogy hányok a vodkától két fa között, mint annak a rendje sőt, azt se tudtam megmondani, hogy éppen a Földön élek-e, vagy épp a világűrben időzöm ufóként. De erre már tuti nem emlékszik, minek is emlékezne? Nem nagyon sokat beszéltünk azóta, mind a kettőnknek más a társasága a hasonló rendezvényeken, azt tudom, hogy az anyám oda van érte meg a családjáért is. Egészen a botrányokig. Vicces, én mindig a botrányokra figyelek fel.
- Vajda Esztert várják a rangos bálteremben! - kiáltom el magam, és közben vigyorogva figyelem a lányt a majdnem tömeg közepén. Vajon elátkozz, megöl, elvarázsol, levegőnek néz? Néha felettébb kiakasztó 15 éves tudok lenni. Néha felettébb egy suttyóbunkó tudok lenni, de amúgy tényleg nem vagyok az, csak... csak na, Vissza kell adnom még azt a vodkát.

Utoljára módosította:Cornelisse Zalán, 2019. augusztus 11. 00:30
	Hozzászólásai ebben a témában

soha nem adom oda neked a ceruzát.

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák

bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904

Írta: 2019. augusztus 27. 10:08

| Link

Z A L Á N

És akkor, amikor épp elhinném, ennél már aligha lehetne rosszabb... folytatja. Hosszan engedem ki a levegőt, megforgatom szemeim, ahogy rezignáltan homlokomnak támasztom ujjaim. Nem feltétlenül a szigorú keretekbe foglalt, vesszőpálcás illem teljes hiányáról van szó, hanem az egyszerű, társadalmi megnyilvánulásairól, arról, hogy szándékosan keresi a figyelmet, és szeretné, ha mindenki meghallaná a hangját - a másik fél teljes megalázásán kívül, ugyebár. Mert ő ebbe már belekezdett, és ugyan megtehetném, hogy továbbra sem foglalkozom vele (bár a mintáját követve ez csak egyre súlyosabb következményeket vonna maga után), ahogy gyakorlatilag tehetnék bármit is, a nevem elordításával már képtelen lenne bárki figyelmen kívül hagyni a lényem, az emlékeikben összekötnének vele, onnantól pedig már teljesen veszett a dolog. Egy almával kezemben fordulok a nyüzsgő piacnép felé, és, bár már nem lenne szükségem arra, hogy bárkire is nézzek, ebben a zsivajban biztosabb megoldásnak tartom. Nem mondanám, hogy ennyi ember között azonnal rátalálok az elméjére, de amikor megtörténik, biztosan tudom, hogy jó helyen vagyok. Zalán persze érezhet valamit, megmagyarázhatatlan bizsergést, értelmetlen, múló kényelmetlenség érzetét, de azt túlzás lenne említeni, hogy rá is jönne azonnal, mi okozza ezt. Ésszerűbb ráfogni valami teljesen magától értetődőre, mondjuk a pusmogások és beszélgetésfoszlányok keltette zűrzavarra.
Szinte azonnal elém tárul a felidézett emlékképe - számomra mondjuk kevésbé volt számottevő a dolog, ha nem látnám az ő szemeivel, eszembe sem jutott volna, hogy valaha megtörtént -, de azzal most nem foglalkozok. Egyszerűen csak félresiklok előle.
Ha bármit is vissza szeretnél adni, akkor gyere ide, és ne a tér másik feléből keresd a rivaldafényt.
Ekkor már elég egyértelmű lehet számára is, hogy már nincs egyedül a fejében - de én jó arc vagyok, nem használom ki a helyzetet, egyszerűen csak nincs kedvem egy tizenöt éves parancsolgatásaira ugrálni.


	Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun

Piactér

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai